Egyetértés, 1876. június (10. évfolyam, 126-148. szám)
1876-06-01 / 126. szám
X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre..................................................20.— Félévre.......................................................10.— Negyedévre.........................................................5.— Egy hóra.........................................................1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. * Nyilttér : Öt hasábos sor 30 krajczár. 126. Szám. Forradalom Törökországban. (+) A keleti kérdés egy óriási lépéssel ment előbbre, s e lépést nem a berlini conferalók tették, de maga a török nép. Meg sem dördültek még a nagyhatalmak ágyúi, s Angolország máris diadalt ül, Oroszországra pedig egy oly csapás méretett, hogy számára nem marad más hátra, mint vagy a szégyenletes veteráda, vagy egy újabb Sebastopollal megtizedeltetni kozákjait. Mit tegnap oly meglepve, s tartózkodva közöltünk, ma mint bevégzett tényt, a legnagyobb örömmel constatálhatjuk. Az uj törökök detronizálták a tehetetlen Abdul Azizt, s helyette az oroszellenes Muradot ültették a trónra. Ha meglepő is ez esemény, de váratlannak csak annyiban mondható, mert nem hihettük, hogy ez ily rövid idő alatt bekövetkezzék. E rohamos átalakulás a berlini egyezménynek következménye, miután az új törökök belátták, hogy a három cancellár vakmerő reformjegyzékére, a török népnek azonnal kell válaszolni. És ez válaszolt is úgy, amint csak várni lehetett. Május közepén már nyílt titok volt Stambulban, hogy Abdul Aziz kezéből kiragadják a hatalmat. Az ifjú törökök mindent megtettek tervük kivihetésére. Hussein Avni, Halil Jerif, Szadik de főleg Muhad pasa állottak a mozgalom élére, kiknek népszerűsége elég volt arra, hogy az új törökök azonnal körülök csoportosuljanak. Maga a hadsereg különös rokonszenvvel viseltetik a mozgalom vezetői iránt, s így a katonaság ellenszenvétől sem kell tartanunk. A tulajdonképeni mozgalmat a konstantinápolyi tanulók kezdték meg demonstrációikkal, minek következménye lett, hogy a Gortsakoff culturban nevelt Mahmud pasa megbuktatott, mi által az uj törököknek mindinkább szabad tér adatott tervük keresztül vitelére. De óriási része van benne Angolországnak is, melynek útjában állott a bujaság történelmeibe merült Abdul Aziz, s az ifjú törökpárt érdekeit előmozdítandó, szép csendben a Bosporusra rendelő egyik flottáját, tízezer emberrel. Evvel Muhad pasa az oroszoknak a fekete tengerreli előnyomulása ellen is biztosítatott. Ily előzmények után nyúltak az elégületlenek a végső eszközhöz, s gyűlésükben Abdul Aziz detronizáltatásának, s Murad trónra emelésének proclamálását elhatározták, mit a két érdekeltnek azonnal tudtára is adtak. Abdul Aziz őrizet alá vétetett s anyjával együtt a régi szerailba zárták, hol egyes sürgönyök szerint meg is fojtatott volna, mi, tekintetbe véve a forradalomnak ily nagy rendben történt átvitelét, a mozgalom vezetőinek felvilágosodottságát, s a török valásosságnak a szultánok iránt táplált áhítatot, alig hihető. Murádnak tudtul adatván trónra emelése, azonnal egy közel mecsetbe sietett, s innét Bosporus partján emelt uj márvány palotába vonult, hol a nép hódolatait fogadta. A rend sehol meg nem zavartatott, Abdul Aziz hivei visszavonultak, a hadsereg magáévá tette a proclamatiót, több külföldi nagykövet azonnal szerencse kivánatait fejezte ki az uj szultánnak. A nép keresztények úgy mint a mohamedánok örömünnepet ültek, a város kivilágittatott, így ment végbe a jelentékeny esemény, melynél szebben forradalom, még alig