Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. július (1. évfolyam, 76-102. szám)

1875-07-01 / 76. szám

IX. évfolyam Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy hely­­ben házhoz hordva Egy évre.... 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1,80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dl]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden kider* tésért külön 30 kr. 76. szám Nyilttér: öt hasábos sor SO krajczár. POLITIKA.­ ZÉS 3707a­ A.ZI3A.SZA.TI 1TAPELAP. Szerda, 1875. julius 1 Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztép 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemé­­nyek csak bérmentesen fo­­gadtatnak el. Kéziratok csak rend­­kivüli esetben küldetnek vissza. Kiadó­ Hivatal: Budapest, IV., Megyeháza tér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS ÉS MAGYAR UJSÁG"-ra. Juli—szeptember évnegyedre . ,5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . , 10 frt. — kr. Egy hóra..................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Budapest, június 30. Holnap veszik kezdetüket a választások. Országszerte a szavazó urnákhoz lépnek a pol­gárok, hogy a kit kit megillető részben gya­korolják befolyásukat az ország sorsára. Ön­kénytelenül is komoly kérdések támadnak ben­­nünk. Lehetne-e meghatározni és elosztani azt a felelősséget, mely a választók akaratára egyenként nehezedik? Van-e a földön mérleg, mely megállapítja a szavazással összekötött erényt vagy bűnt, kötelességtelj­esítést vagy mulasztást ? Hány választó gyakorolja jogát azzal a megfontolással, hogy milliók jóléte, egy ország boldogsága a jövendő nemzedékek üdve, de még önnön szellemi és anyagi emelkedésé­nek feltételei fölött vet koczkát? Avagy hány cselekszik olyan könnyelmű hitben, hogy a vá­lasztójoggal szívességet és barátságot gyako­rolhat, privát érzelmeinek és privát érdekeinek szerezhet kielégítést ? Nem volna-e a válasz­tásoknak egész más képük, ha a választók a közügyekben annyi előrelátással és körülte­kintéssel járnának el, mint apró-cseprő ma­gánügyeikben, ha egy képviselőnek megválasz­tásánál legalább annyi ügyelettel volnának a helyzet szükségeire és oly jól gondolnák meg egy hibás választás következményeit, mint az utolsó cseléd és béres kiszemelésénél? Fájda­lom, a tapasztalás igen élénken tanít arra, hogy maga kárán sem okul a magyar. A vak­ság és könnyelműség oly erővel uralkodik nemzetünk sok ténye felett, hogy még a hi­báinkat ostorozó közmondásnak sem emelkedik tiszta tudatára. Mintha nem is hinnők el ma­gunkról azt, a­mit valóban cselekszünk. Maga kárán okul a magyar? Dehogy okul! Hisz panaszkodnak a választók a rész­törvények felett; sopánkodnak is, ha egy romlásos poli­tikának hatásait megérzik a gazdasági pusztu­lásban, a politikai jogvesztésben és az erkölcsi lealázásban. De jó részben még akkor sem jut eszükbe, hogy önmagukat kellene vádolniok és hogy a képviselők megválasztásakor ők is teremtő tényezőkül szolgáltak a károk és ve­szedelmek fölidézésében. A tanulság hiába, a következő képviselőválasztásnál a szavazás tényét oly sok választó ismét csak személyes ügyének tekinti, és még nem is a személyes haszon és érdek, hanem a személyes kedvtelés és privát passió ügyének. Bizony Magyarország népe elég keserű leczkékben részesült, hogy tiszta­ fogalmakra emelkedjék választói jogosultságának hord­­ereje felől. Meg kellene tanulnia minden hon­polgárnak, hogy a választási képesség nem