Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1875-08-01 / 103. szám

Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG“-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra..................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Budapest, július 31. A hadügyi közös költségvetés megszűnt az érdekes rejtély lenni, mely a communiquek rébuszaival gyötörte az adófizetők kíváncsisá­gát. Van is ok rá, hogy borsódzék minden ma­gyar embernek háta. A hadügyminiszterek igen veszedelmes Sphinxek. Ők semmi körül­mény között nem akarnak legyőzött felek lenni és legkevésbé hajlandók az öngyilkosságra, ha az officiosus talányok megfejtve lettek. Velük nem boldogul semmi Oedipus és épen ha rá­jöttünk, mit kívánnak voltakép, következik kérlelhetlen felfalatásunk. — Koller úr rész­letes számokban fejti ki költségvetésének té­teleit és eléggé tisztán látunk arra, hogy telje­sen összezavarodjanak eddig is borús kilátá­saink. Hamleti töprengésekbe eshetünk a defi­cit, az államháztartás rendezése, a nemzeti vál­ság, a lét- és nemlét és egyéb ily haszontalan problémák fölött, melyek néhány képzelgő me­­taphisikust aludni nem hagynak. Igen, megvan a hadügyminisztérium költségvetése és van ha­talmas költségnövekedés a múlt évhez képest. Nem kevesebb, mint 7.173,572 forint. Ennyi a végleg megállapított összeg, mely a minisz­tertanácsok határozatát képviseli. Mint a „Neue Freie Presse“ értesít bennünket, ez összegnek legnagyobb része az új Achatius ágyuk beszer­zésére esik, másik kis része a hadügy­miniszté­rium saját jövedelmeinek csökkenéséből szár­mazik. A rendkívüli tételek levonásával, a költségvetés a tavalyinál kisebb és az 1872-ben feltételezett normal budget határán innen ma­rad. Annál bizonyosabb, hogy a hadügyminisz­ter körömszakadtáig fog ragaszkodni az elő­irányzott tételekhez. De mit hadügyminiszter! Az a hadügymi­niszter nem gondol semmi egyébbel, mint a ka­tonai érdekkel és reá bízott szakmájának kö­rén kívül nem láthat és nem hallhat. A hadse­reg harczképessége, ez az egyedüli jelszava és ezt a harczképességet látja ő a kapitányok lo­vaiban és a közlegények gombjaiban. Ezt a harczképességet ő annyira el tudja választani a népek életképességétől, hogy az előbbit, épenséggel az utóbbinak árán akarja megsze­rezni és harczra termett erős öntudatos kato­nát vél teremteni ott, hol terhektől roskadozó, csüggedt és létével küszködő népnek kell ál­dozni rája. A hadügyminisztertől ne kívánjon senki oly gondokat, melyek nem őt illetik, az ő eszmeköre és logikája a helyzet feladatainak megítélésénél beszámításon kívül esik. De léteznek a hadügyminiszteren kívül a népek „felsőbb gondviselésének“ még más té­nyezői, kiknek első sorban kell meggondolniok, hogy honnét telik az erő túlságos követelések teljesítésére, kiknek lelkiismeretesen kell szá­mot vetniök, mit biztat meg a nép nálunk. S mindenekelőtt a legkategorikusabb alakban kell ezt a követelést a magyar minisztérium­hoz intéznünk, mely egyenesen az államház­tartás rendezésére alakult, és az államház­tartás rendezését, mint a honmentés művét, mint az állami válságok megoldását, a nem­zeti lét halálos veszélyeinek megszüntetését vindk­álta magának. A magyar kormány tagjai oly hivatással kérkednek, melynek sikeres vise­lőire a honalapító Árpád nevét újította meg mindenkor a magyar