Egyetértés, 1877. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1877-03-01 / 51. szám

X. évfolyam. Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre........................................30. ~ Félévre.............................................10.— Negyedévre...................................&. Egy hóra................................... . i .to Egy szám 7 krajezár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 13 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön SO kr. 51. szám. Nyílttéri öt hasábos sor 30 krajezár.EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Az országházból. (Február 28 ) Az egyességet megbukottnak tekintik. A ház mai hangulata is egyike volt a leg­kedvezőtlenebbeknek a Tisza-kormán­y fel­állására nézve. A kabinet irányában a legellenszenve­sebb a hangulat az ellenzéki padokon, a kormánypártokon pedig dermesztőig fagyos. Sokat vártak a tegnapi clubértekezlet­től. Vártak, hogy eloszlatja a boliit, fölen­geszteli a fagyot, megnyeri a kétkedőket, lekötelezi a bizalmatlanokat, s a régi szép napoknak legalább halvány utójátéka ma­rad meg. Nyiltan fölvetni a bizalmi kér­dést azonban már a clubban sem merték; az­ egyesség ismeretlen részeinek vak el­fogadásáról pedig, a­mi valaha divatos volt a Lloydbeli börzetermekben, szó sem lehetett. Röviden, a ház a tegnapi clubértekez­let daczára is megtartotta a kormány­ be­mutatáskor tanúsított hangulatát. Sőt ma még izgatottabbnak volt mondható. A tra­­bant-uralomról elterjedt hírek nyomasztólag hatottak a kormánypárti, és izgatólag az ellenzéki képviselők kedélyére. Simonyi Ernőn volt a szólás joga. A két ellenzék részéről tett nyilatkozatok után, ő beszélt a mi pártunk nevében, Si­monyi Ernőnek könnyebb feladata volt, mert oly pártot képviselt, melynek pro­­grammja correct, czéljai világosak, elveitől nem tágított, a nemzet lelkiismeretét meg­óvta, becsületét fentartotta. Mig K. Sennyeynek tisztázni kellett, hogy voltakép minő irányt akar képviselni a megkötött egyességgel szemben; míg K. Simonyinak, ki a jelen kabinetnek tagja volt, állást kellett foglalni . Simonyi Ernő és pártjának nézetei és törekvései nyitott könyvet képeznek. Nem kellett tehát sem irányt vallania sem állást foglalnia, hanem csak figyelmeztetni a nemzetet és házat, mihő alkotmányellenes eljárást követtek a „volt“ és „van“ kabinet tagjai, mikor le­­m­ondásuk már elfogadtatott, új kinevezésük pedig nem történt meg. Mélyreható logikával utalt e pontnál Simonyi Ernő a visszaélésre és törvényte­lenségre, melyeket a képviselőház néhány tagja elkövetni bátorkodott, midőn a tör­vényesen kinevezett felelős kormány jogait bitorolva, alkudozott a bécsi kormán­nyal. A lelépett kormány tagjainak nem volt sem joguk, sem felhatalmazásuk, hogy a tör­vény és Magyarország függetlensége elle­nére az osztrák kormán­nyal és osztrák pártokkal alkudozásba bocsátkozzanak. E törvénytelen állapotnak véget vetni volt a párt czélja, midőn az országgyűlés összehívását elhatározta, feliratot akartak indítványozni a királyhoz, hogy vessen véget támadt a néhány képviselő alkudozásából törvénytelenségnek, s az 1848 meg 1867-iki törvényekhez képest a vég­rehajtó hatalomból folyó jogokat a szabály­szerűen felelős magyar minisztérium által gyakorolja. E felirat az időközben történt kineve­zés által tárgytalanná lett ugyan, de azért fenmaradt a kötelesség, hogy az exminisz­­terek ily alkotmányellenes eljárása ellen a leghatározottabban tiltakozzék a maga és elvtársai nevében. Tiltakozik tehát annál inkább, mert nem szeretné, hogy ez eljá­rás jövőre praecedensül szolgáljon, s a leg­alkotmányellenesebb üzelmeknek