Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)
1875-04-08 / 8. szám
IX. évfolyam. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre. . . . 20. — Félévre . . . . 10. — Negyedévre. . . 5. —■ Egy hóra . . . 1 . ;0 Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. 8. szám. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. &OXJUX3ZLAJ: ES nÖZO-AZDASZATI 1TAPILAT. Csütörtök, 1875. április 8. Szerkesztői iroda: Budapesten IV. megyeh háztér 9. sz. hova a lap szellemi részét, illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek Kiadó-Hivatal: Budapest, XV., Megyeháztér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG“-ra. April—juni évnegyedre ... 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April—deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Kert Budapest, márczius 30. Wodiáner F-nyomdatulajdonos és kiadó. Budapest, ápril 7. A képviselőházban heves s néha szenvedélyes viták folynak most, az uj adótörvényjavaslatok tárgyalása alkalmából. A viták nemes hevét a szélsőbaloldal ápolja, mely most egyedül teljesíti hazafias kötelességét a mindent megszavazó többséggel szemben, melyről csakugyan elmondani lehet most, hogy mintegy száz erdő emelkedik fel az egyes szakaszok megszavazására, ha még oly képtelenséget, méltánytalanságot is foglal magában. A viták szenvedélyét azonban a balközépi ellenzékből transfigurált kormánypárt korbácsolja fel, midőn tarthatatlan s egészen következetlen álláspontja megvédésére argumentumából mihamar kifogyván, a szenvedélyesség fegyveréhez nyúl s okok helyett polémiát folytat, érvelés helyett a személyeskedés nagy hangjával s a többség c-dúrból megindított agyonrúgásával igyekszik nem meggyőzni, hiszen erre képtelen, hanem agyonkiáltani azt a rettenthetlen kis csoportot, mely hasonlóképen Leonidás hőseihez, az ország szent érdekeit veszéllyel fenyegető xerxesi áramlat ellen védelmezi a jogok thermopylei szorosát. Minden felszólalás, mely az egyes szakaszok intézkedései ellen történik, magvas érvekkel, az igazság elvitázhatlan tervével áll elő. Ez gyulasztja szenvedélyre különösen a volt balközépieket, hiszen ugyanazon igazságok nyilai sújtják most őket, melynek végét ők is segítettek hegyezni, hogy találóbb s ezzel hatóbb is leszen, s megállittassék útjában a rombolás rendszere, mely államunk testét megrázkódtatja, melyre nézve ők egyet fordulva sarkukon, a már kiröpitett nyilak elébe állanak s így ennek találó csapása kétszeresen is sujtóbb lehet reájuk nézve. De hát a szenvedéllyel használnak álláspontjuk megvédésére valamit? Legfelebb drága egészségüknek ártanak. Mert azt csak nem gondolhatják, hogy miután Tisza Kálmán miniszter lett, s a balközép kiegészítő a mamelukok táborát — könnyebben megfizetheti az a szegény ember egy lyukkal bíró putrija 1 írttal felebb emelt adóját — mint különben. Azt sem gondolhatják ennek következtében, hogy a 20 kr már most nem oly sok a szegény ember előtt sem, mint különben. És igy az 1 frt most is ép oly egy forint, mint mikor a jobboldal volt a kormányon, s akinek nem volt miből fizetni egy forintot, most sincs annak, hacsak az új kormány nem tölti meg mindenkinek a zsebét, amit adja isten, hogy meg is tegyen. Vagy most már ne szólaljunk fel az ellen, hogy a házosztály adófelemelés egy putri után 20 krral, illetőleg 1 írttal — kimondhatatlan terhes a mai világban, s a szegény embert sújtja leginkább? Vagy ne panaszkodjunk az ellen, hogy