történelem, mint második Árpádnak lett nevezve IV. Béla király a ta­tárjárás után. De az eddigi hírek szerint a mi dicső Árpádjaink — bizony többes számban rendel­kezünk velők, — oly sajátságosan kezdik a nagy reorganisatió művét, hogy épen újra nyakunkra bocsátják a tatárok pusztító zsákmánylását. A „jólértesültség” mindenütt megegyező­ig jelenti, hogy a miniszterek tanácskozásai be vannak fejezve és a hadügyminiszter költ­ségvetése többé tárgyaltatni nem fog. Hát le­hetséges, hogy a magyar kormány ott küsz­ködve és fuldokolva az államháztartás bajai között, csak egy pillanatra is megbarátkozott volna a rögeszmék gyilkos tréfáival ? Hálisten­­nek nem vagyunk híjában a félhivatalos vi­gasztalásnak, hogy a magyar kormány erélyes, nagyon erélyes, mert egyedül erélyének kö­szönhetni, hogy a hadügyminiszter követelé­sei, az eredeti huszonegy millió költség­növekedéstől a hét millió közelébe szállottak alá ! Szép vigasztalás! Mintha az olyan had­ügyminiszter, ki az eddigi megbízhatlan ter­heken felül még huszonegy milliót komolyan követelhetne, nem az őrültek házában foglal­hatná el holtiglan a hadügyminiszteri állást! Nem is his­szük, hogy értelmes ember legke­vésbé is gyanítaná olyannal a hadügyminisz­tert , és mi föltes­szük, hogy a követelésnek kétharmada eleve a magyar kormányférfiak erélyének olcsó prédájául volt szánva. Nem nevetséges-e az eredeti követelé­sek leszállításával dicsekedni, mikor e le­szállítás csak fóliául szolgál az absurd és meg­­foghatlan tényre, hogy a hadügyminiszter a több mint 7 milliónyi budgetemeléshez tudta magyar miniszterek beleegyezését ki­eszközölni. Abban a naiv dicsekvésben nin­csen kevesebb bevallva, mint hogy a ma­gyar miniszterek a legszégyenletesebb módon lettek dupejei a hadügyminiszternek, sőt hogy ők oly csodálatos cretm­ek, kikre nemhogy mi­niszteri tárczák és egy ország érdekeinek gon­dozása tartoznának, de a­kik magánügyeik intézésében is csak a typicus adomák anyagát halmoznák össze. Egy perezre még zavarba is jöhetnénk, va­jon csakugyan kormányzó kö­reinkben uralkodó elem-e az ostobaság, vagy mégis csak az obligát hizelgés eunuchjain mú­lik a hiba, kik az élhetetlenségből gyávaságból és ostobaságból a dicsőség jogczimét alkotják. Beleegyezett-e vagy nem a magyar kor­mány a hadügyminisztérium követeléseibe, az marad a kérdés, melyre biztos és határozott választ kell várnunk. Mezey Ernő. A „Hon“ írja: A mai minisztertanácsban is a budget tárgyaltatott. A kereskedelmi minisztérium budgetének több tétele módosíttatott. A trónbe­széd nem sok dolgot ad, mert rövid irányelveket tartalmazó, átalános lesz. A régi trónbeszédek litá­niaforma terv elősorolását elhagyják. Sok dolgot jobb megtenni, mint ígérni. Ugyan­e tárgyban írja a „P. N.“ ma esti lapja. A minisztertanácsok most naponkint tartat­nak. A kormány tagjai közül a tanácskozásokban eddig csak a honvédelmi és az igaz­ágügyi mi­niszter nem vett részt. Ez utóbbi is azonban a mai reggeli vonattal megérkezett Neuhausból, de mint­hogy már közelebb tárczájától megvál, nem tud­­j­uk, hogy vájjon ő adja-e elő a min. tanácsban az igazságügyi budgetet, vagy pedig ez már utód­jának feladatát fogja képezni. A törlések az egyes min. tározóknál nem je­lentéktelenek, s több kiadási positió (ezek sorában szükségesek is)nagyon összezsugorodik.Nagy baj az, hogy több bevételi tételt