Egyetértés, 1877. április (11. évfolyam, 78-102. szám)

1877-04-01 / 78. szám

vesztegel a közvélemény az immár égni kezdő tető alatt. S mit észlelünk a magyar nemzetiség dolgában? A legridegebb anya­giasságot és realismust, mely vállat von minden eszme,­ érzés, költészettel egye­temben a magyar nemzetiség eszméje, ér­zése, költészetei iránt. Nézzük különösen a társadalom vezérlő rétegeit, az előkelő vi­lágot. A magas aristocratia a közéletben mintha világon se volna, a felsőház nevet­ség tárgya, mágnás, ki közügyek körül szerepel, fehér holló; a high life társalgási nyelve polyglott, de nagyobbrészt német s utánuk megy tétlenségben, közönyben, nemzetietlenségben a firtlik egész majom­serege. A dualizmus elvénél fogva a hiva­talos Magyarország magyar lábon él, de a társadalom köreiben hallható egész ma­gyarságnak csakis hivatalos ministeri bureau színe és szaga van. Petőfit szavalni igen, de érteni, vele érezni nem tud a ministeri fogalmazó jeunesse dorée. Hát kérdem: nincs-e mindezekben elég számos horog, hogy beleakaszthassa cosmopolitismus és germanisatio a maga hálójának szálait ? Nem kell hozzá egyéb, mint az, hogy szé­gyentől szegezze földre szemét s elbusulva hajtsa le fejét minden hazafi, a ki eddig elvekért, közügyért lelkesülni s fáradozni tudott, hogy a bécsi alku elfogadásai után mulhatlanul bekövetkezendő elkedvetlenedés folytán szűnjék meg azon politikai tevé­kenység, mely minden jóravaló népnél ál­talában minden szellemi mozgalomnak leg­főbb rugóját s éltető talaját képezte, úgy az antik görögök és rómaiak, mint északi Európa semmiből’ nagyranőtt népeinél. Isten óvjon bennünket attól a tespe­­déstől, mely a bécsi alku elfogadásából folyó elszégyenkedés s világraszóló gyalá­zatnak volna mulhatlanul bekövetkező fo­lyománya. Jöjjön ezerszer inkább válság, zavar, provisorium, reactió vagy miként nevezzük, egész táj­ házával azon utóvégre is lehetetlen kisérleteknek, melyeket Bécs­­ben ellenünkben kigondolni s szinte alkal­mazni képesek lesznek, ha benne kedvek telik. Anyagilag nekünk nem árthatnak, mert mi tökéletesen proletár helyzetben vagyunk, nincs veszteni valónk; többet annál, a­mit magunk tennénk önkénytes, alkotmányos (!) eljárás útján áldozatokban s önsanyargatásban, rajtunk nem vásárol­hatnak. Szellemi tekintetben imádkoznunk kell: jövel osztrák reaction vess végett en­nek a közösügyi boldogságnak, csinálj fegyverszünetet émelygésig túltengő pártczi­­vakodásainkban, egyesits bennünket ismét egy kissé igaz nemzeti érzületben; s ha mindezekhez még adósságainkat is kifizeted — mivel és miként, az a te gondod és bajod lesz — akkor még köszönetet sza­vazunk néked s állítunk nemzeti hála fejé­ben egy uj Henczi-szobrot! Van egy veszély igenis, a­mely ko­molyan fenyeget a bécsi alku visszautasításá­nak esetében és épen ez az valószínűleg, mi a leggnagyobb rémülettel tölti be azokat, kik bennünket a szenvedésekkel és veszélyekkel fenyegetnek. S ez nem más mint az, hogy azon esetben lényeges változás fog történni itt benn a hatalom birtoklásának viszonyaiban. Azoknak, kik az alkut csinálták, igen nagy személyi érdekeik vannak hozzákötve. Lesznek köztük egyének, kik minden kö­rülmények közt készek lesznek szereplésre vállalkozni, csak a felszínen maradhassa­nak ; a taktikának és sophistikának némely nagy mesterei mindig fognak találni oly expedienst maguk számára, mely lehetővé teszi nekik ama legfőbb gyögyeinek él­vezetét : látni maguk előtt a hajlongó házak nagy tömegét. Azt tartják ők a hatalomról, mit az amerikai quaker a pénzről : szerezz pénzt, becsületesen, ha lehet, de pénzt szerezned okvetlen kell. Hanem hát rájuk nézve is kellemesebb, ha háborútlanul, tisz­tességesen maradhatnak meg ugyanazon dolgok élvezetében. S ama nagy párt, mely a sanyarú 12 év alatt együtt tűrt nélkülözött törekedett az ország egész népével, s mely azután anyagi