Egyetértés, 1878. április (12. évfolyam, 91-119. szám)
1878-04-24 / 113. szám
ezen szegény Magyarországban a vallási viatálkodást felkeltő rendeletét kibocsátotta. De vissza kell utasítanunk e miniszteri leiratot azért is, mert ezáltal, az első rés szándékoltatik töretni, a magy. prot. egyház szabadságán, mely századok könnyeivel s vérehullásával van megszentelve, s melyet, csak életünkkel vehetnek el tőlünk. Végre azon miniszteri leirat, a prot. lelkészeket s más hitfelekezetü lakosok vagy elöljárók szeszélyeinek tenné ki, azoktól hozná függésbe a prot. lelkészi hivatalokat melyek már nemcsak az anyakönyvi kiadványokra nézve, de kultusok, imádkozásukra nézve is külső és idegen tényezőktől tétetnének függővé, aláztatnának le. Nagyon fájdalmas, hogy alkotmányos országban miniszter, ily rendeletet bocsáthatott ki; rendeletet, melyet a magyar prot. egyház egyeteme, egyh. kerületei, egyházmegyéi, egyházai, lelkészei és elöljárói nemcsak el nem fogadhatnak, de mint hitelveikbe, confessióikba, isteni tiszteletük szabadságába vágót, tárgyalás alá sem vehetnek, hanem tisztelettel bár, de a neheztelés aggodalmával visza fognak utasítani. Hát már a magyar nemzet és hazának ezen negyedfél százados védője szabadságának mindenkor élethalálra kész fizetés nélküli önállója, a magyar prot. egyház is vérző sebekkel akar pályájáról leszorittatni ? Hát oda jutottunk, hogy midőn a magyar kormánynak szélesebb és biztos alapra kellene helyeznie a vallás és lelkiismeret szabadságát, akkor hátrafelé megyen, a Protestantismus ellen támad, és azt hitelveivel ellenkező cselekményre akarja kényszeríteni? Ezt nem csak nem tehetjük, sőt országos kel és a külországi prot. fejedelmek és törvényekországok által biztosított törvényeinkbe czikkelyezett hitvallási szabadságunkból kifolyólag, mint magyar állampolgárok és protestánsok, tiltakozunk a vallásunkba avatkozó miniszteri leirat ellen, s felhívjuk az összes magyar protestáns egyház és lelkiismereti szabadság, protestáns és nem protestáns hívét, hogy hivatalos és irodalmi, társadalmi és gyülekezeti uton, a Protestantismus és lelkiismeret szabadságának minden attribútumait sértő idézett miniszteri leirat ellen, tiltakozásukat a szabad magyar ország nevében emeljék fel, meggondolván, hogy a vallás és lelkiismeret szabadsága nyugoszik, melynek megsértése ellen egy szabadkeresztyén nemzetnek és országnak bármi hitvallást valljon is tiltakozni, önmaga s a szabadság szentsége iránt való nagy kötelessége. Bécsből írják a „Búd. Corr.”-nek: „A közvetlenül érdekelt körök az utóbbi napokban az itteni kereskedelmi minisztériumnál ismételve kérelmezték, hasson oda a külügyminisztérium által, hogy Németországban a mi fa-, gabona és lisztkivitelünket vető azon rendszabály, mely a fenyedifferentiális szabályokra vonatkozik, vonassák vissza. A külügyminisztérium valószínűleg a magyar kereskedelmi miniszter által is hasonló közbenjárásra felszólítva, nem fog késni eziránt kellő lépéseket tenni, de nincs kétség, hogy a német kormány saját kezdeményezéséből fogja e rendszabályt ismét felfüggeszteni, miután oly nyersanyagok Ausztria Magyarországból való kivitelének megnehezítése, mely anyagok Németor?í$fftlf" Ämbin&nm^eaSMi világ"legelső sorban fog ez intézkedések ellen felszólalni.“ A vámkezeléshez szükséges betűsoros áru-lajstrom a „Bud. Corr.“ bécsi szerint már annyira elkészült, hogy most értesülése elküldheti a magyar kereskedelmi minisztériumnak annak megbírálása végett, vajjon helyesen vannak-e beosztva a vámtételek alá az egyes árak. Amint e német szöveg véglegesen megállapittatik, a lajstrom magyarul is ki fog dolgoztatni. A vámhivataloknak az új vámtarifa életbeléptetése alkalmával adandó utasítások tervezetei már ki vannak dolgozva. A háború. Bár mikép is kerüljék a románok az összeütközést az oroszokkal, ez, ha halasztatik is, el nem maradhat, mert nem képzelhető, hogy a két sereg valahol ne találkozzék, kivált ha az oroszoknak komoly szándékuk a román hadsereget lefegyverezni. A mai hírek azt is mondják, hogy már eddig csakugyan volt is ily összeütközés Sompalánkánál, de bővebb részletekről még nincsenek tudósításaink. Ha a románokat a muszkák csakugyan Erdélybe szorítanák, akkor