Egyetértés, 1878. március (12. évfolyam, 60-90. szám)
1878-03-01 / 60. szám
S XII. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy hóra............................................20.— Negyedévre........................................10.— félévre.......................................................— Egy évre..............................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttéri Öt hasábos sor 80 krajczár. 60. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Bank évenkint két és fél milliót, a vám 1 szerződésnél Apponyi legmérsékeltebb számítása szerint öt milliót, a Lloydnál négy- százharminczezer forintot, ez összegek ,az évre hetvenkilencz millióra rúgnak; ha ehhez hozzáadunk a nyolczvan milliós bankadósságból huszonnégy milliót: kisül, hogy a tisztelt többség legalább százhárom milliót érőnek becsüli Tisza Kálmánt. Ennél drágább miniszterelnöke még nem volt Magyarországnak. De hát a többség ura Magyarországnak és Tisza Kálmán ura a többségnek; neki tehát szabad gazdálkodása van a nemzet vagyona felett.* Péntek, 1878. márczius 1 Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó hivatal: Budapest, IV. himnő utca 1. Iz. hová az előfizetési pénzek küldendők, Budapest, február 28. A magyar képviselőház tevékenységét már aligha lehet máskép megjelölni, minthogy szomorú és veszett egyszerre. Végtelen ugyan a kár és romlás, mely a már megszavazott kiegyezési javaslatokból háramolhatik az országra, de jól odatekintve nem ez a veszély fenyeget valósággal bennünket. Ki is hiszi azt, hogy e kiegyezési javaslatokból olyan törvények váljanak, amint Tisza Kálmán kívánja? Dehogy lesz belőlök valami, nem hiszi azt sem Tisza Kálmán, sem az ő félig parancsolatra, félig jó alkura szavazó majoritása. Mintha csak elátkozott szellemek volnának, kiket gonosz varázslat arra kényszerit, hogy homokból fonjanak kötelet vagy feneketlen hordókba töltsenek vizet. Amit a magyar országgyűlés már elfogadott, az a reichsrath tanácskozásaiból egész eltérő alakban került ki! Új ellentét, új vitatkozás. Tisza Kálmán újra elmegy Bécsbe, csinál uj provisoriumot és lejön egy uj capitulatióval. Megteszik ismét a kísérletet az elbukott kiegyezést újra lábra állítják, de az megint csak orra bukik. Azután jöhet hosszú provizórium, jöhet háború, jöhet mindenféle válság, bármi, mi jelen államférfiaink működésének nyomába jönni fog, okvetlenül csak az ország hátránya és veszedelme leszen, de a kiegyezési kísérletből nehezen lesz valóságos kiegyezés ezen a földön. Lehet, hogy az ország így egy nagy csapást fog kikerülni, de erkölcsi szempontból épen ez teszi szomorúbb jellegűvé a képviselőházi majoritásnak tevékenységét. Soha a parlamentáris intézményeknek ilyen teljes elfajulását és belső elértéktelenülését még nem látták soha; nagy feladatokra hivatott és nagy felelősséggel terhelt férfiaknak ilyen határtalan kivetkőzését minden öntudatos emberi tevékenységből, még nem tapasztalta a világ. Nem az, aminek szavazásaik eredményéből létesülnie kellene, fog az országnak valódi kárt okozni. De annál lealázóbb és megrontóbb, hogy az ilyen szavazások megtörténhetnek! Ők teljesítik a roszat és megfosztják az ország jogküzdelmét minden erkölcsi alapjától, anélkül, hogy csak elérni gondolnák a czélt, melyet szem előtt tartottak. Ők felidézik a gyógyíthatlan viszályt és a kiengesztelhetlen elkeseredést, ráhalmozzák az országra a gúnyt és megvetést anélkül, hogy legkevésbé számot adnának maguknak saját törekvéseikről és a legkisebb hittel válnának saját politikai gondolataik iránt. Azt lehetne hinni, hogy lelkükben teljesen