Egyetértés, 1877. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1877-03-01 / 51. szám
X. évfolyam. Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre........................................30. ~ Félévre.............................................10.— Negyedévre...................................&. Egy hóra................................... . i .to Egy szám 7 krajezár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 13 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön SO kr. 51. szám. Nyílttéri öt hasábos sor 30 krajezár.EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Az országházból. (Február 28 ) Az egyességet megbukottnak tekintik. A ház mai hangulata is egyike volt a legkedvezőtlenebbeknek a Tisza-kormány felállására nézve. A kabinet irányában a legellenszenvesebb a hangulat az ellenzéki padokon, a kormánypártokon pedig dermesztőig fagyos. Sokat vártak a tegnapi clubértekezlettől. Vártak, hogy eloszlatja a boliit, fölengeszteli a fagyot, megnyeri a kétkedőket, lekötelezi a bizalmatlanokat, s a régi szép napoknak legalább halvány utójátéka marad meg. Nyiltan fölvetni a bizalmi kérdést azonban már a clubban sem merték; az egyesség ismeretlen részeinek vak elfogadásáról pedig, ami valaha divatos volt a Lloydbeli börzetermekben, szó sem lehetett. Röviden, a ház a tegnapi clubértekezlet daczára is megtartotta a kormány bemutatáskor tanúsított hangulatát. Sőt ma még izgatottabbnak volt mondható. A trabant-uralomról elterjedt hírek nyomasztólag hatottak a kormánypárti, és izgatólag az ellenzéki képviselők kedélyére. Simonyi Ernőn volt a szólás joga. A két ellenzék részéről tett nyilatkozatok után, ő beszélt a mi pártunk nevében, Simonyi Ernőnek könnyebb feladata volt, mert oly pártot képviselt, melynek programmja correct, czéljai világosak, elveitől nem tágított, a nemzet lelkiismeretét megóvta, becsületét fentartotta. Mig K. Sennyeynek tisztázni kellett, hogy voltakép minő irányt akar képviselni a megkötött egyességgel szemben; míg K. Simonyinak, ki a jelen kabinetnek tagja volt, állást kellett foglalni . Simonyi Ernő és pártjának nézetei és törekvései nyitott könyvet képeznek. Nem kellett tehát sem irányt vallania sem állást foglalnia, hanem csak figyelmeztetni a nemzetet és házat, mihő alkotmányellenes eljárást követtek a „volt“ és „van“ kabinet tagjai, mikor lemondásuk már elfogadtatott, új kinevezésük pedig nem történt meg. Mélyreható logikával utalt e pontnál Simonyi Ernő a visszaélésre és törvénytelenségre, melyeket a képviselőház néhány tagja elkövetni bátorkodott, midőn a törvényesen kinevezett felelős kormány jogait bitorolva, alkudozott a bécsi kormánnyal. A lelépett kormány tagjainak nem volt sem joguk, sem felhatalmazásuk, hogy a törvény és Magyarország függetlensége ellenére az osztrák kormánnyal és osztrák pártokkal alkudozásba bocsátkozzanak. E törvénytelen állapotnak véget vetni volt a párt czélja, midőn az országgyűlés összehívását elhatározta, feliratot akartak indítványozni a királyhoz, hogy vessen véget támadt a néhány képviselő alkudozásából törvénytelenségnek, s az 1848 meg 1867-iki törvényekhez képest a végrehajtó hatalomból folyó jogokat a szabályszerűen felelős magyar minisztérium által gyakorolja. E felirat az időközben történt kinevezés által tárgytalanná lett ugyan, de azért fenmaradt a kötelesség, hogy az exminiszterek ily alkotmányellenes eljárása ellen a leghatározottabban tiltakozzék a maga és elvtársai nevében. Tiltakozik tehát annál inkább, mert nem szeretné, hogy ez eljárás jövőre praecedensül szolgáljon, s a legalkotmányellenesebb