Egyetértés, 1876. április (10. évfolyam, 75-100. szám)
1876-04-22 / 93. szám
nézve elkövetett többrendbeli hibákat. Ő meg van győződve, hogy ha a közgyűlés alapszabályszabta módon egybehivatik és a tárgyalandó vitális kérdések közhírré tétetnek, oly nagy számmal fognak a részvényei összesorakozni, hogy nemcsak meg fogják akadályozni a tervelt merényletet, hanem oly óriási többségben lesznek, hogy az igazgatótanács legyőzetése annál súlyosabbá váland, és más vasúti igazgatótanácsok, melyek talán ugyanily ösvényeken való haladásra hajlamot éreznének, a konstatált eseten okulva, idejekorán magukba fognak térni. Schönberger Lajos részvényes hivatkozik lapjára, mivel ő legelső volt, ki a vészharangot megkonditotta, és íme ily szép számmal sereglettek össze a részvényesek. Ő volt az, ki a többek közt az elkövetett hibákra forditá az igazgatótanács figyelmét, melyeknek pótlólag és csak részben tettek eleget. Ő szinte kétségbe vonja egy több időpontban és megszakítottan megjelent hirdetés jogerejét, miért is indítványozza, hogy a közgyűlés törvénytelennek nyilváníttassék. Annyira meg volt győződve e közgyűlés törvénytelenségéről, hogy ma csak két szavazattal jelent meg, pedig róla feltehető, (ha ily életbevágó kérdések felett kell határozni és törvényes a közgyűlés), hogy nem két, hanem jóval több szavazattal fog megjelenni. Born J. csodálkozik, hogy ez egyszer rokonszenves hangokat hall. Eddig rendszerint úgy volt, mint a német pénzpiaczokon, ahol mikor hitelmiveleteket óhajtottak keresztülvinni, mindig édes szavakat szórtak, mikor pedig kötelezettségeket kellett teljesíteni, összeszövetkeztek az összes belföldiek az igazgatótanácsot támogatni a külföldiek megrontására és kifosztására; felszólítja tehát az igazgatótanács ellenzőit,ha csakugyan szívükön hordják e vasút ügyeit, álljanak el a kicsiségektől, a közgyűlés elnapolása, illetőleg új egybehívásától, hiszen evvel csak elősegítik az igazgatótanács lelkiismeretlen működését, szándékait. Ők képezik ma a többséget, ez az egyedüli oka az elnapoltatásnak. A közgyűlés az eddigiek nyomán bízvást legitim, és határozhatnak és ítélhetnek az igazgatótanács és műveletei felett. Elnök báró Vay Miklós e többoldalú felszólítás után szinte azt tartja, hogy ez alkalommal lényeges alapszabályellenesség fordult elő, azonban ennek jogosultsága felett határozni elsősorban csak az igazgatótanács érezheti magát hivatva. Ő ennek folytán néhány percre beszüntetni kívánja a közgyűlést, mely idő alatt az igazgatótanács tanácskozás végett visszavonuland. Részvényes dr. jur. Honig S.: Ez nem járja, az igazgatótanácsnak, mely maga szerkesztő a felhívásokat, volt elég ideje a leendő hirdetés felett gondolkozni, úgyis országszerte hires és ügyes férfiakból áll, különben is az ily közbeszakitás a mai tárgyalásnál minden egyes kérdésnél legalább 8-szor ismétlődhet és mindannyiszor a gyűlést közbeszakitani furcsa dolog volna. Most a közgyűlés hivatva van határozni. Többen közbeszólanak, — nagy zaj, — lárma. Valamennyi közt kihallatszanak Born J. szavai: Az igazgatótanács ne paczkázzék a vele szemben álló többséggel, gondolja meg, hogy a hatalom felett még a lelkiismeret és becsületesség áll, tartassák meg a közgyűlés és ne kényszerítsék őket a messze utat többször megtenni, biztosítja őket, hogy ha a mai napon már nem sikerült az igazgatótanácsnak többségre szert tenni, ez jövőre még kevésbé sikerülend, ők ébren lesznek és el nem fáradnak; óva inti az igazgatótanácsot, hogy ha ma tárgyalnak, velük szemközt nem egy modus vivendire akadhatnak, ellenben holnap ők már az igazgatótanács testén áthaladva e vasút ügyeinek tisztázásához fognak látni. Elnök Vay Miklós kimondja, hogy ők megfontolás végett visszavonulnak és e néhány perczre felfüggeszti a gyűlést. Közbekiáltások, zaj, lárma. Bocskay Ignácz igazgatótanácsos elvonulóban durva módon felel dr. jur. Bunzl Arthur részvényes kívánságára. A teremben maradt részvényesek összecsoportosulnak és több oldalról heves vitatkozások keletkeznek. Néhány percz múlva visszatérnek az igazgatótanácsosok, dr. jur. Weissel József igazgatótanácsos (képviselője az angol-osztrák banknak) iparkodik az elkövetett alapszabályellenességet megmagyarázni, jobbára mentegetni. Mire