Egyetértés, 1877. június (11. évfolyam, 130-159. szám)
1877-06-11 / 140. szám
XI évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre.....................................................Sí*.— Félévre....................................................10.— Negyedévi“................................... Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 7 krajezár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri bírd ’12 kr., többször 10 kr. Bélyegd ij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: öt hasábos ser 30 krajezár. 140. szási!. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás! A második félév közeledvén, figyelmeztetjük és kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy előfizetési megrendeléseiket mielőbb megtenni szíveskedjenek. Jelenleg a legnagyobb érdekeltséget az orosztörök háború képezvén, mi megtettünk minden megkívántató intézkedést arra, hogy saját harcrtéri tudósítóink és eredeti távirataink által a háború eseményeiről mindig gyors, hiteles és kimerítő tudósításokat adhassunk. Erről teljes meggyőződést szerezhetett magának az olvasó, úgy eddigi működésünkből, valamint ujabbi intézkedésünkből, mit lapunk múlt számában olvasóinkkal közöltünk. Tárczánk a legközelebbi napokban 33egr é Alajos egy igen sikerült regényének közlését kezdi meg. A kiválón érdekes regény a jelen korban játszik s mesterileg ecseteli annak bűneit- erényeit egyaránt. Új előfizetőink, kik ezután lépnek előfizetőink sorába, egyszerre, ingyen és bérmentesen megkapják lapunk azon számait, melyekben a regény közölve lesz, s így a regényt minden megszakítás nélkül leírhatják. Degré regénye után, melynek közlése körülbelül két hó alatt be lesz fejezve, ismét Pétery Károlytól, a roppant tetszéssel fogadott „Utolsó Bebek“ jeles szerzőjétől fogunk újabb regényt közleni. Amellett a regényekkel egyidejűleg hozunk több érdekes ismertető tárczaczikkeket. Ezek között megemlítjük „Oroszország ismertetését“ Simonyi Ernőtől; Dr. Moskovits Leo kelet Indiában tartózkodó hazánkfia érdekes leveleit — és a Corvinák ismertetését szintén Simonyi Ernő kitűnő tollából. Harcztéri tudósításaink s a tárcza mellett egy pillanatra sem fogunk megfelejtkezni a közgazdaság, ipar és kereskedelem érdekeiről. Ebbéli rovatainkra nagy súlyt fektetünk s legfőbb törekvésünk leendő rovatok gondos és pontos összeállítása. Előfizetőinknek a jövő hét folytán fogjuk szétküldeni az orosz-török háború — európai és ázsiai — harczterének teljesen sikerült térképét. A háború tartama alatt lapunk minden nap tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Előfizetési feltételek: Három hóra (jul.—szept.) — 5 frt — kr. Hát hóra (juh—decz.) — 10 frt — kr. Egy hóra — 1 frt 80 kr. Az előfizetés a hónap bármely napján megkezdhető. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legezésszerűbben cselekszenek, ha ezimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. UÖIT* Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az ,,Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. A „Egyetértés" kiadóhivatala. A háború. A „Politische Correspondenz“-nek egy, tegnapi távirataink közt ismertetett félhivatalos szagú pétervári levele ugyancsak erős borsot tört azoknak az orra alá, akik hitelt adtak a közelebb két napig száldosott békehíreknek; kevésbé múlt, hogy össze nem teremtett érte őket. A levél sorai közt észre nem venni bizonyos kicsinylő mosolygást mindazok fölött, kik eddig azon jámbor hitben éltek, mintha a czár, — már tudniillik az a czár, aki az istenféléssel párosult humanitás és ebből folyólag a békeszeretet prédikálásával