üzelmeknek tág kaput nyisson. Szigorú szabatossággal mutatta ki Simonyi Ernő, hogy ez eljárás törvénytelenségéből foly az eredmények törvénytelensége. Ez ez okból fentartja magának és pártjának a jogot, hogy az alkudozásból támadt összes eredményeket, tehát a Tisza Kálmán, Széll Kálmán képviselők által megkötött egyességet semmisnek nyilatkoztassa. Különös érdekkel bírtak Simonyi Ernő beszédében azon részek, ahol Tisza Kálmán álnok kétkulacsos magaviseletét jellemezte, mely sem a korona, sem a nemzet irányában nem volt őszinte. Lemondásának elfogadása után koszúsággal szivében, és azon hitben, hogy most már ismét ellenzéki álláspontot kell elfoglalnia, a királyt rántotta elő és a részeredményekért a koronával takaródzott; de ugyanakkor nem átalotta kijelenteni, hogy az önálló bankot tartja a nemzet érdekeivel legösszegyeztetőbbnek. Ha ez áll, hogyan térhetett el az egyedül helyesnek elismert alaptól, miért nem küzdött kezdettől végig az önálló bank mellett, s ha erre felhatalmazást nem nyert, miért nem adta be lemondását feltétlenül? A miniszter felelőssége, kötelessége és jelleme hozza magával, hogy posik azon föltétel mellett fogadjon el megbízást a kormányalakításra, ha a legjobbnak tartott elveinek érvényesítésére meghatalmazást nyer. Tisza Kálmán irult-pirult, izgett-mozgott ez igazságos vádak súlya alatt, a ház pedig átevezte a tegnapi kínos helyzetet, látva, minő férfiút küldött a sors haragjában, hogy megboszulja a jelen romlottságát és erkölcstelenségét. Bárcsak e behatások alatt a törvényhozás egészségesebb útra térne? Horváth Boldizsárról nagyon komoly alakban tartja fen magát a hír, mely ma már megbízható oldalról is megerősítést nyert, hogy a kormánypártból kilép és a független szabadelvű párthoz csatlakozik. Beszélnek még többeknek kilépéséről is, de mindaddig, míg positív alakban nem merül fel a „szándék,“ a neveket elhallgatjuk. A képviselőház ülése után ma minisztertanács volt, mely 5 óráig tartott. A minisztertanács több rendbeli folyó üggyel foglalkozott, valamint megállapította az országgyűlés közelebbi munkarendjét. Széll Kálmán ma rövid értekezést tartott Weninger Vinczérel. Nevezett miniszter holnap reggel a gyorsvonattal Bécsbe utazik. A főrendiház pénteken veszi tárgyalás alá az uzsora-törvényjavaslatot. A főrendiház által kiküldött hármas bizottság a törvényjavaslatot elfogadásra fogja ajánlani. A csendes ostromállapot. A képviselőház a mai ülés folyama alatt titkos és egyenruházott rendőrség által volt körülvéve. A karzatokra csak körülményes utántudozódás után adtak jegyet, s azt is oly indokolatlan óvatossággal, hogy félig sem teltek meg a közönség számára fentartott helyek. A lovardában mintegy húsz főnyi lovas rendőr, a Degenfeld palotával szomszédos házban, az Ádámféle palotában nemkülönben a múzeumban erősebb rendőrcsapatok voltak elrejtve. A ház karzatain szintén megkettőztették a drabantok számát, a pinczehelyiségekben pedig egy szakasz drabant volt kéznél tartva. Maga Thaisz Elek a főrendek karzatán állta a „silbak“-ot, hogy szemhunyorításával dirigálja a képviselőházból lánczolatosan felosztott kémrendőrök sorát. Honnan e roppant elővigyázat és óvintézkedés ? Biz erről számot senki nem adhat, vagy legalább számot adni vonakodott. Németh Bérczi erélyes interpellációjára a ház elnöke kitért a felelet alól, Kovács László a háznagy hasonlókép, Tisza Kálmán belügyminiszter úr pedig, mint aki él a gyanúpörrel, hallgatott. A roppant rendőri apparátusról a legkülönfélébb dolgokat rebesgetik. Egyik változat szerint Helfy tegnapi felszólalása alatt néhány „éljen” hangzott