Egyetértés, 1876. május (10. évfolyam, 101-125. szám)

1876-05-02 / 101. szám

Április 28-án este a czélba vett fáklyásmenet óriás néptömeg részvéte mellett, melyről ezen lap legközelebbi száma a leghívebb leírást adta, meg­tartatott. Hogy részvétre a szabadelvű képviselő kör előtt nem találtunk — bár felhoztak több üres kifogást, melyeket én elfogadhatónak nem találok — megbírálását a nagy­közönségre bízom. Ezúttal azoknak kívánok még felelni, a­kik az „Ellenőr“ vasárnapi számában, az egyetemi ifjúság részvétele ellen mintegy 8—10 db íven összeszedett hatvan egyetemi hallgató nevében tiltakoztak. Mi, mint fentebbi soraimból is kitűnik soha nem állítottuk, hogy az egyetemi ifjúság testületileg részt vett a tüntetésben, mert tudtuk azt, hogy az egyetemi ifjúság testületileg részt vehessen ezen ügy­ben, ezt „az egyetemi Rector ő nagysága“ enge­délyének kellett volna megelőznie, mit hogy kérel­mezzünk, az idő rövidsége sem engedte. De büszkén mondhatom, hogy az egyetemi hallgatóknak nagy része, a­kik még a haza dolgai iránt közön­nyel nem viseltettek, mint egyesek is, mint az ügy buzgó pártolói meleg részvétet tanúsítottak. Uraim! önök keresik a mi szemünkben a szál­­kát ésj feledik magukéban a gerendát; mi jogon merik önök tiltakozásaikban egyes körök s egyletek el­nökei nevét viselni. A közgyűlést összehívták-e ? S felhatalmazta-e ez önöket nevében tiltakozni ? Ha nem, mint egyesek azon esetben ha okuk volt a til­takozásra mint más meggyőződésben levőknek, te­hették volna ezt a maguk mint egyetemi polgárok nevében. Különben nem tudom, mi ok indította az urakat ily lépésre, miután a résztvevő ifjúság mint már fentebb többször említettem nem mint testület szerepelt. Megbotránkozva olvastam a tiltakozók nevei között W. S. joghallgató, mint olvasóköri titkár ne­vét (szintén mi jogon, mint titkár s miért nem csak egyetemi joghallgató) hiszen ő volt az, a­ki bizott­sági taggá választása után, meleg részvétet ígért, tényleg működött is, sőt a conservativ kör előtt a szónoki szerepre is maga ajánlkozott, valóban szé­gyenlem, hogy egy joghallgató ily tettekre képes. Végül tagadom a „Pester Lloyd“ azon állítá­sát, mintha a részvét ellen 600 egyetemi hallgató tiltakozott volna. Egyébiránt, ha nem tagadnám is, az a 600 nagyon hamar leolvadt a többi lapokban Az „Ellenőr“ már csak hosszú névsort említ, a „Pesti Napló“ azonban ki is süti, hogy az a 600 és illetőleg hosszú névsor összesen csak 64. Nagyon óhajtanók, ha a „Pesti Napló“ szer­kesztősége a 64 egyén nevét, kik ezen íveket aláír­ták, közzé tenné úgy azoknak, mint a mi ked­vünkért lapjában. Mert hát tudjuk, hogy ezen egyetemi hallgatók csak azért írtak azon ivek alá, mert szeretnék, ha neveik nyomtatásban kijönné­nek. Hadd ismerje meg őket a világ. Nagyobb szé­gyen úgy sem érhetné őket. Budapest, 1876. május 1-jén. Szarka Tivadar, joghallgató. „A vasuti szédelgés koronája“ czím alatt a következőket írja a „Börsen- und Handels­be­richt.“ — Hogy ha egyátalán bizonyításra szorulna, hogy azon időben, midőn a kassa-oderbergi ch­abrus megalakult, sem az állam, pedig a birodalom mind­két fele érdekelve volt, sem a részvényesek, hanem egyedül és kizárólag ezen clrque érdekei tolattak előtérbe, ebből látható volna, hogy az állam egy­idejűleg háromfélekép is károsítatott. A magyar államnak mindenekelőtt 190 ezer forinttal kellett felemelni a kamatgaranciát, de minthogy az állam részéről hozott ezen anyagi áldozat nem elegendő a lebegő adósság fedezésére, e részvényeseknek le kellett mondani a kamatjöve­delem részéről. Minthogy pedig a kassa-oderbergi részvényekre világosan rá van írva, hogy az állam a tiszta jövedelem 5­0­ C-ét garantirázza, ez által ez az állam hitele és becsületének tetemesen ártott. Végre károsodást szenved az állam az által, hogy ezen vasút építésére 5 millió forintot adott, melyért ő a vasút kiépítése után cserébe 25 ezer alpári 200 forintos részvényt kapott, melyek a pénz­ügyminiszternél vannak letéteményezve. Az állam tehát, minthogy a jövedelem reductiója által, a részvények értéke is csökken, it­t millió forint ér­tékű kárt szenved, mely veszteség, hogy ha a börze cursust is hozzá­vesszük, 21­ 1 millió forintra rúg. A kassa-oderbergi vasútnak főrészvényese te­hát senki más mint maga az állam, mely három­szoros kárt szenved. Azon orgánumok azonban, mely­ek ezen nehéz­kes részvény tulajdonost képviselték, őt valamint a többi részvényest egészen mellőzték és jobb sze­mükkel a vállalkozóra, bal szemükkel pedig az igazgatótanácsra néztek. Gyönyörű példánya az állam vasúti gazdálkodásának. Mindezekre koronát teendő nincs