Egyetértés, 1876. március (10. évfolyam, 49-74. szám)
1876-03-22 / 67. szám
négy polgár — két magyar, egy román, egy német kérte az orvoslást — s midőn sérelmeiket előadták, a miniszter úgy nyilatkozott: „neki sok dolga van, minden apróságos bajt meg nem orvosolhat.“ Ennek eredményéül a szász képviselőket a parlament igazolta, Brassó és vidéke 60,000 román és magyar lakossága képviseletlen maradt, a küldöttek Pestről a vereségnek még fokozásával tértek vissza, bizalmuk elveszett a kormányban, a két magyar hű Deák-párti küldöttből ellenzéki lett, a román küldött és párthívei, akik az aktivista párthoz tartoztak és kezet fogtak a magyarokkal, látva, hogy a kormány a szászok kedvéért még a magyarokat is cserben hagyja, s az ő üldözőiket pártolja, a magyarokkal kötött szövetségtől elhültek, a kormánytól nem várnak semmit, s nem remélhető többé közöttünk bármily fontos közügyben az egyhamar való kézfogás. És ez nagy fontosságú tény a brassói magyar és román közállapotokra nézve. Mert a kormánynak tudnia kell azt, hogy az úgynevezett aktivista román mozgalom legelsőben innen indult meg. Az erdélyrészi románságnak itt igen tekintélyes értelmisége van, kiknek politikai nézeteit Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Nagy-Szebenben a románok figyelembe veszik s többnyire követik. Sőt ennek a görög nem egyesült egyházra is nagy a befolyása. Ha a kormány a brassóiak sérelmét orvosolja, ennek kifelé is jó hatása leendő. Az itteniek elbeszélték volna Romániában élő véreiknek, hogy a magyar kormány őket törvényes ügyekben védte, sérelmüket orvosolta s ez nagy erkölcsi értékű, irányunkban kiengesztelő hatású lett volna, így ez idő szerint a bennünk helyezett bizalom igen meg van ingatva, ezt Brassóban higgadtabb Deák-pártiak is így fogják fel és nyilván beszélik. A legfőbb — a parlamenti tér — tehát a szászoké lett. De ők a térfoglalást egy idő óta rendszeresen űzik a társadalmi és politikai élet minden terén, kormányunk azt mégsem látja, mert mindenben kezökre látszik dolgozni. Az absolutismus korszakában a Brassóban székelő közhivataloknál több tehetséges buzgó magyar volt alkalmazva, mint most. Most azokat, akiket a halhatatlan érdemű Eötvös és a korábbi miniszterek a Királyföldön kitünőbb állomásokra helyeztettek, valamely hatalom és láthatlan befolyás lassanként mind eltávolítja. Egy magyar tisztviselőt azért tétettek el, hogy egy német nyugtát törvényszegőleg nem likuidált; a másikat, hogy egyik országos képviselője adóhátralékért végrehajtást vitetett; a tanfelügyelőt azért rendelték el, mert a magyar érdekeknek barátja s a népoktatási és nyelvi törvénynek bátor védelmezője volt, helyébe szászt rendeltek, Beszterczen és Szász-Régenen kivül egész Királyföldre kiterjedő hatósággal. Ez a „Provincia Cibiniensis,“ uj vívmánya, és közeledés ahoz, hogy a magyar államban ismét egy uj állam — Status in Statu — alakuljon, pedig egy tanfelügyelőtől — minden egyébtől eltekintve — akkora területen, a törvénytől tisztán megrendelt évenkénti negyven évnegyedes gyűlés megtartását sem követelni, sem neki azt eszközölni nem lehet. Azonban a Királyföldről a magyar tisztviselők egymás után pusztulnak ki. A czél ez s már csaknem el van érve. De világos ellentállási törekvések is constatálhatók. Báró Eötvös még 1869-ben megrendelte, hogy Brassó város községi iskolát állítson a magyarok és románok által lakott városrészeknek; a város nem teljesítette, húzta halasztotta a dolgot. Pauler miniszter időhatárt tűzetett ki a szász ispánnal 1000 frt büntetés terhe alatt. Ekkor azt vetették ellene, hogy ők a népnevelési iskolai törvényt nem tartják jónak, s azt eltöröltetni kérik a helyett, hogy szabványát teljesítsék. Valóban szász honfitársaink a magyar alkotmányt őszintén ma sem ismerik el, legalább nem minden viszonyok között. Az ő iskolai törvények például az általuk ennek előtte jó idővel alkotott „Schulordnung.