Egyetértés, 1876. október (10. évfolyam, 236-261. szám)
1876-10-14 / 247. szám
X. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre ..... . . . . 20.— Félévre..................................................10.— Negyedévre...............................................6.— Egy hóra ............................................ 1.80 Egy szánt 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: öt hasábos sor 30 krajczár. 2á7 szám POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP: sokkal van-e dolgunk, avagy ócska bablonokk fölelevenítésével ? Volna még több hasonló kérdés is, de mikor a mai felelősség nélkül grassáló katonai kormányzat mellett ezek is csak jámbor óhajtások. Ahol a nemzet kiadja kezéből a legfontosabb jogot, melyet az egerésző montenegróiak és a hajtsárkodó szerbek apró tartományai sem adnak fel, s ahol a nemzet elég botor vér és pénz dolgában szabad kezet engedni egy idegen katonai státus követelgetéseinek , ott örülhet a polgárság, ha fizethet, és saját áldozatkészségeinek ráadásául ugyanez a hadsereg jól el nem veri. Fizetni czél és kifogás nélkül: ezt hijják magyarországi constitutional A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében, — melyen a kormány részéről Perczel Béla igazságügyminiszter volt jelen — Axente választási ügyét tárgyalta, ki mint tudva van, nem jelent meg a képviselőházban az elnök felhívása daczára. Szilágyi Dezső emel szót először, s a jelenben Axentével szemben ugyanazon eljárást indítványozza, mit a ház Hodossiuval szemben követett, ki miután az elnök felhívására sem jelent meg a házban, mandátumát a képviselőház megszüntnek nyilvánítá. A jövőre nézve pedig törvényjavaslat által véli az ily ügyeket szabályozandóknak, s erre tervezetet nyújt be. Horváth Lajos a jelen eljárásra nézve elfogadja Szilágyi javaslatát, a törvényjavaslatot azonban inkább mint a választási törvény novelláját óhajtaná szőnyegre hozatni. Perczel Béla miniszter elfogadván az előterjesztést, a bizottság is hozzájárul elvileg, a törvényjavaslatot azonban Horváth javaslata szerint a választási törvény novellájának alakjában fogja benyújtani. Axentére, valamint Hódos fra és Mocsáry Gézára vonatkozólag a bizottság a törvény megalkotásáig semmmi intézkedést nem fog javasolni a háznak. Ezzel az ülés véget ért. Bécsből jól értesült helyről a „B. C.“ a következő táviratot veszi: Az osztrák nemzeti bank intézői már most is teljesen ismerik a bankügyben való megállapodás részleteit, habár a két pénzügyminiszter hivatalos leirata még nem érkezett is meg, és minden kétségen felüli, hogy a bankkormányzat a két kormánynak az új közös jegybank alapítására vonatkozó javaslatait elfogadja és az új bankszervezetet nem fogja alapítani. A bankegyezményeknek az osztrák nemzeti bank által való elvi elfogadása teljesen biztosítottnak tekinthető, és csak a bankalapszabályokat illetőleg akar a kormányzat néhány szükséges változtatást eszközölni- Szombat, 1876. október 14. Szerkesztői iroda: Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden küzlemg?ny küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó hivatal: ‘'Budapest IV. megyeházér' 9. sz • Wodianer F. nyomdájában. Új költségek. Semmi újság, mert az már nem újság, hogy a hadügyi költségvetést újra emelni fogják néhány millióval. Ez oly rendes évi csapás, akár csak a fagy vagy egyéb balszerencse, mely együtt jár az uralkodó politikával. A feledékenység e korában is emlékeznek még talán olvasóink Tisza úr és bűntársainak esküdözésére, hogy így vagy amúgy szemébe néznek ők a hadügyi kormányzat túlságos követeléseinek, s ez ne is álmodjék budgetjének emeléséről, sőt inkább legyen kész jelentékeny reductiókra. Ki is mutatták szépen, hogy a deficitek állandóságát ez oldalról kell megszüntetni. Hanem hát esküjök és ígéretük mihamar