elfogadták az eshetőséget, melyet az ő politikájuk oly közel hozott, biztosnak látják az országnak végső bukását, és nem gondolnak semmi egyébre, csakhogy nemzeti jövőnk teljes megsemmisülésével a hatalomnak védnöksége alatt jól gyarapodva s teljes kényelemben rendezkedhessenek a dicsőséges czár hódoló alatvalóivá. Mintha veszettül zűrzavarosan keringenének egy chaosban, semmi egyébb vággyal, csakhogy mentői teljesebbé tegyék ezt a chaost, mentői több omladékot hagyjanak maguk után és mentői kevesebb lehetőségét engedjék a jövő felépítésnek. Szavaznak, szavaznak. Tak, tak, — mondották a fejbólintó horvátok és ezzel idegen nyelven oly kitűnő hangfestést szolgáltattak a majoritás tagjainak szavazó tevékenységéhez, mintha csak felhúzott óraművek gépiesen egyforma ketyegését hallanék. Vajjon miért szavaznak ők. Kétségtelenül, mert Tisza Kálmán akarja, ki a kiegyezési javaslatokat teremtette. De ők jól tudják, hogy az ő szavazásaik már nem felelhetnek meg ama czélnak sem, mely a javaslatokban jut kifezésre. Ők mégis csak szavaznak. Birkákról mondják, hogyha közülök a vezérkés egy elébetartott akadályon ugrik keresztül, valamennyi utána ismétli az ugrást, bár időközben eltávolították volna is az első akadályát. Elég bizarr tény ez az állati világban is, mely a természetes ösztönnek legalsóbb fokára vall. Milyen különös még, ha ugyanezt a jelenséget feltaláljuk egy nagy nemzetnek parlamentáris képviseletében a nemzet legfontosabb érdekeinek hivatott elintézésénél. A rosz,képtelen és vétkes államférfiak tevékenysége akkor lesz a leggyilkolóbb, ha az ilyen államférfiak már önmaguk felől is kétségbeesnek. Valóban Tisza Kálmánnak kijelentése, hogy a reá oly szégyenteljes szavazás után is minden parlamentáris eszközt ki fog meríteni a kiegyezési javaslatok keresztülhajtására, csak a vad, őrjöngő kétségbeesésből származhatott. úgy áll az ország előtt, mint egy bukott és lesújtott démon, ki már nem lát magára nézve semmi szabadulást, de vesztében is szaporítani akarja ártatlan áldozatait és ördögi kacajjal száll a megsemmisülésbe. Jól tudja, hogy szándékai nem sikerülhetnek, de nem akar úgy távozni, hogy boszniának fojtogató karmaival utoljára torkon ne ragadja az országot. u magyar nemzet, kinek minden áron honmentők és gondviselésszerű férfiak kellettek, milyen választást tettél! Ezért volt szükséged a nagy fusióra, az országos dáridókra, a kimondhatatlan mámoros ölelkezésre, Kárpátoktól Adriáig, a kibékülés forró csókjaira és a lángoló esküdözésre városokban és falvakon ! Egy egész nemzetnek még tévedéseiben is szokott olyan lenni, mi a tiszteletet követeli és nagy eredményekre vezethet. De egy egész nemzet felbuzdulásának és lelkesedésének ilyen komikai fordulatánál mi egyebet tehet a hazafi, minthogy sírva fakadjon fölötte ! szünet A „diplomatiai mozgósítás“ dolgában ki ne3 állt be a félhivatalos lapok hasábjain. Megijedtek-e az általuk előkészített váz falra vetett árnyékától ; Oroszország fügemutogatására tettek-e hirtelen lakatot tollukra; a közvélemény makacs vonakodása felülni a játéknak hallgattatta-e el őket: mindezek oly kérdések, melyeket önkénytelenül tesz az ember, midőn huszonnégy óra alatt oly átalakulást észlel a hírek és ahoz fűzött harczias zaj körül. Két napig mintegy adott jelre fenyegetőnek hirdetették a helyzetet. Táviratokat és tudósításokat hoztak, hogy Erdélyben nagy az izgatottság, mert az oroszok a szorosok felé összpontosítják hadaikat; olvastunk a Galicziát fenyegető orosz mozgósításról, melyek, ha mind oda lyukadtak is ki, hogy Boszniába kell menni, de azért bizonyos oroszellenes vonással bírtak a közönség felizgatására. Hanem egyszerre csak bécsi táviratok jelentek meg kétségbevonhatatlan hivatalos jelleggel, amelyek kiadták ismét az ellenkező parancsot, cáfolva az erdélyi és galicziai híreket, s reményeket fejezve ki, hogy sikerül kiegyenlíteni Oroszországgal a differentiákat békés után. Már a hatvan milliós kölcsönről is kevés szót vesztegetnek, vagy legalább óvakodnak ürességét puskacsörrenést utánzó puffogással még üresebbé felfújni. Az hallatszik, hogy e kinos pausát a levélváltások okoznák, melyeket a történtek felvilágosításául és kiegyenlítéseül a kanczellárok jegyzékeinek kíséretében, maga a két monarcha I. Perencz József király és II. Sándor czár váltanának. Bármi legyen az oka, az bizonyos, hogy a mennyire nem volt komoly a kölcsön kapcsában csapott harczi lárma, hanem csupán a régi terv keresztülvitelének á lerázására jelenetezett komédia, és annyira nincs meg Bécsben ma sem a helyzet kétségbeejtő komolyságához mért elhatározási készség. Haboznak minduntalan úgy a mozgósítás nagysága, mind czélja iránt. A békepontozatok felrázták őket. Észrevették, hogy Oroszország perfidul megcsalta szövetséges könnyenhivőségüket; érezték, hogy valamit tenni kellene a monarchia tekintélyének érdekében, de mindennek daczára nem képesek az események által diktált nagy jelszók és nagy tettek színvonalára emelkedni. A döntő körök restelkedésből, vagy a nekik tulajdonított ősi szellemi gyöngeségből még mindig elsimíthatni vélik a vereség élét, melyet a vezetés hiszékenysége szenvedett. Tanácskozgatnak, kéregetnek és írogatnak tehát még folyvást; holott az idő rohan és Oroszország minden perczczel jobban beleerősíti magát a békepontok által gyökeresen felforgatott viszonyokba. Ebben a habozásban rejlik a monarchia szerencsétlenségének kulcsa. Elszalasztják a legutolsó órát is, melyben egy komoly elhatározó lépés az eddigi bűnös mulasztásokat, ha mindjárt tízszeres áldozattal is helyreüthetné. Még az oly szembeszökő, s történelmileg nem is első gazság után hinni abban, hogy Oroszország lemond áldozatainak fényes eredményéről: a legnagyobb szerencsétlenség, mely a monarchia vezetésében szerepet vihet. Hiszen más sem kell az orosznak, mint hogy időt nyerjen monarchiánkká szemben a keztyü fölvevésére. Csakis ily időt engedő hiszékenységgel szemben engedheti meg magának a gúnyt április 1-jére, a bolondok napjára indítványozni a congressus napját. Mennyibe kerül az országnak a Tisza-minisztérium? Egy laptársunk számítása szerint, „a Tisza-kormány az országnak körülbelül százhárom millió forintjába kerül, melyet tíz év alatt az ablakon kidobunk a legalacsonyabb becsű szerint. Ugyanis a kormány vallása szerint a fogyasztási adóknál lesz Kossuth atyjának sírja. A nagyközönségnek élénk emlékezetében van ama kegyeletes buzgalom, melyet Zlinszky Istvánnárhölgy Kossuth Lajos atyja sírjának a pusztulástól való megóvása, helyreállítása és emékkővel ellátása körül kifejtett. E nemes buzgalom, felkelté az egész nemzet figyelmét, s mindenki rokonszenvvel és köszönettel adózik a nőnek, a ki lelke sugallatából e kegyeletteljes munkának kezdeményezője és végrehajtója volt, s hogy Kossuth szavaival éljünk »őrző angyalává“ vált atyja sírjának. Zlinszky Istvánná oly tapintattal járt el, hogy a mozgalom megindítására nemcsak engedélyt kért Kossuthtól, hanem minden mozzanatról pontosan értesítő. „Szükségesnek láttam — írja lapunkhoz intézett levelében, — a nagy számüzöttet értesíteni, s beleegyezését kikérni, melyre az ide mellékelt választ vettem. Felkérem, legyen szíves lapjában e levelet közölni, hogy a t. aláírók is tudomást szerezhessenek róla.