“ Ez szabályozza náluk a közoktatást és nevelést, mely megengedi, hogy az ő íróik tankönyveikben Erdélyt ma is „Kronland“-nak írják, tanáraik annak tanítsák, mely megengedi, hogy a szász iskolákban Magyarország története helyett Németországé és Austriáé, Erdélyé helyett a „Geschichte der Sachsen“ és „Roth halála története“ tanítassék prózában és versben; „Tageblatt“-sok rendszeres ellenzéket képez minden kormányi intézkedés ellenében, ami az ő privilegizált független önállóságukat érinti. Mindezek tények, valamint az a kormánynak ezekkel szemben való kímélő eljárása is. Hátra van még a brassói iskolai állapotokat vennem vizsgálat alá s kimutatnom, hogy a társadalmi és politikai életben mutatkozó ezen jelenségeknek magyarázata mind a szászok exclusiv kiváltságos irányú tanítási és nevelési rendszerében van, s hogy a magyar kormány előtt fontosabb teendő alig lehet, mint a közoktatási törvényt közöttük is alkalmazni s a magyar és román népet ifjúságaik önkiképzése végett a törvény által megszabott elemi, polgári, és felsőbb gymnasiumi iskolák jótéteményében halogatás nélkül részeltetni, hogy az, szász testvérével a közmivelődés terén idővel versenyezhessen. Brassónak erre elég alapja van, öniskoláia bőven költ, juttasson ezeknek is, ezt kívánja a jogegyenlőség és igazság. ORSZÁGGYŰLÉS. I. A képviselőim mai ülésén letárgyalta a közoktatásról szóló törvényjavaslatot. Nagyobb vitára adott alkalmat a 9. §., melyre nézve Szivák oly módositványt adott be, mely az 1868. 38. t. sz. szellemével homlokegyenest ellenkezik. Ezen vitában részt vettek pártunk részéről Irányi, ki egy külön módositványt nyújtott be az iránt, hogy az iskolaszékekben a tanítók képviselve legyenek. Madarász József erősen támadta meg Szivák javaslatát és annak ellenében hivatkozott az 1838. 47. §-ra. Legjobban megzavarta azonban a vita Trefort minisztert, ki előbb kijelenté, hogy Szivák módosítását elfogadja, utóbb pedig midőn látta, hogy körülbelül maga marad annak indítványa mellett, ő is fordított egyet és kijelenté, hogy a módosítvány indokait nem helyesli, és attól eláll. A 9. §. végre Gorove indítványára a központi bizottsághoz utasíttatott újabb szövegezés végett. Pártunk részéről beszéltek még a mai tárgyalás folyama alatt Hegyessi és Hegedűs, míg a kormánypárt részéről Baross Gábor, Heruts, Paczolay, Zsedényi, a szélsőjobb részéről pedig Kállai Béni és Zichy gr. szólottak. II. A képviselőház ülése márczius 21-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Kormány részéről jelen vannak Tisza, Szende, Trefort és Simonyi miniszterek. Elnök az ülést 10 órakor megnyitván, múlt ülés j könyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja Doboka megye feliratát az önálló magyar nemzeti bank felállítása és a birtokviszonyok rendezése iránt. Napirenden van a közoktatásügyi tvjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 6. §. bekezdése és első pontja észrevétel nélkül elfogadtatik. — Olvastatik a 2-dik pont. Kállay Béni a következő módosítványt nyújtja be : a 2-dik pontba tétessék még az, hogy a közigazgatási bizottság intézkedik az iránt is, hogy a községi és felekezeti iskolaszékek azon intézkedéseinek, melyek saját hatáskörüket túl nem lépik, a törvényhatósági tisztviselők érvényt szerezzenek. — Molnár Aladár előadó ellenzi e módosítást. — Zichy N. gr. elfogadja azt. — A ház az eredeti szerkezetet fogadja el. Baross Gábor a 2-ik és 3 pont közé egy uj pontot kiván felvétetni, mely arról intézkedik, hogy a községi elöljárók a tanköteles gyermekek számát minden évben összeírják és az iskolai hatóságnak fölterjesszék. — Molnár felszólalása után ez indítvány elfogadtatott. —■ A 4—6 pontok elfogadtatnak. Olvastatik a 7. §. 1-ső pontja, Hegyessy Márton. A közigazgatási bizottságról szóló törvény 59. §-a azt mondja, hogy a közigazgatási bizottság határozatai ellen, ha azok másodfokon hozatnak, csak azon esetben van további felfolyamodásnak helye, ha ezen másodfokon hozott határozat eltér az első fokon hozott határozattól. A törvényeket összefüggésben és öszhangban óhajtván meghozatni, másrészről pedig a haszontalan felebbezésektől s ennek következtében beállható munkaveszteségektől megkímélni óhajtván a minisztériumot, indítványozza, hogy másodfokon hozott határozat ellen csak azon esetben lehessen felfolyamodni, ha ezen határozat az első fokon hozott határozattól eltér. Molnár előadó valamint a ház elfogadja a módosítást , és a 2-ik pontot. A 3-ik pontnál Remete Géza lényegtelen módosítást nyújt be, melyet Molnár előadó ellenez. — Hérich az iránt ad le módosítást, hogy a tanító vallástalanságáért hivatalából előmozdítassék. — A ház az eredeti szerkezetet fogadja el. Olvastatik a 4-ik pont. Baross Gábor indítványozza, miszerint az első bekezdés után az tétessék, hogy a tanító ellen folyamatban levő vizsgálaton a tanfelügyelő vagy segédje jogosítva van megjelenni. Indítványozza továbbá, miszerint