Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1875-08-01 / 103. szám
Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG“-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra..................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Budapest, július 31. A hadügyi közös költségvetés megszűnt az érdekes rejtély lenni, mely a communiquek rébuszaival gyötörte az adófizetők kíváncsiságát. Van is ok rá, hogy borsódzék minden magyar embernek háta. A hadügyminiszterek igen veszedelmes Sphinxek. Ők semmi körülmény között nem akarnak legyőzött felek lenni és legkevésbé hajlandók az öngyilkosságra, ha az officiosus talányok megfejtve lettek. Velük nem boldogul semmi Oedipus és épen ha rájöttünk, mit kívánnak voltakép, következik kérlelhetlen felfalatásunk. — Koller úr részletes számokban fejti ki költségvetésének tételeit és eléggé tisztán látunk arra, hogy teljesen összezavarodjanak eddig is borús kilátásaink. Hamleti töprengésekbe eshetünk a deficit, az államháztartás rendezése, a nemzeti válság, a lét- és nemlét és egyéb ily haszontalan problémák fölött, melyek néhány képzelgő metaphisikust aludni nem hagynak. Igen, megvan a hadügyminisztérium költségvetése és van hatalmas költségnövekedés a múlt évhez képest. Nem kevesebb, mint 7.173,572 forint. Ennyi a végleg megállapított összeg, mely a minisztertanácsok határozatát képviseli. Mint a „Neue Freie Presse“ értesít bennünket, ez összegnek legnagyobb része az új Achatius ágyuk beszerzésére esik, másik kis része a hadügyminisztérium saját jövedelmeinek csökkenéséből származik. A rendkívüli tételek levonásával, a költségvetés a tavalyinál kisebb és az 1872-ben feltételezett normal budget határán innen marad. Annál bizonyosabb, hogy a hadügyminiszter körömszakadtáig fog ragaszkodni az előirányzott tételekhez. De mit hadügyminiszter! Az a hadügyminiszter nem gondol semmi egyébbel, mint a katonai érdekkel és reá bízott szakmájának körén kívül nem láthat és nem hallhat. A hadsereg harczképessége, ez az egyedüli jelszava és ezt a harczképességet látja ő a kapitányok lovaiban és a közlegények gombjaiban. Ezt a harczképességet ő annyira el tudja választani a népek életképességétől, hogy az előbbit, épenséggel az utóbbinak árán akarja megszerezni és harczra termett erős öntudatos katonát vél teremteni ott, hol terhektől roskadozó, csüggedt és létével küszködő népnek kell áldozni rája. A hadügyminisztertől ne kívánjon senki oly gondokat, melyek nem őt illetik, az ő eszmeköre és logikája a helyzet feladatainak megítélésénél beszámításon kívül esik. De léteznek a hadügyminiszteren kívül a népek „felsőbb gondviselésének“ még más tényezői, kiknek első sorban kell meggondolniok, hogy honnét telik az erő túlságos követelések teljesítésére, kiknek lelkiismeretesen kell számot vetniök, mit biztat meg a nép nálunk. S mindenekelőtt a legkategorikusabb alakban kell ezt a követelést a magyar minisztériumhoz intéznünk, mely egyenesen az államháztartás rendezésére alakult, és az államháztartás rendezését, mint a honmentés művét, mint az állami válságok megoldását, a nemzeti lét halálos veszélyeinek megszüntetését vindkálta magának. A magyar kormány tagjai oly hivatással kérkednek, melynek sikeres viselőire a honalapító Árpád nevét újította meg mindenkor a magyar történelem, mint