Egyetértés, 1877. december (11. évfolyam, 312-341. szám)

1877-12-01 / 312. szám

‘XI. évfolyam. Budapest 312, mini. Előfizetési fi­j: Vidékre postán vagy helyben kíahol berdin­­iSgy évre................................... . 20,— Félévre . . . . ............................10,— Negyedén«...................................5.- -Egy hóra..............................................1,80 Egy szám 6 főrajczár. Hirdetési dij s 0 hasábos perlísor agy, «seri hirdetése 12 kr., többször 30 kr. B­é­l­y­e­g­d­i­j minden hirdetésért W* lén SO kr. Nyílttéri őt hwábrs ser So krajam.EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. i^jwwaHijgaKegsagiaaBaBMgaarewsssBgssMBai^agwgaraBwaKEMMBMBgaaiBa^BgaHBaaa^ A kaszinó fiatal urai. A mi ifjú mágnásivadékunk beszéltet, magáról. A közönség már napok óta vi­selt dolgaikat említi, a sajtó velük foglal­kozik. Bizonyára könnyű is nekik nemes dicsőséget kivívniok. A milyen czélt a közélet óceánján mi, a társadalomnak sze­rényebb tagjai csak meztelenül úszva és nehezen küzdve a habokkal tudunk kö­vetni, a legtöbb esetben kifáradtan el is merülünk, oda ők királyi jachton biztos iránytűvel teljes kényelemben, sőt mulatva evezhetnek. Míg bennünket a magánélet annyi gondja és az önfentartás szükségei elfoglalnak, s azután sok tanulmányra, sok munkára, a szellemi és erkölcsi erők tel­jes igénybevételére szorulunk, hogy em­bertársaink érdekeit elismeréssel szolgál­hassuk, — ők a grófok és bárók születé­süknél, vagyonuknál, az őket környező tár­sadalmi tekintélynél fogva abban a fönsé­­ges helyzetben vannak, hogy akadály nél­kül minden erőlködés nélkül tehetnek ha­zájuknak nagy szolgálatokat, és játszva elégítik ki a legnemesebb ambiciókat. Már születéstől vehetnek részt a tör­vényhozásban, örökölt jogból nyerik azt az alkalmat a nemzet sorsának intézésében közreműködni, melyre másokat csak az ér­demek hosszú sorozata és a tehetségek tar­­tósabb kitüntetése képesítenek ! Vagy men­­nyivel könnyebb nekik közczélra szánt nagy és fényes adakozás által hálát, elis­merést, sőt a késő ivadékokra terjedő ne­mes emlékezetet biztosítaniok, — és marad azért elég módjuk is, hogy a társadalom­nak napos magaslatain oly keresett élve­zetekkel fűszerezzék a „nemes öntudatot,“ melyek a plebejus hazafiságnak kísértései­től is távolesnek. Szóval fiatal mágnásaink nem­sokára a gyermeksarok levetkezése után, az élet első próbájául mulattató sport­­kép lehetnek elismert hazafiak, szereplő ál­lamférfiak, minden köztevékenység ünnepelt bajnokai, szerezhetik a nemes dicsőséget élvezhetik a közelismerést. Karl Alfonz egyszer Franczaországra nézve kiszámította, hogy ha a közfigye­lemnek egy egész évi összege egyformán osztatnék fel minden ember között, egy­­egyre épen csak egy másodpercz jutna, és így mindenki, ki ennél több időt vesz igénybe, lehetetlenné teszi azt, hogy ugyanakkor mások bármily érdemes té­nyei kivívják a közérdekeltséget. — Nos, a mi mágnásaink okvetlenül terjedelmes privilégiummal bírnak a közfigyelem irá­nyában is. — Csak a legkisebbet tegyék őket oly szívesen veszi észre a világ, s a mi hivalgó magyar társadalmunkban an­­­nyi az aristokraciának szájtátó bámul­ója, hogy igen könnyen sikerül megrövidíteniük azt a részt, mely az emberek általános ér­dekéből és elismeréséből mások jóravalóbb tetteit megilletné. Ezért nincs is tán ok haragudni. A történelem mutat oly példákat, hogy aris­­tokratikus osztályok századokon át erővel és sikerrel kormányozták az államot. Van­nak