Egyetértés, 1878. május (12. évfolyam, 120-150. szám)
1878-05-04 / 123. szám
történni. Azt is beszélik, hogy egy honvédhadsereg is helyeztetnék Filippovica táborszernagy főparancsnoksága alá. A Filippovich ezen fentebb említetett megbízatására vonatkozó hír cáfolatául a „Bud. Corr.“ Zágrábból azt tudatja magának, hogy a horvát kormánykörökben minderről nem tudnak semmit, habár nem is titkolják, hogy nagyon óhajtják ezen eshetőség bekövetkezését. A főparancsnokságnál a „Bud. Corr.“ tudósítóját arról is biztosították, hogy Filippovich táborszernagy csak vizsgálati körúton van, és hogy közvetlen parancsnoksága alatt nem is állanak nagyobb hadtestek. Továbbá azt írják a ,.B. Corr.-nek, hogy a horvát kormány megkísértette a boszniai menekülteket legalább az őrvidékre átvitetni. De ez is csak részben sikerült. Azon kérdésre, hogy kiosztható-e a segély május elsején túl is, a horvát kormány azon távirati utasítást nyerte, hogy a segélypénzek szigorú ellenőrzés mellett további intézkedésig kiosztandók. A bécsi tanácskozások, Tisza, Széll és Wenckheim miniszterek ma reggel érkeztek a hétfőn megszakadt kiegyezési tárgyalások folytatására. Az uralkodó 10 órakor hivatta Wenckheim bárót, a külön kihallgatás félóráig tartott. 11 órakor megkezdődött a közös miniszteri conferentia ő felsége elnöklete alatt, melyben a két miniszterelnök, Andrássy gróf, Bylandt, Hoffmann és a szakminiszterek hivatalosak. — Ezen minisztertanács a „Bud. Cor.“ szerint csakis a delegátiók összehívása napjának és a rendkívüli közös költségvetésre vonatkozó új előterjesztésnek megállapításával fog foglalkozni, miután úgyis a rendkívüli szükséglet egy része már megszavasztatott, most új csekélyebb összeget előirányzó előterjesztés fog a delegatióknak benyujtatni. A delegatiók valószínűleg csak e hó 13-dikára hivatnak össze. A kiegyezési tárgyalások holnap folytattatnak, holnapra Trefort miniszter is ide váratik. A kiegyezési differentiák kiegyenlítése végett a változtatásokat, melyeket a kormányok a főrendiházakban javasolni fognak, valamint a 80 milliós adósságra vonatkozó új előterjesztést most szövegezik. A kiegyezés tárgyában ő felsége elnöklete alatt csak vasárnap fog miniszteri értekezlet tartatni. Az egyesült ellenzék, vagy mint város és faluszerte őket hívják a párt, ma d. u. 6 órakor tartott „habarék értekezletén megválasztotta gazdasági bizottságát, mely a kör alapszabályainak kidolgozásával s egy közelebb tartandó értekezlet elé terjesztésével is megbizatott. A bizottság tagjaivá gr. Berchtold L. elnöklete alatt, Fórián, Kovácsy, Bujanovics, Desewffy Kálmán, Farkas Elek (körösi), Pulszky, Pogonyi és Sztupa választottak. Ezután az értekezlet részletesen tárgyalta a pénzügyi tárcza költségvetését, melynek egyes czímeinél a párt tagjai részéről felszólalás fog történni. Areichsrath haladó clubja tegnap azon kérdés felett tanácskozott, hogy tekintve a monarchiának kül- és belügyi bonyolult helyzetét, helyén van-e a jelen pillanatban pártnyilatkozattal lépni a nyilvánosság elé. Indítvány tétetett, hogy felirat intéztessék a koronához. A kérdés felett hosszú vita fejlődött ki, melynek merituma a kiegyezés körül forgott, a vita részletei azonban titokban tartatnak. Véghatározat a feliratra nézve nem hozatott, hanem öttagú bizottságot választottak, mely indokolt véleményt fog a club elé terjeszteni az iránt: intéztessék-e és mily okokból felirat a koronához, s mely pontok legyenek benne előadva. Ha a club az indítványra nézve tisztába jött, akkor a közös actio tárgyában érintkezésbe lép a többi alkotmányhű clubokkal is. Az öttagú bizottság Kopp, Skene, Schaup, Magg és Monger képviselőkből áll. Fiuméből írják a „Bad. Corr.