Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)
1876-09-01 / 209. szám
megmondotta nekik, hogy a magyar kormány, magyar iparellenes törekvésű, nemhogy anyagi hasznot helyezzen a kiállításról kilátásba, de a külföldi ipar monopolizálása által a tárgyak kiállítási költségeinek beszerzését sem remélhették a résztvevők. A kiállítási bizottságban sem találkozhattunk országos nevezetességek neveivel, egyszerű polgárok voltak azok nagyobbrészt, kik megjelenésükkel nem imponálhattak. E mellett a magyar sajtó sem valami nagyon vette eleinte pártfogásába a kiállítás ügyét, sőt a szegedi helyi lapok egyike, mely különben a lehető legközelebbről volt érdekelve, gáncsoskodásaival s a tényezők iránti irigykedéseivel inkább ártott mint használt a nemes ügynek. De ily makacs s hatalmas ellenségek ellen egy Dáni, Bakay, Gelléry szívóssága, önzetlen munkássága némi garantiául szolgált a magyar iparosoknak, kik hasonló önzetlenséggel fogták föl hivatásukat, s az egoismus mellőzésével csak azt akarták megmutatni, hogy existálnak, s ha kell életjelt is tudnak adni magukról, ha ez mindjárt anyagi áldozatokkal járna is. És ez hozta létre a kiállítást, ez emelte azt oly fényessé. Meg kell említenünk még a jó hírnek örvendő szegedi vendégszeretet is, mely a látogatókra volt hatással, s a kiállítást ez teszi leginkább vonzóvá. Csodálkoznunk kell, hogy ily tényezők mellett a szegedi kiállítás ennyire sikerült. Magáról a kiállítási helyiségről szólva elmondhatjuk, hogy soha alkalmasabb helyiséget nem találhattak volna, mint a főreáltanodai épület. A palotaszerű tanoda, egészen elválasztva áll a többi épületektől. Előtte gyönyörű sétány terül el, mögötte egy nagy tér, mely bekerítve, ma szintén a kiállított tárgyak elhelyezésére szolgál. A kapun belépve szép csarnokon át, mely a kiállított növényekkel nagyobbrészt narancs szitrom bokrokkal van díszítve, széles lépcsők vezetnek a két emelet tágas folyosóira. Maguk a folyosók is ocuipálva vannak a kiállított tárgyakkal, s az ezekről benyíló tágas termekben csinos állványokon vannak elhelyezve a szebbnél szebb, érdekesnél érdekesebb kiállítmányok. A számos terem közül csak 3 van berendezve magán használatra, és pedig az iroda, a végrehajtó bizottság tanácsterme, s a hírlapírók terme. Künn az udvaron három pavilion emeltetett, melyek egyikét az osztrák államvasut gyűjteményes kiállítása foglalja el. Az udvaron fedett félszerek vannak köröskörül, melyekben leginkább gazdasági szerek helyeztettek el, másutt pedig a működő zsindely-készítők. Vannak kiállítmányok, melyek a szabad ég alatt állanak. A pinczékben vendéglő, s az agyag és faipari kiállitványok vannak. A palota előtti kertben apróbb pavillonok, szökőkutak s a méhészeti kiállítás áll. Innét jó távol volt az állatkiállitás, mely már bezáratott, de erről régebbi számunkban hoztunk kimerítő tudósítást. A kiállítási épület udvarán van az ízlelő csemege hol elég olcsón lehet hideg ételekhez jutni. Van még benn az épületben posta és távirda hivatal. A vendégeknek útmutatóul az iparos ifjúság egyenruhát viselő tagjai szolgálnak, mig a kiállított tárgyakra lányok ügyelnek fel. Nem hagyhatom említés nélkül az udvaron álló árucsarnokot sem, hol a szegedi nők szívességből végzik az eladók tisztét, s árulnak különbféle apróságokat, kiállítási emlékeket stb. A kiállított tárgyak megbírálását egy fővárosiakból, szegediekből s vidékiekből álló jury végzi. E jury fölött egy 16 tagú felülvizsgáló bizottság áll, mely a kisebbség panaszai fölött határoz. Alkalmunk volt a jury tárgyalásain jelen lenni, így az V-ik csoportnál, s örömmel constatálhatjuk, hogy határozataikat komoly, kimerítő debatta után mondották ki, oly annyira, hogy a kiállítók csakugyan belenyugodhatnak a jury ítéletébe, ha ez mindenütt oly lelkiismeretes volt, mint például az említett V-ik csoportnál. A kiállított tárgyak, beleszámít a az állatkiállítást is, 16 