Vay Miklós konstatálja, hogy többrendbeli elkövetett alapszabályellenesség következtében a mai közgyűlés törvénytelen, feloszlatja tehát és gondoskodni fog annak legrövidebb idő alatti alapszabályszabta módom egybehívásáról. Számos részvényes, kivált a külföldiek, közbekiáltanak: ez túlhatalmaskodás, erőszak, — hanem bízunk még a magyar igazságban, a magyar jogérzetben, a magyar alkotmányosságban és a nyilvánosságban. Rémítő zaj, lárma, ingerültség közt szétoszlik a közgyűlés. íme ez a napokban megtartott közgyűlés rövid vázlata, mely az 1876-dik évbeli vasúti közgyűlések sorozatát megnyitá. Ne legyen rész omen a reá következő többi közgyűlésekre. Különben akárhányszor lehetünk még tanúi az alkotmányos élet, a jogviszonyok vakmerő kijátszásának. Épen ezért bátorkodunk a magyar királyi közmunka és közlekedési, nem kevésbé mindazon minisztériumokat, melyeket illet, ideje korán ez eseményekre figyelmeztetni, mily botrányos dolgok fordulnak a magyar és osztrák állam által garantirozott, de a magyar fenhatóság és jogügyi viszonyok alá vetett kassa-oderbergi vasútnál. Hiszen a „Pester Korrespondenz“ után mi is közlik, hogy a külföldi részvényesek a feloszlott közgyűlés után azonnal következő a rendkívüli közgyűlés hirdetésébe felveendő tárgyakat terjesztették az igazgatótanács elébe: 1) Bizalmatlanság megszavazása az igazgatótanácsnak összes eddigi működéséért, 2) a jelenlegi igazgatótanács elbocsátandó, helyébe új igazgatótanács választandó, 3) Egy vizsgáló bizottság választása, hogy az eddigi összes eljárást, működést megvizsgálja és ennek nyomán; 4) igénypereket támasszon az igazgatótanács és az építési fővállalat ellenében. Közvetlenül értesülünk, miszerint a külföldi részvényesek jóllakván az eddigi biztatások s halasztásokkal, ez esetben a legnagyobb eréllyel kívánnak működni és kétséget nem szenved, hogy az összesen 97.063 darab kibocsátott részvény óriási többsége, állítólag 80.000 darab Német, kivált Poroszországban találván elhelyezését, bizton várhatunk oly kellemetlen jeleneteket, és következményeket, összes úgyis gyenge lábon álló hitelünk megrázkódtatását, hogy eltekintve minden jogos és méltányossági szemponttól, pusztán csak azért, mivel néhány kisebb-nagyobb igazgatótanácsost, építési vállalkozót, talán egy-két miniszteriális hivatalnokot is megkímélni óhajtanak, összefont karokkal nézik és tűrik hitelünk megingatását, aláásását és pusztulását. Nézzenek csak széllyel minisztereink a külföldi pénzemberek között, kérdezzék meg, mi oknak tulajdonítják kivált a magyar értékpapírok csekély rangfokozatát, alacsony árkeretét a többi velünk ugyan egy fedél alatt lakó osztrákok értékeivel szemben, bizony válaszul nyerik, miszerint ennek egyik fő oka: a bizalmatlanság. Nem hisznek a magyarnak sem írott, még kevésbé előszavában, mert mindannyiszor amint bíztak, kevés idő múltával csalatkozva ébredtek fel. Alig indul enyészetnek, feledésnek a keleti vasút hírhedt ügye, mely az állam hitelének nem 30, hanem inkább 3 — 4-szer annyi millió forint áldozatába került, gondoskodnak már méltó utódról, visceniroznak egy kassa-oderbergi vasúti skandalumot, és így tovább ad infinimitum. Intézkedjék a minisztérium minél előbb, mert míg e sorok napvilágot látnak, a tőzsdevilág legtöbb újságai e készülő legújabb botrányt szélnek eresztik, és ennek legelső következménye lesz a magyar értékek hirtelen árcsökkenése. Igaz ugyan, hogy a kassa-oderbergi vasút részvényeseire egyelőre csak mintegy három milliónyi készpénzbeli terhet akarnak rásózni, hanem a magyar hitel ennek tízszeresét fogja megsinteni. — Sokkal könnyebb sebeket ejteni, mint begyógyítani. Azonban legközelebb visszatérünk e most napi tárgyat képező és Damokles kardként az országos hitel felett csüggő kassa-oderbergi vasút viselt dolgaira, melyeknek minden egyes mozzanata botrányos. & Castelar legújabb beszéde. Mint már volt alkalmunk jelenteni, a spanyol kongresszus alkotmányvitájában a monarchiára vonatkozó szakaszok megvitathatlanoknak jelentettek ki. Azt is említik, hogy Castellar ez ellen nagyobb beszédet tartott. Most e beszédet bő kivonatban közöljük : Szónok azzal kezdi, hogy ez az eljárás, mely egy tényt, a királyság létezését, forrásává tesz minden jognak, egészen