második Árpádnak lett nevezve IV. Béla király a tatárjárás után. De az eddigi hírek szerint a mi dicső Árpádjaink — bizony többes számban rendelkezünk velők, — oly sajátságosan kezdik a nagy reorganisatió művét, hogy épen újra nyakunkra bocsátják a tatárok pusztító zsákmánylását. A „jólértesültség” mindenütt megegyezőig jelenti, hogy a miniszterek tanácskozásai be vannak fejezve és a hadügyminiszter költségvetése többé tárgyaltatni nem fog. Hát lehetséges, hogy a magyar kormány ott küszködve és fuldokolva az államháztartás bajai között, csak egy pillanatra is megbarátkozott volna a rögeszmék gyilkos tréfáival ? Hálistennek nem vagyunk híjában a félhivatalos vigasztalásnak, hogy a magyar kormány erélyes, nagyon erélyes, mert egyedül erélyének köszönhetni, hogy a hadügyminiszter követelései, az eredeti huszonegy millió költségnövekedéstől a hét millió közelébe szállottak alá ! Szép vigasztalás! Mintha az olyan hadügyminiszter, ki az eddigi megbízhatlan terheken felül még huszonegy milliót komolyan követelhetne, nem az őrültek házában foglalhatná el holtiglan a hadügyminiszteri állást! Nem is hisszük, hogy értelmes ember legkevésbé is gyanítaná olyannal a hadügyminisztert , és mi föltesszük, hogy a követelésnek kétharmada eleve a magyar kormányférfiak erélyének olcsó prédájául volt szánva. Nem nevetséges-e az eredeti követelések leszállításával dicsekedni, mikor e leszállítás csak fóliául szolgál az absurd és megfoghatlan tényre, hogy a hadügyminiszter a több mint 7 milliónyi budgetemeléshez tudta magyar miniszterek beleegyezését kieszközölni. Abban a naiv dicsekvésben nincsen kevesebb bevallva, mint hogy a magyar miniszterek a legszégyenletesebb módon lettek dupejei a hadügyminiszternek, sőt hogy ők oly csodálatos cretmek, kikre nemhogy miniszteri tárczák és egy ország érdekeinek gondozása tartoznának, de akik magánügyeik intézésében is csak a typicus adomák anyagát halmoznák össze. Egy perezre még zavarba is jöhetnénk, vajon csakugyan kormányzó köreinkben uralkodó elem-e az ostobaság, vagy mégis csak az obligát hizelgés eunuchjain múlik a hiba, kik az élhetetlenségből gyávaságból és ostobaságból a dicsőség jogczimét alkotják. Beleegyezett-e vagy nem a magyar kormány a hadügyminisztérium követeléseibe, az marad a kérdés, melyre biztos és határozott választ kell várnunk. Mezey Ernő. A „Hon“ írja: A mai minisztertanácsban is a budget tárgyaltatott. A kereskedelmi minisztérium budgetének több tétele módosíttatott. A trónbeszéd nem sok dolgot ad, mert rövid irányelveket tartalmazó, átalános lesz. A régi trónbeszédek litániaforma terv elősorolását elhagyják. Sok dolgot jobb megtenni, mint ígérni. Ugyane tárgyban írja a „P. N.“ ma esti lapja. A minisztertanácsok most naponkint tartatnak. A kormány tagjai közül a tanácskozásokban eddig csak a honvédelmi és az igazágügyi miniszter nem vett részt. Ez utóbbi is azonban a mai reggeli vonattal megérkezett Neuhausból, de minthogy már közelebb tárczájától megvál, nem tudjuk, hogy vájjon ő adja-e elő a min. tanácsban az igazságügyi budgetet, vagy pedig ez már utódjának feladatát fogja képezni. A törlések az egyes min. tározóknál nem jelentéktelenek, s több kiadási positió (ezek sorában szükségesek is)nagyon összezsugorodik.Nagy baj az, hogy több bevételi tételt is le kell