is történetírók, a­kik országok ügyei­nek vezetésére kiváló képesíttséget téte­leznek fel a patriciatus szervezetében, mert tagjai egyfelől több időt szentelhetnek köz­­dolgok intézésének, másfelől épen a kisebb aránynál fogva, melyet éltök rendszerében a magánbajok elfoglalnak, több meleg ér­deket s közvetlen lelkesedést óvhatnak meg hazájuk érdekei irányában. A mi fiatal mágnásaink tehát hála istennek beszéltetnek magukról. Mondjuk hála is­tennek ! Ők nem akarjuk mi a mágnások érdemeit kisebbíteni, nem akar­juk hazafias tetteik becsét leszállítani csak azért, mert állásuk és vagyonuk könnyűvé teszi azt rájuk nézve. Mivel is foglalkozik néhány nap óta a közvélemény és a sajtó ? Miről beszélnek az utc­ákon, kávéházakban és klubbokban? Talán oly nagyszerű ha­zafias adakozások és jótékony alapitványok történtek, milyenekkel gr. Szécheny István és gróf Károlyi György aggattak hervad­­hatlan koszorút fiatal halántékaikra ? Vagy az oly nemes buzgalomnak és dicső lelke­sedésnek voltunk tanúi, milyen egykor csillagfényként tündöklött gr. Batthyányi Lajos, gr. Teleki László, b. Wesselényi Miklós homlokán? Meglehetősen távoles­tünk már a negyvenes évektől és eléggé tapasztalhattuk minden téren, hogy az idők változtával változtak az erkölcsök. Az uj alkotmányos aurában úgy látszik fiatal mág­násaink, ilyen tevékenységének nincs fo­gékony termő talaja. Egy idő óta az an­­­nyira kedvelt rókavadászatok iránt is alá­­hanyatlott az általános figyelem, és keve­set emlegették a vörös frakkokat. Miről beszélnek is hát? A lapok elmondották, hogy a kaszinó fiatal urai milyen különös módon akarták Budapestről eltávolítani egyik tagját; művészeti intézetünk valamely nől a közönség a tényen megbot­ránkozott és a sértett színésznőnek méltó elégtételt adott, a mi mágnás ifjaink pedig a terrorizmus eszközeihez folya­modtak , sorra-rendre párbajkihívásokat intéztek a hírlapirodalom munkásaihoz, és most majd „lovagias elintézésről,“ majd „gyávaságról“ állítanak ki hivatalos nyi­latkozatokat. Ez hát a nagy tény, melyről vitat­koznak utczaszerte és hirlapok hasábjain, ez a sensatiós esemény, mely annyira le­foglalja a közérdekeltséget az ő részükre, hogy mellette Osman pasa minden tette, hazánk bajai, a külföld válságai, a legneve­zetesebb parlamentáris szónoklat, a leg­szebb tudományos érdem hangtalanul el­vesznek. Itt tegyen számítást Karl Alfonz! Magyarországnak lélekszáma 15 millió, minden lakosára egyformán felosztva közfigyelmet, jutna egyre talán három má­­­sodpercz, és a mi mágnásaink viselt dol­gaival már több egy heténél foglalkozik a közvélemény. Nemde milyen könnyen si­kerül ez nekik, az aristokratikus előjog és szabadság birtokosainak, kiket a kedély költői hevületében és a phantasia merész szárnyalásában oly kevéssé nyűgöznek a köznapi gondok. Igaz, ez nagyon különbözik gr. Széche­nyi István, gr. Batthányi Lajos, gr. Teleki László vagy akár gr. Apponyi György és gr. Szécsen tetteitől és a negyvenes évek aristokratájáról igazsággal el lehet mon­dani, hogy bármely párthoz tartozott is, határozottan több politikai érzékkel és reá­lis k­özszellem­mel bírt a mai ivadéknál. De hát tagadhatja-e valaki, hogy megváltoz­tak az idők ? Azok a bölcsészek és állam­férfiak, kik a születés és öröklött va­gyon aristokratiáját, mindig szükséges elemnek tartják az állam gépezetében, nem emelik-e ki egyszersmind, hogy épen a korszellemhez és­­ a századnak irányához képest meg kell változni az erkölcsi tulaj­donság