Egyetértés, 1877. december (11. évfolyam, 312-341. szám)
1877-12-01 / 312. szám
‘XI. évfolyam. Budapest 312, mini. Előfizetési fij: Vidékre postán vagy helyben kíahol berdiniSgy évre................................... . 20,— Félévre . . . . ............................10,— Negyedén«...................................5.- -Egy hóra..............................................1,80 Egy szám 6 főrajczár. Hirdetési dij s 0 hasábos perlísor agy, «seri hirdetése 12 kr., többször 30 kr. Bélyegdij minden hirdetésért W* lén SO kr. Nyílttéri őt hwábrs ser So krajam.EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. i^jwwaHijgaKegsagiaaBaBMgaarewsssBgssMBai^agwgaraBwaKEMMBMBgaaiBa^BgaHBaaa^ A kaszinó fiatal urai. A mi ifjú mágnásivadékunk beszéltet, magáról. A közönség már napok óta viselt dolgaikat említi, a sajtó velük foglalkozik. Bizonyára könnyű is nekik nemes dicsőséget kivívniok. A milyen czélt a közélet óceánján mi, a társadalomnak szerényebb tagjai csak meztelenül úszva és nehezen küzdve a habokkal tudunk követni, a legtöbb esetben kifáradtan el is merülünk, oda ők királyi jachton biztos iránytűvel teljes kényelemben, sőt mulatva evezhetnek. Míg bennünket a magánélet annyi gondja és az önfentartás szükségei elfoglalnak, s azután sok tanulmányra, sok munkára, a szellemi és erkölcsi erők teljes igénybevételére szorulunk, hogy embertársaink érdekeit elismeréssel szolgálhassuk, — ők a grófok és bárók születésüknél, vagyonuknál, az őket környező társadalmi tekintélynél fogva abban a fönséges helyzetben vannak, hogy akadály nélkül minden erőlködés nélkül tehetnek hazájuknak nagy szolgálatokat, és játszva elégítik ki a legnemesebb ambiciókat. Már születéstől vehetnek részt a törvényhozásban, örökölt jogból nyerik azt az alkalmat a nemzet sorsának intézésében közreműködni, melyre másokat csak az érdemek hosszú sorozata és a tehetségek tartósabb kitüntetése képesítenek ! Vagy mennyivel könnyebb nekik közczélra szánt nagy és fényes adakozás által hálát, elismerést, sőt a késő ivadékokra terjedő nemes emlékezetet biztosítaniok, — és marad azért elég módjuk is, hogy a társadalomnak napos magaslatain oly keresett élvezetekkel fűszerezzék a „nemes öntudatot,“ melyek a plebejus hazafiságnak kísértéseitől is távolesnek. Szóval fiatal mágnásaink nemsokára a gyermeksarok levetkezése után, az élet első próbájául mulattató sportkép lehetnek elismert hazafiak, szereplő államférfiak, minden köztevékenység ünnepelt bajnokai, szerezhetik a nemes dicsőséget élvezhetik a közelismerést. Karl Alfonz egyszer Franczaországra nézve kiszámította, hogy ha a közfigyelemnek egy egész évi összege egyformán osztatnék fel minden ember között, egyegyre épen csak egy másodpercz jutna, és így mindenki, ki ennél több időt vesz igénybe, lehetetlenné teszi azt, hogy ugyanakkor mások bármily érdemes tényei kivívják a közérdekeltséget. — Nos, a mi mágnásaink okvetlenül terjedelmes privilégiummal bírnak a közfigyelem irányában is. — Csak a legkisebbet tegyék őket oly szívesen veszi észre a világ, s a mi hivalgó magyar társadalmunkban annyi az aristokraciának szájtátó bámulója, hogy igen könnyen sikerül megrövidíteniük azt a részt, mely az emberek általános érdekéből és elismeréséből mások jóravalóbb tetteit megilletné. Ezért nincs is tán ok haragudni. A történelem mutat oly példákat, hogy aristokratikus osztályok századokon át erővel és sikerrel kormányozták az államot. Vannak is