Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. július (1. évfolyam, 76-102. szám)
1875-07-01 / 76. szám
IX. évfolyam Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre.... 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1,80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dl]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden kider* tésért külön 30 kr. 76. szám Nyilttér: öt hasábos sor SO krajczár. POLITIKA. ZÉS 3707a A.ZI3A.SZA.TI 1TAPELAP. Szerda, 1875. julius 1 Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztép 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkivüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháza tér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS ÉS MAGYAR UJSÁG"-ra. Juli—szeptember évnegyedre . ,5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . , 10 frt. — kr. Egy hóra..................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Budapest, június 30. Holnap veszik kezdetüket a választások. Országszerte a szavazó urnákhoz lépnek a polgárok, hogy a kit kit megillető részben gyakorolják befolyásukat az ország sorsára. Önkénytelenül is komoly kérdések támadnak bennünk. Lehetne-e meghatározni és elosztani azt a felelősséget, mely a választók akaratára egyenként nehezedik? Van-e a földön mérleg, mely megállapítja a szavazással összekötött erényt vagy bűnt, kötelességteljesítést vagy mulasztást ? Hány választó gyakorolja jogát azzal a megfontolással, hogy milliók jóléte, egy ország boldogsága a jövendő nemzedékek üdve, de még önnön szellemi és anyagi emelkedésének feltételei fölött vet koczkát? Avagy hány cselekszik olyan könnyelmű hitben, hogy a választójoggal szívességet és barátságot gyakorolhat, privát érzelmeinek és privát érdekeinek szerezhet kielégítést ? Nem volna-e a választásoknak egész más képük, ha a választók a közügyekben annyi előrelátással és körültekintéssel járnának el, mint apró-cseprő magánügyeikben, ha egy képviselőnek megválasztásánál legalább annyi ügyelettel volnának a helyzet szükségeire és oly jól gondolnák meg egy hibás választás következményeit, mint az utolsó cseléd és béres kiszemelésénél? Fájdalom, a tapasztalás igen élénken tanít arra, hogy maga kárán sem okul a magyar. A vakság és könnyelműség oly erővel uralkodik nemzetünk sok ténye felett, hogy még a hibáinkat ostorozó közmondásnak sem emelkedik tiszta tudatára. Mintha nem is hinnők el magunkról azt, amit valóban cselekszünk. Maga kárán okul a magyar? Dehogy okul! Hisz panaszkodnak a választók a résztörvények felett; sopánkodnak is, ha egy romlásos politikának hatásait megérzik a gazdasági pusztulásban, a politikai jogvesztésben és az erkölcsi lealázásban. De jó részben még akkor sem jut eszükbe, hogy önmagukat kellene vádolniok és hogy a képviselők megválasztásakor ők is teremtő tényezőkül szolgáltak a károk és veszedelmek fölidézésében. A tanulság hiába, a következő képviselőválasztásnál a szavazás tényét oly sok választó ismét csak személyes ügyének tekinti, és még nem is a személyes haszon és érdek, hanem a személyes kedvtelés és privát passió ügyének. Bizony Magyarország népe elég keserű leczkékben részesült, hogy tiszta fogalmakra emelkedjék választói jogosultságának hordereje felől. Meg kellene tanulnia minden honpolgárnak, hogy a választási képesség nem egyszerűen jog, hanem kötelesség is. Súlyos és szigorúan meghatározott kötelesség. Természetesen