Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1974 (49. évfolyam, 1-21. szám)
1974-01-26 / 1. szám
V 1. EGYETEMI APOK XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1974. JAN. 26. ARA: 80 FILLÉR AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA JDAPKI ACZÉL GYÖRGY, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRA A BOLYAI KOLLÉGIUMBAN ÉS A BÖLCSÉSZKARON NAPJAINK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL... Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára 1973. december 11-én látogatást tett egyetemünk Bolyai János Kollégiumában, december 13-án pedig a Bölcsészettudományi Kart kereste fel. Aczél György elvtársat a Bolyai János Kollégiumba elkísérte Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság titkára és Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes; a bölcsészkari látogatáson Katona Imre elvtárs mellett részt vett Orbán László művelődésügyi államtitkár is. Aczél elvtársat mindkét alkalommal az egyetem párt-, állami és KISZ-vezetői fogadták. A Bolyai János Kollégiumban a diákbizottság és a Természettudományi Kar vezetői tájékoztatták Aczél elvtársat a kollégium életéről, a tanulmányi munka eredményeiről, gondjairól, a kollégium gazdag kulturális programjáról, a szűkös sportolási lehetőségekről, általában a kollégiumi nevelés helyzetéről. Szó esett a Természettudományi Kart érintő kérdésekről is. A tájékoztatás után Aczél György elvtárs a kollégisták számára késő esti órákba nyúló konzultációs beszélgetést tartott. A kollégium diákbizottsága kérésének megfelelően részletesen szólt a szocialista hazafiság, az internacionalizmus kérdéseiről, a nacionalizmus, a kozmopolitizmus jelentkezéséről, a békés egymás mellett élés elméleti, politikai vonatkozásairól. A rendkívül érdekes és élénk beszélgetés során — a helyszínen elhangzott kérdésekre válaszolva — Aczél elvtárs számos hazai és külpolitikai problémát, általános oktatáspolitikai és egyetempolitikai kérdést is érintett. A Bölcsészettudományi Karon tett látogatás programja is a kar vezetőinek a tájékoztatójával kezdődött. Ezen részt vettek a Bölcsészettudományi Kar tanszéki csoportjainak vezetői, az MSZMP kari csúcsvezetősége és a kari KISZ- végrehajtó bizottság tagjai is. A tájékoztatóban szó esett a Bölcsészettudományi Kar jelenlegi helyzetéről, az oktató-nevelő munka gondjairól, eredményeiről, tárgyi és személyi feltételeiről, a párt és KISZ-szervezet feladatairól, az oktatók és hallgatók mozgalmi tevékenységéről, a kar életének nagyobb jelentőségű eseményeiről. Aczél György elvtárs válaszában a meghívást és a tájékoztatást megköszönve röviden vázolta az egyetem, ezen belül a Bölcsészettudományi Kar helyét, szerepét, társadalmi-ideológiai életünkben, szólt az egyetemmel, a karral szemben támasztott igényekről, az oktatás, a nevelés kérdéseiről, az ifjúságpolitikai feladatokról, és említést tett ideológiai, politikai életünkben jelentkező aktuális problémákról is. A Bölcsészettudományi Karon elhangzott tájékoztatást a kétnapos látogatás legkiemelkedőbb eseménye, az Egyetemi Színpad színháztermében tartott nagygyűlés követte, amelyen több mint 500 bölcsészkari hallgató, oktató, dolgozó vett részt. Aczél György elvtárs előadása elején szólt arról, hogy a hozzá beérkezett 110 kérdésre idő hiányában nem tud külön-külön részletesen válaszolni — hiszen azok felolvasása is sokáig tartana —, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy azokkal, akiknek kérdésére most nem ad esetleg teljes választ, bizonyára