Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1959 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1959-05-19 / 2. szám
NÉHÁNY SZÓBAN AZ ALKOTÓKÖRRŐL Most, hogy az alig fél éve működő egyetemi Alkotó Kör megtartotta ebben a tanévben az utozó ülést, hasznosnak látszik e „kezdeti periódus” néhány mozzanatáról, valamint a körről magáról néhány szót szólni. Mondhatjuk, hogy az egyetem fiataljainak erős szövetségévé vált az elmúlt fél esztendőben. Kezdeti félelmünk, hogy az Alkotó Kör önképzőköri nívón fog csak mozogni, nem bizonyult megindokoltnak. Szívós harcot folytattunk a dilettantizmus ellen, s ma már bátran elmondhatjuk, hogy a kör minden egyes tagja elérkezett művési fejlődésének arra a fokára, mely megengedi — sőt, biztosítja! — az író vagy költő elnevezés jogos használatát. Tagságunk mintegy 60— 70 százalékának jelent meg az elmúlt hónapok során verse vagy novellája a legjelentősebb irodalmi folyóiratokban, s ezek a „külső sikerek” is előző állításom helyességét bizonyítják. Tíz alkalommal jöttünk öszsze a félév folyamán, hat költő és egy novellista műveit beszéltük meg, s ezek a viták nagyon tanulságoak voltak. Probléma volt (és van még) éppen elegendő (népi-polgári ellentétek, irányzatok harcai stb.). De ezekről majd máskor, bővebben. Most csak az a lényeges, hogy van egy szerv, amely összegyűjti azokat az írókat, költőket, akik jelenleg az ELTE hallgatói. S örüljünk neki, hogy van, s igyekezzünk egyre élőbbé és erősebbé tenni. Terveink: 1. Antológiát adunk ki rövidesen költőink legjobb alkotásaiból a Módra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál. 2. Felkutatjuk és bevonjuk a kör munkájába a jogi kar és a TTK tehetséges fiatal íróit is. 3. Még szigorúbbak leszünk a jövőben tagtársainkkal és önmagunkkal szemben. És így tovább. Millió tervünk van még, és remélem, hogy egy év múlva már mindeme tervekről mint eredményről számolhatunk be. Ezúton mondunk köszönete Kéry László adjunktus elvtársnak, aki nemcsak hivatalból kinevezett vezetőnk, hanem lelkiismeretes tanítónk is volt végig, szinte atyai szere-tettel foglalkozott velünk. Szeptemberben találkozunk újra. Addig is azt kívánon fiatal költőtársaimnak hogy e nyár folyamán minél több szépet és jót alkossanak. BARANYI FERENC, az Alkotó Kör titkára: FISCHER ANNIE zongoraestjéről Fischer Annie Kossuts-dí■ sas kiváló művésznőnk hangversenye iránt a szokottnál is nagyobb volt az érdeklődés. Egyetemünk hallgatói, oktatói és profeszorai ritka művészi élménynek voltak tanúi. Először a Bartók Béla Kamarazenekar Haydn D-dúr szimfóniáját játszotta, Kemény Endre karnagy temperamentumos vezényletével. Már tapasztalhattuk, ennek az együttesnek kiváló felkészültségét. Ez után Mozart: A-dúr zongoraversenyét adta elő Fischer Annie, a zenekar kíséretével. Csodálattal és bűvölettel figyeltük játékát. Előadása a közönség forró tapsát váltotta ki. Szünet után még nagyobb figyelemmel vártuk önálló műsorszámát, Schumann: Karneválját, melynek interpretálása felülmúlta^ várakozásunkat. Játékának,szépségével elénk^ varázsolta a karnevál színész forgatagának hangulatát. Ma-^ gával ragadta az egész hallga-^ tóságot. A szűnni nem akaró tapsorkán újra a zongorához* kérte a művésznőt, aki a kö-zönség háláját ráadással, Cho- pírt, Asz-dur keringőjével vi-i szonozta. * Az estről azzal a benyomás- sal távoztunk, hogy ritka ze- nei élménnyel lettünk gazda-« gabbak. 5 bér— ? 1840-ben « tartották meg először a Magyar Orvosok és Ter-? mészetvizsgálók vándorgyűlé-5 sét. Igen nagy horderejű do-* t log volt ez, az akkori Magyarország legeldugottabb részeiből is feljöttek — és nem • csupán biológusok, —* a gyűlésre. Ma már ilyen formában nincsen szükség erre az összejövetelre, mert vannak megfelelő, speciális szerveink, amelyek az általános problémákkal részleteikben foglalkoznak. De ezeknek a régi vándorgyűléseknek haladó, lelkes, országos szellemét újította fel a Magyar Biológusok Társasága, immár harmadik vándorgyűlésével, mely május 5- én kezdődött. 