sikerült. A konstantinápolyi eseményt örömmel üdvözli ép úgy a magyar, mint az oroszellenes külföldi sajtó. A szerencse kívánat nem egyedül az ifjú törököket illeti, de magát Angliát is, mely a berlini egyezmény ellen elfoglalt álláspontjával lehetségessé tette Mihad pasának a forradalom átvitelét. És ez úgy nagyon helyesen van, had lássa meg a három északi kanczellár mily gyalázatos azon követelés, melyet egy roskadozó birodalom elé hencegően oda tálalnak? Mert épen a berlini tanácskozások után lett tarthatatlanná Abdul Aziz helyzete, s a berlini Gortsakoff-féle reformjegyzék idézte elő, hogy Törökországnak oly kihívólag kellett fellépni Oroszország, s azok ellenében, kik jónak látják a hagyományos orosz politikát támogatni. Mert az már mégis eltűrhetlen amit Gortsakoff, Andrássy s Bismarck a portával tenni akartak, s a három diplomata működése ellen ma már nem egyedül mi kelünk ki, de maga a kormány félhivatalos közlönye, melynek tegnapi számában Szathmáry György tollából sikerült vezérczikkből helyén látjuk a következő passusokat közölni. A Gortsakoff-féle memorandum tartalma oly kihívó és fenyegető természetű, hogy akaratlanul is eszébe juttatja az embernek Mencsikoff leg henczegő fellépését a krimi háborút megelőzőleg, mikor mint rendkívüli konstantinápolyi követ 1853-ban utazó ruhával és poros csizmával lépett a divánba. E kihívó durvaságnak keservesen megadta az árát Orozsország Sebastopolnál és bizony ha a politikában az igazság szava lenne a döntő, s ha ez megfelelő erővel is rendelkeznék, a kontinens középületének legnagyobb elégteleül szolgálna ismét porig alázva látni az északi kolossust, mely míg hivatalosan a hármas „béke szövetség“ tagjának hazudja magát, álutakon az európai béke megbontásán mesterkedik, fellázítja egy békés szomszédállam szláv alattvalóit, ezután pártfogásba veszi a lázadókat törvényes árak ellenében, sőt európai coalitió tárgyává teszi azok követeléseit, melyek végelemezésben a török birodalom szétbontását czélozzák. A jog és méltányosság érzetét mélyen sérti az, amit a keleti politika és pacifikáczió czímén a hatalmak a portán eddig elkövettek. A porta készséggel elfogadta mindazt, amit Andrássy deczemberi jegyzékében neki a hatalmak javasoltak. De lett-e valami eredménye? Épen semmi. Miért? Mert a lázadók hallani sem akartak Andrássy reformjairól, vagy mint diplomatiai műhelyben kifejezni szokás : „elvben fogadták el“ csak azokat, de a fegyvert azért nem tették le. Andrássy gróf is jegyzékében csak a portát tudta fenyegeti, hogy ha el nem fogadja a reformokat, hát akkor tavasszal talpon lesz Szerbia, meg Montenegro, de a lázadók számára nem volt egy intő szava sem. Mit nyert vele a porta, mit nyert az európai béke, és mit nyerünk mi ? — hogy az Andrássy-féle jegyzék elfogadtatott? — Azt, hogy a lázadás most már oly mérveket öltött, hogy Bismarck lapja eljöttnek látja az időt arról írni „akadémiai értekezést,“ miszerint a hatalmak ismerjék el a fölkelőket, „hadviselő hatalomnak“, amit még a karlistákkal sem tettek. A keleti politika eddigi folyama, a gyengébbel szemben az erőszakos hetvenkedés hatását gyakorolja a szemlélőre. Nem csoda, ha a három kancellár ily egyetértő, a porta szuverenitását sértő nyilatkozatai után a tehetetlen szultán helyett a török nép válaszolt a hatalmasoknak, s e válasznak csak jó következményei lehetnek, mit bizonyít az is, hogy az esemény után a börze azonnal javult. Mihad basa, ki Törökországban ma ura a helyzetnek, első gondjai közé fogja sorozni az Andrássy-féle reformok átvitelét, emellett Törökország