Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. március (1. évfolyam, 1. szám)
1875-03-31 / 1. szám
I. évfolyam. I Előfizetési dij: Vikikre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre . . . . 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. 1. szám. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. ■ PíiTJTOgAJ DÉS KOZO.^ZrX^LSZLá.TX ITAgniAP. Szerda, 1875. márczius 31. Szerkesztői iroda: Budapesten I?. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, TI., Megyeháztér 9. sz. Vodiumr F. nyomdájában. A tisztelt olvasó közönséghez. Az uj kormánypárt-alakulás, mely egyesülésre készteti a jobboldal s balközép elveit vallókat, holott maguk az egykor vallott elvek* homlokegyenest ellenkeznek egymással; az új pártalakulás, mely tulajdonképen a haza közjogi állása, történelmi múltja, a jelen s jövőre alapítható állami önállósága s függetlenségi igényeinek megsemmisítésére vagy legselidebben szólva a napirendről letolása s ezzel örökre elodázására van czélozva — oda ösztönöz bennünket, hogy mi is anyagi s Szellemi erőinket összesesük, csoportosítsuk, s vállvetve vegyük körül a haza elévülhet 1en jogainak mások által sokszor úgy * a hűtlenül elhagyott — de mindennek daczára mindig büszkén lobogó zászlóját, hogy igy .vállvetve védjük s kedvező pillanatban győzelemre is segítsük azt. Midőn az ország teljes önállósága s függetlenségének ellenei egyesülnek, szükség, hogy hívei is vegyék számba anyagi szellemi erejüket,— s egyesüljenek a nagy czél védelmére. Lapunk fenállása óta kudarczosa országunk jogainak, szabadságának, s népszerű intézményeinek. Találkoztak e téren mindenütt a „Magyar Újság“ s „Egyetértés“ s elveik lényegükben megegyezők valának. A fenebb röviden vázolt esemény tette kívánatossá, s mintegy közszükséggé, hogy úgy anyagi, mint szellemi erőinket tömörítsük a nagy czél hathatósabb előmozdítása szempontjából, s ez tette kötelességünkké az elhatározást, hogy a „Magyar Újságot“ s „Egyetértést“ egyesítsük, s az egyesült lapot az erők tömörítésével hazai legnagyobb lapjaink sorába emeljük. Az egyesült lap „Egyetértés és Magyar Újság“ czím alatt, jövőre már a legnagyobb magyar lap alakjában jelenik meg, Wodianer F. derék nyomdászunk kiadásában, s alulírottak minden áldozatot készek meghozni, hogy az egyesült lap méltó legyen az elvekhez, — melyeket képviselői feladatának tűzte ki. Az így egyesült lap legszentebb feladatának fogja ismerni, úgy a függetlenségi párt, mint a 48-as párt s a bihari pontok alapján álló elvhű baloldaliak, tehát átalában a közjogi ellenzék érdekeit szolgálni. E feladatot tűzi czéljául, s ennek munkálásában kéri a közönség kegyes támogatását. Budapest, 1875. márcz. 30. Cssíkolszky Lajos: Oláh Károly. Szederkényi Nándor. találkozni azon intézkedésnél, hogy a lap árát némi csekélységgel felemeltem, s azt az alábbi előfizetési összegben jelöltem meg. A lap külső kiállítása csvn, ízlés tekintetében, a legelső magyar lapok színvonalán fog állami, olcsóságra nézve pedig így is a legolcsóbb politikai napilapok között foglal helyet. Minden igyekezetemet oda fogom fordítani, hogy a lap pontosan érjen a tisztelt előfizető kezéhez. Ha azonban, kivált most kezdetben, netalán megtörténnék, hogy a lap hiányosan jön kézhez, kérem a tisztelt előfizetőket, rögtön két krajczáros levelező lapon méltóztassék értesíteni, s legott intézkedni fogok a netaláni hiány, vagy szétküldési hiba kiigazítására. A netaláni hiányért méltóztassék kezdetben elnézéssel