és befolyás módjának, mely által az aristokratia vezérlő szerepét fentartja a társadalom osztályozásában ? Volt idő, a a régi zászlós urak és feudális lovagok ideje, a­mikor a fegyverek forgatásával, pajz­zsal és dárdával lehetett leginkább szolgálni a közérdeket, fentartani a társa­dalmi fölényt. Majd a finom ízlés, csiszolt szokások és elegáns modor lettek az esz­közök, melyek által az aristokratia termé­szetes előnyöket óvott meg és a czivilisa­­tió közjavait gyarapította. A negyvenes években hazánk aristokratiája élénk politi­kai érzék és buzgó köztevékenység által vitt vezérszerepet, míg végül ma a legna­gyobb főúri nemzedék előtt a természetes szerepkör, mely által létjogosultságát és századok átérzését bizonyíthatja — csi­nos botrányok teremtése. Szép és helyes! Ki is utánozhatná őket hasonló sikerrel ? Kik tehetnének ha­sonló csekély erőlködéssel eleget a közön­ség kiváncsi ösztöneinek mint ők ? Érde­kes alakok maradnak minden körülmény között Csak rá kell nézni a tiszta, jól gon­dozott arczokra, és a közömbös tekintet elárulja a nyugalmat, mely a passióknak naponta küzdelem nélküli kielégítéséből származik. Ha jelentkeznek valahol, finom gentlemen modoruk mögött ott lappang a titkos brutalitás, mely aránylag kön­­­nyű vállalatokban a győzelmek megszo­kását hirdeti. Mi is igényel tőlük nagy türelmet, szívós kitartást, törhetlen lelki erőt ? Azt hisszük, talán egy szegény ró­kának „kill“-je még az, a­mi az ő ener­giájuk legnagyobb mértékét, a lelki izga­lom és kétség legerősebb hányódásait idézi fel. — — — — Vannak ugyan, a­kik azt hiszik, hogy korunkban az aristokra­­tiának valódi hivatása a tudomány és mű­vészet érdekeinek hathatós felkarolásában áll és hivatkozni lehetne egy gr. Wilczekre, ki oly sokat tett az északsarki expeditió­­nak létesítésére, lehetne nagyobb számmal idéznünk az európai aristokratiából neve­ket, melyekre a zene- vagy festő­művé­szet nagyobb mérvű pártolása vont fényes zománczot. De hagyján , nem akarjuk rá­fogni mágnás ifjainkra, hogy egyátalán nem értették meg a század szellemét. Ám gyakorolják passióikat és töltsék idejüket, a­hogy jónak látják! De egyet jegyezzenek meg. És ez, hogy a mi mo­dern századunk a nyilvánosságnak és a szabad sajtónak százada is, hogy nap­jainkban a journalistikának egyenes köte­lessége és létezési szüksége mindazt, mi közérdeket érint, bírálatának körébe vonni. Úgy, mint megemlítettek volna valamely hazafias tettet vagy jótékony adakozást, úgy kell hozzászólaniok ahhoz, a­mi sokak érzelmeit megbántotta és a közönség jo­gainak megcsorbítását foglalja magába. Igen méltó eljárás azután mágnásainktól, ha tömegesen párbajokra hívják ki azokat, kiknek a toll egyetlen, de kötelességszerű fegyverük. — Ők, mágnásaink teszik azt, kik nevelésből és a porból folytonos gya­korlatában vannak a kí- és lőfegyverek kezelésének és e téren könnyen túlszár­nyalhatják a társadalomnak minden mun­kás tagját. Ez a „noblesse oblige“ elve. Ez ellenében a journalistikának egy­értelműen a legerélyesebb eljáráshoz kell folyamodnia, h­ogy jogának gyakorlatát minden idegen beavatkozástól megóvja. A­kik annyit küzdünk, hogy nagy társadalmi érdekek, törvényes hatalmak ellenében gya­korolhassuk a szabad bírálat jogát, ott le­gyünk kénytelen lemondani, a­hol a pisz­toly képezi az egyetlen szembeszálló érvet ?