szállítani, s igy nem valószínű, hogy a költségvetés elérje azt a mérleget, melyet 1876-ra a kilenczes bizottság felállított volt. A kormány a reducált magyar költségvetéssel kezében fog részt venni a bécsi tárgyalásokban, melyeknek czélját a hadügyi költségvetés újabb revisiója képezi. A kormány így tapasztalván, hogy a pénzügyi helyzet iránti tekintetből mennyire kellett megszorítania a belügyi kiadásokat, kétségkívül fokozottabb eréllyel érvényesíti befolyását a hadügyi budget colossális számainak leszállítására. A költségvetés a jövő hét folyamában az „Eli." szerint egészen átmegy a minisztertanács tárgyalásain s a hét végére össze lesz állítható. A kormány mindjárt a felirati vita után terjeszti a törvényhozás elé mindazon organisatorius javaslatokkal, melyek az előirányzattal szoros összefüggésben állanak. E javasatok elfogadása fogja tulajdonkép a költségvetést más alapra fektetni. Az alakulás, a bizottságok választása és a felirati vita körül erről szept. 20-dikáig fogja a képviselőház idejét igénybe venni, amikor a költségvetés benyújtása után üléseit elnapolja. A pénzügyi bizottság együtt marad a költségvetés tárgyalására, míg a megválasztandó delegátusok Bécsbe mennek. forint. Az 1875. évre összesen 96,527,030 írt engedélyeztetett; e szerint a túlkövetelés az ideihez hasonlítva 6 902,970 forint. Egybevetve ezt az 1875-re előirányzott összeggel, a többlet még sokkal csekélyebbnek tűnik fel; az 1876. évre követeltetett ugyanis össz. 99.432,973 frt, a túlkövetelés tehát az előirányzattal szemben csak 3.997,027 frt. Az igényelt 103,430,000 ft főösszegből a rendes kiadásokra esik 92.230,000 frt, a rendkívüliekre 11.200,000 frt. Az 1875. évre engedélyeztetett a rendes kiadásokra 92.849,796 frt, a rendkívüliekre 3.677,234 frt. Az 1876. évi szükséglet e szerint a rendes költségvetésben 619,796 frttal még kevesebb, ellenben a rendkívüliben 7.522,766 frttal több mint a folyó évre megszavazott összeg. — Az előirányzott rendkívüli kiadásoknál azonban eleve meg kell jegyeznünk, hogy a követelt 11,200,000 frtból egész 6 millió forint az új ágyuk beszerzésére van felvéve. — Ha ezen, mint egészen rendkívüli kiadást feltüntető tételtől, mely előre láthatólag a tanácskozás főtárgyát fogja képezni a delegátiókban és amelyet nézetünk szerint két budgetévre fel lehet osztani, — egyelőre eltekintünk: a rendkívüli kiadások fenmaradó része 5,200,000 fitot, tehát 1,522,766 fttal többet tesz, mint amennyi az idénre meg volt szavazva. Az idézett tételek azonban lényeges módosítást szenvednek, ha a követeléssel szemben számításba vesszük az előirányzott fedezetet a hadügyminisztérium saját bevételeiből, mely ezúttal csekélyebbre van téve, mintsem a folyó évre előirányoztatott. — Mily arányban áll aztán igy a nettó követelés 1876-ra az 1875. évivel, kitűnik a következő összehasonlításból: 1876. 1875. 1876. Bruttó szükségl. 103.430.000 ft, 96 527,00 ft, -f 6.902,970 Fedezet 4.429,511 ft, 4 700,113 ft, — 270,602 Netto szükségl. 99.000,489 ft, 91.826,917 ft, + 7.173,572 Ha e szerint pusztán csak a netto szükségletet tekintjük, kitűnik, hogy miután az előirányzott fedezet az 1870. évre 270.602 frttal alacsonyabbra van téve mint volt 1875 ben, a netto túlkövetelés 1876-ra hasonló összeggel magasabb a fenérintett tulkövetelésnél s igy egészben véve 7.173,572 frtot tesz. Az egybehasonlitás a közös hadügyminiszter követelésével az 1876. évre a következő eredményt adja: 1876. 