alkotmányt kap, miáltal egyrészt a mohamedánoknak a kormánybani bizalmuk erősbül, másrészt a higgadtabb keresztények is csatlakoznak a mozlimekhez, s így nemcsak a szláv lázadás veszti jelentőségéből, de lehetséges teend a kis ázsiai s epirusi hadserget is a fellázadt tartományokba szállítani, így aztán majd valahogy mégis csak helyre állhat a nyugalom. De másrészt kérdés, várjon Oroszország, nem fog-e a konstantinápolyi eseményekre válaszolni, s a paczifikatio ürügye alatt nem indítja-e meg seregeit a félszigetre? Ez a legkényesebb oldal, mely a békét még komolyabban fenyegeti, de ránk nézve ez esetben is megmarad azon vigasztalás, hogy miután Anglia kimondotta, miszerint „Konstantinápoly elfoglalása az oroszok által egyenlő volna az angol kereskedelem kizárásával a fekete tengerről s a Dunáról, — mit nem tanácsos Angliának közönynyel tekinteni“, — úgy Anglia felmenti Ausztria-Magyarországot az orosz tendentia ellenőrzésétől, Andrássynak pedig mindig marad módja magát a berlini kötelezettség alól becsülettel kivonni. A törökországi uralkodó csere, mint az ifjú török párt diadala, Törökország újraébredését is jelenti, mely remélnünk engedi, hogy Oroszországnak Törökország integritása ellen irányult törekvései könnyen hajótörést szenvedhetnek. Novikov az orosz nagykövet ma Hoffmann külügyminiszteri osztálytanácsossal hosszabb, körülbelül egy óráig tartó értekezletet tartott, a tanácskozások Bécsben folytattatni fognak. Novikov e találkozás után ma délután Ürömre ment meglátogatni az ottani orosz kápolnát melyben orosz fejedelmi sarj hamvai nyugosznak. Ma a gyorsvonattal a török nagykövetség egy előkelő személyisége érkezett Bécsből Budapestre, ki még ma fog tartani gr. Andrássy Gyulával sürgős értekezletet. A német nagykövet holnap Bécsbe utazik. Ezáltal 200 négyszög mértföldnyi, ezelőtt hasznavehetlen, mert az év nagyobb részén át vízzel borított terület a művelésnek adatott át, s kulturális szempontból e mű a harlemi, vagy az olasz beltengerek kiszárításával méltán egy rangba helyezhető. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a nagygyűlés egybehívása iránti indítványt, melynek a felső szabolcsi társulat részéről tagjai lesznek: gróf Lónyay Menyhért, Wahrmann Mór, Gencsi Ferencz és Szögyényi Emil társulati igazgató. Ez ügyre részünkről közelebb — mihelyt időnk és terünk engedi — visszatérünk. A tiszaszabályozás ügyében. A felső-szabolcsi tiszaszabályozási társulatnak f. hó 28-án fontos közgyűlése volt. Tárgyalás alá vétetett az igazgatói és mérnöki jelentés, a múlt tavasszal beállott rendkívüli áradásról, mely e társulat árterén is sok ezer hold termőföldet borított el és mely, hogy még veszélyesebb mértéket nem öltött, az csupán a legnagyobb erőfeszítéseknek köszönhető, melyet társulat, hatóságok és egyesek a helyszínen kifejtettek. A közgyűlés áttért azon intézkedések tárgyalására, melyek szükségesek arra, hogy jövőre a Tisza vizének hasonló mérvű kiáradása elkerültessék s a közgyűlés megállapodott abban, hogy e végből szükséges lesz első sorban a védgátakat erősíteni és négy lábbal emelni. A társulat a maga erejéből nem képes mindazon kiadásokat fedezni, melyek a védmunkálatok megerősítésére szükségek , de az is előre feltehető, hogy egyes társulatok hiába fáradoznának, ha ily czélra megkivántató nagyobb összeget hitel utján akarnának beszerezni. Jó czél elérésére elfogadtatott az elnök azon indítványa, hogy gróf Séchenyi István eredeti tervéhez híven, ki a tiszaszabályozási társulatokat minden évben egy közös nagygyűlésre szokta volt egybehívni, egy