Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1974 (49. évfolyam, 1-21. szám)
1974-01-26 / 1. szám
ELTE BMEEGYÜTTMŰKÖDÉS Az elmúlt hónap folyamán egyetemünk és a Műszaki Egyetem Rektori Tanácsa, valamint párt-végrehajtó bizottsága együttes ülést tartott, amelyen a két egyetem együttműködésének tervét vitatták meg. Ádám György, egyetemünk rektorának a témát exponáló nyitószavait hosszas vita követte, amely során több megállapodás született. Mint rektorunk elmondta, bár e megbeszélés nagy jelentőségű, mégis „formai” abban a vonatkozásban, hogy a két egyetem között az előzőekben is meglevő együttműködést rögzíti, illetőleg mintegy megerősíti az eddigi gyakorlat helyességét. Nem előzmény nélküli ez a tanácskozás: Perényi Imre a Műszaki Egyetem rektora és Thernesz Vilmos, a BME Párt VB-titkára, valamint Ádám György és Magyar György az ELTE MSZMP titkára már a nyáron megbeszéléseket folytatott a kapcsolatok szorosabbá fűzéséről. A nemrégiben magalakult Bizottság, amelyet egyetemünkről Kátai Imre a TTK dékánja és Kertész László docens, a Műszaki Egyetem részéről pedig Lásztity Radomir rektorhelyettes és Frigyes Andor tanszékvezető képviselt, kidolgozott egy együttműködési dokumentumot. A decemberben lezajlott együttes ülés tárgya e dokumentum megvitatása, esetleges pontosítása és Alapokmányként való elfogadása volt. A megbeszéléseken nagy vonalakban — eltekintve a hozzászóló, a javaslattevő személyétől — a következő főbb gondolatok merültek fel: az alapkutatásokban, való szorosabb együttműködés; a több közösen meghirdetett speciál kollégium egyéb közös kezdeményezések a már megindult mérnökmatematikus, biológusmérnök, mérnökfizikus képzés példájára; a választható fakultatív tárgyak rendszere; az oktatók „kölcsönkérése”, stb. Felmerült, hogy az ELTE „besegíthetne a Műszakin felmerülő nyelvi problémák megoldásába, de szükség van például az építészmérnöki karon bizonyos szociológiai, pszichológiai, ergonómiai, esztétikai, művészettörténeti vagy népművelési problémák tisztázására is. Hasznos lenne az együttműködés a gazdasági területen az ügyvitelgépesítés egységes formáinak kialakításában, de nagy előrehaladás lenne bizonyos műszerek megvétele helyett a Műszaki Egyetemmel közösen kidolgozni egy hazai gyártást. A jogi kar is aktívan közreműködhetne, a Jogásztovábbképző Intézet intézményesen meg tud majd oldani „külső” problémákat is. Szó esett a többlépcsős oktatásiról, a Műegyetemen az első három évet lezáró „praktikus” évről, a komplex kutatásokról. Végezetül Ádám György rektor összefoglalta az elhangzottakat, s javasolta, hogy februárban kerüljön aláírásra — bizonyos pontosítások után — az együttműködés Alapokmánya. Négy bizottság megalakítását javasolta, amelyek testnevelési, a Lágymányosra települési, ügyvitelgépesítési és oktatási-módszertani kérdésekkel foglalkoznának. „Az indítványok, az állásfoglalások, az együttműködés alapja a lojális légkör, a segítőkészség” — e szavakkal zárta az ülést Ádám György rektor. Az egyetem központi dolgozói pártalapszervének decemberi fórumtaggyűlésén vetődött fel a súlyos gond, az épületeinkben funkcionáló kazánok elavulása ... alig két héttel később elhangzott Szép Zoltán képviselő interpellációja a Parlamentben és azóta — azt gondoljuk — az egyetem teljes közvéleménye ismeri az eredményt: a Művelődésügyi Minisztérium évi 5,6 millióval növeli felújítási keretünket... Mielőtt a parlamenti jegyzőkönyv szövegét idéznénk, szeretnénk megragadni az alkalmat és olvasóinknak bemutatni Szép Zoltánt, aki egyébként az említett központi pártalapszerv tagja. 