a vizsgálat eredménye a tanügyminiszterhez felterjesztessék. Molnár előadó szerint ezen módosítások világosabban fejezik ki azt, ami az eredeti szövegben foglaltatik ezért elfogadja azt. — A ház is elfogadja a módosításokat. — Az 5. pont, valamint a 8. §. változatlanul elfogadtatik. A 9. §-nál Kállay Béni stiláris módosítást nyújt be. — Szivák Imre a következő módosítást nyújtja be: A 9. §. második bekezdésének végéhez tétessék. Azon hitközségek, illetőleg felekezetekre nézve, melyek képviseleti szervezettel nem bírnak, az ezt tényleg pótló közegek tekintetében a fenálló gyakorlat fentartatik. Azon hitközségek, illetőleg felekezetek pedig, melyeknél az iskolaszék teendőinek ellátására az eddigi gyakorlat szerint szervezett közegek vannak, ezeket mint felekezeti iskolaszékeket működésükben jövőre is meghagyhatják. Irányi Dánielnek a 3-ik kikezdésre van észrevétele. Ezen kikezdés szerint ugyanis a polgári iskolaszéknek a választott tagokon kívül minden hitfelekezetbeli rendes lelkész, azonkívül pedig a tanító, vagy ahol több tanító van, a tanítótestület egy képviselője szavazattal bíró tagjai, csak ott ahol 20-nál több tanító van, választhat a tanítótestület két képviselőt. Ezen rendelkezés is azt mutatja, hogy igen czélszerű lenne a közoktatásügyi tárczát a vallásügyitől elválasztani. Mert azon alárendeltség, melynek itt is kifejezést ad a szerkezet, alárendeltsége a tanítóknak, véleménye szerint onnan következik, hogy a miniszter azt tartja: „ecclesia praecedit“, úgy bánván a maga két gyermekével, mint azon apa, aki egyik számára majorátust alapít, a másikat pedig kis apanageval szokta kielégíteni. (Derültség.) Nem akarja szóló a hitfelekezetbeli lelkészeket az iskolaszékből kizárni, igen jól tudván, hogy azoknak jelenléte az iskolaszékekben szükséges. De midőn azt elismeri, lehetetlen, hogy fel ne akadjon azon aránytalanságon, amely a lelkészek és tanítók közt fog létezni e törvényjavaslat értelmében az iskolaszékben. Annálfogva azt indítványozza, hogy ezen kikezdés oda módosítassék, hogy ott ahol 1-nél több tanító van, már két képviselőt választhasson a tanító testület; a hol pedig 30-nál is több tanító létez, ott 3-at választhasson. Vannak községek hol 3—4 sőt 5. hitfelekezet is létez, s mindegyiknek van rendes lelkésze s ott mindamellett, hogy 5. lelkész fog ülni az iskolaszékben, ha a tanítók száma nem haladja meg a 20-at, mégis egy tanító lesz az iskolaszékben, aki a tanítás érdekeit mint szakértő előmozdíthassa. Hibát talál abban is szóló, hogy a leánytanítók is mindenesetre beválasztathassanak az iskolaszékbe és pedig nemre tekintet nélkül. Mert ha azt akarjuk, hogy a leány nevelés is előmozdutlassék, akkor lehetetlen kizárni azon közegeket, melyek a leány neveléssel foglalkoznak, akár legyenek azok férfiak, akár asszonyok. Ehhez képest a következő módosítványt nyújtja be: „Ahol az iskola községben 10 tanító van, a tanítók maguk közül két képviselőt, ahol pedig a tanítók száma a 30-at meghaladja, 3-at válasszanak, akiknek egyike ott ahol leánytanító, vagy tanítók vannak, ez utóbbiak közül nemre való tekintet nélkül választandó. Zsedényi Ede Szivák módosítást pártolja. Trefort Ágoston miniszter helyesnek találja Szivák Imre módosítását és motivatióját is és kéri azt elfogadni. Hegedűs László szerint minden egyháznak legfőbb joga az, hogy maga határozza el, hogy micsoda alkotmányt adjon magának, micsoda szerkezet szerint igazgattassák. Jól tudja, hogy vannak egyházak — és ilyen a katholika egyház is — mely nem a községi alapon épült fel, de bármennyire igaz is ez, a törvény ezen rendelkezése mégsem lehet rájuk nézve sérelmes, sőt mivel e pont által különösen a szülők jogát látja megvédve, azt kívánja, hogy tartassák meg az eredeti szöveg. (Helyeslés.) Ezután Zsedényi beszédére tesz néhány észrevételt és ismételve kijelenti, hogy az eredeti szerkezetet pártolja. Madarász József sajnálja, hogy a közoktatásügyi miniszter Szivák módosítását elfogadta, mely ellenkezik a közp. bizottság által előterjesztett nézettel, — mely az 1868. 38-dik törvényczikk kifolyása. Az 1868. 