Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1875-10-01 / 153. szám
153. szám IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. Péntek, 187B. Oktober 1 Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS is MAGYAR UJSÁG“-ra. Egy hóra...........................................I frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Évnegyedre...................................5 írt. — kr. Félévre ........................................10 írt. — kr. Budapest, szept 30. Hogy a delegátionális intézménynek ma már nagyon kevés a súlya és tekintélye — még azok előtt is, kik azt alkották és helyesnek tartották, azt kétségen kívül helyezték a legutóbbi delegátionális választások. De, hogy a delegátionális intézmény előbb utóbb tökéletesen lejárja magát, azt egész biztosan következtethetjük, ha figyelemmel kísérjük a delegátiók körül történteket. Szomorú egy helyzet már magában az, hogy az országgyűlés az állam legfőbb ügyeinek tárgyalására kiküld egy bizottságot és abba a bizottságba legnagyobb részt a ház legcsekélyebb tehetségű tagjai választathatnak be csak. A ház jelesebb, komolyabb férfiai kihúzzák magukat a megválasztatás alól. Azok a férfiak, kiket eddig megszoktunk látni a delegatiókban, ma távol tartják magukat, mert hát egyrészt restélnek ama pusztán szavazógép szerepére vállalkozni, milyenné egy delegátusnak ma magát alacsonyítani kell, másrészt nem hajlandók osztozni a felelősségben, mely a roppant nagy,de hiábavaló összegek megszavazása folytán a delegátusokat érni fogja. Innen van, hogy ha végigfutjuk a delegátusok névsorát, csekély kivétellel azt látjuk, hogy az ország ügyeihez nem sokat értő mágnások mellett a ház legobskurusabb embereiből áll. Innen van, hogy ha mai napság a delegátusok közzé valamely komolyabb politikust is be akarnak vonni, azt csaknem kötéllel kell fogni, mint Ürményi Miksa esete is bizonyítja, kinek a kért szabadságidő — egy nagyon mulatságos és hosszú tárgyalás után, amint ezt lapunk mai tudósításában láthatja az olvasó — nem adatott meg. Lesújtóan szomorú tapasztalás is az, amit delegátusaink nekünk nyújtanak. A tegnap éjjeli és ma reggel jött tudósítások ennek ismét kétségtelen bizonyítékát adják. Az osztrák delegátusok nem mutatnak hajlandóságot a hadügyminiszter által az új ágyuk előállítására kért összeget megszavazni. Legjobb esetben is arra volnának készek, hogy az egész összeg 17.797.000 ft ne két évi részletben, mint ahogy most követeltetik, hanem több évi részletben szavaztassék meg. Erre indítja őket az átalános pénzügyi helyzet, mely Ausztriában sem mutatkozik rózsás színben s azon folyton növekedő teher, mit az adózóknak különben is viselni kell. A költségvetést eléggé terhesnek találják az ágyukra kívánt összegeken kívül is és nem bírják összeegyeztetni a nép érdekével a jövő budget évet tisztán katonai czélokra kilenczedfél millióval megterhelni. Nagyon valószínű, hogy az osztrák delegátusok eme magatartásával van összeköttetésben ama titkos ülés, melyről alább mi is teszünk említést s mely az osztrák delegátió pénzügyi bizottságának utóbbi nyílt ülése előtt tartatott s melyben jelen voltak az összes közös miniszterek. E titkos ülésben az ágyuk szükségletével foglalkoztak s miután nem ismeretlen a közös kormány előtt az osztrák delegatióban uralkodó kedvezőtlen hangulat e követelésekkel szemben, arról tanácskoztak, nem volna-e czélszerű az ágyuszükségletet