Egyetértés, 1876. július (10. évfolyam, 149-178. szám)

1876-07-01 / 149. szám

A legújabb eseményeket , ezek kapcsola­tában az általános helyzetre vonatkozó részle­teket adjuk a következőkben: Belg­rádból a következő távirat tudatja az eseményt: Milán fejedelem ma 29-én utazott el De­­ligrádba. A város tegnap óta fel van lobogózva. A fejedelem meglehetős lelkesen üdvözöltetett. A várt proklamatió egyelőre még nem tétetett közzé, de a fejedelem egy beszédet intézett a helyőrség­hez, melyben annak a város védelmét kötötte szi­vére, mely városban legdrágább kincsét, nejét hagyta hátra. (A fejedelemnő egy más távirat szerint ér­dekes állapotban van.) „Atyánk hagyományának teljesítése és zászlóink becsületének (!) megmentése (!) végett vitéz hadseregünk élére állok. — Igazságos és keresztény ügyet védelmezünk és azért isten nem hagyhat el minket.“ így szólt a fejedelem és a helyőrség l­e­l­­kes zsivnókkal fogadta a beszédet. Erre a metropolitát, a minisztereket és a hátramaradt magasabb hivatalnokokat fogadta a fejedelem. A fejedelem elutazásakor minden utczán néptömeg állt, hogy Milánt köszöntse. Ágyu­­dörgés és lelkes kiáltások kisér­ték a fejedelmet; ki nagyon megha­tott­nak látszott s mindenfelé ba­rátságosan köszöntve, — búcsú­zott el. A miniszterek Szendrőig kisérték a fe­jedelmet. Ez, a mint a határhoz ér, hit sze­rint el fogja rendelni a néphez intézett prokla­­máczió közzétételét, a mi szombatra h­alasz­­tatott, miután „péntek szerencsétlen nap.“ Az ellenségeskedések megkezdését még e hét folytán lehet várni, bár ez állítást nem a legerősebb színűnek tünteti fel a „Liberté“ egy távirata, a­mely szerint a szerb hadsereg­ben nagy zavar uralkodik, ruhában, c­ipőben, táborszerben nagy a hiány, úgy, hogy a sereg alig mozoghat. * Azon proklamátióban, melyet Milán ki fog bocsátani, állítólag a következő passusok fog­nak előfordulni: „Mióta a felkelés Boszniában és Herczegovi­­nában kitört, roppant izgatottság lett a nemzet urává, oly izgatottság, mely azon mértékben növe­kedett, a melyben fokozódott a kegyetlenség, mely­­lyel török részről a harczot folytatták, s a melyben szaporodtak az iszonyatos tettek, melyekre a rendet­len csapatok vetemedtek. Azon alternatíva elé he­lyezve, hogy vagy a nemzet szavára hallgassak vagy a nép érzelmeivel ellentétbe tegyem magamat, elha­tároztam a nép akaratát érvényre juttatni“. * Mennyire fogyatkozik Szerbia a hadikölt­sé­gek tekintetében s mily körülmények között kezdett a fejedelem „hősi“ szerepéhez, legjobban kitűnik abból, hogy a szerb kormány — mint Párisból távír­­ják — az orosz segély­pénzek és a kényszerkölcsön CUlllfcOlc^VilO oilvv* ® 0u.lurlc.ff cvl_vU egy millió font sterlingnyi kölcsönt keres London­ban. Tegnapelőtt értekezlet volt egy szerb ügynök és két londoni bankár közt. Mikor azt kérdezték, hogy mily kilátásokkal kecsegtet a Törökország elleni vállalat, a szerb kijelenté, hogy minden el van készitve és egy hónap leforyása alatt a törökök kény­telenek lesznek a Balkántól észak felé eső területe­ket ott hagyni. Azután bolgár-szerb montenegrói szövetség alapittatik, melynek védnökéül a czárt fogják kikiáltani. Szerbia a hadjáratra szükséges pénzt megkapta. Meglehet — mondák a szerb ügy­nökök, — hogy Ausztria-Magyarországgal b­onyo­­lódásba keveredünk; ez esetre el vagyunk készülve, és erre kell a pénz. Hogy miből teremtik elő a szükségeseket a szerbek, bajos elképzelni. A maguk erejéből bizo­nyára nem , ha csak nem orosz segélyből. A szerb kényszerkölcsön már elfogyott s a Londonban orosz támogatás mellett kölcsönkö­­tés végett tett lépések sem vezettek c­z­é­l­r­a. Az angol pénztőkések sem Szerbiának, sem Oroszországnak kölcsönözni nem akarnak. A franczia bankárok is ilyen formán viselik ma­gukat. Oroszország két hét előtt akart itt felvenni 20 millió forint kölcsönt, de nem adtak neki. Azt mondják: fűnek fának kínálta Suvaloff obligatióit, és rá sem hallgattak a bankárok. A szerb ügynö­kökkel már szebben bántak, kihallgatták, de üres kézzel küldték őket vissza. Most