lenni, miután most vevén át a lap kiadását, csak a legrövidebb idő áll rendelkezésemre a gyors és pontos kiszolgálás feletti intézkedésre . Ígérem azonban mindennek daczára is azt, hogy minden törekvésemet öszpontosítandom, a legpontosabb kiszolgálat megtételére, s reménylem, hogy a tisztelt közönség megelégedését e tekintetben ki is fogom érdemelni. Kiadói szó: Az „Egyetértés és Magyar Újság“ egyesült lap kiadását alulírott nyomdatulajdonos vállaltam el, s kiadom azt azon alakban, amint most a tisztelt olvasóközönség veszi kezéhez. Az „Egyetértés és Magyar Újság“ e szerint a legnagyobb magyar lap alakjában jelenik meg, melynek kiállítása tetemes költséget vesz igénybe, s miután semmi áldozatot nem kímélek arra, hogy a lap anyagi kiállítása, pontos szétküldése körül a tisztelt olvasó közönség minden igényét kielégítsem — úgy vélem, a tisztelt közönség méltánylásával fogok Előfizetési feltételek az ,,EGYETÉRTÉS És MAGYAR DJSIG"-ra. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Vodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Kert Budapest, márczius 30. Vodianer F. nyomdatulajdonos és kiadó. A „P. Napló“ írja: A pénzügyminisztériumban most állítják össze mindazon anyagot, melyek a házban a közelebb napirendre kerülő adótörvényjavaslatok tárgyalásához szükségesek. — A miniszter e törvényjavaslatokhoz több rendbeli módosítást fog ajánlatba hozni. — A közokt. minisztériumban pedig a néptanítók nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásához szükséges statisztikai anyag feldolgozásán munkálkodnak._________ Az igazságügyminiszter Perczel Béla, mint a „Pesti Napló“ írja, jövő kedden utazik választókerületébe, hol szerdán menend végbe a választás. Radó Kálmán, mint ugyancsak a „Pesti Napló“ hallja, az új kormány által is neki felajánlott győrmegyei és győrvárosi főispánságot nem fogadta el. _________ April—juni évnegyedre . . . 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April —deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra..................................1 frt. 80 kr. Quinet Edgar. A ki a jóknak élt, eleget élt, így élt Quinet, kinek elhunytat jelenté vasárnap a távíró. A hol van fogékonyság az erkölcsök nemessége, a szellem fenköltsége s az emberiség közös üdve a szabadság iránt, tisztelet veendi körül annak emlékét, ki mig élt ez eszméknek élt. Quinet született 1803-ban Bourgban, Ain megyében. Tanulmányait Strassburg, Genf és Párában végezvén, Heidelbergába ment, hogy a német nyelvet elsajátíthassa és a német tudományt ismerni tanulja. Itteni tartózkodásának köszönheti a franczia irodalom Herder „Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit“ czimü munkájának franczia fordítását. 1828-ban a Moreaba küldött tudományos expeditio tagjává kineveztetvén, alkalma volt Görögországban adatokat gyűjtenie „De la Gréce modern et de ses rapports avec l’antiquité“ czimü munkájához. Visszatérte után számos tartalomdús czikk és tanulmány látott tőle napvilágot a „Revue des Deux-Mondes“ban, melyek később „Allemagne et Italie“ czim alatt külön kiadásban is megjelentek. Ezeket követte nagyhírű „Ahasverus“-a. A költészet terére lépve különös előszeretetet tanúsított a népies epos iránt. „Napóleonija, „Prométheusz “-a ezen múzsájának voltak szüleményei. Quillet „Du genie des religions“ czimü nagyszerű művének alapjait Lyonba mint a külföldi irodalomnak oda kinevezett tanára fejté ki. Itteni előadásait oly szorgalmasan látogatták és oly nagy elismeréssel viseltettek