Egyetértés, 1877. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1877-01-02 / 1. szám
pfiF~ Lapunk pontos szétküldhetése végett figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy előfizetési megrendeléseiket mielőbb megtegyék. Csak idejében érkezett megrendelések teszik lehetővé a lap rendes és gyors expediálását Új előfizetőinket kérjük megrendelésüknél tisztán, olvashatólag kiírni a nevet, lakhelyet és utolsó postát. Régi előfizetőink leghelyesebben cselekszenek, ha eddigi czim-szalagjukat a posta utalvány szélére ragasztva küldik be. Előfizetési feltételek. az „ EGYETÉRTÉS" 1877-ik évi folyamára. Egész évre ...........................20 frt. — kr. Fél évre................................10 frt. — kr. Negyed évre ...... 5 frt. — kr. Egy hóra................................1 frt. 80 kr. Üsttig. Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az ,,Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. A „Egyetértés" kiadóhivatala. A boldog újév. A politikus tisztelgők nyelvén is folyt ma a mézes szó. Kívántak egymásnak sokanRencsét a szerencsétlenség politikájához, és megboldoguj évezték, ki pártoskodásuk kegyéből oly szomorú uj évet szerzett nemzetének. Lehet-e maróbb gúny e politikai kántálásnál. A sivatag kavargó homokfelhői közt föllelhető a mozdulatlan sphynx. De micsoda válfaja az a megbeszéltetett sphynxnek, kinek alakja az udvarias ömlengések porhintő felhői közül az évről évre változó politikai szörny képét tárja a beszélőt szaván fogó emberek előtt. Nem fél Tisza Kálmán, hogy egymás mellé állítják új évi beszédeinek ama sorozatát, melyeket éveken át a saját boldogítására mondott. Még füleinkben cseng a tavalyi ünnepélyes szó az erélyről és határozottságról, kár, hogy ez évi időköz szánalomgerjesztő tényei oly kérlelhetlenül meghazudtolták. A múltak sylveszteri árnyai gyanánt vonulnak el emlékezetünk előtt a régibb beszédek, megállapodunk az elv emberének szilárd szavainál, átfutunk az ingadozó pártvezér tárczát kapkodó kétértelműségeinél, megragadja figyelmünket a jellemét tapodó férfi készílüsége, előttünk áll a Sehnyevvel szövetkezni akaró, Lányaival békülgető, zászlaját porba tipró politikus, ki végre boldog, mert megtagadta önmagát. Boldog-e hát? Vagy talán nagyon is rászorul a jó kívánságra. Hacsak kellett neki, hogy hízelgők, szolgák, piamlaszok és mamelukok kara járuljon Shrue elé felköszönteni a nemzetről lesiró ínség nevében, és üdvözölni az országos kárhozat levében, úgy Tisza Kálmán ma kapta meg Gorove beszédfonalóczában a boldog ember ingét. De ha boldogsága nem bír gyönyörködni a festett lelkiismereten, hanem alapot keres a szív jogos és igaz elégültségéhez, akkor fusson el a tisztelgéstől, ijedjen meg a boldog újévtől, mert Magyarországon mindenki rúsz évet kapott, pedig csak Tisza Kálmán az egyetlen ki megérdemelte, hiszen az ő műve. Nagy általánosságban mozognak újévi beszédének jelentékenyebb pontjai. Ő a folyvást változó, mindig régi a nagy üregű semmitmondások terén. Ez már nem előnye és nem hátránya. Mert mondana bár megragadó igazságokat, tenne nagy fontosságú nyilatkozatokat, ki hisz ott a szóban, hol az eszmék és elvek szappanlevet képeznek, egy szalmaszállal felfújva gyönyörű buborék lesz belőlük, hogy az első szellővel a végtelen légűrbe szálljanak szétpattanni , ki hisz ott a beszédben, hol nem lehet fontra tenni értékét, pehely az, mit vadul tánczoltat a felsőbb légáramlat, és soha sem biztos senki minő ponton ragad meg. A kiegyezés kérdése az, miben nyilatkozatot vártak