Egyetértés, 1877. június (11. évfolyam, 130-159. szám)
1877-06-01 / 130. szám
XI. évfolyam. Budapest, Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre............................................20.— Félévre.................................................10.Negyedévre....................................6.— Egy hóra . . . 1.80 Egy szám 7 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hird .! : 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg dij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: öt hasábos sor 30 krajczár. aly Junius hó elsejétől kezdve uj előfizetést nyitunk az „Egyetértés“-re. Előfizetési árak: Junius hóra .... 1.80 Junius—augusztusra . . 5.— Junius—szeptemberre . . 6.80 Junius—deczemberre . . 11.80 Előfizetőinknek közelebb fogjuk szétküldeni az orosz-török háború — európai és ázsiai — harczterének teljesen sikerült pompás térképét. A háború tartama alatt lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Olvasóink érdeke iránti kötelességünknek tartottuk megtenni minden szükséges intézkedést arra, hogy saját harctéri tudósítóink és eredeti távirataink által a háború eseményeiről mindig gyors és hiteles tudósításokat adhassunk. Az előfizetés a hónap bármely napján megkezdhető. Az előfizető nevének, ezímének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerűbben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az ,,Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. A „Egyetértés" kiadóhivatala. 130. H/Aim. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Péntek, 1877. junius 1. Szerkesztői Iroda, Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. A küldemények csak bérmentesei fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: Budapest, IV. himeö-utcaa 1. se. hová az előfizetési pénzek küldendők. A háború. Az eseményeket megelőzni szerető sajtó még mindig oly híreket közöl Konstantinápolyból, mintha ott már minden fenekestül felfordulni készülne. Bécsi diplomafia körök állítólag komoly tudósításokat vesznek Konstantinápolyból, hol az anarchia fenyegetően növekszik. A nemzetgyűlés permanensnek jelentette ki magát, hadseregben szintén aggályt keltő a hangulat. A forradalmi párt hir szerint dictatorrá akarja kikiáltani Midhát pasát, ki már útban van haza felé. A szultán Drinápolyba akar átköltözni. — Közöljük e híreket, mert mint hírek csakugyan léteznek, ámbár nagyon kevés hitelességet tulajdonítunk nekik. A „Corresponded Bureau, mely pedig mint az orosz czár szolgálatában álló közeg, kapva kapna az ily eseményeken, tegnapi táviratában határozottan kijelenti, hogy Konstantinápolyban szó sincs összeesküvésről. Sokkal több figyelmet érdemel ennél azon hír, hogy a törökök most már hivatalos jelentés szerint is visszafoglalták Ardahánt, s hogy Izmail pasa 40.000 kurd lovassal orosz területre ütött. Azon pétervári félhivatalos kijelentéssel, hogy Oroszországnak semmi köze a forradalomhoz, meglepő ellentétben áll a „Hamburger Correspondent“ azon hire, hogy a czár, mihelyt Ploiestibe érkezett, egy fölhívást intézend az egész szláv világhoz, melyben azt fölhívja a szláv ügy, tudniillik az orosz hadviselés segélyezésére. Andrássy külügyminiszter ismét gondoskodott, hogy a szerbeknek legyen egy kis szórakozásuk, mert hit szerint a két monitor már Belgrád előtt horgonyoz. * Tekintve azon nagy hűhót és gyürközést, mellyel Oroszország a fölfegyverkezéshez fogott, sokan attól tartottak, s