egyszerűen jog, hanem kötelesség is. Súlyos és szigorúan meghatározott kötelesség. Termé­szetesen a mi drága és drágalátos kormány­­rendszereink, melyek egyedüli bölcsesége az adófelemelés, egyedüli menedéke az adóprés, más fogalmaknak hódolnak. Nekik szükségük van oly theoriákra, melyek a kötelességérzet felébresztésének örve alatt a leglényegesb mértékben járulnak ahoz, hogy a kötelesség­érzet meglazuljon és a legfontosabb dolgok tel­jesítésében ez erkölcsi bomlás hatalmat nyerjen. A mi kormányrendszerünk fiscalis gépeze­tében a választói jog tiszta jog, és a joggal szemben az adófizetés az a kötelesség, mely­nek árán a jogot meg kell szereznie. És né­pünkben megerősödik a képzet, hogy a vá­lasztói jog gyakorlatát a kény és kedv szerint még erkölcsi tekintetek sem korlátolják, azt hiszi, hogy a választói jog egy az adófizetés ál­tal megvásárolt személyes előny, melyet saját tetszésének vagy érdekeinek sugallata szerint használhat. Az ily rendszer mellett elvesztik azután választási képességüket azok, kik azt mint kötelességet gyakorolták és megmarad­nak a képesség birtokában, kik abban nagyon is látják az egyéni jogot. Ám az idő óriási kérdést tűzött a nemzet ide. Lét vagy nemlét kérdése teszi a nemzetet Hamletté, ki azonban itt a kérdést nem hagy­hatja theoreticus töprengéssel eldöntetlenül. A nemzetnek a választásokban meg kell oldania a kérdést. A nemzetnek látnia, hallania és éreznie kell. A nemzetnek tudnia kell azt, hogy a választói képesség gyakorlatával ezúttal nem­­csak egyszerű, de rendkívüli mindenek felett álló kötelességet teljesít, milyent a veszélyben forgó haza követel minden fiától. Mert talán még soha sem járt oly kevés büszkeséggel és oly nagy felelősséggel magyarnak lenni. Talán a jelen nemzedéknek kezeibe van letéve, hogy végleg számoljon a nemzet ez­redéves múltjával és döntő határozatot hozzon a nemzetnek jövőjéről. A­mit ma teszünk, az határozhat századokra. A jelen perez egy jelentőségű lesz a jövő évtizeddel, az óra az évszázaddal. Időink ki­zárnak mindent, mi nem a hazafiság érzésében összpontosul és ez érzésben az akaratnak leg­ szenvedélyesb erélyét, a cselekvő erőknek leg­teljesebb kifejtését kívánják. Nemzetünk az alkotmányos küzdelmekben egy thermopylaei szorost tart elfoglalva, hol minden fia egy vá­lasztott harczos, kinek az egész nemzetet kell képviselnie magában. Csak az tartozik a nem­zethez, a­ki a nemzet ügyéért tenni küzdeni és áldozni tud. Közönbös és lelketlen egyének­nek, kiknek szellemét át nem hatja a nemzet nagy kérdése, kiknek figyelme most is az élet apró problémái közt eltéved : a nemzet kebe­lében helyet nem foglalhatnak. De a küzdelemnek fegyverei nem a pus­kák és ágyuk, hanem a szavazójegy és a vá­lasztási bizottság előtt kimondott szó. A sza­vazat nagyobb jelentőséggel bír most a nem­zetnek megvédelmezésében, mint a Dreyse­­puska, az Achatius ágyú és egyéb gyilkos ta­lálmányok. Ezt gondolják meg országszerte pártunk hívei. Kérve kérjük őket, tekintse mindegyik azt, mit jogának neveznek, a legna­gyobb és legszentebb kötelességnek. Lássa be mindenki a­ki csak a legkisebb befolyással le­het az elv és ügynek diadalára, hogy a mu­lasztás itt egyértelmű a hon ellen elkövetett legnagyobb vétkekkel. Semmi magánérdek, a polgári életnek semmi oly mozzanata, melynek számbavétele akaratunktól függ, nem szolgál­hat indokul arra, hogy a szavazástól tartóz­kodjunk. Senkit ki nem menthet az, hogy dol­ga volt , hogy ideje nem volt és