csoportra vannak osztva, mindegyiknek külön felvigyázó bizottsága, elnöke stb. van. Mindazonáltal meg van a kiállításnál, hogy ugyanazon csoporthoz tartozó tárgyakat nem tekinthetni azonnal át, miután azok sok helyen fölötte szét vannak szórva. Ez meg van nehezítve a gyűjteményes kiállításokkal is, mert pl. az osztrák államvasut, gr. Károlyi György, Békés, Halas gyűjteményes kiállításai valamennyi osztályt magukba zárják, s így a látogató, ki egy osztályt átnézett, napok múlva a gyűjteményes kiállításban talál olyasmit, ami az áttanulmányozott csoporthoz tartozik. De ez mind semmi, mert az ily esetek csaknem elkerülhetlenek, hanem vannak csoportok, mint a II., VI., melyek kiállítmányai az épületnek csaknem minden zugában bírnak egy-egy darabka tért. Azonban a kiállításnak ezen csaknem egyetlen árnyoldalát szívesen felejti a látogató, ha elgondolja azon óriási munkát, mellyel a kiállítás rendezőinek meg kellett küzdeniük. A kiosztandó érmek kétfélék, érdemérmek és emlékérmek. Az utóbbi minden külön magyarázat nélkül adatik ki a kiállítóknak, míg az érdemérmeknél egy mellékelt okmánnyal lesz elmondva, a kiállítónak mely érdeméért adatik ki az érdemérem. Ilyen képet nyújt első tekintetre a szegedi kiállítás; a részleteket illetőleg majd legközelebb hozunk ismertetéseket. L. Gy. A háború. A diplomatának a béke létesítésére irányzott törekvései több akadályba ütköztek. A nagyvezír nem akar békealkudozásokba bocsátkozni a szultán beleegyezése nélkül, jóllehet a szultán a politikai ügyekben való részvétre teljesen képtelen. A török kormány valószínüleg azon reményben halogatja a békealkudozások megkezdését, hogy a közelebbi napokban sikerülend bevenni Alexináczot, melyet Szerbia kulcsának tart, s akkor majd ragaszkodni fog annak megszállási jogához. Akadályul szolgál továbbá azon körülmény is, hogy Nikita fejedelem még eddig sem békét sem fegyverszünetet nem kért. Mert nem áll azon múltkor elterjedt hír, mintha Nikita fölhatalmazta volna Milánt, hogy őt a békealkudozásoknál képviselje. Midőn ma a belgrádi konsulok ez iránt kérdést tettek a szerb fejedelemnél, ez azt válaszolta, hogy az ő jegyzékében foglalt azon kivánat, miszerint a béketárgyalások Montenegróra is kiterjesztessenek, csupán az ő saját óhajtását fejezi ki. Végre nem kevésbbé fogja lassítani ez ügy haladását Gortsakoff herczeg azon követelése, miszerint a fegyverszünet terjesztessék ki a boszniai és herczegovinai fölkelőkre is, mivel ez annyit tenne, mint a fölkelőket hadviselő fél gyanánt elismerni. Ami az első akadályt illeti, kilátás van ennek mielőbbi elenyészésére. A szultán állapota már sokkal roszabbra fordult, sőt hit szerint őrülésbe ment át. Többször azt képzeli, hogy ő Abdul Aziz, legutóbb meg bele akart ugrani a tengerbe. A szultán bajának e fokozódása arra bírta a török kormányt, hogy komolyan gondoljon a szultán letételére, s úgy mondják, hogy ez a jövő csütörtökre tűzetett ki s Szadfet pasa már értesítette is erről a konstantinápolyi követeket. A porta válasza Gorcsakoff követelésére alighanem tagadó lesz, mert Konstantinápolyban már az ellen is tiltakoztak, hogy a békealkuozásokba a nem szorosan ide tartozó ügyek, mint pl. a reformok valósítása is, belevonassanak. Megbízhatlan bécsi lapok ma olyan híreket bocsátanak világgá, mintha Konstantinápolyban nagy lázadás kitörése állana küszöbön. Amint mondják, az összeesküvés Juszuflzzedin trónra emelése érdekében alakult; a csapatok a laktanyákban folyton fegyverben állanak. A szultán palotáját, valamint a miniszterek lakásait gondosan őrzik; 4 tiszt elfogatott. Az Oroszországból érkező pénzküldemények rendkívüli mérveket öltenek. Tegnap Mihály szerb metropolitának egy negyed millió rubelt kézbesítettek. Puskin orosz tábornok Szerbiába utaztában megbízott körben azt a nyilatkozatot téve, hogy ő az orosz kormánytól egy millió rubelnyi subventiót visz Szerbiának és egyszersmind