Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. június (1. évfolyam, 51-75. szám)

1875-06-10 / 59. szám

r 'S.­­ jelölt'K­i­ss Ján­ossal vissza­érkezvén a köz­gyűlés elnöke a képviselő jelölés iránti határoza­­tot kihirdetvén, ezután szószékre lépett volt or­szágos képviselő. Kis János szűnni nem akaró éljenzések között mindenek előtt előterjesztene a 3 év alatti országgyűlési működéséről szólló jelentését, mely­­ben kiemelte hogy 3 év alat­t miniszterium bu­kott meg,mindeniknek bűneit ecsetelte, továbbá előterjesztette a jelenlegi fusion dis minisztérium keletkezését, program­m nélküli tételét, és hogy alap nélkül felvett, szabad dvű kormány czi­­me daczára 3 hó alatt minő adot­t emeléseket sza­vaztatod meg párjával, mely törvényjavaslatok miatt, ezen a mostani szabadelvű kormány buktat­ta meg ap jó féle minisztériumot hogy a jelenlegi kormány megtagad a múltját, és vele régi program­ját, mihelyt belépett a jobb oldalba, azonnal az 18489-ik h­onvédeln­k elösmerését, és 50:­0 Irt segélyezést meg nem szavazta, akkor midőn a Mus­ka vezetőknek ugyanazon alkalommal meg­ajánlotta a nyugdijt, a kormány ezen nem szabad­elvű eljárását fényesen megczáfolta Ő felsége a mer koronázott magyar király mert az 1818-9 ki honvédeknek segélyezésére sietett 50<­ü fi­tot s­aját pénztárából legkegyelmesebben ajándékozni (út­­törő éljenzések) Továbbá előállította hű képét a jövő ország­­gyülés teendőjének, különösen hangsú­lyozta az 1867. évben megkötött gyászos szerző­désnek az 1877. évben lejártát, mely ujból tárgya­lás alá fog vétetni, és akkor kell a nemzetnek „ennek megszüntetésével magyar ország független önálló államiságát kimondani, és életbe léptetni mely minden külső beavatkozástól menten minden ügyeit saját maga intézhesse ide érthetve a pokoli közigazgatáson kívül pénzügy* hadügy- külügy­­nemzetgazdászat minden ügyeit — jelesen az önálló vámterületet.“ Végre igyekezett a választópolgárságot több kérdések, és feleletek által felvilágosítani, több oly alap nélküli vádakról, melyek a kormánypárt által a függetlenségi párt ellen minden alap nélkül csak azért állíttatnak fel, hogy azok által a választókö­zönséget­ tévútra vezethessék — eképen kívánta a választópolgárságot a már beállott, választási moz­galmak alatt előállható tévedésektől megóvni. Kömlön, június 6-án tartott balpárti nagy­gyűlésén Majzik Viktor függetlenségi párti egyhangúlag Heve megye, tiszanánai kerület kép­viselőjének kijelöltetett. Az ellenfél nem tudni szabadelvű e vagy Sennyey párti? Junius l­ső napján Hevesen érte­kezletet kisértett megártani, de publikum hiányá­ban re infecta szétoszlott. zúl mindössze 41-en éljenezték a szabadelvű pár­tot és annak jelititjét, pedig hát épe i­s te­d tiszte­let után történt a­ parádé. — Hit a programmbe­­szédről mit szóljak ? midőn azt maga a „szabad­elvű párt választmánya“ sem merte meghívó falra­gaszain egyébnek, mint .alkalmi be­zédnek“ ne­vezni? E­z az csupán a Ti­za Kálmán bölcseségébe kapaszkodó progra­mmtalanságnak barátságos han­gulatú, rövid nyilatkozata volt. Lehetetlen, hogy nem csak a jelöltnek, ha­nem az egész kerület szabadelvű pártjának vérmes reménye is — ha ugyan­ilyenekkel á­tatták m­sgu­­gukat — tökelíte-en le i.e hütötte lényén ezen fo­gadtatás mely annál váratlanabbul eshetett, mivel a jelölt, itteni birtokos lévén, s a'on alapigazságra támaszkodva, ho­gy fejé el büdösöd­k a h 1, az elöl­járóságot jó előre részére nyervén: válaztó ke­rületi kormját, mint biztosnak vélt helyen, itten kezdette meg. A­mily kellemetlen, s lehangoló lehetett a szab­adelvü pártra ezen általa rendezett ünnepé­lyesség nyújtotta tapasztalat, oly lélekeme­ő és megnyugtató volt pártunkra, délután tartott érte­kezletünk. Hol is a helybelieken kivül a válas­tó­­kerület székhelyéről, s közel és távol községekből összeserege­tt párthi veink az értekezlet helyéül ki­ tűzött, s íun­dásig megtelt te­rem­ben és annak mel­lék­helyiségében el nem férvén , ké­ptelen voltunk — bár eső esett — tanácskozásunkat szabad alatt tartani meg. Az értekezlet tárgya a szolnoki választóke­rület függetlenségi pártja részéről képviselőjelölt kitűzése révén: az össz­es jelen voltak riadó éijenei közt Madarász József hatá­roztatott a jelöltség el­fogadására felkéretni. — Ha pedig ő, hazánk álla­mi függetlenséginek e tántorithatlan hive, — a je­­löltséget elfogadja; pártunk győzelmiről a k.shi­­tüek sem kéttelkedh­en­ek. A kijelölésnek megtörténte után még tudo­másul