Egyetértés, 1877. április (11. évfolyam, 78-102. szám)
1877-04-01 / 78. szám
vesztegel a közvélemény az immár égni kezdő tető alatt. S mit észlelünk a magyar nemzetiség dolgában? A legridegebb anyagiasságot és realismust, mely vállat von minden eszme, érzés, költészettel egyetemben a magyar nemzetiség eszméje, érzése, költészetei iránt. Nézzük különösen a társadalom vezérlő rétegeit, az előkelő világot. A magas aristocratia a közéletben mintha világon se volna, a felsőház nevetség tárgya, mágnás, ki közügyek körül szerepel, fehér holló; a high life társalgási nyelve polyglott, de nagyobbrészt német s utánuk megy tétlenségben, közönyben, nemzetietlenségben a firtlik egész majomserege. A dualizmus elvénél fogva a hivatalos Magyarország magyar lábon él, de a társadalom köreiben hallható egész magyarságnak csakis hivatalos ministeri bureau színe és szaga van. Petőfit szavalni igen, de érteni, vele érezni nem tud a ministeri fogalmazó jeunesse dorée. Hát kérdem: nincs-e mindezekben elég számos horog, hogy beleakaszthassa cosmopolitismus és germanisatio a maga hálójának szálait ? Nem kell hozzá egyéb, mint az, hogy szégyentől szegezze földre szemét s elbusulva hajtsa le fejét minden hazafi, a ki eddig elvekért, közügyért lelkesülni s fáradozni tudott, hogy a bécsi alku elfogadásai után mulhatlanul bekövetkezendő elkedvetlenedés folytán szűnjék meg azon politikai tevékenység, mely minden jóravaló népnél általában minden szellemi mozgalomnak legfőbb rugóját s éltető talaját képezte, úgy az antik görögök és rómaiak, mint északi Európa semmiből’ nagyranőtt népeinél. Isten óvjon bennünket attól a tespedéstől, mely a bécsi alku elfogadásából folyó elszégyenkedés s világraszóló gyalázatnak volna mulhatlanul bekövetkező folyománya. Jöjjön ezerszer inkább válság, zavar, provisorium, reactió vagy miként nevezzük, egész táj házával azon utóvégre is lehetetlen kisérleteknek, melyeket Bécsben ellenünkben kigondolni s szinte alkalmazni képesek lesznek, ha benne kedvek telik. Anyagilag nekünk nem árthatnak, mert mi tökéletesen proletár helyzetben vagyunk, nincs veszteni valónk; többet annál, amit magunk tennénk önkénytes, alkotmányos (!) eljárás útján áldozatokban s önsanyargatásban, rajtunk nem vásárolhatnak. Szellemi tekintetben imádkoznunk kell: jövel osztrák reaction vess végett ennek a közösügyi boldogságnak, csinálj fegyverszünetet émelygésig túltengő pártczivakodásainkban, egyesits bennünket ismét egy kissé igaz nemzeti érzületben; s ha mindezekhez még adósságainkat is kifizeted — mivel és miként, az a te gondod és bajod lesz — akkor még köszönetet szavazunk néked s állítunk nemzeti hála fejében egy uj Henczi-szobrot! Van egy veszély igenis, amely komolyan fenyeget a bécsi alku visszautasításának esetében és épen ez az valószínűleg, mi a leggnagyobb rémülettel tölti be azokat, kik bennünket a szenvedésekkel és veszélyekkel fenyegetnek. S ez nem más mint az, hogy azon esetben lényeges változás fog történni itt benn a hatalom birtoklásának viszonyaiban. Azoknak, kik az alkut csinálták, igen nagy személyi érdekeik vannak hozzákötve. Lesznek köztük egyének, kik minden körülmények közt készek lesznek szereplésre vállalkozni, csak a felszínen maradhassanak ; a taktikának és sophistikának némely nagy mesterei mindig fognak találni oly expedienst maguk számára, mely lehetővé teszi nekik ama legfőbb gyögyeinek élvezetét : látni maguk előtt a hajlongó házak nagy tömegét. Azt tartják ők a hatalomról, mit az amerikai quaker a pénzről : szerezz pénzt, becsületesen, ha lehet, de pénzt szerezned okvetlen kell. Hanem hát rájuk nézve is kellemesebb, ha háborútlanul, tisztességesen maradhatnak meg ugyanazon dolgok élvezetében. S ama nagy párt, mely a sanyarú 12 év alatt együtt tűrt nélkülözött törekedett az ország egész népével, s mely