egyéb hátra, minthogy az állam, e főrészvényes — minthogy saját magának oppositiót sem csinálhat — részvényeit a közgyűlésen letéteményezze, s a kormán­nyal isme­­retes szerződés elfogadását ezek utján érvényesítse. — A subventionált vasutak országában mindez le­hetséges ! A keleti vasút és kassa-oderbergi vassúttár­­sulat elnöke, ő excellentiája Vay Miklós báró pedig hogyha a Tisza kormány ezen csínyt keresztülvinni, és Ausztriától egy millió adó­megtérítést kieszkö­zölni sikerül, nagyszerű beszédet fog tartani a fő­rendiházban. Minthogy pedig már minden meg van adóz­tatva, a kassa-oderbergi vasút által előidézett költ­ségek fedezése czéljából, a szalmazsákok és vánko­sok is meg fognak adóztatni. By módon fognak a közerkölcsök és a fiscus egymással kibékülni. Plaudite amici! Ivánka Imre úrtól, az észak-keleti vasút igaz­gatójától az „Ellenőr“ a következő sorokat vette: Az „Egyetértésiben a kassa-oderbergi vasút dol­gaiban megjelent czikkekre feleljen az, a­kit legkö­zelebb érdekel, én csak egy körülményre reüedtálok. Nem való, hogy a vasutak „nem akarják magukra alkalmazni az új kereskedelmi törvény intézkedé­seit, sőt inkább épen viszonyaikat, alapszabályai­kat ennek megfelelőleg kívánván módosítani, néze­teiket formulázták s a minisztériumhoz mint­egy hat hete felterjesztették, várva várják az elhatá­rozást, hogy még elég idejük legyen az alapszabá­lyokat módosító közgyűléseket ideje korán behívni, s a törvényt f. é. júl. 1. napjától kezdve foganatba venni. Ivánka Imre: A fővárosi közmunka-tanács ülése. (ápril 27-én) Podmaniczky Frigyes az ülést délutáni 4 óra­kor megnyitván, bemutatja Takácsi Miklós urat, a közmunkák tanácsának a fővárosi közgyűlés által legközelebb megválasztott tagját. Napirendre kerülvén a sor olvastatik a fővá­rosnak egy átirata, melyben ez az ö­r­d­ö­g­á­r­o­k át­­fektetése és beboltoztatása folytán szükségessé vált három háznak kisajátításáért járó 100,000 forintnyi megváltási árnak fele részben leendő megtérítését kéri.­­ Az ördögárok beboltoztatásának ügye ez előtt több évvel az akkoriban fenállott budai tanács által fejlesztetvén, ennek megvalósítása akár csa­tornázási akár szabályozási műveletnek tekintetik az feltétlenül a kezdeményező hatóságot illeti meg, a­mely az evvel járó költségeket is viselni tartozott volna; mindamellett tekintve a közérdekű czél nagy fontosságát hivatva érezte magát a közmunkák ta­nácsa, ezen vállalat megvalósításához a maga részé­ről 376,000 frtnyi összeggel hozzájárulni, s ezen összeg fejében a valósított munka arányához ké­pest tettleges fizetéseket is eszközölni, melyeknek összege eddigelé immár a 100,000 frtot túlhaladja. A közmunkák tanácsa — különben sem engedvén meg helyzete e részben a további áldozatokat kény­telen a fővárosi közönség fenti kívánságát elutasí­tani, még azon oknál fogva is 1-szer mivel a fővá­rosi hatóság által feltételezett kötelezettség őt nem terheli 2-szer pedig, mivel hasonnemű kiadások, egyéb érdekeknek koczkáztatása nélkül a főváros emelése czéljából létesített pénzalapnak megterhel­­tetését nem engedi meg. A m. kir. pénzügyi igazgatóságnak felhívása folytán, a tanács egy átnézeti tervet dolgoztatott ki, melyben a fenálló különféle házi adómentes­ségek különböző színek által vannak kitüntetve. A főváros területére nézve ugyanis négy különböző adó­mentességi nemek állanak fen, és pedig: a) az 1871. 52. t. ez. értelmében létesítendő nagy körúti és sugáruti uj épületek az első 15 éven át teljes adó­mentességben részesülnek, a következő 15 évre pe­dig a házadó elengedése mellett, csak­is jövedelmi adó fizetésre kötelezvék. b) 25 évi adómentességben részesülnek az 1875. IV. t. cz. értelmében mind azon legalább is két emeletes uj épületek, melyek Pesten a körút és a Duna közötti területtel, Budán pedig a Császárfürdőtől kezdve a sáros fürdőig vezető főutczán létesülnek és 1877. évi augusztus haváig lakhatóvá válnak. c) Húsz évi adómentesség illeti meg mind azon legalább is egy emeletes uj házakat, melyek Pesten a belső és nagy körút kö­zötti területen, Budán pedig az e czélból kitüntetett területen épülnek s szintén 1877. augusztus haváig lakhatóvá válnak ; végre d) közönséges adómentes­ségben részesülnek mindazon uj épületek, melyekre nézve ezen a kedvezmény az 1868-iki törvények ér­tel­mében eddig is fennállott. A sugárutnak a váczi körút és nagy­mező­­utcza közötti részében a faburkolat lerakása e na­pokban lett volna megindítandó, miután azonban az ez után létesítendő közúti vasút kérdése a minisz­térium által megoldva nincs, a fenti munka meg­kezdése egy időre elhalasztatott. — A