Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. június (1. évfolyam, 51-75. szám)

1875-06-01 / 51. szám

51. szám. IX. évfolyam Előfizetési dij: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre . . . . 10. — Negyedévre. . . 6. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hider­­tésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor SO krajczár. Kedd, 187B. junius 1. Szerkesztői iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő.­­ A küldemé­nyek csak bérm­entesen fo­gadtatnak el, Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó­ Hivatal: Budapest, IV., Megyeház­tér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS ÉS MAGYAR ÚJSÁG“-ra. April—juni évnegyedre . . . 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April—deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. MT Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisz­telettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 fo­rint pótlékot posta utján beküldeni. Kelt Budapest, márczius 30. M. ■ Budapest, május 31. Azon örökös zajban, melyet a politikai élet mozgalmai keltenek, jól esik a tudomány iránti érdekeltség rokonszenves hangjait is hallani. Nem akarjuk mi a politikát a tudomán­­­nyal ellentétbe állítani, sőt azt óhajtanék, ha a tudomány a politikai élet zajában is figye­lemre méltatott helyet foglalna el s annak mintegy kisérője lenne. Ki arra mer vállalkozni, hogy egy orszá­got kormányoz, vagy csak irányt akar is adni az eseményeknek, a tudás fájáról kell szede­getnie a tapasztalat gyümölcseit s a bölcseség kövét meg kell találnia. A tudomány a legfőbb­ hatalom, mely a hatalmasak leghatalmasabbjait is meghódítja. Boldogtalan, gyarló, aki e hódításnak erő­vel kíván ellenszegülni. Boldog, ki a mive­­lődés szellemének kellő befolyását úgy érzi, hogy embertársait is részeltetheti a tudomá­nyok áldásaiban. A magyar tudományos akadémia tegnap tartott közgyűlése jótékony hatással volt, nem mondhatni épen, hogy csak a holt idényre, hanem a politikai élet tusái által kifárasztott kehiekre is. Fájdalom, nem mutathatunk elő az aka­démia részéről a legutóbbi évekből nagyszerű eredményeket, mert annak tagjai közül is leg­többen úsztak az árral, mely a politikai élet folyamán felvergődött. Mindamellett a nemzet minden tagja nagy kincsül tekinti a tudomá­nyos akadémiát, nemcsak azért, mivel ez a legutóbbi gyászidőkben is a hazafiságnak is menedékhelye volt, nemcsak azért, mivel­ a nemzeti kultúra alapkövei vannak ott letéve, hanem azért is, mert ez intézmény a nemzet áldozatkészségének, a haza legderekabb fiai lelkesedésének alapján jött létre. S bizonyíté­kul szolgál arra, hogy egy szívós nemzet, mint a magyar, ellenséges elemek gátló működése és az önkény sajtoló csapásai között is fel bír emelkedni oly magaslatra, hogy a kultúrának védője s fentartója legyen. Amely nemzetben ily életelevenség, ily lélekruganyosság van, annak jövője felett nem szabad k­étségbeesni. Pedig valósággal most a kétségbeesés har­­czát harczolja a magyar. Ezért vezet minden út a politikára. A nemzeti féltékenység vis­­­szahatása azon zászló alá sorakoztatta a hon­fiakat, melyre a lét megmentése iránti küzde­lem van írva. Kétségbeejtő volna, ha ez állapot folyto­nos, ha állandó lenne. Mert a rideg politikának megvannak ál­dozatai. Amely nemzet túlnyomó részét a po­litikusok teszik, annak előbb-utóbb el kell senyvedni a siker koronájával s a belterjes munkálkodás áldásaival nem