Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1875-10-19 / 168. szám
IX. évfolyam. Felhívás: Azon t. ez. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS ÉS MAGYAR UJSÁG"-ra. Az előfizetési pénzek s utalványok az * Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Évnegyedre . . . . . . 5 frt. — kr. Félévre . ■. . . . . .10 frt. — kr. Egy hóra . ’. ... . . 1 frt. 80 kr. Az uj kiadásu delegatio. ii. Látva a mit delegátusaink müveitek, egyszerűen eláll az embernek szava. Hiába emlegetünk oly sok kötelességet, annyi végtelen tartozást, meggyőződést és becsületet, — ez mind nem szerepel az emberi cselekvésnek rugósul azokban a ködfátyolos régiókban, sőt úgy látszik élvezetté teszi a legszentebb érdekek megsértését. Mikor mi az ész és a lelkiismeret minden parancsa által körülbástyázva hisszük a kormánynak és delegátiónak gyarlóságát, részakaratuk szárnyakat ölt és arczátlanul nevet szemünk közé. A pénzügyminiszter, ki tavaly a hadügyi budget leszállítását követelte, kegyetlen csonkításokat hajt ugyan végre az országnak legfontosabb érdekein , de mindjárt saját exposéjában két milliónyi költségemelkedésért vállal jótállást és azután a delegatiónak bizottságaiban egész befolyásával védelmezi az oly tételeket, melyek et exposéjának számításait is halomra döntik. A delegátusok pedig oly hihetetlen képességet, erélyt és ruganyosságot tanúsítanak a megszavazásokban, melyek a legnagyobb igazságtalansággá teszik a „szavazógép“ elnevezést. Hisz azt tudták jelenteni Bécsből, hogy ők valóságos lelkesedéssel szavazták meg Koller báró követeléseit és ki hallotta azt valaha, hogy egy gépben lelkesedés létezzék. Mint a jó tábori lovak a csatában, száguldva rohantak a kitűzött czélnak, árkon át, tüskén át bokron át; az önfeledt hangulat, melyet az Achatius ágyuk robaja a delegátusokban keltett, talán már kitűnő próbát nyújtott a használhatóságról, melyet az ágyuk közreműködése a lovasságnak biztosítani fog. Ők pillanatig sem állottak meg a töprengés előtt, hogy a hadügyi költségeket leszállítani vagy akár csak a tavalyi mértéken megtartani kelljen. Ők az első székelésre milliókkal rugtatták föl a költségvetést, mely azután ki sem esett a víg lelkendezésből, hogy a hadügyminiszternek csak amolyan öröme telhetett a folyton emelkedő papírsárkányon. Jutott ünnep a nemzeti dicsőségnek, a generosa natió hírének! Mert hisz az osztrákok, kiknek államháztartásában a deficit csak legújabb keletű vendég, kikre nézve a pénzügyi kérdés egyátalán nem oly életbevágó jelentőségű, sőt akik a delegátiók összejövetele előtt aggodalmasan hirdették, hogy a magyarok túlságos fukarkodási hajlamaival nekik fog kelleni szembeszállniuk: ők bámulva látták az eszeveszett haladást és csakhamar érezték meg a kényszerűséget, hogy az ő hozzájárulásuknak kell képeznie a kötőféket. Soha a világ még oly nagy szabásban, oly történelmi jelentőségben nem látta a rongyos hidalgónak büszkeségét, ki mindenekelőtt ur és gavallér akar maradni, ha nadrága hiányainak elfedésére a falhoz kénytelen is támaszkodni. Az osztrákok ellenében ugyan kormányunknak is vannak nagy követelései, talán illik is büszkéknek lennünk, de ők aligha nincsenek megelégedve büszkeségünknek sajátságos gyakorlásával, mely nagyon alkalmas megerősíteni a körülöttünk szerteszét terjedő véleményt, hogy