Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1979 (21. évfolyam, 1-21. szám)

1979-01-24 / 1-2. szám

EGYETEMI LAPOK■ XXI. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM 1979. JANUÁR 24. ÁRA: 2,40 FORINT AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA LÁZÁR GYÖRGY LÁTOGATÁSA AZ ELTÉ-N Amint már az országos tö­megkommunikációs fórumok az elmúlt hónapban hírül ad­ták, Lázár György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke december 22-én egyete­münkre látogatott. Az egésznapos látogatás első programjaként a jogi kar ta­nácstermében, a kari állami és társadalmi vezetőkkel kibőví­tett rektori tanács ülésén, Eörsi Gyula rektor, Székely György általános rektorhelyet­­tes és Bence László, a PB tit­kára tájékoztatást adott az egyetem életéről, mozgalmi te­vékenységéről, a rekonstruk­ció jelenlegi helyzetéről a ma­gasrangú vendég számára. A délelőtti megbeszélésen részt vett Király Andrásné, a bu­dapesti PB titkára, az ülésen elnöklő Borbély Gábor, az V. ker. PB első titkára, Kardos József és Győry László, az Oktatási Minisztérium főosz­tályvezetői, valamint Török Imre, az MSZMP KB munka­társa. Eörsi Gyula tájékoztatójá­ban kiemelkedő helyet kap­tak azok a kérdéseik, ame­lyek közvetlenül a hallga­tókra, az oktatásra vonat­koznak. A legáltalánosabb adatokat követően szó esett a felvételikkel kapcsolatos ta­pasztalatokról és arról, hogy az ÁJTK-n és főleg a BTK-n még ma is egyes szakokon többszörös a túljelentke­zés, s hogy ennek mii az oka. Kitért a rektori tájé­koztató a nyelvtanulás hely­zetére, az élő nyelvi ismere­tekkel kapcsolatos helyenkén­ti problémákra. Másrészt arra a sajátos problematikára, amit jobb híján korrekciós rend­szernek nevezhetünk. Tehát ni,­ha fiatal szerződéses oktatók­­kutatók esetében néhány év egyetemi munka után az a vé­lemény alakul ki, hogy az ok­tató vagy kutató munkára nem alkalmas, de jó gyakorlati ér­zékkel rendelkezik, ez sajátos gáttá válik az egyetemen kí­vül elhelyezkedés során. Eörsi Gyula bővebben foglalkozott az interdiszciplinaritás helyze­tével, s utalt a Ho Si Minh tanárképző főiskolával kiala­kított szoros együttműködésre. Felvetette a levelező képzés hatékonyságának problémáját és rámutatott a SZET, illetve az ÉSZET fontosságára, illet­ve, hogy elsősorban az utóbbi mutat jó eredményeket. El­mondta azt is, hogy jelenleg kilenc megyével alakítottunk ki tanártovábbképzést kabinet­szerű rendszerben, mindemel­lett az a feladatkör országos szabályozást kívánna meg. Ez­után röviden vázolva a kuta­tómunka anyagi kereteit, átte­kintette az oktató és kutató munka szempontjából egy­aránt alapvető szerkezeti struktúra kérdéseit, a meglevő tanszéki rendszer szerepkörét, illetve a szervezeti integráció eddigi és soron következő lé­péseit (tanszékcsoportok a BTK-n és a TTK-n, intézete­­sítés az ÁJTK-n). Kitért az ösztöndíjrendszer helyzetére, s problémáira és utalt arra, hogy bár a Budaörsi úti kol­légiumi építkezés jelentős vál­tozást hozott a kollégiumi el­helyezés terén, jelenleg még mindig nem tudunk 107 vidé­ki hallgató számára helyet biztosítani. Végül szólt az egyetem kifelé irányuló te­vékenységéről, kapcsolatairól (biológus-mérnök képzés, a BME-vel közösen, gyógyszeré­szek bizonyos óráinak ellátása a SOTE részére, jelentős köz­reműködés a Ho Si Minh ok­tatómunkájában, részvétel az MTA Oktatási Bizottságában stb.) A rektor áttekintését köve­tően Székely György vázolta az egyetem jelenlegi technikai állapotát, az oktató és kutató munka, illetve a körülmények viszonyát. Majd pedig beszá­molt az ELTE rekonstrukció­jával kapcsolatos előkészítő te­vékenységről. Vázolta azokat a munkálatokat, amelyeket az OM-ben létrehozott Tudo­mányegyetemi Távlati Fejlesz­tési Bizottság végzett, elsősor­ban a bölcsész és természettu­dományi képzés komplex táv­lati tervének