38. t. sz. 47. §-a azt mondja, hogy : „a hitfelekezetek mindazon hitközségekben, hol híveik laknak, saját erejükből tarthatnak fenn és állíthatnak nyilvános népoktatási intézeteket és ily tanintézetek felállítására, fentartására híveik anyagi hozzájárulását saját képviselő testületek által meghatározandó módon és arányban, valamint eddig, úgy ezentúl is igénybe vehetik. „Tehát a képv. testületek befolyását azon arány határozza meg, melyben az anyagi hozzájárulás történik“. Azonban azt mondja továbbá az illető törvény: „Azon intézetekben a tanárokat és tanítókat maguk választhatják, azok fizetését maguk határozhatják s a tankönyveket maguk szabhatják meg“. A tanítási rendszer és módszer iránt a 48. §. intézkedik bizonyos feltételek alatt. De ha Szivák módosítása elfogadtatik s akkor megszüntettetik az 1868. 38. t. ez. ezen világos, ezen előrehaladó, ezen minden egyes hitközség, minden tagjainak egyéni szabadságát biztositó rendelkezése. — Szóló óhajtja, hogy mindenki tehetsége szerint hozzájáruljon a tanintézetek fentartásához. És ha ezen jog elvétetnék, ez határozottan visszalépés és megváltoztatása lenne az 1868. 38. t. sz. 14 §-ának, és szóló azt tartja, hogy ily helyzetben nem kell a már hozott törvényt felforgatni, de az a mi az eredeti szerkezetben benne van, nem felforgatása az 1868. törvénynek, hanem annak módosítása, az pedig ami a módosítványban foglaltatik, nem fenntartása annak, hanem felforgatása. Azért kéri a házat, hogy ez ügyet jól megfontolja, mindnyájan készek arra, hogy minden hitközségtől egyházi, és politikai áldozat és odaadás kívántatik ; de hogy elvetessék azon jog, hogy maga nézhessen bele a hitközség minden tagja a tankönyvek és tanmódszer megállapítása rendjébe, ezt nem tartja sem a mai haladó kor, sem az 1868. törvény szellemével megegyeztethetőnek. Trefort nem érti előtte szólót, ezen módosítást szóló nem visszalépésnek, hanem haladásnak tartja, épen azért elfogadtatni kívánja ezt. — Paczolay János azon irány ellen tiltakozik, mely itt a házban nyilvánul, ha az állam és egyház közötti viszony rendeztetni fog, megköveteli szóló, hogy a katholikusok ép úgy bírjanak autonómiával, mint a többi vallásfelekezetek. Molnár Aladár szerint Irányi módosítása nem ellenkezik a központi bizottság szövegezésével, Szivák módosítását azonban kifogásolja, azt mellőztetni kéri. Trefort miniszter kijelenti, hogy Szivák eszméit elfogadja, de az indokolást nem. — Gorove a központi bizottsághoz kívánja újabb szövegezés végett a §-t utasítatni. A ház ez utóbbi indítványt fogadja el. Várady Gábor szerint a 9. §: nincs oly összefüggésben az utána következő szakaszokkal hogy azokat tárgyalni nem lehetne. — Kállay Béni előtte szólóval ellenkező nézetben van. — Molnár Aladár előadó tárgyalni kívánja tovább a javaslatot. — Kende Péter Kállay, Szivák Várady nézetéhez csatlakozik. — Zichy Nándor gr. felszólalása után a ház a tárgyalás folytatása mellett szavaz. A 10—12. §§-ok változatlanul elfogadtatnak. Olvastatik a 13. §. első pontja. Plachy Bertalan az iskolaszék teendői közé kívánja felvétetni azt is, hogy felügyeljen arra, hogy a tanítók illetéket pontosan kiszolgáltassanak. Berzeviczy Egyed e § 7-ik pontja azt mondja, hogy a mulasztók szülői vagy gondviselői első ízben megiitetnek, másodízben pedig a mulasztók jegyzéke büntetés végett a községi elöljárókhoz terjesztessék. Szaló azt indítványozza, hogy nem rendezett tanácsú községben ezen jegyzék a közigazgatási tisztviselőnek küldessék meg. Irányi Dániel, az 1868. XXXVIII. t. cz. ugyanis jelesül 121. §-ában azt mondja, hogy az iskolai szék a szülőket, ha gyermekeiket rendesen iskolába nem járatják első ízben meginti, azontúl pedig a mulasztóknak jegyzékét a bíróságnak adja át. Eszerint tehát a mulasztó szülőket a bíróság megbünteti. A jelen törvényjavaslat ama t. sz. 121. §-át megváltoztatja anélkül azonban, hogy meghatározná, hogy a büntetés kiszabása kit illet. E törvényjavaslat erre nézve ugyanis azt mondja, hogy: „a mulasztók szülőit vagy gondviselőit első ízben meginti, azután a mulasztások jegyzékét legalább minden két hétben a községi elöljáróságnak a büntetések végrehajtása végett átadja. Az 1868. törvény szerint a birónak kellett ezen büntetést kiszabni. Szóló nem tartja czélszerünek ezt a nehézkes eljárást, de azt múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy meg legyen mondva, ki szabja ki a büntetést. Mert nem elég e jegyzéket átküldeni. Szaló azt gondolja, nehogy kétszeres munka végeztessék, az egyik az iskolaszékkel, a másik az elöljárósággal. Az iskolaszéket kellene fölruházni azon joggal, hogy miután kihallgatta a mulasztó szülőket, egyszersmind a törvényben meghatározott büntetéseket is alkalmazza reájuk és a mulasztások jegyzékét azután a kiszabott büntetésekkel együtt az elöljáróságnak küldje át. Ehhez képest a 13. §. 