párthívei minden felől. És Tisza megérinti újévi beszédében e pontot, de hogyan ? „Én nem zárkózhatom el azon remény elől, — mondja e kérdésre vonatkozólag, — hogy épen mivel a mai idő eseményei olyannyira fölismerhetővé teszik mindenki előtt, hogy az osztrák-magyar monarchia két állama mindegyikének érdekében van a jó egyetértés: fog egy vagy más alakban oly megoldás találtatni, mely megfelel hazánk jogainak és érdekeinek anélkül, hogy legalább hosszabb időre elidegenítené egymástól a monarchia két állama népeinek érzelmeit.“ Tehát még lesz egy vagy más alakban a megoldás, amin soha nem kételkedtünk, de a mód találása aggasztott mindig és e beszéd után aggaszt jobban az eddiginél. Hol van a mód találgatások között a határ, melyen túlmenni hazánk érdekében nem szabad lett volna ? Miért találgatnak új megoldási módokat, holott csak nem régen erősen verte mellét a házban a májusi megállapodások mellett? Nem félt a miniszterelnök úr kiejteni az engedékenység ez uj jelszavát? Vagy ha nem félt, ugyancsak kár volt hazánk felvirágoztatására kérni az istent, mely ha nem hamis, két mértékkel nem mér, csak két kézzel verni szokott. Soha se nyújtsa ki áldásra kezét, kit verésre kárhoztatott önbűneinek sokasága; soha se imádkozzék istenéhez, ki lekáromolja igazságait. A nemzet nem érdemelte Tisza Kálmántól, hogy így köszöntse rá az uj évet. Volnánk vadak, kik üvegkalárisért és selejtes csecsebecséért marokkal szórják az aranyat, máris meg kellene sokalnunk e vakul és nyomorultul könnyelmű politikát; de mi a culturnép híréért versengő nemzetközgazdaságunk mindennapi kenyerét dobjuk az egyezkedés feneketlen gyomrába üveggyöngy alkotmányért és ez már nem könnyelműség ez már nagy gonoszság, vagy őrültség. A jellemében bohóczfogásokat öltő, s a komoly politikai tényező állásából a nevetség bábjának készülő Tisza Kálmántól is erélyesebb, férfiasabb, határozottabb nyilatkozatot vártunk Bécs felé, mind a külügyi, mind a kiegyezési kérdésben. A válságokkal terhes események hatalma, az osztrák részről eredő megadózási düh, a függőben levő ügyek fontossága mind megkövetelték volna a méltóság’és erő oly hangját, mely nem az alkuszra, hanem az államférfiura mutat, nem nagyképüsködik, hanem imponál. Hanem hát Tisza Kálmán nem birja többé az erkölcsi erőt e hanghoz. Beletörődött ama kintornasz’Crüen egyhangú mondókához, melyeket szédülékeny fejű miniszterek előirt korák szerint tricstracsolnak el. A nemzeti öntudat és országos érdek nem hatolnak fel lelke titkos zárjáig, mert ha elhatolnának, annyi megaláztatás után, már csak a porban csúszó féreg önvédelmi készségével is, meg kellett volna értetni mindenfelé, hogy az alku ideje lejárt és becsülttel többé „egy vagy más“ mód feltalálására indulni igazi államférfin soha sem lesz hajlandó. ^ Hja de mit törődik nemzete uj évével Tisza Kálmán. A hatalom élvezete a legfőbb jó, mely a bőség szarujából hiú lelkiismereére árad, s nem gondolja meg, hogy ez ama csurgó, mely hazájára a rosznak tömegét árasztja. Csakhogy „Babylonnak“ fia, le fogsz te is egyszer romboltatni. S boldog'esz, a ki visszafizeti neked a rajtunk elkövetett roszat!