Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1875-10-14 / 164. szám
tessék, támogatja, — a bizottság a tételt 25,000 frtra emeli. A honvéd főparancsnokság költségeire 55,938 írt van felvéve. Előadó a főparancsnokság adlatusának állását töröltetni indítványozza; a miniszter az adminisztratió szempontjából kéri megszavaztatni. A bizottság azonban úgy az adtatási állomást, valamint az 1000 frtnyi utazási pótlékot, összesen 11,297 frtot törli. Kerületi parancsnokságokra 201 ezer 777 frt, csapatokra pedig 5.283,423 frt van felvéve, mely összegek között a miniszter virementet kér. Előadó a zárszámadások alapján lehetőnek tart még megtakarításokat, így pl. a gyakorlatoknál okozott károkra 3,680 frt van felvéve s tényleg 3 év alatt e czímen csak 28 frt adatott ki, továbbá tábori sátrak felállítására 20,000 frt van felvéve, holott eddig csak 1250 frt adatott ki. A két említett tételből 18,000 frtot indítványoz törölni. Öszpontosításokra 40,000 frt vétetett fel, miután eddig ez összegből semmi sem használtatott fel, az egész összeg törlését indítványozza s netáni szükség esetében póthitelt kérjen a miniszter. A többire nézve ajánlja a virement megadását. A miniszternek ez ellen nincs kifogása, ha a póthitelt igénybe veheti. Sennyey megjegyzi, hogy póthitel és virement együtt megférhetlenek, nagy virement kell adni és póthitelt nem, vagy megfordítva. A miniszter felhozza, hogy a 21.256 frt többletet a mérerendszer behozatalára kéri; az előadó számításainak helyreigazítására kéri a kérdés alá vont 3 tétel elhalasztását. A bizottság e tételek felvilágosítására időt enged a miniszternek.— Zsedényi azt kérdi, miért kerül a lovasság 76-ban 30,000 frttal többe, mint 75-ben? Mire a miniszter a felvilágositást megigéri. Ezután a bizottság a miniszter által az uj mérték behozatalára kért összeget megszavazza. A nyugdijakra 60,000 frt van felvéve. Előadó megjegyzi, hogy az állam Számszéknél 4 oly egyén van könyvelve, kik a minisztérium jegyzékében hiányoznak. Kéri a hiány kijavítását, különben az összeg megszavazását ajánlja. Rendkívüli szükséglet. Alapítványokra 4648 frt, és 92 zászlóalj hadi szükségletére, még hiányzó járművek stb. beszerzésére 64,215 frt megszavaztatik. Úgyszintén a fedezet 64,265 frttal. A magánosoknál volt tőkék a miniszter jelentése szerint mind fel vannak mondva. Ezzel a költségvetés befejeztetett. Holnap következik a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalása. Ülés vége d. u. 2 órakor. Az osztrák delegáczió tegnap tartott ülésében a hadsereg rendkívüli költségvetését vette tárgyalás alá. Az uj ágyuk beszerzésére 18 és fél millió , tábori távirdai szerekre 30,000 forint, gyalogsági és vadászfegyverekre 2.050,000 forint vita nélkül szavaztatott meg. Igmánd erőd felfegyverzésére előirányzott 170,000 frt Müller ezredes pártoló felszólalása daczára töröltetett, úgy szintén Póla parti ágyúira 240,000 frt, daczára, hogy a hadügyér kérte annak megszavaztatását; továbbá a főpróbákra kért 50,000 frt. Megszavaztattak a czimek vita nélkül a VII-ig. Építkezésekre kért 184,000 frt helyett megszavaztatik 50,000 frt. A budapesti lőtérre megszavaztatik 36,000 frt és a pótlólag kért 94,000 frt is. Töröltetik a kórházak használatára kért 83,395 frt, de megszavaztatik X. czimben első építési rátákra 546,300 frt, második részletekre 110,000 frt, s a bécsi kaszárnyák vízvezetékére 51,300 frt. Krakó erődítésére kért összegnél (200,000 frt) fÄg föro/teteft.*7' mn1v az7al w” ” A geogr. intézetre kért 526,700 frtból töröltetik 12,700 frt. — Végül Coronini gróf beterjeszti a jelentést az 1873-ki zárszámadásokról, melyek vita nélkül elfogadtatnak. Megadatván még az indemnity az 1870. és 71-ben a határőrvidék cziménél tett túlköltekezésekre, az ülés véget ért. A magyar delegatió X. ülése. Bécs, okt. 12. Elnök: Szőgyényi-Marich László. Jegyzők: Zichy-Ferraris Victor gróf és Szeniczey Ödön. — A közös kormány részéről jelen vannak: Benedek Sándor altábornagy, Pökli altengernagy, Orczy Béla báró osztályfőnök, Szentgyörgyi Gyula, Mérey Sándor és Gaál Jenő sorhajóhadnagy. A jegyzőkönyv hitelesítése és a birodalmi tanács bizottságának a közös hadsereg egy 6 évi rendes szükséglete és a tengerészeti osztály 1876. évi rendes és rendkívüli