1967-ben végzett magyar-történelem szakon, majd tudományos segédmunkatárs, utóbb pedig tudományos munkatárs lett egyetemünkön. — Bár a magyar-történelem egyes kérdései mindig is csábító erővel hatottak rám (két éve doktoráltam Az úriszék reformkísérlete és felszámolása című dolgozatommal), már egyetemista koromban vonzalmat éreztem a közéleti tevékenység iránt, ma is ez életelemem, s nem kis öröm számomra, hogy amikor egyetemista éveim alatt született vonzalom alapján választhattam „szakmát”, pontosabban választottak számomra „feladatkört” és — úgy érzem — társadalmilag hasznos kérdések megoldásában közreműködhetem. Valóban, jól tudjuk, széles körű tevékenységedet azzal ismerték el, hogy 1971. tavaszán a budapesti VI. választókörzetben képviselővé választottak. Mit jelent számodra e feladatkör? — Mindenekelőtt igen nagy felelősséget, hiszen 30 ezer ember bizalma — ennyien élnek körzetemben — már eleve indokolttá teszi ezt. — Mit sikerült termed mindeddig választóidért? — Egy félig modern, félig középkori városrészben, mint Óbuda, hihetetlenül sokféle gond szakad a képviselő nyakába. Én igyekszem minden kérés, panasz ügyében eljárni. Hogy csak néhány dolgot említsek, javaslatomra jár ma már egész nap a 84-es autóbusz, nyílt meg a kerület egy újonnan épült részében zöldség-gyümölcs bolt, valamint az Express utazási iroda budai kirendeltsége, korszerűsítettek egy „nagyforgalmú” játszóteret, szereltek fel számos nyilvános telefont, postaládát, újságospavilont, locsolnak rendszeresen új útszakaszokat ... Ezek a gondok talán „jelentéktelen apróságoknak” tűnnek, én mégis úgy gondolom, mindennapi életünk olyan tartozékai, amelyek jelentős mértékben csökkenthetik a nagyvárosi élet oly sokat emlegetett idegfeszültségét ... — Szólj talán tevékenységed „ünnepi év” pillanatairól is! — Parlamenti munkám során több ízben mondtam el gondolataimat, tettem javaslatokat a magyarországi számítógéppark jobb kihasználására, a számítástechnikai szakemberképzés fejlesztésére, egységes információs rendszer kimunkálására, javaslatot tettem az anyák jogainak kiszélesítésére és újabb népesedéspolitikai intézkedések meghozatalára, valamint az ifjúsági turizmus fellendítésére .. — Úgy tudom, bár a közéleti munka terén jelentős terheket vettél magadra, a tudományos tevékenységről sem mondtál le. — Valóban, doktori dolgozatom megvédése után a Magyar Nemzeti Hangtár alapító tervtanulmányán dolgoztam, amely 1972-ben készült el, a múlt évben pedig több szakértővel együttműködve a magyarországi sajtóarchiválás és sajtóadatbank terveit készítettem elő, ezenkívül részt vettem a fővárosi tanács információs központja feladatkörének tervezésében is. Az ősszel fejeztem be Kertész István kollégámmal közösen írott történelmi regényünket, amely A városszerző címet viseli,egy görög zsarnokról szól és a Zrínyinél fog megjelenni. — Még néhány szót talán a sok téma közül a legkedvesebbről? — Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy a könyv mellett ma már a kép- és hangdokumentumok gyűjtése (legyen az irodalom, zene, történelem, vagy egyéb humán és reál tudomány) nélkülözhetetlen feladat bármely ország kulturális életében. Az említett tervtanulmány lényegében azt célozza, hogy mi magyarok is teremtsük meg végre azt az intézményt (tudományos dokumentálási formát), amely a nagyobb országokban már nem ritkán több évtizedes múltra tekint viszsza. Zárjuk talán a beszélgetést is egy idevágó javaslattal: úgy gondoljuk, érdemes lenne egyetemünkön is — természetesen az adottságainknak megelelően — kép-t és-háriggyűjeményt létrehozni, ennek adományos és „történeti” fonosságáról külön szólni— úgy hiszem — nem szükséges. A parlamenti jegyzőkönyvből idézzük: „ötvenöt épülete van az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek és 120 kazánja. A kazánok közül 13 lett korszerűsítve, a 35 épületnek nagy része ma is magán viseli a háború nyomait. A kazánok leromlott állapota veszélyezteti az oktató- és kutatómunkát, egyúttal balesetveszélyesek is, a leromlott állagú épületek homlokzata a járókelők testi épségét. Az ELTE rektora 1972-ben 80 millió