Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1959 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1959-05-19 / 2. szám

NÉHÁNY SZÓBAN AZ ALKOTÓKÖRRŐL Most, hogy az alig fél éve működő egyetemi Alkotó Kör megtartotta ebben a tanévben az utozó ülést, hasznosnak látszik e „kezdeti periódus” néhány mozzanatáról,­­ vala­mint a körről magáról néhány szót szólni. Mondhatjuk, hogy az egye­tem fiataljainak erős szö­vetségévé vált az elmúlt fél esztendőben. Kezdeti félelmünk, hogy az Al­kotó Kör önképzőköri nívón fog csak mozogni, nem bizo­nyult megindokoltnak. Szívós harcot folytattunk a dilettan­tizmus ellen, s ma már bátran elmondhatjuk, hogy a kör minden egyes tagja elérkezett művé­si fejlődésének arra a fokára, mely megengedi — sőt, biztosítja! — az író vagy költő elnevezés jogos haszná­latát. Tagságunk mintegy 60— 70 százalékának jelent meg az elmúlt hónapok során verse vagy novellája a legjelentő­sebb irodalmi folyóiratokban, s ezek a „külső sikerek” is előző állításom helyességét bi­zonyítják. Tíz alkalommal jöttünk ösz­­sze a félév folyamán, hat köl­tő és egy novellista műveit be­széltük meg, s ezek a viták nagyon tanulságo­ak voltak. Probléma volt (és van még) éppen elegendő (népi-polgári ellentétek, irányzatok harcai st­b.). De ezekről majd más­kor, bővebben. Most csak az a lényeges, hogy van egy szerv, amely összegyűjti azokat az írókat, költőket, akik jelenleg az ELTE hallgatói. S örüljünk neki, hogy van, s igyekezzünk egyre élőbbé és erősebbé ten­ni. Terveink: 1. Antológiát adunk ki rövi­des­en költőink legjobb alko­tásaiból a Módra Ferenc Ifjú­sági Könyvkiadónál. 2. Felkutatjuk és bevonjuk a kör munkájába a jogi kar és a TTK tehetséges fiatal íróit is. 3. Még szigorúbbak leszünk a jövőben tagtársainkkal és önmagunkkal szemben. És így tovább. Millió ter­vünk van még, é­s remélem, hogy egy év múlva már mind­eme tervekről mint eredmény­ről számolhatunk be. Ezúton mondunk köszönete Kéry László adjunktus elv­­­társnak, aki nemcsak hivatal­­­ból kinevezett vezetőnk, ha­­­nem lelkiismeretes tanítónk is volt végig, szinte atyai szere-­­­tettel foglalkozott velünk. Szeptemberben találkozunk újra. Addig is azt kívánon fiatal költőtársaimnak hogy e­­ nyár folyamán minél több­­ szépet és jót alkossanak. BARANYI FERENC, az Alkotó Kör titkára: FISCHER ANNIE zongoraestjéről Fischer Annie Kossuts-dí­­■ sas kiváló művésznőnk hang­versenye iránt a szokottnál is nagyobb volt az érdeklődés. Egyetemünk hallgatói, okta­tói és profeszorai ritka mű­vészi élménynek voltak ta­núi. Először a Bartók Béla Ka­marazenekar Haydn­ D-dúr szimfóniáját játszotta, Ke­mény Endre karnagy tempe­ramentumos vezényletével. Már tapasztalhattuk, ennek az együttesnek kiváló felké­szültségét. Ez után Mozart: A-dúr zongoraversenyét adta elő Fischer Annie, a zenekar kíséretével. Csodálattal és bű­völettel figyeltük játékát. Elő­adása a közönség forró tap­sát váltotta ki. Szünet után még nagyobb figyelemmel vártuk önálló műsorszámát, Schumann: Karneválját, mely­nek interpretálása felülmúlta^ várakozásunkat.