a helyettesítői alapból fedezni? Mi len eredménye a titkos tanácskozásnak, nem tudjuk, de az egész dologból látunk annyit, hogy míg a magyar delegátusok minden skrupulus nélkül készek megszavazni a hadügyminiszter által kért összegeket, addig az osztrák delegátusok képviselői hivatásuknak megfelelőleg a nép érdekében, a kiadások ellen szólnak s a költségek lejebb szállítását akarják. Valóban a legkellemetlenebb érzés lephet meg mindenkit, midőn a magyar delegátusok vak buzgóságát vagy szolgai készségét látja az osztrák érdekek mellett, még akkor is, midőn maguk az osztrákok ellene szólnak. Pedig a magyar delegátus uraknak több okuk volna a gazdálkodásra és takarékosságra, mint osztrák kollégáiknak. Magyarország sokkal nagyobb pénzügyi zavarok közt van, mint Ausztria. Magyarország sokkal nehezebben küzd a deficitekkel, mint a szomszéd állam. Épen tegnap tett előterjesztést rövid vonásokban az osztrák pénzügyminiszter az államháztartásról s abból láthatták a magyar delegátusok, hogy ott ez évben az adók lényegesen többet jövedelmeztek, mint amennyi előirányozva volt. Az egyenes adók augusztus végéig, a múlt évhez képest 786,000 forint többletet mutatnak, s így az előirányzat mintegy négy millióval fog meghaladtatni. Az indirect adóknál, nem tekintve a fogyasztási adót, a nettó bevétel a múlt évhez képest 2 millió 370,000 forinttal, az előirányzathoz képest 8.500,000 forinttal emelkedett. A fogyasztási adó jövedelme lényegesen függ a czukor adó jövedelmétől, s ha ez csak középszerű lesz is, a pénzügyminiszter az indirect adóknál összesen egymillió többletet helyezhet kilátásba, úgy, hogy az 1875-diki közvetett és közvetlen adók összes jövedelme, az előirányzathoz képest, öt millió forint többletet nyújt. És az osztrák delegátusok mindezek daczára lelkiismeretesebbek a közös költségek megszavazásánál, mint a magyarok. A „P. Napló“ írja: Az osztrák delegátió pénzügyi bizottságának, mint Bécsből jelentik, tegnap a nyilvános ülés előtt titkos ülése volt, melyen az összes közös miniszterek jelen voltak. E bizalmas ülés, melyről a nyilvánosság előtt nem létezett semmi jelentés, közvetlenül a hadügyi költségvetés tárgyalása előtt tartatott s valószínű, hogy főleg azon felmerült tervvel foglalkozott, hogy az ágyuszükséglet a helyettesítői alapból fedeztessék. Több magyar lapban is erről érdekes közlést találunk. E közlések szerint az említett tervet a közös min. tanácsban megpendíté az osztrák pénzügyminiszter is , de a hadügyi kormány határozottan ellenzé, s fő indoka az volt, hogy ez alap arra is való, hogy rögtöni mozgósítás esetében a hadügyminiszter az első szükségletekre megkívántató megfelelő pénzzel rendelkezzék. Hogy a tegnapi titkos értekezletnek mily hatása volt, az majd kitűnik az osztrák delegátió pénzügyi bizottságának nyilvános tárgyalásaiból. Mint a „P. Lloyd“ megbízható forrásból érteül, az őszi előléptetések a hadseregben az idén már okt. 20 án közé fognak tétetni. Az előléptetések közt különösen kiemelik mint figyelemre méltót Catty b. ezredesnek, a vezérkar helyettes főnökének altábornokká kinevezését és Schmigst, Döpfner és Schönfeld bárók és ezredeseknek az exczellentiások közé emelését. Ami a hadsereget illeti, az előléptetéseknél eddig rendesen háttérbe szorított gyalogságra nézve teljes méltánylásban részesült a hadügyminiszter előterjesztése, mely szerint itt 28 százados ezredessé, 160 főhadnagy századossá