Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1875-10-01 / 153. szám

153. szám IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy hely­­ben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirde­tésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. Péntek, 187B. Oktober 1 Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­gadtatnak el, Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó­ Hivatal: Budapest, IV., Megyeház­tér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS is MAGYAR UJSÁG“-ra. Egy hóra...........................................I frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Évnegyedre...................................5 írt. — kr. Félévre ........................................10 írt. — kr. Budapest, szept 30. Hogy a delegátionális intézménynek ma már nagyon kevés a súlya és tekintélye — még azok előtt is, kik azt alkották és helyes­nek tartották, azt kétségen kívül helyezték a legutóbbi delegátionális választások. De, hogy a delegátionális intézmény előbb utóbb tökéle­tesen lejárja magát, azt egész biztosan követ­keztethetjük, ha figyelemmel kísérjük a dele­­gátiók körül történteket. Szomorú egy helyzet már magában az, hogy az országgyűlés az állam legfőbb ügyei­nek tárgyalására kiküld egy bizottságot és abba a bizottságba legnagyobb részt a ház legcsekélyebb tehetségű tagjai választat­hatnak be csak. A ház jelesebb, komolyabb férfiai kihúzzák magukat a megválasztatás alól. Azok a férfiak, kiket eddig megszoktunk látni a delegatiókban, ma távol tartják magu­kat, mert hát egyrészt restélnek ama pusztán szavazó­gép szerepére vállalkozni, milyenné egy delegátusnak ma magát alacsonyítani kell, másrészt nem hajlandók osztozni a felelősség­ben, mely a roppant nagy,de hiábavaló össze­gek megszavazása folytán a delegátusokat érni fogja. Innen van, hogy ha végig­futjuk a dele­gátusok névsorát, csekély kivétellel azt lát­juk, hogy az ország ügyeihez nem sokat értő mágnások mellett a ház legobskurusabb embe­reiből áll. Innen van, hogy ha mai napság a delegá­tusok közzé valamely komolyabb politikust is be akarnak vonni, azt csaknem kötéllel kell fogni, mint Ürményi Miksa esete is bizo­nyítja, kinek a kért szabadságidő — egy na­gyon mulatságos és hosszú tárgyalás után, amint ezt lapunk mai tudósításában láthatja az olvasó — nem adatott meg. Lesújtóan szomorú tapasztalás is az, amit delegátusaink nekünk nyújtanak. A tegnap éjjeli és ma reggel jött tudósítások ennek is­mét kétségtelen bizonyítékát adják. Az osztrák delegátusok nem mutatnak hajlandóságot a hadügyminiszter által az új ágyuk előállítására kért összeget megszavazni. Legjobb esetben is arra volnának készek, hogy az egész összeg 17.797.000 ft ne két évi rész­letben, mint ahogy most követeltetik, hanem több évi részletben szavaztassék meg. Erre indítja őket az átalános pénzügyi helyzet, mely Ausztriában sem mutatkozik rózsás színben s azon folyton növekedő teher, mit az adózóknak különben is viselni kell. A költségvetést eléggé terhesnek találják az ágyukra kívánt összegeken kívül is és nem bírják összeegyeztetni a nép érdekével a jövő budget évet tisztán katonai czélokra kilenczed­­fél millióval megterhelni. Nagyon valószínű, hogy az osztrák dele­gátusok eme magatartásával van összeköttetés­ben ama titkos ülés, melyről alább mi is teszünk említést s mely az osztrák delegátió pénzügyi bizottságának utóbbi nyílt ülése előtt tartatott s melyben jelen voltak az összes közös miniszterek. E titkos ülésben