ily nagygyűlés megvitatásának tárgyává tétessék azon kérdés, hogy miő közös intézkedések lennének szükségesek a rendkívüli árvizek által okozott veszélyek elhárítására, s esetleg közös kölcsön fölvételére nézve. Ugyancsak az összes tiszavölgyi érdekeltek nagygyűlésének lenne feladata egyöntetű eljárási módozatot megállapítani az új kataszteri munkálatokra nézve. Az 50-es évek elején, midőn az érdekeltség a a Tiszaszabályozás ügye iránt csökkenni kezdett, épen ezen nagygyűlések által emelkedett az érdeklődés a szabályozás iránt, mely a világnak egyik legcsodálatosabb műve, s kár, hogy sem hazánkban, sem a külföldön nem méltányoltatik kellően. Közéig a döntő pillanat. Van Erdély legkeletibb szögén egy törzsrokon nép, mely négy határszéli szoros közvetlen közelébe honvédelmi szempontból 600 év előtt telepítetett királyaink által. E nép a brassóvidéki csángómagyarság. E népre, mely a hazával szemben, annyi századokon keresztül oly hűn teljesítette hon- és határvédő kötelmeit, mely II. Ulászló óta a szász önző törekvések által nemzetfeleitől elszakítva élt annyi idegen elemek között, mely mégis ma Brassóban és vidékén 28,000-et meghaladó számban nemzeti nyelvét megőrizve, fen tudta eddig magát tartani, e népre nem vetett 400 év óta még soha kormány derült tekintetet; feledve vala, hogy ez is a magyar nemzettest egyik tagja. A mostani megyerendezés rája nézve a lenni vagy nem lenni kérdése. Mutasson elő a történelem csak egy lapot, melyben az erdélyi szászság az ingyenkegyelemből kapott földért hazájához s az őt befogadó magyar néphez szives, hű és hálás lett volna. Nem mindenütt a haza ellenségeivel látjuk-e őket szövetségben ?! Mig 1849-ben a brassóvidéki csángó magyarság szerzette a muszkákkal szemben, a vérkeresztségben babérait; mig fiai elvérezve hulltak el a csatamezőn Fogaras körül s több helyeken, mit müvelt a szászság? .... mondja el ezt a történelem, reájuk nézve sötét és lealázó képleteivel. Nem rejlik-e csak abban is separatistikus tendencia, hogy Brassó vidéke minden áron külön megye akar lenni ? Miért fél a szászság a Háromszékkel való egyesítéstől ? Tudják ők régóta miért. Annyi bizonyos, hogy egyebeken kívül egyik mellékczéljuk eddig a vidéki csángómagyarság elnyomása, vagyonaibóli kifosztása, szolgaságra juttatása volt; ezutáni szerepők annak végelsatynntása leend. De a csángómagyarság még élni óhajt. Hiszi, hogy a Kárpátok tövében, a távol keleten még missiója van. Hogy pedig e hit valósággá is válhasson, sok függ a kormány és képviselőház jeleni magatartásától. Hogy mi e nép akaratja, miben látja jövő Csütörtök, 1876. junius 1. Szerkesztői iroda: Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: •Budapest IV. megyeházéi' 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. Készülnek a botrányok. Az első erdélyi vasút ma május 31-én tartotta közgyűlését. Ezen 3824 mfld hosszú vasút, mely építéskor 35 millió forintba került és az 1875-ik évi XLI. és 1876-ik évi XI. törvényczikk értelmében újólag effektiv 2.820,172 írt 80 kr., névleges értékben pedig 4.313,600 forint, tehát összesen 39.313,600 frtba került vasút jövedelmezett összesen 1.373,764 frt 62 krt. A költség 1.285,135 frt 49 krra rúg, marad tehát fölösleg 88.629 forint 13 kr. o. o. Ha mi most ezen összeget ezüstre redukáljuk, lesz 85,220 frt 31 kr., vagyis az állam kénytelen az eddig kibocsájtott 35 milliós czimletek után biztosított 1.771,000 frthoz még 1.685,779 frt 69 krral járulni. Itt újabban tapasztalhatjuk dirib-darab vasutaink jövedelmezőségét. E kisebb vasútnak mfld bevétele 