mint a többi banális mentségek hangzanak. A­ki szavazattal bír, az szavazzon, a­ki befolyással bír polgártársainak érzületére és akaratára, éljen azzal a befolyással. Használják fel párt­­híveink mindenütt a szót, az írást és mindazon fegyvereket, melyek meggyőzésre és a jobb be­látás terjesztésére szolgálnak. Szervezzék tel­jes mértékben a törvényes és jogos agitatiót. Főkép pedig ne hangoltassák le magukat ked­vezőtlen körülmények által, melyek gyakran csak a véletlen szülöttei, bármily nagy mér­tékben érintsék is a közvélemény szeszélyes susceptibilitását. — Tudjuk, hogy a július 1-én történő választások legnagyobb részt a kormánypárt győzelmét fogják jelenteni. De figyelmeztetjük párthíveinket, hogy ez terv­szerű előleges rendezés eredménye, mely semmi következtetést nem enged pártunk kilátásaira és választási sikereire. A kormány fogásokhoz nyúlt, melyek az emberek kedély­­gyöngeségére számítvak, mutassuk meg azt, hogy mi jobban ismerjük fel a kormány gyöngéit. Tegye meg mindenki kötelességét! Mezei Ernő. Az abádszalóki választókerületben folyó évi június 27-én Tiszafüreden a közjogi ellenzéki párt részéről tartott értekezletben, képviselőjelöl­tül Lipcsey Imre szilárd jellemű, tántoríthat­­lan ellenzéki elvű jó hazafi, egyhangúlag megvá­lasztatott, s a követjelöltséget elfogadta. — Kelt Tiszafüreden, 1875-ik évi junius hó 27-én az érte­kezlet határozatából Lipcsey Gábor elnök, Pap János, jegyző. A honvédség összes kerületi parancs­nokai jelenleg Budapesten időznek , tanácskoz­­mányokat fognak folytatni az iránt, hogy a hon­védség jelen szervezetének keretén belül mikép lehetne tetemesebb megtakarításokat eszközölni, de úgy, hogy a honvédség lényeges csorbát ne szen­vedjen. _________ V-ik Ferdinand ás IS­LS. Magyarország önállóságának szentesitője el­hunyt. „V.-ik Ferdinand király nincs többé“. E nagy eszme szent háromságának atyja és fia megboldogult, anélkül hogy a nagy eszme valósí­tását megélhette, anélkül, hogy annak gyümölcseit élvezhette volna. A 48-ki nagy mű alkotásában részt vett törvényhozási tényezők personificatiói közül csak egyik él. Él még e magasztos ige valósítója Kos­suth Lajos. V­olik Ferdinándban és István nádorban ma már a nagy eszme túlvilági árnyait tiszteljük, Kossuth Lajosban azonban ott látjuk az élő jelt, mely minden igaz magyar belsejében viszfényre kell hogy találjon, mert ma már csak ő képviseli egye­dül azon eszmét, mely üdvözítő a hazára, a nemzet­re nézve. V­ dik Ferdinand király nem volt az a genius, kit a korszellem szárnyai nagy tettekre bírtak volna ragadni, nem az, kit a szellem árja el bírt volna sodorni azon térre, melyet a tettek mezejé­nek szoktak nevezni. István nádor sem volt oly alak, melyről azt lehetne mondani, hogy nagy események előmozdí­tója lett volna. De mindkettőben oly jellemekről kell megemlékeznünk, kik ha nem is voltak hi­vatva önerejükből világot rendítő eseményeket előidézni, romlatlan érzéküknél fogva legalább nem akadályozták meg a korszellem haladásának azon árját, mely egyedül volt hivatva az ország, a nemzet létét biztosítani. V­ik Ferdinand a kamarilla minden ellen­zése daczára, aláírta, szentesítette ama törvénye­ket, melyek hazánk önállóságát biztosították. Nem tette, mivel talán át volt hatva tettének nagy hord­­erejétől, de tette mivel romlatlan érzékére hatott ama varázs, melyet Kossuth igéje az egész ország­ban szerte előidézett. V-ik Ferdinánd, István nádor, nincsenek többé, de él még a