érthetetlen. Én a magam részéről, így szól, teljes hitet ápolok azon elvek iránt, melyek egész éltem folyamán kísérőim voltak, s csak csekély módosításokra kényszerítették fájdalmas tapasztalásaimat. (Mozgás a többség padjain.) Úgy van uraim, csekélyek ezek a módosítások politikai véleményeimben, de kimondom azokat egy oly kamara előtt, melyben e módosítások kisebbségben voltak és feladtam ez által politikai hatalmamat, míg mások politikai véleményeiket megváltoztatták, hogy hatalomra jussanak. (Viharos tetszés a karzatokon.) E vita tárgya nagyfontosságú, a népképviselet alapjogait érinti az. Az a világ hitt, a modern gondolkozik; a hit helyébe a bíráló ész lépett, a néma engedelmesség a nyílt ítéletnek adott helyet. Ami a tizenhatodik században kezdődött, az azóta tovább fejlett. A vallási vagyis a lelki szabadságból folyt a szabad oktatás, vagyis a gondolat szabadsága s ennek alkalmazása a társadalmi s állami életre, sajtószabadság s a szószék szabadsága. Ha önök most némely, e pillanatban hatalmon levő eszmék vitatását, amely eszméket tisztelek, noha nem vallom őket, megengedhetlennek nyilvántják, ezáltal önök maguk ítélik el ezen eszméket, oly idők s oly szellem tartozékának tüntetvén fel azokat, melyek nem léteznek többé, s melyeket hatalmas haladást jelző századok megsemmisítenek önökre nézve is. A képviselőkből alakult bizottságnak joga van, alkotmányjavaslatot készíteni, s azt tanácskozás végett a kamara elé terjeszteni. Mit tesz ez a szó „tanácskozás“ ? A görög agora, a római szenátus, a britt parlament, a hollandi rendek, s a kasztiliai kortes nyelvjárás szerint mind tanácskozó testületnek mondatik. Pia ón most e bizottságtól meg akarnám vonni az előterjesztés jogát, nem lenne az logikailag sophismus, gyakorlatilag pedig merénylet a parlamenti törvényesség ellen ? Hogy akarnak hát önök tanácskozási jogtól eltiltani ? Parlamenti államcsíny lenne ez. S nem félnek önök, hogy a kételkedés emek idejében, e vulkanikus talajon, s e vihartól terhes légkörben jöhet a válságnak oly napja, melyen a nemzet megtagadja eme parlamenti államcsíny következményét ? Mi, az ellenzék férfiai, mit sem javasoltunk itt, de önök pusztán azon tény által, hogy beterjesztők a törvényjavaslatot, melynek tárgyát képezi a monarchia, az örökösödési jog, a vétó, a kortes feloszlatása s más ily nemű jog, — már ez által elismerék határozási jogunkat. És most, midőn a javaslat a ház asztalán van, hallgatva szentesítsük-e azt? Választóinkkal szemben sem lehet és szabad ez tennünk. A spanyol monarchiát és előjogait, megvitatás, fölvilágosítás, tehát vita nélkül, mindaz után a mi itt történt, ezen kamarában megszavazni annyit tenne, mint egy tény zsarnoksága alá kényszeritni e kamarát, minden közhatalmat s választótestületet, s ez a sagunti esemény zsarnoksága, melynek eddigelé minden törvényesítése hiányzik. (A kamara elnöke e szavak magyarázatát kéri, szónok azzal felel, hogy a kormány elmulasztá a király kikiáltásának törvényesen szükséges helyeslését kérni a kamarától. Castellár az ország történetéből a hasonló esetek egész sorát emeli ki, bizonyítván, hogy az ilyesmi elismertetését mindig a népképviseletnél keresték s bizonyítja, hogy a népsouveraiiitás eme gyakorlása által mentetett meg állam és nemzet. Zajos tetszés, melyhez még jobboldal is csatlakozik.) És pedig, folytatja szóló, mekkora tekintélye volt akkor a spanyol monarchiának s mekkora ma ! Akkor mégsem tételeztek föl soha egyetlen spanyol kamaráról olyasmit, mint amit most tőlünk akarnak. Elvégre megszavazhatják önök, amit jónak látnak, de a nemzet és képviselőinek azon souverain jogát hogy az alkotmány-javaslatokat a maga egészükben vitathassák meg, azt nem szabad, nem lehet megsemmisitniök. A legkonzervatívabb kortes az 1845-ki nem vitatta-e meg czikkelyenkint az egész alkotmányt. Nem vitaták-e itt II. Izabella s testvére az infánsnő házasságát oly szabadon, hogy Pasto Diaz képviselő felkiáltott: „Félek hogy egy politikai hiba folytán Spanyolországból a Dói Lengyelországa lesz, s azután jött az 1854 ki kortes, melyben nemcsak a monarchia jogai, de maga a monarchia is megvítattattak ? S önök megtagadják a vitatás jogát? Ez ellenséges tény az új monarchiával szemben. „Mi