Egyetértés, 1876. május (10. évfolyam, 101-125. szám)
1876-05-02 / 101. szám
Április 28-án este a czélba vett fáklyásmenet óriás néptömeg részvéte mellett, melyről ezen lap legközelebbi száma a leghívebb leírást adta, megtartatott. Hogy részvétre a szabadelvű képviselő kör előtt nem találtunk — bár felhoztak több üres kifogást, melyeket én elfogadhatónak nem találok — megbírálását a nagyközönségre bízom. Ezúttal azoknak kívánok még felelni, akik az „Ellenőr“ vasárnapi számában, az egyetemi ifjúság részvétele ellen mintegy 8—10 db íven összeszedett hatvan egyetemi hallgató nevében tiltakoztak. Mi, mint fentebbi soraimból is kitűnik soha nem állítottuk, hogy az egyetemi ifjúság testületileg részt vett a tüntetésben, mert tudtuk azt, hogy az egyetemi ifjúság testületileg részt vehessen ezen ügyben, ezt „az egyetemi Rector ő nagysága“ engedélyének kellett volna megelőznie, mit hogy kérelmezzünk, az idő rövidsége sem engedte. De büszkén mondhatom, hogy az egyetemi hallgatóknak nagy része, akik még a haza dolgai iránt közönnyel nem viseltettek, mint egyesek is, mint az ügy buzgó pártolói meleg részvétet tanúsítottak. Uraim! önök keresik a mi szemünkben a szálkát ésj feledik magukéban a gerendát; mi jogon merik önök tiltakozásaikban egyes körök s egyletek elnökei nevét viselni. A közgyűlést összehívták-e ? S felhatalmazta-e ez önöket nevében tiltakozni ? Ha nem, mint egyesek azon esetben ha okuk volt a tiltakozásra mint más meggyőződésben levőknek, tehették volna ezt a maguk mint egyetemi polgárok nevében. Különben nem tudom, mi ok indította az urakat ily lépésre, miután a résztvevő ifjúság mint már fentebb többször említettem nem mint testület szerepelt. Megbotránkozva olvastam a tiltakozók nevei között W. S. joghallgató, mint olvasóköri titkár nevét (szintén mi jogon, mint titkár s miért nem csak egyetemi joghallgató) hiszen ő volt az, aki bizottsági taggá választása után, meleg részvétet ígért, tényleg működött is, sőt a conservativ kör előtt a szónoki szerepre is maga ajánlkozott, valóban szégyenlem, hogy egy joghallgató ily tettekre képes. Végül tagadom a „Pester Lloyd“ azon állítását, mintha a részvét ellen 600 egyetemi hallgató tiltakozott volna. Egyébiránt, ha nem tagadnám is, az a 600 nagyon hamar leolvadt a többi lapokban Az „Ellenőr“ már csak hosszú névsort említ, a „Pesti Napló“ azonban ki is süti, hogy az a 600 és illetőleg hosszú névsor összesen csak 64. Nagyon óhajtanók, ha a „Pesti Napló“ szerkesztősége a 64 egyén nevét, kik ezen íveket aláírták, közzé tenné úgy azoknak, mint a mi kedvünkért lapjában. Mert hát tudjuk, hogy ezen egyetemi hallgatók csak azért írtak azon ivek alá, mert szeretnék, ha neveik nyomtatásban kijönnének. Hadd ismerje meg őket a világ. Nagyobb szégyen úgy sem érhetné őket. Budapest, 1876. május 1-jén. Szarka Tivadar, joghallgató. „A vasuti szédelgés koronája“ czím alatt a következőket írja a „Börsen- und Handelsbericht.“ — Hogy ha egyátalán bizonyításra szorulna, hogy azon időben, midőn a kassa-oderbergi chabrus megalakult, sem az állam, pedig a birodalom mindkét fele érdekelve volt, sem a részvényesek, hanem egyedül és kizárólag ezen clrque érdekei tolattak előtérbe, ebből látható volna, hogy az állam egyidejűleg háromfélekép is károsítatott. A magyar államnak mindenekelőtt 190 ezer forinttal kellett felemelni a kamatgaranciát, de minthogy az állam részéről hozott ezen anyagi áldozat nem elegendő a lebegő adósság fedezésére, e részvényeseknek le kellett mondani a kamatjövedelem részéről. Minthogy pedig a kassa-oderbergi részvényekre világosan rá van írva, hogy az állam a tiszta jövedelem 50 C-ét garantirázza, ez által ez az állam hitele és becsületének tetemesen ártott. Végre károsodást szenved az állam az által, hogy ezen vasút építésére 5 millió forintot adott, melyért ő a vasút kiépítése után cserébe 25 ezer alpári 200 forintos részvényt kapott, melyek a pénzügyminiszternél vannak letéteményezve. Az állam tehát, minthogy a jövedelem reductiója által, a részvények értéke is csökken, itt millió forint értékű kárt szenved, mely veszteség, hogy ha a börze cursust is hozzávesszük, 21 1 millió forintra rúg. A kassa-oderbergi vasútnak főrészvényese tehát senki más mint maga az állam, mely háromszoros kárt szenved. Azon orgánumok azonban, melyek ezen nehézkes részvény tulajdonost képviselték, őt valamint a többi részvényest egészen mellőzték és jobb szemükkel a vállalkozóra, bal szemükkel pedig az igazgatótanácsra néztek. Gyönyörű példánya az állam vasúti gazdálkodásának. Mindezekre koronát