Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1983 (25. évfolyam, 1-18. szám)
1983-09-26 / 12-13. szám
Az ELTE Bölcsészettudomáyi Kara és Ókortudományi Tanszékcsoportja s az Ókortudományi Társaság nevében búcsúzom Falus Róberttől, a Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárától, az Ókortudományi Társaság alelnökétől, az Irodalomtudományok doktorától, a prészókratikus görög filozófia, az archaikus és klaszszikus görög irodalom neves laltatójától, a magyar közművelődés kiváló munkájától. Falus Róbert a magyar értelmiségnek ahhoz a rétegéhez tartozott, amely a háború után kezdte meg egyetemi tanulmányait s intellektuális fejlődése együtt haladt a szocialista társadalom kibontakozásával hazánkban. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Kollégium, e nagyszerű tudósképző intézmény tagjaként végezte s az Eötvös-kollégistáknak ahhoz a csoportjához tartozott, amely a kollégium baloldali hagyományait követve fontos szerepet vállalt társadalmunk forradalmi átalakulásában, az új szocialista államszervezet megerősítésében s a tudományos gondolkodás marxista szemléletének kialakításában. Ez a nemzedék forradalmi lendületében mélyen hitt abban, hogy a szocializmus kitűzött céljai gyorsan megvalósíthatók lesznek s lázas tevékenységgel munkálkodott is rajta. Falus Róbert is teljes erejével részt vett ebben a folyamatban s fiatal tanársegédként nagy aktivitással küzdött az egyetemi oktatás szocialista átalakítósáért. Érdemeinek elismerését a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem kitüntetése jelzi. Az ötvenes évek elejének torzulásai azonban közvetve az ő pályafutásának és életének alakulását is érintették. Csak évek múlva tudta egyetemi oktatói és tudományos munkáját folytatni. Előbb könyvkiadói szerkesztőként működött, majd 1959-ben ismét az ELTE-re került vissza docensként a Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszékre. Sem kiadói munkájában, sem az egyetemre visszakerülve nem feledkezett meg azonban azokról a feladatokról és célkitűzésekről, amelyeket társadalmunk forradalmi átalakulásának éveiben vállalt. Jóval kd-tPf V!»»WT ..in------1 később így írt erről egyik könyvében: „A munkáshatalom kivívásának és megszilárdításának éveiben, amikor a művelődés társadalmi bázisának, tartalmának és arányainak forradalmi korszerűsítése volt az elsőrendű feladat, gyakorlatilag a háttérbe szorult a letűnt századok és ezredek hagyatékának kutatása, iskolai oktatása és népszerűsítése. Már akkor is tudtuk azonban, hogy a múlt kulturális örökségének kritikai hasznosítása nélkülözhetetlenül fontos az új világ számára...”. Ennek a meggyőződésének a jegyében végzi könyvkiadói szerkesztői munkáját, majd elindítja a magyar közművelődést szolgáló írásai sorát. Sophokles- és Horatius-monográfiáit (1954 és 1958) hamarosan „A görög irodalom története” (1964), majd később „A római irodalom története” (1970) követte, hogy azután az antik irodalomra vonatkozó írásait 1976-ban „Az antik világ irodalmai” c. kötetébe foglalja össze. Közben azonban nem szakadt el a tudományos munkától sem. 1958-ban megszerezte a kandidátusi fokozatot, s ismeretterjesztő munkáinak legfontosabb eredményeit tudományosan kidolgozva, szakfolyóiratokban is közzétette. Tudományos ismeretterjesztő és irodalomkritikai munkásságáért 1967-ben József Attiladíjjal tüntették ki, 1971-ben pedig az újból visszaállított Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetésére kapott megbízást. Ennek újjászervezésében és irányításában megmutatkozott kiváló szervezőképessége. Tudományos, közművelődési és pedagógiai munkásságért az Ókortudományi Társaság 1977-ben Ábel Jenő Emlékéremmel tüntették ki, majd később alelnökévé is választotta. Tudományos tanulmányai lassan „Logos és harmónia” c. doktori értekezésévé érlelődtek, mellyel 1978-ban szerezte meg a tudományok doktora fokozatot. Értekezése később, 1980-ban „Görög harmónia” címmel jelent