történetírók, akik országok ügyeinek vezetésére kiváló képesíttséget tételeznek fel a patriciatus szervezetében, mert tagjai egyfelől több időt szentelhetnek közdolgok intézésének, másfelől épen a kisebb aránynál fogva, melyet éltök rendszerében a magánbajok elfoglalnak, több meleg érdeket s közvetlen lelkesedést óvhatnak meg hazájuk érdekei irányában. A mi fiatal mágnásaink tehát hála istennek beszéltetnek magukról. Mondjuk hála istennek ! Ők nem akarjuk mi a mágnások érdemeit kisebbíteni, nem akarjuk hazafias tetteik becsét leszállítani csak azért, mert állásuk és vagyonuk könnyűvé teszi azt rájuk nézve. Mivel is foglalkozik néhány nap óta a közvélemény és a sajtó ? Miről beszélnek az utcákon, kávéházakban és klubbokban? Talán oly nagyszerű hazafias adakozások és jótékony alapitványok történtek, milyenekkel gr. Szécheny István és gróf Károlyi György aggattak hervadhatlan koszorút fiatal halántékaikra ? Vagy az oly nemes buzgalomnak és dicső lelkesedésnek voltunk tanúi, milyen egykor csillagfényként tündöklött gr. Batthyányi Lajos, gr. Teleki László, b. Wesselényi Miklós homlokán? Meglehetősen távolestünk már a negyvenes évektől és eléggé tapasztalhattuk minden téren, hogy az idők változtával változtak az erkölcsök. Az uj alkotmányos aurában úgy látszik fiatal mágnásaink, ilyen tevékenységének nincs fogékony termő talaja. Egy idő óta az annyira kedvelt rókavadászatok iránt is aláhanyatlott az általános figyelem, és keveset emlegették a vörös frakkokat. Miről beszélnek is hát? A lapok elmondották, hogy a kaszinó fiatal urai milyen különös módon akarták Budapestről eltávolítani egyik tagját; művészeti intézetünk valamely nől a közönség a tényen megbotránkozott és a sértett színésznőnek méltó elégtételt adott, a mi mágnás ifjaink pedig a terrorizmus eszközeihez folyamodtak , sorra-rendre párbajkihívásokat intéztek a hírlapirodalom munkásaihoz, és most majd „lovagias elintézésről,“ majd „gyávaságról“ állítanak ki hivatalos nyilatkozatokat. Ez hát a nagy tény, melyről vitatkoznak utczaszerte és hirlapok hasábjain, ez a sensatiós esemény, mely annyira lefoglalja a közérdekeltséget az ő részükre, hogy mellette Osman pasa minden tette, hazánk bajai, a külföld válságai, a legnevezetesebb parlamentáris szónoklat, a legszebb tudományos érdem hangtalanul elvesznek. Itt tegyen számítást Karl Alfonz! Magyarországnak lélekszáma 15 millió, minden lakosára egyformán felosztva közfigyelmet, jutna egyre talán három másodpercz, és a mi mágnásaink viselt dolgaival már több egy heténél foglalkozik a közvélemény. Nemde milyen könnyen sikerül ez nekik, az aristokratikus előjog és szabadság birtokosainak, kiket a kedély költői hevületében és a phantasia merész szárnyalásában oly kevéssé nyűgöznek a köznapi gondok. Igaz, ez nagyon különbözik gr. Széchenyi István, gr. Batthányi Lajos, gr. Teleki László vagy akár gr. Apponyi György és gr. Szécsen tetteitől és a negyvenes évek aristokratájáról igazsággal el lehet mondani, hogy bármely párthoz tartozott is, határozottan több politikai érzékkel és reális közszellemmel bírt a mai ivadéknál. De hát tagadhatja-e valaki, hogy megváltoztak az idők ? Azok a bölcsészek és államférfiak, kik a születés és öröklött vagyon aristokratiáját, mindig szükséges elemnek tartják az állam gépezetében, nem emelik-e ki egyszersmind, hogy épen a korszellemhez és a századnak irányához képest meg kell változni az erkölcsi tulajdonság és