ugyan előre látható, kormányunk minden elővigyázatának, hogy dacára a mozgalom el fog terjedni Magyarországban és magával rántandja nemcsak a román és magyar nemzetet, hanem még a katonaság nagy részét, sőt talán magát Andrássyt s eddig vallott semlegességét is. Az oroszok dolgát lehetetlen rózsás színben látni még a legoptimistikusabb russophiknek is, a belbajok ott napról napra szaporodnak és kiterjednek. Muszkaország ugyan megkísérli azon gyalázatos manővert, a muszka intelligent ellen, mely Ausztriának Gácsországban 1846-ban oly jól sikerült, hogy t. i. a pórokat lázitja föl az értelmesebb kaszták ellen, de ez oly két élű fegyver a kormányra nézve, mint II. Ulászló idejében a pór keresztes had volt Dózsa alatt. A görögök is erősen készülnek Muszkaország ellen és az angolokkal alkudoznak, kik Euboea szigeten és a Piraeusban katonai telepet akarnak alapítani. A viszonyok Ausztria és Oroszország közt is élesedni látszanak s alig valószínű, hogy monarchiánk, daczára a német békéltetésnek, elkerülje a háborút Oroszországgal. .)Az orosz hadsereg állásáról a következőket írják Ruscsukból: Északi Bulgáriában, a Duna és a Balkán közt jelenleg Wanovsky tábornok főparancsnoksága alatt áll a 12. és 13-ik hadtest és 14. önálló, Oroszországból nem rég érkezett tartalékzászlóalj. A 12. hadtest a 12. hadosztállyal Pirgos és Sistova közt a 33. hadosztállyal Hasosukban és Turtukajban, a 13. hadtest az 1.hadosztállyal Silistriában s a Rasgradtól 0 zra an-Bazárig nyúló demarcationnalis vonat mentén, a 35. hadosztállyal a widdini kormányzóságban; 14. tartalékzászlóalj a kisebb városokban van felosztva. A keleti hadsereg összesen körülbelül 50.000 emberből áll. A 12. hadtest jövő héten Romániába indul; a kaukázusi hadseregből újabb csapatokat várnak ide. Az itteni csapatok kiegészítésére csaknem naponkint érkeznek csapatok egyenesen Oroszországból. Ruscsukot újabban nem erődítik, az erődöket az oroszok megszállva tartják 150 régi alkatú török ágyúval; 60 nehéz hátultöltő fog érkezni e napokban Galaczból. A ruscsuki katonai és polgári kormányzó, Timotejev tábornok, az új közigazgatási közegek begyakorlásában fáradozik, hat bolgár rendőrezredet alakítanak; a ruscsuki kerület egyelőre 150 gyalog és 260 lovas rendőrt kapott orosz biztosok parancsnoksága alatt. Denunciatiók napirenden vannak, különösen idegenek szenvednek emiatt, kik azonfelül még a consulatusok védelmére sem számíthatnak, miután az oroszok consulokat semmibe sem veszik. A Ruscsuk és Gyurgyevó közti naszád-híd kellemetlenül gátolja a hajók közlekedését, mert a hidat minden 24 órában csak egyszer nyitják meg. A hajók — bár a Duna egészen szabad — gyakran 20 órát kénytelenek várni, míg tovább mehetnek. A Duna-gőzhajózási társaság erélyes tiltakozásai eredménytelenek maradtak. Faz 1y pasa 30 zászlóaljjal még mindig megszállva tartja Sumlát. Tegnap határozottan felszólíttatott, hogy nyolcz nap leforgása alatt hagyja el a helyet. — Az oroszok Ruscsuk körül újabb erődítéseket nem emelnek. — Az orosz hadsereg a Balkántól délre négy hadtestből, két gránátos hadosztályból és négy önálló gyalog-hadosztályból áll. Ezekből a gárda-hadtest, a nyolczadik hadtest és két gránátos hadosztály közvetlenül Konstantinápoly előtt áll, a kilenczedik hadtest Gallipoli előtt, a negyedik hadtest Thessáliában. Drinápoly körül áll a 26. és Jamboli körül a 24. hadosztály. A 3. hadosztály Burgos körül, a 2. hadosztály Philippopol körül. A déli hadsereg összes létszáma 150.000 ember. A „Vörös kereszt" társaság jelentése szerint a sebesülteken kívül 40,000 katona fekszik Bulgária kórházaiban ; a typhus leginkább Philippopolban, Tirnovában, Sistovában és Nikápolyban dühöng. A három román zászlóalj Gyurgyevóbólcs Kalafatba indult. A rövid időre szabadságolt pénz tiszteket újra behívták. Anglia roppant tevékenységet fejt ki szövetségesek nyerésében s valamennyi európai nemzet semlegességét vagy épen actó közreműködését igyekszik megnyerni, így jelesül most is. Dániával, Németalfölddel és Belgiummal zárassék az iránt alkudozik, hogy a balti tenger éla muszkáknak. Francziaország északi departmentjeiben nagy mérvű lóbevásárlásokat tesz. 26,000 cserkesz jelenleg már zsoldjában áll