szükséglete megszavazásáról szóló két rendbeli átirata érkeztéről tett elnöki előterjesztés után, Éber Nándor a zárszámadási bizottság jelentésének tárgyalásával együttesen kívánja tárgyaltatni ugyanazon bizottságnak utólagos szóbeli előterjesztését az 1870—71-ki határőrvidékekre vonatkozó pótkezelés tárgyában. Nagy György a következő interpellale intézi a külügyminiszterhez: Nem fogja senki kevésre becsülni azon fontosságot, melyet az államok kereskedelmi érdekeinek ápolására és előmozdítására a consulok gyakorolnak. Ők lévén az általuk képviselt országok kereskedelmi érdekeinek leghívebb őrei, számuknak mindig egyenes arányban kellene lenni azon nemzetközi forgalommal, mely kereskedelmi összeköttetések folytán az államok között kifejlődik. Azon adatokból, melyeket az igen t. külügyminiszter úr az országos bizottság tagjaival közleni szíves volt, azon meggyőződésre jutottam, miszerint consularis képviseletünk nincsen mindenütt a kellő összhangba hozva kereskedelmi érdekeinkkel. Mindezeknek folytán egész tisztelettel kérdem az igent, külügyminiszter úrtól: Mi annak az oka, hogy míg Peruban 5, Görögországban 7, Maroccóban 9, Brasiliában 10 consulunk van, addig Schweiczban csak 3 consul által vagyunk képviselve? Megfelel-e kereskedelmi érdekeinknek ezen arány, és ha nem, szándékozik-e az igent. külügyminiszter úr jövőben a consulok számát kereskedelmi összeköttetéseinknek megfelelőbb arányba hozni ? — Az interpellate közöltetni fog a külügyminiszterrel. Következik a napirend, tudniillik a monarchia közös államháztatásának 1873 ik évi zárszámadása tárgyában kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása. Dániel Ernő előadó átalánosságban ajánlván a bizottság javaslatát, kiemeli, hogy az 1873-ik évi zárszámadás eredménye egészben véve eléggé kedvezőnek nevezhető ugyan, és hogy a bizottság az előforduló túlkiadások helyességéről meggyőződvén, felmentési határozati javaslatot terjeszt elő, mindazonáltal azon számos és tetemes eltérésekre nézve, melyek a költségvetés egyes czímeiben és azon tételeiben, amelyekre az átruházás meg nem engedtetett, a tettleges kiadások és az előirányzat között léteznek, a következő határozati javaslatot terjeszti elő: „Utasíttassék a közös hadügyminiszter, hogy jövőre az előrelátható tetemesebb túlkiadások fedezésére az országos bizottságoktól póthitelt kérjen.“ Az eltérések jelenleg 7.779,762 írtra rúgnak, melyek közül a túlkiadások 3.363,665 frtot a csekélyebb felhasználások pedig 4.416,097 frtot tesznek. Az albizottság ezen eltéréseket lényegileg igazoltaknak tartja ugyan, azonban constatálja, hogy ily tetemes eltérések nem csupán az 1873. évi közös háztartásban, de a megelőző évekében is léteztek már, sőt az 1874. évi kezelési számadás tanúsága szerint a következőben is fognak létezni. Minthogy pedig az ily eltérések közös háztartásaknak oly beteges állapotát képezik, melynek rendszerinti ismétlődése a józan alapokra fektetett költségvetés megállapítását illusoriussá teszi, az albizottság a fellebbi határozati javaslat elfogadását ajánlja. (Helyeslés.) Horváth Gyula mindenekelőtt megjegyzést tesz azon rendszer ellen, mely szerint a főszámszék a zárszámadásban a megszavazott tételektől való eltérést kimutatja. Azután megjegyzi, hogy az albizottság határozati javaslatot terjeszt elő, mely szerint utasíttatik a minisztérium, hogy előrelátható esetekben, hol túlkiadások fordulnak elő, póthitelt kérjen. Ez azonban nem új dolog, a delegátiók mindig hoztak ily határozatokat, melyek figyelembe nem vétettek. E túlkiadások a hadügyminisztériumban fordulnak elő és pedig a rendes szükségletnél az élelmezésben; itt pedig a bizottság, miután nemcsak a számtételek, a pénzösszegek szolgálnak alapul, hanem azon adagok is, melyek mint kiadások megszavaztattak és ezekre nézve a bizottság a póthitelt vagy a túlkiadások helybenhagyását soha sem tagadhatja meg, nagyon sajátságosnak tartja szónok, hogy az illető közös miniszterek egyszerűen azt felelik, hogy nem részakaratból,hanem tévedésből történt. A minisztériumnál a tévedés így nem menthető, mert ez a mentség még erősebbé teszi a tévedést. Szónok kívánja, hogy a közös főszámszék ne csak az egyes költségvetések és bizottsági határozatok közt keresse az öszhangzatot, hanem