talán követve Su­valoff példáját, a szerb urak át­viszik tarisznyáju­kat a kanálison. Mert Suvaloff is elment volt Párisba pénzt keresni, miután Londonban nem ta­lált. A párisi bankárok ugyan udvariasabbak vol­tak a londoniaknál, de zsebüket szintén nem nyi­tották ki a deprecáló követnek. Honnan veszi tehát majd G­ortschakoff azon 4 milliót, melyet a czár Milánnak ígért ? Milán kérni fogja az ígéret bevál­tását, az bizonyos. A négymillióra végre Bécsből a követ­kező fontos sürgöny érkezett : „Az Anglia és Oroszország közti egyet­értés iránti remény nagy csapást szenvedett Jonin orosz főconsul jelentése következtében, mely szerint egy angol fegyverekkel rakott hajó Mukhtár pasa számára rendeltetési he­lyére érkezett s hogy a bécsi angol követség egyik attachéja a nevezett pasának pénzt vitt. Erre a czár felkiáltott: Most már vége béke­­szeretetemnek! Rögtön­­ parancsot adott Gorcsakoffnak, kérdeztesse meg Belgrád­­ban, mint állnak a szerbek pénz dolgában. Mi volt a felelet, képzelhető, s erre a czár megpa­rancsolta, hogy négy millió rubelt te­gyenek folyóvá Szerbia számára. Két szerb hivatalnok útra is kelt már, hogy ez összeget átvegye. * Az útra kelt fejedelem legújabb sürgö­nyök szerint tegnap éjjel érkezett Alexiváczba, merre Smederovoig a Deligrad nevű hajón uta­zott. Alexiváczban e sürgöny szerint a legna­gyobb nyugalom uralkodik s minden az addig történt csatározásokról szóló hí­rek alaptalanok. Ezzel szemben azonban a „Pol Corr.“ szentpétervári távirata szerint a törökök a szerbeket két helyen vissza­verték. * Zimonyból egy sürgöny érkezett, mely azt mondja, hogy az ostromállapot már proclamál­­tatott is Szerbiában. A bosnyák insurgensek skupstinájának küldöttei megérkeztek a szerb főhadiszállásra, hogy Milánnak felajánlj­ák a bosnyák fejedelmi koronát.­­ Ugyanezt tették a herczegovinai felkelők is Miklós monte­negrói fejedelemnél, de ez a herczegovinaiak ajánlatának elfogadását az európai hatalmak helybenhagyásától tette függővé. * Ez az, mi a szerb részről történt eddig. Török részről szintén fontos és nagy hord­erejű lépések történtek. A porta hivata­losan tudatta a hatalmakkal, hogy ké­szen áll minden eshetőségre. Egy konstantinápolyi forrás szerint a török kormány lázas tevékenységet fejt ki a hadi ké­szülődések befejezésére. A török kormány erő­sen el van határozva, bevárni a tá­madást a szerb csapatok részéről; a csapat­parancsnokoknak szigorú rendelet adatott ki, hogy az első támadásra való minden provoca­­tiótól tartózkodjanak. * A­mi török részről főként a seregre vonat­kozó előkészületeket és állapotot illeti, arra nézve a következőket jegyezhetjük fel: Az egyiptomi alkirály 80,000 jól begyako­rolt katonát ajánlott fel a szultán rendel­kezésére. A Bulgáriában, Bosniában és Herczego­­vinában levő török­ csapatokat 200,000 (?) főre teszik. A török hivatal körökben a legna­gyobb nyugalommal néznek a szerb támadás elé. A Sophini távirat szerint hat gárdaezred utazott itt keresztül Nisbe, úgy­szintén N­e­d­s­i­b­basa, a tö­rök határvidéki sereg vezérkari főnöke. * Ugyancsak ez ügyekre vonatkozólag a külön­böző jelentőségteljes hír érkezett Konstantiná­polyból : Midhat pasa a szultán erélyes támogatása da­c­ára nagy akadályokba ütközik reformterveivel. Ez államférfiú kijelentette, hogy tervei meg­hiúsulta esetében nemcsak lemond a miniszteri tárczáról, hanem ki is ván­dorol hazájából. A „Tagblatt“ hire szerint Midhat pasa állása meg van ingatva s miniszter­válság tört ki Konstantinályban, a harczpárt tün­tetvén a miniszterek ellen, nehogy Szerbiának en­gedmények adassanak. A hatalmaknak kijelentette a porta, hogy te­kintettel a külhelyzet veszélyeire jelenleg nem vi­heti keresztül a reformművet, de e tekintetben tett ígrívofoif +öljöOön­tje«* Hc*J. aaA v>rlíSk­off.­­J­ele­n­tőleg tudatta a porta a hatalmakkal, hogy minden eshetőségre el van készülve, de az offensivától tar­tózkodni fog mindaddig, mig az önfentartás köte­lessége megengedi.* Montenegro magatartására nézve azt a nagy fontoságú hírt közli a „Fremdenbl.