azt az utasítást, hogy csak legyen Szerbia kitartó a harczban még egy ideig, mert a folyamatban levő diplomátiai események lényegesen meg fogják változtatni a helyzetet. A kareztérre utazott Belgrádból, hová nagy számú orosz altisztet várnak. Zárából jelentik aug. 20-ról, hogy Dervis basa négy tábor arabbal, három tábor egyptomival, 4000 basibozukkal és 3050 zerbekkel Podgoriczába megérkezett. Jelenleg 56 tábor és 54 ágyú van Podgoriczában. Az ágyuk közül néhányat a Spuzig levő őrházakba osztottak be. A montenegróiak egy hadosztálya 28-án Podgoricza közelébe nyomult s 80 házat felgyújtott. Csütörtökön Podgoriczában egy ágyú szétrepedt. A robbanás sok lőszert a levegőbe röpített, 20 törököt megölt s 40-et megsebesített, a podgoriczai törökök ez eset által felizgattatva, egy papot és egy polgárt legyilkoltak. Hivatalosan tudatják Belgrádból, hogy aug. 30-án a törökök a Morava job partjának minden pontján, a prugováczi, stazicsi, sz.-istváni és vezerosi magaslatokon megverettek, s azon veszélynek voltak kitéve, hogy a szerbek jobb tárnyukat megkerülik. A törökök teljes futásban vannak, miután a szerbek legutóbbi rohama előtt meg nem állhatak. A Moraván csinált hidjaik épen most pusztittatnak el. A szerb csapatok üldözik az ellenséget, a jobb parton levő török sánczokat s az ottani magaslatokat már megszállották s onnét az ellenséget teljesen elűzték. Vukovics Pettar hadtestének egy csapata elfogta a török postát, mely állítólag fontos sürgönyöket vitt. Moukhatar pasaki már egyesült Djeladdinnal, tegnapelőtt egész hatalmával elindult, hogy a montenegróiak által szorongatott Bileket felmentse és azután élelmiszereket vigyen Niksiezbe is. Skutariból jelentik f. hó 28-ról,hogy Antivari felől erős csapatok mentek Podgoritzába a Dervis pasa alatti fősereghez, mely új támadásra tesz készületeket. A miriditák igen gyanús hangulatot tanúsítanak úgy, hogy az általuk fenyegetett török helységek védelmére katonaságot kellett küldeni. Nagyon elkeseríti őket az, hogy fejedelmüket Prenk Bib pasát a törökök visszatartják Scutariban, azt híresztelvén róla, hogy betegség miatt nem utazhatik népéhez. A törökök kegyetlenkedéséről folyvást érkeznek megdöbbentő hírek: Konstantinápolyból jelentik, hogy Rodostó városában, mely csak néhány órányira van a fővárostól, keresztények és mohamedánok közt véres összeütközés volt. Heraclea és Rodosto közt van egy Akhirkeni nevű falu; e helységből múlt héten egy török csapat elment egy szomszéd faluba, melyben csupa keresztények laknak. Teljesen felfegyverzetten elmentek a „csorbadzsi“-hoz (polgármester), ki a pinczehelyiségekben ételt és italt ad, a mint az e falvakban szokás. Miután eleget ittak, ettek, feltörték a lakásba vezető ajtót, behatoltak a belső lakosztályba ; itt voltak a polgármester neje, húszéves fia is alig tizenhét éves leánya. Megfosztották a nőket ékszereiktől és megbecstelenítették őket. A fiatalember engedett a túlhatalomnak és segítségért sietett. Csakhamar visszajött egy másik fiatalemberrel, mindketten revolvert hoztak. Lőttek és a négy betörőt megölték. A fiatal leány, kit a gonosztevők egyike szorosan átkarolva tartott, szintén lövést kapott és meghalt. A megrémült fivér elmenekült, Rodostón át Konstantinápolyba ment és egy tekintélyes angol kereskedőnél, Barker úrnál, kinél azelőtt boltossegéd volt, menhelyet talált. Barker értesítette az esetről sir Elliot nagykövetet, ki a nagykövetség egyik titkárát elküldte a véres dráma színhelyére vizsgálatot eszközölni. A fiatalember az angol nagykövetségnél szállásoltatok el, ma a török kormány követelte, hogy adja ki. Az akhirkeni mohamedánok pedig értesülvén négy földijük haláláról, másnap tömegesen elmentek a görög faluba és ott azon ürügy alatt, hogy csak repressáliákat gyakorolnak, lemészároltak vagy harmincz lakost, férfiakat, nőket és gyermekeket. Törökország ázsiai tartományaiban is súlyosan érzik a