Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)

1875-04-22 / 20. szám

kéz­ében, az ilető hitközségek beleegyezése nélkül­­ lettek közösekké, jellegekre nézve azon helyzetbe­­ helyeztetnek vissza, a­mely az­ érintett határőrvi­déki iskolai szabályrendelet előtt fenállott. — 3. §: A közoktatási miniszter felhatalmaztatia, hogy a fenállott határőrvidéki iskolai szabályrendeletek azon határozmányait, a­melyek a magánjogi viszo­nyokra vagy törvényes alapon megszerzett jogokra vonatkoznak, addig is, míg a törvényhozás e felett nem intézkedend, érvényben megtarthatja, illető­leg átmeneti intézkedések által a fenálló magy. törvényekkel sértetlenül összhangzásba hozza. — 4. §. Ezen törvény végrehajtásával a vallás- és köz­oktatási miniszter bizatik meg. Horváth Lajos a pénzügyi bizottság előadója benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését azon tör­vényjavaslat tárgyában, mely az 1875. év első ne­gyedében viselendő közterhek és fedezendő állam­kiadásokra vonatkozó 1874. évi 36. t. cz.-nek f. é. május hó 31-ig leendő kiterjesztéséről szól. Kén a házat hogy az osztályok mellőzésével tárgyalását a holnapi ülés napirendjére tűzze ki. Weinckheim B. b. miniszterelnök felel Istó­­czynak a zsidóügyben hozzá intézett in­­terpellatiójára. A kormánynak úgymond, igenis szándékában áll az i­n­c­o­r­a­tu­s­t honosítani, tör­vény által szabályozni, de nem azon incidensből és azon indoknál fogva, melyeket Istóczy interpellatió­­jában és beszédében fejtegetni jónak látott, nem is különösen csupán és tisztán a zsidók bevándor­lása ellen hanem egyátalában tartja a kormány szükségesnek az incolátus kérdését szabályozni törvény által és így ez iránt törvényjavaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni. Továbbá az inter­pelláló 2-ik kérdésére a miniszter válasza az, hogy a kormány bármily üdvös irányú társadalmi moz­galomnak nem ellensége sőt az ily mozgalmak ke­letkezését és a társadalomban fejlődését, ha üdvös irányúak, egész örömmel látja és szemléli és bizo­nyára az ily üdvös irányú társadalmi mozgalmak elé nem szándékozik és nem fog bárminemű aka­dályokat gördíteni. (Helyeslés). De igenis kényte­len volna ellenséges álláspontot foglalni el minden oly mozgalom irányában, mely a hazában létező egyházak és vallásfelekezetek, vagy az azokhoz tar­tozó polgárok között a békés egyetértést s azok polgári jogainak kölcsönös tiszteletben tartását bár­mi részben megzavarná, vagy bármely irányban megzavarni igyekeznék. (Élénk helyeslés) Végül a 3-ik kérdésre azt válaszolja, hogy épen az 1867. XVII. t. cz. folytán, mely az izraelitáknak egyenjo­­gositását a hazának minden többi polgáraival ki­mondotta, a kormány ez értelemben zsidókérdést nem ismer, nem is ismerhet s ennélfogva irányá­ban semmiféle álláspontot nem foglalhat el. (Élénk helyeslés.) Istoczy Gy. tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát eme Cassandrához méltó szavak kíséreté­ben : Az eszmék, melyeket képviselek, s melyekért invectivákat eleget, de melyek ellenében argumen­tumokat, annál kevésbbé pedig czáfolatot még ed­dig nem hallottam, sokkal újabbak s igy sokkal több időt igényelnek arra, hogy a közönségnél megérlelődhessenek. Magyarországot az utóbbi nyolcz év alatt sokkal jobban sikerült a zsidó po­litika egyik fő működési teréül előkészíteni, az ország financiális léte az 1867. óta követett pénz­ügyi politika által sokkal jobban függővé lett téve a haute finance-t képező zsidó kaszt kegyelmétől és így azon mérges nyilak, melyeket a cosmopoliti­­cus zsidó sajtó Magyarország ellen irányozhat, ez idő szerint sokkal veszélyesebbek, semhogy egy az állam érdekeit szivén hordó kormány interpel­­latiomra ezúttal kielégítő választ adhatna s e kér­désben a törvényhozás minden morális kényszer­em u ucurei 1C M. ■ iVioi^/ÖTílu „ioli/wv- Sg&h­adn.^, „ iüié.Zr, tettem azt a haza és a nemzet veszedelmét látva képviselői kötelességérzetből. Kezébe adtam a t. háznak mai szerencsétlen állami és társadalmi je­lentőségeinknek előtte oly óvatosan rejtegetett egyik főnyitját, a melylyel kezében igen sok előtte eddig talánynak látszott dolog nagyon egyszerű megoldást fog nyerhetni. Eljövend az idő és pedig hamarabb, mint sokan gondolják, midőn elveim nem fognak a puszta ábrándok sorába utaltathatni. Wenckheim B. K. válaszol egyszersmind B­r 1­i­c­s horvát képviselőnek a határőrvidéki vasutak ügyében tett interpellációjára. Sze­rinte a kormány nemcsak akadályozni nem igyek­szik a volt határőrvidéken építendő vasutak léte­sítését, sőt azt előmozdítani ismeri kötelességének s áll is szándékában, nem csak azért, mert ezzel a volt határőrvidék érdekeinek