befolyás módjának, mely által az aristokratia vezérlő szerepét fentartja a társadalom osztályozásában ? Volt idő, a a régi zászlós urak és feudális lovagok ideje, amikor a fegyverek forgatásával, pajzzsal és dárdával lehetett leginkább szolgálni a közérdeket, fentartani a társadalmi fölényt. Majd a finom ízlés, csiszolt szokások és elegáns modor lettek az eszközök, melyek által az aristokratia természetes előnyöket óvott meg és a czivilisatió közjavait gyarapította. A negyvenes években hazánk aristokratiája élénk politikai érzék és buzgó köztevékenység által vitt vezérszerepet, míg végül ma a legnagyobb főúri nemzedék előtt a természetes szerepkör, mely által létjogosultságát és századok átérzését bizonyíthatja — csinos botrányok teremtése. Szép és helyes! Ki is utánozhatná őket hasonló sikerrel ? Kik tehetnének hasonló csekély erőlködéssel eleget a közönség kiváncsi ösztöneinek mint ők ? Érdekes alakok maradnak minden körülmény között Csak rá kell nézni a tiszta, jól gondozott arczokra, és a közömbös tekintet elárulja a nyugalmat, mely a passióknak naponta küzdelem nélküli kielégítéséből származik. Ha jelentkeznek valahol, finom gentlemen modoruk mögött ott lappang a titkos brutalitás, mely aránylag könnyű vállalatokban a győzelmek megszokását hirdeti. Mi is igényel tőlük nagy türelmet, szívós kitartást, törhetlen lelki erőt ? Azt hisszük, talán egy szegény rókának „kill“-je még az, ami az ő energiájuk legnagyobb mértékét, a lelki izgalom és kétség legerősebb hányódásait idézi fel. — — — — Vannak ugyan, akik azt hiszik, hogy korunkban az aristokratiának valódi hivatása a tudomány és művészet érdekeinek hathatós felkarolásában áll és hivatkozni lehetne egy gr. Wilczekre, ki oly sokat tett az északsarki expeditiónak létesítésére, lehetne nagyobb számmal idéznünk az európai aristokratiából neveket, melyekre a zene- vagy festőművészet nagyobb mérvű pártolása vont fényes zománczot. De hagyján , nem akarjuk ráfogni mágnás ifjainkra, hogy egyátalán nem értették meg a század szellemét. Ám gyakorolják passióikat és töltsék idejüket, ahogy jónak látják! De egyet jegyezzenek meg. És ez, hogy a mi modern századunk a nyilvánosságnak és a szabad sajtónak százada is, hogy napjainkban a journalistikának egyenes kötelessége és létezési szüksége mindazt, mi közérdeket érint, bírálatának körébe vonni. Úgy, mint megemlítettek volna valamely hazafias tettet vagy jótékony adakozást, úgy kell hozzászólaniok ahhoz, ami sokak érzelmeit megbántotta és a közönség jogainak megcsorbítását foglalja magába. Igen méltó eljárás azután mágnásainktól, ha tömegesen párbajokra hívják ki azokat, kiknek a toll egyetlen, de kötelességszerű fegyverük. — Ők, mágnásaink teszik azt, kik nevelésből és a porból folytonos gyakorlatában vannak a kí- és lőfegyverek kezelésének és e téren könnyen túlszárnyalhatják a társadalomnak minden munkás tagját. Ez a „noblesse oblige“ elve. Ez ellenében a journalistikának egyértelműen a legerélyesebb eljáráshoz kell folyamodnia, hogy jogának gyakorlatát minden idegen beavatkozástól megóvja. Akik annyit küzdünk, hogy nagy társadalmi érdekek, törvényes hatalmak ellenében gyakorolhassuk a szabad bírálat jogát, ott legyünk kénytelen lemondani, ahol a pisztoly képezi az egyetlen szembeszálló érvet ?