Egyetértés, 1876. április (10. évfolyam, 75-100. szám)

1876-04-22 / 93. szám

nézve elkövetett többrendbeli hibákat. Ő meg van győződve, hogy ha a közgyűlés alapszabály­szabta módon egybehivatik és a tárgyalandó vitális kérdések közhírré tétetnek, oly nagy számmal fognak a részvényei összesorakozni, hogy nemcsak meg fogják akadályozni a ter­velt merényletet, hanem oly óriási többségben lesznek, hogy az igazgatótanács legyőzetése annál súlyosabbá váland, és más vasúti igaz­gatótanácsok, melyek talán ugyanily ösvényeken való haladásra hajlamot éreznének, a konstatált eseten okulva, idejekorán magukba fognak térni. Schönberger Lajos részvényes hivatko­zik lapjára, mivel ő legelső volt, ki a vészha­rangot megkonditotta, és íme ily szép számmal sereglettek össze a részvényesek. Ő volt az, ki a többek közt az elkövetett hibákra forditá az igazgatótanács figyelmét, melyeknek pótló­lag és csak részben tettek eleget. Ő szinte két­ségbe vonja egy több időpontban és megszakí­­tottan megjelent hirdetés jogerejét, miért is indítványozza, hogy a közgyűlés törvénytelen­nek nyilváníttassék. Annyira meg volt győződve e közgyűlés törvénytelenségéről, hogy ma csak két szavazattal jelent meg, pedig róla felte­hető, (ha ily életbevágó kérdések felett kell ha­tározni és törvényes a közgyűlés), hogy nem két, hanem jóval több szavazattal fog megjelenni. Born J. csodálkozik, hogy ez egyszer ro­konszenves hangokat hall. Eddig rendszerint úgy volt, mint a német pénzpiaczokon, ahol mikor hi­­telmiveleteket óhajtottak keresztülvinni, mindig édes szavakat szórtak, mikor pedig kötelezett­ségeket kellett teljesíteni, összeszövetkeztek az összes belföldiek az igazgatótanácsot támogatni a külföldiek megrontására és kifosztására; fel­szólítja tehát az igazgatótanács ellenzőit,ha csak­ugyan szívükön hordják e vasút ügyeit, álljanak el a kicsiségektől, a közgyűlés elnapolása, illető­leg új egybehívásától, hiszen evvel csak elősegí­tik az igazgatótanács lelkiismeretlen működését, szándékait. Ők képezik ma a többséget, ez az egyedüli oka az elnapoltatásnak. A közgyűlés az eddigiek nyomán bízvást legi­tim, és határozhatnak és ítélhetnek az igazga­tótanács és műveletei felett. Elnök báró Vay Miklós e többoldalú fel­szólítás után szinte azt tartja, hogy ez alka­lommal lényeges alapszabályellenesség fordult elő, azonban ennek jogosultsága felett határozni első­sorban csak az igazgatótanács érezheti magát hivatva. Ő ennek folytán néhány perc­re beszüntetni kívánja a közgyűlést, mely idő alatt az igazgatótanács tanácskozás végett visszavonuland. Részvényes dr. jur. Honig S.: Ez nem járja, az igazgatótanácsnak, mely maga szer­kesztő a felhívásokat, volt elég ideje a leendő hirdetés felett gondolkozni, úgyis országszerte hires és ügyes férfiakból áll, különben is az ily közbeszakitás a mai tárgyalásnál minden egyes kérdésnél legalább 8-szor ismétlődhet és mind­annyiszor a gyűlést közbeszakitani furcsa do­log volna. Most a közgyűlés hivatva van ha­tározni. Többen közbeszólanak, — nagy zaj, — lárma. Valamennyi közt kihallatszanak Born J. szavai: Az igazgatótanács ne paczkáz­­zék a vele szemben álló többséggel, gondolja meg, hogy a hatalom felett még a lelkiismeret és becsületesség áll, tartassák meg a közgyűlés és ne kényszerítsék őket a messze utat többször megtenni, biztosítja őket, hogy ha a mai napon már nem sikerült az igazgatótanácsnak több­ségre szert tenni, ez jövőre még kevésbé sike­­rülend, ők ébren lesznek és el nem fáradnak; óva inti az igazgatótanácsot, hogy ha m­a tár­gyalnak, velük szemközt nem egy modus vivendire akadhatnak, ellenben holnap ők már az igazgatótanács testén áthaladva e vasút ügyeinek tisztázásához fognak látni. Elnök Vay Miklós kimondja, hogy ők megfontolás végett visszavonulnak és e néhány perczre felfüggeszti a gyűlést. Közbekiáltások, zaj, lárma. Bocskay Ignácz igazgatótanácsos el­vonulóban durva módon felel dr. jur. Bunzl Arthur részvényes kívánságára. A teremben maradt részvényesek összecsoportosulnak és több oldalról heves vitatkozások keletkeznek. Néhány percz múlva visszatérnek az igazgatótanácsosok, dr. jur. Weissel József igazgatótanácsos (képviselője az angol-osztrák banknak) iparkodik az elkövetett alapszabály­ellenességet megmagyarázni, jobbára mente­getni. Mire Vay