egy osztrák gyámság hazánknak csak javára válnék. Az osztrákok jóvoltából a magyar túlbuzgóság tételeiből itt és ott törlések is történhettek. És most delegátusaink visszatérhettek azzal a dicsőséggel, hogy a Magyarországra rótt új teher minden előleges várakozást, minden hirdetett számítást messze fölülmúlt, nem kevesebb mint három és fél millióval emelte a tavalyi qvótának mértékét. A történet furcsasága elég tragikus arra, hogy krónikájának furcsasága komikai hatást ébresszen. Nem tudjuk, a magyar embernek több emlékezetet, vagy több lélekjelenlétet kell-e kívánnunk, hogy a furcsaságot kellően élvezhesse. Circusjátékok bohócz alakjai lóhátról sem mutatnak annyi átalakulást és ruhacserét, mennyit a kormány nézeteinek magyarázásában a sansculotte-officiosusok részéről láttunk, kik a hajdani balközép orgánumaiból lettek a mai kormányzat szolgáló szellemeivé. A közös költségek leszállítása valami olyan volt, amiben az elvek feláldozásáért a kárpótlást várták. Már a huszonegyes bizottságban pártok bizalmi férfiai egyhangúlag ráutaltak a leszállítás szükségére, Ghyczy Kálmán kormányzatának itt kellett a legkeményebb rázkódást kiáltania, és a hívők állítása szerint ez a csillagzat alatt született az uj kormánynak megváltó hivatása. De élénkbe romlett az Uchatius ágyuk sötét torka, mely a hadsereg harczképessége érdekében uj és elodázhatlan áldozatokat követelt. Az officiosusok siettek kijelenteni, hogy a mennyiben az Uchatius ágyuk valóban uj költségeket követelnének, más tételeknél kell oly levonásoknak történniük, melyek segítségével a hadügyi budget nemcsak hogy ne emelkedjék, hanem épenséggel csökkenjen. Oh officiosus magia, micsoda áron adod jóslataidat! A „leszállítás“ csakhamar eltűnt a kormányzati színek kaleidoscopjából és officiosus jelszó az lett, hogy a hadügyi költségeknek beleértve az Achatius ágyukét is a tavalyi mértéket nem szabad meghaladniok. És jön este, és jön reggel, a kakas még nem kukorikolt háromszor, az officiosus sugalom teljesen tisztában volt azzal, hogy az ágyuk költsége külön többletet fog képezni, de egyébként a hadsereg budgetjében semmi más emelkedés helyet nem foglalhat. A delegátusok hazajöttek, a félhivatalosság sphaerájában sugárzó derű terjed, mert megszavazták egyhangúlag és lelkesedéssel nemcsak azt, amit az ágyukra kívántak, hanem majdnem ugyanoly összeggel emelték a hadügyi budget egyéb részeit. A világért se undorodjék valaki, inkább tapsoljunk nekik. Plaudite! Tapsoljunk Tisza Kálmánnak, akinek tavalyi interpellátiója a legszégyenletesebb pelengérré válik reá nézve most. Tavaly ő még kimondotta, hogy a minisztériumnak kötelessége lett volna a közös költségek leszállítását kieszközölni és ahol egyenest tárczáját kötni. Most felemelték a közös költségek és ő beleülhet a miniszterelnöki székbe. Tapsoljunk Széll Kálmánnak, ki egy kártyavárat is oly módon épít, amilyenről eddig fogalommal nem bírtak, ki felállít egy költségvetési mérleget, melybe senki sem hisz, és azután elkövet mindent, hogy ezt a mérleget megbontsa, így kétségtelenül helyre lesz állítva az államháztartás egyensúlya. Tapsoljunk a delegátiónak, mely mindent elkövet arra, hogy kiadásainkat semmikép saját bevételeinkből ne fedezhessük s egyszersmind mindent elkövet arra is, hogy külföldön hitelünket végkép