Egyetértés, 1877. július (11. évfolyam, 160-190. szám)
1877-07-01 / 160. szám
no. J 393, XI. évfolyam, Budapest. Cilifizetési díj: Vidékre ponták vagy helyben házhoz hordva: la„. 8«. 1«. Negyedévre b. My hóra.................... ... 1.80 E[y szám 6 fcrajczár. Hirdelé J díj : 9 hasAtos petitsor egy**ci bird •<<» 12 kr., többször 10 kr. B41 y«gdij aünd.o hirdetőiért kfl 80 i. 14a NyJIttér: öt hasáb«« t»t SO krajez4r,‘ Az országháziból. A vita a keleti kérdésben ma zajlott le a házban. Irányi Dániel lelkes felszólalása nélkül sajnálnunk kellett volna, hogy ma e kérdés újólag napirendre került, annyira lerontotta Tisza Kálmán az interpellátiókra immel-ámmal adott válasz vonatkozásaiban azon jó itt is, amelyet a /*/?*■ BO. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Előfizetési felhívás! A második félév közeledvén, figyelmeztetjük és kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy előfizetési megrendeléseiket mielőbb megtenni szíveskedjenek. Jelenleg a legnagyobb érdekeltséget az orosztörök háború képezvén, mi megtettünk minden megkívántaté intézkedést arra, hogy saját harcztéri tudósítóink és eredeti távirataink által a háború eseményeiről mindig gyors, hiteles és kimerítő tudósításokat adhassunk. Erről teljes meggyőződést szerezhetett magának az olvasó, úgy eddigi működésünkből, valamint újabbi intézkedésünkből, mit lapunk egyik múlt számában közöltünk olvasóinkkal. Tárczánk Degré Alajos egy igen sikerült regényét hozza. A kiválón érdekes regény a jelen korban játszik s mesterileg ecseteli annak bűneit, erényeit egyaránt. Új előfizetőink, kik ezután lépnek előfizetőink sorába, egyszerre, ingyen és bérmentesen megkapják lapunk azon számait, melyekben a regény közölve lesz, s így a regényt minden megszakítás nélkül leírhatják. Degré regénye után, melynek közlése körülbelül két hó alatt be lesz fejezve, ismét Pétery Károlytól, a roppant tetszéssel fogadott „Utolsó Bebek“ jeles szerzőjétől fogunk újabb regényt közleni. Amellett a regényekkel egyidejűleg hozunk több érdekes ismertető tárczaczikkeket. Ezek között megemlítjük „Oroszország ismertetését“ Simonyi Ernőtől; Dr. Moskovits Leo kelet Indiában tartózkodó hazánkfia érdekes leveleit — és a Corvinák ismertetését szintén Simonyi Ernő kitűnő tollából. Harcztéri tudósításaink s a tárcza mellett egy pillanatra sem fogunk megfelejtkezni a közgazdaság, ipar és kereskedelem érdekeiről. Ebbéli rovatainkra nagy súlyt fektetünk s legfőbb törekvésünk leendő rovatok gondos és pontos összeállítása. Előfizetőinknek a jövő hét folytán fogjuk szétküldeni az orosz-török háború — európai és ázsiai — harczterének teljesen sikerült térképét. A háború tartama alatt lapunk minden nap tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelene.ioruHM8i címmelBK: Három hóra (jul.—szept.) — 5 frt — kr. Hat hóra (jul.—decz.) — 10 frt — kr. Egy hóra — 1 frt 80 kr. Az előfizetés a hónap bármely napján megkezdhető. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az ,,Egyetértés*" kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadóhivatala könnyenhívők szájára tapasztott, hogy hallgatásra, a sorsban való megnyugvásra és a történendők elnézésére bírja őket. Irányi Dániel beszéde volt a mai nap egyedül, mely kimagasló pontjaival, eszmékért lelkesedő tendentiáival és a Kállay meg Polit urak külpolitikai consortiumának adott vágásaival megérdemli a tetszést a házban és megérdemli a figyelmes átolvasást a házon kívül. Már mindjárt a theoreticus bevezetés