1875. 1876. Bruttó szükséglet 103.430,000 frt, 99.432,973 frt, + 3.997,027 Fedezet 4.429,511 frt, 4.700,000 frt, — 270,602 Netto szükséglet 99.000.489 frt, 94.732,973 frt -+ 4.267,516 A tiszta szükséglet e szerint 1876 ra 4.267,516 frttal nagyobb, mint a Kuhn báró által 1875-re igényelt netto szükséglet. — Ha nem vesszük azonban tekintetbe a rendkívüli túlkövetelésben az uj ágyuk beszerzésére felvett 6 milliót, ez esetben Koller báró 1.732,484 írttal követelne kevesebbet, mint a mennyit előde múlt évben követelt. Részleteiben s az előirányzat czimei szerint rendezve az 1876-ki hadibudget, az idei megszavazott összegekkel egybehasonlítva a következő: Rendes szükséglet. 21. czim. Különböző kiadások . . . 303,000 „ 303,000 „ 22. Természetbeli ellátás .... 16.325,269 „ 17.408,304 „ 23. czim. Legénység kosztja . . 12.871,974 „ 12.530,014 „ 24. czim. Ruha és ágykezelés . . 8.340,620 „ 8.595,917 „ 25. czim. Elszállásolási kiadások . 4.523,953 „ 4.427,678 „ 26. czim. Felszerelés ..................... 1.429,448 „ 1.429,448 „ 27. czim. Altiszti szolgálati dij . . 1.900,000 „ 1.900,000 „ összesen 92.230,000 frt 92.849,796 frt. Ebből a fedezetet levonva . . . 4.429,511 , 4.700,113 . Marad fedezetlen szükségletül . . 87.800,489 frt 88.149,683 frt. Az előirányzott rendes kiadási tételek eltérései azon megfelelő tételektől, melyeket a delegatiók a múlt évben megszavaztak, ez összeállításból világosan kivehetők. — Egybehasonlitva a múlt évben tett követeléssel 17 tételben mutatkozik eltérés, és pedig hat tételnél tulkövetelés, mely együttvéve 490,755 frtot tesz, tizenegy tételnél kevesebb követelés, mely együtt 1.625,646 forintra rúg. Túlkövetelés fordul elő ugyanis a 6-ik tételben „főbb parancsnokok és törzskarok““ 39,225 írttal, a 8-ik tételben „katonai képző intézetek“ 58,059 írttal, a 16-ik tételben „Mérnöki és építészigazgatóság“ 17,300 írttal, a 17-ik tételben „Földrajzi intézet“ 1798 írttal, a 23-ik tételben „A legénység kosztja“ 320,300 írttal, és a 25-ik tételben „Elszállásolási kiadások“ 54,075 írttal. Kevesebb követeltetik az 1-ső czimben „Közp. igazgatás“ 4100 írttal, a 2-ik czimben „Territoriális és helyi kát. hatóságok” 6147 írttal, a 3-ik czimben „Kát. intendaturák és szakellenőrzés“ 27,635 írttal, a 4-ik czimben „Kat. lelkészek“ 2000 frttal, a 7-ik czimben „Csapattestek és ált. csapat kiadások” 4919 frttal, a 9-ik czimben „Technikai és közigazg. kat. bizottság“ 52,116 frttal, a 10-ik czimben „Éleim, raktárak“ 28,077 ft, a 18-ik czimben „Kat.egészségügy“ 31,001 frt, a 22-ik czimben „Term, élelmezés“ 1.110,305 frttal, a 24-ik czimben „Lószerszám és ágykezelés 356,952 frttal, a 25-ik tételben „Felszerelés“ 2414 forinttal. Megjegyzendő ezenfelül, hogy az 1876. év egy szökő nappal hosszabb, amely kerekszám 118,000 frtot igényel. Összesen: 5.200,000 frt. E rendkívüli szükséglethez jó még természetesen az uj ágyukra szükséges 6 millió forint. A hadügyminisztérium jelenleg egy külön előterjesztés kidolgozásán fáradozik e rendkívüli szükségletek számára és egy külön emlékiratban fogja ezeknek égető szükségét kimutatni. A belügyminiszter a főváros által, a rendőrség fentartási