el a karzaton akkor, midőn „diplomát vesztett zugprókátorok “-nak nevezte el az alkudozó exeket. A ház karzatának e „kellemetlen” magatartása idézte elő a jegyek kiosztásában a fukarságot, a drabantwvirtschaftban pedig a bőséget. E karzati tüntető incidensen kívül, amint mondják az uj kormány fejének a tegnapi bemutatás alkalmával történt néhány gúnyos megjegyzéssel való insulráltatása okozta, hogy Thaisz Urat fegyverben rukkoltassák elő Tisza Kálmán tekintélyének megvédésére. Mindez azonban még kevés alapot szolgáltatott volna oly nagy erő kifejtésére, ha a tegnapi ülés folytán a nyilvános helyeken oly izgatottság nem uralkodott volna, mely komoly aggodalomra készté a honmentő kabinetet. Beszélik, s maga a félhivatalos „Hon“ az első híresztelők közzé állt, hogy a rendőrség értesülése szerint „tüntetést akartak iuscenírozni, midőn Tisza Kálmán a házba jön.“ Volt-e komolyan tervben ily tüntetés avagy sem, azt Tisza Kálmán „Hon“-beli spitzlijei fogják tudni legjobban, hanem az tény, hogy a fővárosban tegnap este a megbotránkozás hangos kifakadásokban szidta a kormányt. Hát meglehet, hogy valamelyik kémrendőr, kiknek számát folyvást szaporítják, előléptetési ügybuzgalomból besúgta Thaisz urnak, hogy nagy az izgatottság, más napra „forradalom készül.“ Thaisz ur, ki nem volt látható az árvíznél, besúgta Jekelfalusynak, a rendőrosztály vezetőjének; Jekelfalusy egy ménkő ordő reményében besúgta Tiszának; Tisza a miniszterelnök, mint a rosz lelkiismeretű emberek szokása, megijedt és utasítást adott Tisza Kálmánnak a belügyminisztérium vezetésével megbízott legeslegfőbb fogdmegnek, és jön a sok besúgásnak vége, hogy a házat és környékét csendes ostromállapotba helyezték. De ezt már aztán a házban nem hagyhatták felszólalás nélkül. Németh Bérczi erőteljes támadásai teljesen jogosultak voltak minden tekintetben. A parlament tanácskozási és függetlenségi szabadsága követeli meg, hogy rendőrökkel ne tartsák megszállva. Az angol parlament annyira őrzi e részben saját méltóságát, hogy fegyveresen senki ne léphessen a Westminster palotába; meg van szabva, hogy csupán a ház fővárainak van rendőri hatóságuk a házban, ki van jelölve a vonal, melyen belül katonaságot állítani nem szabad, így őrzi az angol parlament függetlenségét, s többé-kevésbbé evvel rokon intézkedéseket hoztak a világ többi parlamentjei. Feljogosult és indokolt-e, hogy épenséga mi parlamentünk legyen kitéve a rendőri intézkedés czímén minden önkénynek. Nem történhet-e meg, amint megtörtént Angliában, meg másutt, meg nálunk is, hogy a fegyveres erőt presszónak használták az ellenzék megfélemlítésére. Hiszen most, midőn e sorokat írjuk, hozzák a hírt, hogy sok helyütt a rendőri intézkedést néhány ellenzéki képviselő elfogatásának szándékával hozták kapcsolatba. És már maga az, hogy ily suta hír, szárnyra kaphat, jellemzi okvetlenül a helyzetet, s ha egyebet nem, úgy azt kétség kívül nem lehet tőle eldisputálni, hogy Tisza Kálmánt immár mindenre még államcsínyre is képesnek hiszik, s hogy fölteszik kormányzásának további folyamáról az alkotmányellenes administrator uralkodást. Annyi bizonyos, hogy a félelem rész tanácsadó ; a lelkiismeret furdalás rész kormányzó ; a féktelen hatalomvágy zsarnok. Egyik sem parlamentáris és alkotmányos tényező, mert aki e szenvedélyek rabjává lesz, az eszét vesztve, eleinte nevetségessé, majd gyűlölte, később megvetetté lesz, s végre is iszonyúan bukik. Megmondta Tisza Kálmánnak Mocsáry Lajos a czeglédi küldöttség elleni kihágások alkalmával, hogy ő már csak rendőrállam alkotására képes, s Tiszának romlott