a többség, midőn a két lakosztállyal bíró ház után megvonta a jogot, most minden méltányosság ellenére, igen tekintélyes adófelemeléssel terheli? Miért ne ? A Tisza-kormány ez újabb terhekért biztosít-e akár jogokban, akár megfelelő nemzetgazdászati gyarapodásban valamit. Annyit biztosít, mennyit a jobboldal biztosított, az pedig semmire sem ment. Vagy, mert most már a Tisza-kormány van a felszínen, megfordul a törvényalkotás jogi bázisa is, s nem áll többé az, hogy inkább meneküljön tíz bűnös, mint egy ártatlan sujtassék ? Igen most már megfordult az is. Aki vadászjegyét otthon feledte, büntettessék azért, nehogy egy csempész meneküljön. A régi világban, mikor még a katonákat botozták, egy kapitány, nem tudván szakaszában nyomára jönni, ki követte el a csínyt, sorba botoztatta az egész szakaszt, így nem menekült meg a bűnös érdemel büntetésétől, az igaz, de sok ártatlan szenvedése árán. Körülbelül ez a mostani többség jogi elve is. Vagy, mert a Tiszapárt van a kormányon, most már a delattó törvényhozásilag is jutalomra méltóbb ? És e pontnál ért a balközép szenvedélyessége tetőpontjára. Szederkényi tárgyilagos indítványával senkit nem bánthatott, elítélte az erkölcstelenségre alkalmat nyújtó „feladási“ rendszert, melyet a vadásztörvény inaugurál,. Hivatkozott a képviselőházra, mely több ízben hangot adott a közvélemény kifejezésének, mely szintén mint erkölcstelen intézményt kárhoztatá el a delatio jutalmazását. Büntettessék a bűnös, de a bűnös kipuhatolásának módja ne tétessék az erkölcstelenség piaczává. E kérdés Móricz Pált kihozta sodrából, s szenvedélyes személyeskedésre tért át a szélsőbaloldal ellen, melyre harált, viszont megkapta a magáét MaKörmendy, Helffy, Csiky, Patay stb. képviselőktől. Németh Albert vetett véget a vitának, elkárhoztatva a Móricz Pál által kezdett modort, melyre Csernátony válaszolt javulást ígérve s többek között azt mondva, hogy az „Ellenőr“ felszólalásai miatt mi feljajdulunk. No már ezt nem tapasztalta rajtunk Csernátony úr soha, s kijelentjük, hogy miattunk soha se confundálja magát s egy perczig se zavarja kedvencz modorában, melyben a közönséget oly igen mulattató comicussá nőtte ki magát már, hogy a közönség méltán rész néven venné, ha, megfosztaná bohóczkodása további gyönyöreitől. A függetlenségi párt ma csütörtökön d. u. 4 órakor értekezletet tart saját helyiségében (múzeum utcza 8.) __________ Helyreigazítás helyreigazítása. A „Hon“ aprili-ki esti lapjában Rajcsik Károly czeglédi kir. adótárnok ur helyre akarja igazítani Mocsáry Lajos minap tartott orsz. gy. beszédének egy helyét, melyben állítólag az mondatott, hogy „legközelebb Czeglédről adótartozások miatt lefoglalt 16 kocsi ágynemű lett elárverezés végett Budapestre szállítva.“ Ezen esetről úgymond Czegléden nem tudnak semmit, M. L. képviselő úrnak nem kellene az ország termében ilyeneket felhozni biztos tudomás nélkül; a czeglédi polgárok dicséretére legyen mondva, hogy ott árverezést igen ritkán kell foganatosítani,akkor is helyben szokott holmi elkelni stb. Rajcsik Károly úr buzgólkodása Czegléd érdekében felesleges,M.L. beszédének kérdéses része így hangzott: „csak most legközelebbről értesültem,hogy Czeglédről 6 kocsival jött ágynemű, bútor és öltözék, mi ott nem kelt el s tovább vitetett stb. . . Ezt megolvashatta volna az „Egyetértés és Magyar Újságában, melyről föl lehet tenni, hogy aránylag leghibátlanabbul adja a pártbeli szónokok beszédeit s szerezhetett volna magának biztos tudomást mielőtt talán újdonsült szabadelvűségi buzgalomból Mocsáry L.