Ázsiában, ezeken kül az abházak, daghestániak és csecsenezek közt is tart emissariusokat, hála Muszkaország ellen úgy hogy ezeknek föllázaminden órában várható. Még Amerikában is vásárolnak lovakat az angol hadsereg számára, s minden héten 200 darab ló szállittatik onnét Európába. Örményországban is a törökök s a többi mohamedán törzsek — jelesül Muntefik — Erzerum környékén pontosulnak össze, az ottani török hadsereg erősítésére, szándékuk Erzerum várat ismét visszafoglalni az oroszoktól. Hogy most az angolok még nem rohannak nyakra-főre háborúba, ez, mint írják, egyedül csak a francziák kedvéért történik, míg a világkiállítás meg lesz nyitva, ha egyszer ezen túlestek, ekkor Anglia is siettetni fogja a háború kitörését. A német lapok némelyike már sejdíteni engedi, hogy a keleti háború csakugyan, mint ezt mindig mondottuk, már Reichstadtban kicsinált dolog volt, s hogy Németország leginkább biztatta föl Muszkaországot ezen háború megkezdésére. Még pár szót az orosz belviszonyokról. Legújabb hírek azt jelentik, hogy a lázongások Oroszországban oly rohamosan hogy több mint valószínű, miszerint ott terjednek, a kormány az ostromállapotot lesz kénytelen kihirdettetni. Törökországban a lelkesedés Anglia íuivici utiguuK, mioiciiiib u IU10K Auiinuuy uaniu lanul küld oda oly rendeleteket, melyek a sereget arra bírják, hogy Muszkaországhoz csatlakozzék, mert ez, akár akarja a kormány, akár nem, semmi esetre sem fog Anglia ellen harczolni, és hogy ha a háború megkezdődik, Anglia a keleten legalább 250.000 embernyi kész hadsereget talál törökökből, görögökből és egyiptomiakból. Hornby tengernagy legújabban 3000 lovat szállított partra, melyeknek a rendeltetése az, hogy egy ott alakuló cserkesz lovas ezrednek szolgáljon. Kelet Indiában, mint már tegnap is hangoztattuk, a lelkesedés és rokonszenv egészen az angolok mellett van. Visszaemlékeznek azon segélyre, melyet nem rég az éhínség idejében nyertek az angoloktól s ezen rokonszenv és lelkesedés szinte rajongásig megy még a nem mahamedán hinduknál is, ugyannyira, hogy már eddig több mint 10,000 hindu tért keresztény hitre. Bulgáriában pedig újra kitört az ellenségeskedés a bolgárok és törökök közt, az elsőbbek 8 falut pusztítottak ki. A muzulmánok azonban a Suleyman pasa visszavonulásakor hátrahagyott ágyukkal felfegyverezve már több csatát vívtak. Az oroszok Drinápolyban kényelmetlenül kezdik magukat érezni és már segítségért sürgönyöztek. Miletics és a „Zasztava.“ Miletics Svetozár az ismeretes szerb agitátor pere felebbezés folytán legközelebb kerül a legfőbb ítélőszék elé. E per minden részlete sokkal inkább emlékezetében van a közönségnek, hogy sem szükséges volna egy szóval is érinteni tárgyát és körülményeit. Azzal tisztában volt úgyis mindenki, jogász vagy nem jogász, hogy az eredeti vallomások és a tárgyaláskor a betanultság kétségtelen jelei közt történt vallomások között a különbség legalábbis akkora, mint a magyar államisághoz való hűség és Miletics délszláv törekvései között. De hát a bizonyítékok lelkiismereti és jogi mérlegelése a bíróság feladata, nem a mienk. Elég baj, hogy amit eleinte mindjárt szakkörökben a legnagyobb hibának rovtak fel, hogy az előleges vizsgálat és kihallgatás a becskereki törvényszékre és az ottani kormányközegekre bízatott, akik feladatukat nem voltak képesek azzal a pontossággal, lelkiismeretességgel és ügyességgel végezni, amely az efféle pereknél szükséges, s ez volt aztán az eredménye, hogy e pert oly skandalumok krónikájává tették, aminőt az ügyből szerb részről csapnak. Ezen felszólalásra a „Zasztava“ egy közleménye késztet bennünket, amely valóban oly drastikus színezéssel ismerteti a kormány fő közegeinek Kozma Sándor főügyész és Hertelendy főispán eljárását, hogy ha csak nehány vonás igaz is belőlök, e közegek oly rettenetes ügyetlenségére vall, mely példátlanul áll az előleges vizsgálat és bizonyíték összegyűjtésének történetében, ha pedig mindaz a mi ott van, a legnagyobb, mesteri költséggel kifőzött és hazai viszonyaink kompromittálására szánt koholmány ; az államellenes szerb tendentiáknak oly vakmerő, a kormányközegeket és tanukat áljelenetekben szerepeltető botránya, amelynek végbe kell járni, s