“ Nem volna ez a legképtelenebb anomália? Nem vezetne-e ez oda, hogy azt lehetne legkevésbbé megtámadni, minek megtámadása leginkább szükséges ; nem előidézne-e a hivalgás és pöffeszkedés előjogot a társadalomban büntetlen maradna minden oly visszaélés, melyhez még erőszak is járult ? Mi azt tartjuk, hogy az egyetlen helyes eljárás, ameddig személyek ellen intézett rágalom és becsületsértés nem kerülnek szóba, csak hasonló kihívásoknak következetes és végleges visszautasítása lehet. Szolgáltassunk mindenkinek igazságot, állítsuk mindenfelé helyre a józan és jogos fogalmakat. A közönség méltán követelheti, hogy meg legyen védve a revolver journalisták vakmerőségei ellen, de a journalistika is várhatja, hogy védelmet találjon revolver mágnások terroristikus kísérletei ellen. Mezei Ernő. Lapunk egy a franczia viszonyokba avatott befolyásos férfin sz.-etiennei levele folytán nemrég igen fontos leleplezéseket tett. Jelezte, hogy Angolország, miután belátta, hogy a bécsi politika az orosz vontató kötélre van akasztva, lépéseket tesz Francziaországban a kormányforma felett egyezséget hozni létre, s ez által Francziaországot felszabadítva, őt egy szövetségre megnyerni. Jeleztük egyúttal, hogy Páris és London között egy idő óta futárok járnak, amelyek ez egyezségre vonatkozólag fontos okiratokat cserélnek ki. Ehhez járul legújabban a hír, hogy Mac-Mahon igyekszik a politikai viszályt megszüntetni a mi által nagy mérvben igazolva van a sz.ellemi levelünk hire. Az Angolország által megkezdett ez irányú lépéseknek reszét vették már Oroszországban is. S igen érdekes, hogy nyilatkozik e részben a „Novoje Vremia,“ mely értesíti a közönséget, hogy a londoni kabinet Francziaországhoz közeledni iparkodik, s lord Beaconsfield szeretne a szárazföldön Oroszország ellen háborút előidézni. A toryk, az orosz lap okoskodása szerint arra számítanak, hogy Németország Francziaországgal háborút viselve, nem lesz képes Oroszországot diplomácziai támogatásban részesíteni, más szóval nem fog többé Ausztriára nyomást gyakorolni; íria, Németország karjaiból megszabadult AuszAngolország nyakába borul, Olaszország pedig három tűz közzé szoríttatván, semleges marad. Czikkiró azt hiszi, hogy ezen diplomatics combinatiók gyökere Pesten keresendő. Ha az osztrák-magyar politikának csak egy világos vonása lenne, ha az határozottan a szlávok pártjára állana, akkor Beaconsfield lord már régen kénytelen lett volna csendesen maradni s a törökök vereségét saját vereségének venni. De Ausztria ingadozik s ez saját érdekében sajnálandó. „A haderő általános mozgósítása, amelyet Oroszország jó szövetségesének s szomszédnőjének kétszínű politikája következtében kénytelen volt foganatosítani, reánk új áldozatokat ró, neki pedig legkisebb hasznot sem hoz. Az osztrák katonai tüntetés, mely hadseregének fokozatos mozgósításában áll, kétélű pallosba melyen keresztül mindenekelőtt az osztrák államférfiaknak, talajnélküli kabinetpolitikájukkal kell ugrani.“ A czikk további folyamában azt igyekszik kimutatni, hogy Angolország egymaga, sem Törökország sérthetlenségéért, sem Konstantinápolyért Oroszország ellen sikeres háborút nem viselhet, mert 200 ezer embert alig állíthat síkra, melyet három ponton Kis-Ázsiában, Krimben vagy másutt a Fekete tenger partok mentében és a balkáni félszigeten kellene partra szállítani, Ausztria Magyarországnak pedig a háborúbani részvételéért kárpótlásul legfeljebb a szabad kereskedelem alapján egy kereskedelmi szerződést nyújthat, a mely a kislajtháni gyárak felét tönkre tenné 70 ezer emberből álló három hadtest, melyet Angolország vihetne a háborúba tengeri visszavonulási vonal mellett a mostani időben igen jelentéktelen haderő. A büntető törvényjavaslat 126. §-ának tárgyalását, mely tegnap volt a képviselőházban, ma az „Ellenőr“ a szélsőbal álláspontjának megismertetéséül látszik feltüntetni. Téved az „Ellenőr.