sugárút mentében fekvő mellék­utczáknak kövezése — a nagy mező és városliget közötti részben — tekin­tettel a fennálló szerződésekre, május hó 1-jével lesz megindítandó. — A sugárúti szerződés felbon­tása folytán ismét a közmunkák tanács tulajdo­nába vissza­került ingatlanok átvételére kiküldött bizottság feladatához képest eljárását nagyobbrészt befejezte; átvétetett ugyanis összesen 167 uj telek, melyeken 72 régi és ezeken kívül a nyolczszög­­téren egy uj ház létezik. A régi épületek, melyek f. é. május 1-től fogva a közmunkák tanácsát illetik meg, negyedévenként 45,136 frt 87 kr nyers jöve­delmet mutatnak fel, mely azonban, tekintve a szá­mos üresen álló lakásokra még némi növekedésre enged kilátást. A múlt évi ősz idejében megkezdett és ez év tavaszán befejezett belső körúti munkálatok felül­vizsgálatára bizottság küldetett ki. Végre felolvastatott még egy a fővárosi köz­munkák tanácsa pénzügyi helyzetére vonatkozó, a kormánynak bemutatandó hosszabb előterjesztés, mely a következő nevezetesebb részleteket foglalja magában. A sugárútnak létesítése, beleértve a ki­sajátítási költségeket is összesen 2,732,000 frtba kerülene az államnak, e szerint tehát 603,000 frttal kevesebb költségbe, mint amennyi e czélra az 1870 LX. t. ez. értelmében engedélyeztetett. A szintén országgyűlésileg e czélra engedélyezett 4.863,821 forintnyi kölcsönre eddigelé tőkében és kama­tokban 1.223,504 frt jön törlesztve. Ez év junius hó 30-án ismét 400,000 forint tőkét és 346,144 frt 22 krt kamatokat összesen tehát 746,144 frt 22 frt fizetend a közmunkák tanácsa, mely törlesztése után őt már csak 3.240,308 frt tőke tartozás terhelendő. Ezen tőke tartozás fedezetét találja a sugárúti in­gatlanok által, kamatai pedig nagyobb részt a még fenálló épületek jövedelméből fognak törlesztetni.­­­ A június 30-ával lejárandó 400,000 frt tartozás részint 150,000 forintnyi készpénz fizetés, részint pedig a sugárúti 60. számú ház átruházása által fog eszközöltetni, mely utóbbit illetőleg még azon észrevételének ad kifejezést a tanács, miszerint kí­vánatos volna, ha ebben egy oly közhatóság találna befogadást, mely eddig elhelyezését drága bér mel­lett kénytelen fentartani. — A legközelebb megin­dítandó sugárút kiépítéséhez megkívántató össze­gek a közmunkák tanácsa által készletben tar­tatnak. Továbbá bemutattatott még a közmunkák ta­nácsa vagyoni állapotának kimutatása is, mely sze­rint cselekvő vagyona 1.506.378 frt, tartozási álla­­déka pedig 817.781 frtot képez. Sajnálattal tapasz­­taltatott azonban miszerint a cselekvő állapotban bennfoglalvák még az 1870—1875. évi időszakra terjedő közmunkák adó­váltsági tételek 279,000 frt erejéig; ezeknek behajtása a fővárosi hatóságot il­leti, mely azonban az eddig nyert tapasztalatok szerint, ezen kötelezettségnek teljes mérvben nem fog megfelelhetni, a­miért is a közmunkák tanácsa alig enged magának reményt arra, hogy a fenti czímen 100,000 forintnál többet bevételezhessen. Végre felkéret­i határoztatott még a magas kormány azon helybenhagyása iránt is, hogy az ér­tékesítendő ingatlanok árából 80% az állami, — 20% pedig a fővárosi alappal szemben fennálló tartozások törlesztésére fordítathassék. Nemzetgazdasági szempontból nincs és nem lehet e tervet indokolni, mert az kétségtelen, hogy a magántársulatok kezében levő vasutak, sokkal inkább vannak tekintettel a magán­érdekekre, olcsób­ban adminisztrálnak mint az állam. Továbbá sokkal könnyebb egy kisebb vasúti hálózatot kormányozni, mint azon óriást. Nincs in­dokolva ez egyesítés, jövedelem szempontjából sem, a porosz vasutakba fektetett tőke a „Berliner Ac­­tioner“ szerint 665 millió a „Vossische Zeitung“ szerint pedig 1060 millió tallért jövedelmez. A po­rosz államháztartás kimutatása szerint pedig a vasutak 5.38­­ C-ot jövedelmeznek, míg ha az egye­sítés keresztül hajtatik, azok csak 1.95%-ot fognak hozni. A nevezett lap szerint Bismarkot politikai czé­­lok vezérlik ezen terv végrehajtásánál, mert a vas­utak úgy lehet mondani eret az államnak. Hogy ha pedig ennek egy központja, szíve lesz, akkor az saját érdekei szempontjából fogja, a vért egyik vagy má­sik kisebb államnak és vidéknek osztani. És a vas­úti politika oly fontossá lesz ez által, miszerint ez minden más felett uralkodni fog, a­mennyiben az államnak módjában leend az egyik vidéknek ked­vezményeket nyújtani, a másikat ugyan­attól meg­fosztani. A kisebb államok szempontjából, tekintve e tervet, az kétségkívül hátrányos lesz, de Bismarck ezen lökéssel akarja a német birodalom érdekeit egyesíteni és azokat még inkább összekapcsolni. Hogy sikerül-e e terve, melynek végrehajtása a gya­korlatban kétségkívül nagy nehézségekkel jár, azt a jövő fogja megmutatni. S.