Egyetértés, 1877. április (11. évfolyam, 78-102. szám)
1877-04-22 / 95. szám
X. évfolyam, Budapest, 95. szám. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre . . . ... . . . 20.— Félévre.......................... 10.— Negyedévre...............................5.— Egy hóra.................................1.80 Egy szám 7 fcrajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: öt hasábos sor 80 krajczár. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. _<L A vendégek. (lk.) A vendégszeretet magasztosságától, ez évezredes nemzeti tulajdonunktól akarták megfosztani a magyar nemzetet akkor, midőn a kormány befolyását arra használta fel, hogy egy ajándékot szállító török küldött előtt leeresztette az ország sorompóit, s elküldette vele az ajándékot oda, hol nem talál sem Magyarországot, sem magyart. Hogy miért tette ezt, turcophil mozgalmaktól megcsömörlött, kormányunk, azt megtudhatja az, ki ismeri Tisza urnak azon jó tulajdonát, hogy rettentő mód fél a töröktől. De az egyszer roszul számított, megölte a calculus, s mert ő minden áron csapdába akarta csípni Tahyr beyt, most maga adta meg az árát, mert csakugyan fogott törököt, hanem ez viszi őt. Pedig Tisza Kálmán nem is tudja, miért állott oly könnyen rá a török kormány, hogy becses ajándékát Bécsen át hozza Budapestre? ez határozott provokálás, melyre Törökország nem volt volna hajlandó, ha a mi külügyi kormányunk nem kényszeríti arra. Ausztriában bajjal fogják azt megköszönni, mert hisz ott is vannak Corvinák, melyek valaha szintén Mátyás király könyvtárához tartoztak, de Petneházy hősiessége folytán második kézből Budával együtt visszafoglaltatván, a német zsoldosok által Bécsbe szállitattak. Ausztria császárja, ki egyszersmind magyar király is, nagyot fog nézni diplomatái ügyességén, kik szeme láttára defiliráztatják el előtte a Corvinákkal együtt Tahyr beyt, s szemtől szemében mondatják el neki, hogy Törökország visszaadta a magyar nemzetnek, ami a magyar nemzeté. Hogy kellemesen lepi-e meg ez az erkölcsi pressió az uralkodót, azt bajos volna elhinni, mert evvel nem tehetne egyebet, mint szépen összepakoltatná a bécsi Corvinákat, s visszaküldeni egyedül illetékes helyükre, a budapesti múzeumba. Ha Tahir beynek Bécsbe küldetését ily politikából választotta a kormány, csak gratulálnunk kellene neki, csakhogy mi ezt róla fel nem tehetjük, s Tisza urnak egészen más intenziója volt akkor, midőn eívül tűzte ki, hogy „ogni strada conduce a Vienna.“ Igen mert féltek attól, hogy a sorok közt olvasni tudók Tahir bey fogadtatásából is a Bosznia occupatiója ellen irányuló protestatiót olvassák ki, ettől pedig nagyon irtóznak azok, kik Boszniát szolgabiróságra szeretnék felosztani. Hanem nagyon csalatkozott, ki ily könnyű móddal akarta lerázni nyakáról a törököt, s ki e mellett a világ szemébe úgy hintett port, hogy játszotta azt a szerepet, melynek pirosítója a szégyen, s maga híresztelte, hogy fogadni akarja a török küldöttet, s már programmot is készített, csak török hiányzott még hozzá. Pedig Magyarországot a kormány minden áron meg akarta fosztani azon szerencsétől, hogy kedves vendégét, a török nemzet küldöttét magyar vendégszeretettel fogadja. De rajta vesztett, mert az egy helyett most kettőt kapunk, s amellett, hogy lehetséges, miszerint Tahyr bey is lelátogat, még a török küldöttség is visszaadja a látogatást. Fogadnunk kell őket, ezt parancsolja a vendégszeretet, a becsület. S a magyar nemzet fogja is fogadni úgy, amint csak kedves vendégeket fogadni lehet. Örülünk a látogatásnak, mert egy nemes, becsületes nemzet küldöttei, kik testvérileg fogadták hazánkfiait még akkor is, midőn Magyarország mellé oda tűzték a sírkeresztet. Csak pár hónapja annak, hogy