a mi drága és drágalátos kormányrendszereink, melyek egyedüli bölcsesége az adófelemelés, egyedüli menedéke az adóprés, más fogalmaknak hódolnak. Nekik szükségük van oly theoriákra, melyek a kötelességérzet felébresztésének örve alatt a leglényegesb mértékben járulnak ahoz, hogy a kötelességérzet meglazuljon és a legfontosabb dolgok teljesítésében ez erkölcsi bomlás hatalmat nyerjen. A mi kormányrendszerünk fiscalis gépezetében a választói jog tiszta jog, és a joggal szemben az adófizetés az a kötelesség, melynek árán a jogot meg kell szereznie. És népünkben megerősödik a képzet, hogy a választói jog gyakorlatát a kény és kedv szerint még erkölcsi tekintetek sem korlátolják, azt hiszi, hogy a választói jog egy az adófizetés által megvásárolt személyes előny, melyet saját tetszésének vagy érdekeinek sugallata szerint használhat. Az ily rendszer mellett elvesztik azután választási képességüket azok, kik azt mint kötelességet gyakorolták és megmaradnak a képesség birtokában, kik abban nagyon is látják az egyéni jogot. Ám az idő óriási kérdést tűzött a nemzet ide. Lét vagy nemlét kérdése teszi a nemzetet Hamletté, ki azonban itt a kérdést nem hagyhatja theoreticus töprengéssel eldöntetlenül. A nemzetnek a választásokban meg kell oldania a kérdést. A nemzetnek látnia, hallania és éreznie kell. A nemzetnek tudnia kell azt, hogy a választói képesség gyakorlatával ezúttal nemcsak egyszerű, de rendkívüli mindenek felett álló kötelességet teljesít, milyent a veszélyben forgó haza követel minden fiától. Mert talán még soha sem járt oly kevés büszkeséggel és oly nagy felelősséggel magyarnak lenni. Talán a jelen nemzedéknek kezeibe van letéve, hogy végleg számoljon a nemzet ezredéves múltjával és döntő határozatot hozzon a nemzetnek jövőjéről. Amit ma teszünk, az határozhat századokra. A jelen perez egy jelentőségű lesz a jövő évtizeddel, az óra az évszázaddal. Időink kizárnak mindent, mi nem a hazafiság érzésében összpontosul és ez érzésben az akaratnak leg szenvedélyesb erélyét, a cselekvő erőknek legteljesebb kifejtését kívánják. Nemzetünk az alkotmányos küzdelmekben egy thermopylaei szorost tart elfoglalva, hol minden fia egy választott harczos, kinek az egész nemzetet kell képviselnie magában. Csak az tartozik a nemzethez, aki a nemzet ügyéért tenni küzdeni és áldozni tud. Közönbös és lelketlen egyéneknek, kiknek szellemét át nem hatja a nemzet nagy kérdése, kiknek figyelme most is az élet apró problémái közt eltéved : a nemzet kebelében helyet nem foglalhatnak. De a küzdelemnek fegyverei nem a puskák és ágyuk, hanem a szavazójegy és a választási bizottság előtt kimondott szó. A szavazat nagyobb jelentőséggel bír most a nemzetnek megvédelmezésében, mint a Dreysepuska, az Achatius ágyú és egyéb gyilkos találmányok. Ezt gondolják meg országszerte pártunk hívei. Kérve kérjük őket, tekintse mindegyik azt, mit jogának neveznek, a legnagyobb és legszentebb kötelességnek. Lássa be mindenki aki csak a legkisebb befolyással lehet az elv és ügynek diadalára, hogy a mulasztás itt egyértelmű a hon ellen elkövetett legnagyobb vétkekkel. Semmi magánérdek, a polgári életnek semmi oly mozzanata, melynek számbavétele akaratunktól függ, nem szolgálhat indokul arra, hogy a szavazástól tartózkodjunk. Senkit ki nem menthet az, hogy dolga volt , hogy ideje nem volt és mint a többi banális mentségek hangzanak. Aki szavazattal bír, az