iránta, hogy „1840 et 1815“ czimü gunyirata daczára a közoktatási miniszter kinevezte a párisi Collége de France tanárává, a számára alapított déleurópai nyelvek és irodalmak tanszékére. Szabadelvű gondolkozásának itt mi sem szabott határt. Tanszéke forradalmi szószék lett, melyről köztársasági eszméket hirdetett és védett. Ez irányú működése miatt azonban csakhamar fölmentették hivatalától, de bár sokat vesztett ez által hallgatósága, a csökönössége kemény rendszabálya áldássá lett Quinet Budapest, márczius 30. Vannak oly bölcseleti elvek, oly életigazságok, mlyek minden ellenzés, s megczáfolásukra, megsemmisítésükre irányzott minden törekvés daczára, megdönthetieiteknek bizonyulnak. re is, a miveit világra is, melynek csak ezentúl nyitá meg szellemének gazdag tárát. A felfüggesztett tanító bejárta Olaszországot s történelmi s művészeti kincseit áttanulmányozva, anyagot gyűjtött a maga nemében páratlanul álló műhöz, az „Olaz forradalmak“ történetéhez, mely első kiadásban 1851-ben az olasz menekülteknek ajánlva jelent meg, s azóta öt kiadást ért. Az ötödik kiadást, mely tavaly egy gyönyörű új előszóval jelent meg,már az egységes Italiának ajánlható,mely — úgymond— „szemeim előtt támadt fel halottaiból.“ Az időtájban fogamzhattak meg benne a gondolatok második nagy művéhez, a „Forradaloméhoz, melyet a magyar olvasó közönség Károlyi Tibor gróf fordításában ismer. A társadalmi, politikai és vallási bölcselet terét sem hagyá Quinet fáradhatlan szelleme parlagon. 1842-ben jelent meg „Du genie de religions“ czimü kitűnő tanulmánya, melyet több ilynemű dolgozat követett, a legtisztább radikális szellemben. A „Jezsuitákról“ Micheletvel együtt irt s 1843 ban megjelent röpirata, az „Ultramontanismus“-ról és a „Kereszténység“-ről irt tanulmányai, melyek 1844-ben és 1846-ban jelentek meg „L’ultramontanisme, ou la société et l’église modern“ és „Le christianisme franchise“ czim alatt époly méltó feltűnést, — mint maradandó befolyást gyakoroltak. 1847-ben szülőhelyén képviselővé választatván alkalma nyílt a kamrában élénk részt venni az akkori reformmozgalomban. 1848-ban a februári napokban ő is fegyvert fogott, s oly hősiesen viselte magát, hogy ezredessé nevezték ki. Az alkotmányozó, majd a törvényhozó nemzetgyűlésnek lett tagja s mint ilyen a legszélsőbb ellenzékiek között foglalt helyet. 1852. jan. 9-én száműzetett. Eleinte Brüsselbe ment lakni. Itt vette nőül Assaki moldva költő leányát. Számkivetése alatt számos munkát irt, melyek később 10 kötetbe gyűjtve adattak ki. Midőn III. Napoleon csillaga letűnt, Quinet visszatért Párisba és tagja lett a nemzetgyűlésnek. De munkásságával nem tolta magát előtérbe. A jelenlegi nemzetgyűlésben, hol mint Páris (Seine megye) egyik képviselője foglalt helyet, az Union republiquainehez, a köztársasági ellenzék e J legelőbbrehaladott árnyalatához tartozott, s tévé az életigazságok onnan veszik legfőbb támaszukat, hogy mélyen az emberiség természetében, előhaladása, tökélyesülése biztosítékaiban gyökereznek. Például, mióta a történelem az emberiség körében létrejött eseményekre visszamehet, eleitől fogva elfogadott közhitté, közvéleménnyé vált, hogy az igazságnak előbb-utóbb győzni kell. Századokon keresztül folytatott harczot a zsarnokság és önkény az igazság ellen. S nagy jelentőség rejlik ama mythosban, miszerint Astraea, az igazság istennője — nem tűrhetvén a föld urainak gonoss: — boszankodva hagyta el e világot, ahol az emberiség lakott . . . E jelentőségteljes