az ágyuk szükségletével foglalkoztak s miután nem is­meretlen a közös kormány előtt az osztrák delegatióban uralkodó kedvezőtlen hangulat e követelésekkel szemben, arról tanácskoztak, nem volna-e czélszerű az ágyu­szükségletet a helyettesítői alapból fedezni? Mi len eredménye a titkos tanácskozás­nak, nem tudjuk, de az egész dologból látunk annyit, hogy míg a magyar delegátusok min­den skrupulus nélkül készek megszavazni a hadügyminiszter által kért összegeket, addig az osztrák delegátusok képviselői hivatásuk­nak megfelelőleg a nép érdekében, a kiadások ellen szólnak s a költségek lejebb szállítását akarják. Valóban a legkellemetlenebb érzés lephet meg mindenkit, midőn a magyar delegátusok vak buzgóságát vagy szolgai készségét látja az osztrák érdekek mellett, még akkor is, mi­dőn maguk az osztrákok­­ ellene szólnak. Pedig a magyar delegátus uraknak több okuk volna a gazdálkodásra és takarékosságra, mint osztrák kollégáiknak. Magyarország sok­kal nagyobb pénzügyi zavarok közt van, mint Ausztria. Magyarország sokkal nehezebben küzd a defic­itekkel, mint a szomszéd állam. Épen tegnap tett előterjesztést rövid vo­násokban az osztrák pénzügyminiszter az ál­lamháztartásról s abból láthatták a magyar delegátusok, hogy ott ez évben az adók lénye­gesen többet jövedelmeztek, mint a­mennyi előirányozva volt. Az egyenes adók augusztus végéig, a múlt évhez képest 786,000 forint többletet mutatnak, s így az előirányzat mint­egy négy millióval fog meghal­adtatni. Az in­direct adóknál, nem tekintve a fogyasztási adót, a nettó­ bevétel a múlt évhez képest 2 millió 370,000 forinttal, az előirányzathoz ké­pest 8.500,000 forinttal emelkedett. A fo­gyasztási adó jövedelme lényegesen függ a czu­­kor adó jövedelmétől, s ha ez csak középszerű lesz is, a pénzügyminiszter az indirect adók­­nál összesen egy­millió többletet helyezhet ki­látásba, úgy, hogy az 1875-diki közvetett és közvetlen adók összes jövedelme, az előirány­zathoz képest, öt millió forint többletet nyújt. És az osztrák delegátusok mindezek da­czára lelkiismeretesebbek a közös költségek megszavazásánál, mint a magyarok. A „P. Napló“ írja: Az osztrák delegátió pénzügyi bizott­ságának, mint Bécsből jelentik, tegnap a nyilvános ülés előtt titkos ülése volt, melyen az összes közös miniszterek jelen voltak. E bizalmas ülés, melyről a nyilvánosság előtt nem létezett semmi jelentés, közvetlenül a hadügyi költségvetés tár­gyalása előtt tartatott s valószínű, hogy főleg azon felmerült tervvel foglalkozott, hogy az ágyu­szük­­séglet a helyettesítői alapból fedeztessék. Több magyar lapban is erről érdekes közlést találunk. E közlések szerint az említett tervet a közös min. tanácsban megpendíté az osztrák pénzügyminiszter is , de a hadügyi kormány határozottan ellenzé, s fő indoka az volt, hogy ez alap arra is való, hogy rögtöni mozgósítás esetében a hadügyminiszter az első szükségletekre megkívántató megfelelő pénz­zel rendelkezzék. Hogy a tegnapi titkos értekezlet­nek mily hatása volt, az majd kitűnik az osztrák delegátió pénzügyi bizottságának nyilvános tárgya­lásaiból. Mint a „P. Lloyd“ megbízható forrásból érte­ül, az őszi előléptetések a hadseregben az idén már okt. 20 án közé fognak tétetni.­­ Az előlépte­tések közt különösen kiemelik mint figyelemre méltót Catty b. ezredesnek, a vezérkar helyettes főnökének altábornokká kinevezését és Schmigst, Döpfner és Schönfeld bárók és ezredeseknek az exczellentiások közé emelését.­­ Ami a hadsere­get illeti, az előléptetéseknél eddig rendesen hát­térbe szorított gyalogságra nézve teljes méltánylásban részesült a hadügyminiszter előter­jesztése, mely szerint itt 28 százados ezredessé, 160 főhadnagy századossá és 300 hadnagy főhad­­nag­gyá fog előléptetni. — Sajátos jelenség mutat­kozik a tüzérségnél, hol a kadetiskolákból csak most kilépett ifjak mindnyájan tisztekké moz­­duttatnak elő, ami tagadhatlanul szomorúan illus­­trálja a tisztek hiányát a hadsereg eme legfonto­sabb szakaszában.­­ A közé­tevés azért történik oly korán, hogy a kinevezés november 1-én, midőn a magasabb rangbalépés kezdetét veszi, a biroda­lom legtávolabb eső helyőrségei előtt is tudva legyen. — A személyváltozások, melyeket a vezérkar új szervezése fog maga után vonni, csak deczember hó végén jutnak nyilvános­ságra, minthogy az ez által igényelt túlkiadások az 1876. évi költségvetés terhére esnek. A budapesti hadgyakorlatok befe­jezése alkalmából a király mind József főherczeg­­hez, mind b. Edelsheim-Gyulay parancsoló tábor­nokhoz kéziratokat intézett s azokban legtelj­esb el­ismerését fejezi ki a hadcsapatok s különösen a honvédhuszárság működése felett. B. Edelsheim- Gyulay al­bnagy a vaskorona rend nagy­keresztjét is nyerte. A király tegnap este Gödöllőről Bécsbe utazott. Karloviczról a kongressusi bizottság működé­séről következő táviratot hoz az „Ellenőr“: „Dr. Politot, államellenes magatartása jutalmául, a karloviczi congressus bizottsága Ivacskovics pat­­riarcha elnöklete alatt az összes egyházi, kolostori és nemzeti alapok ügyészéül választotta meg. Mile­­tics „Zasztava“-ját ugyanezen testület a szerb egy­házi és iskolai hatóságok hivatalos lapjául fogadta el. A loyális szerbek között átalános a visszatetszés még a patriarcha ellen is, mivel ez tényleg a fel­forgató párt önkénytelen, nyomorult eszköze s nem az egyházat és államot szolgálja.“ — Az „Ellenőr” erélyes fellépésre hívja fel a kormányt. A képviselőház pénzügyi bizottsága (3-dik ülés, szept. 30.) Elnök: Zsedényi Ede, jegyző Ordódy Pál. A kormány részéről jelen vannak Péchy Tamás közlekedési miniszter és Tolnay Lajos igazgató. Az ülés d. e. 10 órakor megnyittatván, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. S­e­n­n­y­e­y Pál b. a minisztert interpellálja az országgyűlés azon felhatalmazása iránt, mely a vasutakkal még függőben levő ügyletekre és beru­házási kölcsönökre vonatkozik, s melyről, a kor­mánynak már ez országgyűlés elején jelentést kel­lett tenni. Péchy miniszter azt a feleletet adja, hogy a legtöbb ilynemű ügylet már le van bonyolítva s a jelentés már készen áll. A kassa-oderbergi vasúttal teendő egyezmény az egyik, mely kés­leltette a jelentés benyújtását; a másik a keleti vasút, mely 18 millió követelést állít fel az állam­mal szemben. Ennek véglebonyolítását illetőleg más tervet fog közelebbről benyújtani a kormány, melynek elfogadása természetesen nem a kormány­tól függ. Megadóztatásokat semmi esetre sem fog ajánlani a törvényhozásnak. Az említett két vasúton kívül a harmadik a magyar észak-nyugati vasút ügye, melynek engedményesei 300,000 frt biztositékot tettek le. A vasút nem épült meg, s a biztosítékot az enged­ményesek követelik ugyan, de a kormány által el­­utasittattak. A negyedik a báttaszék-dombo­­vári társulat, mely 2.900,000 frtnyi követelést nyújtott be, mely követelésnek azonban alig van alapja. Az államvasutaknak a hatvan-miskolczi vasút építője Weichersheim lépett elő követeléssel, de szintén visszautasíttatott: a salgótarjáni vonal építője a „Wiener bank“ 5 és */a millió kö­veteléssel lépett volt fel, ez kielégíttetett; a k­á­­rolyvár-fiumei vasút építői 17 milliót követel­nek. Ezen utóbbi ügy még kevésbé haladt elő, de­reméli azonban a miniszter, hogy rövid idő alatt ez is tisztáztatni fog.­A miskolcz-bánrévi vasút 192,000 frtot követel, ezen követelésnek van némi alapja s lebonyolítása legközelebb várható. A s­z­o­l­n­o­k-h­atvan és füzesabonyi vonalak építője, Szepper, kielégittetett. Ugyanezen vállalkozó a tiszai pályaudvar, a szolnoki szárny­vonal iránt is kért bírói szemlét. A gömöri ipar­­v­asutak épitője 1.065,000 frt kárpótlást követel; erre nézve a minisztérium a többi magán­érdekel­tek jelentését is bekívánta. A miskolci-diós­­győri vonalnál 27,600 frt a követelés, ez való­színűleg kiadandó lesz. A beruházási kölcsönt illetőleg a mi­niszter azt a felvilágosítást adja, hogy fontos ál­lami érdekek szempontjából szükséges, hogy e köl­csön beruházása későbbre halasztassék. — A többi vasútügyek le vannak bonyolítva. A miniszter által adott felvilágosításokat Sennyey K. megnyugvással tudomásul veszi. Péchy közlekedési miniszter ezután költ­ségvetését a kormány azon szándékának nyilvání­tásával vezeti be, hogy a közlekedésügy mind az ügyvezetésben, mind pedig az ellenőrzésben, de­­c­entralizáltassék; miután ez a megyei kormányzat keretébe lesz beveendő, ez azonban még nem tör­ténhetvén, a kormány kénytelen volt az eddigi ke­retben a lehető megtakarításokat eszközölni. Előirányzat 1876-ra 9.863,209 frt, 75-re volt 10.772,003 frt. M­u­z­s­l­a­y Sándor előadó azon különbsége­ket terjeszti elő, melyek a múlt és jelen évi költ­ségvetés közt vannak. A bevételben 406,000 forint keres­letet mutat fel, a kiadási keres­let ös­­­szesen mintegy 1.900,000 frtnyi kedvezőbb arányt mutat fel. A központ kiadása kevesebb lett 18,000 írttal Előadó meg van győződve, hogy a felsőbb hivata­lokban lehetne még törléseket tenni, például két osztálytanácsos és egy miniszteri tanácsos állomá­sát törölni lehetne. A miniszter tagadja ennek le­hetőségét, mert itt nagy és előismereteket igénylő emberek kellenek, miért is a rendszer megváltoz­­táig ezen állomások meghagyását kéri. H­e­l­f­y Ignácz azt hiszi, hogy ma még­sem lehet szükség azon nagy apparátusra, melyet az átalános rohamos építkezéseknél használt a kor­mány , továbbá kiket a pausalis összegek megszava­zása ellen. Sennyey Pál b. magáévá teszi az előadó indítványát s egy miniszteri és 2 osztálytanácsos­nak törlését kéri hosszabban fejtegetve a reductió szükségét. Többek felszólalása után P­é­c­h­y miniszter azon felvilágosítást adja, hogy épen a jövő évben kell, hogy az állam és hatóságok között az utak megosztassanak s az uj rendszer megállapittassék; tehát a szakértőkre most legnagyobb szükség van; a tariffákkal foglalkozó egyénnek óriási a mun­kája; most foly a harcz a régi és uj tariffa emberei közt s az államgazdászati tekinteteknek kell ér­vényre jutniok e téren. Egy ezzel tüzetesen foglal­kozó egyént most épen nem tart nélkülözhetőnek. Többek pro et contra, közbeszólása után Sennyey K. Somssich bizalmi kérdésének felve­tése ellen szól, mert a bizottságban nem ezután kell indulni s nem tartja jogosultnak a legroszabb eljárással hasonlítani össze az újabb költségvetése­ket, ő nem az osztályok vagy egyének, hanem a mennyiség ellen szólal fel, elégnek tart 8 osztályta­nácsost. Fölhozattak a miniszteri előterjesztés ellen, hogy mindig csak a kisebb hivatalnokokat küldik el, a nagyokat soha, de ezzel szemben mások épen azt hangsúlyozzák, hogy a helyes megtakarítás épen abban rejlik, hogy az ahhoz értő munkás hivatal­nokok tartassanak meg, mert a kormánynak nem tapogatózni, hanem kormányozni kell. Vitattatott a vasúti főigazgatóság fenntartásának s átalában a kettős kormányzatnak szüksége, mely az új rende­zésnél lenne figyelembe veendő, valamint a vasúti építkezési hivataloknak túlságos létszáma ellen is volt szó. Felhozatik még az is, hogy bár a központi hatáskör alól oly nagy mennyiségű tárgy vonatik ki, hogy az 600.000 frtnyi levonást képvisel, ennek megfelelőleg a felsőbb hivatalnokok számának is apadnia kellene a teendők kisebb tömege szerint. Végre a többség a központi költségvetési tételt vál­tozatlanul elfogadja. Olvastatnak a központi költségvetésnek részletei úgy a személyi mint a dologi kiadásokat illetőleg. H­e­l­f­y hosszabb indokolás után 2 fogalmazó törlését indítványozza, felhozza, hogy mióta ország­­gyűlési t­ag, mindig rendszerváltoztatással biztatják, de ez csak eszmény marad, mint a polgári házas­ság kérdése mutatja. A miniszter erre azt a megnyugtató választ adja, hogy az új rendszer már nem ideál, hanem törvényjavaslatban áll készen. Most lehetetlen az ügyek kára nélkül a személyzetet nélkülözni. Ha az új rendszer is nagy személyzetet hoz be, akkor tessék ítélni. Hivatkozva a 75-iki költségvetés határoza­tára, mely 76-ra már nagy megtakarítást helyez kilátásba: a bizottság a jelen költségvetést is az ígért új rendszer megtakarítása reményében fo­gadja el. A vasúti é­s­ hajózási főfelügyelő­ségnél csak 3000 frt megtakarítás mutatkozik. Előirányzat 76-ra 147,200 frt, 75-re volt 151,000 ft. Felvettetvén a kérdés a vasutak tanulmányo­zására vonatkozó összeg (10,000 frt) hováfordítása iránt: a miniszter azt a felvilágosítást adja, hogy ő ez összeget a brassótömösi és pest-zimonyi vasút tanulmányozására fordította. Megtámadtatnak még a működési pótlék czímen előirányzott összegek, melyek a felsőbb hivatalokat igen magas fizetésekkel látják el.A miniszter elismeri ennek igazságát, de a kormány szerződésileg van kötelezve és ezen csak végkielégítéssel lehet segíteni. A bizottság felkéri a minisztert, hogy a hi­vatalnokok beállítása módozatáról adjon be hol­napig kimutatást s e rovatok tárgyalását addig el­halasztja. Az államépitészeti hivataloknál, előirányzat 1876-ra 299,837 frt, 1875re 325,385 frt, a beszámításokkal csak 11,000 frt maktakaritás tűnik ki. A 33-ról 24-re leszállított mérnöki hiva­talok egy részének megszüntetésére is b­etett in­dítvány , de a bizottság a közeli teljes reductió re­ményében elfogadta e tételt 176,500 írtban. A do­logi kiadások ellen nem történt észrevétel, s 81,318 írtban állapíttatik meg. Horvátország mérnöki hi­vatalai, 15,972 frt és ezek dologi kiadásainál, 8,696 frt szintén kifogás nélkül felfogadtatott. A fedezetnél 54,878­ frt van előirányozva, 1875-re volt 56,000 frt. A miniszter megjegyzi, hogy e fedezet­ csak illusorius és ok nélküli munka szaporítás, s így mielőbb megváltoztatandó. A bi­zottság megszavazza e tételeket a miniszter azon biztosítására, hogy a czélszerűtlen berendezéseket mielőbb meg fogja szüntetni, melyek részint már meg is szüntettettek. Kő utak fentartása és építése: Elő­irányzat 1876-ra 2.884,970 frt, 1875-re 3.333,297 frt volt. — Molnár György kérdést intéz a mi­niszterhez a közmunka törvény­behozatala iránt. A miniszter még ez ülésszak alatt kilátásba helyezi a már kész tjavaslat benyújtását. S­i­m­o­n­y­i Ernő a kőbányák