“ Verhovay Gyula. A bécsi minisztertanács dolgait mind erősebben szellőztetik. Az egyik félhivatalos kétségbevonja jelentőségét, a másik ellenben kiemeli fontosságát, de míg rettenetesen titokzatos arczot vág a tanácskozásokhoz és megállapodásokhoz, ugyanakkor mégis szolgál egy kis újsággal olvasóinak. Összehasonlítva és megrostálva mindazon híreket, melyek e minisztertanácsról napvilágot láttak , bizonyosnak vehető, hogy a keleti kérdéssel szemben foglalandó állás került beható megbékélés alá. Nemcsak abban állapodtak meg, a dolgok mily fordulata ölt monarchiánkra oly fenyegető jelleget, midőn a mozgósítást el kell rendelni, hanem egyúttal szóba jött a hadviseléshez múlhatatlanul szükséges eszköznek a pénznek előállítási módozata is. Mindkettőre nézve lapunk éjeli rovata kimerítő tudósítást hozott, s ma csak ismételhetjük, hogy Szerbia megszállása kombinatióba vétetett, mihelyest oly alakulást vennének Oroszország tervei, hogy Szerbia elfoglalásával határaink közvetlenül fenyegetve lennének. Ami a pénz beszerzését illeti, a mozgósítás első költségeinek fedezésére , a közös aktívák és katonai helyettesítési alapot tűzték a pénzügyérek oly forrás gyanánt, mely kéznél állva, azonnal felhasználható. * Bizonyos továbbá az is, hogy a folyó kiegyezési kérdéseket is bevonták a tanácskozás keretébe, ha mindjárt nem is érdemleges alakban. E kérdések ugyanis már alig szenvedhetnek hosszas halasztást, el kell azokat intézni rövid idő alatt. Elintézésük azonban mindaddig nem lehetséges, míg a megfeneklett egyezkedés iránt történő új alkudozásokra kiindulási pontot nem találnak. Minden arra mutat, hogy e kiindulási pontot nem is fogják fölfedezni és végre is a provisorium lesz az, amint mi kezdet óta írtuk, amiben megállapodni fognak. A provisorium eszméje mind inkább tért foglal, és a magyar kormánykörök korán sem idegenkednek többé elfogadásától. A portal válaszul a conferentia által elébe terjesztett javaslatokra — ellenjavaslatokat fog a konferencia elé terjeszteni, mint a B. C. értesül. Hány pontból állnak azok, s hogy legalább lényegükben mit tartalmaznak, arról az említett forrás mit sem szól, csak annyit mond, hogy ezek részben el fognának fogadtatni. Belgrádon a miniszterválsági tragikomédia véget érvén, a Bécsből lehívott Zukics, Szerbia képviselője ismét visszatér állomási helyére. Mint Belgrádból távírják, Milán fejedelem a czárhoz azon kérelemmel fordult, hogy gondoskodjék a szerb hadsereg ellátásáról, különben kénytelen lesz a csapatokat hazabocsátani. A konferencia negyedik ülése deczember 30-án tartatott, mely azonban minden nevezetesebb mozzanat nélkül folyt le, minthogy Törökország az ellen-indítványok előterjesztését későbbre halasztotta. Ez ülésen a résztvevők Törökországot meggyőzni igyekeztek afelől, hogy a konferencia javaslatai nincsenek ellentétben Törökország érdekeivel. E tételt Chauderdy állította föl, s miután Ignatieff is hasonló értelemben nyilatkozott, a többi meghatalmazott csatlakozott a tett nyilatkozatokhoz. Ma ismét ülés volt tartandó, s valószínű, hogy török részről ma terjesztettek elő az ellenjavaslatok. A távirat, mely e tudósítást hozta, végül megjegyzi, miszerint a békés megoldás lehetősége még mindig fönnáll. Egy, decz. 29-én elkésve érkezett távirat szerint az „Agence Havas“ jelenti, hogy Ignatieff a conferentia befejezése után nem marad konstantinápolyi nagykövet, bármilyen legyen is a conferentia eredménye. E hit azonban aligha több valóságot tartalmaz, mint az illető forrásnak legutóbbi sensationalis és már megczáfolt hírei. Ignatieff egy oly egyén, kit Oroszország a maga érdekei szempontjából jobbal nem helyettesíthet. Az orosz nagykövetség alíkészülődései pedig,’melyeket az „Ag. Hav.