az illetőket törvény elé állítani. Szerencse, hogy igazságszolgáltatásunkat nem érintik ez állítólagos leleplezések, amelyeket a „Zasztava“ hoz. De e szerencse is csak annak köszönhető, hogy a nagy becskereki kezekből Budapestre jön áttérő törvény szerint az egész ügy. Annyi bizonyos, hogy ha a kormány ahelyett, hogy némely avatatlan, dobbal verebet fogdosó közegeinek engedi az „érdemszerzést“ a fölfedezés és összeállítás dolgában, mindjárt kezdetben az itteni törvényszék gyakorlott embereire bízza a vizsgálatot és földerítést, oly közleményekkel lehetetlen lett volna előállania a „Zasztavának“, aminőt ápril 21-iki számában tesz. Némely urak azonban adminisztratív babérokat e téren kerestek, s ezáltal alkalmat adtak oly akár valótlan, akár való dolgok előadására, amelyeknek jövőre elejét venni és véget vetni még egy új és szigorú törvényszéki vizsgálat elrendelése által is kötelesség. Hadd legyen kitüntetve mennyi az igaz, eshet-e valami a leleplezésekből Miletics „martyrságára“, s mennyi jut a kormányközegek ügyetlenségére. Ez az oka, hogy a „Zasztava“ annyi magyarellenes dühtől tajtékzó természete daczára, a külföldi sajtó számára is megküldött botrányhajhászó közleményéből adjuk a következő mutatványt hírlapi tájékoztatásul, hogy igy alkalma legyen a közönségnek olvasni,— hogy miket ir e lap Miletics sensationalis perében „Kissé több világosság Miletics perében“ czim alatt egy szerkesztői bevezetéssel ellátott zimonyi levélben : „Miletics elfogatása után a magyar kormány közegei tanuk után keresgéltek, hogy Mileticset elitélhessék. Kémeik által valami Latzko Györgyről értesültek. — Ezen Latzko Zimonyban él és hagyja magát „felhasználni“. Az egész ügyet Torontál megye főispánja Hertelendy József vezette. Correspondenczia végett következő költött nevekkel éltek: „Chef“ Tisza miniszterelnök álneve volt; „Haus“ a magyar kormány neve; „Geschäftsleiter“ Kozma Sándor államfőügyész neve: „Lukács“ maga Hertelendy: „Doctor“ alatt Mileticset „Péter“ alatt Latzko nevét értették. Az ügy sajátlagos folyama a következő: Midőn akkortájban a szerb kormány Stratimirovitsot kiűzte Szerbiából a táborkara is szélnek eredt, mely csupa erkölcsileg tönkre ment egyénekből állott. Ezen körben volt Rankovics és Latzko is. Stratimirovitsal együtt átjött Rankovics is. A Zlatits féle kávéházban összejött Latzkóval és panaszkodott a szerb kormányra, egyúttal hozzáadván, hogy most volna alkalma Miletitsen bosszút állania. Latzko nem hitt neki, de Rankovits váltig erősítette, hogy őt ismeri a magyar kormány. Latzko figyelmeztette, hogy vigyázna, hogy ne járjon úgy mint a többi önkénytesek, kiket a magyar kormány bezáratott. Rankovits mosolyogva azt felelte, hogy ha mind is, de őt magát biztosan nem zárandják el. Világos bizonyítéka ez annak, hogy még mint szerb önkénytes is a magyar kormánnyal összeköttetésben állott. Zimonyból Becskerekre ment Rankovits. Midőn Becskereken az ügyet tervezgették és kiviteléhez láttak, Latzko táviratilag Rankovits által felhivatott, hogy Becskerekre jöjjön. Latzko azt válaszolta, hogy úti költsége nincs, mire Rankovics táviratilag 35 irtot utalványozott számára és felhívta, hogy. siJ Lr"Líimfem,úti". gfgy elment és „Pest városához*4 czimzett szállodában egy biztos várakozott rá, azon kérdést intézvén hozzá, váljon ő-e a Latzkó Zimonyból ? és midőn ez igennel felelt, felkérte, hogy jönne vele a főispánhoz. Latzkó ezt megtette. A főispán igen szépen fogadta és megkérdező, beszélt-e már Rankoviccsal. Latzkó azt válaszolta, hogy nem. A főispán megparancsolta erre a biztosnak, hogy Latzkót vezesse el Rankovitshoz. Midőn odaérkezett, egy szobában elhelyezték, elővezették Rankovitsot a börtönből és ott hagyták őket magukra a szobában. Most Rankovics azt mondá Latzkónak: Ön bizonyára csodálkozik, hogy kerülök én itt a börtönbe, de én csak szinleg vagyok bezárva. Én Mileticsre azt vallottam, hogy ő Belgrádban beszélt volna, mikép fog egyesíttetni a Szerémség, Bácska, Bánát Szerbiával. A kormány Mileticset ártalmatlanná akarja tenni mondá továbbá Rankovics, állítani kell tehát olyasmit, ami nem is igaz. Hanem nem tudja-e miért hittük önt? Nem én hittem, hanem Hertelendy főispán. Én tudom, hogy ön