azután anyagi előnyökben, hatalomban, társadalmi tekintélyben oly bámulatosan felemelkedett s kényelemmel van állásában elhelyezkedve, átalános nagy felforgatást tapasztalna viszonyaiban. Tegyék szívükre kezöket, nem fontos tényező-e az ettől való idegenkedés és félelem igen sokaknak önelhatározásában még a fenforgó életkérdésében is a hazának ? Vannak, akik anyagi előnyöket, jövedelmes hivatalokat s állásokat féltenek, de legnagyobb része azoknak, kik mint képviselőházi tagok a haza sorsa fölött dönteni vannak hivatva, nem ez előnyöket féltik, hanem féltik azon előkelő állást, melyet mint egy uralkodó pártnak befolyásos tagjai elfoglalnak. S ez állás mely igen nagy vonzó erővel bir olyan, tisztességes emberek ambitiójára. Kiadjuk kezünkből az ország ügyeinek vezetését ? X. vagy Y. vagy Z. et Comp. foglalja el helyeinket ? E gondolat az, melyet nem tud megemészteni a legtöbb ember, ki a lefolyt tiz év üzelmeibe mint formába esett féreg van megfenekelve, az inerziának ezen nemével küzd kebelében ama kisbiró, mely súgja: a haza ! mindenelőtt ! Elszakadjak társaimtól, barátaimtól, régi bizalmas embereimtől, kikkel egy kenyeret egy sót ettem éveken át? pártot cseréljek, elmaradjak a clubból, megváltoztassam életem szokott módját? Igen, emberek vagyunk, ilyenek a motívumok, melyek nagy befolyást gyakorolnak életkérdéseknél is, döntő perezekben is. De gondolják meg az illetők, jól van-e ez így, szabad-e ennek így lennie? Vessenek számot lelkiismeretükkel, mielőtt a fatális elhatározás lelkükben megátalkodik, mielőtt az adott szó ajkukról elrepül, vizsgálják meg, eszüknek, szivüknek sugallata-e az, vagy rosz szenvedély, puszta inerzia és gyávaság-e az, amelynél fogva bele hagyják magukat sodortatni egy fatális örvénynek messze kiterjedő gyűrűzetébe, ahelyett, hogy egy idejekorán megfogamzott szilárd elhatározás folytán magukat jó eleve távol tartanák?! A tizenkettedik órában vagyunk számot vetni véglegesen mindenkinek a maga lelkiismeretével, itt az idő. Mit vár, mit kíván a nemzet nagy tömege, azt bőségesen kijelentette: lehet kifogásokat tenni nyilatkozatának minősége ellen, de érzelmeit félreismerni nem lehet. Az igen vagy nem szavazatokon fog csüggeni a visszatartott lélekzettel a haza népének figyelme, azok szerint fogja mérlegelni a magyar nemzet életrevalóságát a világ közvéleménye s a történelem. Mocsáry Lajos által már megállapítják ugyan, de amelyre nézve a Lloyd társulattal még nem egyeztek ki , hogy ezeknek a parlamentek elébe való terjesztése remélhetőleg mindjárt a nyári ülésszak megnyitása után megtörténhetik. Tegnapi táviratok újabban az angol-orosz kiegyezés bizonyosságával kecsegtettek, sőt egyikek szerint a nemzetközi jegyzőkönyvet Anglia és többi hatalmak ma voltak aláírandók. A mai nap folyamában e hit valóságát egyetlen újabb hír sem igazolta, s az egyetlen, mely erre vonatkozik, csak annyit mond, hogy az angol lapok a helyzetet igen békésnek tekintik, s hogy a jegyzőkönyvet nemsokára aláírják. A képviselőház mai ülésén, melyen a kormány részéről jelen voltak Trefort, Perczel, Szende miniszterek, Tisza Kálmán miniszterelnök az 1873. évi 33. t. sz. alapján forgalomba hozott kincstári utalványoknak beváltása czéljából kibocsátandó járadék-kötvényekről szóló s ő felsége által szentesített törvényczikket kihirdetés végett bemutatja. Ugyanezen, s az uzsora korlátozásáról szóló törvény hirdettetett ki ma a főrendiházban is. Az osztrák-magyar kiegyezési javaslatok készítésére nézve a „Pester Cor.