Miklós konstatálja, hogy több­­rendbeli elkövetett alapszabályellenesség kö­vetkeztében a mai közgyűlés törvénytelen, fel­oszlatja tehát és gondoskodni fog annak legrö­videbb idő alatti alapszabályszabta módom­ egybehívásáról. Számos részvényes, kivált a kül­földiek, közbekiáltanak: ez túlhatalmaskodás, erőszak, — hanem bízunk még a magyar igaz­ságban, a magyar jogérzetben, a magyar al­kotmányosságban és a nyilvánosságban. Rémítő zaj, lárma, ingerültség közt szétoszlik a köz­gyűlés. íme ez a napokban megtartott közgyűlés rövid vázlata, mely az 1876-dik évbeli vasúti közgyűlések sorozatát megnyitá. Ne legyen rész omen a reá következő többi közgyűlé­sekre. Különben akárhányszor lehetünk még ta­núi az alkotmányos élet, a jogviszonyok vakmerő kijátszásának. Épen ezért bátorkodunk a ma­gyar királyi közmunka és közlekedési, nem ke­vésbé mindazon minisztériumokat, melyeket illet, ideje korán ez eseményekre figyelmeztet­ni, mily botrányos dolgok fordulnak a magyar és osztrák állam által garantirozott, de a ma­gyar fenhatóság és jogügyi viszonyok alá vetett kassa-oderbergi vasútnál. Hiszen a „Pester­­ Kor­respondenz“ után mi is közlik, hogy a külföldi részvényesek a feloszlott közgyűlés után azon­nal következő a rendkívüli közgyűlés hirdeté­sébe felveendő tárgyakat terjesztették az igaz­gatótanács elébe: 1) Bizalmatlanság megszavazása az igaz­gatótanácsnak összes eddigi működéséért, 2) a jelenlegi igazgatótanács elbocsátan­dó, helyébe új igazgatótanács választandó, 3) Egy vizsgáló bizottság választása, hogy az eddigi összes eljárást, működést megvizs­gálja és ennek nyomán; 4) igénypereket támas­szon az igazgató­­tanács és az építési fővállalat ellenében. Közvetlenül értesülünk, miszerint a kül­földi részvényesek jóllakván az eddigi bizta­tások s halasztásokkal, ez esetben a legnagyobb erél­lyel kívánnak működni és kétséget nem szenved, hogy az összesen 97.063 darab ki­bocsátott részvény óriási többsége, állítólag 80.000 darab Német­, kivált Poroszországban találván elhelyezését, bizton várhatunk oly kel­lemetlen jeleneteket, és következményeket, összes úgyis gyenge lábon álló hitelünk meg­rázkódtatását, hogy eltekintve minden jogos és méltányossági szemponttól, pusztán csak azért, mivel néhány kisebb-nagyobb igazgatótaná­csost, építési vállalkozót, talán egy-két minisz­teriális hivatalnokot is megkímélni óhajtanak, összefont karokkal nézik és tűrik hitelünk megingatását, aláásását és pusztulását. Néz­zenek csak szél­lyel minisztereink a külföldi pénzemberek között, kérdezzék meg, mi oknak tulajdonítják kivált a magyar értékpapírok cse­kély rangfokozatát, alacsony árkeretét a többi velünk ugyan egy fedél alatt lakó osztrákok ér­tékeivel szemben, bizony válaszul nyerik, misze­rint ennek egyik fő oka: a bizalmatlanság. Nem hisznek a magyarnak sem írott, még kevésbé előszavában, mert mindannyiszor a­mint bíz­tak, kevés idő múltával csalatkozva ébredtek fel. Alig indul enyészetnek, feledésnek a ke­leti vasút hírhedt ügye, mely az állam hitelének nem 30, hanem inkább 3 — 4-szer annyi millió forint áldozatába került, gondoskodnak már méltó utódról, visceniroznak egy kassa-oder­bergi vasúti skandalumot, és így tovább ad infinimitum. Intézkedjék a minisztérium minél előbb, mert míg e sorok napvilágot látnak, a tőzsdevi­lág legtöbb újságai e készülő legújabb botrányt szélnek eresztik, és ennek legelső következ­ménye lesz a magyar értékek hirtelen árcsök­kenése. Igaz ugyan, hogy a kassa-oderbergi vasút részvényeseire egyelőre csak mintegy há­rom milliónyi készpénzbeli terhet akarnak rá­sózni, hanem a magyar hitel ennek tízszeresét fogja megsinteni. — Sokkal könnyebb sebeket ejteni, mint begyógyítani. Azonban legközelebb visszatérünk e most napi tárgyat képező és Damokles kardként az országos hitel felett csüggő kassa-oderbergi vasút viselt dolgaira, melyeknek minden egyes mozzanata botrányos. & Castelar legújabb beszéde. Mint már volt alkalmunk jelenteni, a spanyol k­ongresszus alkotmányvitájában a monarchiára vo­natkozó szakaszok megvitath­atlanoknak jelentettek ki. Azt is említik, hogy Castellar ez ellen nagyobb beszédet tartott. Most e beszédet bő kivonatban kö­­­zöljük : Szónok azzal kezdi, hogy ez az eljárás, mely egy tényt, a királyság létezését, forrásává tesz min­den jognak, egészen