“ A szélsőbal nem tartja helyesnek azt, hogy a közösügyi „kapcsolat“ a magyar állam alkotmányával, a magyar állam területével együttesen helyeztessék egy a felségsértésről szóló törvénynek oltalma alá. A közösügyi kapcsolat, a mennyiben fennálló törvény, meg van oltalmazva Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva, Szombat, 1877. deczember 1. Berkesy.hír íred*: Budapest, IV. himzö-utom l u, JwvS a lap szellemi részét illető minden Ebdeieóny küldendő. ■— A. ktldamények owk bérmentesen fogadtatnak el. széníratok raak rendkivil eeértsn i ajdetnék vissza. Ki art b hí total : Budapest, IV. hmsö-utcsa 1, s$, bévé wt alS eseténl pénzek küldendőt. erőszakos megváltoztatás ellen, ép úgy, mint bármely más fennálló törvény; de ezen kapcsolatnak az állam alkotmányával és területi épségével való egy cattegoriába, egy rangba helyezése, ez oly concessió a kormány által előterjesztett büntető törvénykönyv közjogi álláspontjának, melyet nem vall magáénak a függetlenségi párt. és A vámsarcz nagysága. —dr— Folytatjuk számításunkat azon károsodásra nézve, melyet Magyarország a szőt1- és kötöttáruk vámjánál szenved. Tegnapi czikkünkben láttuk, hogy csupán a lenáruknál e károsodás a lehető legalacsonyabb megosztási kulcs szerint 711.000 frtot tesz öt évi átlag alapján. (1875-ben a veszteség — mint e lap hasábjain már alkalmunk volt kimutatni 1.795,000-re emelkedett.) A második csoport, mely ide tartozik, a pamut áruk csoportja. — Ami a pamut árukat illeti, csak behozatala volt 1870-től 74-ig, 9000—20,000—14,000— 6000 és 18,000 métermázsa. E csoportba nem kevesebb, mint 12 különféle vámtétellel megvámolt czikkek esnek, a legolcsóbb tétel 32 frt, a legmagasabb 150 frt.• A behozatal még a legközönségesebb czikkeknél is legnagyobbrészt teljesen elkészítve, azaz színnyomatosan történik, minek vámja 60, 70 és 90 frt. Mindazonáltal csak 50 frt átlagos vámot veszünk fel, — s az arany agrót csak 10 százalékkal számítjuk, úgy, hogy az átlagos vámtétel összesen 55 frtot tenne. — Ezen számítás szerint a pamutáruk vámösszege 737,000 frtra rúg. A len és pamutárukra vonatkozólag megjegyezzük, hogy amint a lenáruk mennyisége némileg magasnak tűnik fel, azon képen a pamutáruké csekélynek látszik. Ez onnan eredhet, hogy a vászon és lenáruk czime alatt sok pamutáru is fordulhat elő, mivel a kereskedés vászon elnevezés alatt pamutvásznat is ért. Ha e feltevés áll, akkor a lenáruknál mutatkozó veszteség alább száll ugyan, de ugyanannyival emelkedik a pamutáruknál jelentkező veszteség, sőt ez talán még nagyobb mérvet ölt, mert a pamutáruk vámja átlag magasabb. 3. A gyapjúáruk behozatala a jelzett öt évben következő volt : 1870- 30,000 méterin. 