35,962 forint 42 kr, ellenben az üzleti kiadás 33,642 frt 29 krba kerül. A közgyűlés menetét leírni nehézséggel jár, mert a megjelent és jól iskolázott „Strohmannok“ megfeleltek hivatásuknak. Hála a kormánynak közös aktívat képező és az igazgató tanácsnak rendelkezésére bocsátott 20,000 drb részvénynek a közgyűlés első egybehívása törvényessé lett. Ezért nem lehet csodálni, ha a közgyűlésen alig ismerhettünk fel nétán valódi részvényest a Strohmannok sürü erdejében. Még kevésbé lehet csodálni, hogy a részvényesek kezében a társasági hivatalnok által oda nyomott hivatalos lisztát láttunk, melynek matadorjait diadalittasan ki is húzták a választási urnából. Nevezetesen beválasztattak az igazgatóságba: gr. Chottek Ottó, báró Huber Lajos, báró Wodiáner Albert, Laczkó Antal, báró Nopcsa Ferencz, Várady Gábor, Kendeffy Árpád, gr. Lónyay Béla, Gógl János (a régiek), dr. Mandello és Freund Károly urat az eddigi főigazgatót. A felügyelő bizottságba ellenben Benke Gy., dr. Kuncz Jenő, Bendes, Vellesz András, dr. Feszt Aladár és Grünwald Bernát urak. A gép megtette volna „szép rendben“ szolgálatát, ha Kunváry Fülöp részvényes fel nem szólal. Kunváry igen helyesen megjegyezte, miszerint a kitűzött napirend szerint az alapszabályoknak csak azon pontjait szabad és lehet ez alkalommal tárgyalni, melyek az új kereskedelmi törvénybe ütköznek. Egyebet nem. Még esetleg bele lehetne nyugodni, ha az alapszabályok a részvényesek előnyére óhajtatnának módosítatni, de itt ellenkezőről van szó: a részvényesek czéloztatnak megkárosítatni az alapszabályok olyféle módosításai által, melyek nem voltak napirendre kitűzve. Hanem hát Kunváry jogos, igazságos felszólalása nem ért semmit. A Strohmannok leszavazták. Erre Kunváry óvást jelentett be, melyben tiltakozik az ellen, hogy a hirdetett közgyűlés napirendje ellenére az alapszabály más pontja is változtassák, mint az, mely a kereskedelmi törvénybe ütközik, és kéri a kormányt, hogy az igazgatótanács által e napokban beterjesztendő közgyűlési határozatokban a törvénytelenül módosított alapszabályoknak helyben hagyását megtagadja Mi pedig ideje korán figyelmeztetjük a kormányt ezen eseményre, mivel ma volt az első vasútnak közgyűlése, mely hivatva volt alapszabályait a kereskedelmi törvény értelmében átalakítani. Biztos informatió alapján állíthatjuk, miszerint erre az ösvényre több társaság készül lépni. Azaz készül újabb és újabb botrány — sok százezer jóhiszemű részvényes kizsebelésére s nadicsőségére a magyar államnak. üdvét: aziránt megtette petitioját a képviselőházhoz több mint 600 aláírással. E nép csak abban találja jövőjének garantiáját, ha megnyitatik a régi kapocs, ha székely testvérei felé kinyújtott keze fogadtatásra talál, azaz : ha Háromszék Brassó vidékével egy megyévé alakíttatik. Áldás vagy átok lesz-e a jövő ?!. .. Nem lesz-e annyiszori rászedetés után is az ország képviselete újból kötelesség mulasztó a haza legkeletibb szögletére vonatkozó e kérdés megoldásában ? A két megye egyesítésében jövőnk biztositatik s általa egyszersmind a magyar nemzettest consolidálása mozdittatik elő. Adja isten, hogy úgy is legyen ! Egy csángó. B.Csaba, május 28. Köztudomás szerint Csabának is volna egy követe, kinek létéről ugyan mi keveset tudnánk, ha épen most az ország létkérdése felett, a vám és bankügyben, a némettel nem szavazott volna. A végtelenül érdeklődtelen választó közönség erre kissé felébredt, s nagyra nyitott szemekkel szétnézett, mielőtt azonban teljesen felocsúdhatott volna,-------a végzetes szavazás után azonnal lesietett