Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1974 (49. évfolyam, 1-21. szám)

1974-01-26 / 1. szám

V 1. EGYETEMI APOK XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1974. JAN. 26. ARA: 80 FILLÉR AZ EÖTVÖS LOR­ÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA JDAPK­I ACZÉL GYÖRGY, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRA A BOLYAI KOLLÉGIUMBAN ÉS A BÖLCSÉSZKARON NAPJAINK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL... Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára 1973. december 11-én látoga­tást tett egyetemünk Bolyai János Kollégiumában, decem­ber 13-án pedig a Bölcsészet­tudományi Kart kereste fel. Aczél György elvtársat a Bo­lyai János Kollégiumba elkí­sérte Katona Imre, a Budapes­ti Pártbizottság titkára és Po­­linszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes; a bölcsész­kari látogatáson Katona Imre elvtárs mellett részt vett Or­bán László művelődésügyi ál­lamtitkár is. Aczél elvtársat mindkét alkalommal az egye­tem párt-, állami és KISZ-ve­­zetői fogadták. A Bolyai János Kollégium­ban a diákbizottság és a Ter­mészettudományi Kar vezetői tájékoztatták Aczél elvtársat a kollégium életéről, a tanul­mányi munka eredményeiről, gondjairól, a kollégium gazdag kulturális programjáról, a szű­kös sportolási lehetőségekről, általában a kollégiumi nevelés helyzetéről. Szó esett a Ter­mészettudományi Kart érintő kérdésekről is. A tájékoztatás után Aczél György elvtárs a kollégisták számára késő es­ti órákba nyúló konzultációs beszélgetést tartott. A kollé­gium diákbizottsága kérésének megfelelően részletesen szólt a szocialista hazafiság, az inter­nacionalizmus kérdéseiről, a nacionalizmus, a kozmopolitiz­­mus jelentkezéséről, a békés egymás mellett élés elméleti, politikai vonatkozásairól. A rendkívül érdekes és élénk beszélgetés során — a helyszí­nen elhangzott kérdésekre vá­laszolva — Aczél elvtárs szá­mos hazai és külpolitikai problémát, általános oktatás­­politikai és egyetempolitikai kérdést is érintett. A Bölcsészettudományi Ka­ron tett látogatás programja is a kar vezetőinek a tájékozta­tójával kezdődött. Ezen részt vettek a Bölcsészettudományi Kar tanszéki csoportjainak vezetői, az MSZMP kari csúcs­vezetősége és a kari KISZ- végrehajtó bizottság tagjai is. A tájékoztatóban szó esett a Bölcsészettudományi Kar jelenlegi helyzetéről, az oktató-nevelő munka gondjai­ról, eredményeiről, tárgyi és személyi feltételeiről, a párt és KISZ-szervezet feladatairól, az oktatók és hallgatók moz­galmi tevékenységéről, a kar életének nagyobb jelentőségű eseményeiről. Aczél György elvtárs válaszában a meghí­vást és a tájékoztatást megkö­szönve röviden vázolta az egyetem, ezen belül a Bölcsé­szettudományi Kar helyét, sze­repét, társadalmi-ideológiai életünkben, szólt az egyetem­mel, a karral szemben támasz­tott igényekről, az oktatás, a nevelés kérdéseiről, az ifjúság­­politikai feladatokról, és em­lítést tett ideológiai, politikai életünkben jelentkező aktuális problémákról is. A Bölcsészettudományi Ka­ron elhangzott tájékoztatást a kétnapos látogatás legkiemel­kedőbb eseménye, az Egyetemi Színpad színháztermében tar­tott nagygyűlés követte, ame­lyen több mint 500 bölcsész­kari hallgató, oktató, dolgozó vett részt. Aczél György elv­társ előadása elején szólt ar­ról, hogy a hozzá beérkezett 110 kérdésre idő hiányában nem tud külön-külön részlete­sen válaszolni — hiszen azok felolvasása is sokáig tartana —, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy azokkal, akiknek kér­désére most nem ad esetleg