is le kell szállítani, s igy nem valószínű, hogy a költségvetés elérje azt a mér­leget, melyet 1876-ra a kilenczes bizottság felállí­tott volt. A kormány a reducált magyar költségvetés­sel kezében fog részt venni a bécsi tárgyalásokban, melyeknek czélját a hadügyi költségvetés újabb re­­visiója képezi. A kormány így tapasztalván, hogy a pénzügyi helyzet iránti tekintetből mennyire kel­lett megszorítania a belügyi kiadásokat, kétségkí­vül fokozottabb erél­lyel érvényesíti befolyását a hadügyi budget colossális számainak leszállítására. A költségvetés a jövő hét folyamában az „Eli." szerint egészen átmegy a minisztertanács tárgyalásain s a hét végére össze lesz állítható. A kormány mindjárt a felirati vita után terjeszti a törvényhozás elé mindazon organisatorius javasla­tokkal, melyek az előirányzattal szoros összefüg­gésben állan­ak. E javasatok elfogadása fogja tu­lajdonkép a költségvetést más alapra fektetni. Az alakulás, a bizottságok választása és a felirati vita körül erről szept. 20-dikáig fogja a képviselőház idejét igénybe venni, a­mikor a költségvetés benyúj­tása után üléseit elnapolja. A pénzügyi bizottság együtt marad a költségvetés tárgyalására, míg a megválasztandó delegátusok Bécsbe mennek. forint. Az 1875. évre összesen 96,527,030 írt en­gedélyeztetett; e szerint a túlkövetelés az ideihez hasonlítva 6 902,970 forint. Egybevetve ezt az 1875-re előirányzott összeggel, a többlet még sokkal csekélyebbnek tűnik fel; az 1876. évre követeltetett ugyanis össz. 99.432,973 frt, a túlkövetelés tehát az előirányzattal szemben csak 3.997,027 frt. Az igényelt 103,430,000 ft főösszegből a r­e­n­­des kiadásokra esik 92.230,000 frt, a rend­kívüliekre 11.200,000 frt.­­ Az 1875. évre engedélyeztetett a rendes kiadásokra 92.849,796 frt, a rendkívüliekre 3.677,234 frt. Az 1876. évi szükséglet e szerint a rendes költségvetés­ben 619,796 frttal még kevesebb, ellenben a rendkívüliben 7.522,766 frttal több mint a folyó évre megszavazott összeg. — Az előirány­zott rendkívüli kiadásoknál azonban eleve meg kell jegyeznünk, hogy a követelt 11,200,000 frtból egész 6 millió forint az új ágyuk beszerzésére van fel­véve. — Ha ezen, mint egészen rendkívüli kiadást feltüntető tételtől, mely előre láthatólag a tanács­kozás főtárgyát fogja képezni a delegátiókban és a­melyet nézetünk szerint két budgetévre fel lehet osztani, — egyelőre eltekintünk: a rendkívüli ki­adások fenmaradó része 5,200,000 fitot, tehát 1,522,766 fttal többet tesz, mint a­mennyi az idénre meg volt szavazva. Az idézett tételek azonban lényeges módosí­tást szenvednek, ha a követeléssel szemben számí­tásba vesszük az előirányzott fedezetet a hadügyminisztérium saját bevételeiből, mely ez­úttal csekélyebbre van téve, mintsem a folyó évre előirányoztatott. — Mily arányban áll aztán igy a nettó követelés 1876-ra az 1875. évivel, kitűnik a következő összehasonlításból: 1876. 1875. 1876. Bruttó szükségl. 103.430.000 ft, 96 527,0­0 ft, -f 6.902,970 Fedezet 4.429,511 ft, 4 700,113 ft, — 270,602 Netto­ szükségl. 99.000,489 ft, 91.826,917 ft, + 7.173,572 Ha e szerint pusztán csak a netto szükség­letet tekintjük, kitűnik, hogy miután az előirány­zott fedezet az 1870. évre 270.602 frttal alacso­nyabbra van téve mint volt 1875 ben, a netto túlkövetelés 1876-ra hasonló összeggel ma­gasabb a fenérintett tulkövetelésnél s igy egészben véve 7.173,572 frtot tesz. Az egybehasonlitás a közös hadügyminiszter követelésével az 1876. évre a következő eredményt adja: 1876. 