Törökország úgy fogadta ifjainkat, miként eddig soha senkit. Jól tudjuk, ennek mi halvány másolatát sem bírjuk visszaadni, de a lehetőségig el kell mindent követnünk, hogy évszázados vendégszeretetünkön s szívélyességünkön csorba ne ejtessék. A nemzet, a tulajdonképeni nemzet magára lesz hagyatva. Nem támogatja azt sem kormány, sem azok, kiknek kötelességükben s hatalmukban volna a kellő lépéseket megtenni. De mi bízunk a nemzetben, reméljük azt, hogy e sanyarú korszakban is számíthatunk áldozatkészségére, s a még romlatlan elem tevékenysége s áldozatkészsége lehetségessé teszi az impozáns fogadtatást. Számítunk úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó támogatására. Egyes polgárok máris megindították erre a gyűjtéseket, s hisszük, mindenütt fényes eredményre számíthatunk. Az idő rövid, azonnal kell tenni, nehogy későn legyen. Ne felejtse el senki, hogy a török küldöttek fogadtatása becsületkérdés reánk nézve, s ki lesz fukar akkor, midőn a nemzet becsületéről van szó. Tahir bey s a konstantinápolyi küldöttek tudják meg, hogy Magyarország határain belül jó barátok közé jutottak, kedves vendégek itt, vendégszeretettel fogadja az egész nemzet, ha mindjárt lerázni akarná is nyakáról a hivatalos világ. Az önálló független magyar nemzeti bank és külön vámterület ügyében tartandó nagy polgárgyűlés 25-ös végrehajtó bizottsága ma tartotta 2-ik értekezletét Szentkirályi Mór elnöklete alatt. A múlt ülés határozata folytán felolvastatott az országgyűléshez benyújtandó kérvény, mely kevés módosításokkal elfogadtatott s lehető leggyorsabb kinyomatásával Weisz Dávid bizatott meg. — Hazay Lajos azon indítványa, hogy a magyar szöveg mellé a német is mellékeltessék, elejtetett, de ezek hű fordítása, s azoknak a német sajtó utjáni közlése általános viszhangra talált, úgy a felhívás, mint a kérvény egy példánya kinyomatás után a napisajtóknak és a fővárosi köröknek az eszme minél szélesebb körbeni terjesztése végett megküldetik. A központi iroda helyiségéül Szabady Frank Ignácz kávéháza lett megállapítva. A fiókirodák iránt azonban a vélemények eltérők lévén, azok közzététele, csak is a kérvény kinyomatása után fog a közönség tudomására hozatni. Ezután a felhívások szerkesztése s a gyűlés helyisége iránt tétettek meg a kellő intézkedések. A helyiségre ugyan még végleges megállapodásra nem jutottak, mindamellett bizonyosnak vehető, hogy a Redout nagy terme, mint az ily czélra legalkalmasabb hely béreltetik ki. A nagypolgári gyűlés megtartása a jövő vasárnapra tűzetett ki, melyről a polgárság már 3 nappal előre falragaszok, s a sajtó utján értesíttetik. A konstantinápolyi küldöttség — mint éjjeli táviratunk tudósít — Ruscsukban keddig fog várakozni, miután málhái lemaradtak. Tartunk attól, hogy eme lemaradásnak a mi külügyi kormányunk lesz oka, mely mindent felhasznál és megpróbál, nehogy törökök jöjjenek Magyarországba. Utóvégre is igaza lesz Remete interpellátiója utolsó pontjának, de vigyázzon a magyar kormány, mert a nemzet torkig van a sok provokálással, s egyedi^ f teszt oka, ha olyasmik történnek, melyekre senki nem lehet elkészülve. Ily critikus körülmények között ne tegyék haszontalan provocálásokkal még izgatottabbá a kedélyeket, s legyenek meggyőződve arról, ha engedik a békés polgárokat a vendégszeretet gyakorlatára, senkinek hajaszála sem görbül meg, senki nem fog egy insultáló szót használni Oroszország ellen. De ha nekik scandalum kell, számoljanak a következményekkel, s nem az ifjúság lesz oka, ha ily eléggé nem jellemezhető eljárással a végletekre kényszerittetik. Vasárnap, 1877. ápril 22. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. hímiő-utda 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. A küldemények csak bennentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal : Budapest, IV. himeÓ-utcea 1. se.hová az előfizetési pénzek küldendők. A keleti kérdés. (j) A keleti kérdés ügyében lassanként oszladoz azon homály, mely az orosz hadüzenet késedelmének okait borította, s mind valószínűbbnek tűnik föl, hogy e késedelmet nem annyira az Orosz- és Törökország közt tényleg csakugyan folyamatban levő kiegyezési kísérletek, mint inkább az angolorosz viszonyokban beállt változás eredményezte. Suvaloff elutazása Londonból, bár okai eddig ismeretlenek, nagyon komoly jelentőségű. Anglia legutóbbi magatartása és Derbynek a parlamentben legutóbb mondott szavai semmi kétséget sem hagynak fönn az iránt, hogy Anglia az orosz-török háború kitörése után inni szándékozik az események tétlen szemlélője maradni, hanem ha mindjárt egyedül is, maga részéről mindent elkövetend a párisi szerződés fönntartására, ami határozottan ellenséges viszonyba hozza Oroszországgal. Ezt Oroszország jól tudja, s minthogy Anglia őt legkevésbbé sem gátolhatja hadainak Törökország elleni előnyomulásában, ahelyett, hogy a Törökország ellen szándékolt háborúról lemondana, elégnek tartja, ha kellő védelmet biztosít magának az angol részről várható támadás ellen. E végből most Oroszország éjszaki kerületeiben a partvédelem czéljából éjszaki hadsereget alakítanak; a balti tengerben torpedókat helyeznek el s rövid idő alatt a honvédséget is mozgósítják. Természetes tehát, hogy míg ez újabb készülődések eléggé előre nem haladtak, addig az orosz kormány nem tarthatja tanácsosnak Törökországnak hadat üzenni. Emellett Oroszország a német közvéleményt is iparkodik Anglia irányában az eddigivel ellenkező érzületre hangolni, mely czélból egy röpirat-ciklust indíttatott meg Berlinben. A röpiratok elseje már meg is jelent, s hevesen kikel Anglia önző kereskedelmi politikája ellen. Anglia politikája — mondja a röpirat — ellentétben azon szolgálatokkal, melyekben Németország részesült Oroszország részéről, már századok óta egy kereskedelmi egyedáruságnak egyoldalú kizsákmányolására irányul, más nemzetek, legkivált Németország kárára. A kezdetből ítélve, e röpirat nem számolhat nagy hatásra. Néhány külföldi lapban azon távirati hírt olvassuk, hogy az orosz hajóhad közelebb a Földközi tengerre megy. Ha e hír valósulna is, ez intézkedéssel alig fog az orosz kormány valami czélt elérni, még azon esetben sem, ha az angolorosz háború elmaradna. Anglia nem igen fogja tűrni, hogy az orosz hajóhad veszélyeztesse az ő érdekeit a középtengeren. Az olasz kormány sem igen szívesen látná az orosz hajóhadat, mit bizonyít az olasz követnek a londoni jegyzőkönyv aláírásakor tett nyilatkozata. Az orosz hadüzenet valószínüleg csak e hó 29-ére várható, azonban mint Bukarestből írják, a román fejedelem már megkapta annak szövegét. E hadüzenet ünnepélyesen kijelenti, hogy miután a minden oroszok császárjának a béke fönntartására irányzott törekvése a porta makacssága, s bizonyos tekintetben Európa magatartása következtében meghiúsult, — másrészt pedig a keleti keresztények sorsa nem javult, sőt ennek élete és vagyona folyvást veszélyeztetve van; enélfogva a czárnak, mint a keleti szláv népek természetes védnökének, az emberiség nevében és említett minőségének tudatában el kellett határoznia, hogy a török területen levő hitfelei részére fegyveres kézzel fogja kivinni azon biztosítékokat, melyek sorsuk és jövőjük biztosítására szükségeseknek látszanak. A fegyveres beavatkozás nem hódítási szándékból történik, s az említett czél elérésével véget ér. A czár végül számol isten segélyére s népének sokszor bebizonyult áldozatkészségére, és reménye, hogy az ily szent ügyben s az emberiség