teljes választ, bizonyára lesz alkalma újból találkozni, esz­mét cserélni, vitatkozni. Aczél György elvtárs elő­adásának első felében külpoli­tikai kérdésekkel foglalkozott. A nemzetközi helyzet konkrét kérdéseinek elemzése előtt szólt a Szovjetunió világtörté­nelmi szerepéről. — Nem ün­nepi méltatás keretében kívá­nom ezt most említeni — mondta Aczél elvtárs —, ha­nem olyan beszélgetés során, ahol korszakunk alapvető moz­gástörvényeinek figyelembevé­telével kívánjuk a nemzetközi helyzetet áttekinteni. Gondol­juk végig közösen — folytatta — mindaddig, amíg csak kapi­talista országok voltak a vilá­gon, elkerülhetetlenek voltak a háborúk és mindaddig, amíg a Szovjetunió nem létezett, el­buktak a népeknek mindazon kísérletei, amelyek kizsákmá­­nyolóik ellen irányultak. A szocializmus realitása az em­beriség számára a Szovjet­unióval született és erősödött. Történelmileg világossá kell tenni mindenki számára, hogy a szocializmus építésének le­hetőségét, a nemzeti független­ség valóságát — még azokban az országokban is, ahol ezt ma,­esetleg nem ismerik el — a Szovjetunió léte teremtette meg vagy segítette megterem­teni. Olyan történelmi alap­szituációra utal ez, amelyből világosan kiderül, hogy csak a Szovjetunió szerepének isme­retében lehet valóban megér­teni a világban végbemenő folyamatokat, a nemzetközi helyzetet. Az általános nemzetközi és az aktuális külpolitikai hely­zet elemzése után ideológiai, politikai és belpolitikai kér­désekre tért át Aczél György elvtárs. A feltett kérdésekhez igazodva részletesen szólt a nacionalizmus jelentkezéséről: — Sokan vagyunk — mondta —, akik 30, de még 20 évvel ezelőtt is úgy véltük, hogy a nacionalizmus a szocializmus építése során hamarosan meg­szűnik. E feltevésünket — amiben bizonyára vágyaink is megfogalmazódtak — a törté­nelem ma még nem minden­ben igazolta. A szocialista vi­szonyok között is utat tör a nacionalizmus, jelent­i­k, mint régi beidegződés, e­gy arra történő hivatkozás, de a szocialista valóság által feltett kérdések esetében is találkoz­hatunk nacionalista válaszok­kal. A nacionalizmus a legkü­lönfélébb kérdésekhez tapad­va mutatkozik meg. Néhány esztendővel ezelőtt a termelő­­szövetkezetek ellen szólóknál kapott táptalajt. Előbukkant a történelmi múlt értékelésében az úgynevezett „népies-urbá­nus­’ vita leplében. Meglevő gondjainkhoz kötődve azokat a felnagyítva, eltorzítva is je­lentkezik. (Adódott erre pél­da a népszaporulat valós prob­lémájának demagóg kihaszná­lásában is.) A szocialista in­tegrációval kapcsolatban is előkerülnek nacionalista meg­nyilatkozások itthon és más­hol. Az integráció kérdésére le­het marxista és lehet naciona­lista választ adni. Nem marxista válasz az, amikor a partnerek rovására hangsúlyozza valaki a nemzeti szuverenitást. Mi arra törekszünk, hogy az in­ternacionalizmus talaján mar­xista választ adjunk a szocia­lista gazdasági integráció kér­déseire is. A feltett kérdések nyomán Aczél György elvtárs az MSZMP KB mellett működő kultúrpolitikai munkaközösség néhány társadalomkutató an­­timarxista nézeteiről szóló ál­lásfoglalására utalva bírálta e nézeteket, rámutatott arra, hogy problémáink tetemes ré­sze a növekedés nehézsége, te­hát abból származik, hogy elő­rehaladunk. A problémák más csoportja azonban antimarxis­ta, revizionista vagy szektás válasz, akár az álkérdésekre, akár az élet által feltett való­ságos kérdésekre. A tévedé­sekkel szemben nagy türelem­mel, a rosszhiszemű válaszok­kal szemben határozottan kell fellépni. Aczél György elvtárs emlí­tést tett az „új