elveszítsük és a nemzeti életképességünkbe, akaratunk komolyságába szándékaink megbízhatóságába vetett hit teljesen kialudjék. Tapsoljunk a dicső neophitáknak, Várady Gábornak, Csernátony Lajosnak, Nagy Györgynek s. a. t., kik oly jól játszták le szerepeiket, oly kitünően folytatták a balközépnek komoediáját. Tapsoljunk kivált Jókainak, ki a társak közös bukfenczezésében magának mindig meg tud óvni egy tisztán egyéni bukfenczet, a nagyobb komoediában egy kisebb bohózatot, aki minden politikai ténye után mindig még legtöbb joggal mondhatta a hadokló Augustus szavait: Úgy- ebár sikerült a szerep ? ? Igen, ők: Tisza Kálmán, Várady Gábor, Jókai Mór, Csernátony Lajos ellenségei voltak a delegátióknak, ők kíméletlen kritikát gyakoroltak a delegátiók tevékenységén, ők örökké sürgették a közös terhek enyhítését. De hát oly kevéssé ismerjük-e a lélektant, a legigazabb tudományok egyikét, oly kevéssé bíráljuk- e a tettek forrását és a dolgok szükséges összefüggését, hogy valaki még csodálkozhatik, ha jelen eljárásuk homlokegyenest ellenkezik korábbi nyilatkozataikkal? Valóban a legtöbb ember egyátalán nem fogja fel azon eljárás horderejét, ama taktikának következményeit, mellyel a novemberi határozat és a koalitiók szomorú hősei éltek. Sokan a becsületes politikusok közül is őszintén örültek, a machiavellismus rendszerének, mellyel a balközép vezérei a közjogi állásból szabadulni törekedtek, mert abban a reményben voltak, hogy ez által jobban fognak érvényesülhetni egyéb nézeteik, melyek más pártbeliek szabadelvű törekvéseivel összeegyeztek. De a jámborok nem vették számba, hogy ha semmi politikai akadály nincs is egy és más szabadelvű kívánat érvényesítésére, az irány megtartására csak olyanok lettek volna képesek, kik a politikai állás és a meggyőződések változtatásában őszinte és becsületes úton haladnak elő. Megfoghatlan vaksággal feledték, hogy a balközép cselekvésében egyik megtagadásnak követnie kell a másikat. Nem látták, mily lehetetlen, hogy oly emberek, kik annyi ravaszságot és lelkiismeretlenséget helyeztek az árulásba, kik oly galád játékot űztek a szavakkal, oly rendszerré tették az áltatást és személyérdeket, bármily téren is a legkisebb hasznára legyenek a szabadság és jog ügyének. Mik ők egyebek, mint erkölcsi halottak, kiknek teljesen át kell érezniök eljárásuk gyűlöletes voltát, s kik azért egymás iránt a politikai életben becsülést nem érezhetnek, de önmagukra sem számolhatnak többé soha! Mit lehet tőlük várni, kiket saját öntudatuk teljesen tehetetlenné tesz minden jó és állhatatos törekvésre, kik a politikai életben megtanulták azt, hogy a kitűzött czélnak vadászásában semmi eszköztől sem szabad visszariadni! Hogyan lehet 168. szám, múlt szavaiknak teljesültet ő tőlük várni; mikor épen multjokból következik az, hogy mindig ők lesznek a legkevésbé őszinte politikusok. Ők múlt szavaikat csak épen azért nem fogják megtagadni, hogy álra alatt kényelmesebben gyakorolhassák az ellenkező tényeket. Mezei Ernő. A „Pesti Napló írja: Tisza Kálmán, mint jelentik, a jövő hét folyamában fog kineveztetni miniszterelnökké. A kabinet fejében történvén a válllopás, valószinű, hogy az összes miniszterek lemondanak, s Tisza Kálmán előterjesztésére fognak újra kineveztetni. Tisza a belügyminiszteri tárczát is megtartja s azon