Egyetértés, 1877. október (11. évfolyam, 251-281. szám)
1877-10-01 / 251. szám
XI. évfolyam. Budapest Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre......................... Félévre . . . . ‘ Negyedévre Egy hóra . . . Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitaor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért krB-ly ej lön 80 kr. Nyilttér: öt hpsábes ser 80 krajczár. 20.10.-5.~ 1.80 Előfizetési felhívás az ».EO-TETÉETÉS“ október—deczember negyedévi folyamára. Október elejével a jelen év utolsó negyede kezdődvén, figyelmeztetjük és kérük tisztelt olvasóinkat, kiknek előfizetésük m. hó végével lejárt, hogy uj megrendeléseiket mielőbb megtenni szíveskedjenek. Előfizetési árak: Egy hóra _ 1 frt go kr. Három hóra (okt.—decz.) — 5 frt — kr. Hat hóra (okt.—márt.) — 10 frt — kr Kgfe évre (okt.—szept.) — 20 frt — kr. Lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tiszta s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha ezimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre as .,Egyetértés1‘ kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadóhivatala. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Hétfő, 1877. október 1. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó hivatal: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová az előfizetési pénzek küldendők. Budapest, szept. 30. Tisza Kálmán megfelelt öt interpellációra és a legközelebbi interpellációkig újra csendes minden. Valóban minden későbbi kornak figyelmére lesz érdemes az a nálunk feltalált mód, hogyan lehessen az emberek örök kíváncsiságát, a jövőre irányzott minden ösztönt, ezer és ezer különböző kérdést, egyetlen felelettel, talán egyetlen szóval elintézni. Soha vallás, ábránd vagy szédelgés a mysticus kijelentéseket vagy megfoghatlan szólamokat ily tökélyre nem vitte. A görögöknek volt Pythiájok, ki minden kérdésre kétértelmű választ adott, és bármi lett az eredmény, igaza volt. A középkorban Nostradamus és társai, már kevesebb és általánosabb szólamokkal elégítették ki a kíváncsiságot. Az új korban találták fel a magnetismust és hystericus kisasszonyok sajátságos nyelvezettel feleltek mindenkinek, ki jövőjét tudni kívánta. Napjainkban itt vannak a spiritisták, kik Offi öllc&l+Xrr·ó-é rth Orvo N nrvi A iTo 1 Anr.*A tö nk oly válaszokat, melyeket semmikép meg nem érthetni. De mi mindez ahoz képest, mit a válaszolás homályos bűvészetében Tisza Kálmán a magyar parlamentnek nyújt! Neki csalhatatlan, változhatlan formulája, melyet minden kérdésre egyformán hajt: az osztrák-magyar monarchia érdekeinek megóvása. Az első interpellate egyet kérdez, felelet: az osztrák-magyar monarchia érdekeinek megóvása; a második interpellate mást kérdez, és megint halljuk a monarchia érdekeinek megóvását, a harmadik interpellate ugyanily sorsban részesül, és tovább hossz és vég nélkül sohasem egyéb mint „az osztrák-magyar monarchia érdekeinek megóvása “ Mi pedig tűnődhetünk, vajh mit rejt ez a csodás kijelentés, és tíz avagy százféle értelem lakik-e benne? A karzati publikum ugyan megköszönheti, hogy egészen ingyen részesül a Tisza Kálmán által nyújtott mulatságban, ami sem delejezőknél, sem szellemidézőknél nem szokás. De az ország, a sorsát kérdező szegény ország aggódhatik, mert épen akiket kérdez, vannak is megbízva az ország sorsának intézésével. Mik azok az érdekek ? A makacs hallgatás és örök kitérés ezen kérdéssel szemben, ez az, mi minden mentség és hitegzés dacára eltörölhetlenül