Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1959 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1959-05-26 / 3. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! I. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM. ÁRA: 30 FILLÉR. 1959. MÁJUS 26. DIÁKOTTHONOK ÉSETÉBŐL: Leánynézőben a Zrínyi Ilona Leánykollégiumban Rákóczi út 5. Közel 400 egyetemi diáklány: bölcsészek, TTK-sok és jogászok otthona az épület egy-egy emelete. Ami érthető — és ami nem A kora délutáni órákban belső mozdulatlanság uralja a kollégiumot. Május vége van — vizsgaidőszak — tehát ez érthető a hallgatók szempontjából. Kevésbé érthető viszont ez a „nyugalom” az építők részéről, ugyanis... — ... Három éve!? folyik az építkezés — mondja B. Házi Erzsébet igaz­gatónő. A 350 éves épület korszerűsítése már égetően szüksé­gessé vált. A felújítás folyamán az egészségtelen helyiségeket lebontották, a rossz világító udvarokat átépítették, és a meg­növekedett igényeknek m­egfelelően sok új helyiséget: lakó­szobákat, mosdókat, sport- és kultúrtermeket építettek. — Mikorra várható a munka befejezése? — Ez az, amire nem tudok válaszolni. A nehezén már túl vagyunk, és nagyobbrészt csak a mázolási munkálatok vannak hátra — mondta az igaz­gatónő. S ahogy a tiszta folyosókon megyünk, a takarítószem­ély­­zet jut az eszünkbe, amely a „megpróbáltatások éveiben” is kitartott. Munkájukról csak elismeréssel lehet­­beszélni. S itt a kollégium valamennyi szenvedő illetékese: a hall­gatók, az igazgató, a személyzet nevében kérjük az építő vállalatot, hogy vessenek véget a huzavonának, és a nyár folyamán fejezzék be a munkát. „Tanulunk, ne zavarj!“ Járjuk a csendes folyosókat. Harmadik emelet, tanuló­szoba. Kísérőnk bekopogtat. Egyszerűen berendezett, barátsá­gos helyiség. Hat-nyolc bölcsészlány a könyvhalmazok között. Másodévesek, ami egyet jelent a szigorlattal. Aki legjobban beosztotta az idejét: Varga Ilona II. éves régész-történész hallgató. — A régészettel már végeztem. Tudom az anyagot. Most a történelmet tanulom — nyilatkozik. — Bízom abban, hogy június 3. és 5. között sem lesz baj... Kis vekkerjére pillant. Még két órát tanul, aztán elmegy a tanítványához. Betekintünk néhány hálószobába. III. emelet 73. Rend, tisztaság mindenütt. Egyik ágynál szép éjjeli lámpa. Meglepő­dünk. — Jutalom — világosít fel kísérőnk, az igazgatónő. Tisztasági és tanulmányi versenyben kitűnt kollégistákat asz­tali lámpával, rádióval jutalmazzuk — teszi hozzá. A folyosók végén a régi világítóudvarok átépítésével hangulatos kis „beugrók” keletkeztek. A „pokrócosak” gyülekező helye. Télen-nyáron pokrócba burkolózva ülnek a lányok az asztal körül és ta­nulnak, beszélgetnek, vagy éppen az ablakon át figyelik a Rákóczi út és a Múzeum körút színes forgatagát (ez hagyo­mány?!...). Egy másik sarokból a Gellérthegyre nyílik szép kilátás. A folyosó közepén vannak a leglátogatottabb helyiségek. A mosdó, de inkább mosoda és a konyha. Nagymosást nem végeznek, azt a kollégiumtól kapják. Nem rendeznek nagy főzést sem, csak egy kis vacsorapótlást, rántottat sütnek, teát, kakaót főznek. Itt említjük meg, hogy rengeteg csomagot kapnak a lá­nyok. Volt szerencsénk egyet felbontva látni. Csak annyit, hogy nem „nyilasmisi”-pakk volt... A II. emelet a UTK-sok birodalma. Itt találkoztunk a nagyon csinos kínai lánnyal, Csün Sih-vel. Mit mondjunk róla? — Négy éve van Magyarországon, és kitűnően beszél magyarul. Nemcsak egyszerűen „bevágta”, megértette a szavakat. Kezdetben bizony nem szégyellte meg­kérdezni, hogy ez, meg az micsoda. És néhány év után most a napokban itt járt kínai kato­nai küldöttség tolmácsa volt. Ehhez nem szükséges !kom­­mentár. Ny. I. kedves szőke asszony. Szigorló jogász, és nagyon elkeseredett. — Vidékre kell menni? — Állás van, vidékre akarok menni, minden volna, ha ... ... ha több körültekintéssel végezné az egyetem és az Igazságügyminisztérium a fiatal jogászok elhelyezését. A fiatalasszony elmondja, hogy férje is jogász. Azt kér­ték (természetesen), hogy egy városba helyezzék őket. A férjét azonban Szombathelyre, őt Győrbe nevezik ki. — Mit csinálnak ezek után? — Hát a férjem esetleg Győrbe jön, és megpróbál más területen dolgozni. Különben teljesen egyedül vagyok, szüleim nincsenek. Megoldás ez? Nemi jogos az elkeseredés? Igen­ . Talán még nem lesz késő a fiatal pár kérésének felül­vizsgálata, és méltányos elintézése. Oszlay István Szigorlatra készül Gaál Ildikó II. éves latinszakos hallgató Fotó: Balogh A RÁDAY utcában — Halló, itt a Ráday utcai diákotthon ... Sajnos, nem kapcsolhatom Lacit, vizsgaidő­­szak van, a fiúk tanulnak. Ez Etus néninek, a portás­nak a hangja. Biztosan csinos kislány kéri a vonal másik vé­gén. „Akkor csak egy rövid üze­netet, ha lehetne ...” Etus néni elmosolyodik, hiszen ő is volt­ fiatal. — Azt szívesen. — Mikor kezébe veszi a tollat, ő már előre tudja a szöveget, hiszen jó párszor leírja ilyentájt: „Holnapig veled izgulok, örül­nék, ha jeles lenne — Éva.” Egy nappal később találko­zom Lacival. — Na, hogy sike­rült? — kérdem. — Jeles lett. Tudod, most különösen így akartam, ígéret kötött. A diákotthonban lázas tanu­lás folyik. Az első vizsgaered­mények bizonyítják, nem hiá­ba hajol itt 375 fiatalember napról napra, éjszakáról éjsza­kára a könyvek fölé. És bár kívülről ugyanolyan az épület, mint 30 évvel ez­előtt, belül sok minden történt. Kik laktak itt azelőtt, íme a diákotthon bejelentő könyve 1941—42—43-ból. A szülők fog­lalkozás rovatában: földbirto­kos, nagykereskedő, alispán, főjegyző egy-két 40—50 holdas nagygazda, néhány értelmisé­gi. Jó pénzért 22 inas szolgálta a fiúkat és papok nevelték őket vakfegyelemre. Ma munkás-, parasztgyerekek a népi értelmiség fiai készül­nek itt hivatásukra. Nézzük meg mit csinál most e régi ötemeletes épület lakó­serege? A 69-es szobában Fazekas Jancsi és Horváth Pista II. éves biológia-földrajzszakos hallgatók laknak. Benyitok hozzájuk.’ Mindketten az ágy alatt vannak, rám kiáltanak: „Csukd be! Kiszalad!” Én be is csukom az ajtót, de természe­tesen kívülről és éppen arra gondolok — szép kis fogadta­tás, mire diadallal megjelen­nek és mutatják, hogy meg­van. Egy óriási svábbogár. Úgy kapták és most meg akart szökni. Ők a biológiai szakkör­ben dolgoznak. Valami ötven­féle rovart és* vagy száz­féle növényt gyűjtöttek már össze eddig. — A biológiai szakkörnek akváriumai és különleges nö­vényei vannak — újságolják lelkesen. Beszélgetésünket il­ledelmes kopogás zavarja meg és Bozzai Jóska KISZ-vezető­­ségi tag lép a szobába, ő éppen a KISZ-bizottságból jön és a hangsági munkákról hozott hí­reket. Ekkor mondják el, hogy mind a hárman jelentkeztek a KISZ hansági építő táborába — mert­­, ahogyan Farkas Jancsi megállapítja, karjára mutatva, van itt helye izom­nak. A vizsgaidőszak ellenére is hangosak a szakkörök szobái. A diákotthon kollektív életé­nek alapja ugyanis a szakköri munka. Hétféle szakkör műkö­dik itt eredményesen. Külön­­szobákat és sok-sok felszerelé­si tárgyat kaptak. A rádiószak­körben anódpótlókat készíte­nek az egyetem részére. Jelen­tős összeget takarítanak meg ezzel, és a fiúk egyben maguk gyakorlati képzését is biztosít­ják. A fizikai szakkör műhelyé­ben esztergapad zúg. Handzsa Gyula III. éves jelesrendű joghallgató négy évig esztergá­lyosként dolgozott, most az esztergagép használatára és egyszerűbb szerszámok készí­tésére oktatja a szakkör tag­jait. Mikor újra a folyosóra érünk, zsinórokba, reflektorok­ba ütközünk. A diákotthon fo­­toszakköre filmet készít a diákotthon életéről. A jól berendezett klubszo­bában most kevesen vannak. A jó levegő vacsora utáni sé­tája az utcára csalja a tanu­lási szünetet tartókat. A klubban most csak sak­koznak és újságot olvasnak. De szerdai estében sokan hallgat­ják a világhírű műalkotások­ról, a nemi élet kérdéseiről, a viselkedésről szóló tudósításo­kat is. Ha az ember az épületet be­járja, a legtöbb szobában ta­nuló diákokat talál. Igen, ilyen jól berendezett egy-kétszemé­­lyes szobában vagy tágas ta­nulóban, nyugodtan, kényelme­sen lehet tanulni. Azaz, hogy lehetne, ha ... Egy jól nevelt egyetemi hall­gató egyszerre legalább négy lépcsőt lép, hogy a Roppanás kellemesebb ritmust adjon a ház csendjének. Közben az Aidából fütyül részleteket. Egy elsőéves hallgató fapapucsban jár reggelizni. Mindig negyed 8-kor.­ S véletlenül sem hagy kii egyetlen lépcsőfokot sem. Az épület alatt van a menza raktára és konyha, ahol 3500 főre főznek. Reggel 5-kor kez­dik a szállítást. Ládacsöröm­pölés, meg „hórukk”, meg „cu­­rukk”. Hat órától pedig a kony­ha monoton zúgása nyugtatja az idegeket. Újabban csattogó ventillátorzörejekkel tarkítva. Hogy a koncert teljes legyen, két­­hét óta, a házzal szemben a kerti moziban­ túlerősített hangszóró is bekapcsolódott. Ez a lárma viszont már az ég­re kiált. Reméljük, illetékesek is meghallják. Eke Károly h­a jón mit mutat a mikroszkóp biológusainknak? Fotó: Weinhard Éjfél után... Fotó: Weinhard Ki­­mattolja meg a másikat? Fotó­: Weinhard

Next