74 előadás hangzott el a vándorgyűlésen, melynek két központi kérdése volt: ,,A sugárbiológiai kutatás módszerei és" újabb eredményei" (Fábián Gyula előadásai — és a ,,M genetikai kutatások módsz£tani kérdései.” (Várterész Vilmos előadása). A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Csoportja részéről Törő Imre akadémikus értékelte a vándorgyűlést. Sárkány Sándor, egyetemünk tanára Darwin nagy kortársáról, a növényi egyedfejlődéstan és embriológia megalapítójáról, a növények nemzedékváltakozásának világhírű felfedezőjéről, W. Hofmeisterről emlékezett meg. Példaképül állította őt az ifjúság elé. (Az előadást lapunk más helyén kivonatosan közöljük.) TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSON 1957-ben az ismeretlen idős néni felajánlotta 50 forint hamarosan ismertté vált az egész ország előtt és milliós összegre duzzadt. A megyei nőtanácsok ezreseket adtak a gyermekeknek. Az állami szervek az összegyűlt 15 millió forintot készségesen pótolták az állami kasszából még 35 millióval, hogy felkarolják az elhagyott gyermekeket. Az ország legkiválóbb pedagógusai gondolatokkal telve ültek össze 1958 őszén, hogy megszülessen a gyermekváros Foton. Fóton a szocialista pedagógia realizálódik, az óvodákban, iskolákban, játéktermekben, műhelyekben és nem utolsósorban az itt új emberré növő gyermekekben. Az itt folyó munka híre hozzánk pedagógus-pályára készülőkhöz is eljutott. Bölcsészhallgatók, Eötvös-kollégisták elhatározták, hogy tanulmányi kirándulás keretében megtekintjük a gyermekvárost, így láttuk meg a gyermekvárost utacskáival, legelésző őzikéjével, emelkedő épülettömbjeivel. Barna Lajos a gyermekváros igazgatója szívélyesen tessékelt be bennünket a klubszobába, ahol a gondosan ápolt zöldelő növények és akváriumok környezetében kényelmes fotelekbe süppedve hallgathattuk a szavát. Röviden vázolta előttünk fő elveit, melyek már régen, árva gyermekek nevelése közben fogalmazódtak meg benne. Szavaiból kiderült, hogy az elhagyott, vagy árva gyermekeknek az otthon, a családi légkör melegét akarják nyújtani, de igényes, komoly munkát kívánnak meg tőlük. Egyöntetű, szervezett közösség létrehozásán fáradoznak, amelyben becsületes, munkaszerető szocialista emberek nevelődnek. Merev formák helyett tartalommal óhajtják megtölteni a gyermekek életét (erre minden lehetőség adva van). A nevelés és az új munkaritmus, a tartalom megszüli majd a maga kellő formáját. Olyan hivatást szerető pedagógus kollektíva kialakításán fáradoznak, akik a gyermekcsoport élén állva pótolhatják a szülőket. Sok érdekes epizódról hallottunk a már ott élő gyermekek életéből. Megtudtuk, hogy a gyermekek hálótermeik és tantermeik tatarozásában szívesen vettek részt. Azokról is hallottunk, akik a gyümölcsösükben eljátszották az időt és a szilvaszedésért nem kaptak pénzt, így nem mehettek színházba. Az épülő óvodákról, tantermekről, kórházukról, a bővülő műhelyükről, kertjükről és egyéb szép terveikről sokat hallottunk. A gyermekek jövőjét gondosan készítik elő. A fiúk műhelyekben gyakorolnak, a lányok főzni tanulnak és néhányan a fodrászmesterséget tanulgatják. Kapcsolatban vannak az üzemi, mezőgazdasági munkásokkal, bányászokkal. Kölcsönösen meglátogatják egymást, a bányászok szénküldeménnyel is meglepték a gyermekvárost. Most 220, 3—18 év közötti gyermeknek adnak otthont, de ha a gyermekváros felépül, ezer elhagyott gyermeknek lesz otthona. A hálótermekben az egységes, szépmintájú kartonnal