jelleméhez semmi nem adja meg inkább a kulcsot, minthogy a legroszabb föltevéseket is igazolja. Hiába, az erkölcsi törvények kérlelhetlenek a buszúállásban. Aki lerontja őket, vas következetességgel semmisitik meg. A keleti kérdés. Elérkezett tehát azon nap, melyhez az európai közvélemény annyi reményt a béke megkötése iránt, s annyi aggodalmat a háború újabb kitörése miatt csatolt. A mai nap —* február 28-ika — utolsó órája, egyszersmind utolsó órája a meghosszabbított fegyverszünetnek is. Ez egy újabb fordulópontot képez a keleti kérdés folyamatában, s nincs reá eset, hogy a holnapi nappal egy nagyfontosságú politikai esemény bekövetkezésére ne viradjunk. S minő helyzetben találja Európát a döntő pillanat? Orosz- és Törökország tetőtől talpig fegyverben, seregeik harczra készen s váraik védelemre fölszerelve vannak; a szerb-török békealkudozások még e perczig sincsenek befejezve; a montenegrói küldöttek — mint a legutóbb érkezett hírekből kitűnik — még máig sem érkeztek meg Konstantinápolyba, s a nagyhatalmak magatartásában nincs semmi bizalomgerjesztő, egy nyugalmasabb jövő reményére jogosító. Mi lesz tehát az, háború, vagy béke, vagy a fegyverszünet meghosszabbítása, amit a holnapi nap hozni fog, azt e perczig még csak sejteni sem lehet. Egy tegnapi keletű konstantinápolyi távirat szerint a megjegyzés a porta és Szerbia közt tegnap végleg megállapíttatott s ma bizonyosan aláírják a jegyzőkönyvet, mely a következő három pontot tartalmazza: 1. status quo, 2 amnestia és 3. a törökök tizenkét nap lefolyta alatt kiürítik a szerb területet. A szerbek azután a portának jegyzéket adnak át, mely az ismert következőf négy pontra nézve biztosítékokat tartalmaz: 1. új erődítmények emelése tilos; 2. az Ottoman lobogó a szerb mellé kitüzetik; 3. a zsidók (és katholikusok) ? egyenjogúsítása; 4. fegyveres csapatok alakításának megakadályozása. Ottomán biztosnak Belgrádba való küldéséről nem volt szó, minthogy Szerbia a Zvornik kérdést hasonlóképen mellőzte. Erre a szerb fejedelem a nagyvezérhez táviratot fog intézni, melyben elfogadja a békefeltételeket. Ezt a porta tudomásul veendi, mire a szultán uj fermant fog kibocsátani. E föltételek mindkét részre nézve csakis méltányosaknak mondhatók, de hogy aláirták ma csakugyan, arról ma estig nem érkezett semmi hír. Egyébiránt azáltal, ha az említett szerződést ma aláirták is volna, az átalános békét nem tarthatjuk biztosítottnak. Az orosz hadsereg átkelése a Prut vizén közeli kilátásban van, daczára a pétervári czáfolatoknak, s azon kijelentésnek, hogy Oroszország lefegyverezni szándékozik hadseregét. E jelentéseknek már annálfogva sem lehet egykönnyen hitelt adni, mivel az angol alsóház tegnapi ülésén Rourke kijelentette, hogy a kormány nem kapott tudósítást, mely az orosz lefegyverzés hírét megerősítené. Suvalov gróf orosz nagykövet sem tett ilyen közleményt. A törökök még épen bizonyosnak tartják az orosz hadsereg részéről bekövetkezhető támadást. Ahmed Ejub pasa, ki összesen csak 120.000 emberrel rendelkezik, sürgősen kért Konstantinápolyból még négy hadosztályt. A török vezérkar nézete szerint az orosz hadsereg Gyurgyevo, Oltenicza és Kalaros mellett fogja a Dunán megpróbálni az átkelést, így Ruscsuk van leginkább a legközelebb fenyegetve, minél fogva nagy haderőt keltene benne Csütörtök, 1877. márczius 1. Szerkesztői Iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal: Budapest, IV. Kimző-utcea 1. u. hová. u előfizetési pénzek küldendők öszpontositani. A Dobroudzsát is fenyegetettnek tekintik. Mindamellett nem hiányoznak oly hírek, melyek a béke