vagyok én, kérdésekrates, mi vagyunk mi, kérdem én, s azt kell válaszolnom, hogy „alkotmányozó gyűlés“, mert alkotmányt, a törvények eme törvényét kell készítenünk. Alkotmános monarchiát akarunk-e? Igen vagy nem ? Ha azt akarják, mikép lehetne ezt eleve törvényen kívül helyezni? A javaslat szerint az államban az egyetlen nagyhatalom a monarchia lesz s most kérdem én : Mi helyzetük legyen a többi intézményeknek, ne legyen ezeknek legalább összevéve ennyi hatalmuk ? Az ó-spanyol királyválasztások alkalmával így szóltak a kortesek: „Mi, kik közül mindegyik egyenrangú veled, s kik együtt fölötted állunk, királlyá teszünk téged.“ Vannak polgárosult tartományok monarchia nélkül, de egy sincs népképviselet nélkül. Ha önök a törvénytelenség templomában ily törvénytelenséget terveznek, mit csodálkoznak Spanyolország folytonos összeesküvésein, pronunciamentóin, s polgárháborúin. Még az egyház sem zárta ki zsinatjaiból a vitát. Szónok ezután történeti visszapillantást vet a nevezetesb zsinatokra, a niciaitól a trientiig, a midőn Luther hatalmas hangja dördült közbe, s mind e zsinatokon Árián hangja is szólt, egész a szláv-magyar püspökig, ki nem rég a Vatikán szószékéről szórta villámait a csalhatatlansági dogma ellen, „Csalhatatlanabbak s türelmetlenebbek akartok-e lenni mint a zsinatok, mint a pápák, sőt mint az inquiziczió ? S mely veszedelemmel fenyeget e vita? Azt találja tán egy képviselő mondani, hogy Spanyolországon a választási jogot az örökösödésnél többre tartja; hogy más öröklöt kiváltságok mind elvesztvén érvényüket, a korona sem lehet kivétel; hogy csak a forma alkotja a kisebb vagy nagyobb különbséget, mely a faragatlan márványdarab s a milói Venus között vagyon; hogy a jog uralma alatt minden hatalom felelős és elmozdítható kell hogy legyen, vagy hogy Spanyolország a valóságban demokratikus, s pedig nem, mint Francziaország, forradalmak utján, mert bármily sok roszat teremtett is Spanyolországban az absolut monarchia, hagyott hátra legalább egy demokrácziát is, melyet ugyan még szabályozni kell. A szónok elmondja ezután ismert nézeteit Cuba, Gibraltár és Portugálról s hangsúlyozza, hogy az aragoniak a középkorban s a brittek az uj korban bírtak a leginkább kifejlett parlamentismussal Európában; földetlen János király óta azonban, midőn a „Magna charta“-t kiadták, Chatham, Peel, Palmerston és Gladstone által Anglia dicső monarchikus köntösben megnyerte a szabadelvű arisztokratikus köztársaság minden előnyeit. S épen ezért kellene megvitatni itt a monarchia jogait, hogy a sérthetlenséget megerősítsék. „Az 1845-öi restauratióra hivatkoztak ? De hiszen épen ez okozta a királyság bukását s akkor határozottan erősebbek voltatok, mint ma. Vajjon a restaurátiót túlélt politikai eszméknek meg volt-e várt eredményük? A restaurátiók nem saját erejük által jönek létre, hanem ellenségeik hibái s tévedései folytán s tima hasonló okok miatt vagytok itt. Csak az ő tévedéseik gátolták a haladási eszméket, elkezdve a anabaptistáktól, kik a reformatio haladását veszélyeztették, egész a franczia communistikus utópiákig s a spanyol cantonok zavaráig. A restaurátiók ismét helyrehozzák a nyugalmat, amely időben a haladási eszmék újólag megerősödnek, szelídülnek, hogy annál biztosabban elnyerhessék a győzelmet, mert csak a haladási eszmék s nem a restaurátiók vezetnek a végleges megoldásra. A restaurátiók a végleges megoldásra előkészítő iskolák. A restaurátió alatt tanulták meg a németek, hogy nem a frankfurti birodalmi gyűlésben lévő nagy gondolkodók, hanem Poroszországnak a gondviselés által kiválasztott hatalma készítik el utjokat; a restaurátió alatt tanulták meg a magyarok, mennyivel praktusabb lehet rájuk nézve, ha Kossuth eszméitől elállva, Deák dualismusához csatlakoznak; a restaurátió alatt tanulták meg Manin, Mazzini s Garibaldi, hogy a haza egysége fölötte áll a köztársaságnak s ezért csatlakoztak a piemonti uralkodóház körül, a bonapartei restaurátió alatt tanulták meg a francziák, hogy az 1848-ki illúziókat meg kell nyirbálni a nélkül, hogy a demokratia alapelveit megsértenék, konzervatív köztársaságot kell felállítaniuk. Ily helyzetben vagyunk, uraim, jelenleg mi is ; ma folytatjuk a szeptemberi forradalmat s még a híres