és 300 hadnagy főhadnaggyá fog előléptetni. — Sajátos jelenség mutatkozik a tüzérségnél, hol a kadetiskolákból csak most kilépett ifjak mindnyájan tisztekké mozduttatnak elő, ami tagadhatlanul szomorúan illustrálja a tisztek hiányát a hadsereg eme legfontosabb szakaszában. A közétevés azért történik oly korán, hogy a kinevezés november 1-én, midőn a magasabb rangbalépés kezdetét veszi, a birodalom legtávolabb eső helyőrségei előtt is tudva legyen. — A személyváltozások, melyeket a vezérkar új szervezése fog maga után vonni, csak deczember hó végén jutnak nyilvánosságra, minthogy az ez által igényelt túlkiadások az 1876. évi költségvetés terhére esnek. A budapesti hadgyakorlatok befejezése alkalmából a király mind József főherczeghez, mind b. Edelsheim-Gyulay parancsoló tábornokhoz kéziratokat intézett s azokban legteljesb elismerését fejezi ki a hadcsapatok s különösen a honvédhuszárság működése felett. B. Edelsheim- Gyulay albnagy a vaskorona rend nagykeresztjét is nyerte. A király tegnap este Gödöllőről Bécsbe utazott. Karloviczról a kongressusi bizottság működéséről következő táviratot hoz az „Ellenőr“: „Dr. Politot, államellenes magatartása jutalmául, a karloviczi congressus bizottsága Ivacskovics patriarcha elnöklete alatt az összes egyházi, kolostori és nemzeti alapok ügyészéül választotta meg. Miletics „Zasztava“-ját ugyanezen testület a szerb egyházi és iskolai hatóságok hivatalos lapjául fogadta el. A loyális szerbek között átalános a visszatetszés még a patriarcha ellen is, mivel ez tényleg a felforgató párt önkénytelen, nyomorult eszköze s nem az egyházat és államot szolgálja.“ — Az „Ellenőr” erélyes fellépésre hívja fel a kormányt. A képviselőház pénzügyi bizottsága (3-dik ülés, szept. 30.) Elnök: Zsedényi Ede, jegyző Ordódy Pál. A kormány részéről jelen vannak Péchy Tamás közlekedési miniszter és Tolnay Lajos igazgató. Az ülés d. e. 10 órakor megnyittatván, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Sennyey Pál b. a minisztert interpellálja az országgyűlés azon felhatalmazása iránt, mely a vasutakkal még függőben levő ügyletekre és beruházási kölcsönökre vonatkozik, s melyről, a kormánynak már ez országgyűlés elején jelentést kellett tenni. Péchy miniszter azt a feleletet adja, hogy a legtöbb ilynemű ügylet már le van bonyolítva s a jelentés már készen áll. A kassa-oderbergi vasúttal teendő egyezmény az egyik, mely késleltette a jelentés benyújtását; a másik a keleti vasút, mely 18 millió követelést állít fel az állammal szemben. Ennek véglebonyolítását illetőleg más tervet fog közelebbről benyújtani a kormány, melynek elfogadása természetesen nem a kormánytól függ. Megadóztatásokat semmi esetre sem fog ajánlani a törvényhozásnak. Az említett két vasúton kívül a harmadik a magyar észak-nyugati vasút ügye, melynek engedményesei 300,000 frt biztositékot tettek le. A vasút nem épült meg, s a biztosítékot az engedményesek követelik ugyan, de a kormány által elutasittattak. A negyedik a báttaszék-dombovári társulat, mely 2.900,000 frtnyi követelést nyújtott be, mely követelésnek azonban alig van alapja. Az államvasutaknak a hatvan-miskolczi vasút építője Weichersheim lépett elő követeléssel, de szintén visszautasíttatott: a salgótarjáni vonal építője a „Wiener bank“ 5 és */a millió követeléssel lépett volt fel, ez kielégíttetett; a károlyvár-fiumei vasút építői 17 milliót követelnek. Ezen utóbbi ügy