Egyetértés, 1876. július (10. évfolyam, 149-178. szám)
1876-07-01 / 149. szám
A legújabb eseményeket , ezek kapcsolatában az általános helyzetre vonatkozó részleteket adjuk a következőkben: Belgrádból a következő távirat tudatja az eseményt: Milán fejedelem ma 29-én utazott el Deligrádba. A város tegnap óta fel van lobogózva. A fejedelem meglehetős lelkesen üdvözöltetett. A várt proklamatió egyelőre még nem tétetett közzé, de a fejedelem egy beszédet intézett a helyőrséghez, melyben annak a város védelmét kötötte szivére, mely városban legdrágább kincsét, nejét hagyta hátra. (A fejedelemnő egy más távirat szerint érdekes állapotban van.) „Atyánk hagyományának teljesítése és zászlóink becsületének (!) megmentése (!) végett vitéz hadseregünk élére állok. — Igazságos és keresztény ügyet védelmezünk és azért isten nem hagyhat el minket.“ így szólt a fejedelem és a helyőrség lelkes zsivnókkal fogadta a beszédet. Erre a metropolitát, a minisztereket és a hátramaradt magasabb hivatalnokokat fogadta a fejedelem. A fejedelem elutazásakor minden utczán néptömeg állt, hogy Milánt köszöntse. Ágyudörgés és lelkes kiáltások kisérték a fejedelmet; ki nagyon meghatottnak látszott s mindenfelé barátságosan köszöntve, — búcsúzott el. A miniszterek Szendrőig kisérték a fejedelmet. Ez, a mint a határhoz ér, hit szerint el fogja rendelni a néphez intézett proklamáczió közzétételét, a mi szombatra halasztatott, miután „péntek szerencsétlen nap.“ Az ellenségeskedések megkezdését még e hét folytán lehet várni, bár ez állítást nem a legerősebb színűnek tünteti fel a „Liberté“ egy távirata, amely szerint a szerb hadseregben nagy zavar uralkodik, ruhában, cipőben, táborszerben nagy a hiány, úgy, hogy a sereg alig mozoghat. * Azon proklamátióban, melyet Milán ki fog bocsátani, állítólag a következő passusok fognak előfordulni: „Mióta a felkelés Boszniában és Herczegovinában kitört, roppant izgatottság lett a nemzet urává, oly izgatottság, mely azon mértékben növekedett, a melyben fokozódott a kegyetlenség, melylyel török részről a harczot folytatták, s a melyben szaporodtak az iszonyatos tettek, melyekre a rendetlen csapatok vetemedtek. Azon alternatíva elé helyezve, hogy vagy a nemzet szavára hallgassak vagy a nép érzelmeivel ellentétbe tegyem magamat, elhatároztam a nép akaratát érvényre juttatni“. * Mennyire fogyatkozik Szerbia a hadiköltségek tekintetében s mily körülmények között kezdett a fejedelem „hősi“ szerepéhez, legjobban kitűnik abból, hogy a szerb kormány — mint Párisból távírják — az orosz segélypénzek és a kényszerkölcsön CUlllfcOlc^VilO oilvv* ® 0u.lurlc.ff cvl_vU egy millió font sterlingnyi kölcsönt keres Londonban. Tegnapelőtt értekezlet volt egy szerb ügynök és két londoni bankár közt. Mikor azt kérdezték, hogy mily kilátásokkal kecsegtet a Törökország elleni vállalat, a szerb kijelenté, hogy minden el van készitve és egy hónap leforyása alatt a törökök kénytelenek lesznek a Balkántól észak felé eső területeket ott hagyni. Azután bolgár-szerb montenegrói szövetség alapittatik, melynek védnökéül a czárt fogják kikiáltani. Szerbia a hadjáratra szükséges pénzt megkapta. Meglehet — mondák a szerb ügynökök, — hogy Ausztria-Magyarországgal bonyolódásba keveredünk; ez esetre el vagyunk készülve, és erre kell a pénz. Hogy miből teremtik elő a szükségeseket a szerbek, bajos elképzelni. A maguk erejéből bizonyára nem , ha csak nem orosz segélyből. A szerb kényszerkölcsön már elfogyott s a Londonban orosz támogatás mellett kölcsönkötés végett tett lépések sem vezettek czélra. Az angol pénztőkések sem Szerbiának, sem Oroszországnak kölcsönözni nem akarnak. A franczia bankárok is ilyen formán viselik magukat. Oroszország két hét előtt akart itt felvenni 20 millió forint kölcsönt, de nem adtak neki. Azt mondják: fűnek fának kínálta Suvaloff obligatióit, és rá sem hallgattak a bankárok. A szerb ügynökökkel már szebben bántak, kihallgatták, de üres kézzel küldték őket vissza. Most