a pánszlávok azt remélték, hogy Oroszország az úgynevezett „beteg emberrel csak úgy rövid uton fog elbánni. Az eddig történtek azonban alaptalanoknak tüntették ki minden erre vonatkozó félelmet és reményt. Már teljes hat hét múlt el, mióta az orosz csapatok román területre léptek, de az oroszok hadászati felvonulása a Duna mentén máig sincs végrehajtva. Az új „Presse“ megbízható hírei szerint az orosz hadsereg eddigelé a következő állásban van: A XI. hadtest Galaczot, a VIII. hadtest Brailát, a XII. hadtest Gyurgyevot és Olteniczát, s a IX. hadtest Zimniczát és Turnu-Magurellit tartja megszállva. A VII. hadtestből, mely Odeszába fekszik, egy hadosztály az izmail-kiliai vonalat szállta meg; végre a IX. hadtest egyes részei az Aluta jobbpartjára, Kis- Oláhországba rendeltettek, s a hadsereg szélső jobbszárnyát képező román hadsereghez csatlakoztak. Három hadtest még útban van, és pedig a XIV. hadtest, mely f. hó 26-án lépte át a román határt, s Galacznak tart; a XIII. hadtest, mely Berlátnál lépett Romániába, s Tekucs felé vonul végre a IV. hadtest, mely Kisenevből kiindulva, Jasszin és Foksánin át Románia belsejének vette útját. Mely állásokat fogják ez utóbb nevezett hadtestek elfoglalni, az nem tudható; most elég legyen csak azt constatálni, hogy a lefolyt hat hét alatt csupán négy hadtest érte el rendeltetése helyét, míg a többi három a Kievtől Kiseneven és Jasszin átvivő hosszadalmas utakon van szétszórva, s két-három hét előtt alig éri el a Dunát. Az orosz hadvezérlet hat heti erősödésének eredménye a mondottak szerint tehát vajmi kevés. Az oroszok hadászati felvonulását az elemi csapások igen sok, a törökök azonban semmi tekintetben sem késleltették. Ha meggondoljuk, hogy az említett három hadtesten fölül még roppant mennyiségü hadiszerek, élelem, lőszer, ruházat és fegyver is szállítandó a Dunához, ha továbbá meggondoljuk, hogy az akadályok, melyeket az orosz csapatok elé az elemek gördítettek, máig sincsenek elhárítva, sőt az árvizek növekedése a vasúti közlekedést az eddiginél nagyobb mérvben akadályozzák, fogalmunk lehet azon nehézségekről, melyeket az oroszoknak legyőzniük kell, mielőtt a Ploiestiben székelendő czár seregeinek az „előre“ vezényszót kiadhatná. Másrészt a törökök sem igazolták az irányokban táplált várakozásokat. Ők a hathatós védelem elveinek félreismerése mellett teljesen elmulasztották az oroszok felvonulását mellékes támadó-hadműveletekkel háborgatni és nehezíteni. A törökök a védelmi eljáráshoz egész a hanyagságig ragaszkodtak s megengedték, hogy az ő lőtávolukon belül is emelhessenek védműveket az oroszok és románok, s közönyösen nézték, mint pusztítják el legjobb hajóikat az oroszok golyói és torpedói, s ők mikor lőttek, csak akkor lőttek, ha erre az ellenség által provokáltattak. Hiba volna azonban a török részről a Duna mellett elkövetett hibákat az ottomán csapatok főparancsnokságának róni föl. Nyílt titok, hogy a portát, midőn Romániát a hűségtörésért megfenyíteni akarta, az európai diplomatia visszatartotta, s Törökország, mely a nemzetközi szerződéseket jobban tiszteletben tartja, mint szerződő társai, lemondott a román terület megszállásáról. De bizonyára figyelmen kívül hagyják e tekintetet, mihelyt az oroszok komoly szándékot mutatnak a Dunán való átkelésre, s akkor minden rendelkezésökre álló eszközzel fognak a Duna vonal megvédésére törekedni. Már egyszer említettük volt, hogy a törökországi