nevében kezdett hadjárat győzelemmel végződik s meghozza Európátm: az oly forrón óhajtott békét. A cár tegnap reggel fél 6 órakor utazott el Pétervárról, a trónörökös kíséretében. Az angol alsóházban Rourke kijelentette, hogy lehetetlen megmondani, minő lesz a semleges hajók helyzete a Dardanellákban, a Bosporuson, a Feketetengeren s a Suez-csatornán. Török orosz háború esetén a kormány kielégítő rendszabályokat teend, hogy megvédje az angol érdekeket. A Szónok nem tudja, hogy a porta minő joggal akadályozhatná az orosz hajók átmenetét a Suez-csatornán. Layardus konstantinápolyi angol nagykövet semmiféle javaslatot nem visz Konstantinápolyba; csak az a missiója, hogy az ottani hangulatot megfigyelje s később megragadja az alkalmat a közvetítésre. A „Memorial“ megerősíti, hogy a szultán környezete és Ignatieff ügynökei közt tárgyalások folynak. Mahmud Damad és Reouf pasa Oroszországgal közvetlen megegyezésen fáradoznak. Montenegróból azt írják a „Pol. Corr.“-nek, hogy ott a háború esetére el vannak határozva, előbb le nem tenni a fegyvert, míg Montenegró jövője biztosítva nem lesz. Mindenekelőtt azon fensikot követelik, melyen Niksics vára fekszik és Albánia északi részét. Emellett Montenegró teljes politikai függetlenségét akarják kivívni. Az ápril 13-ikán Cettinyében tartott nagy minisztertanács ily értelemben határozott. Petrovics, ki Kiseneven át fog Cettinyébe visszatérni, értesíttetett a minisztertanács ezen határozatáról. Petrovics a czár támogatását fogja e programja részére kikérni. A montenegrói fejedelem okait Nikolaj nagyherczeg istápolja a czárnál ; a nagyherczeggel a fejedelem hosszabb idő óta igen benső barátságban él. Montenegró különben katonai tekintetben most sokkal kedvezőbben áll, mint a török-szerb háború kezdetén. Tavaly, július elején a montenegrói fejedelem 13.600 montenegrói és 54.000 herczegovinai katona felett rendelkezett; volt e csapatnak 8000 hátultöltő puskája, 7500 vontcsövű elöltöltő fegyvere 12.000 légi fegyver, 4 Kruppágyú, 44 régi ágyú, 18.000 handzsár stb. Jelenleg a montenegrói haderő 24.754 főből áll; e csapat 14.200 hátultöltő és 9000 más fegyverrel, 16 Kruppágyúval rendelkezik. Pénz és élelmiszer szintén bőségben van, a hadi pénztár körülbelül egy millió írttal rendelkezik. harczok valószinüleg Niksics körül fognak a legelső folyni. E tájon lesz a montenegrói fejedelem főhadiszállása. A boszniai felkelők ismét életjejt adnak magukról. Már ápril elején összecsaptak a törökök és felkelők lőket Jova Gavrits Mrovicza falu mellett. A felkevezette, kik megverték a sokkal csekélyebb számú törököket. A felkelők ez alkalommal az elfogott tizenhárom törököt a felgyújtott viskók közé dobták, s azok valamennyien elégtek. Despotovics felkelő vezér a fivinói kajmokamot értesítette, hogy ő a fegyverszünetet magára nézve lejártnak tartja/ s legközelebb Livnot ostromolni fogja. Ennek következtében a törökök ezen várost gyorsan védelmi állapotba helyezték. A serajevói orosz főconsulatus irattárát már e hó elején elszállították; néhány nappal ezelőtt a consulates összes hivatalnokai eltávoztak Serajevoból, hol húsz orosz alattvaló van, kik a német főconsulatus oltalmára bizattak. . A török küldött fogadtatása: „Tahyr bey vasárnap itt lesz.“ „A török ifjak ma indultak el Konstantinolyból“ e hírek lázas izgatottságot keltettek az ünnepélyes fogadtatást rendező bizottságban; mindenki sürög-forog, a „Corvina bizottság“ irodája egész kis főhadiszállás, minduntalan érkeznek sürgönyök, melyekben jelentve van, hogy ez és ez a város küldöttséget meneszt fel a budapesti ünnepélyeségekhez; a főváros lelkes hölgyeitől vöröszöld színes szebbnél-szebb csokrok érkeznek minden peremben ; reggel-estig zsúfolásig tömve van az iroda, ez pénzt hoz a költségek fedezésére, az a bánquelre jegyezteti magát elő, amaz pedig tudakozódik a legújabb hírek után; a bizottsági tagok lázas tevékenységet fejtenek ki, a végrehajtó bizottság permanensnek nyilatkoztatta ki magát, fáradozik mindenki, hogy holnap ünnepélyesen üdvözölhesse a magyar fővárosban a török nemzet küldöttét.