dicsekedhető po­litizálás súrlódásai miatt. Most azonban, midőn a nemzeti önállóság biztosítékai feletti harcz oly terjedelmet vesz, hogy egy honfi kebel sem vonhatja ki magát annak köréből, most igen természetesnek ta­láljuk, hogy a nemzet életét a politikai har­­czok foglalják el. De — bár természetes is ez a helyzet — korántsem kedvező a társadalmi életre, mert a tudomány, művészet s átalában a nemes munka vészit e harczczal. Jól esik, hogy mégis van egy virány a politikai tusák sivár mezején; a tudományos akadémia, a nemzet e büszkesége. Vetemé­nyes kert az, melyből a nemzeti kultúra gaz­dag gyümölcseinek kell kifejlődni. S ha majd a nemzeti létért nem kell többé küzdenünk, ha bírni fogunk az önállóság és függetlenség biztosítékaival, melyek kellő nyugalmat adnak arra, hogy munkálkodhas­sunk, hogy belterjes munkásságunk fejlesztése által a szellemi és anyagi jólét előmozdítását eszközölhessük; ha majd iparunk, gazdásza­­tunk oda fejlődik, hogy virágzó jövőnk többé nem lesz csak jámbor óhajtás , akkor a nem­zet bizonyára ép oly contingenssel járuland a kultúra terjesztésére mint az európai önálló többi nemzet . . .És akkor lesz Magyarország boldog, ha a tudomány és hazafiság kezet fogva törekszik nag­gyá tenni e szép or­szágot ! Addig is azonban meg kell adnunk a tisz­teletet a tudomány férfiúinak, valahányszor az ország fővárosában a mivelődés e tűzhelyén összejőnek. És pedig épen a jelen alkalommal an­­­nyival inkább, mert tudományos akadémiánk fenállásának 50-dik éve foly, s ez előlegesen is nemzeti ünneppé teszi az akadémia nagy­gyűlését. Azon óhajunkat azonban ez alkalommal sem mulaszthatjuk el kifejezni, hogy a tudo­mányos akadémia a magyar nemzeti tudomá­nyos fejlődést a cosmopolitikus áramlatok közt se hagyja kiváló figyelem nélkül. Ol­áh Károly. ín Byzantinismus, ez a neve amaz al­ja- hízelgésnek, minden emberi méltóságból kivet­kőzött talunyalásnak és szolgai alázatnak, melyekkel Tisza Kálmánt debreczeni útjában ünnepelték. Ha semmi m­ás, úgy ép­p a mód, a szavak s a hang, mel­lyel a Tisza Kálmánt üdvözlő szónokok éltek, győzhetnének m­eb­ennünket arról: az emberi jellem sötét oldalainak mi y nagy részük van abban az áramlatban, melyet a politika műszavával fusiónak kereszteltek el. Volna Tisza valóban az a nagy, komoly feladatoktól áthatott, kizárólag a lelkiis­meret és hazafiasság sugallat­át követő államférfin és vezetné üdvözlő híveit valóban a meggyőződés ereje, a polgári bizalom tiszta érzése : nem szóla­nának hozzá hasonló hangon és nem becsteleníte­­nék me­g annyira a férfias öntudatot. Ily szavakat használhattak Róma legelvetemültebb császárai irányában a libertinusok, kik testük felszabadítá­sáért lelkük prostitutiójával adóztak. A jobb érzés undorral fordul el a szolgaiság ez orgiáitól. Lelkük rajta, hogy a­mikor a helyzetnek valódi szükségei­ből merítik a késedelmes hizelgés motívumait, leg­kevesebbet törődnek e nagy szükségekkel, a­mi­kor rikítóan hirdetik a válságos körülmények közt beállott honmentést, kevesebbet gondolnak a hon­mentésre, mint saját zsebük és hiúságuk érdekeire. És ha akad valahol egy Könyves­ Tóth Mi­hály, ki épen vallásos malaszttal és mint a köz­véleménynek felkent tolmácsa Tiszát a „gondvise­lés választottjának“ prodlamálja, nem tehetünk egyebet, minthogy reá kívánjuk a „gondviselésnek“ gondoskodását. Mi nem gondoljuk ugyan Tiszáról, hogy pénzéért szerzi be a hascsúszás tömjénét, de itt nem ellenkeznék az emberi