Egyetértés, 1876. február (10. évfolyam, 25-48. szám)
1876-02-01 / 25. szám
25. szám. X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre..........................................20.— Félévre............................ 10.— Negyedévre............................................5.— Egy hóra ............................................1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. Kedd, 1876. február 1. Szerkesztői iroda: Budapest IV. megye háztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: ‘Budapest IV. megyeházér' 9. sz Wodianer F. nyomdájában. Előfizetési föltételek az EGYETÉRTÉS politikai és közgazdászai napilapra. Egész évre..........................20 frt. — kr. Fél évre ..............................10 frt. — kr. Negyed évre........................5 frt. — kr. Egy hóra.............................1 frt. 80 kr. WSV Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. tényezője csak a legutóbbi alkudozásokkal szemben is Szadova és Königgrätznél szenvedett gyöngeségeire utal, holott mi a kiegyezés alakjának és lényegének roszalól épen azt tartjuk, hogy épen azon gyöngeség daczára Deák Ferencz keveset, úgy szólván semmi anyagi alapot sem szerzett a kiegyezés kellő biztosítására. E tekintetben nekünk közelebb Auersperg herczeg nyilatkozatai teljes igazságot szolgáltatnak. Bakay Nándor. A függetlenségi kör február 1-én d. u. 4 órakor értekezletet tart. Tárgy: a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat. Deák Ferencz halálhírének hatása a vidéken. Szeged, január 30. Midőn még az „Egyetértés“ szélét is fekete szalag övezi, van okunk a hatás felől szólani, melyet a nagy ember halálhíre a vidéken okozott. Azonban mielőtt a szorosan vett hatásról szólanánk, egy kis bepillantást kell tennünk a magyarok mai kedély világába. A nemzet közvéleménye erősen megoszlik a jelen helyzet felfogásában. Egyre nézve a nagy többség egyetért: hogy ki kellett egyezni. Azonban arra nézve még nagyobb többség van, hogy ez a kiegyezés igen hézagos mű. Sőt a nemzettest zöme, az iparos és földművelő polgárság az egész kiegyezést alakilag és lényegileg rosznak elhibázottnak tartja. A felfogásokat röviden jellemezni így szokta az egyszerű polgárság: ezrek kaptak hivatalos kenyeret, milliók kezéből kihullott a munka. Ez a legszelídebb jellemzés. Van erősebb is. De hát miként van az mégis, hogy Deák Ferencz — mint ezen dolgok nemzője, — oly nagy gyászt okoz halálával a nemzetnek ? Mert benne a becsületes nagy emberek egyik ritka minta-példánya halt ki. Ránk — a közjogi kiegyezés elleneire — Deák Ferencz a legveszélyesebb ellenfél volt, mert a közjogi kiegyezés, tiszta, önzetlen, meggyőződés szerű elvi oldalát képviselte. S habár nagy személyisége tagadhatlan lényével, az ő naprendszerébe tolakodó testeknek sok erős árnyoldalát tüntette föl, s habár ritka becsületessége és önzetlensége kihatott környezetére is , mind e mellett az árny, mit a fény okozott, sok csodás szörnyeket nemzett az ő rovására. Hivatkoztak az apostolok, a hamis próféták a mester tisztaságára; de megtagadták tetteikkel tetteit. Innen van, hogy a nagy szellem, a mely csak áldást hozólag s termékenyitőleg, hatni lett volna hivatva; a közélet minden ágában tespedést és hivatal vadászó mitsem tevést szült. Fénykedtek dicssugarainál és homályt tenyésztettek rovására. Nagy volt Deák Ferencz a megvesztegetés ellenében, s a megvesztegetések mégis jósága mellett történtek meg, az általa alkotott korszakban. Nagy volt demokratikus hajlama, s a rengeteg uj hivatal-aristokratia mégis árnyáltan növekedett föl. Neki nem kellett hivatal. De nevével szerezték azt igen sokan méltatlanul, ő mit sem fogadott el, s hívei mégis mennyit ajándékoztak magoknak, a nemzetnek a vezérbe vetett bizodalmából. A