talán követve Suvaloff példáját, a szerb urak átviszik tarisznyájukat a kanálison. Mert Suvaloff is elment volt Párisba pénzt keresni, miután Londonban nem talált. A párisi bankárok ugyan udvariasabbak voltak a londoniaknál, de zsebüket szintén nem nyitották ki a deprecáló követnek. Honnan veszi tehát majd Gortschakoff azon 4 milliót, melyet a czár Milánnak ígért ? Milán kérni fogja az ígéret beváltását, az bizonyos. A négymillióra végre Bécsből a következő fontos sürgöny érkezett : „Az Anglia és Oroszország közti egyetértés iránti remény nagy csapást szenvedett Jonin orosz főconsul jelentése következtében, mely szerint egy angol fegyverekkel rakott hajó Mukhtár pasa számára rendeltetési helyére érkezett s hogy a bécsi angol követség egyik attachéja a nevezett pasának pénzt vitt. Erre a czár felkiáltott: Most már vége békeszeretetemnek! Rögtön parancsot adott Gorcsakoffnak, kérdeztesse meg Belgrádban, mint állnak a szerbek pénz dolgában. Mi volt a felelet, képzelhető, s erre a czár megparancsolta, hogy négy millió rubelt tegyenek folyóvá Szerbia számára. Két szerb hivatalnok útra is kelt már, hogy ez összeget átvegye. * Az útra kelt fejedelem legújabb sürgönyök szerint tegnap éjjel érkezett Alexiváczba, merre Smederovoig a Deligrad nevű hajón utazott. Alexiváczban e sürgöny szerint a legnagyobb nyugalom uralkodik s minden az addig történt csatározásokról szóló hírek alaptalanok. Ezzel szemben azonban a „Pol Corr.“ szentpétervári távirata szerint a törökök a szerbeket két helyen visszaverték. * Zimonyból egy sürgöny érkezett, mely azt mondja, hogy az ostromállapot már proclamáltatott is Szerbiában. A bosnyák insurgensek skupstinájának küldöttei megérkeztek a szerb főhadiszállásra, hogy Milánnak felajánlják a bosnyák fejedelmi koronát. Ugyanezt tették a herczegovinai felkelők is Miklós montenegrói fejedelemnél, de ez a herczegovinaiak ajánlatának elfogadását az európai hatalmak helybenhagyásától tette függővé. * Ez az, mi a szerb részről történt eddig. Török részről szintén fontos és nagy horderejű lépések történtek. A porta hivatalosan tudatta a hatalmakkal, hogy készen áll minden eshetőségre. Egy konstantinápolyi forrás szerint a török kormány lázas tevékenységet fejt ki a hadi készülődések befejezésére. A török kormány erősen el van határozva, bevárni a támadást a szerb csapatok részéről; a csapatparancsnokoknak szigorú rendelet adatott ki, hogy az első támadásra való minden provocatiótól tartózkodjanak. * Ami török részről főként a seregre vonatkozó előkészületeket és állapotot illeti, arra nézve a következőket jegyezhetjük fel: Az egyiptomi alkirály 80,000 jól begyakorolt katonát ajánlott fel a szultán rendelkezésére. A Bulgáriában, Bosniában és Herczegovinában levő török csapatokat 200,000 (?) főre teszik. A török hivatal körökben a legnagyobb nyugalommal néznek a szerb támadás elé. A Sophini távirat szerint hat gárdaezred utazott itt keresztül Nisbe, úgyszintén Nedsibbasa, a török határvidéki sereg vezérkari főnöke. * Ugyancsak ez ügyekre vonatkozólag a különböző jelentőségteljes hír érkezett Konstantinápolyból : Midhat pasa a szultán erélyes támogatása dacára nagy akadályokba ütközik reformterveivel. Ez államférfiú kijelentette, hogy tervei meghiúsulta esetében nemcsak lemond a miniszteri tárczáról, hanem ki is vándorol hazájából. A „Tagblatt“ hire szerint Midhat pasa állása meg van ingatva s miniszterválság tört ki Konstantinályban, a harczpárt tüntetvén a miniszterek ellen, nehogy Szerbiának engedmények adassanak. A hatalmaknak kijelentette a porta, hogy tekintettel a külhelyzet veszélyeire jelenleg nem viheti keresztül a reformművet, de e tekintetben tett ígrívofoif +öljöOöntje«* Hc*J. aaA v>rlíSkoff.Jelentőleg tudatta a porta a hatalmakkal, hogy minden eshetőségre el van készülve, de az offensivától tartózkodni fog mindaddig, mig az önfentartás kötelessége megengedi.* Montenegro magatartására nézve azt a nagy fontoságú hírt közli a „Fremdenbl.