Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. június (1. évfolyam, 51-75. szám)
1875-06-01 / 51. szám
51. szám. IX. évfolyam Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre . . . . 10. — Negyedévre. . . 6. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hidertésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor SO krajczár. Kedd, 187B. junius 1. Szerkesztői iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS ÉS MAGYAR ÚJSÁG“-ra. April—juni évnegyedre . . . 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April—deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. MT Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisztelettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 forint pótlékot posta utján beküldeni. Kelt Budapest, márczius 30. M. ■ Budapest, május 31. Azon örökös zajban, melyet a politikai élet mozgalmai keltenek, jól esik a tudomány iránti érdekeltség rokonszenves hangjait is hallani. Nem akarjuk mi a politikát a tudománnyal ellentétbe állítani, sőt azt óhajtanék, ha a tudomány a politikai élet zajában is figyelemre méltatott helyet foglalna el s annak mintegy kisérője lenne. Ki arra mer vállalkozni, hogy egy országot kormányoz, vagy csak irányt akar is adni az eseményeknek, a tudás fájáról kell szedegetnie a tapasztalat gyümölcseit s a bölcseség kövét meg kell találnia. A tudomány a legfőbb hatalom, mely a hatalmasak leghatalmasabbjait is meghódítja. Boldogtalan, gyarló, aki e hódításnak erővel kíván ellenszegülni. Boldog, ki a mivelődés szellemének kellő befolyását úgy érzi, hogy embertársait is részeltetheti a tudományok áldásaiban. A magyar tudományos akadémia tegnap tartott közgyűlése jótékony hatással volt, nem mondhatni épen, hogy csak a holt idényre, hanem a politikai élet tusái által kifárasztott kehiekre is. Fájdalom, nem mutathatunk elő az akadémia részéről a legutóbbi évekből nagyszerű eredményeket, mert annak tagjai közül is legtöbben úsztak az árral, mely a politikai élet folyamán felvergődött. Mindamellett a nemzet minden tagja nagy kincsül tekinti a tudományos akadémiát, nemcsak azért, mivel ez a legutóbbi gyászidőkben is a hazafiságnak is menedékhelye volt, nemcsak azért, mivel a nemzeti kultúra alapkövei vannak ott letéve, hanem azért is, mert ez intézmény a nemzet áldozatkészségének, a haza legderekabb fiai lelkesedésének alapján jött létre. S bizonyítékul szolgál arra, hogy egy szívós nemzet, mint a magyar, ellenséges elemek gátló működése és az önkény sajtoló csapásai között is fel bír emelkedni oly magaslatra, hogy a kultúrának védője s fentartója legyen. Amely nemzetben ily életelevenség, ily lélekruganyosság van, annak jövője felett nem szabad kétségbeesni. Pedig valósággal most a kétségbeesés harczát harczolja a magyar. Ezért vezet minden út a politikára. A nemzeti féltékenység visszahatása azon zászló alá sorakoztatta a honfiakat, melyre a lét megmentése iránti küzdelem van írva. Kétségbeejtő volna, ha ez állapot folytonos, ha állandó lenne. Mert a rideg politikának megvannak áldozatai. Amely nemzet túlnyomó részét a politikusok teszik, annak előbb-utóbb el kell senyvedni a siker koronájával s a belterjes munkálkodás áldásaival nem dicsekedhető politizálás súrlódásai miatt. Most azonban, midőn a nemzeti önállóság biztosítékai feletti harcz oly terjedelmet vesz, hogy egy honfi kebel sem vonhatja ki magát annak