érthetetlen. Én a magam részé­ről, így szól, teljes hitet ápolok azon elvek iránt, melyek egész éltem folyamán kísérőim voltak, s csak csekély módosításokra kényszerítették fájdalmas tapasztalásaimat. (Mozgás a többség padjain.) Úgy van uraim, csekélyek ezek a módosítások politikai véleményeimben, de kimondom azokat egy oly ka­mara előtt, melyben e módosítások kisebbségben voltak és feladtam ez által politikai hatalmamat, míg mások politikai véleményeiket megváltoztatták, hogy hatalomra jussanak. (Viharos tetszés a kar­zatokon.) E vita tárgya nagyfontosságú, a népképvise­let alapjogait érinti az. Az a világ hitt, a modern gondolkozik; a hit helyébe a bíráló ész lépett, a néma engedelmesség a nyílt ítéletnek adott helyet. A­mi a tizenhatodik században kezdődött, az azóta tovább fejlett. A vallási vagyis a lelki szabadságból folyt a szabad oktatás, vagyis a gondolat szabad­sága s ennek alkalmazása a társadalmi s állami életre, sajtószabadság s a szószék szabadsága. Ha önök most némely, e pillanatban hatalmon levő esz­mék vitatását, a­mely eszméket tisztelek, noha nem vallom őket, megengedhetlennek nyilvántják, ez­ál­tal önök maguk ítélik el ezen eszméket, oly idők s oly szellem tartozékának tüntetvén fel azokat, me­lyek nem léteznek többé, s melyeket hatalmas haladást jelző századok megsemmisítenek önökre nézve is. A képviselőkből alakult bizottságnak joga van, alkotmányjavaslatot készíteni, s azt tanácsko­zás végett a kamara elé terjeszteni. Mit tesz ez a szó „tanácskozás“ ? A görög agora, a római szená­tus, a britt parlament, a hollandi rendek, s a kasz­­tiliai kortes nyelvjárás szerint mind tanácskozó testületnek mondatik. Pia ón most e bizottságtól meg akarnám vonni az előterjesztés jogát, nem lenn­e az logikailag sophismus, gyakorlatilag pedig merénylet a parlamenti törvényesség ellen ? Hogy akarnak hát önök tanácskozási jogtól eltiltani ? Parlamenti államcsíny lenne ez. S nem félnek önök, hogy a kételkedés emek idejében, e vulkanikus tala­jon, s e vihartól terhes légkörben jöhet a válságnak oly napja, melyen a nemzet megtagadja eme parla­menti államcsíny következményét ? Mi, az ellenzék férfiai, mit sem javasoltunk itt, de önök pusztán azon tény által, hogy beterjesztők a törvényjavasla­tot, melynek tárgyát képezi a monarchia, az örökö­södési jog, a vétó, a kortes feloszlatása s más ily nemű jog, — már ez által elismerék határozási jo­gunkat. És most, midőn a javaslat a ház asztalán van, hallgatva szentesítsük-e azt? Választóinkkal szem­ben sem lehet és szabad ez tennünk. A spanyol mo­narchiát és előjogait, megvitatás, fölvilágosítás, tehát vita nélkül, mindaz után a mi itt történt, ezen ka­marában megszavazni annyit tenne, mint egy tény zsarnoksága alá kényszeritni e kamarát, minden közhatalmat s választótestületet, s ez a sagunti ese­mény zsarnoksága, melynek eddigelé minden tör­­vényesítése hiányzik. (A kamara elnöke e szavak magyarázatát kéri, szónok azzal felel, hogy a kor­mány elmulasztá a király kikiáltásának törvényesen szükséges helyeslését kérni a kamarától. Castellár az ország történetéből a hasonló esetek egész sorát emeli ki, bizonyítván, hogy az ilyesmi elismertetését mindig a népképviseletnél keresték s bizonyítja, hogy a népsouveraiiitás eme gyakorlása által men­tetett meg állam és nemzet. Zajos tetszés, melyhez még jobboldal is csatlakozik.) És pedig, folytatja szóló, mekkora tekintélye volt akkor a spanyol monarchiának s mekkora ma ! Akkor mégsem tételeztek föl soha egyetlen spanyol kamaráról olyasmit, mint a­mit most­­ tőlünk akar­nak. Elvégre megszavazhatják önök, a­mit jónak látnak, de a nemzet és képviselőinek azon souve­­rain jogát hogy az alkotmány-javaslatokat a maga egészükben vitathassák meg, azt nem szabad, nem lehet megsemmisitniök. A legkonzervatívabb kortes az 1845-ki nem vitatta-e meg czikkelyenkint az egész alkotmányt. Nem vitaták-e itt II. Izabella s testvére az infánsnő házasságát oly szabadon, hogy Pasto Diaz képviselő felkiáltott: „Félek hogy egy politikai hiba folytán Spanyolországból a Dói Len­gyelországa lesz,­ s azután jött az 1854 ki kortes, melyben nemcsak a monarchia jogai, de maga a mo­narchia is megvíta­ttattak ? S önök megtagadják a vitatás jogát? Ez ellenséges tény az új monarchiával szemben. „Mi vagyok én, kérdé­sekrates, mi va­gyunk mi, kérdem én, s azt kell válaszolnom, hogy „alkotmányozó gyűlés“, mert alkotmányt, a törvé­nyek eme törvényét kell készítenünk. Alkotmános monarchiát akarunk-e? Igen vagy nem ? Ha azt akarják, mikép lehetne ezt eleve törvényen kívül helyezni? A javaslat szerint az ál­lamban az egyetlen nagyhatalom a monarchia lesz s most kérdem én : Mi helyzetük legyen a többi in­tézményeknek, ne legyen ezeknek legalább összevéve ennyi hatalmuk ? Az ó-spanyol királyválasztások al­kalmával így szóltak a kortesek: „Mi, kik közül mindegyik egyenrangú veled, s kik együtt fölötted állunk, királ­lyá teszünk téged.