még kevésbé haladt elő, dereméli azonban a miniszter, hogy rövid idő alatt ez is tisztáztatni fog.A miskolcz-bánrévi vasút 192,000 frtot követel, ezen követelésnek van némi alapja s lebonyolítása legközelebb várható. A szolnok-hatvan és füzesabonyi vonalak építője, Szepper, kielégittetett. Ugyanezen vállalkozó a tiszai pályaudvar, a szolnoki szárnyvonal iránt is kért bírói szemlét. A gömöri iparvasutak épitője 1.065,000 frt kárpótlást követel; erre nézve a minisztérium a többi magánérdekeltek jelentését is bekívánta. A miskolci-diósgyőri vonalnál 27,600 frt a követelés, ez valószínűleg kiadandó lesz. A beruházási kölcsönt illetőleg a miniszter azt a felvilágosítást adja, hogy fontos állami érdekek szempontjából szükséges, hogy e kölcsön beruházása későbbre halasztassék. — A többi vasútügyek le vannak bonyolítva. A miniszter által adott felvilágosításokat Sennyey K. megnyugvással tudomásul veszi. Péchy közlekedési miniszter ezután költségvetését a kormány azon szándékának nyilvánításával vezeti be, hogy a közlekedésügy mind az ügyvezetésben, mind pedig az ellenőrzésben, decentralizáltassék; miután ez a megyei kormányzat keretébe lesz beveendő, ez azonban még nem történhetvén, a kormány kénytelen volt az eddigi keretben a lehető megtakarításokat eszközölni. Előirányzat 1876-ra 9.863,209 frt, 75-re volt 10.772,003 frt. Muzslay Sándor előadó azon különbségeket terjeszti elő, melyek a múlt és jelen évi költségvetés közt vannak. A bevételben 406,000 forint keresletet mutat fel, a kiadási kereslet összesen mintegy 1.900,000 frtnyi kedvezőbb arányt mutat fel. A központ kiadása kevesebb lett 18,000 írttal Előadó meg van győződve, hogy a felsőbb hivatalokban lehetne még törléseket tenni, például két osztálytanácsos és egy miniszteri tanácsos állomását törölni lehetne. A miniszter tagadja ennek lehetőségét, mert itt nagy és előismereteket igénylő emberek kellenek, miért is a rendszer megváltoztáig ezen állomások meghagyását kéri. Helfy Ignácz azt hiszi, hogy ma mégsem lehet szükség azon nagy apparátusra, melyet az átalános rohamos építkezéseknél használt a kormány , továbbá kiket a pausalis összegek megszavazása ellen. Sennyey Pál b. magáévá teszi az előadó indítványát s egy miniszteri és 2 osztálytanácsosnak törlését kéri hosszabban fejtegetve a reductió szükségét. Többek felszólalása után Péchy miniszter azon felvilágosítást adja, hogy épen a jövő évben kell, hogy az állam és hatóságok között az utak megosztassanak s az uj rendszer megállapittassék; tehát a szakértőkre most legnagyobb szükség van; a tariffákkal foglalkozó egyénnek óriási a munkája; most foly a harcz a régi és uj tariffa emberei közt s az államgazdászati tekinteteknek kell érvényre jutniok e téren. Egy ezzel tüzetesen foglalkozó egyént most épen nem tart nélkülözhetőnek. Többek pro et contra, közbeszólása után Sennyey K. Somssich bizalmi kérdésének felvetése ellen szól, mert a bizottságban nem ezután kell indulni s nem tartja jogosultnak a legroszabb eljárással hasonlítani össze az újabb költségvetéseket, ő nem az osztályok vagy egyének, hanem a mennyiség ellen szólal fel, elégnek tart 8 osztálytanácsost. Fölhozattak a miniszteri előterjesztés ellen, hogy mindig csak a kisebb hivatalnokokat küldik el, a nagyokat soha, de ezzel szemben mások épen azt hangsúlyozzák, hogy a helyes megtakarítás épen abban rejlik, hogy az ahhoz értő munkás hivatalnokok tartassanak