haszontalanságnak bizonyult, és legelőbb is azon kezdték, hogy a „királyné kabinetjének megerősítése végett“ szavaztak korura-derüre nagyobbnál nagyobb összegeket. Most végre eljött a sors kezökre játszani. „Háború van a nagy világban“, ami eddig nem volt, van most indok a költségek emelésére. Lovastüzérség: az Achatius-ágyon is hiba van, elfeledték jól fúrni az üreget, s most nem talál ki belőle a golyó, s így műnyelven szólva „a gyujtólyukak támasztékait függőlegesen kell fúrnia, hogy elsüljön az ágyú. Szóval annyi tömérdek és tömérdek áldozat után rájöttek arra, hogy a hadsereg még nem harczkész, s csak ezentúl kell javában fölszerelni. A háborúban terhek nélkül talán rá sem jöttek volna, hogy mi hiányzik, hanem ilyenkor, gondolják ez urak, mindenre rávehető ez igavonó civil-bagage. Rajta, álljunk elő újabb meg újabb követelésekkel, Tiszának nem szabad mukkanni, a közönség remeg, a parlament szavaz, a delegatió kaschamachenerek, a kis Pulszky kezet csókol, soha ennél kedvezőbb időket, hogy egy hadseregnek nevezett holt tömegbe rejtegetett milliók főlibe uj szükségletek czimén préseljenek nehány milliót. Eddig is préseltek az igaz, érzi elviselhetlenségét a tehernek a nép egészen a loroskodásig. Hja de háború van a küszöbön. Tiz év alatt elköltött ezer, mond ezer millióért nem volt elég tökéletes hadi lábra állítani és egészben fölszerelni a hadsereget. Folyvást hiányzik valami, és fogadni mernénk, ha most egész műszaki osztály hiányzik, háborúba menetelkor majd ki fog tűnni, mint III. Napoleon hadsereg- administrátiójánál, hogy csak papíron de nem a raktárban létezik az óriás költekezéseket fölemésztő felszerelés. S miért ne lenne igy, amikor semmiféle alkotmányos és polgári ellenőrzést nem tűr meg a katonai status. Egy idegen különálló test az, mely sajog, emészt és csupa kór. Igazán kiváncsiak vagyunk, meddig fog terjedni e fölszerelési mánia és mikor ér véget. Mert ha oly szorosan igénylik az Achatiusok a javítást, meglehet rövid időn át, — csak aztán ne a háborúban, — egészen hasznavehetetleneknek fognak bizonyulni. Az osztrák seregben divó adminisztratió és tanulatlanság mellett, bizony az megtörténhet könnyen. A kézi fegyverek körül már volt alkalmunk tapasztalni a járatlanságot: ott a Werndl és Wanzl-féle rendszer, melyek közül az utóbbit fogadták el, hogy rövid időn át mellőzzék amannak előnyére. Egyébiránt semmi kedvünk tagadni, hogy nehéz körülmények súlyos áldozatokat követelhetnek. Csakhogy a legnehezebb körülmények között is roppant gondot és nagy felelősséget hárít a vezetőkre annak megbírálása; nem kidobott pénz-e az uj felszerelés czimén követelt áldozat, s váljon egyátalán a fennálló intézmény képes-e beruházás gyanánt értékesíteni a reá fordított költséget ? Tessen lelkiismeretével bárki számot, s mondja meg őszintén, bízik-e a jelen hadsereg szervezetében. Mi nem hisszük, hogy akadna magyar ember, ki nem opportunitásból kidobált költekezésnek tartaná a mostani lélek és szellem nélkül való hadseregbe fordított kiadásokat. Két alapon fejlődhet ki egyedül a bizalom egy hadsereg iránt: az egyik, hogy a nemzet testéből való test, s a nemzet véréből való vér legyen; a másik, hogy egészséges és lelkes elemei biztosítékát nyújtsák a tanulékonyságnak és fejlődési készségnek, vagyis zálogát képezzék a haza megvédésével járó győzelemnek. Oly hadsereg azonban, minő a közösnek elkeresztelt osztrák, melynek nincs hazája, ósdiak, tanulatlanok elemei, és vereségek környékezik kétszinü zászlóját, bizony legtávolabbról sem kelthet léte és szervezete iránt a legkisebb bizalmat is. Megszavazza neki a mameluk szolgaság az áldozatokat, de korántsem bizalomból, csupán a kölcsönös érdekeken alapuló önzésből. Pedig ép a fontos, válságos viszonyok utalhatnák rá az országot, hogy vessen már egyszer komolyan számot áldozatainak