köréből, most igen természetesnek találjuk, hogy a nemzet életét a politikai harczok foglalják el. De — bár természetes is ez a helyzet — korántsem kedvező a társadalmi életre, mert a tudomány, művészet s átalában a nemes munka vészit e harczczal. Jól esik, hogy mégis van egy virány a politikai tusák sivár mezején; a tudományos akadémia, a nemzet e büszkesége. Veteményes kert az, melyből a nemzeti kultúra gazdag gyümölcseinek kell kifejlődni. S ha majd a nemzeti létért nem kell többé küzdenünk, ha bírni fogunk az önállóság és függetlenség biztosítékaival, melyek kellő nyugalmat adnak arra, hogy munkálkodhassunk, hogy belterjes munkásságunk fejlesztése által a szellemi és anyagi jólét előmozdítását eszközölhessük; ha majd iparunk, gazdászatunk oda fejlődik, hogy virágzó jövőnk többé nem lesz csak jámbor óhajtás , akkor a nemzet bizonyára ép oly contingenssel járuland a kultúra terjesztésére mint az európai önálló többi nemzet . . .És akkor lesz Magyarország boldog, ha a tudomány és hazafiság kezet fogva törekszik naggyá tenni e szép országot ! Addig is azonban meg kell adnunk a tiszteletet a tudomány férfiúinak, valahányszor az ország fővárosában a mivelődés e tűzhelyén összejőnek. És pedig épen a jelen alkalommal annyival inkább, mert tudományos akadémiánk fenállásának 50-dik éve foly, s ez előlegesen is nemzeti ünneppé teszi az akadémia nagygyűlését. Azon óhajunkat azonban ez alkalommal sem mulaszthatjuk el kifejezni, hogy a tudományos akadémia a magyar nemzeti tudományos fejlődést a cosmopolitikus áramlatok közt se hagyja kiváló figyelem nélkül. Oláh Károly. ín Byzantinismus, ez a neve amaz alja- hízelgésnek, minden emberi méltóságból kivetkőzött talunyalásnak és szolgai alázatnak, melyekkel Tisza Kálmánt debreczeni útjában ünnepelték. Ha semmi más, úgy épp a mód, a szavak s a hang, mellyel a Tisza Kálmánt üdvözlő szónokok éltek, győzhetnének mebennünket arról: az emberi jellem sötét oldalainak mi y nagy részük van abban az áramlatban, melyet a politika műszavával fusiónak kereszteltek el. Volna Tisza valóban az a nagy, komoly feladatoktól áthatott, kizárólag a lelkiismeret és hazafiasság sugallatát követő államférfin és vezetné üdvözlő híveit valóban a meggyőződés ereje, a polgári bizalom tiszta érzése : nem szólanának hozzá hasonló hangon és nem becstelenítenék meg annyira a férfias öntudatot. Ily szavakat használhattak Róma legelvetemültebb császárai irányában a libertinusok, kik testük felszabadításáért lelkük prostitutiójával adóztak. A jobb érzés undorral fordul el a szolgaiság ez orgiáitól. Lelkük rajta, hogy amikor a helyzetnek valódi szükségeiből merítik a késedelmes hizelgés motívumait, legkevesebbet törődnek e nagy szükségekkel, amikor rikítóan hirdetik a válságos körülmények közt beállott honmentést, kevesebbet gondolnak a honmentésre, mint saját zsebük és hiúságuk érdekeire. És ha akad valahol egy Könyves Tóth Mihály, ki épen vallásos malaszttal és mint a közvéleménynek felkent tolmácsa Tiszát a „gondviselés választottjának“ prodlamálja, nem tehetünk egyebet, minthogy reá kívánjuk a „gondviselésnek“ gondoskodását. Mi nem gondoljuk ugyan Tiszáról, hogy pénzéért szerzi be a hascsúszás tömjénét, de itt nem ellenkeznék az emberi méltósággal és a polgári tisztességgel, ha Könyves Tóth Mihály urnak odadobná a maga kiérdemelt garasát. A gondviselésnek úgyis obligát sajátsága a szánalmas