Egyetemi Lapok, 1919 (32. évfolyam, 2-6. szám)

1919-01-12 / 2. szám

2344 r' - m 0 ^0 XXXII. évfolyam. 2. szám. Budapest, 1919 január 12. EGYETEMI LAPOK A BUDAPESTI EGYETEMEK ÉS FŐISKOLÁK SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vill., Üllői­ út 4. sz. I. 3. Hivatalos órák: d. u. 6—7. MEGJELENIK , HAVONTA KÉTSZER LAPJA 1 '• .-Ei,át^lfeTákl*ÁRAK : Egész évre............................ 16 korona Félévre . .......... @­­ára Sig­ fillér. TARTALOM­­ Négy felől rohanták meg... — Woodrow Wilson a magyarokról (Nyékhegyi István). — A háborúból visszatért főiskolai hallgatók tanulmányi kedvezményei (Lakatos Ferenc). — Madame Rózsi és az ifjúság, (ny.). — Kirakat (—ő). — Lakás, élelem, ruha (Szabó Ferenc). — Hírek. — Szerkesztői üzenetek. — Levél a főiskolai ifjúsághoz (M. E.). Négy felől rohanták meg ezt a szerencsétlen országot, négyfelé akarj­ák tépni ezer sebtől vérző testét, — hitvány zsol­dosok osztozkodnak rajta, mint a keresztre feszített Krisztus elárvult köpenyegén. — hol az ifjúság? Hol az ifjúság, amely odaáll a megszentelt határok megszentelt köveihez és évtizedes hallgatásának, tűrésének és szenvedésének fel­gyülemlett felháborodásával kiütné az alatto­mos hiénák szájából az olcsó zsákmányt? Hol az ifjúság, melynek szivében összeszo­rulva egy lelketlenül megalázott nemzet ön­érzetének, élethez és jogaihoz ragaszkodásának utolsó szikrája, a nemzetek areopagjának «olim­­puszi» kórusába egy kegyetlenül megkínzott nép kétségbeesett jajkiáltásával harsogna bele: «Nem, nem, nem engedem!» Hol az ifjúság, mely e fenséges tiltakozás tragikus kongásának erőt és tekintélyt tudna adni nemzeti érzésének és fajszeretetének izzó zsarátnokával, elszántságának impozáns lendüle­tével és egységének megdöbbentő hatalmával ? Hol van ez az ifjúság, hol, hol? Ez az ifjúság ott nyugszik a doberdói doli­nákban, a Piave iszapjában, ott senyved a szibériai száműzetésben, csak kisértő lelke és fájdalmas vágyódása szállhat néha vissza az ismerős tájékokra, a korán itthagyott egykoron boldog földekre, keresni az elvesztett emléke­ket, a múltak szellemét és a boldognak ígért jövendő rózsaszínű képét. De jaj,­­ az otthoni tájak, mezők, ligetek csendjét idegen káromkodások durva hangja, lombját, virágát pedig kíméletlen, sáros csiz­mák otromba talpa tiporja össze ... Nincs senki, aki megoltalmazná ezt a tiszte­letreméltó békességet, az évszázados múltnak szívünkhöz nőtt értékeit!? Valami kimondhatatlan csüggedés lett úrrá az egykoron erős szíveken, valami kétségbe­ejtő lemondás ült az egykoron energiadús telkekre, valami zsibbasztó­­ narkózis béní­totta meg az egykoron acélos idegeket. És az ifjúság, amely visszajött a harcterek poklából ? Szégyenkezve bújik az emberek elől, mert el kell tagadnia, hogy a hazájáért küzdött, el kell tagadnia, hogy egy szerencsétlen ország szerencsétlen népéért ontotta vérét! Mert egy csapásra bűn lett, ami azelőtt erény volt, egy csapásra erkölcstelen lett, ami azelőtt erkölcs volt, egy csapásra hazugság lett, ami eddig mint a jó, szép és igaz értékeszméje tiszteltetett. Titokzatos természeti törvények által deter­minált hatalmas erők érvényesülnek a világon, az embereken, ezek fejlődésének örök filmjén, a történelmen. De ez erők törvénye rendellenességeket, e történelem ugrásokat nem ismer. A társadalmi formák, keretek, kapcsolatok ám változhatnak ugrásszerűen, de a szellem­nek, a léleknek, amely azokat kitölti, idő kell az átalakulásra. Az ifjúságtól se vegye el tehát ez a min­denható jelen azt, ami úgyszólván egyetlen kincse volt: jövőjében való hitét, ne tagadtassa

Next