Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1976 (18. évfolyam, 1-21. szám)

1976-02-02 / 1. szám

EGYETEMI LAPOK XVIII. ÉVFOLYAM I. SZÁM 1976. FEBRUÁR 2. ÓRA: 80 FILLÉR AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA A KOLLÉGIUMI MUNKÁRÓL A Budaörsi úti Kollégium majd 900 lakóját tekintve, az egyetem egyik legnagyobb „egysége”, s erről az egységről az el­smúlt években sokat hallottunk. Súlyos gondot je­lentett az épület, amelyet eredetileg nem kollégiumnak szántak, a kivitelezés is je­lentős kívánnivalókat hagyott maga után. Sokéves erőfe­szítés, majd pedig a nemrégi­ben megindult új épületkiala­­kítási és bővítési munkálatok azonban a végleges elrendező­dés körvonalait vetítik előre. Mindezek jegyében és a kol­légiumi munka jelentőségét átérezve tűzte napirendre az egyetem párt-végrehajtó bizott­sága legutóbbi ülésén a végle­ges forma kialakításakor 1300 hallgatót magába foglaló in­tézmény eddig végzett munká­jának áttekintését, az ered­mények, ill. gondok és prob­lémák rögzítését, a soron levő feladatok kijelölését. A vita alapjául az az össze­gezés szolgált, amelyet Pusztay Ferenc adjunktus, a VB tagja készített. Az elemzést a párt­­bizottság oktatáspolitikai szek­ciója előzetesen megvitatta. Mind az előkészítésben, mind a szekció munkájában aktívan részt vett a kollégium vezetése. Az anyag leszögezi, hogy „a korábbi években a kollé­giumi vezetés egységének, hatékonyságának biztosítása a szervezeti garanciák meg­teremtése volt a fő fel­adat”. Ugyanakkor a későb­biekben hozzáteszi, hogy „vál­tozatlanul mindennapos gon­dot jelentenek az épület mű­szaki problémái, amelyek ne­hezítik az önkormányzati szer­vek és a pedagógiai vezetés munkáját. A jelenlegi idő­szakban halaszthatatlanná vált tatarozás is súlyosbítja az el­helyezkedési körülményeket.” A nagy létszámon túl a Bu­daörsi úti Kollégium sajátos vonását a három kar hallgatói­nak együttes jelenléte adja. (az Eötvösiben csak bölcsészek, a Bolyaiban csak TTK-sok laknak). A jelentésből kiderül — az EL is folyamatosan hírt adott róla —, hogy a Budaörsi úton az elmúlt 2—3 évben megindult a közös kulturális élet: jó néhány kari, illetve összkollégiumi rendezvény, vál­lalkozás (budaörsi napok, kol­légiumi kiadványok, kulturális és politikai rendezvények stb.) bizonyítja ezt. Az összegezés röviden is­merteti a bölcsészek diákbi­zottsága aktívahálózat kiépíté­si kísérletét, amely részben sikertelen maradt. Ugyanak­kor jelentős eredmények mu­tatkoznak szakmai, tanulmá­nyi téren. Tovább kell viszont tágítani a tanszéki kapcsola­tok körét és a nyelvtanulási lehetőségeket. A politikai nevelőmunka te­rén sokféle kari vagy össz­kollégiumi szervezésű ankét, fórum, előadás igyekszik ki­elégíteni az igényeket. A jogá­szok Sokszemközt sorozata, a matematikusok politikai ve­télkedői vagy a Megyei Na­pok estjei csak néhány a sor­ból. Az elmúlt időszakban je­lentősen javult az egyetemi, kari KISZ-szervezetek, illetve a kollégiumi diákbizottságok kapcsolata. Fontos teendők vannak viszont a pártépítés (főleg BTK és TTK) területén. Az összegezésben — joggal — merült fel, hogy „a kollé­gium vezetőit és közvélemé­nyét élénken foglalkoztatja az új kollégium átadása utáni helyzet. A két kollégium kap­csolatának, szervezeti kereté­nek, közösen használt létesít­ményeinek személyi és techni­kai körülményei alapos elem­zést érdemelnek. Minden szempontból kívánatos, hogy ezt az elemzést az illetékes egyetemi és kollégiumi veze­tő szervek a lehető leghama­rabb kezdjék.” A végrehajtó bizottság vitá­ja során — amelyben majd­nem minden VB-tag, a VB titkára, a rektor, a kari titká­rok és az ELTE KISZ-titkára