vétetett B­akó Albert levele, melyben a f. évi márczius 20 én tartott szervezkedő értekezle­ten megválasztott függetlenségi párti bizottsági ta­gok közül magát — mint szabadelvű párti —törül­­tetni kéri. Ezzel a gyűlés: éljen a haza! éljen Kossuth Lajos! e­zen a függetlenség ! éljen Madarász József képviselőjelöltünk ! felkiáltások közt szétoszlott. Eördsögh Ferencz, és Bihar-Nagy-Bajom, junius 6. A bárándi választókerület egyesült közjogi ellenzéki választópolgárai fényes diadalünnepet ültek a mai nap, mert mindnyájunk által óhajtott képviselőjelöltünk Hegyes­ Márton ur ma tartá De vécéken programra beszédét. Leirhatlan az öröm, a lelkesedés, mely e vá­lasztókerületben uralkod­ó szeretett követjelöltünk megnyerése mia­t, ki ifjú kora mellett oly sok szép elismerést s dicsőítést összpontositott már is maga körül. Követjelöltünket 60 tagból álló diszkiséret követte Derecske községházához, hol már ekkor több mint 2000 polgár jött össze, s várakozott kö­­ve­tjelöltünkre, hogy a haza boldogítására irányzott akaratát meghallván, a gyökeres orvoslási mód fe­lett leleményt moontacoou, k­i is nagy szakava­tottsággal szerkesztett, szívhez és észhez egyiránt szóló beszédét elkezdve, s azt a polgárok folytonos tetszésnyilvánitásai, s éljenzései között folytatta, éles eszével bírálván a múltat, s beható pillantást vetvén a jövőbe, előadá a pártok keletkezését s mostani állapotát, s szeretett hazánk alkotmányára függetlenségére irányzott működésüket. Érzenk, hogy je öltünk mindnyájunk közös érzületét tolmá­csolja, s az isteni erő, mely bennünket a haza ügyei körü­l folytonos virasztásra fe hivott győze­­delmet érzenk, s meggyőződtünk, hogy a beBg haza ágyához jöttünk, hogy az orvo­sás médiáról, s a gyógyszerek hatásairól meggy­őződést szerez­hessünk. A hazánk siralmas állapotát élénken ecsetelt beszéd meggyőzött bennünket a szomorú valóság­ról, hogy ja az idő, most, vagy soha, ezen bajokat orvosolni. A Programm elmondása után, melynél reme­­kebbet Tisza Kálmántól sem hallottam, m­ig a bi­hari pontokon átlótt is, a polgárokat dis­ebed '­árta a helybeli vendéglőben, melyben 150 választó vett részt, s melyet a helybeli zenekar hazafi­s darabok előadásával tett emelkedetté, majd a hel­beli da­lárdát­ól hallottunk néhány szabatos alkalomszerű dalt. A „szózat“ éneklése bizonyára nem egy szem­ből csalt könnyűt, s a „girondisták bordala“ kitar­tásunkat frissíti fel. A felköszöntések sem hiányoztak. Komáromi Károly követi.dőltünket, mint a közjogi egyesült eln­ök jelöltjét éltette, kiemelvén az általa csak imént elm­ondott remek programra beszédet, mely az ifjú barczos kitűnő tehetség és képzettségéről tesz bizonyságot, s egyszersmind óhaját fejezte ki, hogy képv­selőjelöltünkre hozza meg a je­lenlegi előkészület a kedvez­ő siker, s eredmény diadalát, ez értelmes s­­ rok választókerület választói több­ségének megtisztelő bizalmat, mint képviselőnk pedig elveihez hűen küzdjön a nemzet, s ennek ősi alkotmánya érdekében, legyen ez ország sarkala­tos és elévülhetlen jogainak egyik előharczosa, le­gyen a jövő országgyűlés eredménydús, és midőn elválasztódó képviselőnk onnan visszatérend, mi­ként Jazon az aranygyapjuval hazánkra üdvös, és boldogító törvényekkel térhessen viszsza kö­­rünkbe. Mely talpraesett s hosszasan éljenzett fe kö­­szöntésre követjelöltünk felelvén, ürtté pol atáta távollevő nagy hazafiért Kossuthért, kinek köszön­­hé­jük köze jövőben is gyakorlandó jogaink szemé­­lyesen, s ily módon­ gyakoroltatását, üdvözölte a kerületbeli egyesült közjogi ellenzéki polgárokat. Majd Szabó Imre központi ellemzéki bizottsági el­nök éltette a vidéki elvhű társakat. Szólották még többen az átalános lelkesedés hangját), s ezután je­lölünk fényes kiséret mellett távozott, azon kije­lentéssel, hogy e kerület egyes községeit mihama­rabb felkeresendi. Ekként B hu megye ezen leg­kedvesebb tisztán magyar ajkunkból álló választó­kerülete kétségtelenül köz­jogi ellenzéki képviselő által lesz az országgyűlésen képviselve. Tisza-Földvár, junius. 