mythosszerü hit és az elnyomási rendszer kinövései daczára elfogadott nézetté vált s ma is az azon példabeszéd, hogy az igazságnak végre is diadalmaskodni kell. Épen igy az emberiség természetében gyökerezik azon életigazság is, hogy a szabadság végre is győzelmet arat a zsarnokság felett. És ha nem bírjuk megczáfolni azon bölcseleti elvet, hogy az emberiség folyton haladó tökélyesülésre van teremtve, amaz életigazságok diadalra jutása iránti jogosultságát is el kell ismernünk. Sem amaz álbölcseleti iskolának, — mely a fehéret feketének s a feketét fehérnek bírta vitatni, — sem azon Loyola-féle tannak, mely az önző czélok elérése végett felhasznált bármily aljas eszközt becsületesnek tartott, sem azon robespieri kedvcsapongásnak, miszerint a jó vagy rész, ez vagy amaz állítás és felállított nézet csak az alkalomszerüség szempontjából viszonlagosan és nem átalában tartandó ilyennek vagy olyannak: nem valának képesek az emberiség kebléből kiirtani az átalános jó diadala iránti hitet. S habár János a rege szerint azért birt két arczczal, — melyek közöl egyik sirt, midőn a másik nevetett, — mivel a pokol és az ég szerelemgyermekének tartatott; de a legvakbuzgóbb régészek sem hatoltak odáig, hogy azért hirdették volna Jánost a békesség istenének, mivel egyik arczával kineveté azt, mit a másikkal helyeselt. Az ily kétalakiságok, a felfordult viszonyok ábrázolói a jónak és gonosznak egyaránt pártolói az emberiség szemei előtt soha oly magaslatra nem emelkedhettek, hogy tisztelet tárgyaiul szolgálhattak, vagy irántuk kellőleg megszilárdult bizalom támadhatott volna. És e körülmények az előrehaladó emberiség tökélyesülésének mélyen gyökeret vert alap-s jellemvonásait jelezik. Az emberiség soraiban erős állást foglalt közvélemény csak a határozott egyenes iránynak, csak a szilárd jellemnek tulajdonított oly becset, oly értéket, melyen az idő nyomai változást nem ejthetnek, s melyek az örökösen előre haladó emberiség elévithetlen kincsei közé tartoznak. Az ingadozásban, a cselcsapmódra ideoda kapkodásban csak szélkelepcze szerepére vállalkozott gyarló emberi gyengeséget ismert és ismer ma is fel az elfogulatlan józan ész, s azokat az emberi tökélyesülés tényezői közé nem számíthatja. S ha az ily ferde kinövésü tüneményeknek nem lehet belterjes értékök, azok sikenysége e párt kebelében szolgálta eszméit s irányát. Az assembléeban nem vitt szerepet. De becsülte mindenki s tisztelettel környezek még politikai ellenfelei is. Az utóbbi hetek alatt már gyöngélkedett, de mégis részt vett az alkotmányozó mozgalmakban. Európai hírnevét történeti s bölcsészeti művei, publicisticai dolgozatai alapíták meg. E nemből való legutolsó könyve is, az „Uj szellem“, melyet az idén adott ki. Kisebb publicistikai s bölcseleti dolgozatok gyűjteménye ez. Többnyire töredékes holmi, inkább gondolatok keltésére, mint rendszeres kifejtésére szánva. S e czélját, mint minden művében, itt is elérte Quinet. keres működéséhez sem lehet semmi reményt kötni . . . Az ily kétes jelenséggel bíró tünetek képviselőinek élete sem lehet tartós; ephemér hatásuk visszás arányban állván az emberiség hivatásával és tehetségeivel. Ily szempontból kell megítélni szerintünk átalában a társadalmi és a politikai műveletek vezetőinek s tényezőinek szerepét is. Csak az örökké szép és a föltétlenül jó iránt hevülhet igazán a romlatlan ember és a valódi hazafi . . . Csak a tökéletesedés felé következetes haladás ingere szülhet sikerlus eredményeket. S kivált