“ Vannak polgáro­­sult tartományok monarchia nélkül, de egy sincs népképviselet nélkül. Ha önök a törvénytelenség templomában ily törvénytelenséget terveznek, mit csodálkoznak Spanyolország folytonos összeesküvé­sein, pronunciamentóin, s polgárháborúin. Még az egyház sem zárta ki zsinatjaiból a vitát. Szónok ezután történeti visszapillantást vet a nevezetesb zsinatokra, a niciaitól a trientiig, a mi­dőn Luther hatalmas hangja dördült közbe,­ s mind e zsinatokon Árián hangja is szólt, egész a szláv-ma­­gyar püspökig, ki nem rég a Vatikán szószékéről szórta villámait a csalhatatlansági dogma ellen, „Csalhatatlanabbak s türelmetlenebbek akartok-e lenni mint a zsinatok, mint a pápák, sőt mint az in­­quiziczió ? S mely veszedelemmel fenyeget e vita? Azt találja tán egy képviselő mondani, hogy Spa­nyolországon a választási jogot az örökösödésnél többre tartja; hogy más öröklöt kiváltságok mind elvesztvén érvényüket, a korona sem lehet kivétel; hogy csak a forma alkotja a kisebb vagy nagyobb különbséget, mely a faragatlan márványdarab s a milói Venus között vagyon; hogy a jog uralma alatt minden hatalom felelős és elmozdítható kell hogy legyen, vagy hogy Spanyolország a valóságban de­mokratikus, s pedig nem, mint Francziaország, for­radalmak utján, mert bármily sok roszat teremtett is Spanyolországban az absolut monarchia, hagyott hátra legalább egy demokrácziát is, melyet ugyan még szabályozni kell. A szónok elmondja ezután ismert nézeteit Cuba, Gibraltár és Portugálról s hangsúlyozza, hogy az aragoniak a középkorban s a brittek az uj korban bírtak a leginkább kifejlett parlamentismus­­sal Európában; földetlen János király óta azonban, midőn a „Magna charta“-t kiadták, Chatham, Peel, Palmerston és Gladstone által Anglia dicső monar­chikus köntösben megnyerte a szabadelvű arisztok­ratikus köztársaság minden előnyeit. S épen ezért kellene megvitatni itt a monarchia jogait, hogy a sérthetlenséget megerősítsék. „Az 1845-öi restau­­ratióra hivatkoztak ? De hiszen épen ez okozta a királyság bukását s akkor határozottan erősebbek voltatok, mint ma. Vajjon a restaurátiót túlélt po­litikai eszméknek meg volt-e várt eredményük? A restaurátiók nem saját erejük által jönek létre, hanem ellenségeik hibái s tévedései folytán s ti­ma hasonló okok miatt vagytok itt. Csak az ő tévedéseik gátolták a haladási eszméket, elkezdve a anabaptistáktól, kik a reformatio haladását veszé­lyeztették, egész a franczia communistikus utópiákig s a spanyol cantonok zavaráig. A restaurátiók ismét helyrehozzák a nyugalmat, a­mely időben a hala­dási eszmék újólag megerősödnek, szelídülnek, hogy annál biztosabban elnyerhessék a győzelmet, mert csak a haladási eszmék s nem a restaurátiók vezet­nek a végleges megoldásra. A restaurátiók a végle­ges megoldásra előkészítő iskolák. A restaurátió alatt tanulták meg a németek, hogy nem a frankfurti birodalmi gyűlésben lévő nagy gondolkodók, hanem Poroszországnak a gond­viselés által kiválasztott hatalma készítik el utjo­­kat; a restaurátió alatt tanulták meg a magyarok, mennyivel praktusabb le­­het rájuk nézve, ha Kossuth eszméitől elállva, Deák dualismusához csatla­koznak; a restaurátió alatt tanulták meg Manin, Mazzini s Garibaldi, hogy a haza egysége fölötte áll a köztársaságnak s ezért csatlakoztak a pie­­monti uralkodóház körül, a bonapartei restaurátió alatt tanulták meg a francziák, hogy az 1848-ki il­lúziókat meg kell nyirbálni a nélkül, hogy a de­­mokratia alapelveit megsértenék, konzervatív köz­társaságot kell felállítaniuk. Ily helyzetben vagyunk, uraim, jelenleg mi is ; ma folytatjuk a szeptemberi forradalmat s még a híres deczember 29-e­i