költségeihez fizetendő évi összeget 411,141 frt 70 krban állapította meg. A budapesti összekötő vasút munkálataira a pályázat közelebb fog kihirdettetni. A költség negyedfél millió, s a vasút 1877-ben fogna elkészülni. Mint tudva van, a tervezett költség egy részletét az 1875-diki budget tartalmazza; a többi két részlet elosztatik 1876-ra és 1877-re. A m. földm. ipar- és keresk. minisztérium tudatja, miszerint egyetértve a cs. kir. osztr. minisztériummal elhatároztatott, hogy a titkos jelekben fogalmazott magánsürgönyök f. é. augusztus 1-ső napjától kezdve az osztrák magyar monarchia távirdaállomásain is elfogadtathassanak, s a díjazást illetőleg a nemzetközi távirászati egyezmény 10. és 37. §§, és az ahoz kapcsolt szabályzat Vlik czikke értelmében, különben pedig a többi magánsürgönyökkel egyenlően kezeltessenek. A sz.-pétervári távirdai kongressuson Koller oszt. tanácsos, Magyarország képviselője köszönetet érdemlő erélylyel Ausztriától teljesen önállóan lépvén fel ,a mai számunkban már említett nevezetes anyagi előnyön kívül a román nemzetközi távirdai egyezmény által megállapított tariffában, s a távirdai díj illeték felosztása iránt az egyes államok közt fenálló felosztási arány megváltoztatása útján tetemes anyagi hasznot biztosított a magyar távirda intézetnek, — így a „K. N.“ szerint az átmeneti sürgönyökből ezentúl Németországtól 377a, illetőleg 183* krral, Dániától, Algírtól, Luxenburg, Svédország és Norvégiától 20—20 kr, Angolországtól egyöntetű tarifát és 20 illetőleg 40 krral, Francziaországtól (egyöntetű tarifát és 12 illetőleg 40 krral, Németalföldtől 40 krral, Portugáliától 12 krral, Svájcztól (díj felemelés nélkül) 10 krral, Törökországtól (az Ázsiába irányított díjak leszállításán túl) 10 krral kapunk többet mint eddig a leszámolásnál. — Nagy jelentőségű azon határozat is, hogy jövőben háromszoros dij fizetése mellett recommandirozhatni (helyesebben 20 frt erejéig biztosíttathatni) a távirdai sürgönyöket, továbbá az, hogy 10 szónyi táviratok dija az egyszerű dij Vs dére leszállittatott. Rendkívüli szükséglet: 1. czim. Központi igazgatás 469,512 frt 469,512 frt 2. „ Terrioriális és helyi katonai hatóságok . . . 435,600 , 431,467 „ 3. czim Katonai intendaturák és szakellenőrzés . 842,022 „ 842,022 „ 3. czim. Katonai lelkészek .... 154,116 „ 154,116 „ 5. czim. Kat. igazságszolgáltatás . 267,947 „ 267,947 „ 6. czim. Főbb parancsnokságok és törzskarok . . 1.532,572 „ 1.490,347 „ 7. czim. Hadtestek és ált. katonai kiadások .... 22.220,013 „ 22.082,729 „ 8. czim. Katonai képzőintézetek . 1.107,830 „ 1.049,771 „ 9. czim. Technikai és igazg. kat. bizottság .... 199,687 , 184,687 „ 10. czim. Élelmi raktárak . . . 541,679 , 541,679 „ 11. czim. Ágyraktárak ........................... 34,453 „ 34.453 „ 12. czim. Ruhaigazg. intézetek . . . 119,500 „ 119,500 „ 13. czim. Technikai tüzérség . . . 2.840,000 „ 2.840,000 „ 14. czim. Szekerészeti anyagraktár 106,500 , 106,500 15. czim. Utász anyagraktár . . 32,000 „ 32,000 „ 16. czim. Mérnöki és kat. épitészigazg................... 2.125,351 „ 2.108,051 „ 17. czim. Kat. földr. intézet . . . 350,277 *, 343,977 „ 18. czim.Kat. egészségügy. . . . 3.095,242 „ 3.095,242 „ 19. czim.