Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)
1875-04-22 / 20. szám
kézében, az ilető hitközségek beleegyezése nélkül lettek közösekké, jellegekre nézve azon helyzetbe helyeztetnek vissza, amely az érintett határőrvidéki iskolai szabályrendelet előtt fenállott. — 3. §: A közoktatási miniszter felhatalmaztatia, hogy a fenállott határőrvidéki iskolai szabályrendeletek azon határozmányait, amelyek a magánjogi viszonyokra vagy törvényes alapon megszerzett jogokra vonatkoznak, addig is, míg a törvényhozás e felett nem intézkedend, érvényben megtarthatja, illetőleg átmeneti intézkedések által a fenálló magy. törvényekkel sértetlenül összhangzásba hozza. — 4. §. Ezen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatási miniszter bizatik meg. Horváth Lajos a pénzügyi bizottság előadója benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését azon törvényjavaslat tárgyában, mely az 1875. év első negyedében viselendő közterhek és fedezendő államkiadásokra vonatkozó 1874. évi 36. t. cz.-nek f. é. május hó 31-ig leendő kiterjesztéséről szól. Kén a házat hogy az osztályok mellőzésével tárgyalását a holnapi ülés napirendjére tűzze ki. Weinckheim B. b. miniszterelnök felel Istóczynak a zsidóügyben hozzá intézett interpellatiójára. A kormánynak úgymond, igenis szándékában áll az incoratust honosítani, törvény által szabályozni, de nem azon incidensből és azon indoknál fogva, melyeket Istóczy interpellatiójában és beszédében fejtegetni jónak látott, nem is különösen csupán és tisztán a zsidók bevándorlása ellen hanem egyátalában tartja a kormány szükségesnek az incolátus kérdését szabályozni törvény által és így ez iránt törvényjavaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni. Továbbá az interpelláló 2-ik kérdésére a miniszter válasza az, hogy a kormány bármily üdvös irányú társadalmi mozgalomnak nem ellensége sőt az ily mozgalmak keletkezését és a társadalomban fejlődését, ha üdvös irányúak, egész örömmel látja és szemléli és bizonyára az ily üdvös irányú társadalmi mozgalmak elé nem szándékozik és nem fog bárminemű akadályokat gördíteni. (Helyeslés). De igenis kénytelen volna ellenséges álláspontot foglalni el minden oly mozgalom irányában, mely a hazában létező egyházak és vallásfelekezetek, vagy az azokhoz tartozó polgárok között a békés egyetértést s azok polgári jogainak kölcsönös tiszteletben tartását bármi részben megzavarná, vagy bármely irányban megzavarni igyekeznék. (Élénk helyeslés) Végül a 3-ik kérdésre azt válaszolja, hogy épen az 1867. XVII. t. cz. folytán, mely az izraelitáknak egyenjogositását a hazának minden többi polgáraival kimondotta, a kormány ez értelemben zsidókérdést nem ismer, nem is ismerhet s ennélfogva irányában semmiféle álláspontot nem foglalhat el. (Élénk helyeslés.) Istoczy Gy. tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát eme Cassandrához méltó szavak kíséretében : Az eszmék, melyeket képviselek, s melyekért invectivákat eleget, de melyek ellenében argumentumokat, annál kevésbbé pedig czáfolatot még eddig nem hallottam, sokkal újabbak s igy sokkal több időt igényelnek arra, hogy a közönségnél megérlelődhessenek. Magyarországot az utóbbi nyolcz év alatt sokkal jobban sikerült a zsidó politika egyik fő működési teréül előkészíteni, az ország financiális léte az 1867. óta követett pénzügyi politika által sokkal jobban függővé lett téve a haute finance-t képező zsidó kaszt kegyelmétől és így azon mérges nyilak, melyeket a cosmopoliticus zsidó sajtó Magyarország ellen irányozhat, ez idő szerint sokkal veszélyesebbek, semhogy egy az állam érdekeit szivén hordó kormány interpellatiomra ezúttal kielégítő választ adhatna s e kérdésben a törvényhozás minden morális kényszerem u ucurei 1C M. ■ iVioi^/ÖTílu „ioli/wv- Sg&hadn.^, „ iüié.Zr, tettem azt a haza és a nemzet veszedelmét látva képviselői kötelességérzetből. Kezébe adtam a t. háznak mai szerencsétlen állami és társadalmi jelentőségeinknek előtte oly óvatosan rejtegetett egyik főnyitját, a melylyel kezében igen sok előtte eddig talánynak látszott dolog nagyon egyszerű megoldást fog nyerhetni. Eljövend az idő és pedig hamarabb, mint sokan gondolják, midőn elveim nem fognak a puszta ábrándok sorába utaltathatni. Wenckheim B. K. válaszol egyszersmind Br 1ics horvát képviselőnek a határőrvidéki vasutak ügyében tett interpellációjára. Szerinte a kormány nemcsak akadályozni nem igyekszik a volt határőrvidéken építendő vasutak létesítését, sőt azt előmozdítani ismeri kötelességének s áll is szándékában, nem csak azért, mert ezzel a volt határőrvidék érdekeinek