tág kaput nyisson. Szigorú szabatossággal mutatta ki Si­monyi Ernő, hogy ez eljárás törvénytelen­ségéből foly az eredmények törvénytelen­sége. Ez ez okból fentartja magának és pártjának a jogot, hogy az alkudozásból tá­madt összes eredményeket, tehát a Tisza Kálmán, Széll Kálmán képviselők által meg­kötött egyességet semmisnek nyilatkoztassa. Különös érdekkel bírtak Simonyi Ernő beszédében azon részek, a­hol Tisza Kál­mán álnok kétkulacsos magaviseletét jelle­mezte, mely sem a korona, sem a nemzet irányában nem volt őszinte. Lemondásának elfogadása után koszúsággal szivében, és azon hitben, hogy most már ismét ellenzéki álláspontot kell elfoglalnia, a királyt rán­totta elő és a rész­eredményekért a koro­nával takaródzott; de ugyanakkor nem átalotta kijelenteni, hogy az önálló bankot tartja a nemzet érdekeivel legösszegyezte­­tőbbnek. Ha ez áll, hogyan térhetett el az egyedül helyesnek elismert alaptól, miért nem küzdött kezdettől végig az önálló bank mellett, s ha erre felhatalmazást nem nyert, miért nem adta be lemondását feltétlenül? A miniszter felelőssége, köte­lessége és jelleme hozza magával, hogy posik azon föltétel mellett fogadjon el meg­­bízá­st a kormányalakításra, ha a legjobb­nak tartott elveinek érvényesítésére meg­hatalmazást nyer. Tisza Kálmán irult-pirult, izgett-moz­­gott ez igazságos vádak súlya alatt, a ház pedig átevezte a tegnapi kínos helyzetet, látva, minő férfiút küldött a sors haragjá­ban, hogy megboszulja a jelen romlottsá­gát és erkölcstelenségét. Bárcsak e be­hatások alatt a törvényhozás egészségesebb útra térne? Horváth Boldizsárról nagyon komoly alakban tartja fen magát a hír, mely ma már megbíz­ható oldalról is megerősítést nyert, hogy a kor­mány­pártból kilép és a független szabadelvű­ párt­­hoz csatlakozik. Beszélnek még többeknek kilépé­séről is, de mindaddig, míg positív alakban nem merül fel a „szándék,“ a neveket elhallgatjuk. A képviselőház ülése után ma miniszterta­nács volt, mely 5 óráig tartott. A minisztertanács több rendbeli folyó üg­­gyel foglalkozott, valamint megállapította az ország­gyűlés közelebbi munkarendjét. Széll Kálmán ma rövid értekezést tartott Weninger Vinczérel. Nevezett miniszter holnap reggel a gyorsvonattal Bécsbe utazik. A főrendiház pénteken veszi tárgyalás alá az uzsora-törvényjavaslatot. A főrendiház által kiküldött hármas bizottság a törvényjavaslatot elfogadásra fogja ajánlani. A csendes ostromállapot. A képviselőház a mai ülés folyama alatt titkos és egyenruházott rendőrség által volt körülvéve. A karzatokra csak körül­ményes utántudozódás után adtak jegyet, s azt is oly indokolatlan óvatossággal, hogy félig sem teltek meg a közönség számára fentartott helyek. A lovardában mintegy húsz főnyi lovas rendőr, a Degenfeld palo­tával szomszédos házban, az Ádámféle pa­lotában nemkülönben a múzeumban erő­sebb rendőrcsapatok voltak elrejtve. A ház karzatain szintén megkettőztették a drabantok számát, a pinczehelyiségekben pedig egy szakasz drabant volt kéznél tartva. Maga Thaisz Elek a főrendek karzatán állta a „silbak“-ot, hogy szemhunyorításával diri­gálja a képviselőházból lánczolatosan felosz­tott kémrendőrök sorát. Honnan e roppant elővigyázat és óv­intézkedés ? Biz erről számot senki nem ad­hat, vagy legalább számot adni vonako­dott. Németh Bérczi erélyes interpelláció­­jára a ház elnöke kitért a felelet alól, Ko­vács László a háznagy hasonlókép, Tisza Kálmán belügyminiszter úr pedig, mint a­ki él a gyanúpörrel, hallgatott. A roppant rendőri apparátusról a leg­­különfélébb dolgokat rebesgetik. Egyik vál­tozat szerint Helfy tegnapi felszólalása alatt néhány „éljen” hangzott