-A.-Ujhely ápril 23. A zempléni árvaszék ellen ezen becses lapban emelt panasz tárgyára nem vonatkozom, mert a Binkey ügybeni eljárás a nagyméltóságú belügy­mi­nisztériumnak fel lévén jelentve, ha bár mint testü­let, gyarlóságból tévedtünk mulasztottunk is, bizto­san el fogjuk venni cselekedetünk jutalmát. És mert panaszt emelni, orvoslatot kérni mindenkinek jogában áll, a panaszkodó család el­len legkevésbé sem neheztelhetünk. Bár­ki legyen is azonban a czikk írója, — mind a­mellett, hogy kötelességszerű készségemet, hivatalos buzgalmamat kiemelni méltóztatott, nem mulaszthatom el kijelenteni, miszerint közleményé­nek ügyvédi oklevéllel bíró tiszttársam, (collegam) főispán ő méltósága fiának képességére, vagyis a személyeskedésre vonatkozó része csekély nézetem szerint legkevésbé volt beilleszthető a közlemény keretébe. Al­b­e­r­t Bál, ülnök, Bismark vasúti politikája. Mint a „Börsen und Handels-Bericht“ írja, a porosz alsóház, az első felolvasás alkalmával elfo­gadta azon törvényjavaslatot, hogy a poroszországi 4000 kilométerre terjedő vasutak csoportosítassa­nak. A mindenható miniszter azonban tovább megy és ugyan czentralizálni akarja, nemcsak Elsass és Lotharingia 820 kilométerre és Poroszország 2300 kilométerre terjedő magán­vasutait, hanem csopor­tosítani akarja, az egész német birodalom vasút­há­lózatát. És így a német birodalom nem kevesebb mint 25,000 kilométer vasutat czentralizálna, mely­nek kezeléséhez egy egész hadsereg, közel 350,000 ember kívántatik. Hogy mily óriási zavar fog ebből kifejlődni — írja a nevezett lap — az akkor lesz tapasztalható, ha ezen terv végrehaj­tatik. Bismark itt a politikai szempontoknak alá­rendeli a nemzetgazdasági szempontot, mert 25000 kilométerre terjedő vasúti hálózatnak, egy pontról való kormányzása valóban nagy akadályokba fog ütközni. KÜLFÖLD: Niksics erőd megközelítésére s élelemmel ellátására Mukhtár basa újabb kísérle­tet tett és múlt hó 26-án a felkelők erejét négy­szerre felülmúló hadsereggel Zubci felé indult.­­ A Dugaszorosban ismét ellenállásra készültek a felkelők s Presjekánál útját állották a törököknek, ezúttal azonban siker nélkül, mert mint Ragusából távirják, Mukhtár basa győzelmes harczok után múlt hó 28-án bejutott Niksicsbe s azt bőven ellátta élelmiszerekkel. — E hir Czettinjéből is megerősí­tést nyer, a mennyiben onnan is távirják, hogy a mondott napon roppant füst fedte az egész niksicsi síkságot. — A győzelmes harczokról részletek még nem érkeztek. A találkozás Vilmos császár s a czár közt folyó hó 11-én és nem mint előbb je­lezve volt 9-én, történik meg Berlinben, mely ha­lasztás azért történt, hogy Vilmos császár később utazván a kitűzött időnél Wiesbadenbe a, fürdők használatára, a czár nem akarta őt zavarni. — Sán­dor czár Berlinben időzése alatt az uralkodók, vala­mint a porosz és orosz államférfiak meg fogják való­színűleg beszélni a politikai helyzetet, s természe­tes, hogy Német- és Oroszország benső viszonya, nem különben a három császári hatalom érdekkö­zössége újra nyilvánul s így a keleti kérdés is sző­nyegre kerül. Montenegro védereje távolról sem fe­lel meg az illusioknak, melyekben a szlávbarátok magukat e tekintetben ringatni szeretik. Ugyanis a 120,000 főre menő lakosságból 60,000 a férfiak száma, kik közül 26000 a fegyverfogható. E szám tehát az a maximum, mely a háborúban részt ve­hetne. Különben Montenegro rendes hadereje alig említésre méltó. Száz lovas testőr, egy 600 főre menő zászlóalj rendőr, és két további együtt 200 főnyi lovas csapat, ez az egész rendes hadereje a fejede­lemségnek ; van aztán a nemzetőrség, mely nyolcz zászlóaljban 4800 főből áll 26 ágyúval és egy 100 főnyi utász csapattal. Az úgynevezett átalános fel­kelés, mely 18 évtől 60 évesig mindenkit fegyverfo­gásra kényszerít, 20,000 főnyi haderőt képes adni. E hadsereg otthon a hegyek közt nagy ellenállási erőt képes ugyan kifejteni, támadó háborúja azonban épen nem elegendő, főleg ha tudjuk, hogy e haderő fegyverzete szerfelett hiányos. A spanyol kormány erélyes készülete­ket tesz a bask tartományok önkormányzati jogá­nak (fuero) eltörlésére; nem engedi, hogy discus­­sio legyen a fölött, hogy a baszk tartományok által viselendő terhek jövőben azonosak legyenek Spanyol­­ország többi részeinek terheivel. Ama tartományok delegátusait csakis tanácskozás czíme alatt fogja ki­hallgatni a megállapítandó közigazgatási, tarto­mányi és községi reformok tárgyában. Igaz, hogy a baszk tartományokban elégületlenség uralkodik, s ez talán még növekedni fog, ha a 100 éves szerve­zet egyszerre eltöröltetik, különösen azért, mert ak­kor oly terheket kell majd magukra vállalniok, a­minőket azelőtt még sohasem viseltek. Elrendeltetett hogy a baszki occupáló hadsereget nagyrészben ezen tartományok tartsák fönn, hogy hozzászokjanak az átalános közterhek viseléséhez. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapbtól. A pécsi m. kir. pénzügy igazgató­ság a szegszárdi k. illeték kiszabási hivatalhoz P­e­t­r­o­v­a­i Gyulát ideiglennes minőségben pénzügyi fogalmazóvá ne­vezte ki. Lemondás: Fenyő Lajos 29-ik zászlóaljbeli szabad­ságolt állományú honvéd hadnagy a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemon­dása elfogadtatott. Uj távirda állomás. A savanyukuti vasút távirdai ál­lomás (a nyári idényre), továbbá az agfalvai vasúti távirda­­állomás mindkettő a déli vasút bécsújhely soproni vasútvo­nalán, magánsürgönyök felvételére is a hatalmaztattak.­­ Május elseje szomorúan köszöntött be a fővárosban. A reggeli órákban régi szokás szerint katonai zenekarok járták be az utczákat, a közön­ség egy része more patria kirándult ugyan a zöldbe, kiváltképen a városligetbe , a régi zaj, régi vidám­ság, sürgés, elevenség és népsokaság azonban csak képzeletben­­ él már csak. — Szomorú pénzügyi hely­zetünk a kedélyekre nehezült, üresen állottak a fo­gadó asztalai, nem keringett a komédia, kevés de­rűt csalt ki a Paprika Jancsi bukfenczh­ányása. — Mindenki megitta szép csendben reggelijét s azzal visszatért a városba napi munkájához látni. — Népgyülés Czegléden. Ápril. 30-án, vasárnap Czegléden a vámterületi kérdés ügyében nagy népgyülést tartottak, melyen a város p­olgár­­sága oly nagy számmal jelent meg, hogy a közhelyi­ségbe nem férve, kénytelenek voltak a piacz nyílt terére vonulni. A gyűlésen jelen volt Simonyi János képviselő is,ki a 6—7 ezerre menő hallga­tósághoz mintegy órahosszig tartó kitűnő beszédet mondott az összejövetel czélját képező kérdést fejtegetve. Czegléd városa ez alkalomból is egyhangúlag s erélyesen hangsú­­lyozta az önálló vámterület kivonatát — A gyűlés után kedélyes bankett volt. — A király még e hő folytában Buda­pestre jő, hogy a delegácziók ülését megnyissa. Ugyanez időtájt négy udvari ebéd lesz. A király Budapestről a brucki táborba megy. A „D. Ztg.“ híre szerin­t pedig a nyáron Berlinbe utazik, hol Vilmos császárral és a czárral fog találkozni.­­ A királyné nem Gödöllőn, hanem Schönbrunban fogja a tavasz egy részét tölteni. A schönbruni pa­lotába még e héten átköltözik, komiét június 10-kén Ischlbe megy. A királyné szombaton délelőtt meglátogatta a bécsi virágkiállítást. Suttner báró, a kertészegylet elnöke épen jelen volt, s vezető gya­nánt szolgált, a királyné nagy érdekeltséggel szemlélte a pompás virágcsoportokat. Távozta előtt szép csokrot adtak neki, melyet számára, a virágki­állításban való időzése alatt rögtönöztek.­­ A magyar athletikai klub máso­dik nyilvános viadala vasárnap délután ment végbe az Orczykertben pompás tavaszi idő mellett s nagy­számú díszes közönség jelenlétében. — A mutat­ványok bár az „athleta“ kifejezéshez mérten több­nyire nagyon is primitívek, átalában jól sikerültek voltak s a közönség többszörös tetszésnyilvánítását érdemelték ki. — A vendégek közt ott láttuk a többek k­özt P­á­l­f­y grófnét Geraldine, Anna és Fanni leányaival, Földvár­y kisasszonyt, Asbóth Flóra kisasszonyt, Edelsheim-Gyu­l­ay bárót és nejét, Odescalchi Gyula liget, Szapáry gr. altábornagyot, Czetwertinszky herczeget, Révay Gyula bárót, Eszter­házi Pál, Móritz és Miklós grófokat stb. — A mutatványok négy órakor vették kezdetöket a síkversen­nyel, melynél a csekély 100 yard távolságot négy vetély­­társsal szemben nagy könnyen Gr­und Vilmos győzött s nyerte az első díjul kitűzött ezüst érmet.­­ Ezt követte a mulatságos ökölvívás először két pár közt s itt Oláh György és Hentaller Lajos győztek, kik aztán egymással mérkőzvén meg Oláh György nyerte el az első ezüst érmeimig a bronzérem Hentallernek jutott. — A gát ver­senyben hárman vettek részt; győzött Zeiller Béla s nyerte a hölgyek diját egy ezüst teakészletet s az ezüst érmet, másodiknak érkezett Vass Géza. — A birkózás az egyik jelentkezett, Rumbóld Bernát betegsége következtében elmaradt. — A versenyjárásban, mely már athlétához méltó volt négy pályázó közt B­e­n­d­i­k István győzött, második volt Pap Farkas, 3-ik Reitlinger, míg Motesiczky elmaradt. — A távugrásnál Por­zsolt Gyula ügyes ugrása által messze túlszárnyalta pályatársait s ő lett a győztes 17 láb hosszat ugorva, Pick ugrott 16 lábat, Zeiler 15-öt. — A