“ hogy Bécsbe Nikicza montenegrói fejedelemtől egy sürgöny érkezett, mely a legszorosabb semlegesség ünnepélyes ígéretét tartalmazza. Nikicza kijelenti, hogy ha Szerbia meg is kezdi a háborút a törökök ellen, Montenegró nem fogja a példát követni, hanem tovább is neutrális marad, sőt — hogy jószándékairól minden kételyt elhárítson — az önkényteseket el is bocsátja. Mint a „P. L.„ értesül, Nikicza nem fogadta el feltétlenül a herszegovinai fejedelmi méltóságot, mellyel az insurgensek megkínálták, hanem az európai nagyhatalmak elhatározásától tette függővé az elfogadást. Ezekből az látszik, hogy Montenegró, melynek czélja nem egyéb, mint Herczegovinát megkapni,még nem akar adióba lépni, minthogy azt várja, hogy Herczegovinát úgyis meg fogja kapni. Montenegró tartózkodása annál fontosabb, mert a szerb haditanács elhatározta, hogy a Nis átellenében felállított hadsereg minden nagyobb összeütközést mindaddig kerüljön, míg Montenegró acióba nem lép. * Mit akar és mit remél Szerbia közvetlenül, lényegében tudvalevő volt eddig is. Szerbia az engedményeket, melyek a háború indokául szolgálának, amelyek megtagadásába leli magyarázatát a Risztics féle küldetés meghiúsulta, már negyedszer kérte őket 1839-ben, 1850-ben és 1867-ben. És ez utóbbi alkalommal a porta Mihály fejedelemnek már azt üzente, hogy „most nem hanem később, kedvezőbb körülmények között talán inkább !“ Szerbia talán elérkezetteknek látta azon „kedvezőbb körülményeket“, és tudatta a portával, hogy Kristics külön missiójának czélja azon régi kérelmeket megújítani, melyeknek lényege — a „Politische Corr.“ szerint — abban áll, hogy engedje át a porta Szerbiának Boszniát és Szerbia egy részét hűbérül, amiért Szerbia a portának annyi hűbért fizetne, amennyi jövedelmet azon részek után eddig vont a porta. Ezen felül Szerbia a szultánt az átengedett részekre nézve nem suzerénnek, hanem szuverénnek fogja elismerni, s háború esetén a portának jelentékeny hadsereget rendelkezésére bocsátani. A török kormány kereken kijelentette, hogy ilyen propositiókat nem fogadhat el, és — mint mondják, — „nem túlságos udvariasan“ utasította vissza az ajánlatokat bejelentő Magazinovicsot. — Ezért maradt aztán abba Krisztics külön missiója.♦ Az általános stratégiai helyzetre nézve következő részleteket közlik: Szerbia stratégiailag nem a legjobban van ez idő szerint biztosítva. Míg szerb hadsereg az ország déli, délnyugati és délkeleti részén van elhelyezve és szétszórva, addig az ország északi részét veszély fenyegeti. Ugyanis a szerbek attól tartanak, hogy a Ruszsuk, Gyurgyevo és a Sulina torkolatnál állomásozó török dunai filottila összebombázhatja Belgrádot, meg Semendriát, a szerbek arra gondoltak, hogy majd torpedók által védelmezik meg e városokat, de ezt nem tehetik, mert a Duna nemzetközi szabad folyam lévén, a közlekedést nem háboríthatják. A szerb haditerv a következő: A nisi török fősereggel szembeszáll a Cernajev által vezényelt szerb fősereg; a widdini török hadtestet a Timok-sereg tartja sakkban; a Morava keleti völgyében csak akkor kerül eldöntésre a dolog, ha nem sikerül a törököt Nisből kiszorítani. A Timok- és a Drina-vonalat egyelőre egyegy dandár fogja szemmel tartani. De a Drinahadosztály (18,000 ember) Srebenicánál mielőbb átkel a folyamon, betör Boszniába, Serajevo felé megy és a mostar-forcai vonalban kezet fog a montenegróiakkal. Ezen hadosztályra aztán nem számíthatunk többé, de viszont 6—8000 montenegrói fedezni fogja balszárnyait, vagy támadást intéz Novi Bazar felé úgy, hogy a törökök kénytelenek lesznek jelentékeny csapatokat kiküldeni és így a központi sereget gyengíteni. A boszniai felkelés erősítésére szánt ezen Drina-hadosztályban van 100 tiszt és 250 altiszt az állandó hadseregből. Magával visz 30,000 hátultöltő fegyvert. E keret feladata szervezni a boszniai felkelést, vezényelni ennek, eddig vezetés nélkül állott kisebb bandáit és ellátni őket fegyverekkel. * A szerb hadügyminiszter, Tichonszky Nikolics