1875. 1876. Bruttó szükséglet 103.430,000 frt, 99.432,973 frt, + 3.997,027 Fedezet 4.429,511 frt, 4.700,000 frt, — 270,602 Netto szükséglet 99.000.489 frt, 94.732,973 frt -+­ 4.267,516 A tiszta szükséglet e szerint 1876 ra 4.267,516 frttal nagyobb, mint a Kuhn báró által 1875-re igényelt netto szükséglet. — Ha nem ves­szük azonban tekintetbe a rendkívüli túlkövetelésben az uj ágyuk beszerzésére felvett 6 milliót, ez eset­ben Koller báró 1.732,484 írttal követelne keve­sebbet, mint a mennyit előde múlt évben kö­vetelt. Részleteiben s az előirányzat czimei szerint rendezve az 1876-ki hadibudget, az idei megszava­zott összegekkel egybehasonlítva a következő: Rendes szükséglet. 21. czim. Különböző­ kiadások . . . 303,000 „ 303,000 „ 22. Természetbeli ellátás .... 16.325,269 „ 17.408,304 „ 23. czim. Legény­ség kosztja . . 12.871,974 „ 12.530,014 „ 24. czim. Ruha és ágykezelés . . 8.340,620 „ 8.595,917 „ 25. czim. Elszállá­solási kiadások . 4.523,953 „ 4.427,678 „ 26. czim. Felszere­lés ..................... 1.429,448 „ 1.429,448 „ 27. czim. Altiszti szolgálati dij . . 1.900,000 „ 1.900,000 „ összesen 92.230,000 frt 92.849,796 frt. Ebből a fedezetet levonva . . . 4.429,511 , 4.700,113 . Marad fedezetlen szükségletül . . 87.800,489 frt 88.149,683 frt. Az előirányzott rendes kiadási tételek elté­rései azon megfelelő tételektől, melyeket a dele­­gatiók a múlt évben megszavaztak, ez összeállítás­ból világosan kivehetők. — Egybehasonlitva a múlt évben tett követeléssel 17 tételben mutat­kozik eltérés, és pedig hat tételnél tulkövetelés, mely együttvéve 490,755 frtot tesz, tizenegy tétel­nél kevesebb követelés, mely együtt 1.625,646 fo­rintra rúg. Túlkövetelés fordul elő ugyanis a 6-ik tételben „főbb parancsnokok és törzskarok““ 39,225 írttal, a 8-ik tételben „katonai képző inté­zetek“ 58,059 írttal, a 16-ik tételben „Mérnöki és építészigazgatóság“ 17,300 írttal, a 17-ik tételben „Földrajzi intézet“ 1798 írttal, a 23-ik tételben „A legénység kosztja“ 320,300 írttal, és a 25-ik té­telben „Elszállásolási kiadások“ 54,075 írttal. Kevesebb követeltetik az 1-ső czimben „Közp. igazgatás“ 4100 írttal, a 2-ik czimben „Territoriális és helyi kát. hatóságok” 6147 írttal, a 3-ik czimben „Kát. intendaturák és szakellenőrzés“ 27,635 írttal, a 4-ik czimben „Kat. lelkészek“ 2000 frttal, a 7-ik czimben „Csapattes­tek és ált. csapat kiadások” 4919 frttal, a 9-ik czimben „Technikai és közigazg. kat. bizottság“ 52,116 frttal, a 10-ik czimben „Éleim, raktárak“ 28,077 ft, a 18-ik czimben „Kat.egészségügy“ 31,001 frt, a 22-ik czimben „Term, élelmezés“ 1.110,305 frttal, a 24-ik czimben „Lószerszám és ágykezelés 356,952 frttal, a 25-ik tételben „Felszerelés“ 2414 forinttal. Megjegyzendő ezenfelül, hogy az 1876. év egy szökő nappal hosszabb, a­mely kerekszám 118,000 frtot igényel. Összesen: 5.200,000 frt. E rendkívüli szükséglethez jó még természe­tesen az uj ágyukra szükséges 6 millió forint.