Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1984 (26. évfolyam, 1-20. szám)

1984-02-13 / 1-2. szám

V( 2500 kilométer stoppal (9. oldal) (7. oldal) (10. oldal) EGYETEMI LAPOK■ XXVI. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM 1984. FEBRUÁR 13. ÁRA: 1,40 FORINT AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Színpad­műsor­csinálás SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A PARLAMENTBEN AZ MN PROGRAMJA AZ OKTATÁS TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRŐL A közoktatás és a felsőokta­tás továbbfejlesztéséről tartott sajtótájékoztatót Köpeczi Béla művelődési miniszter december 19 -én a Parlamentben, amely­nek során többek közt bejelen­tette, hogy a Minisztertanács programként hagyta jóvá, munkaokmány formájában a Művelődési Minisztérium szep­temberben közrebocsátott ja­vaslatát a közoktatás és a fel­sőoktatás korszerűsítéséről. Bevezetőjében elmondta, hogy az elmúlt év — a művelő­déspolitika területén — az ok­tatás továbbfejlesztési tervei­nek kidolgozása jegyében zaj­lott. Az elképzelések az MSZMP Politikai Bizottsága 1981-es felsőoktatási határoza­tára, illetve a Központi Bizott­ság 1982-es közoktatási határo­zatára épültek oly módon, hogy szükségessé vált az általános irányelvek konkretizálása. El­sőként szakmai vitákra bocsá­tották az elképzeléseket, ame­lyeken a tartalmi, személyi és gazdasági feltételeket egyeztet­ték az érdekeltek. A különböző tudományos műhelyek és ta­nácsadó testületek után széle­sebb szakmai körökkel is meg­ismertették a javaslatot, hogy ki-ki megtehesse észrevételeit. Ezt követően merült fel az az igény, hogy történjen meg a tervek társadalmi méretű köz­zététele, aminek eredménye­ként a jövő évben az ország­­gyűlés elé kerül a program. A szakmai vitákról szólva Köpeczi Béla úgy összegezte tapasztalatait, hogy azokban a nagy többség egyetértett a Mű­velődési Minisztérium legfon­tosabb elveivel. Az ellentétes vélemények leginkább két pont körül csoportosultak: először, hogy mennyire legyen radiká­lis a reform (elsősorban a köz­oktatás terén), másodszor pe­dig, hogy melyek is a legfonto­sabb teendők a felsőoktatás vi­szonyrendszerében. Elöljáróban elhangzott, hogy a Művelődési Minisztérium a folyamatos korszerűsítés­­mel­lett foglal állást, alapvetően két okból. Egyrészt, mert az igazán jelentős — tartalmi, személyi és gazdasági viszo­nyokra kiterjedő — korszerűsí­téshez hosszú idő kell, más­részt pedig, mert a jelen gaz­dasági helyzet nem tesz lehe­tővé azonnali változtatásokat. Az eddigi ellenvetések másik csoportja — jellemző módon — épp az irányból érkezett, vajon megvannak-e a változtatások feltételei, garanciái. Ezzel kap­csolatban az a válaszunk — folytatta Köpeczi Béla —, hogy a javaslatok összeállításánál konzultáltunk az Országos Tervhivatallal és a Pénzügy­minisztériummal. Ilyen háttér után jelenthetjük ki, hogy to­vábbra is folyni fogna­k a tan­teremépítések, az egyetemi re­konstrukciók, továbbá a diák­­szociális létesítmény KÖTt .