ezredes a hadcsapatok parancsnokainak megküldi a kidolgozott haditörvényt. A törvény tíz fejezetből, s az ezekhez csatolt utasításokból áll. A törvény a háború idejére hatályon kívül helyezi a büntető törvénykönyv számos czikkelyét, s halállal sújtja az árulást, a szökést, az ellenséggel való czimborálást, s az ellenségnél vállalt szolgálatot. Minden hadparancsnok a degradatióra, s halálra ítéltetik, a ki az ellenségnek megadja magát, vagy valamely erődített helyen capitulál a nélkül, hogy a védelem minden eszközét felhasználta volna. * A hatalmak maguktartására vonatkozólag Párisból a következő sürgöny érkezett június 28-ki kelettel: Oroszország alkudozásai a nyugati hatalmakkal még nem értek véget. Törökország támogatása angol pénzzel és fegyverrel, hivatalosan dementáltatik. Anglia nem ellenzi új vazallusállamok alakulását, de a török terület sérthetlenségéhez mégis ragaszkodik (?) Konstantinápoly védelmére a Besikaöbölben levő angol flotta van rendelve, mely minden órában várja a parancsot a kimozdulásra. A földközi tengeri angol állomások is mind fel vannak szerelve. Oroszország számít Francziaország támogatására is a keresztény államok alkotását illetőleg Törökországban. Egy átalános európai congressus van kilátásban, melynek hivatása lenne az uj keresztény vazallus államokat elismerni. Bécsből azt távírják, hogy Anglia s Oroszország a párisi szerződést aláírt hatalmak részéről tartandó congressus ügyében tárgyalnak, de az eredményre kevés remény van, mert Anglia Törökországnak integritását követeli. lenne.A congressus helye Berlin * Gortsakoff herczeg a czárral együtt, Pétervárra fog visszatérni — leujabb tudósítás szerint s igy az orosz kanczellárnak Svájczban tervezett tartózkodása, hová bizalmasan Thimrst is meghívta volna, elmarad. A legújabb hirek megerősítik, hogy az orosz czár és az osztrák-magyar uralkodó jövő hó 8-án fognak találkozni Reichstadtban s valószínűnek tartják, hogy Andrássy gróf is elkisérendi oda urát; azt azonban egészen bizonyosnak mondják, hogy a két uralkodó találkozása semmi esetre sem marad el, mint ezt az utóbbi napok tudósításai híresztelték. Mikorra a két uralkodó találkozik, keleten már javában fog folyni a harcz, de mégis az, hogy a találkozás nem marad el, annyit bizonyít, hogy a két hatalom között a differencziák nem mentek annyira, hogy annak útját állják. * A keleti kérdés tárgyban nagy érdekű vita volt az angol felsőház 26-án tartott ülésében a keleti kérdésről. A vitára lord Stratheden adott alkalmat. Lord Stratheden and Campbell indítványozza, hogy a minisztérium terjessze elő a törökországi felkelésre vonatkozó diplomátiai levelezéseket. Szónok szeretné, ha a parliament két háza resolutiókban kijelentené, hogy az 1856-ki szerződéshez ragaszkodik s a kormány eljárását helybenhagyja. Lord Hammond meg van elégedve a kormány intézkedéseivel, de óhajtaná, hogy a kormány szabályul tekintené Caning 1826-ki declaratióját, mely a Spanyolország által akkor fenyegetett Portugálra való tekintettel kimondta, hogy az angol kormány nem avatkozik idegen államok ügyeibe, de azt sem engedi, hogy egy baráti viszonyban álló államban idegen erő vagy idegen cselszövény zavarokat és polgárháborút támasszon. Lord Napier azt hiszi, nem lehet állítani, hogy nem képzelhető ely törökországi insurretió, mely az angol beavatkozást igazolhatlanná tenné; reméli, hogy a kormány nem fogja elvül elfogadni azt, hogy Anglia semmi körülmény közt nem fog közbelépni Törökország nyugalmának helyreállítása czéljából. Derby Earl nincs abban a helyzetben, hogy már részletesen ismertethesse az általa követett politikát. Nem teheti, mert a kormányférfiak nyilatkozatait félre szokás magyarázni, s ennek most káros követkeményei lennének. A diplomatiai levelezéseket még nem terjesztheti elő, el nem fogadhatja tehát Stratheden erre vonatkozó indítványát. Ami azt illeti, hogy a két ház resolutió útján ajánlja a krimi háború alkalmával követett politikát, ez nem