hivatása szerint a megszavazott előirányzatot véve alapul, azon különbözeteket, amelyek a tényleges kiadásokra nézve előfordít- -Oi) 441 * ** « I >2Q erretményben állíttassa össze. Csernátony Lajos: Én elhatároztam magamban, hogy minden szó nélkül megszavazom a hadi költségeket, és mert erre el voltam határozva, nem is késleltettem azoknak megszavazását, és mert ezt nem tartottam czélszerűnek, ezen jelentés irányában is hasonlólag jártam volna el, mert ezt is megszavazom, ha bizonyos tételek lehetetlenné nem tették volna részemre, hogy egy pár észrevételt ne tegyek. A jelentés eme tételei a következők: az albizottság kötelességének tartja az országos bizottság figyelmét egy oly körülményre felhívni, mely a legsürgősebb intézkedéseket követeli. Értjük azon számos és tetemes eltéréseket, melyek a költségvetés egyes czímeiben és azon tételeiben, amelyekre az átruházás meg nem engedtetett, a tettleges kiadások és az előirányzat között léteznek, és melyek a legcsekélyebb felhasználások és tulkiadások kimutatásai szerint a csekélyebb felhasználásoknál 4.416,097 frt 36 kr, a tulkiadásoknál 3.363,665 frt 467 krra, és így összesen 7.779,762 frt 82 */a krra rúgnak. Ezen eltérések túlnyomó része a hadügyminiszter költségvetésében fordul elő, és bár az albizottság készségesen elismeri, hogy azok nagyrészt az 1873. évben uralkodott drágaság, cholera és pénzválság összeműködésének eredménye, — mégis kénytelen az albizottság constatálni azt, hogy ily tetemes eltérések nem csupán az 1873. évi közös háztartásban, — de a megelőző évekében is léteztek már, sőt az 1874 dik évi kezelési számadás tanúsága szerint a következőben is fognak létezni. Minthogy pedig az ilyen eltérések közös háztartásunknak oly beteges állapotát képezik, melynek rendszerinti ismétlődése a józan alapokra fektetett költségvetés megállapítását illusoriussá teszi, az albizottság elkerülhetően szükségesnek tartja, hogy oly intézkedések tétessenek, melyek folytán ilyen eltérések jövőre a lehető legszűkebb határok közé szoríthassanak. A másik tétel pedig így szól: Nem mellőzheti hallgatással az albizottság a II. fejezet B. Tengerészeinél előforduló túlkiadásoknál azon több ízben ismételt indokolást sem, mely szerint a túlkiadások azért lettek volna igazolandók, mivel a költségveté megállapításánál az előirányzott összegeknél törlések eszközöltettek. Az ilyen indokolás egyátalában a figyelemre vételre igényt nem tarthat, és ezért nem mulaszthatja el az albizottság e helyen azon reményének kifejezést adni, miszerint a jövőre az ilyen indokolások elkerülésével a netalán előforduló túlhaladások tárgyilagosabb indokokkkal igazoltassanak. Ez azon két passus, mely engem szólásra felhív, s én megvallom, t. bizottság, hogy én nem fogadnám el az albizottság határozati javaslatát, ha tudnám módját annak, mikép vonassák komoly számadásra az, aki túlkiadásokat tesz és aki így védelmezi magát; de mert nem tudok módot, mert nem tudom, micsoda valódi, komoly controlle van a delegatió kezében, azért elfogadom, mert máskép nem tehetek. Miképen áll, t. orsz. bizottság, a mi helyzetünk ? Kérhetnek tőlünk milliókat és milliókat hadügyi felszerelésekre, kiadásokra. Megszavazzuk, vagy nem szavazzuk meg. Ha megszavazzuk, mint megszavaztuk, mert kötelességünknek tartottuk a monarchia védelmi állásának szempontjából, amint kötelességüknek tartották a múltban mások, amint kötelességünknek tartottuk mi most, s én a saját felelősségemnek részét ebből elfogadom. (Helyeslés) ha megszavazzuk, nem szükséges mondani, magunkra veszünk bizonyos ódiumot azoknál, kik látják, hogy béke idején nem ugyan vérontási háborúnk, hanem adóontási háborúnk van , ezt az ódiumot magunkra vesszük. Ha ezt magunkra vesszük akkor annyit csakugyan megvárhatnánk, hogy ott, ahol nem engedünk meg valamit, megtartsák azt, amit a delegatiók kiszabnak és ne álljanak elő oly mentségekkel, melyek azt bizonyítják, hogy ezen delegatiók meghagyásai semmibe sem vétetnek. (Helyeslés.) Én, t. bizottság, csak ezen, inkább érzelem, — s meg vagyok győződve, közérzelemnek (Úgy van!) akartam kifejezést adni. Egyébiránt, mondom, azon okból, melyet már jeleztem, a határozati javaslatot részemről elfogadom. (Helyeslés.) Pulszky Ágost arra figyelmeztet, hogy