valószínűsége mellett szólnak. Egy bécsi távirat szerint a kabinetek között tárgyalások folytattatnak a Gorcsakoff jegyzékére adandó válasz ügyében s azon angol javaslat elfogadása, mely szerint a portának egy évi időket engedtetnek a reformok életbeléptetésére, nyer valószínűségben. Arra is van remény, hogy a porta a maga jószántából valóítja a conferentia javaslatait, s mint hírlik, már közelebb három keresztény kormányzót nevez ki. * Klapka tábornok kérdést intézett a török hadügyminiszterhez azon hazánkfiai ügyében, akik most nagyobb számmal kivándoroltak Törökországba azon czélból, hogy a török hadseregnél alkalmaztassanak. A török hadügyminiszter a kérdésre Klapka tábornokhoz intézett következő levélben felelt: Konstantinápoly, febr. 20. 1877. Tábornok ur ! Nagy örömmel s mély elégtétellel volt szerencsém venni Excellentiádnak e hó 15-én kelt levelét, mely tudatja velem, hogy nagy számú volt magyar tiszt és katona kívánja fölajánlani szolgálatát a császári ottomán hadseregnek. Eltelve az öröm s elégtétel érzetével a nemes magyar nemzet sympathiájának ez újabb nyilatkozása fölött, kérem Excellentiádat, adja át ez uraknak a legbensőbb köszönet kifejezését, úgy magam, mint a császári ottomán hadsereg nevében , mely ennek emlékét örökké meg fogja őrizni. Sajnálattal jelentem azonban Excellentiádnak, hogy az én osztályom jelenleg nem veheti igénybe e tiszt urak szolgálatkészségét, s nem oszthatja be a császári hadsereg ezredeibe és zászlóaljaiba, miután kereteink teljesen ki vannak egészítve, s a török nyelvben való járatlanság úgy miránk, mint ez urakra nézve akadályul szolgálhatna. Fölösleges biztosítnom Excellentiádat, hogy azonnal, mihelyest a császári kormány idegen légió alakítására határozza el magát, a magyar tisztek elsősorban fognak tekintetbe vétetni. Megragadom az alkalmat önt arra kérni, hogy fogadja nagyrabecsülésem ismételt biztosítását. , Redif, hadügyminiszter.* , A szerb fejedelem ma délelőtt titkos ülésben személyesen nyitotta meg a szkupstinát. Elnökké Toporovics György, alelnökké Tuczakovics Tódor választatott.* A török hadsereg köréből jelentik, hogy Abdul Kerim pasa a generalissimus állásától elmozdittatik s helyét Reouf pasa foglalja el. De valószínű, hogy Ahmed Ejub lesz utóda. Bulgáriába 120.000 Henry-Martiny-fegyver s 6 millió töltény érkezett. A hadsereg felszerelése csaknem egészen be van fejezve s a lőszerkészlet is óriási. Csak a várak nincsenek kellő élelmiszerrel ellátva, mert nincs életpénz s a papírpénzt az idegen kereskedők nem akarják elfogadni. ORSZÁGGYŰLÉS: A háznak tegnapi ülése után bizonyára mindenki azon kérdést veti fel, hogy vajjon mire akar Tisza támaszkodni a gyalázatos kiegyezés keresztülvitelénél, midőn még saját pártja is oly sokat jelentőleg hallgatott? E kérdésre megtaláltuk ma a feleletet. A szuronyok azok, mikkel a népszerűséget vesztett miniszter a szégyenletes alkut keresztül erőszakolni akarja; szuronyok hatalma az a rémkép, mellyel a rémitgetett a kiegyezés elvetése esetére. Különben e tárgyban egyszerűen Németh Albert alább következő beszédére utalunk. Németh A. felszólalása előtt Simonyi Ernő tette meg észrevételeit az új kormányelnök tegnapi nyilatkozatára. — Tartalmas szép beszédében először is előadta a tegnapi ülés összehivatásának indokait, azután áttért a kormányválság eseményeinek taglalására, s erős hatalmas érvekkel bizonyitá be, mily alkotmányellenes volt Tiszának eljárása, midőn a múlt napokban az osztrák kormánynyal alkudozott. II. A képviselőház ülése febr. 28-án. Elnök: Ghyczy ; jegyzők: Horváth, Gullner, Orbán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Széll, Wenckheim, Perczel, Péchy, Trefort, Szende, Bedekovich. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy márczius 2-án a vártemplomban requiem lesz I. Ferencz halálának emlékére, melyre a ház tagjai meghivatnak. Néhány, az elnök által bemutatott kérvény a kérvényi bizottsághoz utasittatik. A jákóhalmi választókerületben megválasztott Lenk Sándor benyújtja megbízó levelét, mely az állandó igazoló bizottsághoz utasittatik. Az interpellatiós könyvbe két interpelláló van bejegyezve: Csatáré a kereskedelmi miniszterhez, Remete Gézáé az igazságügyi miniszterhez. Az ülés végén fognak benyujtatni. Szilágyi Dezsőnek az indítványkönyvbe bejegyzett javaslata a házszabályok 181-ik §-nak magyarázata iránt szombatra tűzetik ki indokolás végett. Simó Lajos ajánlja elfogadásra a ház február havi költségvetését. A ház egyhangúlag elfogadja azt. Következik Simonyi Ernő képv. urnok beszéde, mely a mai napra halasztatott. Simonyi Ernő: T- ház! Ámbár a tapasztaltak után minden támadás, minden modor igazolva volna, mégis én sokkal komolyabbnak látom a helyzetet, semhogy óhajtanám fokozni az ingerültséget, azért igyekezni fogok egész nyugodtsággal és minden személyeskedés nélkül szólni a tárgyhoz. Először is óhajtom a t. háznak előadni azon okokat, melyek engem és elvbarátaimat arra bírtak, hogy a t. háznak szabályai szerint múlt szombaton lépéseket tegyünk a háznak összehívására. Mi t. ház, mint méltóztatnak tudni, múlt február 10-én a kormánynak történt lemondása után, a ház üléseit bizonytalan időre vagyis az új kormány megalakulásáig* felfügesztvén, arról, hogy mi történt a kormány alakulására nézve, csak a hírlapokból merítettünk tudósítást. A hírlapok egyhangúlag azt mondották, hogy ő felsége megkísérelvén e Háznak több jeles tagjával új kormány alakítását, az nem sikerült, azután felszólította az előbb volt miniszter urat, hogy alakítson ő újra kormányt. A miniszterelnök úr beleegyezett, de oly feltétel alatt, hogy előbb megbízást vállalt ő felségétől, hogy az osztrák csász. kir. felelős miniszterekkel alkudozásba bocsátkozzék azon feltételek végett, amelyek a Bécsben megszakadt alkudozásokra vonatkoznak, és ha azokkal megállapodásra jut, akkor igenis el fogja vállalni a kormányt. Miután t. hát az 1848. 3 t. sz. 3. §-a és az 1867. 7. t. sz. 1. §-a határozottan azt mondja, hogy Magyarországon a király a végrehajtó hatalmat magyar független minisztérium által gyakorolja, nem tartottuk az alkotmányossággal és törvényeinkkel megegyeztethetőnek azt, hogy oly emberek, akik nem miniszterek, az ország igen fontos érdekei felett különösen külföldi emberekkel tanácskozásokba bocsátkozzanak és bármilyen formaszerű jegyzőkönyvbe felvett, vagy csak szóval elfogadott megállapodásokra jussanak. (Helyeslés a baloldalon.) Később azután tudomásunkra jutott, hogy nem egyedül az osztrák felelős minisztereknek, hanem még a bécsi birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok pártjainak és pántoknak hozzájárulása is kivántatott ahoz, hogy a magyar kormány megalakulhasson, hogy a magyar kormány hivatalt vállalhasson. Miután azt találtuk, hogy ezen állapot mélyen sérti Magyarország függetlenségét, azon törvényes függetlenségét, a mely a királyi hitlevélben az 1867. évi 2. t. cz.