“-nak máj. 1-éről: Ma ismét ki lett hirdetve itt a torpedó kiviteli tilalom, mely intézkedés azonban az itteni torpedógyárt nem igen sújtja,mert Angolország annak idejében vett itt ugyan bizonyos számú torpedókat, a többi azonban részint új szerkezettel, részben Withead rendszer szerint Angolországban készül. Az itteni gyár most az osztrákmagyar haditengerészet számára készít torpedókat. Az új Pressenek sürgönyzik Budapestről, hogy a pénzügyminiszternek múltkori bécsi tanácskozása a rente-consortium irányadó személyiségeivel a magyar kincstári jegyek beváltásának folyamára vonatkozott. Jelenleg az első kibocsátásból még körülbelől 30 millió kincstári jegy váltandó be, amely pénzügyi műveletnek az év végéig kell megtörténni. A conferentiáknak a czélja az volt, hogy a magyar pénzügyminiszter informáltassék a beváltás jelenlegi stádiumból, s hogy a további eljárás megállapíttassék. Előleg üzletről vagy új kölcsön kötéséről a nevezett forrás szerint nem volt szó. A nagyszombati tanítóképző intézet ellen emelt pánslavistikus vádak miatt — mint „Pozsonyvidéki Lapokéban olvassuk — a kormány átiratot intézett Simor herczegprímáshoz, ki annak következtében már egy bizottságot nevezett ki a vizsgálat megejtésére. A bizottság tagjai következők: Boltizár püspök, Wiedermann főigazgató, Róth tanfelügyelő s közigazgatás bizottsági tag. Hisszük, hogy a bizottság kellő szigorral és eréllyel fog eljárni működésében, mert eredményes haszna ezen intézkedésnek csak is így lehet. katasztrófa elkerülhettem“ Ugyanezen jelentés szerint a románok minden lőkészleteiket és élelmiszereiket elhurczolják, daczára az orosz hatóságok tiltakozásának. Budapest, május 3. Anglia oly gyönyörűn vigyáz Oroszország minden lépéseire, hogy soha sem marad válaszával adósa. Alig hogy megtudta Hornby tengernagy az uj orosz csapatoknak megérkezését San Stefanóba, ő is rögtön gőzt csináltatott s egy házzal odébb ált s most ismét a herczeg szigeteknél horgonyoz Konstantinápoly legközelebbi szomszédságában. Az orosz és török hadi készületekről azt írják, hogy ezelőtt 2 héttel 48 gyalogzászlóalj alakítása rendeltetett el, melyek száma 84—132, most egy czári ukáz azt rendeli, hogy további 48 tartalékzászlóalj szerveztessék, melyek száma 133 — 180 lesz. — Ez azonnal szervezendő seregből a 12. 13. és 14. tartalék gyalog hadosztály alakittatik s igy az orosz gyaloghadosztályok száma 62-re emeltetik. Lesz ezután 41 sorgyalog, 3 testőr, 1 gránátos és 1 kaukázusi gránátos és 14 tartalékhadosztály. Ugyanezen szári ukáz három új tüzérdandár alakítását rendeli el 144 ágyúval. E dandárokat oly sietve szervezik, hogy már parancsnokaik is kinevezték. Egy konstantinápolyi távirat viszont azt jelenti, hogy az 1295-ki (török) katona évi sorozás, mely fegyverszünet folytán elhalasztatott, most kezdődött meg. A gárda, a rumeliai-macedoniai, syriai, mezopotámiai és arab hadtest számára 95.000 ujoncz hivatik a szultán hadója által zászló alá. Cser ken Abdi tábornok Konstantinápolyban, Assav pasa Brassában önkényteseket toborz. A török menekültek tömegesen jelentkeznek; minden