8. kikezdését ekként kéri módosíttatni. „A mulasztók szüleit vagy gondnokait első ízben meginti, azután a mulasztások jegyzékét az illetők meghallgatása után esetleg kiszabott törvényes büntetésekkel együtt, ezeknek végrehajtása végett legalább minden két hétben a községi elöljáróságnak átküldi.“ Hegyessy Márton mindenekelőtt kijelenti, hogy elfogadja Irányi módosítását. Azután az 1-ső pont utolsó bekezdésére vonatkozó két módosítást nyújt és pedig, hogy a félremagyarázások elkerültessenek, az utolsó bekezdést két bekezdésre kívánja átváltoztatni, melyek közöl az első e kép szólana: „az iskolaszék a gondnoktól számot kér s számadásait megvizsgálja“ a második pedig így: „végre eljárásáról évenkint legalább két ízben, sürgős és fontosabb esetekben többször is jelentést tesz a községnek.“ Molnár felszólalása után a 7-ik bekezdés az ő módosításával fogadtatott el. A 10. pont Plachy, a 13. Molnár módosításával fogadtatik el. A 2. §-nál Kállay Béni stiláris módosítást nyújt be. P. Szathmáry Károly a központi bizottsághoz kívánja utasítani e §t. — Molnár előadó felszólalása után a ház Kállay módosításával fogadja el a pontot. A 14. §-nál Szluha Ágost indítványozza, hogy a kormány legyen jogosítva egyes városoknál úgy intézkedni, miszerint az iskolai kiadások a közpénztárból fedeztessenek. — Molnár előadó nem ellenzi ez indítványt, melyet a ház elfogad. — A 15. §. elfogadtatik. Olvastatik a 16. §. Schwarcz Gyula e §-hoz a következő módosítást nyújtja be: „A bizottság szervezését a fővárosi törvényhatóság szabályrendelettel akkép állapítja meg, hogy abban a fővárosi községi tanácsok és tanítónők képviselve legyenek, üléseiken a kellő felvilágosítások megadása végett a fővárosi kerületi tanfelügyelő, vagy annak helyettese részt vehessen.“ A ház elfogadja ezen módosítást a Molnár előadó által indítványozott új §. pedig a központi bizottsághoz utasíttatik. A 17. §, elfogadtatván, ezzel befejeztetett e törvényjavaslat tárgyalása. Következik Simonyi miniszter válasza Markoth János és Ráth Károly interpellációira. Markothhak azt feleli, hogy az erdőpusztítás megakadályozása végett tjavaslatot fog benyújtani. Ráthnak azt feleli, hogy a kereskedelmi törvény módosítása tárgyában egy szakférfiakból álló tanácskozmányt fog összehívni és ha szükséges volna annak idején tjavaslatot fog benyújtani. A ház tudomásul veszi mindkét választ. A holnapi ülés napirendjére a Királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslat tűzetett ki. Ha ez bevégeztetnék, következnék az állandó pénzügyi bizottság jelentése a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat szövegében a főrendiház által tett módosításokról. A szabályszerű időben pedig az interpellációk megtétele. Ülés vége d. u. 1 óra 40 percz. újabb terheket rovunk rájuk anyagi díjazásukról is méltányosan gondoskodjunk. Mert a törvény által megszabott 300 frtnyi évi fizetés oly csekély, hogy abból családos ember meg nem élhet. Az anyagi küzdelmek elvonják a néptanítót azon hivatástól, hogy a szaktudományok tanulására fordítsa üres idejét. Azonban mindaddig, míg az általános lefegyverzés eszméje Európában diadalt nem ül, az államoknak sok pénze népnevelésre nem lehet, mert az emberiség gyilkoló gépekre és nagyszámú hadseregek tartására sokkal többet költenek mint az iskolákra és a tanító képezdékre. Sajnos hogy ez így van. Helly J. képviselőtársamnak érveléseire azt kívánom felelni, hogy ennek az állapotnak a hibás politikai rendszer az oka. Ha Helly J. képviselőtársam felemlíti azt, hogy Magyarországban épen a népnevelésre nincsen pénz, nem látom akkor helyesnek azon érvelését, hogy épen képviselőtársam támadja meg az önkormányzatot és a felekezeti iskolákat, midőn tudjuk, hogy a protestánsok önkormányzatuknál fogva évek hosszú során át tetemes anyagi áldozatokat fordítottak az iskolákra és átalában a népnevelésre. De ha nézzük azon hatást, amellyel az önkormányzat az iskolákra volt, látjuk, hogy a protestáns felekezeteknél mindig a szabadság és nevelés erős vára volt. Ebből az indokból kiindulva én az önkormányzatot nemcsak, hogy a protestáns hitfelekezeteknél fentartani óhajtom, hanem kívánom, hogy a kath. egyháznak szintén önkormányzata legyen, melynek csak üdvös hatását reménylem a népnevelésre. Plachy Bertalan tisztelt képviselőtársam