“ Nem volna ez a legképtelenebb ano­mália? Nem vezetne-e ez oda, hogy azt le­hetne legkevésbbé megtámadni, minek meg­támadása leginkább szükséges ; nem elő­idézne-e a hivalgás és pöffeszkedés előjo­got a társadalomban büntetlen maradna minden oly visszaélés, melyhez még erő­szak is járult ? Mi azt tartjuk, hogy az egyetlen he­lyes eljárás, a­meddig személyek ellen intézett rágalom és becsületsértés nem kerülnek szóba, csak hasonló kihívásoknak következetes és végleges vis­szautasítása lehet. Szolgáltassunk mindenkinek igazságot, állítsuk mindenfelé helyre a józan és jo­gos fogalmakat. A közönség méltán köve­telheti, hogy meg legyen védve a revol­ver journalisták vakmerőségei el­len, de a journalistika is várhatja, hogy védelmet találjon revolver m­ág­n­á­­s­o­k terroristikus kísérletei ellen. Mezei Ern­­ő. Lapunk egy a franczia viszonyokba avatott befolyásos férfin sz.-etiennei levele folytán nem­rég igen fontos leleplezéseket tett. Jelezte, hogy Angolország, miután belátta, hogy a bécsi politika az orosz vontató kötélre van akasztva, lépéseket tesz Francziaországban a kormányforma felett egyez­séget hozni létre, s ez által Francziaországot fel­szabadítva, őt egy szövetségre megnyerni. Jeleztük egyúttal, hogy Páris és London között egy idő óta futárok járnak, a­melyek ez egyezségre vonat­kozólag fontos okiratokat cserélnek ki. Ehhez já­rul legújabban a hír, hogy Mac-Mahon igyekszik a politikai viszályt megszüntetni a mi által nagy mérvben igazolva van a sz.­ellem­i levelünk hire. Az Angolország által megkezdett ez irányú lépéseknek reszét vették már Oroszországban is. S igen érdekes, hogy nyilatkozik e részben a „Novoje Vremia,“ mely értesíti a közönséget, hogy a londoni kabinet Francziaországhoz köze­ledni iparkodik, s lord Beaconsfield szeretne a szárazföldön Oroszország ellen háborút előidézni. A t­ory­k, az orosz lap okoskodása szerint arra számítanak, hogy Németország Francziaországgal háborút viselve, nem lesz képes Oroszországot di­­plomácziai támogatásban részesíteni, más szóval nem fog többé Ausztriára nyomást gyakorol­ni; íria, Németország karjaiból megszabadult Ausz­Angolország nyakába borul, Olaszország pedig három tűz közzé szoríttatván, semleges ma­rad. Czikkiró azt hiszi, hogy ezen diplomatics combinatiók gyökere Pesten keresendő. Ha az osztrák-magyar politikának csak egy világos vonása lenne, ha az határozottan a szlávok pártjára állana, akkor Beaconsfield lor­d már ré­gen kénytelen lett volna csendesen maradni s a törökök vereségét saját vereségének venni. De Ausztria ingadozik s­­ ez saját érdekében sajná­landó. „A haderő általános mozgósítása, a­melyet Oroszország jó szövetségesének s szomszédnőjének kétszínű politikája következtében kénytelen volt fo­ganatosítani, reánk új áldozatokat ró, neki pedig legkisebb hasznot sem hoz. Az osztrák katonai tüntetés, mely hadseregének fokozatos mozgósítá­sában áll, kétélű pallosba melyen keresztül min­denekelőtt az osztrák államférfiaknak, talajnélküli kabinetpolitikájukkal kell ugrani.“ A czikk további folyamában azt igyek­szik kimutatni, hogy Angolország egymaga, sem Törökország sérthetlenségéért, sem Konstan­­tinápolyért Oroszország ellen sikeres háborút nem viselhet, mert 200 ezer embert alig állíthat síkra, melyet három ponton Kis-Ázsiában, Krimben vagy másutt a Fekete tenger partok mentében és a bal­káni félszigeten kellene partra szállítani, Ausztria­ Magyarországnak pedig a háborúbani részvé­teléért kárpótlásul legfeljebb a szabad keres­kedelem alapján egy kereskedelmi szerződést nyújthat, a mely a kislajtháni gyárak fe­lét tönkre tenné 70 ezer emberből álló három hadtest, melyet Angolország vihetne a háborúba tengeri visszavonulási vonal mellett a mostani idő­ben igen jelentéktelen haderő. A büntető törvényjavaslat 126. §-ának tár­gyalását, mely tegnap volt a képviselőházban, ma az „Ellenőr“ a szélső­bal álláspontjának megis­mertetéséül látszik feltüntetni. Téved az „El­lenőr.