az évenkint jelentkező eltéréseknél tévedés volna a túlkiadásokat és megtakarításokat egyszerűen összeadni, és ebből az eltérések perczentjét kimutatni; ez számszerűleg ugyan helyes, de a lényegre nézve teljesen hibás eljárás lenne, különösen ott, ahol egyes czímek közt, például a hadügyi költségvetésben az élelmezési kiadásoknál, összefüggés létezik s a virement, igen helyesen, mégsem adatott meg, így a tavali kimutatások szerint a hadügyi költségvetés 22. czime alatt 2.300,000 frt túlkiadás fordul elő, de ez ismét a 7. és 23. czimek alatt történt megtakarítás által annyira fedeztetik, hogy még 45,000 frt megtakarítás jelentkezik mint végeredmény. Ily esetekre nem vonatkozhatik a határozat, hanem csak a valóságos túlkiadás esetére. — A tengerészeti osztály eljárását illetőleg teljesen osztozik Csernátony nézetében; ezen eljárás ép oly helytelen, mint az indokolás, mely amazt menteni akarja. Az albizottság e kérdésben a lehető legkíméletesben járt el és ezen kíméletes kijelentés remélhetőleg elegendő lesz hasonló esetek ismétlését megakadályozni. Egy körülményre akar még figyelmeztetni, mely az albizottság figyelmét kikerülte. A haditengerészet vezetéséért a törvény s eddigi gyakorlat szerint a hadügyminiszter felelős és nem a tengerészeti osztály vezetője, ez utóbbi csak mint ilyen, nem pedig mint a delegatiónak felelős kormányközege jelenik meg. A haditengerészetre vonatkozólag biztosabb felülvizsgálatot, az alkotmányos formák és az alkotmányos szellem szigorú megóvását épen attól várja, hogy a hadügyminiszter felelőssége érzetében e tekintetben is szigorúbban érvényesítse befolyását, amint az a tengerészetre vonatkozólag eddig történt. Azon későbbi határozati javaslat szövegezésére nézve, melyet az albizottság a haditengerészetre vonatkozólag tett, s amelyet nem talál teljesen correctnek, a részletes tárgyalásnál styláris módosítást fog tenni. Éber Nándor: előtte szóló azzal vádolja az albizottságot, hogy ez találhatott volna valami módot. Az albizottság sokat vitatkozott mind lényegileg mint formailag, de utóvégre sem találhatott más módot, mint egy utolsó figyelmeztetést adni a minisztériumnak. Ami előtte szólónak azon megjegyzését illeti, hogy a túlkiadásoknak és megtakarításoknak egy összegbe vonása nem helyes, azt feleli, hogy az helyes mert az albizottság az arányra akarta figyelmeztetni az országos bizottságot és a mértéket kimutatni, mily arányban vannak a túlkiadások az előirányzatokhoz t. 1, 7 millió a túlkiadás, ami egy 110 millió költségvetésnél 7, 8 ° C-ot tesz, és ezzel nem védi a kormányt az albizottság, csak felhozza az indokokat és mentséget, melyet a minisztérium felhozott. Fáik Miksa Váradynak felelve mondja, hogy nem esett inconsequentiába az albizottság, mikor kárhoztatta a hadügyminiszter eljárását alulkiadásokra nézve és mégis meg akarja adni a felmentést, mert az albizottság a hadügyminiszternek csak azt — Szerencsétlen gyermek mit tevés ? — sopánkodék Rikka asszony. — Az istenért mi történt ? kérdém, kezét megragadva. Ekkor atyám szoba ajtaja megnyílt, s ő megjelent, betöltve magas alakjával az egész hézagot, mintha keretben állt volna. — Hála az égnek ! — susogám. E perezben csak örömet éreztem a felett, hogy aggályom mely torkomat görcsösen összeszokta, eloszolhatott. A jövő perezben már más érzés lepett meg, s miként két ellenség ha véletlenül találkozik, bámultunk egymásra; az egyik már rég várt a másikra, a másik pedig lehetőleg el volt készülve egy kikerülhetlen eseményre. — Kövess, — parancsolá atyám, visszalépve az ajtóból. Engedelmeskedtem. Füleim zúgtak, de léptem szilárd volt, s ha szivem hevesen lüktetett is bordám alatt, az nem félelemből történt. Midőn beléptem, hosszú fekete alak emelkedett fel atyám gyapot kelmével bevont karos székéről ; — atyám nem tűrt házában pamlagot. — Lederer tanár volt. Az ajtó közelében álltam meg, atyám kissé előbbre ment a kályhához, a tanár pedig atyám íróasztala, s az ezen lévő lámpa előtt, hogy sötét árnya reám és a fehér falra esett. Senki sem mozdult, senki sem szólt; a tanár atyámtól várta az első szót, de ez izgatottságában képtelen volt beszélni. Így múlt el fél percz, nekem egy örökkévalóság, s ez alatt volt időm belátni azt, hogy ha a tanár rögtön nem