nagyságával és az általa fentartott intézmény egész értékével. Nem delegationális komédiák, hanem erőteljes parlamenti actió által kellene már egyszer meggyőződést szerezni: mire szivattyúzzák szellemi és anyagi erőnk maradványait, mire fordították költekezéseinket, miben áll az eddig foganatba vett szervezés, valódi újítónézet jogosult, de ha azt tartjuk, hogy a jogtudomány azoknak is szól, kik polgárok, kik politikusok akarnak lenni, akkor arra is adunk valamit, hogy a tanítás szabad versenye kiterjedjen a jogra is, hogy a joghallgató fiatal ember oly helyeken is képezhesse magát, hol hagyományos a szabad eszmék, a szabadság cuitusa. És mi köze utóvégre az államnak ahhoz, ki hol tanult. Utasítsa vissza a vizsgákon azokat, akik nem tudnak, ha tudnak, teljesen közönyös, hol és miként tanultak. Általában eddig úgy tudtuk, hogy Magyarországon a protestánsok vallásszabadsági küzdelmei teljesen összeforrottak a nemzeti szabadságért folyt küzdelmekkel, s váljon oly szilárd lábra állíttatott -e nálunk a legújabb időben a szabadság ügye, hogy visszautasítandó volna, ha valahol a szabadság érdekében hang emelkedik.Hegyeit bár Zsedényié, többé szükség a conferentiára! Annyi tanácskozás és határozathozatal volt már, hogy épenséggel nem maradt hátra többé semmi más— mint cselekedni, vagy az adtókat egyszerűen félredobni. A conferentia csak bevégzett tényekkel számolhat, ha pedig azok előkészítése bizatik a conferentiára, attól lehet tartani, hogy a dolgok végtelenségbe húzódnak. Romániával a tárgyalások azért tartanak oly sok ideig, minthogy 800 tételnél több tárgyalandó le. Bécsből írják a „P. C“-nek, hogy a jövő hét közepén Bécsben össze fog ülni a vám- és kereskedelmi szerződést tárgyalandó értekezlet, hogy Németországgal kötendő vám- és kereskedelmi szerződés megkötésére kiküldendő megbízott számára az utasításokat megállapítsa. Ezen értekezleten mindkét kereskedelmi- és pénzügyi ministérium és a külügyminisztérium legfőbb képviselői lesznek képviselve. A „Novoje Vrenya“ hitelt érdemlő helyről azt hallja, hogy Ignatieff tábornok Livádiából még nem utazott el, és hogy ez ideig még szó sem volt róla, hogy előbbi állomását Konstantinápolyban foglalja el. Ugyanezen lap az „Agence générale russe“ és a „Golos“ ellenkező híreit alaptalanoknak mondja. A „St. Petersb. Wiedomosti“ már nem csinál titkot abból, hogy Csernajeff rendkívül nehéz helyzetben van. A tábornoknak nem csak az ellenséges fegyverek okoznak gondot, hanem az idegen diplomáczia ármánykodása is, mely Törökország érdekében erős nyomást gyakorol Szerbiára és Montenegróra. Csernajeff figyelemmel kiséri a diplomáczia tetteit, és határozottan a háború erélyes folytatása mellett van, miután azt hiszi, hogy a fegyverszünet megkötése esetében a szerb ügy teljes fiaszkót csinál. Most már bevégzett tény, hogy Csernajeff egy 8000 orosz önkénytesből álló tartalék sereggel bír, mely őt minden merész vállalatra képessé teszi. Lapunk egyik tisztelt barátjától a következő sorok közzétételére kérettünk fel: okt. 13. Zsedényi Ede nem egy megtámadásnak lett kitéve azért, mert az eperjesi jogakadémia bezáratása ellen az egyetemes evangélikus gyűlésen erélyesen felszólalt. Pedig nézetünk szerint tökéletesen igaza volt. Nem az a kérdés, helyes-e vagy nem helyes szűk eszközökkel jogakadémiát fentartani, hanem az a kérdés, szabad-e bezáratni a kultusminiszternek egy protestáns iskolát. Népiskolát igenis szabad, erre feljogosítja a népoktatási törvény, de fensőbb iskolát bezáratni még eddig törvény által nincs jogosítva. Azon törvények, melyek a protestánsoknak mindennemű iskolák felállítását s fentartását megengedik, az ország sarkalatos törvényei közé tartoznak ; ezen törvények, nevezetesen az 1790: 26. t. czikk szerint speczifice meg van engedve az is, hogy iskoláikban a