s mivelődésének szolgálhat, s ezzel a volt határőrvidék polgárosí­tása alkalmával is kijelentett legfelsőbb intenziók­­nak eleget tehet, hanem mert az ország e részének az anyaországgal szoros­ összeköttetésbe hozata­lát kívánja, s mert ezen vasutak által úgy a hor­­vát-szlavon, mint a többi magyarországi vasútvo­nalak üzleti forgalmuknak is nevelő táplálékot re­mél nyújtani. — Hogy mindazáltal e részben még az 1870. XXXVIII. törvényczikk követelményeinek elég téve nincs, annak egyedüli oka az, mert a zág­rábi katonai parancsnokság által felterjesztett ter­vezetek beható átvizsgáltatást követelnek, s mert a volt határőrvidéki vagyonból e vasutak kiépíté­sére rendelkezésre álló összeg sem lévén azok költ­ségére elegendő, még új pénzforrásokról is kell azokra nézve gondoskodni. A ház ápril havi költégvetésére s a pénztár márczius havi számadásaira vonatkozó bizottsági jelentés felolvastatván, minden vita nél­kül elfogadtatik. Napirenden van az elsőfokú bíróságok újjá­szervezésére vonatkozó tvjavaslat folytat, ált. tár­gyalása. Irányi Dániel: T. képviselő­ház! Azon alapos megnyugtatás után, a­melyben a szőnyegen levő törvényjavaslat a tegnapi napon részesült, tartóz­kodtam volna a t. ház becses idejét igénybe venni, ha arra Csemeghy Károly képviselő és államtitkár úr felszólalása nem kényszerit. (Halljuk.) A t. képviselő úr csodálkozását fejezte ki azon, hogy a szélső bal, mely a birói szervezést s átalá­­ban az igazságszolgáltatást 3 éven keresztül rosz­­nak vallotta, s mint ilyet ostromolta, most midőn annak orvoslásáról van szó, ezen törvényjavaslatot ellenzi, a­mely az általa t. i. a szélsőbal által is jel­zett bajok gyógyítására van hivatva. Sokkal inkább csodálkozhatnám t. képviselő úr én, hogy azon férfiú, a­kinek a mostani bírói szervezésben magának nagy része volt, s a­ki ve­lünk szemben az eddigi igazságszolgáltatást nem egyszer tűzzel védelmezte, most ezt is amazt is oly rosz­nak találja, hogy annak meggyógyítására ilyen mondhatni heroicus orvosszereket talál elégsége­seknek, ilyen mondhatni császár­vágást tart szük­ségesnek. Csodálkozhatnám, mondom, t. hát, ha nem tanultam volna meg különösen az utolsó hónapok tapasztalásainál fogva azt, hogy főleg a kormányzati s a politikai téren legjobb nem csodálkozni többé semmin, legkevésbé pedig a kö­vetkezetlenségen. Ilyen hibát­, következetlenséget, nem­igen hányhat a t. képviselő úr nekünk sze­münkre. Mi rosznak állítottuk az eddigi bírói szer­vezést, rosznak az eddigi igazságszolgáltatást, s je­lenleg is rosznak tartjuk ezt is, amazt is, s a bajok orvoslását csak úgy óhajtjuk most, mint óhajtottuk eddig, s azért, hogy két orvos a használandó sze­rekre nézve eltér egymástól, azt állítani, hogy az egyik nem akarja a betegség meggyógyítását, igaz­ságtalanság nélkül nem lehet. Különbség köztünk és önök között­­. uraim nem a dolog lényegére, hanem a használandó szerekre nézve létezik. Mit akarnak önök ? mit akar a minisztérium és mit óhajtunk mi­t. hát ? A minisztérium felhatalmazást kér arra, először, hogy a létező 107. törvényszék 64-re szállíttassák le saját belátása szerint és akarja továbbá azt, hogy az összes bírák, tehát nemcsak azok, kik a feloszlatandó törvényszékek­nél alkalm­azzák, hanem valamennyi bírája e hazá­nak három éven keresztül a minisztérium, illetőleg az igazságügyminiszter által szabadon nyugdíjaz­ható, áthelyezhető, vagy megtartható legyen; míg ellenben mi az elsőre nézve azt kívánjuk, hogy mi­után mi is megengedjük azt, hogy a jelenleg létező törvényszékek száma túlságosan nagy, egyelőre hus­szal szállíttassék le, de szállíttassék le a tyho­­zás útján, a min. név szerinti előterjesztése mellett, ami pedig a nyugdíjazást és az áthelyezést illeti, azt mint a fenálló törvényekbe s az alkotmányos­ság elvébe ütközőt, visszautasítjuk. A mi kívánsá­gunk te­hát, azonkívül, hogy a létező törvényen alapszik, melyet Widliczkay képviselő úr tegnap felolvasott, az alkotmányosság eszméjében gyöke­rezik. Nemcsak Magyarországon, hanem széles e világon, a­hol alkotmány létezik, ily gyökeres át­alakítása az ország akár közigazgatási, akár bírói szervezetének törvényhozási uton kívül nem tör­tént és nem történik. Ha nem szabad egyetlenegy községet, egyetlenegy falut valamely megyétől el­szakítani és más megyébe kebelezni anélkül, hogy azt a törvényhozás elhatározná, annál kevésbé le­het, úgy hiszem 20 törvényszéket szüntetni meg, 20 törvényszéknek területét más bíróság terüle­téhez kapcsolni. S miért kívánja ezen felhatalma­zást a minisztérium ? Azért, m­onda tegnap a t. bel­ügyminiszter úr, nehogy a vidéki érdekek előtérbe nyomuljanak s talán túlsúlyra