szavazzon, aki befolyással bír polgártársainak érzületére és akaratára, éljen azzal a befolyással. Használják fel párthíveink mindenütt a szót, az írást és mindazon fegyvereket, melyek meggyőzésre és a jobb belátás terjesztésére szolgálnak. Szervezzék teljes mértékben a törvényes és jogos agitatiót. Főkép pedig ne hangoltassák le magukat kedvezőtlen körülmények által, melyek gyakran csak a véletlen szülöttei, bármily nagy mértékben érintsék is a közvélemény szeszélyes susceptibilitását. — Tudjuk, hogy a július 1-én történő választások legnagyobb részt a kormánypárt győzelmét fogják jelenteni. De figyelmeztetjük párthíveinket, hogy ez tervszerű előleges rendezés eredménye, mely semmi következtetést nem enged pártunk kilátásaira és választási sikereire. A kormány fogásokhoz nyúlt, melyek az emberek kedélygyöngeségére számítvak, mutassuk meg azt, hogy mi jobban ismerjük fel a kormány gyöngéit. Tegye meg mindenki kötelességét! Mezei Ernő. Az abádszalóki választókerületben folyó évi június 27-én Tiszafüreden a közjogi ellenzéki párt részéről tartott értekezletben, képviselőjelöltül Lipcsey Imre szilárd jellemű, tántoríthatlan ellenzéki elvű jó hazafi, egyhangúlag megválasztatott, s a követjelöltséget elfogadta. — Kelt Tiszafüreden, 1875-ik évi junius hó 27-én az értekezlet határozatából Lipcsey Gábor elnök, Pap János, jegyző. A honvédség összes kerületi parancsnokai jelenleg Budapesten időznek , tanácskozmányokat fognak folytatni az iránt, hogy a honvédség jelen szervezetének keretén belül mikép lehetne tetemesebb megtakarításokat eszközölni, de úgy, hogy a honvédség lényeges csorbát ne szenvedjen. _________ V-ik Ferdinand ás ISLS. Magyarország önállóságának szentesitője elhunyt. „V.-ik Ferdinand király nincs többé“. E nagy eszme szent háromságának atyja és fia megboldogult, anélkül hogy a nagy eszme valósítását megélhette, anélkül, hogy annak gyümölcseit élvezhette volna. A 48-ki nagy mű alkotásában részt vett törvényhozási tényezők personificatiói közül csak egyik él. Él még e magasztos ige valósítója Kossuth Lajos. Volik Ferdinándban és István nádorban ma már a nagy eszme túlvilági árnyait tiszteljük, Kossuth Lajosban azonban ott látjuk az élő jelt, mely minden igaz magyar belsejében viszfényre kell hogy találjon, mert ma már csak ő képviseli egyedül azon eszmét, mely üdvözítő a hazára, a nemzetre nézve. V dik Ferdinand király nem volt az a genius, kit a korszellem szárnyai nagy tettekre bírtak volna ragadni, nem az, kit a szellem árja el bírt volna sodorni azon térre, melyet a tettek mezejének szoktak nevezni. István nádor sem volt oly alak, melyről azt lehetne mondani, hogy nagy események előmozdítója lett volna. De mindkettőben oly jellemekről kell megemlékeznünk, kik ha nem is voltak hivatva önerejükből világot rendítő eseményeket előidézni, romlatlan érzéküknél fogva legalább nem akadályozták meg a korszellem haladásának azon árját, mely egyedül volt hivatva az ország, a nemzet létét biztosítani. Vik Ferdinand a kamarilla minden ellenzése daczára, aláírta, szentesítette ama törvényeket, melyek hazánk önállóságát biztosították. Nem tette, mivel talán át volt hatva tettének nagy horderejétől, de tette mivel romlatlan érzékére hatott ama varázs, melyet Kossuth igéje az egész országban szerte előidézett. V-ik Ferdinánd, István nádor, nincsenek többé, de él még a nagy eszme megfogamzója — szülője,Kossuth lajos, kinek