könyörületesség. És leginkább jellemzi a byzantinismu-t, hogy legjobban kérkedik dicsőit és ünnepel oly szavakkal, melyeket ő vetkeztetett ki valódi értelmükből. Talál itt Voltairenek mondata a szeméremről, mely az ajkakra menekül, mikor a szivekben már nincs helye. Az üdvözlő szónokok mindig az elveket, a „Tisza nevével összeforrt“ elveket és épen „a győzelemre jutott elveket“ emlegetik, a mint használták a keresztény századokban is byzanczi írók a „Jupiter hatalma, győzelem istene, Minerva kegyeltje“ szavakat ha dicsőítésekben áradozni akartak. Látszik,hogy az „elv“ szónak már nincsen semmi fogható tartalma és hogy az semmi egyéb, mint a dicsőítés mániájának egy teljesen üres értelmetlen kitétele. Odajutottunk, hogy aki a beszéddel valóban gondolatokat akar kifejezni, az „elv“ szót ki fogja törülni szótárából. Vagy micsoda elv van összeforrva Tisza Kálmán nevével, ki lemondott a régi elvekről és következetesen perhorrescált minden új elvet! És Békesy tanár még úgy találja, hogy Tiszának múltja nyújt szegény országunknak garantiát a jövőre ! Az a múlt, melynek megtagadása nélkül Debreczen választói nem üdvözölhették volna Tisza Kálmánt mai szerepében és mely igazság volt, ha a legnagyobb tévedésnek bélyegzi a jelent és melynek óriás tévedésnek kene lenni, ha a jelen az igazságot és a jobb belátást fejezi ki. Küönös mód azáltal csinálni reclamot a bukásnak és emelni értékét a feslettségnek, hogy eldicsérjük a bukott szépség korábbi erényességét és szűzies szemérmét. S ha az ország mai körülményei között a debreczeniek a „győzelemre jutott elveknek“ rendeztek ünnepélyes diadalmenetet, mint azt szónokaik hirdetik , úgy látszik Caligula császárt választották előképül, ki minden áron olyan diadal menetben akart részesülni, milyen a győzelmes hadjáratoknak volt jutalma és azért Brittaniából kavicsokat hozott magával, bár csatákat nem vivott is ottan. Ő a kavicsokért meg is kapta a triumphatorok kitüntetéseit, ép úgy mint Tisza Kálmán Debreczenben. Éljen hát a kálvinista Róma! A kormánypárti lapok Tisza Kálmán debreczeni fogadtatása ünnepélyes leírásával s számadó beszédével vannak tele. A bálványimádás oly nemét tapasztaljuk Tisza irányában, mely a személyi politika istenitését s az elvek elleni harczot látszik megörökíteni. Tisza Kálmán maga is érezni látszott, hogy a debreczeniek túlzásba vitték az emberistenitést; s midőn K. Tóth Mihály őt a gondviselés emberének s a helyzet urának nevezte üdvözlő beszédében, igen ügyesen hárította el a nevezett emberfeletti dignitást magáról, kijelentvén, hogy a helyzet ura csak a nemzet maga lehet . . . Érdekes részletek tűnnek fel a szemlélő előtt a Tisza fogadtatási ünnepélye alkalmából. Egyfelől az, hogy Révész Imre, ki igen benső viszonyban állott Tiszával s ki elsőrendű szerepet vitt ily alkalmakkor, most visszavonult s nem vett részt az ovatiókban, mivel ő a barátság daczára sem szűnt meg elv embere lenni. Másfelől nem hagyható figyelem nélkül, hogy egyik szónok ama nagy szavakat koczkáztatta, mikép Tiszát isten Mózesül küldte e sokat szenvedett hazába. Továbbá, midőn a fáklyás ünnepély szónoka annak adott kifejezést, hogy a nemzet a kiegyezésnél elvesztette a helyes irányt s magasztalta Tiszát, ki annak ellenszegült és kinek elvei diadalra jutottak — Tisza Kálmán rendreutasitó szónokot, mondván : jelenleg egyetértésre van szükség, azt nem szabad a