ejtette bámullatba a gonosz világot — mindig csak a béke miként leendő megkötésén törné a fejét. Esze ágában sincs. A czár — mondja a levél — nem azért utazott a hadsereghez, hogy a békekötést lehetővé tegye, hanem — mint a múltkor csak úgy találomra mondtuk — hogy a hadsereget a küzdelemre lelkesítse. „Hiszen — legalább a sorok közül ilyesmit is lehet kiolvasni — nem evett a czár bolondgombát, hogy most gondoljon a békére, mikor Ausztria Magyarország cynicus fumigálással nézi Törökország veszedelmét. Német- és Francziaország ujjat húzni készülnek, Olaszországnak a foga fáj — Dél-Tirolra és Triesztre, mert ha tarthatna valakitől, hát csak Angliától tarthatna, ettől pedig ép úgy nem tart, mint egy macska a harcra általi elnyeletéstől. Hogyan gondolhatna a békeszerető czár a békére most, midőn ily kedvező s talán soha többé vissza nem térő alkalma nyílt Törökországot baluskává aprítani!“ A béke — mondja e levél — majd csak akkor jön kérdésbe, ha a területfoglalásról ünnepélyesen lemondott cár elfoglalta Bolgárországot , de ne gondolja valaki, hogy akkor aztán más is beleszólhat a dologba, például holmi európai congressus. Akkor már Oroszországgal nem lehet komázni. Mindezt pedig az illető levelező csak a gyöngébbek kedvéért látja jónak elmondani, mert hát másoknak s a többi közt nekünk is még akkor mellegében sem ízlettek e hirtelensült békehírek. Nem hogy békére volna kilátás, hanem még csak aztán jön a „haddelhadd.“ Egy czári ukáz épen most rendelte el hadsereg kiegészítése végett még 217.000 a ember besorozását. Az olasz kormány megtagadta külföldi képviselőitől a nyári szabadságot. Moszkvából milliószámra küldik a rubelt Belgrádba. Thessaliában a népesség annyira forrong, hogy a porta kénytelen lesz az ostromállapotot kihirdetni, a többi tartományokban pedig a pánszláv izgatok mindenfelé dugdossák a tüzes taplót a széna közé. Ekként az orosz hiéna és a pánszláv sakálok kedvökre garázdálkodhatnak, míg az alvó oroszlán, az európai közérzület fel nem ébred. * * * A dunai harcztéren folytatják az egymás nyugtalanitásánál többet ritkán eredményező ágyúzást. Az ágyúharcz legutóbb három helyen folyt: Ruszcsuknál, Beketnél és Vidinnél. A ruszcsuki ütegek Nadarost lődözték, Gyurgyervo mellett, de eddig eredmény nélkül. Beketnél a román üteg lődözni kezdett egy csapatszállító török gőzöst, melynek legott egy monitor sietett segítségére s támogatva a török parti ütegek által, felvette a harczot. A túloldali kikötőben horgonyzó hajók fenyegetve látván magukat rögtön felhúzták az osztrák lobogót. A románoknak a török táborra irányított tüzelése nem volt képes feltartóztatni a gőzöst a csapatszállításban. Az ágyúzás két óra hosszat tartott. Midinből a török ütegek tüze a románok, illetőleg oroszok azon sánczaira volt irányozva, melyek a legutóbbi napok alatt készültek. Hobart pasa a török tengernagy, mint egy konstantinápolyi távirat jelenti, visszatért a Fekete tengerről, de nem csak úgy üres kézzel, hanem három gabonáshajót hozott magával, melyek az ostromzárt megszegték, ezenfölül egy görög vitorlás hajót, melyet lefoglalt, de hogy miért, azt nem mondja a távirat. Ezzel tehát tények által van megczáfolva az oroszok azon, már kétizben hangoztatott kifogása az ostromzár ellen, mintha ezt a törökök nem tudják teljes eréllyel fönntartani. * A török-montenegrói harcztéren, úgy látszik, mindkét fél pihen a legutóbbi kemény tusák fáradalmai után, mert mindössze csak ütközetről érkezett rövid jelentés, mely a pipeki kerületben történt. * A török dunai hadsereg ereje a legújabb, megbízható adatok szerint május végén 