“ hogy Bécsbe Nikicza montenegrói fejede­lemtől egy sürgöny érkezett, mely a legszorosabb semlegesség ünnepélyes­ ígéretét tartalmazza. Nikicza kijelenti, hogy ha Szerbia meg is kezdi a háborút a törökök ellen, Montenegró nem fogja a példát követni, hanem to­vább is neutrális marad, sőt — hogy jószándékairól minden kételyt elhárítson — az önkényteseket el is bocsátja. Mint a „P. L.„ értesül, Nikicza nem fogadta el feltétlenül a herszegovinai fejedelmi méltóságot, mel­lyel az insurgensek megkínálták, hanem az eu­rópai nagyhatalmak elhatározásától tette függővé az elfogadást. Ezekből az látszik, hogy Montenegró, melynek czélja nem egyéb, mint Herczegovinát megkapni,még nem akar ad­ióba lépni, minthogy azt várja, hogy Herczegovinát úgyis meg fogja kapni. Montenegró tartózkodása annál fontosabb, mert a szerb hadita­nács elhatározta, hogy a Nis átellenében felállított hadsereg minden nagyobb összeütközést mindaddig kerüljön, míg Montenegró ac­ióba nem lép. * Mit akar és mit remél Szerbia közvetlenül, lényegében tudvalevő volt eddig is. Szerbia az en­gedményeket, melyek a háború indokául szolgálá­nak, a­melyek megtagadásába leli magyarázatát a Risztics féle küldetés meghiúsulta, már negyedszer kérte őket 1839-ben, 1850-ben és 1867-ben. És ez utóbbi alkalommal a porta Mihály fejedelemnek már azt üzente, hogy „most nem hanem később, ked­vezőbb körülmények között talán inkább !“ Szerbia talán elérkezetteknek látta azon „kedvezőbb körülményeket“, és tudatta a portával, hogy Kristics külön missiójának czélja azon régi kérelmeket megújítani, melyeknek lényege — a „Politische Corr.“ szerint — abban áll, hogy en­gedje át a porta Szerbiának Boszniát és­­­ Szer­­bia egy részét hűbérül, a­miért Szerbia a portának annyi hűbért fizetne, a­mennyi jövedelmet azon ré­szek után eddig vont a porta. Ezen felül Szerbia a szultánt az átengedett részekre nézve nem suzerén­­nek, hanem szuverén­nek fogja elismerni, s háború esetén a portának jelentékeny hadsereget rendelke­zésére bocsátani. A török kormány kereken kijelen­tette, hogy ilyen propositiókat nem fogadhat el, és — mint mondják, — „nem túlságos udvariasan“ utasította vissza az ajánlatokat bejelentő Magazi­­novicsot. — Ezért maradt aztán abba Krisztics kü­lön missiója.♦ Az általános stratégiai helyzetre nézve követ­kező részleteket közlik: Szerbia stratégiailag nem a legjobban van ez idő szerint biztosítva. Míg szerb hadsereg az ország déli, délnyugati és délkeleti részén van elhelyezve és szétszórva, addig az ország északi részét veszély fenyegeti. Ugyanis a szerbek attól tartanak, hogy a Ruszsuk, Gyurgyevo és a Sulina torkolatnál állo­másozó török dunai filottila összebombázhatja Bel­­grádot, meg Semendriát, a szerbek arra gondoltak, hogy majd torpedók által védelmezik meg e városo­kat, de ezt nem tehetik, mert a Duna nemzetközi szabad folyam lévén, a közlekedést nem háborít­hatják. A szerb haditerv a következő: A nisi török fősereggel szembeszáll a Cerna­­jev által vezényelt szerb fősereg; a widdini török hadtestet a Timok-sereg tartja sakkban; a Morava keleti völgyében csak akkor kerül eldöntésre a do­log, ha nem sikerül a törököt Nisből kiszorítani. A Timok- és a Drina-vonalat egyelőre egy­­egy dandár fogja szemmel tartani. De a Drina­­hadosztály (18,000 ember) Srebenicánál mielőbb át­kel a folyamon, betör Boszniába, Serajevo felé megy és a mostar-forcai vonalban kezet fog a monteneg­­róiakkal. Ezen hadosztályra aztán nem számítha­tunk többé, de viszont 6—8000 montenegrói fe­dezni fogja balszárnyait, vagy támadást intéz Novi­ Bazar felé úgy, hogy a törökök kénytelenek lesznek jelentékeny csapatokat kiküldeni és így a központi sereget gyengíteni. A boszniai felkelés erősítésére szánt ezen Drina-hadosztályban van 100 tiszt és 250 altiszt az állandó hadseregből. Magával visz 30,000 hátul­töltő fegyvert. E keret feladata szervezni a boszniai felkelést, vezényelni ennek, eddig vezetés nélkül ál­lott kisebb bandáit és ellátni őket fegyverekkel. * A szerb