Egyetértés, 1878. május (12. évfolyam, 120-150. szám)
1878-05-01 / 120. szám
XII. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre.............................................20.— Félévre..................................................10.— Negyedévre.........................................5.— Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 120. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. B. Sennyey Pál, A képviselőház elnöke a ház mai ülésén hivatalos rövidséggel jelente be : b. Sennyey Pál „betegsége miatt“ lemondott képviselői állásáról. Drámai erővel hat e jelentés mindazokra, akik a kor szellemének nagy átalakításain, a 19-ik század eszméinek roppant hatalmán, a nemzeti fölébredés óriás küzdelmein végig tekintenek, s ama mozgalmak árjában, a melyek 1825-ben megindultak, s az 1848-iki ujjáteremtő viharon keresztül, az önkény ököljogi, majd a félrendszabályok jogeljátszási kísérletein át, a mostani alkotmányosság és Parlamentarismus politikai és társadalmi állapotain végződtek: ott látnak egy férfiút kiemelkedni és eltűnni, mint a régi idők és régi szellem egy bolygóját, amely mindig tiszteletet parancsol, mert tiszta fénye van, habár e fény nem is melegít és éltet. Áthidalhatlan úr, egy század felvilágosodása, s egy ezredév nemzeti emlékei választanak el bennünket ama eszmevilágtól, melyben b. Sennyey Pál szive, esze és neveltetése szerint mozgott, de a mély világot régiségeivel, változhatlanságával, alakjaival és nézeteivel lerombolta az uj világ, mely a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos erejével elseperte a mi ósdi és korhatag és az örök mozgás törvényévé emelte a jeligéket: Legyen haladás, éljen a népfenség! „Haladás és népfenség“ voltak az erők, amelyek a monarchikus hagyományok, a vénhedt előjogok roskatag világa ellenében Gartezius ama mozgását és anyagát képviselték a szellem mindenségében, amelyekkel föl lehetett építeni az újat, de a nélkül, hogy a réginek maradványai, mint a földforradalom átalakulásának tüneményeiben itt és ott ne hagytak volna egyéniségeket és nyomokat. Meghagyták emlékeztetés és tanulság okáért, hogy mint ellenségei az újnak, küzdelmük kovász gyanánt élessze azt a tésztát, melyből az emberiség óriás háztartásában a kenyér fog gyuratni az igazságra és boldogulásra éhes emberiség számára. Sennyey Pál báró, mint a régi hagyomány képviselője, igyekezett betölteni hivatását. És tette ezt annyi fenköltséggel a megjelenésben, annyi nemességgel a harczban, oly szilárd következetességgel az elvekben, a mint kívüle nem tette senki. Ő az egyetlen férfiú, akiben az aristokratia minden vonása eszményítve van. Olyan, mint egy ősi vár, mely a sziklák csúcsáról hirdeti a múltat, s a melyet megbámulnak, de a hova a gőz és a villany korában senki sem megy lakni. Ő az egyetlen tertin, a kiben a loyalitás nem volt udvaronczi szédelgés, a kinél a conservativismus nem volt lépcső a hatalom birtokához, a kiben a főúri gondolkozás és modor nem volt kasszellemből kifolyó fényelgési, gőg, hanem nemesség, mely kötelez. Ő az egyetlen, a kinél az aulikus árnyalatú politika nem volt hízelgés és kegykeresés fölfelé, hanem meggyőződés, amely nem követ el hitehagyást sem csalásért, sem önzésből. Ha valakire, rá el lehet mondani, hogy olyan, mint a márvány. Sima, hideg és kemény. És mégis nem ezeknek a vonásoknak szobrászati összhangja az, amelyért ily kimagasló ellenfél előtt tisztelettel emeljük le kalapunkat, habár oly szédítő űt van is az ő európai és nemzeti, s a mi európai és nemzeti eszméink között. Ez eszmék között akkora kiegyenlíthetlen ellentét