harmadik vetélkedés a „bajnok“ czimért két vállalkozó, Porzsolt Ernő és B­e­n­d­i­k közt folyt le s előbbi könnyen győzött. — Az ünnepélyt a dijak kiosztása zárta be, mire a közönség az atlé­tákat megéljenezve oszlott el. — A „Szent Margit“ hid ünnepélyes megnyitása f. é. ápril 30-án ment végbe. A hid nemzeti lobogókkal, czimerekkel s diísz kapukkal volt feldíszítve. Lehetett mintegy 50 nagyobb s ötszáz kisebb lobogó. A hid feljáratánál, s­zen a járdán szép számú közönség gyűlt össze, magán a megnyi­tási helyen az alsó s felsőház tagjai, a külföldi ügy­vivők, hirlaptudósitók, s nagyszámú meghívottak. Ott volt József főherczeg, Edelsheim Gyulay tábor­nagy 5 tábornokkal, Majláth György felső, Ghyczy Kálmán alsóházi elnök, Trefort, Gorove stb. A fő­város részéről a polgármesterek s a főjegyző. Pont­ban 12 órakor érkezett meg ő felsége képviselője Péchy Tamás közi. miniszter, kit Ráth Károly fő­polgármester rövid beszéddel fogadott. Ezután Péchy Tamás reményét fejezvén ki a fölött, hogy az eredetileg tervezett Margitszigetteli összeköttetés most a pénzügyi viszonyok kedvezőtlensége miatt ki nem építtetvén, az rövid idő múlva kivihető leend, megnyitja a hidat. Az egybegyűltek átsétáltak a hí­don, s Budáról nagyobb részt az ott váró kocsikon tértek vissza.­­ Nem lesz érdektelen ez alkalomból újra is felhozni, hogy a hidat franczia vállalkozók építették a német, angol, belga és orosz pályázók elől a párisi „société de construction des batignol­­les“, melynek élén Gouin Ernő áll, nyerte el tervével a 10,000 franknyi díjat, s a hidat 1872. november 27-től 1876. január 1-ig készítette el. A hid 570 mé­ter hosszú (1800 láb, tehát 600 lábbal hosszabb, mint a lánczhid) 17 méter széles, 6 nyílása közül a legnagyobb 88, a középső 83, s a legkisebb 74 mé­ter hosszú. Felhasználtatott rá 7 millió kilogramm kovácsolt és öntött vas, 40,000 köbméter farmű, és 6000 köbméter fa.­­ Érdekes lelet. Egy régi sírboltot fö­­döztek föl a ferencziek most lebontott épülete alatt. Egy munkás is a napokban munkaközben ez üregbe szakadt. Az üreg megvizsgáltatván, kitűnt, hogy az egy teljesen elzárt s beépített sírbolt, melynek léte­zéséről eddig senkinek nem volt sejtelme. A sírbolt­ban egy fakoporsót találtak, mely a munkás lebukta következtében némileg megsértetett. A koporó fö­delén ezüst szegekkel latin nyelven e felírás van ki­verve: Perényi Katalin 1776. A koporsóban levő csontváz meglehetősen sértetlen állapotban ta­láltatott, haja vereses s még csaknem egészen jó ál­lapotban maradt meg. A csontváz összekulcsolt ujj - csontjai közt egy kokusdióhéjból készült olvasót s egy viaszfeszületet találtak, mely utóbbi szintén egé­szen sértetlen maradt. A lebontott könyvtárépület a sírboltra még a múlt században II. József ural­­­ása alatt építtetett.­­ A leletről a P­e­r­é­n­y­i­­családot már értesítették, ideiglenesen pedig a koporsót a benne talált csontvázzal együtt a barátok templomában levő sírboltba helyezték el. — Csata-emlék. Kassáról írják a „M. H.“-nak, hogy a szepességi honvédegylet a bra­­nyiczkói győzelmi emléknek ünnepélyes leleplezését május hó 21-re tűzte ki. Az emlék Lőcsén van fel­állítva. Hatóságok és testületeken kívül jegyző­­könyvi határozat értelmében az ünnepélyre meghi­vatnak Faragó József, a szép emlék szobrásza, Aradi J­ános, prakfalvi gyárigazgató, kinek veze­tése alatt a monumentális szobor öntetett, M­á­­r­i­á­s­s­y János tábornok és C­s­á­k­y Kálmán őrnagy.­­ A Berzseny-­ü­nnepély rendezésére kiküldött nagy bizottság Szabó Imre püspök elnöklete alatt Szombathelyen a következő határozatokat hozta : A már megrendelt, s Egyházas­ I­stvén, a költő szülőházára illesz­tendő emléktábla elkészítése s ünnepélyt megelőző befalazása fölött való felügyelettel Károlyi Antal bízatott meg. A fehér márványból faragott emléktáblába, mely 1 méter hosszú és 58 centiméter széles leend, ily felirat lesz: „Itt született Berzsenyi Dániel. Születésének első százados évfordulóján, 187t­. május 7-én, kegyeletes emlékül Vasmegye közönsége.“ Az ünnepély május 6-án Szombathelyen s folytatva május 7-én Egyházas He­yén tartatik meg. Május 6-án reggel, Szombathelyen mozsárlövések hirdetik a nap jelentőségét, s Szombathely lakosai az ünnepély emelése czéljából a háza­kat nemzeti lobogókkal diszitendik. Délelőtt 10 órakor meg­nyílik a megyének a költő arczképével s virággal díszített nagy terme az ünneplő közönség számára, amikor is az ünnepély a következő műsorozattal kezdetét veszi: 1. El­nöki megnyitó beszéd. 2. Hymnus, Kölcseytől; énekli a szombathelyi dalkör. 3. Berzsenyi emlékezete ; költemény, irta és előadja Éhen Gyula. 