neve nélkül Ferdinand király királysága nem is képzelhető és nevével e királyság monumentálissá vált. I. Ferdinánd (Károly, Lipót, Ferencz, Marczell) Ausztria császára és Magyarország királya I. Ferencz császár és Mária Therézia császárné legidősbi fia született 1793. évi ápril 14-én Bécsben. Már zsenge korától fogva gyenge testalkata miatt sok szenvedésnek volt kitéve. Nagybátyja Károly főherczeg példái által bátorítva, a legnemesebb szívjóságnak adta jeleit, 1315-ben beutazta Olaszországot, Helvetiát és Francziaországnak egy részét. Ez utazás úgy testileg mint szellemileg kitűnő hatással volt az ifjú főherczegre. Nagy előszeretettel viseltetett az ipar iránt és magános óráiban legjobban szeretett műtani és heraldikus tanulmányokkal foglalkozni. 1838. évi szept. 28-án Pozsonyban megkoronáztatott Magyarország királyává. Ekkor nyerte el az „V-ik“ czimet. Ezáltal nagy befolyást nyert a birodalom kormányzásában. 1831. évi febr. 21-én kelt egybe, Victor Emánuel szardíniai királynak harmadik leányával, Karolina Ágnővel.1832-ben Reindl Ferencz nyugdíjazott kapitány merényletet követett el ellene, mert a király megtagadta tőle a kért segélypénzt. Miután Ferdinánd atyja 1835. évi márcz. 2-án meghalálozott, ő lépett, mint jogszerinti örökös, a császári trónra. Első országlási tette az olasz alattvalók pártolása volt. A nagyszámú olasz politikai foglyoknak részint megkegyelmezett, részint humánusabb rendszabályok által tűrhetőbbé tette sorsukat. Kormányzása alatt folytatták a Lajos főherczeg és Metternich által inaugurált politikát. — 1836. évi szept. 7-én Csehország és 1838. évi szept. 6 án Lombardia királyává koronáztatott. Ez utóbbi koronázás alkalmával általános amnestiát adott az összes olasz politikai bűntetteseknek. Ferdinánd országlása alatt vette kezdetét az osztrák vasúti hálózat kiépítése, alatta nyert nagyobb lendületet az osztrák ipar. Az 1846-iki lengyel lázadás azzal végződött, hogy Krakó és annak területe a birodalomhoz csatoltatott. Midőn 1847-ben egész Európa lázas forrongásba jött, nem a boldogult fejedelem idézte elő az országai s tartományaiban kitört forradalmat. Ferdinánd a márcziusi zavarok következtében elbocsátotta Metternichet, felelős minisztériumot nevezett ki, és elfogadta az országgyűlés által szentesítés végett eléje terjesztett alkotmányt. A bécsi májusi zavarok következtében Insbruckba költözött, innen augusztus hó közepén ismételt és sürgető kérelmekre visszatért Bécsbe ; de már október havában ismét távozott; Olmütz városába ment udvarával együtt, s itt 1848. évi dec. 2-án lemondott, unokaöcse Ferencz József ez idő szerinti királyunk javára. Ez idő óta Ferdinánd király állandóan Prágában lakott és a bécsi udvarral csak annyiban állott összeköttetésben, amennyiben fejedelmi és főherczegi rokonai gyakran meglátogatták. Az országos közoktatási tanács tegnap délelőtt 10 órakor tartotta Horváth Mihály elnöklete alatt újabb szervezete értelmében megalakuló ülését. Jelen voltak a tanács állandó és váltakozó tagjai egy-kettő kivételével, a közoktatásügyi minisztérium részéről Mészáros Ferencz tanácsos. Az elnök terjedelmes beszédben fejtegette a tanács fenállásának szükségét, újjászervezésének indokait és ennek alapján kitűzött feladatát. E napon, reggeli 9 órakor a főtéren mintegy 4—5000 főnyi közönség előtt, — közte a város legelőkelőbb polgárai voltak — Irányi hosszabb beszédben fejtegette az