gondosan bevetett ágyak sora, a falakon maguk készítette fényképek, falidíszek és az asztalokon levő térítők, lámpák, otthonos hangulatot teremtettek. A hallottak és látottak alapján a gyermekváros felmérhetetlen perspektívái tárulnak elénk. Kirajzolódott a szemünk előtt a felduzzadt műhelyek sora, a szépen felépített, tisztántartott, gépekkel felszerelt gyár, a mintagazdaság, ahol a gyermekek a munka, művészet, tudomány, az esztétikus varázslatos környezetében élve szakmákat tanulva, nagy családként készülnek az életre. Lázár Tibor IV. évf. ped. A BEMUTATÓRÓL: Nem valami kedvező előjelekkel indult tizenkettedikor a sportbemutató. Ugyanis kezdés előtt fél órával megeredt az eső, és sűrű cseppekben hullott. Azért ez nemt befolyásolta a készülődő csoportok jó hangulatát: pontban 4 órakor az induló pattogó ritmusára megkezdődött az ünnepi felvonulás. Elől mentek a kosarazók, utánuk a tornászok, majd a labdarúgók, kézilabdázók, röplabdázók, teniszezők és végül az atléták. — Rövid megnyitó után —, amelyet Oroszlán professzor mondott — az egyes csoportok megkezdték bemutatójukat. Először a kosarazok, tornászok és medicin-lámpások mutattak be egy-egy részletet a testnevelési órából. A jól sikerült gyakorlatok Becsy Zoltán, Gyimesiné és Garay Sándor testnevelő tanárokat dicsérték. Ezután gyors tempóban peregtek az események. Ha az embernek 4 szeme és 4 lába lett volna, mind tudta volna használni. A labdarúgó-pályán megkezdődött a mérkőzés, a magasugrók, Bodó Árpád csúcstartó vezetésével tartottak bemutatót, a kosárlabda-pályán a nők mérkőztek (a BEAC és az OSC csapatai) BEAC-osok győztek, 19:15 arányban. Ezzel egyidőben a röplabda-pálya i VÉSIK A KÖVET Szeptember végi napsütésben ragyog az ég, a tintakék. Követ vés amott állhat ember megállás nélkül, mint a gép. Acél az izmuk, bronz az akarat, melytől legendák formálódnak a csillogó vésők alatt. Lelkeket adnak a durva kőnek, s szinte már élővé teszik, mert legszebb vágyát és szerelmét vési beléje mindegyik. S esténként, mikor ólompillák lecsukják elfáradt szemük, felcsendülnek mesék, legendák, ahol ház épül, mindenütt. Bokros János Még egy hét Mi másodévesek már befejeztük, a jövő héten pedig a autolsó órákat tartják testnevelésből egyetemünkön. Még egy hét... és a tornaterem, az uszoda, a sportpálya nem lesz hangos társaink vidám zajától, a labdapattogástól , és nem nyelnek több vizet a Csasziban. Nem árt kissé visszapillantani a testnevelési órákra, aholnem mindig a legnagyobb kedvvel futottunk és gimnasztikáztunk, mert vagy elszoktunk tőle, vagy nem szívesen gyötörtük magunkat, habár tudatunk elismerte fontosságát. Szeretjük a sportot, a mozgást kívánja szervezetünk, de ha visszagondolunk a Szentkirályi utca hideg tornatermére, vséghideg zuhanyra és öltözőre, azt mondjuk, jó, hogy vége van. Mégis hiányozni fog legalább eleinte a szerda reggel, amikor kapkodva siettünk a tornaterembe, mert a tanár úr pontosan olvasta a névsort. A futball és kosárlabda csaták forró légkörét a hideg falak sem tudják feledtetni. A medicinlabda feltalálóját ugyan sokat „emlegettük”, de azért éreztük erősítő hatását, fegyelmező jellegét. Úgy gondoljuk, jó lett volna egy-egy alkalommal úszni , menni — mert mi azt is szeretjük — de valószínűleg nem volt rá lehetőség. Habár jövőre nem kötelező a III. év részére a testnevelés, egy páran tovább szeretnénk járni, hetenként egyszer egy kis szervezett mozgásra, játékra — amikor nincs más óránk — ha erre kapunk lehetőséget. Társaimnak is ajánlanám, használják ki a vizsgák utáni szabadidőt a test edzésére — napfényben, levegőzve, vagy vízben — hogy a jövő évet szellemileg is, fizikailag is frissebben kezdhessük. A vizsgaidőszakban naponta 15—20 perc mozgás mag egyenesen