“ e föltevésből inkább mint biztos tudomásból kimagyarázhatónak vél, bizonyára egyéb okból származhattak, olyanból t. i. mely ugyan a nagykövet elutazását szükségessé tette volna, de mely a körülmények legutóbbi változásával megszűnt. A fegyverszünet meghosszabítása bevégzett ténynek látszik. Ez is a eonferentia azon határozatai közé tartozik ugyan, melyek elfogadás végett a porta elé terjesztettek s melyek közül ez a legtöbbet — a hir nem mondta, melyeket — visszautasítani szándékozott. Azt sem jelentette egyetlen tudósítás sem, hogy a pofa elfogadta volna a fegyverszünet meghosszabitását; de minthogy átalában s mindenütt bevégzett dologként emlegetik ezt; nem tehetünk egyebet, mint hinni, hogy a fegyverszünet csakugyan meghosszabittatott márczius 1-jéig. A porta, mely többször példás, vagy tán inkább példátlan bizonyítékát adta békés hajlamainak, csak következetes volt, midőn a fegyverszünet meghosszabításába beleegyezett, s lehet hogy czéljainak ez után való eléréséről biztosíttatott. A török alkotmány kihirdetése a keleti kérdés gyors megoldásához roppant lökést adott, mely egyszersmind az orosz politika Törökország felé vicsorgó agyarait is kiütötte. Az orosz dölyf nagyra felfújt hólyagja megpukkant s összeesett. Oroszország látván, hogy Törökországgal szemben a conferentián egyedül maradt, szépen megretirált. Midőn ajánlotta, hogy más hatalom D,unj,v l>.... U.~,páriát, ez nem volt egyéb, mint ujjának egyengetése a visszavonulásra , s hogy most a konferentia még üléseket tart, nem egyéb, mint az orosz visszavonulás födezése Európa közvéleménye ellen. Szinte ilyes valami lehet az is, hogy Nikitin és Dochturoff tábornokokat az orosz kormány Szerbiába küldte a szerb hadak fölött a parancsnokságot átvenni, valamint maga a fegyverszünet meghosszabbítása is. A tény, hogy Oroszország lemondott Bulgária megszállásának, mint garantiának szükségességéről, megszüntette a „Casus beli“-t egyelőre az orosz-török viszonyok között, s Nikolájevics nagyherczeg egész nyugalommal főzhet haditervek helyett herbateát. A kuli ez, mely az orosz politikát annyi lárma, fenyeodzés , gyürkődzés és fegyver.Etetése után e, annyival nagyobb s ránézve boszantóbb lehet, gy egészen mást eredményezett, mint előidézni a kart, t. i. délszláv birodalom helyet egy alkotmányos török birodalmad. Ezzel azonban még nem telt meg az orosz politika keserű pohara. A humanitás, melyet a czár a trón magaslatáról a keleti kérdés zűrzavarába be-bekiáltott, fölkeltette a lengyel kérdés alvó oroszlánét, s a fölkelés fegyvere, melyet Törökország ellen köszörült, most ellene fordul. Közraktáraink és az áruhitel. —dr—: Azon szabályzat, melyet a fővárosi középitési bizottmány által a köztárak szervezete valamint igazgatási és kezelési szabályai tárgyában javaslattételre kiküldött albizottság megállapított, és közzétett, egy napra ismét felszínre hozta a közraktárak ügyét. Ez ügy nagy fontossággal bír nem csupán a kereskedés, hanem főleg a mezőgazdasági és ipari termelés szempontjából is; mindazonáltal a mai várakozás teljes napokban alig hihető, hogy a közvélemény figyelmét lebilincselni képes lenne. úgy tetszik nekünk, hogy mialatt a levegő úgyszólván tele van a felállítandó (vagy legalább felállítani óhajtott) magyar jegybankra vonatkozó tervezgetésekkel, és különféle combinatiókkal, hogy miképen lehessen a bankkérdést úgy megoldani, hogy Magyarországnak hitelre és fizetési eszközre éhező kecskéje is jóllakjék, és az osztrák bankmonopólium káposztája is megmaradjon , azalatt az ország nemzetgazdasági organismusa ösztönszerű folytonossággal dolgozik azon további szervezetek létrehozatalán, melyek a nemzeti bankkal együttesen képezendik az ország