méltósággal és a polgári tisztességgel, ha Könyves Tóth Mihály ur­nak odadobná a maga kiérdemelt garasát. A gond­viselésnek úgyis obligát sajátsága a szánalmas kö­­nyörületesség. És leginkább jellemzi a byzantinismu­-­t, hogy legjobban kérkedik dicsőit és ünnepel oly szavakkal, melyeket ő vetkeztetett ki valódi értelmükből. Talál itt Voltairenek mondata a szeméremről, mely az ajkakra menekül, mikor a szivekben már nincs he­lye. Az üdvözlő szónokok mindig az elveket, a „Tisza nevével összeforrt“ elveket és épen „a győzelemre jutott elveket“ emlegetik, a mint használták a ke­resztény századokban is byzanczi írók a „Jupiter hatalma, győzelem istene, Minerva kegyeltje“ szava­kat ha dicsőítésekben áradozni akartak. Látszik,hogy az „elv“ szónak már nincsen semmi fogható tar­talma és hogy az semmi egyéb, mint a dicsőítés mániájának egy teljesen üres értelmetlen kitétele. Odajutottunk, hogy a­ki a beszéddel valóban gon­dolatokat akar kifejezni, az „elv“ szót ki fogja törülni szótárából. Vagy micsoda elv van összeforrva Tisza Kálmán nevével, ki lemondott a régi elvekről és következetesen perhorrescált minden új elvet! És Békesy tanár még úgy találja, hogy Tiszának múltja nyújt szegény országunknak garantiát a jö­vőre ! Az a múlt, melynek megtagadása nélkül Debreczen választói n­em üdvözölhették volna Tisza Kálmánt mai szerepében és mely igazság volt, ha a legnagyobb tévedésnek bélyegzi a j­e­l­e­n­t és mely­nek óriás tévedésnek ken­e lenni, ha a jelen az igazságot és a jobb belátást fejezi ki. Kü­önös mód azáltal csinálni reclamot a bukásnak és emelni ér­tékét a feslettségnek, hogy eldicsérjük a bukott szépség korábbi erényességét és szűzies szemérmét. S ha az ország mai körülményei között a debre­­czeniek a „győzelemre jutott elveknek“ rendeztek ünnepélyes diadalmenetet, mint azt szónokaik hir­detik , úgy látszik Caligula császárt választották előképül, ki minden áron olyan diadal menetben akart részesülni, milyen a győzelmes hadjáratok­nak volt jutalma és azért Brittaniából kavicso­kat hozott magával, bár csatákat nem vivott is ottan. Ő a kavicsokért meg is kapta a triumphato­­rok kitüntetéseit, ép úgy mint Tisza Kálmán Debre­­czenben. Éljen hát a kálvinista Róma! A kormánypárti lapok Tisza Kálmán debre­­czeni fogadtatása ünnepélyes leírásával s számadó beszédével vannak tele. A bálványimádás oly ne­mét tapasztaljuk Tisza irányában, mely a személyi politika istenitését s az elvek elleni harczot látszik megörökíteni. Tisza Kálmán maga is érezni lát­szott, hogy a debreczeniek túlzásba vitték az em­­beristenitést; s midőn K. Tóth Mihály őt a gond­viselés emberének s a helyzet urá­nak nevezte üdvözlő beszédében, igen ügyesen hárította el a nevezett emberfeletti dignitást ma­gáról, kijelentvén, hogy a helyzet ura csak a nem­zet maga lehet . . . Érdekes részletek tűnnek fel a szemlélő előtt a Tisza fogadtatási ünnepélye alkal­mából. Egyfelől az, hogy Révész Imre, ki igen ben­ső viszonyban állott Tiszával s ki elsőrendű szere­pet vitt ily alkalmakkor, most visszavonult s nem vett részt az ovatiókban, mivel ő a barátság da­czára sem szűnt meg elv embere lenni. Másfelől nem hagyható figyelem nélkül, hogy egyik szónok ama nagy szavakat koczkáztatta, mikép Tiszát isten Mózesül küldte e sokat szenvedett hazába. Továbbá, midőn a fáklyás ünnepély szónoka annak adott ki­fejezést, hogy a nemzet a kiegyezésnél elvesztette a helyes irányt s magasztalta Tiszát, ki annak el­lenszegült