el a kar­zaton akkor, midőn „diplomát vesztett zugprókátorok “-nak nevezte el az al­kudozó exeket. A ház karzatának e „kelle­metlen” magatartása idézte elő a jegyek kiosztásában a fukarságot, a drabantwvirt­­schaftban pedig a bőséget. E karzati tün­tető incidensen kívü­l, a­mint mondják az uj kormány fejének a tegnapi bemutatás alkalmával történt néhány gúnyos meg­jegyzéssel való insulráltatása okozta, hogy Thaisz Urat fegyverben rukkoltassák elő Tisza Kálmán tekintélyének megvédésére. Mindez azonban még kevés alapot szolgáltatott volna oly nagy erő kifejtésére, ha a tegnapi ülés folytán a nyilvános he­lyeken oly izgatottság nem uralkodott volna, mely komoly aggodalomra készté a honmentő kabinetet. Beszélik, s maga a félhivatalos „Hon“ az első híresztelők közzé állt, hogy a rendőrség értesülése szerint „tüntetést akartak iuscenírozni, midőn Tisza Kálmán a házba jön.“ Volt-e komolyan tervben ily tüntetés avagy sem, azt Tisza Kálmán „Hon“-beli spitzlijei fogják tudni legjobban, hanem az tény, hogy a főváros­ban tegnap este a megbotránkozás hangos kifakadásokban szidta a kormányt. Hát meglehet, hogy valamelyik kém­rendőr, kiknek számát folyvást szaporítják, előléptetési ügybuzgalomból besúgta Thaisz urnak, hogy nagy az izgatottság, más napra „forradalom készül.“ Thaisz ur, ki nem volt látható az árvíznél, besúgta Je­­kelfalusynak, a rendőrosztály vezetőjének; Jekelfalusy egy ménkő ordő reményében besúgta Tiszának; Tisza a miniszterelnök, mint a rosz lelkiismeretű emberek szokása, megijedt és utasítást adott Tisza Kálmán­nak a belügyminisztérium vezetésével meg­bízott legeslegfőbb fogdmegnek, és jön a sok be­súgásnak vége, hogy a házat és kör­nyékét csendes ostromállapotba helyezték. De ezt már aztán a házban nem hagy­hatták felszólalás nélkül. Németh Bérczi erőteljes támadásai teljesen­ jogosultak vol­tak minden tekintetben. A parlament ta­nácskozási és függetlenségi szabadsága kö­veteli meg, hogy rendőrökkel ne tartsák megszállva. Az angol parlament annyira őrzi e részben saját méltóságát, hogy fegyveresen senki ne léphessen a West­minster palotába; meg van szabva, hogy csupán a ház fővárainak van rendőri hatóságuk a házban, ki van jelölve a vo­nal, melyen belül katonaságot állítani nem szabad, így őrzi az angol parlament füg­getlenségét, s többé-kevésbbé evvel rokon intézkedéseket hoztak a világ többi parla­mentjei. Fel­jogosult és indokolt-e, hogy épenség­­a mi parlamentünk legyen kitéve a rendőri intézkedés czímén minden önkény­nek. Nem történhet-e meg, a­­­mint megtör­tént Angliában, meg másutt, meg nálunk is, hogy a fegyveres erőt presszónak hasz­nálták az ellenzék megfélemlítésére. Hiszen most, midőn e sorokat írjuk, hozzák a hírt, hogy sok helyütt a rendőri intézke­dést néhány ellenzéki képviselő elfogatásá­­nak szándékával hozták kapcsolatba. És már maga az, hogy ily suta hír, szárnyra kaphat, jellemzi okvetlenül a helyzetet, s ha egyebet nem, úgy azt kétség kívül nem lehet tőle eldisputálni, hogy Tisza Kálmánt immár mindenre még államcsínyre is ké­pesnek hiszik, s hogy fölteszik kormányzá­sának további folyamáról az alkotmányel­lenes administrator­ uralkodást. Annyi bizonyos, hogy a félelem rész tanácsadó ; a lelkiismeret furdalás rész kor­mányzó ; a féktelen hatalomvágy zsarnok. Egyik sem parlamentáris és alkotmányos tényező, mert a­ki e szenvedélyek rabjává lesz, az eszét vesztve, eleinte nevetségessé, majd gyűlölte, később megvetetté lesz, s végre is iszonyúan bukik. Megmondta Tisza Kálmánnak Mocsáry Lajos a czeglédi küldöttség elleni kihágá­sok alkalmával, hogy ő már csak rendőr­állam alkotására képes, s Tiszának romlott