hiteligényeinek kielégítésére szolgáló rendszert. A tervezett közraktárak ezen hitelrendszerben egy eddig nálunk még teljesen ismeretlen, de másutt már régóta nagy előnnyel alkalmazott tényezőt vannak hivatva beültetni: az áruhitelt. Ha Magyarország a pénz- és hitelügye, önálló bank felállítása által önálló, önerejére utalt, de egyszersmind önerejéből fejlődő és fajtántúli versenytársaiktól független létet nyer, hitelünk ezen új eleme nagy előnyére válhatik mind a termelőknek mind a kereskedőknek: ha ellenben a jelenlegi status quo lényegében fenmarad, s hiteligényeinkkel az osztrák nemzeti bankra s annak hazánk iránti hagyományos jóindulatára leszünk utalva, akkor a hitel ezen uj tényezője is elsorvadásra marad kárhoztatva , s azon szép remények, melyeket a közraktárokhoz s az azáltal kiadandó varransokhoz kötünk, a múlandóság azon útját fogják követni, melyen már annyi más reményünket eltűnni láttuk. Lesz egy eszközzel több, melylyel az uzsora mindenüvé férő keze a termelés és kereskedés gyökeréig hathat, de a hiteligények kielégítve nem lesznek, s a párthiányból eredő bajok orvosolva nem lesznek. Előttünk fekszik a fővárosi közraktár általános szabályzata, mely az intézet és közönség közötti jogi és egyéb viszonyokat tárgyazza, valamint a raktározandó tárgyak után fizetendő díjak jegyzékének tervezete. Mindkettő nagyjában megfelel a kívánalmaknak. Ami a díjjegyzéket illeti, az némi csekély változással, melyeket kereskedelmünk minősége kíván, teljesen azonos a bécsi községi raktár díjjegyzékével. szabályzat is nagyjában a bécsi raktár ügyi rendjének mintájára készült, figyelembe véve némileg eltérő kereskedelmi viszonyainkat, és főleg kereskedelmi törvényünknek az áruhitelre vonatkozó szabályait. De az említett munkálatok még nem teljesek, miután a díjjegyzékben még a kezelési,a biztosítási stb. díjak jegyzékének kell jár mini, a szabályzathoz pedig az igazgatásra és ügykezelésre vonatkozó határozmányoknak. Mindazonáltal a közlött munkálatok már elégségesek arra, hogy azokból a kérdéses intézmény czéljaira, irányára és hatására vonatkozólag tiszta képet alkothassunk magunknak. A szabályzat értelmében a közraktárak fő czélja, a különféle kereskedelmi áruk raktározása és az azzal járó kezelés stb. Rendszerint csupán a díjjegyzékben foglalt áruk fogadtatnak raktározás végett, de miután a jegyzék a fontosabb kereskedelmi czikkeket nagyobbrészt magába foglalják, miután a fel nem vett áruk — amennyiben nem tuzoljozó sigoook, robbanók, vagy könnyen romlandók. — engedély mellett szintén felvehetők: kereskedelmunv minden fontosabb ága részt fog vehetni a közraktár előnyeiben. Nagy súly van fektetve a szabályzatban a warransok intézményének behozatalára, amennyiben igen részletes intézkedések foglaltatnak a szabályzatban. Minden határozott áruról jegy állíttatik ki, mely két összetartozó részből t. i. árujegyből (codule) és zálogjegyből (warrans) áll. Ezen jegyeknek különösen a warrantnak átruházása által a határozott áru értéke azonnal folyóvá tehető. A warrans ugyanis oly szerepet játszik, mint az üzleti váltó, azzal a különbséggel, hogy a váltó az illető kiállító és elfogadó általános személyi hitelét teszi folyóvá, az áruzálogjegy ellenben az illető áruban rejlő reális értéket folyósítja. Eszerint az utóbbi annyiban előnyösebb, amennyiben csak reális értéken alapulhat, holott a váltónál soha sem lehet teljes biztonsággal felismerni, váljon az valódi üzleten alapul-e, vagy csupán készített váltó. Eszerint a warránsok alapján — ha arra