gyanússá tesa magyar kormány politikáját. Hiába hivatkozik Tisza Kálmán a kormány kötelességeire, hiába védekezik, hogy a helyzet hallgatást parancsol. A kormánynak ez lehet és el kell hallgatnia az egyes diplomáciai lépéseket, alkukat, előkészületeket, melyeket az érdekek megóvására foganatosít, de nem teheti titok tárgyává, hogy mit tartály érdeknek. Ez érdek a nemzet földrajzi, történelmi, nemzetközi helyzetének természetes következménye, melyet úgy lát a paraszt és polgár,a tudós és a hivatalnok, mint a publicista és az államférfi”. Véleménykülönbség természetesen előfordulhat, de ez épen a nyilvános dispussió elé tartozik és csak a nemzet színe előtt dönthető el. Az égre, ki előtt akarják is eltitkolni érdekeink természetét ? Az ellenségek előtt, kiktől érdekeink megsértését lehet várni ? Hiszen épen ezekkel kell azt elsősorban tudatnunk. nekik kell ismerniük, mit fogunk megengedni és mit vagyunk elhatározva megakadályozni. Vagy talán gróf Andrássy és Tisza Kálmán egy rémletes természet fölötti furfangot találtak, hogyan lehessen érdekeinket minden irányban sikeresen megvédelmeznünk anélkül, hogy ellenségeink és megtámadóink azt legkevésbé sejtenék. Ne gondolja senki, hogy nevetünk ! Nincs rá bátorságunk! Mert igazán az a Tisza Kálmán, ki most Magyarország miniszterelnöki palczán ül, körülvéve régibb és újabb mamelukok által nem egy személy e a hajdani balközépi pártvezérrel, ki megakarta kerülni Jerichot, s híres taktikájával az ellenzék közjogi álláspontjára akarja terelni a deákpártot úgy, hogy azt a deákpárt észre se vegye ? Ki tudja, az elért nagyhéni"tAÍVnrár ugyanezt a taktikát a nemzetközi térre is átvigye ? Nincsenek e most oly merész álmai, hogy háborút folytatnánk Oroszország ellen, anélkül, hogy az oroszok ezt megtudnák, döntő csatákat is nyernénk, melyeknek se helyét, se idejét nem képzelné senki, és Glorcsakoff még a három császárszövetségről szőné legédesebb ábrándjait, amikor mindnyájan bámulva megtudnék, hogy Varsó kezünkben, Moskova elfoglalva és a cári hatalom porba tiporva ! De maradjunk az események természetes meneténél. Azt hisszük, hogy külügyi kormányunk mégis csak szólt valamit Szent-Péterváron és Berlinben „érdekeinkről“, valószínű még az is, hogy meg is kérdezték kívánságait. Sőt azt tartjuk Csorcsakoff herczeg annyira ismeri a mi valódi és nem a külügyi kormány által tolmácsolt érdekeinket, mint bárki más, és aligha nem jut eszébe I. Napóleon szava egy bizonyos állam minisztereiről, mikor egy reá igen előnyös szerződésre léptek . Ha én lennék fejedelmük, mindnyájukat felköttettem volna. Ki előtt akarják hát titkolni, miben állanak érdekeink? Mi előttünk, a parlament s a nemzet előtt? Ez minden körülmény között a leggyarmsabb, mert eltitkolná azt, mi egy nemzetnek természetes öntudatához tartozik és még absolut államban sem lehet titok leple alatt. De nem is titok az előttünk, mert érdekeink természetét nem a kormánytól kell megtudnunk. Megmondja ezt a nemzet önmaga, megmondotta most oly impozáns egyhangúsággal és ellenállhatlan határozottsággal, mely előtt a kormánynak meg kell hajolnia, még ha eltérő véleményben volna is. Amit a nemzet kormányától ma meg akar tudni, csak az, megegyezik-e a kormánynak felfogása a nemzetével, ők is azt vallják-e érdekünknek, mit mi mindnyájan hirdetünk ? That is the question ! Ez az, mit nem lehet elhallgatni. Nem azt veti fel a nemzet, nem arra követel nyilatkozást, hogy akarja-e a kormány is a háborút vagy nem ? A háború már