Élelmezési ügy................... 10.000,000 „ 10.000,000 „ 20. czim. Katonai fegyintézetek , 61,435 „ 61,435 „ 1876 1875 1. czim. Tábori távirda beszerzése 30,000 frt. 2. czim. Fegyverügy (50,000 darb. Werndl-fegyver,az igmándi spólai erődök felszerelése, lőkisérletek).......................................... 2.590,000 frt 3. czim. Lószerszám és fegyverzet 25,000 frt. 4. czim. Nyomtatványok .... 20,000 frt. 5. czim. Új mértékek és súlyok . 8,000 frt. 6. czim. Kiképzési czélok . . . 14,000 frt. 7. czim. Építkezések.................... 184,000 frt. 8. czim. Gyakorló és lőhelyek . . 36,000 frt. 9. czim. Kártalanitások .... 13,000 frt. 10. czim. Első építkezési részletek 445,000 frt. 11. czim. Második „ „ 227,300 frt. 12. czim. Negyedik „ „ 200,000 frt. 13. czim. Hatodik „ „ (az igmándi erőd 100,000 frt, krakói 180,000 frt, pólai laktanya 50,000 frt).................... 330,000 frt. 34. czim. Kat. földr. intézet . . 527,700 frt. 15. czim. Illetékek és számfölöttiek 550,000 frt. A „Pesti Napló“ éles phantásiája soha nem látott s hallott dolgokat tálal közönsége elébe a zalamegyei dolgokról. Úgy látszik, laptársunknak főtörekvése a mostani fusionalis világban a minden ároni eredetiség , s azért keresi azt, minden tekintet nélkül arra: igaz-e vagy nem, csakhogy eredeti legyen. Ilyen eredeti közlemény az, hogy Helfy Ignácz és Verhovay népgyülést tartottak Füreden, s ott a nép letépte a Kerkapoly- piacotokat. Képzeljük, hogy a füredi közönség mily jót nevetett a „Pesti Napló“ ez eredetiségén, mert hogy ott Helfy népgyülést tartott volna, egy szó sem igaz belőle. Az igaz, hogy Helfy és Verhovay elmentek a tapolczai kerületbe, melynek népe elvhű baloldali — s ott Verhovay, mint jelölt ki is kiáltatott. Értjük, hogy ez egy kissé zavarja az „Ellenőr" álmát, melynek paprika-jancsi bódéjában ugyancsak dobolnak ám, hogy hát miért nem hívják már meg azok a zalamegyeiek az „Ellenőr“ corripheusait, egy Tóth Vilmost, Vecsey Tamást, Törzs Kálmánt stb. De azok a zalamegyeiek sehogy sem akarják észrevenni az „Ellenőr“ paprika-jancsi bódéját, —■ s ezért kitelik az Ellenőrtől elkeseredésében, hogy nagyot üt botjával még a zalamegyeieken is. Az 1876 . közös hadibudget. Most már előttünk feküsznek — írja a „Neue Fr. Presse“ — a delegatiók elébe terjesztendő 1876. évi hadibudget pontos számszerű adatai. E számadatok szerint a szárazföldi hadsereg számára igénybe veendő túlkövetelés az ideihez képest két egész millióval kevesebb, mint az az első felületes adatokból kivehető volt. A közös hadügyminiszter összes követelése az állandó hadsereg részére (nem számítva ide a haditengerészetet)ugyanis 103.430.000 --------------------——r— A magyar ifjúság. Láthatóbbakká lesznek napról napra azon eredmények, melyek a hatvanhetes alkunak köszönhetők. Tenger adósság, rész administratió s az, hogy maholnap összes állami javaink eladatnak stb. mind a kiegyezés szükségképi folyományai. E végzetes alkunak azon szomorú sors jutott, hogy jót ne szüljön semmi téren. íme a magyar ifjúság! Lehet e kitünőbb fiatalságot képzelni annál, melyet birt hazánk 1825-től 1850-ig? Az a miveltség, szorgalom, becsület s lelkesülő honszerelem, melyek e kor fiatalságát jellemzők, nem voltak mindennapi dolgok. E kor ifjúsága adta hazánknak a világ bámulatát kiérdemlett „névtelen félistenek“-et. 1850-től 1867-ig még volt az országnak honszerető ifjúsága, azonban 