lesújtó volt azokra, akik a magasabb politika örve alatt áltanokat és álhumanisticus nézeteket szeretnének valódi eszmei igazságok gyanánt becsempészni a közönség ítéletébe. Az önzés ezen a politikában annyiszor hangoztatott és oly sokfélekép értelmezett fogalom jogosultságát szállította le fejtegetéseiben a kellő határokra azokkal szemben, kik, mint Kállay jezsuistikus fogásokhoz nyúlnak ugyanazon kérdésben, a melynél Folyt ur Moszkvában zarándokló szelleme eszmerajongást próbál a zsarnokság törekvéseire rádisputálni Nagy tetszés között semmisítette meg Lányi Dániel ur mai beszédében a Tisza Kálmán beszéde folytán támadt, eszmezavart, amely Bécsben azzal kezdé magát hitegetni, hogy Andrássy korlátlan felhatalmazást nyert eddigi politikája folytatására, vagyis, hogy a bizalom oly élénk nyilatkozata után semmi sem akadályozza a Bosznia elfoglalása iránt lappangó tervek keresztülvitelét. „Andrássy actiója kezdődött a deczemberi jegyzékkel — úgymond Irányi —■ amelynek alapgondolata a porta integritásának és souverainitásának fentárása volt, s végződött a konstantinápolyi konferencziával, mely Törökország souverainitását nagyban megsértette. Ha ez siker, úgy akkor mi a vereség.“ Majd tovább így szól Irányi: „Politikánk czélja a háború megakadályozása volt. Ma már az orosz nemcsak a Pruthnál, hanem a Dunánál áll. Ha ez siker, akkor mi a vereség ?“ Erős, méltóságos és lelkes volt 1”“1-n/kjAJl Tp*^ 1--f XJ *- «. Jánof Polyt oktalan és hányaveti állításait támadta meg és zúzta össze, úgy hogy az ember is vesztett a zúzódásban. Polyt urnak e leczke helyén volt, s alig jöhetett volna a házban erre hivatottabb képviselőtől, mint épen Irányi Dániel. Az egész házban és valószinüleg a házon kivül is Mocsáry Lajos mellett ő, mondhatni az egyedüli ember, akit egy nemzetiségi sem vádolhat támadó ellenszenvvel. E lapnak élesen magyar nemzeti politikája mellett, mely a nemzetiségi bogaraskodásokat kíméletlenül ostorozza mindenho és mindenkinél, sokszor nem talált rokonszenvre Irányi úr philantropicus álláspontból eredő elnézése a magukat nemzetiségekül gerálók vickándozásai iránt. De ép ez okokból Irányi úr érvei és támadásai meggondolásra késztethetik a muszka zsoldon nevelt és orosz évdíjakon élősködő nemzetiségi lázongókat. Ha oly férfiúban is nagy fokú visszatetszést keltenek szavaik és üzelmeik, aki philantropikus régióiból mindig hajlandó volt engesztelékeny lenni a gyöngédek hibái iránt, tutivá azt, hogy a magyar nemzet az erősebb, akkor valóban ideje van, hogy jobban meggondolják maguktartásának minden mozzanatát. Irányi Dániel polémiájának összetörő erejét Polyt a közvetlen hatás alatt érezni is látszott. Ha tette is, hogy nem érzi egy darabig, érezte akkor, midőn a szónok egyenesen fejére lépett a muszka propagandát űző nemzetiségi telepnek, önérzettel mondá itt Irány,hogy ő nem szokott kérkedni a lojalitásai, rászavazott a függetlenségi nyilatkozóra, s megtenné azt hasonló viszonyok között újra; de mégse tenné azt, amit azok, akik flttogtatva hűségüket, készek nemcsak a magyar király, hanem az osztrák császár hadaival is szembeszállani Philpinél. Ez talált. A kígyó felsziszent fájdalmában. Legérzékenyebb oldalán leplezték le muszka szövetséges endentiáinak haza és dynastiaellenes élét. Irányi beszédével bevégződhetett volna bátran a keleti kérdés vitatása. De ha nem is végződik legalább már Tisza hallgatott volna. Szinte magunk is kívánatosnak tartjuk, hogy mentős kevesebbszer árulja el már