tanárok számát maguk határozzák meg; nagyban és egészben mint a részletekben egyiránt flagráns sértést követett el a miniszter, midőn az eperjesi kollégium jogi akadémiáját bezáratta. Minden szabad már nálunk a minisztereknek? Tiszának szabad becsukatni országgyűlési képviselőt, Trefortnak szabad bezáratni protestáns tanintézetet és igy tovább. Helytelen egyébiránt azon nézet is, hogy felekezetiségnek semmi köze a jogtudományhoz , s azért protestáns jogiskolákra nincs semmi szükség. Igen, ha a jogakadémiákat nem nézzük egyébnek mint hivatalnok-idomitó intézeteknek, akkor ama A hármas szövetség. A „Pol. Corr.“-nek egy Berlinből vett levele a hármas szövetségről ezeket írja: „Minél inkább kezéig három császár szövetsége erős a pillanat, melyben a próbára lesz kitéve, annál erősebb lesz annak megállása azon oldalról, honnan mindig kételyek támasztattak a szövetség tartóssága és életképessége iránt. Valóban itt csodálkoznak azon kitartáson, mellyel magyar és osztrák lapok ismétlik a régi dalt a szövetség rombadöltéről, azon szövetségéről, mely négy éves fönállása óta Európának a békét biztosította és ezután is képes lesz (?) a három birodalom közös érdekeit az azok közt netán létező érdekellentétek fölébe emelni, — oly ellentétek fölébe, melyek azon mérvben lettek szelídítve, a mint a három uralkodó és vezérminisztereik határozott akarata most is fönáll, hogy az 1872-ben elért egyetértés és közeledés alapelveihez ragaszkodjanak. A három császár szövetsége nem a védelem vagy támadás bizonyos esetére köttetett, de midőn nemcsak elismerték, de méltényolták is az 1870. óta Európában beállott viszonyok egész jelentőségét, megegyeztek abban, hogy minden nagy kérdésben, melyek a világrészt mozgathatják, csak előzetes közös egyetértés után cselekedjenek és ezen békeszövetség fentartását elébe tegyék minden más érdeknek, melyek egyik vagy másik hatalom között netán fenállnak, vagy támadhatnak. Nagy fontosságú pillanat volt az, mikor Perencz József császár Andrássy gróf kíséretében az itteni orosz palotában látogatást tett s mikor azt Sándor czár a berlini királyi palotában viszonozta. Az orosz politika alapja Ausztria irányában azóta változatlan volt. És Sándor czár méltán hivatkozhatott ez év májusában ama három hadi érdemrendre, mint politikájának symbolumára, melyeket Ausztria Magyarország első miniszterének tiszteletére föltüzött. Hatalmas birodalmak között a szövetség, melyek érdekei, vagy jobban mondva politikája éveken át collisióban volt, csak compromissum alapján létesülhet. Nem volt szüksége szerződésszerű formában ünnepélyesen kijelenteni, hogy a közeledés Oroszország és Ausztria között csak a keleti kérdésben közösen czélbavett megoldás alapján létesülhet és tekintetbevétele és méltánylásával mindkét fél valódi barátsági szövetség mellett nem collidáló érdekeinek. A haladó kultúra lényegesen megváltoztatta az államok czéljait és életszükségleteit. Az európai vasútrendszer távoli vendégeket hozott közelebb egymáshoz és mióta Ausztriának Noviban egy kiindulási pontja van jövendő vasúti tetésekre a délkeleti tengerek felé, érdekei összeköta Haems félszigeten előbb vagy utóbb, de elkerülhetlenül bekövetkező állami újjáalakulásokkal szemben egészen mások voltak pl. Metternich korában. De az európai Törökország területei állami újjáalakulásának esete még nem következett be. Ha ma Törökország összeomlik és Ausztria azon kényszerű helyzetbe jön, hogy kelet felé terjessze határait, nagy áldozatokkal járó feladatokat kell, hogy magára vállaljon, hogy a ma népségekbe új állami eszmét plántáljon és azt ápolja, hogy azokat a politikai és gazdasági új élet első stádiumain keresztül vezesse. Ily feladatot joggal ellenez minden osztrák államférfi, mert erre a monarchiának belül még igen sok nehézséget kell leküzdeni. De Ausztriának