Egyetértés, 1877. november (11. évfolyam, 282-311. szám)
1877-11-01 / 282. szám
kölcstelen iparügyi szédelgés főmotorát épenséggel nem tartjuk alkalmasnak, s jobb szerettük volna, ha e feladatot méltóbb képviselő vállalja magára. Mindamellett a ráolvasás ráolvasás marad, s ezentúl saját böngészetünk alapján időszerűleg fogja követni több is. Ráth Károly tegnapi beszédében következőket olvasott rá a hatalom fusionalis embereire: Tisza Kálmán volt hires balközépi vezér, most udvari lóhűtő az osztrák nemzeti bank felől az 1872-ki bankvita alkalmával a diarium 132. lapja szerint többek közt a házban így nyilatkozott : „Mert a valuta helyreállítását a fenálló törvények szerint mi magunk nem eszközölhetjük, oly ideiglenes intézkedést kívánok, mely határozottan nem előmozdítója, de inkább ha kell megrontója legyen azon pénzintézet érdekeinek, mely máskép ki fogja vinni csak azért is, hogy Magyarországot továbbra is kizsákmányolhassa, hogy a valuta soha úgy ne rendeztethessék, hogy Magyarország önálló bankügyét megállapíthassa.“ (Mozgás a baloldalon.) * Ghyczy Kálmán Tisza Kálmán és Fáik nyilatkozatai: Engedje meg Wahrmannt, képv.ár, hogy az általa oly rémségesnek feltüntetett disagióra nézve mindenekelőtt egy bizonyára mindenki által e házban elismert pénzügyi szaktekintélyre, a jelenlegi mélyen t. házelnök úrra hivatkozzam, ki nemcsak az érczfedezettel, hanem még az általa megpendített államjegyfedezettel bíró önálló magyar bankjegyeinek disagióját is a legnyomósabb érvek egész sorával valódi értékére reducálta. Beérem a diárium illető lapjára való egyszerű utalással, s csakis azon általam és elvtársaim által is teljesen osztott véleményét idézem (Halljuk! Halljuk!), mely így olvasható a 180-ik lapon: „Miután az államjegyek addig, míg a bankjegyek kényszerforgalommal bírnak (és minden ideiglenes intézkedés csak eddig szükséges), a bankjegyekkel egy árfolyamban vannak és lesznek, és lenniök kell, én azt állítom, hogy a két bank jegyei közt a magyar jegybank és az osztrák nemzeti bank jegyei közt diságió alig lehetséges.1* (Tetszés a baloldalon: Derültség!) (Németh Albert: Honores mutant mores!) Teljesen osztotta e nézetet Fáik tisztelt képviselő úr is, ki a napló 152-ik lapja szerint csatlakozott ezen véleményhez, igy nyilatkozván, hogyha a birodalomban két bank lesz, s mindeegyiknek bankjegyei kényszerforgalommal fognak bírni, és mindkettőnek éret fedezeti aránya ugyanaz lesz, és mindkétféle jegy államjeggyel ki lesz cserélhető, akkor vagy egyáltalában nem lesz semmi ugrókülönbség köztük, vagy ha lesz, eltűnő csekély lesz.“ A pártatlanság érdekében azonban nem hallgathatom el, hogy akkoriban Tisza Kálmán képviselő úr, ki legnyomatékosabban védelmére kelt az említett államjegy-fedezetű banktervnek, kényszerforgalmú magyar bankjegy értéke iránti a bizalomra nézve még jóval tovább ment, mint én magam menni mernék, midőn épen oda nyilatkozott: „Hogyha választanom kell egy osztrák bank kényszerforgalmu jegyei közt, vagy pedig egy magyar bank kényszerforgalmu jegyei közt, akkor azt hiszem, a választás nem nehéz.“ (Élénk helyeslés balfelől.)* Falit Miksa nyilatkozata a terézvári polgárság előtt: „Nekünk nem kell az olyan bank, mely hatóság, melyhez hitelért petitionálni kell, és mely ezen hitelt akkor egészen kénye kedve szerint, néha néha úgyszólván csak kegyelem utján megadhatja, vagy talán nem is adja meg, hanem hogy a bankban oly intézetet akarunk bírni, amelynek mindenkor meglegyenek nemcsak az eszközök, de meglegyen egyszersmind a komoly akarata is minden szolid hiteligény kielégítésére. Ha az osztrák nemzeti bank késznek nyilatkozik ezen feltételeket teljesíteni, akkor inkább vele fogunk egyezkedni, mint bárki mással, mert a bankjegynek egysége a birodalom mindkét részében nekünk is igen sok előnyt nyújtana. De ezen előnyök mégsem oly nagyok, hogy azoknak kereskedelmünk s iparunk jogosult követeléseit és legfontosabb érdekeit áldozatul hozhatnék, és