önkénytes öt font sterlinget kap ezüstben. A konstantinápolyi csapatoknak három havi zsoldhátralékot fizettek ki a napokban. Layardur lakásán ápril 29-én Mukhtar, Ozmán, Izzed pasák s Hornby angol tengernagy három órai tanácskozást tartottak. Széchenyi Ödön gr., a tűzoltók parancsnoka, Knava dandártábornokká neveztetett ki. Várna és Sumla közt 45 zászlóalj kitűnő katonaság van 14 üteggel, Batumnál van 24 zászlóalj és 8 üteg, Trapezunt és Erzerum közt 15 zászlóalj, Erzerum és Mus közt 45 zászlóalj, Thessáliában, Epirusban, Salonikban van 60 kitűnő zászlóalj, Gallipoliban 30 és Konstantinápoly környékén 120 zászlóalj. Bizonyosnak állítják, hogy monarchiánk csakugyan állít fel egy hadtestet Erdélyben, mivel az oroszok Bukarest körül és közel az erdélyi határokhoz nagy csapat öszpontosításokat kezdenek. Nyugat felől Filippovics táborszernagy parancsot kapott 25.000 embernyi hadseregnek Sziszeknél eszközlendő öszpontositására, mely hadtesten kívül még egy honvéd hadtest is fogna ott összpontosittatni. Vájjon az erdélyi öszpontositás nem csupa komédia-e, vagy meg lesz e már csakugyan, mert ezt már számtalanszor hirdették ez év eleje óta. Vranyában véres összeütközés volt a szerbek és arnauták közt, mely alkalommal mindkét oldalon sokan megsebesültek és estek el. Ez egy újabb bizonyítéka, mennyire gyűlöletes a görög fajnál a szlávok terjeszkedése. A portlandi angol consul Southwest harbourba utazott, hogy a „Cimbria“ orosz legénységet, melynek megjelenése Amerikában annyira feltűnt, szemmel tartja. Az amerikai írek közül 5000 lépett muszka szolgálatba. Ezek is majd úgy járhatnak, mint a románok, csak hogy katonákká állván még nehezebb lesz menekülniök az orosztól, mint a románoknak. A híres futó, Csernajeff, az oroszok által egy 5000 emberből álló állítólag Kelet India ellen indítandó csapat parancsnokává neveztetett és Kabul ki ellen fogna működni. Ma egyébiránt úgy látszik,mintha egy bizonyos békét ígérő szellő lengené át a hírlapokat. De erre nézve a „Deutsche Ztg.“ azt jegyzi meg, hogy a mostani alkudozások csak kárpitul szolgálnak arra nézve, hogy mögöttük hadi készületeket lehessen tenni. A „Cras“ Bukarestből egy jelentést kapott, mely Oroszország pénzbeli megszorulását legélénkebben jellemzi. Ez az orosz élelmezési osztály főnökének távirata egy san stefanói ügynökhöz, és következőleg hangzik: „A napi költségek 500,000 frankra rúgnak. A kormány már 20 millió rubellel tartozik, hitelünk ki van merítve. Fejtsd meg a nagy herczegnek, hogy ha a követelés tetemes része 3 nap alatt nem lesz kifizetve, akkor a Bright beszéde Manchesterben. A jezuitizmus, elferdítés, gyanúsítás és vallási türelmetlenség s rajongás remek példáját közli a „Daily Telegraph“, a békejezuiták főnöke Bright beszédében, melyet a híres quacker-szónok Manchesterben a Free Trade Hallban a liberálisok gyűlésében elmondott. A beszéd, mint Bright minden beszéde, igen hosszú , mi itt ezen beszédnek csak kivonatát közöljük. Mindenekelőtt éles élezczel kritizálja azon tory kormányt, mely jelenleg többségre vergődött s azt mondja, miszerint a királynő tanácsosai mindig szájukban hordják a békét, s hogy igyezetük arra irányul, hogy ezt fenntartsák. Kevés rokonszenvet érez oly békés politikával, melynek természetes folyása háború felé tart. Ezelőtt 24 évvel olvasta szónok a királynő férje, Albert herczeg, levelét lelki testi barátjához, Stackmar báróhoz, melyben a herczeg a többek ezt mondja Stratford de Redcliffe lordról: „lord Stradford utasításait betű szerint követi, de örökké azon igyekszik, hogy mindig mélyebben merüljünk háborús politikába.