előnyökben, hatalomban, társadalmi te­­kintélyben oly bámulatosan felemelkedett s kényelemmel van állásában elhelyezkedve, átalános nagy felforgatást tapasztalna vi­szonyaiban. Tegyék szívükre kezöket, nem fontos tényező-e az ettől való idegenkedés és félelem igen sokaknak önelhatározásában még a fenforgó életkérdésében is a hazának ? Vannak, a­kik anyagi előnyöket, jövedelmes hivatalokat s állásokat féltenek, de legna­gyobb része azoknak, kik mint képviselő­­házi tagok a haza sorsa fölött dönteni van­nak hivatva, nem ez előnyöket féltik, hanem féltik azon előkelő állást, melyet mint egy uralkodó pártnak befolyásos tagjai elfoglalnak. S ez állás mely igen nagy vonzó erővel bir olyan, tisz­tességes emberek ambitiójára. Kiadjuk kezünkből az ország ügyeinek vezetését ? X. vagy Y. vagy Z. et Comp. foglalja el helyeinket ? E gondolat az, melyet nem tud megemészteni a legtöbb ember, ki a lefolyt tiz év üzelmeibe mint formába esett fé­reg van megfenekelve, az inerziának ezen nemével küzd kebelében ama kisbiró, mely súgja: a haza ! mindenelőtt ! Elszakadjak társaimtól, barátaimtól, régi bizalmas em­bereimtől, kikkel egy kenyeret egy sót et­tem éveken át? pártot cseréljek, elmarad­jak a clubból, megváltoztassam életem szo­kott módját? Igen, emberek vagyunk, ilye­nek a motívumok, melyek nagy befolyást gyakorolnak életkérdéseknél is, döntő per­­ezekben is. De gondolják meg az illetők, jól van-e ez így, szabad-e ennek így len­nie? Vessenek számot lelkiismeretükkel, mielőtt a fatális elhatározás lelkükben meg­átalkodik, mielőtt az adott szó ajkukról el­repül, vizsgálják meg, eszüknek, szivüknek sugallata-e az, vagy rosz szenvedély, puszta inerzia és gyávaság-e az, a­melynél fogva bele hagyják magukat sodortatni egy fatá­lis örvénynek messze kiterjedő gyűrűzetébe, a­helyett, hogy egy idejekorán megfogam­­zott szilárd elhatározás folytán magukat jó eleve távol tartanák?! A tizenkettedik órában vagyunk­ szá­mot vetni véglegesen mindenkinek a maga lelkiismeretével, itt az idő. Mit vár, mit kíván a nemzet nagy tömege, azt bősége­sen kijelentette: lehet kifogásokat tenni nyilatkozatának minősége ellen, de érzelmeit félreismerni nem lehet. Az igen vagy nem szavazatokon fog csüggeni a vissza­­tartott lélekzettel a haza népének figyelme, azok szerint fogja mérlegelni a magyar nemzet életrevalóságát a világ közvélemé­nye s a történelem. Mocsáry Laj­os­ által már megállapítják ugyan, de amelyre nézve a Lloyd társulattal még nem egyeztek ki , hogy ezeknek a parlamentek elébe való terjesztése re­mélhetőleg mindjárt a nyári ülésszak megnyitása után megtörténhetik. Tegnapi táviratok újabban az angol-orosz kie­gyezés bizonyosságával kecsegtettek, sőt egyi­­kek szerint a nemzetközi jegyzőkönyvet Anglia és többi hatalmak ma voltak aláírandók. A mai nap folyamában e hit valóságát egyetlen újabb hír sem igazolta, s az egyetlen, mely erre vonatkozik, csak annyit mond, hogy az angol lapok a helyzetet igen békésnek tekintik, s hogy a jegyzőkönyvet nemsokára aláí­rják. A képviselőház mai ülésén, melyen a kor­mány részéről jelen voltak Trefort, Percz­el, Szende miniszterek, Tisza Kálmán miniszterel­nök az 1873. évi 33. t. sz. alapján forgalomba hozott kincstári utalványoknak beváltása czéljából kibocsátandó járadék-kötvényekről szóló s ő felsége által szentesített törvényczikket kihirdetés végett bemutatja. Ugyanezen, s az uzsora korlátozásáról szóló törvény hirdettetett ki ma a főrendiházban is. Az osztrák-magyar kiegyez­és­i javas­latok készítésére nézve a „Pester Cor.