kormányzatának és jellemének alakoskodáson, igaz nem mondáson alapuló romlottságát. Tisza azonban beszólt, interpellátiókra válaszolt, melyeket hozzá a keleti kérdésben intéztek. És mert ez alkalommal az interpell ícó nagydíjjal fogadott beszédének a közönséges szólásformák között jelentkező értelmezéséhez fogtak. Tisza Kálmán megint hűlott önmagához és csavargatta mondásait, jeléül, hogy a porhintés mestersége csupán a félrevezetés zavarát akarta előidézni, hogy a tapsok alatt kibújhasson a felelősség siól, amelybe politikája a bécsi kedvenc tervek dolgában keveredett. Tisza mai magyarázgatásaival tehát a parlamentben is megindult a tactica, amelyet a miniszterelnök életéből elég szerepL ° SzŐcsP egészén ellenező politika követésének kijelentése gyanánt veszik, mint ahogy azokat a többség értelmezni hajlandó volt. A legszebb az, hogy most már a házra fogják, minek adta meg hozzá tapsaival a meghatalmazást. Így van az, ha egy képviselőház nem áll a viszonyok magaslatán és nyíltan meg erélyesen nem lép fel a mutatkozó reactionarius tendentiák ellenében a muszkaellenes actió mellett. A „függetlenségi kör“ hétfőn julius 2-án délelőtt az országos ülés után értekezletet tart. Vasárnap, 1877. julius 1 Szerkesztői irodát Budapest, IV. himző-utan 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: Budapest, IV. himző-utca 1. se. hová as előfizetési pénzek küldendők. az „Egyetértés“ tudósítójának megérkeztéről, így a jövő posta már Sumlából fogja megvinni tudósításaimat. Lukáts Gyula: Konstantinápoly, jun. 22. (Saját külön tudósitónktól.) A harcztérről jött újdonságok elég érdekesek. Így Ázsiában mutatkozott jelentékenyebb mozgalom. Erzerumban Muchitár pasa igen erős állást foglal el, de támadólag csak a segédcsapatok megérkezése után fog fellépni. Karsból a helyőrség egy nagyobb kirohanást próbált meg, mi annyira sikerült, hogy az oroszok Bajazed felé vonultak vissza. E hír annál inkább is megerősítésre vár, mert mindeddig sem bővebb tudósítás, sem hivatalos sürgöny nem érkezett. Bajazedet 15 ezer kurd cernirozta, s az oroszokat megadásra szólította fel. Az 5—6000 várőrség, egyes tudósítások szerint úgy adta meg magát, hogy fegyverével együtt elhagyja a várost, más adatok szerint pedig követelte, hogy rendes csapatok jöjjenek, melyekkel alkudozásba bocsátkozhatik s e czélból egy török ezred útnak is inditatott Bajazed felé. Ahmed pasa viceadmar Sukum Karéból azt sürgönyzi, hogy az oroszoknak mintegy 3000 főből álló gyalogsága s lovassága ellen az „Avni Allah“ és „Assar Chefket“ pánczélos hajók, Csamacska és Poti között Kalirga partján erős tüzelést kezdtek, miközben Kamborad bey a segédcsapatokkal támadást intézett az orosz csapatok ellen, a törökök a pánczélos hajóktól támogatva, határozottan megverték az oroszokat, kik 300 halottat hagyva, hátra, futásnak eredtek, mi által néhány orosz erőditvény jutott a törökök birtokába. Evvel tökéletesen megegyez Fazli pasa sürgönye, melyben említés van téve arról is, hogy a török halottak közt van Edinbey és testvére is. Itt a törökök folytatják az offensivát. Sokkal biztosabbak s előnyösebbek a Balkán félszigetről jött hírek és sürgönyök. Ezek szerint a bosniai és herczegovinai felkelők apróbb ütközetekben megverettek, különösen Kobach mellett, hol a felkelők a moravicsai erdőségekbe menekültek. Bár a vidéken szinte szétugrasztatott egy 300 főből álló felkelő csapat. Sokkal keményebb ütközetük volt Napir és Nakki pasáknak Kukoff környékén, hol a harczot