“ E sorokhoz képest itt közöljük Kossuth Lajosnak Zlinszky Istvánné úrnőhöz intézett levelét szó szerint, a mint jő: Gollegno (al Baraecone.) Február 18. 1878. »Nagyságos asszonyom ! Ajánlva küldött levelek többnyire igen későn, néha épen nem jutnak kezemhez. Pusztán lakom, ahol posta nincs. A közönséges módon küldött levelek házhoz hozatnak, de az ajánlottak átvételére magamnak kell mennem a szomszéd faluba. Néha (mint most is történt) hetekig nem mehetek. Ilyenkor aztán megesik, hogy feledésbe mennek a soká heverő levelek a nem épen szakavatottan kezelt falusi postán. így történt, hogy Ngnak még a múlt decz. 30-án kelt igen-igen kedves levele csak az illető postahivatal tudakozódására tett kutatás folytán jutott ily nagy későn kezemhez. Megilletődéssel olvastam kegyes sorait, legmelegebb hálaérzettel köszönöm kegyeletes érdeklődését, gondoskodását, fáradozását, melyet kedves jó atyám elhagyatott sirjának a pusztulástól megóvása körül tanúsítani méltóztatott. Én az önkény foglya voltam, midőn atyám meghalt. Nem én zárhattam le szemeit, — s 29 év óta hontalan: sírját sem én gondozhatom. — Legyen ön áldott asszonyom, hogy a fiúi kegyeletadóját a lelkes honleány tevékeny részvétével nagylelkűen pótolni vállalkozott. Atyámat a halál sok hazafiútól, bánattól mentette meg, mely nekem életfáradt fiának osztályrészül jutott. Csak már végén volnék. Én idegen földben fogom aludni az örök álmot, ott a hol alusszák szeretteim: nőm, leányom. Csak legalább azon biztos reménynyel szálhatnék siromba, hogy a föld, melyben atyám hamvai nyugosznak, nemzetem földje marad, mint volt a múltban ezredéven át. Kimondhatlanul fáj lelkemnek, hogy még azt is meg kellett érnem, hogy e felől magamat biztosnak nem érezhetem. Hazám jövője sötét képben áll lelki szemeim előtt. Irtóztató veszélyek felé látom sodortatva nemzetemet azoknak példátlan vaksága által, kik sorsát tehetetlen kézzel intézik. Oda vitték a dolgot, hogy nemzetünk az élet-halál karezot, mely tétele fölött dönt, már csak a gyáva megadás öngyilkosságával kerülheti ki. — S bizony-bizony meglehet, hogy a hazán, melyet atyám és én oly híven szeretőnk, osztozkodni vágyók harczi lovai fogják széttiporni a hantot, melyet ön t. asszonyom oly nemes kegyelettel gondja alá von. De bizzunk nemzetünk erélyében, melyen már annyi vihar megtörött. Hanem bármit hozzon is a jövendő, vegye ön asszonyom megilletődött szívem forró hálájának kijelentését jóságáért; nem engedély, nem beleegyezés az, ami önt tőlem megilleti, hanem a legőszintébb köszönet, melyet azon kéréssel nyújtok át önnek és mindazoknak, kik ön nemes szándékának megvalósításához hozzájárultak, hogy legyen tovább is atyám sirjának őrző angyala. Maradok legmélyebb hálaérzettel Ngod alázatos s lekötelezett szolgája“. Kossuth Lajos: Anglia fegyverkezik. — Saját levelezőnktől. — London, február 26. Önök otthon hónapok óta mozgósítanak, (papiroson) mozgósítanak, de meg nem mozdulnak, mi itten erősen mozogunk s kettőztetett erélylyel készülődünk. A kormány gyárai nem győzvén a fegyver-szükségletet fedezni, magányos gyárosoknál tétetett megrendelés 150.000 Henry-Martiniféle hátultöltőkre. Azt mondták: az angol hajóraj mit sem végezhet a muszka had ellen, mert hát mit tehetnének a halak lovak ellen? Ezen gúnyoló életnek is eltompítjuk az élét, amennyiben nagyban vásárolunk lovakat. Egyelőre 22.000 ló beszerzése rendeltetett el. A múlt héten 5000 darab megvétetett 500 ezüst írtjával darabja. A török kormány számára épített, de fizetés hiányában itt maradt pánczélos hajók is