baloldali’­ áramlatok, külföldi jelentkezé­séről, és arról, hogy egy-egy követővel, szimpatizánssal itt­hon is találkozhatunk. Érzék­letes példákkal bizonyította, hogy az „új baloldali” törek­vések a burzsoá manipuláció előszeretettel felhasznált, lát­ványos eszközei. A nyugati tő­kés burzsoázia az „új baloldal” akciót arra használja fel, hogy a rend nevében akár fasiszta módszerekkel is korlátozza a polgári demokráciát, fokozza az elnyomást, a kizsákmányo­lást. Az „új baloldali” eszmék­nek a szocialista országokba való „telepítésével” pedig a burzsoázia hidegháborús szár­nya a fellazítás, a felforgatás céljait szolgálja. Beszédében Aczél György elvtárs mindennapi életünk számos problémáját is érintet­te; szó esett többek között az utóbbi időben divattá vált, gyakran felelőtlen, dilettáns felmérésekről, az üres, tudo­mánytalan vitákról, a népese­dési politikánkkal szemben je­lentkező demagógiáról, a kis­polgári magatartás különböző megnyilvánulásairól, a protek­cionizmusról, az egyetem el­végzését követően az elhelyez­kedéseknél mutatkozó önzés­ről, a társadalmi, a közösségi érdekek háttérbe szorításáról. Befejezésül Aczél György elvtárs hangot adott azon meggyőződésének, amely sze­rint a magyar társadalom bel­politikai fejlődése ugyanúgy optimizmusra ad okot, mint a külpolitikai helyzet. — Né­pünk egészében egységes — mondta Aczél elvtárs —, ná­lunk a barát biztosan tudja, hogy barát és az ellenség is biztosan tudja, hogy ellenség. A Magyar Népköztársaság be­csülete a világban — ha sza­bad így fogalmazni — na­gyobb, mint az ország területe és gazdasági kapacitása. Nem­csak pénzügyi, hanem erkölcsi hitelünk is jó, és ez nem kis dolog. Szeretnénk azonban — folytatta Aczél elvtárs —, ha zártabbak lennénk az önzéssel, a harácsolással, az emberte­lenséggel szemben, és még nyitottabbak az emberi jövő, a szocialista jövő számára. Ezért a jövőért mindenkinek dolgoznia kell; egyetlen fiatal­nak sem mondanám, hogy légy boldog, mert készen kapod az életet. Hanem azt mondom, hogy légy elégedetlen, akarj többet, csináld jobban, mint mi, de produktív módon, hogy az ország, a nép is hasznát lás­sa. Csak így érezheti az em­ber — bármilyen munkaterü­leten dolgozik, is —, hogy ér­telmes ember módjára él, tel­jesíti azt, amire képes, és alkot valami olyat, ami fizikai lété­nél hosszabb, tartósabb. A nagygyűlés végén Székely György, a BTK dékánja meg­köszönte Aczél György elvtárs látogatását, az egyetem okta­tói, dolgozói, hallgatói számára adott részletes, sokoldalú, őszinte tájékoztatást. * 1974 JAH 2 . Felvételi és a társadalom Legutóbbi számunk első oldalán „A felvételikről je­lentjük” cím alatt ismertettük azt a felmérést, melyet egy csoport budapesti középiskolai tanár végzett a fővá­ros egyetemein, a felvételik idején. Most dr. Kardos József tollából olvashattunk a felvé­telikről egy újabb cikket a Társadalmi Szemle januári számában. A cikk — melynek címe Az egyetemi és főiskolai felvételről — évközben — az elején föl­teszi a kérdést: egyáltalán szükség van-e a felvételi rendszerre. Saját kérdésére igenlő választ ad, s legfőbb indokai Magyarországon a népgazdaság tervszerű fejlesztése, a szakemberek képzésében is tervszerűséget, átgondoltságot igényel, ennek az igénynek a kielégítését hivatott elősegíteni a felvételi vizsga. Ez alkalmas arra, hogy a népgazdaság igényeihez igazodva a legmegfele­lőbb,­ a legfelkészültebb fiatalok képzéséhez nyisson utat. Ezek után tisztázza miért nem lenne szerencsés, ha az egyes területeken szélesre tárnák a kaput az aránytalan