éjjel kezdték meg a felkelők. Az ütközet 8 óráig tartott, midőn a török csapatok elfoglalták Yeni Ke, Su Kaput és a Batur dombot, minek következtében a felkelők rendetlen futásnak eredtek. Itt a törököknek is jelentékeny veszteségük lehet, ámbár a kórház hivatalos jelentése 95 sebesültről tesz csak említést. A Montenegró elleni hadjáratot ma már bevégzettnek tekintik. Nem csoda, hisz csak most tudom, hogy ide borzasztó erőt, mintegy 60 zászlóalj rendes csapatot, s sok irregulárist használtak a törökök. A külön operáló 3 török.. .,hívdtAg^oufiffi-t,TíB[tiílje " ellen. Bár óriási áldozatok árán, a törökök minden ponton megverték sőt szétverték a montenegróiakat, ámbár Podgoritza vidékén több lesz a törökök halottja, mint a montenegróiaké. Nikszics egy évre láttatott el élelmiszerekkel, s ide tömérdek hadiszert is szállítanak. Több felől jött azon hír, hogy Nikita fejedelem eltűnt volna, s valószínüleg osztrák területre menekült. A montenegróiak elleni győzelemnek az a legjobb oldala, hogy most 40,000 török katonát lehet a Duna mellé küldeni, mi jelentékeny segítség lesz az alig 140,000 főből álló dunai török seregnek. E 40,000 ember Nis és Viddinbe fog egyelőre küldetni, honnét azon esetre, ha az próbálnák meg támadásaikat, oroszok Szerbián át a szerb partokat fogják occupálni. Most tértem vissza Beberből hol Edhem pasánál a nagyvezérnél tettem látogatást. Ő fenségének egyúttal átadtam a volt konstantinápolyi küldöttségben résztvett barátaim üdvözletét is, ki azután élénken tudakozódott az ifjak és a magyarországi események iránt. Intézkedett, hogy a legközelebb Várnába induló csapatokat vagy hadiszereket szállító hadihajóval indulhassak el, s ilyen formán a napokban egy fél láda ajánló levéllel indulók a főhadiszállásra, hol már értesülve vannak Ruscsuk június 19. (Saját tudósítónktól.) Azt mondják, hogy a történelem nagy részét a véletlen csinálja. Meglehet. A hadászatba legalább igen gyakorta szerepel hadvezérek győzelmei vagy vereségei közül a véletlen. Egyet e véletlenek közül feljegyzésre méltónak találok a most folyó hadjárat eseményeiből is. Megérdemli a közlést már azért is, hogy látszassák mennyit tehet az egyik fél éberségének kijátszására, a vigyázatlan fél kezére játszó véletlen: a távbron már értesitem önöket a Maratin alatt Ruscsuk közelében fekvő bozotos sziget ellen folytatott ágyú-és monitorharczról. Távolból aligha tulajdonítottak nagy fontosságot e harcznak, pedig a dunai átkelés felett folyt, s ha meg nem történik idejében, az oroszok rég Ruscsuk alatt kötöttek volna ki. Hogy a véletlent szerepeltető történetköre áttérjek, a regényesség látszatával bíró bekezdést kell használnom, daczára, hogy tiszta valót beszélek el. Egy szép ágyuharcztól nem háborított napon történt, hogy egy jobb módú török, a ki foglalkozására nem halász, merő szeszély által támasztott passióból, vagy talán csak unalomból ladikra ült, s a Dunára ment horgászni. Ladikjával lebocsátkozott a város közelében fekvő Maratin falunak átellenében levő Mókán sziget felső részéhez, azon szándékkal, hogy itt üli agyon a napot és unalmat, este pedig betér a faluba, ahol gazdasága van, s megszemléli nyáját az esti behajtáskor. Alig ért a szigethez, még ideje sem volt horgát vizbe vetni, midőn észreveszi, hogyha neszel még ő akad horgon, s ezek fajtájából is a keményebb muszka vashorgon, mely lánczezal, roszabb esetben felakasztással végződött volna. Horogvetés közben ugyanis észrevette törökünk, a mint összegörnyedve