­­ A hadügyminisztérium jelenleg egy külön előterjesz­tés kidolgozásán fáradozik e rendkívüli szükségle­tek számára és egy külön emlékiratban fogja ezek­nek égető szükségét kimutatni. A belügyminiszter a főváros által, a rendőrség fentartási költségeihez fizetendő évi összeget 411,141 frt 70 krban állapította meg. A budapesti összekötő vasút mun­kálataira a pályázat közelebb fog kihirdettetni. A költség negyedfél millió, s a vasút 1877-ben fogna elkészülni. Mint tudva van, a tervezett költség egy részletét az 1875-diki budget tartalmazza; a többi két részlet elosztatik 1876-ra és 1877-re. A m. földm. ipar- és keresk. minisztérium tu­datja, miszerint egyetértve a cs. kir. osztr. minisz­tériummal elhatároztatott, hogy a titkos j­e­l­ek­ben fogalmazott magán­sürgönyök f. é. augusztus 1-ső napjától kezdve az osztrák ma­gyar monarchia távirdaállomásain is elfogadtathas­sanak, s a díjazást illetőleg a nemzetközi távirá­­szati egyezmény 10. és 37. §§, és az ahoz kapcsolt szabályzat Vl­ik czikke értelmében, különben pe­dig a többi magánsürgönyökkel egyenlően kezel­tessenek. A s­z.-p­é­t­er­v­ári távirdai kongres­­suson Koller oszt. tanácsos, Magyarország képviselője köszönetet érdemlő erélylyel Ausztriá­tól teljesen önállóan lépvén fel ,a mai számunkban már említett nevezetes anyagi előnyön kívül a ro­mán nemzetközi távirdai egyezmény által megálla­pított tariffában, s a távirdai díj illeték felosztása iránt az egyes államok közt fenálló felosztási arány megváltoztatása útján tetemes anyagi hasznot biz­tosított a magyar távirda intézetnek, — így a „K. N.“ szerint az átmeneti sürgönyökből ezentúl Németországtól 377a, illetőleg 183­* krral, Dániá­tól, Algírtól, Luxenburg, Svédország és Norvégiá­tól 20—20 kr, Angolországtól egyöntetű tarifát és 20 illetőleg 40 krral, Francziaországtól (egyöntetű tarifát és­ 12 illetőleg 40 krral, Németalföldtől 40 krral, Portugáliától 12 krral, Svájcztól (díj feleme­lés nélkül) 10 krral, Törökországtól (az Ázsiába irányított díjak leszállításán­­ túl) 10 krral kapunk többet mint eddig a leszámolásnál. — Nagy jelen­tőségű azon határozat is,­­ hogy jövőben három­szoros dij fizetése mellett recommandirozhatni (helyesebben 20 frt erejéig biztosíttathatni) a táv­irdai sürgönyöket, továbbá az, hogy 10 szónyi táv­iratok dija az egyszerű dij Vs­ dére leszállittatott. Rendkívüli szükséglet: 1. czim. Központi­­ igazgatás 469,512 frt 469,512 frt 2. „ Terrioriális és helyi katonai hatóságok . . . 435,600 , 431,467 „ 3. czim Katonai in­­tendaturák és szakellenőrzés . 842,022 „ 842,022 „ 3. czim. Katonai lel­készek .... 154,116 „ 154,116 „ 5. czim. Kat. igaz­ságszolgáltatás . 267,947 „ 267,947 „ 6. czim. Főbb pa­rancsnokságok és törzskarok . . 1.532,572 „ 1.490,347 „ 7. czim. Hadtestek­­ és ált. katonai ki­adások .... 22.220,013 „ 22.082,729 „ 8. czim. Katonai képzőintézetek . 1.107,830 „ 1.049,771 „ 9. czim. Technikai és igazg. kat. bi­zottság .... 199,687 , 184,687 „ 10. czim. Élelmi raktárak . . . 541,679 , 541,679 „ 11. czim. Ágyraktá­rak ........................... 34,453 „ 34.453 „ 12. czim. Ruhaigazg. intézetek . . . 119,500 „ 119,500 „ 13. czim. Technikai tüzérség . . . 2.840,000 „ 2.840,000 „ 14. czim. Szekeré­szeti anyagraktár 106,500 , 106,500 15. czim. Utász anyagraktár . . 32,000 „ 32,000 „ 16. czim. Mérnöki és kat. épitész­igazg................... 2.125,351 „ 2.108,051 „ 17. czim. Kat. földr. intézet . . . 350,277 *, 343,977 „ 18. czim.Kat. egész­ségügy. . . . 3.095,242 „ 3.095,242 „ 19. czim.