“ a következőket jelenti: A gazdasági kiegyezésre vonatkozójavaslatok készítésén a kereskedelmi és a pénzügyminisztériumban serényen dolgoznak. Az egyenes adók reformjára vonatkozó javaslatok néhány jelentéktelen pont kivételével már egészen készek. A quota törvény előmunkálatai is a gondosan gyűjtött adatok segélyével, már közel vannak a befejezéshez. A bankstatutum végleges szövegezése czéljából a két minisztérium a jövő hét közepén tanácskozni fog egymással. A vám-és kereskedelmi szerződés, valamint a részvénytársulatok és biztosítóintézetek kölcsönös hozzábocsátására vonatkozó egyezmény szövege elkészült, és végre a kiegyezésre vonatkozó 40 éves indokolás is már annyira haladt, hogy már inkább csak a minisztertanács jóváhagyása kívántatik hozzája, így tehát az összes kiegyezési javaslatok — kivéve a osztrák-magyar Lloyd társulattal kötendő szerződést, melynek alapvonalai a két kormány ÚJDONSÁGOK. — Boldog ünnepeket! Sok jó kivánatunkat t. olvasóinkhoz csak ebben a pár szóban foglaljunk össze. Teljék örömteljesen és gondtalanul a hosszú esztendőnek e két rövid pihenő napja, s vajh! érjék azt meg még t. olvasóink sokszor, számtalanszor. — Boldog ünnepeket! — Személyi hírek. Jules Simonzia miniszter, szabadságidejét Velenczében fogja tölteni. — Olliver Emil volt franczia miniszterelnök egy idő óta Konstantinápolyban tartózkodik. — Foy tábornok, a restauratió idejében szereplő híres franczia szónok fia, meghalt Párisban. — Báró Wenckheim Béla ma reggel Kőrös Ladányról a fővárosba érkezett. — Gróf Zichy Ferencz konstantinápolyi nagykövet tegnapelőtt II.Váradra utazott, hol Lipovniczky püspöknél volt egy napon át megszálva. — Szende honvédelmi miniszter Lugoson van, ahol a húsvéti ünnepeket tölti. — Brogyányi Vincze, három ízben országos képviselő meghalt Pozsonyban. Az utolsó időkben már felette elgyengült; ereje egy éve elhagyta s mielőtt a betegség ágyhoz szögezte volna, már a szobában alig tudott néhány lépést tenni. — Mickiewicz lengyel költő emlékére, római tisztelői a Pozzetto-utcza egyik épületére márványlapot helyeztek. A márványlap elhelyezését meg is ünnepelték, s ez alkalommal eljött Párisból a költő fia is. — Arnim gróf, kinek súlyos szembajáról nemrégiben emlékeztünk meg, mint tegnapi kelettel távirati után Nizzából tudatják, most súlyosan beteg. A gróf arcz-orbánczban szenved s szeme világát elvesztette; a katasztrófa legközelebbre várható. Különben a nagy beteg nyugodtan viseli magát. — Egy mozgalmas élet vége. Deutsch Simon, ki az 1848-iki bécsi foradalomban tevékeny részt vett, s e miatt halálra ítéltetett, de sikerült külföldre menekülnie, hol a híres internationalista vezérnek Marx Károlynak legbensőbb barátja lett, s később Törökországba menekült, hol az ifjú török pártnak egyik teremtőjévé lett, a napokban elhunyt Konstantinápolyban. A czeglédi küldöttség tagjai fényképészeti felvétel mellett meg lesznek örökítve egy csoportban. Ama kitüntető figyelem, melyben őket Kossuth részesítette arczképe megküldése által, a küldöttség tagjait arra készteté, hogy Simonyi fővárosi fényképészt Czeglédre hiva, magukat külön-külön levétessék, s oly csoportokat alakítsanak, melynek középpontján Kossuth alakja díszelegjen. Természetes, hogy a küldöttség a fényképcsoporttal mindenekelőtt a baracconi számüzöttnek kedveskedik. — Abdul Kerim pasának Temesváry Mór fővárosi lábbeli gyáros egy pár magyar csizmát küldött ajándékba, mire a generalissimus franczia nyelven következő sorokban köszönte meg a figyelmet: „Uram! Őszintén köszönöm önnek szívélyes iratát, valamint azon pár csizmát, a melyet e hó folyamán küldött nekem ajándékul. Nemzetem mindig köszönettel fog megemlékezni azon rokonszenvről, a melyet irányunkban az ön nemes nemzete folyton tanúsít. Vegye, uram, nagyrabecsülésem kifejezését. Konstantinápoly, márczius 17. Abdul Kerim“. — A pápa egészségi állapotáról még egyre egymással ellentétes hírek érkeznek Rómából. A megbízhatóbbak azt mondják, hogy a szentség egészsége meglehetősen szolgálna. A lábfájdalom, mely a részidő beálltával szokta őt elővenni, néha napján belelátogat ugyan nála, azonban sohasem