Egyetemi Szemle, 1989 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám - Habsburg Ottó: Magyarország helye a mai Európában
mája vagyunk. Mindennek kihatása van mindenre, tehát világpolitika nélkül európai politika elképzelhetetlen. Már most, a világpolitikában a helyzet alaposan megváltozott. Aki a mai eseményeket szemléli, tudja, hogy a 44 év előtt, 1945 februárjában megalapozott fajtarendszer megingott. Négy évtizeden keresztül merev volt. Jelenleg az egész világ mintha megmozdult volna - politikai földrengés mégpedig mindenhol egyszerre. Az Egyesült Államokban megfigyelhető egy fontos és részünkre számottevő tény: minden évben a népesség és a közgazdaság középpontja 90 kilométert nyugat és dél felé tolódik. Az egyensúly megváltozik. Amikor én a második világháború alatt Washingtonban voltam, csak a keleti part uralta az országot. Az amerikai világkép a keleti part, New York, Philadelphia, Washington és Atlantának a világszemlélete volt. Ha ma Washingtonban vagyok, alaposan megváltozottnak találok mindent. A nyugati part szerepe mindinkább erősbödik, úgy személyiségekben mint politikai világképben. A tenger nem igazi határ, hanem kapocs két part között, így tehát a keleti part szempontjából Nyugat-Európa volt az Egyesült Államok legközelebbi szomszédja. Ma már Amerika szeme mindinkább Ázsia felé fordul, úgy hogy a legközelebbi szomszéd már többnyire Indonézia, a Fülöp-szigetek, Kína és Japán. A kapcsolat Európával ugyan megmarad, mivel közös politikai és kulturális hagyományról van szó, hiszen az amerikaiak nagy többsége Európából származik és ez él benne. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy amíg pár évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államok politikájának első prioritása Nyugat-Európa volt, ma már mások a célkitűzések. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Európa biztonsági szempontból már nem számíthat száz százalékosan az Egyesült Államok segítségére, ahogy ezt még a második világháború alatt tette. A világszerte észlelhető változásnak másik fő oka az új fegyverek hatása. Már 1962-ben a francia Force de Frappe atyja, Pierre Gallois tábornok, aki jó politikai ész, mondta azt, hogy ezentúl egy egész új ténnyel kell számolnunk: az „atombénulással”. Véleménye szerint, az új fegyverek éppen birtokosaiknak fognak elviselhetetlen gazdasági problémákat okozni. Azonkívül, Gallois szerint, az atomfegyver csak egészen kivételes körülmények között kerülhet bevetésre. Többnyire nem tudják használni arra, ami a szuperhatalmak szempontjából is döntő lehet. Ágyú a szúnyog ellen nem segít. És Einstein is megírta már 1945-ben, hogy ezentúl háborút csak késsel és kővel fognak viselni. Tény tehát az, hogy az atomálus szuperhatalmak világpolitikai szabadsága zsugorodik, míg a kis és félnagy hatalmak mindinkább szabad kezet kapnak. Ennek az a következménye, hogy ma bizonyos régi fogalmaknak megszűnt az érvényességük. Ez nem csak a tér kérdésére vonatkozik, hanem arra is, hogy ma katonai szövetségek egy atomhatalom és kisebb államok között mindinkább lehetetlenek lesznek. Annak idején, ha egy nagyhatalom szövetkezett kisebb államokkal, a rizikó e szövetségben nem volt lemérhetetlen. Esetleg egyes tartományokat vagy gyarmatokat el lehetett veszíteni, vagy egy dinasztia végét jelenthette az, ha a közös háború vereséggel végződött. A nép léte nem volt veszélyeztetve. Ezen ma már túl vagyunk. Ha egy atomhatalom szövetkezik egy kis állammal, a kockázat a szövetségben határtalan, azaz tartalmazhatja a nép teljes kiirtását. Ennek folytán logikus