van, mint a múmiák múzeumi, és az emberek fejlődő élete közt. Mi önálló életre szánjuk nemzetünket a haladó emberiség népcsaládjainak környezetében; nem mehetünk tehát visszafelé rákként, nem fogadhatjuk el eszméit; küzdünk ellenük mindama felszínen úszó áramlatokkal szemközt, amelyek hamis borhoz, hamis szegert akasztanak és részint „szabadelvű,“ részint „egyesült ellenzék“ nevén csalják a világot és teszik tönkre erkölcsileg és anyagilag a hazát. Más vonások azok b. Sennyey jellemében, nem az elviek, amelyek tiszteletünket önkénytelenné és őszintévé teszik, a reactionárius politikai és visszaeső társadalmi állapotok mai időszakában. E vonások : az erkölcs és következettesség. Magyarországnak a lélekvásártól, a politikai képmutatástól, a cynikus erkölcstelenségtől beszennyezett földjén, az elvtagadások, programm-habarások jelen napjaiban b. Sennyey Pálnak, mind múltja, mind lemondása oly becsülést keltő tény, mely a hazai igaz és ál „nagyságok“ között oly példányképpé teszi, a kire az itthoniak közül egyedül lehet alkalmazni Bayard mondását: chevalier sans peur et sans reproche. B. Sennyey Pál az ma, a ki volt, midőn Zemplén vármegye törvényhatósági életében, mint tiszteletbeli jegyző tehetségére vonta a közfigyelmet: nem alkusz, nem machiavellista. Tiszta és következetes jelleme nem ismeri a szédelgő elméleteket, amelyek minden inmorális fegyvert alkalmazhatónak találnak egészen az erkölcsi öngyilkosságig, ha magánczéljaiknak kedvez. Sennveynek nem volt elve és a habarék-párt összetákolásával szemben lemondása a nemes bizonyíték, hogy nem elve ma sem az erkölcstelenség, mint szabadalmazott intézők a politikában. Ő megmaradt annak a mi volt, harczolt legjobb belátása és legerősebb meggyőződése szerint ott a hol, s annyiszor a hányszor alkalma nyílt azon irány mellett, melyet magáénak vallott, mint ifjú, s nem hagyott cserben, mint férfiú; vallott a megye zöld asztalánál, nem hagyott cserben hivatalban, nem a piros bársonyszékeknek annyi jellemre vészthozóvá vált foglalási ingere kedvéért, nem az udvari légkör kábító hatása alatt sem, mert elveinek nem volt ára, azok fölött nem tűrt megtagadási alkudozást s inkább kitér, félrevonul, de nem hajlik meg. Úgy van ! , betegsége miatt betegen hagyja el a képviselőházat. Elhagyja, midőn félrevonulása lesújtó ítélet a parlamentben csak imént lefolyt összehabarodási üzelmek felett. A dolgok 48-iki és 67-iki változott rendje, mely annyira idegen volt az ő lelkének, még azért nem űzte őt el a politikai csaták mezejéről. Következetessége elvi volt, s nem formai: nem csökönösség, hanem kitartás. Épen azért nem tett úgy, mint amaz átkozódó lovag, ki pánczélban, régi kopjával lép a hátultöltő fegyverek korszakában a porondra, hanem elfogadta a hadakozás új helyét és új fegyvereit: a parlamentarismust és alkotmányosságot. De nem fogadta el, és megvetette az áltoborzás hűtlen s a csalás arczátlan eszközeit : ott hagyta a faképnél embereit. Vele nemcsak az ősi bajnok conservativ egyenessége és következetessége búcsúzott el, hanem elbúcsúzott a vezér is, aki nem akart a hivatalmartalóczok fölött parancsnokolni. Ő is akart tért foglalni, ő neki is meg voltak czéljai, de a térfoglalási elvek árán, még ha czélhoz vezet is, nem tartotta sem eléggé nemesnek, sem eléggé férfiasnak. Vele a magyar parlamentből elbúcsúzott a Habsburg dynastia uralkodása óta háromszázados küzdelmek és ellenharczok alapjául szolgáló conservativ politikának legutolsó és legméltóbb képviselője. Sajátságos véletlen! A háromszázados harcznak két nevezetes képviselője él mostanában. Az egyik