Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1875-10-14 / 164. szám

tessék, támogatja, — a bizottság a tételt 25,000 frtra emeli. A honvéd főparancsnokság költsé­geire 55,938 írt van felvéve. El­ő­a­d­ó a főparancs­nokság adlatusának állását töröltetni indítványozza; a miniszter az adminisztratió szempontjából kéri megszavaztatni. A bizottság azonban úgy az adtatási állomást, valamint az 1000 frtnyi utazási pótlékot, összesen 11,297 frtot törli. Kerületi parancsnokságokra 201 ezer 777 frt, csap­atokr­a pedig 5.283,423 frt van felvéve, mely összegek között a miniszter virementet kér. El­ő­a­d­ó a zárszámadások alapján lehetőnek tart még megtakarításokat, így pl. a gyakorlatoknál okozott károkra 3,680 frt van fel­véve s tényleg 3 év alatt e czímen csak 2­8 frt ada­tott ki, továbbá tábori sátrak felállítására 20,000 frt van felvéve, holott eddig csak 1250 frt adatott ki. A két említett tételből 18,000 frtot indítványoz törölni. Öszpontosításokra 40,000 frt vétetett fel, miután eddig ez összegből semmi sem használ­tatott fel, az egész összeg törlését indítványozza s netáni szükség esetében póthitelt kérjen a minisz­ter. A többire nézve ajánlja a virement megadását. A miniszternek ez ellen nincs kifogása, ha a póthitelt igénybe veheti. S­e­n­n­y­e­y megjegyzi, hogy póthitel és vire­ment együtt megférhetlenek, nagy virement kell adni és póthitelt nem, vagy megfordítva.­­ A mi­niszter felhozza, hogy a 21.256 frt többletet a m­érerendszer behozatalára kéri; az előadó számí­tásainak helyreigazítására kéri a kérdés alá vont 3 tétel elhalasztását. A bizottság e tételek felvilágosítására időt enged a miniszternek.— Zsedényi azt kérdi, miért kerül a lovasság 76-ban 30,000 frttal többe, mint 75-ben? Mire a miniszter a felvilágosi­­tást megigéri.­­ Ezután a bizottság a miniszter által az uj mérték behozatalára kért összeget meg­szavazza. A nyugdijakra 60,000 frt van felvéve. Előadó megjegyzi, hogy az állam Számszéknél 4 oly egyén van könyvelve, kik a minisztérium jegy­zékében hiányoznak. Kéri a hiány kijavítását, kü­lönben az összeg megszavazását ajánlja. Rendkívüli szükséglet. Alapítvá­nyokra 4648 frt, és 92 zászlóalj hadi szükségletére, még hiányzó járművek stb. beszerzésére 64,215 frt megszavaztatik. Úgy­szintén a fedezet 64,265 frttal. A magánosok­nál volt tőkék a miniszter jelentése szerint mind fel vannak mondva. Ezzel a költségvetés befejeztetett. Holnap következik a pénzügyminisztérium költségvetésé­nek tárgyalása. Ülés vége d. u. 2 órakor. Az osztrák delegáczió tegnap tartott ülésé­ben a hadsereg rendkívüli költségvetését vette tárgyalás alá. Az uj ágyuk beszerzésére 18 és fél millió , tábori távirdai szerekre 30,000 forint, gya­logsági és vadászfegyverekre 2.050,000 forint vita nélkül szavaztatott meg. Igmánd erőd felfegyver­­zésére előirányzott 170,000 frt Müller ezredes pár­toló felszólalása daczára töröltetett, úgy szintén Póla parti ágyúira 240,000 frt, daczára, hogy a had­­ügyér kérte annak megszavaztatását; továbbá a fő­­próbákra kért 50,000 frt. Megszavaztattak a czimek vita nélkül a VII-ig. Építkezésekre kért 184,000 frt helyett megszavaztatik 50,000 frt. A bu­dapesti lőtérre megszavaztatik 36,000 frt és a pót­lólag kért 94,000 frt is. Töröltetik a kórházak használatára kért 83,395 frt, de megszavaztatik X. czimben első épí­tési rátákra 546,300 frt, második részletekre 110,000 frt, s a bécsi kaszárnyák vízvezetékére 51,300 frt. Krakó erődítésére kért összegnél (200,000 frt) fÄg föro/teteft.*7' mn1v az7al w” ” A geogr. intézetre kért 526,700 frtból törölte­tik 12,700 frt. — Végül Coronini gróf beterjeszti a jelentést az 1873-ki zárszámadásokról, melyek vita nélkül elfogadtatnak. Megadatván még az indemnity az 1870. és 71-ben a határőrvidék cziménél tett túlköltekezésekre, az ülés véget ért. A magyar delegatió X. ülése. Bécs, okt. 12. Elnök: Szőgyényi-Marich László. Jegy­zők: Zichy-Ferraris Victor gróf és Szeniczey Ödön. — A közös kormány részéről jelen vannak: Benedek­ Sándor altábornagy, Pökli al­­tengernagy, Orczy Béla báró osztályfőnök, Szent­­györgyi Gyula, Mérey Sándor és Gaál Jenő sor­hajóhadnagy. A jegyzőkönyv hitelesítése és a birodalmi ta­nács bizottságának a közös hadsereg egy 6 évi ren­des szükséglete és a tengerészeti osztály 1876. évi rendes és rendkívüli