Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. május (1. évfolyam, 28-50. szám)

1875-05-04 / 30. szám

IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10. — Negyedén­e. . . 5. — Egy hóra . . . 1.S0 Egy szám S krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hider­­tésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG"-ra. April— juni évnegyedre . . . 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April—deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két bóra ... 3 frt. 60 kr. Egy bóra.............................I frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az «Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Azon 1 ez. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése a múlt hó végével lejárt, tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjen. VT Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisz­telettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 fo­rint pótlékot posta utján beküldeni. Kelt Budapest, márczius 30. A mai illés­ „Ou est Lambert“ — hangzott fel a ki­áltás Napoleon utolsó éveiben Páris minden utczáján. Keresték Lambertet s a gúnyos ka­­czaj visszhangzott az elégedetlen közvélemény kebelében. „Hol a programm“ — hangzik most fel mindannyiszor alsó és felsőházban, valahány­szor a jelen kormány létalapja kerül kri­tika alá. Az „Ellenőr“ épen vasárnapi számában akarta bebizonyítani azt, hogy minek is az a programm. Hiszen Gambretta sem adott most programmot párisi választói előtt, mit kerestek ti programmot a mostani magyar kor­mánytól ? — mondá körülbelül. Baculus in angulo, tehát eső lesz, — el­mondhatjuk erre is. Mert Gambetta mondott valamit, hogy jelenleg felesleges tőle pro­grammot kivánni, abból miképen lehet követ­keztetni azt, hogy a Tisza kormánytól is feles­leges programmot kivánni, — csak az „El­lenőr“ észjárása foghatja fel. Gambetta jogo­san mondhatta, a­mit mondott, mert először, Gam­betta nem akasztotta szegre el­veit, mint Tisza et comp., tehát újabb pro­grammra szükség nincs. Másodszor Gambetta nem ül kormányon, nincs kezében az állam ügyeit intéző hatalom: mond programmot vagy nem mond — legfelebb is választóit érdekli, de akár mond, akár nem mond, nincs érde­kelve általa közvetlenül az ország „lét — s nem létének“ vitális kérdése.­­ Hanem hát az „Ellenőr“ nem szokott distinctiókkal törődni. Elég neki, ha Angliá­ban vagy Francziaországban találhat egy phrasist, mely cseng-bong, mint a lyukas üst, akár illik akár nem a koncertben, ő azért fújja a magáét, mint egy megtestesült trompetta. úgy látszik, hogy vasárnapi kedélyes czikke a Gambetták a Trompettákról nem igen győzte meg azokat, a­kik még­is jobbnak látják tudni és látni valamit — mint csak statisták szere­pelni az ország érdekei körül. Különben is, a kormány nem panaszkodhatik a statisták hiá­nyáról, környezvén őt ilyesek bővében. Nincs oka tehát zúgolódni azon, ha a közönség még­is tudni akarja, hogy tulajdonképen mit is akar a jelenlegi kormány — az ő bőrére cse­lekedni ? Csodálatos az az ingerlékenység, mely a kormány tagjai arczáról tükröződik le, vala­hányszor az a kérdés intéztetik hozzá: hogy mondja hát el, mit akar, mit tervez, mi a programmnja? Eddig azzal mentegette magát: csak pár hete, hogy a kormányon ül, tehát még ideje sem volt összeszedni gondolatait. Ma, isten kegyelméből, két hava, hogy áll a kormány — hanem még most sem szedte össze gondolatait. És még ők lesznek idege­sekké, ha azt kérdik , hogy tetszett-e már va­lamit gondolni az ország jövendőjéről is. — Mintha bizony csakugyan „isten kegyelmé­ből“ datálnák legitim