meg, mert a kormánynak nem tapogatózni, hanem kormányozni kell. Vitattatott a vasúti főigazgatóság fenntartásának s átalában a kettős kormányzatnak szüksége, mely az új rendezésnél lenne figyelembe veendő, valamint a vasúti építkezési hivataloknak túlságos létszáma ellen is volt szó. Felhozatik még az is, hogy bár a központi hatáskör alól oly nagy mennyiségű tárgy vonatik ki, hogy az 600.000 frtnyi levonást képvisel, ennek megfelelőleg a felsőbb hivatalnokok számának is apadnia kellene a teendők kisebb tömege szerint. Végre a többség a központi költségvetési tételt változatlanul elfogadja. Olvastatnak a központi költségvetésnek részletei úgy a személyi mint a dologi kiadásokat illetőleg. Helfy hosszabb indokolás után 2 fogalmazó törlését indítványozza, felhozza, hogy mióta országgyűlési tag, mindig rendszerváltoztatással biztatják, de ez csak eszmény marad, mint a polgári házasság kérdése mutatja. A miniszter erre azt a megnyugtató választ adja, hogy az új rendszer már nem ideál, hanem törvényjavaslatban áll készen. Most lehetetlen az ügyek kára nélkül a személyzetet nélkülözni. Ha az új rendszer is nagy személyzetet hoz be, akkor tessék ítélni. Hivatkozva a 75-iki költségvetés határozatára, mely 76-ra már nagy megtakarítást helyez kilátásba: a bizottság a jelen költségvetést is az ígért új rendszer megtakarítása reményében fogadja el. A vasúti és hajózási főfelügyelőségnél csak 3000 frt megtakarítás mutatkozik. Előirányzat 76-ra 147,200 frt, 75-re volt 151,000 ft. Felvettetvén a kérdés a vasutak tanulmányozására vonatkozó összeg (10,000 frt) hováfordítása iránt: a miniszter azt a felvilágosítást adja, hogy ő ez összeget a brassótömösi és pest-zimonyi vasút tanulmányozására fordította. Megtámadtatnak még a működési pótlék czímen előirányzott összegek, melyek a felsőbb hivatalokat igen magas fizetésekkel látják el.A miniszter elismeri ennek igazságát, de a kormány szerződésileg van kötelezve és ezen csak végkielégítéssel lehet segíteni. A bizottság felkéri a minisztert, hogy a hivatalnokok beállítása módozatáról adjon be holnapig kimutatást s e rovatok tárgyalását addig elhalasztja. Az államépitészeti hivataloknál, előirányzat 1876-ra 299,837 frt, 1875re 325,385 frt, a beszámításokkal csak 11,000 frt maktakaritás tűnik ki. A 33-ról 24-re leszállított mérnöki hivatalok egy részének megszüntetésére is betett indítvány , de a bizottság a közeli teljes reductió reményében elfogadta e tételt 176,500 írtban. A dologi kiadások ellen nem történt észrevétel, s 81,318 írtban állapíttatik meg. Horvátország mérnöki hivatalai, 15,972 frt és ezek dologi kiadásainál, 8,696 frt szintén kifogás nélkül felfogadtatott. A fedezetnél 54,878 frt van előirányozva, 1875-re volt 56,000 frt. A miniszter megjegyzi, hogy e fedezet csak illusorius és ok nélküli munka szaporítás, s így mielőbb megváltoztatandó. A bizottság megszavazza e tételeket a miniszter azon biztosítására, hogy a czélszerűtlen berendezéseket mielőbb meg fogja szüntetni, melyek részint már meg is szüntettettek. Kő utak fentartása és építése: Előirányzat 1876-ra 2.884,970 frt, 1875-re 3.333,297 frt volt. — Molnár György kérdést intéz a miniszterhez a közmunka törvénybehozatala iránt. A miniszter még ez ülésszak alatt kilátásba helyezi a már kész tjavaslat benyújtását. Simonyi Ernő a kőbányák távolsága s a prizmák ára iránt felvilágosítást óhajt nyerni. A miniszter tudatja, hogy ő