s mivelődésének szolgálhat, s ezzel a volt határőrvidék polgárosítása alkalmával is kijelentett legfelsőbb intenzióknak eleget tehet, hanem mert az ország e részének az anyaországgal szoros összeköttetésbe hozatalát kívánja, s mert ezen vasutak által úgy a horvát-szlavon, mint a többi magyarországi vasútvonalak üzleti forgalmuknak is nevelő táplálékot remél nyújtani. — Hogy mindazáltal e részben még az 1870. XXXVIII. törvényczikk követelményeinek elég téve nincs, annak egyedüli oka az, mert a zágrábi katonai parancsnokság által felterjesztett tervezetek beható átvizsgáltatást követelnek, s mert a volt határőrvidéki vagyonból e vasutak kiépítésére rendelkezésre álló összeg sem lévén azok költségére elegendő, még új pénzforrásokról is kell azokra nézve gondoskodni. A ház ápril havi költégvetésére s a pénztár márczius havi számadásaira vonatkozó bizottsági jelentés felolvastatván, minden vita nélkül elfogadtatik. Napirenden van az elsőfokú bíróságok újjászervezésére vonatkozó tvjavaslat folytat, ált. tárgyalása. Irányi Dániel: T. képviselőház! Azon alapos megnyugtatás után, amelyben a szőnyegen levő törvényjavaslat a tegnapi napon részesült, tartózkodtam volna a t. ház becses idejét igénybe venni, ha arra Csemeghy Károly képviselő és államtitkár úr felszólalása nem kényszerit. (Halljuk.) A t. képviselő úr csodálkozását fejezte ki azon, hogy a szélső bal, mely a birói szervezést s átalában az igazságszolgáltatást 3 éven keresztül rosznak vallotta, s mint ilyet ostromolta, most midőn annak orvoslásáról van szó, ezen törvényjavaslatot ellenzi, amely az általa t. i. a szélsőbal által is jelzett bajok gyógyítására van hivatva. Sokkal inkább csodálkozhatnám t. képviselő úr én, hogy azon férfiú, akinek a mostani bírói szervezésben magának nagy része volt, s aki velünk szemben az eddigi igazságszolgáltatást nem egyszer tűzzel védelmezte, most ezt is amazt is oly rosznak találja, hogy annak meggyógyítására ilyen mondhatni heroicus orvosszereket talál elégségeseknek, ilyen mondhatni császárvágást tart szükségesnek. Csodálkozhatnám, mondom, t. hát, ha nem tanultam volna meg különösen az utolsó hónapok tapasztalásainál fogva azt, hogy főleg a kormányzati s a politikai téren legjobb nem csodálkozni többé semmin, legkevésbé pedig a következetlenségen. Ilyen hibát, következetlenséget, nemigen hányhat a t. képviselő úr nekünk szemünkre. Mi rosznak állítottuk az eddigi bírói szervezést, rosznak az eddigi igazságszolgáltatást, s jelenleg is rosznak tartjuk ezt is, amazt is, s a bajok orvoslását csak úgy óhajtjuk most, mint óhajtottuk eddig, s azért, hogy két orvos a használandó szerekre nézve eltér egymástól, azt állítani, hogy az egyik nem akarja a betegség meggyógyítását, igazságtalanság nélkül nem lehet. Különbség köztünk és önök között. uraim nem a dolog lényegére, hanem a használandó szerekre nézve létezik. Mit akarnak önök ? mit akar a minisztérium és mit óhajtunk mit. hát ? A minisztérium felhatalmazást kér arra, először, hogy a létező 107. törvényszék 64-re szállíttassák le saját belátása szerint és akarja továbbá azt, hogy az összes bírák, tehát nemcsak azok, kik a feloszlatandó törvényszékeknél alkalmazzák, hanem valamennyi bírája e hazának három éven keresztül a minisztérium, illetőleg az igazságügyminiszter által szabadon nyugdíjazható, áthelyezhető, vagy megtartható legyen; míg ellenben mi az elsőre nézve azt kívánjuk, hogy miután mi is megengedjük azt, hogy a jelenleg létező törvényszékek száma túlságosan nagy, egyelőre husszal szállíttassék le, de szállíttassék le a tyhozás útján, a min. név szerinti előterjesztése mellett, ami pedig a nyugdíjazást és az áthelyezést illeti, azt mint a fenálló törvényekbe s az alkotmányosság elvébe ütközőt, visszautasítjuk. A mi kívánságunk tehát, azonkívül, hogy a létező törvényen alapszik, melyet Widliczkay képviselő úr tegnap felolvasott, az alkotmányosság eszméjében gyökerezik. Nemcsak Magyarországon, hanem széles e világon, ahol alkotmány létezik, ily gyökeres átalakítása az ország akár közigazgatási, akár bírói szervezetének törvényhozási uton kívül nem történt és nem történik. Ha nem szabad egyetlenegy községet, egyetlenegy falut valamely megyétől elszakítani és más megyébe kebelezni anélkül, hogy azt a törvényhozás elhatározná, annál kevésbé lehet, úgy hiszem 20 törvényszéket szüntetni meg, 20 törvényszéknek területét más bíróság területéhez kapcsolni. S miért kívánja ezen felhatalmazást a minisztérium ? Azért, monda tegnap a t. belügyminiszter úr, nehogy a vidéki érdekek előtérbe nyomuljanak s talán túlsúlyra