jogaikat, s a kormány­zásuk alatt levő halandók tartják szerencsé­jüknek, ha ők egész dictátori kényük-kedvüket gyakorolják görnyedt hátukon. Körülbelül oda is irányul a jelen kormány törekvése, hogy ha lehet dictátori hatalommal evezzék át a szoros parlamenti ellenőrködés befolyása alatt ideges hatalmi körüket. Aprán­ként dictátor lesz minden miniszter saját tár­­czája körében, hol aztán működik úgy, a­mint létérdeke követeli azt. Igaz, ígérik, hogy majd számolni fognak tettükről annak idejé­ben,­­ hanem az általuk creált parlament előtt. Jól átdolgozott parlament előtt könnyű lesz számolni. És nem dictátori hatalom-e már az, a­mi az igazságügyminiszternek tárczája körében megadatott ? Nem ily dictátori hatalmat ké­szül szerezni a közlekedési miniszter is ? Hát a pénzügyminiszter programmtalansága, s en­nek eltűrése a többség által, nem implicite „teljhatalom“ a pénzügyminiszter részére? Majd fog a belügyér is szerezni ilyesmit a maga részére, így megy ez tovább. Ez lesz az­tán a gyönyörű parlamentáris kormányzás. Minek is az a programm. Allah minden, ő a hatalmas. Allah a bölcs, s mindent okosan vé­gez. Bízzunk Allahra mindent, majd elvégzi ő. Utoljára oda lyukad ki, hogy ha Allah — vagy­is a Tisza-kormány olyan bölcs — minek még maga a parlament is ? Ide megy ki a kormány okoskodása pro­­gramtalansága védelmére. A kormány okoskodá­sának mondjuk, mert eddig még képviselő nem vállalkozott e parlamentáris fictamodás védel­mére. Maga a kormány védi eszméjét, illetőleg eszme­szegénységét: pártja rá szavaz, de han­got nem ad védelmére, legalább ma még nem szólt senki mellette. A mai ülésben S­e­n­n­y­e­y báró vetette fel a kérdést: hol a kormány programmja? E kérdés csak viszhangzik Sennyey pártján, mert az ismételten tétetett már fel pártunk ré­széről. Sennyey követelte most a kormány programmját, szemben különösen a közelgő vá­lasztásokkal. Tudnia kell a választóknak, hogy kire miért szavazzanak! ügy van. Sennyey után Almássy Sándor beszélt behatóan bírálva a jelen kormány álláspontját, vagyis inkább álláspont-nélküliségét. Azután Simony­i Ernő mondta el bírálatát, mel­lyel a kormányok gyengéjére szokott tapintani. A beszédeket olvasóink figyelmébe ajánljuk. A képviselő­ház vasúti és pénz­ügyi együttes bizottsága ma d. u. 5 óra­kor tartott ülésében tárgyalta a vasutak építéséből felmerült kártalanítási követelések kiegyenlítéséről szóló­­javaslatot. A magy. észak-keleti és a nyíregyház-ungh­­vári vasutak függő kérdésének rendezéséről szóló­­javaslat s az illető szerződés felolvastatása után Zsedényi azon kérdést intézi a kormány jelen­levő képviselőihez, miképen történhetett az, hogy a hozott roppant áldozatok daczára a vasutak ismét az állam pénzét veszik igénybe, úgy látja, hogy a közlekedési minisztérium illető közegei hiányosan készült tervek alapján ajánlották az engedélyezést; kívánja, hogy a minisztérium utasí­tasék arra, hogy ilyen eljárás jövőre ne történjék. P­é­c­h­y miniszter válaszában biztosítja előtte szólót, hogy jövőben csak részletes tervek alapján történnek az engedé­lyezések. Lipthayd. a kártalanitási követelések alapos volta felől nincs kellőleg felvilágosítva. Mire Záhorszky közi. min. tanácsos részletes felvilá­gosítást ad. N­i­k­o­l­i­c­s Sándor az U­nion­ bank túl­ságos követeléseit támadván meg, kijelenti, hogy nézete szerint a minisztérium illető közegei felelősségre vonattassanak. — S­i­m­o­n­y­i Ernő nem hiszi, — hogy az országgyűlés hátralevő ideje elég legyen a számítások megvizsgálására, kívánja a jelentésbe betétetni, — hogy a fele­lősség továbbra is a miniszteré.