-be sírva van ; miután azt találtuk, foglalva és biztohogy ezen eljárás sérti a magyar nemzet méltóságát, tekintélyét, az általános közérzületet, mi azon tanakodtunk, mi módon lehetne ezen törvényellenes, alkotmányellenes és a nemzet méltóságát sértő állapotnak mihamarabb véget vetni. Azt találtuk, hogy miután arra, hogy a kormány kineveztessék, a felségének a királynak van korlátlan joga, mi elhatároztuk, hogy a házszabályok értelmében az országgyűlés összehívását kívánni fogjuk és az ülésben a felségéhez egy felirat intézését indítványozzuk, kérvén ót, hogy élvén királyi hatalmával és törvényadta jogával, mielőbb nevezze ki minisztereit és vessen véget ezen törvénytelen és alkotmányellenes állapotnak. Ez volt oka annak, hogy mi a múlt szombaton a ház elnökét felkértük, hogy a jövő hétfőre ülést hívjon össze. Most azonban a kinevezés megtörténvén, igen természetesen ezen felírásnak czélja megszűnt; nem volna czélja tovább, hogy felírást intézzünk ő felségéhez oly tárgyban, amely úgyis már teljesült. Fenmarad azonban mindenkor az aggodalom arra nézve, hogy ily módon a nézetünk szerint törvénytelen, alkotmányellenes és a nemzet méltóságát, tekintélyét sértő eljárás jövőre mint praecedens fog tekintetni és abból következtetések fognak a jövő eljárásra nézve vonatni. Ebben a tekintetben, ha a t. háznak bármely tagja jónak látandja, a törvényhozásnak intézkedését, felhívhatja arra nézve, hogy ily törvénytelen eljárás ezentúl ne ismételtessék. Ez igen természetes, a képviselőház minden egyes tagjának jogában lévén, mi is részünkről ezt önmagunknak fentartjuk, eddig is tiltakozunk és ünnepélyes óvást teszünk arra nézve, hogy az ilyen eljárásból jövőre nézve valami következtetés vonassék és kijelentjük, hogy mi ezen eljárást törvénytelennek, alkotmányellenesnek és minden ezen eljárás alatt elért eredményeket semmisnek és érvényteleneknek nyilvánítani vagyunk kénytelenek. Ezeket t. ház kötelességemnek tartottam elmondani annak igazolására, hogy a t. ház ülésének összehívását kívántuk. Átmegyek most arra, ami tegnap itt történt. Átmenve oda, lehetetlen meg nem emlékeznem, kapcsolatba nem hozni azt, ami tegnap történt azzal, ami múlt február 10-én történt. Múlt február 10-én a kivonulás sokkal nagyobb pompával hajtatott végre, mint amilyen volt a tegnapi meglehetősen szerény bevonulás. A mostani kormány tulajdonai közé tartozik, hogy ő igen sokban szeret ellenkezőleg cselekedni, mint más emberek, mert más emberek a bevonulást tartják nagy pompával és a kivonulást, amennyire lehet csendesen. Megvallom, hogy ezen hadjárata a miniszterelnök úrnak reám nézve azon hatást tette, miszerint igen hasonlít azon hadjárathoz, amely egy franczia királyról meg van irva egy kis verses könyvben, a mely a kisdedek mulattatására és oktatására van irva, ahol az mondatik: „a franczia király 20,000 emberrel felvonul a hegytetőre, és azután ismét levonul a hegytetőről.“ A miniszterelnök úr is február 10-én nagy pompával bejelentve lemondását, felállott a hegytetőre és installálta, bemutatta magát, mint az ellenzék új vezére; tegnap pedig lejött és ismét levonult a hegytetőről, az eredmény tehát nulla. Azt, hogy lemondott, vagy megbukott miniszter az ellenzékbe álljon, igen természetesnek tartom, és emlékezem e tekintetben, hogy a miniszterelnök úr, mint az ellenzék egyik vezérférfia, a felett egy igen szép beszédet is mondott és igen szépen előadta beszédében, hogy a bukott miniszterek az ellenzék soraiban megifjodnak. Én tökéletesen osztom a miniszterelnök úr ezen nézetét, és meg vagyok győződve, hogy alig van valaki a házban, aki nem kívánja, hogy a miniszterelnök úr mintegy megifjodott Adonis, mintegy új Phönix ismét jelenjék meg a képv. házban. Azonban megkell vallanom, hogy e meseszerű phönixpélda után indulva, ki kell állania a tűzpróbát; márpedig a miniszterelnök úr politikája szerint ő inkább irtó-