szükséglete megszavazásáról szóló két rendbeli átirata érkeztéről tett elnöki elő­terjesztés u­tán, Éber Nándor a zárszámadási bizott­ság jelentésének tárgyalásával együttesen kívánja tárgyaltatni ugyanazon bizottságnak utólagos szó­beli előterjesztését az 1870—71-ki határőrvidé­kekre vonatkozó pótkezelés tárgyában. Nagy György a következő interpellale in­tézi a külügyminiszterhez: Nem fogja senki kevésre becsülni azon fontosságot, melyet az államok ke­reskedelmi érdekeinek ápolására és előmozdítására a consulok gyakorolnak. Ők lévén az általuk képvi­selt országok kereskedelmi érdekeinek leghívebb őrei, számuknak mindig­ egyenes arányban kellene lenni azon nemzetközi forgalommal, mely kereske­delmi összeköttetések folytán az államok között kifejlődik. Azon adatokból, melyeket az igen t. kül­ügyminiszter úr az országos bizottság tagjaival közleni szíves volt, azon meggyőződésre jutottam, miszerint consularis képviseletünk nincsen minde­nütt a kellő összhangba hozva kereskedelmi érde­keinkkel. Mindezeknek folytán egész tisztelettel kérdem az igen­t, külügyminiszter úrtól: Mi annak az oka, hogy míg Peruban 5, Gö­rögországban 7, Maroccóban 9, Brasiliában 10 con­­sulunk van, addig Schweiczban csak 3 consul által vagyunk képviselve? Megfelel-e kereskedelmi ér­dekeinknek ezen arány, és ha nem, szándékozik-e az igen­t. külügyminiszter úr jövőben a consulok számát kereskedelmi összeköttetéseinknek megfe­lelőbb arányba hozni ? — Az interpellate közöltetni fog a külügyminiszterrel. Következik a napirend, tudniillik a monarchia közös államháztatásának 1873 ik évi zárszámadása tárgyában kiküldött bizottság jelentésének tár­gyalása. Dániel Ernő előadó átalánosságban ajánlván a bizottság javaslatát, kiemeli, hogy az 1873-ik évi zárszámadás eredménye egészben véve eléggé ked­vezőnek nevezhető ugyan, és hogy a bizottság az előforduló túlkiadások helyességéről meggyőződ­vén, felmentési határozati javaslatot terjeszt elő, mindazonáltal azon számos és tetemes eltérésekre nézve, melyek a költségvetés egyes czímeiben és azon tételeiben, a­melyekre az átruházás meg nem engedtetett, a tettleges kiadások és az előirányzat között léteznek, a következő határozati javaslatot terjeszti elő: „Utasíttassék a közös hadügyminisz­ter, hogy jövőre az előrelátható tetemesebb túlki­adások fedezésére az országos bizottságoktól pót­hitelt kérjen.“ Az eltérések jelenleg 7.779,762 írtra rúgnak, melyek közül a túlkiadások 3.363,665 frtot a csekélyebb felhasználások pedig 4.416,097 frtot tesznek. Az albizottság ezen eltéréseket lényegileg igazoltaknak tartja ugyan, azonban constatálja,­­ hogy ily tetemes eltérések nem csupán az 1873. évi közös háztartásban, de a megelőző évekében is léteztek már, sőt az 1874. évi kezelési számadás tanúsága szerint a következőben is fognak létezni. Minthogy pedig az ily eltérések közös háztartásak­nak oly beteges állapotát képezik, melynek rend­szerinti ismétlődése a józan alapokra fektetett költ­ségvetés megállapítását illusoriussá teszi, az albi­zottság a fellebbi határozati javaslat elfogadását ajánlja. (Helyeslés.) Horváth Gyula mindenekelőtt megjegyzést tesz azon rendszer ellen, mely szerint a főszámszék a zárszámadásban a megszavazott tételektől való eltérést kimutatja. Azután megjegyzi, hogy az al­bizottság határozati javaslatot terjeszt elő, mely szerint utasíttatik a minisztérium, hogy előrelát­ható esetekben, hol túlkiadások­­ fordulnak elő, póthitelt kérjen. Ez azonban nem új dolog, a dele­­gátiók mindig hoztak ily határozatokat, melyek figyelembe nem vétettek. E túlkiadások a hadügy­minisztériumban fordulnak elő és pedig a rendes szükségletnél az élelmezésben; itt pedig a bizott­ság, miután nemcsak a számtételek, a pénzössze­gek szolgálnak alapul, hanem azon adagok is, me­lyek mint kiadások megszavaztattak és ezekre nézve a bizottság a póthitelt vagy a túlkiadások helybenhagyását soha sem tagadhatja meg, nagyon sajátságosnak tartja szónok, hogy az illető közös miniszterek egyszerűen azt felelik, hogy nem rész­akaratból,hanem tévedésből történt. A minisztérium­nál a tévedés így nem menthető, mert ez a ment­ség még erősebbé teszi a tévedést. Szónok kívánja, hogy a közös főszámszék ne csak az egyes költség­­vetések és bizottsági határozatok közt keresse az öszhangzatot, hanem