csak az érdekek megóvásának mikéntjét foglalja magába s tudjuk, hogy itt a kormány helyzete kényesebb, tágabb szabadságot követel. De azt akarjuk tudni, a nemzettel tartja-e a kormány is, hogy az orosz hatalomnak a semmi terjeszkedése meg nem engedhető, hogy a Balkán félszigeten az orosz túlbefolyásnak érvényesülnie, orosz protectió által létesített átalakulásnak létrejönnie nem szabad, hogy osztozkodásba Bosznia és Herczegovina elfoglalásába semmi szín alatt nem bocsátkozhatunk ! Nyilatkozott-e erre nézve csak egyszer is határozottan vagy csak biztatólag a kormány? És hát az ég szerelméért, miért nem nyilatkozik! Itt a mi érdekünk! Ez tölt be minden lelket, ezt kiáltja minden ajk, ez tesz nyugtalanná éjjel és nappal, ezt kell megtudnunk minden áron ! Épen a kormány némasága okozza, hogy a nemzet oly lázasan gondol a végletes eszköz.« Iw«.'.----r—£ 1 » AI- ----U----1------------L L -jLZ_____11___ türelmesebben várnánk. Mert akkor legalább biztosak volnánk, hogy történjék bármi, maradjon bár a kormány csak a béke eszközeinél, de a nemzet által óhajtott irányban, a közvélemény által kifejezett czélokért működik. De így ! A kormány makacsul, gyanúsan hallgat, és mi mit látunk egyebet, mint napról-napra oly telt, hogy az orosz terjeszkedésnek nem állja útját, az orosz befolyásnak hódol, az osztozkodásra készül és egyenesen orosz szövetségben halad ! Azután bízzunk ! Várjunk ! Nyugodtak maradjunk ! Tisza Kálmán ugyan elmondhatja, olympi fensőséggel, hogy „a nemzet megbolondult". Nem tartjuk az ily nyilatkozatot felségsértésnek, mert fájdalom lehet ezt is néha egy nemzetre mondani. Volt idő, mikor mi is igen közel állottunk az ily nyilatkozathoz, volt akkor az ünnepelt hős, Tisza Kálmán az istenített messiás és honmentő, kiért folyt a bornak tengerárja Kárpátoktól Adriáig. Nem gondolná, mily végzetteljes lehet egy nemzetnek bolondulása és mily végzetteljes lehet az ő kijózanulása is"? A halálraítélt girondiak nevében mondotta Lesonree a vértörvényszék előtt. Ma a nemzet elvesztette eszét és mi veszünk el, holnap ki fog józanélni és ti fogtok elveszni. Mezei Ernő: Az erdélyi mozgalom ügyében ma semmi újat nem mondanak a lapok, kivéve az „Ellenír“ egy brassói távirata, mely ezeket újságolja. A kutatásokat az itteni és más pályaudvarokban folytatják s találnak is fegyvereket. Egy gyalog század gyors menetben Szent-Györgynek indult. Háromszékben a főispán folytatja a vizsgálatot. A Pesti Napló“ szeptb. 28-iki számában közölt „Összeütközés a kormány és Bács megye között“ czimü levél írójának, a miért oly nagyon meg van lepve az alispánnak a megye bizottságához intézett köriratával, illetve a honvédelmi miniszter szeptember 6-án 35772. sz. a. kelt rendeletével, s nem tudja, hogy mi adhatott okot ezen rendelet kibocsátására ; szolgálunk némi felvilágosítással. Már rég ideje annak, hogy a minisztérium előtt feltűnt, hogy Bács megye vagyonosabb polgárainak gyermekei, az ujonczozás, illetve a katona kötelezettség alól kibújnak; — tudta azt, hogy itt iszonyú vesztegetések történnek, s ennek egy ízben már nyomába is jött, azonban szépen eltussoltatott, anélkül, hogy valakinek legkisebb baja is történt volna. Azóta a honvédelmi minisztériumhoz számos panasz és feljelentés érkezett, de vagy névtelenül, vagy oly név alá rejtőzött a is feladó, amilyen Bácskában nem is létezik.Végre azonban ütött az óra. Grómon Dezső Bácsmegye főispánja egy terjedelmes jelentésében panaszt emel azon iszonyú vesztegetések és