vergődjenek, ha a tárgy az egész házban vitatás alá kerülne. Ha ar­­ról volna szó a ház, hogy az országban létező va­lamennyi törvényszék székhelye területe megvál­­toztassék, szóval, ha az első bírói szervezés lenne szőnyegen, akkor ezen ellenvetés talán bírna némi nyomatékkal, mert ez esetben a háznak csaknem valamennyi tagja többé kevésbé érdekelve volna. De midőn arról van szó, hogy mindössze 20 tör­vényszék, mert egyszerre csak annyi oszlathatnék fel, szüntettessék meg, 20 törvényszék területe kapcsoltassék más törvényszék területéhez, meg­vallom nem vagyok képes megfogni, hogy ezen ellenvetés oly nagy fontosságú legyen önök sze­mében. Húsz, még­pedig kisebb törvényszéki terü­letnek képviselője, mert egyelőre csak a kisebb te­rülettel bíró törvényszékek fognak megszüntet­­tetni — húsz ily törvényszék területének képvise­lője egy 400 tagból álló házban bizonyosan nem lesz képes a maga vidéki érdekét az ország érdeke felébe emelni. De azt is mondta a t. belügyminisz­ter úr, hogy ezen törvényhozás ideje már nagyon ki van mérve, az ily tárgyalás pedig igen sok időt venne igénybe, és más fontosabb tárgyaktól vonná el azt. Ámde méltóztassék visszaemlékezni­­, kép­viselőtársaim akár a költségvetés akár a sok adó­törvényjavaslat tárgyalására, és őszintén megval­­lani, vájjon nem a lehető legnagyobb rövidséggel tárgyaltuk e le mindazokat, s ezt tudva vájjon le­­het-e attól tartani, hogy oly tömör nagy többség, mint a­minővel a kormány ez idő szerint rendelke­zik, nem volna-e képes azon törvényjavaslatot is, melyet mi óhajtunk, rövid idő alatt letárgyalni? És méltóztassék meggondolni te­hát azt, hogyha a minisztériumra bizatik a húsz illetőleg 43 törvény­szék székhelyének megváltoztatása, a megszünte­tett törvényszékek területéhez kapcsolása, és ha a minisztérium a mi utoljára is emberi dolog bij^L követ el, nemde magunk zárjuk el magunk Ezen jóvátétel a ház tanácskozása, a felsőház hozzájárulása által érhető el, holott hogyha teljha­talmat adunk a kormánynak, az általa elkövetett hiba helyrehozhatatlanná válik. És méltóztassék továbbá meggondolni te hát, mily alakja lenne ma a megyéknek, közigazgatási területeknek, hogy ha az előbbi kabinet a Bit­tó minisztérium ily felhatalmazást kért és nyert volna a megyék kikerekitésére nézve. Méltóztassék csak visszaemlékezni azon tér­képre, mely itt a ház fo­lyosóján hónapokon keresztül volt kitéve, s mely­nek látára minden ember pártkülönbség nélkül el­­szörnyedt s attól visszariadt. S a mi az előbbi ka­binet tagjain megesett, az talán nem esketik meg a jelen kormány tagjain ? A­mi a közigazgatási te­rületek elosztásával történt, az nem történhetik meg a törvénykezési területek elosztásával is ? S mit kíván továbbá a kormány, mit különösen a t. igazságügyminiszter úr? azt kívánja, mint mondom, hogy valamennyi bíró a 3 év lefolyása alatt a mi­niszter úr által szabadon, saját belátása szerint nyugdíjaztathassék, más székhelyre áttétethessék, vagy pedig megtartathassák. Az előttem felszólalt igen t. tagtársaim kifejtették ezen kívánságnak helytelenségét, sőt veszélyes voltát, kiemelve men­­nyire meg fogná az rendíteni nemcsak az egyes bí­ráknak állását, s a törvényben vetett bizalmat, hanem átalán fogva az igazságszolgáltatást. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy ez ezen mű­veletnél csupán a közérdek, csupán a haza szent ügye fogja vezérelni. Ámbár, bocsánat az őszinte szóért , a közjegyzők kinevezése nem épen a leg­kecsegtetőbb praecedens, mind a mellett hajlandó vagyok megengedni, hogy a t. miniszter urat a bí­rák áthelyezése és nyugdíjazásánál csupán a saját belátása szerinti közérdek fogja vezérelni. Ámde ismeri-e valjon a t. miniszter úr az országnak vala­mennyi bíráját ? Három vagy 4 ezer embert, a­kikről itt szó van a­kiket nyugdíjazhat vagy áthelyezhet, nem ismer­het, és ha nem ismeri, kinek információja, kinek értesítése nyomán fog elindulni ? A bírákat és az alárendelt személyzetet illetőleg, az elnökök talán a királyi ügyészek értesítése nyomán az elnökre nézve nem tudom kit fog meghallgatni. De minden­esetre más emberek információjára fogja alapítani intézkedéseit, s jót állhat-e a t. miniszter úr azért hogy azon férfiak, a­kik hivatva vagy hivatatlanul informatióval fognak szolgálni, neki mindenkor csak a közügy, csak a haza érdeke által fognak ve­zettetni, hogy nem atyafiság, komaság fog szere­pelni az ő fellépésüknél. Avagy nem ijesztő példa gyanánt áll-e ott az első szervezés ? Bittó István képviselő úr mint akkori igazságügyminiszter, nem szintén azt ígérte, nem azt fogadta-e, hogy a bírák kinevezésénél csakis azoknak érdemére, azoknak képességére, azoknak jellemére nézve lesz tekin­tettel? S mégis ki az 1. ház, akár a jobb, akár a baloldalon üljön, a­ki a volt t. miniszter urnak ezen igéretét beváltottnak merné állítani. Nemde maga a belügyminiszter ur epuratióról volt kénytelen szólani, azon elemeknek epuratiójáról, a kiknek kineveztetése Bittó volt igazságügyminiszter urnak köszönhető. S ha ez megeshetett az első szervezés­nél, megeshetik egyik miniszteren, vajon a mostani igazságügyminiszter úr csalhatatlan ? A t. belügy­miniszter úr szükségesnek látta ezen felhatalma­zást két oknál fogva, először azért, mert úgymond a bírói kar oly selejtes elemekkel vegyes, hogy azt ezektől az igazságszolgáltatás érdekében mielőbb meg kell tiszítani; kívánta másodszor megtakarí­tás, illetőleg pénzügyeink rendezése végett. Elismerem és fájdalmasan ismerem el, hiszen nem egyszer mondottam, hogy a mi bírói karunk, tisztelet becsület a kivételeknek, nem épen a leg­tisztább elemekből van ötsszealkotva, akár a képes­séget, akár az erkölcsiséget tekintsük. De azért te­hát, mert vannak köztük olyanok, a­kik érde­­metlenül bírják a helyet, a­melyre állitattak, az­ért az összes birói személyzetet a jókat azonképen mint a roszakat a miniszteri önkénynek vetni alá, ezt uraim én nem akarom, épen az igazságszolgál­tatás érdekében nem akarhatom, készebb lévén tűrni azt, hogy az igazságszolgáltatás még egy da­rab ideig a mostani állapotban legyen és a selejtes elemek kiküszöbölése az idő és illetőleg a fegyel­mi eljárásra hagyassék, sem hogy a miniszteri ön­kényt damoklesi kard gyanánt az összes bírói sze­mélyzet felett 3 éven keresztül felfüggesztetni en­gedjük. Elégtelen, hatálytalan a fegyelmi eljárás. Ám méltóztassanak törvényt indítványozni, a­mely azt hatályossabbá tegye; mi két kézzel meg fogjuk ra­gadni az alkalmat arra, hogy törvényes uton a bí­rói kar megtisztittassék, de az önkénynek, legyen az miniszteri vagy bármilyen önkény, barátai nem vagyunk, nem lehetünk. A másik indok, melyet a t. belügyminiszter úr említett, a pénzügyi tekintet volt. Ha van e házban valaki, én vagyok az, a­ki az ország zilált pénzügyeit tekintve, a legnagyobb ta­karékosságot tartom szükségesnek, de azért az igazságszolgáltatás lényegét a pénzügyi tekintet­nek mégsem akarom feláldozni, nem különösen ak­kor, midőn én és barátaim közül többen más mó­dokat ajánlottunk arra, hogy az ország pénzügyeit rendbehozzuk. Ám de azt mondják talán a minisz­ter felelős lesz a bírák nyugdíjazásáért és áthelye­zéséért is, és a törvényhozásnak mindenkor sza­badságában álland kérdőre vonni őt, ha a nyert felhatalmazással ne­talán visszaélne. Uraim nem­csak minket, más országokat is megtanított a ta­pasztalás, hogy a miniszteri felelősség egymagában elégtelen biztosítéka a szabadságnak, elégtelen biz­tosítéka az alkotmányosságnak , a miniszteri fele­lősség rendes időben és különösen akkor, midőn a miniszter háta mögött nagy többség áll, oly kard, mely nem szürszálon, hanem vastag­ kötélen függ, a­melyet a kisebbség, a­melyet a felszólalások­ a miniszter fejére nem ejthetnek le, a­miért is min­denütt hatályosabb biztosítékokról kellett gondos­kodni, hogy a szabadság és alkotmányosság bizto­sítva legyenek. Ezen indokoknál fogva szükségtelen monda­nom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot áta­­lánosságban részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, csatlakozván Lázár Ádám­­. képviselő­társam határozati javaslatához. (Helyeslés a balol­dalon.) Csemeghy K. megjegyzi, hogy neki a törvény létrejöttében semmi része nem volt, sőt a minisz­ter engedelmével épen ő hangoztatta volt a lapok­ban, hogy száz és néhány törvényszék felállítása Magyarország igazságügyeinek sem felel meg, mert annyi bíróképes egyén nálunk nem található. Csiky Sándor: T. ház ! ’Azon törvények közt, melyek romlására nemzetünknek, és a világ előtti tekintélyének elhomályos tására foglalnak helyet törvénykönyvünkben, én úgy vagyok meggyőződve, talán következményeiben veszélyesebb ,egyetlen­egy nincs megírva, mint az előttünk fekvő törvény­­javaslat. T. hát­­ mi van ebben ? Az igazságszol­gáltatásnak egyedárusága kapcsolatosan a minisz­teri mindenhatósággal és a parlamentáris absolu­­tismussal. Mert hiszen t. ház, ha a magyarországi mostani bírák, a 1­07. törvényszékben működő ta­gok feje felett naponkint a damoklesi kard úgy le­beg, hogy azt nem tudják, melyik peremben vágja le fejüket, vagy fosztatnak meg hivataluktól, akkor az igazságszolgáltatásban legszorgalmasabb, leg­­értelm­esebb, a legnagyobb bizalmat bírni érdemes bíró sem fog magában kedvet és hajlamot találni. Mert mikor a biró azon bizonytalanságunk van k­­ naiaiom eieu an­anaa, na vuiarm­iet­.iuVccuva A’gjf.a­vagy másik bírónak elmozdítását érdekükben álló­nak lenni találják azt elmozdítják és helyébe egyik másik kegyeltjét teszik oda tetszésük szerint, a mint azt jónak látják, hol van akkor t. ház az an­­­nyira hangoztatott bírói függetlenség, elmozdíthat­­­lanság? Én tehát t. hát a törvényjavaslatot már csak ezen oknál fogva sem fogadhatom el a rész­letes tárgyalás alapjául. Ennek beterjesztését me­rényletnek (Derültség) tartom, mert ez Magyaror­­szágban az igazságszolgáltatásnak eltemetése, ez pedig személy és vagyonbátorság semmivé tételét hordja méhében. Azt hallottam te­hát az épen most bejött bel­ügyminiszter úrtól tegnap említeni, hogy ő igen habozott a felett, várjon ezen törvényjavaslatot pártolja-e vagy nem ? Hanem azután igen meg­hányta vetette az indokokat, a­melyek őt mégis arra bírták, hogy azt támogassa és mikor ezt teszi, teszi csak azért, mert a kényszerűség erőszakolja őt. T. ház! Én megvallom, a kényszer fenforgását ebben a kérdésben akárhogy keresem, nemzeti ér­dekből sehol sem találom. Ha kényszerűséget lehet benne keresnem és találnom, azt egyébben gyöke­rezni nem látom, mint abban, hogy a kormány az új választási törvényekben tiltott vesztegetést, lé­­lekvásárlást, mely az eddigi választások alkalmá­val az előbbi kormányok részéről is igen nagy mérvben gyakoroltatott és ezen segédeszköz által szerezték meg maguknak a többséget, talán a maga részére szintén fentartani óhajtja; igen, de a tör­vényt nem akarja megsérteni, mert ott a veszte­getés, erőszakoskodás, lélek­vásárlás nyíltan tiltva van, tehát módról kellett gondoskodnia, a­melyen azon czél mégis elérhető Ingyen, melyet más esz­közök által az eddigi kormányok elértek, és erre nézve legczélravezetőbb, legbiztosabb eszköznek látszott előtte az, a­mi ezen törvényjavaslatban a ház elé terjesztetett. Mert te­hát van 107 törvényszék és e törvény­ben az van mondva, hogy ezek közöl 43-at szabad tetszése szerint megsemmisíthet a kormány. Már most a 107 törvényszék köréből egy sincs bizto­sítva, hogy nem őt fogják-e feloszlatni és e szerint a 107 törvényszék valamennyi tagjai félhetnek at­tól, hogy őket fogja sújtani a törvény erejénél fogva megadott hatalma a miniszternek és minisz­teri hivatalnokoknak. És még itt nincs megállapo­dás, mert ez még csak a törvényszéki tagokat, a­kik évenkint 11 millió írtba kerülnek, sújtja; de itt nem csak ezek vannak érdekelve, hanem érdekelve vannak az egyes kerületek és az egész ország, mert a 107 törvényszék az egész ország népességére terjed ki; ha tehát e törvény létrejönne, az egész ország népességének félni kell attól, hogy az igaz­ságszolgáltatástól megfosztatik, ha nem a minisz­terek és miniszteri hivatalnokok tetszése szerint fog választani. (Nagy derültség.) T. ház! Ezen te­kintet az, a­melynél fogva bátor voltam állítani, hogy a 67 óta megalkotott rész­törvények körében e törvényjavaslatnál egyetlenegy sajtóbbat és kö­vetkezményében veszélyesebbet nem ismerek. De hallottam azt is mondani, hogy ezt azért kell tenni, mert takarékosságra van szükségünk a mostani szorult pénzviszonyok között, itt pedig minő szép takarékosságot viszünk véghez, midőn 43 törvényszék feloszlatása által a kincstár részére körülbelül 40,000 frtot fogunk megtakarítani. De nem úgy áll a dolog, mert ha ezen 43 törvényszék feloszlatásával a nyugdíjak kiosztogatása és a teen­dőknek járásbíróságokra való átruházása folytán a járásbíróságok személyzetének szaporítására szük­séges költségek felvétetnek, alig marad valami eb­ből a takarékosságból a­mi a kincstár szükségleté­nek fedezésére fordítható volna. Én ez indokoknál fogva Lázár képviselőtársam módosítványát maga­mévá teszem, a törvényjavaslatot pedig részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Vajda János kiemeli, hogy az igazságügymi­niszter e­t javaslatot indokoló beszédében mindenek előtt előadta, hogy csak azon remén­nyel fog­ e munkához, és csak akkor hiszi, hogy ez által az ország törvénykezésén s­­ gíthet, hogyha a járás­­bíróságok illetékessége 500 írtra felemeltetik, a telekkönyvi ügyek pedig nagy része a járásbírósá­goknak átadatik, és az örökösödési ügyek olyan része, mely bírói ellátást igényel.