ha az osztrák nemzeti bank a Magyarország részein felállítandó s valóban nem túlságos követeléseket nem akarná vagy nem tudná elfogadni, akkor pillanatig sem szabad esszariadnunk önálló nemzeti bank felállásától sem (Élénk helyeslés a baloldalon), ami oly rendszabály, mely, e tekintetben nem táplálunk semmi csalódást, főleg az átmeneti korszakban mindenesetre nagy áldozatokkal terhelne bennünket; de oly áldozatokkal, melyek nem igen hosszú idő múlva a magyar bankügynek teljes szabadsága és függetlensége, valamint a magyar kereskedelem s ipar felvirágzása által bőségesen pótoltatnának. (Élénk helyeslés balfelől.) Mi sem mondunk egyebet: mivel 2 évi alkudozások ilyetén keserves eredménye minket arról győzött meg, hogy a czélt a nemzeti bankkal el nem érhetjük, még áldozatok árán is pillanatig sem szabad visszariadnunk egy önálló magyar bank felállításától. (Helyeslés balfelől.) Máricz Fái bárándi nagy terjedelmű financzkapacitás arany véleménye: „Úgy, mint Fáik képviselő úr tegnap egy külföldi auctoritásra Maurice Blockra hivatkozott, én viszont, egy hazai szaktekintélyre, Móritz Pál képviselő úrra vagyok bátor hivatkozni (Élénk derültség a baloldalon,) ki nálamnál sokkal szigorúbb bírálatot mondott itt e házban az osztr. nemzeti bank felett. (Helyeslés.) Ismét csak e részbeni mérsékelt álláspontomat feltüntetendő, de különben is, mert szeretem oly jeles férfiak, mint Fáik képviselőtársam példáját követni, ki tegnap oly sokat idézett, felolvasom az 1872-iki január 16-iki diarium 106. lapján a következőket: „A Trefort által beterjesztett határozati javaslat, úgymond Móricz Pál képviselő úr — oly szegény, hogy még azt sem meri megjelölni, hogy eshetőleg magyar bank legyen felállítandó , mint az ördög atomfénytől, úgy fél a magyar jegybank nevének is felemlítésétől. (Élénk derültség.) Ennélfogva én tudom, hogy kiegyező félben vagyunk az osztrák bankkal és mivel ezt tudom, méltóztassanak megengedni, hogy a kormány figyelmébe ajánljam azt, hogy ez az osztrák nemzeti bank nem oly rendkívül solid intézet, mint amilyennek magát tartani szereti, nem oly solid, mondom, már eltekintve attól, hogy egy bank, ha jegyeinek beváltását beszünteti, soliditását elveszti, de lássuk csak a bank történetét keletkezésétől kezdve, sat.“ És így fejezi be beszédét: „Én csak azért hoztam fel ezt, nehogy azt képzeljék Bécsben, hogy a viszonyokat mi itt nem ismerjük, épen úgy ismerjük a mi nyomorúságunkat, alárendeltségünket az osztrák bankkal szemben.“ (Hosszas derültség baloldalon.) * Gyernatony Lajos Budapest Ferenczváros képviselőjének kijelentése a fővárosi polgárság színe előtt csak nem régen a maiakkal teljesen azonos 1 pénzügyi és politikai viszonyok közt 1875-ben. „Nekünk kell önálló magyar jegybank, és mi nem fogunk bizalommal viseltetni semmi kormány iránt, 1 mely ezen közérzületnek, ezen közóhajnak eleget nem tesz. En részemről előre kijelentettem, hogy a kormányhoz szigorúan ragaszkodom, de azt is megmondom, hogy a mely kormány nekem — legyen az bármiféle kormány — a bank ügyét elejti, annak hive többé nem leszek.“ (Derültség balfelől.) Tejes részvéttel vagyok azon érzékeny veszteség iránt, mely ily energikus nyilatkozat után a t. többséget és különösen az igen t. miniszterelnök urat azáltal érni fogja, hogy Ferenczváros t. képviselője ilyen fontos kérdésben velünk, ellenzékkel fog szavazni. * Kautz Gyula császári királyi nemzetgazdász, a győri polgárság e ezégéres szégyene ugyancsak e polgárság előtt így szólt: „Az önálló bank létesítése a valuta helyreállítása előtt sem lehetetlen, és helyes combinatió I mellett ily alapon is meg volna esetileg és rövid időre kísérthető“. (Tetszés balfelől.) Mára és ez alkalomból legyen elég ennyi idézet. A többi majd jó alkalmilag. Egyelőre ítéljen a közönség ennyiből, s álljon elő tisztességes arczczal bárki, s mondja, ha meri, hogy ez emberek iránt nem jogosult a támadás és ostor bármiféle neme le le végtelenül; álljon elő és mondja, hogy a legprimitívebb moralitás árszabályai alapján is; ez emberek politikája legtávolabbról is megfelel egy nemes, lovagias nemzet becsületérzetének; álljon elő és merje mondani, hogy a jövő választásoknál a jelszó e tiszapárti haddal szemben nem ez lesz. Becsület és hazafiság! a még itt időző Pretis és Chlumecky miniszterek Széll és Trefort miniszterekkel értekeztek ma hosszabb ideig, valamint Schweger osztályfőnök, Bazant miniszteri és Mattekovics osztálytanácsosok. — A törvényhozásoknak előterjesztendő vámtarifa javaslat megállapítása — mint a „B. Corr.