korábban fölmerült hír, hogy e tárcza másra ruháztatik át, mint halljuk, alaptalan. A kereskedelmi minisztériumban élénken folynak a tárgyalások a postai távírda egyesítése fölött, melyet új évig már csak azért is óhajtanak keresztül vinni, mert ez által ismét sokat lehetne megtakarítani. Előlegesen oly helyiségekben, hol posta és távirda is létezik, utóbbiak az előbbiekhez lesznek beosztva, azután határidő fog kitüzetni, mely alatt a postahivatalnokok a távirászati, a távírdai hivatalnokok pedig a postatisztek részére előírt vizsga letételére köteleztetnek. Az eddig az országban létező 6 távirda igazgatóság végleg feloszlattatnék, s ezek tisztviselői is postaszolgálatra alkalmaztatnának. Ezen egyesítés, mint ezt a kormány közegei határozottan hiszik, egyrészt az államnak, másrészt a levelező közönségnek a munkának czélirányos egyszerűsítése mellett — nagy előnyöket ígér nyújtani. Budapest, okt. 18. A delegátiók befejezték működésöket, s a mi kiküldötteink hazaérkeztek a tegnapi nappal szerencsésen, jó egészségben. Nem ártott meg nekik sem a bécsi levegő, sem a múlt évit 32 millióval túlhaladó qvóta megszavazása. Magyarország fizet gavallérosan, vonakodás nélkül s nem kímél semmi költséget, ha azt „megkívánja a monarchia biztonsága“ „a jövő eshetőségei“ és „az irányadó birodalmak mellett elfoglalt helyünk“. — Hiába, már a „magasabb politika“ azt igy kívánja s az tudja, mit csinál. A szegény ember dolga nem az, hogy okoskodjék, hanem az, hogy fizessen. Majd okoskodnak azok, kiknek ez idő szerint sorsunk intézése kezükbe adatott.. . * Különben jól meggondolva a dolgot, Magyarország nem is olyan nagy mértékben járul a közös birodalmi szükségletek fedezéséhez. Tekintve, hogy mi ezen szükségleteknek csak egyharmadát fedezzük, nagy vigasztalásunkra szolgálhat, hogy az mégsem olyan nagy dolog, mintha csupa gavallérosságból a másik 2/3-át is elvállalnék. Igaz ugyan, hogy a mi iparunk, kereskedelmünk, gyarapodásunk messze van Ausztriától s egyátalán nem áll arányban azon összeggel, melyet évenkint a közös terhek viselésére fizetünk, tehát azért kár volna e fölött okoskodni. Okoskodjanak azok, akik a kormányon ülnek; a szegény ember dolga úgy sem ez, hanem az, hogy fizessen. • Milyen arányban van Ausztria adóképessége Magyarországéhoz, azt mégis érdekes tudni. Hosszadalmas volna ugyan minden erre szolgáló adatot felsorolni, de elég lesz talán egy tétel fehozása is, melyből aztán biztos következtetést vonhatunk a többire, mert az arány csaknem minden viszonyunkban hasonlít egymáshoz, akár az egyik tojás a másikhoz. Ausztria bevett czukoradó fejében 5 év alatt kerekszámban 65 millió forintot; Magyarország bevett ugyanazon idő alatt kerekszámban 6 milliót, vagyis körülbelül ‘/n-ed részt. — Ausztria termelt czukrot két év alatt 67 millió mázsát; Magyarország ugyanazon két év alatt 9 milliót, tehát Vs&d részt sem egészen. Hanem azért járult a „közös érdekek szemmel tartásával“ megszavazott közös terhek viseléséhez egyharmaddal, mert hiába, így illik a gavallér néphez. Van-e ebben méltányosság, lehetséges-e ily viszonyok között menni valamire, azaz intézők dolga, a szegény ember ne tépelődjék vele, ne okoskodjék azon, hanem fizessen. * Eddig épen 195 mil.528 ezer forintocskát fizettünk egyenes járulékként a közös terhek viselésére. Ez