vergődjenek, ha a tárgy az egész házban vitatás alá kerülne. Ha arról volna szó a ház, hogy az országban létező valamennyi törvényszék székhelye területe megváltoztassék, szóval, ha az első bírói szervezés lenne szőnyegen, akkor ezen ellenvetés talán bírna némi nyomatékkal, mert ez esetben a háznak csaknem valamennyi tagja többé kevésbé érdekelve volna. De midőn arról van szó, hogy mindössze 20 törvényszék, mert egyszerre csak annyi oszlathatnék fel, szüntettessék meg, 20 törvényszék területe kapcsoltassék más törvényszék területéhez, megvallom nem vagyok képes megfogni, hogy ezen ellenvetés oly nagy fontosságú legyen önök szemében. Húsz, mégpedig kisebb törvényszéki területnek képviselője, mert egyelőre csak a kisebb területtel bíró törvényszékek fognak megszüntettetni — húsz ily törvényszék területének képviselője egy 400 tagból álló házban bizonyosan nem lesz képes a maga vidéki érdekét az ország érdeke felébe emelni. De azt is mondta a t. belügyminiszter úr, hogy ezen törvényhozás ideje már nagyon ki van mérve, az ily tárgyalás pedig igen sok időt venne igénybe, és más fontosabb tárgyaktól vonná el azt. Ámde méltóztassék visszaemlékezni, képviselőtársaim akár a költségvetés akár a sok adótörvényjavaslat tárgyalására, és őszintén megvallani, vájjon nem a lehető legnagyobb rövidséggel tárgyaltuk e le mindazokat, s ezt tudva vájjon lehet-e attól tartani, hogy oly tömör nagy többség, mint aminővel a kormány ez idő szerint rendelkezik, nem volna-e képes azon törvényjavaslatot is, melyet mi óhajtunk, rövid idő alatt letárgyalni? És méltóztassék meggondolni tehát azt, hogyha a minisztériumra bizatik a húsz illetőleg 43 törvényszék székhelyének megváltoztatása, a megszüntetett törvényszékek területéhez kapcsolása, és ha a minisztérium a mi utoljára is emberi dolog bij^L követ el, nemde magunk zárjuk el magunk Ezen jóvátétel a ház tanácskozása, a felsőház hozzájárulása által érhető el, holott hogyha teljhatalmat adunk a kormánynak, az általa elkövetett hiba helyrehozhatatlanná válik. És méltóztassék továbbá meggondolni te hát, mily alakja lenne ma a megyéknek, közigazgatási területeknek, hogy ha az előbbi kabinet a Bittó minisztérium ily felhatalmazást kért és nyert volna a megyék kikerekitésére nézve. Méltóztassék csak visszaemlékezni azon térképre, mely itt a ház folyosóján hónapokon keresztül volt kitéve, s melynek látára minden ember pártkülönbség nélkül elszörnyedt s attól visszariadt. S a mi az előbbi kabinet tagjain megesett, az talán nem esketik meg a jelen kormány tagjain ? Ami a közigazgatási területek elosztásával történt, az nem történhetik meg a törvénykezési területek elosztásával is ? S mit kíván továbbá a kormány, mit különösen a t. igazságügyminiszter úr? azt kívánja, mint mondom, hogy valamennyi bíró a 3 év lefolyása alatt a miniszter úr által szabadon, saját belátása szerint nyugdíjaztathassék, más székhelyre áttétethessék, vagy pedig megtartathassák. Az előttem felszólalt igen t. tagtársaim kifejtették ezen kívánságnak helytelenségét, sőt veszélyes voltát, kiemelve mennyire meg fogná az rendíteni nemcsak az egyes bíráknak állását, s a törvényben vetett bizalmat, hanem átalán fogva az igazságszolgáltatást. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy ez ezen műveletnél csupán a közérdek, csupán a haza szent ügye fogja vezérelni. Ámbár, bocsánat az őszinte szóért , a közjegyzők kinevezése nem épen a legkecsegtetőbb praecedens, mind a mellett hajlandó vagyok megengedni, hogy a t. miniszter urat a bírák áthelyezése és nyugdíjazásánál csupán a saját belátása szerinti közérdek fogja vezérelni. Ámde ismeri-e valjon a t. miniszter úr az országnak valamennyi bíráját ? Három vagy 4 ezer embert, akikről itt szó van akiket nyugdíjazhat vagy áthelyezhet, nem ismerhet, és ha nem ismeri, kinek információja, kinek értesítése nyomán fog elindulni ? A bírákat és az alárendelt személyzetet illetőleg, az elnökök talán a királyi ügyészek értesítése nyomán az elnökre nézve nem tudom kit fog meghallgatni. De mindenesetre más emberek információjára fogja alapítani intézkedéseit, s jót állhat-e a t. miniszter úr azért hogy azon férfiak, akik hivatva vagy hivatatlanul informatióval fognak szolgálni, neki mindenkor csak a közügy, csak a haza érdeke által fognak vezettetni, hogy nem atyafiság, komaság fog szerepelni az ő fellépésüknél. Avagy nem ijesztő példa gyanánt áll-e ott az első szervezés ? Bittó István képviselő úr mint akkori igazságügyminiszter, nem szintén azt ígérte, nem azt fogadta-e, hogy a bírák kinevezésénél csakis azoknak érdemére, azoknak