zsarolások ellen, melynek a közönség a hivatalos közegek részéről minden ujonczozás alkalmával ki vannak téve, s melyet egy jól szervezett banda a legiszonyúbb lelkiismeretlenséggel gyakorol gazdagon-szegényen egyaránt. A mint hírlik roppant sokan, elkezdve a községi jegyzőktől fel a magasabb megyei tisztviselőkig, fő és járásorvosokig kompromittálva vannak ez ügyben. Hogy tehát ezen jó madarakat lépre kerítsék, néhány ezer embert rendelt a honvédelmi minisztérium újbóli felülvizsgálatra, s rendelt ki egy bizottságot úgy ezek megvizsgálása, illetve a vizsgálat megindítása végett. Mi sem vagyunk barátai annak, ha a kormány derűre borúra költekezik minden haszontaliVT'' ' \jCCS' ' K/m I« ~«.iU/li Al.'tlnlin/xí szervezett rablóbandától minden áron megmenteni törekszik, ezt nemcsak helyeselni tudjuk, hanem a kormány részéről kötelességnek is tartjuk. Sumla, szeptember 14(Külön harcztéri tudósítónktól) Még szombaton elhagytam Razgrádot, s a már annyira ismerős után siettem a főhadiszállásra. A Lom melletti harczokból erre is szállítottak már sebesülteket, s hogy útközben halt el közülük, bizonyítják az utszéli friss sírok, melyek nemcsak Razgrádon túl, de azon innét is láthatók. Késő este értem Sumlába, s ahelyett, hogy utam fáradalmait kipihentem volna a „croissant rouge“-nál alkalmazott magyar orvosokkal kelle találkoznom, kik tegnap indultak a harcztérre, ezeknek kelle információkkal szolgálnom. A harcztéri eseményekről nem kapunk most kielégítő értesítéseket, miután ma már mindenki a csata színhelyére siet, még a diplomatiai ügynök is gyakran elhagyja a főhadiszállást. Sumlan minden pihen. A legutóbbi napok eseményeit következőkben foglalhatom össze. 6-án Kaiserin pasa kirohanást intézett a rascsuki helyőrséggel a Kadikőnél álló oroszok ellen, ezeket elűzte onnét, s Kadikőt még romáig megszállva tartja. Ugyancsak 6-án az oroszok megtámadták a lovesai török positional, melyet mindössze 8 zászlóalj török védelmezett. Adti pasa látva azt, hogy a 30 zászlóaljak orosz ellenállását meg nem tarthatja, mert a plevnai segítség nem érkezett meg idejében, nehogy csapatait veszélynek tegye ki, idejében visszavonult, s Ozmán pasa jobbszárnyát közelebb húzta Plevnához. . .,^eynM támadták meg oroszok, de ruLág JUlkka 8 ,egy egész nftPi ágyuharcz fejlődött ki, minden komolyabb következmények nélkül. A Sipka-szorosban Sznie imán pasa még mindig elfoglalva tartja Sipkát, sürgönyei mind innét vannak keltezve, azonban Gabrováról nem bírta az oroszokat elűzni, hanem e helyett egy másik jól megerősített átjárót foglalt el s úgy látszik felhagyott a Sipka szoros erőszakos elfoglalásával, mely óriási vesztességgel járna, hanem a Hambourg házi szoroson szállítja át csapatait, s előőrseit Bebrova és Elena közt állította fel, hogy úgy előbbre nyomulva a balkani orosz hadsereget hátulról támadhassa meg. Más pontokon csendes a harcztér, de azért hol itt, holott, mindig történnek összeütközések. A Lom melletti török hadsereg Kacelje- V ° ,/VaJakori kémszemléket tesz, melyek constatálták, hogy az oroszok minden positiót feladva egész Bjeláig vonultak vissza, s itt comcentrálják erejüket, miért is Mehemed Ali meg tegnap elhagyta Kaceljevet s Jenikejbe sietett, hol Sabith pasa előőrsei már Papkeőig értek, s itt valószínűleg legközelebb új támadásra van kilátás. A harcztéri borzadalmak elkerülése végett egy időben oly erélyesen síkra szálló Oroszország minden percmben jobban bemutatja farizeusságát, s a kaczeljevói ütközetben robbanó