15.014,000 frt 1871- 47,000 „ 23.013,000 frt Öt évi átlag szerint tehát a behozatal évenkint 49.400 métermázsára rúg 24 millió frt értékkel. Ha ezen mennyiséget azon arányban osztjuk meg, aminőben a közös vámterületi behozatalnál eloszlik (ami itt valószínűleg a helyesebb megosztási alap) akkor lenne a behozatal, legközönségesebb árukból 3400 mm. közönséges „ 26.000 „ finom „ 20.000 „ A legközönségesebb áruk vámtétele, 9 frt arany agióval együtt mintegy 10 frt eszerint a vámösszeg tesz 34 000 frtot. A közönséges áruk, 30, 40, 60 és 80 frttal vannak megvámolva; az átlagos vámtételt bátran tehetjük 50 forintra, mivel szakértő kereskedők állítása szerint a behozott áruk legnagyobb része a 80 frtos vám alá esik, mivel a mai nap divatos gyapjúszövetek úgyszólván mindezen kategóriába tartoznak. Ezen vámtétel és 10 százalék arany agió mellett a vámveszteség 1.430.000 frtot tenne. A finom gyapjúáruk, ahová a bársony és bársonynemű szövetek, színnyomatos nemez szövetek, és nemez áruk, szalag, paszománt, gombkötő és kötött áruk, ritkás gyapjúszövetek, csipkék, csipkekendők, hímzett gyapjúszövetek, fém vagy fonott üvegszálakkal vegyes áruk, végre sálak és sálszerü szövetek tartoznak, 80, 100 és 150 frttal vannak megvámolva, úgy hogy ha az egész csoportra 90 frtot és arany agtóval együtt 100 frtot veszünk, ez a valóságnak inkább alacsonyabb mint magasabb. A 20.000 métermázsa behozatal után tehát a vámösszeg körülbelül 2 millió frtra rúg. Az összes gyapjuáruk vámösszege tehát tenne 3.464.000 frtot. 4. A legnevezetesebb tételt a selyemáruk, öltönyök és divatáruk csoportja képezi. Ily nemű czikkekből behozatott : 1870-ben 67,000 mm. 47,821.000 frt 1871 „ 104.000 „ 65,915.000 „ 1872 „ 114,000 „ 70,957.000 „ 1873 „ 106,000 „ 75,200.000 „ 1874 „ 119,000 „ 74,684,000 „ Az átlagos évi behozatal tehát tesz 102.000 métermázsát mintegy 67 millió frt értékkel. Az idetartozó áruk, a mesterséges virág részektől eltekintve, melyekből csak kevés hozathatik be egyetlen egy tételnél, i í. a némez férfi kalapoknál alacsonyabb 100 frtnál (t. i. 90 frt) a többi tételnél mindenütt 100 frton felül van, és pedig finom selyemáruk (egész selyem) 300 frt, közönséges selyemáruk (más anyagokkal keverve) 200 frt, sálok stb. 150 frt, mesterséges virágok 170 frt, férfikalapok selyemből és mindenféle más szövetből 130 frt ruházatok főalkatrészük szerint 20 százalékkal megtoldva. Az átlagos vámtételt tehát bátran tehetjük*27 frtra, és 100 C-os arany agióval 140 frtra. E tétel mellett a vám összege 14.280,000 frtot tesz. Az eddig elősorolt négy árucsoport vámösszege tehát tesz, és pedig: lennáruk 711,000 frt. pamutáruk 737,000 frt. gyapjúáruk 3.464,000 frt. selyemáruk, stb. 14.280,000 frt. összesen 19.192,000 frt De van még egy csoport, mely szintén számításba veendő ; ez a déli vasút vonalain behozott különböző szőtt és kötött áruk összege, mely együttesen van kimutatva. Ezen áruk behozatala volt: 1870- ben 1871- ben 1872- ben 1873- ban 1874- ben 32.000 mm. 36.000 mm. 35.000 mm. 34.000 mm. 37.000 ram. 16.176 000 frt. 18.292.000 frt. 17.839.000 frt. 17.425.000 frt. 18.850.000 frt. Egy évben átlag tehát behozatott ez után 35.000 méterm. 17.716.000 frt értékkel. — Ezen csoport vámösszegét úgy lehet leghelyesebben kiszámítani, ha az összes többi négy csoportot arányba helyezzük és arány számítás utján hozzuk ki a megfelelő összeget. E számítás szerint tenne itt a vámösszeg 2.963,000 frtot. Ez összeget a fentebb kiszámított vámösszeghez adva az összes szőtt és kötött áruk, ruházatok és pipere-áruk után eső vámösszeg 22.155,000 frtot eredményez. Ha aranyagiót nem loVkkal, hanem mint talán helyesebb 20-kal számítjuk, akkor a vámösszeg mintegy két millióval többet, azaz körülbelül 24 milliót teend. Ez csak egyetlen egy vámosztálynál mutatkozó veszteségünk. Igaz, hogy a legfontosabb osztály ez, de ezenkívül még van