Élelmezési ügy................... 10.000,000 „ 10.000,000 „ 20. czim. Katonai fegyintézetek , 61,435 „ 61,435 „ 1876 1875 1. czim. Tábori távirda beszerzése 30,000 frt. 2. czim. Fegyverügy (50,000 darb. Werndl-fegyver,az igmándi spó­­lai erődök felszerelése, lőkisér­letek).......................................... 2.590,000 frt 3. czim. Lószerszám és fegyverzet 25,000 frt. 4. czim. Nyomtatványok .... 20,000 frt. 5. czim. Új mértékek és súlyok . 8,000 frt. 6. czim. Kiképzési czélok . . . 14,000 frt. 7. czim. Építkezések.................... 184,000 frt. 8. czim. Gyakorló és lőhelyek . . 36,000 frt. 9. czim. Kártalanitások .... 13,000 frt. 10. czim. Első építkezési részletek 445,000 frt. 11. czim. Második „ „ 227,300 frt. 12. czim. Negyedik „ „ 200,000 frt. 13. czim. Hatodik „ „ (az igmándi erőd 100,000 frt, krakói 180,000 frt, pólai lak­tanya 50,000 frt).................... 330,000 frt. 34. czim. Kat. földr. intézet . . 527,700 frt. 15. czim. Illetékek és számfölöttiek 550,000 frt. A „Pesti Napló“ éles phantásiája soha nem látott s hallott dolgokat tálal közönsége elébe a zalamegyei dolgokról. Úgy látszik, laptársunknak főtörekvése a mostani fusionalis világban a minden ároni eredetiség , s azért keresi azt, minden te­kintet nélkül arra: igaz-e vagy nem, csakhogy ere­deti legyen. Ilyen eredeti közlemény az, hogy Helfy Ignácz és Verhovay népgyülést tartottak Füreden, s ott a nép letépte a Kerkapoly- pia­cotokat. Képzeljük, hogy a füredi közönség mily jót nevetett a „Pesti Napló“ ez eredetiségén, mert hogy ott Helfy népgyülést tartott volna, egy szó sem igaz belőle. Az igaz, hogy Helfy és Verhovay elmentek a tapolczai kerületbe, melynek népe elvhű baloldali — s ott Verhovay, mint jelölt ki is kiáltatott. Értjük, hogy ez egy kissé zavarja az „Ellenőr" álmát, melynek paprika-jancsi bódéjában ugyan­csak dobolnak ám, hogy hát miért nem hív­ják már meg azok a zalamegyeiek az „Ellenőr“ corripheusait, egy Tóth Vilmost, Vecsey Tamást, Törzs Kálmánt stb. De azok a zalamegyeiek sehogy sem akarják észrevenni az „Ellenőr“ paprika-jancsi bódéját, —■ s ezért kitelik az Ellenőrtől elkesere­désében, hogy nagyot üt botjával még a zalame­­gyeieken is. Az 1876 . közös hadibudget. Most már előttünk feküsznek — írja a „Neue Fr. Presse“ — a delegatiók elébe terjesztendő 1876. évi hadibudget pontos számszerű adatai. E számadatok szerint a szárazföldi hadsereg számára igénybe veendő túlkövetelés az ideihez képest két egész millióval kevesebb, mint az az első felületes adatokból kivehető volt. A közös hadügyminiszter összes köve­telése az állandó hadsereg részére (nem szá­mítva ide a hadi­tengerészetet)ugyanis 103.430.000 --------------------——r— A magyar ifjúság. Láthatóbbakká lesznek napról napra azon eredmények, melyek a hatvanhetes alkunak köszönhetők. Tenger adósság, rész administra­­tió s az, hogy maholnap összes állami javaink eladatnak stb. mind a kiegyezés szükségképi folyományai. E végzetes alkunak azon szo­morú sors jutott, hogy jót ne szüljön semmi téren. íme a magyar ifjúság! Lehet e kitünőbb fiatalságot képzelni annál, melyet birt hazánk 1825-től 1850-ig? Az a miveltség, szorgalom, becsület s lelkesülő honszerelem, melyek e kor fiatalságát jellemzők, nem voltak mindennapi dolgok. E kor ifjúsága adta hazánknak a vi­lág bámulatát kiérdemlett „névtelen féliste­nek“-et. 1850-től 1867-ig még volt az országnak honszerető ifjúsága, azonban 