teendő nincs egyéb hátra, minthogy az állam, e főrészvényes — minthogy saját magának oppositiót sem csinálhat — részvényeit a közgyűlésen letéteményezze, s a kormánnyal ismeretes szerződés elfogadását ezek utján érvényesítse. — A subventionált vasutak országában mindez lehetséges ! A keleti vasút és kassa-oderbergi vassúttársulat elnöke, ő excellentiája Vay Miklós báró pedig hogyha a Tisza kormány ezen csínyt keresztülvinni, és Ausztriától egy millió adómegtérítést kieszközölni sikerül, nagyszerű beszédet fog tartani a főrendiházban. Minthogy pedig már minden meg van adóztatva, a kassa-oderbergi vasút által előidézett költségek fedezése czéljából, a szalmazsákok és vánkosok is meg fognak adóztatni. By módon fognak a közerkölcsök és a fiscus egymással kibékülni. Plaudite amici! Ivánka Imre úrtól, az észak-keleti vasút igazgatójától az „Ellenőr“ a következő sorokat vette: Az „Egyetértésiben a kassa-oderbergi vasút dolgaiban megjelent czikkekre feleljen az, akit legközelebb érdekel, én csak egy körülményre reüedtálok. Nem való, hogy a vasutak „nem akarják magukra alkalmazni az új kereskedelmi törvény intézkedéseit, sőt inkább épen viszonyaikat, alapszabályaikat ennek megfelelőleg kívánván módosítani, nézeteiket formulázták s a minisztériumhoz mintegy hat hete felterjesztették, várva várják az elhatározást, hogy még elég idejük legyen az alapszabályokat módosító közgyűléseket ideje korán behívni, s a törvényt f. é. júl. 1. napjától kezdve foganatba venni. Ivánka Imre: A fővárosi közmunka-tanács ülése. (ápril 27-én) Podmaniczky Frigyes az ülést délutáni 4 órakor megnyitván, bemutatja Takácsi Miklós urat, a közmunkák tanácsának a fővárosi közgyűlés által legközelebb megválasztott tagját. Napirendre kerülvén a sor olvastatik a fővárosnak egy átirata, melyben ez az ördögárok átfektetése és beboltoztatása folytán szükségessé vált három háznak kisajátításáért járó 100,000 forintnyi megváltási árnak fele részben leendő megtérítését kéri. Az ördögárok beboltoztatásának ügye ez előtt több évvel az akkoriban fenállott budai tanács által fejlesztetvén, ennek megvalósítása akár csatornázási akár szabályozási műveletnek tekintetik az feltétlenül a kezdeményező hatóságot illeti meg, amely az evvel járó költségeket is viselni tartozott volna; mindamellett tekintve a közérdekű czél nagy fontosságát hivatva érezte magát a közmunkák tanácsa, ezen vállalat megvalósításához a maga részéről 376,000 frtnyi összeggel hozzájárulni, s ezen összeg fejében a valósított munka arányához képest tettleges fizetéseket is eszközölni, melyeknek összege eddigelé immár a 100,000 frtot túlhaladja. A közmunkák tanácsa — különben sem engedvén meg helyzete e részben a további áldozatokat kénytelen a fővárosi közönség fenti kívánságát elutasítani, még azon oknál fogva is 1-szer mivel a fővárosi hatóság által feltételezett kötelezettség őt nem terheli 2-szer pedig, mivel hasonnemű kiadások, egyéb érdekeknek koczkáztatása nélkül a főváros emelése czéljából létesített pénzalapnak megterheltetését nem engedi meg. A m. kir. pénzügyi igazgatóságnak felhívása folytán, a tanács egy átnézeti tervet dolgoztatott ki, melyben a fenálló különféle házi adómentességek különböző színek által vannak kitüntetve. A főváros területére nézve ugyanis négy különböző adómentességi nemek állanak fen, és pedig: a) az 1871. 52. t. ez. értelmében létesítendő nagy körúti és sugáruti uj épületek az első 15 éven át teljes adómentességben részesülnek, a következő 15 évre pedig a házadó elengedése mellett, csakis jövedelmi adó fizetésre kötelezvék. b) 25 évi adómentességben részesülnek az 1875. IV. t. cz. értelmében mind azon legalább is két emeletes uj épületek, melyek Pesten a körút és a Duna közötti területtel, Budán pedig a Császárfürdőtől kezdve a sáros fürdőig vezető főutczán létesülnek és 1877. évi augusztus haváig lakhatóvá válnak. c) Húsz évi adómentesség illeti meg mind azon legalább is egy emeletes uj házakat, melyek Pesten a belső és nagy körút közötti területen, Budán pedig az e czélból kitüntetett területen épülnek s szintén 1877. augusztus haváig lakhatóvá válnak ; végre d) közönséges adómentességben részesülnek mindazon uj épületek, melyekre nézve ezen a kedvezmény az 1868-iki törvények értelmében eddig is fennállott. A sugárutnak a váczi körút és nagymezőutcza közötti részében a faburkolat lerakása e napokban lett volna megindítandó, miután azonban az ez után létesítendő közúti vasút kérdése a minisztérium által megoldva nincs, a fenti munka megkezdése egy időre elhalasztatott. — A