deczember 29-ei reactió is határozottan demokratikus, habár természetesen mérsékelt megoldást fog teremni. Megtanultuk ezalatt, hogy a legfelsőbb hatalmat, legyen az köztársaság vagy egyeduralom, tisztelni kell, hogy a gondolatnak, szónak, a szószéknek, a sajtónak teljesen szabadnak kell lenni, hogy szükségünk van jól fegyelmezett hangszerekre, de megtanultuk azt is, hogy ezen congressus jelenleg anachronismus, mivel itt a monarchiák, köztársaságok s egyházak fölött csak úgy beszélnek, mint az egyetemeken, s hogy ennélfogva a jelen politikai helyzetben is egy pont csekély változtatásával az 1869-iki alkotmány az, mely leginkább czélszerűnek mondható. A korszellem s történelem csak a haladás érdekében tett megtéréseket bocsátja meg, de nem a reactionárius szellemben történteket. Konstantin, ki elfogadta a kereszténységet, „nagy“-nak neveztetik a történelem által, sokkal jelentékenyebb utóda Julian „apostatá“-nak. Szónok ezután még több példát hoz fel s különös melegséggel emlékszik meg Thiersről, végül befejezve beszédét, köszönetet mond a háznak, hogy kötelessége teljesítését megkönnyítette. — Castellar beszédére Senor Alonso Martinez felelt. —■ Ezután a bizottság javaslata 276 szóval 4 ellenében elfogadtatott. KÜLFÖLD: Háborús hírekkel van ismét tele a levegő, melyeket nagyban megerősít azon körülmény, hogy Ausztria vészmadara, Albrecht főleg a délkeleti végvidékeken jár s mindenfelé hadiszemlét tart az osztrák katonaság fölött. Husvét vasárnapján, mint a „Drau“-nak Eszékről írják, oda érkezett a főherczeg s miután a helyőrség fölött szemlét tartott és az erőd minden részét vizsgálat alá vette, Péterváradra utazott s útját onnan rövid körültekintés után tovább folytatta a határok mentében. Az aggodalmak eloszlatása végett szükségesnek látta a főherczeg környezete ismételve erősíteni, hogy ez az utazás egyszerűen csak azon közszemle alkalmából történik, melyet az osztrák hadak főparancsnoka évente lelkiismeretesen meg szokott tenni. Rodich tbnok, Dalmáczia helytartója, a napokban felmerült hírek szerint legközelebb el fog mozdittatni ez állomásáról s a gráczi helyőrség főparancsnokságát nyeri. E hirt újabban megczáfolni igyekezett ugyan egy bécsi hivatalos lap, e czáfolattal szemben azonban a „N. fr. Presse“ jól értesült forrásból azon értesülést veszi, hogy Rodich tinok visszalépése csak azért nem történt még meg, mert utódja iránt mindez ideig nincsenek Bécsben tisztában, bár némelyek Maroscsics tkot emlegetik Rodich utódjául. Ljubibratics szárnysegéde Petrovich volt osztrák főhadnagy elfogatása után Mitroviczba belebbeztetett az osztrák kormány által; e helyet azonban nem rég egész titokban oda hagyván, azaz adott becsületszava daczára megszökvén s most Szabácsban egy nagy önkéntes szerb hadtest szervezésén fáradozik, mellyel a Drinát átlépve Bosniába szándékozik törni. A hadtest eddig már több mint ezer embert számlál. Belgrádban lázas sietséggel folyik a fegyverkezés nagy aggályára az üzletvilágnak, mely egyhangúlag elítéli a háborút. A kormány legújabban kétezer ló bevásárlását rendelte el. A belgrádi várból hadikészletek és egyéb felszerelvények Kragujeváczba hozdatnak át. Emellett a hadügyminiszter rendeletileg megtiltja minden hadkötelesnek a külföldre távozást még a legrövidebb időre is az illető őrnagy engedélye nélkül. Egyúttal a belföldi hajózás is megszorításoknak lön alávetve valószínűleg, hogy a külföldre szökések megnehezíttessenek. — Milán fejedelem még mindig a töprengő „Hamlet“-et játszó s terveit még legtitkosabb tanácsosai előtt is mély titokban tartja. — Merkus kisasszony, a dúsgazdag holland amazon bécsi lapok értesülése szerint összes vagyonát Szerbiának hagyományozta, maga pedig személyesen Bosniába indult, hogy annak keresztény lakosait irtó háborúra lázítsa a török ellen. A Kaljevics-kormány lemondását a közvélemény hangosan követeli. Még a kormánypárt is hadat üzent a kabinetnek s a miniszterelnök legbensőbb barátja, Kujancics tanár közelebb tartott beszédében határozottan elitélte a kormány habozó politikáját, sürgősen követelvén Szerbia acióba lépését. A párt szintén azt kívánja, lépjen vissza a kormány avagy vessen véget a türhetlenné vált helyzetnek, melyet maguk a conservativek is