a függetlenség képviselője Kossuth Lajos, másik az összeházasodás képviselője: b. Sennyey Pál. Mindkettő zempléni, mindkettő száműzte magát a törpe korszak alacsony küzdelmeinek színpadjáról, amaz „élő szobor a megtagadott múlt sivatagján”';emez élő szobor a meggyalázott jelen zsibvásárán. Ez élő szobrok hangos tiltakozása és néma megvetése, mint szörnyű árnyék veszi körül a gyáva és alacsony koneztusát, amelyet a 67-iki kiegyezés trón és nemzet iránt egyaránt képmutató, trónt és nemzetet egyaránt megcsaló politika jeleneteiben e rendszernek Deák után leghívebb képviselője gr. Andrássy Gyula rendez. Sajátságos véletlen! Ez a vezér is zempléni. E harmadik vezér az, aki mint volt magyar ministerelnök szemfényvesztésével, s mint jelenlegi külügyminiszter kapkodásával jellemzi a kort és rendszert, melynek nevet ad. E rendszer, e politika az, amely kétszínűségével, botrányaival, visszaéléseivel, terméketlenségével és tehetetlenségével se fent, se lent nem tud bizalmat gerjeszteni; se fent, se lent nem nyújt erőt; se eszméi, se tettei által nem imponál, hanem torz a képe, torz a parlamentarismusa, torzak erkölcsei, torzak emberei, torz maga. Verhovay Gyula: A delegatiok a „B. Corr.“ szerint azonnal össze fognak hivatni a közös költségvetés tárgyalására, amint a magyar képviselőház a budgetet letárgyalta. A magyar budget azonnal szentesíthető és kihirdethető lesz, ha a kiegyezési törvényjavaslatok és a quota nem is lesznek végleg elintézve, és pedig ugyanazon clausulával, mellyel a közös költségvetés az idén az első félévre ideiglenesen megszavaztatott, t. i. hogy a később megállapítandó quota szerint fog a leszámolás történni. (!) A bécsi kiegyezési alkudozások még nem értek véget, a magyar miniszterek pár nap múlva ismét Bécsbe utaznak. Úgy látszik azonban, hogy a megállapodásoknak csak végleges formlázása van még hátra. A vitás pontok közül egy magyar félhivatalos lap szerint csak egy van (a bankalkormányzók kérdése), amelyre nézve közeledés nem történt. A „N. W. Tagblatt“ híre szerint pedig a 80 milliós bankadósság visszafizetési modalitásai tárgyában is akar még előbb Tisza több magyar képviselővel értekezni. Az osztrák kormány is a végleges megállapodások előtt még valószínűleg érintkezni akar a reichsrathbeli fractiókkal. „A N. W. Tagblatt“ szerint pénteken, vagy szombaton fognak ismét Bécsbe utazni a magyar miniszterek. A provisorium. A „Bud. Corr.“ szériát ha a kiegyezési törvényjavaslatok a két törvényhozásban május végéig el nem intéztetnek, akkor a provisorium egy hónappal meghosszabbíttatik. A Bud. Corr. ezen hírével kapcsolatban szükségesnek tartjuk ismételve kijelenteni, hogy mi is a provisoriumot kívánjuk, csak hogy nem egy oly provisoriumot, amelynek czélja befejezésre juttatni az általunk rosznak tartott kiegyezést, hanem provisoriumot kívánnunk a választások utánig, hogy a választóknak alkalmuk legyen ezen óriási horderejű kérdések felett helyeslésüket vagy elítélésüket hallatni. A Tabarékpárt néhány esztendei provisoriumot kíván, hogy kormányra kerülve (?!) új alkudozásokat kezdhessen azokkal az alapelvekkel, amelyekkel a Tisza cabinet már kudarczot vallott. A „Pester Llyodnak“ is van egy provisorium eszméje, t. i. hogy provisorium köttessék határozatlan időre, t. i. mindaddig, mig a kiegyezés perfectté nem lesz. Ezen eszme, mint legszerencsétlenebb, annak idején említve volt, a mert ha ez fogadtatnék el, akkor a provisorium örökös lenne, mert amelyik félnek a jelenlegi status quo előnyös, az nem iparkodnék végleges megállapodásokat létesíteni ; a mellett ezen terv ellenkezik az 