­­ Játékának,szépségével elénk^ varázsolta a karnevál színész forgatagának hangulatát. Ma-^ gával ragadta az egész hallga-^ tóságot. A szűnni nem akaró­ tapsorkán újra a zongorához* kérte a művésznőt, aki a kö-­­zönség háláját ráadással, Cho-­­ pírt, Asz-dur keringőjével vi-i szonozta. * Az estről azzal a benyomás-­­ sal távoztunk, hogy ritka ze-­ nei élménnyel lettünk gazda-« gabbak. 5 bér— ? 1840-ben « tartották meg először­­ a Magyar Orvosok és Ter-? mészetvizsgálók vándorgyűlé-5 sét. Igen nagy horderejű do-* t log volt ez, az akkori Ma­­­gyarország legeldugottabb ré­­­szeiből is feljöttek — és nem • csupán biológusok, —* a gyű­­­lésre. Ma már ilyen formá­ban nincsen szükség erre az összejövetelre, mert­­ vannak megfelelő, speciális szerveink, amelyek az általános problé­mákkal részleteikben foglal­koznak. De ezeknek a régi vándor­­gyűléseknek haladó, lelkes, országos szellemét újította fel a Magyar Biológusok Társa­sága, immár harmadik ván­dorgyűlésével, mely május 5- én kezdődött. 74 előadás hang­zott el a vándorgyűlésen, melynek két központi kérdése volt: ,,A sugárbiológiai kuta­tás módszerei és" újabb ered­ményei" (Fábián Gyula elő­­adásai — és a ,,M­ genetikai kutatások módsz£tani kérdé­sei.” (Várterész Vilmos elő­adása). A Magyar Tudomá­nyos Akadémia Biológiai Cso­portja részéről Törő Imre akadémikus értékelte a ván­dorgyűlést. Sárkány Sándor, egyetemünk tanára Darwin nagy kortársáról, a növényi egyedfejlődéstan és embrioló­gia megalapítójáról, a növé­nyek nemzedékváltakozásának világhírű felfedezőjéről, W. Hofmeisterről emlékezett meg. Példaképül állította őt az if­júság elé. (Az előadást lapunk más helyén kivonatosan kö­zöljük.) TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSON 1957-ben az ismeretlen idős néni­ felajánlotta 50 forint hamarosan ismertté vált az egész ország előtt és milliós összegre duzzadt. A megyei nőtanácsok ezreseket adtak a gyermekeknek. Az állami szervek az összegyűlt 15 millió forintot készségesen pótolták az állami kasszából még 35 millióval, hogy felkarolják az elhagyott gyermekeket.­­ Az ország legkiválóbb pedagógusai gondolatokkal telve ültek össze 1958 őszén, hogy megszülessen a gyermekváros Foton. Fóton a szocialista pedagógia realizálódik, az óvodákban, iskolákban, játéktermekben, műhelyekben és nem utolsó­sorban az itt új emberré növő gyermekekben. Az itt folyó munka híre hozzánk pedagógus-pályára készülőkhöz is el­jutott. Bölcsészhallgatók, Eötvös-kollégisták elhatározták, hogy tanulmányi kirándulás keretében megtekintjük a gyer­mekvárost, így láttuk meg a gyermekvárost utacskáival, legelésző őzikéjével, emelkedő épülettömbjeivel. Barna Lajos a gyermekváros igazgatója szívélyesen tes­sékelt be bennünket a klubszobába, ahol a gondosan ápolt zöldelő növények és akváriumok környezetében kényelmes fotelekbe süppedve hallgathattuk a szavát. Röviden vázolta előttünk fő elveit, melyek már régen, árva gyermekek nevelése közben fogalmazódtak meg benne. Szavaiból kiderült, hogy az elhagyott, vagy