képességére, azoknak jellemére nézve lesz tekintettel? S mégis ki az 1. ház, akár a jobb, akár a baloldalon üljön, aki a volt t. miniszter urnak ezen igéretét beváltottnak merné állítani. Nemde maga a belügyminiszter ur epuratióról volt kénytelen szólani, azon elemeknek epuratiójáról, a kiknek kineveztetése Bittó volt igazságügyminiszter urnak köszönhető. S ha ez megeshetett az első szervezésnél, megeshetik egyik miniszteren, vajon a mostani igazságügyminiszter úr csalhatatlan ? A t. belügyminiszter úr szükségesnek látta ezen felhatalmazást két oknál fogva, először azért, mert úgymond a bírói kar oly selejtes elemekkel vegyes, hogy azt ezektől az igazságszolgáltatás érdekében mielőbb meg kell tiszítani; kívánta másodszor megtakarítás, illetőleg pénzügyeink rendezése végett. Elismerem és fájdalmasan ismerem el, hiszen nem egyszer mondottam, hogy a mi bírói karunk, tisztelet becsület a kivételeknek, nem épen a legtisztább elemekből van ötsszealkotva, akár a képességet, akár az erkölcsiséget tekintsük. De azért tehát, mert vannak köztük olyanok, akik érdemetlenül bírják a helyet, amelyre állitattak, azért az összes birói személyzetet a jókat azonképen mint a roszakat a miniszteri önkénynek vetni alá, ezt uraim én nem akarom, épen az igazságszolgáltatás érdekében nem akarhatom, készebb lévén tűrni azt, hogy az igazságszolgáltatás még egy darab ideig a mostani állapotban legyen és a selejtes elemek kiküszöbölése az idő és illetőleg a fegyelmi eljárásra hagyassék, sem hogy a miniszteri önkényt damoklesi kard gyanánt az összes bírói személyzet felett 3 éven keresztül felfüggesztetni engedjük. Elégtelen, hatálytalan a fegyelmi eljárás. Ám méltóztassanak törvényt indítványozni, amely azt hatályossabbá tegye; mi két kézzel meg fogjuk ragadni az alkalmat arra, hogy törvényes uton a bírói kar megtisztittassék, de az önkénynek, legyen az miniszteri vagy bármilyen önkény, barátai nem vagyunk, nem lehetünk. A másik indok, melyet a t. belügyminiszter úr említett, a pénzügyi tekintet volt. Ha van e házban valaki, én vagyok az, aki az ország zilált pénzügyeit tekintve, a legnagyobb takarékosságot tartom szükségesnek, de azért az igazságszolgáltatás lényegét a pénzügyi tekintetnek mégsem akarom feláldozni, nem különösen akkor, midőn én és barátaim közül többen más módokat ajánlottunk arra, hogy az ország pénzügyeit rendbehozzuk. Ám de azt mondják talán a miniszter felelős lesz a bírák nyugdíjazásáért és áthelyezéséért is, és a törvényhozásnak mindenkor szabadságában álland kérdőre vonni őt, ha a nyert felhatalmazással netalán visszaélne. Uraim nemcsak minket, más országokat is megtanított a tapasztalás, hogy a miniszteri felelősség egymagában elégtelen biztosítéka a szabadságnak, elégtelen biztosítéka az alkotmányosságnak , a miniszteri felelősség rendes időben és különösen akkor, midőn a miniszter háta mögött nagy többség áll, oly kard, mely nem szürszálon, hanem vastag kötélen függ, amelyet a kisebbség, amelyet a felszólalások a miniszter fejére nem ejthetnek le, amiért is mindenütt hatályosabb biztosítékokról kellett gondoskodni, hogy a szabadság és alkotmányosság biztosítva legyenek. Ezen indokoknál fogva szükségtelen mondanom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalánosságban részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, csatlakozván Lázár Ádám. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a baloldalon.) Csemeghy K. megjegyzi, hogy neki a törvény létrejöttében semmi része nem volt, sőt a miniszter engedelmével épen ő hangoztatta volt a lapokban, hogy száz és néhány törvényszék felállítása Magyarország igazságügyeinek sem felel meg, mert annyi bíróképes egyén nálunk nem található. Csiky Sándor: T. ház ! ’Azon törvények közt, melyek romlására nemzetünknek, és a világ előtti tekintélyének elhomályos tására foglalnak helyet törvénykönyvünkben, én úgy vagyok meggyőződve, talán következményeiben veszélyesebb ,egyetlenegy nincs megírva, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat. T. hát mi van ebben ? Az igazságszolgáltatásnak egyedárusága kapcsolatosan a miniszteri mindenhatósággal és a parlamentáris absolutismussal. Mert hiszen t. ház, ha a magyarországi mostani bírák, a 107. törvényszékben működő tagok feje felett naponkint a damoklesi kard úgy lebeg, hogy azt nem tudják, melyik peremben vágja le fejüket, vagy fosztatnak meg hivataluktól, akkor az igazságszolgáltatásban legszorgalmasabb, legértelmesebb, a legnagyobb bizalmat bírni érdemes bíró sem fog magában kedvet és hajlamot találni. Mert mikor a biró azon bizonytalanságunk van k