hivatása szerint a megszava­zott előirányzatot véve alapul, azon különbözete­ket, a­melyek a tényleges kiadásokra nézve előfor­­dít- -Oi) 441 * ** « I >2Q erret­ményben állíttassa össze. Csernátony Lajos: Én elhatároztam magam­ban, hogy minden szó nélkül megszavazom a hadi költségeket, és mert erre el voltam határozva, nem is késleltettem azoknak megszavazását, és mert ezt nem tartottam czélszerűnek, ezen jelentés irá­nyában is hasonlólag jártam volna el, mert ezt is megszavazom, ha bizonyos tételek lehetetlenné nem tették volna részemre, hogy egy pár észrevételt ne tegyek. A jelentés eme tételei a következők: az albizottság kötelességének tartja az or­szágos bizottság figyelmét egy oly körülményre felhívni, mely a legsürgősebb intézkedéseket követeli. Értjük azon számos és tetemes eltérése­ket, melyek a költségvetés egyes czímeiben és azon tételeiben, a­melyekre az átruházás meg nem enged­tetett, a tettleges kiadások és az előirányzat között léteznek, és melyek a legcsekélyebb felhasználások és tulkiadások kimutatásai szerint a csekélyebb fel­­használásoknál 4.416,097­ frt 36 kr, a tulkiadásoknál 3.363,665 frt 467­ krra, és így összesen 7.779,762 frt 82 */a krra rúgnak. Ezen eltérések túlnyomó része a hadügyminiszter költségvetésében fordul elő, és bár az albizottság készségesen elismeri, hogy azok nagyrészt az 1873. évben uralkodott drágaság, cho­lera és pénzválság összeműködésének eredménye, — mégis kénytelen az albizottság constatálni azt, hogy ily tetemes eltérések nem csupán az 1873. évi közös háztartásban, — de a megelőző évekében is léteztek már, sőt az 1874 dik évi kezelési számadás tanúsága szerint a következőben is fognak létezni. Minthogy pedig az ilyen eltérések közös háztartá­sunknak oly beteges állapotát képezik, melynek rendszerinti ismétlődése a józan alapokra fektetett költségvetés megállapítását illusoriussá teszi, az al­bizottság elkerülhetően szükségesnek tartja, hogy oly intézkedések tétessenek, melyek folytán ilyen eltérések jövőre a lehető legszűkebb határok közé szoríthassanak. A másik tétel pedig így szól: Nem mellőzheti hallgatással az albizottság a II. fejezet B. Tengeré­szeinél előforduló túlkiadásoknál azon több ízben ismételt indokolást sem, mely szerint a túlkiadások azért lettek volna igazolandók, mivel a költségveté megállapításánál az előirányzott összegeknél törlé­sek eszközöltettek. Az ilyen indokolás egyátalában a figyelemre vételre igényt nem tarthat, és ezért nem mulaszthatja el az albizottság e helyen azon reményének kifejezést adni, miszerint a jövőre az ilyen indokolások elkerülésével a netalán előfor­duló túlhaladások tárgyilagosabb indokokkkal iga­zoltassanak. Ez azon két passus, mely engem szólásra fel­hív, s én megvallom, t. bizottság, hogy én nem fo­gadnám el az albizottság határozati javaslatát, ha tudnám módját annak, mikép vonassák komoly számadásra az, a­ki túlkiadásokat tesz és a­ki így védelmezi magát; de mert nem tudok módot, mert nem tudom, micsoda valódi, komoly controlle van a delegatió kezében, azért elfogadom, mert máskép nem tehetek. Miképen áll, t. orsz. bizottság, a mi helyze­tünk ? Kérhetnek tőlünk milliókat és milliókat had­ügyi felszerelésekre, kiadásokra. Megszavazzuk, vagy nem szavazzuk meg. Ha megszavazzuk, mint megszavaztuk, mert kötelességünknek tartottuk a monarchia védelmi állásának szempontjából, amint kötelességüknek tartották a múltban mások, a­mint kötelességünknek tartottuk mi most, s én a saját felelősségemnek részét ebből elfogadom. (Helyes­lés) ha megszavazzuk, nem szükséges mondani, ma­gunkra veszünk bizonyos ódiumot azoknál, kik lát­ják, hogy béke idején nem ugyan vérontási hábo­rúnk, hanem adóontási háborúnk van , ezt az ódiu­mot magunkra ves­szük. Ha ezt magunkra ves­szük akkor annyit csakugyan megvárhatnánk, hogy ott, a­hol nem engedünk meg valamit, megtartsák azt, a­mit a delegatiók kiszabnak és ne álljanak elő oly mentségekkel, melyek azt bizonyítják, hogy ezen delegatiók meghagyásai semmibe sem vétetnek. (Helyeslés.) Én, t. bizottság, csak ezen, inkább érzelem, — s meg vagyok győződve, közérzelemnek (Úgy van!) akartam kifejezést adni. Egyébiránt, mon­dom, azon okból, melyet már jeleztem, a határozati javaslatot részemről elfogadom. (Helyeslés.) Pulszky Ágost arra figyelmeztet, hogy az