nagy eszme megfo­­gamzója — szülője,Kossuth l­ajos, kinek neve nélkül Ferdinand király királysága nem is képzelhető és nevével e királyság monumentálissá vált. I. Ferdinánd (Károly, Lipót, Ferencz, Mar­­czell) Ausztria császára és Magyarország királya I. Ferencz császár és Mária Therézia császárné legidősbi­ fia született 1793. évi ápril 14-én Bécs­­ben. Már zsenge korától fogva gyenge testalkata miatt sok szenvedésnek volt kitéve. Nagybátyja Károly főherczeg példái által bátorítva, a legneme­sebb szívjóságnak adta jeleit, 1315-ben beutazta Olaszországot, Helvetiát és Francziaországnak egy részét. Ez utazás úgy testileg mint szellemileg ki­tűnő hatással volt az ifjú főherczegre. Nagy elő­szeretettel viseltetett az ipar iránt és magános óráiban legjobban szeretett műtani és heraldikus tanulmányokkal foglalkozni. 1838. évi szept. 28-án Pozsonyban megkoronáztatott Magyarország ki­rályává. Ekkor nyerte el az „V-ik“ czimet. Ezáltal nagy befolyást nyert a birodalom kormányzásában. 1831. évi febr. 21-én kelt egybe, Victor Emánuel szardíniai királynak harmadik leányával, Karolina Ágnővel.1832-ben Reindl Ferencz nyugdíjazott kapi­tány merényletet követett el ellene, mert a király megtagadta tőle a kért segélypénzt. Miután Ferdi­nánd atyja 1835. évi márcz. 2-án meghalálozott, ő lépett, mint jogszerinti örökös, a császári trónra. Első országlási tette az olasz alattvalók pártolása volt. A nagyszámú olasz politikai foglyoknak részint megkegyelmezett, részint humánusabb rendszabá­lyok által tűrhetőbbé tette sorsukat. Kormányzása alatt folytatták a Lajos főherczeg és Metternich által inaugurált politikát. — 1836. évi szept. 7-én Csehország és 1838. évi szept. 6 án Lombardia ki­rályává koronáztatott. Ez utóbbi koronázás alkal­mával általános amnestiát adott az összes olasz politikai bűntetteseknek. Ferdinánd országlása alatt vette kezdetét az osztrák vasúti hálózat kiépítése, alatta nyert nagyobb lendületet az osztrák ipar. Az 1846-iki lengyel lázadás azzal végződött, hogy Krakó és annak területe a birodalomhoz csatolta­­tott.­­ Midőn 1847-ben egész Európa lázas for­rongásba jött, nem a boldogult fejedelem idézte elő az országai s tartományaiban kitört forra­dalmat. Ferdinánd a márcziusi zavarok következtében elbocsátotta Metternichet, felelős minisztériumot nevezett ki, és elfogadta az országgyűlés által szen­tesítés végett eléje terjesztett alkotmányt. A bécsi májusi zavarok következtében Insbruckba költö­zött, innen augusztus hó közepén ismételt és sürge­tő kérelmekre visszatért Bécsbe ; de már október havában ismét távozott; Olmütz városába ment ud­varával együtt, s itt 1848. évi dec. 2-án lemondott, unokaöcse Ferencz­ József ez idő szerinti kirá­lyunk javára. Ez idő óta Ferdinánd király állan­dóan Prágában lakott és a bécsi udvarral csak annyi­ban állott összeköttetésben, a­mennyiben fejedelmi és főherczegi rokonai gyakran meglátogatták. Az országos közoktatási tanács tegnap délelőtt 10 órakor tartotta Horváth Mihály elnöklete alatt újabb szervezete értelmében meg­alakuló ülését. Jelen voltak a tanács állandó és vál­takozó tagjai egy-kettő kivételével, a közoktatás­­ügyi minisztérium részéről Mészáros Ferencz taná­csos. Az elnök terjedelmes beszédben fejtegette a tanács­ fenállásának szükségét, újjászervezésének indokait és ennek alapján kitűzött feladatát. E napon, reggeli 9 órakor a főtéren mintegy 4—5000 főnyi közönség előtt, — közte a város legelőkelőbb polgárai voltak — Irányi hosszabb beszédben fejtegette az ország mostani szomorú helyzetét s azon eszközöket, melyek ennek orvos­lására vezethetnek, mint ilyet a közös ügyek eltör­lését s a függetlenség helyreállítását emelvén ki főleg. Azután kimutatván, hogy sikeres segélyt sem a magát szabadelvűnek nevező kormánypárttól sem a jobboldali ellenzéktől nem lehet várni, intette a választókat, hogy oly képviselőket küldjenek az or­szággyűlésre, kik az ország önállóságának helyre­állítását főkötelességü­knek fogják tartani. Beszéde alatt a roppant hallgatóság egy igen törpe zugából egyes közbekiáltások hallatszottak, midőn a balközép elvfeladását s a szélső­jobb ve­szélyes programmját említette, de ezeket a roppant többség rokon érzelmű helyeslése és éljenzése azonnal elnémította. Utána a Vermes Nándor által jelölt gya­nánt bemutatott Szitár Dénes adta elő 48-as pro­grammját, mely hasonlókép­tetszéssel fogadtatott. Szitár úr a 2-ik kerületben lett fölléptetve Mukics Ernő ellen, a­ki Vargha Károly társával együtt a szabadelvű párt által volt kitűzve a nélkül, hogy programmot adtak volna. Ezt csak akkor tették, mikor hírét vették, hogy a közjogi ellenzék Irányit hívta meg Szabadkára. Az ekkor épen Irányi megérkezése napján kiadott programm azonban egyik pártot sem elégítette ki kétértelmű­sége miatt, minek következtében maga a „sza­badelvű­ párt egy része más jelölteket állított fel, nevezetesen Zichy Antalt és Vojnics Gézát. A választás július 1-én lesz, s noha a közjogi ellenzék későn fogott hozzá a mozgáshoz, mindaz­­által reméljük, hogy jelöltje, Szitár Dénes legyő­­zendi ellenfeleit. Adakozások a budai ínségesek javára. Oláh Károly ..................................20 frt. Tanárky Gyula ur ..... 4 frt. Singer Lőrincz úr ...........................1 frt. A választás napján. A mozgalom oly átalános a fővárosban, hogy egyik választó­kerület választói átmennek a szom­szédba korteskedni. Mi részünkről nem vagyunk azon helyzetben, hogy a magunk pártemberei mellett fölszólalhassunk ez alkalommal, de még­sem vehetjük hallgatás nél­kül, mi az ország fővárosában előadja magát. A Terézvárosban Horn és Falk, a Ferencz­­­városban Tavaszi és Csernátony, az első kerület­ben Kerntler és Pauler, a második kerületben pedig Házmán, Liptay báró és Miksits küzdenek a pál­máért. Ha e kerületekben vannak választó­polgá­rok, kik szavazati joguknál fogva e kerületek bár­melyikében elősegíthetik azt, hogy a két rész közt a kevésbé rész győzzön, azok a Terézvárosban Hornra, a Ferenczvárosban Tavaszira, az első kerületben Kerntlerre, a másodikban pedig Házmánra adják szavazatukat, mint oly képviselőkre, kik ha a haza javát elősegíteni nem is képesek, azt legalább meggátlandók nem lesznek. A 48-as párt jelöltje az ugodi kerületben (Veszprém megye) Krivácsy József 1848— 49-ki honvéd ezredes; Szabadkán a 2-ik választó­­kerületben :Szitár Dénes. A Petrovits László és Schwarz Benő közti ügy lovagiasan kiegyenlittetett bizonyítjuk. Buda­pest, 1875. junius 29. — Katinsky József, Frank Gyula, Baranyi Ödön, Czebe Károly, tanult. Szabadkáról azon tudósítást ves­szük, hogy az ottani közjogi ellenzék meghívására I­r­á­­n­y­i Dániel S­z­i­t­á­r Dénes pesti ügyvéddel múlt vasárnap ott megjelent, minthogy azonban a hely­beli elvtársak elmulasztották a tartandó népgyűlés bejelentését, ez csak a következő kedden Péter Pál napján tartatott meg. A szombati katastrófa. Budán a nyomor nem képzelhető mérvben mutatkozik mindenfelé. A