forint egyszeri juttatást kért a hibák kiküszöbölésére. A Művelődésügyi Minisztériumból 1973- ban 5 millió forint segítséget kapott. A közben beállt építőipari árváltozások következtében a 72- ben kért igény ma már megközelíti a 100 millió forintot, és sajnos emelkedik. Megköszönve az Állami Tervbizottság ez év október 30-i döntését az új természettudományi kar beruházási tervjavaslat-előirányzatát illetően, tisztelettel kérdem Orbán elvtársat: milyen intézkedést kíván kezdeményezni annak érdekében, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem épületeinek állagmegóvása és műszaki berendezéseinek feljavítása mielőbb bekövetkezhessék, illetve a jelenlegi ütem megnövekedhessék. ELNÖK: Az interpellációra a művelődésügyi miniszter elvtárs távolléte miatt dr. Orbán László államtitkár elvtárs válaszol. DR. ORBÁN LÁSZLÓ, államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Anynyit is válaszolhatnék, a valóságnak megfelelően, hogy az interpelláció jogos, indokolt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, különösen a természettudományi kara igen nehéz helyzetben van, és ahogy anyagi lehetőségeink engedik, úgy próbálunk segíteni. Azonban az ügynek a komolysága és az interpelláló képviselőtársunk iránti tisztelet nem engedi meg, hogy ilyen lakonikusan válaszoljak csak. Itt tényleg egy súlyos problémáról van szó, ami az egész Eötvös Loránd Tudományegyetemre, azon belül különösképpen a természettudományi karra vonatkozik. Ez nemcsak az egyetemnek, hozzátenném, nemcsak a minisztériumnak, hanem a kormánynak is gondja. A kulcskérdés, ahogy erre utalt is képviselőtársunk interpellációjában, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem új természettudományi karának a fölépítése. Ez szerepel tárcánknak a programjában, és ahogy erre is utalt Szép elvtárs interpellációjának szóbeli indoklásában, az Állami Tervbizottság határozata alapján ebben az ötéves tervben nekiláthatunk az előkészületeknek, s a következő ötéves tervben pedig nekiláthatunk az épület felépítésének. Így hát — hogy úgy mondjam — van szép és megnyugtató, biztató perspektíva. Azonban azt is jól tudom, hogy persze egy biztató perspektívával holnap nem lehet fűteni. Itt pedig ilyesfajta gondjai vannak a természettudományi karnak , de hát a nehézségek elviselését azért könnyíti ez a nem is távoli és igen biztató és szép perspektíva. Most, ami a konkrét kérdést illeti, a nagy probléma az, hogy nem egyedül áll az Eötvös Loránd Tudományegyetem ezzel a gondjával. Hát csak a mostani ülésszakra hivatkozom: tegnap hallhattunk itt nagyon szívhez szóló szavakat Kaposvári elvtársunk részéről a Semmelweis Orvostudományegyetemmel kapcsolatban. A mai nap hallhattuk Fodor elvtársnőnek Heves megye iskoláiról elmondott gondjait. Tóth elvtárs Szabolcs megyére, Káli elvtárs Fejér megyére vonatkozóan, méghozzá általános iskolai épületek tekintetében vetett fel súlyos problémákat. Az oktatás, a felsőoktatás terén elért történelmi jelentőségű eredményeink mellett vannak még ilyen égető gondjaink. Pedig ezek a legszélesebb néprétegeket, gyerekeink tanulását érintik, és ezeket sem tudjuk máról holnapra megoldani. És így az a helyzet, hogy tudva és ismerve az Eötvös Loránd Egyetemnek rendkívüli nehéz helyzetét, mégse tudjuk két-három év alatt az interpellációban szóvá tett súlyos problémáit megoldani. Célszerű egy generálfelújítás lenne. Ez a generálfelújítás olyan összegeket igényel, amiket nem tudunk rendelkezésre bocsátani, annál inkább, mert korlátozott a lehetőség. Ismeretes, hogy a felújítás képzési alapjai adva vannak, és a költségvetésben e célra központilag biztosított hányadkiegészítési alap is meg van számunkra határozva. Mégis ezzel együtt szeretném megnyugtatni interpelláló képviselőtársamat, hogy a minisztérium a következő évben és az azt követő években is kiemelt feladatként