olyan rohamosan, hogy megakadályozná őt rendes foglalkozásában. E baj már évek óta gyötri a pápát, s nem jelent valami különös igy betegséget. Ma, szombaton sokakat fogadott azok közül, kik a húsvéti ünnepekre a szent városba zarándokoltak, miből nyilván kiderül, hogy még nem képtelen a napi szuszmogásra. — A m. kir. honvédtisztek vagyontalan özvegyeinek és árváinak ellátására szolgáló eddig befolyt összesen 20.479 frt 25 kr. — A tűzvész áldozatai. A kis-zombori szerencsétlen tüzkárosultak részére könyöradományok gyüjtetnek. A csapás, mely az utóbbi, rövid pár év alatt már második tűzvész által e virágzó, tiszta magyar községet sújtotta, roppant nagy, s a közjótékonyságot annyival inkább igényli, mert a község legszegényebb lakosságát érte, úgy, hogy a leégett családok legnagyobb része a szó szoros értelmében koldusbotra jutottak. A kár hivatalos felszámítás szerint 63.397 frtot tesz. — Az adományok az elöljárósághoz czimzendők. — A mozgósítás eshetőségére való tekintetből a közös hadügyminisztérium a vasúti forgalom tanulmányozására Polivka Tódor temensei lovagot s tábor-törzskari századost küldte ki, aki ebbeli működését ápril hó elején fogja megkezdeni. — Tanfolyamok beszüntetése. A több magyar vasúti igazgatóságnál a magyar nyelv megtanulására felállított tanfolyamok — minthogy a nem magyar tisztviselőknek nyelvünkben tett előmenetelei ezeknek további fenállását feleslegessé teszik, f. é. ápril 1-vel beszüntettek. — Vájjon? A „N. Fr. Presse“ mintegy hét előtt azon hírt közölte, hogy az osztrák és magyar fejedelem a pápához levelet irt, melynek az ezen lap által röviden körvonalazott tartalma épen nem volt kompromittálás nélkül azon irányban, ahol azt legkevésbé tűrik el. Mint most Rómából tudatják, Andrássy gróf kijelentette Paar által a Vatikánban, hogy a „N. Fr. Pressét“ e koholt levél miatt kérdőre fogja vonatni. — Érdekes térkép. A földmivelési-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium egy igen érdekes és gyakorlati jelentőségű térképet adott ki, mely Magyarországnak állategészség rendőri szerevezetét, állattenyésztését és gazdasági szakoktatását ábrázolja. A térképet a földmivelési minisztérium állatrendőri szakosztálya vette fel s Hácsek Ignácz m. kir. térképész rajzolta. Igen nagy terjedelmű és részletes munka. Az egyes megyék, kerületek vagy városok gazdasági viszonyai külön jegyekkel (lófej, ökörfej stb.) vannak megjelölve, az állam intézetek és magán intézetek külön választásával. A térkép 10 külön lapot képez, de együvé tartozik, egymáshoz ragasztandó és fali használatra alkalmas. Gazdáknak feletébb hasznos. Hogy azonban kapható-e, továbbá hol s mi legyen ára, az nincs rajta feljegyezve sehol. — Megnyílt a szemek. A sok lopás, általán azon gazdálkodás, melyet az orosz sereg főbbjei véghez vittek, arra indította az orosz kormányt, hogy a szigorú ellenőrzés végett egy egészen új hivatalt szervezzen. Szép megtiszteltetés azon urakra. Tserkeszoff tanácsos neveztetett ki a hadsereg ellenőrző hivatalának főnökévé, kinek kötelessége leend felügyelni a pénztárra, magtárakra, s a felszerelésekre, valamint azokat gyakran meg is vizsgálni. Persze egyik szarka a másiknak a szemét ki nem kaparja, s marad minden a mint volt, mert hol az emberek gazok, keveset használ az ellenőrzés. — Midhat pasáról írja az ágostai „A. Z.