1867-iki törvények világos intézkedéseivel, amelyek azt rendelik, hogy azon eseten, ha az uj kiegyezés nem létesül, önrendelkezési jogunk önként visszaszáll. Van a kiegyezési provisoriumnak egy más variatiója is, hogy t. i. nem a status quo, hanem a májusi stipulatiók alapján létesittessék egy hosszabb idejű provisorium. Bizony ezek a provisorium tervezetek, nem nagyon igazolják a 67-iki kiegyezés életrevalóságát, érzi ezt a Tisza kormány is, azért szeretné mielőbb megvalósítani már a kiegyezést, de alkalmasint ismét kénytelen lesz, most már 3-ad ízben provisoriumot kérni. Az olasz kereskedelmi szerződés megkötése iránti tárgyalások megkezdése osztrákmagyar s olasz meghatalmazottak közt május hó közepére tűzetett ki. Az új olasz vámtarifa hír szerint a legnagyobb mértékben védvámos jellegű, s átlag 10—20 százalékkal fölemeli a beviteli czikkek vámját, köztük Magyarországra nézve oly fontos szeszét is, mely az utolsó években — szesziparunknak roppant kárára — az olasz piaczokról csaknem teljesen kiszorult. Budapest, april 80. A függetlenségi kor folyó hó 3-án délután 4 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Interpellatiók. A vallásügyi s a belügyminisztereknek a Sz. Istvánnap megünnepelésére vonatkozó ismeretes rendelete, mely oly mélyen sérti a vallásszabadságot, képviselői körökben is nagy felháborodást keltett. E botrányos rendelet tárgyában a képviselőház valamelyik protestáns tagja a ház holnapi ülésében interpellálni fog. — A vágvölgyi vasútnak az osztrák államvasút által szándékolt megvétele tárgyában is fogunk legközelebb a házban interpellátiót hallani. Bratiano román miniszterelnök körlevele. A bukaresti hivatalos lap, Bratianu miniszterelnök s egyszersmint belügyérnek a román kerület prefektusaihoz intézett következő körlevelét közli: „Azon békefeltételek következtében, melyek ő felsége minden oroszok czárjának és ő felségének a szultánnak kormánya közt köttetett, némelyek azon észrevételt tették, miszerint az Oroszország és Románia közti 1877-iki april 4—16-ki conventio megszűnt ránk nézve kötelező erővel bírni. Ha ily értelmezés elterjedne és hívőkre találna, akkor ez némely polgárokat, sőt hatóságokat is azon téves felfogásra vihetne, miszerint fel vannak mentve kötelezettségük alól, melyet a kormány az orosz csapatoknak Románián való átvonulására nézve vállalt, ez oly összeütközésekre adhatna alkalmat, melyek ránk nézve csak károsak lehetnének. — Ránk nézve nem csak kötelesség, de lényeges érdekünk is, minden kötelezettségünket lelkiismeretesen teljesíteni, melyekre a conventio által vállalkoztunk. Csak akkor lesz Oroszország is kénytelen mindazon kötelmeit irántunk szigorun teljesíteni, melyeket Romániával szemben vállalt, és amelyek nekünk egész addig védpajzsul szolgálandónak, míg egy európai areopag véglegesen fog azok felett határozni. Mindamellett, praefektus úr, az említett conventio tartalmaz némely oly stipulatiokat, melyek jelenleg, midőn a háború megszűnt, nem bírnak többé létjogosultsággal; ezek azon határozatok, melyeknek czélja az volt, hogy a katonai működéseket az ellenséggel szemben könnyítsék, így példának okáért a XXII. czikk határozata, az erődítési munkálatok készítése a hadsereg védelméül, mely határozatnak már ma nincs létjogosultsága. Ép úgy van az a XVIII. czikkre is, mely következőleg hangzik: „magától értetődik, hogy az orosz csapatok csak ott állomásozhatnak, hol a pihenés szükségétől vagy akadályok által arra vannak kényszerítve, melyek akaratuktól nem függnek, és hogy csak az e czélra nézve szükségelt idő alatt állapodhassanak meg.