Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1961 (3. évfolyam, 1-40. szám)

1961-02-11 / 5. szám

SZŰK PANTALLÓ Mintha a divatlapból lépett volna elő. " FEKETE HARISNYA — Nem értem, mi kifogá­sod van ellene. Meleg, praktikus, nem kényes és olcsó ... 1961 — Igazán nem kívánha­tod, hogy úgy öltözzem, mint dédanyáink ... ­egy fecske még nem csu­­­h­nál nyarat — mondja a régi közmondás. Én ehhez még azt is hozzá merem tenni, hogy nem csinál biz’ azt kettő sem! Mert ha egy fecske egyedül van, akkor keres magának egy megfelelő másik fecskét, s ez­zel nyár helyett fészket csi­nálnak. Okosabb lett volna te­hát a köz, ha úgy fogalmazza meg mondását, hogy az azt fe­jezze ki, amit a köz akart kö­zölni egy későbbi közösséggel, vagyis, hogy­ egy fecske még nem jelzi a nyarat. Igaz vi­szont, hogy amióta az egye­tem kebelébe fogadott, erre a jelzésre nincs is szükségem. Megállapítom én itt fecsk­e nélkül is, hogy milyen odakint az időjárás. Ha délelőtt tíz óra előtt nyi­tok be valamelyik üres terem­be, és azt valóban üresnek ta­lálom, akkor az nekem jelzi, hogy itt a nyár, a Gellért­hegyen remek a klíma. Ha el­lenben csak tíz óra után üres a terem, tíz előtt pedig ifjú pároknak ad oltalmat és me­nedéket, akkor még csak ta­vasz van. No, és ha a folyosó­kon fiatal párokat látok, akik az emeleteket bejárva, haszta­lan kutatnak egyetlen üres zúg után, akkor veszem én biztos­ra, hogy hideg szél fű, esik a hó. Hogy erre a meteorológia még rá nem jött! Én is több meglepő tapaszta­lat árán tanultam ezt ki. Hány­­szer volt úgy, hogy mit sem sejtve, benyitottam egy terem­be, ahol épp egy leány és egy ifjú csókolózott. Jöttömre szét­rebbentek, zavartan mosolyog­tak, és szem­ben ott villogott a barátságos bíztatás: menj már el a fenébe! El is mentem mindig, de vé­gül is elhatároztam, hogy én, mint igen jámbor és szo­lid agglegény, huszonkét éves fejjel a vállaimon, eme jelen­ség gyökeréig leások, s tudo­mányos igénnyel feltárom a lé­nyeges összefüggéseket. A fel­adat annyira fellelkesített, hogy megfogadtam, még akár a személyes tapasztalatszerzés­től sem riadok vissza. Két és fél éves anyaggyűjtésem ered­ményeként jutottam az aláb­biak megállapítására: Nap mint nap látjuk, hogyan tart össze egy-egy pár, akár egy hétig is. Ilyenkor ezek szerelmesek. Felmerül itt a kérdés, mi a szerelem? A sze­relem egy hosszabb múlttal rendelkező sportág, amely már olyan neves bajnokokat adott Európának, mint Don Juan, Casanova, és néhány bölcsész. Vannak sportolók, akik be­lépnek a „házasság” nevű egyesületbe, mert kicsinyes anyagi érdekeiket a sport tiszta­sága fölé helyezték. Ez a meg­állapítás főleg a lányokra vo­natkozik, akik a sportszerek közül a gyűrűt kedvelik leg­inkább. Ezekkel a sportolókkal mi, természetesen együtt ér­zünk, és számíthatnak is em­berbaráti segítségünkre, hi­szen bűnhődésük néha arány­talanul nagyobb bűneiknél, mindazonáltal jelen tanulmá­nyunkban velük, mint a pro­fesszionizmus rabjaival, nem foglalkozhatunk. Mi, e szép és nemes sport lelkes hívei, csak az amatőrök teljesítményét tudjuk igazán értékelni. Mármost hogyan folyik e sport űzése? A játékosok leginkább a szájukkal játsza­nak, mert az olyan sportszerűt­lenségeket, amikor egyesek a kezüket is használják, az el­lenfél vagy megóvja, vagy visz­­szatorolja. A játéktér télen a mozi, nyáron a Margitsziget, és minden más csendes, diszkrét hely. Az ellenfelek találkozása nálunk a következőképpen tör­ténik. A bölcsészlegény elme­rengve sétál és a jobbágy­paraszti osztályharc eredmé­nyein tűnődik. Meglátja vala­melyik bölcsészleány, és azt