Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1959 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1959-05-26 / 3. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! I. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM. ÁRA: 30 FILLÉR. 1959. MÁJUS 26. DIÁKOTTHONOK ÉSETÉBŐL: Leánynézőben a Zrínyi Ilona Leánykollégiumban Rákóczi út 5. Közel 400 egyetemi diáklány: bölcsészek, TTK-sok és jogászok otthona az épület egy-egy emelete. Ami érthető — és ami nem A kora délutáni órákban belső mozdulatlanság uralja a kollégiumot. Május vége van — vizsgaidőszak — tehát ez érthető a hallgatók szempontjából. Kevésbé érthető viszont ez a „nyugalom” az építők részéről, ugyanis... — ... Három éve!? folyik az építkezés — mondja B. Házi Erzsébet igazgatónő. A 350 éves épület korszerűsítése már égetően szükségessé vált. A felújítás folyamán az egészségtelen helyiségeket lebontották, a rossz világító udvarokat átépítették, és a megnövekedett igényeknek megfelelően sok új helyiséget: lakószobákat, mosdókat, sport- és kultúrtermeket építettek. — Mikorra várható a munka befejezése? — Ez az, amire nem tudok válaszolni. A nehezén már túl vagyunk, és nagyobbrészt csak a mázolási munkálatok vannak hátra — mondta az igazgatónő. S ahogy a tiszta folyosókon megyünk, a takarítószemélyzet jut az eszünkbe, amely a „megpróbáltatások éveiben” is kitartott. Munkájukról csak elismeréssel lehetbeszélni. S itt a kollégium valamennyi szenvedő illetékese: a hallgatók, az igazgató, a személyzet nevében kérjük az építő vállalatot, hogy vessenek véget a huzavonának, és a nyár folyamán fejezzék be a munkát. „Tanulunk, ne zavarj!“ Járjuk a csendes folyosókat. Harmadik emelet, tanulószoba. Kísérőnk bekopogtat. Egyszerűen berendezett, barátságos helyiség. Hat-nyolc bölcsészlány a könyvhalmazok között. Másodévesek, ami egyet jelent a szigorlattal. Aki legjobban beosztotta az idejét: Varga Ilona II. éves régész-történész hallgató. — A régészettel már végeztem. Tudom az anyagot. Most a történelmet tanulom — nyilatkozik. — Bízom abban, hogy június 3. és 5. között sem lesz baj... Kis vekkerjére pillant. Még két órát tanul, aztán elmegy a tanítványához. Betekintünk néhány hálószobába. III. emelet 73. Rend, tisztaság mindenütt. Egyik ágynál szép éjjeli lámpa. Meglepődünk. — Jutalom — világosít fel kísérőnk, az igazgatónő. Tisztasági és tanulmányi versenyben kitűnt kollégistákat asztali lámpával, rádióval jutalmazzuk — teszi hozzá. A folyosók végén a régi világítóudvarok átépítésével hangulatos kis „beugrók” keletkeztek. A „pokrócosak” gyülekező helye. Télen-nyáron pokrócba burkolózva ülnek a lányok az asztal körül és tanulnak, beszélgetnek, vagy éppen az ablakon át figyelik a Rákóczi út és a Múzeum körút színes forgatagát (ez hagyomány?!...). Egy másik sarokból a Gellérthegyre nyílik szép kilátás. A folyosó közepén vannak a leglátogatottabb helyiségek. A mosdó, de inkább mosoda és a konyha. Nagymosást nem végeznek, azt a kollégiumtól kapják. Nem rendeznek nagy főzést sem, csak egy kis vacsorapótlást, rántottat sütnek, teát, kakaót főznek. Itt említjük meg, hogy rengeteg csomagot kapnak a lányok. Volt szerencsénk egyet felbontva látni. Csak annyit, hogy nem „nyilasmisi”-pakk volt... A II. emelet a UTK-sok birodalma. Itt találkoztunk a nagyon csinos kínai lánnyal, Csün Sih-vel. Mit mondjunk róla? — Négy éve van Magyarországon, és kitűnően beszél magyarul. Nemcsak egyszerűen „bevágta”, megértette a szavakat. Kezdetben bizony nem szégyellte megkérdezni, hogy ez, meg az micsoda. És néhány év után most a napokban itt járt kínai katonai küldöttség tolmácsa volt. Ehhez nem szükséges !kommentár. Ny. I. kedves szőke asszony. Szigorló jogász, és nagyon elkeseredett. — Vidékre kell menni? — Állás van, vidékre akarok menni, minden volna, ha ... ... ha több körültekintéssel végezné az egyetem és az Igazságügyminisztérium a fiatal jogászok elhelyezését. A fiatalasszony elmondja, hogy férje is jogász. Azt kérték (természetesen), hogy egy városba helyezzék őket. A férjét azonban Szombathelyre, őt Győrbe nevezik ki. — Mit csinálnak ezek után? — Hát a férjem esetleg Győrbe jön, és megpróbál más területen dolgozni. Különben teljesen egyedül vagyok, szüleim nincsenek. Megoldás ez? Nemi jogos az elkeseredés? Igen . Talán még nem lesz késő a fiatal pár kérésének felülvizsgálata, és méltányos elintézése. Oszlay István Szigorlatra készül Gaál Ildikó II. éves latinszakos hallgató