golyókkal lődözött, mi tudvalevőleg nemzetközi törvény áiltal van betiltva, hanem azért van-e jog, van-e törvény, melyet Oroszország respectált volna, s ugyan számíthat-e arra valaki, hogy eme gyalázatos eljárásért felelősségre fog vonatni. Egyik múltkori levelemben jeleztem, hogy az 1877-iki török-orosz hadjárat közel áll a befejezéshez, s pihenni fog a jövő tavasz végéig. Az oroszok erősen prédikálják, hogy téli hadjáratra készülnek, de aki csak némileg is ismeri ép úgy a bulgáriai mint az ázsiai harcztér climatológiai viszonyait, az belátja, hogy arra gondolni őrültség lenne, kivált Oroszországnak, mely most sem bírja kellőleg élelmezni hadseregét, nemhogy az esőzések beálltával, midőn ágyukkal mozogni is teljes 1 u v.víí.Al elcsépelt oroszok jól tudják, hogy ez idő alatt ők csak veszthetnek, s már tettek is indirecte fegyverszüneti ajánlatot, de a törökök ezt visszautasították, kijelentvén, hogy hajlandók a békekötésre, de a jelen viszonyok között fegyverszünetre nem gondolhatnak. Eme visszautasító válasz egyedül Mehemed Ali befolyásának tulajdonítható, ki meg van arról győződve, hogy haditervének első részét még az ősz előtt befejezheti, s nem szeretné, ha annak megoldása a jövő évre halasztatnék, midőn a calculusban változást idézhetne elő a gárda megérkezése. A lovesai vereséget itt mindenáron titkolni akarják, s azt egy kevés fontosságú eseménynek deklarálják. Igaz, hogy míg Plevna megvan, addig az Ozma folyó mentén nem nyomulhatnak Sofia felé az orosz hadak, igaz az is, hogy az ütközetben nagyon kevés ember veszett el, de stratégiailag épen Plevnát fenyegeti Loveza eleste, s mert Ozmán pasa ellen az oroszok óriási erőt concentráltak, könnyen megtörténhetik az, hogy a túlnyomó orosz erő ellen Ozmán pasa nem lesz képes Prevnát soká tartani, melynek eleste nagyon megzavarná Mehemed Ali haditervét. Ez az oka, hogy minden intézkedés megtétetik Loveza visszafoglalá si „EGYETÉRTÉS“ TIEGZÍJI. — Történeti regény. — Irta CHAVETTE JENŐ. Fordította Hentaller Lajos. ELSŐ RÉSZ. — lső folytatás. — Germain szó nélkül engedelmeskedett. — Nagyon jól van — mondá ura, most pedig elmehetsz, beszédem van ezen úrral. A szolga meghajtotta magát s távozott. ■— Most hát lovag, midőn már ismerjük egymást beszéljünk úgy mint régi barátok, mondá az Abbé oly hangon, mely az előbbi krákogástól igen elütött. Miután a lovag helyet foglalt, ő maga is költ az asztal másik oldalán, melyre egyúttal óriási kék szemüvegét is letette, mely a fiatal ember beléptekor apró, hamis és szűrös tekintetű szemeit elfedte. Most már Joon is szemügyre vette az Abbét. ~~ A reszkető félbolond ősz helyett, kivel ép most beszélt, most egy kemény magatartású, komoly s előkelő férfiú ült vele szemben. — Megengedi gyermekem, kezdé az Abbé, — ha előéletére nézve nehány kérdést intézek önhöz? .— Életem Abbé úr, — mondá Joon szomomorun, — ép olyan, mint vidékünk többi nemeséé. Midőn a köztársaságot akarták reánk erőszakolni, követtem atyámat Vendéeba a sereghez. Hat év óta küzdöttem a kékek * ellen, s igyekeztem nekik kamatostól visszafizetni mindazon roszat, mit ők vidékünkön elkövettek. — 8 rokonai? — Atyámat Nantesben lőtték agyon; anyám Kennesben halt meg a vérpadon, viszonzóloon halkan. *1ost nevezték a köztársaság katonáit. — így tehát senkije sincs, a kit szeretne? — Nincs senkim, miután a kékek megölték szüleimet, felégették kastélyomat is, és . . . . Itt hiabozott a lovag. — És .... ? mondá az Abbé. — És megbecsteleníték azon lényt, a