“ Az akadályok közt, melyek az orosz csapatokat menetükben feltartóztathatták, azok is voltak, melyeket az ellenség gördíthetett volna elékbe vagy a melyeket saját katonai működésük az ellenség ellen tett volna szükségesekké. Miután tehát ilynemű akadályok a háború megszűnte által végképen elhárítják, úgy magától értetődik, hogy most az orosz csapatok állomásozására nézve semmiféle más, csak közönséges akadályokra, vagy a pihenés szükségére lehet hivatkozni. Én önt, prefektus úr, ezen határozatokra emlékeztetem, mivel öntől azoknak szigorú teljesítését követelem. Ön tehát rendelkezni fog a fölött, hogy az átvonuló csapatok, ép úgy szállításukra, mint elszállásolásukra és élelmezésükre nézve minden támogatásban részesüljenek azon idő tartama alatt, melyet pihenésükre szükségesnek, vagy mig oly akadályok által, melyek nem függnek akaratuktól, fel vannak tartóztatva tova indulásukban; egyszersmind azonban emlékezzék arra is, hogy önnek kötelességében áll, az orosz csapatok minden abbeli kívánságát, mely azoknak egy helyen való tovább időzését célozza, visszautasítani. Ezen esetben ön nekem arról rögtön jelentést teend... Remélhető, hogy a nagy európai areopag, mely elé az utolsó háború a keleti kérdést újra napirendre tűzte ki, a románok egyhangú kívánalmait méltányolni fogja. Remélhető, hogy Oroszország maga le fog mondani követeléséről, és meg fog arról győződni, miszerint szándékunkat semmi más érzetek nem vezénylik, mint azon legbensőbb meggyőződésünk, hogy az engedékenység részünkről a román állam leglényegesbb létfeltételeit veszélyeztetné. De hogy Oroszországot is meggyőzzük erről, szükséges, hogy minden román azon magatartást kövesse és óvja meg, mint azt eddig tette. Uralkodni kell magunkon, még akkor is, ha kihívatunk, jöjjön ezen kihívás bárhonnét is. Ép úgy nyilvános gyűlésekben, mint hírlapokban, valamint személyes viszonyainkban is mérlegelnünk kell szavainkat és vendégeinkkel minden vitatkozást kerülnünk, mi összezörrenéssé fajulhatna vagy olyannak tűnhetne fel, hogy vendégeinknél igazságtalan gyanút támaszthatna szándékaink iránt. Minden románnak meg kell emlékeznie azon felelősségről, mely rá háramlanék, ha összeütközést idézne elő, mely a jelen körülmények közt, ránk nézve megsemmisítő lenne. Mondja meg tehát, prefektus úr, az ön igazgatására bízott népségnek, hogy gazdálkodjék erejével és legyen arról meggyőződve, miszerint a fejedelem, a törvényhozó testületek és a kormány minden körülmények közt kötelezettségüket fogják teljesíteni, és hogy szabad azon reményt táplálnunk, miszerint jogaink sértetlenül fognak azon krízisből kivergődni, melyen jelenleg át kell esnünk.“ Budapest, ápril 30-kan. A legújabb hírek szerint a rhodopei felkelők serege, melyet Miklós nagyherczeg még nem régen rabló bandának nevezett, kevés nap alatt már 60,000 emberre szaporodott és tökéletesen van szervezve, 12 hadosztályba van osztva, melyek mindegyikét egy pasa vezényli, ki mellé az angolok egy-egy tisztet adtak tanácsadóul. Még eddig ugyan csak 7 ágyúval bírnak, de míg a muszkáknak vannak ágyúik, nem kell búsulni, majd ezen felkelőknek is nem sokára lesz, mert bizonyosan megkerítenek maguknak azokból néhányat. Valóban nevetséges kezd már Németország elfojtott dühöngése Francziaország, franczia kormány és a franczia lapok ellen lenni. a Hogy Németország gyanítja, sőt bizonyosan tudja, miszerint Francziaországnak az általános európai zűrzavar alatt hal csillaga eltűnik, hogy a dicsőség első ragyogó sugarainak csináljon helyet, nem tudja magát Francziaországon és kormányán máskép megboszélni, mint az által, hogy a franczia lapokat kezdi kitiltani, jelesül Elsasz- Lotharingiából végkép kitiltotta a franczia hivatalos lapot a „Monite Zrt.