és« ... Mindezt csak a következő öt­éves tervre vonatkozóan kell érteni, hosszabb távú célkitű­zésekre ma sajnos nem vállal­kozhatunk. Vita tárgyát képezte az ok­tatás, közoktatás részesedési aránya a nemzeti jövedelem­ből, amely jelenleg úgy négy százalék körül van. Ezen vál­toztatni — az érzelmektől füg­gően — az adott pillanatban nem áll módjában az ország­nak. Mi a vitatkozókkal nem an­­tagonisztikus ellentmondásban élünk — jelentette ki a mi­niszter. — A kérdés csak az, hogy a hely és az idő mit en­ged meg. Ennek számbavétele ugyanis minden reális politi­kának az alapja. Ezután rátért az újólag jóváhagyott közokta­tási és felsőoktatási program ismertetésére. A tartalmi korszerűsítés a következőkre fog koncentrálni az általános iskolákban: job­ban figyelembe veszik ezentúl az oktatásban a tanulók élet­kori sajátosságait; törekednek az ismeretszint emelésére, megbízhatóbb tudás kialakítá­sára; az anyanyelvi kultúra hatékonyabb ápolására; a tör­ténelmi ismeretek elmélyítésé­re; az esztétikai kultúra, a test­nevelés, a sport nagyobb sze­repének biztosítására, kísérlet­képpen fakultáció bevezetésére is sor kerül. Köpeczi Béla hangsúlyozta: jobban kell tö­rődni a bármilyen területen te­hetséges fiatalokkal, amitől többek közt a nevelés haté­konyságának növekedése is várható. A középiskolák három típusa egyelőre fennmarad, de köztük közelítések lesznek. Közeledni , fog a szakmunkásképző a szak­középiskolához, s a szakközép­­iskola a gimnáziumhoz. Ez utóbbi érdekében a közismere­ti tárgyakat az első két évben megközelítőleg azonos szinten kívánják tanítani. Csökkentik a szakközépiskolai specializá­­ciót, kevesebb szakmára fog­nak képezni. Erre épül rá a jö­vőben ugyanis az ötéves tech­nikusképzés. Az oktatásról szólva külön helyet kapott a pedagógusok helyzete, illetve az őket érintő változtatási terv. Esetükben mennyiségi és minőségi fej­lesztések egyaránt napirenden vannak. Mennyiségi fejlesztés­(Folytatás a 3. oldalon.) ÚJ ELVEK A SZERVEZÉSBEN Tavasszal megjelentettünk lapunk hasábjain néhány cik­ket, amely az országos tudo­mányos diákköri konferencia megrendezésének néhány elve ellen tiltakozik. Azóta a Tu­dományszervezési és Informa­tikai Intézet felülvizsgálta a tudományos diákkörök mun­kájának, irányításának és szer­vezésének alapelveit és készí­tett egy javaslatot, amelyet vi­tára bocsátott az illetékes in­tézményekben, többek között az ELTE-n is, így egyete­münkön is összeült a tudomá­nyos diákköri tanács, és szü­letett egy állásfoglalás. Ennek lényegéről, illetve az előzmé­nyekről kérdeztük Weiszburg Tamást, az Ásványtani Tan­szék fiatal munkatársát. — Azt mindenki tudja, hogy az országos konferenciákat kétévenként rendezik meg. Az elmúlt két alkalommal foko­zatosan változtattak a szerve­zési elveken. Az országos se­regszemlén szakmai zsűri érté­kelte régebben a dolgozatokat és ítélte oda az első három központi díjat, illetve a külön­­díjakat. Az értékeléskor azon­ban előfordultak visszásságok, igazságtalanságok. Voltak olyan zsűritagok, akik saját in­tézményük hallgatóinak ítél­ték a díjat, akkor is, ha azok nem voltak annyira értéke­sek. Az igazságtalanságok ki­küszöbölésére először csökken­tették a díjak összegét — 2000 forintban maximálták — és korlátozták a jutalmazottak számát. Hangsúlyozták, hogy nem a díjak, hanem a bemu­tatkozás, a nagy viták a fon­tosak. Ez a fajta szemlélet odáig vezetett, hogy idén már nem is voltak díjak, sőt érté­kelő rangsorolás sem volt. A részvevők és szervezők ennek egyáltalán nem örültek, illet­ve tiltakozásuknak adtak han­got. Az idei országos konfe­rencia munkáját többek között értékelte a Tudományszerve­zési és Informatikai Intézet is, és az illetékes intézmények ér­tékelései alapján állított össze egy javaslatot a további mun­kára. A