“ írja — gyorsan készül, miután nem kell minden tételt újra megvitatni vagy meghatározni. A német kormánynak küldendő válasz már el is készült és azonnal át fog küldetni, valamint a többi külhatalmakhoz is fölszólítás szerződés iránti tárgyalások megindítására. Kormánykörökben azon meggyőződésben vannak, hogy Németország, ha tán 1—2 hónappal későbben is lehetővé fog tenni egy szerződés megkötését, Pretis és Chlumeczki miniszterek szándéka már holnap reggel Bécsbe visszautazni. Az elfogott székelyek ügye s általában a kormány által országos megfélemlítés végett erőszakoltan naggyá felfújt mozgalom alkalmat adott Háromszéke megye bizottságának felírni a zaklatások ellen és kérvényezni az elfogottak szabadon bocsáttatása érdekében. A felirat becsületére válik Háromszék megye közönségének, nem úgy a kormánynak, mely ezt provokálta üldözési és törvénytelenségi helyével. A minisztérium meggyőződhet most már, hogy megfélemlítés helyett csupán izgatottságot szült eljárása a székelység között. A közvélemény pedig láthatja immár egy törvényhatósági nyilatkozatból, hogy mire képes a magát alkotmány és személyes szabadság fölé helyező hivatalnoki és zsandárbuzgalom, ha egyszer minden áron azon van, hogy fölfelé szolgálatokat tegyen jog és törvény lábbaltiprásával is. Meg kell még jegyeznünk, hogy a kormány folyvást a legbotrányosabb módon él vissza a hatalommal a székelyföldön. Kivételes állapotokat létesít, aminek csak az alkotmányos törvények felfüggesztésével katonai uralom, vagy ostromállapot kihirdetésével férnek össze. Utaljuk e részben olvasóinkat székely keresztúri levelünkre, amelyből kivehetik a tanúságot, mily szerepe van kormányunknak Budapesten, midőn Bécsből csak arra tartják, hogy alkotmányosan elhazudja, ami alkotmány ellenére történik. B. Ringelsheim ott a föltétlen hatalommal rendelkező úr. Megvan tehát tényleg a katonai uralom a motozásoknál; megvan az intézkedésekben, csak a parlament előtt tagadják el. Hogy minő muszka állapotok uralkodnak ott folyvást daczára a protestánsoknak, arra nézve például szolgálhat, hogy a távirda, mely végre is a közönség pénzén tartatik, el van tiltva a székely ügyben közleményeket fölvenni a hírlapok számára. Tudósítónknak a háromszéki határozatot jelző távirata sem érkezett meg lapunkhoz, s ha ővele is hasonló sorsban talált volna részesülni, ennek elveszéséről is alig értesülünk. Pedig a levéltitok szentsége sem respectáltatik Tisza úr kormányzata alatt, a mint hogy Ugrón esetében még a legártatlanabb családi levelek elsikkasztásától sem riadnak vissza. Meddig élnek vissza még a székelység türelmével , s meddig tiporják az erkölcsi és alkotmányos törvényeket lábbal? Valóban a legjámborabb türelem húrja is szakadásig feszittetik e semmi szentet, semmi jót nem ismerő kormányzat által. között; s Székely Gergely, Gyárfás Imre és Lázár Mihály közérdeklődéssel és tetszéssel kisért erélyes felszóllamlásaik alatt kifejezés adatott a) "annak, hogy Tisza az országházban nem különben a biztosok, a letartóztatottak elhelyezését illetőleg, valamint a folytatott inquisitióra nézve adott jelentéseikben, a legtisztességesebb szóval élve — egytől-egyig fillentettek. b) annak, hogy a főispán túlbuzgó volt és c) annak, hogy az alispán törvényszabta hivatásának teljesítéséhez annyit ért, hogy ahhoz semmit sem ért. Mert ha tudná az 1870-iki XLII. tvc