Mileticset gyűlöli, azért tanúnak felajánlottam, ön csak erősítse vallomásomat, s majd elég pénzt kap s nem kell többé szegénykednie, így mindketten szerencsések leszünk. Még esküdnie sem kell; ha tehát akarja, én feljelentem a bíróságnak, mely azonnal jegyzőkönyvileg ki fogja önt hallgatni. Latzkó erre azt válaszolta, hogy beszélni fog a főispán úrral és ott hagyva Rankovitsot fogságában, visszatért a főispánhoz. Ez személyesen fogadta Latzkót, leültette a pamlagra és szivarral kínálta meg. Sőt mi több : annyira ment a főispán udvariassága, hogy még a szivart is meggyujtotta. Ezen bekezdés után azt kérdezte a főispán Latzkótól: Ismeretes-e előtte, miért és mi czélból lett ide meghiva? Latzkó azt felelte, hogy igen, de ő nem tanuskodhatik, mert az egész világ tudja Zimonyban, hogy ő nem bűn, midőn Miletics ott volt. volt akkor BelgrádErre a főispán azt válaszolta, hogy hallott róla (t. i. hogy ismeretes előtte az ő lojalitása és Latzkóról) reménye, hogy ő segíteni fogja a kormányt abbeli törekvésében, hogy Miletits elítéltessék, mert ezt kívánja a haza érdeke, másfelől a kormány is blamirozná magát, ha Miletits felmentetnék. Miletits fogva van és ezért tanukra van szükségünk. Loyális emberekbe helyezzük reményünket és tőlük megvárjuk a támogatást. Megígérem, hogy ajánlani fogom a kormánynak, aki a maga részéről, mint igaz és derék hazafit megfogja önt jutalmazni. Latzkó hosszabb beszélgetés után a főispánnak megígérte, hogy keríteni fog tanukat. És ezen időtől Latzkó 80 irtot kapott havonként, mely összeget a belügyminisztérium egy Bognár Márton nevű hivatalnoka küldötte Pestről. Ez időtől fogva Latzkó Hertelendy főispánnal levelezett, ki magát mindig Lukácsnak irta amint fennebb mondottuk. Kevés idővel ezután Kozma államfőügyész jött Zimonyba és pedig Pancsováról Molnár biztos társaságában. Európa szálodában szállott meg, de a szállodai idegenek könyvébe nem vezette be saját valódi nevét, hanem „Rózsa Pál“ álnevet. — Este fele érkezett meg és 10 órakor, éjjel meglátogatta Latzkót, átadván neki Torontál megye főispánjának látogató jegyét. De 2 nappal ezelőtt Latzko, Hertelendy főispántól következő tartalmú levelet kapott, melyből egy hely így hangzik: „Herr Geschäftsleiter kommt, besprechen Sie sieb mit Ihm“. Kozma szinte azt kívánta Latzkótól, hogy Miletits ellen tanúskodjék, vagy tanukat állítson. Ez az elsőre nem mert ráállani, a másodikat illetőleg megígérte hogy tanukat fog keríteni. Rövid időre azután Latzkó a főispántól következő tartalmú táviratot kapott: „ Jova jön Belgrádból, találkozzék vele és kisérje őt ide.“ Latzkó a meghagyás értelmében járt el._ Jova nem volt senki más, mint Timárcsevics, ki Becskerekre indult, hogy örökségét átvegye. Hogy Becskereken Timarcsevitscsel mi történt, azt tudjuk. A főispán fenyegetései által megfélemlített Timarcsevits Miletics ellen vallott, de a belgrádi törvényszék előtt constatálta, hogy a Becskereken tett vallomást presszó alatt tette. Latzko néhány napra azután levelet kapott, hogy saját Belgrádban élő Miklós nevű testvérét hozza Becskerekre. Ez meg is tette és maga is testvérével eljött. Ezt maga a főispán várta és azt kívánta tőle, hogy tanúskodjék, azután Rankovitshoz küldötte, értekezés és megállapodás végett. De Miklós nem vallott semmit, azt hogy Belgrádon előbb mindent át kell mondván, tanulmányoznia és csak azután tanuskodhatik, mert ő neki semmiről sincs tudomása és igy meghazudtolhatná magát. De ő nem is jött vissza soha többé Becskerekre és igy nem tanúskodhatott, Latzkó György pedig Becskerekről való vissza utaztában Pancsovára tért. A főispán fuvarról is gondoskodott és kiadott egy sajátkezüleg irt és aláirt irományt Szmetana, perlaszi járás szolgabirójához czimezve, a melyben megengedi a főispán úr, hogy Laszkó „sorspontot“ használhasson, még pedig „sráj.