múltakra visszapillantással megzavarni! Kerülte is Tisza*Kálmán— amennyire beszédét eddig ismerjük - a közjogi kérdést, mint az ördög a tömjénfüstöt. Egyébiránt nyilatkozatában nem találunk egy felemelkedett, egy magasztos passust sem, úgy bogy a bálványimádás ceremóniáival szemben Tisza alakja igen összetörpültnek veszi ki magát. Pedig — megváltjuk — kiváncsiak voltunk, vajon nem Debreczenben terjeszti elő programmját, mit az országgyűlés előtt jónak látott titokban tartani, legalább valami nagyszerű revelatióra lehetett elkészülve a közönség. Csalatkoztunk — Az ország és a jó debreczeniek majd később fognak csalatkozni, midőn az istenitett ember cudaereje az eredménytelenségben csütörtököt mondott. De akkor késő lesz, mert az elvek dicső harcza konyhakés s főzőkanál csörömpöléssé lealjasodott, s a nemzeti előhaladás apró csetepatékkal lett feltartóztatva. Miben Tisza Kálmánnak fontos szerep jutott. — A jövő megfejtendő, ha vajon a debreczeniek óriási ovatiója a mai elvárulási korszaknak apotheosisae vagy czifra satirája. Nevetségesnél egyéb szót nem használhatunk Tisza Kálmán azon nyilatkozatára, mellyel a kormánynak eddigi tevékenységét igyekezett kiemelni. A kormány — úgymond — eddig is megtett mindent, amit az országra jónak látott. És mi az, amit a kormány tett ? Tisza szavai szerint nem egyéb, mint a vasúti felhatalmazás, a nyugdíjügy — és a kataszteri kinevezés ! Érd meg vele szegény magyar nemzet! A szolnoki függetlenségi párt közgyűlést tartott f. hó 27-én. Elnökké id. Mátray Ignácz, alelnökké Csapó A. és Csontos János, jegyzőül Varanty Ferencz, Berekovits Péter választottak. — Választmányi tagok lettek : Marksald János, Marksald Pál, Csapó András, Csapó Ferencz, Csapó Máté, Csapó József, Herzfelder Dániel, Bódi András, Horváth Ferencz, Szabó József, Magyari Károly, Magyari István, Maczák Mihály, Hegedűs Imre, Czakó József, Munkács Ferencz, Szudi Antal, Juhász János, Kovács Mátyás, Menyhért András, Horváth János, Horgász Mátyás, Bakos Antal, Baranyi András, Király János, Kuczorn Márton, Hagyó István, Gulyás Antal, Gulyás Ferencz, Papp Ferencz, Fischer Ferencz, Flóra Mihály, Szabados János, ifj. Lévy Ferenz, Fehér György, Móra Ferencz, Móra Mátyás, Petrencsik József, Maczák András, Csontos Ferencz, Mátyás János, Ecseki Ferencz, Rácz György, Csapó János, Bede István. — A párt érdekében kérünk felvilágosítást. Gyomán is megkisérlették a fusiót. A 10,000 lélekkel bíró városban 29, mond: huszonkiten ezen jelentek meg a fusio végett összehívott gyűlésre. Az is eredeti, hogy a 29 tag választott elnököt, alelnököt egy 12-es és egy 20-as bizottságot, tehát 29-ből választottak 34-et. E részvétlenségen aztán jajgatnak a fusio apostolai. Mi meg örvendünk! Felhívás: „A heves megyei tiszanánai kerület választóit jan. 6-án Kömlő községében délutáni 2 órára szokott gyülekezeti helyre minél számosabban megjelenni kérem! Tárgy: A megválasztandó képviselő kijelölése és a párt tömörülésére szükséges intézkedések. Puszta-Csász, május 28. Németh Albert, a balpárt elnöke. A pénzügyminiszter körrendeletet intézett a tv hatóságokhoz, melyben felhívja őket, hogy a luxusadó életbeléptetése körül szükséges felvételekkel a törvény értelmében megbízott községi elöljárókat oda utasítsák, hogy a teendők iránt kiadott utasításokat behatóan tanulmányozzák s utasítsák egyszersmind oda őket, hogy ezen teendőiket szigorú