cikkben szabályozott kötelezettségét, nem esett, nem eshetett volna meg mindaz, amink megtörténtek. Kifejezés adatott végül annak, hogy a megye nyugalma mindaddig megzavarva nem volt, valameddig ártatlan honfitársaink befogatásával, a közigazgatási-, majd katonai s végre bírói zaklatások s motozások által maga a hivatal izgalomba nem hozta. És igy ha izgatottság van, annak maga a hivatal az okozója. Ezek kijelentése után a bűnügyi eljárás beszüntetés 8 § a letartóztatottak szabadlábra bocsátása iránt felirat intéztetett a minisztériumhoz. Fogja-e Tisza törvényhatóságunk eme feliratát figyelembe venni: nem tudjuk, de hinni akarjuk, hogy a muszka pillanatnyi érdekekért, ártatlan honfitársaink elvett polgári szabadságuk visszaadására már elérkezettnek fogja látni az időt. Még párolog Kor^nán a vér, mely Tisza ura többségre juttatásáért omlott. Ott bűntény forgott fenn, mig a jelen esetben semmi sincs. S ha mégis, akkor tudott a kormány a bűntény iránt is elnéző lenni, akkor még inkább kötelessége lenne most. Nézőhelyi. II. Székely-Keresztur, okt. 26. Az osztrák-magyar kormány semlegessége nemcsak az oroszok számára engedi meg a hadi- és élelmiszerek szabad szállítását, sőt e czélra még állami vasúti kocsikat is adnak át, hogy a szállítást annál gyorsabban és biztosabban eszközöltethessék, minek naponta tanúi vagyunk, midőn a különböző brassói állomásokon látjuk a kétfejű saspecsétekkel felburkolt kocsisorokat robogni, melyek bizony ha a székely-török légió számára szólanának, rég hazafi erélylyel lefoglaltattak volna. Hogy mily múszka állapotok vannak még mindig a székelyföldön, ezt a belügyér minden szépítése daczára szomorúan bizonyítja az alábbi tény, mely ezen községben él a belügyi államtitkár egyik közelebbi rokonánál Gyárfás Domokos földbirtokosnál f. hó 28-án megtörtént, ugyanis este 9—10 órakor a községbiró vezetése mellett 11 közös baka és 6 csendőr megjelenvén a háznál, miután minden rést kívülről a csendőrök elállottak, s a bakák a lakosztályokat és bútorokat kíméletlenül fölkutatták, sőt a hónapok óta ágyban fekvő nehéz beteg házi k. a. szobáját sem kerülték ki, és az után az udvarra és kertre kerültek harczias eljárásukat folytatni, — és mind e zaklatás miért? mert Ugron Gábort és Bartha Miklóst ott vélték rejtezni és föltalálhatni; de sikertelenül fáradoztak a jámborok, mert őket bizony ott meg nem találták. Ezen eljárás az egész videgen nagy izgalmat és méltán föltünést idézett elő, melynek nyitját tudakozva csak annyit tudhattunk meg, hogy ezen motozásra a rendelet Bécsből jött, melyről A. Ringelsheimnak közvetlen, Tisza és Szende minisztereknek pedig közvetve tudniok kell, mint ez a miniszterelnök válaszaiból a hozzá intézett kérdésekre a képviselőházban eléggé kitűnt, mert különben megfoghatatlan lenne az, miként történhetnek ilyesmik egy alkotmányos államban, és főleg miként kerülhetik ki az illetékes törvényszéket illetve a vizsgálóbírót, ki azon időben épen e vidéken nyomozgatott, de legföltűnőbb az, hogy éjjel és minden parancs előmutatása nélkül támadtatják meg fegyveres erővel a legbékésebb és leglojálisabb polgár házát és családi szentélyét, mégpedig a háziúr honnemlétében, és felforgatnak mindent egy képzelt bűntény kiderítltetése végett, melyet bizony eddigelé minden hajrá és fogdmeg eljárással nem tudtak kihozni. Ha Háromszék megyének akadt Deutsch Bélája, úgy bizony itt sem hiányoznak az ily szép mákvirágok, kik éjjel-nappal futkosnak, leveleznek, táviratoznak, szóval a rendőrkémek szerepét viszik, csakhogyj felfelé jó szolgálatokat téve a közelgő tisztujitásnál és a postatávirda összekötésnél elismerést arathassanak, miután a hazát a muszka számára dicsően megmenték. A nép jól ismeri ezen honboldogitó uj székelyeket, kik a szabad és független polgárokat nem félnek jövevényeknek gúnyolni csak azért, hogy saját multjukat az 50-as és 60-as évekből fedezhessék, a kik hogy mennyire lehetnek a mostani titkos dolgokba