“ A jelenlegi kabinet elnöke az napon, melyen Derby lord leköszönt hivataláról, azt mondá, miszerint az egész országban senki sem igyekszik annyira a békét fenntartani, mint a kabinet tagjai, és mégis minden lépése azt mutatja, hogy Angliát közelebb vezeti a háborúhoz. Tetteik, szavaikkal éles ellentétben állanak. Ha a miniszterelnök beszédeit és cselekvéseit azon két év óta, melyben Anagliát kormányozza, végig tekintjük, ha valamennyi miniszterektől sugalmazott lap, — melyeket háborús lapoknak lehet csak nevezni, — csak rá hivatkozik, ha az egész tory párt csak rá tekint, mint az ő nézeteik képviselőjére és ha valamennyi minisztertársai beszédeit vizsgáljuk, ezekben csak utána papolókra ismerünk s mindnyájan csak háborúra törekszenek. Múlt éjjel észrevettem, hogy oly nyilatkozatok tétettek, melyek a tényekkel legszembeszökőbb ellentétben állanak. A kabinet egyik tagja Bradfordban egy nagy meetingben azt állította, miszerint háborúpárt vagy háborús kormány Angliában merőben lehetetlen. És éppen Hardy úr beszéde nem egyébb mint halmaza a legfenyegetőbb, legháborúsabb kifakadásoknak, de semmivel sincs kevésbé fűszerezve mint logikával. Hihetőleg a bradfordiak felfogása és inge szerintinek hitte érveléseit. Carnarvon és Derby lordok visszavonultak, tudják-e önök, miért ? Ezen grófságban mindenki ismeri Derby lordot és ismerte apját, azt is tudják önök, hogy a jelenlegi miniszterelnök minő szoros viszonyban állott vele. De ha Carnarvon és Derby lordoknak bizalma volt a jelenlegi kabinetben, miért hagyták azt el, így tehát nem volt bizalma Derby lordnak, a miniszterelnök barátjának, a miniszterelnökbe és a többi miniszterekbe, kinek legyen hát akkor azokban bizalma ? Ott, hol igazság nincs, bizalom sem lehet. Az alsóházban kérdést intéztem arra nézve, minő szüksége van a háznak 6 millióra ? Azt kérdem, ágyúval, revolverrel akarnak önök congressusra menni ? Hiába, a pénzt megszavazták és azt legkönnyelműbb módon el is költötték. Más kérdésre akarok most térni. A hajórajra.Tudják önök, hogy a hajóraj parancsot kapott a Márvány tengerbe nyomulásra. Ha a Dardanella erődökből lőttek volna a hajókra, a hajóraj a lövéseket viszonozta volna, ez pedig nem más mint határozottan háborús tény. Hardy úr tegnap azt monda, miszerint az angol kormánynak joga volt a hajórajt oda küldeni. Nos, ha volt, hát miért kért engedelmet a török kormánytól a bemenetelre? Ezután a kormány további lépéseit fejtegeti és kárhoztatja s a parlament elnapolására megy át. Alig napolta el a kormány a húsvéti ünnepekre a parlamentet, azonnal oly lépést tett, melyről senki sem álmodott. Mohamedánokat, hihetetleneket zúdított Kelet-Indiából,Európába, hogy ezekkel harczoljon a keresztény oroszok, azon czár ellen, kit egész Európa legbékeszeretőbb fejedelemnek ismer, ugyan azon czár ellen, ki biztosította saját ellenségét, a portát, hogy Anglia kedvéért megfogja kímélni a suezi csatornát. Európa valamennyi nagy hatalmassága aláírta a berlini memorandumot, a békét szerető angol kormányelnök vonakodott azt tenni. Európa minden hatalmassága óhajtotta a congressus létrejöttét, óhajtotta azt önfeláldozóig maga Oroszország is, mert