távozik a házból, lehetlenné válik atyámmal a kölcsönös megértés. — Eltévedt ifjú — kezdé a tanár. — Hagyjon atyámmal egyedül tanár úr,— szóltam. A tanár úgy bámult rám, mint ki saját füleinek sem hisz. Egy vétkes, gonosztevő, — ez voltam a tanrójja fel hibául, hogy mikor átlátta, hogy 72-ban az élelmiszerek drágábbak lettek és emiatt túlkiadások származtak, ezt egyszerűen csak a zárszámadásokba tette, ahelyett, hogy a legközelebbi delegátió elé indítvánnyal járult volna és póthitel alakjában kikérte volna az országos bizottság helyeslését. Jókai Mór: A felszólalt delegátusok mindnyájan azon szempontból indultak ki, hogy miután a bajon segíteni nem lehet, a felmentést meg kell szavaznunk. Szaló ezen álláspontot nem teheti magáévá, hanem ellenkezőleg azt hiszi, hogy van mód a felmentést megtagadni, és megjegyzi, hogy sokkal nehezebben tudna megjelenni küldői előtt, ha azt látná, hogy oly missiót vállalt el, ahol segíteni nem képes, mint azon esetben, ha felvilágosítva érezi magát arra nézve, hogy a túlkiadások múlhatatlanul szükségesek voltak. A határozati javaslatot mint utolsó figyelmeztetést nem tartja feleslegesnek. Szlávy József korainak tartja most a határozati javaslat felett vitatkozni, mielőtt magukat a zárszámadási tételeket vette a bizottság fontolóra, mert azoktól függ a határozati javaslatnak el vagy el nem fogadása, vagy mikénti formulázása. Szóló tiltakozik azon felfogás ellen, hogy nincs egyéb mód, mint a határozati javaslatot elfogadni, mert ha ez így volna, akkor igen gyenge alapon állana az összes monarchia alkotmánya. (Élénk helyeslés) Van mód jogunkat érvényesíteni, t. i. a felmentést egyszerűen megtagadni. Váradynak azon észrevételére, hogy az albizottság a minisztériumnak ügyvédévé vált, megjegyzi, hogy az albizottság csak kötelességet teljesített, ha meggyőződvén a túlkiadások alaposságáról, a felmentést ajánlja. Várady Gábor helyreigazítván szavait, kijelenti, hogy lényegileg egyetért Szlávyval. (Helyeslés.) Szentgyörgyi Gyula a közös főszámszék képviselője Horváth Gyula észrevételei ellenében kifejti, hogy a rendszer, mely szerint a zárszámadásokban a megszavazott pénzügyi törvény tételei és az eredmény közötti eltérések kimutatják, megfelel a zárszámadások valódi hivatásának. Az elfogadott módozat szakférfiak meghallgatása után és a delegatiók helyeslése mellett lett életbe léptetve s ezen keretben a tényleges adatok és a törlések, összehasonlítások mindenben correctek. Az eddigi rendszert csak akkor volna helyén elejteni, ha valaki jobbat javasol és a delegátiók azt helyben hagynák. Horváth Gyula kijelenti, hogy ő sem az adatok megbízhatóságát, sem a követett zárszámadási rendszert nem támadta meg, hanem igenis fenntartja azt, hogy az összehasonlítás s az eltéréseknek igazolásainál nem követ helyes módot a főszámvevőszék. Ezzel az átalános vita berekesztetvén, szavazásnál az albizottsági jelentése a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik, a jelentéshez hozzácsatolt határozati javaslatok iránti végleges megállapodás függőben hagyásával. Következik a részletes tárgyalás. Dániel Ernő előadó: Az 1873. évi költségvetést meghaladó túlkiadásra nézve a bizottság felmentést ad u. m. a II. fejezetnél (Hadügyminisztérium) III. fej. (Pénzügyminisztérium) Nagy Gy. felvilágosítást kér az iránt, mit jelentsen a b. czim alatt póthitelnél történt tulkiadás „a bécsi helyőrséghez tartozó személyeknek adott segélyezés a világkiállítás tartama alatt.“ Pulszky Ágost azt a felvilágosítást adja, hogy ezen póthitel 1873-ban a hadügyminiszter külön előterjesztésére szavaztatott meg, tekintettel a világkiállítás idejében bekövetkezett drágasági viszonyokra. A póthiteleknél , a tengerészet rendkívüli szükségleténél 1873. évre 6.8. 9. czimnél, 1870-re a 8. czimnél, 1871-re szintén a 8. czimnél; 1872-re végül a 8. czimnél megadatik a felmentés; hasonlókép megadatik a II. és III. czimeknél, mely szerint a közös pénzügyminiszter utasittatik, hogy ezen zárszámadás alapján eszközölje a monarchia két felének pénzügyminisztereivel az 1870. évre a végleges leszámolást, — elfogadtatik. Következnek a határozati javaslatok: „Utasíttassék a közös hadügyminiszter, hogy jövőre az előre látható tetemesebb túlkiadások fedezésére az országos bizottságoktól póthitelt kérjen.