épen helyeselhető eljárás. Egy abstract resolutió, mely egy históriai kérdésre van alapítva, nem nagyon czélszerű a concret eseményekkel szemben s különben is megkötné a kormány kezét. Ezen megjegyzések után szónok áttér a keleti ügyek állásának vázolására. A beszéd ezen része így hangzik : „Egy ideig (a berlini memorandumhoz való csatlakozás megtagadása után) a többi Európától elszigetelt helyzetben voltunk. A következő események nagy mértékben megváltoztatták helyzetünket e tekintetben. Midőn vérnélküli forradalom következtében letétetett a volt szultán és utódja a trónra lépett, mindeki érezte, hogy egy oly országnál, hol annyi függ az uralkodó személyes jellemétől és akaratától, magától érthető dolog, hogy ide engedtessék az új szultánnak és tanácsosainak helyzeteket megfontolni és kezdeményező lépéseket tenni oly reformok és engedmények nyújtása által, melyektől valószínűséggel várhatják a pacificatió létrejöttét. E nézetben valamennyi hatalom osztozott és igy azon jegyzék mely a berlini egyezmény alapján készült, nem adatott át. Nem tudom, váljon forma szerint feladatott-e, de átnyujtása határozatlan időre el van halasztva, a mi voltakép ugyanazt teszi. Az [ Anglia és a többi hatalmak közti egyenetlenség oka elhárult, s mindnyájunk szabadságában áll, ha jónak látjuk új mediatiói kísérleteket tenni akár együttesen, akár külön. Még nem értesültünk arról, hogy milyenek lesznek a portának Törökország beladminisztratiós reformjára vonatkozó javaslatai és tekintve a mű roppant nehézségét, azt hiszem, nem kell türelmetlenkednünk. Korán van még megmondani, mint várhatunk az új kormánytól, de nem hadakozok kifejezést adni azon meggyőződésnek, hogy a hatalomnak a volt szultánról a mostanira történt átruházása oly cselekedet volt, amely bár a legkisebb mértékben sem lehetett azt idegen tanácsnak vagy befolyásnak tulajdonítani, igazolva volt a nagy közveszély jelenléte és azon bebizonyított tény által, hogy a volt kormánytól semmiféle reformot nem lehetett remélni. Azt híresztelték, hogy a véghezvitt forradalom a fanatikus vagy keresztényellenes pártnak volt műve. Ez nézetem szerint épen megfordítása az igazságnak.... a változásnak ép úgy örvendtek a birodalom keresztény mint muzulmán lakói.“ stb. A főváros közgyűlése. — Június 30-án. — A mai folytatólagos közgyűlés egyedüli fontosabb tárgya a főváros balparti részének szűrt vízzeli ellátásáról beadott középítési bizottsági és tanácsi előterjesztés volt. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy mikor a fontos kérdés eldőlt, alig volt 35—40 tag a teremben. A bizottsági tárgyalásokból ismerjük, hogy Wein János igazgató tervet nyújtott be Budapest balparti részén a hajóhivatali téren felállítandó vízszintes kút iránt, melybe a vizet a talaj víz szolgáltatná, melyhez a kavics rétegű talaj természetes szűrőt szolgáltatna s ezzel az egész balparti város tiszta és egészséges ivóvízzel láttatnék el. A talaj s az ott nyerendő viz kutatás által vegyileg megvizsgáltatott ; a vizsgálatot 4 szakértő végezte. Az eredmény igen kedvező volt; a viz egészségesnek mutatkozott s ki lett mutatva, hogy kivált ha a környéket fertőtlenitik, 20—30 évig naponta 600 ezer köbláb vizet lehet ott nyerni. Ennélfogva a tervet teljes nyugalommal el lehet ma fogadni, annál inkább, mert a vizsgálatot végző vegyészek tekintélyek a tudományban. E terv a középitési bizottság és a tanács pártoló javaslatával került a közgyűlés elé. A mű kivitele 940 ezer frtba kerülne, ebből 500 ezer frt esnék a csőhálózatra, mely nem ideiglenes, hanem végleges, körülbelül 240 ezer a gépek beszerzésére, melyet szinte később is használni lehet s csak körülbelül kétszázezer frt kellene a vízszintes vízműre, mely ugyan ideiglenes, de mégis 20—30 évig tenne szolgálatot a városnak. Első szónok Busbach Péter volt. Elismeri, hogy Wein terve szép s nagy conceptiót mutat, de fél, hogy a kút nem fogna megfelelni feladatának. Meglepte a szakértői véleményekben foglalt kifejezés „ha a talaj fertőtlenittetik“ s a sok többi „ha.