megvétettek. Ezalatt a kormány gyáraiban éjjel nappal dolgoznak a munkások ezerei. Szóval, készülünk mintha konferencziáról s osztrák-magyar szövetségről szó sem volna. Szembeötlő kivált a tevékenység (s erről személyes tapasztalatból szólhatok) az élelmezési osztályban. Az élelmiszerek beszerzése oly roppant mérvű, hogy azt kell hinnünk, hogy az itthon állomásozónál sokkal nagyobb hadsereg ellátásáról gondoskodnak, azaz hogy az indiai armádiára számítanak. Ezen föltevést azon körülmény is erősiti, hogy Napier tábornok, ki az előtt Indiában vitte a főparancsnokságot, Gibraltárból haza hivatott. Lesz tehát katona elég, s ki tudja, azok a vad mohamedán ezredek talán lábra állítják megint szegény elalélt Padishajukat. Az is megjegyzendő, hogy a múlt héten kiadott nagyszerű újabb megrendeléseknek beszállítási véghatáridejéül május hó elseje köttetett ki. A kormány alkalmasint ekként okoskodik: a márczius vége felé összeülő conferentia április folyamán tanácskozik, azaz veszekedik, úgy hogy május kezdetén már tettlegességre kerül a dolog. A minap az itteni japáni követtel vala alkalmam beszélgetni, kérdem ő excellentiáját, mit tart a helyzetről, s a civilisatiónak ezen legifjabb diplomatája azt felelte: „A béke lehetséges, hogy ha nem lesz conferentia, de ha összeül a conferentia, akkor a háború elkerülhette ”,“ mert mennél közelebbről szembe néznek az urak egymásnak, annál erősebben jövendenek a felszínre mindegyikük partikuláris érdeke, annál acutabb leend a helyzet s annál elkerülhetlenebb a háború.“ Legközelebbi s elsimithatlan okozója a bajbakapásnak a török hajóraj lesz, mely az angol után a leghatalmasabb a világon. Az annyira összezsugorodott török birodalom nem tarthatja meg tovább az oly költséges játékszert, a muszkának fáj reá a foga, ámde Angija, semmikép nem engedheti, hogy az a muszka birtokába jusson. A legújabb hír szerint Miklós nagyherczeg a török hajóhadnak, vagy legalább tetemes részének azonnali átengedését követelte, de a nyomorult szultánnak még volt annyi bátorsága kijelenteni, hogy inkább fenékbe furratja a hajókat s végre a szultán fogadván, hogy az angoloknak sem engedi át azokat, a nagyherczeg is elállt egyelőre követelésétől. Tehát csak egyelőre, s így kétségtelenül a konferenczián újra előálland követelésével. Anglia pedig kész a végletekig menni inkább, semhogy a muszka tengerészeti hatalomnak ilyetén gyarapodását megengedné, mely saját tengerészi supremacziáját megsemmisíthetné. E helyen jó lesz megemlékezni, hogy a török hajóhad főparancsnoka, Hobart pasa angol tengerészi tiszt, s pár hónapja annak, csakhogy a gladstonisták agyarkodása következtében, végkép elbocsájtatott az angol szolgálatból. S vájjon mit szólana a világ hozzá, ha Hobart egy szép reggel egész hajóhadával a portsmouthi kikötőbe beköszöntene ? •— Vagy ha — amint egykor Ausztriáról is elénekeltetett, hogy Ausztria csak a táborban létezik. Hobart is azt találná mondani: a török hatalom nem Stambulban van, hol egy szerencsétlen báb ül, merő eszköz a muszka kezében; a török hatalom itt van, hajóim fedélzetén, le avval az árnyék szultánnal, éljen Midhat, törökbán alkotmányos szultánja! Agyafurrt kaland? — De hány példa van rá a régi s az újabb történelemben? Miként buktatta meg Isabella spanyol királynét Topete tengernagy ? Hobart előzetes életének kalandos volta, ilyen pronunciamentot épen nem zár ki a lehetőségből. Hát az utolsó amerikai polgárháború alatt Hobart egy évre szabadságot kérvén, úgynevezett zártörés (blocade running) veszedelmes mesterségét űzte. Többször sikerült neki angol fegyverrel s