ország mostani szomorú helyzetét s azon eszközöket, melyek ennek orvoslására vezethetnek, mint ilyet a közös ügyek eltörlését s a függetlenség helyreállítását emelvén ki főleg. Azután kimutatván, hogy sikeres segélyt sem a magát szabadelvűnek nevező kormánypárttól sem a jobboldali ellenzéktől nem lehet várni, intette a választókat, hogy oly képviselőket küldjenek az országgyűlésre, kik az ország önállóságának helyreállítását főkötelességüknek fogják tartani. Beszéde alatt a roppant hallgatóság egy igen törpe zugából egyes közbekiáltások hallatszottak, midőn a balközép elvfeladását s a szélsőjobb veszélyes programmját említette, de ezeket a roppant többség rokon érzelmű helyeslése és éljenzése azonnal elnémította. Utána a Vermes Nándor által jelölt gyanánt bemutatott Szitár Dénes adta elő 48-as programmját, mely hasonlóképtetszéssel fogadtatott. Szitár úr a 2-ik kerületben lett fölléptetve Mukics Ernő ellen, aki Vargha Károly társával együtt a szabadelvű párt által volt kitűzve a nélkül, hogy programmot adtak volna. Ezt csak akkor tették, mikor hírét vették, hogy a közjogi ellenzék Irányit hívta meg Szabadkára. Az ekkor épen Irányi megérkezése napján kiadott programm azonban egyik pártot sem elégítette ki kétértelműsége miatt, minek következtében maga a „szabadelvű párt egy része más jelölteket állított fel, nevezetesen Zichy Antalt és Vojnics Gézát. A választás július 1-én lesz, s noha a közjogi ellenzék későn fogott hozzá a mozgáshoz, mindazáltal reméljük, hogy jelöltje, Szitár Dénes legyőzendi ellenfeleit. Adakozások a budai ínségesek javára. Oláh Károly ..................................20 frt. Tanárky Gyula ur ..... 4 frt. Singer Lőrincz úr ...........................1 frt. A választás napján. A mozgalom oly átalános a fővárosban, hogy egyik választókerület választói átmennek a szomszédba korteskedni. Mi részünkről nem vagyunk azon helyzetben, hogy a magunk pártemberei mellett fölszólalhassunk ez alkalommal, de mégsem vehetjük hallgatás nélkül, mi az ország fővárosában előadja magát. A Terézvárosban Horn és Falk, a Ferenczvárosban Tavaszi és Csernátony, az első kerületben Kerntler és Pauler, a második kerületben pedig Házmán, Liptay báró és Miksits küzdenek a pálmáért. Ha e kerületekben vannak választópolgárok, kik szavazati joguknál fogva e kerületek bármelyikében elősegíthetik azt, hogy a két rész közt a kevésbé rész győzzön, azok a Terézvárosban Hornra, a Ferenczvárosban Tavaszira, az első kerületben Kerntlerre, a másodikban pedig Házmánra adják szavazatukat, mint oly képviselőkre, kik ha a haza javát elősegíteni nem is képesek, azt legalább meggátlandók nem lesznek. A 48-as párt jelöltje az ugodi kerületben (Veszprém megye) Krivácsy József 1848— 49-ki honvéd ezredes; Szabadkán a 2-ik választókerületben :Szitár Dénes. A Petrovits László és Schwarz Benő közti ügy lovagiasan kiegyenlittetett bizonyítjuk. Budapest, 1875. junius 29. — Katinsky József, Frank Gyula, Baranyi Ödön, Czebe Károly, tanult. Szabadkáról azon tudósítást vesszük, hogy az ottani közjogi ellenzék meghívására Irányi Dániel Szitár Dénes pesti ügyvéddel múlt vasárnap ott megjelent, minthogy azonban a helybeli elvtársak elmulasztották a tartandó népgyűlés bejelentését, ez csak a következő kedden Péter Pál napján tartatott meg. A szombati katastrófa. Budán a nyomor nem képzelhető mérvben mutatkozik mindenfelé. A hatóság, mely az egész szerencsétlenség