mondja: ezt az ürgét megfő­zöm! A fiút moziba csalja, és ott kihasználva a védtelen fia­talember kiszolgáltatott helyze­tét, támadást intéz ellene. A fiú természetesen megijed, és ellentámadásba megy át. Ez az eleven játék a két szí­vet afféle konglomerátumban egyesíti­­ egy időre. A sport­klub azonban, ahová a sporto­lók tartoznak, igen keveset fi­zet, így adódik aztán az olyan helyzet, hogy az ifjú pár ha­sonlítani kezd Cyrus és Nagy Sándor birodalmára, vagy Cae­sar és Nagy Károly birodalmá­ra, amelyeknek nem volt sa­ját gazdasági alapjuk, s ame­lyek ideiglenes, és nem tartós egyesülések voltak. T Ezek a párok, miként az em­­­j­­ített birodalmak, szét­váltak és szétválnak. Kezdődik minden elölről, ábrándozás stb. Cseh­ Sándor MI A SZERELEM? (Tanulmány) Asztaliteniszezőink helyzete A kép, amely fogadott a bölcsészkari tornateremben, első látásra teljesen megnyug­tató. Fürgén pattognak a lab­dák az asztalokon, sőt, az egyik asztal mellett az edző­nek kell rendet csinálnia, mert az egyik lelkes serdülő nem akarja átadni a helyét társá­nak. Feltűnő, hogy csak fiata­lokat látok, „öreget’­ egyet sem. — Ez az a bizonyos holtidő, amit nem tudunk kiküszöböl­ni — mondja Ötvös István, a női csapat edzője. — Vizsga­­időszak alatt egyetemistát rit­kán látunk edzésen. Csak Mó­ra jár le viszonylag rendesen, a többieknél az edzési idő nem fér bele a napi huszonnégy órába. Ez az időszak az ifik és serdülők aranykora, s amint látja, ki is használják. Egy pillanatra odamegy ren­det csinálni az egyik asztal­hoz. — Mi az oka a női csapat gyenge szereplésének? — Elvesztettük négy legjobb emberünket. Legfőképpen csa­ládi okok — férjhezmenetel, illetve vidékre helyezés miatt hagyták abba a sportolást. Je­lenlegi csapatunk nem képvi­sel első osztályú színvonalat, s csak abban az esetben lenne reményünk arra, hogy bent maradjunk az NB I-ben, ha ezek ismét asztalhoz állaná­nak. — A férfiaknál már valami­vel kedvezőbb a helyzet — vette át a szót Watzinger An­tal, a férfiak egyik edzője —, itt legalább az utánpótlásunk jó. Ifjúsági csapatunk máso­dik az ifjúsági NB I-ben. Há­rom játékosunk serdülő, illet­ve ifi válogatott kerettag. Sán­dor II. már a felnőttek közt is megállja a helyét, a legutób­bi versenyén erős első osztályú mezőnyben második lett. Igen tehetséges a még serdülőkor­ban levő Lipovics is. " Annak ellenére, hogy je­lenleg utolsóelőttiek vagyunk, a csapat javuló formáját te­kintve, van reményünk arra, hogyha a fiúk idegileg is job­ban bírják a mérkőzéseket, benn maradhatunk az NB I- ben. A szakosztály problémáiról Szász József intéző beszélt."­­ A terem nagyszerűen megfelel, azonban van egy kis hiba. Világítás csak hat asz­tal felett van, ami azt jelenti, hogy a fiúknak és a lányoknak mindössze három-három asztal jut. (A másik két asztalt csak a kezdők tudják használni.) Ilyen körülmények között az edzési idő (fél 7, ami a gya­korlatban az asztalok felszere­lése miatt 7 órát jelent) — fél 9—9-ig kevés. Ráadásul a ser­dülő és ifi bajnoki mérkőzése­ket is hétköznap, edzési idő­ben kell lejátszanunk. Felsze­relési problémáink is vannak. Ifi, illetve serdülő játékosa­inkat nem tudjuk teljes egé­szében ellátni szereléssel. — Egyetemisták mennyien vannak a szakosztályban? — Sajnos, elég kevesen. Sze­retnénk, ha minél több egye­temista jönne szakosztályunk­ba. Ezt a szándékunkat bizo­nyítja a tornaterem előtt felál­lított asztal, amit bárki, bár­mikor használhat. Azonkívül a kollégiumi asztalitenisz-baj­nokságokra is el akarunk men­ni, tanácsot adni, és minél több tehetséget felfedezni. L. I. Nyerges — Vaski, a férfi csapat és a férfi páros győztesei. EGYETEMI LAPOK Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja Megjelenik minden szombaton Felelős szerkesztő: Árkus József Szerkesztőség: Bp„ V., Egyetem tér 1—I. Telefon: 185—207 Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat Bp„ Blaha Lujza tér I. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti az ELTE KISZ és SZB Negyedévi előfizetési díj: 6 forint Szikra Lapnyomda Sporthírek Kedden folytatják a Ságvá­­ri Endre Vándordíjért kiírt versenyeket. A röplabdabaj­nokságot bonyolítják le. Az első mérkőzést a kémia-fizika II. és a vegyész IV. évfolyam játssza. A tenisz-szakosztály február 11-én tartja vezetőségválasztó közgyűlését a BEAC-klubban. iliimiiimiimiMimiimiiim» Miimiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiimim JBY1TEIII Sí V., Pesti Barnabás utca 1. Tel.: 189—372. Jegypénztár: 11—2-ig. szom­baton 11—3-ig a jegyirodában (V., Váci utca 33. Kígyó utcával szem­ben, tel.: 188—032) és 1 órával előadás előtt a színházi pénztárnál. Szombaton, február 11-én, délután fél 4 órakor­­ és hétfőn, február 13-án, este 7 órakor PETŐFI-EST III. (Harc és halál) „A XIX. század költői” sorozat B. és A. bérlet 8. előadása. Bevezeti: Dienes András Műsor: Előszó az összes költeményekhez (Horváth Ferenc): Jövendö­lés, A rab (Hajabács Ilona, Egy. Szavalókör); Csalogányok és pacsirták (Egressy István); A hazáról, Okatootája (Bodor Ti­bor); A kutyák dala, A farkasok dala, Vasúton (Bánki Zsuzsa); A magyar nemes, A XIX. század költői, Levél Arany János­hoz (Horváth Ferenc); Olaszország, Péter bátya (Horkai Nóra, Egy. Szavalókör); Egy gondolat bánt engemet (Neményi Lili ének); A nép nevében (Kohut Magda); Naplórészlet (III. 24., IV. 15.) (Bodor Tibor); Szünet Föltámadott a tenger, A nemzetgyűléshez, (Mihályfi Sándor, Egy. Szavalókör); Márciusi ifjak (Egressy); A szabadsághoz (Bánki); Nemzeti dal (Tallós Endre); Az apostol (részlet) Ko­hut); A nemzethez (Bodor); Respublika, Itt a nyilam (Horváth); Csatában, Csatadal (Tallós); A vén zászlótartó, Európa csendes, Az erdélyi hadsereg (Egressy); Zongorán kísér: dr. Arató Pál Bemutatásra kerül: „Kihunyt egy csillag”. Petőfi halála, a helyszínen felvett színes dokumentumfilm. Kedden, február 14-én, este fél 8 órakor (A-bérlet), csütörtökön, február 16-án, este fél 8 órakor (B-bérlet) BRAHMS-EST „Romantika” sorozat 5. előadása Műsoron: Rapszódia, e-moll gordonka-zongora szonáta, Zongo­raötös. Közreműködik: Ascher Oszkár, Banda Ede, Petri Endre és a T­átrai-vonósnégyes. Vasárnap, február 19-én, este 7 órakor LADÁNYI FERENC ELŐADÓESTJE „A versmondás művészete” I. sorozat, 4. est, A­ bérlet Bevezeti: Kéry László Műsor: — Gyermekkor, ifjúság — PETŐFI SÁNDOR: Szülőföldemen; BART­ALIS JÁNOS: De különben csend van; KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Mostan színes tintákról álmodom; DAQUIN: A kakukk; MOZART: Variációk egy gyermekdalra (Hernádi Lajos zongora); FEKETE ISTVÁN: Egy év (novella); E. LEINO: A megrémült fiú; V. MAJA­KOVSZKIJ: Mi leszek, ha nagy leszek; PETŐFI SÁNDOR: Tündérálom. Szünet — Férfikor — M. GORKIJ: A viharmadár dala; G. APOLLINAIRE: Madár dalol; TÓTH ÁRPÁD: Március. Elégia egy rekettyebokorhoz; JÓZSEF ATTILA: Óda; LISZT FERENC: Szerelmi álmok, XV. magyar rapszódia (Hernádi); L. PERVOMAJSZKIJ: Buda­pest; J. SUPERVIELLE: Háború és béke a földön; PETŐFI SÁNDOR: Minek nevezzelek; JÓZSEF ATTILA: Anyám; KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: „A bús férfi panaszai”-ból; ILLYÉS GYULA: Az építőkhöz. Közreműködik: Hernádi Lajos zongora­művész

Next