kit szerettem, mondá halványan és reszketve a dühtől ez emlékekre. — így hát ön egészen a királyé ? — Igen, testtel, lélekkel. — S ha a körülmények úgy kívánnak, kész volna ön mindenre lovag, hogy ezen átkozott köztársaság megbukjék ? — Mindenesetre, mondá Joon oly hangon, mely elárulta a kiengesztelhetlen gyűlöletet. — S elvállalná, még a legfurcsább megbízást is, kérdő nyomatékkal az Abbé. — Minden bizonynyal el. — ügy hát fiatal barátom tudja meg, hogy ön visszadhatja királyunknak országát, amennyiben elősegíti e gyűlölt kormány bukását. — A lovag elszántan ugrott fel. — Mit kell tennem ? vérem, életem, Még becsületemet is feláldozom . . . . beszéljen ön gyorsan uram, — mondá vad elszántsággal. — Óó! fiatal barátom, mondá az ősz — ennyi áldozatot mi nem kívánunk. — A megbízás, mely önre vár sokkal kellemesebb. — 8 miben áll az? Az öreg most hátravetette magát a fcaroeszéken, s mosolyogva viszonzá. — Az egész csak abból áll, hogy egy nagyon szép asszony szerelmes legyen kegyedbe. Midőn azt hallotta, hogy neki a harcz és vészek fiának csábitó szerepére kell vállalkozni, Joon egész szárazon viszonzá: úgy látszik ön tréfás uram? Az Abbé azonban, keményen szemébe nézett, s minden egyes szót külön hangsúlyozva mondá : — Az egész dolog abból áll, hogy egy igen szép asszony önbe szerelmes legyen. Valamennyi royalista pártfőnök között, kik a köztársaság ellen küzdöttek, s az volt a legfáradhatlanabb és leghirhedtebb, kit a lovag Abbénak nevezett, s ennek valódi nevével akarjuk most olvasóinkat megismertetni, Montesquiou-Tezeusae Xavér Perencz abbé, ki később, Montesquiou herczeggé lett óriási erőfeszítéseket követett el a száműzött királyi család érdekében, melyek daczára sikertelenségüknek folyton folyvást megújultak. — Minden sikertelen kísérlet után rögtön újabb s újabb terveket kovácsolt; s minden felsülés, ahelyett hogy lankasztotta volna erejét, csak fokozta, s éltette azt. úgy a távolból, mint a közelről a köztársaság veszélyes ellene volt az Abbé, s már kétszer majdnem sikerült is nem azt megbuktatni. — Midőn Vendemiaire 13-án a royalista bandákat Danteau vezérlete alatt a Convent ellen küldte, alkalmasint sikerül terve. A sors azonban itt Bonaparte tábornokot állította ellenfelévé, kinek neve akkor még majdnem teljesen ismeretlen volt, s kinek jelentőségét ő még nem is álmodhatta; a ki azonban az által, hogy a royalisták bandáját Saint-Roch ágyúival feltartóztatta, jövő nagyságának egyik alapkövét tette le. Frieddor 18-án szinte azt hitte Montesquieu, hogy egy lépés választja csak el a győzeleitől, amidőn azonban az eszközévé aljasult Piehturu ellenesnek, a köztársaságiaknak, kik szintoly jellemtelenek voltak mint az, s kiket az Abbé nem vásárolt meg, sikerült őt megelőzni. Kevéssel ez előtt tért vissza Parisba, s most már ismét megkezdte a harczot a directorium ellen , melynek rendőrsége őt folyton üldözte, s o&a kis huss buvhelyének, s folyton s ügyesen változtatott álöltözeteinek köszönhette, hogy el nem fogták, mert ezen férfiú, kit mi most mint vén embert láttunk alig volt negyven éves. Bárhol volt is, akár Angliában, akár Schwarczban, némethonban, vagy Parisban, folyton ő kormányozta mint nagymester a royalisták ügyeit. — Az Abbé parancsainak mindig vakon engedelmeskedtek, még ha oly különös volt is, mint az, melyet Grand- Chévennek a chouanok*) főnökének adott, hogy küldjön neki egy szép fiatal embert. S igy történt, midőn Beralec lovag Grand-Cheve kiszemeltje, telve harczi tűzzel megérkezett, meglepetve tudta meg, hogy azon különös feladat áll előtte, hogy egy szép nőt elbolonditson . A vendes felkelőbandák. — Midőn tehát látta, hogy az Abbé komoran beszél, szomorúan rázta fejét s monaá: .