7. Községünkre, s az egész szolnoki választóke­­rületre nézve érdekeltséggel várt junius 6-dika vo­t azon nap, melyen a függetlenségi és szabad­elvű párt e kerületben először mérkőzött nyilvá­nosan. Délelőtt Kövér Károly, mint a szabadelvű párt jelöltje tartotta a megelőzőleg saját személyé­ben terjedtett korteskedés által biztosított, ünne­pélyes bevonulását, délután pedig a kerület füg­getlenségi párti választói kiáltották ki képvise­ője­­löltjüket. A bevonulásról és fogadtatásról elég talán annyit mondanom, hogy za­­zlók, lovas legények, kocsik és zene nem hiányoztak; hiányzott csupán a szabadelvű választók sokasága. A jelenvoltak kö* brassói választókerület, junius 8. A kerület tegnap tartott gyű­ésén Galgóczy Sándor képviselő beszámolt Híven elm­ondá a múlt országgyülés örömtelen­ történetét­; nem hímezett, hámozott; őszintén vallá ne, hogy jót nem tehettek. Sajón az ember szive, midőn ily kipróbált becsüle­tes férfiakat remény, s szárnya szegeden a kicsiny hitttek soraiban lát. Ő is kenyerest­ A beszámolás után Fülöp deákpárti, majd Szuhányi Ödön vo­t középbalpárti elnök szó­tak a fusio mellett, han­gsulyozván amaz, hogy az értelmi­ség vagyon az ő pártjuké, melegen emlékezvén meg emez a 48-as pártról, melynek elveit ő még ma is sajátjának, de kivihetlennek tartja, mint mondá­s ez idő szerint.. Szuhányi Ödön után a függetlenségi párt ne­vében Szabó Albert om­bodi polgár, s tai­­tóegyleti elnök beszélt, mondván: „Uraim, tisztelt polgár­társak ! Nem ak,­arok az uj pártalakulásról szólnni, mert az kedvetlenséget szülne túl és erről. Rövi­den, egyszerűen kijelent­i, hogy a 48-as párt a fusionak határozottan ellene mond. A 48-as párt, elveihez, meggyőződéséhez híven, az egyedül rá maradt zászló­hoz örökre hű marad. És midőn et kijelenteni szerencsém van, kinyilatkozt­atom, hogy a 48-as párt az ellenvéleményt a mint tisztelni ta­nulta s szokta, úgy fog meghajolni ezentúl i­s az ele­t. Művelt, érdemekben m­gőszült férfiak vezér­lik a másik pánot, ez mm­nyi, biztos zálogot nyújt a felől, hogy a 48-as párt is megéld­­mlett tiszte­letben részesül túlról Önök kezében van ma m­ a hatalom­. Hassanak önök oda, hogy a hivatali köze­gek a törvény­ z­­ bta korláton túl ne csapongjanak. Okunk van az aggodalomra m­im! rajtuk áll, szün­tessék meg ez aggodalmat A mi utaink elválnak ... Önök jobbra tértek, mi balról maradunk. Isten vezérelje önöket, meg­­győződés szülte az átkon .... Adja Isten, hogy a hazaept-d­e óhajtott fö vi ulásaink d­ömünn­epén mielőbb találkozhassunk. Isten ön­ökkel uraim ! itt ránk többé szükség nincs, magamat s partomat jóindulatokba ajánlom. Hosszú, mély csend követte e szavakat, s majd ötpercznyi szünet után a fusiotális párt folytatta, illetőleg megkezdte a tanácskozást Hosszas, s’en­­vedélyes om­bolás után a gyűlés határozat nélkül ősz a szót. Jelöl­jük még csak kettő van. Egyik Dé­genfeld Bélát, másik Szuhá­nyi Móricz s­olgi­drót kiabálta, d­­e tisztele’tel viseltettem ugyan a n mes gróf iránt, de koránts­­m azért szólalok fel S­u­­hányi úr jelöltsége ellen, mintha a gróf pártját erősíteni akarnám. Hinem uraim ! hát Csáky szál­­­n­yi lesz a h­ídan dicső Szatm­ármegye?!!! E ke­rületben pár nadrág-é s egyént kivéve már mind hivatalban, az a pár is biztos k’látás bölcsőjében reng, de h­á’, ha m­ár kát jelölt kell önöknek az is­tenért ! kerítsenek méltó társat a ns. gróf mellé. T­ovább foglalkoztam, mint akartam e tárg­gyal, azért m­ st kénytelen vagyok rövidebbre főzni a kantárs árat. A gyűlés al­att, előtt, után erős m­eg­győződést szerezhet­t Ui­k a felől, hogy a nép zöme színe virága mienk, — Krissó, kis és nagy Kulcs, Om­sód, Hirip, Er­őd, a magyar D bra, Ma­darász, Királydarócz, Nántű stb. mint egy ember úgy áll. A régebben megszakadozott választóközsé­­gekben is a mieink tántoritkatlanok maradtak. ________ 49. m­k. 31d­gyes«v 3táríolm­ilc bárándi választ­ókerület fi­getlenségi párti jelölténe­k pro­­grammjából. „A balközépoek fegyverletétele a legszomo­­rítóbb ep­sodok egyikéül fog n­emzetünk történet lapjain szerepelni. Ezen capi­ulatio egyik sötét ol­dala az, hogy megrend­tette a választokban a po­litikai elvhűségben vetett hitet, m­grenditette a képviselőkben helyezett, bizalmat, mert a balköz­ép eldobta régi zá­zlóját,s egy uj zászló alatt s­or­­ko­zott, a nélkül, hogy e felei vansz­ait megkérdezte volna, s hogy uj válaszának vetette volna magát alá; s más.k és talán meg tö­rtebb oldala az, hogy a Tiszt-párt nélkülözi Gh czyuth őszinteségét. Új­ból és újból hangoztatják, hogy ők elve­ket nem adják fe­l, hanm csak annak érvényesítését ha­lasztották el, sőt akadnak oly vakmerőékt is, kik nem átalják azt hirdetni, hogy a tu­­dóval előbbí el­veiket juttaták diadalra. Ez mindenki előtt, a­ki a h­elyzetet ismeri, a­ki látja azt, hogy a Deák-párt előbbi elveiből egyetlen­ jo­tat sem adott fel, s hogy a Tisza-párt a Deák párttal sem coaleait, h inem­ fusion..lt, nyilt valót­ansag; ez machiavelliz­mus és po­ltikai ámítás, s a politikai ami­ás fegyvere két évi fegyver, s annak használása mindig megpos­­­szuja magát. Tagadhatlan tény azonban, hogy a fusio által egy nagy párt, az úgynevezett szabadelvű kormány­­ párt jött létre, s ennek kifolyása a mostani kor­­mán­y. Ezen pártot azonban a s­zemélyi politika, a személyek fetisim­ádása és nem a programm tar­ja össze. Létezik a nag­y párt s a fusio emberei a kor­mányon ülnek 3 hó óta a­nélkül, hogy programm­­jukat ezek a kü­önböző oldalról jött sürgetések dac­zára is előterjesztették volna. Mindig az átalv­ás terén mozognak, s féltékeny gondosságaiért­­ nőtt lenne a haza, a nemzet jövőjéről való Io­nost _a____ rejtegetik terveiket, czéljaikat. Homály és min­­dtím­utt h­omály: ez a kormánynak és páni­ának leg­találóbb caracteristicona, ez a létalapja, s ez több­sebben maradá­snak egyedüli eszköze. A kormány a v k bi­ alomr­a apellálva, viszi a nemzetet a vá­laszt .si C­ unpagné elé; ez példátlan esemény a, palamentarismus évlapjaim s ha van valami, a nn megdennésztheti a bizalmat, épen ezen körül­ményez‘ .. . . ha volt Deák-párt-Ezen körülmény magána tette hogy , nak jobb elemeit oda kényszeri magát iste­n 'ál'’a a programúi talán korm­ánytól, éSmánypártit a tufl­ a miért szabadelvűnek nevező kor^ alatt k­el­ a ma­gas képzett,­egy Si­nnyey vezérle vagy j trón Paf­fot al­ki­tottá­k j­bboldali ellenzé­k’a zems Sennyey párt név alatt. Ezen pártonk elve eg­yr ®‘ grammban vannak lefektetve ; ezen pr­­amm hala­­»ozott és nyílt s a becsületes őszinte eljárás a pol !­ti­kai életben is becsülést érdemel. Miután azon­ban a kiegyezés változatlanul föntartandónak van nyilvánítva ezen i­rogi áramban is, az eltekintve e yéb részleteiről, a nemzet önállóságának szem­pontjából el nem fogadható. A hazai pártokat, tehát a jelenben is a köz­jogi kérdés választja el, ez képezvén a democra­­tionális vonalat. Egyfelől áll a homályba burkolód­­zott kormánypárt, és a nyílt programmal fellépett jobbo­dali ellenzék másfelől a 48-as és független­ségi párt. E két ufjMdd elnevezés nem két külön zász­lót, nem két külön program­mot képvisel, a két el­nevezésű párt programmja lényegileg ugyanaz, csak a név különböző. A közóhajtások egyik legmelegebbikét ké­­pező haza szerte r­égóta az, hogy a két elnevezésű párt egy név alatt egyesüljem Ezen óhaj a két párt orgánumának egyesítése által részben már telje­sült, s a közel­jövőben erős reményem szerint egészben teljesülni fog és teljesülnie kell, mert az erő­< egyesíté­ében s nem szétforgácsolásában­ van a jövő. Igen he­vesen, tapintatosan és hazafiasan cselekvőnek ön­ök, hogy ezer, országos óhajt ezen kerületben megvalósíták. Ezen kerületben egye­sültek a 48 as és függetlenségi párti polgárok, és én mint elveimnél fogva 48 as párti, büszk­eséggel nyilatkoztatom, ki ezennel ünnepélyesen önök előtt, hogy én az egyesült 48-as és függetlenségi párthoz tartozom. Ezen pártok czélja az 1867. évi XII törvény­­czikk megváltoztatása, helyesebben törvény általi eltörlése s pragmatica sanctio és a personalis unió eszméjén nyugvó 1848 iki törvények visszaállítása által visszaszerezni a tartományi állásra kárhozta­tott hazának önálló államiságát, visszaszerezni a nemzetnek pénzei és hadügyei felett független ren­­delkezési jogát. „Nem kell közös ügy, nem kell kö­zös minisztermmm, nem kell delegátió“, ez mondatott ki a bihari pontokban, ezen irányban küzdött maga Tisza Kálmán is éveken keresztül. Ez képezi pár­tunknak mostan is programmját. S ha erről lemon­danánk, lemondanánk az államiság eszméjéről, mert az a nemzet, melynek nem lehet pénzétől és véré­től függetlenül rendelkeznie, nem képezhet álla­mot, nem bírhat az állami lét föltételeivel. Ideigle­nesen még eltenghet, mint tartomány az államok mellett, de elsöpri az élet színpadáról a legelső vi­har, mert nem bírván életképességgel, nem vétet­hetik számba. Ebben rejlik egyik veszélye az 1867. évi XII. törvényczikknek. De van még egy veszélyesebb ol­dala is, s ez az, hogy a reális közösség elfogadása által oda kötöttük sorsunkat Ausztria hajójához ; ha ez elsülyed, mi is elfogunk a reális közösségből folyólag vele hazástól nemzetestül az enyészet ten­gerébe sürge­tni. Ilyen ese­tnknek vinni elé haza sorsát, épen akkor, midőn korunknak legfőbb a hránya s legeminensebb urallodó eszméje a szét­szakadt nemzetek unificatiója, leggyöngédebben fe­jezve ki, meggondolatlan politika. Ezen ve­zélyektől