tarthatlannak declarálnak s annak mielőbbi megváltoztatását sürgetik, természetesen békés irányban. A radikálisok személyesen támadják meg a kormányt, s azt vetik szemére, hogy csalfa játékot űz a nemzettel. — Milán fejedelem még mindig ingadoz, bár maga a kormány is sürgeti a fejedelem végleges elhatározását. E közben szakadatlanul folynak a hadi készülődések. — Az első osztályú honvédség összes tüzérsége, mely körülbelül 85 ágyúval rendelkezik, menetkészültségbe helyeztetett. A határokra nagy mennyiségű hadiszer és élelem vitetik. Zách tábornok a határok megszállását követeli; a fejedelem maga a napokban Paraczinra megy, így beszél legalább a hir. — Csak a pénzügyminiszter halogatja elhatározásait. A minisztertanácsban minden indítványra azt szokta felelni: Uraim , nincs pénz! — A kormány az utóbbi napokban egy párisi házzal 4 milliónyi függő adósság iránt akart szerződésre lépni. Az alkudozások azonban, úgy látszik, nem vezettek sikerre. A kormány, mint mondják, épen semmi pénzzel nem rendelkezik. A katonáknak alig tudják a zsoldot fizetni, a megrendelt szállítások is nem sokára be fognak érkezni. A kormány még nem tudja, hogyan tesz eleget ez iránti kötelezettségeinek, mert az adók nem folynak be s pénz oly kevés van, hogy még a hivatalnokokat sem tudják fizetni. E körülmény nagyon hátráltatja a hadi készülődéseket, melyekre azt hitték, hogy az önkénytes kölcsönből fog elég pénz kerülni. Boszniában a felkelés mind nagyobb tért foglal, Bosznia északi részében alig van pont, melyen felkelők ne volnának. Már a zvorniki kerületben is mozgalmak mutatkoznak. Az emissariusok nagyban működnek; egyet közülök a törökök elfogtak s agyonütöttek. A törökök között oly nagy a szerbek ellen az elkeseredés, hogy a szerbek élete veszélyben forog a törökök között. A török hatóságok nem képesek a felkelést megakadályozni. Katonaság pedig nincs. Pénz még kevesebb. A török katonaság nem kapja rendesen zsoldját, s már zavargások fordultak elő. Serajevo lakossága nagy rettegésben van, mert hire jár, hogy egyes emissariusok a fővárosban is tevékenyen működnek s lázadást szítanak. A porta hadi készülődései hasonlóan nagy mérvben folynak különösen Nikápoly alatt s az ottani táborban eddigelé 30,000 főnyi rendes katonaság áll összevonva 80 legnagyobb alakú Krupp-féle ágyúval, és szó van róla, hogy az ottani hadsereg rövid időn 80,000 főre fog kiegészíttetni nagyobb részben kis-ázsiai ujonczokkal, melyeknek egy része már meg is érkezett. E mellett nagy mennyiségű élelmiszer szállittatik a táborba. A karlista háborúnak burlesk utójátéka lesz, melyet a rászedett hitelezők rendeznek a legitimitás blamirozott Bayardjának. A hitelezők ugyanis összejöttek nemrég Bayonneban s egy háromtagú bizottságot választottak, mely fel fogja keresni az ez idő szerint Dublinban tartózkodó trónkergetőt és szivére köti, hogy legalább adósságainak felét fizesse ki. Az illetők különben nem sok eredményt várnak maguk sem e lépéstől, miután nagyon is jól ismerik don Carlos jellemét és alapelveit, ki képes volt ugyan kihitelezni „alattvalóinak“ vérét és pénzét, de azt hiszi, hogy megtette kötelességét, a midőn saját királyi kezével segítette amazt özönnel önteni, semezt elpazarolni. — Egyébiránt e hitelezők, kik oda adták pénzüket ily nyomoza ügy támogatására, épen nem érdemelnek semmi részvétet. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezés. A vallás- és közoktatási magyar kir. minister Wenser Adolf közalapítványi kir. ügyigazgatósági iktató-kiadót az ügyigazgatósághoz irattárnokká és Rácsay Géza 1-ső írnokot ugyanoda iktató-kiadóvá nevezte ki. Az ügyvédi kamarákból. A pécsi ügyvédi kamara választmánya részéről közhírré tétetik, mszerint Till József tamási ügyvéd folyó évi mártius hó 30-án elhalálozván, a kamara ügyvédi lajstromából kitörültetett, s irodájára nézve gondnokul Pap Endre tamási ügyvéd neveztetett ki. A közös hadsereg tartalékosainak hadgyakorlatai némely vidéken az idén kivételesen nem május hóban, hanem az ősszel, augustus-szeptember hónapokban fognak megtartatni. Ez intézkedésre az adott okot, hogy számos község az árviz folytán nagy károkat szenvedett, mi által a mezei munkában késedelem állott be, s igy a munkás kezekre most van legnagyobb szükség. A kivételes intézkedés a tartalékos tisztekre nem terjed ki. Ennél tájékozatlanabb és sületlenebb intézkedést sem tehettek volna a bölcs urak. „Ősszel“ augusztus és szeptemberben hívják be a munkásokat, mint ha nem azok is a legdrább munkanapok közé tartoznának. — A magy. tud. akadémia ápril 24-én összes ülést tart, melynek tárgyai: 1. Szilágyi Sándor r. t. „Emlékbeszéd Nagyajtai Kovács István 1. t. felett. 