lesz alkalma újból találkozni, eszmét cserélni, vitatkozni. Aczél György elvtárs előadásának első felében külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A nemzetközi helyzet konkrét kérdéseinek elemzése előtt szólt a Szovjetunió világtörténelmi szerepéről. — Nem ünnepi méltatás keretében kívánom ezt most említeni — mondta Aczél elvtárs —, hanem olyan beszélgetés során, ahol korszakunk alapvető mozgástörvényeinek figyelembevételével kívánjuk a nemzetközi helyzetet áttekinteni. Gondoljuk végig közösen — folytatta — mindaddig, amíg csak kapitalista országok voltak a világon, elkerülhetetlenek voltak a háborúk és mindaddig, amíg a Szovjetunió nem létezett, elbuktak a népeknek mindazon kísérletei, amelyek kizsákmányolóik ellen irányultak. A szocializmus realitása az emberiség számára a Szovjetunióval született és erősödött. Történelmileg világossá kell tenni mindenki számára, hogy a szocializmus építésének lehetőségét, a nemzeti függetlenség valóságát — még azokban az országokban is, ahol ezt ma,esetleg nem ismerik el — a Szovjetunió léte teremtette meg vagy segítette megteremteni. Olyan történelmi alapszituációra utal ez, amelyből világosan kiderül, hogy csak a Szovjetunió szerepének ismeretében lehet valóban megérteni a világban végbemenő folyamatokat, a nemzetközi helyzetet. Az általános nemzetközi és az aktuális külpolitikai helyzet elemzése után ideológiai, politikai és belpolitikai kérdésekre tért át Aczél György elvtárs. A feltett kérdésekhez igazodva részletesen szólt a nacionalizmus jelentkezéséről: — Sokan vagyunk — mondta —, akik 30, de még 20 évvel ezelőtt is úgy véltük, hogy a nacionalizmus a szocializmus építése során hamarosan megszűnik. E feltevésünket — amiben bizonyára vágyaink is megfogalmazódtak — a történelem ma még nem mindenben igazolta. A szocialista viszonyok között is utat tör a nacionalizmus, jelentik, mint régi beidegződés, egy arra történő hivatkozás, de a szocialista valóság által feltett kérdések esetében is találkozhatunk nacionalista válaszokkal. A nacionalizmus a legkülönfélébb kérdésekhez tapadva mutatkozik meg. Néhány esztendővel ezelőtt a termelőszövetkezetek ellen szólóknál kapott táptalajt. Előbukkant a történelmi múlt értékelésében az úgynevezett „népies-urbánus’ vita leplében. Meglevő gondjainkhoz kötődve azokat a felnagyítva, eltorzítva is jelentkezik. (Adódott erre példa a népszaporulat valós problémájának demagóg kihasználásában is.) A szocialista integrációval kapcsolatban is előkerülnek nacionalista megnyilatkozások itthon és máshol. Az integráció kérdésére lehet marxista és lehet nacionalista választ adni. Nem marxista válasz az, amikor a partnerek rovására hangsúlyozza valaki a nemzeti szuverenitást. Mi arra törekszünk, hogy az internacionalizmus talaján marxista választ adjunk a szocialista gazdasági integráció kérdéseire is. A feltett kérdések nyomán Aczél György elvtárs az MSZMP KB mellett működő kultúrpolitikai munkaközösség néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről szóló állásfoglalására utalva bírálta e nézeteket, rámutatott arra, hogy problémáink tetemes része a növekedés nehézsége, tehát abból származik, hogy előrehaladunk. A problémák más csoportja azonban antimarxista, revizionista vagy szektás válasz, akár az álkérdésekre, akár az élet által feltett valóságos kérdésekre. A tévedésekkel szemben nagy türelemmel, a rosszhiszemű válaszokkal szemben határozottan kell fellépni. Aczél György elvtárs említést tett az „új baloldali’ áramlatok, külföldi