egyaránt felszólalt — ez a kérdés központi helyet foglalt el és határozat született a konkrét költöztetési, elhe­lyezési, szervezési, sőt neve­lési vonatkozású tervezet rö­vid időn belüli elkészítéséről. A VB vitájának másik sar­kalatos pontja a magas és ké­sőbbiekben még magasabbá váló létszám,­ illetve a belőle fakadó alapprobléma volt. Hi­szen a régebbi, kisebb létszá­mú intézményekben a közös­ség (ill. közösségek) keletkezé­se szinte természetes folyamat volt, míg a 900-as létszám nemcsak mennyiségi, hanem minőségi különbséget is je­lent. Ennek tudható be, hogy a szűkebb lelkes és tevékeny diákréteg mellett a nagyob­bik tábor (a közömbösök) csak szállásnak tekinti a kol­légiumot. A sokféle példa, személyes tapasztalat, konk­rét helyismeret alapján a VB által megfogalmazott igény lé­nyege: a kollégiumi nevelési munka soron következő fő feladata — az összkollégiumi és kari szintű gazdag program megtartása mellett — a ki­sebb közösségek kialakítása, a szorosabb kötődés, a jobb be­illeszkedés, a nevelőmunka hatékonyságának növelése cél­jából. Az előterjesztés is foglalko­zik vele, még inkább előtérbe került a vita során a kollé­giumi nevelőtanárok helyzeté­nek, megbecsülésének, illetve kiválasztásának kérdése. A felszólalók természetesen egyöntetűen leszögezték a technikai feltételek szükséges­ségét és szorgalmazták — az elmúlt év folyamán ugrássze­rűen megjavult egyetemi mű­szaki munka mellett is — a még fokozottabb odafigyelést mind a meglevő épület kar­bantartását, mind pedig az új kollégium és a kiszolgáló egy­ségek folyamatban levő kivi­telezését illetően. ★ A végrehajtó bizottság a kollégiumi vitát követően át­tekintette a tagkönyvcsere el­készült ütemezését és elfogadta a PB, illetve a VB második félévi végleges üléstervét. B. Sz. ­ A magyar olvasó egyre több kiadványt, folyóira­tot vehet kezébe, ha a Szovjetunió népeinek iro­dalmát, kulturális életét szeretné megismerni. Fej­lődő irodalmi kapcsola­taink tartalmas bizonyíté­ka a Szovjet irodalom fo­lyóirat, és ezt a kiteljese­dést szolgálta a MAPRJAL elmúlt évi konferenciája is, amelyen hazánk kuta­tói és műfordítói fogták vallatóra az orosz, ukrán és magyar nép irodalmi együttműködésének törté­netét. A hatvanas évek óta a szovjet olvasóközönség is gyakran találkozhat ma­gyar nevekkel kedvenc fo­lyóirataiban, egyes szá­mok teljes egészükben ha­zánk irodalmát reprezen­tálják. Az ukrán olvasók — az orosz nyelvű kiadványok mellett — az Ukrán Író­szövetség világirodalmi folyóiratából a VSZESZVIT oldalairól ismerkedhetnek meg íróink-költőink alkotá­saival. A folyóiratról és magyar vonatkozásairól kérdeztük Mar Pincsevsz­­kij kritikai főszerkesztőt, aki a nemrégiben Buda­pestre látogatott: — A Vszeszvit irányvo­nala és tartalma hasonló a magyar Nagyvilágéhoz, amellyel baráti kapcsola­tok fűznek össze bennün­ket, én is a Nagyvilág vendége vagyok. A kü­lönbség csupán annyi, hogy mi, híven hagyományaink­hoz, nagyobb terjedelmű írásokat, regényeket, kisre­gényeket is egészükben közlünk. Erre lehetőséget ad a 240 oldalunk. Idén emlékeztünk meg első szá­munk megjelenésének öt­venedik évfordulójáról, széles olvasótáborunk van már, hatvanezer példányt adunk ki. Olvasóinkat a külföld irodalmáról, művészetéről, kulturális és társadalmi életéről tájékoztatjuk, s a magyar irodalom gyakorta szerepel rovatainkban. Ta­valy az áprilisi számunkat például a magyarországi kulturális életnek szentel­tük. Nagyobb válogatást közöltünk József Attila verseiből, novellagyűjte­ményünkben Gergely Sán­dor, Szabó Margit, Si­­monffy András, Dobozi Imre és még sokan szere­e­peltek. Holló László alko­tótevékenységét Kira