éven­­kint jelentkező eltéréseknél tévedés volna a túl­kiadásokat és megtakarításokat egyszerűen össze­adni, és ebből az eltérések perczentjét kimutatni; ez számszerűleg ugyan helyes, de a lényegre nézve teljesen hibás eljárás lenne, különösen ott, a­hol egyes czímek közt, például a hadügyi költségvetés­ben az élelmezési kiadásoknál, összefüggés létezik s a virement, igen helyesen, még­sem adatott meg, így a tavali kimutatások szerint a hadügyi költség­vetés 22. czim­e alatt 2.300,000 frt túlkiadás fordul elő, de ez ismét a 7. és 23. czimek alatt történt megtakarítás által annyira fedeztetik, hogy még 45,000 frt megtakarítás jelentkezik mint végered­mény. Ily esetekre nem vonatkozhatik a határozat, hanem csak a valóságos túlkiadás esetére. — A tengerészeti osztály eljárását illetőleg teljesen osz­tozik Csernátony nézetében; ezen eljárás ép oly helytelen, mint az indokolás, mely amazt menteni akarja. Az albizottság e kérdésben a lehető leg­­kíméletesben járt el és ezen kíméletes kijelentés remélhetőleg elegendő lesz hasonló esetek ismét­lését megakadályozni. Egy körülményre akar még figyelmeztetni, mely az albizottság figyelmét ki­kerülte. A hadi­tengerészet vezetéséért a törvény s eddigi gyakorlat szerint a hadügyminiszter felelős és nem a tengerészeti osztály vezetője, ez utóbbi csak mint ilyen, nem pedig mint a delegatiónak fe­lelős kormányközege jelenik meg. A hadi­tengeré­szetre vonatkozólag biztosabb felülvizsgálatot, az alkotmányos formák és az alkotmányos szellem szi­gorú megóvását épen attól várja, hogy a hadügy­miniszter felelőssége érzetében e tekintetben is szi­gorúbban érvényesítse befolyását, a­mint az a ten­gerészetre vonatkozólag eddig történt. Azon későbbi határozati javaslat szövegezé­sére nézve, melyet az albizottság a hadi­tengeré­szetre vonatkozólag tett, s a­melyet nem talál tel­jesen correctnek, a részletes tárgyalásnál styláris módosítást fog tenni. Éber Nándor: előtte szóló azzal vádolja az albizottságot, hogy ez találhatott volna valami mó­dot. Az albizottság sokat vitatkozott mind lénye­gileg mint formailag, de utóvégre sem találhatott más módot, mint egy utolsó figyelmeztetést adni a minisztériumnak. A­mi előtte szólónak azon meg­jegyzését illeti, hogy a túlkiadásoknak és meg­takarításoknak egy összegbe vonása nem helyes, azt feleli, hogy az helyes mert az albizottság az arányra akarta figyelmeztetni az országos bizott­ságot és a mértéket kimutatni, mily arányban vannak a túlkiadások az előirányzatokhoz t. 1, 7 millió a túlkiadás, a­mi egy 110 millió költségvetésnél 7, 8 °­ C-ot tesz, és ezzel nem védi a kormányt az albi­zottság, csak felhozza az indokokat és mentséget, melyet a minisztérium felhozott. Fáik Miksa Váradynak felelve mondja, hogy nem esett inconsequentiába az albizottság, mikor kárhoztatta a hadügyminiszter eljárását alulkiadá­­sokra nézve és mégis meg akarja adni a felmentést, mert az albizottság a hadügyminiszternek csak azt — Szerencsétlen gyermek mit tevés ? — so­­pánkodék Rikka asszony. — Az istenért mi történt ? kérdém, kezét megragadva. Ekkor atyám szoba ajtaja megnyílt, s ő meg­jelent, betöltve magas alakjával az egész hézagot, mintha keretben állt volna. — Hála az égnek ! — susogám. E perezben csak örömet éreztem a felett, hogy aggályom mely torkomat görcsösen össze­szok­ta, eloszolhatott. A jövő perezben már más érzés le­pett meg, s miként két ellenség ha véletlenül ta­lálkozik, bámultunk egymásra; az egyik már rég várt a másikra, a másik pedig lehetőleg el volt ké­szülve egy kikerülhetlen eseményre. — Kövess, — parancsolá atyám, visszalépve az ajtóból. Engedelmeskedtem. Füleim zúgtak, de lép­tem szilárd volt, s ha szivem hevesen lüktetett is bordám alatt, az nem félelemből történt. Midőn beléptem, hosszú fekete alak emelke­dett fel atyám gyapot kelmével be­vont karos szé­kéről ; — atyám nem tűrt házában pamlagot. — Lederer tanár volt. Az ajtó közelében álltam meg, atyám kissé előbbre ment a kályhához, a tanár pe­dig atyám író­asztala, s az ezen lévő lámpa előtt, hogy sötét árnya reám és a fehér falra esett. Senki sem mozdult, senki sem szólt; a tanár atyámtól várta az első szót, de ez izgatottságában képtelen volt beszélni. Így múlt el fél percz, nekem egy örökkévalóság, s ez alatt volt időm belátni azt, hogy ha a tanár rögtön nem távozik a házból, lehet­­lenné válik atyámmal a kölcsönös megértés. — Eltévedt ifjú — kezdé a tanár. — Hagyjon atyámmal egyedül tanár úr,— szóltam. A tanár úgy bámult rám, mint ki saját fülei­nek sem hisz. Egy vétkes, gonosztevő, — ez voltam a tan­rójja fel hibául, hogy mikor átlátta, hogy 72-ban az élelmi­szerek drágábbak lettek és e­miatt túl­kiadások származtak, ezt egyszerűen csak a zár­számadásokba tette, a­helyett, hogy a legközelebbi delegátió elé indítván­nyal járult volna és pót­hitel alakjában kikérte volna az országos bizottság helyeslését. Jókai Mór: A felszólalt delegátusok mind­nyájan azon szempontból indultak ki, hogy miután a bajon segíteni nem lehet, a felmentést meg kell szavaznunk. Szaló ezen álláspontot nem teheti magáévá, hanem ellenkezőleg azt hiszi, hogy van mód a felmentést megtagadni, és megjegyzi, hogy sokkal nehezebben tudna megjelenni küldői előtt, ha azt látná, hogy oly missiót vállalt el, a­hol segí­teni nem képes, mint azon esetben, ha felvilágo­sítva érezi magát arra nézve, hogy a túlkiadások múlhatatlanul szükségesek voltak. A határozati ja­vaslatot mint utolsó figyelmeztetést nem tartja fe­leslegesnek. Szlávy József korainak tartja most a határo­zati javaslat felett vitatkozni, mielőtt magukat a zárszámadási tételeket vette a bizottság fontolóra, mert azoktól függ a határozati javaslatnak el vagy el nem fogadása, vagy mikénti formulázása. Szóló tiltakozik azon felfogás ellen, hogy nincs egyéb mód, mint a határozati javaslatot elfogadni, mert ha ez így volna, akkor igen gyenge alapon állana az összes monarchia alkotmánya. (Élénk helyeslés) Van mód jogunkat érvényesíteni, t. i. a felmentést egyszerűen megtagadni. Váradynak azon észrevé­telére, hogy az albizottság a minisztériumnak ügy­védévé vált, megjegyzi, hogy az albizottság csak kötelességet teljesített, ha meggyőződvén a túlki­adások alaposságáról, a felmentést ajánlja. Várady Gábor helyreigazítván szavait, ki­jelenti, hogy lényegileg egyetért Szlávyval. (He­lyeslés.) Szentgyörgyi Gyula a közös főszámszék kép­viselője Horváth Gyula észrevételei ellenében ki­fejti, hogy a rendszer, mely szerint a zárszámadá­sokban a megszavazott pénzügyi törvény tételei és az eredmény közötti eltérések kimutatják, megfe­lel a zárszámadások valódi hivatásának. Az elfo­gadott módozat szakférfiak meghallgatása után és a delegatiók helyeslése mellett lett életbe léptetve s ezen keretben a tényleges adatok és a törlések, összehasonlítások mindenben correctek. Az eddigi rendszert csak akkor volna helyén elejteni, ha valaki jobbat javasol és a delegátiók azt helyben hagynák. Horváth Gyula kijelenti, hogy ő sem az ada­tok megbízhatóságát, sem a követett zárszámadási rendszert nem támadta meg, hanem igenis fenn­tartja azt, hogy az összehasonlítás s az eltérések­nek igazolásainál nem követ helyes módot a fő­számvevőszék. Ezzel az átalános vita berekesztetvén, szava­zásnál az albizottsági jelentése a részletes tárgya­lás alapjául elfogadtatik, a jelentéshez hozzácsa­tolt határozati javaslatok iránti végleges megálla­podás függőben hagyásával. Következik a részletes tárgyalás. Dániel Ernő előadó: Az 1873. évi költségve­tést meghaladó túlkiadásra nézve a bizottság fel­mentést ad u. m. a II. fejezetnél (Hadügyminiszté­rium) III. fej. (Pénzügyminisztérium) Nagy Gy. felvilágosítást kér az iránt, mit je­lentsen a b. czim alatt póthitelnél történt tulkiadás „a bécsi helyőrséghez tartozó személyeknek adott segélyezés a világkiállítás tartama alatt.“ Pulszky Ágost azt a felvilágosítást adja, hogy ezen póthitel 1873-ban a hadügyminiszter külön előterjesztésére szavaztatott meg, tekintettel a vi­lágkiállítás idejében bekövetkezett drágasági vi­szonyokra. A póthiteleknél , a tengerészet rendkívüli szükségleténél 1873. évre 6.8. 9. czimnél, 1870-re a 8. czimnél, 1871-re szintén a 8. czimnél; 1872-re végül a 8. czimnél megadatik a felmentés; hason­lókép megadatik a II. és III. czimeknél, mely sze­rint a közös pénzügyminiszter utasittatik, hogy ezen zárszámadás alapján eszközölje a monarchia két fe­lének pénzügyminisztereivel az 1870. évre a vég­leges leszámolást, — elfogadtatik. Következnek a határozati javaslatok: „Utasít­­tassék a közös hadügyminiszter, hogy jövőre az előre látható tetemesebb túlkiadások fedezésére az országos bizottságoktól póthitelt kérjen.