4. Emlékbeszéd Be­zsenyi fö­lött, tartja Fábry Pál. 5. A magyarokhoz, irta Berzsenyi Dániel, szavalja Balogh Gyula. 6. Szózat, Vörösmartytól, énekli a helybeli dalkat. Ezzel az ünnepély Szombathelyen véget ér. — Május 7-én, mint az ünepély folytatásának napján reggel 8 órakor külön vonat indul Szombathelyről Kis-Czellig, vagy Bobáig. Innen az ünneplő közönség ko­csikon zászlók alatt vonul E -Helyére, hol az ünnepély d. e. 11 órakor veszi kezdetét. Ez ünnepély részletei a kö­vetkezők: 1. Megnyitó beszéd, tartja Königmayer Károly kanonok, a rendező bizottság alelnöke. 2. Hymnus. 3. Em­lékbeszéd, tartja Nagy Károly, k.­somló lelkész. 4. Búcsú Kemenesaljától, költemény, irta Berzsenyi Dániel, szava­lat. 5. Szózat. Az emléktáblát az ünnepély folyama alatt díszbe öltözött hölgyek fogják megkoszorúzni. Ünnepély után Kis-Czellben társasebéd, honnan a szombathelyi és vidékebeli közönség a külön vonaton esti hat órakor visszaindul. Az ünnepélyre a m. t. akadémia, a Kisfaludy­­társaság, s a nagy költő fiai, Farkas Antal és László meghi­vatnak. Mindez pedig, mint javaslat, jóváhagyás végett a május 3-án megtartandó megyei közgyűlés elé fog ter­jesztetni. — József főherczeg a vidéken. Jó­zsef főherczeg és neje, Coburg herczegnő jelenleg családostul Kis-Jenőn időznek. A két első napon az uradalmához tartozó pusztákat szemlélték meg, melyek a főherczegasszony különös tetszését vonták magukra, úgy annyira, miszerint a vidék legna­gyobb örömére ez uradalom jövőbeni gyakoribb meglátogatását ígérte. — A kaszinó helyiségében kedélyes tánczvigalom tartatott, melyen a főher­­czegi család 11 óráig jelen volt. Megjelenése s távo­zása alkalmával szívből eredő hosszas éljenzések kisérték. Távozása után ünnepélyes fáklyásmenet rendeztetek, melyet a lőherczegi pár a palota ud­varára nyiló szárnyas ajtó előtt fogadott. Az össze­gyűlt tisztelők örömét s üdvkivánatait Patóh Ká­roly erdőhegyi ref. lelkész tolmácsolta, meleg sza­vakkal ecsetelvén a közönség hódolatteljes ragasz­kodását , melyre a főherczeg e vidék iránti rokon­­szenvét tanúsító következő szavakkal válaszolt: „Leg­őszintébb szívből köszönöm azon szives fogadtatást és meglepetést, melylyel hozzánk járultak. Legyenek arról meggyőződve, hogy ragaszkodással voltam a kisjenő-erdőhegyi község irányában, és úgy részt vesz családom is ezen érzelmemben ; örülök, hogy valahára ide hozhattam őket; és azon benyomás, melyet nem csak az itteni szép vidék, hanem az it­teni kedves emberek is tettek és tesznek, felette ked­ves részemre és családomra) s biztos záloga lehet annak, hogy ezentúl gyakrabban fogunk itt megfor­dulni. Fogadják legőszintébb köszönetünket e meg­emlékezésért, az isten áldása legyen a kisjenő-erdő­­hegyiek felett. Minden egyeseknek, valamint az egész községnek a legjobbat kívánom. Az ur isten éltesse önöket!“ (Háromszori lelkes éljenzés.) — A „Gödöllő és vidéke történe­lmi és régészeti muzeumegyesület“ rendes évi közgyűlését, mely tört. és régészeti felolvasás­sal lesz egybekötve, május hó 20-án d. e. II ór­akor Gödöllőn az „Erzsébet“ fogadó nagytermében tartja meg, melyre úgy az egyesületi tagok, valamint a történelmi és régészet kedvelők figyelmeztetnek. Ugyancsak az nap az egyesület javára hangverseny és tánczmulatság rendeztetik, — melynek sorozata későbben fog meghívók és hírlapok útján tudomásra hozatni. — A pesti lövész-egylet tegnap d. e. 10 órakor volt rendes közgyűlését megtartandó, minthogy azonban a tagok csekély számmal jelen­tek meg, az alapszabályok értelmében — melyek szerint — az igazgatóságon kívül legalább is 40 tagnak kell jelen lennie — a közgyűlés nem volt határozatképes, s így a közgyűlést elnapolni kellett, s az május 14-én fog megtartatni, miről a tagok közvetlenül is értesittetni fognak. Ráth Károly fő­polgármester, mint az egylet fő-lövészmestere, fél­­tíz órakor személyesen megjelent a lövöldehelyi­ségben , hogy kijelentse, miszerint a Margithid megnyitása miatt ez­úttal a közgyűlésen nem elnö­kölhet. — Az orsz. kisdedóvó egyesület teg­nap tartotta közgyűlését, melyen Tisza Kálmánné asszony elnökölt. Felolvastatván az alapszabályok­ban terveit módosítások ezek kerültek napirendre, melyek között legjelentékenyebb azon indítvány, hogy a választmánynak szakosztályokra való felosz­tása az alapszabályokból kihagyatott, a­mi sok tekin­tetből nagyon is indokolt A bapesti Frőbel-nő egylet bejelentette, miszerint ezentúl a kisdedóvó-egyesület alá helyezi magát. Ü­r­m­é­n­y­i József lemondása, minekután kellőleg megbeszélték volna azon szem­rehányásokért, melyeket az új épület építésére és berendezése körül állítólag követett helytelen eljá­rásért tett, elfogadtatott; egyúttal őt és Trefort minisztert tiszteletbeli tagoknak választották, — a tisztujítás az alapszabályok hitelesítése után össze­hívandó rendkívüli közgyűlésre halasztatott. — Germanizáló közjegyző. A „Pécs F.