2. A folyó ügyek. — Arany János főtitkár. — A király e hó 19-én a budai várkertet köritő épületekre vonatkozólag megadta az engedélyt, hogy azok a Duna zéruspontja feletti 27 lábnyi magasságban épittessenek. Ennélfogva a vízvezetéki gépház szintén emelendő lesz, s már a szükséges átváltoztások miatt a munkát, a bontást meg is kezdették. A király határozata a közmunkák tanácsának javaslatára történt, s ez a legközelebbi szerdán tartandó ülésében fog a kivitel, a végrehajtás iránt tanácskozni. Magától értetik, hogy a jobbparti rakodók szintén felemelendők lesznek mostani 24 lábnyi magasságukról 26 lábra. A főváros hatóságát illeti meg a király elhatározásának érvényt szerezni, mely a közmunkatanács e már ismert s királyi jóváhagyást nyert tervét kétségkívül keresztül is viendi. — Az orsz. nőipar egyesület az árvízkárosultak javára a múlt hóban a vigadó nagytermében rendezett sétahangverseny bevétele 928 forint 68 kr, kiadása 755 frt 74 kr., tehát tiszta jövedelme 172 frt 92 kr volt, mely összeg fele Böhm- Szögyényi Antonia urhölgynek adatott át az árvízkárosultak javára. E sétahangverseny alkalmából ajándékot adtak: Szegfiné, Baranyai Julia, Marsner Ágnes, Pechata Lajosné, Sigmond Lujza, Dulovicsné, Sárkány, Kertész és Eisert. — Kocsi Sándor a nyomtatványokat díj nélkül állította ki, a gáztársulat a világításról, Rácz Pál s a Mollinary ezred zenekara a zenéről gondoskodtak. Felülfizettek ez alkalommal: Koburg főherczegnő 5 forintot, Ráth K. főpolgármester 5 frtot, gr. Károlyiné 3 frtot, Magyar Gyuláné 5 frtot, Adler Antalné 2 frtot, Zirzen Janka 1 frtot, Deutschländer Karolin 3 frtot. — Ugyancsak a nőiparegyesület javára a népszínházban rendezett előadás bevétele volt 806 frt 10 kr. Ebből fizettetett Rákossy igazgatónak a színházért 712 frt s apróbb költségekre 6 frt 80 kr. Ezen előadás alkalmával felül fizettek: Ráth főpolgármester 6 frtot, gr. Majláth György 6 frtot, Demjénné 1 frtot s ezen alkalommal Szigligeti Ede is küldött a nőipartanoda czéljaira 50 frtot. — A józsefvárosi szabadelvű kör által nőiparegyesület javára főként Stoczek Károly páratlan buzgalma folytán rendezett társas estély tiszta jövedelme végre 43 frt 25 kr. volt, ide számítva Brázay Kálmán által felülfizetett 1 frtot. Az egyesület nevében mindezen felülfizetőknek, rendezőknek, közreműködőknek s adományozóknak nyilvános köszönetet mond Kühnel Ignáczné elnök. — A „Magyar tisztviselők országos egyesületének“ és abba olvadt „vasúti és gőzhajózási clubb“-nak uj választmánya által a tisztujitás folyó ápril hó 18-án megejtetvén, az egyesület tisztviselőiül Sibelka János titkárnak, Pollák Lajos pénztárnoknak, Bálványi Ferencz ellenőrnek, Szűcs Emil gondnoknak és Ekhard Emil könyvtárnoknak választatott meg. — A fő vámházból. A vámházban e napokban nagymennyiségű finom külföldi szivar árvereztetett el; a vám- és engedélydijjal együtt 100 darabja 7 írtba került. A lefolyt héten az osztr. áll. vaspályáról 40, a magyar áll. vaspályán 2, a délin 6, a hajókon 9, összesen 57 szállítmány érkezett be a vámházba. — A pest-ferenczvárosi szivargyárba a Westerholz et Comp, hamburgi czégtől tegnapelőtt 75.200 darab érkezett. — A vámcsonkításokról említést tesz a „Kelet Népe“ tegnapi száma. Csodálkozik, hogy miként lehetett a pesti kir. törvényszéknek a kir. táblai határozat alapján Pollák és Ábeles-sel szemben feloldani a zárt. — Olvassa meg az 1872. XXXVIII. törvényczikk 2. §-át, mely szerint pénzügyi dolgokban a kir. tábla végérvényesen határoz, s határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. Nem annyira föltűnő előttünk tehát az, hogy törvény alapján a zár feloldatott, hanem mindinkább szembeötlő, hogy a pénzügyi igazgatóság a törvényszerűleg befejezett ügyet a közigazgatásba merte terelni, s hogy a Schneider és társai a többi csempészekkel