“ Boszniának és Herczegovinának az osztrák-magyar hadsereg általi elfoglalásáról még mindig nem jöhetni tisztába. — A „Pest. Corr.” ugyan leghatározottabban ellentmond a „N. fr. Pr.“ azon hírének, melynél fogva Bosznia occupatiója el lenne határozva. Azt is hírlik, hogy több bosnyákok sokat őgyelegnek a szerb minisztereknél s hogy inkább szeretnék magukat Szerbiához mint Ausztria-Magyarországhoz csatoltatni. Mint már tegnap is jeleztük, úgy most egész bizonyossággal mondhatjuk, miszerint a törökök által megkísérlett compromissumról szóló hírek az orosz és angol haderők visszavonulásáról egészen alaptalanoknak bizonyultak. Nemkülönben Németország és a skandinávi kormányokról szóló hír is, mely szerint a balti tenger Anglia előtt elzárassék, és úgy valótlan, de meglehet, hogy Németország a skandinávi kormányokat rá akarta beszélni, de kudarczot vallott s Moltke, kit Kopenhágába küldöttek, hosszú orral tért vissza. A mai lapok bizonyos utasításokról beszélnek, miket Totleben új muszka fő hadparancsnok kapott. Ezen parancsoknál fogva neki a Bosporus északi partjait kellene megszállnia, az ifjabb Skobeleff tábornok feladata pedig az lenne, hogy a boulairi vonal sánczait foglalja el, ha a törökök jószerivel ki nem mennének onnét, akkor erővel vegye be azokat. A portához pedig az oroszok Várna, Sumla és Batum kiürítése végett ultimátumot intéztek, hozzátévén, hogy ha ez 7 nap alatt meg nem fog történni, akkor ezen várakat meg fogják támadni. Akhedive Angliának egy kitörendő angolorosz háború esetére 20,000 embernyi segély hadsereget és 3 hadihajót ajánlott föl. Anglia jelenleg alkudozásban áll Görögországgal, hogy ezen ország és a törökök közt szövetséget hozzon létre. Thesszália és Epirusnak Görögország részére átengedését helyezkilátásba, ezért Görögország 50,000 embernyi hadsereget állítana, mely északi Bulgáriában az oroszok ellen lenne alkalmazandó. Hobart pasa, ki szabadsággal ment vissza Angliába s kit tavaly Gladstone és Mussophil barátainak intrigái folytán a tengerészeti minisztérium kitörölt az angol tisztek sorából, igen fényes elégtételt kapna, ha valósul azon londoni hír, melynél fogva őt a kormány a Balti hajóraj parancsnokává akarja kinevezni. Hornby tengernagynak 40 szállító gőzöst küldött az angol kormány rendelkezésére és a tengernagy, ki már a Dardanellák félszigetén néhány század katonát szállított partra, most 40 ezer emberre készíttet ott barakokat. Az indiai hadsereg, melynek első fele tegnap hagyta el Bombayt, s melyet másik fele holnap fog követni, 5 hónapra vitt magával lőkészleteket és élelmiszereket. Szerda, 1878. május 1 Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 7. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó hivatal: Budapest, IV. himlő-utcsa 1. ss. hová az előfizetési pénzek küldendők. Angliában az activ szolgálatra eddig már 80,000 önkénytes jelentkezett, ezek közt igen sok kiszolgált tiszt. Örömmel fogadtuk és közöljük azon Perából érkező hirt, melynél fogva az dásai, hogy Ozmán és Mukhtár Oroszok fondorkopásákat Konstantinápolyból eltávolítsák, tökéletesen meghiúsultak. ORSZÁGGYŰLÉS 1. A Képviselőház ma tartotta első ülését a húsvéti szünidők után. A haldokló országgyűlés ezen ülése fölötte érdektelen volt. A képviselők nagyon csekély számmal voltak jelen, a képviselői padok nagy része üres volt, az ülés vége felé pedig már nem is voltak határozatképes számban jelen a képviselők. A karzatok az ülés kezdetén tömve voltak, tán