“ római levelezője, hogy márczius 25-én hagyta el Rómát, s utazott tovább Turin és Majland felé, honnan aztán Nizzán át Spanyolországba megy, s kiváltképen Granadát és Cordovát fogja megtisztelni hosszabb ideig ott tartózkodással. A nyarat a volt nagyvezér a Svájczban akarja eltölteni, hacsak az események haza nem hívják. Mint Tifrisből írják, mind az orosz, mind a törökországi örmények közt azon hit van elterjedve, hogy az orosz-török háború esetén, Oroszország mint az örmény nemzet szabaditója fog fellépni, egész Armeniát egyesitendi, s egy uj fényes korszakot nyitand meg az egykor oly virágzó nemzet történetében. E vérmes reménynek alapja egyrészt az is, hogy a kaukázusi orosz sereg vezére Melikoff tábornok egy örmény, és a tábornok van hivatva, közhit szerint arra, hogy 100,000 emberből álló erős sereg élén török Armeniát meghódítsa. — Egy új, hazai találmány. Maróczy József szegedi lakos, „hordozható légszesz lámpa“ név alatt egy új találmányra nyert szabadalmat. A találmány tulajdonképen petroleum lámpa, mely azonban bél alkalmazása nélkül ég, szakasztott olyan lánggal, mint a használatban levő légszeszlámpák. A találmánynak jövőt ígérnek a következő előnyök : Először is az ilyen lámpák, mint amelyeknek világítóképessége a légszeszével versenyezhet, nemcsak belső, hanem igen czélszerűen utczai világításra is használhatók, és főleg kisebb városokban annyival inkább pótolhatják a légszeszt, mert használatuk által fölöslegessé válik egy légszeszgyárba és az ezzel járó csővezetbe százezreket befektetni, minthogy kellő mennyiségű ilyen új találmányú lámpa beszerzése, sőt a netán már meglevő régi fajta lámpáknak ilyenekké átalakítása által ugyanaz a czél érhető el. Ami ez új világítás olcsóságát illeti, az fölülmúlja a takarékosság terén eddig elért eredményeket. Egy 16 gyertyáni láng 22 órán át 18 kr ára petróleumba, tehát óra 11- ként nem egészen egy krajctárba kerül Mint a szegedi lap írja, a lámpa kezelése nagyon egyszerű, használata minden, eddig nem ritkán előfordult veszedelmet kizár; a javítás szüksége a legritkább esetben állhat be, és ha beállt is, csekély költségből kikerül; végül e világításnál ammóniák nem gőzölög ki s így e lámpa kirakatokban is annak veszélye nélkül alkalmazható, ami a légszeszvilágitás mellett történik, hogy t. i. a kirakatban levő nemes érczek megfeketednek. Maróczy ez uj szerkezetű lámpáival a napokban tétetett kísérlet Szolnok, Eger és Kecskemét városokban, s mindenütt a legnagyobb szenzácziót keltette. Sőt Kecskemét város hatósága megbízást is adott neki ott járt megbízottja, Fekete Antal úr által, hogy próbalámpát állítson föl, mely után, ha sikeresnek bizonyul, az utczákat és köztereket ez új találmányu lámpákkal fogja világíttatni. — A nyilvános oltások a központi himlőintézetben, áprilió 1-jétől kezdve, hetenként kétszer, vasárnap és csütörtök délután 2—3-ig, a gyermekkórházi épületben,ősz utcza 2-dik sz. alatt fognak tartatni. — Körutazási jegyek. Minthogy a német vasúti igazgatóságok közreműködésüket a magyar-német körutazási jegyek további fenntartására nézve beszüntették, a magyar államvasutakat illetőleg ezen magyar-német körutazási jegyek kiadása f. év ápril 1-vel beszüntettetik. — A jó hirnevü, budapesti Borsos és Doktor fényképész ezég legújabban egyesülve Borsos, Doktor és Varságh m. kir. udvari fényképész czim alatt berendezte az Erzsébet-téri 1. számú házban a főváros legnagyobb műtermét. A fényképirda működési köre kiterjed minden a fényképészet, olaj és víz (aquarell) festészet terén ismert dolgozatokra ; nagysága továbbá megengedi, hogy 50—60 egyént is felvehetnek egyszerre, s tökéletes művészi berendezése mellett a czég térképek, vázlatok, rajzok stb., vagy fényképészeti, fametszési és fényképnyomat utáni sokszorosításra is vállalkozik. — A dunai vaskapuról. A török-szerb béke helyreálltával a vaskapu szabályozásának kérdése ismét előtérbe lép. A „Rockboring“ társaság ez ügyben a kormány és Duna gőzhajózásitársaság elé már javaslatot terjesztett. A költségelőirányzat 8 milliót tesz. E tőke kamatai azon illetményekből fedeztetnének, amelyek a vaskapun át szállított áruk után szedetnének. — A „Kölnische Zeitungénak írják Párisból márcz. 