“ Várady Gábor szükségesnek tartja, hogy a túlkiadásokra nézve vonassák meg a demarctionális vonal, azért indítványozza, hogy ezen szó „tetemes“ hagyassák ki. (Elfogadjuk!) Szeniczey Ödön magyarázza, hogy ezen szó annyit akart tenni, hogy pl. 98 krnyi túlkiadásnál ne legyen kénytelen a hadügyminisztérium póthi­telt kérni. Nem látja szükségesnek a módosítást (Elfogadjuk.) Nagy György megjegyzi Szeniczey ellenében, hogy ő nagyon is praktikusnak látja Várady indít­ványát, azért pártolja azt. Szlávy József abbeli felszólalására, hogy ha már a hadügyminiszter hibázott, ne essék a bizott­ság megint még túlságba, hogy a kormányzást mi­­nutiositásokkal lehetetlenné tegyük; elfogadtatik a határozati javaslat Várady Gábor indítványa sze­rint a „tetemesebb“ szó kihagyásával. Szintúgy el­fogadtatik a zárszámadás 30-ik oldalán a költség­­vetés II. fejezetének 11­ tétele alatti megtakarí­tásra vonatkozó határozati javaslat. A zárszámadás 50. oldalán a II. fejezet B. 6. czim C. 8. alatti té­telre vonatkozó határozati javaslatra nézve Pulszky Ágost indítványt tesz, mely szerint ezen szavak ki­hagyásával „osztályának vezetője“ a határozati jó­férfiu szemében, — ki bírája szavába vágni meré­szel, és ily hangon? váljon lehetséges-e ez? — Ifjú ember, — kezdé újra, de hangja ke­vésbé volt biztos, mint először. — Mondom, hagyjon magunkra, — szóltam határozottan, s egy mozdulattal a tanár felé. — Megőrült, — mondá a tanár hátrálva, s az asztalba ütődve. — Ficzkó, — szólt atyám gyorsan, s mint­egy a tanár védelmére sietve. — Annyival jobban cselekszik, ha őrült va­gyok, hogy magunkra hagy — szóltam ismét majd a tanárra, majd atyámra tekintve. A tanár kalapját kereste mely mögötte az asztalon feküdt. — Maradjon, maradjon — mondá atyám ha­ragtól remegő hangon. — E merész fiúnak legyen e ismét igaza ? Sokáig vétkes elnézéssel voltam irányában, és ideje, hogy más húrokat pengessek. Atyám fel s alá kezde járni a szobában, mint mindig ha izgatott volt. — Igen, más húrt kell pengetnem, — foly­­tatás — ez nem tarthat így továbbra. Megtettem mindent, mit lehetett, nem vethetek szememre semmit, de egy korcs gyermek miatt nem akarok a világ gúnyja lenni. Ha ő nem teljesíti kötelmeit, az enyémek is megszűnnek. Ám lássa, miként boldo­gul a világban nélkülem. Míg ezeket, haragtól szaggatottan mondá, egyszer sem tekinte rám. Később láttam egy fest­­vényt, mely ama római hőst ábrázold, ki kezét a tűz fölé tartá, s kínos tekintetét a földre szegzé. E festvény láttára atyámra s ama végzetes órára gon­doltam. — Ura atyjának igaza van — kezdé harmad­szor a tanár, ki kötelességének tartá, verni az üllőn lévő vasat. Van-e atya, ki többet tett volna valaha gyermekéért mint e derék férfiú, kinek becsületes­sége, szorgalma, jószívűsége példabeszéddé vált, s vaslat így hangzanék: „A hadi­tengerészetet ille­tőleg utasittatik a hadügyminiszter, hogy a hajó építése befejezésére vonatkozó előre nem látott és ennélfogva a költségvetésben elő sem irányzott szükségletnél — a hajó­építésre megelőző években előirányzott összegeknek fél százalékát túlhaladó összegek fedezésére az országos bizottságoktól an­nak idejében póthitelt kérjen.“ A határozati javas­lat e módosítással elfogadtatott. Következett az 1870. és 71. évi zárszámadá­sokban a rendes szükséglet XVIII. czime alatt a katonai határőrvidéknél, kimutatott túlkiadások­nak végleges kiegyenlítése tárgyában. Az albizott­ság a következő határozat hozatalát indítványozza: I. A közös hadügyminisztériumnak 1870. zár­számadásában 311,028 frt 40'/* krral, és az 1871. éviben 486,629 frt 44 krral, összesen 797,657 frt 84'/,, krral a „határőrvidék* XVIII. czimében ki­mutatott tulkiadásoknak az 1871. év oct. havában a fenálló ogulini határőrvidéki ezred kerületében kitört lázadás elnyomására fordított és már felmen­tett 98,184 frt 377a krnyi több szükséglet levoná­sával fenmaradt 699,473 frt 47 krnyi összegből, a részint a magyar korona országai javára szolgáló beruházásokra, részint pedig más czélokra előlege­zett s az illető zárszámadásokban egyenkint felso­rolt részösszegek kiválasztandók, és pedig: I. Országos ménlovak költségeire 1870. és 1871. évben 72,151 frt 94‘/» kr. 2 A versetzi országút építése 25,784 frt 33 kr. 3. Szükségbeli segély a né­met