távolsága s a prizmák ára iránt felvilágosítást óhajt nyerni. A miniszter tudatja, hogy ő maga készíttetett egy rajzot, mely minden távolságot felmutat, de költség­kímélésből azt nem többszörösítette, a priz­mák árjegyzékével különben szolgálhat. Előadó kérdi, hogy a nyitra­tapol­­c­s­á­n­y­i utat miért vette fel a minisztérium a költségvetésbe. A miniszter kijelenti, hogy az puszta félreértésből történt. A bizottság e tételt, mint a képviselőház határozatával ellenkezőt törli. Előadó továbbá kérdi, eleget tett e a miniszter a ház azon múlt évi határozatának, hogy az útmes­­teri intézmény megszüntettessék. A miniszter azt válaszolja, hogy 63 helyen már meg van szün­tetve , a többi állomást humanistikus szempontból még ma nem látta megszüntethetőknek. A bizott­ság az erre vonatkozó tételt elfogadja, egyszersmind a kőbányák térképeinek szaporítását elhatározza. A híd- és útvámot illetőleg felhozatott, hogy a magánosok által épített utak és hidak az állam­nak jó karban adassanak át, egyszersmind indít­ványba hozatott a szombathely-pinkafói­ út költsé­gének 14,000 frt törlése. A bizottság ezt holnapra halasztván, addig felvilágosítást kér iránta. A megyei utakon előforduló hidakra előirányzott kiadás, 150,000 frt vitára szolgáltat al­kalmat. Némelyek kevésnek, mások soknak tartják, sőt töröltetni kivánják.Végre a bizottság e tételeket megszavazza, a fedezetet az előirányzat szerint 6204 frtban­­ állapítja meg. Ülés vége d. u. 2 órakor. A pénzügyi bizottság tagjai közt teg­nap osztatott szét a közlekedési budget indokolásá­nak második része, mely a m. k. államvasutakkal és azok gépgyárával foglalkozik. Ezen indokolás sze­rint a magyar államvasutak jövő évi rendes szük­séglete 200,150, a rendkívüli 60,459 írttal van ke­vesebbre előirányozva az ideinél. Az előirányzatban feltüntetett szervezet is lényegesen eltér a korábbi években fenállottól. Nevezetesen az eddig 6 osz­tályból álló igazgatóságnak jövőre csak négy osz­tálya lesz, melyek elseje az összes általános igaz­gatást, tehát a titkársági, számosztályi s anyagszer­­kezelési teendőket is magában foglalja, míg a többi három a forgalmi, pályafentartási s vonat mozgó­sítási tulajdonképeni szakosztály, a hatáskör s a felelősség részbeni módosításával, név szerint ez utóbbinak fokozása mellett külön működik.­­ Ily módon nemcsak több főnöki állomás válik nélkülöz­­hetővé, de az ügymenet és a munkaerő kihaszná­lásának egyidejű fokozása mellett annyira egysze­­rűsíttetik, hogy számos alsóbbrangu hivatalnoki állomás is megszüntethető leend. Az előirányzott összeget a miniszter azon kijelentés mellett kéri megszavaztatni, hogy azt maximál összegnek tekin­­tendi, s az új szervezetet valószínűleg még több megtakarítással lesz képes keresztülvinni. A magyar vasutak igazgatói a közs­­miniszter által a magyar nyelven szerkesztett vasúti szabály­zatok beküldésére felszólíttatván értekezletet tar­tottak, a­melyen a „N. H.“ értesülése szerint az egységes bevételi elszámolások czélszerüsége mel­lett nyilatkoztak és elhatározták, hogy e czélból szakbizottságok alakíttassanak, melyek az elszámo­lási szolgálat egyes ágait, nevezetesen: 1) a vasúti fentartást, 2) a kereskedelmi szolgálatot, 3) a köz­­lekedési szolgálatot, 4) a gép és 5) az anyagkeze­lési ügyet tárgyalni fogják. A tanácskozmányok eredményét szakértő előadók fogják kidolgozni és a f. é. okt. 7-én tartandó magyar vasúti igazgatók értekezlete elé terjeszteni. . A pénzügyminiszter legújabb intézkedése szerint — mint a „N­H.