hadügyminiszter, Tichonszky Niko­­lics ezredes a hadcsapatok parancsnokainak meg­­küldi a kidolgozott haditörvényt. A törvény tíz feje­zetből, s az ezekhez csatolt utasításokból áll. A törvény a háború idejére hatályon kívül helyezi a büntető törvénykönyv számos czikkelyét, s halállal sújtja az árulást, a szökést, az ellenséggel való czimborálást, s az ellenségnél vállalt szolgálatot. Minden hadparancsnok a degradatióra, s halálra ítéltetik, a ki az ellenségnek megadja magát, vagy valamely erődített helyen capitulál a nélkül, hogy a védelem minden eszközét felhasználta volna. * A hatalmak maguktartására vonatkozó­lag Párisból a következő sürgöny érkezett jú­nius 28-ki kelettel: Oroszország alkudozásai a nyugati ha­talmakkal még nem értek véget. Törökország támogatása angol pénzzel és fegyverrel, hiva­talosan dementáltatik. Anglia nem ellenzi új vazallusállamok alakulását, de a török terület sérthetlenségéhez mégis ragaszkodik (?) Kon­stantinápoly védelmére a Besika­­öbölben levő angol flotta van ren­delve, mely minden órában várja a parancsot a kimozdulásra. A földközi tengeri angol állo­mások is mind fel vannak szerelve. Orosz­ország számít Francziaország tá­mogatására is a keresztény álla­mok alkotását illetőleg Törökor­szágban. Egy átalános európai congressus van kilátásban, melynek hivatása lenne az uj keresztény vazallus államokat elismerni. Bécsből azt távírják, hogy Anglia s Orosz­ország a párisi szerződést aláírt hatalmak ré­széről tartandó congressus ügyében tárgyal­nak, de az eredményre kevés remény van, mert Anglia Törökországnak integritását kö­veteli. lenne.A congressus helye Berlin * G­ortsakoff herczeg a czárral együtt, Pétervárra fog visszatérni — leujabb tudósítás sze­rint s igy az orosz kanczellárnak Svájczban terve­zett tartózkodása, hová bizalmasan Thimrst is meg­hívta volna, elmarad. A legújabb hirek megerősítik, hogy az o­r­o­sz czár és az osztrák-magyar uralkodó jövő hó 8-án fognak találkozni Reich­­stadtban s valószínűnek tartják, hogy Andrássy gróf is elkisérendi oda urát; azt azonban egészen bizonyosnak mondják, hogy a két uralkodó talál­kozása semmi esetre sem marad el, mint ezt az utóbbi napok tudósításai híresztelték. Mikorra a két uralkodó találkozik, keleten már javában fog folyni a harcz, de még­is az, hogy a találkozás nem ma­rad el, annyit bizonyít, hogy a két hatalom között a differencziák nem mentek annyira, hogy annak útját állják. * A keleti kérdés tárgyban nagy érdekű vita volt az angol felsőház 26-án tartott ülésében a ke­leti kérdésről. A vitára lord Stratheden adott al­kalmat. Lord Stratheden and Campbell indítványozza, hogy a minisztérium terjes­sze elő a törökországi felkelésre vonatkozó diplomátiai levelezéseket. Szónok szeretné, ha a parliament két háza re­­solutiókban kijelentené, hogy az 1856-ki szerződés­hez ragaszkodik s a kormány eljárását helyben­hagyja. Lord Hammond meg van elégedve a kormány intézkedéseivel, de óhajtaná, hogy a kormány sza­bályul tekintené Caning 1826-ki declaratióját, mely a Spanyolország által akkor fenyegetett Portugálra való tekintettel kimondta, hogy az angol kormány nem avatkozik idegen államok ügyeibe, de azt sem engedi, hogy egy baráti viszonyban álló államban idegen erő vagy idegen cselszövény zavarokat és polgárháborút támas­szon. Lord Napier azt hiszi, nem lehet állítani, hogy nem képzelhető ely törökországi insurretió, mely az angol beavatkozást igazolhatlanná tenné; reméli, hogy a kormány nem fogja elvül elfogadni azt, hogy Anglia semmi körülmény közt nem fog közbelépni Törökország nyugalmának helyreállítása czéljából. Derby Earl nincs abban a helyzetben, hogy már részletesen ismertethesse az általa követett po­litikát. Nem teheti, mert a kormányférfiak nyilat­kozatait félre szokás magyarázni, s ennek most ká­ros követkeményei lennének. A diplomatiai levele­zéseket még nem terjesztheti elő, el nem fogadhatja tehát Stratheden erre vonatkozó indítványát. A­mi azt illeti, hogy a két ház resolutió útján ajánlja a krimi háború alkalmával követett