javaslatot az ELTE Tudományos Diákköri Taná­csa jónak tartotta, két pontban kiegészítést fűzött hozzá. Az egyik az országos mozgalom struktúrájára vonatkozik. Ja­vasoltuk, hogy az egyes szek­ciókat érintő kérdések a szek­ciók szintjén dőljenek el, úgy­nevezett ágazati bizottságok­ban. Az ágazati bizottságok­ban azok az intézmények le­­gyenek hangadók, amelyek a szekció munkáját meghatároz­zák (pl. a legtöbb dolgozattal szerepelnek). A csak egyes szekciókban érdekelt főhatósá­gok (pl. EÜM) is ezen a szin­ten képviseljék magukat. Tá­mogattuk azt a javaslatot is, hogy az Országos Tudományos Diákköri Tanácsban legalább kétharmados többséggel kap­janak helyet a TDK-mozga­­lomban ténylegesen munkát végző — dolgozatokat beküldő — intézmények. Javaslatot tettünk az értéke­lés, díjazás reformjára is. Sze­rintünk feltétlenül szükség van értékelő sorrend felállítására, és a kiváló dolgozatok díjazá­sára. A különböző szintű ér­tékek összehasonlításakor le­gyen az értékelés több síkú. Állítsanak fel kategóriákat, ha szükség van rá, díjazzanak külön-külön eltérő értékeket. Az igazságtalanságokat így sem lehet teljesen kiküszöböl­ni, de azt sem szabad, hogy a „mélyszántással a gyomokat is, a virágokat is kiirtsuk” — ahogy találóan egy kollégám megfogalmazta. K. N. L Csík Ferenc, 1936 FÖLDRAJZI MÚZEUM Hazánkban eddig a legtöbb európai országgal ellentétben egyáltalán nem volt földrajzi múzeum. Ezt a hiányt sikerült most sokéves erőfeszítések után pótolni. Októberben a Pest megyei múzeumi és mű­emléki hónap nyitányaként Drecin József, a Művelődési Miniszté­rium államtitkára megnyitotta a magyar földrajzi gyűjteményt Érden, az 1840-es években klasszicista stílusban épült egykori Wimpfen-kúria — később tanácsháza — mű­emlék épületében. A gyűjte­mény létrehozása elsősorban a Magyar Földrajzi Társaság, mindenekelőtt egyik régi, na­gyon lelkes és rendkívül sze­rény tagjának, dr. Balázs Dé­­nesnek érdeme, aki egyete­münkön szerzett földrajztaná­ri oklevelet, majd hamarosan summa cum laude eredmény­nyel doktorált. A gyűjtemény anyagának összegyűjtésében­­elsősorban egyetemünk termé­szetföldrajzi tanszékére tá­maszkodhatott. Ennek a segít­ségnek elismeréseként a meg­nyitó ünnepségen a természet­­földrajzi tanszéket elismerő oklevéllel tüntették ki, melyet dr. Székely András tanszékve­zető vett át. A gyűjtemény — rajzok, fényképek, könyvek, naplók és személyes emléktárgyak, kuta­tási eszközök segítségével — teljes keresztmetszetet nyújt a magyar földrajztudomány fej­lődéséről, elsősorban a földraj­zi felfedezőkről Julianus ba­ráttól kezdve napjainkig és földrajztudósainkról. Kiemel­kedő szerep jutott egyetemünk világhírű professzorainak, a földrajz első magyar egyetemi tanárától, Hunfalvi Jánostól kezdve a nagy nemzetközi te­kintélyre emelkedett Lóczy Lajoson, Cholnoky Jenőn és Bulla Bélán át a múlt évben elhunyt Láng Sándorig. Mind­nyájuk életművéről tömör, jó és szemléletes áttekintést kap­hatunk jól megszerkesztett tab­lók segítségével. A földrajzi gyűjtemény nem­csak a közművelődés és a kö­zépiskolai oktatás terén hasz­nosítható jól, hanem — talán még eredményesebben — a fel­sőfokú földrajzoktatásban is.