lefolyása alatt a leggyalázatosabb hangtagságot tanúsította, nagy kegyesen megengedte a szerencsétleneknek, hogy koldulhassanak. — A ráczvárosban, a Krisztinavárosban ennélfogva hat-hét nő a munkás osztályból s gyermekek állottak tegnap a kapuk alatt szégyenkezve, sírva, tányérral kezükben, várva a tömegesen alá s felvonuló néptömeg könyöradományaira, melyet szóval kérni nem merészelnek, annál készségesebben festik azonban a vész lefolyását, melynek ők is szomorú szereplői voltak s szivszaggató episodokat beszélnek el a borzasztó éjből. A ráczvárosban több száz katona dolgozik a romok elhárításán s az Atilla utczában mintegy tiz gőzszivattyu működött tegnap a szitaültig vízben álló pinczék felszabadításán. * A király a mint a vészről értesült, 1500 irtot adományozott a vizkárosultak javára és elrendelte, hogy a mentési munkálatokhoz annyi katonát vegyenek, amennyi kell; szükség esetén Pozsonyból is hozathatnak katonát. — Ezzel szemben közmegbotránkozás tárgyát képezi, hogy Babies koronaőrségi kapitányt, ki saját felelősségére kirendelte legénységét és vagy 40 embert mentett meg a halál torkából, kapitánya, egy Lang nevű úr ezen tevékenységért nyilvánosan megdorgálta és huszonnégy órai fogsággal büntette. Ghyczy ezredes és kerületi parancsnok, mint halljuk, mihelyt erről értesült, Babicsot azonnal kibocsáttatta és keményen megdorgálta a kapitány urat. * A rudas fürdőben szakadatlanul ülésezik a városi tanács állandó bizottsága, és a szükséges intézkedéseket teszi. 250 utásszal rendelkezik, kik 3 csapatra vannak osztva a Tabánban, Krisztinavárosban s Újlakon ; a főigyekezet arra irányul, hogy a közlekedés akadályai elhárittassanak és az ördögárok vizeinek, újabb eső esetére, szabad lefolyás biztosittassék, továbbá a veszélyeztetett házak újabb veszélyek ellen biztosíttassanak. A duna-szabályozási vállalat kotrógépet állíttatott az ördögárok dunai torkolatához és kotortatja a torkolatot.* A fővárosi rendőrség, és különösen Thaisz főkapitány ellen átalános a panasz és elkeseredés a főváros lakosságánál. Mindenki fel van háborodva és ingerelve azon semmit nem tevés és közöny felett, melyet a rendőrség és különösen Thaisz főkapitány a vész idején tanúsított. Nemcsak a vihar alatt nem mutatta magát, hanem kötelességmulasztása annyira ment, hogy egész éjen át távol maradt s csak vasárnap reggel 9 órakor jelent meg rövid időre. A „Nemz. Hírlap“ felhívja a belügyminisztert, hogy a főváros lakosságának a főkapitány által elkövetett, ez elég szigorúan meg nem róható és el nem ítélhető hivatali mulasztásáért fényes és kielégítő elégtételt szolgáltasson. Mert qvalifikálhatlan és majdnem hihetetlen a főkapitány magaviselete, s a közérzület méltán felháborodnék, s az egész művelt világ méltán kigúnyolna, ha Thaisz Elek úr szombati magaviselete után még mindig meghagyatnék a főváros „közbiztonsági őrének“. A fővárosi közönség megbotránkozása és elkeseredése különben annyival nagyobb és jogosabb, minthogy erősen elterjedt hir szerint Thaisz kapitány ur erejét a városerdő egyik nyaralójában gondtalanul mulatva töltötte. Az adakozások szépen folynak a szerencsétlenek javára s gyorsan átszolgáltatván a hatóságnak, legott kiosztatnak a szenvedők között, kik részint hatóságilag, részint a felebaráti könyörület utján biztos fedél alatt vannak elhelyezve. Tegnap, Péter és Pál ünnepén roppant tömegekben kereste fel a főváros közönsége ismét a szerencsétlenség helyét s s ez alkalmat felhasználván a jótékony nőegyletek, a lánczhidon s a propellerek jegyváltó helyiségei előtt gyűjtést rendeztek s szép fiatal hölgyek hívták fel a közönséget adakozásra „a szerencsétlenek számára.