azért ^ereglett össze oly szép számban a kiváncsi közönség, hogy lássa a Bécsből megérkezett miniszterek arczán az újabb engedékenység miatti szégyenpirt? Avagy azért jöttek tán, hogy lássák „a habarék-párt honmentő“ férfiait, férfiait ama pártnak, mely a húsvéti szünetek alatt „szerte nézett s nem lelé honját e hazában“? De térjünk a dolog érdemére. B. Sennyey Pál képviselőnek lemondását tudata az elnök. Sennyei volt oly kímélettel a „habarék párt“ irányában, hogy csak „egészségi állapotával“ indokolta a képviselői mandátum letételét. Ezen feltűnést keltő esemény behatóbb méltatásával lapunk más helyén foglalkozunk. Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy mi legkevésbé sem kételkedünk azon sajnálkozás őszinteségében, amelynek Simonyi Lajos a „Kabarék párt“ nevében kifejezést adott. Fájdalmuk indokolt. Ott hagyta őket Sennyey, mint szent Pál az oláhokat. Szegények, ugyancsak rájuk jár a rúd ! A földmivelés- ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetésének tárgyalását kezdte meg a ház s be is fejezte azt. A vita fölötte bágyadt volt, s érdekesebb mozzanatokban nem igen bővelkedett. Említést csakis Trefort miniszter azon botrányos eljárása érdemel, hogy a napirendre kitűzött tárggyal kapcsolatos fontos előterjesztéseket csak közvetlenül a vita megkezdése előtt osztotta ki, úgyhogy a képviselőknek azokat még átolvasni sem volt idejük. Sőt egy jelentésnek benyújtása csak a vita befejezése után jutott eszébe. Trefort úgy látszik csak a „szabadelvű“ pártot tartotta szem előtt, amelynek tagjai minden tanulmányozás nélkül, behunyt szemmel is készek megszavazni akármit. Földmivelés- ipar és kereskedelmi „szakminiszterünk“ különben annyi elővigyázattal élt ma, hogy saját „szakértelme“ „szakjártasságának“ szükség eseténi támogatásáról gondoskodott. Minisztériumának majd minden minisztertanácsosa jelen volt, ki a házban, ki a folyosón. A ház a napirendre kitűzött költségvetésen rohamos gyorsasággal siklott át, nem ártott volna pedig egynémely kérdést tüzetesebb vita tárgyává tenni. — A posta és a távirda egyesítésének kérdése, az ipari szakoktatás, a magyaróvári gazdasági akadémia német tannyelve, továbbá azon kérdés, hogy a gazdasági tanintézetek a közoktatásügyi , vagy pedig a földmivelési minisztérium vezetése alatt álljanak-e, mindezen kérdéseket discussió alá kellett volna venni. Kívánatos lett volna az is, hogy valaki foglalkozott volna azon aránnyal, mely a letárgyalt költségvetés 2-ik és 5-dik tételei közt van .Ipari s kereskedelmi czélokra nem fordítunk évenkint többet 37.270 írtnál, holott a lótenyész-intézetekre 2.328,872 frtot költünk évenkint. Micsoda arány ez? A statisztikai hivatalnak felemelt költségvetése — nagyon helyesen — ellenzés nélkül elfogadtatott. Hát Zsedényi? 0 ma — kedd lévén— Bécsben volt a „Creditbank“ igazgatósági ülésén, így tehát nem akadt ellenzője ezen üdvös intézménynek. Holnap a belügyminiszteri tárcza költségvetése kerül elsősorban tárgyalás alá. II. A képviselőház ülése április 110-én. Elnök: Várady Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Tisza K., Trefort Á., Péchy T., Bedekovich K., Szende Béla. Elnök bemutatja az olasz képv. kamara elnökének következő levelét: Igen tisztelt elnök úr! A magyar nemzet Olaszország mély és sajgó keservéhez és fájdalmához rokon érzésüleg csatlakozva, legnemesebb szeretetét képviselői által tolmácsolta. Magyarországnak Ti jeles képviselői! Szavaitok szivünkben örökké bevésve fognak maradni! A sir fölötti kézszoritás a testvéries és változatlan egyetértés jele. Véghetetlen fájdalmunkban csak azon tudat