azt állítja, hogy az államhatalomnak szüksége van tevékenységre, és ezért a törvényjavaslatot, mely a tanfelügyelőket mint tevékeny eszközöket életbe lépteti üdvözli. Én mint az önkormányzat védelmezője, miután maga a kormány által kinevezett tanfelügyelő eszköze a kormány centralisatiónak, miután maga az a kinevezés nincs összhangzásban a felekezetek szabad választási jogával, miután a tanfelügyelő mellőzve a felekezeti hatóságokat, minden nyilvános ellenőrködés nélkül a népnevelésről a kormányhoz terjeszti fel jelentéseit és egyszersmind rendelkezési joga van az iskolák anyagi ügyeire nézve, e tekintetben nem látom az előttünk fekvő törvényjavaslatot az önkormányzattal összhangzásban, melyről a t. közoktatásügyi miniszter úr oly szépen mondotta, hogy törvényjavaslata nem történik a felekezetek autonómiája ellen! Elismerem azt, hogy jó népiskolai törvény által ki lehet jelölni az irányt, melyen a siker felé haladni kell, de nagyon helyesen jegyezte meg Mocsáry Lajos, képviselőtársam, hogy az ország kisebb tankerületekre nincs felosztva, és hogy a járási tanfelügyelők nincsenek életbe léptetve, ezért magától a tanfelügyelőtől nem vár oly üdvös sikert és hatást, mintha a nevelés ügye a megye kezébe tétetnék le. Szükség volna, hogy az ország kisebb tankerületekre felosztassák, de miután én nem reménylem azt, hogy a mostani pénzügyi viszonyok közt oly erőket lehessen alkalmazni, melyek a nevelés ügyének, mint szakférfiak a kisebb kerületekben megfelelni képesek volnának, miután Magyarország pénzügyi viszonyai nem oly rendezettek, hogy segéd tanfelügyelőket díjazhasson; ebből az indokból egyes tanfelügyelőktől nem várom azt a hatást és sikert, melyet a tanfelügyelői intézmény a megyei bizottmány erélyes és lelkes iskolatanács befolyásával előhozhatna. De a tanfelügyelő tagja lévén a közigazgatási bizottságnak, kettős hivatalának nem lesz képes megfelelni. Vagy az egyiket, vagy a másikat nem lesz képes teljesíteni. Kénytelen lesz szakférfiakat, vagy helyettes tanfelügyelőket az iskolák látogatásával megbízni. Ez az államnak új költség szaporodást fog okozni. A mostani rész pénzügyi viszonyok közt nem azon kell gondolkozni, hogy újabb hivatalokat és újabb kiadásokat teremtsünk, nem a felett kell gondolkozni, mi szükséges, hanem azon, mit lehet nélkülözni, mert féltem a nemzetet, hogy a költséges kormányzási rendszer által az adósságok örvényébe sülyed. Ne feledje el a t. kormány és maga a t. miniszterelnök úr, hogy ő ki az önkormányzatnak oly régi tehetséges zászlóvivője, most kezében a hatalom, hogy azt valósítsa most az önkormányzati rendszer a nevelésnél legfontosabb, mely tagadhatlanul szép sikert bizonyított be; emlékezzék meg a kormány Deák Ferencz intő szavaira: „Kövessünk józanabb politikát.“ A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Ostfy István beszéde — a képv. ház márcz. 17-ki ülésén. — T. ház! Magyarország szebb jövőjének alapja a népnevelés. Midőn a nemzet napról-napra nagyobb igényeket támaszt a néptanitók irányában, szükséges, hogy gondoskodjunk arról is, hogy jó néptanítók képeztessenek. Íme a t. képviselőházban ma ismét egy uj eszme merült fel, a melyet Ráday képviselőtársam pendített meg s melyet szivemből üdvözlök. Ez az eszme oly magasztos hogy az a nemzetnek, ha felkaroltatik, nagy üdvére lehet, ezen eszme a testgyakorlatoknak, a katonai tanulmányok fejlesztése és idővel a hadsereg átalakítását czélozza. Íme ismét egy uj eszme, mely eszmének valósítása által uj teher rovatik a néptanítókra. Midőn a nemzet napról-napra többet igényel a néptanítóktól, szükségesnek látom felemlíteni, hogy midőn Budapest, márczius 21. Tisztelt szerkesztő barátom! A „Pesti Napló“ márcz. 18-ki számában olyféle nyilatkozatot tett, mintha én nem akarnám a népnevelést. Az út, melyen a népnevelést fejleszteni kívánom, eltér a törvényjavaslattól, mert én a felekezeti önkormányzatot összhangzatba kívánom hozni a megyei önkormányzattal. Magyarország nincs oly pénzügyi viszonyok közt, hogy az ország kisebb tankerületekre felosztatván az iskolalátogatások rendezésénél kellő számú tanfelügyelőket fizethessen. Hazámat pedig újabb kiadások által az adósságok ösvényébe még inkább belevinni nem akarom. Csupán ennyi az, mint a „Pesti Napló“ tudósítására megjegyezni szükségesnek tartok. Ostffy István, Pest megye évnegyedes közgyűlése. (Első nap, márcz. 