28-iki kelettel. A Sakporeskov herczeg vezetése alatti bosniai szláv comité 500,000 rubelt kapott a moskvai bizottságtól, melynek élén Aksakow, Kivien és Katkow állanak. E bizottságok erélyesen működnek terveik keresztül vitelén. Genfben jelenleg röpiratokat nyomatnak, melyeket Oroszországban fognak elterjeszteni. A nevezett orosz körök azon nézetben vannak, hogy az orosz kormányt nehezen fog lehetni visszatartóztatni a küzdtérre lépéstől. A roncsoló toroklob Pest megye Vadkert községében megszűnt. 16 beteg közül 5 halt bele. Ellenben Szigetujfalun fellépett a kanyaró, s e miatt az iskolákat bezárták. Itt a 21 közül 8 már meghalt, a többi ápolás alatt van. Kanyaró betegségben Túrán 18-an, Czinkotán 5-en, Hévizén 37-en vannak ápolás alatt. Szigetszentmártonban már elmúlt a baj: 50 beteg közül 18 meggyógyult, 12 meghalt. — Megüresedett a körjegyzői állás Pestmegyében Vörösváron. Pályázat utján töltik be május 8-án a községházánál. A fizetés 600 frt készpénz, szabadlakás, konyhakert és 51» hold szántóföld haszonélvezete. — Pest-Kis-Kun-megyére az 1877-ik évi 40933 főnyi ujoncz jutalékból és 4093 póttartalékosból esett összesen 1669 ujoncz és 168 póttartalékos ; ezekből pedig a legtöbb esett a pilisi alsó járásra (177 ujoncz és 18 póttartalékos) és legkevesebb Szent-Endrére (12 ujoncz és egy póttartalékos.) — A „Rákóczy“ Párisban. A „N. P. I.“-nak írják ez érdekes hírt Párisból. A jelenleg Párisban időző magyar nem kis meglepetésben részesül. Minden pillanatban alkalma nyílik, valamelyik utczasarkon, vagy ablak előtt megállani és álmélkodva kérdezni, vájjon Debreczenben van-e, vagy Francziaország fővárosában? Számos ablakból hangzanak a Rákóczy magyaros dallamai, sőt az utczai gammok is folyton azt dúdolgatják. Honnét a párisiak ezen váratlan lelkesedése szép nemzeti indulónk iránt ? A felelet egyszerű : a párisiak nem is sejtik, hogy az, mit oly buzgón játszanak és énekelnek, nem egyéb mint a magyar Rákóczy induló. Ők csak Berlioz „La damnation de Faust“ czímü zeneművének legszebb részletét reprodukálják, mely négy hét óta minden vasárnap úgy a Châtelet népszerű hangversenyeiben, mint a téli czirkusban előadásra kerül és viharos tetszésnek örvend. E zeneművébe Berlioz a mi Rákóczy-indulónkat elejétől végig beigtatta és ép e részlet tetszik a párisiaknak legjobban. — Sarolta császárnéról. A szerencsétlen őrültről újabb időben azon hir járta be a lapokat, hogy állapota súlyosbodott, s közéig ha ki „EGYETÉRTÉS“ TÁRGYÁJI. AZ UTOLSÓ BEBEK. — Történeti regény. — írta : Pétery Károly. MÁSODIK KÖTET. — 35-dik folytatás.Ezen komoly felszólításra a házi nő festékein keresztül is elszíntelenedett. — Nem tudom, nem gondolom, átalában nem vagyok képes felfogni, minek köszönhetem e véletlen látogatást. — Hogy látogatásom czélja felől tovább függőben ne tartsam kegyedet, minden élőbeszéd nélkül azt kérdem: igaz-e, hogy a mislyei perjel, Szerdahelyi Mátyás tizennyolcz éve egy fiatal minőt gyermekével a kegyed gondviselésére bízott ? Hová lett ezen nő, hová lett gyermeke ? — Őszinte feleletet várok, előre is biztosítva becsületszavamra, hogy kegyednek semmi bántódása nem lesz, ha a valót feltárja, bárminémű legyen is az. — De uram, mire e különös kérdés ? — mond a nő, udvarias szerepéből kiesve. — Ha nevemet, rangomat tudja asszonyságod, — mond Bebek rendreutasitó hangon, — bizonyosan azt is hallotta, hogy az én türelmem igen vékony szálon függ, azért ne kényszeritsen, hogy egy nő irányában az udvariasságot félretegyem. Én feltettem a kérdést és asszonyságodtól feleletet várok. — Hátha nem akarnék felelni? — mond a nő ingerülten. — Akkor felhagyva eddig vitt szerepemmel, mint e vidék főkapitánya: tüstént börtönbe hurczoltatom, bizonyos be nem végzett per folytán, mit 18 év előtt Szerdahelyi Mátyás jónak látott félretétetni, de a mely per, amint én tudom, nem a maga rendén ment. Az irományok egyébiránt kezemben