tizennyolcz más osztály, melyek némelyike szintén nevezetes behozatali czikkeket foglal magában. Mielőtt a többi osztályokról szólnánk, még egy egészen más alapon akarunk számítást tenni, hogy ily módon kiderüljön, vajjon a jelen számítás nem túlságos-e 1872- 49,000 „ 23.940,000 frt 1873- 76,000 „ 36.754,000 frt 1874- 44,000 „ 21.398,000 frt Róma, november 27. (Ki vün tudósítónktól.) A helyzet, melyet a vasutak bérbeadása, kedvezőtlen feltételei miatt, kritikussá ten, nem tisztul, sőt inkább bonyolódik. A bonyolódást részint Zanardelli és hívei kilépése, részint a bankkérdés szükségszerű felmerülése okozza. A vasutak kezelésének és jövedelmének bérbeadása huzamosabb időre 250 millióért, inkább zálogba tétel tisztességes név alatt. S milyen 250 millió líra! Száz millió aranyban és 150 millió államjövedék papírban, tehát komolyan csak 100 millió, a többi Harpagon kitömött kígyóinál alig ér többet az államnak. A jegybankok törvénybiztosította kényszerforgalma lejár újévre. Depretis meg akarja ezt hosszabbítani, ahelyett, hogy egy központi bankot alkotna és a kényszerforgalom megszüntetésének lehetőségét kéznél tartaná ezáltal. Maiorama miniszter a jegyek forgalmát apasztani kívánja, hogy ezáltal a kényszerforgalom megszűntét előkészítse. Mancini és Melegari támogatják a minisztertanácsban. E kérdésben a válság beállhat, de még sincs jelen, az igaz, azonban erős fegyver Depretis ellen, kinek még önzetlensége is kétségbe vonatik némelyek által. Ily 100 milliós kérdéseknél a provisió nem lehetne csekély. Nicotera belügyér sicilliai dolgai sok éles bírálatot, és még több elégületlenséget okoznak. Ezen három fő elterjedésben tartja a kormány nagy pártját, melyben apró csoportok képződése alakjában vette kezdetét a dekompozíció. E csoportok egymás közt, és kivált a Cairoli-Zanardelli csoporttal keresik az érintkezési pontot. Garibaldi utóbbi levelében Zanardelli kilépését helyesli „azon kormányból, melyet már különben is rég elitélt az ország.“ Garibaldi Caprerában van. A mentenai elesettek emlékét tegnapelőtt vasárnap roppant nép előtt, nagy ünnepélyesség kíséretében leplezték le, melyben az ország tekintélyei is részt vettek. Minket az nem érdekel, mit a pápák és világi hatalmak ellen beszéltek, hanem az igen, hogy a nekünk oly drága Triestről nem mondanak le és visszakövetelik oly nyílt kijelentések között, melyek alattomban Szavojáról és Nizzáról is szólnak. A belügyér megtiltotta az ezen ovációról szóló táviratok továbbítását, de a levelek azért megmondják mi történt. Különben itt fel kell említeni a drága és prolegált Triesztről, hogy Olaszország minden nemzeti ünnepélyén képviselője van jelen, ki az idegen járom alatt sinylő siralmait zengi el, hogy válaszul a felszabadítás közeli óráját kapja ígéretben. Fiume pedig nem háládatlan! A pápa öt nap óta nem fogadhat. Egészségi állapotát titkolják. Annyi áll, hogy sokáig elélhet: 2 napig, vagy 2 hónapig. Ami bizonyos az, hogy már alni megerőltetésébe kerül, fejét is nehezen bírják nyakizmai. Ha beszél fel-felakad, ismételi a szót. Röviden a 86 esztendő, a lába két gengedő sebe, mind siettetik a végelgyengülés lassanként eltompuló szívverésének észrevétlen kimaradását. Giacosatól „Bajtársak“ czimén középszerű dráma adatott elő a valle-színházban, egy hétig tartotta magát, hogy helyet adjon Cossa Cleopátrájának. Cossa Néróját ismerik Budapesten, Rossi Ernő játékdarabjai közzé tartozik. Cossa darabja,