“ Némi idő eltelte után a főispán megint meghívta Laszkót Becskerekre. Ez alkalommal a főispán megmagyarázta neki az ügy fontos voltát, és kijelenté, hogy a kormány nagyon szükségli a tanúkat, mivel igen kényes helyzetbe jutott, kerítsen tehát ennélfogva — bármibe kerül is — tanukat, a kormány nem fogja sajnálni a pénzt, mert ki akarja magát húzni a tőrből. Latzkó megnyugtatta a főispánt és megígérte neki, hogy mennél előbb megszerzi a tanukat. A főispán sokáig várt, és midőn még mindig semmikép sem teljesítette Latzkó kötelességét, a főispán véget vetett annak. Egy szép reggelen Latzkó levelet kapott, abban pedig egy hely így hangzik : „Der Chef ist mit Ihnen unzufrieden und habe die Absicht mit Ihnen die Rechnung zu schliessen“. Ez volt a főispán utolsó levele és ezután Latzkó Pestről többé fizetést nem kapott. Latzkó mindenkép törekedett tanukat keríteni, de hiába, „hasztalan volt minden törekvés“ ;és személyesen pedig nem mert tanúskodni, mivel könnyen bebizonyítható lett volna, hogy ő akkor időben nem volt Belgrádban. Bevégeztük előadásunkat. Törekedtünk, minél előbb végére jutni. Felemeltük a fátyolt. Olvasóink emlékeznek talán még, hogy dr. Polit védő ügyvéd ezen perben tanukként meghívta Justin Milán, Simíts D. Nedelkovits, Hertelendy főispán, Latzkó és Molnár urakat; most legalább tudják miért történt az. Ezen közleményhez még azt jegyezzük meg, hogy Rankovics bizonyos havi fizetést húz a magy. kormánytól, amely körülmény Kis-Zomborban, mint faluban, ahol az emberek igen ritkán kapnak pénzt posta utján, könnyen kiderült. Nem régen jó kedvében Rankovits azt nyilatkoztatta ki, hogy nem fog többé megelégedni avval a csekély összeggel, hanem hogy ha magyar kormánytól 20,000 frtot nem fog kapni, be fogja vallani, hogy az mind hazugság és rágalom, amit Mildtics ellen vallott, mégha ezen vallomása következtében hamis eskü miatt fogságba is kerülne. Ez időtől Rankovitsot Budapestre hívták fel. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Rudolf trónörökös ma reggel, — Crotild főherczegnő nap este Bécsből Budapestre, — mig pedig tegKárolyi Alajos gróf ur nagykövet Berlinből Bécsbe érkezett. Mai lovaőra utazott, s mint férfió, fa vonítás’á megy. A trónörökös számos tagú kísérettel utazik; Luitpold bajor herczegen és gr. Bombe 11 es szárnysegéden kívül dr. Brehm, a ornitholog és egy más tudós is társaságában hires van. Mindegyik vadászöltönyt visel. A mint a trónörökös a coupéból kilépett, azonnal a gőzhajó állomáshoz hajtatott, ahol a „Rudolf“ gőzös várta.Theisz főkapitány állt a bejáratnál. A gőzhajó kevés perez múlva elindult. Adonynál a trónörökös ki fog szállni s mint értesülünk, részt vesz egy vadászaton s azután tovább folytatja útját Slavonia felé. Ismeretes, hogy a királyfi jó vadász ; fiatal kora daczára nagy gyakorlatot szerzett már e férfias mulatság körül s Tyrol bérczei eleget beszélhetnének ügyességéről. De még eddig a bérczek vadjait üldözte, s a szárnyasok közül csupán a sasra terjesztő ki figyelmét— most a vizi szárnyasokra fog vadászni s különösen gémekre volna kedve. — Főrangú esküvő lesz Budapesten csütürtökön. Az egyetemi templomban Zichy József gróf esküszik örök hűséget a szép 0deschale hi herczegnővel. A fényes ünnepélyre a vőlegény atyja, gróf Zichy Ferencz Konstantinápolyból fővárosunkba jött. Az nagykövet egyházi szertartást a vőlegény testvére, ifj. gr. Zichy Ferencz fogja végezni, ki Rómából, hol diplomatiai tanulmányokat tesz, megérkezett. — Gyászjelentés. Alólirottak szomorúan jelentik, hogy Mátray Bary István, váczmegyei róm. kath. áldozár, folyó hó 22-én, délelőtt fél 11 órakor, életének 30-dik évében, hosszas betegség s a halotti szentségek felvétele után meghalt. Temetése folyó hó 24-én délután 4 órakor lesz a kerepesi ut 10-dik sz. a. lakásáról. Budapest, 1878. ápril hó 23-án. Áldás és béke poraira! Özv. Mátray Bary Istvánná, szül. Bartha Mária, édesanyja. Id. özvegy Bary Istvánná, nagyanyja, Gyöngyösy János, miniszteri titkár, Faludy Lőrincz, földbirtokos, sógorai, Eckné Bary Krisztina, nagynénje. Mátray Laura, férj. Gyöngyösy Jánosné, Mátray Mária, férj. Faludy Lőrinczné, mint testvérei és ezek gyermekei. — József főherczeg és a hazai ipar. Mint Alcsuthból irják, a főherczeg azon elvből indul ki, hogy az iparczikkekre kiadott pénz forogjon a magyar közönség között és különösen az őt környező vidék népe közt, és e végből ruházati czikkeit s a mit levelezőnk specialiter megjegyez, az ő és gyermekei lábbelijeit alcsuthi czipészszel készítteti, mig mágnásaink még a fogpiszkálót is Párisból hozatják. — Kossuth Lajos édes atyja sírjának rendbehozására újabban adakoztak: Markovits Paula 1 frt, Markovits Miklósné 1 frt , 2 frt, Pásztor Józsefné ivén: gyűjtő 1 frt, Dr. Imre J.