árva gyermekek­nek az otthon, a családi légkör melegét akarják nyújtani, de igényes, komoly munkát kívánnak meg tőlük. Egyöntetű, szervezett közösség létrehozásán fáradoznak, amelyben be­csületes, munkaszerető szocialista emberek nevelődnek. Merev formák helyett tartalommal óhajtják megtölteni a gyermekek életét (erre minden lehetőség adva van). A ne­velés és az új munkaritmus, a tartalom megszüli majd a maga kellő formáját. Olyan hivatást szerető pedagógus kol­lektíva kialakításán fáradoznak, akik a gyermekcsoport élén állva pótolhatják a szülőket. Sok érdekes epizódról hallottunk a már ott élő gyer­mekek életéből. Megtudtuk, hogy a gyermekek hálótermeik és tantermeik tatarozásában szívesen vettek részt. Azokról is hallottunk, akik a gyümölcsösükben eljátszották az időt és a szilvaszedésért nem kaptak pénzt, így nem mehettek színházba. Az épülő óvodákról,­ tantermekről, kórházukról, a bővülő műhelyükről, kertjükről és egyéb szép terveikről­­ sokat hallottunk. A gyermekek jövőjét gondosan készítik elő. A fiúk mű­helyekben gyakorolnak, a lányok főzni tanulnak és néhá­­nyan a fodrászmesterséget tanulgatják. Kapcsolatban van­nak az üzemi, mezőgazdasági munkásokkal, bányászokkal. Kölcsönösen meglátogatják egymást, a bányászok szénkülde­ménnyel is meglepték a gyermekvárost. Most 220, 3—18 év közötti gyermeknek adnak otthont, de ha a gyermekváros felépül, ezer elhagyott gyermeknek lesz otthona. A hálótermekben az egységes, szépmintájú kartonnal gondosan bevetett ágyak sora, a falakon maguk készítette fényképek, falidíszek és az asztalokon levő térítők, lámpák, otthonos hangulatot teremtettek. A hallottak és látottak alapján a gyermekváros felmér­hetetlen perspektívái tárulnak elénk. Kirajzolódott a sze­münk előtt a felduzzadt műhelyek sora, a szépen felépített, tisztántartott, gépekkel felszerelt gyár, a mintagazdaság, ahol a gyermekek a munka, művészet, tudomány, az eszté­tikus varázslatos környezetében élve szakmákat tanulva, nagy családként készülnek az életre. Lázár Tibor IV. évf. ped. A BEMUTATÓRÓL: Nem valami kedvező elője­lekkel indult tizenkettedikor a sportbemutató. Ugyanis kezdés előtt fél órával meg­­eredt az es­ő, és sűrű csep­­pekben hullott. Azért ez nemt befolyásolta a készülődő cso­portok jó hangulatát: pont­ban 4 órakor az induló pat­togó ritmusára megkezdődött az ünnepi felvonulás. Elől mentek a kosarazók, utánuk a tornászok, majd a labda­rúgók, kézilabdázók, röplab­­dázók, teniszezők és végül az atléták. — Rövid megnyitó után —, amelyet Oroszlán professzor mondott — az egyes csoportok megkezdték bemutatójukat. Először a ko­sarazok, tornászok és medi­­cin-lámpások mutattak be egy-egy részletet a testneve­lési órából. A jól sikerült gyakorlatok Becsy Zoltán, Gyimesiné és Garay Sándor testnevelő tanárokat dicsér­ték. Ezután gyors tempóban peregtek az események. Ha az embernek 4 szeme és 4 lába lett volna, mind tudta volna használni. A labdarúgó-pályán meg­kezdődött a mérkőzés, a ma­gasugrók, Bodó Árpád csúcs­tartó vezetésével tartottak