sugárút mentében fekvő mellékutczáknak kövezése — a nagy mező és városliget közötti részben — tekintettel a fennálló szerződésekre, május hó 1-jével lesz megindítandó. — A sugárúti szerződés felbontása folytán ismét a közmunkák tanács tulajdonába visszakerült ingatlanok átvételére kiküldött bizottság feladatához képest eljárását nagyobbrészt befejezte; átvétetett ugyanis összesen 167 uj telek, melyeken 72 régi és ezeken kívül a nyolczszögtéren egy uj ház létezik. A régi épületek, melyek f. é. május 1-től fogva a közmunkák tanácsát illetik meg, negyedévenként 45,136 frt 87 kr nyers jövedelmet mutatnak fel, mely azonban, tekintve a számos üresen álló lakásokra még némi növekedésre enged kilátást. A múlt évi ősz idejében megkezdett és ez év tavaszán befejezett belső körúti munkálatok felülvizsgálatára bizottság küldetett ki. Végre felolvastatott még egy a fővárosi közmunkák tanácsa pénzügyi helyzetére vonatkozó, a kormánynak bemutatandó hosszabb előterjesztés, mely a következő nevezetesebb részleteket foglalja magában. A sugárútnak létesítése, beleértve a kisajátítási költségeket is összesen 2,732,000 frtba kerülene az államnak, e szerint tehát 603,000 frttal kevesebb költségbe, mint amennyi e czélra az 1870 LX. t. ez. értelmében engedélyeztetett. A szintén országgyűlésileg e czélra engedélyezett 4.863,821 forintnyi kölcsönre eddigelé tőkében és kamatokban 1.223,504 frt jön törlesztve. Ez év junius hó 30-án ismét 400,000 forint tőkét és 346,144 frt 22 krt kamatokat összesen tehát 746,144 frt 22 frt fizetend a közmunkák tanácsa, mely törlesztése után őt már csak 3.240,308 frt tőke tartozás terhelendő. Ezen tőke tartozás fedezetét találja a sugárúti ingatlanok által, kamatai pedig nagyobb részt a még fenálló épületek jövedelméből fognak törlesztetni. A június 30-ával lejárandó 400,000 frt tartozás részint 150,000 forintnyi készpénz fizetés, részint pedig a sugárúti 60. számú ház átruházása által fog eszközöltetni, mely utóbbit illetőleg még azon észrevételének ad kifejezést a tanács, miszerint kívánatos volna, ha ebben egy oly közhatóság találna befogadást, mely eddig elhelyezését drága bér mellett kénytelen fentartani. — A legközelebb megindítandó sugárút kiépítéséhez megkívántató összegek a közmunkák tanácsa által készletben tartatnak. Továbbá bemutattatott még a közmunkák tanácsa vagyoni állapotának kimutatása is, mely szerint cselekvő vagyona 1.506.378 frt, tartozási álladéka pedig 817.781 frtot képez. Sajnálattal tapasztaltatott azonban miszerint a cselekvő állapotban bennfoglalvák még az 1870—1875. évi időszakra terjedő közmunkák adóváltsági tételek 279,000 frt erejéig; ezeknek behajtása a fővárosi hatóságot illeti, mely azonban az eddig nyert tapasztalatok szerint, ezen kötelezettségnek teljes mérvben nem fog megfelelhetni, amiért is a közmunkák tanácsa alig enged magának reményt arra, hogy a fenti czímen 100,000 forintnál többet bevételezhessen. Végre felkéreti határoztatott még a magas kormány azon helybenhagyása iránt is, hogy az értékesítendő ingatlanok árából 80% az állami, — 20% pedig a fővárosi alappal szemben fennálló tartozások törlesztésére fordítathassék. Nemzetgazdasági szempontból nincs és nem lehet e tervet indokolni, mert az kétségtelen, hogy a magántársulatok kezében levő vasutak, sokkal inkább vannak tekintettel a magánérdekekre, olcsóbban adminisztrálnak mint az állam. Továbbá sokkal könnyebb egy kisebb vasúti hálózatot kormányozni, mint azon óriást. Nincs indokolva ez egyesítés, jövedelem szempontjából sem, a porosz vasutakba fektetett tőke a „Berliner Actioner“ szerint 665 millió a „Vossische Zeitung“ szerint pedig 1060 millió tallért jövedelmez. A porosz államháztartás kimutatása szerint pedig a vasutak 5.38 C-ot jövedelmeznek, míg ha az egyesítés keresztül hajtatik, azok csak 1.95%-ot fognak hozni. A nevezett lap szerint Bismarkot politikai czélok vezérlik ezen terv végrehajtásánál, mert a vasutak úgy lehet mondani eret az államnak. Hogy ha pedig ennek egy központja, szíve lesz, akkor az saját érdekei szempontjából fogja, a vért egyik vagy másik kisebb államnak és vidéknek osztani. És a vasúti politika oly fontossá lesz ez által, miszerint ez minden más felett uralkodni fog, amennyiben az államnak módjában leend az egyik vidéknek kedvezményeket nyújtani, a másikat ugyanattól megfosztani. A kisebb államok szempontjából, tekintve e tervet, az kétségkívül hátrányos lesz, de Bismarck ezen lökéssel akarja a német birodalom érdekeit egyesíteni és azokat még inkább összekapcsolni. Hogy sikerül-e e terve, melynek végrehajtása a gyakorlatban kétségkívül nagy nehézségekkel jár, azt a jövő fogja megmutatni. S.-A.-Ujhely ápril 23. A zempléni árvaszék ellen ezen becses lapban emelt panasz tárgyára nem vonatkozom, mert a Binkey ügybeni eljárás a nagyméltóságú belügyminisztériumnak fel lévén jelentve, ha bár mint testület, gyarlóságból tévedtünk mulasztottunk is, biztosan el fogjuk venni cselekedetünk jutalmát. És mert panaszt emelni, orvoslatot kérni mindenkinek jogában áll, a panaszkodó család ellen legkevésbé sem neheztelhetünk. Bárki legyen is azonban a czikk írója, — mind amellett, hogy kötelességszerű készségemet, hivatalos buzgalmamat kiemelni méltóztatott, nem mulaszthatom el kijelenteni, miszerint közleményének ügyvédi oklevéllel bíró tiszttársam, (collegam) főispán ő méltósága fiának képességére, vagyis a személyeskedésre vonatkozó része csekély nézetem szerint legkevésbé volt beilleszthető a közlemény keretébe. Albert Bál, ülnök, Bismark vasúti politikája. Mint a „Börsen und Handels-Bericht“ írja, a porosz alsóház, az első felolvasás alkalmával elfogadta azon törvényjavaslatot, hogy a poroszországi 4000 kilométerre terjedő vasutak csoportosítassanak. A mindenható miniszter azonban tovább megy és ugyan czentralizálni akarja, nemcsak Elsass és Lotharingia 820 kilométerre és Poroszország 2300 kilométerre terjedő magánvasutait, hanem csoportosítani akarja, az egész német birodalom vasúthálózatát. És így a német birodalom nem kevesebb mint 25,000 kilométer vasutat czentralizálna, melynek kezeléséhez egy egész hadsereg, közel 350,000 ember kívántatik. Hogy mily óriási zavar fog ebből kifejlődni — írja a nevezett lap — az akkor lesz tapasztalható, ha ezen terv végrehajtatik. Bismark itt a politikai szempontoknak alárendeli a nemzetgazdasági szempontot, mert 25000 kilométerre terjedő vasúti hálózatnak, egy pontról való kormányzása valóban nagy akadályokba fog ütközni. KÜLFÖLD: Niksics erőd megközelítésére s élelemmel ellátására Mukhtár basa újabb kísérletet tett és múlt hó 26-án a felkelők erejét négyszerre felülmúló hadsereggel Zubci felé indult. A Dugaszorosban ismét ellenállásra készültek a felkelők s Presjekánál útját állották a törököknek, ezúttal azonban siker nélkül, mert mint Ragusából távirják, Mukhtár basa győzelmes harczok után múlt hó 28-án bejutott Niksicsbe s azt bőven ellátta élelmiszerekkel. — E hir Czettinjéből is megerősítést nyer, a mennyiben onnan is távirják, hogy a mondott napon roppant füst fedte az egész niksicsi síkságot. — A győzelmes harczokról részletek még nem érkeztek. A találkozás Vilmos császár s a czár közt folyó hó 11-én és nem mint előbb jelezve volt 9-én, történik meg Berlinben, mely halasztás azért történt, hogy Vilmos császár később utazván a kitűzött időnél Wiesbadenbe a, fürdők használatára, a czár nem akarta őt zavarni. — Sándor czár Berlinben időzése alatt az uralkodók, valamint a porosz és orosz államférfiak meg fogják valószínűleg beszélni a politikai helyzetet, s természetes, hogy Német- és Oroszország benső viszonya, nem különben a három császári hatalom érdekközössége újra nyilvánul s így a keleti kérdés is szőnyegre kerül. Montenegro védereje távolról sem felel meg az illusioknak, melyekben a szlávbarátok magukat e tekintetben ringatni szeretik. Ugyanis a 120,000 főre menő lakosságból 60,000 a férfiak száma, kik közül 26000 a fegyverfogható. E szám tehát az a maximum, mely a háborúban részt vehetne. Különben Montenegro rendes hadereje alig említésre méltó. Száz lovas testőr, egy 600 főre menő zászlóalj rendőr, és két további együtt 200 főnyi lovas csapat, ez az egész rendes hadereje a fejedelemségnek ; van aztán a nemzetőrség, mely nyolcz zászlóaljban 4800 főből áll 26 ágyúval és egy 100 főnyi utász csapattal. Az úgynevezett átalános felkelés, mely 18 évtől 60 évesig mindenkit fegyverfogásra kényszerít, 20,000 főnyi haderőt képes adni. E hadsereg otthon a hegyek közt nagy ellenállási erőt képes ugyan kifejteni, támadó háborúja azonban épen nem elegendő, főleg ha tudjuk, hogy e haderő fegyverzete szerfelett hiányos. A spanyol kormány erélyes készületeket tesz a bask tartományok önkormányzati jogának (fuero) eltörlésére; nem engedi, hogy discussio legyen a fölött, hogy a baszk tartományok által viselendő terhek jövőben azonosak legyenek Spanyolország többi részeinek terheivel. Ama tartományok delegátusait csakis tanácskozás czíme alatt fogja kihallgatni a megállapítandó közigazgatási, tartományi és községi reformok tárgyában. Igaz, hogy a baszk tartományokban elégületlenség uralkodik, s ez talán még növekedni fog, ha a 100 éves szervezet egyszerre eltöröltetik, különösen azért, mert akkor oly terheket kell majd magukra vállalniok, aminőket azelőtt még sohasem viseltek. Elrendeltetett hogy a baszki occupáló hadsereget nagyrészben ezen tartományok tartsák fönn, hogy hozzászokjanak az átalános közterhek viseléséhez. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapbtól. A pécsi m. kir. pénzügy igazgatóság a szegszárdi k. illeték kiszabási hivatalhoz Petrovai Gyulát ideiglennes minőségben pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki. Lemondás: Fenyő Lajos 29-ik zászlóaljbeli szabadságolt állományú honvéd hadnagy a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. Uj távirda állomás. A savanyukuti vasút távirdai állomás (a nyári idényre), továbbá az agfalvai vasúti távirdaállomás mindkettő a déli vasút bécsújhely soproni vasútvonalán, magánsürgönyök felvételére is a hatalmaztattak. Május elseje szomorúan köszöntött be a fővárosban. A reggeli órákban régi szokás szerint katonai zenekarok járták be az utczákat, a közönség egy része more patria kirándult ugyan a zöldbe, kiváltképen a városligetbe , a régi zaj, régi vidámság, sürgés, elevenség és népsokaság azonban csak képzeletben él már csak. — Szomorú pénzügyi helyzetünk a kedélyekre nehezült, üresen állottak a fogadó asztalai, nem keringett a komédia, kevés derűt csalt ki a Paprika Jancsi bukfenczhányása. — Mindenki megitta szép csendben reggelijét s azzal visszatért a városba napi munkájához látni. — Népgyülés Czegléden. Ápril. 30-án, vasárnap Czegléden a vámterületi kérdés ügyében nagy népgyülést tartottak, melyen a város polgársága oly nagy számmal jelent meg, hogy a közhelyiségbe nem férve, kénytelenek voltak a piacz nyílt terére vonulni. A gyűlésen jelen volt Simonyi János képviselő is,ki a 6—7 ezerre menő hallgatósághoz mintegy órahosszig tartó kitűnő beszédet mondott az összejövetel czélját képező kérdést fejtegetve. Czegléd városa ez alkalomból is egyhangúlag s erélyesen hangsúlyozta az önálló vámterület kivonatát — A gyűlés után kedélyes bankett volt. — A király még e hő folytában Budapestre jő, hogy a delegácziók ülését megnyissa. Ugyanez időtájt négy udvari ebéd lesz. A király Budapestről a brucki táborba megy. A „D. Ztg.“ híre szerint pedig a nyáron Berlinbe utazik, hol Vilmos császárral és a czárral fog találkozni. A királyné nem Gödöllőn, hanem Schönbrunban fogja a tavasz egy részét tölteni. A schönbruni palotába még e héten átköltözik, komiét június 10-kén Ischlbe megy. A királyné szombaton délelőtt meglátogatta a bécsi virágkiállítást. Suttner báró, a kertészegylet elnöke épen jelen volt, s vezető gyanánt szolgált, a királyné nagy érdekeltséggel szemlélte a pompás virágcsoportokat. Távozta előtt szép csokrot adtak neki, melyet számára, a virágkiállításban való időzése alatt rögtönöztek. A magyar athletikai klub második nyilvános viadala vasárnap délután ment végbe az Orczykertben pompás tavaszi idő mellett s nagyszámú díszes közönség jelenlétében. — A mutatványok bár az „athleta“ kifejezéshez mérten többnyire nagyon is primitívek, átalában jól sikerültek voltak s a közönség többszörös tetszésnyilvánítását érdemelték ki. — A vendégek közt ott láttuk a többek közt Pálfy grófnét Geraldine, Anna és Fanni leányaival, Földváry kisasszonyt, Asbóth Flóra kisasszonyt, Edelsheim-Gyulay bárót és nejét, Odescalchi Gyula liget, Szapáry gr. altábornagyot, Czetwertinszky herczeget, Révay Gyula bárót, Eszterházi Pál, Móritz és Miklós grófokat stb. — A mutatványok négy órakor vették kezdetöket a síkversennyel, melynél a csekély 100 yard távolságot négy vetélytárssal szemben nagy könnyen Grund Vilmos győzött s nyerte az első díjul kitűzött ezüst érmet. Ezt követte a mulatságos ökölvívás először két pár közt s itt Oláh György és Hentaller Lajos győztek, kik aztán egymással mérkőzvén meg Oláh György nyerte el az első ezüst érmeimig a bronzérem Hentallernek jutott. — A gát versenyben hárman vettek részt; győzött Zeiller Béla s nyerte a hölgyek diját egy ezüst teakészletet s az ezüst érmet, másodiknak érkezett Vass Géza. — A birkózás az egyik jelentkezett, Rumbóld Bernát betegsége következtében elmaradt. — A versenyjárásban, mely már athlétához méltó volt négy pályázó közt Bendik István győzött, második volt Pap Farkas, 3-ik Reitlinger, míg Motesiczky elmaradt. — A távugrásnál Porzsolt Gyula ügyes ugrása által messze túlszárnyalta pályatársait s ő lett a győztes 17 láb hosszat ugorva, Pick ugrott 16 lábat, Zeiler 15-öt. — A harmadik vetélkedés a „bajnok“ czimért két vállalkozó, Porzsolt Ernő és Bendik közt folyt le s előbbi könnyen győzött. — Az ünnepélyt a dijak kiosztása zárta be, mire a közönség az atlétákat megéljenezve oszlott el. — A „Szent Margit“ hid ünnepélyes megnyitása f. é. ápril 30-án ment végbe. A hid nemzeti lobogókkal, czimerekkel s diísz kapukkal volt feldíszítve. Lehetett mintegy 50 nagyobb s ötszáz kisebb lobogó. A hid feljáratánál, szen a járdán szép számú közönség gyűlt össze, magán a megnyitási helyen az alsó s felsőház tagjai, a külföldi ügyvivők, hirlaptudósitók, s nagyszámú meghívottak. Ott volt József főherczeg, Edelsheim Gyulay tábornagy 5 tábornokkal, Majláth György felső, Ghyczy Kálmán alsóházi elnök, Trefort, Gorove stb. A főváros részéről a polgármesterek s a főjegyző. Pontban 12 órakor érkezett meg ő felsége képviselője Péchy Tamás közi. miniszter, kit Ráth Károly főpolgármester rövid beszéddel fogadott. Ezután Péchy Tamás reményét fejezvén ki a fölött, hogy az eredetileg tervezett Margitszigetteli összeköttetés most a pénzügyi viszonyok kedvezőtlensége miatt ki nem építtetvén, az rövid idő múlva kivihető leend, megnyitja a hidat. Az egybegyűltek átsétáltak a hídon, s Budáról nagyobb részt az ott váró kocsikon tértek vissza. Nem lesz érdektelen ez alkalomból újra is felhozni, hogy a hidat franczia vállalkozók építették a német, angol, belga és orosz pályázók elől a párisi „société de construction des batignolles“, melynek élén Gouin Ernő áll, nyerte el tervével a 10,000 franknyi díjat, s a hidat 1872. november 27-től 1876. január 1-ig készítette el. A hid 570 méter hosszú (1800 láb, tehát 600 lábbal hosszabb, mint a lánczhid) 17 méter széles, 6 nyílása közül a legnagyobb 88, a középső 83, s a legkisebb 74 méter hosszú. Felhasználtatott rá 7 millió kilogramm kovácsolt és öntött vas, 40,000 köbméter farmű, és 6000 köbméter fa. Érdekes lelet. Egy régi sírboltot födöztek föl a ferencziek most lebontott épülete alatt. Egy munkás is a napokban munkaközben ez üregbe szakadt. Az üreg megvizsgáltatván, kitűnt, hogy az egy teljesen elzárt s beépített sírbolt, melynek létezéséről eddig senkinek nem volt sejtelme. A sírboltban egy fakoporsót találtak, mely a munkás lebukta következtében némileg megsértetett. A koporó födelén ezüst szegekkel latin nyelven e felírás van kiverve: Perényi Katalin 1776. A koporsóban levő csontváz meglehetősen sértetlen állapotban találtatott, haja vereses s még csaknem egészen jó állapotban maradt meg. A csontváz összekulcsolt ujj - csontjai közt egy kokusdióhéjból készült olvasót s egy viaszfeszületet találtak, mely utóbbi szintén egészen sértetlen maradt. A lebontott könyvtárépület a sírboltra még a múlt században II. József uralása alatt építtetett. A leletről a Perényicsaládot már értesítették, ideiglenesen pedig a koporsót a benne talált csontvázzal együtt a barátok templomában levő sírboltba helyezték el. — Csata-emlék. Kassáról írják a „M. H.“-nak, hogy a szepességi honvédegylet a branyiczkói győzelmi emléknek ünnepélyes leleplezését május hó 21-re tűzte ki. Az emlék Lőcsén van felállítva. Hatóságok és testületeken kívül jegyzőkönyvi határozat értelmében az ünnepélyre meghivatnak Faragó József, a szép emlék szobrásza, Aradi János, prakfalvi gyárigazgató, kinek vezetése alatt a monumentális szobor öntetett, Máriássy János tábornok és Csáky Kálmán őrnagy. A Berzseny-ünnepély rendezésére kiküldött nagy bizottság Szabó Imre püspök elnöklete alatt Szombathelyen a következő határozatokat hozta : A már megrendelt, s Egyházas Istvén, a költő szülőházára illesztendő emléktábla elkészítése s ünnepélyt megelőző befalazása fölött való felügyelettel Károlyi Antal bízatott meg. A fehér márványból faragott emléktáblába, mely 1 méter hosszú és 58 centiméter széles leend, ily felirat lesz: „Itt született Berzsenyi Dániel. Születésének első százados évfordulóján, 187t. május 7-én, kegyeletes emlékül Vasmegye közönsége.“ Az ünnepély május 6-án Szombathelyen s folytatva május 7-én Egyházas Heyén tartatik meg. Május 6-án reggel, Szombathelyen mozsárlövések hirdetik a nap jelentőségét, s Szombathely lakosai az ünnepély emelése czéljából a házakat nemzeti lobogókkal diszitendik. Délelőtt 10 órakor megnyílik a megyének a költő arczképével s virággal díszített nagy terme az ünneplő közönség számára, amikor is az ünnepély a következő műsorozattal kezdetét veszi: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Hymnus, Kölcseytől; énekli a szombathelyi dalkör. 3. Berzsenyi emlékezete ; költemény, irta és előadja Éhen Gyula. 4. Emlékbeszéd Bezsenyi fölött, tartja Fábry Pál. 5. A magyarokhoz, irta Berzsenyi Dániel, szavalja Balogh Gyula. 6. Szózat, Vörösmartytól, énekli a helybeli dalkat. Ezzel az ünnepély Szombathelyen véget ér. — Május 7-én, mint az ünepély folytatásának napján reggel 8 órakor külön vonat indul Szombathelyről Kis-Czellig, vagy Bobáig. Innen az ünneplő közönség kocsikon zászlók alatt vonul E -Helyére, hol az ünnepély d. e. 11 órakor veszi kezdetét. Ez ünnepély részletei a következők: 1. Megnyitó beszéd, tartja Königmayer Károly kanonok, a rendező bizottság alelnöke. 2. Hymnus. 3. Emlékbeszéd, tartja Nagy Károly, k.somló lelkész. 4. Búcsú Kemenesaljától, költemény, irta Berzsenyi Dániel, szavalat. 5. Szózat. Az emléktáblát az ünnepély folyama alatt díszbe öltözött hölgyek fogják megkoszorúzni. Ünnepély után Kis-Czellben társasebéd, honnan a szombathelyi és vidékebeli közönség a külön vonaton esti hat órakor visszaindul. Az ünnepélyre a m. t. akadémia, a Kisfaludytársaság, s a nagy költő fiai, Farkas Antal és László meghivatnak. Mindez pedig, mint javaslat, jóváhagyás végett a május 3-án megtartandó megyei közgyűlés elé fog terjesztetni. — József főherczeg a vidéken. József főherczeg és neje, Coburg herczegnő jelenleg családostul Kis-Jenőn időznek. A két első napon az uradalmához tartozó pusztákat szemlélték meg, melyek a főherczegasszony különös tetszését vonták magukra, úgy annyira, miszerint a vidék legnagyobb örömére ez uradalom jövőbeni gyakoribb meglátogatását ígérte. — A kaszinó helyiségében kedélyes tánczvigalom tartatott, melyen a főherczegi család 11 óráig jelen volt. Megjelenése s távozása alkalmával szívből eredő hosszas éljenzések kisérték. Távozása után ünnepélyes fáklyásmenet rendeztetek, melyet a lőherczegi pár a palota udvarára nyiló szárnyas ajtó előtt fogadott. Az összegyűlt tisztelők örömét s üdvkivánatait Patóh Károly erdőhegyi ref. lelkész tolmácsolta, meleg szavakkal ecsetelvén a közönség hódolatteljes ragaszkodását , melyre a főherczeg e vidék iránti rokonszenvét tanúsító következő szavakkal válaszolt: „Legőszintébb szívből köszönöm azon szives fogadtatást és meglepetést, melylyel hozzánk járultak. Legyenek arról meggyőződve, hogy ragaszkodással voltam a kisjenő-erdőhegyi község irányában, és úgy részt vesz családom is ezen érzelmemben ; örülök, hogy valahára ide hozhattam őket; és azon benyomás, melyet nem csak az itteni szép vidék, hanem az itteni kedves emberek is tettek és tesznek, felette kedves részemre és családomra) s biztos záloga lehet annak, hogy ezentúl gyakrabban fogunk itt megfordulni. Fogadják legőszintébb köszönetünket e megemlékezésért, az isten áldása legyen a kisjenő-erdőhegyiek felett. Minden egyeseknek, valamint az egész községnek a legjobbat kívánom. Az ur isten éltesse önöket!“ (Háromszori lelkes éljenzés.) — A „Gödöllő és vidéke történelmi és régészeti muzeumegyesület“ rendes évi közgyűlését, mely tört. és régészeti felolvasással lesz egybekötve, május hó 20-án d. e. II órakor Gödöllőn az „Erzsébet“ fogadó nagytermében tartja meg, melyre úgy az egyesületi tagok, valamint a történelmi és régészet kedvelők figyelmeztetnek. Ugyancsak az nap az egyesület javára hangverseny és tánczmulatság rendeztetik, — melynek sorozata későbben fog meghívók és hírlapok útján tudomásra hozatni. — A pesti lövész-egylet tegnap d. e. 10 órakor volt rendes közgyűlését megtartandó, minthogy azonban a tagok csekély számmal jelentek meg, az alapszabályok értelmében — melyek szerint — az igazgatóságon kívül legalább is 40 tagnak kell jelen lennie — a közgyűlés nem volt határozatképes, s így a közgyűlést elnapolni kellett, s az május 14-én fog megtartatni, miről a tagok közvetlenül is értesittetni fognak. Ráth Károly főpolgármester, mint az egylet fő-lövészmestere, féltíz órakor személyesen megjelent a lövöldehelyiségben , hogy kijelentse, miszerint a Margithid megnyitása miatt ezúttal a közgyűlésen nem elnökölhet. — Az orsz. kisdedóvó egyesület tegnap tartotta közgyűlését, melyen Tisza Kálmánné asszony elnökölt. Felolvastatván az alapszabályokban terveit módosítások ezek kerültek napirendre, melyek között legjelentékenyebb azon indítvány, hogy a választmánynak szakosztályokra való felosztása az alapszabályokból kihagyatott, ami sok tekintetből nagyon is indokolt A bapesti Frőbel-nő egylet bejelentette, miszerint ezentúl a kisdedóvó-egyesület alá helyezi magát. Ürményi József lemondása, minekután kellőleg megbeszélték volna azon szemrehányásokért, melyeket az új épület építésére és berendezése körül állítólag követett helytelen eljárásért tett, elfogadtatott; egyúttal őt és Trefort minisztert tiszteletbeli tagoknak választották, — a tisztujítás az alapszabályok hitelesítése után összehívandó rendkívüli közgyűlésre halasztatott. — Germanizáló közjegyző. A „Pécs F.