“ a követke­zőket jelenti: A gazdasági kiegyezésre vonatkozó­­javaslatok készítésén a kereskedelmi és a pénzügyminisztérium­ban serényen dolgoznak. Az egyenes adók reformjára vonatkozó javaslatok néhány jelentéktelen pont ki­vételével már egészen készek. A quota törvény elő­munkálatai is a gondosan gyűjtött adatok segé­lyével, már közel vannak a befejezéshez. A bank­­statutum végleges szövegezése czéljából a két minisztérium a jövő hét közepén tanácskozni fog egymással. A vám-és kereskedelmi szerződés, vala­mint a részvény­társulatok és biztosítóintézetek kölcsö­nös hozzábocsátására vonatkozó egyezmény szövege elkészült, és végre a kiegyezésre vonatkozó 40­ éves indokolás is már annyira haladt, hogy már inkább csak a minisztertanács jóváhagyása kívántatik hozzája, így tehát az összes kiegyezési javaslatok — ki­véve a osztrák-magyar Lloyd társulattal kötendő szerződést, melynek alapvonalai a két kormány ÚJDONSÁGOK. — Boldog ünnepeket! Sok jó kivá­­natunkat t. olvasóinkhoz csak ebben a pár szóban foglaljunk össze. Teljék örömteljesen és gondtala­nul a hosszú esztendőnek e két rövid pihenő napja, s vajh! érjék azt meg még t. olvasóink sokszor, számtalanszor. — Boldog ünnepeket! — Személyi hírek. Jules Simon­zia miniszter, szabadságidejét Velenczében fogja tölteni. — Olliver Emil volt franczia minisz­terelnök egy idő óta Konstantinápolyban tartózko­dik. — Foy tábornok, a restauratió idejében sze­replő híres franczia szónok fia, meghalt Párisban. — Báró Wenckheim Béla ma reggel Kőrös­ La­­dányról a fővárosba érkezett. — Gróf Zichy Fe­­rencz konstantinápolyi nagykövet tegnapelőtt II.­­Váradra utazott, hol Lipovniczky püspöknél volt egy napon át megszálva. — Szende honvédelmi miniszter Lugoson van, a­hol a húsvéti ünnepeket tölti. — Brogyányi Vincze, három ízben országos képviselő meghalt Pozsonyban. Az utolsó időkben már felette elgyengült; ereje egy éve el­hagyta s mielőtt a betegség ágyhoz szögezte volna, már a szobában alig tudott néhány lépést tenni. — Mickiewicz lengyel költő emlékére, római tisztelői a Pozzetto-utcza egyik épületére márványlapot helyeztek. A m­árványlap elhelyezé­sét meg is ünnepelték, s ez alkalommal eljött Pá­­risból a költő fia is. — Arnim gróf, kinek súlyos szembajá­ról nem­régiben emlékeztünk meg, mint tegnapi kelettel távirati után Nizzából tudatják, most sú­lyosan beteg. A gróf arcz-orbánczban szenved s szeme világát elvesztette; a katasztrófa legközelebbre várható. Különben a nagy beteg nyugodtan viseli magát. — Egy mozgalmas élet vége. Deutsch Simon, ki az 1848-iki bécsi foradalomban tevékeny részt vett, s e miatt halálra ítéltetett, de sikerült külföldre menekülnie, hol a híres internationalista vezérnek Marx Károlynak legbensőbb barátja lett, s később Törökországba menekült, hol az ifjú tö­rök pártnak egyik teremtőjévé lett, a napokban el­hunyt Konstantinápolyban.­­ A czeglédi küldöttség tagjai fényképészeti felvétel mellett meg lesznek örökítve egy csoportban. Ama kitüntető figyelem, melyben őket Kossuth részesítette arczképe megküldése ál­tal, a küldöttség tagjait arra készteté, hogy Si­­monyi fővárosi fényképészt Czeglédre hiva, magu­kat külön-külön levétessék, s oly csoportokat ala­kítsanak, melynek közép­pontján Kossuth alakja díszelegjen. Természetes, hogy a küldöttség a fény­­képcsoporttal mindenekelőtt a baracconi számüzött­­nek kedveskedik. — Abdul Kerim pasának Temesváry Mór fővárosi lábbeli gyáros egy pár magyar csizmát küldött ajándékba, mire a generalissi­mus franczia nyelven következő sorokban köszönte meg a figyelmet: „Uram! Őszintén köszönöm ön­nek szívélyes iratát, valamint azon pár csizmát, a melyet e hó folyamán küldött nekem ajándékul. Nemzetem mindig köszönettel fog megemlékezni azon rokonszenvről, a melyet irányunkban az ön nemes nemzete folyton tanúsít. Vegye, uram, nagyrabecsülésem kifejezését. Konstantinápoly, már­­czius 17. Abdul Kerim“. — A pápa egészségi állapotáról még egyre egymással ellentétes hírek érkeznek Rómá­ból. A megbízhatóbbak azt mondják, hogy a szent­ség egészsége meglehetősen szolgálna. A lábfáj­dalom, mely a rész­idő beálltával szokta őt elő­venni, néha napján belelátogat ugyan nála, azon­ban sohasem