felelősség alatt gyorsan és pontosan teljesítsék. Mint Bécsből jelentik, Koller b. a hadsereg és a tengerészet költségvetésének körülbelől 8 millió forinttal való fölemelését fogja kívánni, melyet az ágyuk és a katonák élelmezése tesznek szükségessé. A „N. fr. Presse“ Írja: Andrássy gr. külügyminiszter közvetítő szerepet vállalt magára az osztrák és a magyar kormányok közt a romániai keresk. szerződés megkötése körül felmerült nehézségek eloszlatására. A magyar kormány ugyanis mindeddig szigorúan ragaszkodott azon álláspontjához, hogy a gabnavámoknak Románia által óhajtotta eltörlése meg nem adandó, mely magatartás, ha meg nem változik, könnyen a szerződés meghiúsultát vonhatja maga után. Mi ennek daczára nem kételkedünk, hogy sikerülni fog Andrássy grófnak szelidebbé hangolni a budapesti kormányt, melynek kebelében már 29-én megindultak ez ügyben a tárgyalások s ezekre Schwegel udv. tanácsos, az osztr. külügyminisztérium kereskedelem-politikai előadója is meg lan hiva s valószínűleg Andrássy gr. személyesen is részt fog venni a tárgyalásokban. A statistikai congressus tárgyában a kereskedelmi minisztériumban értekezlet tartatott, hol a „P. Lloyd“ szerint elhatározták, hogy a congressus elhalasztására vonatkozólag nyilatkozatot tesznek közzé. A belügyminiszter következő rendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz : A cs. és kir. közös külügyminisztérium közlése szerint az északamerikai Egyesült Államok kongressusa f. é. márcz. 3-án az elnök által is megerősített azon törvényt hozta, melynél fogva az Észak Amerikába vándorlás meg nem engedtetik: 1-ször oly idegeneknek, kik hazájokban súlyos bűntények miatt — kivéve politikai bűntényeket és oly bűntetteket, melyek politikai bűntényekből keletkeznek — elitéltettek, vagy a kiknek a kivándorlás feltétele alatt, büntetésük elengedtetett. 2-or kéj hölgyeknek és mindazon nőszemélyeknek, kik ily üzlet folytatása czéljából kívánnak behozatni. Mihelyt a fentebbi 2 pont alatt jelzett idegenek Észak Amerikába érkeznek, azok az érintett törvény értelmében azonnal le fognak tartóztatni és megtartott vizsgálat után hazájukba visszaszállíttatni. A „Magyar Politika“ írja : Mint pénzkörökben hallani, a Rothschild consortium (nem az Union bank) a kormánynak új 30 milliónyi kölcsönt aranyban immár biztosított azon föltétel alatt, hogy az összeg valóban a vasutak kártalanítására fog fordíttatni. Mondják, hogy a vasutaknak fölszerelése végett fölemelendő karpatbiztositék tőkéje is 20 millióban praelimináltatott. A „Debreczen“ szombati száma, Tisza Kálmán vasárnapra oda érkezése s számolóbeszédtartása alkalmából, gyász keretben hozza a „bihari pontok“ kivonatát, s azt következő szavakkal kíséri: „Szomorú valóság az, amit e kép mutat. A debreczeni régi balközéppárt egy része— múltjához hűtlenül — a közösügyes alapon álló belügyérnek rendezendő nagy hűhóval a bihari pontokat akarja eltemetni. Vigan üli meg a gyászszertartást. Szól a zene. Dörögnek az ágyuk. Lovas bandérium kíséri a nap hősét. Nemzeti zászlók lengenek. Még talán éljeneznek is. Hangzanak az üdvözlő szavak. Vigadjatok — a bihari pontok sirhalmán! Köteles tisztelettel hajlunk meg Tisza Kálmán, a miniszter előtt. De a közösügyes zászlóvivők korteslármáiba nem vegyülhetünk. Nem tehetünk arról, hogy annyira ragaszkodunk Tisza Kálmán régibb elveihez, hogy még ő maga sem képes azoktól bennünket eltántorítani. Ez elvek élni fognak továbbra is. Hiába akarják eltemetni egykori hívei. Az eszme még a koporsóból is kitör és eget kér. „A próféta igéje örök.