beavatva, eléggé bizonyítja azon adat, hogy midőn a Gyárfás ház kimotozása jött szóba, egyik Spitzli azt mondá: ezen eljárás inkább a fiú mint az atya ellen volt intézve, kinek az ügyről több tudása lehet, mely nyilatkozat azt mutatja, hogy ezen s hasonló eljárások az ily föladók szakállára bátran járják, mig egyszer a torkukon szárad, mi el nem maradhat. Másik jellemző eset az, hogy míg a k. Ítélő tábla által egyike a gyanúsítottaknak: Balázsy Lajos szabadlábra tétetik, addig a többiek fogva tartatnak, holott a vizsgálat folyama mindenkire nézve hasonló befolyással lehet, melyeknek bevégzése előtt vagy egyik se tehető szabadlábra, vagy pedig mindenik, ezt hozván magával az osztrák-magyar jogegyenlőség, ha csak Tiszának nem akarnak kedveskedni, hogy a galibából valahogy kihúzhassák, s a szúnyog helyett darázst fogjanak. Valóban kíváncsian várjuk, mi lesz már a vége ezen nagy hűhóval fölfújt játéknak, mely az eddigi jelek szerint komoly jelentőséggel és forradalmi czélzattal legtávolabbról sem bírván, ily zaklatásokra csak a kéznyaló Spitzlik és Huglik segélyével ragadtathatott el, kiket pár nap múlva név szerint mutathatunk be, hogy ezektől a valódi jogállam és polgári szabadság érdekében menekülni lehessen. Góbé kevésbé fog késedelmet szenvedni, mert egyrészt az időjárás, másrészt azon eshetőség sürgeti az oroszokat gyors cselekvésre, hogy Séf két pasa a rendelkezésére álló jelentékeny haderővel megérkezhetik, s nemcsak rést üt az ostromzáron, hanem Ozmán pasát még támadó fellépésre is képesítheti. Mint egy tegnapi bukaresti távirat jelentette, a Plevna elleni támadás november 1-jére lett kitűzve. E nap fölviradt, s mostantól fogva nagy események híreit várhatjuk. Készen lehetünk oly elkeseredett és véres ütközetek hallására, a minőknek párját talán nem is fogjuk találni a történelemben. Ozmán pasa helyzete nagyon komoly, de azért nem aggódunk miatta. Lehet, hogy az oroszoknak sikerülni fog, mint aminek lehetőségét már régen kifejeztük, több külső védművet elfoglalniuk, mert egyes védművek 1 — 1 és fél mérföldnyire vannak Plevnától, de azok eleste még nem vonja föltétlen maga után Plevna elestét is; sőt mennél szűkebbre szorul Plevna körül a hurok, annál sikeresebb lesz a török kézi fegyverek hatása, s annál közelebb az eshetőség, hogy a támadók és védők szerepe amazok vesztére fölcserélődik. Mai táviratok a következő harcztéri híreket hozták: Szulejman pasa (ki már visszatért a Dobrudsából, hol csapatszemléket tartott), okt. 29-éről jelenti, miszerint a Szloboziával átellenes szigeten befészkelt orosz hadosztályt a törökök elkergették. A Ruscsukra irányzott ágyútűz eddig kárt nem tett. Orosz lovasság és gyalogság megszállotta Bouszát, más két ezred Kulcsevoba nyomult, Solenik közelében. — Reuf pasa táviratozza Sipkából, október 29-ről. Az oroszok támadást intéztek Marageduk erődítés ellen, azonban nagy veszteséggel visszaverettek. Egy csapat cserkesz lovasság, mely a Tuszpán-szorosba kémszemlére küldetett, 1500 főnyi bolgár fölkelő csapatot vert szét, mely Csikovaszi parancsnoksága alatt állott. A fölkelők ez alkalommal 600 embert vesztettek; a cserkeszek 1200 db. marhát is zsákmányul ejtettek. — Ázsiában, mint a , Globosz“ értesül, az oroszok megszállták Kagizmánt. Az oroszok körülfogták Karszot és megkezdték a bombázást. A török sebesültek részére szerkesztőségünkhöz újabban a következő adakozások küldettek be: Veszprémből a múltkor küldött 12 forinthoz pótlólag..................... 1 frt — kr. Garau-Vezekény község elöljárósága 7 frt — kr. Gelsei Biró Vincze gyűjtése Nagy- Dómről..................................... 7 frt 10 kr. Gelsei Biró Vincze, neje és fia . 5 frt — kr. A kis stáczió vendéglőben begyűlt adakozás 1 ezüst forint és . . 5 frt 50 kr. Egy kis munkás társaságnak vacsora alatti adakozása, beküldi H. Gy............................................ 8 frt — kr. Nagy-tízekeres községben (Szatmár) rendezett tánczvigalom tiszta jövedelme...............................20 frt 30 kr. A mezőtúri „Jótékony nőegylet“ küldeménye . . . 