a méltóságukat érző nemzetek életében minden oly lépés, mely a hátramenést tűzi ki czélul, — ellentétben áll a nemzeti jólét feltételeivel. Midőn tehát nálunk, a múltat és a nemzetnek elhaladáshoz jogosultságát megtagadó politikai hátrakanyarodásoknak erőszakkal készítik a talajt; midőn a janusi csodaarczokon egyfelől a nemzeti nyomor feletti tettetett fájdalom kinyomatát, másfelől a nemzeti lét jogai, biztosítékai megvédésére irányzott törekvések kigúnyolását jelző mosolygás vonásait látjuk. E természetellenes jellemvonásokban a gyarlóság erőszakolt előretolatását kell felismernünk, szemben az életre való előhaladás küzdelmeivel. S habár a pillanatnyi siker, ami a természetellenes küzdelmeket kísérni látszik, kellemetlen visszahatással, van belterjes nemzeti előhaladás felé törekvő működéseinkre.Ama megdönthetően bölcseleti elvben találunk vigasztalást, hogy az igazság, a szabadság előbb-utóbb diadalra jut, az ephemér életű természetellenes mozgalmak daczára. A nemzet elévüthetlen jogaihoz hű ragaszkodás, a nemzeti önérzet tüzében megedett honfiúi jellem tisztasága mit az undok gyanúsítások és méltatlan üldözések átka meg nem fertőztethet soha: szövétnekül szolgál nekünk a nemzet önállósága kivívása iránti törekvésünk közben, — melyet rövid időn az összes nemzet támogatand, ha honfitársaink szabadulnak a káprázattól, mit az egyedül üdvözitőnek hirdetett megélhetési politika tűzmesterei, bűvös fátyolal borítottak szemeire. S ez idő nincs messze, mert a csalódás, önérző nemzetnél, hosszú ideig nem tarthat. S a nemzeti felébredés, mint eddigelé is több ízben, — ezúttal is megmenti a hazát a végveszedelemtől. Oláh Károly: A honvédelmi miniszter,mint a „P. N.“ hallja, a legközelebbi hadbiztossági tanfolyam hallgatására szóló pályázatot oda módosította, hogy erre nemcsak kezelőtisztek, hanem csapattisztek is, mégpedig akár a tettleges,akár a szabadságolt állományból folyamodhassanak, s hogy e folyamodók közül — különben egyenlő minősítés mellett — az iskolai, de különösen a jogi tanulmányok kimutatása kiváló előnynek tekintetik. Ez alkalommal arról is értesülünk, hogy az administraczionális ágazatban szükséges növendékek képezése végett márczius 1 én kezelőtiszti tanfolyam — hat havi tartammal — nyittatott, melyen a katonai számvitel és gazdászatkezelés s az illetéki szabályokon kivül, az államszámtan is előadatik. E tanfolyamot jelenleg több mint 50 növendék hallgatja, s előadásai a várbeli királyi gymnasium épületének egyik termében tartatnak. Budapest, márczius 30. A húsvéti ünnepek alatt választók és képviselők találkozhattak egymással, s kölcsönösen felvilágosíthatták egymást — álláspontjukról, már tudniillik amennyiben az ittamott megváltozván, a felvilágosítás szüksége állott elő. Valóban a választó közönségnek nagy szüksége van a világosságra. Mehr Licht: Soha nem volt uralkodóbb a zavar a főkben, elmékben és szivekben, mint ’most. A humbug sem állott befolyásának oly magaslatán soha mint most. Ékes p hrásisok a szabadelvűségről, szellemtelen szóvirágok a „szépség tapaszai“ a vénség ránczai felett mint az elvénült ifjúság csinált álarcza járja körül a szemlélő közönséget, árulva önmagát, festett vonásaival, melyek alatt a tisztaeszű szemlélő egyszerre felfedezi . . . „nincs egy veleje“. De utoljára is, bármily czifra köntösbe bujtassák önmagukat a szabadalmazott „szabad“-elvűség ez időszerinti lovagjai —1 lehet, hogy sikerül több irányban hódítani: annyi bizonyos, hogy sokáig nem fogják