238 ezer emberből állott 12 ezer lóval és 370 ágyúval. A parancsnokok következők : Fővezér szerdár ekrem Abdul Kerim (tbnagy.) Alvezér , a harmadik hadtest főnöke és a sumlai hadsereg parancsnoka Akhmet Ejab pasa, musir (tbnagy), Sumla. A vezérkar főnöke Nedzsib pasa, férik, Sumla. A vezérkar másodfőnöke Fuad pasa, férik, Sumla. A tüzérség főnöke Musztafa pasa, férik, Sumla. Műszaki főnök Bluhm pasa, liva (vezérőrnagy), Sumla. Az első hadtest parancsnoka Ozmán pasa, musir, Widdin. A 2. hadtest főnöke Eszef pasa, musir, Buscsuk. A 4. hadtest főnöke (ad interim) Basid pasa, egyptomi férik, Várna. A nagy Szolimán ideje óta sohasem látott még Törökország ily hadsereget együtt egy csatatéren. E mellett e csapatok egytől-egyig hátultöltőkkel látták el, és pedig az első osztályú rendes katonaság és újonczok Henry-Martigny-féle fegyverekkel, a többiek, még maguk az önkéntes zászlóaljak Sneider-féle lőfegyverekkel. A lovasság manchesteri repetáló karabélyokkal, Gasser-féle revolverrel és pallossal van felszerelve. A tüzérség, e szemenszedett csapat általában hátultöltő öntött aczélágyúval van ellátva , mint hegyi ágyuk, melyekből kettő-kettő van egy vadászzászlóaljhoz adva, a Withewort-félék vannak alkalmazásban. Kitűnőnek mondható a várak nehéz ágyukkal felszerelése is; e tekintetben Törökország Németországot és Angliát kivéve, a föld minden államait fölülmúlja, azen várágyuk közül, melyek a dunai átkelést megnehezítik, s a Balkánszorosok védelméhez is hozzájárulni hivatvák, mintegy 800 ősrégi készítmény. A török dunai hajóhad az eddig elveszett két monitor leszámításával még mindig 12 nagy pánczélos gőzösből és 9 ágyúnaszádból áll. Összesen 21 hajó czirkál tehát a Dunán, főszereplésük természetesen akkor kezdődik, ha az oroszok végre megkísértik a hídverést a Dunán. * * *Az ázsiai harcztéren semmi nevezetes nem adta elő magát. Erzerum környéke nem sokára kemény harczok színhelye lesz. Mint innét érkezett sürgönyök jelentik, az oroszok közelednek Erzerumhoz. A városban volt összes levéltárak Erzinganba szállíttatak. A muzulmán polgárság fegyvert kért a parancsnokságtól, hogy tevékeny részt vegyen tűzhelye védelmében. Mondják, hogy Ispernél, Csurukszu völgyében a Baibursba vivő után kozászok mutatkoztak. Szoganlu folyó most már minden irányban hajózható. Az oroszok előnyomulása az összeköttetést Trebizondal valószínűleg rövid időn meg fogja szakítani. Mukhtar pasa főhadiszállása jelenleg Haszankaléban van, honnan hihetőleg erélyesen fogja védeni a Szeve hegység átjáratát, mivel ez az egyetlen popilló, amelyet még nem kerülhetnek az orosz haderők. Az orosz parancsnokok most pontról-pontra Paskievics taktikáját követik, ki kardcsapás nélkül foglalta el Erzerumot, s orosz izgatók már régebb idő óta dolgoznak a város kurd és örmény lakossainak lekenyerezésén. Az oroszok szabadon bocsátottak számos erzerumi születésű török foglyot, pénzzel látták el őket s meghagyták nekik, beszéljék el, mily kitűnő bánásmódban részesültek az orosz táborban s mily jó az egészségi állapot az orosz csapatok közt, melyek készpénzzel fizetnek mindenért. E taktika azonban most ez egyszer nem igér valami nagy sikert, mert úgy a török katonaság, valamint a lakosság szilárdul el van tökélve az utolsó csepp vérig védelmezni a várost az oroszok ellen. * * A czár plojestíi lakásáról a következőket írják: A ház, mely a Strada de Prefecturában fekszik, egyike a legcsinosabbaknak Ploiestiben, a czár befogadására mindamellett be kellett rendezni. A tulajdonos, Negulescour, minden változtatásba beleegyezett, mely engedélyt Beillő István b. senator, ki