Egyetértés, 1877. június (11. évfolyam, 130-159. szám)

1877-06-11 / 140. szám

XI évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva.­ Egy évre.....................................................Sí*.— Félévre....................................................10.— Negyedévi“................................... Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 7 krajezár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egy­szeri bírd ’12 kr., többször 10 kr. B­é­l­y­e­g­d i­j minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér: öt hasábos ser 30 krajezár. 140. szási!. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás! A második félév közeledvén, figyelmeztetjük és kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy előfizetési meg­rendeléseiket mielőbb megtenni szíveskedjenek. Jelenleg a legnagyobb érdekeltséget az orosz­török háború képezvén, mi megtettünk minden megkívántató intézkedést arra, hogy saját harcrtéri tudósítóink és eredeti távirataink által a háború eseményeiről mindig gyors, hiteles és kimerítő tudósításokat adhassunk. Erről teljes meggyőződést szerezhetett magá­nak az olvasó, úgy eddigi működésünkből, valamint ujabbi intézkedésünkből, mit lapunk múlt számában olvasóinkkal közöltünk. Tárczánk a legközelebbi napokban 33­e­g­r é Alajos egy igen sikerült regényének közlését kezdi meg. A kiválón érdekes regény a jelen korban ját­szik s mesterileg ecseteli annak bűneit- erényeit egyaránt. Új előfizetőink, kik ezután lépnek előfizetőink sorába, egyszerre, ingyen és bérmentesen megkap­ják lapunk azon számait, melyekben a regény kö­zölve lesz, s így a regényt minden megszakítás nélkül leírhatják. Degré regénye után, melynek közlése körül­belül két hó alatt be lesz fejezve, ismét Pétery Károlytól, a roppant tetszéssel fogadott „Utolsó B­e­b­e­k“ jeles szerzőjétől fogunk újabb regényt közleni. Amellett a regényekkel egyidejűleg hozunk több érdekes ismertető tárczaczikkeket. Ezek között megemlítjük „Oroszország is­mertetését“ Simonyi Ernőtől; Dr. Mosko­­vits Leo kelet Indiában tartózkodó hazánkfia ér­dekes leveleit — és a Corvinák ismertetését szintén Simonyi Ernő kitűnő tollából. Harcztéri tudósításaink s a tárcza mellett egy pillanatra sem fogunk megfelejtkezni a közgazda­ság, ipar és kereskedelem érdekeiről. Ebbéli ro­vatainkra nagy súlyt fektetünk s legfőbb törekvé­sünk leend­ő rovatok gondos és pontos összeállí­tása. Előfizetőinknek a jövő hét folytán fogjuk szét­­küldeni az orosz-török háború — európai és ázsiai — harczterének teljesen sikerült térképét. A háború tartama alatt lapunk minden nap tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Előfizetési feltételek: Három hóra (jul.—szept.) — 5 frt — kr. Hát hóra (juh—decz.) — 10 frt — kr. Egy hóra — 1 frt 80 kr. Az előfizetés a hónap bármely napján megkezdhető. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legezésszerű­bben cselekszenek, ha ezimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. UÖIT* Az előfizetési pénzek­ és postai utal­ványok Budapestre az ,,Egyetértés“ kiadóhiva­talába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. A „Egyetértés" kiadó­hivatala. A háború. A „Politische Correspondenz“-nek egy, tegnapi távirataink közt ismertetett félhi­vatalos szagú pétervári levele ugyancsak erős borsot tört azoknak az orra alá, a­kik hitelt adtak a közelebb két napig szál­­dosott békehíreknek; kevésbé múlt, hogy össze nem teremtett érte őket. A levél sorai közt észre nem venni bizonyos kicsiny­lő mosolygást mindazok fölött, kik eddig azon jámbor hitben éltek, mintha a czár, — már tudniillik az a czár, a­ki az istenfé­­léssel párosult humanitás