“ A szélsőbal nem tartja helyesnek azt, hogy a közösügyi „kapcsolat“ a magyar állam al­kotmányával, a magyar állam területével együtte­sen helyeztessék egy a felségsértésről szóló tör­vénynek oltalma alá. A közösügyi kapcsolat, a mennyiben fennálló törvény, meg van oltalmazva Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva, Szombat, 1877. deczember 1. B­erkesy.h­ír íred*: Budapest, IV. himzö-utom l u, JwvS a lap szell­em­i részét illető minden Ebdeieóny küldendő. ■— A. kt­ldamények owk bérmentesen fogadtatnak el. széníratok raak rendkivi­l eeértsn i aj­detnék vissza. Ki art b hí total : Budapest, IV. hmsö-utcsa 1, s$, bévé wt alS eseténl pénzek küldendőt. erőszakos megváltoztatás ellen, ép úgy, mint bár­mely más fennálló törvény; de ezen kapcsolatnak az állam alkotmányával és területi épségével való egy cattegoriába, egy rangba helyezése, ez oly concessió a kormány által előterjesztett büntető törvénykönyv közjogi álláspontjának, melyet nem vall magáénak a függetlenségi párt. és A vámsarcz nagysága. —dr— Folytatjuk számításunkat azon károsodásra nézve, melyet Magyarország a s­z­ő­t1- és kötöttáruk vámjánál szenved. Tegnapi czikkünkben láttuk, hogy csupán a lenáruknál e károsodás a lehető legalacsonyabb megosztási kulcs szerint 711.000 frtot tesz öt évi átlag alapján. (1875-ben a veszteség — mint e lap ha­sábjain már alkalmunk volt kimutatni 1.795,000-re emelkedett.) A második csoport, mely ide tartozik, a pamut áruk csoportja. — A­mi a pamut árukat illeti, csak behozatala volt 1870-től 74-ig, 9000—20,000—14,000— 6000­ és 18,000 métermázsa. E csoportba nem kevesebb, mint 12 különféle vámtétellel megvámolt czikkek esnek, a legolcsóbb tétel 32 frt, a legma­gasabb 150 frt.­­• A behozatal még a legközönségesebb czikkeknél is legnagyobb­részt teljesen elkészítve, azaz színnyoma­­tosan történik, minek vámja 60, 70 és 90 frt. Mindazonáltal csak 50 frt átlagos vá­mot veszünk fel, — s az arany agrót csak 10 százalékkal számítjuk, úgy, hogy az átlagos vámtétel összesen 55 frtot tenne. — Ezen számítás szerint a pamutáruk vámösszege 737,000 frtra rúg. A len és pamutárukra vonatkozólag megjegyezzük, hogy a­mint a lenáruk men­­­nyisége némileg magasnak tűnik fel, azon képen a pamutáruké csekélynek látszik. Ez onnan eredhet, hogy a vászon és len­­áruk czime alatt sok pamutáru is fordul­hat elő, mivel a kereskedés vászon elne­vezés alatt pamutvásznat is ért. Ha e fel­tevés áll, akkor a lenáruknál mutatkozó veszteség alább száll ugyan, de ugyan­annyival emelkedik a pamutáruknál jelent­kező veszteség, sőt ez talán még nagyobb mérvet ölt, mert a pamutáruk vámja át­lag magasabb. 3. A gyapjúáruk behozatala a jelzett öt évben következő volt : 1870- 30,000 méterin. 15.014,000 frt 1871- 47,000 „ 23.013,000 frt Öt évi átlag szerint tehát a behozatal évenkint 49.400 métermázsára rúg 24 mil­lió frt értékkel. Ha ezen mennyiséget azon arányban osztjuk meg, aminőben a közös vámterületi behozatalnál eloszlik (a­mi itt valószínűleg a helyesebb megosztási­ alap) akkor lenne a behozatal, legközönségesebb árukból 3400 mm. közönséges „ 26.000 „ finom „ 20.000 „ A legközönségesebb áruk vámtétele, 9 frt arany agióval együtt mintegy 10 frt eszerint a vámösszeg tesz 34 000 frtot. A közönséges áruk, 30, 40, 60 és 80 frttal vannak megvámolva; az átla­gos vámtételt bátran tehetjük 50 forintra, mivel szakértő kereskedők állítása szerint a behozott áruk legnagyobb része a 80 frtos vám alá esik, mivel a mai nap di­vatos gyapjúszövetek úgyszólván mind­ezen kategóriába tartoznak.