“ Nyugodtan tehát nem járulhat hozzá. Kiemeli továbbá, hogy ha a rakparti kőfalak által el lesz zárva a duna, a kút nem fog oly gazdagon szolgálni vizzel; s van ott egy csatorna, melytől tartani lehet, hogy a talajvizet elrontja. Még több effélét felhoz, de miután maga elismeri, hogy nem szakértő észrevételeit tovább kísérnünk felesleges. Hosszú beszéde végén kiemeli, hogy azért sem járulhat a tervhez, mert csak Pestről gondoskodik, hogy Budán sokkal szükségesebb egy vízmű, azonkívül egy új ideiglenesség teremtéséről van szó benne, fenntartja a jogot magának, külön szavazatot beadni, inditványozza, hogy a terv utasíttassék el. Ráth főpolgármester kértére az előadó tanárának ezután felolvassa a szakértői véleményt. Steiger szintén elismeri Weiner buzgalmát, de a javaslatt vízműt ő nem fogadhatja el. Kiemeli, hogy midőn a vízvezeték felállittatott, akkor is mindent ígértek. Csak később vették észre, hogy a viz losz és bűzös. Később javasolták a vizmű megnagyobbitását s az ideiglenesnek kibővítését. Jelenleg is új ideiglenesség felállításáról van szó, a fővárosnak pedig nem ideiglenes, hanem végleges vízmű felállítása kell. Ő tehát semmi módon nem járulhat hozzá. Nincs meggyőződve arról, hogy a nyerendő víz jó lesz. Hivatkozik a szakértőkre, kik az mondják : a talaj fertőtlenítésére nagyon ügyelni kell, mit ő kivihetetlennek gondol. Tagadja, hogy e vízmű felállítására szükség volna. (Több tag igen csodálkozva néz szólóra.) Tehát ő csak végleges vízművet akar, mit az újpesti szigeten kellene felállítani. — Busbach indítványát azon pótindítvánnyal fogadja el, hogy utasittassék a tanács, hogy tegyen előterjesztést, minő előlépéseket kellene tenni a végleges vizmű felállítása iránt. Erre Wein igazgató igen érdekes beszédet tartott melynek veleje ez: A szakértők megegyeznek abban, hogy ott hol a városokat tiszta talajvízzel lehet ellátni, mindig óhajtandó ennek felhasználása inkább, mint a szűrt folyamviz. A hajóhivatali viz több év óta ismert egyforma az a Haggenmacher és Hengermalom, állatkert államvasuti kutak vizével. Ezeket évek óta minden évszakban vegyileg megvizsgálták s minden szerves rész nélkül találták, a szüretien duna viz, mely most szolgáltattatik, néha olyan zavaros, mintha csokoládé volna. Busbach állítása, hogy a rakpart kiépítéséért a kutak vizgazdagságának, a tapasztalat szerint alaptalan, az ottani csatorna pedig nem vezet ürüléket, csak a gőzmalmok condemiált vizét. Lelkiismeretes meggyőződéssel ajánlja a közgyűlésnek a terv elfogadását. A terv ellen szól még Dr. Poór és Dr. Scherman, mellette Márkus és Kiss Péter; az utóbbi igen melegen támogatja s kiemeli, hogy pénzügyi viszonyaink most nem engednek 5—6 millió frtos végleges vízművet emelni, holott ez 20—30 évre megfelel a szükségletnek. Kivitelét annál is inkább ajánlja, mert ez csak 5 °/,-át tenné a végleges vízmű költségeinek. A tárgyalás alatt a csekélyszámu tagok közt élénk eszmecsere s kölcsönös kapacitáczió fejlett ki, minek eredménye az lett, hogy a szavazásnál a többség elvetette a javaslatot, s elfogadta Steiger pótindítványát; e szerint a főváros balparti lakossága a jó víznek ezentúl is szűkében marad. A közmunkatanács átirata a duna balparti vízvezetéki csőhálózat kiterjesztése tárgyában tudomásul vétetett, mint szintén a pénzügyminiszter leirata a 24 milliós kölcsönből épített rakpartok jövedelmének megállapítása iránt. A miniszter beleegyezik a 18,000 frt bér fizetésébe, de fenntartja a jogot a szerződés letelte után az illetéket ismét saját közegei által szedetni. A tanügyminiszter is beleegyezik, hogy a lipótvárosi reáltanoda czéljára adományozott telken az építést 1880-ban megkezdeti és be is végzi, miért is ezt tárgyazó leirata szintén tudomásul szolgált. Élénkebb eszmecserére adott okot végül a csavargőzős átkelési vállalat felfolyamodványa a ráczfürdői állomásra kért part átengedése tárgyában. A közgyűlés magáévá tette a tanács elutasító határozatát s e gazdasági kérdésben ítélni magát competensnek nyilvánította. Utasította azonban a tanácsot hogy szigorúan felügyeljen, hogy a válalat állomáshelyeit mint már történt önkényüleg ne változtathassa meg. Erre a közgyűlés több nyugdíjazási kérvény elintézése után esti ‘/18-kor eloszlott. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. A kincstári levéltár mely eddigele a pénzügyminisztérium hatáskörében kezeltetett, folyó évi július hó 1-tól kezdve a belügyminisztérium rendelkezése alatt álló országos levéltárral egyesíttetik ; az említett időponttól kezdve tehát a kincstári levéltár az orsz. levéltárnak lesz alárendelve. Kinevezések: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter dr. Csillagh Gyula h. ügyvédet a telekkönyvi rendtartásból egyetemi magántanárrá lett képesítése folytán ezen minőségben megerősítette, Balogh Andor h. ügyvéd, országgyűlési gyorsíró, a budapesti k. tud. egyetemen a gyorsirászatból, a magántanitói minőségben hogy a rendszeres tandíj mellet előadásokat tarthasson, megengedte; a dévai reáltanodához Vizoly Zakariás tanárjelöltet végre rendes tanárrá kinevezte. Uj távirdállomás Somogy megyében Marczaliban uj távirdaállomás nyittatott meg korlátolt napi szolgálattal, mi ezennel közhírré tétetik. Rangadományozás. A király a munkácsi gör. kath. székeskáptalanban megürült kanczellár-kanonokságra Markos Mihály hetedig kanonok, hittanár ás székesegyházi lelkésznek fokozatos előléptetését megengedvén, az ezen előléptetés által megürült utolsó kanonokságot Firczák Gyula tiszteletbeli kanonok és papnöveldei igazgatónak adományozta. _______ Az ügyvédi kamarákból A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint dr. Grunwald Róbert budapesti ügyvéd és kamarai tag elhalálozása folytán a kamara lajstromból kitörültetett és irodája részére gondnokul dr. Andaházy László budapesti ügyvéd (lakik II. kerület főutcza 59. sz.) kirendeltetett. Uj egyletek. A sztamorai casino és olvasó-egyletnek alapszabályai s a sztamorai olvasó-egyletnek alapszabályai a kir. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. Pályázat: Trencsénmegye közönségének felügyelete alatt álló, Bachó János-féle családi alapítványban egy 147 frtos ösztöndíjas hely megüresülvén, annak betöltésére pályázat hirdettetik. A pályázók kötelesek e nevezett alapítótól való leszármazásukat igazoló okmányaikkal és iskolai bizonyítványokkal felszerelt pályázati folyamodványaikat az 1876. évi julius 7-dik napjáig az alulirthoz beküldeni. Az alispány, — Rátonyi János volt országgyűlési képviselő haláláról értesíti egy gyászlap a közönséget. Folyó hó 23-án 54 éves korában halt meg Halmiban Ugocsa megyében. A boldogult élete fogytáig hive volt pártunknak és a legutolsó országgyűlésen Kunfélegyháza városát képviselte ez elvek értelmében. Még a régi gárda soraiból való volt; a közügyek iránt meleg érdeklődéssel, hazája iránt pedig mindig lángoló szeretettel viseltetett. Nőt és egy Leona nevű lányt hagyott hátra. Legyen neki könnyű a föld. — Vetsey Sándor a kitűnő polgár halálesetének bejelentése a főváros mai közgyűlésén, melyben a boldogult oly tevékenységgel működött s oly nemes buzgalommal vett részt csak rövid idővel ezelőtt is, mély megindulással fogadtatott. Az elnök Ráth főpolgármester indítványára határozatba ment, hogy a közgyűlés derék tagja elhunyta fölötti fájdalmát jegyzőkönyvileg fejezi ki; továbbá, hogy az elhunyt özvegyéhez és családjához részvétiratot intéz, s temetésén, mely julius 2-án lesz, a főváros tanácsa és a hatósági bizottság Ráth főpolgármester vezetése alatt testületileg részt veene. — A király Ischlből, Rudolf koronaherceg a brucki táborból ma reggel Bécsbe érkeztek. A király julius 7-én Reichstadtba utazik. Mint Bécsből félhivatalosan jelentik, az orosz czával való találkozása julius 8-án egészen az eredetileg megállapított terv szerint fog megtörténni. A philologiai társaság julius hó 4-én (kedden) d. u. 3 órakor