meg kell szabadítani ad­dig mig nem késő hazánkat, mig a bekövetkezendő világok ke­resztül nem süvöltenek a haza térein, s ennek más módja nincs, mintha pártunk programm­­jának legfőbb ezéij.tt megvalósítva, megváltoztat­juk az 1867. évi XII. törvényezikket, s visszaállít­juk a nemzet önállóságát, mely kifejezést nyert az 1648-iki törvényekben, s léte­sitjük azt, mely már az 1790-1 iki X. törvényeziskben kimondatott, hogy t. i. a magy­ar birodalom független és semmi­féle más népnek vagy birodalomnak alája nem ve­tett birodalom legyen. Ezen czélunkat forradalmi tendentiákkal identifikálja a kormánypárt, pedig lehet-e forra­dalmi tendentiának jellemezni azon irányzatot, mely semmi egyebet nem akar, mint egy már léte­zett s k­rályi szentesítéssel ellátott törvényt visz­­szaállitani ? s forradalmi rendes.tiaja volt-e Deák Ferencznek 1861-ben a mnsodik felirattal,s Ghyczy­­nek ésTt ránk egész az elvialtoz­atás napjáig ? Ugy­e­bar nem De ha nektek nem volt akkor, ne­­künk sincsen jelenheti sem, mert mi semmi egye­bet nem akarunk létesíteni mostan, mint a­mit ők akkor akarán­­k, és hangoztatának­, s mi ép úgy érezzük mint bárki, hogy hazánk föl­virágzása a béke áldásaitól várható. S eljárásunk sem vádol­ható forradalmi modorral, mert mi többs­ör em­lí­­t­tt czélunkat a törvényes után, a többség által a fejedelmi szentesítés hozzájárultával akarjuk léte­síteni. A b­i­rad­almi tendentiával való vádolás te­hát u.erő rágalom. Felhoztuk ellenünkben továbbá azt, hogy pro­­grammunk kivihetetlen, mivel az egy fejedelem alatt­ levő két birodalomban kell közös ügyekben lenniük, s amel a lajthániusiak nem fognak lemon­dani a kiegyezés által nyert előnyükről. Ez ehen­­vetés sem bir alappal, mert ha 3 évszázadon át fönnállhatott a bir­dalom úgy, hogy hazánkat Ausz­triához csak a p­rsonalis unio kapcsolta, akkor fen­ná­lhat továbbra is, egyik nemzet szabadsága nem igényelvén a másiknak szolgaságát, sőt mindegyik nemzetnek szabadságára nézve csak is biztosítékul szó­lálván azon körülmény, hogy a szomszéd nemzet is szabad. Az excusiv­tás sincs meg a szabadság termés­zetében. De nem csak elméleti indok van itten kéznél száMatul, hamm ottan van maga a practicus élet is Svód- és Norvégország koronája egy főn van, a két ország között m­ég­sem léteznek közös ügyek, mindegyik önállóan függetlenül ren­­delkezik pénz- és hadügyeiről, miért lenne ez csu­pán nálunk kivihetetlen? Talán az uralkodó aka­dályozná meg vétója által?Ezen feltevés egyformán se nő az akkotmányosságra é­s a pártokon fölül álló uralkodó személyére nézve. Én sokkal meggyöke­rez­etebbnek hiszem hazánkban az alkotmányossá­got, mintsem föltételezném azt, hogy az alkotmá­nyos többség ne érvényesíthesse akaratát, s az uralkodónak megkoronáztatása ó­ta minden ténye szigorúan alkotmányos volt, ő mindig szentesítette a többség által eléje terjesztett törvényczikkeket. Ezen föltevésnek sincs tehát indoka, s nem is lehet, mert az uralkodót 18 év tapasztalatai s 2 tartomá­ny tirin­k elveszítése koronája gyöngyé­ből teljesen meggyőzők a fe­l!,hogy trónja biztonsága legszilár­dabban nyugszik népei szeretetén, hogy saját bol­dogsága népei boldog ágán alapul. Bűn azt ő róla feltételezni, hogy ellentétbe helyezheti magát sze­retett magyar népe akaratával. Nem tartunk attól sem, hogy a lajthántuüák akadékoskodása hátráltatná programmunk kivite­lét. Nektek épen úgy érdekükben áll a független­ség, mint nekünk. De még különben is mi nem te­kintettük, s nem tekinthettük soha a kiegyezési törvényt nemzetközi szerződésnek, mert az egyen­mondá­sai. Mi ezt is mint bármely más törvényt a többség által, törvényes úton a fejedelmi szentesí­tés folytán egyszerűen megváltoztatandóknak tart­juk, s hisszük azt, hogy a fejedelem még azon eset­ben is, ha ellenkező uezet hangoztatnék a Lajthán túlról, birand annnyi befolyással birodalmi másik részének népeire, hogy azok saját érdekükben meg­­hódolnak a függetlenség eszméjének. Pártunk programmja Ghát sem nem forra­dalmi, sem nem kivihetetlen, s mi reméljük, hogy azt, többségre jutásunk esetén egészben megvaló­­sítit­­tjuk, és akkor elmondhatjuk nem csak azt, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, de el­mondhatjuk azt,hogy Magyarország nem volt, hanem van; van egy szabad Magyarország, van egy boldog magyar nemzet. Programmunk megvalósítása jelenben nem­zetünknek kétszeresen érdekében áll. Nem tagad­hatjuk a komor valót, hogy pénzügyeink kétségbe­­ejtőleg szomorú lábon