Fotó: Balogh A RÁDAY utcában — Halló, itt a Ráday utcai diákotthon ... Sajnos, nem kapcsolhatom Lacit, vizsgaidőszak van, a fiúk tanulnak. Ez Etus néninek, a portásnak a hangja. Biztosan csinos kislány kéri a vonal másik végén. „Akkor csak egy rövid üzenetet, ha lehetne ...” Etus néni elmosolyodik, hiszen ő is volt fiatal. — Azt szívesen. — Mikor kezébe veszi a tollat, ő már előre tudja a szöveget, hiszen jó párszor leírja ilyentájt: „Holnapig veled izgulok, örülnék, ha jeles lenne — Éva.” Egy nappal később találkozom Lacival. — Na, hogy sikerült? — kérdem. — Jeles lett. Tudod, most különösen így akartam, ígéret kötött. A diákotthonban lázas tanulás folyik. Az első vizsgaeredmények bizonyítják, nem hiába hajol itt 375 fiatalember napról napra, éjszakáról éjszakára a könyvek fölé. És bár kívülről ugyanolyan az épület, mint 30 évvel ezelőtt, belül sok minden történt. Kik laktak itt azelőtt, íme a diákotthon bejelentő könyve 1941—42—43-ból. A szülők foglalkozás rovatában: földbirtokos, nagykereskedő, alispán, főjegyző egy-két 40—50 holdas nagygazda, néhány értelmiségi. Jó pénzért 22 inas szolgálta a fiúkat és papok nevelték őket vakfegyelemre. Ma munkás-, parasztgyerekek a népi értelmiség fiai készülnek itt hivatásukra. Nézzük meg mit csinál most e régi ötemeletes épület lakóserege? A 69-es szobában Fazekas Jancsi és Horváth Pista II. éves biológia-földrajzszakos hallgatók laknak. Benyitok hozzájuk.’ Mindketten az ágy alatt vannak, rám kiáltanak: „Csukd be! Kiszalad!” Én be is csukom az ajtót, de természetesen kívülről és éppen arra gondolok — szép kis fogadtatás, mire diadallal megjelennek és mutatják, hogy megvan. Egy óriási svábbogár. Úgy kapták és most meg akart szökni. Ők a biológiai szakkörben dolgoznak. Valami ötvenféle rovart és* vagy százféle növényt gyűjtöttek már össze eddig. — A biológiai szakkörnek akváriumai és különleges növényei vannak — újságolják lelkesen. Beszélgetésünket illedelmes kopogás zavarja meg és Bozzai Jóska KISZ-vezetőségi tag lép a szobába, ő éppen a KISZ-bizottságból jön és a hangsági munkákról hozott híreket. Ekkor mondják el, hogy mind a hárman jelentkeztek a KISZ hansági építő táborába — mert, ahogyan Farkas Jancsi megállapítja, karjára mutatva, van itt helye izomnak. A vizsgaidőszak ellenére is hangosak a szakkörök szobái. A diákotthon kollektív életének alapja ugyanis a szakköri munka. Hétféle szakkör működik itt eredményesen. Különszobákat és sok-sok felszerelési tárgyat kaptak. A rádiószakkörben anódpótlókat készítenek az egyetem részére. Jelentős összeget takarítanak meg ezzel, és a fiúk egyben maguk gyakorlati képzését is biztosítják. A fizikai szakkör műhelyében esztergapad zúg. Handzsa Gyula III. éves jelesrendű joghallgató négy évig esztergályosként dolgozott, most az esztergagép használatára és egyszerűbb szerszámok készítésére oktatja a szakkör tagjait. Mikor újra a folyosóra érünk, zsinórokba, reflektorokba ütközünk. A diákotthon fotoszakköre filmet készít a diákotthon életéről. A jól berendezett klubszobában most kevesen vannak. A jó levegő vacsora utáni sétája az utcára csalja a tanulási szünetet tartókat. A klubban most csak sakkoznak és újságot olvasnak. De szerdai estében sokan hallgatják a világhírű műalkotásokról, a nemi élet kérdéseiről, a viselkedésről szóló tudósításokat is. Ha az ember az épületet bejárja, a legtöbb szobában tanuló diákokat talál. Igen, ilyen jól berendezett egy-kétszemélyes szobában vagy tágas tanulóban, nyugodtan, kényelmesen lehet tanulni. Azaz, hogy lehetne, ha ... Egy jól nevelt egyetemi hallgató egyszerre legalább négy lépcsőt lép, hogy a Roppanás kellemesebb ritmust adjon a ház csendjének. Közben az Aidából fütyül részleteket. Egy elsőéves hallgató fapapucsban jár reggelizni. Mindig negyed 8-kor. S véletlenül sem hagy kii egyetlen lépcsőfokot sem. Az épület alatt van a menza raktára és konyha, ahol 3500 főre főznek. Reggel 5-kor kezdik a szállítást. Ládacsörömpölés, meg „hórukk”, meg „curukk”. Hat órától pedig a konyha monoton zúgása nyugtatja az idegeket. Újabban csattogó ventillátorzörejekkel tarkítva. Hogy a koncert teljes legyen, kéthét óta, a házzal szemben a kerti moziban túlerősített hangszóró is bekapcsolódott. Ez a lárma viszont már az égre kiált. Reméljük, illetékesek is meghallják. Eke Károly ha jón mit mutat a mikroszkóp biológusainknak? Fotó: Weinhard Éjfél után... Fotó: Weinhard Kimattolja meg a másikat? Fotó: Weinhard