Dunapart majd mindegondolatát. Mit lát? mit tud? Legfelebb azt, amit folyvást körűlé csoportosult, és zsibongó udvara látnia és hallania enged. A czár kétségkivül Oroszország legtudatlanabb és legmegcsalatottabb embere, alattvalóinak alattvalója. Megkisérlő összezúzni magában az emberiséget, s az emberiség azért boszul állt rajta. Ezen igazság bizonyítéka kirí Oroszország közigazgatási történelmének minden lapjáról. Nem jut már eszembe, melyik város óhajtott volna hidat bírni a Dnyeper folyón, s e czélból kérelemmel járult a cárhoz, ki a kérést méltányosnak találta és véleményt kívánt az illető szakbeli hatóságtól. A szakemberek szerény hat milliót irányoztak elő. Azár az első szóra visszariadt e nagy kiadás elől. Egy vidékbeli földbirtokos, ki nyilván kevésbé volt félénk a ezárnál, vállalkozott saját költségeire megépíttetni a hidat, mely nagyon drága volt ő felsége erszényéhez képest. Egy olasz mérnök tudományát vette segítségül. A mérnök százezer frankot kért az egész munkáért. A híd tehát elkészült. Koránsem. A szakhatóság óvást tett ellene. A leszállított áruhíd a papíron maradt és a Dnyeper ma is csak úgy folyik, mint hajdan. Ugyanezen tény minden pillanatban ismétlődik egy vagy más alakban. Például a czár nagyobb biztonság kedvéért tölgyfából rendel építetni egy hajórajt és kap fenyőfából épült hajókat. — Jó minőségű gyógyszereket akar Krímbe küldeni a kórházak számára és nem tudni hogyan, de a készletek útközben mindig elolvadnak. A folytonosan ismételt kísérletek mindig ugyanazon eredményekre vezetnek. Ah! az emberi dolgok törvénye megtagadta az absolutizmustól még azon jogot is, hogy jót tegyen. Az absolutizmus olyan, mint a manzanillofa, melynek árnyékában semmi se terem meg, csupán a terméketlenség. Távolról, az éjszaki sark ködében, az orosz nép kísértet gyanánt tűnik fel; de ha az óriáshoz közeledünk, egy idomtalan népet fogunk találni, mely tíz különféle népből áll, zsidókból, németekből, tatárokból, kozákokból, bolgárokból, lengyelekből és mit tudom én, hogy még kikből ? . . . Mindezek erőszakkal vannak összetartva, kardlapnütt sokkal magasabb mint a romániai, s méghozzá meredek, minélfogva az oroszoknak az átkelés nem kis föladat. Igaz, hogy átalában véve valamely folyamon ép oly nehéz az átkelést, mint a kikötést megakadályozni, de ha a törökök csak felerészben kizsákmányolják is a természet adta előnyöket, ha a várak védelmében kivívott régi híreknek újra megfelelnek, akkor ma is állíthatjuk, hogy azon néhány hónap, mely alatt a hadműveletek Bulgáriában még lehetségesek lesznek, anélkül fog eltelni, hogy legalább Európában valamely békére kényszerítő fordult állna be. Oroszország csak egyik felét mozgósította hadseregének, s ezenfelül oly nagy embermennyiséggel rendelkezik, mely lehetővé teszi neki, egy hosszú háború folytatását, ha ugyan elég pénze van hozzá, míg ellenben a porta összes hadi segélyforrásainak nagyobb része már a harcztéren van. Törökország tehát egyedül nem bírja ki sokáig a háborút Oroszországgal, mely még a forradalommal is szövetkezett, de azért Oroszországra nem kis munka vár. Eltekintve azon szívósságtól, melyet a törökök a várak védelmében kifejteni képesek, Bulgária talajviszonyai olyanok, melyeknél fogva sem gyors előnyomulást, sem a hadsereg szükségleteinek gyors utánszállítása nem gondolható. Ennélfogva az oroszoknak alig fog sikerülni a háborút már az első évben eldönteni, hanem mindenesetre egy második hadjáratra is szükségük lesz, hogy a Balkánon át s a Maricza völgyéig hatolhassanak. Ha egy tekintetet vetünk Ázsiára, megvizsgálandó az oroszok által az eddigi hat hét alatt elért eredményeket, úgy találjuk, hogy itt ugyan mindössze egyetlen, de nagyon jelentékeny sikert vívtak ki, értjük Ardahán elfoglalását. Egyéb hadműveleteik nem sikerültek. Minden támadásuk, melyeket a Batumtól éjszakra eső kindrcsi-i török hadállások ellen intéztek, visszaverettek. A Karsznál, mint az ettől két mértföldre délkeletre eső Mahardsih erődnél történt ütközet bizonyítja, még mindig nem jutottak eredményhez, s egy negyedik hadosztályuk, mely még a háború elején elfoglalta Bajazidot, Dijadint és később Kara-Kiliszát, a Ván tavánál a kurdok által fenyegettetve visszafordult s most kénytelen az eddig elfoglalt helyek megvédésére szorítkozni. A kozákok portyázásának nem sok eredménye van; az ázsiai közlekedési állapotok hiányossága következtében az oroszok csak lassan haladhatnak előre, s míg Karszot be nem vették, nem is gondolhatnak Erzerum ostromlására. Ardahán elvesztését egyébiránt kárpótolják a törökök által a kaukázusi partvidéken kivívott előnyeik, melyek rájuk nézve sokkal nagyobb fontosságúak, mint az oroszokra nézve Ardahán elfoglalása. Mindenesetre fődolog, hogy a porta Mukhtár pasa helyett, ki szerencsétlen flótás, más hadvezérről gondoskodjék. * Mukhtár pasát, több lap jelentése szerint letették, és haditörvényszék elé fogják állítani, mivel 66.000 ember helyett, mint ahogy ő állította, csak 31.000 embert fegyverzett föl. * Egy belgrádi távirat szerint a törökök betörtek Adubujuklics drinai szigetre s ott több metzei munkást megöltek, másokat barmaikkal együt elhurczoltak. Bizottság küldetett a helyszínre. A mai börzén nem csekély izgatottságot keltett azon elterjedt hir, hogy Mac Mahon merénylet következtében agyonlövetett. — s könnyen megtörténhetnék, hogy magyar magyarral, lengyel lengyellel állna szemben! — Vigyázzon a külügyminiszter úr ő nagyméltósága, nehogy a monarchiát alaposan blamirozza, — mert könnyen megtörténhetik, hogy a török az ellene vihető dicsőséges hadsereget vagy be nem ereszti, vagy ha bemegy, úgy keveri, mintha ott sem lett volna az élet- és halálküzdelmes török katona nem olasz, sem crivoscianer! — A kétségbeesés küzdelme csodákat mivel, az előbb mondottakhoz pedig csoda nem kell. Azon hitt, hogy az orosz cár királyunkkal Erdélyben találkozni fogna, a „Fremdenblatt“ alaptalannak jelenti ki. Az „Ellenőr“ mozgósítási hírére a „N. P. J.“ mai száma a következő megjegyzéseket teszi: A mi értesüléseink szerint az osztrák-magyar tüzérezredek harmadik osztályainak behívásáról katonai körökben semmit sem tudnak. Ellenben halljuk, hogy a honvédelmi minisztériumban már ott van a lepecsételt mozgósítási rendelet, de hogy mikor fog ez felbontatni, azt tudni egyáltalában nem lehet. Üzleti sürgönyök szerint tegnap a párisi börzén az a hír terjeszt el, hogy az osztrákmagyar hadsereg mozgósittatik. Bylandt közös hadügyeinek megrövidített szabadságideje szintén sok mindenféle hit elterjesztésére szolgáltatott alkalmat. Az egyik versió szerint a szerb és a román határ mentében „kiegyeztető rendszabályok“-ról van szó. Mások a hadügyminiszter visszatérését összeköttetésbe hozzák az 1878-iki hadügyi költségvetéssel. Albrecht főherczeg, mint itteni katonai körökben hírlik, I. hó 7-én Budapestre is eljön és szemlét fog tartani az itteni helyőrség felett. Körútját folytatva, meglátogat több magyarországi ezredet is. úgy hallja a „P. N.“ hogy egy-két szlávajku ezred a főherczeg urat azon meglepetésben akarja részesíteni, hogy az orosz nép hymnuszszal üdvözlendi. Állítólag egyik-másik ezredes parancsot adott ezrede zenekarának, hogy tanulja be e hymnuszt. A regnikolaris deputatio üléseiről írja az új „Presse“ : Míg a magyar országgyűlés bizottságainak tárgyalásai nyilvánosan folynak — és pedig véleményünk szerint az ügy minden hátránya nélkül — addig nálunk úgy a plénum, mint annak egyes albizottságai tanácskozásaikat a legnagyobb titokban tartják. Walterskirchen képviselő ugyan a bizottságban ma azon indítványt tette, hogy legalább a bizottság tagjai lehessenek jelen az albizottsági üléseken, mégis az határoztatok, hogy az albizottságok esetről-esetre intézkedjenek e kérdésben, és egyik albizottság azonnal el is határozta, hogy tárgyalásainál a nagy bizottság tagjainak sem engedi meg a jelenléteit. Több határszéli megyéből érkezett hivatalos jelentések következtében, mint a „N. H.“ Írja, elrendelte a belügyminiszter, hogy az idegen utasokra a szabályszerű felügyelet ezentúl a legéberebb figyelemmel gyakoroltassék. Kemball Arnold, ,angol meghatalmazott, a török főhadiszálláson Ázsiában az ottani török hadsereg állapotáról szomorú képet rajzol. Minden hiányzik ott — úgymond — csak kitartás és bátorság van. Kemball azon nézetben van, hogy ha nem javítanak a hadsereg állapotán, az oroszok előnyomulása nem fog komoly akadályokra találni. Az „A. Alig. Zig“ egyik bécsi levele szerint Bosznia annexiójának „eszméje“ nemsokára csakugyan realizáltatni fog. No, no! Hogy a „felix Ausztria“ nem puskapor és golyóval töltött fegyverrel szokott tartományokat hódítani, az már történeti közmondássá vált. — A dicsőséges osztrák hadsereg története — csak 1848-tól máig is — fényesen igazolja e tételt; nem hódított, de veszített tartományokat! Jól begyakorolt magyar bakák és huszárokkal olaszokat megverni a — szakértők szerint — részvezénylet daczára sem nagy dicsőség! — Már most, a közös hadsereg magyar és lengyel legénységét sem a magyar honvédséget a török ellen nem lehet vinni, mert hisz bármily beteg, gyenge és elhagyott legyen is Törökország — a rablás ellen védeni fogja magát, ság gondtalanságát, találhat-e azonnal új keresményt, új műhelyet, mihelyt lerázta lábairól a rőporát? íme a rémitő rejtélyt, mely előtt a republikánus térítő szomorúan kénytelen megállni, és miután hiába kereste a megoldást, újra kezébe veszi botját és visszatér Párisba. És mégis lehetetlen, hogy a haladás ne érintse Oroszországot, lehetetlen, hogy egykor be ne lépjen e földre, mely még félig a barbárságba van merülve, nem alkothatja újjá máskép, mint európai bevándorlás által. Katalin czárné már példát adott e politikára, midőn vendégszeretőleg fogadta a hazájukból kiűzött mennonitákat vagy morva testvéreket. Ha az utas a puszták síkjain, a természet e végtelen temetőin vándorol, hol a szél az elszáradt haraszton kívül semmiben sem akad meg, némelykor a láthatáron megpillanthat egy-egy facsoportot és a zöld vázból egy torony fényes födele tükrözi vissza a napsugarakat: ez egy mennonita falu. Nincs e falunak egyetlen lakosa, a ki ne bírna csinos házacskával, kerttel, gyümölcsössel. Mindegyik házon meglátszik a becsületes jólét azon fényűzése, melynek a lakályosság a neve. Az ebédlő szekrényein