mégis számolni kell az eshetőséggel, hogy egy napon a missió elutasíthatlanul állhat elébe, hogy ne mondjuk, fog elébe állni, miszerint állami czéljait a cultura és czivilisatió érdekeivel egyesítse (!) és a birodalom mai délkeleti határinál a századok romjaiba uj életet öntsön. A czivilizatió érdekei a török reformkérdéssel szemben összeesnek Ausztria-Magyország érdekével. Amily kevéssé mozditná elő ezen érdeket a kis önálló államok egész sora, melyek egyenkint vagy összességükben a meg nem elégedés politikáját űznék, és oly nagy érdeke van úgy a monarchiának, mint a czivilisatiónak és Európa békéjének abban, hogy a porta keresztény tartományaiban Törökország integritását nem érintő közigazgatási autonómia létesittessék. Ily intézmények áldásos hatása alatt ama népességek új életre fognak ébredni és előkészülnek ama állami és alkotmányformákra, melyek képesekké teszik arra, hogy majdan részt vegyenek egy fejlett politikai és culturális életben. Egy ily autonómia előmozdítása: ez idő szerint Ausztria-Magyarország életérdekét képezi. Oroszország messzebb menő irányba törekvő erői azon irányban fognak befolyást és súlyt veszíteni, amint Ausztria* Magyarország teljes eréllyel törekszik a czélra. Németország, mely a keleti kérdésben Ausztria és Oroszország mögött csak másodsorban következik, őszintén fog csatlakozni mindig oly politikához, melyet két szövetségese közösen folytat. A két hatalom minden közös elhatározása ép úgy számíthat Németország támogatására, mint amely bizonyos a felől, hogy az elhatározott kivitele nem fog lehetetlenné tétetni semmi ellenkező erő által. (Hát a deczemberi jegyzék, meg a berlini memorandum ! ?) Németország érdekei és kötelességei keleten oly természetűek, hogy népünk nem látná örömest, ha egy katonánk vagy matrózunk életének koczkáztatása, sem ha csak pl. a lobogó méltósága tekintetbe nem jönne. De eredménytelen javaslatok és tekintetbe nem vett intések politikájának vége kell hogy szakadjon Törökországgal szemben egyszer mindenkorra. Mérsékelt és világosan meghatározott követelés, a visszautasítás esetén feltétlen él biztosított keresztülvitel a saját erő segélyével ! Erre már nincs a fönnebbihez hasonló formába öntve közzé fogom tenni. *) Kérem tehát Bakay barátomat, függessze fel mindaddig befejező czikkének közlését. Herman Ottó: A kendertermelés érdekében. Az áztatás. A köztem és Bakay barátom közt folyt nyílt levelezés — azt hiszem — megteremtette az alapot, amelyen pozitív javaslatokat tehetünk. Kitűnt, hogy az áztatás reformja minden kétségen kívül a legelső feladat. E feladat gyakorlati megoldása bizonyos, elengedhetetlen feltételekhez van kötve, amelyek a teendő kísérletek és tanulmányozások irányára és természetére nézve mérvadók. Hogy tehát az olyan fontos kenderáztatás lényegét és alapföltételeit fölismerhessük, s positív alapot teremtve, biztos útmutatást adhassunk, mulhatlanul szükséges: 1- szer. Hogy a mostan divó eljárást minden mozzanatában kövessük; 2- szor. E mozzanatokat lényegek szerint természeti törvényekre vezessük vissza; 3- szor. E törvények alapján állapítsuk meg a valóban okszerű eljárás módozatait. Csak így kerülhetjük ki a mostan divó eljárás hátrányait s hozhatjuk be azokat a módozatokat, amelyek előnyösek. A megoldandó kérdések következőleg csoportosulnak : 1- szer. Az áztató víznek egyenletes hőfokától függvén az, hogy az áztatandó kendermennyiség egyszerre elkészüljön, kérdés: a) milyen hőmérsék a legjobb? b) a különböző hőmérsék milyen befolyást gyakorol az áztatás haladására? c) adott hőmérsék mellett mennyi idő alatt éretik el a kellő áztatási eredmény ? 2- szor. Miként alakul a hőmérsék viszonya folyó, lézengő és absolute álló vizekben? a) adott hőmérsék mellett mi az eredmény folyó — lézengő, — álló vízben az áztási processus lefolyásának idejére és a kender minőségére nézve? 