21-én.) A hármas megye nagy részét még folyvást fenyegetően megszállva tartó árvíz hatása nagyon meglátszott a mai közgyűlésen, melyen mindössze alig jelent meg 70 — 80 tag, az alispáni évnegyedes jelentés után azonban e szám is felére olvadt le. A jelentés hosszan ecseteli az árvíz pusztításait ; felemlíti, hogy Pócsmegyeren csak egyetlen egy épület nincsen víz alatt, Lőrén, Makádon és Ráczkevén pedig már eddig is több száz ház dűlt össze, Újpesten hatvan épület, köztük hét gyár esett áldozatul stb. E mellett a szántóföldeket elöntött áradat megsemmisíti az őszi vetéseket, és lehetetlenné teszi a tavaszi szántási vetést. Emberélet a megye területén eddig három esett áldozatul, és pedig Monostor, Majosháza és Ráczkeve községekben egy-egy. Az alispán felterjesztést tett a pénzügyminiszterhez azon kéréssel, szüntesse be az adóvégrehajtást a sújtott községekben, mit a miniszter már teljesített is. Felemlíti ezután az alispáni jelentés, hogy a folyó hó elején egy megyei árvíz bizottság alakult, mely azóta ernyedetlen tevékenységet fejt ki az ínségesek segélyezése körül, s továbbá, hogy Fegyveres Ádám, Bauer József, Gagelhoffer József, Valkay Imre és Somody Lajos mérnökök kiküldettek, hogy mihelyt lehetségessé válik, tartsanak szemlét községről-községre, intézkedjenek a közlekedés helyreállítása, a vizek leeresztése, az épületek megvizsgálása s a vízmagasság fixírozása iránt. Végül a jelentés felsorolja az árvízkárosultak javára befolyt adakozásokat, nevezetesen kiemeli, hogy a szomszédos községek temérdek élelmiszereket küldtek az árvízkárosultaknak. A pénzbeli adományok közt első sorban áll, hogy a király adományából a szentendrei sziget részére 1000 frtot, a Csepelszigetnek 3500 frtot, a solti járásnak 3000 frtot, Újpestnek 1000 frtot és Peregközségnek 500 frtot adtak. A főispán felemlíti, hogy a király még nem fejezte be a jótékonyság művét, gondoskodni fog még ezentúl is, nevezetesen a ráczkeveiekről. A magán adományokból most 7466 frt van az ínséges pénztárban. Az ülés folyamában bejelentetett az orsz. nőképző egylet 250 frtnyi adománya a megyei vizkárosultak részére. Kovácsy Gyula kifejti, hogy a legközelebbi áradás által szenvedett városok és falvak kellő időben alkalmazott, aránylag csekély erőt igénylő védmunkálatok által az elpusztulás illetve nagyobb mérvű károktól megóvhatták volna magukat ; továbbá, hogy messze eső időktől lehet csak várni a dunaszabályozás átalános keresztülvitelét és még akkor is szükséges lesz az áradásnak kitett városokat és falvakat felhányt sánczok és gyűrűszerű töltések által megvédeni. — Szaló azt indítványozza, keressék meg a kormány megfelelő számú mérnökök kiküldésére, kik az árterület felvételét és az összes mentési munkák tervezését még ez év nyarán megkezdjék; azután a megye érdekli ttt városai és községei köteleztetnének, hogy önsegély utján az önvédelmi munkákat még ez év folyamában kezdjék meg és szakadatlanul folytassák, amíg csak teljesen el nem készülnek. Rakovszky István ez indítványt elfogadja, de megjegyzi, hogy a megye már 1869-ben jósolta az árvizet azon esetre, ha a soroksári zárgát magában áll és intézkedések nem tétetnek a szigetség megvédésre. Azon kérelmet kívánja a kormányhoz intéztetni, hogy a soroksári töltést építtesse végig az egész Csepelszigeten, a nagy Duna mentében, nehogy a nagy Duna árjai jövőben is ellepjék a szigetet. Halász Boldizsár, ki úgy értette a dolgot, hogy Rakovszky a soroksári zárgát szétbontását kívánja, hevesen kikelt azok ellen, kik a soroksári ág megnyitását kívánják. Ilkey főjegyző megjegyzi, hogy Pest megye sohasem ellenezte a soroksári ág elzárását, megyei hajdúk őrizték a zárgátat , a megye csak azt óhajtotta, hogy a védtöltés a Csepelsziget orránál tovább vezettessék Tass felé. A közgyűlés ezután elfogadta Kovácsy és Rakovszki indítványát és utasította az eddig működött árvízbizottságot, hogy intézze el a segély iránt érkező folyamodványokat és az adományokat ossza szét az árvízkárosultak közt. Ezután Zemplén megye és H.-M.