“ Várady Gábor szükségesnek tartja, hogy a túlkiadásokra nézve vonassák meg a demarctionális vonal, azért indítványozza, hogy ezen szó „tetemes“ hagyassák ki. (Elfogadjuk!) Szeniczey Ödön magyarázza, hogy ezen szó annyit akart tenni, hogy pl. 98 krnyi túlkiadásnál ne legyen kénytelen a hadügyminisztérium póthitelt kérni. Nem látja szükségesnek a módosítást (Elfogadjuk.) Nagy György megjegyzi Szeniczey ellenében, hogy ő nagyon is praktikusnak látja Várady indítványát, azért pártolja azt. Szlávy József abbeli felszólalására, hogy ha már a hadügyminiszter hibázott, ne essék a bizottság megint még túlságba, hogy a kormányzást minutiositásokkal lehetetlenné tegyük; elfogadtatik a határozati javaslat Várady Gábor indítványa szerint a „tetemesebb“ szó kihagyásával. Szintúgy elfogadtatik a zárszámadás 30-ik oldalán a költségvetés II. fejezetének 11 tétele alatti megtakarításra vonatkozó határozati javaslat. A zárszámadás 50. oldalán a II. fejezet B. 6. czim C. 8. alatti tételre vonatkozó határozati javaslatra nézve Pulszky Ágost indítványt tesz, mely szerint ezen szavak kihagyásával „osztályának vezetője“ a határozati jóférfiu szemében, — ki bírája szavába vágni merészel, és ily hangon? váljon lehetséges-e ez? — Ifjú ember, — kezdé újra, de hangja kevésbé volt biztos, mint először. — Mondom, hagyjon magunkra, — szóltam határozottan, s egy mozdulattal a tanár felé. — Megőrült, — mondá a tanár hátrálva, s az asztalba ütődve. — Ficzkó, — szólt atyám gyorsan, s mintegy a tanár védelmére sietve. — Annyival jobban cselekszik, ha őrült vagyok, hogy magunkra hagy — szóltam ismét majd a tanárra, majd atyámra tekintve. A tanár kalapját kereste mely mögötte az asztalon feküdt. — Maradjon, maradjon — mondá atyám haragtól remegő hangon. — E merész fiúnak legyen e ismét igaza ? Sokáig vétkes elnézéssel voltam irányában, és ideje, hogy más húrokat pengessek. Atyám fel s alá kezde járni a szobában, mint mindig ha izgatott volt. — Igen, más húrt kell pengetnem, — folytatás — ez nem tarthat így továbbra. Megtettem mindent, mit lehetett, nem vethetek szememre semmit, de egy korcs gyermek miatt nem akarok a világ gúnyja lenni. Ha ő nem teljesíti kötelmeit, az enyémek is megszűnnek. Ám lássa, miként boldogul a világban nélkülem. Míg ezeket, haragtól szaggatottan mondá, egyszer sem tekinte rám. Később láttam egy festvényt, mely ama római hőst ábrázold, ki kezét a tűz fölé tartá, s kínos tekintetét a földre szegzé. E festvény láttára atyámra s ama végzetes órára gondoltam. — Ura atyjának igaza van — kezdé harmadszor a tanár, ki kötelességének tartá, verni az üllőn lévő vasat. Van-e atya, ki többet tett volna valaha gyermekéért mint e derék férfiú, kinek becsületessége, szorgalma, jószívűsége példabeszéddé vált, s vaslat így hangzanék: „A haditengerészetet illetőleg utasittatik a hadügyminiszter, hogy a hajó építése befejezésére vonatkozó előre nem látott és ennélfogva a költségvetésben elő sem irányzott szükségletnél — a hajóépítésre megelőző években előirányzott összegeknek fél százalékát túlhaladó összegek fedezésére az országos bizottságoktól annak idejében póthitelt kérjen.“ A határozati javaslat e módosítással elfogadtatott. Következett az 1870. és 71. évi zárszámadásokban a rendes szükséglet XVIII. czime alatt a katonai határőrvidéknél, kimutatott túlkiadásoknak végleges kiegyenlítése tárgyában. Az albizottság a következő határozat hozatalát indítványozza: I. A közös hadügyminisztériumnak 1870. zárszámadásában 311,028 frt 40'/* krral, és az 1871. éviben 486,629 frt 44 krral, összesen 797,657 frt 84'/,, krral a „határőrvidék* XVIII. czimében kimutatott tulkiadásoknak az 1871. év oct. havában a fenálló ogulini határőrvidéki ezred kerületében kitört lázadás elnyomására fordított és már felmentett 98,184 frt 377a krnyi több szükséglet levonásával fenmaradt 699,473 frt 47 krnyi összegből, a részint a magyar korona országai javára szolgáló beruházásokra, részint pedig más czélokra előlegezett s az illető zárszámadásokban egyenkint felsorolt részösszegek kiválasztandók, és pedig: I. Országos ménlovak költségeire 1870. és 1871. évben 72,151 frt 94‘/» kr. 2 A versetzi országút építése 25,784 frt 33 kr. 3. Szükségbeli segély a