­­ Ezen vámtétel és 10 százalék arany agió mellett a vám­­veszteség 1.430.000 frtot tenne. A finom gyapjúáruk, ahová a bársony és bársonynemű szövetek, szín­­nyomatos nemez szövetek, és nemez áruk, szalag, paszománt, gombkötő és kötött áruk, ritkás gyapjúszövetek, csipkék, csipkeken­dők, hímzett gyapjúszövetek, fém vagy fo­nott üvegszálakkal vegyes áruk, végre sá­lak és sálszerü szövetek tartoznak, 80, 100 és 150 frttal vannak megvámolva, úgy hogy ha az egész csoportra 90 frtot és arany agtóval együtt 100 frtot veszünk, ez a valóságnak inkább alacsonyabb mint magasabb.­­ A 20.000 métermázsa beho­zatal után tehát a vámösszeg körülbelül 2 millió frtra rúg. Az összes gyapjuáruk vámösszege te­hát tenne 3.464.000 frtot. 4. A legnevezetesebb tételt a selyem­­áruk, öltönyök és divatáruk cso­portja képezi. Ily nemű czikkekből beho­zatott : 1870-ben 67,000 mm. 47,821.000 frt 1871 „ 104.000 „ 65,915.000 „ 1872 „ 114,000 „ 70,957.000 „ 1873 „ 106,000 „ 75,200.000 „ 1874 „ 119,000 „ 74,684,000 „ Az átlagos évi behozatal tehát tesz 102.000 métermázsát mintegy 67 millió frt értékkel. Az idetartozó áruk, a mesterséges virág részektől eltekintve, melyekből csak kevés hozathatik be egyetlen egy tételnél, i í. a némez férfi kalapoknál alacsonyabb 100 frtnál (t. i. 90 frt) a többi tételnél mindenütt 100 frton felül van, és pedig finom selyemáruk (egész selyem) 300 frt, közönséges selyem­áruk (más anyagokkal keverve) 200 frt, sálok stb. 150 frt, mes­terséges virágok 170 frt, férfikalapok se­­­­lyemből és mindenféle más szövetből 130 frt ruházatok főalkatrészük szerint 20 szá­zalékkal megtoldva. Az átlagos vámtételt tehát bátran tehetjük*­27 frtra, és 100­ C-os arany agióval 140 frtra. E tétel mellett a vám összege 14.280,000 frtot tesz. Az eddig elősorolt négy árucsoport vámösszege tehát tesz, és pedig: lennáruk 711,000 frt. pamutáruk 737,000 frt. gyapjúáruk 3.464,000 frt. selyemáruk, stb. 14.280,000 frt. összesen 19.192,000 frt De van még egy csoport, mely szin­tén számításba veendő ; ez a déli vasút vonalain behozott különböző szőtt és kö­tött­ áruk összege, mely együttesen van ki­mutatva. Ezen áruk behozatala volt: 1870- ben 1871- ben 1872- ben 1873- ban 1874- ben 32.000 mm. 36.000 mm. 35.000 mm. 34.000 mm. 37.000 ram. 16.176 000 frt. 18.292.000 frt. 17.839.000 frt. 17.425.000 frt. 18.850.000 frt. Egy évben átlag tehát behozatott ez után 35.000 méterm. 1­7.716.000 frt érték­kel. — Ezen csoport vámösszegét úgy le­het leghelyesebben kiszámítani, ha az ös­­­szes többi négy csoportot arányba helyez­zük és arány számítás utján hozzuk ki a megfelelő összeget. E számítás szerint tenne itt a vám­összeg 2.963,000 frtot. Ez összeget a fentebb kiszámított vám­összeghez adva az összes szőtt és kötött áruk, ruházatok és pipere-áruk után eső vámösszeg 22.155,000 frtot eredményez. Ha arany­agiót nem loVkkal, hanem mint talán helyesebb 20-kal számítjuk, akkor a vámösszeg mintegy­ két millióval többet, azaz körülbelül 24 milliót teend. Ez csak egyetlen egy vámosztálynál mutatkozó veszteségünk. Igaz, hogy a leg­fontosabb osztály ez, de ezenkívül még van