“ Úrnapján Tisza Kálmán belügyminiszter úr hatalomvágyának áldozatául esett a szegvári függetlenségi kör, melyet a csongrádi alispán bezáratott azon okon, hogy a 40 nap még nem telt el az alapszabályok beterjesztésétől számítva. — A szegvári kör — úgy tudjuk— előbb alakult, mint a híres belügyminiszteri rendelet kiadatott. Kiváncsiak vagyunk rá, hogy a belügyér helyeslendi-e, hogy rendeletének visszaható erő tulajdoníttatik ! A „Kecskemét" folyó hó 30-ról a választások alkalmából egy lelkesítő czikket hoz, melyből átvesszük az alábbiakat: 1.Belső-kerületi volt képviselőnk elveinket képviselte, s el merjük mondani, hogy nem volt képviselőnk, aki városunk érdekében az országgyűlésen buzgóbban, lelkesebben szólalt volna fel, mint és azért nem lehet semmi kétségünk a felett, hogy majd midőn beszámoló beszédét megtartja, fog akadni választó polgártársaink között, aki őt újra kijelöli s alig fog találkozni olyan választója, aki teljes lelkéből ne kiáltaná: éljen Mocsáry Lajos Kecskemét felső kerületének képviselőjelöltje ! Igen, mert Mocsáryhoz minket nem csupán a fényes tehetség iránti elismerés fűz s nem csupán elveink képviselőjét látjuk benne, hanem oly férfiút, akiben városunk érdekeinek hatályos védőjét, leghűbb képviselőjét találtuk fel. De van nekünk jelöltünk az alsó kér képviselőségre is. Hogy ki az, ha meg nem neveznék is eltalálná minden alsó kerületi, hazája függetlenségének kivívását óhajtó választópolgár, mert bizalma nyilvánulását , szavazatát nem először adja reá. Rajta kívül mi másra gondolni sem tudunk. Őt, akit a közbizalom a polgárnagyi állásra emelt, ez a bizalom bizonnyal elkíséri a képviselőségre is. Eddig olyan képviselőink voltak, akik egymással szemben álltak. Válasszunk most Bagi László és Mocsáry Lajosban olyanokat,akik hazánk függetlenségéért egyenlő hévvel, egyenlő szent akarattal, a valódi szabadelvű intézmények létrehozásában egyenlő buzgósággal, vállvetve küzdjenek!“ Választási mozgalmak: Kecskeméten a felső kerület Mocsáry Lajost — ki tegnap tartotta beszámoló beszédét — nagy lelkesedéssel újra kikiáltotta jelöltnek; megválasztatása bizonyosnak mondható. Az alsó kerület is igen jól áll, a függetlenségi párt részére; itt Bagi László polgámestert karolta fel egyhangúlag a közóhajtás jelöltül; ő azonban eddigelé még vonakodik a jelöltséget elfogadni. Borsod megye mezőkeresztesi kerületében Duka Ferencz a függetlenségi párt jelölte egyhangúlag fog megválasztatni. A szabadelvű párt jelöltjei: Bereg megye felvidéki kerületében Budai Sándor, a vasváriban Istóczy, a privigyeiben Brogyányi Vincze és Krajcsik Ferencz, Turócz megyében Révay és Justh, az ó-besenyői kerületben Sághy Gyulán kivül Karagyéna, Debreczen első kerületében Tisza Kálmán, a baranyai kerületben Végh Antal; a kaposváriban Somssich Pál, Esztergomban Besze mellett Pór Antal; a pécskaiban Csemegi, a bajaiban Tóth Kálmán, a zentaiban Zákó járásbiró. — A főváros terézvárosi kerületében tegnap tartotta Radocza beszámoló beszédét, melynek végeztével mind Radocza, mind Horn mint jelöltek éljeneztettek Abauj megye sepsi kerületében Péchy Manó gr. szab. jelölt Répászky theol. tanár is fellép mint a jobboldali ellenzék jelöltje. Tornallya, május 27. A római