német bánáti határőrvidéki ezred területe telepitvényesei részére 16,710 frt. 4. Árvíz következtében szükséges helyreállításokra a román bánáti határőrvidéki ezred területében 47,417 ft 80 kr. 5. Építkezésekre való többkiadások 8,500 frt. A beruházási kiadási összeg: 170,564 frt 77» kr. 6. Az 1871. évi jul. hó 1-vel feloszlatott 5. és 6. számú varasdi határőrvidéki ezredek csapatai ellátására való költség 115,130 frt 7 kr, mely összeg az egyidejűleg az illető ezredeknek a magyar kir. pénztárba folyt bevételeiből már megtéríttetett. Az említett 285,694 forint 147» krnyi részösszegek kiválasztása után 413.779 frt 32 y2 krnyi fenmaradó túlkiadásokra nézve a felmentés megadatik. II. Az 1873. évi zárszámadásban a katonai határőrvidék pótkezelésében elkülönítve kimutatott és már befizetett, az 1871. évet illető adóhátralékok és egyéb a fenállott katonai határőrvidéki tartozások valamint a későbbi éveknek erre vonatkozó bevételei is, az illető zárszámadásokban, mint saját bevételek a közös magyar-osztrák háztartás fedezetébe betudandók. A bizottság e határozati javaslatokat elfogadta. Az albizottság ezen kívül egy új cikket javasol, III. czikkül, mely így hangzik: III. Tekintettel az 1873. évben a katonai határőrvidéki hátralékok behajtásából eredményezett 134.043 frt 337» kr, bevételre és levonva azon bevételt, az I. czikk értelmében a felmentést nyert 413.779 frt 327» kr összegből a hányadjárulékok által fedezendő összeg 279,735 frt 99 krt tesz, melyből a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra esik 70% 195,815 frt 19 kr, a magyar korona országaira esik 30% 83,920 frt 80 kr, mely alapon a közös pénzügyminiszter részéről a monarchia két felének pénzügyminisztereivel a leszámolás eszközlendő. Elfogadtatik. Ezután napirendre kerül a hadügyi albizottság jelentése a pótlólag hozzáutasított póthitel tárgyában. Név szerint 1 ör a magas hegységi vízvezetéknek a régi katonai épületekbe behozatalának szüksége következtében 65,830 frt. Várady Gábor indítványa következtében, azon kimaradással, hogy „póthitelként“ megszavaztatik. A Felső Örkény közelében megszerzendő ágyúlőtér megvásárlására és helyreállítására első részletül 94,000 frt összegre vonatólag, mely a rendkívüli szükségletbe felvétetni kéretik. Pulszky Ágost előadó hosszabban kifejti, mily előnyös a vásár, melynek súlyos feltételei csak az eladót terhelik, mily drágán ajánlottak ezzel szemben földet 300 és 600 frt közt, mig itt 145 frtba kerül 1600 □ öles holdja. Benedek Sándor altábornagy a maga részéről megerősíti az albizottsági előadó által felhozott adatokat s kijelenti, hogyha a vételnél bárminő nehézségek, vagy jogi bonyodalmak merülnének fel, a végleges eldöntés a jövő delegáczió elébe fog terjesztetni. Földváry Mihály azt kérdi, hogy miután az indokolásban az mondatik, hogy „egy 1200 öl hosszú útnak folyvást jó karban tartása a szomszéd földek birtokosa által telekkönyvileg biztosítva van“, mi szükség van akkor azon 130,000 írtra, melyet a hadügyminiszter utakra kér megszavaztatni. Pulszky Ágost megjegyzi, hogy most csak a a telekmegvétel történik. A fölszerelés későbbre marad. Nagy György a kért összeg megtagadását indítványozza az ország pénzügyi helyzetére való tekintettel, s mert az összeg megadásának halaszthatóságáról maga az előadó is meg van győződve. Szlávy József azon okból, mert Magyarországnak ily “gyakorló terei nincsenek, ezek nélkül pedig a tüzérség az ágyúval való bánásban ki nem képeztethetik, az összeget megszavazza. Drága vagy olcsó-e e tér, ennek vitatásába nem bocsátkozik. Mindazonáltal az eladót terhelő kötelezettségek reá azt a benyomást tették, hogy ezen vétel ha nem is valami előnyös, de nem hátrányos, csak az ébreszt benne aggodalmat, hogy képes lesz-e kit a legszebb polgárerények ékitnek; de kit legszebb díszétől, örömétől ön foszt meg hibája által, jó, becsületes fiútól, ki öreg napjaiban támasza lehetne. Nem eléggé sujta-e a sors az általa kitűnő férfiút, hogy szeretett nejét, s egy virágzó korban levő fiát elvesztő, most még utolsó reményétől is, Benjáminjától fosztassék meg ? éjjel nappali gondoskodási, imái. . . Atyám igen szigorú férfiú volt, de semmi sem kevésbbé mint túlbuzgó az egyház értelmében. Borzadt minden hazugságtól s az