szemben, kik a kincstárt tényleg s nagy összegekben megkárosították, mi sem történik. Ez a baj s pedig a részlehajlást élesen eláruló eljárás. — Pusztító felhőszakadás. Ápril hó 17-én Nyúl községe és szőlőhegyei roppant pusztítás színhelye volt. Iszonyú felhőszakadás látogatta meg a már szép reményekkel kecsegtető helységet. Délután fél 3 órakor sűrű fellegek csoportosultak össze a vidék felé; a sűrű villámlás és rendkívüli menydörgés rémületbe hozta a lakosság öregét apróját. Régi szokás szerint a falu harangja is megkondult a fenyegető veszély elhárításáért. A rendkívüli erős dörgés közepette csakhamar megnyíltak az ég csatornái és oly nagy mennyiségben zúdította le az esőt, mely mogyorónyi nagyságú jégdarabokkal volt keverve, hogy a rohanó vizár elsodort mindent, mit útjában talált, bútordarabokat gazdasági eszközöket, barmokat és nagyszámú baromfit. Az úgynevezett „Sárkánylyuk“ aljánál négy jármos ökröt ragadott el két legénnyel együtt a rohanó víz. A sűrűn aláhullott jégzápor a szőlőhegy már fakadó szőlőbimbóit leverte, valamint a gyümölcsfák virágait és fakadó bimbóit tönkre tette. Mindez tíz percznyi idő alatt történt. A rohanó vizár a falu házaiba is behatott és elöntötte a szobákat és pinczéket, magával hozván a nagymennyiségű jégszemeket, miket lapáttal szórtak ki a lakosok. Az udvarokból kazalokat, fákat és nagyobb sullyal biró tárgyakat ragadott el magával. Borzasztó látvány volt ez, melyhez hasonlóra a vidék legidősb aggastyánai sem emlékeznek. A lakosság nagy kárt szenvedett, mert soknak pinczéjébe volt lerakva lisztje és egyéb élelmiszere, melyet a beióduló viz tönkre tett. — Tudomásunkra jutott, hogy valami Baló Domokos nevű fiatal ember magát az „Egyetértés“ belmunkatársának adva ki itt-ott a nép jóhiszeműségével visszaélve Erdély nagy részét bekóborolta. Kinyilatkoztatjuk tehát, hogy Baló Domokossal lapunk se most sincs, se eddig nem volt semmiféle összeköttetésben. — A szek. — A szinügyi botrányra vonatkozólag, melyről tegnap mi is említést tettünk, Farkas Albert a „N. H.-ban, mint a hir közrebocsátójában olyformán nyilatkozik, hogy az illető kérvény közzétételére ő senkit sem hatalmazott fel (!) s az abban felhozott adatok „jobbadán“ alap nélkül valók. — Mélyen megrendítő eset történt Czegléden husvét vasárnapján irja az „A.“ Hauser vasúti gépész ebédnél ült családjával és több barátjával. A társaság igen vig hangulatban volt, különösen Hauser, kit azon körülmény, hogy újabb időben kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott, kissé kicsapongóbb kedvbe hozott. A bor is éreztette izgató hatását és midőn Hauser cselédjét újból borért akarta küldeni, szelíd lelkületű, gyengéd, figyelmetes neje, kivel négy évi házasságuk óta mindig a legnagyobb egyetértésben és megelégedettségben élt, — le akarta felhevült férjét beszélni a további borivásról e szavakat mondván: „Hagyd el fiam, úgy is eleget ittatok már, ne hozass több bort.“ A férj erre felugrott és szó nélkül bement a mellékszobába, honnét pár pillanat múlva revolverrel kezében visszatérve, azt e szóval: „Agyonlőlek!“ egyenest neje mellének szegzette. A társaság rémülve ugrott fel; azczukon a meglepetés és iszonyat kifejezése ült. E pillanatban a revolver elsült és a szegény nő mellén találva tompa hörgéssel a pamlagra hanyatlott. Utolsó szava ez volt: „Oh kedves férjem, mit tettél ?“ A férj mereven nézett maga elé, szemei a vérre voltak szegezve, mely messze lövelő sugárban tört ki neje kebeléből. A néma csendet tompa, vérfagylaló kaczaj szakította meg. Hauser közel állott a megőrüléshez. Leborult neje hült tetemére és kimondhatatlan fájdalmában szívszaggasztó zokogásban tört ki. De már késő volt, a nő mereven némán feküdt a pamlagon elterülve és nem ébresztette fel férjének és két kis árvájának jajkiáltása. Kedden temették el a szerencsétlent a lakosság minden rétegének rendkívüli részvéte mellett. — Hauser elfogatott és a vizsgálat ellene megindittatott. — Jálics Kálmán nagykereskedő király-utcza 18-ik szám alatti irodájában egy idő óta ismeretlen egyének jelentkeznek, kik magukat a helyben megjelenő „Fledermaus“ képes hetilap szerkesztőinek adták ki, s tőle kiadás végett arczképét követelték. Jalics K. jól tudta, hogy ez urak