kialakításában. Majd pedig az Állami Terv­­bizottság 1976 végi határoza­tától kiindulva vázolta a meg­szabott keretek­­között fo­lyó előkészítő-tervező munkát, amelynek eredményeképpen kétféle tervváltozat kerül majd az idén az Állami Terv­bizottság elé. Székely György általános rektorhelyettes, az egyetemi rekonstrukciós bizott­ság elnöke hangsúlyozta, hogy a rekonstrukciós terv esetle­ges elfogadása nyilvánvalóan messzemenően maga után von­ná az egyetemi szervezet mo­dernizálását, struktúrájának átalakítását, az interdiszcipli­náris oktatás és kutatás for­máinak kialakítását, a szakte­rületek újszerű elhelyezését. Ezután Bence László, az ELTE PB-titkára egyetemünk mozgalmi életéről, párt­munkájáról, a párttevékeny­ség helyzetéről, színvonaláról, eredményeiről és problémáiról adott számot. Elmondta, hogy igen jó az együttműködés az állami vezetés és a pártszer­vezet között, melynek egyik oka, hogy bevált módszerként a soron következő aktuális fel­adatokat az RT vagy az ET ülése előtt a VB vagy a PB is áttekinti és elképzeléseit, vé­leményét ajánlások formájá­ban fogalmazza meg. A mun­ka során arra törekszenek, hogy a mindennapi tevé­kenységet szabályozó dönté­seken túl a távolabb felkimntő, ésszerű tervezés szempontjai is érvényesüljenek. — Igaz persze az is, hogy a jó határozatok mit sem érnek „jó végrehajtás nélkül”, s eb­ben van még mit tennünk itt az egyetemen — mondotta Bence elvtárs. Majd röviden áttekintette a hallgatók világ­nézeti nevelésének problema­tikáját is. Utalt arra, hogy a pártszervezet a nagyobb vizs­gálatok mellett rendszeresen nyomon követi a világnézeti nevelés helyzetét. Másrészt megemlítette, hogy időnként a körülmények akadályozzák e szélesebb körű tevékenység ki­bontakozását (így a Budaörsi úti kollégium ún. lepényépü­lete, amely a közös kulturális helyiségeket foglalja majd ma­gába, többszöri határidőcsú­szás ellenére mind a mai na­pig nem készült el.) Röviden szólt a pártépítés aktuális fel­adatáról, a hallgatók párttag­gá nevelésének fontos kérdésé­ről. Majd pedig befejezésül hangsúlyozta, hogy a pártszer­vezet egyik jelenlegi fontos feladatának tekinti azt, hogy a határozatok végrehajtására az eddiginél is nagyobb figyel­met szánjon. A tájékoztatók után Lázár elvtárs köszönetet mondott a valamennyi fontos kérdést fel­ölelő, tartalmas és gazdag in­formációkért. Nagyra értékel­te azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az egyetem vezetői, párt- és társadalmi aktivistái az oktató-nevelő munka szín­vonalának növelése, a tudo­mányos kutatások fejlesztése, a rekonstrukció megvalósításá­nak előkészítése érdekében ki­fejtenek. Majd pedig hozzáfűz­te, hogy az Állami Tervbizott­ság minden bizonnyal kedve­ző megoldást talál az ELTE-n folyó sokrétű munka feltételei­nek biztosítására. A Minisz­tertanács Elnökének kérdései többek között a hallgatók el­helyezkedésére, s ezzel szoros összefüggésben a társadalmi igények és a képzés közötti összhang problémájára irá­nyultak. Ezen kívül kiegészítő információkat kért a tudomá­nyos kutatás és a gyakorlat kapcsolatát illetően. A feltett kérdések közül az elsőre Eörsi Gyula válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a munka­helyeken gyakran irreálisak az elvárások. Nem lehet kész em­bereket „szállítani” a gyakor­latnak. Ugyanakkor a végzet­teket gyakran a képzettségi színvonaluk alatt foglalkoztat­ják. Másrészt az irányított el­helyezkedés terén, különösen a vidéki munkahelyek eseté­ben támadtak nehézségek. Az egyik ilyen probléma objek­tív körülményből fakad. A végzett nők különösen ha már családosak, csak igen nagy áldozatok árán lenné­nek képesek vidéki, különö­sen távoli munkahelyet vá­lasztani. Másrészt több helyen a pályázatban kiírt ígéretek (anyagi támogatás, lakásmeg­oldás) beváltatlanok maradtak. Kubovics Imre, a TTK dékán­ja felszólalásában elsősorban a tudományos­ kutatás és a gya­korlat kapcsolataival foglalko­zott. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy az ipari kapcsolatok 60— 70 százaléka megfelel a kuta­tási főirányoknak, más részük viszont célprogramok formá­jában valósul meg. Másrészt néhány példával érzékeltette is (pl. gyógyszeripari, Csepeli Fémművek, Székesfehérvári Alumínium Tröszt, Olajipari Tröszt stb.) az elsősorban a TTK-hoz kapcsolódó széleskö­rű ipari kapcsolatrendszerün­ket. Szathmári István, a BTK dékánja az irányított elhelyez­kedés, a káderutánpótlás, a tu­dományos szervezettség és vé­gül a felvételi rendszer né­hány kérdését elemezte ven­dégünk számára. (Folytatás a 3. oldalon) Lázár György délutáni beszá­molóját tartja, az elnökségben (jobbról balra): Király András­né, a budapesti PB titkára, Bence László, az ELTE PB titkára, Eörsi Gyula rektor, Borbély Gábor, az V. ker. PB első titkára, Szakács Kálmán, az ELTE Szakszervezeti Bizottság elnöke. (MTI-fotó) PARLAMENT Parlament-e a parlament? Határozathozó testület, avagy az oktatók és hallgatók közötti véleménycsere legszélesebb egyetemi fóruma ? Természetesen az utóbbi... Mind széle­sebb hallgatói tömegeket kell bevonni a tantervek kidolgo­zásába! Az egyetem állami vezetésének beszámolójához hoz­zászólva a hallgatók elmondták ... Vélemények kereszttüzében állt és áll az ifjúsági parla­ment. Most, amikor a parlamentek már lezajlottak, és az el­hangzottak alapján az intézkedési terv kidolgozása folyik, de az értékelés még javában tart, szinte mindennap találkozunk folyosói beszélgetések félmondatait elcsípve, és értekezletek hozzászólásain éppúgy a parlamenten felmerült problémák­kal, a jobbító szándékú javaslatokkal. A parlament viták ke­reszttüzében áll. Teljesültek-e az előzetes elvárások? Elérte-e célját? A parlament szükségességét, létét ma már senki sem kérdőjelezi meg. Tisztán látjuk a szervezés során felmerült problémákat , és utólag talán azt is, hogyan lehetett volna egyiket-másikat elkerülni. Természetesen tudjuk, hogy a par­lamentek megrendezése során nem egy éles kérdés felvető­dött. Sokszor ráéreztek a hozzászólók az egyetem gondjaira, problémáira. Másutt a helyi parlamentek eredményességét gátolták bizonyos tényezők. De a helyi kudarcok nem jelen­tik­­ azt, hogy a parlamenti forma nem lenne megfelelő. Az ifjúsági parlamentek rendezését egyetemünkön hosz­­szas előkészítő munka előzte meg. Mint a KISZ előzetes par­lamenti határozatában olvasható, a parlament „járuljon hozzá az egyetem oktató-nevelő, kutató munkájának javítá­sához. Legyen az egyetem egységét és a hallgatók jobbító szándékát kifejező fórum. A KISZ-szervezet érje el, hogy a parlamenteken felvetett kérdések járuljanak hozzá az egyetem belső munkájának, politikai, szervezeti problémái­nak elemzéséhez. A KISZ-szervezet használja fel a parla­menteket politikai propagandájára, beszéljen gondjairól, ter­veiről, elképzeléseiről...” Véget értek az ifjúsági parlamentek. Az előzeteseket ol­vasva úgy érezzük, az anyagok készítői jól ráéreztek a főbb kérdésekre. Az előzetesen várt problémák szinte mind fel­merültek a vitákban. Ilyen volt pl. a tanterv kérdése. Külön­böző szakos hallgatók már korábban is készítettek a saját szakterületüket érintő tantervmódosító javaslatokat. Ezek a legtöbbször komolyak, megalapozottak és jogos igényeket, el­várásokat tükröznek. Néha persze túlzóak és nem tükrözik a reális feltételeket. Mégis jó, hogy a hallgatók magukénak érzik tanulmányaikat, saját maguk is azon fáradoznak, hogy tanulmányaik minél könnyebben elsajátíthatóak, minél in­kább a valósághoz, a gyakorlathoz kapcsolódjanak. Több par­lamenten is elhangzott az a jogos igény, hogy a hallgatókat vonják be a tan­tervek készítésébe. Központi kérdés volt szinte mindenütt, mi a helyzete az egyetemnek a mai magyar