hatóság, mely az egész szerencsétlenség lefolyása alatt a leggyalázatosabb hangtagságot tanúsította, nagy kegyesen megen­gedte a szerencsétleneknek, hogy koldulhassanak. — A ráczvárosban, a Krisztinavárosban ennélfogva hat-hét nő a munkás osztályból s gyermekek állot­tak tegnap a kapuk alatt szégyenkezve, sírva, tá­nyérral kezükben, várva a tömegesen alá s felvo­nuló néptömeg könyöradományaira, melyet szóval kérni nem merészelnek, annál készségesebben fes­tik azonban a vész lefolyását, melynek ők is szo­morú szereplői voltak s szivszaggató episodokat be­szélnek el a borzasztó éjből. A ráczvárosban több száz katona dolgozik a romok elhárításán s az Atilla utczában mintegy tiz gőzszivattyu működött tegnap a szitaültig vízben álló pinczék felszabadításán. * A király a mint a vészről értesült, 1500 irtot adományozott a vizkárosultak javára és elrendelte, hogy a mentési munkálatokhoz annyi katonát ve­gyenek, amennyi kell; szükség esetén Pozsonyból is hozathatnak katonát. — Ezzel szemben közmeg­botránkozás tárgyát képezi, hogy Babies koronaőr­ségi kapitányt, ki saját felelősségére kirendelte le­génységét és vagy 40 embert mentett meg a halál torkából, kapitánya, egy Lang nevű úr ezen tevé­kenységért nyilvánosan megdorgálta és huszonnégy órai fogsággal büntette. Ghyczy ezredes és kerü­leti parancsnok, mint halljuk, mihelyt erről érte­sült, Babicsot azonnal ki­bocsáttatta és keményen megdorgálta a kapitány urat. * A rudas fürdőben szakadatlanul ülésezik a városi tanács állandó bizottsága, és a szükséges intézkedéseket teszi. 250 utás­szal ren­delkezik, kik 3 csapatra vannak osztva a Tabán­ban, Krisztinavárosban s Újlakon ; a főigyekezet arra irányul, hogy a közlekedés akadályai elhárit­­tassanak és az ördögárok vizeinek, újabb eső ese­tére, szabad lefolyás biztosittassék, továbbá a ve­szélyeztetett házak újabb veszélyek ellen biztosít­tassanak. A duna-szabályozási vállalat kotrógépet állíttatott az ördögárok dunai torkolatához és ko­­tortatja a torkolatot.* A fővárosi rendőrség, és különösen T­h­a­i­s­z főkapitány ellen átalános a panasz és el­keseredés a főváros lakosságánál. Mindenki fel van háborodva és ingerelve azon semmit nem tevés és közöny felett, melyet a rendőrség és különösen Thaisz főkapitány a vész idején tanúsított. Nem­csak a vihar alatt nem mutatta magát, hanem kö­telességmulasztása annyira ment, hogy egész éjen át távol maradt s csak vasárnap reggel 9 órakor jelent meg rövid időre.­­ A „Nemz. Hírlap“ fel­hívja a belügyminisztert, hogy a főváros lakossá­gának a főkapitány által elkövetett, ez elég szigo­rúan meg nem róható és el nem ítélhető hivatali mulasztásáért fényes és kielégítő elégtételt szol­gáltasson. Mert qvalifikálhatlan és majdnem hihe­tetlen a főkapitány magaviselete, s a közérzület méltán felháborodnék, s az egész művelt világ méltán kigúnyolna, ha Thaisz Elek úr szombati magaviselete után még mindig meghagyatnék a főváros „közbiztonsági őrének“. A fővárosi közön­ség megbotránkozása és elkeseredése különben annyival nagyobb és jogosabb, minthogy erősen el­terjedt hir szerint Thaisz kapitány ur er­ejét a városerdő egyik nyaralójában gondtalanul mulatva töltötte. Az adakozások szépen folynak a szeren­csétlenek javára s gyorsan átszolgáltatván a ható­ságnak, legott kiosztatnak a szenvedők között, kik részint hatóságilag, részint a felebaráti könyörület utján biztos fedél alatt vannak elhelyezve. Tegnap, Péter és Pál ünnepén roppant tö­megekben kereste fel a főváros közönsége ismét a szerencsétlenség helyét s s ez alkalmat felhasznál­ván a jótékony nőegyletek, a lánczhidon s a propellerek jegyváltó helyiségei előtt gyűjtést rendeztek s szép fiatal hölgyek hívták fel a közön­séget adakozásra „a szerencsétlenek számára.