­­ Végre Zse­­d­é­n­y­i, S­z­é­ll és P­é­c­h­y felszólalásai után a bizottság a tjavaslatot átalánosságban elfogadta, mire a részletek észrevétel nélkül helyben hagyat­tak. Ezután az átalános felhatalmazásról szóló tjavaslat vétetett fel. Ez ellen Helly emel szót, mire hosszabb vita után az 1. §. elfogadtatott. Felhívás: Ragályi Ferdinánd elnök úr által megbízat­­tam, hogy a Göm­ör- és Kis­hontmegyei elvh­ű, nem fusionált ellenzéket nevében értesítsem, — misze­rint május hó 6-án Tornallyán d. e. 10 órakor fogja a párt szervezkedési gyűlését megtartani, hova mind azok személyesen, vagy levél általi nyilatko­zataik által eljönni és jelen lenni kéretnek, akik eddig vallott ellenzéki elveik hűségére fátyolt nem vetettek. Tisztelettel — Kubinyi Arnold. Félegyházáról azon tudósítást ves­szük, hogy az ottani 48-as párt meghívása folytán R­á­­tonyi János onnan választott képviselő és I­r­á­­nyi Dániel ott tegnap megjelentek. A vasúti állomásnál történt fogadtatás után a vendégek a városház elé mentek, a­hol is mintegy kétezer pol­gár előtt előbb Rátonyi János rövid szaba­d­ be­szédet tartott, azután Irányi Dániel hosszasabban fejtegette az ország mostani pénzügyi helyzetét, a politikai pártok törekvéseit és egymáshoz való vi­szonyát, ezeknek nyomán bebizonyítva, hogy csak a közös ügyek megszüntetése által lehet remélni azt, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreál­­littatni s az ország jóléte előmozdittatni fog. Sze­retjük hinni, hogy azon néhány elvtárs is, ki a „sza­badelvű“ ezég által elhagyta magát csábittatni, a régi 48-as zászlóhoz vissza fog térni, mely alatt társainknak roppant többsége most is áll s megma­radni óhajt.­­ Ugyanez napon, csak hogy előbb tartotta egyébiránt az úgynevezett szabadelvű párt jelöltje is, Szivák úr, a maga program­beszédjét a városház termében, mint értesülünk mindenféle jót ígérve, épen úgy mint tették eddig is a közösügyes alapon álló jelöltek egytől egyig, a­miből hogy mit tartottak meg, a nemzet nemcsak látja ma, de még inkább érezi, kinek javára kebleztessék be a zálogjog. Ugyan­azon törvény 173. §. a biztosíték czélját határozza ö meg; személyeket, a­kiket a biztosítékra zálogjog illet, meg sem nevezhetett. Hogy a közjegyzői tör­vénynek ez intézkedései a telekkönyvi rendtartás szellemével öszhangba hozassanak: rendelem, hogy az óvadéklevélben világosan kitétessék, mi­szerint a zálogjog bekeblezése az 1874. XXXV. tör­­vényczikk 173. §-ában meghatározott czélból az állam javára engedtetik meg. A közlekedési minisztérium beható tanulmá­nyozás alá vette a budapest-zimonyi vasút tárgyá­ban Zichy N. János gr. mint az érintett vidékek bizottságának elnöke részéről tett ajánlatot és ter­veket s szombaton már azon angol ház teljhatalmú megbízottja is megérkezett a magyar fővárosba, mely ezen vasút létesítésére vállalkozik, s a­mely­nek javaslatain alapul a kormány előtt fekvő aján­lat. — Ha az országgyűlés tartama az eredetileg tervezett határidőn túl kiterjesztetik, akkor a kor­mány valószínűleg még ezen országgyűlés alatt fogja előterjeszteni e vasútról szóló törvényja­vaslatát. Az igazságügyminiszter az összes első folya­­modásu kir. tvszékekhez intézett körrendeletében eme foltot üti az ujdonat uj közjegyzői tör­vényre . Az 1874. XXXV. t. sz. 9. §. megengedi, hogy a közjegyzői biztosíték telekkönyvi bekeble­­zés által mutattassék ki, anélkül, hogy megnevezné; 30. szám. A közi. minisztérium nagynak találván a magyar államvasutak igazgatósága személyzetét, oda utasította az igazg. tanácsot, adjon be kimen­tő jelentést az iránt, vájjon és mily mérvben esz­­közölhetők leszállítások. Ehez képest az igazgató­­tanács Ribáry, Langer és Beretvás tagokat küldte ki véleményadásra, mi legközelebb be is terjesz­tetett a minisztériumnak. A jelentés erélyesen hang­súlyozza a leszállítás szükségét. A minisztérium e javaslatot elfogadta s a kellő alászállításokat a leg­rövidebb idő alatt szándékozik keresztülvinni. — Az elbocsátandó hivatalnokok összes száma a „P. At.