bánáti határőrvidéki ezred területe telepitvé­­nyesei részére 16,710 frt. 4. Árvíz következtében szükséges helyreállításokra a román bánáti határőr­vidéki ezred területében 47,417 ft 80 kr. 5. Építkezé­sekre való többkiadások 8,500 frt. A beruházási kia­dási összeg: 170,564 frt 77» kr. 6. Az 1871. évi jul. hó 1-vel feloszlatott 5. és 6. számú varasdi határ­őrvidéki ezredek csapatai ellátására való költség 115,130 frt 7 kr, mely összeg az egyidejűleg az illető ezredeknek a magyar kir. pénztárba folyt bevételeiből már megtéríttetett. Az említett 285,694 forint 147» krnyi részösszegek kiválasztása után 413.779 frt 32 y2 krnyi fenmaradó túlkiadásokra nézve a felmentés megadatik. II. Az 1873. évi zárszámadásban a katonai határőrvidék pótkezelésében elkülönítve kimuta­tott és már befizetett, az 1871. évet illető adóhát­ralékok és egyéb a fenállott katonai határőrvidéki tartozások valamint a későbbi éveknek erre vonat­kozó bevételei is, az illető zárszámadásokban, mint saját bevételek a közös magyar-osztrák ház­tartás fedezetébe betudandók. A bizottság e hatá­rozati javaslatokat elfogadta. Az albizottság ezen kívül egy új c­ikket ja­vasol, III. czikkül, mely így hangzik: III. Tekintettel az 1873. évben a katonai ha­tárőrvidéki hátralékok behajtásából eredményezett 134.043 frt 33­7» kr, bevételre és levonva azon be­vételt, az I. czikk értelmében a felmentést nyert 413.779 frt 327» kr összegből a hányad­járulékok által fedezendő összeg 279,735 frt 99 krt tesz, melyből a birodalmi tanácsban képviselt királysá­gok­ és országokra esik 70% 195,815 frt 19 kr, a magyar korona országaira esik 30% 83,920 frt 80 kr, mely alapon a közös pénzügyminiszter részéről a monarchia két felének pénzügyminisztereivel a leszámolás eszközlendő. Elfogadtatik. Ezután napirendre kerül a hadügyi albizott­ság jelentése a pótlólag hozzáutasított póthitel tár­gyában. Név szerint 1­ ör a magas hegységi vízveze­téknek a régi katonai épületekbe behozatalának szüksége következtében 65,830 frt. Várady Gábor indítványa következtében, azon kimaradással, hogy „póthitelként“ megszavaztatik. A Felső Örkény közelében megszerzendő ágyúlőtér megvásárlására és helyreállítására első részletül 94,000 frt összegre vonatólag, mely a rendkívüli szükségletbe felvétetni kéretik. Pulszky Ágost előadó hosszabban kifejti, mily előnyös a vásár, melynek súlyos feltételei csak az eladót terhelik, mily drágán ajánlottak ezzel szem­ben földet 300 és 600 frt közt, mig itt 145 frtba ke­rül 1600 □ öles holdja. Benedek Sándor altábornagy a maga részéről megerősíti az albizottsági előadó által felhozott adatokat s kijelenti, hogyha a vételnél bárminő ne­hézségek, vagy jogi bonyodalmak merülnének fel, a végleges eldöntés a jövő delegáczió elébe fog ter­jesztetni. Földváry Mihály azt kérdi, hogy miután az indokolásban az mondatik, hogy „egy 1200 öl hosszú útnak folyvást jó karban tartása a szomszéd földek birtokosa által telekkönyvileg biztosítva van“, mi szükség van akkor azon 130,000 írtra, melyet a hadügyminiszter utakra kér megszavaz­tatni. Pulszky Ágost megjegyzi, hogy most csak a a telekmegvétel történik. A fölszerelés későbbre marad. Nagy György a kért összeg megtagadását in­dítványozza az ország pénzügyi helyzetére való tekintettel, s mert az összeg megadásának ha­­laszthatóságáról maga az előadó is meg van győ­ződve. Szlávy József azon okból, mert Magyaror­szágnak ily “gyakorló terei nincsenek, ezek nél­kül pedig a tüzérség az ágyúval való bánásban ki nem képeztethetik, az összeget megszavazza. Drága vagy olcsó-e e tér, ennek vitatásába nem bocsát­kozik. Mindazonáltal az eladót terhelő kötelezett­ségek reá azt a benyomást tették, hogy ezen vétel ha nem is valami előnyös, de nem hátrányos, csak az ébreszt benne aggodalmat, hogy képes lesz-e kit a legszebb polgárerények ékitnek; de kit leg­szebb díszétől, örömétől ön foszt meg hibája által, jó, becsületes fiútól, ki öreg napjaiban támasza le­hetne. Nem eléggé sujta-e a sors az által­a kitűnő férfiút, hogy szeretett nejét, s egy virágzó korban levő fiát elvesztő, most még utolsó reményétől is, Benjáminjától fosztassék meg ? éjjel nappali gon­doskodási, imái. . . Atyám igen szigorú férfiú volt, de semmi sem kevésbbé mint túlbuzgó az egyház értelmében. Bor­zadt minden hazugságtól s az hazugság