“ A nőiparegylet ma esti margitszigeti báljának fél jövedelme szintén e czélra lesz szentelve. A krisztinavárosi színkör igazga­tója a vízkárosultak javára két előadást rendez, holnap Robinsont adatja, holnapután az „Eljegyzés lámpafénynél“ cz. operettet és egy vígjátékot „Ha te úgy én is úgy“ ez utóbbiban a czél tekintetébe Kiss Kornélia úrhölgy a fővárosi körökben előnyö­sen ismert műkedvelőnő és az igazgató maga mű­ködnek közre.* A halottak száma a főorvosi hivatal ki­mutatása szerint összesen 33-ra van téve, ami kü­lönben nem egyéb, mint a közönség félrevezeté­sére számított szemfényvesztés, mert annyi áll, hogy a halottak száma jóval meghaladja a 200 at, melyeknek nagyobb része azonban az iszapban, a csatornákban s főleg a Dunában lelte sírját. — A főorvosi jelentés a következő : I. A. sz. Rókus kórházba hozatott összesen 16 hulla, ebből a) agyonzuzott 2, b) vizbefult 13, c) kimentetett, de kórházban elhalt 1. Név szerint a következők: 1. Balla Karolina 40 éves, magánzó. 2. Balla Ignácz 14 éves, gyermek. 3. Werner Ven­­czel 71 éves, zenész. 4. Berg Mari 57 éves, kesz­­tyűvarrónő. 5. Berg Karolina 60 éves, varrónő. 6. Grohmann Jenő 5 hónapos, csecsemő. 7. Grohmann Mari 39 éves, hivatalnok neje. 8. Prinke Eleonóra 9 hónapos, csecsemő. 9. Kiss Tóth György leánya 2 éves csecsemő. 10. Grásics József 46 éves hen­tes. 11. Állítólag serfőző férfi 2, 12. Sörfőzőnő 2, 23. Sörfőző fia 2, 14. Zaufer Mátyás 53 éves, kő­­m­íves pallér. 15. N. N. férfi 18—20 éves, napszá­mos? 16. Kaiser Czili, kimentetett, haldokolva ho­zatott, a kórházban meghalt. N­. A sz. János kór­házba hozatott összesen 8 hulla. Név szerint: 1. Molinari sz. Kiss Gabriela 34 éves, háztulajdonos neje. 2 Fodor szül. Orelly Julianna 43 éves, sajt­kereskedő neje. 3. Jablonovszky Francziska 50 éves. 4. Guglellini sz. Remold Anna 44 éves, sza­lámi kereskedő neje. 5. Gi­isser sz. Molnár Mária 37 éves ellenőr neje. 6. Peck Magdolna 55 éves, napszámosnő. 7. Vukassinovics Zsófia 82 éves, ke­reskedő neje. 8. Tóth Teréz 18 éves cseléd. III. ker. kórházba hozatott 8, melyek házakban vízbe futva találtattak. Név szerint: 1 Becker István 4­2 éves. 2. Praxler Anna 7 éves. 3. Schueller Ferencz 6­­1 éves. 4. Eger Katalin 74 éves. 5. Krausz Anna 48 éves. 6. Krauss Mária 11 éves. 7. Krausz Erzsé­bet 2 és fél éves. 8. Konrád Anna 58 éves. Össze­sen tehát mai napig a kórházakba hozatott 32 hul­la. Ezeken kívül az I. kerületben a szőllők közt halva találtatott: Eich Reisinger Magdolna 53 éves napszámos özvegye. A III. ker. kis­czell utczai 130. sz. házból eltűnt 2 gyermek. Az árvíz áldozatai közül tegnap temették el a város költségén azokat, kiket rokonaik nem rek­­lamáltak. A temetésen Alkér tanácsnok képviselte a hatóságot; a gyászmenetet ezernyi közönség ki­sérte a temetőbe; eltemették a három Serfőzőt, egy férfit, nőt, és 16 éves fiút, Kaiser Czeczilt, a két éves Tóth Máriát és egy ismeretlen férfiút. * A szombati szerencsétlenségnek az eddigieken kívül még egyéb szomorú következ­ményei is lehetnek, ha az illetékes közegek gyors intézkedéseket nem tesznek. A tömérdek, úgy a jobb, mint a bal dunai parton levő pinczelakás, melyek az ár által elborittattak, s