109 frt 30 kr. Farkas János Rimaszombat . . 5 frt — kr. Brünauer Adolf gyüjtése ... 1 frt 80 kr. Latos Ferenczné Szabó Erzsébet beküldve Réh Valéria által . . 5 frt — kr. Lickl Károlyné Maliász Lujza . 1 arany. Lickl Irma .'............................... 1 ezüst frt. Lickl Luiza ................................ 3 e. huszas. Ifj. Petrovay János..................... 1 ezüst frt. Ehhez adva múlt számunk kimutatását ..................................... 5692 frt 73 kr. 5 arany, 1 lira, 15 kres fillér, 9 ezüst forint, 15 ezüst huszas, 3 ezüst tallér, 2 tíz frankos, 1 öt frankos arany és 2 márka. A székelyföldi állapotok. A székely zaklatások és üldözések tárgyában két tudósítást kaptunk. Az egyik Háromszék közgyűléséről szól, s igen érdekes világot vet azon ismert tényre, hogy a belügyminiszter országházi kijelentései, a mint tudósítónk írja, a legszelídebben mondva, füllentések. A másik levél a székely-keresztturi katonai- és zsandár-csendéletet rajzolja, s meg kell adni, hogy Schmerling úr sokat tanulhat belőlök. De hadd álljanak itt a levelek: I. Háromszék, okt. 26. Háromszék megyénk törvényhatósági közgyűlése okt. 25-én az alispáni semmitmondó beszámoló felolvasásával vette kezdetét. Ennek megtörténte után mindenekelőtt Demeter Samu bizottsági tag, kellő avatotsággal s helyes érvekkel támogatott indítványa folytán utasítatott az alispán, hogy jövőre azon feltett, de nem reméllett esetben, ha még továbbra is állásán marad, beszámolása ne csak mozgatható csontváz, hanem olyan legyen, melyből a megye minden tekintetben a maga teljes valóságában tükrözik vissza. Ezután a „székely vállalat“ czímü ügyben emeltetett szó a hivatali kar folytonos rászkódása A háború. Konstantinápolyból nem érkezett czáfoló távirat a tegnap idézett orosz hivatalos jelentésre nézve, minélfogva ennek tartalmát valónak kell tekintenünk legalább annyiban, hogy Grurko teljesen arává lett a Dubnik és Telisz közt levő hadállásnak. Ozmán pasának tehát eddig megvolt egyetlen összeköttetési vonala is el van vágva, s ezzel Plevna ostromzára be van fejezve. Nemrég említettük, hogy a Totleben tábornok tervének egyik pontját képező erődítési munkálatok október végére voltak elkészítendőik. Október elmúlt s nincs okunk abban kételkedni, hogy a törökök által legkevésbé sem háborgatott ostrommunkálatok az utolsó kapavágásig készen vannak. Most már Totleben tábornok tervének utolsó pontjára, a roham intézésére került a sor, mi annál Az eddig begyült összeg 5862 frt 73 kr. 6 arany, 1 lira, 1 5 kres fillér, 12 ezüst forint, 18 ezüst huszas, 3 ezüst tallér, 2 tiz frankos, 1 öt frankos arany és 2 márka. * Nagy-Dém községben gyűjtött összegben járultak: Horváth Sándor 10 kr. Horváth Ildka 3 kr. Kumpertes LiszkaS kr. Nádor Antal 5, kr. Szabó István 14 kr. Weisz Sámuel 10 kr. Fleieehman Ábrahim 20 kr. ifjú Kis József 8 kr. Farkas István 4 kr. Schvarcz Hermann 3 kr. Gra ti Lajos 10 kr. Horváth György 10 kr. Nagy (b.) István 2 kr. Kiss János 2 kr. Lang Jakab 3 kr. Dávid József 50 kr. Schvarz Ignácz 10 kr. Bolner Ferencz 20 kr. Keliz Teréz 2 kr Iker József 3 kr. Kokas Gyula 6 kr. Mihályi Józsefné 60 kr. Berzsenyi Lajos 1 frt. Réfi Lőrincz 8 kr. Nagy István 10 kr. Veninger János 10 kr. Horváth Sándor telkes gazda 60 kr. Guttmann Leopold rabbi 30 kr. Szabadhegyi Kálmán 1 frt, Mihályi Sándor 1 frt, Lakatos István 60 kr. Mihályi Lajos ß0 kr. Farkas József kovács 10 kr. összeg 7 frt 10 kr.