háború nyomását. Legközelebb Török- Örményországban két sorozást tartottak ; legrövidebb idő alatt 2800 nizamot és 4200 reditet kellett állítani. Egyidejűleg temérdek basibozukot hívtak be, úgy hogy e tartomány egymaga 15.000 embert állított. Ez embereket a „Mahmudia“ török gőzhajótársulat Konstantinápolyba szállította. A török-kaukázusi határon számos erődítményt védelmi állapotba helyeztek, 2000 kurd dolgozik ott. Erzerum, Kars és Sinope városokban redouteokat, erődöket építettek, melyek Armstrong és Krupp-féle ágyukkal szereltetnek fel. Kars és Sinope városokban három hét óta több száz katona és számos örmény dolgozik, több műszaki tiszt vezetése alatt, a régi erődök javításán és újak építésén. A porta idejekorán készül minden eshetőségre, mely ázsiai oldalról fenyegeti. Sárospatak, aufl, 30. Ma reggeli vonattal, első osztályú koupéban három orosz katonatiszt, orosz katonai egyenruhában utazott keresztül az itteni állomáson Szerencs felé. Úgy látszik, megőrizzük a semlegesség törvényeit. Rossovon időz, és hogy e száműzetését Arthur is osztja. — Mert mégis csak száműzetés az, bármit mondjon is ön sógor úr. — szólt az adótanácsoshoz fordulva. — Én Heckepfennig igazságügyi tanácsostól tudom, — ki az öreg herczegnek meghitt embere, és a családi tanácskozásba mindig bevonja, — hogy hosszas vita tárgyát képezze, ha a fiatal herczeget tékozlónak nyilvánitsák-e vagy nem. Az öreg herczeg végre elhatározá, még félévi határidőt engedni fiának, mely időt falun töltse, s ez alatt a hitelezőkkel egyezkednek. Ez is kellemes helyzet egy herczegnek, nem de ? — A koronás fejek ritkán boldogok, — szólt halkan, és nagyot sóhajtva Duff kisasszony. — Azt hittem a herczegek csak kalapot viselnek, — jegyzé meg a kereskedelmi tanácsos, — jegyzé meg a kereskedelmi tanácsos, gúnyos vigyorgással, de hisz én szegény plebejus illetéktelen vagyok e dologban. Ön sógor úr jobban tudhatja. — Kétségtelen, — válaszolt a megszólított szórakozottan. — Ön bizonyosan kedves fiára gondol sógor ur, — folytatá a házi ur. — Bizonyosan azon elmélkedik, ha kerülne-e fia részére alkalmasb társaság, mint egy oly herczegé, ki a tönk szélén áll. Elképzelem, hogy ön úgy érzi magát e miatt, mint ama tímár, kinek beáztatott bőrét a vizár elsodorta. — Bocsásson meg sógor úr, de e pillanatban nem gondoltam Arthurra, hanem arra, hogy siker koronázza-e majd az ön alkudozásait Zehrendorf fölött, és hogy az öreg herczeg mégis csak ért egy keveset az üzleti dolgokhoz, — mondá az adótanácsos. — Mi köze ez üzletnek a herczeg bölcsességéhez. Vagy úgy igaz, minél bolondabb, annál drágábban adhatom el neki birtokomat. De végre még nem is tudom, ha megengedi-e leányom ez eladást. Ő nem akarja, hogy idegen kézbe kerüljön. Időjárásunk teljesen őszies, reggel, este erősen hideg. Folyó hó 27., 28. és 29-dikén több ízben volt eső. Az itteni marhák közt betegedés számos esetben fordulván elő, a marháknak városunkból kihajtása hatóságilag betiltatott. Óhajtjuk, hogy ezen helyes intézkedést még egy másik is kövesse, nevezetesen, hogy a vágómarhák levágatás előtt orvosilag megvizsgáltassanak, ami eddigeló nem történt. Igen kérjük a t. megyei hatóságot, ne hordássa a kopkákat városunk főutczájára, s ne temetessen el bennünket elevenen. Valóban botrányos dolog az, hogy egy olyan várost mint Patak, melyben ref. főiskola és m. kir. tanítóképző van, a t. megyei hatóság, akármelyik utszéli faluval helyez egy kategóriába. Csodálkozunk a pataki polgárság türelmén, magyarán mondva indolentiáján. A főutcza folytonos kockáztatása miatt, az újabb házak is sülyedt kinézésüek, s idő előtt elértéktelenedhetnek. Ezen fő-utczát is ki kellene köveztetni s két oldalát fákkal beültetni. A ref. főiskola nagyszerűen építkezik. Klein miskolczi építész mint vállalkozó vezeti az építkezést. A régi Beleznay és Paradicsom sorok levontatván, helyökön 6 akadémiai és 10 gymnáziumi tanterem emelkedik. A tantermek belső felszerelése a paedagogia követelményeinek megfelelőleg készült. Két-két fiúra jut egy pad, lehúzható fellappal. Majd bővebben erről jövő levelünkben. Az iskolaév szeptember 6-án kezdődik. 