“-ben olvassuk a következő szépséges dolgokat: Volt alkalmunk betekinteni egy idézést, melyet Geiszler József soproni királyi közjegyző i. é. 548. sz. a. hagyatéki ügyben, tehát mint birósági biztos bocsájtott ki ékes germán nyelven, — abból, hogy ez idézés kitöltött nyomtatványon állitatott ki, mu­tatja, hogy ezen királyi közjegyző sűrűn használja a német nyelvet, magyar aj­ku és magyarnak ma­radni kívánó felekkel szemközt is a­nélkül, hogy őket eziránt kérdezné, de miért is zsenírozná őt az 1868 . 44. t. sz. 02. §-a úgy a közjegyzőkről szóló törvény 131. és 158. §-ai, midőn azok megtartására ügyelni az igazságügyérnek nincs érkezése, íme ilyen fráter is hiteles személy lett omnipotens mi­­nisteri kinevezés kegyéből.­­ A nemzeti tornaegylet szombaton este évi rendes közgyűlését tartotta. Kun Gyula titkár által bemutatott évi jelentés mondja, hogy a választmány tavaly nem merte hasonló czélból összehívni a tagokat, mert az egylet ügyei 1874-ben és 1875 elején oly roszul állottak, hogy a tétele volt komolyan veszélyeztetve s nem akarta kitenni az egyletet a közgyűlés netaláni felosztást rendelő ha­tározatának. Azóta a viszonyok némileg javultak, a választmány a függő terhek tekintélyes részét le­törlesztette s sikerült a hátralevő részre nézve a végleges tisztázást biztos kilátásba helyező módon alkalmazni. A tagok száma 1873-ban 681 volt, most csak 446, tehát 235-el kevesebb.­­ A leá­nyok tornáztatása igen kevés gyarapodást mutat fel, 20—30 közt változik számuk, s mindaddig míg a közönség a leánytornázás hasznáról helye­sebb fogalmakat nem szerez, nem is várható, hogy a tornázás ezen fontos ága megerősödjék. Az ön­kéntes tűzoltók hetenként kétszer, változó számban vettek részt a tornázásban. — A vagyon­mér­leg szerint az egylet activ vagyona 1875 végén 185071 frt 77 kr., teher 87,426 frt 18 kr., tehát a tiszta tehermentes vagyon tesz 96655 frt 60 kr. 1874-ben az 1875-re átvitt pénztári maradvány tett 2676 frt 45 krt. 1875-ben a bevétel 20,312 frt 45 kr, a kiadás 17,923 frt 55 kr. volt. — A közönség figyelmébe. Jóhitelű magánforrásból kaptuk e figyelmeztetést: Egy posta­hivatalnok a napokban a főváros egyik népesebb kávéházában mulatván egy ösmeretlen egyéntől egy rescontot 1 írt 20 kr értékben — mint a betét ös­­­szeg feléért, — vett meg azon reményben, hogy av­val nyeremény éretett el. Midőn másnap azobban a collecturában az állítólagos tornót felvenni akarta, akkor tudta meg hogy rescontóján — mert az ha­m­i­sitottnak nyilvánitatott — nyeremény nincsen, és egyszerűen megcsalatott. — A hivatalnok nehogy mások is igy járjanak, de azon oknál fogva is, hogy az ösmeretlen csalónál több ilyen respontot látott, az esetet, a VIII. kerületi kapitányságnál — további eljárás végett — bejelentette. — Gyászlap. Kornis Pálné szül. Schandi Klementin­a a rokonok nevében is mélyen megszo­­rodott szívvel jelenti feledhetetlen kedves férjének: Tótváradjai Kornis Pál köz és váltó-ügyvéd a 1848—49-iki honvéd századosnak boldog házassá­guk 19-ik, éltének pedig 52-ik évében hosszas bete­lj­eskedés következtében vallási vigasz véte után 1. évi ápril 22-én Pakson történt gyászos elhunytak Hült tetemei ugyancsak folyó évi ápril 24-én a paksi temetőben a családi sírboltba takarittatnak el s az engesztelő szent mise áldozatok szinte ápril 24-én délelőtti 9 órakor tartattak meg.­­ A boldo­gult egyike volt ama hazafias, önzetlen jellemeknek, melyek ma már fájdalom! csak mint kivételek ta­lálkoznak. Béke hamvaira! — Megőrült szerelmében. A főváros egyik gabnakereskedésében alkalmazásban álló bi­zonyos fiatal embernek a múlt hó 5-én kellett volna F. Fanni­val házasságra lépnie. A vőlegény azon­ban azóta, a­mióta az esküvőnap meg lett hatá­rozva, naponként kapott anonym leveleket, melyek­ben jegyesének erkölcse felettébb kedvezőtlen szí­nekben volt ecsetelve, ő pedig figyelmeztetve, hogy az ily házasságtól őrizkedjék. — A féleszű erre a­nélkül, hogy a dolgot megtudakolta volna, dühödt vad módjára megrohanta mennyasszonyát, ki a szemrehányások folytán, talán csalódott szerelmé­ben, vagy félreismertetése fölötti fájdalmában meg­tébolyult. —• Az orsz. középtanodai tanáregye­sület I. szakosztálya mi. 2-án kedden d. u. 5 órakor havi ülést tart. Az ülés tárgyai: 1. Shhrwiedland franc­ia grammatikáját bírálják : Töl­g­yi Istvá ■

Next