-t leczkéztetni akarta. Az országgyűlési tudósításokba fájdalom igen sok hiba szokott becsúszni, így például ugyancsak Mocsárynak a diósgyőri vasgyár ügyében mondott beszédéből azt olvasta minap egy ismerőse valamely lapban, hogy állítása szerint a bükkfának öle 1 forint 10 krra számíttatik, holott a miniszteri kimutatás szerint egy kiló szén ára van ennyibe számítva. M. L. azonban nem azt mondotta, hanem mondotta a miniszteri kimutatás nyomán, hogy egy öt fa 1 forint 80 krajczárjával lábon nem jól van értékesítve. Óhajtandó volna, hogy több gondot fordítanának a lapok kivonatos országgyűlési tudósításaikra illetőleg azoknak szállítóira. A képviselők nem érnek rá a gyorsírói jegyzetek átnézésére, a közönség pedig a ferdítő tudósításokból nemcsak hiányosan, de hibásan is értesül a vitákról, úgy saját tájékozottságának mint a képviselőknek rovására. Németh Albert barátunk azt monda a mai ülésben, hogy helytelennek tartja a „képviselői pajtásság szempontjából“ azt, hogy egyik képviselő a másikat a hírlapokban megtámadják. Hát hisz az bizonyos, hogy ebben van némi viszásság, nem is kellemes dolog, hanem őszintén szólva — elkerülhetlen. Szép dolog a jó pajtásság, hanem hát amicus Plato amicus Aristoteles sed maxima arnica veritas. Nálunk a képviselők hírlapírók is egyszersmind és ennek folytán kénytelen egyszermásszor megtámadni egyik író a másikat, félretéve barátságot és atyafiságot. Ha kimondanék mint illedelmi szabályt, hogy nem szabad a collegialitás miatt egymást hírlapokban megtámadni, nagyon hátrányos volna journalistikánkra nézve; ez oda vezethetne, hogy a magyar időszaki sajtó is oly kezekbe jusson egyedáruság gyanánt mint Bécsben, sőt részben nálunk is. A mi politikai sajtónknak nagy előnyére válik az, hogy működnek benne mindazok, legalább legtöbben, akik általában szerepelnek mint politikusok; ezáltal solidaritás van a sajtó s az ország ügyei vezetésének más tényezői közt, egyöntetűvé válik az országban az összes politikai mozgalom. Ezen nagy előnyért el kell néznünk némely dolgokat, melyek tán nem volnának egészen megfelelőek a cameraderie magasabb kívánalmainak, eddig, a leghüebben fogja tisztelni, s ha elfogadja a bizalmat ebben cserben hagyni sem fogja. Újfalun úgy mint a többi községekben, a legnagyobb kitüntetéssel fogadtatott — s még azok egy része is, kik az 1872-ik évi választásnál az ellenpártok voltak, most mellette állan ígérték. A dologban az az egy való, hogy — mint 1872-ben is voltak, most is vannak, kik szívesen látnák, ha más helyen fogadna megbízatást Csanády, s helyébe Móricz Pált választhatnák meg. Azonban Csanády a nagy többség bizalmát továbbra is el fogja fogadni, bármiként nem tetszik is ez az „Ellenőrnek“. Az „Ellenőr“ tegnapelőtti számában különös öröm- s egyszersmind gúnykifejezéssel volt közölve az, hogy az uj falusi választókerület miként adott ki Csanády Sándoron, mely kerületet most képvisel. Mindjárt tudtuk, hogy az egészből egy szó sem igaz, s az „Ellenőr“ csak saját olvasóit ülteti fel e fajta híreivel. Hogy pedig ez így áll, igazolja a következő elbeszélés : Csanády Sándor ugyanis, mintegy 27 ujfalusi választó aláírásával felhívást kapott, melynek tartalma az, — ha az „Ellenőr“ óhajtja szó szerint is közöljük — hogy azt hallották, mintha Csanády Sándor más kerület általi