túljelentkezéseknek. Ha így tennének az gazdaságtalan lenne a társadalom szempontjából és olykor tragikus az egyén szempontjából a pályatelítődés, az elhelyezkedési nehézségek miatt. A jelenlegi helyzetet vizsgálva a szer­ző megállapítja, hogy a társadalmi igények és az egyéni törekvések a felsőoktatás területén is perspektivikusan közelednek egymáshoz. E tendencia siettetése közügy, társadalmi feladat, melyért sokat tehetnek az iskolák és a pályairányítással foglalkozó szervek. Dr. Kardos József cikkében arról is olvashatunk, hogy az MSZMP KB 1972 nyarán hozott oktatáspolitikai ha­tározata értelmében a 73-as felvételi vizsgáknál kísér­letképpen közös írásbeli dolgozatot írtak matematikából azok az érettségizők, akik ugyane tárgyból felvételizni akartak. A kísérlet célja a közvetlenül egymást követő érettségi és felvételi vizsga kettős terhének csökkentése. A megoldás konkrét módozatait tekintve akadtak prob­lémák. Megállapították, hogy ezeken a vizsgákon a fel­­készültséghez képest nehéz volt a példasor, kevés volt az idő a megoldáshoz (150 perc), az írásbeli időpontja sem volt a legszerencsésebben kiválasztva stb. A Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola és a négy kijelölt szakközépiskola közös érettségi-felvételi vizsgájának jó tapasztalatai nyomán 1974-ben ezt a formát kiterjesztik más műszaki, mezőgazdasági, kereskedelmi és vendéglá­tóipari főiskolára, illetve szakközépiskolára. A 73-as ta­pasztalatok alapján döntöttek úgy, hogy az érettségi át­lag elhagyásával csak a felvételnek megfelelő szaktár­gyak harmadik és­ negyedik osztályban elért eredmé­nyeit vegyék figyelembe. Ez 74-ben már általános lesz, mint ahogy általánossá válik a szakmacsoportos felvétel alkalmazása is. Ez annyit jelent, hogy az azonos jellegű szakmacsoportoknál átirányítási jogot kapnak az intéz­mények: az egyik szakról a másikra ajánlhatják — a fel­vétel esélyével — a pályázókat. Egyébként a cikkben a következő jó hírt is olvashattuk: 1973 nyarán az eredeti országos felvételi keretszámot ezerrel felemelték. A 73-as év tehát az úttörő kísérletek esztendeje volt. A kísérletek eredményei már most 74-ben beértek. Ezek közül néhányat: az érettségi és felvételi vizsga közelí­tésének további lépései várhatók, pl. a közös felvételit kiterjesztik a matematika után a fizikára is. Ennek idő­tartama nem 150, hanem 180 perc lesz. Gondosabban vá­lasztják meg a vizsgák időpontját is. Újdonság, hogy a középiskolai tananyag pontosabb követése, a jelöltek biz­tosabb megítélése érdekében a szóbeli felvételi vizsga­­bizottság munkájába ez évtől középiskolai tanárokat is be kívánnak vonni. Az MSZMP VIII. Kongresszusának határozata értel­mében hathatósabb politikai, anyagi, szociális és nevelé­si­ feltételek megteremtésével kívánják segíteni a tehet­séges munkás- és parasztfiatalok továbbtanulását. Ennek egyik eszköze az iskolák anyagi ellátottságának javítása, a jelentős különbségek eltüntetése. E célt szolgálja az országgyűlés 1973-ra megszavazott póthitele, amelyik terven felül 125 millió forintot biztosított az általános is­kolai felszerelés javítására. A cikk szerzője végül meg­jegyzi, hogy a IV. ötéves tervben ötezer általános iskolai kollégiumi férőhelyet kíván államunk építeni. A felvételi valóban társadalmi ügy, hiszen egyáltalán nem közömbös az, milyen lesz a jövő szocialista értelmi­ségije, s az sem, hogy arányosan elégítjük-e ki a szakem­ber-szükségletet. Éppen ezért kell az egyetemen túl is odafigyelni rá. DIÁKOK AZ UHALON TÚL (3. oldal) KEREK ASZTAL A „SEX”­TÉMÁRÓL (5. oldal)

Next