* A kis stáczió vendéglőben egy társas estélyen begyűlt adakozáshoz járultak : Dobos István 1 ezüst forint Lelczki Gyula 20 kr. Pintirics József 80 kr. Kókai István 50 kr. Bozsik Ferencz 20 kr. Benedek János 50 kr. Németh János 50 kr. Csordás Mihály 50 kr Nagy Eszter kisasszony 20 kr. Szabó Zsuzsi kisasszony 30 kr. Ludányi László 20 kr. Fábián Mihály 50 kr. Fodor István 50 kr. Stempeis János 1 frt. * A mező-turi naegylet adományát a következő levél kíséretében vettük: A m. túri „Jótékony Nőegylet“ is meghozta áldozatát a hazájáért küzdő török nemzet iránti testvéri szeretetének s rokonszenvének. — E hó 20-án hangversennyel egybekötött tánczestélyt rendezett oly czélból, hogy a tiszta jövedelem felét saját alaptőkéjének gyarapítására fordítja, a másik részt pedig a török sebesültek részére ajánlja fel. A lelkes nők bugóságát szép siker koronázta; tiszta jövedelem 218 frt 60 kr, s ennek felét: 101 frt 30 krt. azon kérelemmel küldi fel az egylet az „Egyetértés“ tekt. szerkesztőségéhez, méltoztassék azt rendeltetése helyére a török sebesültek segélyezésére elküldeni Kérelmünk mellett nem mulaszthatjuk el, hogy szives köszönetünket ne nyilvánítsuk a pártoló közönségnek buzgó részvétéért. Nem lehet nem méltányolni azon szives készséget, melyet Kenéz Béla urhölgy, Schreiber Hermina és Fischer Berta kisasszonyok az egylet érdekében művészi zongora-játékukkal kifejtettek; nem tagadhatjuk meg őszinte elismeésünket Litkey Róza kisasszonytól, ki Illyés Bálintnak. Testvér-szózatát annyi lelkesedéssel s művészies szabatossággal adta elő, hogy a közönség hangos éljenzésben s riadó tapsviharban tört ki; köszönetét fejezi ki a nőegylet Szendi János, Tóth Gyula és Nagy Péter uraluiak, kik hegedű, fuvola és száj harmonium játékukkal bilincselik le a hallgatók figyelmét, s végre a helybeli dalárdának közreműködéséért s Füredi Lajos urnak, ki humoristikus tárgyú felolvasásával több ízben hangos kaczjra derité a közönséget. — A hangverseny után táncz következett, mily jó kedvvel reggeli 8 óráig tartott, (—a) * Brünauer Adolf gyűjtéséhez járultak: Oblatt Károly 20 kr. Schwartz Manó 20 kr. Deutsch Albert 20 kr Remsicsovszky Ferencz 20 kr. Jó József 20 kr Kann Gyula 20 kr. Glück Mihály 20 kr. Schenleitner K. 10 kr. Brünnauer Adolf 30 kr. — Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük e hó végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Előfizetési árak Lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének a az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, haszimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. gjaST* Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre és „Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadóhivatala. November hóra — November—deczemberre — November—január — November—april — 1 frt 80 kr. 3 frt 60 kr. 5 frt — kr. 10 frt — kr. ÚJDONSÁGOK. — Az országgyűlési tudósítást lapunk mellékletén találja az olvasó. A Halottak napja nagy ünnep a fővárosban, s holnap a heti munkát megszakítva a temetőbe fog özönleni a nép, hogy koszorút helyezzen ki ki a sírokra, mikép e végtelenbe font koszorúk jelképezzék ama fonalat, mely az élők lelkét az elhunytak emlékével örökre összeköti. Az egyesek az övéiknek, testületek pedig azok sírját keresik fel, akik mindnyájunké voltak egykor s ápoljuk irántuk kebleinkben mindnyájan a kegyelet érzetét. A temetőben már ma is élénkültek az uzsorok. Gyászruhás nők koszorúkkal karjaikon özönlöttek oda. Holnap este a vagyonosak kivilágiznak a rága etruszk vázák fölött, s a szegény is egy mécset fog pislogatni szerettei hamvánál. Egyformán megható lesz az mindkettő. — Ma, a halottak napját megelőzőleg felállították a kerepesi temetőben Székács József sírkövét, mely alkalommal az összegyűltek előtt Győry Vilmos szép beszédet tartott. Holnap d. u. az egyetemi ifjúság hagyományos szokás szerint gyászzászlóval csoportosan kivonul a temetőbe. Ez alkalommal a vértanuk sírjánál : Szilágyi Lajos műegyetemi hallgató; Batthyányiénál: Nyeviczkey Antal jogh.; Deákénál: Ragályi Lajos olvasóköri elnök; Forinyák Gézánál: Barabás Béla jogh. ; Vörösmartynál: Káplán Antal bölcsészethallgató ; Toldynál: Belay bölcsészethallgató fog beszélni. Szónoklatok tartatnak továbbá még Kisfaludy Károly és Böszörményi László sírjánál. Az orvosnövendékek dr. Balassa sírját is fel fogják keresni. Indulás központi egyetemről d. u. két órakor. — Ghyczy Kálmán a „B. Corr.