jelentkezéséről, és arról, hogy egy-egy követővel, szimpatizánssal itthon is találkozhatunk. Érzékletes példákkal bizonyította, hogy az „új baloldali” törekvések a burzsoá manipuláció előszeretettel felhasznált, látványos eszközei. A nyugati tőkés burzsoázia az „új baloldal” akciót arra használja fel, hogy a rend nevében akár fasiszta módszerekkel is korlátozza a polgári demokráciát, fokozza az elnyomást, a kizsákmányolást. Az „új baloldali” eszméknek a szocialista országokba való „telepítésével” pedig a burzsoázia hidegháborús szárnya a fellazítás, a felforgatás céljait szolgálja. Beszédében Aczél György elvtárs mindennapi életünk számos problémáját is érintette; szó esett többek között az utóbbi időben divattá vált, gyakran felelőtlen, dilettáns felmérésekről, az üres, tudománytalan vitákról, a népesedési politikánkkal szemben jelentkező demagógiáról, a kispolgári magatartás különböző megnyilvánulásairól, a protekcionizmusról, az egyetem elvégzését követően az elhelyezkedéseknél mutatkozó önzésről, a társadalmi, a közösségi érdekek háttérbe szorításáról. Befejezésül Aczél György elvtárs hangot adott azon meggyőződésének, amely szerint a magyar társadalom belpolitikai fejlődése ugyanúgy optimizmusra ad okot, mint a külpolitikai helyzet. — Népünk egészében egységes — mondta Aczél elvtárs —, nálunk a barát biztosan tudja, hogy barát és az ellenség is biztosan tudja, hogy ellenség. A Magyar Népköztársaság becsülete a világban — ha szabad így fogalmazni — nagyobb, mint az ország területe és gazdasági kapacitása. Nemcsak pénzügyi, hanem erkölcsi hitelünk is jó, és ez nem kis dolog. Szeretnénk azonban — folytatta Aczél elvtárs —, ha zártabbak lennénk az önzéssel, a harácsolással, az embertelenséggel szemben, és még nyitottabbak az emberi jövő, a szocialista jövő számára. Ezért a jövőért mindenkinek dolgoznia kell; egyetlen fiatalnak sem mondanám, hogy légy boldog, mert készen kapod az életet. Hanem azt mondom, hogy légy elégedetlen, akarj többet, csináld jobban, mint mi, de produktív módon, hogy az ország, a nép is hasznát lássa. Csak így érezheti az ember — bármilyen munkaterületen dolgozik, is —, hogy értelmes ember módjára él, teljesíti azt, amire képes, és alkot valami olyat, ami fizikai léténél hosszabb, tartósabb. A nagygyűlés végén Székely György, a BTK dékánja megköszönte Aczél György elvtárs látogatását, az egyetem oktatói, dolgozói, hallgatói számára adott részletes, sokoldalú, őszinte tájékoztatást. * 1974 JAH 2 . Felvételi és a társadalom Legutóbbi számunk első oldalán „A felvételikről jelentjük” cím alatt ismertettük azt a felmérést, melyet egy csoport budapesti középiskolai tanár végzett a főváros egyetemein, a felvételik idején. Most dr. Kardos József tollából olvashattunk a felvételikről egy újabb cikket a Társadalmi Szemle januári számában. A cikk — melynek címe Az egyetemi és főiskolai felvételről — évközben — az elején fölteszi a kérdést: egyáltalán szükség van-e a felvételi rendszerre. Saját kérdésére igenlő választ ad, s legfőbb indokai Magyarországon a népgazdaság tervszerű fejlesztése, a szakemberek képzésében is tervszerűséget, átgondoltságot igényel, ennek az igénynek a kielégítését hivatott elősegíteni a felvételi vizsga. Ez alkalmas arra, hogy a népgazdaság igényeihez igazodva a legmegfelelőbb, a legfelkészültebb fiatalok képzéséhez nyisson utat. Ezek után tisztázza miért nem lenne szerencsés, ha az egyes területeken szélesre tárnák a kaput az aránytalan túljelentkezéseknek. Ha így