és ebből folyó­­lag a békeszeretet prédikálásával ejtette bámullatba a gonosz világot — mindig csak a béke miként leendő megkötésén törné a fejét. Esze ágában sincs. A czár — mondja a levél — nem azért utazott a hadsereghez, hogy a békekötést lehetővé tegye, hanem — mint a múltkor csak úgy találomra mondtuk — hogy a hadsereget a küzdelemre lelkesítse. „Hiszen — legalább a sorok közül ilyesmit is lehet kiolvasni — nem evett a czár bolondgombát, hogy most gondoljon a békére, mikor Ausztria Magyar­­ország cynicus fumigálással nézi Törökország veszedelmét. Német- és Francziaország uj­­jat húzni készülnek, Olaszországnak a foga fáj — Dél-Tirolra és Triesztre, mert ha tarthatna valakitől, hát csak Angliától tart­hatna, ettől pedig ép úgy nem tart, mint egy macska a harcra általi elnyeletéstől. Hogyan gondolhatna a békeszerető czár a békére most, midőn ily kedvező s ta­lán soha többé vissza nem térő alkalma nyílt Törökországot baluskává aprítani!“ A béke — mondja e levél — majd csak akkor jön kérdésbe, ha a területfog­lalásról ünnepélyesen lemondott c­ár el­foglalta Bolgárországot , de ne gondolja valaki, hogy akkor aztán más is bele­szól­hat a dologba, például holmi európai con­­gressus. Akkor már Oroszországgal nem lehet komázni. Mindezt pedig az illető levelező csak a gyöngébbek kedvéért látja jónak elmon­dani, mert hát másoknak s a többi közt nekünk is még akkor mellegében sem íz­lettek e hirtelensült békehírek.­­ Nem hogy békére volna kilátás, ha­nem még csak aztán jön a „haddelhadd.“ Egy czári ukáz épen most rendelte el hadsereg kiegészítése végett még 217.000 a ember besorozását. Az olasz kormány megtagadta külföldi képviselőitől a nyári szabadságot. Moszkvából milliószámra kül­dik a rubelt Belgrádba. Thessaliában a né­pesség annyira forrong, hogy a porta kény­telen lesz az ostromállapotot kihirdetni, a többi tartományokban pedig a pánszláv izgatok mindenfelé dugdossák a tüzes taplót a széna közé. Ekként az orosz hiéna és a pánszláv sakálok kedvökre garázdálkodhatnak, míg az alvó oroszlán, az európai közérzület fel nem ébred. * * * A dunai harcztéren folytatják az egymás nyugtalanitásánál többet ritkán eredmé­nyező ágyúzást. Az ágyúharcz legutóbb három he­lyen folyt: Ruszcsuknál, Beketnél és Vidinnél. A ruszcsuki ütegek Nadarost lődözték, Gyur­­gyervo mellett, de eddig eredmény nélkül. Beketnél a román üteg lődözni kezdett egy csapat­szállító török gőzöst, melynek legott egy monitor sietett segítségére s támogatva a török parti ütegek által, felvette a harczot. A túloldali kikötőben horgonyzó hajók fenyegetve látván ma­gukat rögtön felhúzták az osztrák lobogót. A ro­mánoknak a török táborra irányított tüzelése nem volt képes feltartóztatni a gőzöst a csapatszállítás­­ban. Az ágyúzás két óra hosszat tartott. Midin­ből a török ütegek tüze a románok, il­letőleg oroszok azon sánczaira volt irányozva, me­lyek a legutóbbi napok alatt készültek. Hobart pasa a török tengernagy, mint egy konstantinápolyi távirat jelenti, visszatért a Feke­­te tengerről, de nem csak úgy üres kézzel, hanem három gabonáshajót hozott magával, melyek az ostromzárt megszegték, ezenfölül egy görög vitor­lás hajót, melyet lefoglalt, de hogy miért, azt nem mondja a távirat. Ezzel tehát tények által van megczáfolva az oroszok azon, már kétizben hangoztatott kifogása az ostromzár ellen, mintha ezt a törökök nem tud­ják teljes erél­lyel fönntartani. * A t­ö­r­ö­k-m­ontenegrói harcztéren, úgy látszik, mindkét fél pihen a legutóbbi kemény tusák fáradalmai után, mert mindössze csak ütkö­zetről érkezett rövid jelentés, mely a pipek­i kerü­letben történt. * A török dunai hadsereg ereje a legújabb, megbízható adatok szerint május végén 238 ezer emberből állott 12 ezer lóval és 370 ágyúval. A parancsnokok következők : Fővezér szer­­dár ekrem Abdul Kerim (tbnagy.) Alvezér , a harmadik hadtest főnöke és a sum­lai hadsereg pa­rancsnoka Akhmet Ejab pasa, musir (tbnagy), Sumla. A vezérkar főnöke Nedzsib pasa, férik, Sumla. A vezérkar másodfőnöke Fuad pasa, férik, Sumla. A tüzérség főnöke Musztafa pasa, férik, Sumla. Műszaki főnök Bluhm pasa, liva (vezérőrnagy), Sumla. Az első hadtest parancsnoka Ozmán pasa, musir, Widdin. A 2. hadtest főnöke Eszef pasa, musir, Buscsuk. A 4. hadtest főnöke (ad interim) Basid pasa, egyptomi férik, Várna. A nagy Szoli­mán ideje óta sohasem látott még Törökország ily hadsereget együtt egy csatatéren. E mellett e csa­patok egytől-egyig hátultöltőkkel látták el, és pe­dig az első osztályú rendes katonaság és újonczok Henry-Martigny-féle fegyverekkel, a többiek, még maguk az önkéntes zászlóaljak Sneider-féle lőfegy­verekkel. A lovasság manchesteri repetáló karabé­lyokkal, Gasser-féle revolverrel és pallossal van felszerelve. A tüzérség, e szemenszedett csapat általában hátultöltő öntött aczélágyúval van ellátva , mint hegyi ágyuk, melyekből kettő-kettő van egy vadászzászlóaljhoz adva, a Withewort-félék vannak alkalmazásban. Kitűnőnek mondható a várak ne­héz ágyukkal felszerelése is; e tekintetben Török­ország Németországot és Angliát kivéve, a föld minden államait fölülmúlja, azen várágyuk közül, melyek a dunai átkelést megnehezítik, s a Balkán­szorosok védelméhez is hozzájárulni hivatvák, mint­egy 800 ősrégi készítmény. A török dunai hajóhad az eddig elve­szett két monitor leszámításával még mindig 12 nagy pánczélos gőzösből és 9 ágyúnaszádból áll. Összesen 21 hajó czirkál tehát a Dunán, fősze­replésük természetesen akkor kezdődik, ha az oro­szok végre megkísértik a hídverést a Dunán. * * *Az ázsiai harcztéren semmi ne­vezetes nem adta elő magát. Erzerum környéke nem sokára kemény har­­czok színhelye lesz. Mint innét érkezett sürgönyök jelentik, az oroszok közelednek Erzerumhoz. A vá­rosban volt összes levéltárak Erzinganba szállítta­­tak. A muzulmán polgárság fegyvert kért a pa­rancsnokságtól, hogy tevékeny részt vegyen tűz­helye védelmében. Mondják, hogy Ispernél, Csurukszu völgyében a Baibursba vivő után kozá­­s­zok mutatkoztak. Szoganlu folyó most már min­den irányban hajózható. Az oroszok előnyomulása az összeköttetést Trebizondal valószínűleg rövid időn meg fogja szakítani. Mukhtar pasa főhadiszállása jelenleg Haszan­­kalé­ban van, honnan hihetőleg erélyesen fogja védeni a Szeve hegység átjáratát, mivel ez az egyetlen popilló, a­melyet még nem kerülhetnek az orosz haderők.­­ Az orosz parancsnokok most pontról-pontra Paskievics takt­i­káját követik, ki kardcsapás nélkül foglalta el Erzerumot, s orosz izgatók már régebb idő óta dolgoznak a város kurd és örmény lakossainak lekenyerezésén. Az oroszok szabadon bocsátottak számos erzerumi születésű török foglyot, pénzzel látták el őket s meghagyták nekik, beszéljék el, mily kitűnő bá­násmódban részesültek az orosz táborban s mily jó az egészségi állapot az orosz csapatok közt, me­lyek készpénzzel fizetnek mindenért. E taktika azonban most ez egyszer nem igér valami nagy sikert, mert úgy a török katonaság, valamint a lakosság szilárdul el van tökélve az utolsó csepp vérig védelmezni a várost az oroszok ellen. * * A czár plojestíi lakásáról a következőket írják: A ház, mely a Strada de Prefecturában fek­szik, egyike a legcsinosabbaknak Ploiestiben, a czár befogadására mindamellett be kellett rendezni. A tulajdonos, Negulesco­ur,­ minden változtatásba be­leegyezett, mely engedélyt Beillő István b. senator, ki biztosul neveztetett ki Sándor czár oldala mellé, a legbőkezűbben kiaknázza, a mennyiben a há­zat a legpompásabban diszitteti. A helyiségek be­osztása nagyon egyszerű. — Négy lépcsőszaka­szon felhaladva egy előcsarnokba lép az ember, melyből balra nyílik az inas szobája, jobbra a czár szárnysegédének lakosztálya. Az előszoba közép aj­taja a czár elfogadó termébe vezet, ettől balra van a hálószoba, melyet eddig még nem lehetett be­rendezni, mivel a czár ágya még nem érkezett meg Pétervárból s el kellett távolítani a pompás mennyezetes ágyat, mert a czár csak egyszerű tá­bori ágyon akar nyugodni. Az elfogadó teremtől jobbra van a czáz dolgozó­szobája és ezt szárnysegéd szobájától egy török módra berende­­­zett salon választja el. E török szó a nem hiány­zik egy bojár házában sem, s mig a román urak­­­mindenben francziásitották magukat, a török idők ez utolsó maradékát híven megőrzötték, minden­esetre csak azért, mert az ily török szoba a leg­nagyobb kényelemmel kínálkozik az édes semmit­tevésre. A legszebb szőnyegek hozattak Hans Fü­­löp és fiai raktárából s a legelegánsabb bécsi bú­torok szállíttattak le és igy sikerült Bellio báró­nak a legelegánsabb kis palotává varázsolni át a régi bojár házat. Az étterem és a cselédség egy külön szárnyban, a konyha a föl­dalatti helyisé­gekben helyeztetett el. A mű azonban nem lett volna befejezve, ha kertről nem gondoskodtak volna ; a hely meg volt hozzá s igy nyolcz napi szorgalom ezt is barátságos ligetté varázsolta. Közvetlenül a czár szállása szomszédságában van a trónörökös nagyherczeg számára berendezett nyárilak. Belső beosztása majdnem ugyanaz, mint a czáré, csakhogy emez — távolabb a főúttól — csöndesebb helyen van. Szép kert is környezi, mely nagyterjedelmű­ s ízléssel van ültetve. Mint a­­ Pressernek távírják Tifliszből, az Erzerum ellen nyomuló tulajdonképp működő had­sereg jobbszárnya Sakarlüben, Obitól délre 3 mértföldnyire van, míg a Karsz alól előnyomuló csapatok Kariszk és Ászán közt állanak, és a bal­szárny zöme Toprakalé kikerülésével a déli után Mulla-Szulejmanon át Kovassán felé nyomul. A Karsz védelmi képessége követke­zőleg áll: A várat 350 ágyú védi. A helyőrséget Haszán pasa parancsnoksága alatt 2 vadász-zászló­alj, 13 gyalogsági zászlóalj, 3 redif-zászlóalj, 6 lovasezred, 11 tábori üteg, továbbá egy tüzérezred, egy utász-század, 2 elsőosztályú redif zászlóalj, 3 tartaléküteg, végre az egyptomi segélyhadtest ké­pezi, mely 9 zászlóaljból és 2 zászlóalj császári gárdából áll. Mindez összesen 33.000 ezer embert tesz ki, a cserkeszeken kívül. * A Kaukázusból már több nap óta nem jött hír. Úgy látszik, mintha itt az oroszok nagy­mérvű támadásra készülnének a lázadás által el­hatalmasodott török haderő ellen. A Kodor folyónál jelenleg két orosz hadosztály van: egyik Kradz­­senko tábornoké, Bagada mellett, a másik Alha­tói­ tábornoké a Kodor balpartján ennek torkola­­­tától 20 versztnyire. Oklobjie tábornok, ki a 41. hadosztállyal Bakimnál volt, kényteleníttetett csapatai egy részét erősítésül a Kodorhoz küldeni. A törökök által el­foglalt abház part éjszaki részén Selkovnikoff ez­redes még mindig megszállva tartja Tuapsze (Vel­­jamik­off) várát. A kaukázusi fennsík s a partvidék szorosai a kubáni csapatok hatalmában vannak. Kérdéses azonban, vajjon mindezen elővigyázati rendszabályok képesek lesznek-e a cserkeszeket maradandóan féken tartani. * A Kaspi tenger keleti partján a tur­­kománok föllázadtak s mintegy 6000-en heves üt­közetbe bocsájtkoztak Lomakin tábornokkal Kizil- Arvatnál. * Az Alazano völgyben, mely Tiflisz­­től keletre Kac­etián vonul végig, herczeg n­ndro­­uikoff altábornokot nevezték ki hadikormányzóvá. Nyilván egy repülő hadtestet vonnak itt össze, mely a hegyi népeket féken tartani lesz hivatva. * Török szökevények jelentik, hogy Iladsi Husszein pasa, Ardahan volt parancs­noka és Mussa­ Kunduchow, ki csak 35 lovassal menekült meg a Begli-Ah­metben folyt mészárlás­tól, haditörvényszékek elé állíttattak. * Az Ottoman nemzetgyűlés első olvasásban elfogadta a 6 millió font sterling kényszerköl­­csönre vonatkozó törvényjavaslatot. E kölcsön ere­jéig papírpénz bocsáttatik ki 10.9 °/C-kal és 5 °/C törlesztéssel. A magyar arany j­ár­adékkölcsön kibocsájtása tárgyában a következőkről értesül a „N. W. Tagblatt“: A magyar aranyjáradék lanei­­rozását nem ok nélkül késleltették. A Rothschild­­csapat nem akart és nem is fog elhamarkodni egy oly pénzügyi műveletet, mely által a ma­gyar pénzügyek megszilárdítása czéloztatik. — A magyar pénzügyminiszter az év végéig elég pénzzel van ellátva, minélfogva a Rothschild­­csoportnak nincs oka az aranyjáradékot min­den áron aláírás alá bocsájtani. Ha a kiegyezési tárgyalások kielégítőleg befejezve leendeztek, s Magyarországnak jó aratása lesz, akkor érkezik el majd az idő, mikor az aranyjáradékot az eredmény kilátása mellett lehet aláírás alá kitenni. Ez talán már a nyár végén, legvalószínűbb azonban, hogy az csak ős­szel fog megtörténni, a maga függetlenségét és hadat üzent a luzerani hatalomnak. Az Egyesült­ Fejedelemségek lázadása tehát immár bevégzett tény; ugyanazon emberek, a­kik nyilvánvaló hűtlenséggel átadták az országot az ellenségnek s a fejedelmi hadsereget szolgálatkész eszközzé tették Oroszországban : annyira mentek vakmerőségekben, hogy széttépték a fejedelemségek s a birodalom többi része közt eredetileg fennállott kötelékeket, s nyíltan megsértették azon határoz­­mányokat, a­melyekkel egész Európa kimondotta Moldva-Oláhország politikai léteiének feltételeit. Európa tudja, hogy a magas porta mily hí­ven tisztelte mindenkor a fejedelemségeknek adott kiváltságokat, még legizgalmasabb időikben is. Daczára a moldva-oláh kormány azon törek­vésének, hogy valóságok gyanánt tüntesse föl azon hibás eszméket, melyeket egy idő óta, a suzerani udvarhoz való viszonyaiból eredő jogai és köteles­ségei felől magának alkotott, semmi akadály nem hárutlatott a legitim szabadságok gyakorlása elébe, melyek valódi mozgatói minden őszinte és valódi haladásnak, semminemű gát nem vettetett az or­szág intézményei kifejlődésének. Szerencsétlenségre, mindez nem volt elég hatalmas arra, hogy a fe­jedelmi kormányt az ország becsülete és valódi ér­dekei által előirt után megtartsa. A függetlenségnek ily pillanatban való ki­hirdetése, midőn a fejedelemségeket az ellenség elözönlötte, nem fogja megcsalni sem Európát, sem magukat a moldva­ oláhokat; a történelem eléggé bizonyítja, hogy Oroszország mily hasznot tud húzni előbb-utóbb az ily függetlenségi proc­­lamatiókból, saját érdekei és nagyravágyása javára. De ezúttal, lázadásra ösztönözvén a fejede­lemségeket, az orosz kormány nem szorítkozik csupán arra, h­ogy vesztét készíti elő azon tarto­mányoknak, a­melyek számára a szerződések, évek hosszú során át, irigylésre méltó jólétet biztosítot­tak. Hanem a magas portával szemben czinkosává teszi magát a forradalomnak, s a legfelforgatóbb elvek sugalmazójává, egész Európának dobja oda a kihívást, lerontásán és megsemmisítésén mun­kálkodva azon politikai épületnek, melyet az idő által megerősíttetvén, csak ezelőtt néhány évvel lényegesen szükségesnek ítéltek az általános egyen­súly fenntartására. Ily felette sajnos helyzettel szemben a ma­gas porta a legformálisabb és legerélyesebb mó­don tiltakozik, úgy a fejedelmi kormány elhatá­rozása, mint Oroszország nagyravágyó szándékla­­tai ellen. Visszautasítunk oly tetteket és terveket, melyek egyiránt nyílt megtámadást képeznek a szerződések, a fejedelemségek politikai létének föltételei .— és Károly fejedelemnek suzeraiijével szemben való legünnepélyesebb kötelezettségei ellen. A magas porta kijelenti, hogy bármit tesz és beszél is Moldva-Oláhország lázadó kormánya, ő érintetlenül fenn akarja tar­tani jogait, fenntartva magának, hogy a fejedelemségek ellenében oly eszközökkel fog élni, a­melyeket saját érdekeire való gond javasoland, s az események fejlődése ki­­tűzend. A császári kormány kéri a párisi szerződést aláírt hatalmakat, szíveskedjenek tudomásul venni ezen lépését; reménye, hogy Európa csatlakozni fog nézetéhez és tiltakozásához; meg van győződve, hogy az európai közjog fenntartásában érdekelt összes hatalmak fölemelendik szavukat, hogy el­ítéljék az ép úgy meggondolatlan mint vétkes tetteket, hogy megakadályozzák abban, mikép po­litikai hatásuk legyen, s hogy elejét vegyék azon szerencsétlen következményeknek, melyek azok­ból az európai egyensúlyra nézve eredhetnének. Szíveskedjék közölni ezen sürgönyt ő excel­­lentiájával, azon kormány külügyminiszterével, a­melynél ön megbízva van s hagyjon róla má­solatot. S­­afvet pasa körjegyzéke. A Románia függetlenségére vonatkozó leg­utóbbi török körjegyzék teljes szövege így hangzik : Per­a, jun. 5. A magas porta már egy előbbi közlésében sietett megjelenteni a párisi szerződést aláírt ha­talmaknak azon egyezményt, a­mely által a buka­resti kormány megkönnyítette az orosz hadaknak az Egyesült­ Fejedelemségek és a birodalom invá­­sióját. Azóta a moldva-oláh haderők nem szűntek meg ellenséges tetteket követni el a birodalom területe és hadai ellen. Végre a magas porta ar­ról értesült, hogy a fejedelmi kormány kihirdette Hétfő, 1877. junius 11. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himzö-utcza 7. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó-hivatal : Budapest, IV. himzö-utűsa 1. sz. hová M előfizetési pénzek küldendők, népe hangulatát akarja ismerni, azt itt előbb fogja kitanulhatni, mint bárhol egyebütt, mert Lipcse 183 könyvkiadója, 4000 tanulónyi egyeteme­s vá­sárai által Némethon központja literaturában, ke­reskedelemben és intelligentiában. Óh, de minő in­­telligentia ez a közép és alsó néposztályban. A mi malom alatti politikus parasztjaink a legtöbb né­met egyetemi doktornál több politikai belátással s érettséggel bírnak. Az annyira elmagasztalt német nevelési rendszer, az itteni családélet, a minden németbe bölcsőjétől kezdve beorgonált hivatal- és czimvágy minden németből rendőr­kémet és fel­adót képez. Itt politikai véleménykülönbség alig van, amit a lipcsei „Tageblatt“ mond, az a lip­cseieknek biblia, talmud és koránnál szentebb, ez pedig a legreaktionáriubb és muszka barát lap. Mit lehet oly néptől várni, mely a Tageblattból, Da­­heimból és Gartenlaubeból meríti azon meggyőző­dését, hogy a muszka a népek szabadságáért fo­gott fegyvert ? A muszkák bálványozása itt a leg­apróbban ép úgy, mint nagyban mutatkozik, fillé­res képeket árulnak, melyekben a muszkák batumi és suchum kálói győzelmük ábrázoltatik, így tehát a vereségeket is diadalokká változtatják el. Apróbb részletességekbe most azonban nem bocsátkozom, hanem fenntartom magamnak a né­met népiskolai, gymnásiumi, egyetemi és házi s társasági nevelési rendszerről és életről később le­veleimben bővebben írni, nem különben a német lutheránus Muckerthumról és arról, minő nagy baj és hiba volt, hogy őseink Európában megtele­pedésük óta mindég e némettel szövetkeztek, minő káros befolyása volt ennek házi életünkre, politi­kánkra és literaturánkra. Mind­ezek daczára épen nem szándékom pálczát törné a német­ nemzet fölött, van abban sok igen, jó,, elsajátításra s utánzásra méltó, a németek átalán véve becsületesek, jószivüek, engesz­­telékenyek, meggyőzhetek okoskodás által, szor­galmatosak, takarékosak, mindennel beérők, családfők stb, de önkormányzatra, gyámság nél­k­­küli létre teljesen alkalmatlanok, vezér üra nélkül el nem lehetnek és csak is Némethonban lehetett Bismarck nagy emberré, minden más nemzetnél kudarczot vallott volna. Jelenleg a francziák támadásától tartanak. A tartalékosok, a német honvédség és népfölkelés fegyverzéséről, egyenruháztatásáról, az egyéves önkénytességre való csábitgatásokról az újságokban egyik legközelebbi levelemben írandók, valamint arról is, miként tekintenek egy lehető lengyel fölkelés elébe, mely esetben a muszkával leendő szövet­kezéssel fenyegetik Európát. K. D. Lindenau, jun. 5. Majdnem valamennyi magyar-osztrák lap azon meggyőződését fejezi ki, hogy a németség Janus alakú dualistikus államunk barátja, pedig ez leg­vakabb csalódás. — Még eddig sehol sem olvas­tam azon eszme kifejtését, minő czélja és iránya lehet ezen német-orosz-osztrák-magyar jó egyetér­tésnek. Igaz, hogy az osztrák-magyar ikerkormány azon dilemmában van, mely szerint választhat területcsonkítás és gyökeres liberalismus közt, ezen utóbbi pedig nem egyébb egy födött ösvénynél a a köztársasági institutiók fölé, így tehát a dilem­a úgy áll, mint a tót mondja : „jak pomislyis tak nye dobre“. Mert hogy a hármas szent (!!?) szö­vetség egyebet nem akarhat, mint az 1815-dik év utáni állapotok visszaidézését, az absolutismus meg­örökítését, legalább addig mig tarthat, azután pe­dig Talleyrand szerint „aprés moi le déluge“, azt ugyan pápaszem nélkül is igen tisztán láthatni. Hogy pedig e czél kivitelére hatalmas­ eszközük nincs s nem is lesz a német nemzetnél, az mathe­­matikailag oly bizonyos, mint két egymással pár­huzamos vonal nem találkozhatása. Azért, mivel Némethonban a social­demokrá­­tia oly nagy számban van képviselve, azért mivel a múlt szombati lóverseny utáni utczai zenebona alkal­mával a katonaság közül hat közvitéz a nép mellett ragadott fegyvert a rendőrség ellen és azzal együtt kurjongatott: „éljen a köztársaság! le Bismarckkal, le a királyokkal!“ még nem lehet ám következtetést vonni a nép forradalmi hangulatára, melyben a katona­ság is úgy osztozik, mint ez 1848-ban Bécsben és ho­nunkban volt, a német katonákat nem lehetne oly tettekre lelkesíteni, mint a Nádor, Württemberg, Sándor és Koburg huszárokat vagy a Don Miguel és Prinz von Preussen bakákat vagy a Ceccopieri és Zanini olaszokat. A sör és géze mellett ugyan suttognak egyet-mást, de mihelyt egy zöld hajtó­kás pickelhaubenes rendőrt megpillantnak, elhall­gatnak, mint békák, hogy ha nagy követ dob va­laki egy tócsába. A social democraták fő orgánuma a „Volksstaat“ maga is csupa abstrakt eszmefutta­tásoknál nem tartalmaz egyebet, kivált mióta Be­­belt, Liebknechtet és a többi social demokratákat zárdossák és üldözik. Atalán véve a hangulat itt igen nyomott. Ha találkozik itt-ott valaki, ki a törökkel vagy ma­gyarral és angollal rokonszenvez, ezen rokonszen­­vét csak körültekintve, nem hallgatódzik-e valaki és súgva meri közleni. Noha Lipcse Berlinnél, Hamburgnál, Dresdánál, Stuttgardnál, München­nél, majnai Frankfurtnál és Kölnnél kisebb s ke­vésbé népes, mégis állíthatni, hogy ki Némethen A Petőfi-társaság ülése. Junius 10-én. Elnök Északi Károly az ülést középszámu hallgatóság előtt megnyitván, első sorban Komócsy olvasta fel Tóth Endre „Elemér“ czimü költői elbeszélését. A beszély tárgya nagyon elnyújtott, homályos, borongós, míg kidolgozásában már több költői év van, különösen a lyrikus helyeken. A fel­olvasás tetszéssel fogadtatott. Ezután György Aladár olvasta fel „Ru­bens emlékezete" czimű értekezését. Ez ér­tekezés némi alkalomszerű­séggel is bír, mert a brabanti művészi iskola nagy művészének e hóban lesz két százados évfordulója. Rubens az olasz mű­vészet és velenczei iskolában merítette tanulmá­nyait. Ő, miként egykor Rafael nem istennőket fes­tett, hanem embereket, az ő istennői a szép em­berek lévén. Festményeinek színezete igen kirívó, mert midőn Gidoreni először látta Rubens festményeit, így kiáltott fel: „Hisz ez az ember vért kever festé­kébe.“ Korában őt, mint gazdag magánembert sok­kal jobban szerették, mert élénk vig kedélye min­denki előtt kedvelté tette. Vig kedélye ecsetére is befolyással volt, mert minden festményén, mégha az dramatikai volt is, ott láthatni a vig mozgó alakokat. Legnagyszerübb minden festménye között az, mely az „Amazon oltárkép“ czimet viseli, ezen, — bárha ez a gyors, néha elsietett munkálkodás jellemzetes, hosszú éveken át dolgozott. Ő maga azonban leg­­­jobban szerette, mint legkedvesebb tárgyú festmé­nyét a „Három király tisztelgése“ czíműt. E tár­gyat tizenkétszer dolgozta fel. Rubens­­ az, kit az újabb korban vázolónak lehet tekinteni. Munkál­kodása számos és elágazó részekre terjedett; ké­szített metszeteket, festett arczképeket, tájképeket és állatokat, épített magának palotát, sőt irt köny­veket is. Végül Névy László olvasta fel Csiky Ger­gely „Magus“ czimü egy felvonásos drámáját, mely Rómában játszik Neró uralkodásának idején. A dráma tárgya ez: Neró neje Phebe meghalt, és egy fiatalon megőszült tudós (a magus) azon tan­nal áll elő, hogy ő képes a halottakat életre hozni. Egy Heléna nevű ifjú hölgy, — a darab hősnője — ki azelőtt Tyrus terem­ kóborlóit, a csalódásig hasonlít a meghalt Phebehez; e fiatal hölgyet Si­mon a tudós tanítványával Elimassal feltalálják és Neró elébe szándékoznak vinni, hogy Simon vis­­­szaadva Nerónak nejét, magát nagy névvel és fén­nyel vehesse körül. A darab ott kezdődik, mi­dőn Elimas drága­kövekkel ékesíti fel a szép Helénát, kit Neró nemsokára látni fog. A lány vo­nakodik, szereti a mestert, Simont. Ekkor megje­lenik Simon, és előkészíti Helénát a találkozásra, ez vonakodik, de aztán megtörve szobájába megy. A mester kínokat érez, fáj lelke, szíve, ő szereti Helénát, de a viszontszeretőről nem bír tudomás­sal. Elimás buzdítja a cselekvésre, és nem engedi lankadni mesterét, Simon magára marad és tépe­­lődik. „Ellested az égnek titkait s nem ismered meg tennen szivedet“ mondja, és kétkedve távozik el. Akit a Neró császár második neje rohan be ekkor, keresve ellenét Helénát, kit Phebenek hisz, és kitől Neró szerelmét félti. Heléna megjelenik és találkozik Aktiával. — Aktia Phebere ismer, mire hosszú vita keletkezik, s midőn Heléna el­mondja származását, testvérként borulnak egymás karjaiba. Mindkettő szerelmét siratja. Heléna, ki­kerülni akarva azt, hogy Aktiának útjába álljon, és mivel látja, hogy ő sokkal csekélyebb teremtés sem mint valaha Simon mester viszon szerelmét remélhetné, elrohan, és magára csukja szobája ajtaját. — Aktia segélyért kiált, mire megjelen Simon, és midőn megtudja Heléna szándékát és szerelmét, ki­szólítja azt, elragadtatva viszontszerelméről be­szélvén. Heléna sápadtan megjelen, s abéltan a mester karjaiba dől; ez igyekszik magához térí­teni, majd midőn feleszmél, szerelmükről suttog­nak, de a bevett méreg erőt vesz a gyenge nőn, és Simon karjai között kimúl. Ez siratja halottját,

Next