csibukjából füstölt, hogy a szúmü fc»x fiflioptiiuiiuití üuigözxfän a fáktól eltakarva sanezokon. A török ezt látva meglapult a füzesben ladikjával, mert többé feltűnés nélkül aligha mehetett volna vissza. Ott maradt egész besötétedésig, amikor felhasználva a természet palástját, s az itt nem nagyon széles Dunaágon a Maratin alatt készített őrházig evezett, ahol 20 főnyi őrséget talált egy tiszt vezetése alatt. A látottaktól és ijedségtől lihegve beszélte el mi készül a szigeten, s be sem várva, hogy ezek jelentést tegyenek, maga pattant fel a lóra, és vágtatott Ruscsukba a parancsnoksághoz, az őrséget rögtön kérdőre vonták: vajjon láttak-e eddig a szigeten mozgolódást. Ezek tagadólag feleltek, s hivatkoztak a szigetet körülölelő fákra és sűrü bozótra, mely nem enged a sziget belsejébe kilátást. A ruscsuki parancsnokság azonnal megtette a kellő lépéseket. Kirendelt két Krupp ágyúval katonaságot, úgy szintén sürgönyzött a monitor után, mely Nikápoly alatt horgonyozott. A kivezényelt katonaság még az éj folytán az ágyú elhelyezéséhez látott, s másnap már megkezdték a tüzelést. A törökök csak most, midőn az onnan készített veszélyre figyelmeztetve lettek, vették észre, mily mulasztást követtek el, hogy hagyták a szigetet bitangba, holott kötelességük lett volna mahét egyedüli orvosa ezen erkölcsroncsoló járványnak; legyen bíró, s ítéljen ott, hova a törvény keze nem érhetett. Ha tán Fourier tanai szerint alakulna a társadalom, ha élvhajhászat, rangkórság, fényűzés s hiúság helyett magasztos eszmék vernének gyökeret az emberiség szivében, a melynek nemesb hajtásai a méltányosság, béke, szeretet s tesvényesség volna, akkor oly bűnmerénylet valószínűségének indokolására nehezebben, vagy épen nem is lehetne elfogadható elméletet felhozni. A mostani cynismus kigúnyolja a polgári erényt, szertedul családi tűzhelyeket, lerombolja az oltárt a kapzsiság és pénzszomj miatt. Innen a sok gyászvitéz feketelelkü serege, a melyből két példány ép most hagyja el a sötét erdőt. Minden szóváltás nélkül haladtak a magányos urilakhoz. Ide megérkezvén, Romházy óvatosan nyitá fel a külső ajtót, s azután sípot ven elő, kettőt füttyente, mire három roppant szelindek különbféle irányból rohant hozzá, s körülvette anélkül, hogy lihegésével egyéb hangot is adott volna. Romházy megveregeté mindenik fejét, mire farkcsóválva eloszlottak. — Ugye hogy jól betanítvák? szóktá meg kísérőjét, mire az „igen“-nel válaszolt. Kérdhetett volna ettől bármit a világon, az mindenre „igen“nel felelendne. Feltárt egy kettős ajtót, Baltait maga után vonszolá, s legnagyobb csendben az ajtót ismét becsuká. Egy másodpercz után négy gyertya égett az ágas tartóban. A szoba egyike volt a legválasztékosb nyaralóknak ; fal és bútorzat ugyanazon szürke fényperkál szövettel borítvák, melyen az elszórt kis virágcsokrok igézőn vették ki magukat. A szobán körül alacsony kerevetek helyezvek, közepén gömbölyű pamlag, melynek támlájából egy tartó emelkedők ki, telve a legkülönlegesb virágokkal. Néhány karszék s rózsafa íróasztal egész&Af^, torzatot. A márvány kandalló felett Álmenyert érő velenczei tükör fénylett, rajta Jíe^chinai por*5 czellán virágedény közt bronzszobor ára. / ^Romházy nagyúri pongyolasággal vetítte magát áz^mlagra, s szemeit átjáróró\f%gesztu 3)ajtóira, szólt : AZ „EGYETÉRTÉS“ TÁRGYÁJA. itt m oar. - REGÉNY. - Itta í DEGRÉ ALAJOS, - ELSŐ KÖTET. - (16-ik folytatás.) Ezalatt a kocsi egész közelre robogott. A lovak patkói már nagyokat