biztosul neveztetett ki Sándor czár oldala mellé, a legbőkezűbben kiaknázza, a mennyiben a házat a legpompásabban diszitteti. A helyiségek beosztása nagyon egyszerű. — Négy lépcsőszakaszon felhaladva egy előcsarnokba lép az ember, melyből balra nyílik az inas szobája, jobbra a czár szárnysegédének lakosztálya. Az előszoba közép ajtaja a czár elfogadó termébe vezet, ettől balra van a hálószoba, melyet eddig még nem lehetett berendezni, mivel a czár ágya még nem érkezett meg Pétervárból s el kellett távolítani a pompás mennyezetes ágyat, mert a czár csak egyszerű tábori ágyon akar nyugodni. Az elfogadó teremtől jobbra van a czáz dolgozószobája és ezt szárnysegéd szobájától egy török módra berendezett salon választja el. E török szó a nem hiányzik egy bojár házában sem, s mig a román urakmindenben francziásitották magukat, a török idők ez utolsó maradékát híven megőrzötték, mindenesetre csak azért, mert az ily török szoba a legnagyobb kényelemmel kínálkozik az édes semmittevésre. A legszebb szőnyegek hozattak Hans Fülöp és fiai raktárából s a legelegánsabb bécsi bútorok szállíttattak le és igy sikerült Bellio bárónak a legelegánsabb kis palotává varázsolni át a régi bojár házat. Az étterem és a cselédség egy külön szárnyban, a konyha a földalatti helyiségekben helyeztetett el. A mű azonban nem lett volna befejezve, ha kertről nem gondoskodtak volna ; a hely meg volt hozzá s igy nyolcz napi szorgalom ezt is barátságos ligetté varázsolta. Közvetlenül a czár szállása szomszédságában van a trónörökös nagyherczeg számára berendezett nyárilak. Belső beosztása majdnem ugyanaz, mint a czáré, csakhogy emez — távolabb a főúttól — csöndesebb helyen van. Szép kert is környezi, mely nagyterjedelmű s ízléssel van ültetve. Mint a Pressernek távírják Tifliszből, az Erzerum ellen nyomuló tulajdonképp működő hadsereg jobbszárnya Sakarlüben, Obitól délre 3 mértföldnyire van, míg a Karsz alól előnyomuló csapatok Kariszk és Ászán közt állanak, és a balszárny zöme Toprakalé kikerülésével a déli után Mulla-Szulejmanon át Kovassán felé nyomul. A Karsz védelmi képessége következőleg áll: A várat 350 ágyú védi. A helyőrséget Haszán pasa parancsnoksága alatt 2 vadász-zászlóalj, 13 gyalogsági zászlóalj, 3 redif-zászlóalj, 6 lovasezred, 11 tábori üteg, továbbá egy tüzérezred, egy utász-század, 2 elsőosztályú redif zászlóalj, 3 tartaléküteg, végre az egyptomi segélyhadtest képezi, mely 9 zászlóaljból és 2 zászlóalj császári gárdából áll. Mindez összesen 33.000 ezer embert tesz ki, a cserkeszeken kívül. * A Kaukázusból már több nap óta nem jött hír. Úgy látszik, mintha itt az oroszok nagymérvű támadásra készülnének a lázadás által elhatalmasodott török haderő ellen. A Kodor folyónál jelenleg két orosz hadosztály van: egyik Kradzsenko tábornoké, Bagada mellett, a másik Alhatói tábornoké a Kodor balpartján ennek torkolatától 20 versztnyire. Oklobjie tábornok, ki a 41. hadosztállyal Bakimnál volt, kényteleníttetett csapatai egy részét erősítésül a Kodorhoz küldeni. A törökök által elfoglalt abház part éjszaki részén Selkovnikoff ezredes még mindig megszállva tartja Tuapsze (Veljamikoff) várát. A kaukázusi fennsík s a partvidék szorosai a kubáni csapatok hatalmában vannak. Kérdéses azonban, vajjon mindezen elővigyázati rendszabályok képesek lesznek-e a cserkeszeket maradandóan féken tartani. * A Kaspi tenger keleti partján a turkománok föllázadtak s mintegy 6000-en heves ütközetbe bocsájtkoztak Lomakin tábornokkal Kizil- Arvatnál. * Az Alazano völgyben, mely Tiflisztől keletre Kacetián vonul végig, herczeg nndrouikoff altábornokot nevezték