állanak. A volt kormányok gazdá­lodása, a rohamos haladási vágy oly költsé­geket, annyi államadósságot hozott hazánk nya­kára, a­mely alatt egén­ymizetünk­ görnyedez, s a­mely a pénzügyi bukása d fenyegeti a szerencsét­len nemzetet. Ezt meg kell előz­nünk minden áron, mert ha egyszer ide jutottunk, akkor magunk ássuk meg magunknak a sírt, a jelen európai, s a hitel átalános viszonyokból folyólag nem élhetvén to­vább egy nemzet, mint a­meddig állami kötelezett­­ségeine­k eleget tehet. Ezen veszély elhárítására lépett a kormányba az öreg Ghyczy, s eredmény­­telenül kellett onnan távoznia. Ez viszonyítva az ő magas képzettségével meggyőzhet mindenkit arról, hogy itten más indok nem szerepe­l, mint a köz­jogi alap, ez kötötte meg az ő kezeit, s ez akadá­lyozta őt abban, hogy a hazának ezen vérző sebeit megorvosolhassa. A jelen kormány az ál­al vél ezen a bajon segíteni, hogy fölebb emelte az adókat s újabb adónemeket hozott be. Ez nem radikális euro, sőt nem­­ gyógyszer. Hazánk sokkal jobban el van szegényedve, mintsem, hogy több adót meg­­bízna, sőt nem tudja elviselni a mostanit sem, a­mint azt az évnegyede» kimutatások tanúsítják. Papiroson meglesz a bevételünk, de tényleg hiá­nyozni fog. Itten nem a bevétel­­ növesztése se­gíthet, hanem a kiadások apasztása. S ez szembe­­tünőleg és hatékonyan csak úgy eszközölhető, ha a független rendelkezési jogot pénz- és hadügyeink fölött visszaszerezzük, ha a mi pártunk programmja megvalósíttatik, mert csak így takaríthatjuk meg a közös minisztériumoknak reánk eső költségeit, csak így szüntethetjük meg a közös hadsereget, s csak igy takaríthatunk meg nem százezreket, ha­nem milliókat. A közös hadsereget s a hadi láb ma­gas létszámát okvete­tlen meg kell szüntetnünk; két hadsereget: a közös hadsereget, és a honvéd­séget a mi szegény államunk nem bírja meg, p­dig többet az e­ zélyesség tanai szerint nem szabad akarnunk, mint a­mennyit nregbílhatunk. Már­pe­dig ha választanunk kell, inkább a közös hadsere­get kell feláldoznunk, és a honvédséget megtarta­nunk, mert ez nemzeti institutió, mert ez cseké­lyebb létszámot igényel, gyorsan begyakorolható, és igy igen kevés költségbe kerül.“ hogy ez történjék, ehez pontos részletes s fárad­ságos kutatás igényeltetnek. Ezután bevezettetett Wass K. József, nyitrai születé­ű, 25 éves, kath- bécsi bejegyzett keres­kedő, kinek ügye a bécsi cs. törvényszék előtt f. ó. ápril 13 án tárgyalt nőtt le s ott 4 évi súlyos bör­tönre ítéltetett, úgyszintén nővére Springer Róza mint bűnrészes ugyanott s ugyanazon alkalommal másfél évi börtönre ítéltetett. El­n­ö­k felszólítja Waiszot, hogy mint ez ügyben már elitélt, teljes, őszinte igazságot beszéljen.­­Waisz, kinek meg­nyerő külseje, ügyes mozdulatai vannak, vallja, hogy 1866 — 1867-ben ismerte meg Popét. Tagadja, hogy a szelvényhamisitás eszméje nála folyamzott volna meg, azt beismeri, hogy ő volt a közvetető. Az átvett szelvényekért Popénak 13 ezer forintot adott át, s ezen vallomása mellett m­egmarad. Pope tagadja ezt s csak 8500 frtot ismer el. A N­­ik, Immer Károly mérnök kárára elköve­tett bűntényre nézve Bottlik megjegyzi, hogy Im­mer K. mérnök a 107 frt 9 krt a pénztárn­oknak tartozott volna kifizetni, ez azonban távol levét­, az összeget Pope vette át. —A III-ik Hoaite-féle sikkasztásra Bettiik azt mondja, hogy Pope a köt­vényeket kivette s azokat 20.­ évig elzálogitotta. — Következett Deutsch Adolf tanú kihallgatta­­tása. Ez Pjui 18 éves, pesti szül. 4 gymn. osztályt s két reáliskolát végzett, most bécsi lakos e perben bünrésze­séggel v­ásoltatott, de ott felmentrtett. Azt vallja, hogy Wai­zot 1872-től ismeri s ezóta folytonos ös­zeköttetésben állt vele. — Bátyja Becsbe jővén itt emerkedett meg Waiszszal. A második összejövetelnél a szelvények elkészí­tése iránt megállapodtak. — Ezután felolvastat­nak D­utsch Adolf bá yjához Mórhoz intézett leve­lei, az első levélben, mely sok helyi titkos jegyek­kel van írva, írja, hogy Wais­szal le fog jönni Pestre, egy igen kényes ü­gylet megkötése végett, melyből Deutsch Mór 2—3000 frt hasznot húzhat; többet — úgy írja végül — a papirosra nem bízhat. Másodrendű vádlott ifjabb Deutsch Mór 34 éves izr. pesti születésű, jelenleg csőd alatt áll, különben feddhetlen előéletű. Ez vallja, hogy öcse által ismerkedett meg Wais­szal. Egyszer öcsé irt neki, hogy Wai­zszal bizonyos szelvényekkel jó üz­letet lehetne c­inálni, ha feljönne. Ő felment 1873. okt. 18-án és másodszor értekezett