Sa­­chova, a modern mai pró­zát pedig Ivan Megela ele­mezte tanulmányokban. Decemberi számunkban Galina Geraszimova írt Jókai Mórról, idén január­ban a Víg Színház előadá­sairól, februárban Németh László munkásságáról szól­tunk. Krónika rovatunk­ban pedig hónapról hó­napra információitat nyújtunk kulturális életük eseményeiről. De számos folyóirat hasonlóképpen közöl magyar anyagot, nem beszélve a könyvek­ről. Nekem, ukrán szerkesz­tőnek, ugyanakkor kelle­mes volt látnom a pesti kirakatokban, könyves magazinokban a friss uk­rán fordításokat: Goncsar, Kozacsenko, Sztyelmah kö­teteit. Mindez mutatja, hogy kapcsolataink az iro­dalomban is fejlődnek és erősödnek. — Az ifjúság csupán ol­vasóként vagy alkotó mó­don is kapcsolódik a Vize­­szvithez? — Nem végeztünk spe­ciális szociológiai felmé­rteket, de levelezésünk­ből ítélve élénken érdek­lődnek a fiatalok folyó­iratunk iránt. Alkotóként két területen is bekapcso­lódnak munkánkba. Olvas­sák az idegen nyelvű ki­adványokat, s így a kultu­rális eredmények króniká­ját segítik összeállítani. Másrészt minden évben ér­keznek hozzánk fiatal kez­dő műfordítók és kritiku­sok az egyetemekről és az Idegen Nyelvek Főiskolájá­ról. Kisebb kritikákkal, el­beszélésekkel kezdik, s né­­hányukból kiváló műfordí­tó lesz. — A közlésre kerülő al­kotások kiválasztásában jelentkezik-e a helsinki eszmék hatása? — Pártos­ osztályszemlé­letű megközelítés — ez a mi változatlan elvünk. S ezzel elválaszthatatlanul összefügg másik követel­ményünk: a mű magas művészi színvonalon adjon igaz képet az adott ország elért eredményeiről, való­ságáról és irodalmának je­lenéről. A modern iroda­lom legjobb alkotásait nyújtjuk át az olvasóknak. Mi mindenekelőtt így igyekszünk kiteljesíteni azt a lenini eszmét, hogy a kommunistának el kell sa­játítania minden gazdag­ságot, amelyet az emberi szellem r ész alkot. Például Latin-Amerikában végbe­ment egyfajta „tehetség­kirobbanás”. A februári számunkban valamennyi latin-amerikai ország leg­jobb írói teljesítményeit mutatjuk be. A közeljövő­ben Carpenter regényét közöljük, a „Töprengések a módszerről” címűt. Egy számunkat pedig India iro­dalmi jelenének adtuk át. James Joyce-tól a make­dón költőkig széles irodal­mi skála jelenik meg fo­lyóiratunkban. A Helsinkiben elfoga­dott egyezmény alátá­masztja hazám eddigi tö­rekvéseit, törekvéseit a béke, a nemzetközi enyhü­lés érdekében. Ugyanak­kor az ideológiai harcban semmiféle békülés, kibé­külés sem lehetséges. Az ideológiai front a front volt és az is marad. Ez ha­tározza meg folyóiratom magatartását is. Fellépünk a reakciós eszmék és je­lenségek ellen, de tág teret adunk valamennyi nép ha­ladó irodalmának. Né­peink, az ukrán és a ma­gyar nép irodalmi kapcso­latai is ezt a haladást, a béke előrenyomulását tük­rözik és szolgálják. Soós Kálmán IRODALMI KAPCSOLATOK - HELSINKI UTÁN f Alz egyetemi közélet eseményeiből KIRÁLY ANDRÁSNÉ A BUDAÖRSI ÚTON Az ELTE pártbizottsága és a kollégiumi vezetés meghívására Király And­­rásné, a Budapesti Pártbi­zottság titkára december 10-én látogatást tett a Bu­daörsi úti Kollégiumban. A találkozón — amelyen az ELTE rektora, párttitkára s több vezetője is részt vett . Király elvtársnő vála­szolt a nagy számban meg­jelent kollégisták által fel­tett kül- és belpolitikai, valamint egyetempolitikai vonatkozású kérdésekre. A nemzetközi enyhülés tendenciáját elemezve Ki­rály Andrásné széles körű áttekintést nyújtott a Szov­jetunió és a többi szocialis­ta ország e folyamatban be­töltött szerepéről és tevé­kenységéről, az enyhülési folyamat jelenlegi felada­tairól és várható fejlemé­nyeiről. A portugáliai ese­mények kapcsán értékelte