“ szerint körülbelől 110 lesz. A vámkérdésekre nézve közelebb itt igen ér­dekes tanácskozások tartottak — írják Bécsből a „P. N.“-nak — a magyar és az oszrák kormány kül­döttei között. A tanácskozások közvetlen tárgyát az Olaszországgal kötendő szerződés képezte, de a dolog természeténél fogva a tanácskozások kiter­jedtek az összes vámügyi politikára. A­mi az Olasz­országgal kötendő szerződést illeti, a posta­­i va­súti ügyekre vonatkozólag a kormány között meg­állapodás létesült, a vámtételek tárgyában elfog­lalandó álláspontot illetőleg a határozathozatal résőbbre hagyatott. Olaszország, mint tudva van, a védvámpolitika felé hajlik, s Olaszország ez el­járását főleg szesziparunk sínylené meg. Mint hall­juk, a két kormány küldöttei között e részben a nézetek teljes conformitása constatáltatott. Általá­ban megjegyzendő, hogy osztrák kormánykörökben a védvám­osok törekvései ne­m igen találnak rokon­­szenvre. Komoly akadályt képeznek azonban az osztrák iparok s a reichsratt, s az osztrák kor­mánynak e részről nem egy gátat kell legyőznie, mig be is válthatja azon ígéreteket, melyeket a magyar kormánynak tett. Az Ausztria s Magyar­­ország között fennálló kereskedelmi s vámszövet­ség revisiója tárgyában az osztrák kormánynál a munkálatok meg sem kezdetek; a magyar kor­mány körében, mint a magyar küldöttek itt meg­­jegyzék, már folyamatban vannak. Az értekezletek tegnap értek véget. Kedd, 1875. május 4. Szerkesztői iroda: ív. megyeháztól* 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. —* A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­gadtatnak el. Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-Hivatal: Budapest, IV., Megyeház­­tér 9. sz. Wodidner F. nyomdájában A közjogi ellenzék Kassán. F.-Magyarországon a közjogi ellenzék életjelt adott. Az alvó oroszlánt láttuk ébredni, hogy sápadt ijedtségbe ejtse az egércsapatot, mely vélt halála fö­­ött oly zajos tőrt csap a hatalom bőven hulló morzsái­ból. A felföldet nem tartok a közjog ellenzék talajá­nak. Do* úgy tetszett nekünk, hogy a közjogi ellen­zék ügye, a­mikor rajta hatalmának székhelyén az Alföldön nagy csapást ejtett az orvtámadás, a felföldre vonult vissza mint meginhatlan felleg­várba, hol bekötözve sebeit és kipótolva a szenve­dett vérveszteséget, újra hóditó hadjáratához fog­jon. Felébredtek bennünk a régi kuruczvilág remi­­nistencziai, a­mikor a kétségbeesés napjaiban min­dig a felföld mutatta meg, hogy nincsen eltemetve a magyar szabadság. Ott Kassán, melynek a múlt küzdelmekben annyi viharos nap jutott osztály­részül, — együtt láttuk Magyarország sarkala­tos jogainak megvédésére a dicső vármegyé­ket, melyek történelme alkotja a Bethlen Tö­­kölyi és Rákóczy hadjáratok emlékezetét. Mint Kaulbach hires képén, a föld felett, melynek min­den talpalatnyi terét annyi vér öntözte, most szel­lemi harcz indult meg. Szellemi, mert az alkotmá­nyos élet fegyvereivel lesz kiküzdve. Az ismert felhívásra, melyet Szemere Miklós, dr. Kun Tamás, Elek Kálmán és Kun Pál urak ki­bocsátottak, tekintélyes számban jelentek meg Kassán a meghívott vármegyékből. A megjelentek az értelmiséget képviselték a szó legnemesebb és legigazibb értelmében, azt az