a kis összeg a legszelídebb kamatoztatás mellett hozott volna eddig 15—20 milliót a konyhára, s hozzátéve az idei és jövő évi qvóta mintegy 60 millió frtnyi összegét, — tesz ez összesen 270—280 millió forintot, valamicskével többet, mint azon egyenes kölcsönök összege, amiket az áldott közösügyi rendszer létrejötte óta felvettünk. — Milyen jellemző képet mutat e kis körültekintés. — Érdekes financz opiratiót tudna itt csinálni még az is, aki nem okoskodik, hanem csak — fizet. * Hanem azért vannak, akik azt állítják, hogy bajaink fő oka nem a közösügyi rendszer. Az a quóta, irja a „K. N.B, melyet az idei delegatió a jövő évre megszavazott, a legnagyobb minden eddig megszavazott quóta között. A delegate ugyanis megszavazott: 1869-re 24.397,000; 1870-re 23.837,000; 1872-re 31.359,000; 1872-re 28.393,000; 1873-ra 29.316,000; 1874-re 29.217000; 1875-re 29.019,000; végre 1876. 32,607,000 irtot, tehát 1 millió 248 ezer fttal többet, mint 1871-ben, mikor a német-franczia háború volt napirenden. Kedd, 1875. október 19. Szerkesztői Iroda: Budapest és IT. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában A képviselőház pénzügyi bizottsága (17-dik Ülés, okt. 18.) Elnök: Zsedényi Ede. Jegyző: Ordódy Pál. — A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán pénzügy-, Tisza Kálmán belügyminiszter; Hnök, Buday, tanácsosok. Napirend: a pénzügyminisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Jogilletékek és díjak. Szükséglet 76-ra 377,166, 75-re volt 213,995 frt; fedezet 76-ra 16,905,260 frt, 75-ben volt 16,096,610.— A miniszter előadja a szükséglet emelkedésének okait, mire a bizottság a tételeket elfogadja. A fémjelzés czíménél szükséglet 76-ra 8351 frt, 75-ben 7912 frt volt, fedezet 76-ra 17,676 frt, 75-ben volt 25,852 frt. —A miniszter a csökkenést az aranyüzlet csökkenésére vonatkoztatja. — A bizottság a czimet elfogadta. Elfogadtatik továbbá az ut, híd és révvám szükséglete 500 frt a fedezett 20,849 frttal. A dohány jövedék szükséglete 11.800,404 fedezete 27,979,050 frt, tiszta bevétel 16.178,646 frt. — Molnár megjegyzi,hogy a külföldi dohánynak nagymértékű importálása alig fér meg a dohánymonopólium természetével. Felhozza továbbá a csempészet ellenőrzésének hiányait. A miniszter hosszabb előadásban előterjeszti a dohány jövedék tekintetében jövőre követendő eljárását. Eddig maga a kormány hozatott be külföldről tetemes mennyiségű dohányt; ez jövőre meg fog szűnni s csak is a havanna szivarok behozatalára fog szorítkozni. Hegedűs S. elfogadja az előirányzatot, de figyelmezteti a minisztert az Olaszországban dívó eljárásra, hol a dohánymonopólium bérbeadása tetemesen emelte a jövedelmet. Ajánlja továbbá, hogy az egyedáruságot illető, Ausztriával kötött szerződést kedvezőbben kellene átalakítani. A miniszternek a bérbeadásra nézve még jelenleg aggodalmai vannak, s ez idő szerint megkísérlendőnek nem véli; az utóbbit illetőleg ígéri, hogy azt figyelembe fogja venni. He 1fy az idei bevételi csökkenések fő okának a szivarárak emelését tartja s nem hiszi, hogy abból több jövedelmet lehetne várni. Szintén felhozza Olaszország példáját, mely az egyedáruság jövedelmét bérbeadás által megkétszerezte. Móricz a csempészkedés fő okát abban látja, hogy 120 ezer hold termését megőrizni lehetetlenség. A bérbeadást még