megválasztatását fogadná el. Ők Csanády Sándor személye és elvei iránt, ép oly tisztelettel viseltetnek mint eddig, megválasztani is kívánják, s így nem értik, miért tenné ki őket Csanády Sándor annak, hogy mandátumot más választókerületből fogadván el, másodszor kelljen majd képviselőt választaniok. Arra kérik tehát őt, hogy e tekintetben nyilatkozzék, hogy ők a másodszori választás esélyének kitéve ne legyenek. Csanády Sándor megjelent választói között, s kinyilatkoztatá megnyugtatásul, hogy a választókerület további bizalmát, épen úgy mint Budapest, ápril 7- Királyunk Velenczében volt, hogy találkozzék az olasz királyijal. A fejedelmi tartózkodást kisérő ünnepélyességekről a legfellengzőbb tudósításokat olvashatjuk. Kivilágítás, tűzjátékok, díszelőadások roppant néptömegek s mindenütt viszhangzó evviva kiáltások, mindezek megvoltak oly mértékben, hogy az „eredeti levelezők“ és „jólértesült források“ nem győzik a superlativusokat pazarolni. Ez a hódolat és lelkesedés nagyon különösnek tetszhetik abban a városban, mely az elfogadott fejedelem koronájának egyik elveszett gyöngye, s mely oly engesztelhetlen gyűlölettel viseltetett e fejedelemnek uralma iránt. Nincs ok kételkedni az ünnepély alkalmi manifestatiónak hirdetett jelentőségén. Nem gondoljuk, hogy tettetés, számítás avagy a hivatalos gépezet alkalmazása teremtették a lelkesedés nyilatkozatait. Elhisszük, hogy a nép Velenczében igazán örült és nem egy udvari komédiának volt obtigát részese. Mi a népet nem is tartjuk arra képesnek, hogy őszinteség nélkül zajosan demonstrálja tiszteletét. Ezt az örömet mi természetesen indokoltnak találjuk, mert nem hogy ellentétben áll ma a múltnak érzelmeivel, de épen azokat tökéletesen megerősíti. A velenczeiek örülnek, hogy az a király, kinek uralma alól minden áron szabadulni igyekeztek, tökéletesen belenyugodott a dolgok új rendjébe és korábbi alattvalóinak elvesztésébe. Örülnek, hogy új biztosítékot nyertek arra, miszerint kísérletek sem fognak többé történni az előbbi uralom restauratiójára. Örömük a fejedelemnek szól, ki mint vendég jelent meg közöttük, és ki épen ezáltal a legeclatánsabbul kitüntette, hogy nem akar többé mint az alattvalói hódolatban részesülni. És királyunk méltányolta ezt az örömet, felfogta a rokonszenv természetét. Királyunk az udvari ebéden nem csak fejedelmi házigazdájára, az olasz királyra, de az egységes olasz határa Olaszország jólétére és felvirágzására emelte poharát. A velenczei találkozást határozottan külpolitikánk egy igen szerencsés és kiválóan tapintatos tényének tarthatjuk. Az ily bátor és lovagias lépések, melyek személyes tekintetek árán hódolattal járulnak a népek önrendelkezési jogához, barátságot és egyetértést létesítenek nemcsak fejedelem és fejedelem között, de nép és nép között szövetséget hoznak létre, mely nemcsak conflictusokat odáz el pillanatnyi időre, de a másfelől kitörő conflictusok ellenében az érdekek erős solidaritását biztosítja. — Két fontos törvényjavaslat készült el ismét, írja a „M. Pol.“: Az egyik a jelzálog levelekről, s a másik az ezzel szorosan összefüggő jelzálog üzletről. — Úgy hírlik, hogy e törvényjavaslatok megvitatására közelebb bizalmasabb körű értekezletek fognak tartatni. Párt confusio vagy mi, Egerben. Folyamatban van pedig e confusio Egerben a következőképen. A kormány alakulása idejében, az egri deákpárt, mely tulajdonképen ultramontán clericális pártot képez, sietett Babics István érsek-uradalmi ügyvéd elnöklete alatt kinyilvánítani, hogy csatlakozik a „szabadelvű kormánypárthoz.