— Keressen magának más valakit, mert ez a mesterség, melyet bármely piperkő ez el tud végezni, nem nekem való.! 8 miért nem? — Mert azon nap óta, melyen a kékek menyasszonyomat elrabolták, szivem megszűnt dorngni. — De hiszen ezen dologhoz a szivének semmi köze lovagom, mondá az Abbé, — és nagyon is tudnám sajnálni, ha az, kit hódítani küldök, csak legkevésbbé is tudná szeretni azon nőt. — ön ezt csak hódításnak nevezi Abbé ? kérdé Joon, s egy gyönge mosoly játszott ajkain, melyet azonban, a homlokán levő felhő kissé komorrá tett. — Igen Beralec, hódítani, s legyőzni kell azon nőt. — S önnek azon tanácsát sem érvényesíthetem, hogy e czélra piperköcöt használjak, bármily furcsának tűnjék is fel ön előtt, már három emberünk életébe került. Erre már felemelte Joon fejét, mert azon kilátás, hogy e vállalat veszéllyel jár, csábító volt reá nézve. — Azon nő — mondja — ön már három ember életébe került. — Kiáltá: — Igen, három fiatal, bátor férfi, kik ön előtte kísérletbe fogtak, nyomtalanul eltűntek, anélkül, hogy képes lettem volna kitudni, hogy hová lettek. — Jól van, nyújtson nekem alkalmat, hogy valódi veszélynek tehessem ki magam, s ne csak holmi nevetséges szerelmi cselszövény legyen e dolog, úgy öné vagyok. Igen, e dolog komoly veszéllyel jár, mellyel szemben bátorság és hidegvér szükséges, hogy az ismeretlen hálókat, melyek e nőt körülveszik, ki lehessen kerülni. — Mert, ha a veszély nem tőle jó, úgy felette egy titkos hatalom őrködik, melynek sem okát sem pedig tényezőit nem voltam képes eddig kitalálni. Azon meggyőződés, hogy e vállalat veszéllyel van összekötve, a lovag ügybuzgalmát még inkább sarkalta. __Helyesen, bravó Abbé miért nem mondta ezt mindjárt. Ha a nő megett férfiak is vannak, úgy magamra vállalom a megbízást. — Bizony pedig ez fontos megbízás fiam, oly annyira fontos, hogy ha ön sikeresen működik, fényes jövőre lehet kilátása. Erre a szóra „jövő“ ismét megjelent a lovag ajkain a búskomor mosoly. — Ól a jövőm miatt nincs mit aggódnom .... az biztosítva van, ha ugyan hinnem lehet a bretagni jósnőnek, ki mielőtt Parisba utaztam, megjósolta jövendő sorsomat. — Minő jóslat ez? kérdé kíváncsian az Abbé. — A fiatal ember kezével a nyakához nyúlt, s egész nyugodtan mondá : — Lenyaktilóznak mielőtt harminczötödik évemet betöltőm. — Az Abbé kiismerte a bretagniak babonás természetét, azon gondolkodott, mint vigasztalja meg a lovagot pár szóval, midőn ez hangosan kezdett nevetni. — Aha mint látom ön könnyedén veszi a dolgot, mondá Montesquiou. Mert a jóslat végére gondolok, mely a nyaktilót illetőleg, tetszésemre van bízva. — Valóban ? — Igen, ameddig azonban arra várok, hogy fejemet levágják, nem akarom azt egy vén asszony bohó beszédje miatt megőszíteni, hanem jobb lesz Abbé úr, ha komolyabb dolgokkal foglalkozunk , térjünk át az én szerepemre. — Tehát el van ön határozva ? — Mindenesetre. — És ki azon nő, kit meg kell hódítanom?, — Barras kedvese, viszonzá az Abbé. A directorium e hatalmas tagjának nevét hallva említeni, Joon élesen szemébe nézett Montesquiou urnak, s kérdé: — És bizonyos ön abban, hogy e nőtől függ a köztársaság bukása, s ő felsége XVIII. Lajos visszatérte országába? — Igen, és be fogom önnek bizonyítni. — Egészen fül vagyok. (Folytatása következik.)