-né 1 frt, ifj. Kalocsa L.-né 1 frt, G. Szabó G -né 1 frt, Kovács Imréné 52 kr. Németh L.-né 1 frt, Hegedűs Teréz 50 kr, Szilágyi L.-né 50 kr . 6 frt 52 kr. Eggenhofer Margitba irén : gyűjtő 1 frt, Nyári Anna 1 frt, Vosztruha Róza 50 kr, Freitag Ilona 50 kr, Müller Laura 50 kr, Udvary Mária 50 kr, Udvary Róza 40 kr Udvary Irma 40 kr, Udvary Nina 40 kr 5 frt 20 kr, Moharos Mária irén gyűjtő 1 frt, Gaibl Ilona 50 kr, Steiner Anna 1 frt, Pásztor Ilona 50 kr, Karácsony Fáni 1 frt, Gaál Józsefné 1 frt, Dely R. és Etelka 30 kr, Varga G. 50 kr =é 6 frt. Korda Elekné ivén: gyűjtő 1 frt, Koronka K.-né 50 kr, Koronka Berta 30 kr, Koronka Tinka 20 kr, Dulka Elekné 50 kr, Verzár J.-né 50 kr, Cserba K.-né 40 kr, Mile M. 50 kr, Mihályi K. 1 frt, Korda Géza 10 kr , 5 frt, Paulovitz Béláné ivén: gyűjtő 1 frt, Dénesb Ernesztin 20 kr, D. Szigethy Piroska 1 frt, Gruden J.-né 1 frt, Griimné 1 frt, Kalmárné 1 frt, Bornhauser Antalné 50 kr, Tarnay Mari 40 kr, ifj. Jancsovits Pál 1 frt, Kratochvil Gy. 20 kr ~ 7 frt 30 kr, összesen 32 frt 2 kr, ehhez adva az eddigi közlés összegét 522 frt 92 kr, van a mai napig: 554 frt 94 kr. Közli Kondoros u. p. Csorvás, april 20. 1878. Zlinszky Istvánná. •: — A husvét Budapeste’n. Az időjárás az ünnepnek kedvezett. Egész nap derült napfény sütött. Délelőtt az ájtatos közönség a templomokat látogató s nagy misét hallgatott „asphaltos“ utczákat lepték el a sétálók Azután az Délután ki-ki szórakozni ment. A zöldbe ezrével rándultak; — a városligeti köröndben számos fényes úri fogat tarkita az eleven ünnepi képet. Az állatkertet is sokan felkeresték. A jobbparti lóvasuton s a svábhegyi fogaskerekű pályán szintén nagy volt a kirándulók forgalma. A fővárosban zene hangzott minden közmulató-helyről. A közönséget csak az esti órák hívták vissza a házi tűzhelyhez. Éjjel a rendőrség őrjáratot tartott a félreeső utczákban, hogy az ünnep árnyalakjait szemmel tartsa. Tegnap a gyógyszerészek s illatszerárusok arattak. A hagyományos öntözés napja volt s ilyenkor a férfi közönség bőven ellátja magát kölni vízzel, rózsalével s pacsulival, hogy a szép nemet a husvét másodnapjára emlékeztesse. A Dunaparton bérkocsis legények is végezték ezt a dolgot, csaka hogy simplábban, vagyis megtöltöttek pár puttonyt Dunavizzel s ezt önték az arra járó asszonynap nyakába. — Merénylet Bécsben. Thurn-Taxis herczeg, a király főlovászmestere tegnap, husvét másodnapján délután csaknem orvtámadás áldozatául esett. A herczeg Hunyadi gróf főszertármesterrel hazafelé hajtatván, a prater-viaduet alatt összegyülekezett tömegből két lövés történt a kocsi felé. A lövések egyike a viaduct vasoszlopot találta, a másik a levegőbe ment. A rögtön előrohanó rendőrség a tettest haladéktalanul elfogta. Neve Wild Bernát, 31 éves. Néhány nap előtt segedelemért folyamodott a herczeghez, s kérelmét azzal támogatta, hogy pénzét az „Európa“ biztosító-társulatnál veszté el, melynek elnöke Taxis herczeg volt. Mivel kérelme megtagadtatok, e miatt forralta boszuját. A herczegnek semmi baja sem esett. A király, a főherczegek s az aristokráczia tagjai üdvözölték a herczegek szerencsés meneküléséért. Wild már régebben készült művére. A múlt héten egy rendőr tartóztatta őt le a Práterben, mert revolver-lövésben gyakorolta magát. Akkor azt állitá, hogy a forgópisztolyt a maga védelmére szerezte be. Minthogy egyéb kifogás alá nem esett, szabadon bocsátották. Most leplezetlenül bevallotta szándékát. — A Thurn-Taxis herczeg ellen elkövetett ezen merénylet részleteiből még a következőkről értesülünk : Wild Bernát lembergi születésű s egy ottani köztiszteletben álló kereskedőnek fia. Bár atyja jó nevelést akart neki adni, ezen tervét a fiú tanulmányainak elhanyagolása által meghiúsította. Excentrikus magaviselete sok aggodalomra adott okot, de hozzátartozóinak sem jó akaratú figyelmeztetései, sem a tanúsított szigor eredményhez nem vezetett. Eredetileg technikusnak szánták, de később kereskedő lett. De ehhez a pályához sem mutatott kedvet, s ezért katonai kötelezettségének teljesítése után elhagyta az