1867-től a magyar fiatalság óriási metamorphosison ment keresztül. Ez ifjúságnak — nem szólva a tisztes kivételekről — nincs patriotismusa, s nincs érzéke a magyar állam önállósága és függetlensége iránt. Van sok ifjú ember, — tapasztalásból beszélünk — ki már nem is nevezi magát magyarnak, hanem azt mondja, hogy ő osztrák-magyar, mert ily nevfi monarchiának a tagja. Számolhat e aztán ily fiatalságra a haza és mennyiben ? Nem nehéz megítélni. Bureau van elég, oda sok dolgos kéz kell s a mi fiatalságunknak a bureau a legmagasabb aspiratiója. A Thermopülék most nincsenek divatban. Hanem hát e nemzeti calamitásnak az ifjúság nem oka egészen. Nagyobb mesternek a műve az, hogy a magyar fiatalság olyan a minő. Azt a rettenetes nézetet, hogy a magyar nemzet önmagában fen nem állhat, a „haza bölcse“ Deák Ferencz mondta ki legelőször, s ezzel indokolta a közös ügyek kényszerűségét. Most már folyik az árlejtés s egészen természetes, ha az ifjúság a magyar hazafiságért legkevesebbet igér. Mennyiben lehet bölcsnek nevezni oly vezért, ki nemzetéről nyíltan hirdeti, hogy az önmagában fen nem állhat, ennek megítélésébe ez alkalommal nem bocsátkozunk. Annyit azonban nem hagyhatunk megjegyzés nélkül, hogy Deák e kijelentése, a világ összes történelmében unicum, s a magyar nemzetnek valami nagy dicsőségére nem vált. Azt sem hallgathatjuk el, hogy Széchenyi, ki pedig volt akkora bölcs, mint Deák Ferencz, hazánkról más fogalommal bírt s ő hitte komolyan, miszerint: Magyarország nem volt,hanem lesz. S talán Kossuth is lehet szakértő abban, hogy hazánk állami önállása és függetlensége nem puszta ideál. Petőfit nem is említve, kinek egyik kitűnő verse igy kezdődik: Félre kislelküek, a kik mostan is még kételkedni tudtak a jövő felett. No de hát a tény megvan. Az úgynevezett kiegyezés azon meggyőződés hatása alatt jött létre, hogy az ezeréves magyar nemzet államot alkotni képtelen, s hogy fenállhasson, társra van szüksége. Ez elvnél fogva kénytelen megadni magát sorsának nolle velle; s mert történetesen az osztrák azon hatalom, mely Magyarországot Deák szerint fentartja, ennek meg kell hoznunk minden áldozatot, telik nem telik. Sőt, mert létünket biztosítja iránta tisztelettel és benső rokonszenvvel is viseltetünk. Úgy tekintjük őt, mint istápját, géniuszát Magyarországnak, szeretjük s bálványozzuk el annyira, hogy a tiszteletből és szeretetből édes hazánknak alig jut valami! S ez igen szomorú! És nincs egy Kölcsey — a ki füleinkbe rivalná: „Korcs volt anyja vére.“ Az ifjúságnak e ferde álláspontról lelépni hazafiui kötelessége. Elvárjuk tőle, hogy többet foglalkozand ezentúl nemzetünk történelmével s belőle a jövőre más tanúságot meriteni. Merítsen is, mert azon abstractió, mely Deák agyában megszülemlett , szétoszlásra, enyészetre vezet. Élünk a nélkül, hogy élni remélnénk. Hirdetjük a rézpirulás nélkül a szélrózsa minden irányában, hogy önálló s független államot alkotni képtelenek vagyunk és impotentiáinkkal dicsekszünk. Valóban ez a politikai öngyilkosság tana folytonos memento móri. Magyarország jövője attól függ, mily felfogással vannak fenállása iránt a haza polgárai. Míg átalánossá nem válik azon meggyőződés, hogy Sz. István birodalma képes arra, hogy gyám nélkül is megéljen, s jólétben miveltségben előhaladjon, addig a Vörösmarty