vannak. Szép Jutka mint ketreczbe zárt hiéna fészkelődött helyében. Látta, hogy itt nem használ semmi vonakodás és hogy a csűrés-csavarással csak magának árthat. — Határozza el magát asszonyságod, mert nincs időm tovább várakozni. Én minden lehető esetre elkészülve kerestem fel e házat; nézze kegyed, két fegyveresem néhány lépésre áll, csak egy intés, és én foglyom! — Ez ellen protestálok! — harsogott a nő. — Én nemesasszony vagyok, s e ház itt nemesi curiám! — Ezt majd biráid előtt lesz időt kimutatni, asszony! — szól Bebek ingerültebben e nem várt ellentállásra, tenyerét tapsra ütve. A két fegyveres oly hirtelenséggel, mintha az égből hullott volna alá, a szobába lépett. A néhány percz előtt mérges nő furia-arcza mosolyra vonult, s a tőle telhető legszelídebb hangon fordult a belépőkhöz. — Menjetek vissza jó emberek helyeitekre, csak arról akart meggyőződni a nagyságos ur, hogy ébren vagytok-e s figyeltek-e parancsára ?! Nemde, igazam van, nagyságos ur? A fegyveresek a várúrra néztek, parancsát várva. — Kimehettek! várjatok rám az előszoba külső ajtajánál. — No hát, asszonyom, valahára megtudom-e a valót? — Még képzelhette nagyságod, hogy én udvarias felszólítására ne akarnék felelni, miként gondolhatott ily durvának, ily neveletlennek? bárminőnek látszassam is most, oly körben születtem s nyertem nevelésemet, s későbben is oly társaságban éltem, melyben az illem szabálya nem volt ismeretlen, — erről biztosíthatom nagyságodat. — Nem kételkedem, — mond Bebek nyugodtabban. — Épen azért voltam bátor kegyedhez fordulni s kérdésemre válaszát várni. — Volt idő, még pedig nem nagyon régen, midőn ezen csendes és elhagyatott falak között nem volt szokatlan daliás vitézek megjelenése, kiknek kezére büszke lehetett volna az ország első zászlósának leánya; tisztes úri nők, kiknek férjeik a távolban csatáztak, elhagyva tűzhelyeiket s gyermekeiket, e teremben reggelig tánczoltak; erkölcsös özvegyek, kik előtt kalapot emelt a nép, s kik vasárnaponként a templom köveit koptatták térdeikkel, ágyam kárpitjai között virradtak fel, a zene hajnali harangszóig harsogott; én voltam a társaság központja, a férfiak bálványa, hódolat, magasztalás, a nők irigységének s utánozásának tárgya; s most kerüli mindenki e házat, hátat fordítottak régi jó barátaim, s nekem, kit közönségesen „Szép Jutkának“ neveztek, ki minden este uj imádókban válogathattam, örömtelen egyhangúságban kell ifjúságom éveit eltöltenem. Oh! mert mérgemben szeretném széttépni e háladatlan, e kígyós nemzedéket! Hangos zokogásban tört ki, tehetetlen dühében. — Bátor vagyok asszonyom megjegyezni, hogy ezen dolgok reám egyátalában nem tartoznak! — mond Bebek nem minden zavar nélkül, elámulva e bűnös nő indulatrohamán. — De én rám tartoznak! — jegyzé meg a nő élesen. Szükségesnek tartottam előrebocsátani ezeket, azon okból, hogy lássa nagyságod, hogy én ily bánásmódhoz s ily hanghoz nem voltam szokva, mit nagyságod irányomban alkalmazni jónak lát. Szólj, ember! — mond bárgyú férjéhez fordulva, — igazat mondtam-e múltamat illetőleg ? — Igazat mondtál, Jutkának mindenben igaza van! — mond a szerencsétlen, felrezzenve a megszólításra. — Asszonyom! nekem eszem ágában sem fordult meg, hogy szavában kételkedjem; én elhiszem, hogy víg farsangi életet élt, míg ifjúságában tartott. — szóla közbe Bebek gúnnyal. — Ifjúságomban tartott? — csattant fel a házi nő. — Talán csak most sem vagyok még verébijesztő! ? Az én koromban még más javában éli a világát, még pedig olyanok, kikkel sem arczet, sem termetet nem cserélnék! Boldog isten! hova jutottam, ha már úgy beszélnek velem, mintha Ádámmal én ettem volna meg az első almát. Ismét zokogásban tört ki. — Asszonyom! amint mondom, ezen visszaemlékezések én reám egyátalában nem tartoznak, — mond Bebek hidegen. — Ne tegye türelmem ily kemény próbára, én hiúságát sérteni nem akartam. Utoljára kérdem: kapok-e feleletet ? — Székéről felállott. — Tovább nincs időm várakozni! — Nagyságod oly türelmetlen ! — mond a nő, könnyeit felszántva, — hogy sohasem hagy kibeszélni, pedig már épen rá akartam jönni a feltett kérdésre. Nagyságod közbeszólásával leggyengébb oldalamat sértette meg, mire egy önérzettel bíró nő nem lehet érzéketlen. — Asszonyom, nem akarok visszaélni türelmével ; látom, most rész órájában találtam, holnap találkozni fogunk, — de más helyzetben és körülmények közt, erről biztosítom. — Nekem még ma végeznivalóim vannak. A házi nő megrezzent e gúnyos, e szakadozott felszólításra. — A távozni akaró zászlós elé ásott. — Álljon meg nagyságod, s hallgasson ki! — felelek kérdésére; elbeszélek mindent, mit a kérdésben lévő nőről és fiáról tudok. De először foglaljon helyet nagyságod! — Nem fogok leülni, — mond Bebek határozottan, — És minthogy állan sokáig nekem sincs kedvem, óhajtom, hogy mondja el, mit e tárgyban tud, de a valót szeretném hallani, mert játékszernek egy kissé koros vagyok. — A legtisztább valót fogom mondani oly igazán . . . — Hagyja el az esküt, erre nincs szükség, különben is az eskü kettőnk között kevés jelentőséggel bír, — vágott közbe Bebek lesújtó gúnnyal. — Amint parancsolja, uram ! — felelt a nő lefojtott, sziszegő hangon, amely belső dühét eléggé elárulta. — 18 éve múlt augusztusban, hogy egy éjjel a mislyei perjel e terembe lépett. Épen feküdni készültem, s igy minden rendetlenül volt, épen mint most. A perjelt egy lefátyolozott nő és egy szolga kisérte, ki ölében egy alig nehány hetes kis gyermeket tartott. Férjemet kiküldve, hogy a fátyolozott nő meg ne hallja, a perjel súgva tudtomra adá, hogy ezen közeli rokonát gondviselésemre bízza; ne hagyjam semmiben nélkülözést szenvedni, de egyszersmind vigyázzak rá, mint a szemem világára, s egyidejűleg nem fog ártani, ha zár alatt tartom, mert férje utáni bánatában, ki Buda ostrománál esett el, elmezavarban van, s félni lehet, — hogy alkalmat találva, elszökik. Én a férjemnél fogva, a ki osvai sáfár volt, lekötelezve lévén a perjelnek, megígértem, hogy parancsa szerint fogok eljárni, s ezt hűn teljesítettem is. — Milyen volt e nő? kérdező Bebek fátyolozott hangon. — Magas, nálam félfejjel magasabb; tartásában, meg kell vallanom, sok méltóság volt, sápadt, beteges színe, s egy kissé barnás bőre mellett is szép nőnek lehetett mondani. Nagy fekete szemei s szemöldivei feltűnővé tették; orra egyenes, és szabályos, szája elég szép vágású lett volna, ha egy gúnyos vonás, mely folytonosan szájszélein ült, el nem mutatja. — Nem volt valami különös ismertető jele? — kérdező Bebek, egész lelkével a nő előadásába merülve. — De igen, egy fekete jegy a bal szeme alatt. Először azt hittem, hogy szépitő tapasz, de egyszer mély álmában meggyőződtem, hogy vele született e jegy, mely neki, meg kell vallani, igen jól állott a rezszinéhez. Ezenkívül bal halántékán egy kis vékony sebhely volt látható. — Nincs kétségem többé, a leírás tökéletesen hasonlít hozzá! — mond Bebek fuldokolva. — Hát a kis gyermek milyen idős lehetett? — kérdező elszorult kebellel.— Legfeljebb öt-hat hetes vonalról vonalra hasonlított anyjához; jobb vállán egy kardjel látszott. — így van a kéziratban is feljegyezve. — mormogott a várar magában. — Semmi kétség többé! És mi lett e szerencsétlen nőből, és gyermekéből ? — Két hónapig csendesen viselte magát zárt szobájában, egész nap gyermekével játszott, evettivott mértékletesen az elébe tett étkekből, de egyetlenegy kérdésemre sem adott feleletet. Utoljára azt kellett hinnem, hogy vagy néma, vagy magyarul nem tud. — Egy októberi sötét éjjel ágyunkból borzasztó halálsikoltás ébresztett fel. Férjem kirohant, én reszketve vártam visszajövetelét. (Folytatása következik.)