maga készíttetett egy rajzot, mely minden távolságot felmutat, de költségkímélésből azt nem többszörösítette, a prizmák árjegyzékével különben szolgálhat. Előadó kérdi, hogy a nyitratapolcsányi utat miért vette fel a minisztérium a költségvetésbe. A miniszter kijelenti, hogy az puszta félreértésből történt. A bizottság e tételt, mint a képviselőház határozatával ellenkezőt törli. Előadó továbbá kérdi, eleget tett e a miniszter a ház azon múlt évi határozatának, hogy az útmesteri intézmény megszüntettessék. A miniszter azt válaszolja, hogy 63 helyen már meg van szüntetve , a többi állomást humanistikus szempontból még ma nem látta megszüntethetőknek. A bizottság az erre vonatkozó tételt elfogadja, egyszersmind a kőbányák térképeinek szaporítását elhatározza. A híd- és útvámot illetőleg felhozatott, hogy a magánosok által épített utak és hidak az államnak jó karban adassanak át, egyszersmind indítványba hozatott a szombathely-pinkafói út költségének 14,000 frt törlése. A bizottság ezt holnapra halasztván, addig felvilágosítást kér iránta. A megyei utakon előforduló hidakra előirányzott kiadás, 150,000 frt vitára szolgáltat alkalmat. Némelyek kevésnek, mások soknak tartják, sőt töröltetni kivánják.Végre a bizottság e tételeket megszavazza, a fedezetet az előirányzat szerint 6204 frtban állapítja meg. Ülés vége d. u. 2 órakor. A pénzügyi bizottság tagjai közt tegnap osztatott szét a közlekedési budget indokolásának második része, mely a m. k. államvasutakkal és azok gépgyárával foglalkozik. Ezen indokolás szerint a magyar államvasutak jövő évi rendes szükséglete 200,150, a rendkívüli 60,459 írttal van kevesebbre előirányozva az ideinél. Az előirányzatban feltüntetett szervezet is lényegesen eltér a korábbi években fenállottól. Nevezetesen az eddig 6 osztályból álló igazgatóságnak jövőre csak négy osztálya lesz, melyek elseje az összes általános igazgatást, tehát a titkársági, számosztályi s anyagszerkezelési teendőket is magában foglalja, míg a többi három a forgalmi, pályafentartási s vonat mozgósítási tulajdonképeni szakosztály, a hatáskör s a felelősség részbeni módosításával, név szerint ez utóbbinak fokozása mellett külön működik. Ily módon nemcsak több főnöki állomás válik nélkülözhetővé, de az ügymenet és a munkaerő kihasználásának egyidejű fokozása mellett annyira egyszerűsíttetik, hogy számos alsóbbrangu hivatalnoki állomás is megszüntethető leend. Az előirányzott összeget a miniszter azon kijelentés mellett kéri megszavaztatni, hogy azt maximál összegnek tekintendi, s az új szervezetet valószínűleg még több megtakarítással lesz képes keresztülvinni. A magyar vasutak igazgatói a közsminiszter által a magyar nyelven szerkesztett vasúti szabályzatok beküldésére felszólíttatván értekezletet tartottak, amelyen a „N. H.“ értesülése szerint az egységes bevételi elszámolások czélszerüsége mellett nyilatkoztak és elhatározták, hogy e czélból szakbizottságok alakíttassanak, melyek az elszámolási szolgálat egyes ágait, nevezetesen: 1) a vasúti fentartást, 2) a kereskedelmi szolgálatot, 3) a közlekedési szolgálatot, 4) a gép és 5) az anyagkezelési ügyet tárgyalni fogják. A tanácskozmányok eredményét szakértő előadók fogják kidolgozni és a f. é. okt. 7-én tartandó magyar vasúti igazgatók értekezlete elé terjeszteni. . A pénzügyminiszter legújabb intézkedése szerint — mint a „NH.