mindenütt csillog a sok bádog edény, sőt gyakran a legdíszesebb szobában zongora is látható, melynek hangjegytartóján Beethoven egyik szonátája fekszik. Pedig a mennoniták is csak ép oly földmivelők, mint a mi parasztjaink ; saját kezeikkel művelik a földet, de mindnyájan tudnak olvasni és mindnyájan értenek valamely kézi iparhoz, melylyel télen át, a földművelés szünetelése alatt foglalkoznak. Nincsenek köztük szegények, koldusok, tolvajok ; mindenütt jólét uralkodik, melyet a solidaritás elvének köszönhetnek. Krimia közepette megoldották az egyéni lét és a közösség egyesítésének problémáját : közös nyájőrzés, közös húsvágás és kenyérsütés, közös kút, de külön lakás, sérthetlen magánélet és a biblia olvasása családi körben. A falusi élet társasulása, vagyis inkább szövetkezés a jobbágyság helyett — ez Oroszország szabadító igéje, de hogy ez testté legyen, nem elég a nép polgári állapotát megváltoztatni, hanem újjá kell alkotni szellemét is. A kormány Bécs, május 31. (B. C.) A regnikolaris deputatio tegnap elvetette Szlávy indítványát, mely egy albizottság megválasztását javasolta. Ezzel azt hisszük, oly hiba követtetett el, mely nem sokára ki fog tűnni. — Haynald érsek azon figyelmeztetést tette az értekezleten, hogy az előterjesztett kimutatásokban az osztrák szelvényadó nincs kellőképen kitüntetve. Ezen figyelmeztetés valószínűleg nem fog minden következmény nélkül elhangzani. Aközben azonban a pénzügyminiszter minden gondolható számadást és kimutatást megszerez, hogy a felmerülő óhajtásoknak azonnal eleget tehessen. A deputatio horvát tagja Jakics, ki egy szót sem ért magyarul, igen meg van akadva. Szándéka egy Horvátországra és a határőrvidékre vonatkozó javaslatot tenni. Az ellenzék tagjai eddig még nagyon tartózkodva viselik magukat. Bánhidy báró eddig csak „egy később fölvetendő“ elvi kérdést helyezett kilátásba, Sennyey báró pedig tisztán formalitási kérdésekben emelt szót, Széchen azonban már eddig is többször felszólalt a kormány javaslatai mellett. ki „EGYETÉRTÉS" TÁRGYÁJA. A kényuralom Oroszországban. P e 11 e t o n E. után. (Vége.) És most nézzétek amott, Európa legszélső láthatárán azon embert, ki több az embernél, ki fejedelem és biró egy személyben, fején a kettős koronával, császári felségébe burkolva, az éjszaki fény lángsugaraitól övezetten lebegni a nagy üresség felett, a szuronyok egész tengerének közepette. Ő a minden, ő mindenütt jelen van, kezével vagy szemeivel. Ha a harag az agyába kergeti a vért elítélhet, száműzhet, börtönre zárathat, ölhet, raboltathat, gyújtogathat, felszántathatja az ostrommal megvett város földjét, hamut szórhat a palota helyére, egyik határszélről a másikra viheti tüzérségének lidérczlángjait, lekaszáltathatja egy ország egész fiatalságát, mint a füvet a réteken; szóval előránthatja útjában mindazon fájdalmakat, melyekkel az ember sújthatja embertársát egy elátkozott napon; mindezt megteheti, megtehet mindent, csak azt nem, hogy e földön, mely lábai alatt van, tevékenységet, életet, gazdagságot, eszméket teremtsen. Azt mondják, hogy erkölcsösebb népénél, amiért ugyan még bízvást nagyon szerény lehet erkölcsösség dolgában, igazságosabb is népénél, vagy ha úgy tetszik, jobban szomjazza az igazságot, és mégis ezen ember, kinek fején az ég és föld minden hatalma össze van halmozva, ki megmérhetlenül sok roszat tehet, képtelen jót tenni épen e kivételes, határtalan hatalmi tekintély