* A Tahyrbeyt meghívó küldöttségma reggel a Bécsbe menő gyorsvonattal csakugyan elutazott. Az osztrák államvasut pályaudvarán nagy számú közönség volt egybegyülve, mely szívből jövő szerencsés utat kívánt a fővárosi ifjúság és polgárság üzenetét Bécsbe vivő küldöttségnek. Somogyból írják a „P. N.“-nak: Tahyr beynek a Corvinákkal érkezése itt a legnagyobb lelkesültséget idézte elő. Kaposvár lelkes közönsége Bogláron fényes küldöttség élén üdvözli, ezenkívül Budapestre id. Csorba, Spiczer, Matolcsi, ifj. Mártonfalvay és dr. Andorka Elek urakból álló küldöttséget meneszt, kik Bogláron, Tahar beyhez csatlakozva részt vesznek a budapesti fogadtatásban is. * A „Corvina-bizottság“ végrehajtó bizottsága ma délben Lukáts Gyula elnöklete alatt ülést, tartott. Jelentést tesz először is Lukáts a tegnapi ülés óta történtekről, nevezetesen bemutatja a Triestből és Konstantinápolyból érkezett sürgönyöket. Helyben hagyatik Lukáts alelnök azon intézkedése, hogy délutánra a nagy rendező bizottságot összehívta, oly czélból, hogy az a török ifjúsági küldöttek fogadtatása ügyében értekezzék. Elhatároztatik, hogy a nagygyűlésen javaslatba fog hozatni egy új albizottság alakítása, melynek feladata a pénzgyüjtést vezetni s a softák fogadtatása ügyében az előleges intézkedéseket megtenni. Verhovay Gy. felolvas egy proclamátiót, mely azon esetben fog közzététetni, ha teljesen bizonyos lesz, hogy a szultán küldötte Budapestre lejön. Gozsdu Elek indítványára a végrehajtó bizottság permanensnek mondja ki magát. Molnár József és Hets Ödön biz. tagok kiküldetnek, hogy azonnal tegyék magukat érintkezésbe a bevonulás ügyében a hatósági rendező bizottsággal és a kapitánysággal. Dózsa Endre a vidéki küldöttségekkel érintkező albizottság jegyzője, bejelenti, hogy újabban mely városokból jelentkeztek táviratilag küldöttek. — Több küldött már a mai nap folyamában érkezik meg. AZ „EGYETÉRTÉS“ TÁRGYÁJA. AZ UTOLSÓ BEBEK. — Történeti regény. — írta : Pétery Károly. HARMADIK KÖTET. — 50-dik folytatás. — A fősátor mellett kétfélés két kisebb sátor volt felhúzva. Jobbról gyalog csapatai, hadnagya Rákóczy György és alárendelt tisztjei; balról Erős, vagy Istvánfi Miklós szerint Bika András a lovasok vezére, néhány alája rendelt csapatvezérrel s Bebek György két kedvenczével, Ferencz és Kálmánnal foglalt helyet. Kálmán végtelen örömére György ur elvitte magával laktársával együtt Szerencs ostromára, miután a mint hitte, ezen táborozás legkisebb veszéllyel sem jár. Erős egy farkasbőrön nyujtódzott végig a sátor egyik szegletében inkább nyugodni mint aludni ; fél könyökre támaszkodva beszélt a két ifjúval, míg a sátor többi vendégei az igazak álmát aludták. elmúlt. — Most már elég volt a beszédből, éjfél rég az ifjú test megkívánja a nyugalmat, ideje, hogy lefeküdjenek, mert idestova hajnalik, mond Erős. — Engedje meg Erős bácsi, hadd maradjak én ébren, ez a rövid idő hajnalig úgy is oly kevés, hogy az alvás alatt még bágyadtabb lennék, mond Kálmán. — Én sem tudok aludni, mond Ferencz, nekem nem tetszik az egész dolog. Pethő úr meghagyta Vidfinek, hogy az őrjáratot vizsgálja meg s épen kint lévén úgy vettem észre, hogy a parancs teljesítése helyett sátorába ment s lefeküdt; úgy látom tele fejjel van. — Ez lehetetlen, mond Erős felugorva; hogy merte volna a vezéri parancsot így kijátszani, melytől az egész tábor