követünk, hogy ismét elaltassa választó közönségét a mi sikerük is-------egy időre. Ma két hete, május 14-én jött le követünk Kemény Mihály s még aznap tartott egy kis beszámoló beszédet a polg.körben, hol előadta, miszerint az ország sorsa most roszul áll, rosszabbul mint valaha, a jelenlegi kormány pedig elég becsületes és jó magyar, hogy felőle feltételezzük, miszerint a legjobbat a legnagyobb erő megfeszítéssel óhajtotta érvényesitni az osztrákkal szemben, s ha nem tudta, nem birta, ez csak azon szomorú helyzet magyarázatja, melyben vagyunk s mely tiltja, hogy erőszakkal az országot végveszedelembe sodorni siessünk. Elismeri, hogy a most kötött vám és bank egyesség a lehető legroszabb, hogy roszabb a 67-ikinél, elismeri, hogy ez 10 évig Magyarországot zsákmányolni fogja stb. ragaszkodik s újra is kifejezi, hogy ő a külön vámterület s bankügy barátja, — de ily szomorú viszonyok közt, mégis kénytelen volt a kormánnyal szavazni, mert a felelősséget nem veheti magára, ami azon esetre bekövetkeznék, ha a kormány megbuknék stb. Ezzel indokolja a kormánnyal tett szavazatát (leverő csendesség) s ehhez ragaszkodott volna is, ha a kormány túl nem feszíti a kérdést, így azonban kénytelen volt szavazatát visszavonni (Dörgő éljenzés.) Ő ugyanis (saját szavai) csak a szavazás után értesült arról, hogy a kormány kívánta és kimondotta azt, hogy ki most vele szavaz, az lekötötte szavazatát a részletes tárgyalásra is, hogy a kormány előterjesztését októberben is átalánosságban és részletekben is elfogadja. Feltűnt előttünk, hogy a mi képviselőnk erről csak a szavazás után értesült, mikor a hírlapok előre írták, s mi is napokkal előre tudtuk, hogy mire lesz a szavazás a szabadelvű körben! Folytatva így szólott képviselőnk: midőn ezt megtudta, nem találta összeegyezhetőnek függetlenségével, hogy magát előre lekösse, sem lelkiismeretével, hogy olyan részleteket is előre megszavazzon, melyekről még nem tudja, hogy minők lesznek? s szavazatát visszavonta s egy jelentésben bejelentette a szabadelvű párt elnökének, hogy a szabadelvű pártból kilép. Ugyanekkor kijelenté, hogy a lemondó levelét közölte Zsilinszky Mihály Gyoma kerületi képviselőtársával (ki ügyesebben és okosabban a szavazás elől elmenekült volt), s ez is elfogadta lemondó levelét s aláírta, hogy a szabadelvű pártból kilép. Interpelláltatván az iránt, hogy van az, hogy kilépése még nem lett hírlap útján közölve ? azt adta elő, hogy a lemondó iv Zsilinszkynél van, ki még több képviselőket is fog aláíratni. Állítólagos kilépése óta több mint két hét telt el, azóta várva várjuk, mikor lesz már közölve kilépése, avagy valósággal ténnyé vált-e! Kérünk megnyugtatást! Egy választó tartására s helyesli politikáját, mely a török birodalom integritásának fentartása volt. A külügyminiszter csak kötelességét teljesítette, — úgymond — midőn a deczemberi jegyzékkel ezen a béke fentartására irányzott aktiónak élére állott. De az események elfogulatlan szemlélője kénytelen bevallani, hogy a végleges siker még egyátalában nincs biztosítva, sőt ma talán kérdésesebb mint valaha. A béke ez ideig nincs ugyan megzavarva, de még ma sincs megtalálva a pacifikatio azon alapja, mely mind a porta, mind a felkelők részéről elfogadtatván,a közvetlenül érdekelt két fél közti kiegyezkedést lehetővé tenné. Sőt ellenkezőleg minden merész kombináció nélkül is fel lehet tenni, miszerint épen ez eddigi lépések sikertelensége tette szükségessé a híres berlini találkozást,kezdődvén ezzel az actiónak második stádiuma, amellyel a vezéri szerep Oroszországra ment