1867-től a ma­gyar fiatalság óriási metamorphosison ment keresztül. Ez ifjúságnak — nem szólva a tisz­tes kivételekről — nincs patriotismusa, s nincs érzéke a magyar állam önállósága és függet­lensége iránt. Van sok ifjú ember, — tapasz­talásból beszélünk — ki már nem is nevezi magát magyarnak, hanem azt mondja, hogy ő osztrák-magyar, mert ily nevfi monarchiának a tagja. Számolhat e aztán ily fiatalságra a haza és mennyiben ? Nem nehéz megítélni. Bureau van elég, oda sok dolgos kéz kell s a mi fiatalságunknak a bureau a legmaga­sabb aspiratiója. A Thermopülék most nincse­nek divatban. Hanem hát e nemzeti calamitásnak az ifjúság nem oka egészen. Nagyobb mesternek a műve az, hogy a magyar fiatalság olyan a minő. Azt a rettenetes nézetet, hogy a magyar nemzet önmagában fen nem állhat, a „haza bölcse“ Deák Ferencz mondta ki legelőször, s ezzel indokolta a közös ügyek kényszerűségét. Most már folyik az árlejtés s egészen termé­szetes, ha az ifjúság a magyar hazafiságért legkevesebbet igér. Mennyiben lehet bölcsnek nevezni oly ve­zért, ki nemzetéről nyíltan hirdeti, hogy az önmagában fen nem állhat, ennek megítélésébe ez alkalommal nem bocsátkozunk. Annyit azon­ban nem hagyhatunk megjegyzés nélkül, hogy Deák e kijelentése, a világ összes történelmé­ben unicum, s a magyar nemzetnek valami nagy dicsőségére nem vált. Azt sem hallgat­hatjuk el, hogy Széchenyi, ki pedig volt akkora bölcs, mint Deák Ferencz, hazánkról más fo­galommal bírt s ő hitte komolyan, miszerint: Magyarország nem volt,­hanem lesz. S talán Kossuth is lehet szakértő abban, hogy hazánk állami önállása és függetlensége nem puszta ideál. Petőfit nem is említve, kinek egyik kitűnő verse igy kezdődik: Félre kislelküek, a kik mostan is még kételkedni tudtak a jövő felett. No de hát a tény megvan. Az úgyneve­zett kiegyezés azon meggyőződés hatása alatt jött létre, hogy az ezeréves magyar nemzet államot alkotni képtelen, s hogy fenállhasson, társra van szüksége. Ez elvnél fogva kényte­len megadni magát sorsának nolle velle; s mert történetesen az osztrák azon hatalom, mely Magyarországot Deák szerint fentartja, ennek meg kell hoznunk minden áldozatot, te­lik nem telik. Sőt, mert létünket biztosítja iránta tisztelettel és benső rokonszenvvel is viseltetünk. Úgy tekintjük őt, mint istápját, géniuszát Magyarországnak, szeretjük s bál­ványozzuk el annyira, hogy a tiszteletből és szeretetből édes hazánknak alig jut valami! S ez igen szomorú! És nincs egy Kölcsey — a ki füleinkbe rivalná: „Korcs volt anyja vére.“ Az ifjúságnak e ferde álláspontról le­lépni hazafiui kötelessége. Elvárjuk tőle, hogy többet foglalkozand ezentúl nemzetünk törté­nelmével s belőle a jövőre más tanúságot me­­riteni. Merítsen is, mert azon abstractió, mely Deák agyában megszülemlett , szétoszlásra, enyészetre vezet. Élünk a nélkül, hogy élni remélnénk. Hirdetjük a rézpirulás nélkül a szélrózsa minden irányában, hogy önálló s független államot alkotni képtelenek vagyunk és impotentiáinkkal dicsekszünk. Valóban ez a politikai öngyilkosság tana­ folytonos me­mento móri. Magyarország jövője attól függ, mily fel­fogással vannak fenállása iránt a haza polgá­rai. Míg átalánossá nem válik azon meggyőző­dés, hogy Sz. István birodalma képes arra, hogy gyám nélkül is megéljen, s jólétben mi­­veltségben előhaladjon, addig a Vörösmarty

Next