értek­iséget, mely nem ital borral és nem veszteget pénzzel, nem teszi erkölcsileg tönkre a népet, hogy anyagilag is kiszivattyúzhassa , hanem az észnek versenyében törekszik győzelemre, és a szónak hatalmában ke­resi fegyverét. Nagy sajnálatunkra nem volt köz­tünk Szem­ere Miklós, kit súlyos családi gyász tartott vissza a megjelenéstől. Szombaton este ér­keztek meg Pestről az országos képviselők: S­i­­monyi Ernő, Mocsár­y L­aj­os, id. Bald­ácsi Antal, Csiky Sándor és Ká­ll­ay Ákos ve­lők Zsembery István és Grosz Adolf a központi el­lenzéki kör küldöttei és Mezei Ernő, az „Egyetértés és Magyar Újság“ munkatársa. A vonat érk­eztét Kassa város polgárainak tömege várta és a kiszálló képviselőket harsány éljenzések fogadták. Már­­tonffy Márton a megszűnt „Haladásnak“ is­mert derék szerkesztője mondotta az üdvözlő be­szédet, mire Simonyi Ernő rövid szavakban vála­szolt, kiemelve, hogy az ellenzéki képviselők csak kötelességüket teljesítették, midőn az őket ért megtisztelő meghívásnak engedtek. Kevéssel az érkezés után a Lederer szálloda nagy termében megtartatott az előértekezlet, melyen megállapo­dás történt a teendő indítvány fölött, tisztába ho­zatott a gyűlés jellege és czíme. Határozatba ment még, hogy elejét veendő minden hazug kisebbítés­nek, a kormánypárti lapok szokásos tagadásainak a megjelent vidékiek össze fognak íratni. Az érte­kezletet Schalkház vendéglőjében kedélyes estély követte. Másnap vasárnap délelőtt tartatott meg a tu­lajdonképi gyűlés a kaszinó nagy termében. Itt az­után valóban inpozáns bizonyítványát láttuk az áta­lános érdekeltségnek és részvétnek, melyet az ellenzéki pártnyilatkozatok keltettek. Az óriás di­­menziójú terem zsúfolásig megtelt és a mellékszo­bák is tömve voltak hallgatókkal. Kiváncsiak va­gyunk, hogy a kormánypárti lapok micsoda magya­rázatot fognak találni a közönségnek nagy számára. Debreczenben azt mondták, hogy bátran el lehe­tett volna férni a városház termében, de az udvarra a gatyás embereket csőditették, meg hogy a deb­­reczeniek különben is a városháza előtt ácsorog­­nak. De Kassán se gatyás, se udvar, se ácsorgás. Elsőben Kun Pál sárospataki tanár az ös­­­szehivők nevében üdvözlötte a megjelenteket. El­mondotta, hogy az ország jelen viszonyai között az ellenzéknek kötelessége tiltakozni a balközépnek elv feladása ellen, köszönetet mond az országos képviselőknek, kik mint argonnak hozták maguk­kal az elvek igazságát. Ezután felolvasta a kibo­csátott felhívást és a gyűlést alakulásra szólítja fel. A gyűlés Ragályi Ferdinandot az ellenzéki elvhűség világitó oszlopát választja elnökéül, mig mellette a jegyzői tisztet Bajusz József s.-a.-új­helyi ügyvéd és Timkó József a „Kassa-abauji Közlöny“ szerkesztője teljesitik. Ragályi megnyitván a gyűlést Simony Ernő mondotta el egy beszédét, mely legszebb par­liamenti beszédeinek színvonalára emelkedett és melyet sajnálatunkra csak vázlatosan a főpontokat jelezve ismertethetünk. A beszéd remekelt a szi­k­ek elhelyezésében, hogy a financiális, gazdászati és politikai érvek erős világításában a kormány­párt álláspontjának egy óriási árnyékul az ellen­zék törekvésének egy sugárzó fényvonalal kelle feltűnnie. Mindjárt kezdetben jellemző a fusiót, me­lyet a Parlamentarismus történetében hallatlannak mondott. Kivonja belőle a tanulságot, hogy a válasz­tók ne személyek, hanem egyedül elvek körül cso­portosuljanak. Kifejti ezután pártunk törekvéseit a helyzet természetét. Önállóság nélkül nincs nem­zet. Egy nemzetet csak az önmagáról való lemon­dás semmisíthet meg. A Deákpárt óriási terheket vállalt, melyeket a nemzet nem