ki hadikormányzóvá. Nyilván egy repülő hadtestet vonnak itt össze, mely a hegyi népeket féken tartani lesz hivatva. * Török szökevények jelentik, hogy Iladsi Husszein pasa, Ardahan volt parancsnoka és Mussa Kunduchow, ki csak 35 lovassal menekült meg a Begli-Ahmetben folyt mészárlástól, haditörvényszékek elé állíttattak. * Az Ottoman nemzetgyűlés első olvasásban elfogadta a 6 millió font sterling kényszerkölcsönre vonatkozó törvényjavaslatot. E kölcsön erejéig papírpénz bocsáttatik ki 10.9 °/C-kal és 5 °/C törlesztéssel. A magyar arany járadékkölcsön kibocsájtása tárgyában a következőkről értesül a „N. W. Tagblatt“: A magyar aranyjáradék laneirozását nem ok nélkül késleltették. A Rothschildcsapat nem akart és nem is fog elhamarkodni egy oly pénzügyi műveletet, mely által a magyar pénzügyek megszilárdítása czéloztatik. — A magyar pénzügyminiszter az év végéig elég pénzzel van ellátva, minélfogva a Rothschildcsoportnak nincs oka az aranyjáradékot minden áron aláírás alá bocsájtani. Ha a kiegyezési tárgyalások kielégítőleg befejezve leendeztek, s Magyarországnak jó aratása lesz, akkor érkezik el majd az idő, mikor az aranyjáradékot az eredmény kilátása mellett lehet aláírás alá kitenni. Ez talán már a nyár végén, legvalószínűbb azonban, hogy az csak ősszel fog megtörténni, a maga függetlenségét és hadat üzent a luzerani hatalomnak. Az Egyesült Fejedelemségek lázadása tehát immár bevégzett tény; ugyanazon emberek, akik nyilvánvaló hűtlenséggel átadták az országot az ellenségnek s a fejedelmi hadsereget szolgálatkész eszközzé tették Oroszországban : annyira mentek vakmerőségekben, hogy széttépték a fejedelemségek s a birodalom többi része közt eredetileg fennállott kötelékeket, s nyíltan megsértették azon határozmányokat, amelyekkel egész Európa kimondotta Moldva-Oláhország politikai léteiének feltételeit. Európa tudja, hogy a magas porta mily híven tisztelte mindenkor a fejedelemségeknek adott kiváltságokat, még legizgalmasabb időikben is. Daczára a moldva-oláh kormány azon törekvésének, hogy valóságok gyanánt tüntesse föl azon hibás eszméket, melyeket egy idő óta, a suzerani udvarhoz való viszonyaiból eredő jogai és kötelességei felől magának alkotott, semmi akadály nem hárutlatott a legitim szabadságok gyakorlása elébe, melyek valódi mozgatói minden őszinte és valódi haladásnak, semminemű gát nem vettetett az ország intézményei kifejlődésének. Szerencsétlenségre, mindez nem volt elég hatalmas arra, hogy a fejedelmi kormányt az ország becsülete és valódi érdekei által előirt után megtartsa. A függetlenségnek ily pillanatban való kihirdetése, midőn a fejedelemségeket az ellenség elözönlötte, nem fogja megcsalni sem Európát, sem magukat a moldva oláhokat; a történelem eléggé bizonyítja, hogy Oroszország mily hasznot tud húzni előbb-utóbb az ily függetlenségi proclamatiókból, saját érdekei és nagyravágyása javára. De ezúttal, lázadásra ösztönözvén a fejedelemségeket, az orosz kormány nem szorítkozik csupán arra, hogy vesztét készíti elő azon tartományoknak, amelyek számára a szerződések, évek hosszú során át, irigylésre méltó jólétet biztosítottak. Hanem a magas portával szemben czinkosává teszi magát a forradalomnak, s a legfelforgatóbb elvek sugalmazójává, egész Európának dobja oda a kihívást, lerontásán és megsemmisítésén munkálkodva azon politikai épületnek, melyet az idő által megerősíttetvén, csak ezelőtt néhány évvel lényegesen szükségesnek ítéltek az általános egyensúly fenntartására. Ily felette sajnos helyzettel szemben a magas porta a legformálisabb és legerélyesebb módon tiltakozik, úgy a fejedelmi kormány elhatározása, mint Oroszország nagyravágyó szándéklatai ellen. Visszautasítunk oly tetteket és terveket, melyek egyiránt nyílt megtámadást képeznek a szerződések, a fejedelemségek politikai létének föltételei .