meg. Ugyancsak 1978-ben egyetemi tanári kinevezést nyert az általa újjászervezett Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszékre. Mozgékony, nyugalmat nem ismerő intellektus- egyéniség volt. Szimbolikusan tükrözi ezt görög tájélménye: Korinthosban nem a mozdulatlanná merevült fellegvár és város romjai, hanem a tenger nyújtotta számára „a sehol máshol és máskor meg nem található élményt.” „A tengert kell hallgatni” — írja „a fövényre csapódó hószínű habokat, amelyek néhány méterrel beljebb már szürkén tajtékosak, azután világos, üveges, majd sötét a zöld, még távolabb kékre, lilára, bíborra, feketére vált”. Igen, az örökké mozgó, örökké változó színű tenger ragadta meg, a prészókratikus filozófia őseleme, amelynek változásaiból minden keletkezett. Ez felelt meg intellektusának, ezért foglalkoztatta a prészókratikus görög filozófia és esztétika, a görög logika és esztétikai tudat kialakulása, az archaikus görög irodalom formálódásának színes kora, a görög dráma változatos, sokszínű világa. Az örök mozgás és változás kötötte le mindig intellektusát, a megállapodott irodalmi vagy filozófiai korszakok mozdulatlan rendszereikkel kevésbé vonzották. Hérakleitos híres megállapításának két változatából: „ugyanazokba a folyamokba lépünk és mégsem ugyanazokba lépünk” és „nem lehet kétszer ugyanabba a folyamba lépni” ezért is nem az előbbit, a dialektikusat, hanem az utóbbit, a dinamikusát, az örök változást kifejezőt tartotta hitelesnek. Mindig a változásra figyelő, örökmozgó, nyugalmat nem ismerő intellektusa most elpihent, de hátrahagyta számunkra a célkitűzéseket és feladatokat, amelyeknek életét szentelte: szocialista kultúránk fejlesztését és gazdagítását az antik művelődés kritikai hasznosításával. Akik ismerték őt, akik vele együtt dolgoztak, akik műveiből szerették meg az antik irodalmat vagy jutottak el a preszókratikus filozófia és esztétika problémáihoz, akikben tovább él a tanítványként beléjük oltott élő gondolat — személyiségének emlékét mindig meg fogják őrizni. Harmatta János ★ Elköszönünk. Szívszorító kimondani ezt a szót, amely az ő szavajárása volt, valahányszor búcsút vett, a mielőbbi viszontlátásig, az elvtársak, a munkatársak közösségétől. Most miénk az utolsó szó keserű tisztessége: a közvetlen kollégák kis csapatáé, az egyetem kommunistáinak szélesebb kollektívájáé. Vezetőnktől, küzdőtársunktól köszönünk el, nehéz szívvel nézve szembe azzal, hogy ami tegnap még az együtt végzett munka élménye volt, az ma már visszavonhatatlanul lezárult történések sora, maga is történelem. Harcostársunk dőlt ki a sorból, aki fiatal fejjel kötelezte el magát a társadalmi haladás ügye mellett, s a felismert bizonyosság oldalán szilárd meggyőződéssel kitartott. Évtizedeken át küzdött az eszmebarrikádokon: legendákat oszlatott az érvek lenyűgöző erejével, elkerülhető fogyatékosságokat ostorozott a vitázó izzó szenvedélyével. Türelmetlen fegyvertársunk volt, de a szó legigazabb értelmében, az „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” jelige szellemében. Alkatánál fogva a kritikus alapállás volt erőssége, a tévedéseit és hibák feltárása, mégis óvakodnunk kell attól, hogy csak ezt lássuk megőrzésre méltónak életútjából. Nem feledkezhetünk meg arról sem, mennyit tett az új minőségek felismeréséért. Mestert vesztettünk el benne, azoknak egyikét, akik azzal ösztönzik ifjabb pályatársaikat, hogy az advocatus diaboli szerepében mintegy képzelt ellenfélként késztetik őket vitára, ezért eredményeik még jobbá tételére. Az önálló munkára való felkészítésnek ez az útja felelt meg egyéniségének. Így kovácsolt össze életkorban, szemléletben, érdeklődési területet illetően különböző társakat alkotóképes közösséggé. A klasszikus, a bizánci és az újgörög filológiának egyaránt termékeny és ismert kutatóhelye és oktató bázisa alakult ki az ő vezetésével a sokszínűség egysége jegyében. Az egymáshoz közelálló stúdiumoknak olyan természetes