“ Egyszersmind sietett azt is kipublikálni, hogy e „szabadelvű kormánypárt“ jelöltjévé Babics Istvánt tűzi ki. Annak idejében ezt is ciceres örömmel közölte a „Ilon“ és „Ellenőr.“ Vannak azonban Egerben többen is — mint voltak a múlt követválasztásoknál — kik szintén sóhajtoznak a képviselői székre. Ilyen Burik István, ki 1872-ik évben Csiky ellenjelöltje volt, s ki a múlt küzdelmeiért competálja azt, hogy most, ha tetszik, a „szabadelvű kormánypártnak“ legyen jelöltje. De hát többen is vannak még, kiket szintén nem a gólya költött, s kik azt gondolják, hogy inkább igényelhetik a szabadelvű kormány támogatását a jelöltségre, mint akár Babics, akár Burik, s ha már az egri ciprus is hajlandó támogatni a kormánypárti jelöltet, inkább ők kívánják annak előnyét felhasználni, minthogy ama másik kettő javára üssön az ki. Tehát összejöttek néhányan, hogy a Babics és Burik párt ellenébe ők alapítsák meg a szabadelvű kormánypártot. Ha már tres faciunt collegium, miért ne alakíthatnának néhányan pártot. Úgy lett, amint tervezték. Elmentek — már szellemileg véve — Rimaszombatba és Szabadkára, megtekintették, mint is faragták ott fából a vaskarikát és Bátyiból kölcsönözve a szabadelvűséget, programmot csináltak (melyről csodáljuk, hogy az „Ellenőr“ hasábjain még most sem látott napvilágot) s a Babicsféle szabadelvű kormánypárt ellenében kikiáltották, hogy ők az igazi „szabadelvű kormánypárt“ — mely majd szintén ki fogja tűzni jelöltjét. Boldog confuzió, melyről az ember most már nem tudja, hol vannak az „igazhitű szabadelvű kormánypártiak“, ott-e Babics-Burik táborában, vagy a Fülöp lakásán, illetőleg az óvodában készült új kormánypárt körében. Azt különben majd az „Ellenőriből fogjuk megtudni, hogy ő szentléleksége melyikre fogja kinyilvánítani — kegyelmét. Rettenetesen kiváncsiak vagyunk reá. Mindezen konfúzióval szemben az egri balpárt zöme rendületlenül áll elve mellett, — s azt egyáttlában cserben hagyni nem hajlandó. A központi bizottság ma d. u. 5 órakor ülést tartott. Tárgyalás alá vette a budapesti nemzeti színház homlokzatának és bérházának kiépítéséről és az arra szükséges 300,000 ftnyi törlesztési kölcsönnek és a bérház 30 évig való adómentességének engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. A czímben a „magyar“ kifejezés valamint a kölcsön összege és az adómentességi tartam számszerinti kifejezése kihagyatott. Az 1. §. elfogadtatott. A 2. §. következőleg módosíttatott: „A belügyminiszter felhatalmaztatik,hogy a budapesti nemzeti színház homlokzatának és bérházának teljes kiépítésére, a bérháznak és telkének, valamint a színházi alap tulajdonát képező városligeti teleknek jelzálogi leköthetése mellett a házbér jövedelemből 30 év alatt törlesztendő 300,000 ftnyi kölcsönt vehessen fel. A házbérnek az évi kamaton és törlesztési járadékon túl felmaradó része, valamint a városligeti teleknek jövedelme is a színháznak évenként járó 27,300 ftnyi segély fedezésére fordítandó. A 3-ik §. ezen szöveget nyerte: A nemzeti szinház bérháza az állami és községi adóktól a kölcsön szerződés keltétől számítandó állam és községi adóktól 30 évre felmentetik. Előadóul választatott Huszár Imre. A kereskedelmi codex előzetes átvizsgálására kiküldöttt 15 ös bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében Gorove