bírhat. Hét év alatt tönkre jutott az ország és most a Deákpárt maga rendszerváltozást sürget. De üdvös rendszer­változás a közjogi egyezség keretében lehetetlen. Összes bevételeink 150 millióra rúgnak, ezekből 128 milliót emésztenek fel fix szerződéses kötele­zettségek, 22 millió marad összes bélszükségle­­teinkre. Itt a takarékosságnak határa van. A köz­jogi rendszert kell megváltoztatni. A katonai kép­zést össze kell kapcsolni az iskolai oktatás­sal a népiskoláktól, az akadémiákig. A vám­­szerződés egyenes romlásunkra van, a spiritus­­sért, melyet Galicziából behozva nálunk fogyasz­tanak, Ausztriának fizetik az adót, míg önálló vámte­rület mellett megadóztathatnék a külföldről beho­zott fényűzési czikkeket. Ily módon helyreállít­hatnék egész biztonsággal az államháztartás egyen­súlyát ha nem is mindjárt, de bizonyos számú évek lefolyása alatt és visszanyernék hazánk pénzügyi hitelét, mert Európa látná, hogy valóban a kibon­takozás útjára léptünk. A kormány még ez évben újabb kölcsönt lesz kénytelen kötni, mert máskép jan. 1-én beáll a fizetésképtelenség és akkor hazánk örökre meg van ölve. A választókon áll a segítség. Tisza K. azt mondta, hogy elfogadja a közjogi alapot, mert a nemzet nem adott többséget. Mutassák a vá­lasztók,hogy méltányolják azokat,kik Tiszánál kitar­tóbbak. A választás a legszebb jog, de a joggal köte­­lesség is jár. A választási jog egy bizomány, melyet nem szabad tetszés szerint használni, hanem a nemz. érdekében kell gyakorolni. A képviselő megválasz­tásánál nem lehet egyedül irányadó az, hogy be­csületes jóakaratú ember, de kell, hogy elvei a nemzet szükségeinek megfeleljenek. A választók­nak a megválasztás után is ellenőrizniük kell kép­viselőiket, hogy programmjok és igéretek szerint járjanak el.A választóknak folyton ellenőrizniük kell a törvényhozás működését, rész­törvények alkotása ellen előre kell kérvényezniük, mert a már megal­kotott törvénynek engedelmeskedni kötelesség és az eltörlés mindig nehézséggel jár. A választók­nak ügyelniök kell arra, hogy a jövő országgyűlé­sen tanácskozás tárgyai lesznek a tíz évre kötött nemzetközi szerződések. Ha e szerződések meg nyitatni fognak, Magyarország tökéletes romlása kikerülhette. Az országot fölemészti az uzsora, az ősi földbirtok bevándorlott csalók kezére kerül A kormánynak kötelessége az uzsora ellen óvin­tézkedésekről gondoskodni és a földbirtokosoknak olcsó hitelt nyújtani. Tisza Kálmán mint ellenzéki vezér ezt erélyesen követelte az előbbi kormány­tól, de most mélyen hallgat. A pártok heterogén elemeinek egyesítése nem vezethet üdvös ered­ményre, az egyesítés magában nem lehet czél, mert a parlamentáris életben szükséges egy ellenzék léte, mely az ellenőrzés tisztét gyakorolja, mert nem a kormány szavaiban, hanem csak tényei­­ben hisz. Simonyi Ernő beszéde másfél órát vett igény­be és gyakorta zajos éljenzések által lett félbesza­kítva. Utána Timkó József hosszabb indokolás mellett a következő indítványt terjesz­tette be: A Kassán egybegyült közjogi ellenzék tagjai a pártnak tömörülését és mindenek fölött szervez­kedését tartván szükségesnek kijelentik, hogy 1) a függetlenségi 48-as és a bihari pontok alapján álló baloldali ellenzék tagjait mint a kö­zösügyes rendszer eltörlésére törekvő közjogi el­lenzéket egy közös pártnak tekintik. 2) Óhajtják hogy a­kik jelenleg a különböző árnyalatok kebelében állanak, a jövő országgyűlé­sen egy párttá tömörüljenek. 