természeténél fogva, mely őt az emberiség többi részétől elválasztja , elszigeteli. Akarhat valamely igazságos rendszabályt életbeléptetni, de csupán az akarat hatalmával bír. Midőn igazságról beszél, a szél elhordja szavait, melyek holtan hullanak le lábai elé, anélkül, hogy egyetlen kéz nyúlna utánuk. Közte és népe közt a kényuralom felépítette a bureaukratismus eleven falát, e néma összeesküvést, mely útközben elkapja és meddővé teszi pál fegyelmezve és folyvást háborognak, folyvást idegenek a fegyelem előtt. Látok ugyan hadsereget, de nem látok nemzetet. Mert mi egyéb egy nemzet, az újabb eszmék szempontjából, mint a gondolatok, érzelmek, iparok, utak, hidak, csatornák, városok, közegek, bankok, gyárhelyek, nagy, kis és középvagyonú polgárok természetszerű, élő és tömör szervezete, melyet a történelem teremtett és fejlesztett. Ilyen Angolország, ilyen Francziaország. De Oroszország micsoda ? Egy lebegő keret, ür, térség, szétszórt lakosság, rothadt czivilizáczió, alig körvonalazott nemzetiség, egy millió szabad ember, a többi rabszolga ; nincs kereskedése, következőleg nincs osztálya, mely a munkából született, a munka által lett volna szabaddá, pedig ez az egyetlen felszabadulás, melyet a történelem helyesel, szóval nincs szabadsága, és ami szomorúbb: lehetősége sincs jelenleg a szabadságra, mert mint e világon mindennek, úgy a szabadságnak is vannak szükséges előzményei és létfeltételei. A szabadság szó talán elhatolt már Oroszországig, de az eszme még ismeretlen, így tehát a köztársasági térítő mindenütt a pusztaságban hirdeti a szabadságot és önfeláldozását mindenütt mosollyal jutalmazzák. Az oroszok sokkal komolyabb becsvággyal bírnak, hogysem az egyszerű emberi becsvággyal beérnék. A nemes egy érdemkereszttel többet akar mellére tűzni. A paraszt egy pohár pálinkával többet akar inni vasárnaponkint. Mindkettő tisztában van életczéljával és fáradhatlanul folytatja útját, anélkül, hogy egy pillanatra hátra fordulna, meghallgatni azon idegent, ki kétségkívül az ábrándok honából jött, mert democracziáról beszél, és a szerencsétlen térítő csalódásról csalódásra odajut, hogy kétkedjék a jobbágyság eltörlésében. Kétségkívül jól tudja, hogy a főurak földjein éledő összes emberi állatseregnek szabadságot adhat a czár egyetlen szava. De egyetlen ukázzal, máról hónapra nem lehet széttépni és újra összefűzni a szövetséget, mely az embert a röghöz köti. A jobbágy fel van szabadítva, az égben kétségkívül örömrivalgás hangzik, mert egy nagy lépés történt előre. És aztán ? A tegnap szabaddá lett ember, ki megszokta a jobbágy-Huszár Imre. Bukarest, május 26. Az orosz táborkar nagy titokban tartja az orosz hadsereg erejét, melyet a románok 300,000 emberre, mely közt 42,000 lovas van, tesznek. Ez azonban csak akkor állhat, ha a mindennemü orosz hivatalnokok stb is beleszámíttatnának. Én megközelíteni vélem az igazságot, ha a Romániában lévő orosz sereg erejét 260,000 ezerre teszem, mely számban a 35,000 lovas benfoglaltatik. Nincs hiány oly jelekben, melyek sejtetik, hogy a nagy események órája nemsokára ütni fog. Bukarestben az orosz hadügyi igazgatás minden ága tegnap óta szerény működésben van. Amint ma a postára mentem, mindenütt orosz postahivatalnokokat pillantottam meg. A török tengerészetnek nincs szerencséje, mert egy ágyúnaszád ismét elveszett. Amint az oroszok Brailából megpillantották, hogy a török hajón futnek, azt következtették, hogy