jelleméhez semmi nem adja meg inkább a kulcsot, minthogy a legroszabb föltevése­ket­ is igazolja. Hiába, az erkölcsi törvények kérlel­­hetlenek a buszúállásban. A­ki lerontja őket, vas következetességgel semmisitik meg. A keleti kérdés. Elérkezett tehát azon nap, melyhez az euró­pai közvélemény annyi reményt a béke megkötése iránt, s annyi aggodalmat a háború újabb kitörése miatt csatolt. A mai nap —* február 28-ika — utolsó órája, egyszersmind utolsó órája a meghos­­­szabbított fegyverszünetnek is. Ez egy újabb for­dulópontot képez a keleti kérdés folyamatában, s nincs reá eset, hogy a holnapi nappal egy nagy­­fontosságú politikai esemény bekövetkezésére ne viradjunk. S minő helyzetben találja Európát a döntő pillanat? Orosz- és Törökország tetőtől tal­pig fegyverben, seregeik harczra készen s váraik védelemre fölszerelve vannak; a szerb-török béke­­alkudozások még e perczig sincsenek befejezve; a montenegrói küldöttek — mint a legutóbb érke­zett hírekből kitűnik — még máig sem érkeztek meg Konstantinápolyba, s a nagyhatalmak maga­tartásában nincs semmi bizalomgerjesztő, egy nyu­galmasabb jövő reményére jogosító. Mi lesz tehát az, háború, vagy béke, vagy a fegyverszünet meg­hosszabbítása, amit a holnapi nap hozni fog, azt e perczig még csak sejteni sem lehet. Egy tegnapi keletű konstantinápolyi távirat szerint a megjegyzés a porta és Szerbia közt teg­nap végleg megállapíttatott s ma bizonyosan aláírják a jegyzőkönyvet, mely a következő három pontot tartalmazza: 1. status quo, 2 amnestia és 3. a törökök tizenkét nap lefolyta alatt kiürítik a szerb területet. A szerbek azután a portának jegy­zéket adnak át, mely az ismert következőf négy pontra nézve biztosítékokat tartalmaz: 1. új erő­dítmények emelése tilos; 2. az Ottoman lobogó a szerb mellé kitüzetik; 3. a zsidók (és katholikusok) ? egyenjogúsítása; 4. fegyveres csapatok alakításá­nak megakadályozása. Ottomán biztosnak Belg­­rádba való küldéséről nem­ volt szó, minthogy Szerbia a Zvornik kérdést hasonlóképen mellőzte. Erre a szerb fejedelem a nagyvezérhez táviratot fog intézni, melyben elfogadja a békefeltételeket. Ezt a porta tudomásul veendi, mire a szultán uj fermant fog kibocsátani. E föltételek mindkét részre nézve csakis mél­tányosaknak mondhatók, de hogy aláirták ma csakugyan, arról ma estig nem érkezett semmi hír. Egyébiránt azáltal, ha az említett szerződést ma aláirták is volna, az átalános békét nem tart­hatjuk biztosítottnak. Az orosz hadsereg átkelése a Prut vizén közeli kilátásban van, daczára a pé­­tervári czáfolatoknak, s azon kijelentésnek, hogy Oroszország lefegyverezni szándékozik hadseregét. E jelentéseknek már annálfogva sem lehet egy­könnyen hitelt adni, mivel az angol alsóház teg­napi ülésén Rourke kijelentette, hogy a kormány nem kapott tudósítást, mely az orosz lefegyverzés hírét megerősítené. Suvalov gróf orosz nagykövet sem tett ilyen közleményt. A törökök még épen bizonyosnak tartják az orosz hadsereg részéről bekövetkezhető támadást. Ah­med Ejub pasa, ki összesen csak 120.000 em­berrel rendelkezik, sürgősen kért Konstantinápoly­ból még négy hadosztályt. A török vezérkar nézete szerint az orosz hadsereg Gyurgyevo, Oltenicza és Kalaros mellett fogja a Dunán megpróbálni az át­kelést, így Ruscsuk van leginkább a legközelebb­­ fenyegetve, minél fogva nagy haderőt keltene benne Csütörtök, 1877. márczius 1. Szerkesztői Iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó-h­ivatal: Budapest, IV. K­imző-utcea 1. u. hová. u előfizetési pénzek küldendők­ öszpontositani. A Dobroudzsát is fenyegetettnek te­kintik. Mindamellett nem hiányoznak oly hírek, me­lyek a