át. Ezen új békesítési kísérlet eredménye még függőben van, de habár nem mondunk le a siker lehetőségéről, e tekintetben vérmes reményeket nem lehet táplálni. Egy tényről akar itt különösen megemlékezni. Míg az actio első stádiumában a három szövetkezeti hatalom eljárásához a párisi békekötésnek többi három aláírója is csatlakozott, addig az uj kísérlettől Anglia máris megtagadta közreműködését. Megvallja — meglehet hogy csalódik — de megvallja, hogy Anglia ezen fellépésében reánk nézve semmi aggasztót nem tud találni. Balk után Ürményi Miksa szólalt fel, azon megjegyzéssel fogadta el a jelentést, hogy szavazata se a bevégzett tényeknek dicsérését, sem a jövendőknek elitélését nem jelenti, mire határozatképen kimondatik, hogy az albizottság jelentéséhez képest a delegátió bizalommal tekint a külügyminisztérium működése elé s a jelentést elfogadja. A menekültek eltartására kért költség tételénél Zsedényi ismételve is felszólalt, hogy miután Magyarországon a nélkül is legnagyobb mértékű nyomor van, e kiadások pedig az adóból fedeztetnek, július 15-étől kezdve szüntessenek be az állam részéről adandó segélyezések, de Andrássy ellenvetésére, hogy a menekültek nem tartoznak a felkelők közé s a török kormány maga értesítette őt egyrészt arról, hogy e menekültek hazatérve épen a felkelők részéről vannak nagy zaklatásoknak kitéve, másrészt, ha a porta el nem látja, megélni képtelenek, „humanitás szempontjából“ e segélyezésre nézve időtartam nem határoztatott. A részletes tárgyalás holnapra halasztatván, következett a hadügyi albizottság jelentése, — melynél Wahrmann Mór 1-ször az ujonczok egy részének későbbi behívása, 2-szor a szabadságolások gyakoribb eszközlése s 3-szor az értelmesebb rész gyorsabb elbocsáttatása révén 2 milliónyi megtakarítást indítványoz. Ernuszt a magyar ifjak tisztekké nevezés érdekében, Horváth szintén ily értelemben szólalt fel, mire Wahrmann indítványa ellen kezdődtek meg a beszédek, melyekben különösen Házmán, Éber, Szapári Antal és Ürményi excellált, mindannyian oly lelkiismeretes „katonai szellem“ben, hogy Benedek altbornagy sem tett túl rajtok, ki az ily lehetőségek állítását doktrinár-szakismeretnek nevezte el. — Wahrmann indítványa elesett s azzal felolvastattak a hadügyi albizottság jelentésének további részei. Magyar delegáczió, (Nyilvános ülés máj. 81.) A magyar delegáczió ma délután 5 órakor tartott nyilvános ülésén mindenekelőtt napirendre került a közös pénzügyminisztériumi költségvetés végszerkezetben való végleges elfogadása. A napirend további tárgyát a külügyi albizottság jelentésének általános tárgyalása képezte. Fáik Miksa előadó szép szabatos beszédben fejtette ki nézeteit. A hosszabb beszéd lényegét adjuk a következőkben: Szemügyre véve az eredményeket, nem tartózkodik vissza annak kimondásától miszerint az általános politikai helyzet, mely felett ez idő szerint majdnem kizárólag a keleti kérdés uralkodik, mióta a közösügyi bizottságoknak utóször volt alkalmuk ez ügyekkel foglalkozni, határozottan roszabb lett. A külszín talán nem igazolja e nézetet. A helyzet, habár nem javult, látszólag legalább roszabbra sem fordult. De akut betegségeknél már a nem-javulás maga is határozottan roszabbulást jelent. E tény, mely elől szemet hunyni nem lehet, mély fájdalommal tölti el a béke minden őszinte barátjának, fájdalommal különösen a magyar embernek keblét. Nem hivatkozik úgymond azon szivünkben soha el nem enyészhető rokonszenv- és hálaérzetre, ama szomszéd állam irányában, mely — nem félve a nálánál sokkal hatalmasabbak