reactió is határozottan de­mokratikus, habár természetesen mérsékelt megol­dást fog teremni. Megtanultuk ezalatt, hogy a leg­felsőbb hatalmat, legyen az köztársaság vagy egyed­uralom, tisztelni kell, hogy a gondolatnak, szónak, a szószéknek, a sajtónak teljesen szabadnak kell lenni, hogy szükségünk van jól fegyelmezett hang­szerekre, de megtanultuk azt is, hogy ezen congres­­sus jelenleg anachronismus, mivel itt a monarchiák, köztársaságok s egyházak fölött csak úgy beszél­nek, mint az egyetemeken, s hogy ennélfogva a je­len politikai helyzetben is egy pont csekély változ­tatásával az 1869-iki alkotmány az, mely leginkább czélszerű­nek mondható. A korszellem s történelem csak a haladás ér­dekében tett megtéréseket bocsátja meg, de nem a reactionárius szellemben történteket. Konstantin, ki elfogadta a kereszténységet, „nagy“-nak nevez­tetik a történelem által, sokkal jelentékenyebb utóda Julian „apostatá“-nak. Szónok ezután még több példát hoz fel s különös melegséggel emlék­szik meg Thiersről, végül befejezve beszédét, kö­szönetet mond a háznak, hogy kötelessége teljesíté­sét megkönnyítette. — Castellar beszédére Senor Alonso Martinez felelt. —■ Ezután a bizottság ja­vaslata 276 szóval 4 ellenében elfogadtatott. KÜLFÖLD: Háborús hírekkel van ismét tele a levegő, melyeket nagyban megerősít azon kö­rülmény, hogy Ausztria vészmadara, Albrecht főleg a délkeleti végvidékeken jár s mindenfelé hadiszem­lét tart az osztrák katonaság fölött. Husvét vasár­napján, mint a „Drau“-nak Eszékről írják, oda ér­kezett a főherczeg s miután a helyőrség fölött szem­lét tartott és az erőd minden részét vizsgálat alá vette, Péterváradra utazott s útját onnan rövid körültekintés után tovább folytatta a határok men­tében.­­ Az aggodalmak eloszlatása végett szük­ségesnek látta a főherczeg környezete ismételve erősíteni, hogy ez az utazás egyszerűen csak azon közszemle alkalmából történik, melyet az osztrák hadak főparancsnoka évente lelkiismeretesen meg szokott tenni. Rodich­ tbnok, Dalmáczia helytar­­t­ó­j­a, a napokban felmerült hírek szerint legkö­zelebb el fog mozdittatni ez állomásáról s a gráczi helyőrség főparancsnokságát nyeri.­­ E hirt újab­ban megczáfolni igyekezett ugyan egy bécsi hiva­talos lap, e czáfolattal szemben azonban a „N. fr. Presse“ jól értesült forrásból azon értesülést veszi, hogy Rodich tinok visszalépése csak azért nem tör­tént még meg, mert utódja iránt mindez ideig nincsenek Bécsben tisztában, bár némelyek Maros­­csics tkot emlegetik Rodich utódjául. Ljubibratics szárnysegéde Petro­vich volt osztrák főhadnagy elfogatása után Mit­­roviczba belebbeztetett az osztrák kormány által; e helyet azonban nem rég egész titokban oda hagy­ván, azaz adott becsületszava daczára megszökvén s most Szabácsban egy nagy önkéntes szerb hadtest szervezésén fáradozik, mel­lyel a Drinát átlépve Bosniába szándékozik törni. A hadtest eddig már több mint ezer embert számlál. Belgrádban lázas sietséggel fo­lyik a fegyverkezés nagy aggályára az üz­letvilágnak, mely egyhangúlag elítéli a háborút. A kormány legújabban két­ezer ló bevásárlását ren­delte el. A belgrádi várból hadikészletek és egyéb felszerelvények Kragujeváczba hozdatnak át. E­mel­lett a hadügyminiszter rendeletileg megtiltja min­den hadkötelesnek a külföldre távozást még a leg­rövidebb időre is az illető őrnagy engedélye nélkül. Egyúttal a belföldi hajózás is megszorításoknak lön alávetve valószínűleg, hogy a külföldre szökések megnehezítt­essenek. — Milán fejedelem még min­dig a töprengő „Hamlet“-et játszó s terveit még legtitkosabb tanácsosai előtt is mély titokban tartja. — Merkus kisasszony, a dúsgazdag holland amazon bécsi lapok értesülése szerint összes vagyo­nát Szerbiának hagyományozta, maga pedig szemé­lyesen Bosniába indult, hogy annak keresztény la­kosait irtó háborúra lázítsa a török ellen. A Kaljevics-kormány lemondását a közvélemény hangosan követeli. Még a kormány­párt is hadat üzent a kabinetnek s a miniszterelnök legbensőbb barátja, Kujancics tanár közelebb tar­tott beszédében határozottan elitélte a kormány habozó politikáját, sürgősen követelvén Szerbia ac­ióba lépését. A párt szintén azt kívánja, lépjen vissza a kormány avagy vessen véget a türhetlenné vált helyzetnek, melyet maguk a conservativek is