3- szor. Miként alakul az áztatás másnemű anyagból készült áztatókban ? a) földbeásott gödrökben ? b) kideszkázott gödrökben ? c) vízhatlan mésszel kiépített gödrökben ? 4- szer. Adott gödörben, adott hőmérsék mellett miként hat a folyó, — lézengő, — álló víz ? 5- ször. A most divó eljárás mellett mi a jó kender, az elázott kender, a parázs kender ? a) e három minőség milyen okokra vezethető vissza? 5-ször. Mi a racionális szárítás? a) a földre kiterített, tehát a földdel érintkezésben száradó kender, jól áztatva, milyen végeredményt ad? b) a rudakra kiterített, tehát a földdel nem érintkező, jól áztatott kender milyen eredményt ad?. Ezek mérvadók, hogyha tisztán saját körünkre szorítkozunk s előre látható, hogy az e puhatolásokból folyó szabályok okvetetlenül üdvös eredményhez fognának vezetni. De ez még nem elég, mert tény, hogy az olasz eljárási mód oly kendert ad, amely egyetlen a maga nemében úgy minőség mint értékre, tehát keresettségre nézve, — és lehet, hogy e módnak vannak oly mozzanatai is, amelyeket az imént megállapított kérdések sorozata sem fejthet meg, amelyekre reá nem találhatunk. Ez az olasz mód tanulmányozását múlhatatlanul szükségessé teszi, már azért is, mert könnyen meglehet, hogy ott úgyszólván egy pillantással kikaphatjuk azt, amit itt hosszas puhatolás is alig süthet ki. Az olasz mód sikeres tanulmányozása, mi szintén a kormánytól függne, szerintem a következő feltételekhez van kötve: 1. Milyen a nyers olasz kender minősége termetre és rostra nézve, a magyar kenderhez viszonyítva ? 2. E minőségre nézve mi a mérvadó ? a) az éghajlat, b) a talaj, c) a trágyázás, d) a föld megmivelése, e) a vetési mód, f) a megérés foka, g) a válogatva-nyüvés tekintetéből ? 3. Mik tehát azok, amiket a termelésre és a kezelésre nézve az olaszoktól átvehetünk és sikeresen alkalmazhatunk, saját viszonyaink között? Én azt hiszem, hogyha a magyar kormány ily irányban téteti a puhatolást, csakhamar hozzáfoghatunk a gyökeres, és következményeiben áldásos reformhoz. A kísérleti térre és anyagra nézve nem forog fen semmi nehézség, mert bizonyosan tudom, hogy Türr tábornok a csatorna hosszában, Apatin a Dunánál és bármely község a Mosztonga mellett, kész-örömest segédkezet fog nyújtani. A törésre nézve még némely tanulmánynyal foglalkozom, s mihelyt bevégeztem, ezt is A dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése. Az ülésen gróf Lónyay Menyhért és Török Pál szuperintendens elnökölt. A jegyzőkönyv hitelesítése után a gyűlés a folyó ügyek tárgyalásához kezdett s szőnyegre került a pénztárnok választása, mely azonban Eürdős elhalasztó indítványa folytán a jövő közgyűléshez utasittatott. Erre az egyes kiküldött bizottságok terjesztették elő munkálataikat. A felekezet egyes tanodáiban s a különböző osztályokban használandó vallási kézikönyvek készítésére kiküldött bizottság azt terjeszti elő, hogy e tankönyvek iránt részint egyes tanárokat felszólított, részint többen önkénytesen jelentkeztek. A bizottság a gyűlésnek több tanárt ajánl s részletesen kifejti a beosztási tervezeteket, kár egyúttal a tanároknak netáni munkálataikért díjat megállapítani. — E javaslat a gyűlés által változatlanul elfogadtatott. A templom és halott-énekes könyv hangjegyeinek kijavítására kiküldött bizottmány munkálatainak előterjesztése következett ezután, melyet a múlt gyűlés megbízása folytán Szilády Áron, Baksay Sándor, Gyulai Pál, Kovács Albert és Bartalus István bizottsági tagok közreműködésével Szász Károly készített. Ezen dolgozat mindenekelőtt kiemeli, hogy az énekek gyökeres reformját nem tartotta a bizottmány feladatának, oly körülmények között, midőn az százezrek elfogadott s „vérbe ment“ tulajdonát képezi, és a változtatás szüksége nem is a dallamokban, hanem az ütemezésben forog