a nemzetközi kommunista mozgalom eredményeit, rá­mutatott a nemzeti sajátos­ságokból eredő mozgalmi problémákra és a hazánk által Portugáliának nyúj­tott internacionalista segít­ség jelentőségére. Emellett több aktuális külpolitikai kérdésre is válaszolt. Az ötödik ötéves terv kapcsán érthetően sok kér­dés fogalmazódott meg a kollégistákban gazdaságpo­litikánkról. Konkrét té­nyekkel, adatokkal alátá­masztott válaszokat kapott a hallgatóság az év végén záruló terv teljesítéséről, a nemzetközi gazdasági élet hatásairól, s Király And­rásné szavai bepillantást nyújtottak abba a tevé­kenységbe is, amelynek során lehetőségeink és erőink, gondjaink mérlege­lésével kialakultak követ­kező öt évünk célkitűzései, tervei. Így képet kaphat­tunk többek között az ár- és lakásépítési intézkedések hátteréről, a mellékfoglal­kozásokról alkotott pártvé­leményről. A széles látókörű, hasz­nos tájékoztatót Faiszt Jó­zsef köszönte meg a kollé­gium és egyetemünk nevé­ben, s megállapította, hogy a hallgatóságnak nyújtott értékes gondolatokon túl e találkozó fémjelzi az egye­temünk és a főváros párt- és állami vezetése közti szo­ros és egyre termékenyebb együttműködést S. K. ÓVÁRI MIKLÓS A MÉNESI ÚTON Óvári Miklós elvtárs, az MSZMP KB titkára, 1975. december 18-án, a diákbi­zottság meghívására, az Eötvös Kollégiumba látoga­tott. Az ankéton zömében gazdaságpolitikai kérdések­ről esett szó, hiszen jelen­leg sok függ gazdasági éle­tünk problémáinak megol­dásától.­­ A nemzeti jövedelem. ipari és mezőgazdasági ter­melés emelkedését az utób­bi évtizedekben pontos adatok bizonyítják. Az 1975-ben befejezett ötéves terv minden lényeges cél­kitűzését teljesítettük. A lakosság szociális ellátott­sága (lakás, fogyasztási cikkek, egészségügyi gon­dozás) jelentős mértékben javult — mondotta Óvári elvtárs bevezetőjében. — Nem feledkezhetünk meg azokról a kérdésekről, ame­lyeknek egyik része a vi­lággazdasági helyzet függ­vénye, másik része pedig népgazdaságunk belső vi­szonyaiból fakad. Ezért változtatnunk kell a terme­lés szerkezetén, a külkeres­kedelemben forgalmazott áruk összetételén, hazai gazdaságii erőink felhaszná­lásán. A következő ötéves terv — az adottságok és lehetőségek helyes felmé­résén alapulva —, olyan reális feladatokat tűz ki, amelyek a helyzetnek meg­felelően biztosítják a ter­melés emelkedésének­ üte­mét. Az est második részében, a nagy számban megjelent kollégisták kérdéseire vá­laszolt Óvári elvtárs. Szó esett a közelmúltban bekö­vetkezett árrendezésről, az árképzés objektív feltéte­leiről, Magyarország és a Harmadik Világ országai­nak gazdasági kapcsolatai­ról, a munkaszervezésről és munkafegyelemről, a nemzetközi gazdasági köl­­csönökről. A nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatban elsősorban a portugál helyzet összefüg­gései felől érdeklődtek a résztvevők. A hosszúra nyúlt, köz­vetlen hangvételű beszélge­tésen még számos más té­ma is felmerült. A hallga­tókat érthető módon, élén­ken foglalkoztatták azok az elképzelések, tervezett vagy már foganatosított intézke­dések, amelyek a pedagógu­sok társadalmi megbecsü­lésére vonatkoznak, vagy amelyek az oktatás színvo­nalának emelését, a vidék­re kerülő fiatalok erkölcsi és anyagi támogatását szol­gálják. A KISZ rövidesen sorra kerülő kongresszusa kapcsán tette fel egy ne­gyedéves­ hallgató a kér­dést: Mi a párt elvárása az ifjúsággal kapcsolatban? — Csak annyi: a fiatalok alaposan felkészülve, be­csületesen teljesítsék a társadalmi munkamegosz­tásban rájuk váró felada­tokat. Becsületesen és ön­állóan — ahogy erről az MSZMP XI. kongresszusán Kádár János elvtárs részle­tesebben is beszélt. V. K.

Next