élelmiszerrel jól megrakott hajójával egyik másik déli kikötőbe eljutni s Onnan egy rakmány gyapotot megint Liverpoolba hozni. Hanem egyszer rajta vesztett. Két éjszaki hadihajó űzőbe vette s őt hajójával a charlestoni kikötőbe vitte. Hobart pasa megadta magát. De minek utána az ő hajója kirakodtatott, meghívta az őt elfogó tiszteket ebédre kabinejébe, folyt a pezsgő mint a víz, a tisztek kegyetlenül eláztak, ekkor Hobart egy intésére kicsúszik a hajó a kikötőből, s a mire felocsúdtak az elámult tiszt urak, már a széles Óceánon találták magukat. Hobart, mint gentlemantől várható, végig jól tartotta foglyait pezsgővel, míg Liverpoolba érkezve, tiszteségesen partra szállította. — Ily fajta embertől egy kis pronunciamento éppenséggel — nem volna meglepő. Oly hosszúra nyúlt levelem, hogy a tegnap a Hydeparkban tartott monstre-meetingről csak rövid említésnek engedhetek tért. Legmérsékletebb számolás szerint 80.000 főre tehető a résztvevők száma. A békepártiak rendezték — az eredmény hasonló volt a többi mentingekéhez: az t. i., hogy a helyszínére megérkezett túlnyomólag nagyobb számú háborúpártiak a muszkabarátokat lehányták a szónok álványról, az ellenállókat eldöngették, a parkból kikergették és saját szónokaik által felolvasott határozatokat megszavazták. A jelen volt 700 főnyi rendőrség csak a zsebtolvajokat fogdosta össze, de a csetepatéba nem elegyedett. A tömeg egy része Harley streetbe vonult, s Gladstone ablakait újra beverte. Egy másik csapat pedig egy töröknek öltözött ifjút vállukon hordozva, s török zászlókkal a muszka követ háza elé vonult, volt zaj s rivalgás, de más baj itt nem történt. Ő felsége Erzsébet királyné 25 sterling fontot, Rudolf koronaherczeg szintoly összeget kegyeskedett a magyar egyletnek adományozni. D. A képviselőház erdőügyi bizottsága tegnapi ülésében folytatván az erdő-törvényjavaslat tárgyalását a 3. czimnek, mely a kopár területek beerdősitéséről szól, elhalasztásával ,az erdei termékek szállításáról szóló negyedik ezimet intézte el. Élénk vitára szolgáltatott alkalmat a 181. §. azon intézkedése, hogy a folyók azon szakaszain, melyek nem hajózhatók és a patakokon nemcsak a faúsztatás, hanem a tutajozás is csak hatósági engedély mellett legyen gyakorolható. Hosszas vita után a közlekedési miniszter képviselője a jövő ülésre a 181. §-hoz oly módosítás szövegezését ígérte, mely szerint ott, hol a tutajozásnak hatósági engedélyhez kötése nem szükséges, az általános szabály alól kivételek történhessenek. A többi §§-ok a 192. §-ig lényegtelen módosításokkal fogadtattak el. A magyar delegátió első ülése márczius 7-én d. u. 5 órakor lesz Bécsben. A magyar delegátusoknak már kézbesittetett az ülésre szóló meghívó. A »mozgósítási hírek.“ A mai nap felmerült „mozgósítási hírek” a következők: A „N. fr. Presse“ jelenti: A mozgósítás előmunkálatai a legapróbb részletekig megtörténtek, hogy az összes véderőt legrövidebb idő alatt hadilábra lehessen állítani. A munkálatok nem úgy történtek, ahogy béke idején is szükségesek, hanem úgy, ahogy eoncrét mozgósítás esetén igényeltetek. A hadügyminisztériumban folyvást tanakodnak, a főhadiszállás és a törzskarok közegeinek beosztása meg van állapítva, nemkülönben az első előléptetés. Nagyobb készletek szállítására alkudoznak, intézkednek élelmiszerek gyűjtése iránt, a vasutakkal megállapítják a hábom alatti menetrendet, a lóállomány repartiálva van az egyes tartományokra. A „N. P. Journal” Bécsből keltezett levelében a következőket olvassuk: A munkálatok az általános mozgósításra folyamatban vannak. A vezérkari irodákban éjjel-nappal