kopogtak a faalkotványon. A szörnyeteg négykézláb terült el, s úgy nézett ki, mint a fenevad, midőn leshelyéből áldozatára ugrani készül. Hisz tekintetét a kocsira szegté, melyen egy nő ült. A pillanat oly rettenetes volt, hogy még Romházy is megrázkódott, rá akart kiáltani a szerencsétlenre, hogy tovább ne haladjon, de késő volt, a kocsi már a végzetes hidra hajtott. Egy nagy roppanás, . . . utána szivrepesztő női sikoltás ... ezt hatalmas zuhanás követte. A madarak és vadállatok felriadva álmukból kétségbeesett repüléssel vagy futással hagyták el ezen kebelrázó bűntény színhelyét. Oly hirtelen volt vége mindennek a híd leszakadt, a kocsi eltűnt, az utasok elnémultak. Maga a hold, mely annyi titkot bir, elszégyenlette, hogy az ő világánál ilyesmi történhetik e nyomorult földön, s vastag felhőkbe burkolódzott. Vérfagylalós idegrázó csend következett. Romházy nem tudta mire határozza magát? A szörnyeteg — mintegy — eszmélet nélkül terült el a földön. Hosszú szünet után kísértetiesen felegyenesedet, végig simítá homlokát, hogy meggyőződjék, ha ébren van-e? aztán tompa hangon maga elé mormogta: — Megtörtént, valahára gazdag vagyok! — Gyilkos vagy! hangzott fülébe, mialatt vállára egy erős kéz sulyosodott. A szörnyeteg fel akart kiáltani, de a hang torkába szorult, s nem volt annyi ereje, hogy ajkáig egye. Fejét rémülettel fordítá arra, amezről az irtóztató szavak dördültek fülébe. Az önsulyu kéz még mindég vállara nehezült. A hold, mintha csak új fényt gyűjtött volna az új látványhoz, teljes ragyogásban tűnt elő. Romházy Baltóival állt szemközt. A remegő Baltói úgy nézett ki, hogy Romházy azt hitte, kísértetet tart galléránál fogva. Dalt vonásaiban, szederjes ajkain meglátszott, hogy néhány percz alatt egy egész pokol kinain esett át, s szemei úgy meredtek ki, mint az elitélté, midőn a bitófát megpillantja. — Nem rég ideje, — kezdé Romházy, — hogy ezen arezet láttam valahol. — Elvesztem! — sóhajtá Baltói. — Nézz rám jó, hol láttuk egymást. — Vizaknay estélyén. — Hát ily gazemberek, — mond Romházy, — még tisztességes társaságba is mernek vegyülni? Baltai nem tudta, hogy hasonló joggal tehetné Romházy vállalta kezét, s minden tartózkodás nélkül hasonló kérdést intézhetne hozzá. Romházy titkai még az éji homályba temették, ő még fennen hordhatta fejét, s nyíltan elitélhette mások gazságait. — Tudod-e, — folytatá Romházy, — hogy kezemben van fejed? — Irgalom! — rimánkodott Baltai, — őrült voltam. — És mi idézte elő őrültségedet? — A korszellem, a felgazdagulási vágy. — Tehát rabolni akartál? — Örökölni. — S azon szerencsétlen? — Nagynéném, ki végrendeletileg engem tőn örökösévé. — S te meguntad a várakozást? — Oly egészségnek örvendett, hogy engem okvetlen túlélt volna. — Most sorsod kezemben van, lehet megmentelek, lehet felakasztatlak, majd meglássuk, mire vagy érdemes. Előre! Baltói ingadozó léptekkel előre ment, s valamivel hátrább felvont fegyverrel Romházy követte. Finom idegzet, gyöngéd érzelem s vallásos szív az előadott eseményt túlzásnak, természetlennek találhatná. És természetien is, mert az oroszlán nem áll lesbe, hogy orozva az oroszlánt megfojtsa ; a farkas nem csalja tőrbe farkastársát, hogy a zsákmányt egyedül menjen elragadni; a hiéna nem tépi ki a hiéna szivét. A természetien szörnyetegek az emberek közt, és nem is egyedül a műveletlen, durva s félvad emberek közt, hanem még a polgárosultak közt is találhatók. Ott van például báró Bocaruie, előkelő főúri családból, egyik