politikát, ez nem épen helyeselhető eljárás. Egy abstract resolutió, mely egy históriai kérdésre van alapítva, nem na­gyon czélszerű a concret eseményekkel szemben s különben is megkötné a kormány kezét. Ezen meg­jegyzések után szónok áttér a keleti ügyek állásá­nak vázolására. A beszéd ezen része így hangzik : „Egy ideig (a berlini memorandumhoz való csatlakozás megtagadása után) a többi Európától elszigetelt helyzetben voltunk. A következő esemé­nyek nagy mértékben megváltoztatták helyzetünket e tekintetben. Midőn vérnélküli forradalom követ­keztében letétetett a volt szultán és utódja a trónra lépett, mindeki érezte, hogy egy oly országnál, hol annyi függ az uralkodó személyes jellemétől és aka­ratától, magától érthető dolog, hogy ide engedtes­sék az új szultánnak és tanácsosainak helyzeteket megfontolni és kezdeményező lépéseket tenni oly reformok és engedmények nyújtása által, melyektől valószínűséggel várhatják a pacificatió létrejöttét. E nézetben valamennyi hatalom osztozott és igy azon jegyzék mely a berlini egyezmény alapján ké­szült, nem adatott át. Nem tudom, váljon forma sze­rint feladatott-e, de átnyujtása határozatlan időre el van halasztva, a mi voltakép ugyanazt teszi. Az [ Anglia és a többi hatalmak­ közti egyenetlenség oka elhárult, s mindnyájunk szabadságában áll, ha jó­nak látjuk új mediatiói kísérleteket tenni akár együttesen, akár külön. Még nem értesültünk arról, hogy milyenek lesznek a portának Törökország bel­­adminisztratiós reformjára vonatkozó javaslatai és tekintve a mű roppant nehézségét, azt hiszem, nem kell türelmetlenkednünk. Korán van még megmon­dani, mint várhatunk az új kormánytól, de nem ha­dakozok kifejezést adni azon meggyőződésnek, hogy a hatalomnak a volt szultánról a mostanira történt átruházása oly cselekedet volt, a­mely bár a legki­sebb mértékben sem lehetett azt idegen tanácsnak vagy befolyásnak tulajdonítani, igazolva volt a nagy közveszély jelenléte és azon bebizonyított tény által, hogy a volt kormánytól semmiféle reformot nem lehetett remélni. Azt híresztelték, hogy a véghezvitt forradalom a fanatikus vagy keresztényellenes pártnak volt műve. Ez nézetem szerint épen megfor­dítása az igazságnak.... a változásnak ép úgy ör­vendtek a birodalom keresztény mint muzulmán lakói.“ stb. A főváros közgyűlése. — Június 30-án. — A mai folytatólagos közgyűlés egyedüli fon­tosabb tárgya a főváros balparti részének szűrt vízzeli ellátásáról beadott középítési bizottsági és tanácsi előterjesztés volt. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy mikor a fontos kérdés eldőlt, alig volt 35—40 tag a teremben. A bizottsági tárgyalásokból ismerjük, hogy Wein János igazgató tervet nyújtott be Budapest balparti részén a hajóhivatali téren felállítandó vízszintes kút iránt, melybe a vizet a talaj víz szol­gáltatná, melyhez a kavics rétegű talaj természetes szűrőt szolgáltatna s ezzel az egész balparti város tiszta és egészséges ivóvízzel láttatnék el. A talaj s az ott nyerendő viz kutatás által vegyileg meg­vizsgáltatott ; a vizsgálatot 4 szakértő végezte. Az eredmény igen kedvező volt; a viz egészségesnek mutatkozott s ki lett mutatva, hogy kivált ha a környéket fertőtlenitik, 20—30 évig naponta 600 ezer köbláb vizet lehet ott nyerni. Ennélfogva a tervet teljes nyugalommal el lehet ma fogadni, annál inkább, mert a vizsgálatot végző vegyészek tekintélyek a tudományban. E terv a középitési bizottság és a tan­ács pártoló javaslatával került a közgyűlés elé. A mű kivitele 940 ezer frtba kerülne, ebből 500 ezer frt esnék a csőhálózatra, mely nem ideiglenes, hanem végleges, körülbelül 240 ezer a gépek beszerzésére, melyet szinte később is hasz­nálni lehet s csak körülbelül kétszázezer frt kellene a vízszintes vízműre, mely ugyan ideiglenes, de mégis 20—30 évig tenne szolgálatot a városnak. Első szónok B­u­s­b­a­c­h Péter volt. Elismeri, hogy Wein terve szép s nagy conceptiót mutat, de fél, hogy a kút nem fogna megfelelni feladatának. Meglepte a szakértői véleményekben foglalt kife­jezés „ha a talaj fertőtlenittetik“ s a sok többi „ha.