ma nem tartja lehetőnek, mert az országban nincs reá tőke, idegen kezekbe pedig ez ügyet az ország lakosainak rovására átadni nem lehet. Wahrmann kevésnek tartja a dohányvételre előirányzott 8 milliót, miután az idén nagyon jó termés van, a fedezeti tételeket azonban elfogadja ----- A- miniootoi Illegj eggel, Uagy 1 millió 800 ezer írttal vett fel többet, mint 75-ben e czélra kivetve volt. Ezenkívül a külföldi dohány behozatalát 1 millió írttal szállította le, miután még 73 és 74-ről nagy készlet van s igy az itt megtakarított összeget is belföldi dohány vásárlására fordíthatja.— Horváth a rosszivar-gyártás hátrányait hozza fel, mely az állam kárára a csempészetet mozdítja elő. A miniszter ígéri, hogy erre is ki fogja figyelmét terjeszteni. Molnár a fedezetet egy fél millióval kívánja lejebb szállítani, mert úgy látja, hogy a bruttó jövedelem évről évre kisebbedik, mire nézve adatokat is hoz fel. A bizottság az előirányzatot változatlanul elfogadja. A lottó jövedéknél, melynek szükséglete 2.216,013 frt, fedezete 3.708,700 frt, Wahrmann a bevételt 200,000 frttal emeltetni indítványozza. — A miniszter és Hegedűs S. hozzájárulnak az indítványhoz ;Szontágh a lottójövedéket elvileg nem helyesli, s azért ezen alapon nem kíván jövedelmet felvétetni, mire Csengery és a miniszter ellenvetik, hogy akkor e jövedelmet önkényt a külföldnek engedjük át. Simonyi elvileg is helyesli az intézményt, mert némely emberek reményből is élnek és az egyéni szabadság megszorításának tartaná e játék meggátlását. — Kautz csak kénytelenségből fogadja el s annak eltörlését a jobb időkre halasztja, midőn az állam e jövedelmet nélkülözheti. — Ezután a többség az előirányzatot Wahrmann indítványával fogadja el. Sójövedék: szükséglet 2.133,785 forint, fedezet 13.000,000 frt. — A miniszter kijelenti, hogy itt is nagy redukciókat tett, de tovább menni nem tartja helyesnek; a fedezetet 700,000 frttal szállította le a múlt évi eredmények alapján. Erre a bizottság a czimet elfogadja. Államjószág, igazgatóságok és ügyészségek szükséglete 269,938 frt. A miniszter felhozta, hogy itt 68,000 frtot takarított meg. A megtakarítás néhány igazgatóság megszüntetéséből eredt és pedig megszüntetett a nagybányai, sóvári és ungvári igazgatóság, a zombori és becskereki pedig egyesittetett. Tovább menni e téren nem lehetett. A megtakarítás a személyi járandóságoknál mintegy 40%-ra tehető. A bányászat és erdészet egyesítéséről még ma nem lehet szó, a teljes centralisatió pedig költségesebb lenne s a szolgálat rovására válnék. A befektetésekkel a kiadás 1.487,566 forintot tesz, a fedezet 5.644,385 írttal van előirányozva. A fedezetre nézve a miniszter megjegyzi, hogy a bérleteknek egyéni összegét s a 8 milliónyi bérhátralékok 10%-át vette fel, kevesebbet, mint amennyire a 74-ki zárszámadások alapján jogosítva lett volna. Az eredmény teljes biztossága a 76-diki terméstől függ. Megjegyzi még, hogy a bérhátralékok ma sem nagyobbak, mint voltak az osztrák kormány alatt. Wahrmann a fedezetet igen vérmesnek tekinti, kivált a hátralékok szempontjából, mert az utolsó években a hátralékokból csak 2% folyt be. Szerinte itt nem a 76, de a 75-ki termés a döntő, az alföldi jószágok pedig 75-ben épen résztermést adtak. Felemlíti még az adóemelést, mint amely szintén csökkenteni fogja