3) Minden választókerületben, melyben 100 szavazatot számítani lehet, szervezni kell a közjogi ellenzéket azon czím alatt, mely a választók több­sége óhajtásának megfelel, jelöltet kell állítani és a választásnál szavazást kell kérni. Ragályi elnök fölteszi a kérdést az indítvány elfogadására. A gyűlés azt egyhangúlag elf­ogadj­a. Most felszólal M­o­c­s­á­r­y Lajos. Az idő elő­­haragottsága miatt csak néhány rövid észrevételt kívánt tenni. Figyelmezteti a választókat, hogy ne nyugtalankodjanak túlságosan az ellenzéki árnya­latok megoszlása miatt. A reformatió keletkezésé­ben is több volt az árnyalat, de mindnyájan egyet­értettek a lelkiismereti szabadság megvédésében.De vegyék különösen szívükre az elfogadott határozat azon pontját, mely a szervezkedést és küzdelmet ott is kötelességgé teszi, hol többségre számítani nem lehet Azután áttér a kormánypárt szabadelvű elne­vezésének megvilágosítására. Ez egy bitorolt név, mely félrevezetésre van szánva. A szabadelvüséget 48 előtt is a nemzet azoknak tulajdonította, kik mint Kossuth Lajos a legfőbb és legnagyobb sza­badságot, a nemzet szabadságát követelték. Mocsá­­rynak bonczoló éltől, beható erélytől s az ő mindig positiv gondolkodásától áthatott e fejtegetései élénk tetszésben részesültek. Ezután dr. Kun Tamás terjesztett be in­dítványt, mely a már elfogadottakon kívül, az or­szágos végrehajtó bizottságot felszólíttatni kivánja, hogy a néphez a helyzet felől egy kiáltványt intéz­zen; továbbá a jelen gyűléshez hasonló gyűlések tartását minden évben és az ország más vidékein is szükségesnek kimondatni óhajtja. Az indít­vány elfogadtatott. Utána Kun Pál lelkes szavakban szólal fel sajtó érdekében. Figyelmeztet, hogy a sajtó az elvek terjesztésének leghathatósabb közege és hogy a volt balközép lapjai megszűntek ellenzéki lapok enni. Melegen ajánlja tehát az egybegyűlteknek: támogassák és terjes­szék a közjogi ellenzék lap­jait: az „Egyetértés és Magyar Újság“ a „Nép Zászlóját" és a „Garbonczás Diákot.“ Még V­e­z­e­r 1­e Gyula tett indítványt, hogy a gyűlés Kossuth Lajoshoz üdvözletet küldjön, mi lelkesedett visszhangra talált és­­ Ragályi Ferdinand elnök az elvhűség, a meleg Patriotismus, a jövőben vetett derült bizalom szavaival zárta be a gyűlést. A gyűlés után egy órával délutáni két órakor következett a bankett. Az időköz, melyről senki értesülve nem volt, sokakat szétoszlásra indított és azért kissé megfogyva jutottunk a terített aszta­lokhoz. De nem fogyott meg a kedélyes eszmecsere és főkép a­­ toaszt. Elsőben Sz­erényi Ede Kassa város főjegyzője emelte poharát a képviselő vendégekért. Utána B. Baldácsi Antal a felső magyarországi közjogi ellenzékért, Dr. Kun Ta­más Kossuth Lajosért, Bajusz József egy igen sikerült költemény kíséretében Kassa városáért, Mezei Ernő a felsőmagyarországi ellenzéki pol­gárokért, Kun Pál a sajtó ellenzéki munkásaiért, Mártonffy a vendégekért és a debreczniekért, V­ez­er­le Gyula Baldácsiért, Kar­sa Tamás Si­­monyiért, Elek Kálmán Mocsáryért stb. Banker végeztével a pesti vendégek az esti vonattal elutaztak és az emelkedett hangulatú nap, melyet nem akarunk kiválónak nevezni, épen mert reméljük, hogy sok hasonló napot fog szülni, epi­­logját érte. Az igazságügyminiszter a „R.