tarthatlannak declarálnak s annak mielőbbi meg­változtatását sürgetik, természetesen békés irány­ban. A radikálisok személyesen támadják meg a kormányt, s azt vetik szemére, hogy csalfa játékot űz a nemzettel. — Milán fejedelem még mindig in­­gadoz, bár maga a kormány is sürgeti a fejedelem végleges elhatározását. E közben szakadatlanul folynak a hadi készülődések. — Az első osztályú honvédség összes tüzérsége, mely körülbelül 85 ágyúval rendelkezik, menetkészültségbe helyezte­tett. A határokra nagy mennyiségű hadiszer és éle­lem vitetik. Zách tábornok a határok megszállását követeli; a fejedelem maga a napokban Paraczinra megy, így beszél legalább a hir. — Csak a pénz­ügyminiszter halogatja elhatározásait. A miniszter­­tanácsban minden indítványra azt szokta felelni: Uraim , nincs pénz! — A kormány az utóbbi na­pokban egy párisi házzal 4 milliónyi függő adósság iránt akart szerződésre lépni. Az alkudozások azon­ban, úgy látszik, nem vezettek sikerre. A kormány, mint mondják, épen semmi pénzzel nem rendelke­zik. A katonáknak alig tudják a zsoldot fizetni, a megrendelt szállítások is nem sokára be fognak ér­kezni. A kormány még nem tudja, hogyan tesz ele­get ez iránti kötelezettségeinek, mert az adók nem folynak be s pénz oly kevés van, hogy még a hiva­talnokokat sem tudják fizetni.­­ E körülmény nagyon hátráltatja a hadi készülődéseket, melyekre azt hitték, hogy az önkénytes kölcsönből fog elég pénz kerülni. Boszniában a felkelés mind nagyobb tért foglal, Bosznia északi részében alig van pont, melyen felkelők ne volnának. Már a zvorniki kerü­letben is mozgalmak mutatkoznak. Az emissariusok nagyban működnek; egyet közülök a törökök elfog­tak s agyonütöttek. A törökök között oly nagy a szerbek ellen az elkeseredés, hogy a szerbek élete veszélyben forog a törökök között. A török hatósá­gok nem képesek a felkelést megakadályozni. Ka­tonaság pedig nincs. Pénz még kevesebb. A török katonaság nem kapja rendesen zsoldját, s már zavargások fordultak elő. Serajevo lakossága nagy rettegésben van, mert hire jár, hogy egyes emissa­riusok a fővárosban is tevékenyen működnek s láza­dást szítanak. A porta hadi készülődései hason­lóan nagy mérvben folynak különösen Nikápoly alatt s az ottani táborban eddigelé 30,000 főnyi rendes katonaság áll összevonva 80 legnagyobb alakú Krupp-féle ágyúval, és szó van róla, hogy az ottani hadsereg rövid időn 80,000 főre fog kiegé­szíttetni nagyobb részben kis-ázsiai ujonczokkal, melyeknek egy része már meg is érkezett. E mel­lett nagy mennyiségű élelmiszer szállittatik a tá­borba. A karlista háborúnak burlesk utójá­téka lesz, melyet a rászedett hitelezők rendeznek a legitimitás blamirozott Bayardjának.­­ A hitele­zők ugyanis összejöttek nem­rég Bayonneban s egy háromtagú bizottságot választottak, mely fel fogja keresni az ez idő szerint Dublinban tartózkodó trónkergetőt és szivére köti, hogy legalább adóssá­gainak felét fizesse ki. Az illetők különben nem sok eredményt várnak maguk sem e lépéstől, miután nagyon is jól ismerik don Carlos jellemét és alap­elveit, ki képes volt ugyan kihitelezni „alattvalóinak“ vérét és pénzét, de azt hiszi, hogy megtette köteles­ségét, a midőn saját királyi kezével segítette amazt özönnel önteni, s­emezt elpazarolni. — Egyébiránt e hitelezők, kik oda adták pénzüket ily nyomoza ügy támogatására, épen nem érdemelnek semmi rész­vétet. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezés. A vallás- és köz­oktatási magyar kir. minister Wenser Adolf közalapítványi kir. ü­gyigazgatósági iktató-kiadót az ügyigazgatósághoz irat­­tárnokká és Rácsay Géza 1-ső írnokot ugyanoda iktató-kia­dóvá nevezte ki. Az ügyvédi kamarákból. A pécsi ügyvédi kamara vá­lasztmánya részéről közhírré tétetik, mszerint Till József tamási ügyvéd folyó évi mártius hó 30-án elhalálozván, a ka­mara ügyvédi lajstromából kitörültetett, s irodájára nézve gondnokul Pap Endre tamási ügyvéd neveztetett ki.