“ A nőiparegylet ma esti margitszigeti báljának fél jövedelme szintén e czélra lesz szentelve. A krisztinavárosi színkör igazgatója a vízkárosultak javára két előadást rendez, holnap Robinsont adatja, holnapután az „Eljegyzés lámpafénynél“ cz. operettet és egy vígjátékot „Ha te úgy én is úgy“ ez utóbbiban a czél tekintetébe Kiss Kornélia úrhölgy a fővárosi körökben előnyösen ismert műkedvelőnő és az igazgató maga működnek közre.* A halottak száma a főorvosi hivatal kimutatása szerint összesen 33-ra van téve, ami különben nem egyéb, mint a közönség félrevezetésére számított szemfényvesztés, mert annyi áll, hogy a halottak száma jóval meghaladja a 200 at, melyeknek nagyobb része azonban az iszapban, a csatornákban s főleg a Dunában lelte sírját. — A főorvosi jelentés a következő : I. A. sz. Rókus kórházba hozatott összesen 16 hulla, ebből a) agyonzuzott 2, b) vizbefult 13, c) kimentetett, de kórházban elhalt 1. Név szerint a következők: 1. Balla Karolina 40 éves, magánzó. 2. Balla Ignácz 14 éves, gyermek. 3. Werner Venczel 71 éves, zenész. 4. Berg Mari 57 éves, kesztyűvarrónő. 5. Berg Karolina 60 éves, varrónő. 6. Grohmann Jenő 5 hónapos, csecsemő. 7. Grohmann Mari 39 éves, hivatalnok neje. 8. Prinke Eleonóra 9 hónapos, csecsemő. 9. Kiss Tóth György leánya 2 éves csecsemő. 10. Grásics József 46 éves hentes. 11. Állítólag serfőző férfi 2, 12. Sörfőzőnő 2, 23. Sörfőző fia 2, 14. Zaufer Mátyás 53 éves, kőmíves pallér. 15. N. N. férfi 18—20 éves, napszámos? 16. Kaiser Czili, kimentetett, haldokolva hozatott, a kórházban meghalt. N. A sz. János kórházba hozatott összesen 8 hulla. Név szerint: 1. Molinari sz. Kiss Gabriela 34 éves, háztulajdonos neje. 2 Fodor szül. Orelly Julianna 43 éves, sajtkereskedő neje. 3. Jablonovszky Francziska 50 éves. 4. Guglellini sz. Remold Anna 44 éves, szalámi kereskedő neje. 5. Giisser sz. Molnár Mária 37 éves ellenőr neje. 6. Peck Magdolna 55 éves, napszámosnő. 7. Vukassinovics Zsófia 82 éves, kereskedő neje. 8. Tóth Teréz 18 éves cseléd. III. ker. kórházba hozatott 8, melyek házakban vízbe futva találtattak. Név szerint: 1 Becker István 42 éves. 2. Praxler Anna 7 éves. 3. Schueller Ferencz 61 éves. 4. Eger Katalin 74 éves. 5. Krausz Anna 48 éves. 6. Krauss Mária 11 éves. 7. Krausz Erzsébet 2 és fél éves. 8. Konrád Anna 58 éves. Összesen tehát mai napig a kórházakba hozatott 32 hulla. Ezeken kívül az I. kerületben a szőllők közt halva találtatott: Eich Reisinger Magdolna 53 éves napszámos özvegye. A III. ker. kisczell utczai 130. sz. házból eltűnt 2 gyermek. Az árvíz áldozatai közül tegnap temették el a város költségén azokat, kiket rokonaik nem reklamáltak. A temetésen Alkér tanácsnok képviselte a hatóságot; a gyászmenetet ezernyi közönség kisérte a temetőbe; eltemették a három Serfőzőt, egy férfit, nőt, és 16 éves fiút, Kaiser Czeczilt, a két éves Tóth Máriát és egy ismeretlen férfiút. * A szombati szerencsétlenségnek az eddigieken kívül még egyéb szomorú következményei is lehetnek, ha az illetékes közegek gyors intézkedéseket nem tesznek. A tömérdek, úgy a jobb, mint a bal dunai parton levő pinczelakás, melyek az ár által elborittattak, s melyekben