való pénzintézetek vannak — leszámítolás útján épúgy lehet hitelforgalmat eszközölni, mint az üzleti váltók alapján. Kézzelfogható, hogy az rendkívüli előny lenne főleg a termelőkre nézve, kik eddig meglevő áruik alapján sem voltak képesek pénzhez jutni, ha csak valamely kereskedő nem adott nekik — jó nagy kamat mellett — előleget, vagy — ami még roszabb, — ha termésüket azonnal el nem adták, lehet. A warrans-üzlet tehát nagyon előnyös de csak azon esetben, ha pénzintézeteink indíttatva fogják magukat érezni, hogy a warráns alapján épúgy nyújtsanak hitelt, mint az váltók vagy értékpapírok alapján. Ez azonban — mint kiki tudja — nem maguktól az intézetektől függ, hanem attól, vajjon van-e oly központi intézet, mely az ily üzletek folytatására a szükséges eszközöket megragadja. Itt tehát ismét a jegybank kérdésével állunk szemközt. Az önálló magyar jegybank mindenesetre módot találna arra, hogy bőségesen támogassa a hazai, különösen fővárosi pénzintézetek ily üzletek kivitelében; hogy azonban az osztrák nemzeti bank, vagy annak bármily alakú fiókja a budapesti kereskedelmet ez irányban szívesen támogatná-e az legalább is kétséges. — Ha tehát a helyzet úgy marad amint van, a warránsüzlet körülbelül írott malaszt maradna, s a közraktár nagy reményű intézménye összezsugorodnék egyszerű lakhellyé, mely a kereskedést technikailag talán megkönnyítené, de korántsem gyakorolna oly nagy horderejű hatást a hitelügy organisatiója terén, ami nőre hivatva van. Az új évi üdvözlések. A kormánypárt ez idén is hűségesen követte a szokást, hogy részint a Kormányt, részint a párt kiváló tagjait üdvözöljék az újév alkalmából. Ez idén már előlegesen és különös súlyt igyekeztek helyezni a kölcsönös üdvözlésekre, mert fontos politikai nyilatkozatokat vártak a függő nagy kérdésekre a kormányés nőktől. Hogy mit nyújtott Tisza Kálmán és a többség kiváló egyéniségei, azt megolvashatja a közönség a következőkből: * A kormánypárt Tiszánál. Az országgyűlési többség Budapesten jelenlevő és nem akadályozott tagjai Görnve István korelnök vezérlete alatt legelőbb Tiszához mentek, aki Széll, Perczel, Trefort és Szende környezetében várta az üdvözlőket. Itt aztán Gorove István a párt nevében következőleg tolmácsolta érzelmeit: Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Bármily nehezek legyenek a gondok, melyek lelkeinken ülnek, e pillanatban uralkodik azok felett a kedves érzemény, hogy megjelenve előtted az újév reggelén, mély tiszteletünk s hasonló bizalmunknak szavakat kölcsönözhetünk s meleg kebellel hozhatjuk szerencsekivánatainkat neked, kormányunk Elnökének és tisztelt Minisztertársaidnak.. És ily tiszta, őszinte kifejezése után ez üdvözletünknek, talán felejthetnénk is minden egyebet, mi hazafi lelkünket foglalkoztatja, ha nem tudnók, hogy mi véled szívben és lélekben egyel vagyunk, ha nem tudnók, hogy a mi kebleinkben rezeg, az a te kebled is rezgésben tartja; de így tudva, így érezve azt, úgy tűnnénk fel saját sebeink előtt, mintha,, az irántad való, nyíltságunk kötelességei nem terjes 4tenők egészen, s szándékosan hallgattunk el oly ipi lelkedben s bennünk ugyanaz, a haza ^sorsát, miként az, ez év kezdetén, elménkben felmérői. A nehézségek egész sora vonul el előttünk. Azonban gondjaink közepette tudjuk s a legmélyebb hálaérzelemmel méltányoljuk, hogy az ország békéje fölött egy igazságos, s népe által szeretet fejedelem őrködik ; tudjuk, hogy koronája tanácsában a meggondolás vezeti a béke fentartásának művét s ezen hitben megnyugvással és