kezeli az Eötvös Loránd Egyetem, benne a természettudományi kar felújítási problémáját, és bizonyos átcsoportosítások útján az eddiginél nagyobb hányadkiegészítést fogunk részükre biztosítani, elsősorban az életveszély elhárítására és éppen a fűtési berendezés rekonstrukciójára. Az ötéves tervből még hátralevő években az egyetem rendelkezésére álló évi 17—18 millió forinton felül a minisztérium már biztosított 5—5,5 millió forint hányadkiegészítést, és remélem, lehetséges lesz ezt további 5—6 millió forinttal emelni a IV. ötéves terv hátralevő részében. Fontosnak tartanám, hogy műszakilag készítse elő az egyetem ennek a felhasználását, bizonyos rangsorolást csináljon és egyidejűleg a természettudományi kar új épületének belépéséig végrehajtandó felújításnak olyan átfogó programját dolgozza ki, amely a halaszthatatlan és a további állagromlást megakadályozó feladatokon túl már számol a meglevő régi épületek új rendeltetésével is. Kérem interpelláló képviselőtársamat és a tisztelt Országgyűlést válaszom tudomásulvételére. (Taps.) ELNÖK: Kérdem dr. Szép Zoltán képviselőtársamat, egyetért-e az államtitkár elvtárs válaszával? DR. SZÉP ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Orbán elvtárs ! A hányadnövelést tisztelettel köszönöm, mint az ELTE, az Eötvös Loránd Tudományegyetem dolgozója, hiszen az interpellációval, amelynek írásos szövegét kérem mértékadónak tekinteni, az részletesebb volt, az volt a célom, hogy az Eötvös Lóránd Tudományegyetem aggasztó helyzetét az Országgyűlés plénuma előtt is szóvá téve kiemelhessem és a művelődésügyi kormányzat figyelmét még jobban ráirányíthassam. Ismerve a költségvetés szorító nehézségeit és problémáit, nagy tisztelettel vettem a kapott választ. Köszönöm szépen. (Taps.) — gutai — HATMILLIÓ AZ EGYETEMNEK Szép Zoltán interpellációja a Parlamentben Interpellál: Szép Zoltán Válaszol: Orbán László művelődésügyi államtitkár DIÁKÉLET A NAGYVILÁGBAN! NOVOSZIBIRSZK Húszéves volt, és természetesen szakállas. Úgy látszik, az ilyenfajta „arcprém” már nemzetközi diákdivatnak számít, s ez alól egy szibériai egyetemista sem vonná ki magát! így hát Vologya is szakállába és egy szibirják titokzatosságába burkolózva ült Novoszibirszk hasonló nevű szállodájának éttermében — az érkezésem napjának délutánján. Tekintve a Budapest— Novoszibirszk közti 6 órás időeltolódást, én már meglehetősen álmosnak éreztem magam, pedig a szibériai nap még jócskán sütött akkor. Sütött, de még hogy! A TU— 134-ből kiszállva azt hittem, már reggel megüt a hőguta: a hőmérő 28 fokot mutatott, s ez a nap folyamán még csak emelkedett. „Nyicsevo” — legyintett Vologya, miután — szabad asztal híján — mellette foglaltam helyet, s a társalgást az időjárás-témával kezdtem — „Nyicsevo, mi Szibériák ezt már megszoktuk. Kontinentális klímában élünk, nagyok a szélsőségek: télen negyven fok mínusz, nyáron heteken keresztül negyven fok plusz! Itt városban kimondottan kellemes. De képzeld el, mi van most nyugaton — intett hüvelykjével a nap irányába — Nyugat-Szibériában, a nagy olajlelőhelyeik környékén! Ott a végtelen mocsarak kellős közepén dolgoznak az olajbányászok — napot alig látni ilyen nedves melegben a moszkítófelhőtől!” — Te is voltál már ott? — Én nem, de aki geológus szakos, az nyaranta vagy olajkút mellett gyakorol — no meg keres egy kis pénzt vagy elmegy másokkal olajat, ásványokat kutatni. Tőlük tudom”. Vologyáról kiderült, hogy elsőéves matematika—kémia szakos egyetemista. Akagyemogorodokba jár ki minden nap, ott van az Universitas. — Mit csinálsz most szünidőben, sportolsz, kirándulsz? — kérdeztem ártatlanul. — Kirándulni!? — húzta föl a szemöldökét az újdonsült haver.