felsőoktatásban, előkerült­­a re­konstrukció terve és a belső gazdasági problémák is. Számos kérdés kapcsolódott a hallgatói képviseleti rend­szer és a parlamentek egymáshoz való viszonyához, szere­péhez. Bár a parlamentek hivatalos értékelése még tart, megál­lapíthatjuk, hogy a KISZ-szervezet együttműködése az ál­lami és pártvezetéssel a parlamentek megrendezése során végig jó volt, megvolt a lehetőség a tartalmas felkészülésre. Természetesen azért adódtak problémák is. Néhol a beszá­molót a küldöttek nem kapták meg időben, és ez gondot okozott többek között a BTK és a TTK kari parlamentjére való felkészülésben. Sokat vitatott kérdés, helyes-e előzetesen intézkedési tervet, javaslatot készíteni. Ahol ez elkészült, nagyon jó segédanyagnak bizonyult, a viták kiinduló­pontja lett. Az egyetemi parlament tanulságai viszont azt mutat­ják, hogy nehéz lett volna egyetemi szinten előre intézkedési tervet készíteni. A parlamentek kapcsán felvetődik a kérdés, milyen az egyetem ifjúságpolitikája. Beszélhetünk-e egyáltalán önálló ifjúságpolitikáról? Ki tudja előre végiggondolni egy várható időszak ifjúságpolitikai feladatait? Egyáltalában az ifjúság­politika kapcsán érdemes elgondolkozni, mi az oka a hall­gatók viszonylag széles rétegében jelentkező érdektelenség­nek, közömbösségnek? Azt hiszem, ezeknek a kérdéseknek a továbbgondolása már túlmutat egy parlament feladatain. Szerencsére persze, ez az érdektelenség nem volt általános, erre mutatnak a parlamentekre való felkészülés során szü­letett, megalapozott, tartalmas korreferátumok, az építő hoz­zászólások. Szólnunk kell arról, hogy az előző parlamentekhez ké­pest az idén sokkal több oktató vett részt ezen a demokra­tikus fórumon. A TTK-n a két évvel ezelőttiek szintjén sikerültek az idén is a parlamentek. Körülbelül ugyanennyien vettek részt hasonló aktivitással. Különösen a TTK parlamentjén érző­dött az információ-áramlás fontossága. Felmerült az igény, hogy máskor is teremtsenek módot ilyen széles körű fórum előtti információcserére. A Jogi Karon korábban nem voltak középszintű parla­mentek. Ez magyarázza azt, hogy viszonylag kevesen vettek részt az évfolyam szintű értekezleteken. Ezeken a fórumokon ezúttal még nem hangzottak el önálló beszámolók, de min­denesetre eredmény, hogy ilyen szinten is rendeztek évfo­lyamértekezleteket. A BTK-n már kialakult rendszere volt a középszintű parlamenteknek. A korábbi parlamenteken a diákok komoly akitivitással vettek részt. Az idén viszont váratlanul kevesen jelentek meg, és a viszonylag kevés résztvevő is elsősorban a KISZ-vezetők köréből került ki. A kis létszám ellenére ak­tívan segítették a parlamentek munkáját. Egyelőre nem elemezték ennek a viszonylagos érdektelenségnek az okát, s mi sem vagyunk hivatottak, hogy bármiféle egyértelmű ma­gyarázatot adjunk. Annyi bizonyos, hogy a KISZ-szervezetet váratlanul érte ez a passzivitás, és ha jobban felkészültek volna, jó propagandával, az érdektelenséget fel tudták volna oldani. El kell mondanunk egyébként, hogy a bölcsész hallgatók többsége úgy látja, az előző parlamentek ajánlásaiból kevés valósult meg. Bár kétségtelenül voltak , vannak, túlzó el­várások is, az elkedvetlenedésnek mégiscsak ez lehetett az egyik fő oka. Az előkészítések során arra kellett volna irá­nyítani a figyelmet, hogy a kudarcok nem jelentik általában a parlamenti forma kudarcát, és ismertetni kellett volna, miért nem teljesültek a korábbi követelések. Az egyetemi parlamentek intézkedési terve várhatólag január végére születik meg, s kerül az Egyetemi Tanács elé. Az intézkedések végrehajtását az arra illetékes egyetemi tes­tületek és a hallgatói képviselők együttesen kísérik majd fi­gyelemmel. Az intézkedési tervben szereplő határozatok vég­rehajtásáról pedig lapunkban is folyamatosan tájékoztatást adunk. Lengyel János

Next