elismerte az összes európai hatalmak tekintélyét maga felett, csak a békés angol miniszterelnök nem fogadta el a congressus eszmét. És miért? Törökországért, hol 15,000 keresztényt mészároltak le embertelenül Bulgáriában. És én azt kérdem önöktől, akarják e önök vérüket, vagyonukat feláldozni, hogy azon gonosz és álhitű babonás államot fenntartsák, melyet ottomán birodalomnak neveznek ? Ezen hatalom fenntartásáért akarnak önök harczolni azon fejedelem ellen, ki az által is tanusítá Anglia iránti barátságos érdemét, hogy legkedvesebb lányát Victoria királynő fiának nőül adta? Ha háborúba hurczolja ezen kormány nemzetünket, akkor még eljövend azon idő, midőn sok ember örvendeni fog, ha azt mondhatja, mi boldognak érzi magát, hogy nem volt ezen kormány bűnrészese. Ezen majdnem két óráig tartó, kivonatilag közlött, a kormány ellen irányzott philippics után még utolsó mérgét Beaconsfieldre ömleszti ezen szavakban: „Nem rég a kormány Oroszországot arra kérte, ne közelítene a Suezi csatorna felé és most Kelet-Indiából ugyanazon csatornán át hozunk seregeket, hogy Oroszországba rontsunk. Akarják-e önök, vagy az angol nemzet vérét ontani egy oly miniszter parancsára, kinek ereiben egy csepp angol vér sem folyik?“ Május elsejétől kezdve új előfizetést nyitunk az „Egyetértésire, azért figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük április végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Előfizetési árak: Május hóra Május—junius Május— julius Május—október Kapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. gjagT" Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadóhivatala. 1 frt 80 kr. 3 frt 60 kr. 5 frt — kr. 10 frt — kr. mes küzdtér volt; minden oldalról torlasz emelkedett. A katonai parancsnokok elhatározták a harczot az Aumaire utczai torlasszal, és azon zászlóaljjal kezdeni, melyben Ossián szolgált. Midőn a zászlóalj az Aumaire-utcza felé már indulókészen állott, Ossián félrehívta kapitányát, régi, derék tisztet, ki szerette őt, és kinyilatkozta rá, hogy egy lépést sem tesz előre, mert deczember másodika bűn, és Bonaparte Lajos áruló; nekik, katonáknak kellene a Bonaparte által megszegett esküt megtartani; ő, Ossián a maga részéről a köztársaság legyilkolásához nem kölcsönzi kardját. A zászlóalj rövid időre megállóit. Várták a támadásra a jelt; ezalatt az ősz kapitány és az ifjú hadnagy halk hangon társalogtak. — Mit szándékozik tenni ? kardé a kapitány. — Eltöröm kardomat. — Vincennesbe viszik. — Nem bánom. — Biztos lehet, hogy rangjától megfosztják! — Az meglehet! — Talán agyonlövik! — El vagyok reá készülve! — De különben is elkésett, tegnap kellett volna beadnia lemondását. — A bűntől visszariadni, mindig van idő! Ebből látható, hogy a kapitány jó katona volt bár, ki az egyenruha viselésében őszült meg, de zászlója a hazát, a fegyelem a törvényt képviselte előtte. Karja vasból, feje fából. Sem nem ember, sem nem polgár. A becsületet nála a tábornok vállrojtja képviseli. Beszélhet nekik bárki politikai kötelességekről, a törvény iránti engedelmességről, az alkotmányról! Ők azt nem értik! Vajjon mit ér az alkotmány, a legszentebb jog, összehasonlítva azon három szóval, melyet egy káplár a kiállított őr fülébe súg. Adjatok neki mérleget kezébe; az egyik serpenyőbe tegyétek az evangéliumot, a másikba a napi parancsot. A káplár többet fog nyomni, mint az isten. Az isten