­­ Azonban még a járásbíróságok ily módon szervezése, s az illeté­kesség ily módon felemelése sem felel meg szónoa nézete szerint azon kivánalmaknak, mely a tvényszé­­kek leszállítása folytán szükségessé teszik a járás­bíróságok illetékességénk még más m­ódon feleme­lését is. Mert tudjuk úgymond, hogy mivel a társas­­birósági rendszerre fektettett 1872-ben Magyaror­szágon a törvénykezés, minden birtok-ügy a társas­­birósághoz utasitattatott elintézés végett. Innen van, hogy egy hold föld kérdésben való eljárás is messze mértföldekre menő utat vesz igénybe a szegény felektől, kik társas bíróság előtt kénytelenek jogu­kat érvényesíteni. Ha tehát a járásbíróságok ille­tékessége a telekkönyvek által felemelhető, a kisebb birtok­perek is a jár­bírósághoz volnának átteendők, hogy legalább azon ügyek, melyek a járás körében fekszenek, a kisebb birtokokat illetőleg a járásbí­róság által i­déztethessenek el. Hogy nem fogja jobbá tenni e javaslat a törvénykezést, s hogy a törvényszékek reductiója nem eszközölhető a járás­­bíróságok illetékességének felemelése nélkül, ez a­­ javaslat indokolásában hivatott példákból is vilá­gos.­­ Ezek után kijelenti, hogy a­­ javaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja, hanem ragaszkodik Lázár Kat. javaslatához. 1 Ezzel az átalános vita befejeztetvén s a több­ség elfogadván a tjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául a ház megkezdi a részletes tárgyalást. A czimben Lázár A. „elsőfokú“ kitétel helyett a korábbi törvényeknek megfelelő „első­­folyamodású“ jelzőt ajánlja. — A többség azonban változatlanul fogadja el a czímet. Az 1. § uál Gaál M. a második bekezdésben, mely így szól: Ezen törvényszékek székhelyeit és területét ideiglenesen a ministerium, az első fokú bíróságoknál alkalmazandó bírák és bírósági hiva­talnokok létszámát pedig az igazságügyminister ál­lapítja meg a következő megtoldást indítványozza: E szó után „és területén“ igtattassék ezen tétel: „tekintettel arra, hogy a megyék és kerületek mindegyikének legalább egy törvényszéke megma­radjon.“ Lázár Ádám indítványozza, hogy az 1. §. második kikezdésében ezen szó: „és bíróságok ki­hagyásával a következő lenne beiktatandó „úgy a a kir. egészség tagjai és mindkettőhöz szükséges hivatalnokok“. Ehhez képest az 1. §. következőleg hangzanék. Az első fokú királyi törvényszékeknek az 1871. XXXII. törvényczikk 1. §-ában és 1873. XXVII. törvényczikk 15. §-ában megállapított szá­ma huszszal alább szállittatik. Ezen törvényszékek székhelyeit és területét ideiglenesen a ministerium — idejönne Gaál Mihály módositványa. A foly­tatás pedig következőkép hangzanék : „az első fokú bíróságoknál alkalmazandó bírák, úgy a kir. ügyész­ség tagjai és a mindkettőhöz szükséges hivatalno­kok létszámát pedig az igazságügyminiszter álla­pítja meg.“ . . Horánszky N. előadó a beadott két módosít­­ványt el nem fogadhatja: Gaalét azért nem, mert az e törvény végrehajtását lehetetlenné tenné; Lá­zárét pedig, mert a 43 törvényszék eltörlésének oka világosan ki volt már tüntetve. Simonyi Ernő: Megvallom, hogy azon érvet, melyet a bizottság t. előadója felhozott egyátalá­ban döntőnek nem tekinthetem. Ha a minisztérium oly fontos reformkérdéssel lép elő, mint a törvény­­kiválthatja a törvényhozás azt,­ hogy akkor"k­iírt egy jól átgondolt és kész tervvel lépjen elő. Ha­nem mit mond a minisztérium ? Hogy a törvény­székek száma 64-re leszállítható, de hogy 64-re, vagy többre szállítandó le, azt nem mondja, csak arra kötelezi magát, hogy 64-nél kevesebb nem lesz. Méltóztassanak megengedni, oly nagy fontos­ságú törvénykezési intézkedést hozni javaslatba, mint a­milyen itt javaslatba hozatik s oly készü­letlenül lépni a törvényhozás elé, ezt én megval­lom a parlament kormányzati rendszerével össze­egyeztetni nem tudom. Egyátalában én tartózkod­tam felszólalni ezen törvényjavaslatnak átalános tárgyalásánál s nem szólaltam volna most sem fel, ha ezen §. oly rendkívüli felhatalmazást nem fog­lalna magában, hogy én nem tartom elégségesnek s képviselői kötelességemmel összeférhetőnek, hogy egyedül szavazatommal mondjam ki azt, hogy én ezen §-t nem fogadom el, hanem e néhány szóval indokolni kívánom, miért nem fogadom el ezen § t. Méltóztatnak emlékezni te hát, hogy néhány év előtt az igazságügyminiszter a ház elé jött és a bírói függetlenség nevében felszólította a népkép­viselet alapján választott törvényhozást, hogy a törvényhozás tagjai választóikat egyik legszebb polgári joguktól, a bírák választási jogától fos­szák meg, mert úgy mondták, hogy ezt a bírói függet­lenség úgy kívánja. Most jön egy másik miniszter és azt mondja a háznak, semmisítsék meg a bírói függetlenséget és hatalmazzák fel a minisztert arra, hogy bármely perezben bármely bírót elmoz­díthasson. (Igaz ! Igaz a baloldalon) nyugdíjazhas­son, elhelyezhessen, bármely törvényszéket meg­szüntethesse vagy áthelyezhesse. Én megvallom te­hát, hogy ilyen játékot űzni az ország legszentebb érdekeivel én egy parlamentben sem láttam soha. (Helyeslés a baloldalon.) A­mi azon indokot illeti, mely