és kinek elvei diadalra jutottak — Tisza Kálmán rendreutasitó szónokot, mondván : jelenleg egyetértésre van szükség, azt nem szabad a múltakra visszapillantással megza­varni! Kerülte is Tisza*Kálmán— amennyire beszé­dét eddig ismerjük - a közjogi kérdést, mint az ördög a tömjénfüstöt. Egyébiránt nyilatkozatában nem találunk egy felemelkedett, egy magasztos passust sem, úgy bogy a bálványimádás c­eremóniáival szemben Tisza alakja igen összetörpültnek veszi ki magát. Pedig — megváltjuk — kiváncsiak voltunk, vajon nem Debreczenben terjeszti elő programmját, mit az országgyűlés előtt jónak látott titokban tar­tani, legalább valami nagyszerű revelatióra lehe­tett elkészülve a közönség. Csalatkoztunk —­ Az ország és a jó debreczeniek majd később fognak csalatkozni, midőn az istenitett ember c­udaereje az eredménytelenségben csütörtököt mondott. De akkor késő lesz, mert az elvek dicső harcza konyha­kés s főzőkanál csörömpöléssé lealjasodott, s a nem­zeti előhaladás apró csetepatékkal lett feltartóz­tatva. Miben Tisza Kálmánnak fontos szerep jutott. — A jövő megfejtendő, ha vajon a debreczeniek óriási ovatiója a mai elvárulási korszaknak apothe­­osisa­e vagy czifra satirája. Nevetségesnél egyéb szót nem használhatunk Tisza Kálmán azon nyilatkozatára, mel­lyel a kormánynak eddigi tevékenységét igyekezett ki­emelni. A kormány — úgymond — eddig is meg­tett mindent, amit az országra jónak látott. És mi az, a­mit a kormány tett ? Tisza szavai szerint nem egyéb, mint a vasúti felhatalmazás, a nyugdíjügy — és a kataszteri kinevezés ! Érd meg vele sze­gény magyar nemzet! A szolnoki függetlenségi párt köz­gyűlést tartott f. hó 27-én. Elnökké id. Mát­ray Ignácz, alelnökké Csapó A. és Csontos János, jegyzőül Vara­nty Ferencz, Berekovits Péter választottak. — Választmányi tagok lettek : Mark­­sald János, Marksald Pál, Csapó András, Csapó Ferencz, Csapó Máté, Csapó József, Herzfelder Dániel, Bódi András, Horváth Ferencz, Szabó Jó­zsef, Magyari Károly, Magyari István, Maczák Mi­hály, Hegedűs Imre, Czakó József, Munkác­s Fe­rencz, Szudi Antal, Juhász János, Kovács Mátyás, Menyhért András, Horváth János, Horgász Mátyás, Bakos Antal, Baranyi András, Király János, Ku­­czorn Márton, Hagyó István, Gulyás Antal, Gulyás Ferencz, Papp Ferencz, Fischer Ferencz, Flóra Mi­hály, Szabados János, ifj. Lé­vy Feren­z, Fehér György, Móra Ferencz, Móra Mátyás, Petrencsik József, Maczák András, Csontos Ferencz, Mátyás János, Ecseki Ferencz, Rácz György, Csapó János, Bede István. — A párt érdekében kérünk felvi­lágosítást. G­y­o­m­á­n is megkisérlették a fusiót. A 10,000 lélekkel bíró városban 29, mond: huszonki­­t­e­n ez­e­n jelentek meg a fusio végett összehívott gyűlésre. Az is eredeti, hogy a 29 tag választott elnököt, alelnököt egy 12-es és egy 20-as bizott­ságot, tehát 29-ből választottak 34-et.­­ E részvétlenségen aztán jajgatnak a fusio apostolai. Mi meg örvendünk! Felhívás: „A heves megyei tisza­nánai kerület választóit jan. 6-án Kömlő községében délutáni 2 órára szokott gyülekezeti helyre minél számosab­ban megjelenni kérem! Tárgy: A megválasztandó képviselő kijelö­lése és a párt tömörülésére szükséges intézkedések. Puszta-Csász, május 28. Németh Albert, a balpárt elnöke. A pénzügyminiszter körrendeletet in­tézett a tv hatóságokhoz, melyben felhívja őket, hogy a luxusadó életbeléptetése körül szükséges fel­vételekkel a törvény értelmében megbízott községi elöljárókat oda utasítsák, hogy