dolgoznak. Főleg a vasúti- s távirdaügyekkel foglalkozó bureaukban szakadatlan tevékenységgel dolgoznak. Most állapítják meg végleg a hadimenetrendet. A hadi menetrend 3 eset tekintetbe vételével készült, t. i. a rendes forgalom vagy teljesen be fog szüntettetni, vagy csak a postamenetekre fog szoríttatni, vagy csak a tehervonatok egy része fog beszüntettetni. A vasúti igazgatóságok már kaptak utasítást, hogy megtegyenek minden szükséges előintézkedést arra nézve, miszerint szükség esetén minden tétova és zavar nélkül a rendes forgalomból a katonai forgalomba léphessenek át. A hadsereg élelmezése tekintetében is megtétetnek a kellő intézkedések. A katonai élelmezési raktárakba a szabadságolt állományú legénység egy része már behívatott, hogy nagyobb mennyiségű kétszersültet stb. készíthessenek. Úgy Magyarországon, mint Galicziában tárgyalások folynak több vállalkozóval nagy mennyiségű élelmi szükségletek beszerzése végett. — Minden valószínűség szerint Galicziában is 2—3 hadtestből álló sereg fog föláll 1tatni. Ezen közleményekkel kapcsolatban az idézett lap még azon hírt hozza, hogy Komáromban az összes kincstári sütödéket jó karba helyezték, s 70 péket behívtak; parancs érkezett, hogy mártius végéig minden rendelkezhető erővel készítsenek kétszersültet, a hozzá való lisztet egy budapesti gőzmalomtól vették, és bizalmas úton meghallgatták a kincstári szállítókat eshetőleges szállítmányaik iránt. A „P. L.“ a mozgósítási hírekre vonatkozólag azt mondja, hogy mindaz ami már hetek óta a világba bocsátott, oly egyének találmánya, kik sem a hadsereg szervezetét nem ismerik, s a felsőbb katonai hatóságok hatáskörével sincsenek tisztában. A hadsereg mozgósítása a nevezett lap szerint előkészíttetik ugyan,de csak papiroson. A vezérkari irodákban, a vasúti s gőzhajózási igazgatóságoknál, a tartományi parancsnokságoknál,a kiegészítési kerületek irodáiban, az arsenalokban, a műhelyekben, a depótokban s magasinokban erősen folyik ugyan a munka, de ezen irodákból egyetlenegy rendelet se ment sehová, életbe egyetlenegy előleges intézkedés se léptetett. Erre nincs is most szükség: elég idő lesz mindarra akkor, mikor a hadügyminisztérium a bécsi központi távírda hivatalba azon tartalomdus avisót fogja küldeni: „A hadsereg mozgósittatik;“ »holnap az első mozgósítási nap“! A közös kormány által kért 60 millió forintnyi mozgósítási hitelről a »P. L.“ egy bécsi levelében azt olvassuk, hogy azért kéretik épen 60 millió, mivel ezen összeg épen elég a hadilábra helyezett fél hadsereg (azaz 400,000 ember) egy hónapi eltartására. A pénz megszerzésére különben az idézett forrás szerint még egy lépés sem tétetett. A „mozgósítási hir”-ekkel kapcsolatban közöljük egy ellenzéki laptársunk következő sorait: „A szédelgés és humbug politikájának legújabb jelensége az „Ellenőr” által közlött következő bécsi távirat: „Az itt elterjedt hírt, hogy Erdély határán csapatokat összpontosítanak az oroszok, s hogy Ausztria-Magyarország ellen-rendszabályokhoz nyúl, alaptalannak jelentik ki.“ Ez a félhivatalos forrásból származó távirat egy bizonysággal több arra nézve, hogy a kormánynak esze ágában sincs háborút kezdeni Oroszország ellen. Mert ha valóban ez lenne a szándéka, akkor múlhatlanul katonai intézkedéseket kellett volna már tenni Erdélyben, úgy az Oláhországban és Moldvába vezető szorosok biztosítására, mint legalább is néhány hadosztály mozgósítására. Ha Bécsben valóban háborút terveznének Oroszország ellen, a hagyományos együgyüség daczára sem zárkózhatnának el azon tudat elől, hogy Lapunk mai számához egy féliv melléklet van csatolva,