“ értesül, — a pénzügyi fogalmazási szakba csak oly kérelmezők lesznek ezután felvehetők, kik a jogtanintézeti négy évi tanfolyamot teljesen bevégezték, s a szabályszerű államvizsgákat is sikerrel kiállották, tekintettel arra, hogy a fennállott kir. jogakadémiák oly kijelentéssel alakíttattak át jogi tanintézetekké, miszerint pályavégzett hallgatóknak csak azok tekinthetők, kik a négy évi tanfolyamot szabályszerűleg bevégezték. A magyar delegáczió III. ülése. Bécs, szept. 29. Elnök Szögyényi-Marich László; jegyzők: Zichy-Ferraris Viktor gr. és Szeniczey Ödön. — A közös kormány részéről jelen vannak : Orczy báró, Holzgethan br., Benedek, Gaál és Mérey. A magyar kormány részéről: Szende Béla. Az utóbbi ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetvén, az elnök jelenti, hogy a zárszámadási bizottság megalakult és elnöknek Éber Nándort, jegyzőnek Dániel Ernőt választotta. Továbbá jelenti, hogy a bécsi érsekbibornok arról értesíti a delegácziót, hogy ő felségének névnapja alkalmából okt. 4-én a Szt. István templomban d. e. 11 órakor ünnepélyes isteni tisztelet fog tartatni, melyre a delegáczió tagjai meghivatnak. Tudomásul vétetik. Végre jelenti, hogy Ürményi Miksa bizottsági tag: számos és elutasithatlan magánügyeinek elintézésére három heti szabadságot kér. Zichy Victor gr. indítványozza, hogy a szabadság ne adassék meg, hanem póttag hivassák be, mivel köztudomású dolog, hogy a delegáczió ülésszaka most már alig fog 3 hétig tartani. (Helyeslés.) Elnök felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy a kérvény szept. 23-áról van keltezve és azóta már 6 nap eltelt, akkor pedig még nem lehetett feltenni, hogy 3 hét alatt be fog fejeztetni a delegáczió ülésszaka. Erdődy Sándor gróf rövidebb szabadság idő megadása mellett van. (Helyeslés.) Most 3 heti szabadságot kérni nevetséges dolog. Várady Gábor a szavazásnál két részre kívánja oszlatni a kérdést, t. i. előbb aziránt történjék szavazás, várjon Ürményi felszólíttassék-e arra, hogy elfoglalja helyét, és azután tűzessék ki szavazásra azon kérdés, hogy a felszólítás azon hozzátétellel tétessék-e meg, hogy ha nem foglalná el helyét, póttag fog behivatni. (Helyeslés.) Elnök úgy látja, hogy háromfelé ágaznak a nézetek. Egyik rész azt kívánja, hogy a szabadság ne adassék meg és Ürményi felszólittassék, hogy foglalja el helyét; a második nézet az, hogy a szabadság ne adassék meg, hanem egyszerűen póttag hivassák be; a 3. nézet pedig az, hogy Ürményi felszólitt a sék helyének elfoglalására azon hozzáadással, hogy ha nem foglalja el helyét, póttag fog behivatni. Éber Nándor úgy veszi észre, hogy még egy negyedik nézet is van, és ez az, hogy némelyek meg akarják adni a szabadságot anélkül, hogy póttag iránt intézkedést kívánnának tenni. Kéri tehát ezt is a kérdések közé felvétetni. Elnök kéri a tagokat, hogy nyilatkozzanak az iránt, hogy a szabadság nem adatván meg, póttag hivassék-e be ? Erdődy Sándor gr.: Póttagot nem lehet behívni addig, míg a rendes tag le nem mondott, tehát ki kell neki jelentenünk, hogy a szabadság nem adatik meg, és ha ezután beadja lemondását, behívhatjuk a póttagot. Mesznir Victor b. helyesli Zichy indítványát, hogy ne adassék meg a szabadság. Ez annyit tesz, hogy jelenjék meg személyesen; ha pedig magát igazolni tudja, hogy nem jelenhetik meg, akkor lehet póttagot behívni. Elnök szavaztatni kíván azon indítvány fölött, hogy a szabadság ne adassék meg, és hogy póttag behívandó ? Várady Gábor