“ értesül, — a pénzügyi fogalmazási szakba csak oly kérelmezők lesznek ezután felvehetők, kik a jogtanintézeti négy évi tanfolyamot teljesen be­végezték, s a szabályszerű államvizsgákat is sikerrel kiállották, tekintettel arra, hogy a fennállott kir. jogakadémiák oly kije­lentéssel alakíttattak át jogi tanintézetekké, mi­szerint pályavégzett hallgatóknak csak azok tekint­hetők, kik a négy évi tanfolyamot szabályszerűleg bevégezték. A magyar delegáczió III. ülése. B­écs, szept. 29. Elnök Szögyényi-Marich László; jegy­zők: Zichy-Ferraris Viktor gr. és Szeniczey Ödön. — A közös kormány részéről jelen van­nak : Orczy báró, Holzgethan br., Benedek, Gaál és Mérey. A magyar kormány részéről: Szende Béla. Az utóbbi ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetvén, az elnök jelenti, hogy a zárszám­adási bizottság megalakult és elnöknek Éber Nán­dort, jegyzőnek Dániel Ernőt választotta. Továbbá jelenti, hogy a bécsi érsekbibornok arról értesíti a delegácziót, hogy ő felségének név­napja alkalmából okt. 4-én a Szt. István templom­ban d. e. 11 órakor ünnepélyes isteni tisztelet fog tartatni, melyre a delegáczió tagjai meghivatnak. Tudomásul vétetik. Végre jelenti, hogy Ürményi Miksa bizottsági tag: számos és elutasithatlan magánügyeinek elinté­zésére három heti szabadságot kér. Zichy Victor gr. indítványozza, hogy a sza­badság ne adassék meg, hanem póttag hivassák be, mivel köztudomású dolog, hogy a delegáczió ülés­szaka most már alig fog 3 hétig tartani. (Helyeslés.) Elnök felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy a kérvény szept. 23-áról van keltezve és azóta már 6 nap eltelt, akkor pedig még nem lehetett feltenni, hogy 3 hét alatt be fog fejeztetni a dele­gáczió ülésszaka. E­r­d­ő­d­y Sándor gróf rövidebb szabadság idő megadása mellett van. (Helyeslés.) Most 3 heti sza­badságot kérni nevetséges dolog. V­á­r­a­d­y Gábor a szavazásnál két részre kívánja oszlatni a kérdést, t. i. előbb aziránt tör­ténjék szavazás, várjon Ürményi felszólíttassék-e arra, hogy elfoglalja helyét, és azután tűzessék ki szavazásra azon kérdés, hogy a felszólítás azon hozzátétellel tétessék-e meg, hogy ha nem foglalná el helyét, póttag fog behivatni. (Helyeslés.) Elnök úgy látja, hogy háromfelé ágaznak a nézetek. Egyik rész azt kívánja, hogy a szabad­ság ne adassék meg és Ürményi felszólittassék, hogy foglalja el helyét; a második nézet az, hogy a szabadság ne adassék meg, hanem egyszerűen póttag hivassák be; a 3. nézet pedig az, hogy Ürmé­nyi felszólitt a sék helyének elfoglalására azon hozzá­adással, hogy ha nem foglalja el helyét, póttag fog behivatni. Éber Nándor úgy veszi észre, hogy még egy negyedik nézet is van, és ez az, hogy némelyek meg akarják adni a szabadságot anélkül, hogy pót­tag iránt intézkedést kívánnának tenni. Kéri tehát ezt is a kérdések közé felvétetni. Elnök kéri a tagokat, hogy nyilatkozzanak az iránt, hogy a szabadság nem adatván meg, pót­tag hivassék-e be ? E­r­d­ő­d­y Sándor gr.: Póttagot nem lehet behívni addig, míg a rendes tag le nem mondott, te­hát ki kell neki jelentenünk, hogy a szabadság nem adatik meg, és ha ezután beadja lemondását, be­hívhatjuk a póttagot. M­e­s­z­n­i­r Victor b. helyesli Zichy indítvá­nyát, hogy ne adassék meg a szabadság. Ez annyit tesz, hogy jelenjék meg személyesen; ha pedig ma­gát igazolni tudja, hogy nem jelenhetik meg, akkor lehet póttagot behívni. Elnök szavaztatni kíván azon indítvány fö­lött, hogy a szabadság ne adassék meg, és hogy póttag