naiaiom eieu ananaa, na vuiarmiet.iuVccuva A’gjf.avagy másik bírónak elmozdítását érdekükben állónak lenni találják azt elmozdítják és helyébe egyik másik kegyeltjét teszik oda tetszésük szerint, a mint azt jónak látják, hol van akkor t. ház az annyira hangoztatott bírói függetlenség, elmozdíthatlanság? Én tehát t. hát a törvényjavaslatot már csak ezen oknál fogva sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. Ennek beterjesztését merényletnek (Derültség) tartom, mert ez Magyarországban az igazságszolgáltatásnak eltemetése, ez pedig személy és vagyonbátorság semmivé tételét hordja méhében. Azt hallottam tehát az épen most bejött belügyminiszter úrtól tegnap említeni, hogy ő igen habozott a felett, várjon ezen törvényjavaslatot pártolja-e vagy nem ? Hanem azután igen meghányta vetette az indokokat, amelyek őt mégis arra bírták, hogy azt támogassa és mikor ezt teszi, teszi csak azért, mert a kényszerűség erőszakolja őt. T. ház! Én megvallom, a kényszer fenforgását ebben a kérdésben akárhogy keresem, nemzeti érdekből sehol sem találom. Ha kényszerűséget lehet benne keresnem és találnom, azt egyébben gyökerezni nem látom, mint abban, hogy a kormány az új választási törvényekben tiltott vesztegetést, lélekvásárlást, mely az eddigi választások alkalmával az előbbi kormányok részéről is igen nagy mérvben gyakoroltatott és ezen segédeszköz által szerezték meg maguknak a többséget, talán a maga részére szintén fentartani óhajtja; igen, de a törvényt nem akarja megsérteni, mert ott a vesztegetés, erőszakoskodás, lélekvásárlás nyíltan tiltva van, tehát módról kellett gondoskodnia, amelyen azon czél mégis elérhető Ingyen, melyet más eszközök által az eddigi kormányok elértek, és erre nézve legczélravezetőbb, legbiztosabb eszköznek látszott előtte az, ami ezen törvényjavaslatban a ház elé terjesztetett. Mert tehát van 107 törvényszék és e törvényben az van mondva, hogy ezek közöl 43-at szabad tetszése szerint megsemmisíthet a kormány. Már most a 107 törvényszék köréből egy sincs biztosítva, hogy nem őt fogják-e feloszlatni és e szerint a 107 törvényszék valamennyi tagjai félhetnek attól, hogy őket fogja sújtani a törvény erejénél fogva megadott hatalma a miniszternek és miniszteri hivatalnokoknak. És még itt nincs megállapodás, mert ez még csak a törvényszéki tagokat, akik évenkint 11 millió írtba kerülnek, sújtja; de itt nem csak ezek vannak érdekelve, hanem érdekelve vannak az egyes kerületek és az egész ország, mert a 107 törvényszék az egész ország népességére terjed ki; ha tehát e törvény létrejönne, az egész ország népességének félni kell attól, hogy az igazságszolgáltatástól megfosztatik, ha nem a miniszterek és miniszteri hivatalnokok tetszése szerint fog választani. (Nagy derültség.) T. ház! Ezen tekintet az, amelynél fogva bátor voltam állítani, hogy a 67 óta megalkotott résztörvények körében e törvényjavaslatnál egyetlenegy sajtóbbat és következményében veszélyesebbet nem ismerek. De hallottam azt is mondani, hogy ezt azért kell tenni, mert takarékosságra van szükségünk a mostani szorult pénzviszonyok között, itt pedig minő szép takarékosságot viszünk véghez, midőn 43 törvényszék feloszlatása által a kincstár részére körülbelül 40,000 frtot fogunk megtakarítani. De nem úgy áll a dolog, mert ha ezen 43 törvényszék feloszlatásával a nyugdíjak kiosztogatása és a teendőknek járásbíróságokra való átruházása folytán a járásbíróságok személyzetének szaporítására szükséges költségek felvétetnek, alig marad valami ebből a takarékosságból ami a kincstár szükségletének fedezésére fordítható volna. Én ez indokoknál fogva Lázár képviselőtársam módosítványát magamévá teszem, a törvényjavaslatot pedig részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Vajda János kiemeli, hogy az igazságügyminiszter et javaslatot indokoló beszédében mindenek előtt előadta, hogy csak azon reménnyel fog e munkához, és csak akkor hiszi, hogy ez által az ország törvénykezésén s gíthet, hogyha a járásbíróságok illetékessége 500 írtra felemeltetik, a telekkönyvi ügyek pedig nagy része a járásbíróságoknak átadatik, és az örökösödési ügyek olyan része, mely bírói ellátást igényel. Azonban még a járásbíróságok ily módon szervezése, s az illetékesség ily módon felemelése sem felel meg szónoa nézete szerint azon kivánalmaknak, mely a tvényszékek leszállítása folytán szükségessé teszik a járásbíróságok illetékességénk még más módon felemelését is. Mert tudjuk úgymond, hogy mivel a társasbirósági rendszerre fektettett 1872-ben Magyarországon a törvénykezés, minden birtok-ügy a