tennének az gazdaságtalan lenne a társadalom szempontjából és olykor tragikus az egyén szempontjából a pályatelítődés, az elhelyezkedési nehézségek miatt. A jelenlegi helyzetet vizsgálva a szerző megállapítja, hogy a társadalmi igények és az egyéni törekvések a felsőoktatás területén is perspektivikusan közelednek egymáshoz. E tendencia siettetése közügy, társadalmi feladat, melyért sokat tehetnek az iskolák és a pályairányítással foglalkozó szervek. Dr. Kardos József cikkében arról is olvashatunk, hogy az MSZMP KB 1972 nyarán hozott oktatáspolitikai határozata értelmében a 73-as felvételi vizsgáknál kísérletképpen közös írásbeli dolgozatot írtak matematikából azok az érettségizők, akik ugyane tárgyból felvételizni akartak. A kísérlet célja a közvetlenül egymást követő érettségi és felvételi vizsga kettős terhének csökkentése. A megoldás konkrét módozatait tekintve akadtak problémák. Megállapították, hogy ezeken a vizsgákon a felkészültséghez képest nehéz volt a példasor, kevés volt az idő a megoldáshoz (150 perc), az írásbeli időpontja sem volt a legszerencsésebben kiválasztva stb. A Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola és a négy kijelölt szakközépiskola közös érettségi-felvételi vizsgájának jó tapasztalatai nyomán 1974-ben ezt a formát kiterjesztik más műszaki, mezőgazdasági, kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolára, illetve szakközépiskolára. A 73-as tapasztalatok alapján döntöttek úgy, hogy az érettségi átlag elhagyásával csak a felvételnek megfelelő szaktárgyak harmadik és negyedik osztályban elért eredményeit vegyék figyelembe. Ez 74-ben már általános lesz, mint ahogy általánossá válik a szakmacsoportos felvétel alkalmazása is. Ez annyit jelent, hogy az azonos jellegű szakmacsoportoknál átirányítási jogot kapnak az intézmények: az egyik szakról a másikra ajánlhatják — a felvétel esélyével — a pályázókat. Egyébként a cikkben a következő jó hírt is olvashattuk: 1973 nyarán az eredeti országos felvételi keretszámot ezerrel felemelték. A 73-as év tehát az úttörő kísérletek esztendeje volt. A kísérletek eredményei már most 74-ben beértek. Ezek közül néhányat: az érettségi és felvételi vizsga közelítésének további lépései várhatók, pl. a közös felvételit kiterjesztik a matematika után a fizikára is. Ennek időtartama nem 150, hanem 180 perc lesz. Gondosabban választják meg a vizsgák időpontját is. Újdonság, hogy a középiskolai tananyag pontosabb követése, a jelöltek biztosabb megítélése érdekében a szóbeli felvételi vizsgabizottság munkájába ez évtől középiskolai tanárokat is be kívánnak vonni. Az MSZMP VIII. Kongresszusának határozata értelmében hathatósabb politikai, anyagi, szociális és nevelési feltételek megteremtésével kívánják segíteni a tehetséges munkás- és parasztfiatalok továbbtanulását. Ennek egyik eszköze az iskolák anyagi ellátottságának javítása, a jelentős különbségek eltüntetése. E célt szolgálja az országgyűlés 1973-ra megszavazott póthitele, amelyik terven felül 125 millió forintot biztosított az általános iskolai felszerelés javítására. A cikk szerzője végül megjegyzi, hogy a IV. ötéves tervben ötezer általános iskolai kollégiumi férőhelyet kíván államunk építeni. A felvételi valóban társadalmi ügy, hiszen egyáltalán nem közömbös az, milyen lesz a jövő szocialista értelmiségije, s az sem, hogy arányosan elégítjük-e ki a szakember-szükségletet. Éppen ezért kell az egyetemen túl is odafigyelni rá. DIÁKOK AZ UHALON TÚL (3. oldal) KEREK ASZTAL A „SEX”TÉMÁRÓL (5. oldal)