tanács köszönetet szavazott Varrónak azért, hogy a caunaei veszedelem után sem esett kétségbe a haza sorsa fölött. Hála Istennek, Magyarországon is vannak még férfiak, kik miként ama római polgár honfiúi bátorságuk és jellemszilárdságuk által kiérdemlik a haza háláját. Kiérdemlik annyival is inkább, mert nálunk, ez idő szerint, annak kiáltanak hozsannát, annak szavaznak köszönetet, aki siet kinyilatkoztatni kétségbeesését; nálunk azt tartják józan politikusnak s legjobb hazafinak, a ki még emlékezetéből is kiirtotta már a haza függetlenségének eszméjét; nálunk annak fonnak polgári koszorút, a ki, még a nemzet történetét is a legszemtelenebb cynismussal megtagadva, Pulszky úrral azt hirdeti, hogy Magyarország állami élete a közös üggyel kezdődik. Semmit sem hagyott e nemzetnek az 1867-ki alku, csupán a reményt annak megváltoztatása iránt. És íme most még e reménytől is meg akar Mezőkeresztes, május 30. A borsod-mező-keresztesi kerületben, hol már annyi szerencsevadász megkísértette a múltban úgy, mint a legközelebbi időben az ottani értelmes és hazafias választókat a közjogi ellenzéktől a közösügyesek táborába vezetni* vasárnap azaz május 30-án Duka Ferencz volt országgyűlési képviselő által tartott beszámoló beszéd után, a kerület csak újabban bebizonyította elvszilárdságát az által, hogy Duka Ferencz barátunkat, a következetessége tántoríthatlan harczosát, a jövő országgy. képviselőjelöltjéül egyhangúlag kikiáltotta. Duka a bizalmat megköszönve a többek között így szólott: Nehéz és küzdelemteljes a tér, melyet önök velem ismét elfoglaltatni akarnak, de a küzdelemtől mint vissza nem rettentem eddig, úgy attól most sem félek. Meglehet, hogy lenézésnek és üldözéseknek leend kitéve a párt vagy annak egyes tagjai. De a akik előtt egy nagy, egy szent eszme lebeg, Magyarország önállóságának és függetlenségének eszméje s akik e czélt elérni óhajtják, azoknak a legnagyobb szenvedésektől sem szabad visszarettenni. Felette elszomorító reánk nézve, hogy egy egész párt vezéreivel élén, mely eddig — 8 év alatt — erős elvi harczot küzdött velünk, lerakta indokolatlatlanul fegyverét azon tábor előtt, mely Magyarországot politikailag lealázva tehetetlen és könnyelmű gazdálkodása által pénzügyileg teljesen tönkre tette. Itt az ideje, hogy Magyarország népe öntudatra ébredjen s méltóságteljesen követelje vissza, eddigi kufárjai által feladott politikai önállóságát, mert míg Magyarország törvényhozó testülete önállólag nem intézkedhetik saját sorsa felett, addig az ország pénzügyeit rendezni nem lehet. Én elfogadom a jelöltséget, mert bízom önök hazafias kitartásában s ebből megítendem az erőt a küzdelemhez, mely a nemzet igaz ügyét előbb vagy utóbb diadalra juttatja. A kerület értelmes választóinak és lakosainak nagy sokasága a legnagyobb komolysággal és figyelemmel hallgatta volt képviselője beszámolását, mely oly híven ecsetelte a haza szomorú helyzetét, hogy nem egy férfi és női szemekben lehetett látni a hazaszeretetnek szívből fakadó legtisztább gyöngyeit, a könyeket. a.