szerepel a szent Bertalan éjen kiadott napi parancsban: — Gyilkoljatok le mindenkit, Az isten majd felismeri köztük híveit, ily elveket fogadnak el a papok, és dicsőítik azokat. A szent Bertalan éjt megáldotta a pápa, és tiszteletére katoolikus érmet nyomattak. Dumas Ossián hajthatatlan maradt. A kapitány végső kísérletet tett. — ön tönkre teszi magát! — Megmentem becsületemet. — Sőt épen becsületét veszti el! — Miért ? Mert elmegyek ! — Aki elmegy, az szökevény! E szó hatással volt Dumas Ossiánra. A kapitány folytatá: — Néhány percz múlva harczba keveredünk a torlasszal. Társait lelőhetik, vagy megsebesíthetik. ön még fiatal tiszt, még nem gyakran volt tűzben. — Legfeljebb azt fogják mondhatni, válaszolt élénken Dumas Ossián, hogy a köztársaság ellen nem harczoltam, tehát nem voltam áruló. — Azt fogják mondani, hogy gyáva volt! Ossián nem válaszolt. Ugyan e percmben rohamra hangzott a parancs, és a zászlóalj rohamot intézett. A torlasz tüzet adott. Dumas Ossián volt a legelső, ki elesett. Nem viselhette el a „gyáva“ szót, és az első sorban helyén maradt. Először a sebkötő helyre és onnan a kórházba vitték. Végezzünk e szívrendítő eseménnyel. Golyó fúrta át mindkét térdét. Az orvosok szükségesnek vélték mindkét lábát levágni. Saint-Arnand tábornok a becsületrend keresztjét küldte neki. Köztudomású, hogy Bonaparte Lajos mohón jutalmaztatta pretorianus bűntársai által az ily szolgálatokat. A kardok a gyilkos munka után megszavaztattak. A csatatér gőzölgött még a vértől, midőn a hadsereget megszavaztatták. A párisi helyőrség „igen“-nel szavazott. Önmagának adott fölmentvényt. Nem igy a hadsereg többi része. A katonai becsületérzés föllázadt, és helyt adott a polgári erénynek. Daczára az erkölcsi nyomásnak, daczára annak, hogy az ezredesek saját fövegeikbe gyűjtötték a szavazatokat, Francziaország és Algir számos pontján a hadsereg „nem“-mel szavazott. A műegyetem tömegesen „nem“-mel szavazott. A tüzérség, melynek szülőanyja a műegyetem, majdnem mindenütt hasonlóan szavazott. Említek, hogy Dumas Scipió ez időben Metzben feküdt. Nem tudom, minő véletlen folytán a metzi tüzérség az államcsíny megítélésében ingadozott és Bonapartéhoz látszott szítani. Dumas Scipió adta ez ingadozással szemben a jó példát. Hangosan, nyilt szavazatlapon „nem“mel szavazott. Beküldte lemondását is. Mialatt azonban a miniszter megkapta a Dumas Scipió lemondási kérvényét, azalatt a miniszter leküldte Metzbe ugyanezen Dumas Scipiónak elmozdítási rendeletét. Dumas Scipió szavazása után ugyanegy időben támadt a hadügyminiszternek azon gondolata, hogy e tiszt veszélyes és eltávolítandó, midőn a kérdéses tiszt is azon gondolatra jött, hogy a kormány annyira gyalázatos, miszerint nem lehet alatta szolgálni. A lemondás és az elmozdítás útközben keresztezték egymást. Az elmozdítás, tényleges katonai törvényeink értelmében oda magyarázandó, hogy az illető az állam szolgálatából ki van zárva, várjon reá a nyomor. Elmozdításával egyidejűleg tudta meg Scipió az Aumaire torlasz támadásának, és fivére súlyos sebesülésének történetét. Nyolcz napig nem kapott Ossiántól tudósítást. Scipió értesítette ugyan időközben fivérét, hogy ő „nem“-el szavazott és leköszönt, de csakis arra szorítkozott, hogy őt is hasonlóra felhívta. Midőn azonban megtudta, hogy fivére meg van sebesülve és a Val de Grace kórházban fekszik, azonnal sietett Párisba. Első