tegnap az ál­lamtitkár által felhozatott, hogy a képviselők e kérdésben érdekelve volnának és hogy ennélfogva a dolgot nehéz volna keresztül vinni és hogy az eredmény meghiusittatnék, ha a megszüntetendő törvényszékek megneveztetnének, én megvallom te hát, meglehet, hogy hibás felfogásom van, de úgy látom,­­ hogy egy miniszter a törvényhozásod nagyobb insultust nem tehet, mint a­mikor azt fel­tételezi, hogy kimutatván az ország szükségletét, kimutatván azt, hogy bizonyos intézkedések az or­szág érdekében szükségesek, ahol személyes he­lyi vagy más magán­érdekeknél fogva a képviselő­ház többsége hozzájárulni nem fog, feltételezi azt, hogy magán­érdekeknél fogva a képviselőház több­sége nem fogná a minisztert felhatalmazni arra, hogy az illető törvényszékeket megszüntesse. (He­lyeslés a baloldalon.) Egyátalában te ház oly nagyszerű felhatalma­zást, mint itt kívántatik, csak rendkívüli esetek­ben s akkor is csak ideiglenesen kívánhat a kor­mány. Igaz itt is az mondatik, hogy ideiglenesen, azonban megvallom, hogy itt ezen szónak értelme nincs. Én részemről nem tudom felfogni, mit akar­nak azzal mondani, hogy „ideiglenesen a ministe­rium rendezi“ vagy talán még más valaki is akarja rendezni később? (Úgy van­ a baloldalon). De te hát­ rendkívüli esetekben is, ha a kormány ily rendkívüli felhatalmazást kiván, akkor ezen felha­talmazásnak alapja csak igen nagy bizalom lehet mert eltekintve a tisztelt igazságügyminister úr sze­mélyétől, mert hiszen a mi az igazságügyminisztum­­ban eddig történt, abban ő a legártatlanabbak közé tartozik, neki még nem sok teendője volt de egyá­talában te hát, midőn azt látjuk, hogy ámbár az igazságügyminiszerek a személy tekintetében vál­toznak, a szellem mindig ugyanaz maradt, akkor azt mondani, hogy viseltessünk bizalommal és ad­junk ily rendkívüli felhatalmazást a ministernek kezébe, én megvallom, ezen kérést a legcinikusabb­nak tartom, melyet valaha egy miniszer egy tör­vényhozáshoz intézett. (Helyeslés a baloldalon). Én te hát ezeke­t akartam csak elmondani. Én azon felhatalmazást, melyet a t. minister úr ezen törvényjavaslat 1-ső §-ában kér, sem indokoltnak sem a parlament méltóságával megegyeztethetőnek nem tartom, és annálfogva ezen szakaszt meg nem szavazom. (Helyeslés a balon). Gubody Sándor: T. ház ! Ha mi a bírák ér­dekeit tekintetbe nem vesszük, s ezekkel épen úgy bánunk, mint azokkal, a­kiknek hazájuk soha nem volt, a­kik legfeljebb csak áthelyezési költségüket sajnálják, akkor oda fogunk jutni, hogy a legjobb, legértelmesebb egyének állásukat nyugdíjazásaik veszélyeztetésével is odahagyják. Igaz, hogy sokan azt mondhatják, hogy bővelkedünk bíróságra al­kalmas egyénekben, fájdalom, igaz, hogy a kínálat e tekintetben is Magyarországban sokkal nagyobb mint a kereslet — de vigyázzunk uraim, hogyha a takarékosságot viszünk véghez a nyugdíjazások, áthelyezések által, vajjon nem fogunk-e több kárt tenni az igazság­szolgáltatásban, midőn kiváló be­­csületességü, értelmes egyének kényszerülve lesz­nek állásaikat elhagyni. Én ennélfogva bátor va­gyok a második §-hoz következő m­ódosítványomat elfogadásra ajánlani. (Felkiáltások: Nem arról van szó !) (Gubody Sándor leül.) A többség az 1. §-t változatlanul fogadja el. A 2-ik§-nál Gubody Sándor következő módo­­sítványt nyújt be: „A 2. §­ utolsó előtti sorában a nyugdíjazhatók vagy áthelyezhetők“ szavak elé szurassék a következő mondat: „Különös tekintet­tel hasonló körülmények közt a családos és fekvő­­ségekkel bíró egyénekre.“ Star­eska Imre hazánk azon sajátságos viszo­nyánál fogva, hogy különféle nyelvü lakosokat fog­lal magában, a bírák képesítményei között legfon­tosabbnak tartja a nyelvekben­­ való jártasságot, annyival inkább, mert az elsőfokú királyi bírósá­gok hivatvák magukkal a magán perlekedő felek­kel közvetlenül érintkezni s szükségük van az il­lető vidék nyelveit tökéletesen birni, mert az illető vidékeken divatozó nyelvek ismerete nélkül a leg­jobb akaratuk daczára sem hozhatnak igazságos, és ha ítéletet. Az olyan biró, ki teljesen és tökélete­sen a vidék nyelvét nem ismeri a birói functiókra minálunk per absolutum nem is lehet képes, és ha képes nem lehet, akkor csak az igazságszolgáltatás és törvénykezés hátrányára fungál nemcsak, de sőt a birói tekintélyt a köznép előtt és átalában a per­lekedő felek előtt aláásni fogja. Ennek következté­ben, nem csak a birói képesitvény, nem csak az igazságszolgáltatás és ezzel karöltve járó társada­lom, hanem különösen a köznépnek érdekében is, a­mely szintén teljes joggal követelheti, hogy ké­pesített bírái legyenek, a következő módosítványt nyújtja be: „Az első fokú