együttműködése jött létre az ELTE Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszékén, amely felé már szakterületeken még csak keresik az utat. Ezt az egymást segítő munkálkodást megőrizni örökségünk és kötelességünk marad. De elköszönés a tisztünk, nem summázás. S ez éppen azért nehéz, mert a kristálytiszta elméleti általánosítást tanultuk tőled, szeretett barátunk, nem az érzelmes szót, amelyet, megérezve szándékunkat, annyiszor hárítottál el egy-egy ironikus félmondattal, anekdotával. Bíráló, ösztönző, új magaslatok felé indulásra serkentő mondataid nélkül, tudjuk, szegényebbek leszünk. S azt is, hogy emlékezetedet csak úgy őrizhetjük meg elevenen, ha vállaljuk és továbbvisszük kíméletlen igényességed, világjobbító szenvedélyed. Szabó Kálmán . tv.,,, a.-'n.r .1 . FALUS RÓBERT 1925-1983 Fekete éve van az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának. Néhány hónap leforgása alatt harmadik professzorát veszti el az egyetem. Seres Imre és Vass Tibor után Névai László is eltávozott az élők korából. Névai László élete összefonódott az egyetemmel. Karunkon végezte egyetemi tanulmányait. 1936-ban szerzett diplomát „summa cum laude” ,fokozattal az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán. 1946 óta előadója, 1949- től egyetemi magántanára, 1952-től tanszékvezető egyetemi tanára egyetemünknek. Ebben az évben kap megbízatást a Szovjet Jogi Tanszék vezetésére, majd 1965- től, mint két évtizeden át a Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője. Névai László elvtársnak jelentős szerepe van abban, hogy 1949-től az Állam- és Jogtudományi Karon is bekövetkezett a „fordulat éve”, fokozatosan kiépültek a szocialista jogi oktatás bázisai. .Tanszékvezetői tevékenységét a tantárgya iránti mély felelősségérzet jellemezte, s ugyanezt a felelősségérzetet és gondoskodást tanúsította tanszékének munkatársai iránt, akiknek fejlődésével, előrehaladásával, sorsával sokat törődött. Oktató-nevelői tevékenysége mellett széles körű tudományos kutatói, szervezői és irányítói munkát végzett. Kevesen tudják, hogy Névai László büntetőjogi kutatásokkal foglalkozott kezdetben, s csak a későbbiekben terjedt ki széles ívű érdeklődése tudományos munkásságának két fő irányzatára, az igazságügyi szervezetre és a polgári eljárásjogra. Műveinek volumenjét fémjelzi, hogy 200-nál több írása jelent meg nyomtatásban, köztük mintegy 70 idegen nyelven. Munkásságának elismeréseként elnyerte az állam- és jogtudományok kandidátusa, majd a tudományok doktora fokozatot. Jelentős jegyzetírói munkássága is. Részt vesz a felszabadulás utáni első egyetemi magyar alkotmányjogi tankönyv megírásában, a későbbiekben szerzőként és szerkesztőként részt vett a polgári eljárásjog tankönyveinek elkészítésében, s ő írta a magyar törvénykezési szervezeti jog tankönyvét is. Az Igazságügyi Minisztérium felkérésére rendszeresen részt vett a polgári eljárásjogi és törvénykezési szervezeti tárgyú törvényelőkészítési munkálatokban, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Jogi Értekezletének magyar tagozata választottbírósági munkacsoportját vezette.. Meghívott alapító tagja volt az Institut International de Droit Procédural nevű nemzetközi tudományos szervezetnek. Jelentős tudományszervezési tevékenységet fejtett ki a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Jogtudományi Szakosztályában, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságában és más szervezetekben. Tudományos szervezői munkája jelentősen túlterjedt határainkon, élete egyik fő hivatásának tartotta, hogy a szocialista országok eljárásjogászai között egyre szorosabb együttműködés alakuljon ki, és a szocialista eljárástudomány eredményeit külföldön is mindjobban megismerjék. Az ő kezdeményezésével és irányításával szervezték meg Budapesten 1968-ban a szocialista polgári eljárásjogászok első nemzetközi konferenciáját. Bármennyire sok irányú is volt Névai László professzor oktatási-nevelési, tudományos tevékenysége, életútja korántsem korlátozódott ezekre az önmagában is igen jelentős feladatokra. Névai László kora ifjúságától kezdve kommunista elkötelezettségű ember volt. Már diákkorában részt vett a haladó ifjúsági mozgalmakban, ennek szerves folytatásaként a II. világháború alatt részt vett a partizán küzdelmekben, majd az ukrajnai, magyarországi, ausztriai és csehszlovákiai felszabadító harcokban. 