hazugság volt, hogy ő éjjel nappal imázik. Azon kívül annyira szerény volt, hogy a tanár magasztalását túlságosnak, nem jól alkalmazottnak találta. — Csak hagyja abba a tanár úr, — szakitá félbe nyers hangon a tudós szónokot, — Ismétlem, hogy kötelességemet megtettem, s ezzel vége. Ennél többet nem akarok, nem semmit, semmit, ennyit sem, — s ekkor atyám tenyerét egymáson elvonta, de azt akarom, kivánom, ha ő nem akarja, úgy • • Atyám izgatottsága ismét fokozódott, és pedig annyival jobban, amennyivel az én tartásom nyugodtabbá vált. Különös, ha kértem, ha rimánkodtam volna, atyám okvetlen megvet, de mert azt tevém, mit az én helyzetemben ő is teendett volna; mert daczosan hallgattam, gyűlölt, miként gyűlöljük az oly akadályt, melyen át kell hatolnunk, de lábunkkal félre nem lökhetjük. — Ön nagy vétséget követett el Hartig György, — szónokolt tovább a tanár. — Tanárai engedélye nélkül távozott a gymnasiumból. Nem is szólok ama határtalan megvetéséről az ajánlkozó alkalmaknak valamit tanulhatni; egyedül az engedetlenség bűnéről akarok szólani, a szabályok elleni vétségről, a rósz példáról, melyet rósz magaviseletével társai előtt mutat. Ha Zehren Arthur könnyű gondolkozása határozott könnyelműséggé fajult, a gonosz példa gonosz gyümölcse ez, e nél* t a Lieschla.. Üllő és kalapács. Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. ELSŐ KÖTET. (Folytatás.) II. Rész. — Felséges gyerek vagy te, remek gyerek. Kár hogy oly szegény vagy, rémnek kellene lenned. De azért tegezlek, te is tegezhetsz engem pajtás. S a derék férfiú keblemen zokogott és pezsgőért kiáltozott, valószínűleg, hogy régi szokás szerint a megkötött barátság áldomására kocczintsunk. Kétlem, hogy ez megtörtént, legalább nem emlékszem ez ünnepélyes szertartásra, mely bizonyosan bevéste volna magát emlékembe, de arra emlékszem, hogy e jelenet után nem sokára kezemben tele üveggel lenn valék a gépezetnél, hogy Kolos barátommal kocczintsak és hogy meggyőzzem arról, miként ő a világon a legjobb gépsütő és a leghűségesebb ficzkó,továbbá, hogy gépfasütősmesternek nevezem ki a pokolban, mihelyt oda jutottam, mi nem sokára megtörténik, miután atyámmal még ma kenyértörésre kerül a sor, habár kész vagyok érezte magamat darabokra tépetni, mi azonnal is megtörténhetik, fejemet a nagy fekete gép alá helyezve, ekkor legalább rögtön vége lenne Hartig Györgynek. Miként verte ki fejemből a jó Kolos öngyilkos tervemet és miként tukmált fel a meredek lépcsőn a fedélzetre, nem tudom, de annak meg kelle történni, mert midőn a hajó a kikötőbe ért a fedélzeten valék s láttam a kikötőben levő számtalan árboczot s a csillagos eget, de a csillagok ide oda tánczoltak, a félhold pedig a szent Miklós egyháztornyán volt, honnét hirtelen leesett s ekkor én is majd elestem, mert a „Pinguin“ a hajóhíd egy gerendájához surlódott. A hídon fekete néptömeg állott, de nem fogadtak kiáltozva, miként reggel, távozásunkkor tevék, sőt, miként észrevehettem, igen nagy csend volt s én úgy láttam, hogy reám csodálatosan komoly arczczal bámultak, mi úgy hatott reám, mintha valami nagy szerencsétlenség ért volna, vagy fogna érni és mintha ennek előidézője én magam volnék. A „Fazekas utczában“ atyám kis háza előtt álltam. A kaputól balra eső szobából az ablaktáblák hasadékin gyertyafény világlott ki, atyám tehát honn volt, pedig ez időben szokta rendes sétáját tenni a várost körül övedző bástya sétányon. Tehát az idő már későre járt. Zsebemből órámat elővontam s a hold halavány fényénél, mert holdtöltekor nem gyúrták meg R.-ben a lámpákat,— néztem meg. Lehetlen, — eh — gondolom, már mindegy, és elszántan nyomtam meg a kapu rézkilincsét. Lázasan forró kezemben oly hideg volt az, mint a jég. III. Rész. Betéve magam után a kaput, Rikka asszony — ki anyám halála óta a háztartást vezette, — jött elém gyorsan a jobboldali kis szobából. A pitvar fehérre súrolt asztalán álló olajlámpa bágyadt világánál láttam miként bámul rám merev tekintettel, s miként csapja össze kezeit feje fölött. — Atyámnak talán baja van ? — kérdem az asztalba fogózva. A külső léghez képest a pitvarban lévő fojtó lég, és Rikka rémült modora lélekzetemet megakasztá, s vérem annyira fejembe tódult, hogy az előszobában levő tárgyak keringeni kezdtek előttem.