Wais­­szal. Ekkor kötötték meg maguk közt a szerződést a hamisított szelvények előállítása iránt, a 2000 iv szelvény elkészítéséért Waisz K. József 4.500 frtos váltót állított ki. Elnök: Nem tű­nt fel önnek ez a nagy összeg? — Deutsch Mór: Igen, kérdeztem is Weiszet ez iránt, de ő azt mondá nekem, hogy báró Beke a franko bank részére rendelte meg ál­tala a szelvényeket, s oly bőven azért fizetnek, m­ert a bank állítólag titokban akarja az ügyet tartani. — Elnök: Mit mond azon kifejezésekhez, megék öcsé leveleiben vannak, pl. hogy „a pap na nem bízhatja a kényes ügyet“. Deutsch Mór: Öcsém azt úgy érlelte, hogy a technikai dolgokat nem képe 8 a papíron előadni, azt szóval fogja elmondani. (A tárgyalás további lefolyását jövő számunkban adjuk.) 1 keleti vasu­t szelvény­ h­amisitása. — Jun. 9. A tárgyalás d. e. 10 órakor vette kezdetét. A troszéki tanács elnöke Mvrtb, előabó dr. Emmer Kornél, szavazó biró Párvy. A kir. főügyészséget Sztrokay B­oldizsár alügyész képviseli. A vádlottak padján ifj. Deutsch Mór, Popé Lajos és Watsz Ká­roly József ül. — Elnök megnyitj­a a gyűlést s az idézett, tanuk neveit felolvassa. — Erre dr. Emmer felolvassa a vádlott levelet. A bécs cs. rendőrségtől 1874. decz. ]8 án főkapitányságunkhoz érkezett távirati jelentés foly­tán a Deutsch testvérek bál­vány- mezei helyiségei­ben motozás tartat ott, s ez alkalommal ott feltalál­tattak a magyar keleti vasút elsőbbségi részletköt­­vényeivel kibocsátott szelvényeknek hamis­ítványai a szükséges készülékek és a nyomtatványokra vo­natkozó Deutsch Act. bécsi lakos megrendelési ada­tai. E tekintetben a vizsgálat következő tényeket derített ki: Ifj. Deutsch Mór rendelete­s vezetése mellett készültek a szelvények ; azokat öcse Deutsch Adolf és­­ Waisz K. József bécsi lakosok számára készítette; Deutsch Mór ezekből Waisznak 21­0­­ darab teljesen kész s 237 számozatlan szelvényű hamisitványivet küldött, a­mi 67 ezer darab ezüst­r 7 írt 50 ktjával számitódó szelvényt tesz. Waisz K. J. e mennyiségből a bécsi Werkt­orsbank­­nak 16 darab ily hami­stványt eladott. Ezen szel­vény hamiszási üg­gyel együtt egy más­i vizsgá­­lat is van folytatva, melynek tényállása ez: A magyar keleti vasút szelvényei kibocsátásának kezelésével megbízott franco ész rak­i auktól 1873- ban oly szelvények is szolgáltattak be a magyar kel. vasúttársasághoz, melyeken a kifizetésük jeléül szolgáló attyuk­zás nem volt eszközölve. Pope La­jos vasúti fők­önyvvivő ezen alkalm­at felhasználván, nevezett banktól 1873. aug. 14. levél mellett a keleti vasúthoz beküldő 11L4 810 db beváltott szel­vényből 1969 dbot, mely átlyukasztva nem volt,s mely 14,767 írt 50 kr ezüst érteket képviselt, Watsz K. J.-nek újbóli eladás végett fe^kü­dött, s ezért Waisz, Popénak állítása szerint, 600 t­artot küldött neki. Waisz ellenben a Bécsben megtar­tott végtárgyaláson azt erősité, hogy a szelvények­ből 11 ezer titot kapott be összesen s ennyit is küldött Popénak.­­ Különben Pope Lajosr­a nézve a vizsgálat még a következőket derítette ki: Pope K. matt év november 9-én­ Immer K. mérnöktől 107 trt 09 krt vett fel a társaság részére, s ez ösz­­szeget saját czéljaira használta fel. — Haucz ko­lozsvári keménys­pró a ker. vasúttársasággal szer­ződési viszonyba lépvén, ennek biztositekkép 6 db 5u­fitos, 1 do l­o­­rtos erdélyi föld tehermen­tesítési kötvényt tett le, s ezen papírok szintén Pope kezébe k­i­ülvén, általa a kereskedelmi bank­nál 20 p­ártig elzálogosítattak.­­ Követ­kezett a tanuk kihallgatása. Bot­lik Lajos a keleti vasút­­igazgatója a feljelentés alkalmával arról értesült, hogy Pope L. társulati fokonyhivő s felügyelő Wa.sz K. Józseffel összeköttetésben áll, ez benne gyanút ébresztett, azért a titkárt, és Popét fölszó­lító, hogy a liquidatu.a. eszközöljék s őt erről ér­­tesitsék. Pakkor meggy­ő­­ődött arról, hogy 1600— 1900 drb átüttetlen szelvény sikkasztatott­al. Pope csak nagy faggatások után vallá be neki, hogy azo­kat igen is csikkaszta el. — Elnök: Kapott e Pope absolutoriumot ? Bolsik: Nem, sőt maga a társaság sem kapott ilyet. Kihallgattatik Pope Lajos brünni születésű 45­­ éves vasúti főkönyvvivő. Ez azt vallja, hogy WaWot 1867—68-tól ismeri. Waisz többször jött hozzá, s egyszer nála meglátván az átüetetlen szel­vényeket megjegyzé neki, hogy azokat be lehetne váltani.