a teendők iránt ki­adott utasításokat behatóan tanulmányoz­zák s utasítsák egyszersmind oda őket, hogy ezen teendőiket szigorú felelősség alatt gyorsan és pon­tosan teljesítsék. Mint Bécsből jelentik, Koller b. a hadse­reg és a tengerészet költségvetésének körülbe­lől 8 millió forinttal való fölemelését fogja kívánni, melyet az ágyuk és a katonák élelmezése tesznek szükségessé. A „N. fr. Presse“ Írja: Andrássy gr. külügyminiszter közvetítő sze­repet vállalt magára az osztrák és a magyar kor­mányok közt a romániai keresk. szerződés meg­kötése körül felmerült nehézségek eloszlatására. A magyar kormány ugyanis mind­eddig szigorúan ra­gaszkodott azon álláspontjához, hogy a gabnavá­­moknak Románia által óhajtotta eltörlése meg nem adandó, mely magatartás, ha meg nem változik, könnyen a szerződés meghiúsultát vonhatja maga után. Mi ennek daczára nem kételkedünk, hogy sikerülni fog Andrássy grófnak szelidebbé hangolni a budapesti kormányt, melynek kebelében már 29-én megindultak ez ügyben a tárgyalások s ezekre Schwegel udv. tanácsos, az osztr. külügyminiszté­rium kereskedelem-politikai előadója is meg lan hiva s valószínűleg Andrássy gr. személyesen is részt fog venni a tárgyalásokban. A statistikai congressus tárgyában a kereskedelmi minisztériumban értekezlet tarta­tott, hol a „P. Lloyd“ szerint elhatározták, hogy a congressus elhalasztására vonatkozólag nyilatkoza­tot tesznek közzé. A belügyminiszter következő rendeletét in­­tézte valamennyi törvényhatósághoz : A cs. és kir. közös külügyminisztérium közlése szerint az észak­amerikai Egyesült Államok kongressusa f. é. márcz. 3-án az elnök által is megerősített azon törvényt hozta, melynél fogva az Észak Amerikába vándor­lás meg nem engedtetik: 1-ször oly idegeneknek, kik hazájokban súlyos bűntények miatt — kivéve politikai bűntényeket és oly bűntetteket, melyek politikai bűntényekből keletkeznek — elitéltet­tek, vagy a kiknek a kivándorlás feltétele alatt, büntetésük elengedtetett. 2-or kéj hölgyeknek és mindazon nőszem­élyeknek, kik ily üzlet folytatása czéljából kívánnak behozatni. Mihelyt a fentebbi 2 pont alatt jelzett idegenek Észak Amerikába ér­keznek, azok az érintett törvény értelmében azon­nal le fognak tartóztatni és megtartott vizsgálat után hazájukba visszaszállíttatni. A „Magyar Politika“ írja : Mint pénzkörökben hallani, a Rothschild con­sortium (nem az Union­ bank) a kormánynak új 30 milliónyi kölcsönt aranyban immár biztosított azon föltétel alatt, hogy az összeg valóban a vasutak kártalanítására fog fordíttatni. Mondják, hogy a vasutaknak fölszerelése végett fölemelendő karpat­­biztositék tőkéje is 20 millióban praelimináltatott. A „Debreczen“ szombati száma, Tisza Kálmán vasárnapra oda érkezése s számolóbeszéd­tartása alkalmából, gyász keretben hozza a „bihari pontok“ kivonatát, s azt következő szavakkal kíséri: „Szomorú valóság az, a­mit e kép mutat. A debreczeni régi balközéppárt egy része— múltjá­hoz hűtlenül — a közösügyes alapon ál­ló belügyér­­nek rendezendő nagy hűhóval a bihari pontokat akarja eltemetni. Vigan üli meg a gyászszertartást. Szól a zene. Dörögnek az ágyuk. Lovas ban­dérium kíséri a nap hősét. Nemzeti zászlók lenge­nek. Még talán éljeneznek is. Hangzanak az üdvöz­lő szavak. Vigadjatok — a bihari pontok sirhalmán! Köteles tisztelettel hajlunk meg Tisza Kál­mán, a miniszter előtt. De a közösügyes zászlóvivők korteslármáiba nem vegyülhetünk. Nem tehetünk arról, hogy annyira ragaszko­dunk Tisza Kálmán régibb elveihez, hogy még ő maga sem képes azoktól bennünket eltántorítani. Ez elvek élni fognak továbbra is. Hiába akar­ják eltemetni egykori hívei. Az eszme még a koporsóból is kitör és eget kér. „A próféta igéje örök.