1. 1. TÁIRCZA. Üllő és kalapács. — Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. HARMADIK KÖTET. X. Rész. (Folytatás.) Oly hévvel mondta mindezt a tanácsos, hogy ha eddig sejtettem is, miszerint tudomása volt a gyárban lételemről, most tökéletesen meggyőződtem arról, de eddig nem volt reám szüksége, és nem vett tudomást felőlem, míg hasznára nem lehettem. Talán épen ezen észlelésem okozta, hogy a dúsgazdag ember túláradó szívességét hideg egykedvűséggel fogadám. De önkéntesen mosolyogtam, és kezemet nyujtám a jó Duff kisasszonynak, ki a bheakatlantól, — melylyel épen foglalkozott, — félénk mosolylyal keskeny ajkán, s bágyadt szemeit reám emelve, felém lebegett. Jobb kezét felemelte, de oly modorban nyujtá felém, mint egy színpadi királyné, midőn alattvalójának értésére adja, hogy kezét megcsókolni kegyesen megengedi. De e jó hölgy bizonyosan nem gondolt erre, csak ilyen volt az ő modora. Én tehát szívélyesen, bár óvatosan szoktam meg e halvány, keskeny kezet. A jó kisasszony azonnal felismerte e kézszorításból, hogy őszintén ragaszkodom hozzá, és ideges hévvel viszonzá azt, színtelen szemei könnyel teltek meg, és érzékeny hangon susogá: — Ne aggódjék, és ne nehezteljen, nem gyűlöletből távozott ő innen, hanem elfogultságból. Ne essék ön kétségbe, legyen kitartó, keress hűségesen ...... Duff kisasszonynak nem maradt ideje, kedvencz mondatát bevégezni, mert a kereskedelmi tanácsos felém fordult, s az asztalhoz vezetett, hol A harcztérről következő újabb hírek érkeztek : Alexináczból egy aug. 28-án kelt magánlevél ezeket mondja: Tegnap megerősítették a szerbek félkörben a török harczvonalba nyúló positiókat. Pongoráczban, hol a szerbek főhadiszállása van, és Stanjában uj redoutokat emeltek. A törökök nagy csapatmozdulatokat tesznek Nisnél s a Morava balpartján Tesiczáig vonulnak vissza. Protics tábornok nem fogadta el a neki felajánlott főparancsnokságot a jobb szárny fölött. Dobrujevácznál Alexinácztól délkeletre, egy belgrádi sürgöny szerint egy török csapattest van körülvéve a szerbek által, kik azt várják, hogy a törökök majd leteendik a fegyvert. Keller gróf, orosz gárdatiszt egy cserkesz és két kozák kíséretében a az adótanácsos és neje mereven álltak helyükön, a mióta a terembe léptem, mintha viaszbábuk volnának. — Nem is képzeli, sógorom és neje mennyire örvendenek, hogy önt láthatják. — szólt a kereskedelmi tanácsos, miközben apró szemei kárörvendve villogtak. — Végtelen örvendek, — szólt az adótanácsos, két ujját nyújtva felém, melyet el nem fogadtam. — Kimondhatlan örvendek, — ismétlé a bárónő, mereven tekintve az asztalon levő lámpára. Én sem végtelen, sem kimondhatlan nem örvendtem a találkozásnak, és nem is nyilvánítottam sem egyiket, sem másikat, hanem jól megnéztem a szeretetreméltó párt. Az idő nem egészen nyomtalanul surrant át fölöttük. Az adótanácsos mindig magas homloka még nagyobb tért foglalt el, s előkelő hosszas arczán rut mély barázdák vonultak. Szemei apróbbak, és kifejezéstelenebbek lettek, szája pedig megnagyobbult. Még kegyetlenebből bántak el született Kippenreiter bárónéval az udvariatlan évek. Hajzata ugyan dúsabb, és fényesebb volt, mint eddig, de a másodszori pillantás megerősített az elsőnél támadt gyanúmban, hogy ezen előny egy ügyes fodrász érdeme. És különben arra sem nélkülözte a segédeszközöket. A mélyen beesett arczot élénk pir boritá, mely a természetes szint jóval felül múlta, s keskeny ajkai kifogástalan fehérségű fogsort borítottak. Szóval a született „bárónő“ megfiatalodott, de szúró tekintete most még bántóbb volt, mint eddig, s a vörös szalag, melyet arczához simítva álla alatt merész csokorba kötött, még jobban lebegett, mint eddig, minden szónál, melyet kiejtett. A theaasztalt körülültük, s a kereskedelmi tanácsos oly modorban vezeté a társalgást, mely kevésbé volt számítva sógora és sógornője szórakoztatására, mint saját mulatságára és az én felvilágosításomra. Mindjárt az első öt percz alatt megtudtam, hogy a fiatal Prora herczeg ismét (Folytatása következik.) ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. A király a beregszászi törvényszék elnökévé Papházy Péter oraviczabányai nyugalmazott törvényszéki elnököt nevezte ki. Névváltoztatás: Roth Ede miskolczi illetőségű budapesti lakos vezetéknevének „Rónai“-ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. Az ügyvédi kamarákból. A szabadkai ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint Domby László sz.-somlyói ügyvéd elhalálozván, irodája részére gondnokul Tamkó Bertalan sz.-Somlyói lakos ügyvéd neveztetett ki s az elhunyt a kamara ügyvédi lajstromából kitörültetett. Uj egylet. A „tekei tűzoltó egylet“ alapszabályai a kir. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — A főváros által a statistikai congressus tiszteletére rendezett estély is megtartatott — nem épen kifogástalanul. Természetesen nem minden esik a városi municipális rendezőség rovására. Hogy augusztusban egy estély,mely tánczczal van összekötve, a kivilágított rebout teremben nem tartozik a hűsítő élvezetek közé, azon nincs mit csodálkozni. Ezer szerencse, hogy a termek nem voltak zsúfoltak és a tánczoló párok bő helyet találtak. A táncz tizenegy óra után vette kezdetét, addig a nagy közönség a teremben felesent izzadott, s a congressusi tagok családjaikkal a számukra fentartott buffetbe gyűltek. Itt a fővárosi municipalitás rendező kezének annyi nyomát láttuk, mint általában a mennyire rendet és rendezést látni mindenben, mi a fővárosi municipalitás gondjaira bízva van példa egész Budapest fővárosában. Az asztalok dúsan voltak ellátva, csak a vendégek kellő kiszolgálátban nem részesültek. A bejáratnál pedig botrányos módon bocsátottak be majd boldog boldogtalant, majd utasítottak vissza olyanokat, kik a congressusi tagság minden igazolványait előmutathatták. De elég ebből a fejezetből. Az estélyen megjelentek Trefort, Wenkheim és Szende miniszterek, Hajnald érsek és általában a fővárosban tartózkodó notabilitások. — Személyi bir. Péchy Tamás közlekedésügyi miniszter ma este a fővárosba érkezett. — Trefort miniszter több heti távollét után visszaérkezett a fővárosba. Trefort Salzburgban járt, innen Münchenbe ment, majd Stuttgartba és innen Reitlingenbe; — meglátogatta Parist, Reimst, Metzet, kis ideig tartózkodott Heidelbergben, mire Dél-Tirolon át tért vissza. — Pest megye évnegyedes közgyűlése ma véget ért. A mai elintézett tárgyak közül csak azon egyetlen érdemel külön felemlítést, hogy a közgyűlés megsemmisítette Vácz város képviselőtestületének egy határozatát, melylyel a vasárnapi piacz eddigi helyéről máshova helyeztetett. — Rainer Ferencz pesti szül. 60—65 éves, volt 1848/49-iki honvédszázados, kiről 1. év elején a helybeli lapok azt a hirt hozták, hogy Budán egy korcsmában magát megmérgezte, de mely bírt a rendőrség által ő maga kívánt leghatározottabban megczáfoltatni, ma valóban öngyilkos lett. Déli 12 óra tájban i. is a kígyóutca és városház tér sarkán levő Rottenbiller féle ház negyedik emeletéről, azon helyről hennét nehány évvel ezelőtt Vidacs János adta át magát a halálnak, leugrott s összetört fővel találtatott az udvaron. Személyében most nincs tévedés, mert a helyszínen megjelent Hja, az ő ereiben nemes vér foly, nemde sógornő? Ö más szempontból fogja fel a dolgot, mint én szegény pór. Már rég eladhattam volna, többi között Granov úrnak, ki igen kedvező ajánlatot tett, miután neki, mint szomszéd birtokosnak előnyös volna e birtok megvétele. Hermin azonban azt állítja, hogy Granovné igen közönséges nő ; igaz, hogy nem „született“, mert hisz a születettek