“ Nyugodtan tehát nem járulhat hozzá. Kiemeli továbbá, hogy ha a rakparti kőfalak által el lesz zárva a duna, a kút nem fog oly gazdagon szol­gálni vizzel; s van ott egy csatorna, melytől tartani lehet, hogy a talaj­vizet elrontja. Még több effélét felhoz, de miután maga elismeri, hogy nem szakértő észrevételeit tovább kísérnünk felesleges. Hosszú beszéde végén kiemeli, hogy azért sem járulhat a tervhez, mert csak Pestről gondoskodik, hogy Budán sokkal szükségesebb egy vízmű, azonkívül egy új ideiglenesség teremtéséről van szó benne, fenntartja a jogot magának, külön szavazatot beadni, indit­ványozza, hogy a terv utasíttassék el. R­á­t­h főpolgármester kértére az előadó ta­­nár­ának­ e­zután felolvassa a szakértői véleményt. Steiger szintén elismeri Wein­er buzgal­mát, de a javaslatt vízműt ő nem fogadhatja el. Ki­emeli, hogy midőn a vízvezeték felállittatott, akkor is mindent ígértek. Csak később vették észre, hogy a viz losz és bűzös. Később javasolták a vizmű meg­nagyobbitását s az ideiglenesnek kibővítését. Jelen­leg is új ideiglenesség felállításáról van szó, a fővá­rosnak pedig nem ideiglenes, hanem végleges vízmű felállítása kell. Ő tehát semmi módon nem járulhat hozzá. Nincs meggyőződve arról, hogy a nyerendő víz jó lesz. Hivatkozik a szakértőkre, kik az mond­ják : a talaj fertőtlenítésére nagyon ügyelni kell, mit ő kivihetetlennek gondol. Tagadja, hogy e vízmű felállítására szükség volna. (Több tag igen csodál­kozva néz szólóra.) Tehát ő csak végleges vízművet akar, mit az újpesti szigeten kellene felállítani. — Busbach indítványát azon pótindítván­nyal fogadja el, hogy utasittassék a tanács, hogy tegyen előter­jesztést, minő előlépéseket kellene tenni a végleges vizmű felállítása iránt. Erre Wein igazgató igen érdekes beszédet tartott melynek veleje ez: A szakértők megegyez­nek abban, hogy ott hol a városokat tiszta talajvíz­zel lehet ellátni, mindig óhajtandó ennek felhaszná­lása inkább, mint a szűrt folyamviz. A hajóhivatali viz több év óta ismert egyforma az a Haggenmacher és Hengermalom, állatkert államvasuti kutak vizével. Ezeket évek óta minden évszakban vegyileg megvizs­gálták s minden szerves rész nélkül találták, a szü­retien duna viz, mely most szolgáltattatik, néha olyan zavaros, mintha csokoládé volna. Busbach ál­lítása, hogy a rakpart kiépítéséért a kutak vizgaz­­dagságának, a tapasztalat szerint alaptalan, az ot­tani csatorna pedig nem vezet ürüléket, csak a gőz­malmok condemiált vizét. Lelkiismeretes meggyő­ződéssel ajánlja a közgyűlésnek a terv elfogadását. A terv ellen szól még Dr. P­o­ó­r és Dr. Scher­­man, mellette Márkus és Kiss Péter; az utóbbi igen melegen támogatja s kiemeli, hogy pénzügyi viszonyaink most nem engednek 5—6 mil­lió frtos végleges vízművet emelni, holott ez 20—30 évre megfelel a szükségletnek. Kivitelét annál is inkább ajánlja, mert ez csak 5 °/,-át tenné a végle­ges vízmű költségeinek. A tárgyalás alatt a csekélyszámu tagok közt élénk eszmecsere s kölcsönös kapac­itáczió fejlett ki, minek eredménye az lett, hogy a szavazásnál a több­ség elvetette a javaslatot, s elfogadta Steiger pótin­­dítványát; e szerint a főváros balparti lakossága a jó víznek ezentúl is szűkében marad. A közmunkatanács átirata a duna balparti vízvezetéki csőhálózat kiterjesztése tárgyában tu­domásul vétetett, mint szintén a pénzügyminiszter leirata a 24 milliós kölcsönből épített rakpartok jövedelmének megállapítása iránt. A miniszter be­leegyezik a 18,000 frt bér fizetésébe, de fenntartja a jogot a szerződés letelte után az illetéket ismét sa­ját közegei által szedetni. A tanügyminiszter is be­leegyezik, hogy a lipótvárosi reáltanoda czéljára adományozott telken az építést 1880-ban meg­kez­deti és be is végzi, miért is ezt tárgyazó leirata szin­tén tudomásul szolgált. Élénkebb eszmecserére adott okot végül a csa­­vargőzős átkelési vállalat felfolyamodványa a rácz­­fürdői állomásra kért part átengedése tárgyában. A közgyűlés magáévá tette a tanács elutasító ha­tározatát s e gazdasági kérdésben ítélni magát competensnek nyilvánította. Utasította azonban a tanácsot hogy szigorúan felügyeljen, hogy a válalat állomás­helyeit mint már történt önkényüleg ne vál­toztathassa meg. Erre a közgyűlés több nyugdíjazási kérvény elintézése után esti ‘/18-kor eloszlott. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. A kincstári levéltár mely eddi­­gele a pénzügyminisztérium hatáskörében kezeltetett, folyó évi július hó 1-tól kezdve a belügyminisztérium rendelkezése alatt álló országos levéltárral egyesíttetik ; az említett idő­ponttól kezdve tehát a kincstári levéltár az orsz. levéltárnak lesz alárendelve. Kinevezések: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­niszter dr. Csillagh Gyula h. ügyvédet a telekkönyvi rendtartásból egyetemi magántanárrá lett képesítése folytán ezen minőségben megerősítette, Balogh Andor h. ügyvéd, országgyűlési gyorsíró, a budapesti k. tud. egyetemen a gyorsirászatból, a magántanitói minőségben hogy a rendsze­res tandíj mellet előadásokat tarthasson, megengedte; a dévai reáltanodához V­i­z­o­l­y Zakariás tanárjelöltet végre rendes tanárrá kinevezte. Uj távirdállomás Somogy megyében Marczaliban uj távirdaállomás nyittatott meg korlátolt napi szolgálattal, mi ezennel közhírré tétetik. Rangadományozás. A király a munkácsi gör. kath. székeskáptalanban megürült kanczellár-kanonokságra Mar­kos Mihály hetedig kanonok, hittanár ás székesegyházi lel­késznek fokozatos előléptetését megengedvén, az ezen elő­léptetés által megürült utolsó kanonokságot F­i­r­c­z­á­k Gyula tiszteletbeli kanonok és papnöveldei igazgatónak ado­mányozta. _______ Az ügyvédi kamarákból A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint dr. G­r­u­n­w­a­l­d Róbert budapesti ügyvéd és kamarai tag elhalálozása foly­tán a kamara lajstromból kitörültetett és irodája részére gondnokul dr. Andaházy László budapesti ügyvéd (lakik II. kerület főutcza 59. sz.) kirendeltetett. Uj egyletek. A sztamorai casino és olvasó-egyletnek alapszabályai s a sztamorai olvasó-egyletnek alapszabályai a kir. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal ellát­tattak. Pályázat: Trencsénmegye közönségének felügyelete alatt álló, B­a­c­h­ó János-féle családi alapítványban egy 147 frtos ösztöndíjas hely megüresülvén, annak betöltésére pályázat hirdettetik. A pályázók kötelesek e nevezett alapí­tótól való leszármazásukat igazoló okmányaikkal és iskolai bizonyítványokkal felszerelt pályázati folyamodványaikat az 1876. évi julius 7-dik napjáig az alulirthoz beküldeni. Az alispány, — Rátonyi János volt országgyűlési képviselő haláláról értesíti egy gyászlap a közönsé­get. Folyó hó 23-án 54 éves korában halt meg Hal­miban Ugocsa megyében. A boldogult élete fogytáig hive volt pártunknak és a legutolsó országgyűlésen Kunfélegyháza városát képviselte ez elvek értelmé­ben. Még a régi gárda soraiból való volt; a köz­ügyek iránt meleg érdeklődéssel, hazája iránt pedig mindig lángoló szeretettel viseltetett. Nőt és egy Leona nevű lányt hagyott hátra. Legyen neki kön­­­nyű a föld. — Vetsey Sándor a kitűnő polgár ha­lálesetének bejelentése a főváros mai közgyűlésén, melyben a boldogult oly tevékenységgel működött s oly nemes buzgalommal vett részt csak rövid idővel ezelőtt is, mély megindulással fogadtatott. Az elnök Ráth főpolgármester indítványára határozatba ment, hogy a közgyűlés derék tagja elhunyta fölötti fájdalmát jegyzőkönyvileg fejezi ki; továbbá, hogy az elhunyt özvegyéhez és családjához részvétiratot intéz, s temetésén, mely julius 2-án lesz, a főváros tanácsa és a h­atósági bizottság Ráth főpolgármes­ter vezetése alatt testületileg részt veene. — A király Ischlből, Rudolf koronaherceg a brucki táborból ma reggel Bécsbe érkeztek. A király julius 7-én Reichstadtba utazik. Mint Bécs­ből félhivatalosan jelentik, az orosz czá­val való ta­lálkozása julius 8-án egészen az eredetileg megálla­pított terv szerint fog megtörténni.