“ Úrnapján Tisza Kálmán belügyminiszter úr hatalomvágyának áldozatául esett a szegvári függetlenségi kör, melyet a csongrádi alispán be­záratott azon okon, hogy a 40 nap még nem telt el az alapszabályok beterjesztésétől számítva. — A szegvári kör — úgy tudjuk— előbb alakult, mint a híres belügyminiszteri rendelet kiadatott. Kiván­csiak vagyunk rá, hogy a belügyér helyeslendi-e, hogy rendeletének visszaható erő tulajdoníttatik ! A „Kecskemét" folyó hó 30-ról a válasz­tások alkalmából egy lelkesítő czikket hoz, mely­ből átves­szük az alábbiakat: 1.Belső-kerületi volt képviselőnk elveinket képviselte, s el merjük mondani, hogy nem volt képviselőnk, a­ki városunk érdekében az ország­gyűlésen buzgóbban, lelkesebben szólalt volna fel, mint és azért nem lehet semmi kétségünk a felett, hogy majd midőn beszámoló beszédét megtartja, fog akadni választó polgártársaink között, a­ki őt újra kijelöli s alig fog találkozni olyan választója, a­ki teljes lelkéből ne kiáltaná: éljen Mocsáry La­jos Kecskemét felső kerületének képviselő­jelöltje ! Igen, mert Mocsáryhoz minket nem csupán a fényes tehetség iránti elismerés fű­z s nem csupán elveink képviselőjét látjuk benne, hanem oly fér­fiút, a­kiben városunk érdekeinek hatályos védő­jét, leghűbb képviselőjét találtuk fel. De van nekünk jelöltünk az alsó kér­ képvise­lőségre is. Hogy ki az, ha meg nem neveznék is el­­találná minden alsó­ kerületi, hazája függetlenségé­nek kivívását óhajtó választó­polgár, mert bizalma nyilvánulását , szavazatát nem először adja reá. Rajta kívül mi másra gondolni sem tudunk. Őt, a­kit a közbizalom a polgárnagyi állásra emelt, ez a bizalom bizon­nyal elkíséri a képviselőségre is. Eddig olyan képviselőink voltak, a­kik egy­mással szemben álltak. Válas­szunk most Bagi László és Mocsáry Lajosban olyanokat,a­kik hazánk függetlenségéért egyenlő hévvel, egyen­lő szent akarattal, a valódi szabadelvű intézmények létrehozásában egyenlő buzgósággal, vállvetve küzdjenek!“ Választási mozgalmak: Kecskeméten a felső kerület Mocsáry Lajost — ki tegnap tartotta beszámoló beszédét — nagy lelkesedéssel újra ki­kiáltotta jelöltnek; megválasztatása bizonyosnak mondható. Az alsó­ kerület is igen jól áll, a függet­lenségi párt részére; itt Bagi László polgámestert karolta fel egyhangúlag a közóhajtás jelöltül; ő azonban eddigelé még vonakodik a jelöltséget elfo­gadni. Borsod megye mezőkeresztesi kerületében Duka Ferencz a függetlenségi párt jelölte egyhan­gúlag fog megválasztatni. A szabadelvű párt jelöltjei: Bereg megye felvidéki kerüle­tében Budai Sándor, a vasváriban Istóczy, a privi­­gyeiben Brogyányi Vincze és Krajcsik Ferencz, Turócz megyében Révay és Justh, az ó-besenyői kerületben Sághy Gyulán kivül Karagyéna, Debre­czen első kerületében Tisza Kálmán, a baranyai kerületben Végh Antal; a kaposváriban Somssich Pál, Esztergomban Besze mellett Pór Antal; a pécskaiban Csemegi, a bajaiban Tóth Kálmán, a zentaiban Zákó járásbiró. — A főváros terézvárosi kerületében tegnap tartotta Radocza beszámoló beszédét, melynek végeztével mind Radocza, mind Horn mint jelöltek éljeneztettek Abauj megye sepsi kerületében Péchy Manó gr. szab. jelölt Répászky theol. tanár is fellép mint a