— Ilyenkor jobb négy fal között! Beszélgetsz másokkal, olvasgatsz magadnak ... Én is most a barátaimat várom. Kirándulni pedig télen szoktam, sítalpon.” — Mínusz negyven fokban?! — Fagyban lángol a vér! Most nyáron egy üzemben gyakorolok, számítógép mellett. Ez kötelező. Télen viszont, a vizsgaidőszak előtt, vagy után — szóval, ahogy akad egy kis időm, felülök a sívonatra.” — Az meg miféle vonat? —Innen, a városból indítják — hétvégeken. Csupa hálókocsi. Elmegyünk innen úgy 150 km-nyire, arra nagyszerű sípályák vannak. Fölkötjük a léceket, aztán nekivágunk. Van úgy, hogy csak vacsorára érünk vissza. A vonatban eszünk, teázunk és alszunk. Így megy ez két-három napig. Aztán megint vissza a városba. Jöhetnek a vizsgák! Mert azért többségében egyetemisták meg oktatók lakják ezeket a sívonati hálókocsikat, a „Léctanszéket!” — Aznap éjszaka mintha a sívonat robogott volna velem álmomban — pedig csak a hatórás repülés után zúgott és rázkódott velem az egész szoba. Másnap irány Akagyemgorodok! Akkor úgy negyvenöt ezer lakosa lehetett. Akkor, tehát 73 nyarán. Azóta biztos, már ez a szám sem jellemzője a rendkívül gyorsan növő akadémiai városnak, amelyik a szibériai tudományos élet központja. A városiját 1957- ban kezdték el építeni Mihail Lavrentyev akadémikus kezdeményezésére, öt év múlva harmincezer lakossal — többnyire tudósokkal, mérnökökkel, tanárokkal — már komoly oktató és kutató központtá nőtte ki magát. Hogy a város ivó- és ipari vízellátása ne akadozzon — no meg a villamosenergia szinte korlátlanul segítse a kutatók munkáját —az Ob folyót duzzasztógát mögé szorították közvetlenül a város alatt. Az ún. Obi tenger nagyságáról csak annyit: a partján állva sehol sem tűnt elő a távolból a túlsó partvonulat...! Egyébként az Obi tenger nyáron a horgászok és a vízisportok kedvelőinek igen közeli paradicsoma. A kagyemgorodokba éppen a Morszkij Proszpekten, azaz a Tenger-sugárúton keresztül érkeztem. Nem mentünk végig rajta, hanem jobbra kanyarodva a klinikák felé hajtottunk a fák között. Mert ott minden épület, tudományos központ a fák, ligetek, kisebb erdők közé települt. A klinikákon túl sorakoznak a diákkollégiumok. Egyik sem különösen magas építmény. Azt hiszem, öt szintesek lehetnek, s így alig látszanak ki a legmagasabb fenyők csúcsai mögül. A kollégiumokban többezer egyetemista lakik. Szibéria szerte a gyerekek ide törekszenek továbbtanulni. Természetesen a Szovjetunió más területeiről, köztársaságaiból is fölvesznek a helyi egyetemek diákokat, sőt még a szocialista országokból is tanulnak itt lányok, fiúk. Érdekes, hogyan kerülnek ide Szibéria keleti, északi és déli csücskéiből a fiatalok, s közülük már eddig nyolcszáz hogyan végezte el a számos egyetem és főiskola egyikét! Létezik Akagyemgordokban egy ún. „Matfiz iskola”, a Novoszibirszki Állami Egyetem speciális középiskolája. Itt nem csupán a matematika és a fizika, hanem általában az egzakt tudományokban kiemelkedő tehetségű lányok és fiúk tanulnak egyetemi tanárok, oktatók felügyelete mellett. A hallgatók kiválasztása a Szovjetunió — és különösen a Szibériai Terület — legnagyobb városaiban kétfordulós szellemi olimpiászon történik. Ennek győztesei végül itt, Novoszibirszkben mérik össze erejüket. Ki milyen eredményt produkál, olyan évfolyamra — akarom mondani — olyan osztályba kerül. Lehetséges például az, hogy egy 15 éves fiú harmadikos lesz, egy 17 éves viszont csak elsős! Mindenesetre, aki ide bekerül, az már csak magára vethet, ha a tanulásban nem jut előre. Amellett, hogy a szibériai tudományos élet kiválóságai foglalkoznak vele nap, mint nap, még a harmadik osztálytól kezdve arra is mód nyílik, hogy részt vegyen az akadémiai intézetek tudományos munkájában! Az elmúlt tíz évben 1700 tanuló végezte el a „Matfiz skolá”-t — tájékoztatott Bogacseov, a speciális középiskola igazgatója. Ezek közül több tucat azok száma, akik komoly tudományos tevékenységet fejtenek ki itt Novoszibirszkben, vagy Szibéria más tudományos és oktatóközpontjainak valamelyikében. Ny. Sz.