“-ben olvassuk a következő szépséges dolgokat: Volt alkalmunk betekinteni egy idézést, melyet Geiszler József soproni királyi közjegyző i. é. 548. sz. a. hagyatéki ügyben, tehát mint birósági biztos bocsájtott ki ékes germán nyelven, — abból, hogy ez idézés kitöltött nyomtatványon állitatott ki, mutatja, hogy ezen királyi közjegyző sűrűn használja a német nyelvet, magyar ajku és magyarnak maradni kívánó felekkel szemközt is anélkül, hogy őket eziránt kérdezné, de miért is zsenírozná őt az 1868 . 44. t. sz. 02. §-a úgy a közjegyzőkről szóló törvény 131. és 158. §-ai, midőn azok megtartására ügyelni az igazságügyérnek nincs érkezése, íme ilyen fráter is hiteles személy lett omnipotens ministeri kinevezés kegyéből. A nemzeti tornaegylet szombaton este évi rendes közgyűlését tartotta. Kun Gyula titkár által bemutatott évi jelentés mondja, hogy a választmány tavaly nem merte hasonló czélból összehívni a tagokat, mert az egylet ügyei 1874-ben és 1875 elején oly roszul állottak, hogy a tétele volt komolyan veszélyeztetve s nem akarta kitenni az egyletet a közgyűlés netaláni felosztást rendelő határozatának. Azóta a viszonyok némileg javultak, a választmány a függő terhek tekintélyes részét letörlesztette s sikerült a hátralevő részre nézve a végleges tisztázást biztos kilátásba helyező módon alkalmazni. A tagok száma 1873-ban 681 volt, most csak 446, tehát 235-el kevesebb. A leányok tornáztatása igen kevés gyarapodást mutat fel, 20—30 közt változik számuk, s mindaddig míg a közönség a leánytornázás hasznáról helyesebb fogalmakat nem szerez, nem is várható, hogy a tornázás ezen fontos ága megerősödjék. Az önkéntes tűzoltók hetenként kétszer, változó számban vettek részt a tornázásban. — A vagyonmérleg szerint az egylet activ vagyona 1875 végén 185071 frt 77 kr., teher 87,426 frt 18 kr., tehát a tiszta tehermentes vagyon tesz 96655 frt 60 kr. 1874-ben az 1875-re átvitt pénztári maradvány tett 2676 frt 45 krt. 1875-ben a bevétel 20,312 frt 45 kr, a kiadás 17,923 frt 55 kr. volt. — A közönség figyelmébe. Jóhitelű magánforrásból kaptuk e figyelmeztetést: Egy postahivatalnok a napokban a főváros egyik népesebb kávéházában mulatván egy ösmeretlen egyéntől egy rescontot 1 írt 20 kr értékben — mint a betét összeg feléért, — vett meg azon reményben, hogy avval nyeremény éretett el. Midőn másnap azobban a collecturában az állítólagos tornót felvenni akarta, akkor tudta meg hogy rescontóján — mert az hamisitottnak nyilvánitatott — nyeremény nincsen, és egyszerűen megcsalatott. — A hivatalnok nehogy mások is igy járjanak, de azon oknál fogva is, hogy az ösmeretlen csalónál több ilyen respontot látott, az esetet, a VIII. kerületi kapitányságnál — további eljárás végett — bejelentette. — Gyászlap. Kornis Pálné szül. Schandi Klementina a rokonok nevében is mélyen megszorodott szívvel jelenti feledhetetlen kedves férjének: Tótváradjai Kornis Pál köz és váltó-ügyvéd a 1848—49-iki honvéd századosnak boldog házasságuk 19-ik, éltének pedig 52-ik évében hosszas beteljeskedés következtében vallási vigasz véte után 1. évi ápril 22-én Pakson történt gyászos elhunytak Hült tetemei ugyancsak folyó évi ápril 24-én a paksi temetőben a családi sírboltba takarittatnak el s az engesztelő szent mise áldozatok szinte ápril 24-én délelőtti 9 órakor tartattak meg. A boldogult egyike volt ama hazafias, önzetlen jellemeknek, melyek ma már fájdalom! csak mint kivételek találkoznak. Béke hamvaira! — Megőrült szerelmében. A főváros egyik gabnakereskedésében alkalmazásban álló bizonyos fiatal embernek a múlt hó 5-én kellett volna F. Fannival házasságra lépnie. A vőlegény azonban azóta, amióta az esküvőnap meg lett határozva, naponként kapott anonym leveleket, melyekben jegyesének erkölcse felettébb kedvezőtlen színekben volt ecsetelve, ő pedig figyelmeztetve, hogy az ily házasságtól őrizkedjék. — A féleszű erre anélkül, hogy a dolgot megtudakolta volna, dühödt vad módjára megrohanta mennyasszonyát, ki a szemrehányások folytán, talán csalódott szerelmében, vagy félreismertetése fölötti fájdalmában megtébolyult. —• Az orsz. középtanodai tanáregyesület I. szakosztálya mi. 2-án kedden d. u. 5 órakor havi ülést tart. Az ülés tárgyai: 1. Shhrwiedland francia grammatikáját bírálják : Tölgyi Istvá ■