tartja nagygyűlését az orsz. képviselőház első emeleti I. sz. osztálytermében. Tárgysorozata: Jelentés a lefolyt egyleti évi működésről. Bartal Antal a class. philol. encyclopaediáról tesz jelentést. Dr. Margalits Ede M. Annaeus Lucanusról és koráról értekezik. Dr. Hampel József a pannoniai föliratos emlékeket mutatja be a nemzeti múzeumban. Pénztári jelentés, indítványok és tisztválasztás. Az ülésre vendégek is szívesen láttatnak. Nagy vigasság verte föl Ó-Buda csöndjét tegnap délután. Búcsú volt. Ezen ünnepélyes napot jelezte már kora reggel az a négy nemzeti szinü zászló is, mely az ó-budai kath. templom tornyáról lengett alá. A délelőtt az egyházi ájtatosságok, a dél a családi traktáké, a délután és est az utczák és közhelyek öröme volt. A templom már az utczáról is elárulta ünnepi díszét, a gyertyák kicsillogtak, a koszorúk és zöldágak gazdag díszítménye a bemenetnél nem hiányzott. A búcsú — mialatt a profán világ nem az egyházi malasztot, hanem a dinomdánomot érti — csak délután kezdődött. Az idő kedvezett, a nap hevét mérsékelte a szél, bár porfellegek is kavarogtak az utczákon. Pestről annyi nép sereglett ki, leginkább a munkásosztályból, hogy a helyi gőzösök minden fordulónál zsúfolva voltak. Közmondásos, hogy Ó-Budán minden ház korcsma, valóban az, s a publikum a közhelyeken meglehetősen eloszlott, — bár nem volt kocsma, melyben nagyszámú iddogálók ne fogyasztották volna a hegy levét. Néhol kóbor czigányok húzták keservesen a divatos „Falu rossza“-beli nótákat, de a legtöbb helyen a verkli nyávogott, a bécsi czivilizácziót hirdetve Ó-Buda német és zsidó leányainak, kik minden udvaron vigan járták nyalka udvarlóikkal a keringőt. Látszott, mennyire különbözik Ó Buda Pesttől. Itt a mulatság kizárólag a közhelyekre szorítkozikk, ott a pajzán jókedv egész falusiasan kitör a magánházakban is. A búcsú vásári része a templom mögött a Koronatéren és környékén meg a Flórián-téren volt elhelyezkedve. Itt szent Flórián és Nepomuki János költői szobra mély megbotránkozással nézte, mint hánynak előtte bukfenczet, mászkálnak a kötélen s húznak pántlikát szájukból a cseppevő komédiások. Amott a mézesbábosok sátorainak hosszú sora; a másik oldalon Izrael népe rakta ki portékáit, éktelen lármával ajánlgatva a „19-ik század legnagyobb csudáit.“ Vén sváb asszonyok egészen fehérben, nagy fekete köténnyel baktattak a rósz kövezeten. Általában a szomszédos sváb falukból sokan bejöttek, hogy virágos jó kedvvel térjenek haza. Ó-Budán igen sok a német sängeráj, hol aljas viczczekkel, a magyar szokások gunyolásával, pofatorzitásokkal, belépti díjjal és minduntalan tányérozással boszantják az ebert. De már közéig az est, kiki szedi sátorfáját, a mulatság visszahúzódik a családi körbe és a korcsmákba, hol a hegyieve még éjfél után is ébren tartja Bachus tisztelőit, kiknek a búcsú tegnap nem végződött el, hanem ma is megtartják a másodnapját, mit adjon isten egészségükre. — Folyó évi julius 1-én a m. kir. honvéd-tisztek özvegyei és árvái ellátására alakítandó egylet alaptőkéjének gyarapítására az Orczy-kertben rendezendő zártkörű mulatságra mindazon családok számára, kik meghívókra igényt tartanak, s eddig bármely körülmény miatt nem kaptak volna, belépti jegyek a pénztárnál a legnagyobb készséggel ki fognak adatni. — Belépti jegy személyenkint 1 frt. — A magyarországi nagy szabadkömives páholy holnap közgyűlést tart, a Nagy-Orient pedig augusztus hóban ünnepélyesen fogja a páholyt megnyitni, mely ünnepélyre külföldről is sok vendég hivatalos. — Uj postajárat. A nagyszebeni magy. kir. postaigazgatóság részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint a keleti vasút jelenleg érvényes menetrendjéhez képest f. é. julius hó 1-től kezdve a fürdőidény tartamára Földvár és Élőpatak közt napontai küldöncz szekérpostajárat rendeztetik be, melylyel mindennemű levél- és kocsipostai küldemények, esetleg személyek is szállittatnak. A menetrend következő: Indulás Földvártól a vasút