atyai házat s egynéhány évig Ausztria nagyobb városaiban, legutóbb pedig Bécsben több tartózkodott. Miután családjával rósz lábon állott, maga volt kénytelen kenyeret keresni a nevezetesen kereskedők részére szülőföldjén eszközölt vásárlásuk jövedelméből tartotta fel magát. Bebizonyult, hogy vagyonnal soha sem rendelkezett s igy tehát azon állítása, hogy az „Európa“ biztositó társulatnál volna, szintén valótlannak látszik, valamit vesztett Ep úgy nem való azon állítása, hogy Thurn Taxis Imre gróf,a ki ellen a merényletet elkövette elnöke lett volna ezen biztositó társulatnak. Az „Európának“ elnöke Thurn-Taxis Egon herczeg s tartalékos főhadnagy volt ttt i .1 -á.0. t»„ óiöl? I« 1 komila titkára volt ezen társulatnak, de nem vesztett semmit sem a társulatnál. Azon feltevés, hogy őrülési rohamban követte el a merényletet, valószínűségben nyer. Hozzátartozóinak állításai szerint 1873— 1874. a lembergi őrültek házában volt. Bátyja Wild János az őrültek házában halt meg s egy nagybátyja most Heckler nevezetű ágens, is a tébolydában van, a kinél a tettes múlt év augusztus hava óta lakott, tiz nap óta tapasztalta azt, hogy Wild igen fel van indulva s ellenmondást nem tűr. Tegnap d. u. Wild a „Praterstrassen“ egy kávéházban volt, s a mint áldozattál négyes fogatán elhajtani látta, elhagyta a kávéházat s a „Prater“-be ment, hol az első rondeaunál akarta a herczeget bevárni. Itt azonban, nem érezhette magát a jelen levő rendbiztosok miatt biztonságban azért a vasúti viadukthoz tért vissza, s ott, a mint s a főlovászmester elhajtatott kétszer rálőtt. A harmadik lövés megtételében az őt megfogó Schuppich nevű constabler s Schönborn nevű egyén megakadályozták. A revolvernek még két csöve volt megtöltve. Hogy fegyvert szerezzen magának, szombaton téli kabátját s fekete nadrágját zálogba tette s a kapott pénzen vásárolta a revolvert. Az éjt Wild a rendőrségi őrtanyán a Praterban töltötte, a törvényszékhez való szállítása mára halasztatott. Az éjt nyugodtan töltötte el s csak reggel felé lett izgatott a mint nem engedték meg neki a cigarette szívást. Dr. Schauman kerületi orvos ma d. e. a tettessel foglalkozott. A Wild lakásán az éj folyamán eszközölt házmotozás semmi eredményre nem vezetett. — A hagymáz terjedése minden nap uj meg uj hire szerint óriási arányokat kezd ölteni. Zimnicza táján már annyira pusztít, hogy a vasúti munkákat beszüntették és az ott alkalmazva volt olasz munkásokat a hullák eltakarításával foglalkoztatják; nagy fizetést adnak nekik, de a munkások nem igen maradnak, mert a munka a lehető legveszedelmesebb; negyven ember közül harmincz is kidől. Az olasz munkások közül — mint értesülünk — kettő feljött Budapestre; itt elfogta őket a rettenetes betegség és most az Aszalay-féle kórházban ápolják őket. — Czakó Zsigmond sírja. Tegnap délután felkereste egyik tudósító a „költő sírját“, azaz sírkövét a Ferenczvárosi temetőben. A sírkő 8 darabban feküdt széttörve, mely daraboknak öszillesztése után a következő hiteles feliratot olvasta le arról: Itt nyugszik Ngos Czakó Zsigmond. Élt 28 évet. Meghalt karácsony hava 16-án. 1847. Az apró kődarabokon olvashatók még egy vers felirat betűi is, de azt nem lehetett kivenni, hogy mi volt a vers, annyira hiányosak a kődarabok. De a kövek is annyira fakultak, hogy nem lehet megállapítani, vajjon csakugyan a fenti feliratot tartalmazó sírkőhöz tartoznak-e? — A Duna 8 nap alatt a felvidéki hóolvadások következtében másfél métert áradt. — A gellérthegyi búcsú vidáman folyt le a kopasz hegyoldalon s a gunyhó-labyrinth csapszékeiben. 8—10,000 ember kereste fel a sziklabérczet, gyönyörködni a kilátásban, melynek a derült időjárás rendkívül kedvezett. A szomszédos magaslatok s oldaldülők mind telvek voltak apró karaváncsapatokkal, melyek a szebb pontoknál moro patrio ütöttek tanyát a friss gyepen. A csemeteültetvényeket fegyveres rendőrök őrizték. Panasz csak a rósz utak s a szűk utczákban levő büntanyák botrányos látványa ellen volt. Mikor hat el ide a jó ízlés s az erkölcsiség? — A Deák Ferencz síremlékének felállítása ügyében kiküldött orsz. albizottság f. hó 22-én Gör öve István elnöklete alatt tartott ülésében, mindenekelőtt tudomásul vette az országgyűlés