— Nemi ellenvetés után megegyeztek s elha­­tálták a szelvényekkel való szédelgést. Pope először 900 dbot, másodszor szintén annyit szállított Waisz­­nak.Ezután felolvastatott Koren és Pfeiffer szakértők terjedelmes véleményes nyilatkozata. E szerint a sikkasztás által a társulati könyvek meg nem hami­­síth­attak, de az év végén tör­tenendó számadásnál a szelvények kétszeri beváltása mindenesetre kide­­rülendet­. Schulhoff védő ügyvéd: azt kérdezi a szakértőktől, hogy a könyvek időnkénti átvizs­gálása szokásban van-e? Szakértők: Igen. Védő: vélik-e azt, hogy a könyvizsgálatkor a sik­kasztásra rág önnek ? Szakén: Nem igen, mert Pest megye évnegyedes közgyűlése. (Második nap) i junius 9. A gyűlés második napja választá­sal kezdő­dött. Az alsó-pilisi szolgabírói állomásra a kandi­dáló bizottság Bódis László, Szunyogh János és Zlinszky Elek urakat jelölte ki. A jelöltekre a sza­vazás megtörténtén megválasztatott Zlinszky Elek 48 szavazattal. Bódis 45, Szunyogh 6 szavazatot nyert. Zlimzky azonnal feleskettetett. Felolvastatik ezután a tiszti főügyész véle­­ményes jelentése néhai gr. Buttler Jánosnak a Ludovica-akadémiára tett alapítványa tárgyában. Az ügy ti­ztába hozatala végett egy 3 tagú bizott­ság hüldetik ki, hogy ez a tárgy felett a honvédel­mi minisztérium és a királyi közalapok igazgatósá­­gának küldötteiVől értekezzék. A provisonum alatt 1861-ben több m­egyei tisztviselőtől fizetése elvonatott, később egy kiáliri leirat ezi­knek a fizetésüket kiadatni rendelte, s azok ezt fel is vették Az uj kormány 1867 ben il­letéktelennek nyilvánította e fizetések fölvétetét­t elrendelte, hogy azokat a megye szedje vissza.­ A volt tisztviselők közül többen visszafizették a fel­vett összeget, de a legnagyobb résztől nem lehe­tett azt behajtani. A belügyminisztérium azóta újból sürgette a pénzek beszedetését. A tiszti főügyész vé­lménye szerint a hosszas és kétséges per útjára (más után a pénzek nem szedhetők be) nem érdem­e, terelni, mivel a megye követelésének jogái­g is kevés alap­ja van. Hala z Bokizs ir ennélfogva indítványoz-a, hogy a belügyminiszter kéressék föl, hogy e már alig 300 t­artra rugó követeléstől álljon el. A köz­gyűlés ezt elfogadja Bossányi azon m­ódosítványá­­val, h gy a főispán a kérvény felterjesztésekor sze­­pteljesen te­gyen e tárgyról előterjesztést a belügy­miniszternek. Holnap a gyűlés folytattatik. Külföld. A nemzetgyűlés 30-as bizottsága a végr­ehajtó hatalom és a nemzetgyűlés jogkörét megszabó törvényre vonatkozó jelentésst már be­terjesztette, s a felsőházról szó­l törvény tárgya­­lása legközelebb n­apir­endre kerül. A bizotság ez utóbbi is csak lényegtelen módosító okat tett és da­­czára a monarchisták tiltakozásának az e nö a tisz­tet a választó irod giu­mban a polgári törvényszék elnökére, és a községi delegáltak választásánál a kineve­zett mairere ruhizta. A franczia uj sajtótörvény tárgyá­ban kidolgozott javaslatot múlt sz­ombaton mutatta be Du'aure igazságügym­iniszter a minisztertanács­­n­a. E törvényjavaslat hal­omás szerint meg fogja szüntetni az ostromállapotot (Páris, Ly m és Mar­seille kivételével) az egész országban és elvonja a préfetektől azon jogot, hogy a lapokat az utczai eladás elvonaltával lá­thassák. A franczia ultra montánok czélt ér­tek, amennyiben a nemzetgyűlés f. hó 7-én tartott ülésében az ug ynnvezett tanszabadság tár­gyában k dlo­gozati törvény 339 szavazattal 300 ellenében elfogad­atott. E szerint, az egyházmegyék főnökeinek meg lesz engedve, hogy felsőbb tanin­tézeteket ajánassanak. E nézetet védte Dupanloup orleánsi püspök Laboulayevel szemben. A két ál­láspont közötti különbség lényegileg abban áll, hogy L­aboulaye a tanszabadságot az egys­zerű m­a­­gán­egyénekre is kiterjeszteni kívánta és viss­zauta­­lította azon elvet, mely c­ak az egyleteknek enged rés­zt a közoktatási állam­-monopóliumban, a magá­nosoktól azonban megvonj­a a közoktatás szabad gyakorlásának korlátlan jogát. Az olasz közbiztonsági törvény­­javaslat, melyről mai lapunk külföldi rovatában említést tevénk, s melyet Minghetti kormány­elnök e hó 3-án terjesztett a képviselőház elé, így hangzik „A f. év vég­ig azon tartományokban és községekben, a­hol gyilkosságok, rablások, ember­rablás s a személy és vagyon elleni más bűntények komolyan fenyegetik a közbiztonságot a miniszter­tanács határozatára királyi rendelettel következő intézkedések tehetők: a) a praefect felhatalmaz­ható, hogy írásbeli rendelettel olyan egyének előd­leges elfogatását eszközölje, kik sürgős g­anuban vannak, hogy rablóbandákhoz tartoznak, vagy segí­tőik és orgazdáik, s átalában mindazok, kik az

Next