fenn, miután a magyar dallamnak természetében van a ritmmus, ami fel sem lelhető ezen ódon szervezetű énekekben. Azonkívül az énekek ős zamatos magyarságú hangzatát emeli ki a szövegváltoztatásra nézve, melyet minden körülmény között conserválni óhajt. Felemlíti továbbá azt is, hogy az anyagkészletből a feleslegest kihagyatni kívánja, de azt egyrészt más nemzetek kitűnőbb val, másrészt hazai íróink jobb termékeivel darabjaipótolni tartja szükségesnek. A zsoltárokat minden körülmény közt megtartatni kívánja, de a „dicséreteket“ a feledéstől megóvni nem szándéka. Indítványozza végül, hogy a zenei szöveg megállapításával Bartalus István bizassák meg, a nyelvi résszel pedig Dömötör János, Gyulai Pál, és Kovács Albert. Lónyai elfogadásra ajánlja Szász Károly művét, mire a gyűlés azon hozzátétellel járul az indítványhoz, hogy szerzőjének köszönetét szavaz s a munkálatot kinyomatni rendeli, minden egyházközséghez való megküldés végett. Ezután kimondatott az is, hogy a dunamelléki ref. egyházkerület hivatalosan csatlakozik a Gusztáv Adolf egyesülethez, minthogy ez egyesület sok magyar községet részesít segélyben már hosszabb idő óta. Ugyancsak kimondatott a csatlakozás az összes presbyteri egyház által jövő évben Edinburghban tartandó világzsinathoz, melyre az angolok személyesen kérték fel a superintendentiát. E tekintetben a kerületek egyetértve fognak küldeni képviselő férfiakat. Az ismert örökösödési ügyben gróf Lónyay, Tisza Lajos és Szilágyi Dezső küldettek ki a kerület képviseletére. Ezután az egyes egyházmegyéknek a kebelbeli lelkészek özvegyei és árváinak segélyezésére alakítandó gyámegyletére nézve az egyes egyházi határozatok terjesztettek elő. Felolvastatott aztán a házipénztári jelentés és a költségvetés. A bresbyteriumi választás és az anyakönyvek kérdése elhalasztatott. Aztán még több, az egyházat érdeklő csekélyebb fontosságú ügy intéztetett el, s azzal az ülés véget ért. A háború. A diplomatiai légkörben valóságos áprilisi időjárás uralkodik. Békés és háborús szelek, majd teljes szélcsend minden órában váltakoznak. Míg a tegnapi hírek többségéből azt lehetett következtetni, hogy a porta hathavi fegyverszüneti ajánlatát nemcsak Szerbia vetette el, még mielőtt kikérték volna véleményét, hanem maguk a hatalmak is elvetendőnek tartották; mig tegnapi hírek aggodalmas képpel figyelmeztettek azon világháborizó eshetőségekre, melyek a livádiai tanácskozásokból s az olasz orosz titkos szövetségből származhatnak. A mai hírek összevetéséből az tűnik ki, hogy a porta a fegyverszünet föltételeit még nem is közölte a hatalmakkal s hogy a többi baljóslatú jelek nem egyebek részint túlságos aggodalom szülte káprázatoknál, részint részakaratú koholmányoknál, s amennyiben a következmények által mégis igazoltatnának, legalább is elhamarkodottaknak mondhatók. Ma minden oldalról úgy értesülünk, hogy a porta ajánlatát a hatalmak többsége, jelesen Anglia és monarchiánk, kedvezően fogadta. A föltételek, melyek alatt a porta a fegyverszünetet engedni hajlandó, a következők: Megakadályozandó, hogy a jelenleg a török sereg kezében levő hadállásokat a szerbek újra megszállják ; mindennemű fegyver és lőszer beszállítása a két fejedelemségbe megtiltassék; az idegen önkénytesek beözönlésének hatékony gát emeltessék, s mindkét fejedelemségnek megtiltassék, hogy a szomszédos fellázadt tartományoknak akár minő segélyt nyújtsanak. — E föltételeket a porta egy emlékiratban holnap, vagy holnapután, sőt — ha az emlékirat szerkesztése több időt venne igénybe — talán csak később fogja a hatalmak képviselőinek átnyújtani, s kijelentendi egyszersmind, hogy e föltételekhez nem ragaszkodik hajlíthatlanul, hanem inkább óhajtásai gyanánt kívánja azokat tekintetni, s valamint a múltkor közölt .) Ekkor adom majd az apatini próbák számadatait is.