behívandó ? V­á­r­a­d­y Gábor megoszlatni kívánja a kér­dést, és mindenekelőtt azt eldönteni, hogy meg­­adassék-e a szabadság ? Erdődy, Mesznil és Szeniczey szin­tén azt kívánják, hogy egyelőre csak a fölött hozas­sák határozat, hogy megadandó-e a szabadság; a többiről azután kellene esetleg határozni. Erre szavazás utján nagy többséggel elhatá­roztatott, hogy a szabadság nem adatik meg és Ürményi felszólítandó, hogy jelenjék meg a dele­­gáczióban. Faik Miksa három külügyminiszteri hiva­talnok folyamodványát nyújtja be fizetésük szabá­lyozása iránt. Véleményes jelentéstétel végett a külügyi albizottsághoz utasittatott. S­z­a­p­á­r­y Antal gr. a gazdasági bizottság jelentését nyújtja be a pesti könyvnyomda-rész­vénytársasággal a nyomtatványok iránt kötendő szerződés tárgyában, melyet az albizottság olcsóság, pontosság és gyorsaság tekintetéből elfogadandó­­nak ajánl. A szerződés jóváhagyatott, foganatosí­tása a gazdasági bizottságra bízatott. Ugyancsak Szapáry Antal gr. benyújtotta a gazdasági bizottságnak a költség előirányzat tár­gyában tett véleményes jelentését, mely változat­lanul elfogadtatott. Jókai Mór: Ő felségének jövő hó 4-én leen­dő legmagasabb névünnepe alkalmára indítvá­nyozza, hogy azon örömnapon a bizottság alattvalói hódolatteljes üdvözletének és üdvkivánatainak­ a szokott módon ő felsége színe elé juttatásával az elnök bizassék meg. (Élénk helyeslés.) Ez indít­vány kapcsában felszólítja a bizottság tagjait, hogy a bíbornok prímás szíves figyelmeztető irata kö­vetkeztében azok, a­kik az napon Bécsben lesznek, e terembe összejőve menjenek a Szent­ István templomba, részt veendők az egyházi ünnepélyen. Ez indítvány szintén átalános helyesléssel elfogad­tatott. Ezután Lónyay Menyhért gr. megem­lítvén, hogy legtöbb albizottság rövid idő alatt el­készül munkálatával és jelentésével, határozatho­zatalra kéri a bizottságot, hogy e czélból ne tar­tassanak egyes rövid ülések, hanem a jelentések az elnökségnek adandók át, a mely azok kinyomatásá­­ról gondoskodjék. — Elnök az ülést bezárja és magánértekezletre szólítja fel a tagokat. Ülés vége 11 óra 30 perczkor. * A párt ülésben elhatároztatott, hogy az albizottsági jelentések az elnöknek átadatván nyil­vános ülés tartása nélkül kinyomatás alá bocsáttas­sanak. Egyúttal kimondatik, hogy nyilvános ülés jövő he 7-ike előtt nem lesz; ez időtől kezdve egymás után fognak a költségvetések fölvétetni. Addig a hadügyi albizottság is valószínű­leg elkészíti jelentését. A bécsi lapok következőleg nyilatkoznak az osztrák pénzügyőr financiális előterjesztése felől. A „Presset“ megnyugtatják de Pretis ur köz­leményei. Örül, hogy a múlt évben nem lett na­gyobb baj a krach miatt s az állam praeliminált jövedelmei nem csak mind befolytak, de mégis ha­ladták az előirányzatot. A folyó évtől is hasonlót vár s kibékült a jövővel. A deficittel szemben meg­nyugvást talál abban, hogy azt nem a jövedelmek apadása, hanem a kiadások szaporodása okozza. Az új „Presse“ meg van ugyan elégedve az­zal, hogy a bevételek nem csökkentek, hanem a 26, esetleg 40 milliós deficit gondolatával nem bír kibékülni. Ez idén 8, esztendőre már 26 millió hiány, hová fog ez vezetni. Nem ringatja magát hiú reményben, hogy a jövedelmek emelkedése elenyésztesse a deficitet, mert a gazdasági krízis jól bedolgozott az osztrák budgettételek „ruganyos­ságának”. „A­mit a krízis kitörése óta jövendöl­tünk —­ úgymond — fájdalom, bekövetkezett; a gazdasági catastropba utolérte az állami jövedelem

Next