­­ A közös hadsereg tartalékosai­nak hadgyakorlatai némely vidéken az idén kivé­telesen nem május hóban, hanem az ős­szel, augus­­tus-szeptember hónapokban fognak megtartatni. Ez intézkedésre az adott okot, hogy számos község az árviz folytán nagy károkat szenvedett, mi által a mezei munkában késedelem állott be, s igy a mun­kás kezekre most van legnagyobb szükség. A kivé­teles intézkedés a tartalékos tisztekre nem terjed ki. Ennél tájékozatlanabb és sületlenebb intézkedést sem tehettek volna a bölcs urak. „Ős­szel“ augusz­tus és szeptemberben hívják be a munkásokat, mint ha nem azok is a legdrább munkanapok közé tar­toznának. — A magy. tud. akadémia ápril 24-én összes ülést tart, melynek tárgyai: 1. Szilágyi Sán­dor r. t. „Emlékbeszéd Nagyajtai Kovács István 1. t. felett. 2. A folyó ügyek. — Arany János fő­titkár. — A király e hó 19-én a budai várkertet köritő épületekre vonatkozólag megadta az enge­délyt, hogy azok a Duna zéruspontja feletti 27 láb­­nyi magasságban épittesse­nek. Ennélfogva a víz­vezetéki gépház szintén emelendő lesz, s már a szük­séges átváltoztások miatt a munkát, a bontást meg is kezdették. A király határozata a közmunkák ta­nácsának javaslatára történt, s ez a legközelebbi szerdán tartandó ülésében fog a kivitel, a végre­hajtás iránt tanácskozni. Magától értetik, hogy a jobbparti rakodók szintén felemelendők lesznek mostani 24 lábnyi magasságukról 26 lábra. A fővá­ros hatóságát illeti meg a király elhatározásának érvényt szerezni, mely a közmunkatanács e már ismert s királyi jóváhagyást nyert tervét kétség­kívül keresztül is viendi. — Az orsz. nőipar egyesület az ár­vízkárosultak javára a múlt hóban a vigadó nagy­termében rendezett sétahangverseny bevétele 928 forint 68 kr, kiadása 755 frt 74 kr., tehát tiszta jö­vedelme 172 frt 92 kr volt, mely összeg fele Böhm- Szögyényi Antonia urhölgynek adatott át az árvíz­károsultak javára. E sétahangverseny alkalmából ajándékot adtak: Szegfiné, Baranyai Julia, Mars­­ner Ágnes, Pechata Lajosné, Sigmond Lujza, Dulo­­vicsné, Sárkány, Kertész és Eisert. — Kocsi Sán­dor a nyomtatványokat díj nélkül állította ki, a gáztársulat a világításról, Rácz Pál s a Mollinary ezred zenekara a zenéről gondoskodtak. Felülfizet­tek ez alkalommal: Koburg főherczegnő 5 forintot, Ráth K. főpolgármester 5 frtot, gr. Károlyiné 3 frtot, Magyar Gyuláné 5 frtot, Adler Antalné 2 frtot, Zirzen Janka 1 frtot, Deutschländer Karolin 3 frtot. — Ugyancsak a nőiparegyesület javára a népszínházban rendezett előadás be­vétele volt 806 frt 10 kr. Ebből fizettetett Rákossy igazgatónak a színházért 712 frt s apróbb költsé­gekre 6 frt 80 kr. Ezen előadás alkalmával felül fizettek: Ráth főpolgármester 6 frtot, gr. Majláth György 6 frtot, Demjénné 1 frtot s ezen alkalom­mal Szigligeti Ede is küldött a nőipartanoda czél­­jaira 50 frtot. — A józsefvárosi szabadelvű kör által nőiparegyesület javára főként Stoczek Károly pá­ratlan buzgalma folytán rendezett társas estély tiszta jövedelme végre 43 frt 25 kr. volt, ide szá­mítva Brázay Kálmán által felülfizetett 1 frtot. Az egyesület nevében mindezen felülfizetőknek, rende­zőknek, közreműködőknek s adományozóknak nyil­vános köszönetet mond Kühnel Ignáczné elnök. — A „Magyar tisztviselők orszá­gos egyesületének“ és abba olvadt „vasúti és gőzhajózási clubb“-nak uj választmánya által a tiszt­­ujitás folyó ápril hó 18-án megejtetvén, az egyesület tisztviselőiül Sibelka János titkárnak, Pollák Lajos pénztárnoknak, Bálványi Ferencz ellenőrnek, Szűcs Emil gondnoknak és Ekhard Emil könyvtárnoknak választatott meg. — A fő vám­házb­ól. A vámházban e na­pokban nagymennyiségű finom külföldi szivar árve­­reztetett el; a vám- és engedélydijjal együtt 100 da­rabja 7 írtba került. A lefolyt héten az osztr. áll. vaspályáról 40, a magyar áll. vaspályán 2, a délin 6, a hajókon 9, összesen 57 szállítmány érkezett be a vámházba. — A pest-ferenczvárosi szivar­gyárba a Westerholz et Comp, hamburgi czégtől tegnapelőtt 75.200 darab érkezett. — A vámcsonkításokról említést tesz a „Kelet Népe“ tegnapi száma. Csodálkozik, hogy miként lehetett a pesti kir. törvényszéknek a kir. táblai határozat alapján Pollák és Ábeles-sel szem­ben feloldani a zárt. — Olvassa meg az 1872. XXXVIII. törvényczikk 2. §-át, mely szerint pénz­ügyi dolgokban a kir. tábla végérvényesen határoz, s határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. Nem annyira föltűnő előttünk tehát az, hogy törvény alapján a zár feloldatott, hanem mindinkább szembeötlő, hogy a pénzügyi igazgatóság a törvény­­szerűleg befejezett ügyet a közigazgatásb­a merte terelni, s hogy a Schneider és társa­i a többi csem­pészekkel