zavarban tartani a közönséget, sokkal hamarabb fogják portékájuk árverését bevégezni, mintsem egyelőre képzelnék is azt. Az Ígéret idejét élte a nemzet 8 éven át — az ígéret földét azonban még csak meg sem pillanthatta. Az ígérgetés varázsereje nagyon elkopott már, s alighanem a szemfényvesztő sorsára jut az ezzel bőkezüsködő: midőn legjobban szórta a megevett csepü után szájából a tüzet, bányát vágódott a nézőközönség hahotája kíséretében. De az uj kormány s pártja egyelőre megelégszik azzal, hogy „megcsinálta a zavart az elmékben és szivekben.“ „Mért küzdőtök? — mondá Washington azon vitézeknek, kik hozzá jöttek, koronát ajánlani neki. „Miért küzdőtök? A közálladalom s társaság javáért küzdjetek, nem pedig a hatalom egyes érdekeiért, melyekből magatok részére hasznot és előnyt képzeltek.“ A nagy eszmék, a közálladalom és társaság hive, s rendithetlen férfia, a küzdelem közepette igy gondolkodott, s igy oktatta — az eszmék zavarában halászni vágyókat, kik előtt, midőn hazájuk veszélyben forog, a hatalom kényelmeinek előnyei voltak az irányadók — s nem a köztársaság s haza megmentése. „Ahha az emberek előbbre tennék a közügyet saját érdekeiknél — ha Kossuth egyik levelében — akkor nem volna semmi baj, s én sem lennék talán száműzött.“ Régi politikai fogás már az, előttünk sem új, hogy az érdekhajhászat legelső axiómája a tintaféreg példáját követve, a tiszta vízben zavart idézni elő, hogy az alkalmassá legyen, menekedni a következetesség s elvhűség fenyegető pillantása elől. A mai idő erősen készíti a politikai fogás e mesterséges talaját s mint soraink elején említik, ritkán volt uralkodóbb a zavar az elmékben és szivekben mint most, s a humbug sem állott egyszer-egyszer befolyásának oly magaslatán mint most. Nemzeteket államokat csak nagyszabású politikával lehet magasra, a kor színvonalára emelni. Apró tatarozgatás, foltot foltra rakosgatni, a nép erejét meddőn felemésztő munka. Egy állam megteremtésének nagy tervrajzát egyes részeiben nem lehet szegre akasztani mint a subagallért; nem lehet egyes szögle A mai világból. — Regény. — Irta : l’óvölgyi III. kötet. XIV. (Folytatás.) A sisak bezzeg megszűnt havczias lenni, egy bátor kinézésű ember fején a szakajtó félelmesebb harczi jelvény lett volna, mint agyonra ijedt zsandárunk fején a sisak. Könnyű azonban megítélni mást, hanem a helyzet nagyon is megválogatta volna embereit. Nyolcz kilencz, kegyetlennek híresztelt betyárral szemben egyetlen zsandárbőr kevés arra, hogy lehúzása kielégítse a vérszomjat. S amit betyárokról rémeset beszélni lehet, ezekről beszéltek mindent, s különösen a kegyetlenségeket, melyeket a zsandárokon véghez vittek. Azon pedig kételkedni se lehetett, hogy ne ez volna a hírhedt banda, vagy legalább egy része. — Kitűnő lovakon, és tetőtől talpig fegyverkezve, valamennyi, csupán a legelőbb érkezett fegyvere állt egyetlen egy baltából. Más fegyver legalább nem volt nála látható. Nagyon természetes, hogey ily pillanatban kevés ember volna olyan, ki ne változtatná meg színét, s lehetett az a rendőr bátor ember, hanem a bátorságnak is megvan a maga határa, s különösen ott, ahol a halál még csak nem is dicsőség, tehát borzad tőle, kit vele szembe állítanak. Marczi szavára két betyár ugrott le aléról, és megragadta az áldozatot. A zsandár halálsápadt volt, s egy szívhez szóló könyörgő tekintetet vetett Árpádra azon ösztönszerű sugallat folytán, melyet az emberek veszélyben szoktak érezni. — Marczi! — kiáltá az ifjú egyszerre