1942-től tagja lett a kommunista pártnak. Ezzel összhangban Névai elvtárs életelvének tartotta, hogy széles körű és rendszeres társadalmi tevékenységet végezzen és ily módon is elősegítse a szocialista társadalmi átalakulást. Korunk pártszervezetének egyik alapító tagja s az éppen létrejövő jogi kari párt alapszervnek egyik első titkára. Sok évig a Fővárosi Tanács tagja volt, s elnöke a Fővárosi Tanács ügyrendi bizottságának. Emellett a Hazafias Népfront budapesti VI. kerületi bizottságának elnökeként tevékenykedett. Névai László azok közé tartozott, akiknek munkásságát Magyarországon és külföldön is érdemeihez méltóan elismerték. Erről tanúskodik több mint húsz katonai és polgári kitüntetése. Ezt fémjelzi számos egyetem, így a berlini Humboldt egyetem, a helsinki és liegi egyetem kitüntetése. Szomorú tény, hogy élete utolsó napjaiban kapta meg azt a levelet, amelyben a lublini egyetem arról értesíti, hogy elfogadták a díszdoktorságáról szóló felterjesztést s már csak az ünnepség részleteit kellene megbeszélni szeptemberben. Névai László elvtárs 69 éves korában hunyt el, sokan ebben a korban már közel egy évtizede nyugdíjasként élvezik a megérdemelt pihenést. Névai László 69 éves kora ellenére élete végéig fiatal maradt, számára a létezés egyet jelentett a sok irányú tevékenységgel, a tenni és változtatni akarással. Talán ez az életenergia játszott közre abban, hogy a halálos kór többévig nem bírta legyőzni erős szervezetét, s néhány nappal immmap Mikesy Imre az ELTE TTK Általános Gazdaságföldrajzi Tanszék tanársegédje 1983. június 13-án hosszas betegség után 34 éves korában elhunyt. Az egyetemi oktatók és hallgatók nagy számban kísérték utolsó útjára 1983. július 15-én az alsógödi temetőben. Mikesy Imre az ELTE német földrajz szakán végzett és szerzett középiskolai tanári oklevelet. Ezután a Külkereskedelmi Főiskolán német nyelvet oktatott, majd az ELTE Általános Gazdaságföldrajzi Tanszékére került. Mint egyetemi hallgató kiváló tanulmányi eredményeket mutatott fel, elnyerte a Népköztársasági ösztöndíjat. A Földrajzi Tudományos Diákkörben természetföldrajzi és gazdaságföldrajzi témakörökben egyaránt kitűnt. Az egyetem befejezése után rövidesen megjelent az Akadémiai Kiadó gondozásában társszerzőségben készült német nyelvkönyve. A Külkereskedelmi Főiskola szakfolyóiratában nyelvészeti tanulmányai jelentek meg. Az ELTE-re kerülése után gazdaságföldrajzi témájú cikkei jelentek meg a Földrajzi Közleményekben, az Annales Geographicában. Az új magyar lexikon számára Észak Európa országainak címszavait készített halála előtt még arról beszélt az őt meglátogató munkatársának, hogy szeptemberben ismét együtt utaznak külföldre. Családja azt írta a gyászjelentés befejezéseként, hogy Névai László „örökké velünk marad”. Méltóbban az egyetem nevében én sem tudnék búcsúzni tőle. Földesi Tamás te el. Az Annales Sectio Geographica technikai szerkesztője volt, ahol széles körű idegen nyelvtudását is jól hasznosította. Kiváló szakmai felkészültségére nemzetközi gazdaságföldrajzi konferenciákon is felfigyeltek. Kimagasló, biztos szakmai tudása mellé nagyszerű emberi és pedagógiai tulajdonságok is párosultak, jó előadókészség, szerénység, figyelmesség mások iránt, nagy munkabírás. Az oktatók és egyetemi hallgatók körében nagy népszerűségnek örvendett. Az utóbbi évtiedek egyik legtehetségesebb fiatal oktatóját veszítette el személyében egyetemünk. Emlékét megőrizzük. Antal Zoltán NÍVAI LÁSZLÓ 1914-1983 MIKELY IMRE 1949-1983