nem lehetnek közönségesek, nemde sógorasszony ? De mit is akartam mondani ?Ilyen, Hermin tehát rém engedi, hogy ily utóda legyen a birtoknak. Igen, ő nem fog senkit sem méltónak tartani, legfeljebb Prantov urat. — Hogyan van Prantov ? — kérdem. — Jól eszik, iszik és alszik, tehát jó dolga van. Herminemnek kedvencze ő, azt hiszem képes volna nőül menni hozzá, ha csak egyetlenszer józannak látná. Duff kisasszony e borzasztó feltevésre kezét összecsapta, és oly tekintetet függesztett rám, melyből okvetlen valami örök igazságot kellett volna kiolvasnom; miközben az adótanácsos, és neje egyetértőleg pillantanak egymásra. Az adótanácsos tekintetében némi felbátorítót véltem látni, mire a „született“ halk köhécseléssel válaszolt, s a következőket jegyzé meg: — Sógor úr, van egy közmondás, mely mindenkor eszembe jut, ha sógor urnak a mostanihoz hasonló nyilatkozatait hallom. — Talán, hogy: „nem kell az ördögöt a falra festeni ?“ Legyen nyugodt, ha nem is jő az ördög, az ön Arthurja sem jő, nem valóban, még soká nem jő, — mondá a kereskedelmi tanácsos, életéért hangos kaczajjal jutalmazva saját magát — Ment vagyok minden dicsvágyó tervektől, kedves sógor úr, — válaszolt a „született", s arcra e pillanatban bátran nélkülözhető a karmint. — Úgy ? No ez már szép. És talán ön is ment sógor úr ? Ha aztán még kedves fia is az, úgy mindhárman mentek, és mit lehet tőletek egyebet kívánni ? Különben kedves sógorasszony, a Pranrendőrtiszt őt határozottan felismerte. Rainer egyideig józsefvárosi vasúti postamester volt; most bűnvádi vizsgálat alatt állott. Ez volt valódi oka öngyilkosságának. — Szép jótékonyságot gyakorolt dr. Zalka János győri püspök, ki a nezsidori kisdedóvoda uj épületének költségeihez 1000 forinttal járult. — A vágvölgyi vasút nagy szombatszeredi vonalán tegnap megtartatott műszaki rendőri bejárás után a közlekedési miniszter a vonalnak f. évi szept. 1-én leendő megnyitására az engedélyt megadta. — A nemzeti zenede f. é szeptemb. 5-én kedden d. u. 5 órakor saját helyiségében (egyetemtér 5. sz. a. III. em.) rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyal a) titkár választás, b) az alapszabályok módosítása. A növendékek beiratása illetőleg felvétele szeptember 9-ikétől egész 15-ikéig az intézeti helyiségben délután 3—5 óráig történik. Budapest aug. 31-én 1876. — Bogisich Mihály hely. titkár. — Az orsz. kisdedóvó egyesület juj intézetéhez (Terézváros, hosszabbított rózsa-utcza, szemben a szegények házával) egy minta-kisdedóvoda is van csatolva, melybe 3—5 éves kisdedek mérsékelt havi,dij mellett, okmányilag kimutatott szegénység esetében pedig ingyen is felvétetnek. — A fogaskerekű vaspályán az esteli 10 órai vonat járását beszüntették. Ez időben ezentúl legfeljebb csak rendkivüli alkalommal fog vonat közlekedni. — Az aradi tüzoltó-szer kiállításon kihirdettetett a jury ítélete, mely szerint a következő kiállítók részesültek kitüntetésben: 1. nagy aranyérem Knaust, Bécs, fecskendőkért; 2. nagy arany érem Walser Ferencz Budapest, fecsk; 3. nagy ezüst érem Seltenhoffer Fr. Sopron, fecskendőkért ; 4. n. e. ó. Geitner és Rausch Budapest, fees; 5. n. e. ó. Geittner és Rausch, létrákért.; 6. n. e. é. Pollák, Waltershausen, kendernemüekért; 7. n. e. é. Guttermann, Bécs, övékért; 8. n. e. ó. Walser, Budapest, sisakokért; 9. kis ezüst érem. Köllsch létrákért; továbbá ugyancsak kis ezüst érmet nyertek még a következők : Seltenhoffer, létrákért; John, Lipcséből kendernemüekért; Geittner és Rausch, kendern; Guttermann, sisakokért; dr. Lindner Gusztáv, fáklyáért; Böttner, Lipcséből, lámpákért és végül Stahlecker, Stuttgartból, hangszereiért. Az érmeket Kopcsányi elnök a helyszínen a közönség élénk éljenzése között át is adta. A szegedi dalárverseny alkalmával babért aratott pécsi dalárda, mint Pécs város polgármestere táviratilag tudatasani főispánnal, a pécsi zenekarral egyesülve, szept. 