kiemelkedve a meglepetés zsibbadásából, — mit akartok ez emberrel ? — Már az édes uram a mi dolgunk, — válaszold a betyár. — Gondoljon az urfi magára, és ne avatkozzék más emberek ügyébe. —Kössétek meg Az ifjú felemelkedett ülőhelyéről. — Jó lesz visszaülni uram, csak azt mondom, — susogá a kocsis. — Marczi! — kiáltó, Árpád. — Tessék egy kis türelemmel lenni, válaszold az. Meg kell ennek történni, mint a meghalásnak. A ki zsandár, hát legyen a zsandár, a ki meg betyár, hát az is legyen betyár. Ő se kegyelmezett volna meg nekem, fogadom. Árpád izgatott volt. Saját sorsa eddig is folytonos lázban tartá őt s hozzá e jelenet rendkívülien ingerlőleg hatott rá. Nem bírt magán uralkodni. Leszökött a kocsiról, s a csendőrt köröző két betyárt megragadva úgy vágta két oldalra, hogy mindketten elterültek. A többi fegyverhez kapott. Csitt! kiáltá most a Marczi oroszlán hangja, s a balta rémesen villant meg kezében. — Hozzá nyúljon, aki meg akar halni. Tudjátok-e, hogy ez ember kicsoda? A ki két embert úgy dob el, mint két krumplit. A haramiák összenéztek. — Talán bizony ez az az Árpád ? — Ez hát. — Mélyítek akar vele megbirkózni ? A földről döhtől halványan felvergődő egyik betyár, az övéből kivont kést visszadugva szsszegé : •— Akkor legyen. — Aki Villámbaltát földhöz teremtette, földhöz teremthetett engem is. A többi haramia bámulva tekintett az ifjúra, de még a kocsis is ám. Ilyen gyerek nincsen Böszörménynek városában. Árpád sápadtan állt az őt néző marezona alakok közt: — Ha vitéz emberek vagytok hát azzal mutassátok, ami a vitézségnek legnagyobb bizonyítéka, hogy a lefegyverzett ellenen nem tölti boszúját soha! — Hát ők nem töltik-e boszújukat a lefegyverzett betyáron ? — Kórdé Marczi. — Ők szolgák, a törvény szolgái. Besorozott szegény emberek, kik ha nem úgy tesznek amint parancsolva van, főbelövik őket. Vagy azt hiszitek talán, hogy jó kedvből koczkáztatják életüket? — Miért nem szöknek el ? Kérdé egy a többi közül. — Mert ha megfognák, hát főbe lőnék érte. — Ne hagyják magukat megfogni. — Tehát betyárokká legyenek. Hiszen akkor betyár lenne a félország. — Úgy lenne jó. — Ugyan hagyj föl vele! — kiáltá Marczi elkeseredve, — hát te nem mennél haza szívesen, csak mehetnél. — Ej dehogy nem, jegyző meg egy másik. — Majd haza megy nem sokára .... mondá egy harmadik, — még pedig egy szál kötélen. Marczi e közben gondolkozva nézte a zsandár halvány arczát: — Félsz pedig német, — mondá felsóhajtva. Árpád mondott valamit, a betyárok arczkifejezése legalább azt tanúsította, s itt nem először bizonyult be a példabeszéd, hogy: „legerősebb fegyver az emberi nyelv.“ — Sokan azért nem hagyják ellenfeleiket szóhoz jutni, mert tartanak tőle, hogy lefőzi őket. Aztán vannak momentumok, melyekben az első szó, az első hang határoz, ha egyez a szív kifeszitett húrjának hangjával, akkor bizonnyal övé a diadal. Amint látszott, Árpád, ha egészen el nem találta is, de nem tévesztette legalább, kinek szive talán legtel ibb)Á§t6,^y^err buskomolyságba ejté, mig a töbj m igy-ugy, de szintén magukba vettek valamit Hanem volt köztük egy fehér, ritka szőke bajusszal, és s. nek úgy látszott, hogy az Árpád szett, szótlanul hallgatott egy vette az ő tudományát ő is, és köb Rendesen ez szokott lenni Ő nála szódé ibi. féktelen ápÁ em*ci^szem^rae], en^ nem tgjfé £ re::-;él-ő-. or, mikor valami nem mindennapi darabhoz készült. A többit is figyelmessé tette ez ismeretes köhögés, különösen Marczit, ki nem nagyon szerethető ezt lelket, anc