jobboldali ellenzék jelöltje. Tornallya, május 27. A római tanács köszönetet szavazott Varrónak azért, hogy a caunaei veszedelem után sem esett kétségbe a haza sorsa fölött. Hála Istennek, Ma­gyarországon is vannak még férfiak, kik miként ama római polgár honfiúi bátorságuk és jellemszi­lárdságuk által kiérdemlik a haza háláját. Kiér­demlik annyival is inkább, mert nálunk, ez idő sze­rint, annak kiáltanak hozsannát, annak szavaznak köszönetet, a­ki siet kinyilatkoztatni kétségbeesé­sét; nálunk azt tartják józan politikusnak s leg­jobb hazafinak, a ki még emlékezetéből is kiirtotta már a haza függetlenségének eszméjét; nálunk annak fonnak polgári koszorút, a ki, még a nemzet történetét is a legszemtelenebb cynismussal meg­tagadva, Pulszky úrral azt hirdeti, hogy Magyar­­ország állami élete a közös üg­gyel kezdődik. Semmit sem hagyott e nemzetnek az 1867-ki alku, csupán a reményt annak megváltoztatása iránt. És íme most még e reménytől is meg akar­ Mezőkeresztes, május 30. A borsod-mező-keresztesi kerü­letben, hol már annyi szerencsevadász megkí­sértette a múltban úgy, mint a legközelebbi időben az ottani értelmes és hazafias választókat a közjogi ellenzéktől a közösügyesek táborába vezetni* va­sárnap azaz máju­s 30-án Duka Ferencz volt ország­gyűlési képviselő által tartott beszámoló beszéd után, a kerület csak újabban bebizonyította elv­szilárdságát az által, hogy Duka Ferencz barátun­kat, a következetesség­e tántoríthatlan harczosát, a jövő országgy. képviselő­jelöltjéül egyhangúlag kikiáltotta. Duka a bizalmat megköszönve a többek kö­zött így szólott: Nehéz és küzdelemteljes a tér, melyet önök velem ismét elfoglaltatni akarnak, de a küzdelem­től mint vissza nem rettentem eddig, úgy attól most sem félek. Meglehet, hogy lenézésnek és üldözéseknek leend kitéve a párt vagy annak egyes tagjai. De a a­kik előtt egy nagy, egy szent eszme lebeg, Ma­gyarország önállóságának és függetlenségének esz­méje s a­kik e czélt elérni óhajtják, azoknak a leg­nagyobb szenvedésektől sem szabad visszarettenni. Felette elszomorító reánk nézve, hogy egy egész párt vezéreivel élén, mely eddig — 8 év alatt — erős elvi harczot küzdött velünk, lerakta indokolatlatlanul fegyverét azon tábor előtt, mely Magyarországot politikailag lealázva tehetetlen és könnyelmű gazdálkodása által pénzügyileg tel­jesen tönkre tette. Itt az ideje, hogy Magyarország népe öntu­datra ébredjen s méltóságteljesen követelje vissza, eddigi kufárjai által feladott politikai önállóságát, mert míg Magyarország törvényhozó testülete ön­­állólag nem intézkedhetik saját sorsa felett, addig az ország pénzügyeit rendezni nem lehet. Én elfogadom a jelöltséget, mert bízom önök hazafias kitartásában s ebből megítendem az erőt a küzdelemhez, mely a nemzet igaz ügyét előbb vagy utóbb diadalra juttatja. A kerület értelmes választóinak és lakosainak nagy sokasága a legnagyobb komolysággal és figye­lemmel hallgatta volt képviselője beszámolását, mely oly híven ecsetelte a haza szomorú helyzetét, hogy nem egy férfi és női szemekben lehetett látni a hazaszeretetnek szívből fakadó legtisztább gyön­gyeit, a könyeket. a.