társasbirósághoz utasitattatott elintézés végett. Innen van, hogy egy hold föld kérdésben való eljárás is messze mértföldekre menő utat vesz igénybe a szegény felektől, kik társas bíróság előtt kénytelenek jogukat érvényesíteni. Ha tehát a járásbíróságok illetékessége a telekkönyvek által felemelhető, a kisebb birtokperek is a járbírósághoz volnának átteendők, hogy legalább azon ügyek, melyek a járás körében fekszenek, a kisebb birtokokat illetőleg a járásbíróság által idéztethessenek el. Hogy nem fogja jobbá tenni e javaslat a törvénykezést, s hogy a törvényszékek reductiója nem eszközölhető a járásbíróságok illetékességének felemelése nélkül, ez a javaslat indokolásában hivatott példákból is világos. Ezek után kijelenti, hogy a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja, hanem ragaszkodik Lázár Kat. javaslatához. 1 Ezzel az átalános vita befejeztetvén s a többség elfogadván a tjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául a ház megkezdi a részletes tárgyalást. A czimben Lázár A. „elsőfokú“ kitétel helyett a korábbi törvényeknek megfelelő „elsőfolyamodású“ jelzőt ajánlja. — A többség azonban változatlanul fogadja el a czímet. Az 1. § uál Gaál M. a második bekezdésben, mely így szól: Ezen törvényszékek székhelyeit és területét ideiglenesen a ministerium, az első fokú bíróságoknál alkalmazandó bírák és bírósági hivatalnokok létszámát pedig az igazságügyminister állapítja meg a következő megtoldást indítványozza: E szó után „és területén“ igtattassék ezen tétel: „tekintettel arra, hogy a megyék és kerületek mindegyikének legalább egy törvényszéke megmaradjon.“ Lázár Ádám indítványozza, hogy az 1. §. második kikezdésében ezen szó: „és bíróságok kihagyásával a következő lenne beiktatandó „úgy a a kir. egészség tagjai és mindkettőhöz szükséges hivatalnokok“. Ehhez képest az 1. §. következőleg hangzanék. Az első fokú királyi törvényszékeknek az 1871. XXXII. törvényczikk 1. §-ában és 1873. XXVII. törvényczikk 15. §-ában megállapított száma huszszal alább szállittatik. Ezen törvényszékek székhelyeit és területét ideiglenesen a ministerium — idejönne Gaál Mihály módositványa. A folytatás pedig következőkép hangzanék : „az első fokú bíróságoknál alkalmazandó bírák, úgy a kir. ügyészség tagjai és a mindkettőhöz szükséges hivatalnokok létszámát pedig az igazságügyminiszter állapítja meg.“ . . Horánszky N. előadó a beadott két módosítványt el nem fogadhatja: Gaalét azért nem, mert az e törvény végrehajtását lehetetlenné tenné; Lázárét pedig, mert a 43 törvényszék eltörlésének oka világosan ki volt már tüntetve. Simonyi Ernő: Megvallom, hogy azon érvet, melyet a bizottság t. előadója felhozott egyátalában döntőnek nem tekinthetem. Ha a minisztérium oly fontos reformkérdéssel lép elő, mint a törvénykiválthatja a törvényhozás azt, hogy akkor"kiírt egy jól átgondolt és kész tervvel lépjen elő. Hanem mit mond a minisztérium ? Hogy a törvényszékek száma 64-re leszállítható, de hogy 64-re, vagy többre szállítandó le, azt nem mondja, csak arra kötelezi magát, hogy 64-nél kevesebb nem lesz. Méltóztassanak megengedni, oly nagy fontosságú törvénykezési intézkedést hozni javaslatba, mint amilyen itt javaslatba hozatik s oly készületlenül lépni a törvényhozás elé, ezt én megvallom a parlament kormányzati rendszerével összeegyeztetni nem tudom. Egyátalában én tartózkodtam felszólalni ezen törvényjavaslatnak átalános tárgyalásánál s nem szólaltam volna most sem fel, ha ezen §. oly rendkívüli felhatalmazást nem foglalna magában, hogy én nem tartom elégségesnek s képviselői kötelességemmel összeférhetőnek, hogy egyedül szavazatommal mondjam ki azt, hogy én ezen §-t nem fogadom el, hanem e néhány szóval indokolni kívánom, miért nem fogadom el ezen § t. Méltóztatnak emlékezni te hát, hogy néhány év előtt az igazságügyminiszter a ház elé jött és a bírói függetlenség nevében felszólította a népképviselet alapján választott törvényhozást, hogy a törvényhozás tagjai választóikat egyik legszebb polgári joguktól, a bírák választási jogától fosszák meg, mert úgy mondták, hogy ezt a bírói függetlenség úgy kívánja. Most jön egy másik miniszter és azt mondja a háznak, semmisítsék meg a bírói függetlenséget és hatalmazzák fel a minisztert arra, hogy bármely perezben bármely bírót elmozdíthasson. (Igaz ! Igaz a baloldalon) nyugdíjazhasson, elhelyezhessen, bármely törvényszéket megszüntethesse vagy áthelyezhesse. Én megvallom tehát, hogy ilyen játékot űzni az ország legszentebb érdekeivel én egy parlamentben sem láttam soha. (Helyeslés a baloldalon.) Ami azon indokot illeti, mely tegnap az államtitkár által felhozatott, hogy a képviselők e kérdésben érdekelve volnának és hogy ennélfogva a dolgot nehéz volna keresztül vinni és hogy az eredmény meghiusittatnék, ha a megszüntetendő törvényszékek megneveztetnének, én megvallom te hát, meglehet, hogy hibás felfogásom van, de úgy látom, hogy egy miniszter a törvényhozásod nagyobb insultust nem tehet, mint amikor azt feltételezi, hogy kimutatván az ország szükségletét, kimutatván azt, hogy bizonyos intézkedések az ország érdekében szükségesek, ahol személyes helyi vagy más magánérdekeknél fogva a képviselőház többsége hozzájárulni nem fog, feltételezi azt, hogy magánérdekeknél fogva a képviselőház többsége nem fogná a minisztert felhatalmazni arra, hogy az illető törvényszékeket megszüntesse. (Helyeslés a baloldalon.) Egyátalában te ház oly nagyszerű felhatalmazást, mint itt kívántatik, csak rendkívüli esetekben s akkor is csak ideiglenesen kívánhat a kormány. Igaz itt is az mondatik, hogy ideiglenesen, azonban megvallom, hogy itt ezen szónak értelme nincs. Én részemről nem tudom felfogni, mit akarnak azzal mondani, hogy „ideiglenesen a ministerium rendezi“ vagy talán még más valaki is akarja rendezni később? (Úgy van a baloldalon). De te hát rendkívüli esetekben is, ha a kormány ily rendkívüli felhatalmazást kiván, akkor ezen felhatalmazásnak alapja csak igen nagy bizalom lehet mert eltekintve a tisztelt igazságügyminister úr személyétől, mert hiszen a mi az igazságügyminisztumban eddig történt, abban ő a legártatlanabbak közé tartozik, neki még nem sok teendője volt de egyátalában te hát, midőn azt látjuk, hogy ámbár az igazságügyminiszerek a személy tekintetében változnak, a szellem mindig ugyanaz maradt, akkor azt mondani, hogy viseltessünk bizalommal és adjunk ily rendkívüli felhatalmazást a ministernek kezébe, én megvallom, ezen kérést a legcinikusabbnak tartom, melyet valaha egy miniszer egy törvényhozáshoz intézett. (Helyeslés a baloldalon). Én te hát ezeket akartam csak elmondani. Én azon felhatalmazást, melyet a t. minister úr ezen törvényjavaslat 1-ső §-ában kér, sem indokoltnak sem a parlament méltóságával megegyeztethetőnek nem tartom, és annálfogva ezen szakaszt meg nem szavazom. (Helyeslés a balon). Gubody Sándor: T. ház ! Ha mi a bírák érdekeit tekintetbe nem vesszük, s ezekkel épen úgy bánunk, mint azokkal, akiknek hazájuk soha nem volt, akik legfeljebb csak áthelyezési költségüket sajnálják, akkor oda fogunk jutni, hogy a legjobb, legértelmesebb egyének állásukat nyugdíjazásaik veszélyeztetésével is odahagyják. Igaz, hogy sokan azt mondhatják, hogy bővelkedünk bíróságra alkalmas egyénekben, fájdalom, igaz, hogy a kínálat e tekintetben is Magyarországban sokkal nagyobb mint a kereslet — de vigyázzunk uraim, hogyha a takarékosságot viszünk véghez a nyugdíjazások, áthelyezések által, vajjon nem fogunk-e több kárt tenni az igazságszolgáltatásban, midőn kiváló becsületességü, értelmes egyének kényszerülve lesznek állásaikat elhagyni. Én ennélfogva bátor vagyok a második §-hoz következő módosítványomat elfogadásra ajánlani. (Felkiáltások: Nem arról van szó !) (Gubody Sándor leül.) A többség az 1. §-t változatlanul fogadja el. A 2-ik§-nál Gubody Sándor következő módosítványt nyújt be: „A 2. § utolsó előtti sorában a nyugdíjazhatók vagy áthelyezhetők“ szavak elé szurassék a következő mondat: „Különös tekintettel hasonló körülmények közt a családos és fekvőségekkel bíró egyénekre.“ Stareska Imre hazánk azon sajátságos viszonyánál fogva, hogy különféle nyelvü lakosokat foglal magában, a bírák képesítményei között legfontosabbnak tartja a nyelvekben való jártasságot, annyival inkább, mert az elsőfokú királyi bíróságok hivatvák magukkal a magán perlekedő felekkel közvetlenül érintkezni s szükségük van az illető vidék nyelveit tökéletesen birni, mert az illető vidékeken divatozó nyelvek ismerete nélkül a legjobb akaratuk daczára sem hozhatnak igazságos, és ha ítéletet. Az olyan biró, ki teljesen és tökéletesen a vidék nyelvét nem ismeri a birói functiókra minálunk per absolutum nem is lehet képes, és ha képes nem lehet, akkor csak az igazságszolgáltatás és törvénykezés hátrányára fungál nemcsak, de sőt a birói tekintélyt a köznép előtt és átalában a perlekedő felek előtt aláásni fogja. Ennek következtében, nem csak a birói képesitvény, nem csak az igazságszolgáltatás és ezzel karöltve járó társadalom, hanem különösen a köznépnek érdekében is, amely szintén teljes joggal követelheti, hogy képesített bírái legyenek, a következő módosítványt nyújtja be: „Az első fokú járásbíróságok“ újabb szervezéséről szóló tvjavaslat második szakaszához, az utolsó sorban „vagy“ szó után létessék : „az illető vidéki nyelveknek az 1868. évi 44. t. sz. 27. §-ában követelt teljes ismeretére figyelemmel. A többi marad. Alá vannak még írva Hodossik József és Miletics Szvetozár. Helfy Ignácz: Ezen §. az, mely leginkább tartalmazza azon rendkívüli korlátlan felhatalmazást, mely ellen úgy én, mint t. elvtársaim az átalános vita alkalmával felszólaltunk. Hogy most ezúttal újból felszólalok, távolról sem teszem ezt mintha azon reményben volnék, hogy a t. többséget most kapacitálom, hanem teszem egyedül azért, hogy lássa az ország először, hogy azon érvek, melyeket mi felhoztunk, ugyanazok, melyek néhány év előtt azok által hozattak fel, kik tegnap és ma ellenünk szólottak. Hivatkozni fogok itt röviden egy igen jeles szónokra, ki a legelső birói szervezés alkalmával, midőn arról volt szó, hogy négy évre történjék a kinevezés, vagyis, hogy négy éven át a bírák a kormány lői jogJa jelleiv, cMicubu/iOluUi .‘ „igj" a, t>ha négy éven keresztül a miniszter kegyelmétől fog függeni, egy hatalmas sereget nyer a miniszter, a minisztérium rendelkezésére, melyre nézve én is azt hiszem, hogy nem az a szándék ugyan ma, de melynek bizonnyal a választásoknál is nagy hasznát fogja venni a kormány. Továbbá azt mondotta azon jeles szónok : akarom, hogy a kinevezett bíró a kormány befolyásától függetlenítessék és aki indítványozni képes, hogy az ország nagyszámú bírái éveken keresztül a miniszter tetszésétől függjenek és az, ki képes azt pártolni, vagy ebben még előnyt is látni, én annak ugyan soha elhinni nem fogom, hogy czélja a biró függetlenitése. E szavakat mondotta 1869. julius 28-án Tisza Kálmán mai belügyminiszter ur. Én ajánlom a t. belügyminister urnak, kérdezze meg most magától, hogy miként bírja összeegyeztetni tegnapi szavait azokkal, miket akkor mondani méltóztatott. Ha mi azt állítottuk, hogy ezen egész tvjavaslatnak semmi más czélja mint nagy hatalomra szert tenni, és netalán ezen hatalmat fegyverül használni fel a választásoknál is, mégpedig nemcsak egy választásnál, mert a jelen törvény épen 3 évre szólván, a jelen és jövő választások idejére is kihat, ha mi ezt mondottuk, nem tettünk egyebet, mint ismételtük a belügyminiszter úr saját szavait. Nem fogadja el a §-t. Horánszky N. megjegyzi, hogy azon időben arról volt szó, hogy tömegesen bírák kineveztessenek, ma pedig arról van szó, hogy tömegesen elbocsájtassanak. Lázár Á. Sajnálom, hogy a t. belügyminiszter úr nincs jelen, ki legjobban képes lett volna akkori szavait, melyekre Helly képviselőtársam hivatkozott, megmagyarázni. Megengedem, hogy e magyarázatot megkísérlette az igazságügyi előadó úr halványan visszadni, de kivánatos lett volna, mint említem, hogy maga a belügyminiszter adjon értelmezést szavainak. Egyébiránt ami a szőnyegen levő 2. § t illeti, arra két módosítványom van. Itt van ugyanis azon leghatalmasabb intézkedés, hogy a bírósági leszállítás ötletéből az összes bíróságok létszáma áthelyezhető és nyugdíjazható állapotba tétetik. Ha csak arról volna a szó, hogy azon 43 törvényszéknek, mely 3 év folyamában át fog alakíttatni, személyzete nyugdíjaztassék vagy áthelyeztessék, akkor többek felfogása szerint talán nem volna miért e fölött keseregni, de miután az összes tehát 107 törvényszék van kérdés alatt, s e leszállítás alkalmából mindnyájuknak tagjai, valamint a kir. ügyészségek tagjai is és az azokhoz tartozó hivatalnokok ok nélkül a miniszteri önkénynek és így az áthelyezésnek és nyugdíjazásnak lesznek kitéve, miből az államra kimondhatatlan kár, az igazságszolgáltatásra pedig nevezetes hátrány fog hárulni, ezen intézkedést nem fogadhatom el, s a második sor e kitételét „összes“ kihagyandónak és ehelyett ezt a kifejezést kérem tétetni:megszüntetendők.“ Ez fejezné ki azt, ami itt czéloztatik, hogy 43 törvényszék megszüntetendő lévén, annak személyzete a szükséghez képest áthelyezhető vagy nyugdíjazható. E §. utolsó előtti sorában levő e kitételt pedig „a 3. §. korlátai között nyugdíjazhatók vagy áthelyezhetők“ szükségtelennek tartom, mivel az 1871. IX. t. sz. 2. § a az áthelyezés, 12. §-a a nyugdíjazás eseteiről rendelkezik Ez ok nélkül való ismétlés volna, s azért ezen kitétel helyett a következőt ajánlom: „az 1871. t. sz. 2. és 12. §§. értelmében áthelyezhetők vagy nyugdíjazhatók.“ Az „áthelyezés“ szót azért tettem a „nyugdíjazható“ szó elé, mert az idézett törvényczikkek ezen sorrendben következnek. Hoffmann Pálnak a 3-ik §-hoz van ugyan módosítványa, de tartván tőle, hogy ha a 2-ik§. a szó-