tizennyolcz más osztály, melyek némelyike szintén nevezetes behozatali czikkeket fog­lal magában. Mielőtt a többi osztályokról szólnánk, még egy egészen más alapon akarunk számítást tenni, hogy ily módon kiderül­jön, vajjon a jelen számítás nem túlságos-e 1872- 49,000 „ 23.940,000 frt 1873- 76,000 „ 36.754,000 frt 1874- 44,000 „ 21.398,000 frt Róma, november 27. (Ki vün tudósítónktól.) A helyzet, melyet a vasutak bérbeadása, ked­vezőtlen feltételei miatt, kritikussá ten, nem tisz­tul, sőt inkább bonyolódik. A bonyolódást részint Zanardelli és hívei kilépése, részint a bankkérdés szükségszerű felmerülése okozza. A vasutak kezelésének és jövedelmének bér­beadása huzamosabb időre 250 millióért, inkább zálogba tétel tisztességes név alatt. S milyen 2­50 millió líra! Száz millió aranyban és 150 millió államjövedék papírban, tehát komolyan csak 100 millió, a többi Harpagon kitömött kígyóinál alig ér többet az államnak. A jegybankok törvénybiz­­tosította kényszerforgalma lejár újévre. Depretis meg akarja ezt hosszabbítani, ahelyett, hogy egy központi bankot alkotna és a kényszerforgalom megszüntetésének lehetőségét kéznél tartaná ezál­tal. Maioram­a miniszter a jegyek forgalmát apasz­tani kívánja, hogy ezáltal a kényszerforgalom meg­szűntét előkészítse. Mancini és Melegari támogat­ják a minisztertanácsban. E kérdésben a válság beállhat, de még sincs jelen, az igaz, azonban erős fegyver Depretis ellen, kinek még önzetlensége is kétségbe vonatik némelyek által. Ily 100 milliós kérdéseknél a provisió nem lehetne csekély. Nico­­tera belügyér sicilliai dolgai sok éles bírálatot, és még több elégületlenséget okoznak. Ezen három fő elt­erjedésben tartja a kor­mány nagy pártját, melyben apró csoportok kép­ződése alakjában vette kezdetét a dekompozíció. E csoportok egymás közt, és kivált a Cairoli-Za­­nardelli csoporttal keresik az érintkezési pontot. Garibaldi utóbbi levelében Zanardelli kilépését he­lyesli „azon kormányból, melyet már különben is rég elitélt az ország.“ Garibaldi Caprerában van. A mentenai elesettek emlékét tegnapelőtt va­sárnap roppant nép előtt, nagy ünnepélyesség kí­séretében leplezték le, melyben az ország tekinté­lyei is részt vettek. Minket az nem érdekel, mit a pápák és világi hatalmak ellen beszéltek, hanem az igen, hogy a nekünk oly d­r­á­g­a Triestről nem mondanak le és vissza­követelik oly nyílt kije­lentések között, melyek alattomban Szavojáról és Nizzáról is szólnak. A belügyér megtiltotta az ezen ovációról szóló táviratok továbbítását, de a levelek azért megmondják mi történt. Különben itt fel kell említeni a drága és prolegált Triesztről, hogy Olaszország minden nemzeti ünnepélyén képvise­lője van jelen, ki az idegen járom alatt sinylő si­ralmait zengi el, hogy válaszul a felszabadítás kö­zeli óráját kapja ígéretben. Fiume pedig nem háládatlan! A pápa öt nap óta nem fogadhat. Egészségi állapotát titkolják. Annyi áll, hogy sokáig elélhet: 2 napig, vagy 2 hónapig. A­mi bizonyos az, hogy már alni megerőltetésébe kerül, fejét is nehezen bírják nyakizmai. Ha beszél fel-felakad, ismételi a szót. Röviden a 86 esztendő, a lába két gengedő sebe, mind siettetik a végelgyengülés lassanként eltompuló szívverésének észrevétlen kimaradását. Giacosatól „Bajtársak“ czimén középszerű dráma adatott elő a valle-színházban, egy hétig tartotta magát, hogy helyet adjon Cossa Cleo­­pátrájának. Cossa Néróját ismerik Budapesten, Rossi Ernő játékdarabjai közzé tartozik. Cossa darabja,

Next