“ szerint ki fog holnap vinni Deák Ferencz sírjára egy koszorút. — Személyi hirek. Auersperg herczeg és Lasser osztrák miniszterek a mai reggeli vonattal Bécsbe utaztak. — Dr. Bazan udvari tanácsos pedig ugyanonnan Budapestre érkezett. — Kihallgatás. A király jövő csütörtökön az az november 8-án délelőtti 9 órakor a budapesti királyi váriakban kihallgatást fog adni. Előjegyzések a cabineti irodában eszközöltetnek. — Hans Makart, a világhírű festész, ki néhány napot fővárosunkban töltött, tegnap visszautazott Bécsbe. Ittléte alatt majdnem folyton Teschenberg udvari tanácsos társaságában volt. Fővárosunk műkincseit megtekintette, s minden nap eljárt a nemzeti színház előadásaira. Ide utazásának talán volt művészeti czélja is, mert a régi magyar nemzeti viselet rajzait nyomozta, és egy antiquariusnál az „Angol királynő“ szállodában megvett egy régi könyvet , melyben elődeink díszruhái voltak színezett rajzokban megörökítve. — Hymen. A közmunka- és közlekedési minisztérium legfiatalabb osztálytanácsosa Kilényi Hugó e napokban jegyezte el Spitzer Jakab budapesti lakos leányát, Zsenit. — A királyné november 10-kén útra kél. Amit a külföldi lapok hirdettek, beteljesül. Angolországba utazik s Northamptonben a kibérelt vadászkastélyból kirándulásokat fog tenni a rókavadászatokra. Az előkészületeket már serényen folytatják ; a királyné hat nemesként visz magával és szolgaszemélyzetéből is hat lovászt, akiknek most készít a szabó angolszabásu livrcet. A királyné gyakran tesz most kirándulásokat Megyerre is, hol a vadászkastélyban pihen meg. A rókavadászatoknak eddig nem kedvezett az idő, a szárazság miatt elveszte az eb a szimatot. Amiről több lap a „Királyné Megyeren“ czim alatt túlozva irt, a reggeliről, a ruhaszakadásról, illetékes helyen azt beszélik, hogy a királyné reggelizett ugyan a vadászkastélyban, de nem az istállóban, hanem a teremben, nem is bort és kenyeret, hanem egy kis bordeauxiba mártogatott néhány kétszersültet. Felöltönye is mutatott ugyan némi hézagot, de erre a királynét korántsem ifj. gr. Eszterházy Miklós, hanem egy komornája figyelmeztette, s az ez alkalomból feljegyzett párbeszéd is költött. A „Budapesti Napilap“ czimü újság, mely ennyi valótlanságot szárnyra bocsátott, a „M. H.„ szerint a ferdítésekkel rész ízlést is árult el. — Újra erről! A Perczel-Wagner-féle ügyben Wagnert dr. Kováts Gyula ügyvéd fogja képviselni. — Az érdekeltség a jövő hó elején tartandó végtárgyalás iránt oly nagy, hogy a törvényszék elnöke már eddig több levelet és táviratot vett a vidékről, melyek írói a végtárgyalás napjának közlését kérik, hogy akkorra okvetlenül a fővárosba jöhessenek. — Monstre-per. A Csercsel-féle rablóbanda befogott tagjainak ügyében — kik egykor Bihar megye közbiztonsági állapotát oly rémes módon veszélyeztették — mint a „Pester Lloydsnak írják, november 26-án lesz a végtárgyalás a n.válradi törvényszéknél. Nem kevesebb mint 107 egyén van ez alkalomra beidézve. Mint védők Ritoók, dr. Karlovszky, Lázár és Rádl ollvasó ügyvédek fognak szerepelni. — A főkapitányság mindszentek és halottak napján netalán előforduló kellemetlenségek kikerülése végett, következő rendőri szabályok pontos megtartására kéri fel a tisztelt közönséget: A gyalogmenők bemenetele a temetőbe a kápolna előtt első és harmadik kapun, kijövetele pedig a második és harmadik ajtón történik, úgyszintén a hintók, bér- és társaskocsikból a kiszállás az első, a beszállás pedig a második kapun történik. Mindszentek napján a temetőbe semminemű kocsi, kivévén a halottas kocsikat déli 12-től fogva be nem hajthat. A hintók és bérkocsik a marhahajtási úton állomásoznak, a társaskocsik pedig a temetői úton sorban állnak fel és a közönség felvételére mindig csak három kocsi állhat a temető kapuja előtt. Végre a temetőbe a járművek a kerepesi úton, míg lefelé a józsefvárosi templom mellett, a stálló utczán keresztül közlekednek.