járásbíróságok“ újabb szervezéséről szóló tvjavaslat második szakaszához, az utolsó sorban „vagy“ szó után létessék : „az il­lető vidéki nyelveknek az 1868. évi 44. t. sz. 27. §-ában követelt teljes ismeretére figyelemmel. A többi marad. Alá vannak még írva Hodossik József és Miletics Szvetozár. Helfy Ignácz: Ezen §. az, mely leginkább tar­talmazza azon rendkívüli korlátlan felhatalmazást, mely ellen úgy én, mint t. elvtársaim az átalános vita alkalmával felszólaltunk. Hogy most ezúttal újból felszólalok, távolról sem teszem ezt mintha azon reményben volnék, hogy a t. többséget most kapac­itálom, hanem teszem egyedül azért, hogy lássa az ország először, hogy azon érvek, melyeket mi felhoztunk, ugyanazok, melyek néhány év előtt azok által hozattak fel, kik tegnap és ma ellenünk szólottak. Hivatkozni fogok itt röviden egy igen jeles szónokra, ki a legelső birói szervezés alkalmával, midőn arról volt szó, hogy négy évre történjék a kinevezés, vagyis, hogy négy éven át a bírák a kor­mány lői jogJa jelleiv, cMicub­u/iOluUi .‘ „igj" a, t>h­a négy éven keresztül a miniszter kegyelmétől fog függeni, egy hatalmas sereget nyer a miniszter, a minisztérium rendelkezésére, melyre nézve én is azt hiszem, hogy nem az a szándék ugyan ma, de melynek bizonnyal a választásoknál is nagy hasznát fogja venni a kormány. Továbbá azt mondotta azon jeles szónok : akarom, hogy a kinevezett bíró a kormány befolyásától függetlenítessék és a­ki in­dítványozni képes, hogy az ország nagyszámú bírái éveken keresztül a miniszter tetszésétől függjenek és az, ki képes azt pártolni, vagy ebben még előnyt is látni, én annak ugyan soha elhinni nem fogom, hogy czélja a biró függetlenitése. E szavakat mondotta 1869. julius 28-án Tisza Kálmán mai belügyminiszter ur. Én ajánlom a t. belügyminister urnak, kérdezze meg most magától, hogy miként bírja összeegyeztetni tegnapi szavait azokkal, miket akkor mondani méltóztatott.­­ Ha mi azt állítot­tuk, hogy ezen egész tvjavaslatnak semmi más czélja mint nagy hatalomra szert tenni, és netalán ezen hatalmat fegyverül használni fel a választá­soknál is, még­pedig nemcsak egy választásnál, mert a jelen törvény épen 3 évre szólván, a jelen és jövő választások idejére is kihat, ha mi ezt mon­dottuk, nem tettünk egyebet, mint ismételtük a belügyminiszter úr saját szavait. Nem fogadja el a §-t. Horánszky N. megjegyzi, hogy azon időben arról volt szó, hogy tömegesen bírák kineveztesse­­nek, ma pedig arról van szó, hogy tömegesen elbo­­csájtassanak. Lázár Á. Sajnálom, hogy a t. belügyminiszter úr nincs jelen, ki legjobban képes lett volna ak­kori szavait, melyekre Helly képviselőtársam hi­vatkozott, megmagyarázni. Megengedem, hogy e magyarázatot megkísérlette az igazságügyi előadó úr halványan visszadni, de kivánatos lett volna, mint említem, hogy maga a belügyminiszter adjon értelmezést szavainak. Egyébiránt a­mi a szőnye­gen levő 2. § t illeti, arra két módosítványom­ van. Itt van ugyanis azon leghatalmasabb intézkedés, hogy a bírósági leszállítás ötletéből az összes bí­róságok létszáma áthelyezhető és nyugdíjazható állapotba tétetik. Ha csak arról volna a szó, hogy azon 43 törvényszéknek, mely 3 év folyamában át fog alakíttatni, személyzete nyugdíjaztassék vagy áthelyeztessék, akkor többek felfogása szerint ta­lán nem volna miért e fölött keseregni, de miután az összes tehát 107 törvényszék van kérdés alatt, s e leszállítás alkalmából mindnyájuknak tagjai, valamint a kir. ügyészségek tagjai is és az azokhoz tartozó hivatalnokok ok nélkül a miniszteri ön­kénynek és így az áthelyezésnek és nyugdíjazás­nak lesznek kitéve, miből az államra kimondhatat­lan kár, az igazságszolgáltatásra pedig nevezetes hátrány fog hárulni, ezen intézkedést nem fogad­hatom el, s a második sor e kitételét „összes“ ki­­hagyandónak és ehelyett ezt a kifejezést kérem tétetni:­­megszüntetendők.“ Ez fejezné ki azt, a­mi itt czéloztatik, hogy 43 törvényszék megszün­tetendő lévén, annak személyzete a szükséghez képest áthelyezhető vagy nyugdíjazható. E §. utol­só előtti sorában levő e kitételt pedig „a 3. §. kor­látai között nyugdíjazhatók vagy áthelyezhetők“ szükségtelennek tartom, mivel az 1871. IX. t. sz. 2. § a az áthelyezés, 12. §-a a nyugdíjazás esetei­ről rendelkezik Ez ok nélkül való ismétlés volna, s azért ezen kitétel helyett a következőt ajánlom: „az 1871. t. sz. 2. és 12. §§. értelmében áthelyez­hetők vagy nyugdíjazhatók.“ Az „áthelyezés“ szót azért tettem a „nyugdíjazható“ szó elé, mert az idézett törvényczikkek ezen sorrendben követ­keznek. Hoffmann Pálnak a 3-ik §-hoz van ugyan mó­­dosítványa, de tartván tőle, hogy ha a 2-ik§. a szó-

Next