a bevételt. A miniszter utal a már fél millióval tett leszállításra, különben, ha a bizottság még pár százezer frt leszállítást kíván, az ellen nincs kifogása. Hel fy épen azért szavazza meg a fedezeti tételt, hogy kötelezze a minisztert annak behajtására ; nem akar örökös elnézést a bérlőkkel szemben, midőn más embert exequálnak. A miniszter ismételt rövid felszólalása után a bizottság a fedezetet 200,000 frttal leszállítja. Államerdők: szükséglet 4.244,056 frt, fedezet 6.500,000 frt. Zsedényi kérdést tesz az ungvári hivatalnál levő üzemi kiadást illetőleg. A miniszter azt válaszolja, hogy az üzleti kiadásokat egészen biztosan nem lehet felvenni; ennek daczára az előirányzatot a legjobb hiszemmel fentartja. A ház által évről évre tett leszállítások s az általa a szükségletnek 700,000 frt és a fedezetnek 800,000 frttal való leszállítása folytán a megtakarítás legvégső határát érte, s ennél tovább menni nem hajlandó. Az üzemi kiadásokat sem lehet végleg megszüntetni kár nélkül, s annyira vannak leszállítva, hogy a legroszabb viszonyok szükségleteit pótolhassák. Ő 76-ra több száz ezer frttal vesz fel többet, mint 73-ban bejött, s csak 200,000 frttal vesz fel többet, mint a legroszabb 74-ik évben. E 200,900 frtot is két előnyös szerződéssel igazolja. A nagy befektetések, melyek korábban téteztek, ma már szintén hoznak be eredményt. A viszonyok 75-ben máris javultak. Azt hiszi, hogy reálisabb előirányzatot nem tehetett, s kerületenként felolvassa a korábbi eredményeket, melyek állítását igazolják. A kiadások további leszállításának lehetetlenségére nézve összehasonlítást tesz Németország kezelési és üzemi kiadásaival, mellyel szemben a magyar kezelés kedvezőbb. Zsedényi kérdésére azt válaszolja, hogy az ungvári és erdélyi területekre nézve kénytelen még az üzemet fentartani s a készletet megérzem. Különben az ungvárinál 200,000 frt törlést eszközölt. Erre némi vita merül fel, melyben részt vesznek Sennyey, Kerkapoly, Lukáts,Hegedűs és Deezsy, mely után a bizottság a czimet megszavazza. A bányászat és pénzverésnél szükséglet 10,078,625 frt, a fedezet 10,579,534 frt. A miniszter itt előterjeszti, hogy némely vas- és kőszénbányák eladására concursust hirdetett, de eddig az eredmény még bizonytalan, miután a pályázatok ideje még nem járt le. Kedvezőtlen ajánlatokat azonban semmiesetre sem fog elfogadni, annak eredményét a tuhozásnak terjeszti be előlegesen is kijelentvén, hogy a trvhozás beleegyezése nélkül eladásba bocsátkozni nem fog. Hegedüs a kiadások magasságát hozza fel, továbbá az offenbányai kohó és a zalathnai kémlelde jövedelmeinek fel nem vétele iránt tesz kérdést. — Zsedényi kérdésére a fedezeti többlet iránt a miniszter azt válaszolja, hogy ez a nyugdíjak áthelyezéséből származik s tiszta jövedelemre nem is számított, csak Rohoniczról. A termelést szintén számításba vette, mely különben jobb arányokat mutat fel. Sennyey még így is vérmesnek tartja a tételt, 74-ben 900,000 frt volt a deficit; ebből a nyugdijt levonva 400,000 frt maradt fenn. 1875-ben még roszabbak a viszonyok, mert ezek szerint majdnem 1 millió deficitre ."miniszter azt válaszolja, hogy ő nemcsak a kiadásokat, de a bevételeket is apasztotta 1,400,000 frttal. Az 1874 és 1875-ki deficitnek oka különösen a diósgyőri vasgyárban keresendő, melynél