be­mutatót, a kosárlabda-pályán a nők mérkőztek (a BEAC és az OSC csapatai) BEAC-osok győztek, 19:15 arányban. Ezzel egyidőben a röplabda-pálya i VÉSIK A KÖVET Szeptember végi napsütésben ragyog az ég, a tinta­kék. Követ vés amott állhat ember megállás nélkül, mint a gép. Acél az izmuk, bronz az akarat, melytől legendák formálódnak a csillogó vésők alatt. Lelkeket adnak a durva kőnek, s szinte már élővé teszik, mert legszebb vágyát és szerelmét vési beléje mindegyik. S esténként, mikor ólom­pillák lecsukják elfáradt szemük, felcsendülnek mesék, legendák, ahol ház épül, mindenütt. Bokros János Még egy hét Mi másodévesek már befejeztük, a jövő héten pedig a a­­utolsó órákat tartják testnevelésből egyetemünkön. Még egy hét... és a tornaterem, az uszoda, a sportpálya­­ nem lesz hangos társaink vidám zajától, a labdapattogástól , és nem nyelnek több vizet a Csasziban. Nem árt kissé visszapillantani a testnevelési órákra, ahol­­nem mindig a legnagyobb kedvvel futottunk és gimnaszti­­­káztunk, mert vagy elszoktunk tőle, vagy nem szívesen gyö­­­­törtük magunkat, habár tudatunk elismerte fontosságát.­­ Szeretjük a sportot, a mozgást kívánja szervezetünk, de­­ ha visszagondolunk a Szentkirályi utca hideg tornatermére,­­ vséghideg zuhanyra és öltözőre, azt mondjuk, jó, hogy vége­­ van. Mégis hiányozni fog legalább eleinte a szerda reggel,­­ amikor kapkodva siettünk a tornaterembe, mert a tanár úr­­ pontosan olvasta a névsort. A futball és kosárlabda csaták­­ forró légkörét a hideg falak sem tudják feledtetni. A medi­­­­cinlabda feltalálóját ugyan sokat „emlegettük”, de azért érez­­­­tük erősítő hatását, fegyelmező jellegét. Úgy gondoljuk, jó lett volna egy-egy alkalommal úszni , menni — mert mi azt is szeretjük — de valószínűleg nem­­ volt rá lehetőség. Habár jövőre nem kötelező a III. év részére a te­stneve­­l­­és, egy páran tovább szeretnénk járni, hetenként egyszer egy kis szervezett mozgásra, játékra — amikor nincs más óránk — ha erre kapunk lehetőséget. Társaimnak is ajánlanám, használják ki a vizsgák utáni szabadidőt a test edzésére — napfényben, levegőzve, vagy vízben — hogy a jövő évet szellemileg is, fizikailag is fris­sebben kezdhessük. A vizsgaidőszakban naponta 15—20 perc mozgás mag egyenesen szükséges a szellemi frisseség megtartására, fel­­javítására. Ennek érdekében jó lenne, ha a tornaterem is rendelkezésünkre állana. A sportolás akkor jó, ha egészsé­günket fejleszti, ha lelkesít és szórakoztat. Ehhez kíván jó munkát egy testnevelésre kötelezett hallgató a karok közötti bajnokság zajlott le, mind a fiúk, mind p­edig a nők között. A fiúknál: I. Jogi kar, II. TTK, III. Böl­csész kar. Nőknél: I. TTK, II. Jogi kar, III. Bölcsész kar. Közben a labdarúgó-mérkő­zésen igen érdekes esemény történt. Az OSC csapata egyik támadásánál Rákos későn jött ki a kenuból — Deák a hátvéd haza adott, de nem fi­gyelte, hogy Rákos már kijött s így csak nagy üggyel-bajjal tudott tisztázni a BEAC. Egyébként az a meglátásom, hogy ez volt az OSC legve­szélyesebb kapura lövése. A