béke valószínűsége mellett szólnak. Egy bécsi távirat szerint a kabinetek között tárgyalá­sok folytattatnak a Gorcsakoff jegyzékére adandó válasz ügyében s azon angol javaslat elfogadása, mely szerint a portának egy évi időket engedtetnek a reformok életbeléptetésére, nyer valószínűségben. Arra is van remény, hogy a porta a maga jószán­tából valóítja a conferentia­ javaslatait, s mint hírlik, már közelebb három keresztény kormányzót nevez ki. * Klapka tábornok kérdést intézett a tö­rök hadügyminiszterhez azon hazánkfiai ügyében, akik most nagyobb számmal kivándoroltak Tö­rökországba azon czélból, hogy a török hadsereg­nél alkalmaztassanak. A török hadügyminiszter a kérdésre Klapka tábornokhoz intézett következő le­vélben felelt: Konstantinápoly, febr. 20. 1877. Tábornok ur ! Nagy örömmel s mély elégtétellel volt sze­rencsém venni Excellentiádnak e hó 15-én kelt levelét, mely tudatja velem, hogy nagy számú volt magyar tiszt és katona kívánja fölajánlani szolgálatát a császári ottomán hadseregnek. Eltelve az öröm s elégtétel érzetével a ne­mes magyar nemzet sympathiájának ez újabb nyi­latkozása fölött, kérem Excellentiádat, adja át ez urak­nak a legbensőbb köszönet kifejezését, úgy magam, mint a császári ottomán hadsereg nevé­­­ben , mely ennek emlékét örökké meg fogja őrizni. Sajnálattal jelentem azonban Excellentiádnak, hogy az én osztályom jelenleg nem veheti igénybe e tiszt urak­­ szolgálatkészségét, s nem oszthatja be a császári hadsereg ezredeibe és zászlóaljaiba, mi­után kereteink teljesen ki vannak egészítve, s a török nyelvben való járatlanság úgy miránk, mint ez urakra nézve akadályul szolgálhatna. Fölösleges biztosítnom Excellentiádat, hogy azonnal, mihelyest a császári kormány idegen légió alakítására határozza el magát, a magyar tisztek első­sorban fognak tekintetbe vétetni. Megragadom az alkalmat önt arra kérni, hogy fogadja nagyrabecsülésem ismételt biztosítását. , Redif, hadügyminiszter.* , A szerb fejedelem ma délelőtt titkos ülésben személyesen nyitotta meg a szkupstinát. Elnökké Toporovics György, alelnökké Tuczakovics Tódor választatott.* A török hadsereg köréből jelentik, hogy Abdul Kerim pasa a generalissimus állásától el­­mozdittatik s helyét Reouf pasa foglalja el. De va­lószínű, hogy Ah­med Ejub lesz utóda. Bulgári­ába 120.000 Henry-Martiny-fegyver s 6 millió töl­tény érkezett. A hadsereg felszerelése csaknem egészen be van fejezve s a lőszerkészlet is óriási. Csak a várak nincsenek kellő élelmi­szerrel ellátva, mert nincs életpénz s a papírpénzt az idegen ke­reskedők nem akarják elfogadni. ORSZÁGGYŰLÉS: A háznak tegnapi ülése után bizo­nyára mindenki azon kérdést veti fel, hogy vajjon mire akar Tisza támaszkodni a gya­lázatos kiegyezés keresztülvitelénél, midőn még saját pártja is oly sokat jelentőleg hallgatott? E kérdésre megtaláltuk ma a feleletet. A szuronyok azok, mikkel a népszerűséget vesztett miniszter a szégyen­letes alkut keresztül erőszakolni akarja; szuronyok hatalma az a rémkép, mel­lyel a rémitgetett a kiegyezés elvetése esetére. Különben e tárgyban egyszerűen Németh Albert alább következő beszédére utalunk. Németh A. felszólalása előtt Simonyi Ernő tette meg észrevételeit az új kor­mányelnök tegnapi nyilatkozatára. — Tar­talmas szép beszédében először is előadta a tegnapi ülés összehivatásának indokait, azután áttért a kormányválság eseményei­nek taglalására, s erős hatalmas érvekkel bizonyitá be, mily alkotmányellenes volt Tiszának eljárása, midőn a múlt napokban az osztrák kormánynyal alkudozott. II. A képviselőház ülése febr. 28-án. Elnök: Ghyczy ; jegyzők: Horváth, Gullner, Orbán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Széll, Wenckheim, Perczel, Péchy, Trefort, Szende, Bedekovich. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy márczius 2-án a vártemp­lomban requiem lesz I. Ferencz halálának emlé­kére, melyre a ház tagjai meghivatnak. Néhány, az elnök által bemutatott kérvény a kérvényi bizottsághoz utasittatik. A jákóhalmi­ választókerületben megválasztott Lenk Sándor benyújtja megbízó levelét, mely az állandó igazoló bizottsághoz utasittatik. Az interpellatiós könyvbe két interpelláló van bejegyezve: Csatáré a kereskedelmi miniszter­hez, Remete Gézáé az igazságügyi miniszterhez. Az ülés végén fognak benyujtatni. Szilágyi Dezsőnek az indítványkönyvbe be­jegyzett javaslata a házszabályok 181-ik §-nak magyarázata iránt szombatra tűzetik ki indokolás végett. Simó Lajos ajánlja elfogadásra a ház február havi költségvetését. A ház egyhangúlag elfogadja azt. Következik Simonyi Ernő képv. urnok beszéde, mely a mai napra halasztatott. Simonyi Ernő: T- ház! Ámbár a tapasztal­tak után minden támadás, minden modor igazolva volna, mégis én sokkal komolyabbnak látom a helyzetet, semhogy óhajtanám fokozni az inge­rültséget, azért igyekezni fogok egész nyugodtság­gal és minden szem­élyesk­edés nélkül szólni a tárgyhoz. Először is óhajtom a t. háznak előadni azon okokat, melyek engem és elvbarátaimat arra bír­tak, hogy a t. háznak szabályai szerint múlt szom­baton lépéseket tegyünk a háznak összehívására. Mi t. ház, mint méltóztatnak tudni, múlt február 10-én a kormánynak történt lemondása után, a ház üléseit bizonytalan időre vagyis­­ az új kor­mány megalakulásáig* felfügesztvén, arról, hogy mi történt a kormány alakulására nézve, csak a hír­lapokból merítettünk tudósítást. A hírlapok egyhangúlag azt mondották, hogy ő felsége megkísérelvén e Háznak több jeles tag­jával új kormány alakítását, az nem sikerült, az­után felszólította az előbb volt miniszter urat, hogy alakítson ő újra kormányt. A miniszterelnök úr beleegyezett, de oly feltétel alatt, hogy előbb meg­bízást vállalt ő felségétől, hogy az osztrák csász. kir. felelős miniszterekkel alkudozásba bocsátkoz­zék azon feltételek végett, a­melyek a Bécsben megszakadt alkudozásokra vonatkoznak, és ha azok­kal megállapodásra jut, akkor igenis el fogja vál­lalni a kormányt. Miután t. hát az 1848. 3 t. sz. 3. §-a és az 1867. 7. t. sz. 1. §-a határozottan azt mondja, hogy Magyarországon a király a végrehajtó ha­talmat magyar független minisztérium által gya­korolja, nem tartottuk az alkotmányossággal és törvényeinkkel megegyeztethetőnek azt, hogy oly emberek, a­kik nem miniszterek, az ország igen fontos érdekei felett különösen külföldi emberekkel tanácskozásokba bocsátkozzanak és bármilyen forma­­szerű jegyzőkönyvbe felvett, vagy csak szóval el­fogadott megállapodásokra jussanak. (Helyeslés a baloldalon.) Később azután tudomásunkra jutott, hogy nem egyedül az osztrák felelős minisztereknek, ha­nem még a bécsi birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok pártjainak és pántok­nak hozzájárulása is kivántatott ahoz, hogy a ma­gyar kormány megalakulhasson, hogy a magyar kormány hivatalt vállalhasson. Miután azt találtuk, hogy ezen állapot mé­lyen sérti Magyarország függetlenségét, azon tör­vényes függetlenségét, a mely a királyi hitlevél­ben az 1867. évi 2. t. cz.