szemben, kik a kincstárt tényleg s nagy összegekben megkárosították, mi sem történik. Ez a baj s pedig a részlehajlást élesen eláruló eljárás. — Pusztító felhőszakadás. Ápril hó 17-én Nyúl községe és szőlőhegyei roppant pusz­títás színhelye volt. Iszonyú felhőszakadás láto­gatta meg a már szép reményekkel kecsegtető hely­séget. Délután fél 3 órakor sűrű fellegek csoporto­sultak össze a vidék felé; a sűrű villámlás és rend­kívüli menydörgés rémületbe hozta a lakosság öre­gét apróját. Régi szokás szerint a falu harangja is megkondult a fenyegető veszély elhárításáért. A rendkívüli erős dörgés közepette csakhamar meg­nyíltak az ég csatornái és oly nagy mennyiségben zúdította le az esőt, mely mogyorónyi nagyságú jég­darabokkal volt keverve, hogy a rohanó vizár elso­dort mindent, mit útjában talált, bútordarabokat gazdasági eszközöket, barmokat és nagyszámú ba­romfit. Az úgynevezett „Sárkánylyuk“ aljánál­ négy jár­mos ökröt ragadott el két legén­nyel együtt a rohanó víz. A sűrűn aláhullott jégzápor a szőlőhegy már fakadó szőlőbimbóit leverte, valamint a gyü­mölcsfák virágait és fakadó bimbóit tönkre tette. Mindez tíz percznyi idő alatt történt. A rohanó vizár a falu házaiba is behatott és elöntötte a szo­bákat és pinczéket, magával hozván a nagymennyi­ségű jégszemeket, miket lapáttal szórtak ki a la­kosok. Az udvarokból kazalokat, fákat és nagyobb sul­lyal biró tárgyakat ragadott el magával. Bor­zasztó látvány volt ez, melyhez hasonlóra a vidék legidősb aggastyánai sem emlékeznek. A lakosság nagy kárt szenvedett, mert soknak pinczéjébe volt lerakva lisztje és egyéb élelmiszere, melyet a beió­­duló viz tönkre tett. — Tudomásunkra jutott, hogy va­lami Baló Domokos nevű fiatal ember magát az „Egyetértés“ belmunkatársának adva ki itt-ott a nép jóhiszeműségével visszaélve Erdély nagy részét bekóborolta. Kinyilatkoztatjuk tehát, hogy Baló Domokossal lapunk se most sincs, se eddig nem volt semmiféle összeköttetésben. — A szek­­. — A szinügyi botrányra vonatkozó­lag, melyről tegnap mi is említést tettünk, Farkas Albert a „N. H.-ban, mint a hir közrebocsátójában olyformán nyilatkozik, hogy az illető kérvény köz­zétételére ő senkit sem hatalmazott fel (!) s az ab­ban felhozott adatok „jobbadán“ alap nélkül valók. — Mélyen megrendítő eset történt Czegléden husvét vasárnapján irja az „A.“ Hauser vasúti gépész ebédnél ült családjával és több barát­jával. A társaság igen vig hangulatban volt, különö­sen Hauser, kit azon körülmény, hogy újabb időben kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott, kissé kicsapon­­góbb kedvbe hozott. A bor is éreztette izgató hatá­sát és midőn Hauser cselédjét újból borért akarta küldeni, szelíd lelkületű, gyengéd, figyelmetes neje, kivel négy évi házasságuk óta mindig a legnagyobb egyetértésben és megelégedettségben élt, — le akarta felhevült férjét beszélni a további borivásról e sza­vakat mondván: „Hagyd el fiam, úgy is eleget itta­tok már, ne hozass több bort.“ A férj erre felugrott és szó nélkül bement a mellékszobába, honnét pár pillanat múlva revolverrel kezében visszatérve, azt e szóval: „Agyonlőlek!“ egyenest neje mellének szeg­­zette. A társaság rémülve ugrott fel; azczukon a meglepetés és iszonyat kifejezése ült. E pillanatban a revolver elsült és a szegény nő mellén találva tompa hörgéssel a pamlagra hanyatlott. Utolsó szava ez volt: „Oh kedves férjem, mit tettél ?“ A férj mereven nézett maga elé, szemei a vérre voltak szegezve, mely messze lövelő sugárban tört ki neje kebeléből. A néma csendet tompa, vérfagylaló ka­­czaj szakította meg. Hauser közel állott a megőrü­­léshez. Leborult neje hült tetemére és kimondhatat­lan fájdalmában szívszaggasztó zokogásban tört ki. De már késő volt, a nő mereven némán feküdt a pamlagon elterülve és nem ébresztette fel férjének és két kis árvájának jajkiáltása. Kedden temették el a szerencsétlent a lakosság minden rétegének rend­kívüli részvéte mellett. — Hauser elfogatott és a vizsgálat ellene megindittatott. — Jálics Kálmán nagykereskedő király-utcza 18-ik szám alatti irodájában egy idő óta ismeretlen egyének jelentkeznek, kik magukat a helyben megjelenő „Fledermaus“ képes hetilap szerkesztőinek adták ki, s tőle kiadás végett arczké­­pét követelték. Jalics K. jól tudta, hogy ez urak

Next