biztonsága függ? — A mint mondám, én szemeimmel láttam, hogy sátorába ment s a sátor előtti őrtől hallottam, hogy tüstént lefeküdt, anélkül, hogy valami intézkedést tett volna. — ügy magam nézek szét, mond Erős kardját felkötve, noha most a Pethő ur seregén van az őrjárás tiszte. — Vigyen el engem is Erős bácsi, mond Kálmán kézőleg, úgy sem tudnék elaludni. — Én nem bánom, mond Erős, csak Bebek úr meg ne tudja. — Én is elmegyek, mond Ferencz. — A két ifjú kardot kötve, kisérték Erőst. — Erős rendkivüli meglepetésére a külső őrök sehol a tábor körül nem voltak felállítva. — Ez mégis iszonyú rendetlenség. Megáll az eszem ezen ember ostobaságán és vakmerőségén, mond Erős. — Szerencse, hogy kijöttünk, különben. — — Keletről Tokaj felől egy lónyeletés hallatszott , melyre több lónyeletés felelt, a mint ki lehetett venni, alig két puskalövésnyire. Erős hirtelen a földre feküdt és hallgatódzott, egy-két másodpercz alatt nyilsebességgel ugrott fel. — Az ellenség nyakunkon van. Fel, fel, itt az ellenség! kiáltott óriási érerhangon, úgy hogy az egész táboron végig hallatszott. A legnagyobb sebességgel futottak vissza Bebek sátorához. A láthatatlan ellenség nyomukban száguldott. Ekkor egy borzasztó cáosz állott elő. felvert tábor a pokoli sötétségben álmából fel riadván, szétfutott, anélkül, hogy védelemre gondolt volna. Bebek álmából felriadva, a két ifjú segítségével pánczélját vette fel. Az egész alig került egy-két másodperczbe — s kardját ragadva, ki akart rohanni , de már ekkor sátora körül volt véve. — Add meg’magad Bebek, — mond Németi, a mint a fáklya világánál Bebeket megpillantotta. — Itt minden védelem haszontalan, sereged szétfutott, védeni magadat 500 ember ellen őrültség volna. Bebek kardja,ai lesújtva egyet a támadók közül, sátorába visszavonult. Ferencznek egy pár szót súgott, s védelemre készült. Ferencz Kálmánnal együtt eltűnt a sátor hátulsó részében, mig a várur öt-hatod magával védte magát. Németi emberei közül legalább 20 feküdt a sátor bejáratánál, részint halva, részint megsebesítve. Azonban Bebek és kísérői minden csodával határos vitézsége mellett is az elfogatás vagy halál állott előttök. Két kísérője elesett, Bika András homlokán mély sebet kapott, a várúr alig volt képes karját a fáradtság mellett felemelni. Németi hadnagyai egyike kiütötte a mindenfelől megtámadott Bebek fejéből sisakját. Németi vágásra emelte fel kardját, miután hősi ellene a a maga megadásrai felszólítást büszkén visszautasította. Ezen válságos perezben a sátor hátulja részéről vagy hat fegyveres, — köztük Kálmán és Ferencz — tört elő s újult erővel támadták meg Németi embereit, mialatt a vérző Bika András egy fáklyával a sátort meggyujtva, az általános zavarban Bebekkel együtt a sátor hátulsó részén kirohanó kis kíséretével az ott készen váró lovakra pattannak fel. De a hat vagy nyolcz lovas újra körül volt véve. Bebek is homlokán mély sebet kap, egy kelevéz-szúrást pánczélja fogott fel, mindamellett sikerült átvágni magukat az ellenségen. De a veszélyen nem voltak még túl. Németi 1000 aranyat ígért, ki a pelsőczi várurat élve vagy halva elfogja. Majdnem minden lovas a Bebek üldözésére száguldott, míg a gyalogság a tábort verte fel. Most egy borzasztó „hajrá“ kezdődött. Az éj pokoli sötét volt, az egymást kergető felhők közül csak néha bukkant ki a hold, halvány fényével még borzasztóbban tüntetve fel a rémes jelenetet. Bebek kis csapatjával mint villám repült előre, megsértett büszkeség s a csúfos futáson érzett szégyen dúlt keblében, homlokáról folyt a vér. Pár száz lépésnyire megelőzve üldözőit, egy perezre megállóit s kendőjével homlokát bekötötte. — Erős, ha szolgám itt vagy ? mond Bebek, hát Kálmán és Ferencz megmenekedtek ? kérdezé a mellette száguldó Rákóczytól. — Itt vagyunk mindnyájan, felelték egyszerre. Az üldözők nyomukban voltak, megpillantván a kibukkanó hold fényénél a kis csapatot. — Most fiaim előre, kiáltott Bebek, hogy az elfogatás szégyenét kikerüljük. Erős vezetésére egy mellék-utra csaptak át, s ezáltal zavarba hozva üldözőiket, ismét pár száz lépésnyire megelőzték azokat. Néhány lovassal találkoztak Bebek emberei közül, úgy hogy a kiséret ezekkel mintegy húszra szaporodott. — Nagyságos uram, jó lesz kétfelé válnunk, s ezáltal zavarba hoznunk elleneinket, én tizedmagammal egy kissé megállok, mig nagyságod Rákóczy uram vezetése alatt Göncz felé tart a két urfival együtt; Rákóczy uram tudja jól az utat, a mennyiben ezen pokoli sötétség megengedi. — Igazad van, ha szolgám, mond Bebek; terved ha szived becsületére válik, — de megtiltok minden haszontalan ellentállást. — Lovaink pihentek, előre tehát, Göncz a találkozási hely. Bebek tizedmagával eltűnt az éjben, Erős néhány lépésre bevárva az üldözőket, sarkantyút adva lovának Aszaló felé nyargalt. Az üldöző csapat zavarba jött, de vezetője feltalálta magát, egy pár percznyi tanakodás után megosztották magukat, s mindkét irányban üldözésére indultak az éj sötétében száguldó két kis csapatnak. Hajnalott az idő, az üldözés még mindig tartott, Bebek a vérvesztés miatt ingadozott nyergében, az üldözők mintegy százan alig voltak egy puska lövésnyire. Az elfogatás szégyene, vagy a halál állott a büszke várur előtt. Ekkor Göncz felől egy kis lovas csapat tűnt fel. Sem Bebek, sem üldözői nem tudták, barát-e vagy ellenség a közeledő csapat. A futók és üldözők mintegy varázsütésre megállották. Élet s halál függött e pillanaton. Ekkor a közeledő lovas csapat kantárt eresztve száguldott elő. Senyey István a sárosi és Móré Gáspár az egri lovasok hadnagya tűnt fel a csapat élén. Bebek György kíséretével meg volt mentve, s az üldözőkből üldözöttek lettek. Bebek Gönczön találta Petőt. Szétugrasztott serege egy része Senyey védelme alatt, estére szintén ott jött össze. A két vitéz sebe beköttetett. Egyiké sem volt veszélyes, jobban fájt azon gyalázat, hogy egy jelentéktelen csapat képes volt a vigyázat hiánya miatt szétverni az ötször nagyobb sereget. Vidai Pál, Pető segédje, mint akinek vétkes könnyelműsége és gazsága miatt történt ezen iszonyú kár és gyalázat, a seregből gyalázatosan kiüzetett, kardja a hóhér által széttöretett, és soha többé katonai szolgálatra nem alkalmaztatván a közmegvetés súlya alatt végezte gyalázatos életét. Meg kell jegyeznem, hogy Bebek Gönczből tüstént elküldte egy kis lovas csapattal két kedvenczét, szeretett családja megnyugtatására, mielőtt a szerencsétlenség hire hozzájuk el nem jut. Németi a tábort felprédálván s Szerencset őrséggel ellátván, sietve visszatért Tokajba, még az ágyukat is hátra hagyta, miután azokat elvitetni nem volt ideje. Móré Gáspár másnap az összeszedett ágyukat a környékbeli lakosság segélyével Kassára vitette. XXVIII. Azon éj után következő reggelen, midőn a Szerencset ostromló sereg Vidfi Pál vétkes hanyagsága miatt szét veretett, Szádváron a vár előtti téren találjuk a várur családját. Azon naptól fogva, midőn Bebek családját elhagyta, nem hallottak a várbeliek semmit a távollevő varázról. Könnyen kimagyarázható aggállyal várta a család minden tagja a táborból érkező tudósítást. Szép nyári reggel volt, a fellegek eloszlottak, az éji eső után a természet üde szépségben tűnt fel. A pázsit zöldjén s a fák lombjain a harmatcseppek gyémántként csillogtak a nap sugarain. A várat környező vidék szépségének egész nagyszerű pompájában mutatkozott a néző előtt. (Folytatása következik.) Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva.