Egyetértés, 1878. május (12. évfolyam, 120-150. szám)

1878-05-01 / 120. szám

XII. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre.............................................20.— Félévre..................................................10.— Negyedévre.........................................5.— Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. B­é­l­y­e­g­d­i­j minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 120. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. B. Sennyey Pál, A képviselőház elnöke a ház mai ülé­sén hivatalos rövidséggel jelente be : b. Sennyey Pál „betegsége miatt“ lemondott képviselői állásáról. Drámai erővel hat e jelentés mind­azokra, a­kik a kor szellemének nagy át­alakításain, a 19-ik század eszméinek rop­pant hatalmán, a nemzeti fölébredés óriás küzdelmein végig tekintenek, s am­a moz­galmak árjában, a melyek 1825-ben meg­indultak, s az 1848-iki ujjáteremtő viharon keresztül, az önkény ököljogi, majd a fél­rendszabályok jogeljátszási kísérletein át, a mostani alkotmányosság és Parlamen­tarismus politikai és társadalmi állapotain végződtek: ott látnak egy férfiút kiemel­kedni és eltűnni, mint a régi idők és régi szellem egy bolygóját, a­mely mindig tisz­teletet parancsol, mert tiszta­­ fénye van, habár e fény nem is melegít és éltet. Áthidalhatlan úr, egy század felvilá­gosodása, s egy ezredév nemzeti emlékei választanak el bennünket ama eszmevilág­tól, melyben b. Sennyey Pál szive, esze és neveltetése szerint mozgott, de a mély világot régiségeivel, változhatlanságával, alakjaival és nézeteivel lerombolta az uj világ, mely a szabadság, egyenlőség és test­vériség magasztos erejével elseperte a mi ósdi és korhatag és az örök mozgás törvé­nyévé emelte a jeligéket: Legyen haladás, éljen a népfenség! „Haladás és népfenség“ voltak az erők, a­melyek a monarchikus hagyomá­nyok, a vénhedt előjogok roskatag világa ellenében Gartezius ama mozgását és anya­gát képviselték a szellem mindenségében, a­melyekkel föl lehetett építeni az újat, de a nélkül, hogy a réginek maradványai, mint a földforradalom átalakulásának tüneményei­ben itt és ott ne hagytak volna egyéniségeket és nyomokat. Meghagyták emlékeztetés és tanulság okáért, hogy mint ellenségei az újnak, küzdelmük kovász gyanánt éles­sze azt a tésztát, melyből az emberiség óriás háztartásában a kenyér fog gyuratni az igazságra és boldogulásra éhes emberiség számára. Sennyey Pál báró, mint a régi hagyo­mány képviselője, igyekezett betölteni hi­vatását. És tette ezt annyi fenköltséggel a megjelenésben, annyi nemességgel a harcz­­ban, oly szilárd következetességgel az el­vekben, a mint kívüle nem tette senki. Ő az egyetlen férfiú, a­kiben az aristokratia minden vonása eszményítve van. Olyan, mint egy ősi vár, mely a sziklák csúcsá­ról hirdeti a múltat, s a melyet megbámul­nak, de a hova a gőz és a villany korában senki sem megy lakni. Ő az egyetlen ter­tin, a kiben a loyalitás nem volt udva­­ronczi szédelgés, a kinél a conservativis­­mus nem volt lépcső a hatalom birtoká­hoz, a kiben a főúri gondolkozás és mo­dor nem volt kas­szellemből kifolyó fé­­nyelgési, gőg, hanem nemesség, mely kö­telez. Ő az egyetlen, a kinél az aulikus árnyalatú politika nem volt hízelgés és kegykeresés fölfelé, hanem meggyőződés, a­mely nem követ el hitehagyást sem csa­lásért, sem önzésből. Ha valakire, rá el lehet mondani, hogy olyan, mint a már­vány. Sima, hideg és kemény. És mégis nem ezeknek a vonásoknak szobrászati összhangja az, a­melyért ily ki­magasló ellenfél előtt tisztelettel emeljük le kalapunkat, habár oly szédítő űt van is az ő európai és nemzeti, s a mi euró­pai és nemzeti eszméink között. Ez esz­mék között akkora kiegyenlíthetlen ellen­tét van, mint a múmiák múzeumi, és az emberek fejlődő élete közt. Mi ön­álló életre szánjuk nemzetünket a haladó emberiség népcsaládjainak környezetében; nem mehetünk tehát visszafelé rákként, nem fogadhatjuk el eszméit; küzdünk elle­nük mindama felszínen úszó áramlatokkal szemközt, amelyek hamis borhoz, hamis szegert akasztanak és részint „szabadelvű,“ részint „egyesült ellenzék“ nevén csalják a világot és teszik tönkre erkölcsileg és anyagilag a hazát. Más vonások azok b. Sennyey jelle­mében, nem az elviek, a­melyek tisztele­tünket önkénytelenné és őszintévé teszik, a reactionárius politikai és visszaeső társa­dalmi állapotok mai időszakában. E voná­sok : az erkölcs és következet­tesség. Magyarországnak a lélek­vásárt­ól, a politikai képmutatástól, a cynikus erkölcs­telenségtől beszennyezett földjén, az elvta­gadások, programm-habarások jelen nap­jaiban b. Sennyey Pálnak, mind múltja, mind lemondása oly becsülést keltő tény, mely a hazai igaz és ál „nagyságok“ kö­zött oly példányképpé teszi, a kire az itt­honiak közül egyedül lehet alkalmazni Bayard mondását: chevalier sans peur et sans reproche. B. Sennyey Pál az ma, a ki volt, midőn Zemplén vármegye törvényható­sági életében, mint tiszteletbeli jegyző te­hetségére vonta a közfigyelmet: nem al­kusz, nem machiavellista. Tiszta és követ­kezetes jelleme nem ismeri a szédelgő elméleteket, a­melyek minden inmorá­­lis fegyvert alkalmazhatónak találnak egé­szen az erkölcsi öngyilkosságig, ha ma­gán­czéljaiknak kedvez. Sennveynek nem volt elve és a habarék-párt összetá­­kolásával szemben lemondása a nemes bi­zonyíték, hogy nem elve ma sem az er­kölcstelenség, mint szabadalmazott intézők a politikában. Ő megmaradt annak a mi volt, harczolt legjobb belátása és legerő­sebb meggyőződése szerint ott a hol, s annyiszor a hányszor alkalma nyílt azon irány mellett, melyet magáénak vallott, mint ifjú, s nem hagyott cserben, mint férfiú; vallott a megye zöld asztalánál, nem hagyott cserben hivatalban, nem a piros bársonyszékeknek annyi jellemre vészthozóvá vált foglalási ingere kedvéért, nem az udvari légkör kábító hatása alatt sem, mert el­veinek nem volt ára, azok fölött nem tűrt megtagadási alkudozást s inkább kitér, félrevonul,­ de nem hajlik meg. Úgy van ! , betegsége miatt betegen hagyja el a képviselőházat. Elhagyja, mi­dőn félrevonulása lesújtó ítélet a parla­mentben csak imént lefolyt összehabaro­­dási üzelmek felett. A dolgok 48-iki és 67-iki változott rendje, mely annyira idegen volt az ő lel­kének, még azért nem űzte őt el a­ poli­tikai csaták mezejéről. Következetessége elvi volt, s nem formai: nem csökönösség, hanem kitartás. Épen azért nem tett úgy, mint amaz átkozódó lovag, ki pánczélban, régi kopjával lép a hátultöltő fegyverek korszakában a porondra, hanem elfogadta a hadakozás új helyét és új fegyvereit: a parlamentarismust és alkotmányosságot. De nem fogadta el, és megvetette az ál­toborzás hűtlen s a csalás arczátlan esz­közeit : ott hagyta a faképnél embereit. Vele nemcsak az ősi bajnok conser­­vativ egyenessége és következetessége bú­csúzott el, hanem elbúcsúzott a vezér is, a­ki nem akart a hivatalmartalóczok fölött parancsnokolni. Ő is akart tért foglalni, ő neki is meg voltak czéljai, de a térfogla­lási elvek árán, még ha czélhoz vezet is, nem tartotta sem eléggé nemesnek, sem eléggé férfiasnak. Vele a magyar parla­mentből elbúcsúzott a Habsburg dynastia uralkodása óta háromszázados küzdelmek és ellenharczok alapjául szolgáló conser­­vativ politikának legutolsó és legméltóbb képviselője. Sajátságos véletlen! A háromszázados harcznak két nevezetes képviselője él mos­tanában. Az egyik a függetlenség képvise­lője Kossuth La­jos, másik az össze­házasodás képviselője: b. Sennyey Pál. Mindkettő zempléni, mindkettő száműzte magát a törpe korszak alacsony küzdel­meinek színpadjáról, amaz „élő szobor a megtagadott múlt sivatagján”';­emez élő szobor a meggyalázott jelen zsibvásárán. Ez élő szobrok hangos tiltakozása és néma megvetése, mint szörnyű árnyék veszi körül a gyáva és alacsony koneztu­­sát, a­melyet a 67-iki kiegyezés trón és nemzet iránt egyaránt képmutató, trónt és nemzetet egyaránt megcsaló politika jele­neteiben e rendszernek Deák után leghí­vebb képviselője gr. Andrássy Gyula rendez. Sajátságos véletlen! Ez a vezér is zempléni. E harmadik vezér az, a­ki mint volt magyar ministerelnök szemfényvesz­tésével, s mint jelenlegi külügyminiszter kapkodásával jellemzi a kort és rendszert, melynek nevet ad. E rendszer, e politika az, a­mely kétszínűségével, botrányaival, visszaéléseivel, terméketlenségével és te­hetetlenségével se fent, se lent nem tud bizalmat gerjeszteni; se fent, se lent nem nyújt erőt; se eszméi, se tettei által nem imponál, hanem torz a képe, torz a par­­lamentarismusa, torzak erkölcsei, torzak emberei, torz maga. Verhovay Gyula: A delegatiok a „B. Corr.“ szerint azon­nal össze fognak hivatni a közös költségvetés tár­gyalására, amint a magyar képviselőház a budge­­tet letárgyalta. A magyar budget azonnal szente­síthető­ és kihirdethető lesz, ha a kiegyezési tör­vényjavaslatok és a quota nem is lesznek végleg elintézve, és pedig ugyanazon clausulával, m­el­­­lyel a közös költségvetés az idén az első félévre ideiglenesen megszavaztatott, t. i. hogy a később megállapítandó quota szerint fog a leszámolás tör­ténni. (!) A bécsi kiegyezési alkudozások még nem értek véget, a magyar miniszterek pár nap múlva ismét Bécsbe utaznak. Úgy látszik azonban, hogy a megállapodásoknak csak végleges form­lázása van még hátra. A vitás pontok közül egy magyar félhivatalos lap szerint csak egy van (a bankalkormányzók kérdése), a­melyre nézve kö­zeledés nem történt. A „N. W. Tagblatt“ híre sze­rint pedig a 80 milliós bankadósság vissza­fizetési modalitásai tárgyában is akar még előbb Tisza több magyar képviselővel értekezni. Az osz­trák kormány is a végleges megállapodások előtt még valószínűleg érintkezni akar a reichsrathbeli fractiókkal. „A N. W. Tagblatt“ szerint pénteken, vagy szombaton fognak ismét Bécsbe utazni a ma­gyar miniszterek. A provisorium. A „Bud. Corr.“ szériát ha a kiegyezési törvényjavaslatok a két törvény­­hozásban május végéig el nem intéztetnek, akkor a provisorium egy hónappal meg­­hosszabbíttatik. A Bud. Corr. ezen hírével kapcsolatban szükségesnek tartjuk ismételve kije­lenteni, hogy mi is a provisoriumot kívánjuk, csak hogy nem egy oly provisoriumot, amelynek czélja befejezésre juttatni az általunk rosznak tartott kiegyezést, hanem provisoriumot kíván­nunk a választások utánig, hogy a választóknak alkalmuk legyen ezen óriási hord­erejű kérdések felett helyeslésüket vagy elítélésü­ket hallatni. A Tabarékpárt néhány esztendei proviso­riumot kíván, hogy kormányra kerülve (?!) új alkudo­zásokat kezdhessen azokkal az alapelvekkel, a­melyek­kel a Tisza cabinet már kudarczot vallott. A „Pester Llyodnak“ is van egy provisorium eszméje, t. i. hogy provisorium köttessék határozatlan idő­re, t. i. mindaddig, mig a kiegyezés perfectté nem lesz. Ezen eszme, mint legszerencsétlenebb, annak idején említve volt, a mert ha ez fogadtatnék el, akkor a provisorium örökös lenne, mert a­melyik félnek a jelenlegi status quo előnyös, az nem ipar­kodnék végleges megállapodásokat létesíteni ; a mellett ezen terv ellenkezik az 1867-iki törvények világos intézkedéseivel, a­melyek azt rendelik, hogy azon eset­en, ha az uj kiegyezés nem léte­sül, önrendelkezési jogunk önként visszaszáll. Van a kiegyezési provisoriumnak egy más variatiója is, hogy t. i. nem a status quo, hanem a májusi sti­­pulatiók alapján létesittessék egy hosszabb idejű provisorium.­­ Bizony ezek a provisorium terve­zetek, nem nagyon igazolják a 67-iki kiegyezés életrevalóságát, érzi ezt a Tisza kormány is, azért szeretné mielőbb megvalósítani már a kiegyezést, de alkalmasint ismét kénytelen lesz, most már 3-ad ízben provisoriumot kérni. Az olasz kereskedelmi szerződés megkötése iránti tárgyalások megkezdése osztrák­magyar s olasz meghatalmazottak közt május hó közepére tűzetett ki. Az új olasz vámtarifa hír szerint a legnagyobb mértékben védvámos jellegű, s átlag 10—20 százalékkal fölemeli a beviteli czikkek vámját, köztük Magyarországra nézve oly fontos szeszét is, mely az utolsó években — szesz­iparunknak roppant kárára — az olasz piaczokról csaknem teljesen kiszorult. Budapest, april 80. A függetlenségi kor folyó hó 3-án délután 4 órakor értekezletet tart saját he­lyiségében. Interp­ellatió­k. A vallásügyi s a bel­ügyminisztereknek a Sz. Istvánnap megünne­­pelésére vonatkozó ismeretes rendelete, mely oly mélyen sérti a vallás­szabadságot, képviselői kö­rökben is nagy felháborodást keltett. E botrányos rendelet tárgyában a képviselőház valamelyik pro­testáns tagja a ház holnapi ülésében interpellálni fog. — A vágvölgyi vasútnak az osztrák államvasút által szándékolt megvétele tárgyában is fogunk legközelebb a házban interpellátiót hal­lani. Bratiano román miniszterelnök körlevele. A bukaresti hivatalos lap, Bratianu miniszter­­elnök s egyszersmint belügyérnek a román kerület prefektusaihoz intézett következő­ körlevelét közli: „Azon békefeltételek következtében, melyek ő felsége minden oroszok czárjának és ő felségé­nek a szultánnak kormánya közt köttetett, néme­lyek azon észrevételt tették, miszerint az Orosz­ország és Románia közti 1877-iki april 4—16-ki conventio megszűnt ránk nézve kötelező erő­vel bírni. Ha ily értelmezés elterjedne és hívőkre ta­lálna, akkor ez némely polgárokat, sőt hatóságo­kat is azon téves felfogásra vihetne, miszerint fel vannak mentve kötelezettségük alól, melyet a kormány az­ orosz csapatoknak Románián való átvonu­lására nézve vállalt, ez oly összeütközésekre ad­hatna alkalmat, melyek ránk nézve csak ká­rosak lehetnének. — Ránk nézve nem csak kötelesség, de lényeges érdekünk is, min­den kötelezettségünket lelkiismeretesen teljesí­teni, melyekre a conventio által vállalkoztunk. Csak akkor lesz Oroszország is kénytelen mind­azon kötelmeit irántunk szigorun teljesíteni, me­lyeket Romániával szemben vállalt, és a­melyek nekünk egész addig védpajzsul szolgálandónak, míg egy európai areopag véglegesen fog azok fe­lett határozni. Mindamellett, praefektus úr, az említett conventio tartalmaz némely oly stipu­­latiokat, melyek jelenleg, midőn a háború megszűnt, nem bírnak többé létjogosultsággal; ezek azon határozatok, melyeknek czélja az volt, hogy a katonai működéseket az ellenség­gel szemben könnyítsék, így példának okáért a XXII. czikk határozata, az erődítési munkálatok készítése a hadsereg védelméül, mely határozatnak már ma nincs létjogosultsága. Ép úgy van az a XVIII. czikkre is, mely következőleg hangzik: „magától értetődik, hogy az orosz csapatok csak ott állomásozhatnak, hol a pihenés szükségétől vagy akadályok által arra vannak kényszerítve, melyek akaratuktól nem függnek, és hogy csak az e czélra nézve szükségelt idő alatt állapodhassanak meg.“ Az akadályok közt, melyek az orosz csapatokat me­netükben feltartóztathatták, azok is voltak, melyeket az ellenség gördíthetett volna elékbe vagy a me­lyeket saját katonai működésük az ellenség ellen tett volna szükségesekké. Miután tehát ilynemű akadályok a háború megszűnte által végképen el­­hárítják, úgy magától értetődik, hogy most az orosz csapatok állomásozására nézve semmiféle más, csak közönséges akadályokra, vagy a pihenés szükségére lehet hivatkozni. Én önt, prefektus úr, ezen határozatokra emlékeztetem, mivel öntől azok­nak szigorú teljesítését követelem. Ön tehát ren­delkezni fog a fölött, hogy az átvonuló csapatok, ép úgy szállításukra, mint elszállásolásukra és élelmezésükre nézve minden támogatásban részesül­jenek azon idő tartama alatt, melyet pihenésükre szükségesnek, vagy mig oly akadályok által, me­lyek nem függnek akaratuktól, fel vannak tartóz­tatva tova indulásukban; egyszersmind azonban emlékezzék arra is, hogy önnek kötelességében áll, az orosz csapatok minden abbeli kívánságát, mely azoknak egy helyen való tovább időzését célozza, visszautasítani. Ezen esetben ön nekem arról rög­­tön jelentést teend... Remélhető­, hogy a nagy európai areopag, mely elé az utolsó háború a keleti kérdést újra napirendre tűzte ki, a románok egyhangú kívánal­mait méltányolni fogja. Remélhető­, hogy Oroszor­szág maga le fog mondani követeléséről, és meg fog arról győző­dni, miszerint szándékunkat sem­mi más érzetek nem vezénylik, mint azon legbensőbb meggyőződésünk, hogy az engedékeny­ség részünkről a román állam leglényegesbb létfel­tételeit veszélyeztetné. De hogy Oroszországot is meggyőzzük erről, szükséges, hogy minden román azon magatartást kövesse és óvja meg, mint azt eddig tette. Uralkodni kell magunkon, még akkor is, ha kihívatunk, jöjjön ezen kihívás bárhonnét is. Ép úgy nyilvános gyűlésekben, mint hírlapok­ban, valamint személyes viszonyainkban is mérle­gelnünk kell szavainkat és vendégeinkkel minden vitatkozást kerülnünk, mi összezörrenéssé­­ fajul­hatna vagy olyannak tűnhetne fel, hogy vendé­geinknél igazságtalan gyanút támaszthatna szán­dékaink iránt. Minden románnak meg kell em­lékeznie azon felelősségről, mely rá háramla­­nék, ha összeütközést idézne elő, mely a jelen körülmények közt, ránk nézve megsemmisítő­ lenne. Mondja meg tehát, prefektus úr, az ön igazgatá­sára bízott népségnek, hogy gazdálkodjék ere­jével és legyen arról meggyőződve, miszerint a fejedelem, a törvényhozó testületek és a kormány minden körülmények közt kötelezettségüket fog­ják teljesíteni, és hogy szabad azon reményt táp­lálnunk, miszerint jogaink sértetlenül fognak azon krízisből kivergődni, melyen jelenleg át kell es­nünk.“ Budapest, ápril 30-kan. A legújabb hírek szerint a rhodopei felkelők serege, melyet Miklós nagyherczeg még nem régen rabló bandának nevezett, kevés nap alatt már 60,000 emberre szaporo­dott és tökéletesen van szervezve, 12 hadosztályba van osztva, melyek mindegyikét egy pasa vezényli, ki mellé az angolok egy-egy tisztet adtak tanács­adóul. Még eddig ugyan csak 7 ágyúval bírnak, de míg a muszkáknak vannak ágyúik, nem kell bú­sulni, majd ezen felkelőknek is nem sokára lesz, mert bizonyosan megkerítenek maguknak azokból néhányat. Valóban nevetséges kezd már Német­ország elfojtott dühöngése Francziaország, franczia kormány és a franczia lapok ellen lenni. a Hogy Németország gyanítja, sőt bizonyosan tudja, miszerint Francziaországnak az általános európai zűrzavar alatt hal csillaga eltűnik, hogy a dicső­ség első ragyogó sugarainak csináljon helyet, nem tudja magát Francziaországon és kormányán más­kép megboszélni, mint az által, hogy a franczia lapokat kezdi kitiltani, jelesül Elsasz- Lot­har­ingiából végkép kitiltotta a franczia hivatalos lapot a „Monite Zrt.“ Boszniának és Her­cz­ego­vinának az osztrák-magyar hadsereg általi elfoglalásáról még mindig nem jöhetni tisztába. — A „Pest. Corr.” ugyan leghatározottabban ellentmond a „N. fr. Pr.“ azon hírének, melynél fogva Bosznia occu­­patiója el lenne határozva. Azt is hírlik, hogy több bosnyákok sokat őgyelegnek a szerb minisz­tereknél s hogy inkább szeretnék magukat Szer­biához mint Ausztria-Magyarországhoz csatoltatni. Mint már tegnap is jeleztük, úgy most egész bizonyossággal mondhatjuk, miszerint a törökök által megkísérlett compromissumról szóló hírek az orosz és angol haderők visszavonulásáról egészen alaptalanoknak bizonyultak. Nemkülönben Németország és a skandinávi kormá­nyokról szóló hír is, mely szerint a balti ten­ger Anglia előtt elzárassék, és úgy valótlan, de meg­lehet, hogy Németország a skandinávi kormá­nyokat rá akarta beszélni, de kudarczot vallott s Moltke, kit Kopenhágába küldöttek, hosszú orral tért vissza. A mai lapok bizonyos utasításokról beszélnek, miket Totleben új muszka fő had­parancsnok kapott. Ezen parancsoknál fogva neki a B­o­s­p­oru­s ész­ak­i partjait kellene megszállnia, az ifjabb Skobeleff tábornok fel­adata pedig az lenne, hogy a boulairi vonal sán­­czait foglalja el, ha a törökök jó­szerivel ki nem mennének onnét, akkor erővel vegye be azokat. A portához pedig az oroszok Várna, Sumla és Batum kiürítése végett ultimátumot intéztek, hozzá­tévén, hogy ha ez 7 nap alatt meg nem fog tör­ténni, akkor ezen várakat meg fogják támadni. A­k­h­e­d­i­v­e Angliának egy kitörendő angol­orosz háború esetére 20,000 embernyi se­gély hadsereget és 3 hadi­hajót aján­lott föl. Anglia jelenleg alkudozásban áll Görög­országgal, hogy ezen ország és a törökök közt szövetséget hozzon létre. Thes­szália és Epi­­rusnak Görögország részére átengedését helyez­­kilátásba, ezért Görögország 50,000 embernyi had­sereget állítana, mely északi Bulgáriában az oro­szok ellen lenne alkalmazandó. Hobart pasa, ki szabadsággal ment vissza Angliába s kit tavaly Gladstone és Mussophil ba­rátainak intrigái folytán a tengerészeti miniszté­rium kitörölt az angol tisztek sorából, igen fényes elégtételt kapna, ha valósul azon londoni hír, melynél fogva őt a kormány a Balti hajóraj parancsnokává akarja kinevezni. Hornby tengernagynak 40 szállító gőzöst küldött az angol kormány rendelkezésére és a tengernagy, ki már a D­a­r­d­a­n­e­ll­á­k fél­szigetén néhány század katonát szállított partra, most 40 ezer emberre készíttet ott barakokat. Az indiai hadsereg, melynek első fele tegnap hagyta el Bombayt, s melyet másik fele holnap fog követni, 5 hónapra vitt magával lő­­készleteket és élelmi­szereket. Szerda, 1878. május 1 Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 7. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó hivatal: Budapest, IV. himlő-utcsa 1. ss. hová az előfizetési pénzek küldendők. Angliában az activ szolgálatra eddig már 80,000 önkénytes jelentkezett, ezek közt igen sok kiszolgált tiszt. Örömmel fogadtuk és közöljük azon Perából érkező hirt, melynél fogva az dásai, hogy Ozmán és Mukhtár Oroszok fondorko­­pásákat Konstan­tinápolyból eltávolítsák, tökéletesen meghiúsultak. ORSZÁGGYŰLÉS­ 1. A Képviselőház ma tartotta első ülé­sét a húsvéti szünidők után. A haldokló országgyűlés ezen ülése fölötte érdektelen volt. A képviselők nagyon csekély szám­mal voltak jelen, a képviselői padok nagy része üres volt, az ülés vége felé pedig már nem is voltak határozatképes szám­ban jelen a képviselők. A karzatok az ülés kezdetén tömve voltak, tán azért ^ereglett össze oly szép számban a kiváncsi közön­ség, hogy lássa a Bécsből megérkezett miniszterek arczán az újabb engedékenység miatti szégyenpirt? Avagy azért jöttek tán, hogy lássák „a habarék-párt hon­mentő“ férfiait, férfiait ama pártnak, mely a húsvéti szünetek alatt „szerte nézett s nem lelé honját e hazában“? De térjünk a dolog érdemére. B. S­e­n­n­y­e­y Pál képviselőnek le­mondását tudata az elnök. Sennyei volt oly kímélettel a „habarék párt“ irányában, hogy csak „egészségi állapotával“ indo­kolta a képviselői mandátum letételét. Ezen feltűnést keltő esemény behatóbb méltatá­sával lapunk más helyén foglalkozunk. Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy mi legkevésbé sem kételkedünk azon sajnál­kozás őszinteségében, a­melynek Simonyi Lajos a „Kabarék párt“ nevében kifejezést adott. Fájdalmuk indokolt. Ott hagyta őket Sennyey, mint szent Pál az oláhokat. Sze­gények, ugyancsak rájuk jár a rúd ! A földmivelés- ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetésének tárgyalását kezdte meg a ház s be is fejezte azt. A vita fölötte bágyadt volt, s érdekesebb mozza­natokban nem igen bővelkedett. Említést csakis Trefort miniszter azon botrá­nyos eljárása érdemel, hogy a napi­rendre kitűzött tárg­gyal kapcsolatos fontos előterjesztéseket csak közvetlenül a vita megkezdése előtt osztotta ki, úgyhogy a képviselőknek azokat még átolvasni sem volt idejük. Sőt egy jelentésnek benyújtása csak a vita befejezése után jutott eszébe. Trefort úgy látszik csak a „szabadelvű“ pártot tartotta szem előtt, a­melynek tag­jai minden tanulmányozás nélkül, behunyt szemmel is készek megszavazni akár­mit. Földmivelés- ipar és kereske­delmi „szakminiszterünk“ különben annyi elővigyázattal élt ma, hogy sa­ját „szakértelme“ „szakjártasságának“ szükség eseténi támogatásáról gondosko­dott. Minisztériumának majd minden minisztertanácsosa jelen volt, ki a házban, ki a folyosón. A ház a napirendre kitűzött költség­­vetésen rohamos gyorsasággal siklott át, nem ártott volna pedig egy­némely kér­dést tüzetesebb vita tárgyává tenni. — A posta és a távirda egyesítésének kérdése, az ipari szakoktatás, a magyar­óvári gaz­dasági akadémia német tannyelve, továbbá azon kérdés, hogy a gazdasági tanintézetek a közoktatásügyi , vagy pedig a földmive­­lési minisztérium vezetése alatt álljanak-e, mind­ezen kérdéseket discussió alá kellett volna venni. Kívánatos lett volna az is, hogy valaki foglalkozott volna azon arán­­nyal, mely a letárgyalt költségvetés 2-ik és 5-dik tételei közt van .­Ipari s ke­reskedelmi czélokra nem fordí­tunk évenkint többet 37.270 írtnál, holott a l­ótenyész-intézetekre 2.328,872 frtot költünk évenkint. Micsoda arány ez? A statisztikai hivatalnak fel­emelt költségvetése — nagyon helyesen — ellenzés nélkül elfogadtatott. Hát Zse­­dényi? 0 ma — kedd lévén­­— Bécs­­ben volt a „Creditbank“ igazgatósági ülé­sén, így tehát nem akadt ellenzője ezen üdvös intézménynek. Holnap a belügyminiszteri tárcza költségvetése kerül első­sorban tár­gyalás alá. II. A képviselőház ülése április 110-én. Elnök: Várady Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Tisza K., Trefort Á., Péchy T., Bedekovich K., Szende Béla. Elnök bemutatja az olasz képv. kamara el­nökének következő levelét: Igen tisztelt elnök úr! A magyar nemzet Olaszország mély és sajgó keservéhez és fáj­­­dalmához rokon érzésüleg csatlakozva, legneme­sebb szeretetét képviselői által tolmácsolta. Magyarországnak Ti jeles képviselői! Szavaitok szivünkben örökké bevésve fognak maradni! A sir fölötti kézszoritás a testvéries és változatlan egyetértés jele. Véghetetlen fájdalmunkban csak azon tudat

Next