­ Hallgatóinkkal ezentúl már az első évben megismertethetjük a gyűjtemény módszeresen és szemléletesen rendezett anya­gát. Székely András MEGEMLÉKEZÉS A múlt év decemberében egyetemi klubunk elnöksége ünnepi ülésein, emlékezett meg a 85 esztendővel azelőtt tör­téntekről. Szabó Kálmán rek­torhelyettes, tanárelnök beve­zetője után Keresztényi Jó­zsef tartott előadást, bemutat­va az alapító Eötvös Loránd­­nak ma is követésre méltó tet­teit a testi kultúra érdekében. Egyetemünk névadója öröm­mel vállalta az egyetemi ifjú­ság által kezdeményezett, és az 1898. november 5-én meg­alakult Budapesti Egyetemi Atlétikai Club tanárelnöki tisztét. Eötvös Loránd a tes­ti és a szellemi képességeknek egymással összefüggő egységét idejekorán felismerve tanult és tanított, s a közéletben is ennek a szellemében tevé­kenykedett. Korábban ugyan­is — mint a második Wekerle­­kormány kultuszminisztere — jelentős szerepet vállalt a ha­zai olimpiai mozgalom elin­dításában, alakításában. Keresztényi József előadásá­­nak zárógondolatát szó szerinti idézzük: ■ * — A mi korunkban a leg­nagyobb tisztelettel és nagy­rabecsüléssel adózunk Eötvös Loránd emlékének, annak tt nagy hírű tudós és művelődés­­politikus emlékének, aki azt vallotta, hogy „a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák és megadhassák neki az illő tisz­teletet”, és arra figyelmezte­tett, hogy annak, „aki a nem­zetet igazán szereti, a művelt­ség dolgaiban alkudozni és annak egy alantabb fokával megelégedni nem szabad”. A magasabb célok és tettek eléréséhez Eötvös Loránd a következő — ma is megszívle­lendő — útravalót adta: „... annak a tanárnak a ta­nulói haladnak igazán, aki maga is halad."­­0 Pályázati felhívás Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem rektora és KISZ- bizottsága pályázatot hirdet az egyetem hallgatói és fiatal oktatói körében a tantervek és a tananyag korszerűsítése céljából. Társadalmunk fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele fel­sőoktatásunk modernizálása, a XX. század végének egyre nö­vekvő követelményeihez iga­zítása. Ennek érdekében ke­rült sor a Politikai Bizottság 1981 februári helyzetelemzé­sére és feladatkijelölésére építve, a felsőoktatás távlati fejlesztési tervének kidolgozá­sára, majd társadalmi megvi­tatására. Az egyes szakágak fejlesztési terveinek kidolgo­zása is folyamatban van. E munkálatok célja az egyes tantervek, tananyagok, a ta­nulmányi és vizsgarend kor­szerűsítése. A pályázat célja ösztönözni a fiatalokat e munkába való bekapcsolódásra. Pályázati feltételek: pályáz­ni lehet egyénileg vagy cso­portosan olyan dolgozattal, mely javaslatot tartalmaz az egyetemen oktatott valamely szak teljes képzési folyamatá­nak, vagy annak lényeges ele­meinek korszerűsítésére, első­sorban egy-egy tantárgy okta­tásának tartalmi és módszer­tani kérdéseire, más egyete­mekkel történő képzési együtt­­működés­­ tematikájára. Pá­lyázhatnak az egyetem mind a négy karának hallgatói, fia­tal oktatói és kutatói, vala­mint azok az ELTE-n végzett szakemberek, akik 1980 óta kaptak diplomát. A pályázatokat az ELTE KISZ-bizottságára vagy a rek­tori titkárságra (1053. Buda­pest, V., Egyetem tér 1—3.) kell eljuttatni 1984. április 30-ig. Egy pályázó több dolgo­zatot is benyújthat. A pályá­zat jeligés, a pályázó nevét és címét zárt borítékban kell mellékelni. Pályadíj: 20 000,— forint, amelyet 50—50 százalékban a meghirdetők ajánlottak fel. A pályázatok elbírálására egy bizottság alakul, mely szakér­tői vélemények alapján fog dönteni. Eredményhirdetésre június elején kerül sor. Eörsi Gyula Nagy Imre rektor KISZ-titkár

Next