az üzem most beállittatott. A kiadások általában 800,000 frttal apasztattak, s csak 8000 frt az, mely mint többet vétetett fel. Sennyey ujabbi felszólalására a miniszter az 1875. év első felének hiányaira azt jegyzi meg, hogy a bányászat természete szerint az első félévből eredményeket felvenni nem lehet, s azért ezt alapul nem is vette. Alapul csak az 1874-ki tényleges eredményeket vette s hiszi, hogy a hiány lehető csekély lesz, mely az általános költségvetésen csorbát ejteni nem fog. Lukáts osztja a miniszter felfogását, mert alapul csakis a 74-ei zárszámadások szolgálhatnak; kérdést intéz a zalatnai igazgató felterjesztése iránt, ki egy olcsóbb olvasztás módot illetőleg tesz indítványt, továbbá a csertési megszüntetett kohó személyes járandóságára nézve. Splényi tanácsos előadja, hogy ezen kohónál a személyzet az utólagos teendők miatt egyelőre megtartatott ; az olvasztásra nézve a zalathnai igazgató által tett indítvány értelmében teendő kísérletre 20,000 frt vétetett fel a költségvetésbe, mely főleg a szükséges kénsav előállítására szolgáland. Simonyi E. a fémbányák mellékterményeinek fel nem dolgozásában keresi fémbányáink csekély jövedelmét. Azt állítja, hogy Selmeczen most is azt tanítják, amit ezelőtt 50 évvel. A miniszter tiltakozik ezen felfogás ellen, mert a selmeczi akadémia minden külföldi tekintély által elsőrendűnek van elismerve. Az akadémiának tavaly 240 növendéke volt. Helfy kérdést tesz a bányaigazgatóságok centralisatiója különösen a nagybányai igazgatóság bevonása iránt, melynek szerinte kulturális missiója van. Kéri a bevonásokat oly helyeken tenni, hol más viszonyok vannak s a miniszter inkább az erdőigazgatóságot szüntesse meg, mely egészen felesleges. A miniszter jelenti, hogy a kolozsvári és nagybányai igazgatóságok egyesítését kivánja keresztül vinni; még nincs eldöntve, hogy mely helyen egyesittetik. — Hegedűs S. azt hiszi, hogy ha Magyarországon két igazgatóság lesz, Erdélyben is maradni kell legalább egynek. A bizottság ezután az egész czímet változatlanul megszavazza. Megszavaztatnak továbbá : az államnyomdára előirányzott 438,819 frtnyi szükséglet és 475,000 ftnyi fedezet, és az államvasutak tiszta jövedelme czímén 2.500,000 frt a közlekedési költségvetésben tett 20,000 frt levonásával. Az ingó államvagyon fedezete 494,807 írttal van előirányozva. — Wahrmann a papírok elárusítását ajánlja, mit a miniszter ugyan elfogad, mert maga is azok eladását elhatározta, de azt a mérleg helyreállítása idejére halasztotta. A bizottság e czímet változatlanul elfogadta. Elfogadtatott ezután a különféle kiadások czimén előirányzott 94,478 ft;és a különféle bevételek czimén előirányzott 357,457 frt. Szintén változatlanul elfogadtatnak a nyugdíjak 1,931,278 frttal. Ezzel a pénzügyminisztérium költségvetésének rendes kiadásai és bevételeinek tárgyalása befejeztetett. Holnap a rendkívüli költségvetésen kívül fel fognak vétetni: a hitelműveletek, a mérleg összeállítása s a többi részletek; holnaputánra a fedezet kérdése van kitűzve. Sennyey Pál b. kijelenti, hogy a fedezet kérdésénél átalános tárgyalást nem akar provokálni, miután a miniszterelnök kijelentette, hogy az átalános reformokra nem történtek előkészületek. Erre Széll Kálmán pénzügyminiszter felsorolja mindazon közigazgatási és bírósági törvény-