bizalommal tekintünk fel a fejedelem felé s felétek, kormányunk felé. (Élénk tetszés.) De ha meggondoljuk, hogy sokszor a legmélyebbre ható meggondolásnak s legerősebb akaratnak sincs hatalmában minden válságot kikerülni, lehetetlen rá nem mutatnunk a nemzet azon higgadt és elszánt magatartására, mely máris megmérte a nehézségeket, megmérte az áldozatokat, máris számolt kötelességeivel a haza iránt s lelkesülten fogna csoportosulni fejedelme és kormánya körül, ám elérkeznék a pillanat, védelmére kelni az ország jövőjének. (Általános tetszés.) Szot vívtok Te Ts IffiÄ nek megmentése mellett s fogadjátok ezért meló« elismerésünket; de lehetetlen nem hallanunk a hangokat is, melyek tagadásba veszik, hogy egy szövetségben, — többen — egy önletartozásban egyedüli politika a kölcsönös jólét fejlősét nem csak megengedni, de azt elő is mozdítani, é s lehetetlen nem látni azon törekvés jeleit, hogy jogos igényeink daczára elzárassanak hazánkra nézve azon források, melyekből minden nép meríti anyagi jólétének elemeit. Keserű e tapasztalás minden komoly hazafinak, keserű a közelebb, a távolabb fekvő következmények miatt, — az, — mert megvan az ok aggódni a felett, hogy ily törekvés megingathatja nemzetünkben a hitet, hogy a százados nyílt és alattomos súrlódások valahára végett értek s a megnyert egyetértés alapján fejlődhetik a jólét úgy a két félnek, valamint az összes monanarchiának javára s aggódnunk kell a felett, hogy megingathatja az összetartozás erős hitét, mely a nemzetben mélyebb nem volt soha, mint a közelmúltban. A mi kormányunk feladata és a miénk nem engedni rést ütni az összetartozás az erős hitén, nem engedni gyöngülni, enyészni azt, de másrészt a mi kormányunk feladata és a mienk, megóvni a nemzet fejlődésének életföltételeit. Sikert kívánunk mi neked, mélyen tisztelt miniszterelnök és társaidnak e nehéz munkához és készségesen nyújtjuk támogatásunkat. De ha e munkátok s legjobb szándékotok nem is sikerülne, ha e nehézségek tovább is megoldatlan maradnak, — mi ez esetre is megmértük a nehézségeket, az áldozatok nagyságát és hisszük, hogy e nemzetet ott fogjátok találni jogainak és kötelességeinek terén, mely a legbiztosabb marad mindig, midőn nemzeti jogokat s igényeket feladni nem lehet, ott fogjátok találni, a czél felé törve, hogy e jogos igényeknek életet szerezzen. És midőn igy nálad megjelenve s kebleinket föltárva, kedves kötelességet teljesítettünk, legmelegebb szerencsekivánatunkat ismételve, kérjük az egek Urát, terjessze ki áldását a hazára és kormányzatodra s tegye boldoggá és hosszúvá életedet. (Általános és hosszas élénk tetszés nyilvánítás.) Tisza Kálmán kormányelnök e beszédre következőleg válaszolt: Tisztelt barátaim! Azon oly szívhez szóló üdvözlet után, mely éppen most elhangzott, a legelső, amit társaim és a magam nevében ki kell fejeznem: a tiszta szívből jövő köszönet. (Éljenzés.) Köszönete ez az embernek, mert hiszen arra nézve, ki nehéz viszonyok közt van hivatva kötelességet teljesíteni, semmi sem lehet oly vigasztaló, oly fölemelő, oly erősítő, mint azoknak rokonszenve és barátsága, kik iránt tisztelettel és barátsággal viseltetik; de köszönete ez a hazafinak is, mert hazánk jólétének semmiben sem lelhetjük nagyobb biztosítékát mint abban, ha oly férfiak, mint ti vagytok és azok, kik az országban mellétek sorakoznak, oly ernyedhetetlen kísérik az eseményeket és oly lankadh^ralak-tiÄt^ galommal munkálkodnak a haza javító, mint a minőnek a most elhangzott nyilatkozni ^jabjjan is jelét adja. | 5