megoszlatni kívánja a kérdést, és mindenekelőtt azt eldönteni, hogy megadassék-e a szabadság ? Erdődy, Mesznil és Szeniczey szintén azt kívánják, hogy egyelőre csak a fölött hozassák határozat, hogy megadandó-e a szabadság; a többiről azután kellene esetleg határozni. Erre szavazás utján nagy többséggel elhatároztatott, hogy a szabadság nem adatik meg és Ürményi felszólítandó, hogy jelenjék meg a delegáczióban. Faik Miksa három külügyminiszteri hivatalnok folyamodványát nyújtja be fizetésük szabályozása iránt. Véleményes jelentéstétel végett a külügyi albizottsághoz utasittatott. Szapáry Antal gr. a gazdasági bizottság jelentését nyújtja be a pesti könyvnyomda-részvénytársasággal a nyomtatványok iránt kötendő szerződés tárgyában, melyet az albizottság olcsóság, pontosság és gyorsaság tekintetéből elfogadandónak ajánl. A szerződés jóváhagyatott, foganatosítása a gazdasági bizottságra bízatott. Ugyancsak Szapáry Antal gr. benyújtotta a gazdasági bizottságnak a költség előirányzat tárgyában tett véleményes jelentését, mely változatlanul elfogadtatott. Jókai Mór: Ő felségének jövő hó 4-én leendő legmagasabb névünnepe alkalmára indítványozza, hogy azon örömnapon a bizottság alattvalói hódolatteljes üdvözletének és üdvkivánatainak a szokott módon ő felsége színe elé juttatásával az elnök bizassék meg. (Élénk helyeslés.) Ez indítvány kapcsában felszólítja a bizottság tagjait, hogy a bíbornok prímás szíves figyelmeztető irata következtében azok, akik az napon Bécsben lesznek, e terembe összejőve menjenek a Szent István templomba, részt veendők az egyházi ünnepélyen. Ez indítvány szintén átalános helyesléssel elfogadtatott. Ezután Lónyay Menyhért gr. megemlítvén, hogy legtöbb albizottság rövid idő alatt elkészül munkálatával és jelentésével, határozathozatalra kéri a bizottságot, hogy e czélból ne tartassanak egyes rövid ülések, hanem a jelentések az elnökségnek adandók át, a mely azok kinyomatásáról gondoskodjék. — Elnök az ülést bezárja és magánértekezletre szólítja fel a tagokat. Ülés vége 11 óra 30 perczkor. * A párt ülésben elhatároztatott, hogy az albizottsági jelentések az elnöknek átadatván nyilvános ülés tartása nélkül kinyomatás alá bocsáttassanak. Egyúttal kimondatik, hogy nyilvános ülés jövő he 7-ike előtt nem lesz; ez időtől kezdve egymás után fognak a költségvetések fölvétetni. Addig a hadügyi albizottság is valószínűleg elkészíti jelentését. A bécsi lapok következőleg nyilatkoznak az osztrák pénzügyőr financiális előterjesztése felől. A „Presset“ megnyugtatják de Pretis ur közleményei. Örül, hogy a múlt évben nem lett nagyobb baj a krach miatt s az állam praeliminált jövedelmei nem csak mind befolytak, de mégis haladták az előirányzatot. A folyó évtől is hasonlót vár s kibékült a jövővel. A deficittel szemben megnyugvást talál abban, hogy azt nem a jövedelmek apadása, hanem a kiadások szaporodása okozza. Az új „Presse“ meg van ugyan elégedve azzal, hogy a bevételek nem csökkentek, hanem a 26, esetleg 40 milliós deficit gondolatával nem bír kibékülni. Ez idén 8, esztendőre már 26 millió hiány, hová fog ez vezetni. Nem ringatja magát hiú reményben, hogy a jövedelmek emelkedése elenyésztesse a deficitet, mert a gazdasági krízis jól bedolgozott az osztrák budgettételek „ruganyosságának”. „Amit a krízis kitörése óta jövendöltünk — úgymond — fájdalom, bekövetkezett; a gazdasági catastropba utolérte az állami jövedelem