—ez. ti. Duka F. beszámoló beszédéből kiemeljük a következő részt: Tudva van önök előtt t. választók, hogy a volt balközép Tisza Kálmán jelenlegi belügyminiszterrel élén — hogy egyszerű kifejezéssel éljek — szögre akasztotta eddig vallott elveit — s a kormányra vállalkozott oly alapon, melyet 8 év óta rosznak s a hazára nézve veszélyesnek tartott. Ily alapon mondom vállalkozott arra, hogy az ország pénzügyeit rendezhesse. Ily ürügy alatt adta fel egy évvel ezelőtt elveit Ghyczy Kálmán volt pénzügyi miniszter is, a hogy mennyire nem sikerült neki feladatát megoldani, elég tanúbizonysága az, hogy egy év múlva — beismerve országvilág előtt tehetetlenségét, mint más annyinak, neki is mennie kellett. Én reménylem, sőt biztosan hiszem, hogy a Tisza-kormány bukása oly dicstelen lesz, mint azt ellenmondásokkal teljes egész politikai pályafutása megérdemli. És akkor ellenfeleink kénytelenek lesznek bevallani, hogy csak a függetlenségi párt programmja alapján — mely Magyarország önállóságát és függetlenségét biztosítja — lehet, az annyit zaklatott ország pénzügyeit rendezni s a nemzetet jelen lealázó politikai helyzetéből kiszabadítani. Habár Magyarország pénzügyei felette roncsolt állapotban vannak is, mindamellett azok rendezése még most sem tartozik a lehetetlenségek közé, de ha a nemzet ma — midőn ismét hivatva van saját sorsa felett dönteni — nem fogja ezen választások által a közjogi ellenzéket többségre juttatni, akkor ne zúgolódjék ha oly terheket raknak vállaira, melyeknek súlya alatt leroskadni kénytelen. E beszámolásom után ezennel búcsút veszek rák fosztani. Mióta Tisza Kálmán és pártja elveik megtagadása után egybe olvadtak a közösügyea alku megteremtőivel, s ez által a kétségbeesés és a nemzeti öngyilkosság bűnös politikájának apostolai megszaporodtak, fájdalommal látjuk, hogy a gyáva lemondás s a reménytelen önmegadás terjedése oly megdöbbentő mérveket öltött a nemzetben, miszerint a legkitartóbb jellemekre is többé kevésbé csüggesztőleg hatott. Épen azért e csüggesztő hatás ellensúlyozása végett hazafias örömmel sietek constatálni ama fent említett körülményt, miszerint vannak még Magyarországon férfiak, kik nem estek kétségbe a haza sorsa fölött, kik nem adták föl a reményt hazánk függetlensége iránt, kiket nem lankasztott el hajdani elvtársaik tömeges árulása, — de sőt el vannak határozva büszkébben mint valaha — lobogtatni ama szent zászlót, melyre hazánk állami függetlensége van írva. A gömörmegyei közjogi ellenzék folyó hó 6-án Tornallyán tartotta első értekezletét. A szilárd jellemű honfiak „megfogyva bár, de törve nem,“ — újból alakitották a pártot s elhatározták— az utolsó lehelletig küzdeni a nemzeti függetlenség sírásóival egyesült apostaták ellen. Május 26 án tartatott meg ugyanitt a második gyűlés, mely alkalommal föl lettek hiva az egyes kerületek a pártbizottmányok megalakítására s a jelöltek fölléptetésére. Nálunk a putnoki válaszókerületben, Ragályi Gyula ellenében, pártunk derék elnökét és oszlopát Ragályi Ferdinándot állítá fel jelöltül a közbizalom. E törhetlen jellemű ősz hazafiban bizonyára a legérdemesebbet érte e méltó megtiszteltetés. A rozsnyói választókerületben az elvhűt Máriássy Andor maradt elvtársaink jelöltje. A többi kerületek még e napokban jutnak megállapodásra. A gömörmegyei közjogi ellenzék meg fogja tenni kötelességét. Küzdeni fog elveink mellett minden becsületes fegyverrel. Az eredmény a jövő titka. A mi kötelességünk és pedig hazánk iránti elengedhetlen szent kötelességünk: kitartani csüggedetlenül, bátorságot tanúsítani a veszéllyel szemben, hirdetni Magyarország függetlenségének eszméjét, melyet egy időre elnyomni talán igen,de a magyar nép kebeléből kiirtani soha nem lehet! Kamill.