—ez. ti. Duka F. beszámoló beszédéből ki­emeljük a következő részt: Tudva van önök előtt t. választók, hogy a volt balközép Tisza Kálmán jelenlegi belügyminiszter­rel élén — hogy egyszerű kifejezéssel éljek — szögre akasztotta eddig vallott elveit — s a kor­mányra vállalkozott oly alapon, melyet 8 év óta rosznak s a hazára nézve veszélyesnek tartott. Ily alapon mondom vállalkozott arra, hogy az ország pénzügyeit rendezhesse. Ily ürügy alatt adta fel egy évvel ezelőtt el­veit Ghyczy Kálmán volt pénzügyi miniszter is, a hogy mennyire nem sikerült neki feladatát megol­dani, elég tanúbizonysága az, hogy egy év múlva — beismerve országvilág előtt tehetetlenségét, mint más annyinak, neki is mennie kellett. Én reménylem, sőt biztosan hiszem, hogy a Tisza-kormány bukása oly dicstelen lesz, mint azt ellenmondásokkal teljes egész politikai pályafutása megérdemli. És akkor ellenfeleink kénytelenek lesznek be­vallani, hogy csak a függetlenségi párt programmja alapján — mely Magyarország önállóságát és füg­getlenségét biztosítja — lehet, az annyit zaklatott ország pénzügyeit rendezni s a nemzetet jelen le­alázó politikai helyzetéből kiszabadítani. Habár Magyarország pénzügyei felette ron­csolt állapotban vannak is, mindamellett azok ren­dezése még most sem tartozik a lehetetlenségek közé, de ha a nemzet ma — midőn ismét hivatva van saját sorsa felett dönteni — nem fogja ezen választások által a közjogi ellenzéket többségre juttatni, akkor ne zúgolódjék ha oly terheket rak­nak vállaira, melyeknek súlya alatt leroskadni kénytelen. E beszámolásom után ezennel búcsút veszek rák fosztani. Mióta Tisza Kálmán és pártja elveik megtagadása után egybe olvadtak a közösügyea alku megteremtőivel, s ez által a kétségbeesés és a nemzeti öngyilkosság bűnös politikájának aposto­lai megszaporodtak,­ fájdalommal látjuk, hogy a gyáva lemondás s a reménytelen önmegadás ter­jedése oly megdöbbentő mérveket öltött a nemzet­ben, miszerint a legkitartóbb jellemekre is többé kevésbé csüggesztőleg hatott. Épen azért e csüggesztő hatás ellensúlyozása végett hazafias örömmel sietek constatálni ama fent említett körülményt, miszerint vannak még Magyarországon férfiak, kik nem estek kétségbe a haza sorsa fölött, kik nem adták föl a reményt ha­zánk függetlensége iránt, kiket nem lankasztott el hajdani elvtársaik tömeges árulása, — de sőt el van­nak határozva büszkébben mint valaha — lobog­tatni ama szent zászlót, melyre hazánk állami füg­getlensége van írva. A gömörmegyei közjogi ellenzék fo­lyó hó 6-án Tornallyán tartotta első értekez­letét. A szilárd jellemű honfiak „megfogyva bár, de törve nem,“ — újból alakitották a pártot s el­határozták— az utolsó lehelletig küzdeni a nemzeti függetlenség sírásóival egyesült apostaták ellen. Május 26 án tartatott meg ugyanitt a máso­dik gyűlés, mely alkalommal föl lettek hiva az egyes kerületek a pártbizottm­ányok megalakítására s a jelöltek fölléptetésére. Nálunk a putnoki vá­laszó­kerületben, Ragályi Gyula elle­nében, pártunk derék elnökét és oszlopát Ragá­lyi Ferdinándot állítá fel jelöltül a közbiza­lom. E törhetlen jellemű ősz hazafiban bizonyára a legérdemesebbet érte e méltó megtiszteltetés. A rozsnyói választó­kerületben az elvhűt Máriássy Andor maradt elvtársaink jelöltje. A többi kerületek még e napokban jutnak megál­lapodásra. A gömörmegyei közjogi ellenzék meg fogja tenni kötelességét. Küzdeni fog elveink mellett minden becsületes fegyverrel. Az eredmény a jövő titka. A mi kötelességünk és pedig hazánk iránti elengedhetlen szent kötelességünk: kitartani csüg­­gedetlenül, bátorságot tanúsítani a veszél­lyel szemben, hirdetni Magyarország függetlenségének eszméjét, melyet egy időre elnyomni talán igen,­­de a magyar nép kebeléből kiirtani soha nem lehet! Kamill.

Next