legműveltebb állam polgára, a társaságokban kitüntetett egyéniség nyaktiló alatt vérzett el hasonló vétségért. Folytak nálunk is már efféle perek, s hány esetről suttogott a hír. Szégyen az emberiségre, hogy ily emberek vannak! És ki az oka? Tán bölcsőjéből magával hozza már magvát a bűnös cselekvénynek ? a természet nem oly igazságtalan, hogy egyik ember szivét tisztán a jóra, a másikét pedig csupán roszra hajlandónak teremtse. Vagy a vér teszi lázadókká a természet ellen ? akkor egész nemzetség szörnyetegekből kellene, hogy álljon, pedig számtalan eset mutatja, hogy a legerkölcsösebb, s nemesszivü atyáknak elvetemült fiai, s viszont gonosz atyáknak istenfélő és jámbor gyermekei voltak. Tehát a nevelés? az csak nem szenved kétséget, hogy jó társaságból való szülők gyermekeiket tisztességes névre érdemes emberekké óhajtják képezni. Oka a társadalom, hibás nézetek, hamis elv, és botrányos szellem, mely a társas életben uralkodóvá lón, sok erkölcsi sülyedésnek kútforrása. Hogyan ? Mert az emberek arany bálványt imádnak. A világ nem a tehetséget, munkát és becsületességet méltányolja, hanem a gazdagság előtt hajol meg; nem az erényt, szorgalmat s hűséget tünteti ki, hanem a fényt, pompát és vagyont tekinti földi istenségnek. — Az ész csodákat mivelhet, az emberek kivesznek magoknak belőle anynyit, amennyi kényelmükre vagy elveikre elég, aztán azt aki egy életet szánt rá, hogy megteremtse, feledik, vagy még nevét sem kérdik, de a tömött erszények hőseit tömjénezik kormánykörökben, termekben s úton-útfélen. Pénzen lehet szerezni rangot, állást ; meg lehet vásárolni az írók tollát, a művészek dicsőségét, ünnepelt szépségek kezét; el lehet némitani a rágalmat, s vihart kelthetni saját érdekében ; pénzen megvásárolhatók a titkok, néha az igazság s legtöbbnyire az általános tisztelet. A világ nem kérdi: mennyi idő alatt, s minő után került e nagy vagyon ? meghódol a bevégzett ténynek, s minden szentély, csarnok s terem megnyílik előtte. Ez ingerel a minden ároni felgazdagolásra. Ennek gyümölcse a sok mesés, hirtelen s néha rejtélyes felgazdagulás. Kevés töri fejét a munkán, hisz ez nem ad tiszteletet, befolyást, s kitüntetést; alig akadnak olyanok, akik időről-időre kis felesleget meggazdálkodva, hangyaszorgalommal gyűjtenek össze egy szerény vagyonkát, hisz ezek nyárspolgárok, ezek nem fogták fel a kor szellemét. A vasútkirályok, tőzsdehősök, engedélyek, kölcsönök és részvények lovagjai terjesztik a hirtelen felgazdagulási láz járványosságát, mely a himlőnél is ragadósabb. A szerencsevadászok száma mesésen nő, mind milliónairségről álmodozik, a gyöngébb összeroskad a csalódás csapása alatt, s golyót röpít saját fejébe, a merészebb és megátalkodott vállalkozó nem riad vissza, hanem rálép a legsikkamlósabb térre, s bűnös merénylet által igyekszik betörni az új nábobok szédelgő világába. Ha rajtaveszt, a bakónak dobják fejét. De javult-e ezzel az emberiség ? nyert-e valamit a társadalom ? Nehezen. Azonban vonjátok meg a tiszteletet a kétes vagyontól, forduljatok el a rejtelmesen szerzett birtokoktól, mutassatok tartózkodást a hirtelen felgazdagultakkal szemben, zárjátok ki köreitekből a jogtalanul szerzett milliók arszlánjait, mutasson ajtót minden tisztességes társaság a tőzsdén kikeresztelkedett haszonlesőknek, s ez jobban fogja irtani a gyászos járványt, mintha időnkint egy-egy bűnös fő esnék áldozatul. A megvesztegethetlen józan közvélemény le-Lapunk mai számához íg ény melléklet van csatolva. Ar-