I. választatott elnökké, ki élénk eszmecsere után a vitát összefoglalván határozatul kimondja, hogy az előadó megbizatik hogy a javaslatban foglalt vezérelveket összeszedje, s a bizottság elé véleményes jelentést terjesszen, úgy hogy a bizottság azon vezérfonal alapján annál gyorsabban haladhasson. A váltó és csődtörvény iránt felmerült kérdésre nézve pedig kimondja, hogy annak eldöntése, — vajon a bizottság kifejezést adjon-e ez iránti óhajtásának, — a végleges jelentés szerkesztése idejére halasztatik. Ezzel az ülés eloszlott. ____ A magyar hivatalnokok hitel és biztosító intézete érdekében egy Wahl Albert az alföldi vasút vezérfelügyelője, Divald József pénzügyi tanácsos, Bedő Béla kir. főerdészmester és dr. Schulhof G. ügyvéd urakból álló küldöttség tisztelgett ma déli 12 órakor Tisza Kálmán belügyminiszternél az országházban. A miniszter körülményesen informáltatta magát az intézet állapotáról, melyet neki a küldöttség szónoka meg is adott. Azután előadták, hogy a kormánytól 300,000 frt segélyt kérnek az intézet részére. Ezen 300,000 frtból 150,000 a kormánynak biztosítékul adatnék, a hátra levő másik 150,000 frt az intézet részére értékesíttetnék és depot-k kiváltására fordittatnék, melyeket Vanicsek több intézetnél zálogba adott. A befolyandó összegből kifizettetnék az állam, minek fejében ez visszaadja a nála letett értékeket, mi által az intézet sorsán segítve lenne. Tisza megígérte, hogy ez ügyet a minisztertanácsban pártolni fogja, azon feltevéssel, hogy az adandó kölcsön nem veszélyeztetik, és hogy ezáltal nemcsak a momentán szükséglet fedeztetik, hanem egyúttal a magyar hitelintézet fennállása biztosittatik. — A küldöttség innét 8/11 órakor dr. Simonyi Lajos földmivelés iparés keresk. miniszterhez ment, ki által nagyon szívélyesen fogadtatott. A miniszter úgy nyilatkozott mint Tisza és megigéré, hogy az ügyet a holnapi minisztertanácsban pártolólag fogja előterjeszteni és már holnap este értesíti a küldöttséget, függővé tette azonban elhatározását a pénzügyminiszter hozzájárulásától, mert arról, vajjon van-e az államkincstárban nélkülözhető pénz, neki tudomása nincs. Mindkét miniszter sajnálatát fejezte ki, hogy a küldöttség oly későn teszi meg a lépéseket, mert most már az intézet beállt válsága által a magyar hivatalnokok tekintélye csorbát szenved. _________ A szédelgő vállalatok ellen szigorú és rögtöni vizsgálatot sürget a „Közérdek“ s egyszersmindkét interpellációt intéz Simonyi Lajos báró kereskedelmi miniszterhez. A nevezett lap reméli, hogy a kormány a közönségben a részvénytársulati ügyek helyes vezetését illetőleg felmerült aggodalmakat mielőbb eloszlatja s nem kivánja az ügyet előkelő agyonhallgatással elaltatni, és vagy tisztáztatik a kereskedelmi minisztérium azon osztálytanácsosa, kire a részvénytársulati ügyek bízva vannak az ellene felmerült gyanútól, vagy nem szabad megéreznie azon állomáson, melyen alkalma nyílhatnék a Gründer-Lippschaft további prolegálására. Sajnálatra méltónak mondja a „K.“ a félhivatalos lapok sürgölődését Horn Ede államtitkár érdekében, ki a boldogemlékü kiházasító egyleteket gründolta, a magyar hivatalnok-egylet vezetésében mint alelnök tevékeny részt vett s azt némely tulajdon gründolásával fuzionálván tönkre juttatni segített, ki továbbá a valószínűleg szintén törvényszék elé kerülendő ,Centrale“ biztositó intézetet alapította s a „Mercantile“-t lábra állítani sietett. Két interpelláló b. Simonyi Lajos kereskedelmi miniszter úrhoz: I. 1.) Van-e tudomása a miniszter úrnak a felől, hogy a „Centrale“, mely Bécsben engedélyt nem nyerve, Pesten ütötte fel a sátort, mily alapon, mily feltételek mellett kapta meg itt az engedélyt ? 2.) Meggyőződött e a felügyeletre hivatott minisztérium afelől, hogy a Centrale alaptőkéje csakugyan befizettetett, és hogy az ez alaptőke be nem fizetett részéről a részvényesektől szabályszerűleg követelhető kötelezvények csakugyan kiállíttattak s deponáltattak ? 3.) Gondoskodott-e a minisztérium afelől, hogy ezen kötelezvények bélyegdíjai befizettessenek? hol és mikor fizettettek azok be? 4.) Miután a „Centrale“ működését megkezdte, hónapokon át folytatta, sőt máris több mint 100,000 írtra menő kárai vannak, és miután mint köztudomású dolog, a Centrale felosztó félben van, mily lépéseket az iránt, hogy a károsultak kielégítést nyerjenek? s ha nem tett. 5.) Kiván-e a kormány rögtön a kellő lépésekhez nyúlni, hogy a szegény károsultak, kik a kormány felügyelési hatóságában bíztak, pénzükhöz jussanak ? 6.) S ha az illető károsultak és felek kielégíttetésre többé nem számíthatnak, ha az alapszabályok rendeletének elég nem tétetett, ha a bélyegdíjak be nem fizetésével a kincstár megkárosult, megtörténtek-e az államügyészség részéről a szükséges intézkedések a concessionariusok, az elnökök, igazgatók, választmány feleletre vonása iránt. II. 1) Miután a „Mercantile“ alaptőkéjének */„ része (300,000 frt) tudvalevőleg Londonban fizettetett le, a be nem fizetett 6/10 részről pedig kötelezvények állíttattak ki, meggyőződött-e a miniszter úr afelől, hogy e 700,000 frtról a kötelezvények kiállíttattak? s ha kiállíttattak 2) a Magyarországban székelő társaság alaptőkéjének be nem fizetett részéről kiállított kötelezvények bélyegdíjai befizettettek-e már a magy. kincstárnál? s ha nem 3) gondoskodott-e a pénzügyminiszter, hogy e bélyegdíjak befizettessenek? 4) Van-e a kormánynak garanciája arra nézve, hogy a veszteségek esetében utánfizetésre kötelezett részvényesek mindegyike az utánfizetésre a mi törvényszékeink által szorittathatik ? 5) Tudvalevőleg a tulajdonképeni biztosító az angolországi anyaintézet lévén, melyre alapszabályszerüleg a magyar „Mercantile“ minden biztosítása átruháztatik, és így a díjtartalék is oda folyván, ahol az alaptőke befizetett %0 része is van, mily garanciát bir arra nézve a minisztérium, hogy per vagy a magyar „Mercantile“ feloszlása eseteiben a magyar bíróság ítélete érvényre emelkedik a Londonban őrzött alaptőke és díjjutalók irányában, s hogy az ezekre vezetendő foglalást respectálni fogja az angol törvény. Mint a „P. Napló“ értesül a közjegyzők kinevezése nem szombaton, hanem néhány nappal későbben fog a hivatalos lapban megjelenni. Különben most nem is töltik be mind a 208 systemisalt állomást, minthogy egyrészt néhány helyre nem is jelentkezett folyamodó, másrészt a folyamodókat nem találták eléggé qualificáltaknak. A közjegyzők körülbelül egyötödének kinevezése most függőben marad. A fővárosi közjegyzők mind ki fognak neveztetni. A budapest-zimonyi vasút tárgyában a fővárosi bizottsági közgyűlés ma délután 4 órakor tartott ülésében figyelemre méltó határozatot hozott. Steiger ugyanis indítványt tett, hogy a főváros jelentse ki, mikép kész a vasút részére a főváros tulajdonát képező telkekből egy bizonyos területet átengedni, és a szállítandó anyagok után szedetni szokott díjakat elengedni, ha a vasút építése még ez évben ténnyé válik. A tanács ez indítványt pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. Itt azonban többen, nevezetesen Mátyus Arisztid, Nyiry, Csengey felszólalnak az indítvány ellen, mindannyian hangúlyozván, hogy ők ugyan rendkívül fontosnak tartják a budapest zimonyi vasút kiépítését, de korainak találják azt, hogy a főváros már most, mielőtt az építés módozatai ismeretesek volnának, kedvezményeket ajánljon az építésre. Mind a háromnak indítványa oda megy ki, hogy a főváros csak a concessió kiadatása után tegye meg a vasút részére engedendő kedvezményeket. A közgyűlés azonban Steiger, Szentkirályi Tavaszi, Vecsey s többek felszólalása után Steiger indítványát elfogadja, s e határozatát a kormánynak egy héttagú küldöttség által fogja tudtul adni. Izsák, ápril 3. A mai nap egész városunkra nézve ritka öröm nap volt, mert nagyra becsült országgyűlési követünk Jankovich Miklós ur becses látogatásával szerencséltetett bennünket. A város értelmisége sietett honfiúi ragaszkodásának tanujelét adni azzal is, hogy jó messze eleibe kikocsizott, hol is a lelkész ur, őszinte szivből fakadó meleg szavakkal üdvözölte Jankovich M. urat s előre is jelezte választóinak tántoríthatatlan vonzalmát. Benn a városban, számos hivei éljenekkel üdvözölték az elvhű hazafit. A városházánál Jankovich Miklós ur előadta — hosszabb beszédében — az ő politikai állását a mai kormánynyal szemben, okadatolta, hogy miért maradt meg az 1872-ben kezeibe adott zászló alatt, azért, „mert az okmány, az az eskü, melyet mind 1869 és 1872-ben választóinak tett, sokkal szentebb, sokkal fontosabb előtte, mint sem azt oly könnyen megszeghetné, vagy kijászhatná, mint elvtársai tették a közelmúltban. Ő most is a régi baloldali elveket vallja, meggyőződése szerint a mostani szabadelvű kormány programmtalanságával nem mentheti meg a hazát, bár ő kész támogatni azt, mindenféle üdvös reformeszmék keresztül vitelében, de tudja, hogy ennek keze sem szabadabb, mint volt — a jobboldali kormányoké, — hite szerint hazánk addig boldog ország nem lesz, nem lehet mig a 67-iki közösügyes intézmény el nem töröltetik, a mig hazánk állami önállósága, szabadsága függetlensége törvényes és alkotmányos uton, országgyülésileg vissza nem állittatik, mert a mostani szabadelvű párt alapján a nemzet sem vére, sem vagyona felett önállólag nem intézkedhetik. Ezen főbb pontjaiban, csak röviden vázolt beszéd számos eljenekkel helyeslésekkel üdvözöltetett, — reá a reform, lelkész válaszolt tüzetesen, a választók nevében. Üdvözli legelsőben is Jankovich urat, jelzi azon hazafiui vonzalmat, ragaszkodást,elismerést,bizodalmát melylyel iránta az izsáki balpárti választók oly rendíthetetlenül viseltetnek, s örömét fejezte ki, hogy itt sem a választóknak, sem a választottnak a találkozás e pillanatában piruliiok nincs okuk, mert hü és igaz maradt Jankovich ur azon elvhez, — mely reá bizatott, örömtől sugárzó arczczal tekinthetnek képviselőjüknek nyílt homlokára, a melyen sem az elvtagadás sem a cserbehagyás mákszemnyi foltja nem észlelhető, kéri egész honfiúi bizodalommal, hogy maradjon meg továbbra is az eddig vallott elvek mellett, mert ha valaha, úgy bizonyára szegény hazánknak most van legnagyobbb szüksége az ily igaz, ha ellenzéki honfiakra, legyen továbbra is a közjogi alapnak egyik harczosa, édes hazánk felad * e'/r b?szusz erzője, mer* ötÄ sr e