volt, hogy ő éjjel nappal imázik. Azon kívül annyira szerény volt, hogy a tanár magasztalását túlságosnak, nem jól alkalmazottnak találta. — Csak hagyja abba a tanár úr, — szakitá félbe nyers hangon a tudós szónokot, — Ismétlem, hogy kötelességemet megtettem, s ezzel vége. Ennél többet nem akarok, nem semmit, semmit, ennyit sem, — s ekkor atyám tenyerét egymáson elvonta, de azt akarom, kivánom, ha ő nem akarja, úgy • •­ Atyám izgatottsága ismét fokozódott, és pedig annyival jobban, a­mennyivel az én tartásom nyu­­godtabbá vált. Különös, ha kértem, ha rimánkodtam volna, atyám okvetlen megvet, de mert azt tevém, mit az én helyzetemben ő is teendett volna; mert daczosan hallgattam, gyűlölt, miként gyűlöljük az oly akadályt, melyen át kell hatolnunk, de lábunk­kal félre nem lökhetjük. — Ön nagy vétséget követett el Hartig György, — szónokolt tovább a tanár. — Tanárai engedélye nélkül távozott a gymnasiumból. Nem is szólok ama határtalan megvetéséről az ajánlkozó alkalmaknak valamit tanulhatni; egyedül az en­gedetlenség bűnéről akarok szólani, a szabályok el­leni vétségről, a rósz példáról, melyet rósz maga­viseletével társai előtt mutat. Ha Zehren Arthur könnyű gondolkozása határozott könnyelműséggé fajult, a gonosz példa gonosz gyümölcse ez, e nél*­ t a Lieschla.. Üllő és kalapács.­ ­ Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. ELSŐ KÖTET. (Folytatás.) II. Rész. — Felséges gyerek vagy te, remek gyerek. Kár hogy oly szegény vagy, rémnek kellene len­ned. De azért tegezlek, te is tegezhetsz engem pajtás. S a derék férfiú keblemen zokogott és pezs­gőért kiáltozott, valószínűleg, hogy régi szokás szerint a megkötött barátság áldomására koc­­­czintsunk. Kétlem, hogy ez megtörtént, legalább nem emlékszem ez ünnepélyes szertartásra, mely bizo­nyosan bevéste volna magát emlékembe, de arra emlékszem, hogy e jelenet után nem sokára ke­zemben tele üveggel lenn valék a gépezetnél, hogy Kolos barátommal kocczintsak és hogy meggyőz­zem arról, miként ő a világon a legjobb gépsütő és a leghűségesebb ficzkó,továbbá, hogy gépfasütősmes­­ternek nevezem ki a pokolban, mihelyt oda jutot­tam, mi nem sokára megtörténik, miután atyámmal még ma kenyértörésre kerül a sor, habár kész va­gyok érezte magamat darabokra tépetni, mi azon­nal is megtörténhetik, fejemet a nagy fekete gép alá helyezve, ekkor legalább rögtön vége lenne Hartig Györgynek. Miként verte ki fejemből a jó Kolos öngyil­kos tervemet és miként tukmált fel a meredek lépcsőn a fedélzetre, nem tudom, de annak meg kelle történni, mert midőn a hajó a kikötőbe ért a fedélzeten valék s láttam a kikötőben levő szám­talan árboczot s a csillagos eget, de a csillagok ide oda tánczoltak, a félhold pedig a szent Miklós egy­háztornyán volt, honnét hirtelen leesett s ekkor én is majd elestem, mert a „Pinguin“ a hajóhíd egy gerendájához surlódott. A hídon fekete néptömeg állott, de nem fo­gadtak kiáltozva, miként reggel, távozásunkkor tevék, sőt, miként észrevehettem, igen nagy csend volt s én úgy láttam, hogy reám csodálatosan ko­moly arczczal bámultak, mi úgy hatott reám, mintha valami nagy szerencsétlenség ért volna, vagy fogna érni és mintha ennek előidézője én magam volnék. A „Fazekas utczában“ atyám kis háza előtt álltam. A kaputól balra eső szobából az ablak­táb­lák hasadékin gyertyafény világlott ki, atyám tehát honn volt, pedig ez időben szokta rendes sétáját tenni a várost körül övedző bástya sétányon. Tehát az idő már későre járt. Zsebemből órámat elővon­tam s a hold halavány fényénél, mert holdtöltekor nem gyúrták meg R.-ben a lámpákat,— néztem meg. Lehetlen, — eh — gondolom, már mindegy, és el­szántan nyomtam meg a kapu rézkilincsét. Láza­san forró kezemben oly hideg volt az, mint a jég. III. Rész. Betéve magam után a kaput, Rikka asszony — ki anyám halála óta a háztartást vezette, — jött elém gyorsan a jobboldali kis szobából. A pitvar fehérre súrolt asztalán álló olaj­lámpa bágyadt vi­lágánál láttam miként bámul rám merev tekintet­tel, s miként csapja össze kezeit feje fölött. — Atyámnak talán baja van ? — kérdem az asztalba fogózva. A külső léghez képest a pitvar­ban lévő fojtó lég, és Rikka rémült modora lélek­­zetemet megakasztá, s vérem annyira fejembe tó­dult, hogy az előszobában levő tárgyak keringeni kezdtek előttem.

Next