-Vásár belvárosnak a külön vámterület és önálló magyar jegybank tárgyában beérkezett átiratai kerültek tárgyalás alá. — Bossányi a pest megyei „szabadelvű párt“ tegnapi előzetes értekezletén Gulner felszólalására elfogadott azon indítványt terjesztette elő, hogy vegye a közgyűlés ez átiratokat egyszerűen tudomásul azon indokolással, hogy a megye, miután e két fontos tárgy az előkészítés stádiumában van, ne nyilatkozzék azok iránt mindaddig, míg a kormány által összeállítandó adatok előtte nem feküsznek s fejezze ki azon meggyőződését, hogy a kormány e két kérdést lehetőleg a nemzet érdekében fogja megoldani. Utána Simonyi Ernő szólal fel: Helyesli s elfogadja előtte szólónak (Bossányi László) azon mondását, miszerint ő azt követi a mi meggyőződése szerint legjobb az országnak. Ő is azt tartja, hogy csak, az aki belátása s meggyőződése szerint a legjobbat cselekszi, csak az teljesíti kötelességét. De ezzel nem bírja összeegyeztetni szólónak indítványát, ki a helyett hogy meggyőződést szerezne magának bizodalmát, s minthogy a kormány intenziói iránt tájékozva nincs s nem lehet, vak bizodalmat indítványoz a kormány iránt. A vám- és kereskedelmi szerződés kérdése oly nagy fontosságú, hogy szólónak lelke mély meggyőződése szerint ezen kérdésnek mi módoni megoldásától van feltételezve Magyarországnak állami fenállása. Ily nagy fontosságú kérdésben pedig vak bizalom szempontjából vagy átalában pártszempontból kiindulni nem szabad. Parliamentáris kormányforma mellett a politikai pártok érdekeinek előmozdítása igenis jogosult törekvés, de csak ott hol az ország ügyei rendben vannak. Hol a törvényhozás, a kormány a közigazgatás, az igazságszolgáltatás mind karöltve egymás kezére dolgoznak, egymást kiegészítvén előidézik azon összhangot, mely a nemzet közvéleményének teljesedésében gyökerezvén, visszatükrözése a nemzet jólétének, a haladásnak, az anyagi és szellemi fejlődésnek. De ott, hol a trón magaslatáról, hol a törvényhozás válaszfelirataiból, a miniszterek beszédeiből és törvényjavaslataik indokolásából folytonosan azon rémhír hangzik, azon halálharang kong felénk, hogy a haza veszedelemben van, hogy hazánknak maga állami tétele van kérdésben, ott pártokról beszélni, pártok érdekeit előtérbe tolni, nem csak nem jogosult törekvés, hanem valóságos hazaárulás. Az önálló vámterületről szóló kettőt vár, egyik az ország megrongált pénzügyeinek rendezése, másik a hanyatló ipar és kereskedelem fejlődése s esetleg felvirágzása. Képes számokkal kimutatni, hogy önálló vámterület mellett Magyarország pénzügyei rendezhetők. De ha valaki akár itt akár másutt az országban tud más módot pénzügyeink rendezésére, ám jelentse azt ki és szóló ha annak valódiságáról meggyőződik, kész azt habozás nélkül elfogadni. Elismeri, hogy ez esetben az önálló vámterület kérdése, habár mindig nagyfontosságu nagy horderejű kérdés marad, mégis sokat veszít fontosságából, mert az ország sorsa nem lesz megoldásához kötve. De ha nem tudnak más módot az ország pénzügyeinek rendezésére, állami fenmaradhatásunk ezen nélkülözhetlen feltételére, akkor ne lökjék el maguktól a menekülhetés ezen utolsó remény horgonyát. Azt hallotta mondani, hogy hisz ezen kérdést a törvényhozás fogja megoldani. Igaz, hogy végeredményében az ország bajait csak törvényhozási intézkedések által lehet orvosolni. De midőn az ország bajai oly nagyok mint most, azoknak orvoslására nemcsak a törvényhozásnak van joga, hanem joga és kötelessége az minden egyes honpolgárnak. Joga, mert a baj, mely az országot éri, minden egyes polgárát sújtja, minden ember baja. Kötelessége, mert minden ember bűnös, midőn a haza szerencsétlen. . Szóló ezután indítványozza H. M. Vásárhely és Zemplén átiratainak pártolását és ez irányban kérvény felterjesztését az országgyűléshez. Szavait élénk helyeslés követte. ■— A tegnapi „szabadelvű“ értekezlet koryphäusai azonban holnapra kívánták halasztani e kérdés eldöntését, míg a többség azonnal óhajtott határozni. — Kovácsy Gyula Bossányi indítványát pártolja. Halász Bálint indítványozza, írjon fel a megye az országgyűléshez és a feliratban kérje az országgyűléstől, hogy ez valósítsa meg Tisza Kálmánnak több ízben kifejtett programmját, nevezetesen létesíttessék az önálló jegybank, és ha a vámszerződési alkudozásoknál Magyarország igényei — úgy mint Tisza azokat formulázta — nem teljesítetnek, állíttassák fel a külön vámterület. — Szavazásnál Halász indítványa a Bossányiéra esett 18-czal szemben 21 szavazattal elfogadtatott. Árvíz a vidéken. A Duna apadásával úgy látszik, korántsem ért még véget hazánkban az iszonyú veszedelem. A mellékfolyók roppant áradásban vannak országszerte. A Tisza több helyit rettentő módon rakonczátlankodik s csak az emberfeletti erőkifejtésnek lesz köszönhető, ha legvirágzóbb vidéki városaink egyikét is tönkre nem teszi.