melyekben a viz s az iszap napokig áll, mind meg annyi fészkei a hagymáznak s a kholerának. E pinczelakások nagy része a beszakadt csatornákból telt meg, ehez járul a bajt követő roppant hőség, mely a kiüthető betegségeknek természetes előmozdítója. Az elöljáróságnak mindenesetre meg kellene paran­csolni, hogy a vizár által ellepett pinczék s lakások, legalább néhány hétre lakatlanná tétessenek, gyors intézkedést kell tenni az iránt is, hogy az udvaro­kon, utczákon felhalmozott iszap eltávolittassék. Simonyi E. és Verhovay Gy. fogadta­tása Debreczenben. A fogadtatási ünnepélyt, mely folyó hó 28-án Debreczenben lefolyt,következőleg írja le a „Debre­­czen „Erkölcsi győzelmünket most már biztosnak láthatjuk a mai nap fényes sikeréből. Oly számmal voltunk jelen követjelölteink bevonulásánál, hogy ha a Tisza Kálmán melletti tüntetők számát 25 ezerre tették saját párthívei, akkor a mi seregün­ket bátran lehetne legalább 75 ezerre tenni. De ennyien nem voltunk. Csak a piacz térsége volt be­­láthatlanul néppel ellepve. Bandériumunk —­ tős­gyökeres polgárokból — nagyon megközelité a 200-at. A tanuló ifjúság egy része is részt vett a tisztelgésben. Itt volt Gaál Mihály H.-Böszörmény­­ből, báró Baldácsi Antal. A vidékről küldöttségek jöttek: Szoboszlóról, H.-Böszörményből, Sámsoni­ból , Ér-Mihályfalváról, B.-Uj városról s több helyről.­­ A vasútnál Szatmári Károly, pártunk főjegy­zője fogadá jelölteinket a párt nevében. Erre Simonyi Ernő válaszolt. Határtalan éljenzés tört ki a beszédek után s közben is többször. A menet bevonulását csak látni kellett, hogy arról fogal­munk lehessen. Folytonos éljenzés közt jöttek be jelölteink a tanuló ifjúság, a bandérium s óriási néptömeg kíséretében — a „Debreczen“ szerkesz­tősége előtti térre a­hol szép állvány volt a vendég­­szónokok részére. Különösen Verhovay Gyula mel­lett tüntetett a közönség, annak ellenében, hogy ugyancsak tegnap reggel lázító iratot bocsátott közre Verhovay ellen a debreczeni kormánypárt sok ezer példányban. Ben a városon az első választókerület függet­lenségi pártja részéről Csécsy Soma remek beszéd­ben szólíta fel az ifjú jelöltet programmbeszéde el­mondására. Verhovay Gyula az állványra lépve a mai számunkban foglalt beszédet tartá, a beszéd folytonosan a leglelkesebb éljenekkel kisértetett minden pontjában­ ítéljék meg az olvasók. Ezután Boros Sándor a 2-ik választókerület­ből lelkes szavak kíséretében mutatá be a párt ve­zérét Simonyi Ernőt, kifejezést adván a közönség megelégedésének Verhovay beszéde felett. S­i­m­o­­nyi Ernő követjelöltünk a szintén fentebb olvas­ható beszédet tartá. Mindkét beszédet átalános helyeslés s lelkes éljenzés kisérte. Csak egyszer Sebes György szólott közbe a Vecseyház ablakából, de mert ezt Sebes György tévé meg se róvjuk. Végül Gulócsy Gusztáv elnökünk szólott, s megköszönte a vendégek látogatását, s a lelkes polgárság Simonyi, Patay és Verhovay kitörő élte­tésével oszlott szét. Simonyi beszéde végén az eső már szemetezni kezdett, s így nem végezhető be beszédét, 3-ik jelöltünk, Patay István pedig e kö­rülmény miatt nem juthatott szóhoz. Társas va­csoránk is volt, Király Mihály vendéglőjében. Fel­ségesen sikerült. 300-nál többen voltunk. Verhovay — mint a „kis Kossuth“ különösen bálványoztatott az egész ünnepély alatt, talán azért, hogy a polgárság akart elégtételt szolgáltatni neki a jobboldal által reá szórt rágalmakért. Éljen Simonyi ! Éljen Patay! Éljen Verhovay !“

Next