8 -án és 10-én két hangversenyt óhajt Szegeden tartani jótékony czélokra, ha a város szívesen látja. A főispán erre rögtön egy kis értekezletet hitt össze, amely a legnagyobb örömmel s köszönettel fogadta a szép ajánlatot s ezt a pécsi polgármesternek azonnal megsürgönyzé. — Az orsz. izraelita tanítói nyugdíjintézet az orsz. tanítói nyugdíjintézet fenállása folytán be lett szüntetve. Kérdés: mi történik a már begyült alappal s azon évi 5000 írttal, melyet a kongressus e czélra felajánlott ? Miután a nyugdíjtörvény intézkedik arról, hogy a tanítók részére történt partiális nyugdíjazás esetében bárminemű javítás vagy előny nem csökkenthető, óhajtandó volna ez ügyet a közokt. miniszternek megvizsgáltatnia. — Vérlázító eset történt tegnap este a magy. kir. egyetemi könyvtár uj, fényes palotájában. A palota alig egy éve készült el s néhány hónap óta szükséges volt tatarozni egyes részein, de tegnap oly szerencsétlenség történt ott, mely megdöbbentő világításba helyezi azon rendszert, amely szerint nálunk még a legköltségesebb palotákat is fel szokták építeni. Tegnap este a harmadik emeleten levő minta-gimnázium egy termében a szobatetőzet teljesen leszakadt. Jó véletlen az esetnél, hogy az őszi előadások még meg nem kezdődtek, a tanulóság nem volt ott, mert különben tudni sem lehet, mennyi emberélet esett volna áldozatul. — Rémes szerencsétlenség történt tegnapelőtt Uj-Panáton. Aznap reggel egy lovas csendőr érkezett az aradi városházára azon rémhírrel, hogy fél Uj-Panát már leégett, és ha gyors segély nem érkezik, az egész helység földig ég. E hírre rögtön útnak indult több városi fizetett és önkéntes tűzoltó , fecskendő- és szerkocsival, kik a vész helyén megérkezve, csak két házat találtak lángok között, melyeknek megmentésére azonban már gondolni sem lehetett, és így a mentés csak a szomszédos épületekre szorítkozhatott. A leégett házak egyike egy gazdag német paraszt tulajdonát képezte, ki jelenleg a hadgyakorlatok alkalmából, mint honvéd Aradon tartózkodván, a gazdasága fölötti felügyelettel szolgáját — egy 16 éves oláh suhanczot — bízta meg. Midőn a tűz elfojtása után az épületbe hatolás lehetségessé volt téve, a pajtátorok oly régi család, hogy már csak ezért se kellene utolsó sarját az ördöggel összehasonlitni. — Ha csak a családfa régiségéről van szó, úgy tudni fogja kedves sógor ur, hogy bár a Plantorok felvihetik családfajokat a tizennegyedik századig, a Zehrenek ... — Tudom, tudom, százezer milliószor hallottam már, — szólt a kereskedelmi tanácsos, hevesen felugorva székéről. — Ti borzasztó régi család vagytok, igen sógorasszony, borzasztó régiek.De nyugodjék meg, bármily régi is, még öregedhetek pár évvel. És most fiatal barátom, kövessen szobámba, hogy egy okos szóhoz juthassunk. Előttem haladt egy szintén fényesen világított szobán keresztül egy kis szobába, melynek kékényelmes berendezése, a lószőr szövettel bevont bútorok, és irat csomagok után, saját szobájára következtettem. A falon néhány jeles festvény rész másolatok, több gyenge eredeti, állatok és tájképek függtek, és műbecs tekintetéből összhangban voltak néhány mellszoborral, melyek az uralkodó királyi párt, és más előkelőségeket ábrázoltak. A szoba menyezetéről, egy kerek asztal fölé lámpa függött, az asztalon égő gyertyák, iratok, s ezek mellett egy nyitott szivarszekrénybe állott. — így kedves barátom, — szólt a kereskedelmi tanácsos, a kényelem egész érzetével ülve támlányába, és — az idő által még jobban megvékonyult lábszárait maga elé nyújtva. — Gyújtson rá, mondhatom felséges ! Kapitányaim egyike hozta nyolcz nap előtt egyenesen Havannából. Vámdij nélkül megér testvérek között százhúsz tallért, így: No mit szól e nevetséges vén adótanácsoshoz, és kiállhatlan nejéhez? Három hét óta nyakamon ülnek, de nem is kegyelmezek nekik! Nemde felségesen mulatott. — Nem mondhatom épen. — Mit, nem? Miért nem? Nagy igényei lehetnek.