fenyegetéseitől, egyedül saját nemes szivének sugallatát követve — egykoron tárt karokkal fogadá egy szent harcz áldozatait és a mindenünnen üldözöttekkel végre megtaláltatott egy darab földet, hová gondtelt fejeket lehajthatták, hol fáradt tagjaikat megpihentethették. Azt mondják, a politikában az érzelgésnek nincs helye. Legyen! De még akkor is, ha egyedül a hidegen száműtó ész szavára, ha csak is saját állami érdekeink parancsára hallgatunk, nincs combinatió — az ő tudtára legalább nincs — mely ránk nézve annyira megnyugtató és kielégítő lehetne, mint a mai török birodalom fenmaradása. Áttér ezután Falk a külügyér eddigi maga Az osztrák delegáczió ülése. — Május 31. — Beckbauer elnök 11 órakor megnyitja az ülést. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy, Benedek Sándor és a hadügyi kormány több képviselője. A magyar delegátiótól üzenetek érkeztek az általa letárgyalt előirányzatokról. Ezek, valamint az ezentúl érkezendők a költségvetési bizottsághoz utasíttatnak. Következik a napirend: a hadügyi költségvetés tárgyalásának folytatása, nevezetesen a fedezet kérdése. Sturm a költségvetési bizottság kisebbségének különvéleményét terjeszti elő, mely szerint az Achatius ágyuk költségei a helyettes alapból fedeztetnének. Szaló több praecedensre utalt, hogy a delegatió már felhasznált ez alapból tőkéket, sőt, egyszer és a kormány javaslata alapján határozta el, hogy az altisztek díjat a helyettesi alapból fedeztessenek el. Arra utal, hogy a szaporodó kiadásokat adóemelésekből nem lehet fedezni, tehát kölcsönt kell felvenni és így magától értetődik, hogy ne keressünk drága idegen tőkéket, ha a magunkét olcsó kamat mellett beveztetjük. Politikai szempontból is czélszerűbb, ha a monarchia tekintélyét nem csorbítjuk újabb folyó kiadások fedezésére szolgáló — kölcsönök által. Winterstein báró kifejti, hogy precedensekre nem lehet utalni, mert mig az 1871-iki költségelőirányzatban egyszerűen az van mondva, hogy egy tétel a helyettesi alapból fedeztessék, már az 1872-iki költségvetésben a delegatió más formát választott egy hasonló határozat kimondásííra, ott már arra utasíttatik a közös kormány, hogy a két országos kormány eszközölje ki bizonyos tételnek a helyettes alapból való fedezését. Szóló is igen tudja a pénzügyi helyzetet méltányolni, de arra figyelmeztet, hogy az illetékességi kérdés tekintetében a nézetek nagyon módosultak és a költségvetési bizottság többsége tekintetbe vette a helyettesi alap speciális jelentőségét. Megjegyzi, hogy a helyettesi alap nem 4 ° C-hoz, mint állították, hanem 5, sőt részben 6%-ot. Herbst előre bocsátja, hogy itt nincs szó a harczképességről, a sereg szervezetéről, tehát több tekintettel lehetünk a pénzügyi helyzetre, melyet szóló részletesebben jellemez. Miután felhozták, hogy a hadügyi költségvetést, csak a védtörvény revisiója alkalmával lehet lényegesen alábbszállítani, tehát minden módon azon kell lennünk, hogy tér* beinken könnyítsünk , annál is inkább, mert a felemelt adókat nem bírjuk behajtani. Szóló polemizál a közös pénzügyminiszter érvei ellen; kifejti, hogy az alap nem alapítványi vagyon, mint a miniszter állította. A miniszter azon állításával szemben, hogy a fedezet kérdése nem tartozik a delegatióra, szóló számos példára utal, melyek azt bizonyítják, hogy a delegatiók folyvást számos fedezeti tételt szavaztak meg, így pl. a katonai kórházi alap egyes részeit folyó kiadásokra szavazták meg, sőt oly alapokból is költött a közös kormány a delegtió határozatai alapján, melyek voltakép a közös activák közt soroltatnak fel.