“ szerint, a kép­viselőház egy közelebbi ülésén törvényjavaslatot fog előterjeszteni a záloglevelek biztosításáról, s kérni fogja a házat, hogy ezt is még a jelen ország­­gyűlésen elintézendő tárgyak sorába fölvegye. Az egri szabadelvű kormánypárt vasárnapi stiklijéről kapjuk a következő tudósítást: A mai napon tartott városi képviselőtestület ülésében, mely ülés egy megürült tanácsnoki állomás betöl­tése végett volt összehive, mint Deus ex machina állott elő H­o­r­v­á­t­h József ügyvéd azon inditván­­­nyal, hogy a kormánynak bizalom szavaztassák. Megjegyzendő, hogy e most szervezkedő párt lét­­jogosultságát azon kéz alatt terjesztett indokkal támogatja Egerben a könnyen hívő s könnyen ijedő polgárok között, hogyha Eger nem csatlakozik a kormánypárthoz, elveszti "nemcsak a megyeházat hanem törvényszékét is, s Gyöngyös lesz a me­gye központja, mely város e reményben már­is sietett a Tisza kormánynak benyújtani hódolatát. Szép bók a Tisza kormányra, hogy még fel is téte­lezik róla, kedvezést a szerint osztogatni, ki miként tagadja meg elveit irányában. Ily lelkiismeretlen hí­rek pressiója alatt szervezik ittj még a kormánypár­tot. .aljas lelkű árulók e hírek terjesztői, s valóságos ámitók. E pressióra számítottan tétetett meg fen­tebb említett indítvány is. Azonban Eger polgárai sokkal rendületlenebből ragaszkodnak elveikhez, h­ogysem feltétlenül követnék az ámitók kéz alatti híveit. Még­is sikerült egy párt megfélemlíteni, úgy hogy nevezett gyűlésen a körükben előre készített, de átalában meglepő indítvány­t mond három szótöb­séggel keresztül ment. E háromból is egy az elnöké. Ugyan tömjénezhetnek e három szótöbbséggel a kormánynak. Ezután volt a választás a tanácsnoki állomásra. Megválasztatott a baloldal jelölt­je rögtön nagy többséggel. Ne neked bi­zalmi nyilatkozat. Megjegyzendő,a bizalmi nyilatko­zatnál többen az elvtársak közül azért nem szavaz­tak, mert attól tartottak valóban, hogy ezen hajá­nál fogva bevonszolt bizalmi kérdés elvetése után a kormány még csakugyan buszul fog állani a vá­roson. Eger városa képviselőtestülete túlnyomólag igazi baloldali, s csak arra figyelmeztetjük a kor­mány ügyetlen prókátorait, ne igen ingerkedjenek az ily viták provokálásával, mert könnyen ismét oda vihetik a felingerült közvéleményt, hogy ki­rályi biztossal kell majd ismét kivágatni jegyző­könyvi határozatát. — Kalapács, London, april 29. Egy nagyszerű ünnepélyben vetünk tegnap részt, a­mely noha a legszorosabban zártkörű s kü­lönleges jellegénél fogva talán nem is tartoznék a nagy közönségre, mégis mint korunk küzdelmeit egyik élesen jellemző esemény, méltán tért igényel­het e nagy magyar hírlap hasábjain. Az angol trónörökös tegnap avattatott föl az angol sz. kőmivesség nagymesterének. Ez magában véve csak kis mértékben érin­tené a közfigyelmet; a walesi herczeg ebben is csak családja hagyományait követi, a­mennyiben a múlt század eleitől fogva valamennyi nagymester — kevés kivétellel — a királyi herczegek közül választatott. És kétséget nem szenved, hogy az angol kőmivesség jámbor, sőt túl­ loyális, jelleme épen azon politikailag eszélyes fogásnak köszön­hető, mely szerint az uralkodó család kiváló oltal­mába véve a másutt üldözött „titkos t­á­r­s­a­s­á­­g­o­t“, de egyszersmind annak főigazgatását is ke­zeibe ragadta — innen van az, hogy az­ angol páholy — elütőleg a continentalis testvér páholyoktól — minden vallási és politikai vitatkozást szorosan ki­zárt kebléből; innen az, hogy a mint egy részről a tiszta theismuson túl nem megy, a kormányt soha nem háborgatta, oszlopa az angol monarchiának. — módon ezredéves elveinek — az úgy más­részt sőt egyik erős Megfelel-e ily egyenlőség és testvériségnek ? Ezt vitatni nem feladatom. Csak annyit kívántam kitüntetni, hogy rendes időkben a tegnapi instellatio alig hatott volna túl a zárt­körön. Nagy jelentőségét az adja meg a tegnapi ünnepélynek, hogy nemzeti tüntetésül czélozta­­tott a Vatican újabb túlkapásai ellen. A hírhedt csalhatatlansági dogma kikürtülésével újra meg­indult szellemi harcz első helyen a sz. kőmivesség elleni dühöngésben nyilvánult.

Next