-be sírva van ; miután azt találtuk, foglalva és bizto­hogy ezen eljárás sérti a magyar nemzet méltóságát, tekintélyét, az általános közérzületet, mi azon tanakodtunk, mi módon lehetne ezen törvényellenes, alkotmány­el­lenes és a nemzet méltóságát sértő állapotnak mi­hamarabb véget vetni. Azt találtuk, hogy miután arra, hogy a kormány kineveztessék, a felségének a királynak van korlátlan joga, mi elhatároztuk, hogy a házszabályok értelmében az országgyűlés ös­szehívását kívánni fogjuk és az ülésben a felsé­géhez egy felirat intézését indítványozzuk, kérvén ót, hogy élvén királyi hatalmával és törvényadta jogával, mielőbb nevezze ki minisztereit és ves­sen véget ezen törvénytelen és alkotmányellenes állapotnak. Ez volt oka annak, hogy mi a múlt szom­baton a ház elnökét felkértük, hogy a jövő hét­főre ülést hí­­vjon össze. Most azonban a kinevezés megtörténvén, igen természetesen ezen felírásnak czélja megszűnt; nem volna czélja tovább, hogy felírást intézzünk ő felségéhez oly tárgyban, a­mely úgyis már teljesült. Fen­marad azonban min­denkor az aggodalom arra nézve, hogy ily módon a nézetünk szerint törvénytelen, alkotmányellenes és a nemzet méltóságát, tekintélyét sértő eljárás jövőre mint praecedens fog tekintetni és abból kö­vetkeztetések fognak a jövő eljárásra nézve vo­natni. Ebben a tekintetben, ha a t. háznak bármely tagja jónak látandja, a törvényhozásnak intézkedé­sét, felhívhatja arra nézve, hogy ily törvénytelen eljárás ezentúl ne ismételtessék. Ez igen természe­tes, a képviselőház minden egyes tagjának jogában lévén, mi is részünkről ezt önmagunknak fentart­­juk, eddig is tiltakozunk és ünnepélyes óvást te­szünk arra nézve, hogy az ilyen eljárásból jövőre nézve valami következtetés vonassék és kijelentjük, hogy mi ezen eljárást törvénytelennek, alkotmány­­ellenesnek és minden ezen eljárás alatt elért ered­ményeket semmisnek és érvényteleneknek nyilvání­tani vagyunk kénytelenek. Ezeket t. ház kötelességemnek tartottam el­mondani annak igazolására, hogy a t. ház ülésé­nek összehívását kívántuk. Átmegyek most arra, a­mi tegnap itt tör­tént. Átmenve oda, lehetetlen meg nem emlékez­nem, kapcsolatba nem hozni azt, a­mi tegnap tör­tént azzal, a­mi múlt február 10-én történt. Múlt február 10-én a kivonulás sokkal nagyobb pompá­val hajtatott végre, mint a­milyen volt a tegnapi meglehetősen szerény bevonulás. A mostani kormány tulajdonai közé tartozik, hogy ő igen sokban szeret ellenkezőleg csele­kedni, mint más emberek, mert más emberek a bevonulást tartják nagy pompával és a kivonulást, a­mennyire lehet csendesen. Megvallom, hogy ezen hadjárata a minisz­terelnök úrnak reám nézve azon hatást tette, mi­szerint igen hasonlít azon hadjárathoz, a­mely egy franczia királyról meg van irva egy kis ver­ses könyvben, a mely a kisdedek mulattatására és oktatására van irva, a­hol az mondatik: „a fran­­czia király 20,000 emberrel felvonul a hegytetőre, és azután ismét levonul a hegytetőről.“ A minisz­terelnök úr is február 10-én nagy pompával beje­lentve lemondását, felállott a hegytetőre és instal­lálta, bemutatta magát, mint az ellenzék új vezére; tegnap pedig lejött és ismét levonult a hegytető­ről, az eredmény tehát nulla. Azt, hogy lemondott, vagy megbukott mi­niszter az ellenzékbe álljon, igen természetesnek tartom, és emlékezem e tekintetben, hogy a mi­niszterelnök úr, mint az ellenzék egyik vezérférfia, a felett egy igen szép beszédet is mondott és igen szépen előadta beszédében, hogy a bukott minisz­terek az ellenzék soraiban megifjodnak. Én tökéle­tesen osztom a miniszterelnök úr ezen nézetét, és meg vagyok győződve, hogy alig van valaki a ház­ban, a­ki nem kívánja, hogy a miniszterelnök úr mintegy megifjodott Adonis, mintegy új Phönix ismét jelenjék meg a képv. házban. Azonban meg­kell vallanom, hogy e meseszerű phönixpélda után indulva, ki kell állania a tűzpróbát; már­pedig a miniszterelnök úr politikája szerint ő inkább irtó-

Next