olyan rohamosan, hogy megakadá­lyozná őt rendes foglalkozásában. E baj már évek óta gyötri a pápát, s nem jelent valami különös igy betegséget. Ma, szombaton sokakat fogadott azok közül, kik a húsvéti ünnepekre a szent városba zarándokoltak, miből nyilván kiderül, hogy még nem képtelen a napi szuszmogásra. — A m. kir. honvédtisztek va­gyontalan özvegyeinek és árváinak ellátására szol­gáló eddig befolyt összesen 20.479 frt 25 kr. — A tűzvész áldozatai. A kis-zom­­bori szerencsétlen tüzkárosultak részére könyör­­adományok gyüjtetnek. A csapás, mely az utóbbi, rövid pár év alatt már második tűzvész által e virágzó, tiszta magyar községet sújtotta, roppant nagy, s a közjótékonyságot annyival inkább igényli, mert a község legszegényebb lakosságát érte, úgy, hogy a leégett családok legnagyobb része a szó szoros értelmében koldusbotra jutottak. A kár hiva­talos felszámítás szerint 63.397 frtot tesz. — Az adományok az elöljárósághoz czimzendők. — A mozgósítás eshetőségére való tekintetből a közös hadügyminisztérium a vasúti forgalom tanulmányozására Polivka Tódor tem­ensei lovagot s tábor-törzskari századost küldte ki, a­ki ebbeli működését ápril hó elején fogja megkezdeni. — Tanfolyamok beszüntetése. A több magyar vasúti igazgatóságnál a magyar nyelv megtanulására felállított tanfolyamok — minthogy a nem magyar tisztviselőknek nyelvünkben tett előmenetelei ezeknek további fenállását feleslegessé teszik, f. é. ápril 1-vel beszüntettek. — Vájjon? A „N. Fr. Presse“ mintegy hét előtt azon hírt közölte, hogy az osztrák és magyar fejedelem a pápához levelet irt, melynek az ezen lap által röviden körvonalazott tartalma épen nem volt kompromittálás nélkül azon irányban, a­hol azt legkevésbé tűrik el. Mint most Rómából tudat­ják, Andrássy gróf kijelentette Paar által a Vati­kánban, hogy a „N. Fr. Pressét“ e koholt levél miatt kérdőre fogja vonatni. — Érdekes térkép. A földmivelési-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium egy igen érdekes és gyakorlati jelentőségű térké­pet adott ki, mely Magyarországnak állategészség rendőri szerevezetét, állat­tenyésztését és gazdasági szakoktatását ábrázolja. A térképet a földmivelési minisztérium állatrendőri szakosztálya vette fel s H­á­c­s­e­k Ignácz m. kir. térképész rajzolta. Igen nagy terjedelmű és részletes munka. Az egyes megyék, kerületek vagy városok gazdasági viszonyai külön jegyekkel (lófej, ökörfej stb.) van­nak megjelölve, az állam intézetek és magán inté­zetek külön választásával. A térkép 10 külön la­pot képez, de együvé tartozik, egymáshoz ragasz­tandó és fali használatra alkalmas. Gazdák­nak feletébb hasznos. Hogy azonban kapható-e, továbbá hol s mi legyen ára, az nincs rajta feljegyezve sehol. — Megnyílt a szemek. A sok lopás, általán azon gazdálkodás, melyet az orosz sereg főbbjei véghez vittek, arra indította az orosz kor­mányt, hogy a szigorú ellenőrzés végett egy egé­szen új hivatalt szervezzen. Szép megtiszteltetés azon urakra. Tserkeszoff tanácsos neveztetett ki a hadsereg ellenőrző hivatalának főnökévé, kinek kö­telessége leend felügyelni a pénztárra, magtárakra, s a felszerelésekre, valamint azokat gyakran meg is vizsgálni. Persze egyik szarka a másiknak a szemét ki nem kaparja, s marad minden a mint volt, mert hol az emberek gazok, keveset használ az ellenőrzés. — Midhat pasáról írja az ágostai „A. Z.“ római levelezője, hogy márczius 25-én hagyta el Rómát, s utazott tovább Turin és Majland felé, honnan aztán Nizzán át Spanyolországba megy, s kiváltképen Granadát és Cordovát fogja megtisz­telni hosszabb ideig ott tartózkodással. A nyarat a volt nagyvezér a Svájczban akarja eltölteni, ha­csak az események haza nem hívják.­­ Mint T­i­f­r­i­s­b­ő­l írják, mind az orosz, mind a törökországi örmények közt azon hit van elterjedve, hogy az orosz-török háború ese­tén, Oroszország mint az örmény nemzet szaba­ditója fog fellépni, egész Armeniát egyesitendi, s egy uj fényes korszakot nyitand meg az egykor oly virágzó nemzet történetében. E vérmes re­ménynek alapja egyrészt az is, hogy a kaukázusi orosz sereg vezére Melikoff tábornok egy örmény, és a tábornok van hivatva, közhit szerint arra, hogy 100,000 emberből álló erős sereg élén török Arme­niát meghódítsa. — Egy új, hazai találmány. Maróczy József szegedi lakos, „hordozható lég­­szesz­ lám­pa“ név alatt egy új találmányra nyert szabadalmat. A találmány tulajdonképen petro­leum lámpa, mely azonban bél alkalmazása nél­kül ég, szakasztott olyan lánggal, mint a haszná­latban levő légszeszlámpák. A találmánynak jövőt ígérnek a következő előnyök : Először is az ilyen lámpák, mint a­melyeknek világító­képessége a légszeszével versenyezhet, nemcsak belső, hanem igen czélszerűen utczai világításra is használha­tók, és főleg kisebb városokban annyival inkább pótolhatják a légszeszt, mert használatuk által fö­löslegessé válik egy légszeszgyárba és az ezzel járó csővezetbe százezreket befektetni, minthogy kellő mennyiségű ilyen új találmányú lámpa be­szerzése, sőt a netán már meglevő régi fajta lám­páknak ilyenekké átalakítása által ugyanaz a czél érhető el.­­ Ami ez új világítás olcsósá­gát illeti, az fölülmúlja a takarékosság terén eddig elért eredményeket. Egy 16 gyertyáni láng 22 órán át 18 kr ára petróleumba, tehát ó­r­a 11- ként nem egészen egy krajctárba kerül Mint a szegedi lap írja, a lámpa kezelése nagyon egyszerű, használata minden, eddig nem ritkán előfordult veszedelmet kizár; a javítás szüksége a legritkább esetben állhat be, és ha be­állt is, csekély költségből kikerül; végül e világí­tásnál ammóniák nem gőzölög ki s így e lámpa kirakatokban is annak veszélye nélkül alkalmaz­ható, ami a légszeszvilágitás mellett történik, hogy t. i. a kirakatban levő nemes érczek megfeketed­nek. Maróczy ez uj szerkezetű lámpáival a na­pokban tétetett kísérlet Szolnok, Eger és Kecske­mét városokban, s mindenütt a legnagyobb szen­­zácziót keltette. Sőt Kecskemét város hatósága megbízást is adott neki ott járt megbízottja, Fe­kete Antal úr által, hogy próba­lámpát állítson föl, mely után, ha sikeresnek bizonyul, az utczá­­kat és köztereket ez új találmányu lámpákkal fogja világíttatni. — A nyilvános oltások a központi himlőintézetben, ápril­ió 1-jétől kezdve, hetenként kétszer, vasárnap és csütörtök délután 2—3-ig, a gyermekkórházi épületben,­­ősz utcza 2-dik sz. alatt fognak tartatni. — Kör­utazási jegyek. Minthogy a né­met vasúti igazgatóságok közreműködésüket a ma­gyar-német körutazási jegyek további fenntartá­sára nézve beszüntették, a magyar államvasutakat illetőleg ezen magyar-német körutazási jegyek ki­adása f. év ápril 1-vel beszüntettetik. — A j­ó h­i­r­n­e­v­ü, budapesti Borsos és Dok­tor fényképész ezég legújabban egyesülve Borsos, Doktor és Varságh m. kir. udvari fényképész czim alatt berendezte az Erzsébet-téri 1. számú házban a főváros legnagyobb műtermét. A fényképirda működési köre kiterjed minden a fényképészet, olaj és víz­ (aquarell) festészet terén ismert dol­gozatokra ; nagysága továbbá megengedi, hogy 50—60 egyént is felvehetnek egyszerre, s tökéle­tes művészi berendezése mellett a czég térképek, vázlatok, rajzok stb., vagy fényképészeti, fametszési és fényképnyomat utáni sokszorosításra is vállalkozik. — A dunai vaskapuról. A török-szerb béke helyreálltával a vaskapu szabályozásának kér­dése ismét előtérbe lép. A „Rockboring“ társa­ság ez ügyben a kormány és Duna gőzhajózási­­társaság elé már javaslatot terjesztett. A költség­­előirányzat 8 milliót tesz. E tőke kamatai azon illetményekből fedeztetnének, a­melyek a vaskapun át szállított áruk után szedetnének. — A „Kölnische Zeitungénak írják Párisból márcz. 28-iki kelettel. A Sakpores­­kov herczeg vezetése alatti bosniai szláv com­ité 500,000 rubelt kapott a moskvai bizott­ságtól, melynek élén Aksakow, Kivien és Katkow állanak. E bizottságok erélyesen működnek terveik keresztül vitelén. Genfben jelenleg röpiratokat nyomatnak, melyeket Oroszországban fognak el­terjeszteni. A nevezett orosz körök azon nézetben vannak, hogy az orosz kormányt nehezen fog lehetni visszatartóztatni a küzdtérre lépéstől.­­ A roncsoló toroklob Pest megye Vadkert községében megszűnt. 16 beteg közül 5 halt bele. Ellenben Szigetujfalun fellépett a ka­nyaró, s e miatt az iskolákat bezárták. Itt a 21 közül 8 már meghalt, a többi ápolás alatt van. Kanyaró betegségben Túrán 18-an, Czinkotán 5-en, Hévizén 37-en vannak ápolás alatt. Sziget­­szentmártonban már elmúlt a baj: 50 beteg közül 18 meggyógyult, 12 meghalt. — Megüresedett a körjegyzői állás Pest­megyében Vörösváron. Pályázat utján töltik be május 8-án a község­házánál. A fizetés 600 frt készpénz, szabadlakás, konyhakert és 51­» hold szántóföld haszonélvezete. — Pest-Ki­s-K­u­n-m­e­g­y­é­r­e az 1877-ik évi 40933 főnyi ujoncz jutalékból és 4093 póttar­talékosból esett összesen 1669 ujoncz és 168 pót­tartalékos ; ezekből pedig a legtöbb esett a pilisi alsó járásra (177 ujoncz és 18 póttartalékos) és legkevesebb Szent-Endrére (12 ujoncz és egy pót­­tartalékos.) — A „R­á­k­ó­c­z­y“ Párisban. A „N. P. I.“-nak írják ez érdekes hírt Párisból. A je­lenleg Párisban időző magyar nem kis meglepe­tésben részesül. Minden pillanatban alkalma nyílik, valamelyik utczasarkon, vagy ablak előtt megállani és álmélkodva kérdezni, vájjon Debreczenben van-e, vagy Francziaország fővárosában? Számos ablak­ból hangzanak a Rákóczy magyaros dallamai, sőt az utczai gamm­ok is folyton azt dúdolgatják. Hon­­nét a párisiak ezen váratlan lelkesedése szép nemzeti indulónk iránt ? A felelet egyszerű : a pá­risiak nem is sejtik, hogy az, mit oly buzgón ját­szanak és énekelnek, nem egyéb mint a magyar Rákóczy induló. Ők csak Berlioz „La damnation de Faust“ czímü zeneművének legszebb részletét reprodukálják, mely négy hét óta minden vasár­nap úgy a Châtelet népszerű hangversenyeiben, mint a téli czirkusban előadásra kerül és viharos tetszésnek örvend. E zeneművébe Berlioz a mi Rákóczy-indulónkat elejétől végig beigtatta és ép e részlet tetszik a párisiaknak legjobban. — Sarolta császárnéról. A szeren­csétlen őrültről újabb időben azon hir járta be a lapokat, hogy állapota súlyosbodott, s közéig ha­ ki „EGYETÉRTÉS“ TÁRGYÁJI. AZ UTOLSÓ BEBEK. — Történeti regény. — írta : Pétery Károly. MÁSODIK KÖTET. — 35-dik folytatás.­­­Ezen komoly felszólításra a házi nő festékein keresztül is elszíntelenedett. — Nem tudom, nem gondolom, átalában nem vagyok képes felfogni, minek köszönhetem e vé­letlen látogatást. — Hogy látogatásom czélja felől tovább függőben ne tartsam kegyedet, minden élőbeszéd nélkül azt kérdem: igaz-e, hogy a mislyei perjel, Szerdahelyi Mátyás tizennyolcz éve egy fiatal mi­nőt gyermekével a kegyed gondviselésére bízott ? Hová lett ezen nő, hová lett gyermeke ? — Őszinte feleletet várok, előre is biztosítva becsületsza­vamra, hogy kegyednek semmi bántódása nem lesz, ha a valót feltárja, bárminémű legyen is az. — De uram, mire e különös kérdés ? — mond a nő, udvarias szerepéből kiesve. — Ha nevemet, rangomat tudja asszonysá­god, — mond Bebek rendreutasitó hangon, — bi­zonyosan azt is hallotta, hogy az én türelmem igen vékony szálon függ, azért ne kényszeritsen, hogy egy­ nő irányában az udvariasságot félrete­gyem. Én feltettem a kérdést és asszonyságodtól feleletet várok. — Hátha nem akarnék felelni? — mond a nő ingerülten. — Akkor felhagyva eddig vitt szerepemmel, mint e vidék főkapitánya: tüstént börtönbe hur­­czoltatom, bizonyos be nem végzett per folytán, mit 18 év előtt Szerdahelyi Mátyás jónak látott félretétetni, de a mely per, amint én tudom, nem a maga rendén ment. Az irományok egyébiránt ke­zemben vannak. Szép Jutka mint ketreczbe zárt hiéna fészke­­lődött helyében. Látta, hogy itt nem használ semmi vonakodás és hogy a csűrés-csavarással csak magá­nak árthat. — Határozza el magát asszonyságod, mert nincs időm tovább várakozni. Én minden lehető esetre elkészülve kerestem fel e házat; nézze ke­gyed, két fegyveresem néhány lépésre áll, csak egy intés, és én foglyom! — Ez ellen protestálok! — harsogott a nő. — Én nemesasszony vagyok, s e ház itt nemesi curiám! — Ezt majd biráid előtt lesz időt kimu­tatni, asszony! — szól Bebek ingerültebben e nem várt ellentállásra, tenyerét tapsra ütve. A két fegyveres oly hirtelenséggel, mintha az égből hullott volna alá, a szobába lépett. A néhány percz előtt mérges nő furia-arcza mosolyra vonult, s a tőle telhető legszelídebb han­gon fordult a belépőkhöz. — Menjetek vissza jó emberek helyeitekre, csak arról akart meggyőződni a nagyságos ur, hogy ébren vagytok-e s figyeltek-e parancsára ?! Nemde, igazam van, nagyságos ur? A fegyveresek a várúrra néztek, parancsát várva. — Kimehettek! várjatok rám az előszoba külső ajtajánál. — No hát, asszonyom, valahára megtu­dom-e a valót? — Még képzelhette nagyságod, hogy én ud­varias felszólítására ne akarnék felelni, miként gondolhatott ily durvának, ily neveletlennek? bár­minőnek látszassam is most, oly körben születtem s nyertem nevelésemet, s későbben is oly társa­ságban éltem, melyben az illem szabálya nem volt ismeretlen, — erről biztosíthatom nagyságodat. — Nem kételkedem, — mond Bebek nyu­­godtabban. — Épen azért voltam bátor kegyedhez fordulni s kérdésemre válaszát várni. — Volt idő, még pedig nem nagyon régen, midőn ezen csendes és elhagyatott falak között nem volt szokatlan daliás vitézek megjelenése, kiknek kezére büszke lehetett volna az ország első­­ zászlósának leánya; tisztes úri nők, kiknek férjeik a távolban csatáztak, elhagyva tűzhelyeiket s gyer­mekeiket, e teremben reggelig tánczoltak; erköl­csös özvegyek, kik előtt kalapot emelt a nép, s kik vasárnaponként a templom köveit koptatták térdeikkel, ágyam kárpitjai között virradtak fel, a zene hajnali harangszóig harsogott; én voltam a társaság központja, a férfiak bálványa, hódolat, magasztalás, a nők irigységének s utánozásának tárgya; s most kerüli mindenki e házat, hátat fordítottak régi jó barátaim, s nekem, kit közön­ségesen „Szép Jutkának“ neveztek, ki minden este uj imádókban válogathattam, örömtelen egyhangú­ságban kell ifjúságom éveit eltöltenem. Oh! mert mérgemben szeretném széttépni e háladatlan, e kígyós nemzedéket! Hangos zokogásban tört ki, tehetetlen dü­hében. — Bátor vagyok asszonyom megjegyezni, hogy ezen dolgok reám egyátalában nem tar­toznak! — mond Bebek nem minden zavar nél­kül, elámulva e bűnös nő indulatrohamán. — De én rám tartoznak! — jegyzé meg a nő élesen. Szükségesnek tartottam előrebocsátani ezeket, azon okból, hogy lássa nagyságod, hogy én ily bánásmódhoz s ily hanghoz nem voltam szokva, mit nagyságod irányomban alkalmazni jó­nak lát. Szólj, ember! — mond bárgyú férjé­hez fordulva, — igazat mondtam-e múltamat ille­tőleg ? — Igazat mondtál, Jutkának mindenben igaza van! — mond a szerencsétlen, felrezzenve a megszólításra. — Asszonyom! nekem eszem ágában sem fordult meg, hogy szavában kételkedjem; én elhi­szem, hogy víg farsangi életet élt, míg ifjúságában tartott. — szóla közbe Bebek gún­nyal. — Ifjúságomban tartott? — csattant fel a házi nő. — Talán csak most sem vagyok még verébijesztő! ? Az én koromban még más javá­ban éli a világát, még pedig olyanok, kikkel sem arczet, sem termetet nem cserélnék! Boldog is­ten! hova jutottam, ha már úgy beszélnek ve­lem, mintha Ádámmal én ettem volna meg az első almát. Ismét zokogásban tört ki. — Asszonyom! amint mondom, ezen vis­­­szaemlékezések én reám egyátalában nem tartoz­nak, — mond Bebek hidegen. — Ne tegye tü­relmem ily kemény próbára, én hiúságát sérteni nem akartam. Utoljára kérdem: kapok-e fele­letet ? — Székéről felállott. — Tovább nincs időm várakozni! — Nagyságod oly türelmetlen ! — mond a nő, könnyeit felszántva, — hogy sohasem hagy kibeszélni, pedig már épen rá akartam jönni a feltett kérdésre. Nagyságod közbeszólásával leggyen­gébb oldalamat sértette meg, mire egy önérzettel bíró nő nem lehet érzéketlen. — Asszonyom, nem akarok visszaélni türel­mével ; látom, most rész órájában találtam, holnap találkozni fogunk, — de más helyzetben és körül­mények közt, erről biztosítom. — Nekem még ma végeznivalóim vannak. A házi nő megrezzent e gúnyos, e szaka­dozott felszólításra. — A távozni akaró zászlós elé ásott. — Álljon meg nagyságod, s hallgasson ki! — felelek kérdésére; elbeszélek mindent, mit a kérdésben lévő nőről és fiáról tudok. De először foglaljon helyet nagyságod! — Nem fogok leülni, — mond Bebek hatá­rozottan, — És minthogy állan­ sokáig nekem sincs kedvem, óhajtom, hogy mondja el, mit e tárgyban tud, de a valót szeretném hallani, mert játékszernek egy kissé koros vagyok. — A legtisztább valót fogom mondani oly igazán . . . — Hagyja el az esküt, erre nincs szük­ség, különben is az eskü kettőnk között kevés jelentőséggel bír, — vágott közbe Bebek lesújtó gún­nyal. — Amint parancsolja, uram ! — felelt a nő lefojtott, sziszegő hangon, a­mely belső dühét eléggé elárulta. — 18 éve múlt augusztusban, hogy egy éjjel a mislyei perjel e terembe lé­pett. Épen feküdni készültem, s igy minden ren­detlenül volt, épen mint most. A perjelt egy lefátyolozott nő és egy szolga kisérte, ki ölé­ben egy alig nehány hetes kis gyermeket tartott. Férjemet kiküldve, hogy a fátyolozott nő meg ne hallja, a perjel súgva tudtomra adá, hogy ezen közeli rokonát gondviselésemre bízza; ne hagy­jam semmiben nélkülözést szenvedni, de egy­szersmind vigyázzak rá, mint a szemem világára, s egyidejűleg nem fog ártani, ha zár alatt tartom, mert férje utáni bánatában, ki Buda ostrománál esett el, elmezavarban van, s félni lehet, — hogy al­kalmat találva, elszökik. Én a férjemnél fogva, a ki osvai sáfár volt, lekötelezve lévén a perjelnek, megígértem, hogy parancsa szerint fogok eljárni, s ezt hűn teljesítettem is. — Milyen volt e nő? kérdező Bebek fátyolo­zott hangon. — Magas, nálam félfejjel magasabb; tartá­sában, meg kell vallanom, sok méltóság volt, sá­padt, beteges színe, s egy kissé barnás bőre mel­lett is szép nőnek lehetett mondani. Nagy fekete szemei s szemöldivei feltűnővé tették; orra egye­nes, és szabályos, szája elég szép vágású lett volna, ha egy gúnyos vonás, mely folytonosan szájszélein ült, el nem mutatja. — Nem volt valami különös ismertető jele? — kérdező Bebek, egész lelkével a nő előadásába merülve. — De igen, egy fekete jegy a bal szeme alatt. Először azt hittem, hogy szépitő tapasz, de egyszer mély álmában meggyőződtem, hogy vele született e jegy, mely neki, meg kell vallani, igen jól állott a rezszinéhez. Ezenkívül bal halánté­kán egy kis vékony sebhely volt látható. — Nincs kétségem többé, a leírás tökéle­tesen hasonlít hozzá! — mond Bebek fuldokolva. — Hát a kis gyermek milyen idős lehetett? — kérdező elszorult kebellel.­­— Legfeljebb öt-hat hetes­ vonalról vonalra hasonlított anyjához; jobb­ vállán egy kardjel lát­szott. — így van a kéziratban is feljegyezve. — mormogott a várar magában. — Semmi kétség többé! És mi lett e szerencsétlen nőből, és gyer­mekéből ? — Két hónapig csendesen viselte magát zárt szobájában, egész nap gyermekével játszott, evett­­ivott mértékletesen az elébe tett étkekből, de egyetlenegy kérdésemre sem adott feleletet. Utol­jára azt kellett hinnem, hogy vagy néma, vagy magyarul nem tud. — Egy októberi sötét éjjel ágyunkból borzasztó halálsikoltás ébresztett fel. Férjem kirohant, én reszketve vártam visszajö­­vetelét. (Folytatása következik.)

Next