— és Károly fejedelemnek suzeraiijével szemben való legünnepélyesebb kötelezettségei ellen. A magas porta kijelenti, hogy bármit tesz és beszél is Moldva-Oláhország lázadó kormánya, ő érintetlenül fenn akarja tartani jogait, fenntartva magának, hogy a fejedelemségek ellenében oly eszközökkel fog élni, amelyeket saját érdekeire való gond javasoland, s az események fejlődése kitűzend. A császári kormány kéri a párisi szerződést aláírt hatalmakat, szíveskedjenek tudomásul venni ezen lépését; reménye, hogy Európa csatlakozni fog nézetéhez és tiltakozásához; meg van győződve, hogy az európai közjog fenntartásában érdekelt összes hatalmak fölemelendik szavukat, hogy elítéljék az ép úgy meggondolatlan mint vétkes tetteket, hogy megakadályozzák abban, mikép politikai hatásuk legyen, s hogy elejét vegyék azon szerencsétlen következményeknek, melyek azokból az európai egyensúlyra nézve eredhetnének. Szíveskedjék közölni ezen sürgönyt ő excellentiájával, azon kormány külügyminiszterével, amelynél ön megbízva van s hagyjon róla másolatot. Safvet pasa körjegyzéke. A Románia függetlenségére vonatkozó legutóbbi török körjegyzék teljes szövege így hangzik : Pera, jun. 5. A magas porta már egy előbbi közlésében sietett megjelenteni a párisi szerződést aláírt hatalmaknak azon egyezményt, amely által a bukaresti kormány megkönnyítette az orosz hadaknak az Egyesült Fejedelemségek és a birodalom invásióját. Azóta a moldva-oláh haderők nem szűntek meg ellenséges tetteket követni el a birodalom területe és hadai ellen. Végre a magas porta arról értesült, hogy a fejedelmi kormány kihirdette Hétfő, 1877. junius 11. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himzö-utcza 7. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal : Budapest, IV. himzö-utűsa 1. sz. hová M előfizetési pénzek küldendők, népe hangulatát akarja ismerni, azt itt előbb fogja kitanulhatni, mint bárhol egyebütt, mert Lipcse 183 könyvkiadója, 4000 tanulónyi egyetemes vásárai által Némethon központja literaturában, kereskedelemben és intelligentiában. Óh, de minő intelligentia ez a közép és alsó néposztályban. A mi malom alatti politikus parasztjaink a legtöbb német egyetemi doktornál több politikai belátással s érettséggel bírnak. Az annyira elmagasztalt német nevelési rendszer, az itteni családélet, a minden németbe bölcsőjétől kezdve beorgonált hivatal- és czimvágy minden németből rendőrkémet és feladót képez. Itt politikai véleménykülönbség alig van, amit a lipcsei „Tageblatt“ mond, az a lipcseieknek biblia, talmud és koránnál szentebb, ez pedig a legreaktionáriubb és muszka barát lap. Mit lehet oly néptől várni, mely a Tageblattból, Daheimból és Gartenlaubeból meríti azon meggyőződését, hogy a muszka a népek szabadságáért fogott fegyvert ? A muszkák bálványozása itt a legapróbban ép úgy, mint nagyban mutatkozik, filléres képeket árulnak, melyekben a muszkák batumi és suchum kálói győzelmük ábrázoltatik, így tehát a vereségeket is diadalokká változtatják el. Apróbb részletességekbe most azonban nem bocsátkozom, hanem fenntartom magamnak a német népiskolai, gymnásiumi, egyetemi és házi s társasági nevelési rendszerről és életről később leveleimben bővebben írni, nem különben a német lutheránus Muckerthumról és arról, minő nagy baj és hiba volt, hogy őseink Európában megtelepedésük óta mindég e némettel szövetkeztek, minő káros befolyása volt ennek házi életünkre, politikánkra és literaturánkra. Mindezek daczára épen nem szándékom pálczát törné a német nemzet fölött, van abban sok igen, jó,, elsajátításra s utánzásra méltó, a németek átalán véve becsületesek, jószivüek, engesztelékenyek, meggyőzhetek okoskodás által, szorgalmatosak, takarékosak, mindennel beérők, családfők stb, de önkormányzatra, gyámság nélkküli létre teljesen alkalmatlanok, vezér üra nélkül el nem lehetnek és csak is Némethonban lehetett Bismarck nagy emberré, minden más nemzetnél kudarczot vallott volna. Jelenleg a francziák támadásától tartanak. A tartalékosok, a német honvédség és népfölkelés fegyverzéséről, egyenruháztatásáról, az egyéves önkénytességre való csábitgatásokról az újságokban egyik legközelebbi levelemben írandók, valamint arról is, miként tekintenek egy lehető lengyel fölkelés elébe, mely esetben a muszkával leendő szövetkezéssel fenyegetik Európát. K. D. Lindenau, jun. 5. Majdnem valamennyi magyar-osztrák lap azon meggyőződését fejezi ki, hogy a németség Janus alakú dualistikus államunk barátja, pedig ez legvakabb csalódás. — Még eddig sehol sem olvastam azon eszme kifejtését, minő czélja és iránya lehet ezen német-orosz-osztrák-magyar jó egyetértésnek. Igaz, hogy az osztrák-magyar ikerkormány azon dilemmában van, mely szerint választhat területcsonkítás és gyökeres liberalismus közt, ezen utóbbi pedig nem egyébb egy födött ösvénynél a a köztársasági institutiók fölé, így tehát a dilema úgy áll, mint a tót mondja : „jak pomislyis tak nye dobre“. Mert hogy a hármas szent (!!?) szövetség egyebet nem akarhat, mint az 1815-dik év utáni állapotok visszaidézését, az absolutismus megörökítését, legalább addig mig tarthat, azután pedig Talleyrand szerint „aprés moi le déluge“, azt ugyan pápaszem nélkül is igen tisztán láthatni. Hogy pedig e czél kivitelére hatalmas eszközük nincs s nem is lesz a német nemzetnél, az mathematikailag oly bizonyos, mint két egymással párhuzamos vonal nem találkozhatása. Azért, mivel Némethonban a socialdemokrátia oly nagy számban van képviselve, azért mivel a múlt szombati lóverseny utáni utczai zenebona alkalmával a katonaság közül hat közvitéz a nép mellett ragadott fegyvert a rendőrség ellen és azzal együtt kurjongatott: „éljen a köztársaság! le Bismarckkal, le a királyokkal!“ még nem lehet ám következtetést vonni a nép forradalmi hangulatára, melyben a katonaság is úgy osztozik, mint ez 1848-ban Bécsben és honunkban volt, a német katonákat nem lehetne oly tettekre lelkesíteni, mint a Nádor, Württemberg, Sándor és Koburg huszárokat vagy a Don Miguel és Prinz von Preussen bakákat vagy a Ceccopieri és Zanini olaszokat. A sör és géze mellett ugyan suttognak egyet-mást, de mihelyt egy zöld hajtókás pickelhaubenes rendőrt megpillantnak, elhallgatnak, mint békák, hogy ha nagy követ dob valaki egy tócsába. A social democraták fő orgánuma a „Volksstaat“ maga is csupa abstrakt eszmefuttatásoknál nem tartalmaz egyebet, kivált mióta Bebelt, Liebknechtet és a többi social demokratákat zárdossák és üldözik. Atalán véve a hangulat itt igen nyomott. Ha találkozik itt-ott valaki, ki a törökkel vagy magyarral és angollal rokonszenvez, ezen rokonszenvét csak körültekintve, nem hallgatódzik-e valaki és súgva meri közleni. Noha Lipcse Berlinnél, Hamburgnál, Dresdánál, Stuttgardnál, Münchennél, majnai Frankfurtnál és Kölnnél kisebb s kevésbé népes, mégis állíthatni, hogy ki Némethen A Petőfi-társaság ülése. Junius 10-én. Elnök Északi Károly az ülést középszámu hallgatóság előtt megnyitván, első sorban Komócsy olvasta fel Tóth Endre „Elemér“ czimü költői elbeszélését. A beszély tárgya nagyon elnyújtott, homályos, borongós, míg kidolgozásában már több költői év van, különösen a lyrikus helyeken. A felolvasás tetszéssel fogadtatott. Ezután György Aladár olvasta fel „Rubens emlékezete" czimű értekezését. Ez értekezés némi alkalomszerűséggel is bír, mert a brabanti művészi iskola nagy művészének e hóban lesz két százados évfordulója. Rubens az olasz művészet és velenczei iskolában merítette tanulmányait. Ő, miként egykor Rafael nem istennőket festett, hanem embereket, az ő istennői a szép emberek lévén. Festményeinek színezete igen kirívó, mert midőn Gidoreni először látta Rubens festményeit, így kiáltott fel: „Hisz ez az ember vért kever festékébe.“ Korában őt, mint gazdag magánembert sokkal jobban szerették, mert élénk vig kedélye mindenki előtt kedvelté tette. Vig kedélye ecsetére is befolyással volt, mert minden festményén, mégha az dramatikai volt is, ott láthatni a vig mozgó alakokat. Legnagyszerübb minden festménye között az, mely az „Amazon oltárkép“ czimet viseli, ezen, — bárha ez a gyors, néha elsietett munkálkodás jellemzetes, hosszú éveken át dolgozott. Ő maga azonban legjobban szerette, mint legkedvesebb tárgyú festményét a „Három király tisztelgése“ czíműt. E tárgyat tizenkétszer dolgozta fel. Rubens az, kit az újabb korban vázolónak lehet tekinteni. Munkálkodása számos és elágazó részekre terjedett; készített metszeteket, festett arczképeket, tájképeket és állatokat, épített magának palotát, sőt irt könyveket is. Végül Névy László olvasta fel Csiky Gergely „Magus“ czimü egy felvonásos drámáját, mely Rómában játszik Neró uralkodásának idején. A dráma tárgya ez: Neró neje Phebe meghalt, és egy fiatalon megőszült tudós (a magus) azon tannal áll elő, hogy ő képes a halottakat életre hozni. Egy Heléna nevű ifjú hölgy, — a darab hősnője — ki azelőtt Tyrus terem kóborlóit, a csalódásig hasonlít a meghalt Phebehez; e fiatal hölgyet Simon a tudós tanítványával Elimassal feltalálják és Neró elébe szándékoznak vinni, hogy Simon visszaadva Nerónak nejét, magát nagy névvel és fénnyel vehesse körül. A darab ott kezdődik, midőn Elimas drágakövekkel ékesíti fel a szép Helénát, kit Neró nemsokára látni fog. A lány vonakodik, szereti a mestert, Simont. Ekkor megjelenik Simon, és előkészíti Helénát a találkozásra, ez vonakodik, de aztán megtörve szobájába megy. A mester kínokat érez, fáj lelke, szíve, ő szereti Helénát, de a viszontszeretőről nem bír tudomással. Elimás buzdítja a cselekvésre, és nem engedi lankadni mesterét, Simon magára marad és tépelődik. „Ellested az égnek titkait s nem ismered meg tennen szivedet“ mondja, és kétkedve távozik el. Akit a Neró császár második neje rohan be ekkor, keresve ellenét Helénát, kit Phebenek hisz, és kitől Neró szerelmét félti. Heléna megjelenik és találkozik Aktiával. — Aktia Phebere ismer, mire hosszú vita keletkezik, s midőn Heléna elmondja származását, testvérként borulnak egymás karjaiba. Mindkettő szerelmét siratja. Heléna, kikerülni akarva azt, hogy Aktiának útjába álljon, és mivel látja, hogy ő sokkal csekélyebb teremtés sem mint valaha Simon mester viszon szerelmét remélhetné, elrohan, és magára csukja szobája ajtaját. — Aktia segélyért kiált, mire megjelen Simon, és midőn megtudja Heléna szándékát és szerelmét, kiszólítja azt, elragadtatva viszontszerelméről beszélvén. Heléna sápadtan megjelen, s abéltan a mester karjaiba dől; ez igyekszik magához téríteni, majd midőn feleszmél, szerelmükről suttognak, de a bevett méreg erőt vesz a gyenge nőn, és Simon karjai között kimúl. Ez siratja halottját,