az az éj védelme alatt az a Dunából az útba fog menni. Egy orosz műszaki osztály azonnal partra szállott Ghecet mellett, ahová a „Fulgurul“ román hajó által vitetett, ott torpedót sülyesztettek le és reggel két órakor a török hajó csakugyan arra a helyre érkezett, nem múlt el egy perec sem, s már a török hajó ezer meg ezer darabokra volt szétzúzva. Ez majdnem ugyanazon a helyen történt, ahol 14 nappal előbb a legerősebb török monitort hasonló balsors érte. A megérkező orosz czár kíséretében 300 személy lesz. Gorzsakoff herczeg s jobb keze Hamburger, Miliutin hadügyminiszter s az összes nagyherczegek kíséretében lesznek. — Az itteni rendőrfőnök állásából e napokban elmozdittatott, mivel az oroszokat nem elégittették ki azon rendszabályok, melyeket a nagyherczeg személyének s környezetének Bukarestben időzése alatti biztonságára nézve tett. S miután a czár is Ploiestiből Bukarestbe fog jönni, a rendőrség élén orosz módra egy erélyes embert akarnak látni, s a brailiai rendőrfőnököt, Radu Mitait nevezték ki bukaresti rendőrfőnöknek. Az oroszok egyáltalában egy teljes rendőrségi szervezetet léptettek életbe, mely a posta- s a távirdaügyre is kiterjeszti figyelmet. Mindamellett, hogy három milliót kaptunk Oroszországtól, pénzügyi visszonyaink mégsem javultak. Nyomasztó pénzhiányban szenvedünk. Tegnap az igazságügyminisztérium egy pénztárnoka s egy magasabb hivatalnoka Ploiestibe utaztak, hogy egy ízben olajlámpákat ajándékozott valamelyik orosz városnak, másnap reggelre a lakosok ellopták valamennyi lámpát, a világosság vonzotta a tolvajokat, ahelyett, hogy elriasztotta volna. Ugyanazon elhatározás különböző erkölcsi állapotok mellett, különböző eredményeket idéz elő. Oroszországban a reformoknak csak akkor van jövőjük, ha egyszersmind az egyén belső újjáalkotását eszközzik. De létesítheti-e ezt az orosz papság, a többi vallású papság közreműködése nélkül ? És bele fog-e egyezni a czár, hogy lemondjon byzanczi pápaságáról és kiadja kezéből koronájának felét? Oroszország egy pillanatra tévedésbe ejthette a világot hatalmának fitogtatása által. Miklós czár bizonyos tekintetben katonai fölénnyel kérkedett Európa egy része felett. Ha valamely apró olasz vagy német herczegség szabadelvű alkotmányt adott népének, a czár egyet dobbantott lábával a függöny mögött és a szabadság azonnal visszavonult a színfalak mögé. Miklós cár egy napon azt hitte, hogy a szabadság nyugaton is végkép benyugodott deczember másodikén, Napóleon államcsínyje után. „Az éjszaka beállt,“ gondola magában, „Makbeth órája elérkezett“ — s ezzel kihúzta kardját és elindult Konstantinápoly ellen. És ugyan milyen győzelmet vívott ki a törökök ellen? Oroszország egy hadsereget küldött Oláhországba és az 1828-ki ereklyetárból előszedte Paskievics herczeget. E régi csontváz megtámadta Silistriát és mint gyakorlott hadvezér, mindenekelőtt embereinek szellemére igyekezett hatni. Az ezred pápája teljes díszben hordozta körül a madonna képét; Paskievics a madonna képmását megtoldotta egy adag pálinkával, aztán ostromriadót fuvatott és a hátulsó sorokkal az első sorok közé lövetett, hogy a vitézséget fokozza. És az orosz hadsereg megfutott Silistria elől, a franczia-angol hadjárat pedig végérvényesen végzett Oroszországgal és a saját vermében megfogott Miklós ezár, a vereségről értesülvén, dühében meghalt. Hiába, katonának ember kell, kényuralom alatt pedig még csak ember se lehet senki.