tettre képtelen vénektől az iskolai fenyíték alá tartozó tudatlan ifjakig, mind egy elvet tettek magukévá: a hivatal-vadászat elvét! S mind nagy nevére esküdöztek. Még ehez járult az uj korszakra kiéhezett s szomjazott seregnek mohó kapzsisága, gyomortágulása. Sokan farkas étvágyat kaptak a tisztalelkü mester árnyékában. Evés közben jött meg étvágyuk. Mindezt a nemzet legegyszerűbb fia is érzi, érzületét különbözőleg, de egy irányban fejezi ki. Tegnap egyik népkörünk választmányi gyűlést tartott, egy egyszerű földművelő ezen szavakkal fejezte bánatát: „Minden veszteségünk helyre pótolható volna, de erkölcseink megromlása századokra kiható veszteséget okoz!“ A nemzetnek mégis átalános tudata, hogy nagy halottja van. Deák Ferenczet megítélni, lehet hogy már egy közel jövő korszak is hivatva lesz, de legtöbben azt hiszik, hogy csak a késő kor hozhat igazságos ítéletet. A nagy halott halálhírének hatása bár igen különböző, jellemnagyságából józan ésszel levonni akarni nem lehet. S talán épen az volt a hibája, hogy nagyon is kimagaslott törpe kortársai és szegődött elvbarátai közül, s mind e mellett nem bírhatott annyi emberfölötti erővel, hogy megfékezze azon rut szenvedélyeket, a melyek minden nemzeti átalakulás alkalmával, a vezérek árnyában fel szoktak rajzani. Műve befejezetlen áll. Eszményileg megalkotta, de fel nem építhette. Ideáljának másik Deák Ferencz. A lapok kivétel nélkül Deák Ferencz halálának körülményeivel, és életének részleteivel foglalkoznak. A hűlt tetemek, halottas ház és ravatal kötik le a fővárosi sajtó figyelmét. A hasábok szűk keretet képeznek a perezről perezre halmozottabb közlendők sokasága előtt. Hirlapírói kötelességünket teljesítjük, midőn a napi események részleteit tárgyilagos hűséggel a következőkben állítjuk össze: A hivatalos lap vasárnapi száma Deák Ferencz halála alkalmából egy királyi kéziratot tesz közzé, mely szó szerint im ez: Kedves Tisza! Deák Ferencz halála nagy gyásszal tölti el, az Országot. Én is mélyen meg vagyok hatva s nem lehet, hogy ki ne mondjam, mily őszintén osztozom az átalános fájdalomban, mily sajnosan érzem Magam is veszteségét e férfiúnak, ki egész életét a közjónak szentelvén, a trón és haza iránti hűsége, tündöklő jellemtisztasága és polgári erényei által oly nagy mértékben kiérdemelte fejedelmének szintúgy, mint polgártársainak bizalmát és szeretetét. Államférfim érdemeit a történet fogja megörökíteni. Hírneve az országban és annak határain túl is fen fog maradni és emléke áldva lesz. Hálás elismerésem követi őt sírjába, melyre itt küldök egy koszorút! Kelt Bécsben, 1876. évi január hó 29-én. Ferencz József, s. k. * A „Hon“ e királyi kéziratot, melynél leginkább az tűnik fel, hogy nem per „mi“, a királyok szokása szerint, hanem per „én“ a polgárok szokása szerint van fogalmazva, következő megjegyzésekkel kiséri: „Koronáért koszorú. Benső és őszinte hálaérzettől indíttatva küldheti a király a koszorút annak az embernek sírjára, ki a koronát segítette az uralkodó fejére tenni.“A Bécsi lapok hire szerint a király személyesen fogna megjelenni a temetésen. A koszorú elküldése után, mely ugyan a személyes jelenlétet nem zárja ki sokan kételkedtek megtörténtén, legújabban azonban ismét több oldalról megerősítik. Hivatalosan mindez ideig tudatva nincs. * A király által küldött koszom kaméliákból s fehér rózsákból áll, és széles nehéz selyemmel van átfűzve. A királyné a délutáni órákban a királyéhoz sok tekintetben hasonló koszorút küldött, melynek megszerzésével és átadásával Festetich grófnő jön megbízva. A szalagon következő felírás olvasható : „Erzsébet királyné Deák Ferencznek.“* A királyné ma délután négy óra előtt Ferenczy k. a. és Rónay Jáczint előre küldése mellett Festetich grófné s Nopcsa udvarmester kíséretében mély gyászban megjelent Deák Ferencz ravatalánál. — Tisza K. és Kovács L. által fogadva kezébe vette az általa küldött gyönyörű koszorút s udvarhölgye segélyével a halottra helyezte. Ezután néhány másodperczig meghatottan szemlélve Deák Ferencz vonásait a koporsó lábánál levő imazsámolyon imába merült s aztán mély csendben távozott.* József főhg. neje Clotild főherczegnő szintén adott a gyászravatalra egy koszorút, mely jáczintokból és kaméliákból áll, s szalagján e feliratot viseli: „Tisztelete jeléül Clotild főherczegnő.“ E három koszorú külön-külön piedaszalokon volt kiállítva a gyászravatal mellett. A koporsón magán három koszorú lesz elhelyezve, úgymint: az országgyűlésé, a fővárosé, a belvárosi választóké. Ezek mellé lesz helyezve alkalmasint Zala megye koszorúja is.* Deák Ferencz bolttetemének felbonczolása és bebalzsamozása tegnap történt meg és körülbelül hét órát vett igénybe. Kezdetét vette reggeli kilencz órakor, végződött délutáni négy órakor. A fej a bonczolásnál illetetlen maradt. A testbőr helyenkint igen törékeny volt. Mikor Scheutbauer orvos boncztanár befejezte a bebalzsamozást, megjelent Lenhossék tanár, hogy koponyaméréseit megtegye. Még Deák Ferencz életében tett kísérleteket Lenhossék úr, hogy e méréseket megtegye, hanem Deák Ferencz vonakodott, s azt mondta majd halála után: így történt, hogy a professor úr által kiadott koponya-ismében Deák Ferencz felméreti viszonyai nem találhatók, s e meghagyás folytán történt, hogy Lenhossék most halála után megtette méréseit. A bebalzsamozás uj modor szerint nagy pontossággal és figyelemmel szireny használása nélkül foganatosíttatott. A bonczolásról Scheuthauer orvos következő bonczleletet adta ki: A hulla magas termetű, elsoványodott, halovány, bőven vörös hullafoltokkal ellátott, hajzata fekete őszbe vegyült, a láták mérsékelten tágak, a nyak hosszú középvastag, a mellkas domború, az altest tágult, petyhüdt, az alszárak vizenyősek, felhámuk lehámlott, az irha erősen belövelt. A pajzsmirigy barnásvörös, tömött, bal karélyában egy tőkealakú, mogyorónyi, részben elmeszesedett pajzsmirigyszövetből álló kötszövetű buroktól körülvett daganat, a gége és légcső nyálhártyája belövelt, a tüdők a bordákhoz és a rekeszhez laza kötszövet által oda nőttek, rozsdabarnák, tömöttebbek, közép vértartalmuak habzó savóval, különösen baloldalt, beszűrődtek. A szívburok fali lemeze a zsigerivel mindenhol laza kötszövet által összenőtt, a szív harmadával nagyobb, majdnem kalács alakú, igen petyhüdt, különösen jobb felében izomzata fakó-barna, porhanyó ürei tágultak, izomfalzata a jobb szívgyomrocsban a hátszövet túltengése által vékonyodott, a babroszporezgyűrű (annulus fibro-cartilagineus) elmeszesedett, a hátsó függérbillentyűnek alapján, hol a kalsalva-féle öböl felé néz, kendermagnyi elmeszesedett növedék. A szív üreiben elég sok sötét vörös részint big, részint lazán olvadt rostonya nélküli vér. A függér belhártyája a felbágó részben kevés, a hasi szelvényben igen sok elmeszesedett dudort mutató. A máj kicsiny, mérsékelten tömött, a májviszerek tágultak, a lebenykék sárgásbarnások, valamivel kisebbek, az epehólyagban sok barnászöldes epe. A lép a szomszédsággal kötszöveti álhártyák által összenőtt, rozsdásbarnásvörös, tömöttebb, burka vastagult. A gyomor és a belek mérsékelten tágak, a gyomor nyákhártyája középvér tartalmú, a gyomor űrében pár csöp vörös bor, a vékony belek mákhártyája halovány, ürükben barnás, pépes bélsár a remete nyakhártyája belövelt, halvány szürke, sűrü nyakkal fedett. A vesék halvány vörösek, közép vértartalmúak, felületükön finom szemcsések valamivel tömöttebbek, a hólyag üres. Kórisme: A szívburok lemezeinek összenövése a szivizomzat hájas elfajulása, a bal szivgyomrocs egyszerű, a jobbnak szenvedő tágulása. A tüdők barnás tömörülése a szívbaj folytán heveny tüdővizenyő. Vélemény: A halál szivbüdés folytán állott be, mely a szivizomzat zsiros elfajulásának következménye volt. A bebalzsamozás végeztével meghozták a halottas házhoz a koporsót. A koporsó szép, antikszerű, gazdagon aranyozott mű. A holttetemet 6 órakor helyezték bele Deák nappali szobájában. Félóra múlva megjelent Schwendtner apát, belvárosi lelkész ki a holttest beszentelését végezte. E szertartás egész csendben történt s néhány képviselőn, főúron és a kiküldött országos bizottmány néhány tagján, valamint a rokonokon kívül jelen voltak a Széll, Vörösmarty, Nedeczky, Szeniczey, Balassa családok, Szabadhegyi, Bogdanovics úrnők, Zsibrik őrnagy nejével, Jekelfalussy miniszteri tanácsos, Grhyczy Kálmán, képviselőházi elnök, Kovách László háznagy. Mélyen meghatva állták ezek körül a koporsót, s midőn a hullát beletették és a feszületet a megboldogult kezeibe helyezték, mély fájdalom fogta el a jelenlevőket s a nők zokogásra fakadtak. Festetics grófnő, a királyné udvarhölgye is jelen volt a beszentelésnél, s a családhoz nem tartozók közül egyike volt a legkésőbb eltávozottaknak. A halott fekete öltönyben fekszik koporsójában. Oly öltönyben, minőt életében rendszerint viselni szokott. Lábait fekete köpeny takarta, melyet néhányszor életében is hordott. A halott átszállítása az akadémia csarnokába az erre következő hétfő reggelen, 6 órakor történt, mely alkalommal a családtagok a halotti szobába összegyűltek a koporsó körül. Fél hatkor jelent meg Ráth főpolgármester, utána jött Szapáry István főispán, s Szivák Imre képviselő, az országos bizottság tagja. Negyed óra múlva megérkezett az „Entreprise des pompes funebres“ temetési pomparendező társulat egy szállító kocsija; a vele jött tíz szolga az intézet két hivatalnokának vezetése alatt a szobába ment, melyben a koporsó nyugodott. Nehány perczczel 6 óra után a koporsóra feltétetvén a födél, az lezáratott. Azután a szolgák a jelenlevők segítsége mellett felemelték a koporsót s levitték azt az emeletről az udvarra, a kapu alá hol a kocsi állt. A kapu alatt álló szállítókocsi mindkét oldala mellett rendőrök képeztek sorfalat. A koporsót csakhamar föltették a kocsira, öt szolga beszállt oda, s az egyetem utczán, Ferencziek terén, Rudolf koronaherczeg utczán, szervitatéren, váczi és Dorottya utczán ment a menet az akadémia palotába, követve a felügyelők áltak, kik a többi kocsiban foglalva helyet kisérték azt. Komor éj volt még ekkor, tetézve a köd által, mely sürü lepelként terült a városon. Nyugalom uralkodott az utczákon s igy el lett érve, a mire igyekeztek, hogy az átszállítás háborítatlanul történjék. Midőn a menet az akadémia térre ért, megnyílt a palota középkapuja, mely a csarnokba vezet. Ennek közepén az oszlopsor között, volt felállítva a ravatal, mely négy egymásra rakott emelvényből áll. A padlót az oszlopok, a falak, valamint a főlépcső, továbbá a corridor fekete posztóval van bevonva s Vörösmartynak , az elhunyt barátjának fehér márványszobra áll a corridor mellett. Fekete fali szőnyeg, nagy kereszttel a közepén, fedte a középhajó hátterében kiemelkedő lépcsőházi falat s összhangzatosan rekesztette be a gyászdecoratiót. A koporsót a csarnokba vitték s ráhelyezték a ravatalra. Az állvány igen magas volt s csak mikor a koporsó rajta feküdt, akkor tapasztalták, hogy a látogatók nem is láthatnák ily formán a halott vonásait. Ekkor a koporsót leemelték újra s az állvány legfelső emelvényét levették, mire aztán minden rendbe lett hozva, ámbár a koporsó így is magasabban fekszik kissé kelleténél. Mikor ez megvolt, akkor a külső fedelet levették s az üvegfedelen át tisztán meglátszott a halott ábrázata és melle, melyen keresztet tartó kezei nyugszanak. E pereiben a koporsó körül levők levették lövegeiket, többen letérdeltek a ravatal előtt s imádkoztak. Aztán a külső fedél ismét feltétetvén, azzal az áthelyezés ténye véget ért.* A ravatal helye teljesen feldíszítve, nagy benyomást tesz a látogatókra. Már kívül, a nagy kapuval szemben, a folyosó emeletén megragadó gyászcsoport áll nemzeti zászlókból és gyászlobogókból. A folyosó be van vonva fekete lepellel. Magában a csarnokban gyászszínbe burvák a falak és oszlopok. A csarnok közepén áll a ravatal, száz gyertya körülte, elől két oszlop, azokon lobogó lángok. A ravatalon s az oszlopokon köröskörül a gyászleplen Deák czimere. Félkar, mely ir, s fölül is félkar, mely buzogányt tart. A czimeren alul Deák neve, és születésének valamint halálának évszáma és napja. Az ajtóval szemben felállittattak csoportos rendben az ország és a törvényhatóságok zászlói, az oszlopokra pedig helyeztettek a koszorúk. * A csarnok holnap s holnapután 9—5 órák közt lesz nyitva a közönség számára. A bemenet a Kisfaludy termen át történik. A látogatókat egyenkint bocsátják be. A gyászszertartás rendje. Az országgyűlés kebeléből kiküldött végrehajtó bizottság, mely a temetés rendezésének feladatával jön megbízva tegnap este héttől kilencz óráig tartott ülésében mindenekelőtt Trefort közoktatási miniszter jelentette be, hogy az ország prímásától válasz érkezett, melyben tudatja, hogy roszulléte miatt a temetési gyászszertartást nem végezheti, a gyászmisére azonban reméli, hogy lejöhet. Jelenti továbbá a miniszter, hogy a kalocsai érsektől kapott választ, ki betegsége miatt szintén nem vehet részt a gyászszertartáson; ennélfogva a temetési szertartás végzésére Samassa József egri érsek kéretett fel. A végrehajtó bizottság jelenti, hogy a városi biz. tagokkal együtt megtekintvén a temetőt, elfogadandónak javasolják a főváros által kijelölt azon sírboltot, mely a második kapuval szemben a Batthyány síremléktől nem messze, körülbelől a temető közepén fekszik, senki nevére nincs írva, a város tulajdonát képezi, s mely állandó sírhelyül felajánltatott, közelében egy kápolna van, mely a temetés alkalmával feldiszittetik. A javaslat elfogadtatott. Jelenti a bizottság továbbá, hogy sikerült már alkalmas koporsót találnia. A bizottság egyszersmind bejelenti szervezetét, hogy miképen helyeztessenek el a temetési szertartás alkalmával a testületek, intézetek és egyesületek küldöttségei az akadémia oszlopcsarnokában. A javaslat szerint az országgyűlés tagjai a csarnok emeltebb folyosóján, a csarnokban lent pedig a hatóságok, egyesületek és intézetek küldöttségének csak bizonyos mérsékelt számú tagjai foglalnak helyet, mert a tér szűke valamennyit nem fogadhatja be. Hosszabb eszmecsere után sajnálattal kimondja a bizottság, hogy a nőegyesületek és a képviselők nejeinek a csarnok szűk volta miatt helyet nem jelölhet ki. Móricz Pál felajánlja a szabadelvű kör erkélyét a nők számára. A ravatal kedden és szerdán d. e. 9 órától d. u. 5-ig a közönség számára, mely az akadémia kis kapuján bebocsáttatik, megtekinthető lesz. Zsedényi Ede azon indítványa, hogy az országgyűlés tagjai testületileg vonuljanak be az akadémiába, a zord téli idő az utczai nagyközönség és egyéb, nehézségek miatt mellőztetvén, abban történt megállapodás, hogy a bevonulásra a Béla utczát tartja nyitva a rendőrség, ezen átmennek az országgyűlés tagjai úgy, hogy 10 órára az akadémia nagy termében legyenek, a többi testületek tagjai pedig a nagy kapun át. A menet az akadémiától a fürdőutczán át a váczi úton a Deák tér érintésével az országútról a kerepesi útra kanyarodik be. A menetet a két ház jegyzői nyitják meg, ezután jönnek az egyesületek intézetek, hatóságok, Zala megye és Budapest főváros küldöttsége, a honvédség tisztikara, ezután az egyházi személyzet, a halottas díszfogat; ezután az elhunyt rokonai, a miniszterelnök, a kormány és a két ház elnökeinek vezetése alatt a törvényhozás tagjai. Utána a nagyközönség. A koporsó gyásszalagjait a kormány, a főváros képviselői és az országgyűlés tagjai fogják. Úgy a csarnokban, mint a menetnél a rendet díszruhába öltözött 12 képviselő és 4 főrendi tag tartja fen; ezenkívül kétszáz egyetemi ifjú ajánlkozott.* A gyászszertartás rendjét következő hivatalos hirdetményben teszi közzé a végrehajtó bizottság. Deák Ferencz elhunyta folytán az országgyűlés által megtartatni határozott gyásztisztelet rendéről. 1. A boldogultnak hült tetemei a m. tud. akadémia palotájának csarnokában felállított ravatalon február hó 1-én és 2-án naponkint reggeli 9 órától délutáni 5 óráig lesznek közszemlére kitéve. 2. A gyászünnepély ugyancsak az akadémia csarnokában február hó 3-án délelőtti 11 órakor veszi kezdetét. Ez alkalommal: a) az országgyűlés két házának tagjai az igazoló jegy felmutatása mellett délelőtt 10 órakor gyűlnek össze az akadémia épületébe. b) A hatóságok testületek, egyletek és intézeteknek belépti jeggyel ellátott küldöttségi tagjai pedig '211-kor közvetlenül az akadémia csarnokába fognak bebocsátatni. c) Az igazoló és belépti jegyek február 1-én délután 2—5-ig és 2-án d. e. 10—2-ig, és délután 3—6-ig vehetők át, a képviselőház háznagyi irodájában ; d) a jegyekkel ellátottak a Nádor- és Bélautczán át jutnak az akadémia épületéhez. Itt az országgyűlés tagjai az akadémia utczában levő kapun, a többiek a főbejárásnál jutnak helyeikre. e) a hatóságok, egyletek intézetek és testületek többi tagjai az akadémia előtti téren foglalnak helyet, azon sorrendben, amelyben a menetnél fognak részt venni. Ezen részükre kijelölt és fentartott helyre, a Dorottya-utczán át jutnak el, a részükre a fennebb megjelölt helyen és időben kiszolgáltatandó jegyek felmutatása mellett. 3. A gyászmenet az akadémia épületétől a fürdő-utczán a váczi körúton, a Deák Ferencz tér érintésével a Károly-körúton és a kerepesi uton végig, a következő rendben vonul a köztemetőbe. a) Az országgyűlés két házának jegyzői; b) az intézetek, testületek és egyletek, c) a hatóságok. d) Zala megye és Budapest főváros küldöttjei. e) a cs. és kir. hadsereg és a m. kir. honvédség tisztikarának tagjai. f) az egyházi személyzet. g) a halottas díszfogat (a koporsó 12 szalagját a kormánynak és az országgyűlés két házának tagjai felváltva viendik.) h) az elhunytnak rokonai. i) a miniszterek. k) az elnökök vezérlete alatt az országgyűlés két házának tagjai. 1) a végtisztelethez járuló közönség. 4. A köztemetőbe a menet a 2-ik kapun vonul be a halottas díszfogat előtt menő hatósági, egyleti intézeti és testületi tagok a sirkápolna felé vezető út két oldalán úgy foglalnak helyet ,hogy az átmenet szabad legyen. A sirkápolna körül elkülönített térre, csakis az akadémia csarnokába való belépéshez kapott jegy felmutatása mellett lehetene bejutni. 5. Az engesztelő szt. mise áldozat február bő 5-én délelőtti 10 órakor fog a belvárosi plébánia templomban megtartatni, melyre az országgyűlés két háza tagjainak valamint a hatóságok, intézetek egyletek testületek küldöttjeinek számára a képviselőház háznagyi hivatalában február 4-én d. e. 10 —2-ig és délután 4—6-ig jegyek fognak kiszolgáltatni. A templomba való belépés csak is ezen jegyek felmutatása mellett engedtetik meg. 6. Felkéretik a közönség, hogy a rendfentartásával megbízott és külön jelvénnyel ellátott közegek intézkedéseihez alkalmazkodni és ezen közegeket működésükben lehetőségig támogatni szíveskedjék. 7. A rendőri intézkedések részletei a végrehajtó bizottság hozzájárulásával a főkapitány által külön fognak közzé tétetni. Budapesten, 1876 január 31-én. Az országgyűlés két háza által kiküldött bizottság. London, január 26. (Eredeti tudósítás.) E becses lapok ma ide érkezett számában „A czimeres jószágról“ fölirat alatt ezeket olvasom : „Amerikai élő ökröket szándékozik egy vállalkozó Bécsbe szállítani stb. Londonba már több idő óta szállítanak, az uj világból élő marhákat“ — Egy szót sem vesztegetnék ezen czimeres jószágra, jobban mondva „szarvas humbugra,“ ha nem látnám, hogy a lajtbantuli sógorok még ily madárijesztővel is képzelnek elriaszthatni bennünket a külön vámterület melletti izgatástól. Hát mindenek előtt nézzük a felhozott tényt. Londonba soha egy élő ökröt sem szállítottak az új világból. Jött igenis két ily szállítmány Liverpoolba, egyike a La Plata vidékéről (Délamerikából) a másik Texasból. Kísérlet volt, de oly silány sikerrel, hogy a merész vállalkozóknak nem lehete kedvök az üzlet folytatására. Nagy része az állatoknak (Texasból lovakat is hoztak) útközben elhullott, s amely ökrök életben megérkeztek, oly nyomorult állapotban szállíttattak partra, hogy hetekig kellett tartani s etetni, míg újra lábra kaphattak. Azóta egy uj találmánnyal lépett föl egy texasi ember Londonban, mely szerint a szállító hajók akként volnának berendezve, hogy az állatok mentve lennének a tengeri betegségtől, s viharos időben is etethetők s itathatók lennének. Az inventor be is mutatá találmányát rajzban és mintában egy nagy meetingnek, melyen magam is jelen voltam, s melyen De Winton őrnagy (az itteni „Magyar Egylet“ választmányának egyik tagja) elnökölt. — Az elnök meleg szavakban kiemelő, mily nagy jótétemény volna az, kivált a szegény munkás néposztályra nézve, ha ily módon az itteni klímában oly nélkülözhetlen olcsó hús eledelhez juthatna. Ennek következtében több jelen volt népbarát azonnal comitébe lépett, és társaságot alakított a terv kivitelére. S pár héttel ezelőtt a társaság a nagyközönség elébe is lépett prospektusával. — Akadt is néhány jólelkü népbarát, kik nem nyerészkedési vágyból, hanem csupa philanthropiából aláírtak a részvényekre — a bejött pénz alig fedezhette a hirdetményi s nyomtatási költségeket. — Már hiába, philanthropias Patriotismus, nyereségre való kilátás nélkül, soha és sehol nem indíthattak meg sikeres üzletet. De ha meg is indulna ezen vállalat, már annál fogva sem sikerülhetne, mert egy újabb gyakorlatibb vállalat vágta be az útját. Karácsony óta ugyanis minden héten nagyobb írishús szállítmányok érkeznek ide Newyorkból. A hús jég nélkül csupán száraz hideg levegő által (the cold dry air process) tartotik fris állapotban. Ezen száraz hideg levegő pedig akként állíttatik elő, hogy egy bizonyos savanyt (ez pedig az inventor titka) egy érer lemezen elpárologtatnak, s ekként a hús anélkül, hogy egészen megfagyna, hasön is frisen marad. Múlt szombaton 150 göböly és 200 sertés busa érkezett meg ily állapotban Liverpoolba, honnan rögtön ide szállíttatott, és hat hét óta összesen már 300 tonna (azaz 300,000 kilo) ily bus jött a londoni vásárra. Ekként tehát semmi szükség többé az annyi állatkínzással és veszteséggel járó élő marha szállításra. Aztán merő képtelenség csak föl is tenni, hogy a Liverpoolba Texasból érkezett elcsigázott s félig éhenhalt ökör, újra hajón Hamburgba s onnan megint vasúton Bécsbe szállittassák — s annak a pecsenyéjét egyék meg a jó bécsiek. S minthogy már benne vagyunk a hus-kérdésben, megemlítem még, hogy egy itteni társaság: The Continental Traders Company, folyvást hirdeti, hogy jeges vasúti kocsikban rendesen fris bus szállitmányokat hozat ide ... . Bécsből! Hogy tetszik ? Ez ugyanaz a társaság, melynek auspiciuma alatt Pongrácz István gróf Kolozsvárit megkezdte a bus conserválást. — Kérdeztem a vezérigazgatót, Schrö-