szükséges a szellemi frisseség megtartására, feljavítására. Ennek érdekében jó lenne, ha a tornaterem is rendelkezésünkre állana. A sportolás akkor jó, ha egészségünket fejleszti, ha lelkesít és szórakoztat. Ehhez kíván jó munkát egy testnevelésre kötelezett hallgató a karok közötti bajnokság zajlott le, mind a fiúk, mind pedig a nők között. A fiúknál: I. Jogi kar, II. TTK, III. Bölcsész kar. Nőknél: I. TTK, II. Jogi kar, III. Bölcsész kar. Közben a labdarúgó-mérkőzésen igen érdekes esemény történt. Az OSC csapata egyik támadásánál Rákos későn jött ki a kenuból — Deák a hátvéd haza adott, de nem figyelte, hogy Rákos már kijött s így csak nagy üggyel-bajjal tudott tisztázni a BEAC. Egyébként az a meglátásom, hogy ez volt az OSC legveszélyesebb kapura lövése. A végeredmény 5:0 (3:0) a BEAC javára. Közben megkezdődött a BEAC—Állatorvosi Főiskola ifi kosárlabdamérkőzés is. Fiaink az első félidőben kissé álmosak voltak — avagy talán az állatorvosok játszották jól? De a II. félidőben szép játékkal lepték meg a szurkoló gárdát. Hogy ennek mi volt az oka, azt még nem tudjuk, de tény az, hogy a mérkőzés végére a nap is kisütött. „Minden jó, ha a vége jó” — mondja a közmondás. S valóban úgy volt: az idő is szép lett, a kosarasok is győztek, így tehát meg lehetünk elégedve. Azaz mégsem teljes egészében! A sportbemutatónak tudniillik volt egy szépséghibája: kevés volt a néző! Kovács László II. éves joghallgató AZ EGYETEMI SPORTNAP EREDMÉNYEI: Labdarúgómérkőzés a BEAC és az OSC csapatai közt. Győz a BEAC 5:0 (3:0). Atlétika. Meghívásos verseny: 1000 m. : 1. Semberi István BEAC 2:30 3. 2. 2.Szentiványi Gergely MAFC 2:31,5. 3. Faragó Tibor BEAC 2:38,0. Meghívásos verseny: 2000 m: 1. dr. Szabó Miklós BEAC 5:20,8. 2. Béres Ernő BEAC 5:21,6. 3. Pintér János MAFC 5:24,0. Röplabda karok közötti körmérkőzés: a) Férfiak. ---------« Jogi kar—Bölcsészkar 2:0. Term. tud. kar—Jogi kar 2:1. Term. tud. kar—Bölcsészkar 2:0. 1. Term tud. kar 7e. Jogi kar 3. Bölcsészkar b) htök. Term. tud. kar—Bölcsészkar 2:0. Term. tud. kar—Jogi kar 2:0. Jogi kar—Bölcsészkar 2:0. 1. Term. tud. kar 2. Jogi kar 3. Bölcsészkar Kézilabda női: BEAC—OSC 19:15 A Veszprémi Vegyipari Egyetem 10 éves fennállása alkalmából tudományos ülésszakkal egybekötött jubileumi ünnepségeket rendez május 11- től 22-ig. Ez alkalomból kiállítás is nyílik az egyetem aulájában. Hallgatók és végzett mérnökök előadásai is szerepelnek a tudományos ülésszak programjában. Május 21-én, csütörtökön délelőtt 9 órakor az egyetemi tanács, az egyetem párt-, KISZ- és szakszervezete megkoszorúzza a városi szovjet hősi emlékművet. Az ünnepséget ünnepi hangverseny zárja, amelyen szerepel a budapesti MÁV szimfonikus zenekar is. Lukács Miklós vezényletével. Köszöntjük a 10 éves fennállását ünneplő Veszprémi Vegyipari Egyetemet! * A NYÁRI ösztöndíj kérelmeiét május 20-ig kell beadni a dékáni hivatalba. • A NYÁRI ösztöndíjért csak zok az árva, félárva családfenntartó hallgatók folyamodanak, akik igazoltan olyan betegségben szenvednek, hogy munkát nem vállalhatnak és eltartóik nem tudják biztosítani ellátásukat. ★ JÚNIUS 10-IG kell beadni a dékáni hivatalba az 1959—60. tanévre az ösztöndíj kérvényeket (eltartók jövedelméről szóló igazolvány csatolásával). AZOK a hallgatók, akik 1959—60. tanévben diákotthoni elhelyezést akarnak igényelni, kérvényüket május 30- ig adják be. Akik eddig is diákotthonban laktak és azt jövőre is igénybe akarják venni, jelentsék be az otthon igazgatójánál. EGYETEMI LAPOK Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő:: SZÉKELY KATALIN Szerkesztőség: Egyetem tér. 1_3. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Blaha Lujza tér 1—3. Szikra Lapnyomda. Felelős vezető: Kulcsár Mihál