végeredmény 5:0 (3:0) a BEAC javára. Közben meg­kezdődött a BEAC—Állator­vosi Főiskola ifi kosárlabda­mérkőzés is. Fiaink az első félidőben kissé álmosak vol­tak — avagy talán az állat­orvosok játszották jól? De a II. félidőben szép játékkal lepték meg a szurkoló gárdát. Hogy ennek mi volt az oka, azt még nem tudjuk, de tény az, hogy a mérkőzés végére a nap is kisütött. „Minden jó, ha a vége jó” — mondja a közmondás. S valóban úgy volt: az idő is szép lett, a kosarasok is győztek, így te­hát meg lehetünk elégedve. Azaz mégsem teljes egészé­ben! A sportbemutatónak tud­niillik volt egy szépséghibája: kevés volt a néző! Kovács László II. éves joghallgató AZ EGYETEMI SPORTNAP EREDMÉNYEI: Labdarúgómérkőzés a BEAC és az OSC csapatai közt. Győz a BEAC 5:0 (3:0). Atlétika. Meghívásos verseny: 1000 m. : 1. Semberi István BEAC 2:30 3. 2. 2.Szentiványi Gergely MAFC 2:31,5. 3. Faragó Tibor BEAC 2:38,0. Meghívásos verseny: 2000 m: 1. dr. Szabó Miklós BEAC 5:20,8. 2. Béres Ernő BEAC 5:21,6. 3. Pintér János MAFC 5:24,0. Röplabda karok közötti kör­mérkőzés: a) Férfiak. ---------« Jogi kar—Bölcsészkar 2:0. Term. tud. kar—Jogi kar 2:1. Term. tud. kar—Bölcsészkar 2:0. 1. Term tud. kar 7e. Jogi kar 3. Bölcsészkar b) htök. Term­. tud. kar—Bölcsészkar 2:0. Term. tud. kar—Jogi kar 2:0. Jogi kar—Bölcsészkar 2:0. 1. Term. tud. kar 2. Jogi kar 3. Bölcsészkar Kézilabda női: BEAC—OSC 19:15 A Veszprémi Vegyipari Egye­tem 10 éves fennállása alkal­mából tudományos ülésszak­kal egybekötött jubileumi ün­nepségeket rendez május 11- től 22-ig. Ez alkalomból kiállítás is nyílik az egyetem aulájában. Hallgatók és végzett mérnö­kök előadásai is szerepelnek a tudományos ülésszak prog­ramjában. Május 21-én, csütörtökön délelőtt 9 órakor az egyetemi tanács, az egyetem párt-, KISZ- és szakszervezete meg­koszorúzza a városi szovjet hősi emlékművet. Az ünnepséget ünnepi hangverseny zárja, amelyen szerepel a budapesti MÁV szimfonikus zenekar is. Lu­kács Miklós vezényletével. Köszöntjük a 10 éves fenn­állását ünneplő Veszprémi Vegyipari Egyetemet! * A NYÁRI ösztöndíj kérelme­iét május 20-ig kell beadni a dékáni hivatalba. •­ A NY­ÁRI ösztöndíjért csak zok az árva, félárva család­­fenntartó hallgatók folyamod­­anak, akik igazoltan olyan betegségben szenvednek, hogy munkát nem vállalhatnak és eltartóik nem­ tudják biztosí­tani ellátásukat. ★ JÚNIUS 10-IG kell beadni a dékáni hivatalba az 1959—60. tanévre az ösztöndíj kérvé­nyeket (eltartók jövedelméről szóló igazolvány csatolásával).­­ AZOK a hallgatók, akik 1959—60. tanévben diákottho­ni elhelyezést akarnak igé­nyelni, kérvényüket május 30- ig adják be. Akik eddig is di­ákotthonban laktak és azt jö­vőre is igénybe akarják venni, jelentsék be az otthon igazga­tójánál. EGYETEMI LAPOK Az Eötvös Loránd Tudományegye­tem lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő:: SZÉKELY KATALIN Szerkesztőség: Egyetem tér. 1_3. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Blaha Lujza tér 1—3. Szikra Lapnyomda. Felelős vezető: Kulcsár Mihál

Next