­­ A philologiai társaság julius hó 4-én (kedden) d. u. 3 órakor tartja nagy­gyűlését az orsz. képviselőház első emeleti I. sz. osztályter­mében. Tárgysorozata: Jelentés a lefolyt egyleti évi működésről. Bartal Antal a class. philol. ency­­clopaediáról tesz jelentést. Dr. Margalits Ede M. Annaeus Lucanusról és koráról értekezik. Dr. Hampel József a pannoniai föliratos emlékeket mutatja be a nemzeti múzeumban. Pénztári jelentés, indítványok és tisztválasztás. Az ülésre vendégek is szívesen láttatnak. Nagy vigasság verte föl Ó-Buda csöndjét tegnap délután. Búcsú volt. Ezen ünnepé­lyes napot jelezte már kora reggel az a négy nem­zeti szinü zászló is, mely az ó-budai kath. templom tornyáról lengett alá. A délelőtt az egyházi ájtatos­­ságok, a dél a családi traktáké, a délután és est az utczák és közhelyek öröme volt. A templom már az utczáról is elárulta ünnepi díszét, a gyertyák ki­csillogtak, a koszorúk és zöldágak gazdag díszít­ménye a bemenetnél nem hiányzott. A búcsú — mi­alatt a profán világ nem az egyházi malasztot, ha­nem a dinomdánomot érti — csak délután kezdő­dött. Az idő kedvezett, a nap hevét mérsékelte a szél, bár porfellegek is kavarogtak az utczákon. Pestről­ annyi nép sereglett ki, leginkább a munkás­­osztályból, hogy a helyi gőzösök mind­en fordulónál zsúfolva voltak. Közmondásos, hogy Ó-Budán min­den ház korcsma, valóban az, s a publikum a köz­helyeken meglehetősen eloszlott, — bár nem volt kocsma, melyben nagyszámú iddogálók ne fogyasz­tották volna a hegy levét. Néhol kóbor czigányok húzták keservesen a divatos „Falu rossza“-beli nótákat, de a legtöbb helyen a verkli nyávogott, a bécsi czivilizácziót hirdetve Ó-Buda német és zsidó leányainak, kik minden udvaron vigan járták nyalka udvarlóikkal a keringőt. Látszott, men­­nyire különbözik Ó­ Buda Pesttől. Itt a mulatság kizárólag a közhelyekre szorítkozikk, ott a pajzán jókedv egész falusiasan kitör a magánházakban is. A búcsú vásári része a templom mögött a Korona­téren és környékén meg a Flórián-téren volt el­helyezkedve. Itt szent Flórián és Nepomuki János költői szobra mély megbotránkozással nézte, mint hánynak előtte bukfenczet, mászkálnak a kötélen s húznak pántlikát szájukból a cseppevő komédiások. Amott a mézesbábosok sátorainak hosszú sora; a másik oldalon Izrael népe rakta ki portékáit, éktelen lármával ajánlgatva a „19-ik század legnagyobb csudáit.“ Vén sváb asszonyok egészen fehérben, nagy fekete kötén­nyel baktattak a rósz kövezeten. Általában a szomszédos sváb falukból sokan bejöt­tek, hogy virágos jó kedvvel térjenek haza. Ó-Budán igen sok a német s­ä­n­g­e­r­á­j, hol aljas viczczekkel, a magyar szokások gunyolásával, pofa­­torzitásokkal, belépti díjjal és minduntalan tányé­rozással boszantják az ebert. De már közéig az est, kiki szedi sátorfáját, a mulatság vissza­húzódik a családi körbe és a korcsmákba, hol a hegyieve még éjfél után is ébren tartja Bachus tisztelőit, kiknek a búcsú tegnap nem végződött el, hanem ma is megtartják a másodnapját, mit adjon isten egész­ségükre. — Folyó évi julius 1-én a m. kir. hon­véd-tisztek özvegyei és árvái ellátására alakítandó egylet alaptőkéjének gyarapítására az Orczy-kert­­ben rendezendő zártkörű mulatságra mindazon csa­ládok számára, kik meghívókra igényt tartanak, s eddig bármely körülmény miatt nem kaptak volna, belépti jegyek a pénztárnál a legnagyobb készséggel ki fognak adatni. — Belépti jegy szemé­­lyenkint 1 frt. — A magyarországi nagy szabad­kömives páholy holnap közgyűlést tart, a Nagy-Orient pedig augusztus hóban ünnepélyesen fogja a páholyt megnyitni, mely ünnepélyre kül­földről is sok vendég hivatalos. — Uj postajárat. A nagyszebeni magy. kir. postaigazgatóság részéről ezennel közhirré té­tetik, miszerint a keleti vasút jelenleg érvényes menetrendjéhez képest f. é. julius hó 1-től kezdve a fürdőidény tartamára Földvár és Élőpatak közt napontai küldöncz szekérpostajárat rendeztetik be, melylyel mindennemű levél- és kocsipostai kül­demények, esetleg személyek is szállittatnak. A me­netrend következő: Indulás Földvártól a vasút

Next