a viz s az iszap napokig áll, mind meg annyi fészkei a hagymáznak s a kholerának. E pinczelakások nagy része a beszakadt csatornákból telt meg, ehez járul a bajt követő roppant hőség, mely a kiüthető betegségeknek természetes előmozdítója. Az elöljáróságnak mindenesetre meg kellene parancsolni, hogy a vizár által ellepett pinczék s lakások, legalább néhány hétre lakatlanná tétessenek, gyors intézkedést kell tenni az iránt is, hogy az udvarokon, utczákon felhalmozott iszap eltávolittassék. Simonyi E. és Verhovay Gy. fogadtatása Debreczenben. A fogadtatási ünnepélyt, mely folyó hó 28-án Debreczenben lefolyt,következőleg írja le a „Debreczen „Erkölcsi győzelmünket most már biztosnak láthatjuk a mai nap fényes sikeréből. Oly számmal voltunk jelen követjelölteink bevonulásánál, hogy ha a Tisza Kálmán melletti tüntetők számát 25 ezerre tették saját párthívei, akkor a mi seregünket bátran lehetne legalább 75 ezerre tenni. De ennyien nem voltunk. Csak a piacz térsége volt beláthatlanul néppel ellepve. Bandériumunk — tősgyökeres polgárokból — nagyon megközelité a 200-at. A tanuló ifjúság egy része is részt vett a tisztelgésben. Itt volt Gaál Mihály H.-Böszörményből, báró Baldácsi Antal. A vidékről küldöttségek jöttek: Szoboszlóról, H.-Böszörményből, Sámsoniból , Ér-Mihályfalváról, B.-Uj városról s több helyről. A vasútnál Szatmári Károly, pártunk főjegyzője fogadá jelölteinket a párt nevében. Erre Simonyi Ernő válaszolt. Határtalan éljenzés tört ki a beszédek után s közben is többször. A menet bevonulását csak látni kellett, hogy arról fogalmunk lehessen. Folytonos éljenzés közt jöttek be jelölteink a tanuló ifjúság, a bandérium s óriási néptömeg kíséretében — a „Debreczen“ szerkesztősége előtti térre ahol szép állvány volt a vendégszónokok részére. Különösen Verhovay Gyula mellett tüntetett a közönség, annak ellenében, hogy ugyancsak tegnap reggel lázító iratot bocsátott közre Verhovay ellen a debreczeni kormánypárt sok ezer példányban. Ben a városon az első választókerület függetlenségi pártja részéről Csécsy Soma remek beszédben szólíta fel az ifjú jelöltet programmbeszéde elmondására. Verhovay Gyula az állványra lépve a mai számunkban foglalt beszédet tartá, a beszéd folytonosan a leglelkesebb éljenekkel kisértetett minden pontjában ítéljék meg az olvasók. Ezután Boros Sándor a 2-ik választókerületből lelkes szavak kíséretében mutatá be a párt vezérét Simonyi Ernőt, kifejezést adván a közönség megelégedésének Verhovay beszéde felett. Simonyi Ernő követjelöltünk a szintén fentebb olvasható beszédet tartá. Mindkét beszédet átalános helyeslés s lelkes éljenzés kisérte. Csak egyszer Sebes György szólott közbe a Vecseyház ablakából, de mert ezt Sebes György tévé meg se róvjuk. Végül Gulócsy Gusztáv elnökünk szólott, s megköszönte a vendégek látogatását, s a lelkes polgárság Simonyi, Patay és Verhovay kitörő éltetésével oszlott szét. Simonyi beszéde végén az eső már szemetezni kezdett, s így nem végezhető be beszédét, 3-ik jelöltünk, Patay István pedig e körülmény miatt nem juthatott szóhoz. Társas vacsoránk is volt, Király Mihály vendéglőjében. Felségesen sikerült. 300-nál többen voltunk. Verhovay — mint a „kis Kossuth“ különösen bálványoztatott az egész ünnepély alatt, talán azért, hogy a polgárság akart elégtételt szolgáltatni neki a jobboldal által reá szórt rágalmakért. Éljen Simonyi ! Éljen Patay! Éljen Verhovay !“