útja a kórházba vezette, Ossián ágyához vezették. A szerencsétlen ifjúnak előtte való napon vágták le mindkét lábát. Ossian épen kezében tartotta a Saint-Arnaud által küldött keresztet, midőn Scipió kétségbe esve ágyánál megjelent. A sebesült a hadsegédhez fordult, ki neki a keresztet hozta, és így szólt: — Nekem nem kell a kereszt. Az én mellemen a köztársaság kiontott vére tapadna reá. Ekkor vette észre belépő fivérét, és feléje nyújtván a keresztet, így szólt: — íme, fogadd e keresztet! Te „nem“-mel szavaztál, és eltörted kardodat! Te vagy az, ki e keresztet megérdemelted. A válság. Délutáni egy óra volt. Bonaparte arcza komorrá vált. A hozzá hasonló arczok ritkán szoktak soká vidámak maradni. Visszavonult dolgozószobájába, leült a kandalló elé, két lábát a tűznél melegette és mozdulatlanul hallgatott. Roquet azon kívül senki sem kereste fel. Vajjon mire gondolt? A vipera mozdulatai előre nem láthatólag váratlanok. Másik művemben, a „Napoleon le Petit“ czímű könyvben elmeséltem, hogy mit mindent követett el e gyalázatos napon e nyomorult ember. Időközönkint belépett Roquet, és jelentést tett. Bonaparte hallgatagon, mély gondolatokba merülve, fogadta jelentéseit; márványhoz hasonlított, melynek hideg kérge alatt forró láva dühöngött. Az Élyséebe ugyanazon hírek érkeztek, melyek hozzánk a Richelieu utczába; reá nézve a hírek kedvezőtlenek voltak, reánk nézve pedig kedvezők! Egyik zászlóaljban, melyet megszavaztattak, százhetvenen „nem ‘-mel szavaztak. A zászlóaljat azóta feloszlatták és az afrikai hadseregbe osztották be. Bizton számítottak a 14-dik sorezredre, mely februárban a népre lőtt. De ezen ezred parancsnoka készebb volt eltörni kardját, semmint hogy újra kezdte volna. Kiáltványainknak végre is sikere volt. A tapasztalás igazolta, mert Páris teljes lázadás(Folytatása következik.) ÚJDONSÁGOK. — Lapunk mellékletén található az országgyűlési tudósítás, a törvényszéki csarnok, a közgazdasági rovat s a tárczában egy elbeszélés. — A király a bártfai tűzkárosultaknak 1000 frt, a liptó szt.-miklósiaknak pedig 600 frtot adományozott. — Rudolf trónörökös, mint távirják, tegnap a Futaki-erdőkben vadászott sasokra, onnan Újvidék környékére utazik, hol vadászattal hosszabb időt fog tölteni. Mondják, hogy a trónörökös a Tisza mentén is fog tartani pár napi vadászatot. — Képviselő-választás: A medgyesi kerület képviselőjévé tegnap Kästner Henriket választották meg. — A királyné szerdán incognito Pozsonyon keresztül Oroszvárra utazott, hol Henckel gróf lovait tekinté meg, s 4 órakor ismét visszatért a pozsonyi pályaudvarba, honnan külön vonaton Bécsbe ment. Daczára, hogy érkezésének híre csak délután terjedt el, mint a „Pozsonyvidéki Lapok“ írják, 3 órakor már sürü néptömeg lepte el a hidat, hogy a királynőt láthassa. gőzhajózási társaság zászlórudját egészen föllobogózták, a Mohács és Gönyő vontató hajók szintén félzászlóva a hidig tolakodtak, egyidejűleg a Lafranconi házon, Magyar király, Nemzeti és Zöldfa szállodákon. A Kozicsné házán és Vágvölgyi vasút hivatalos helyiségén jelentek meg a a lobogók. 4 órakor ért a királyné a hidhoz Henckel gróf kocsiján. A kocsiba két sötét per volt fogva. A királyné Festetics grófné mellett balfelől foglalt helyet, s a balfelőli kocsiablakot leeresztő. Öltözete fekete volt, fején lovagkalap. A mint a hidra ért, megeredt az éljenzés, kalapok repültek a levegőbe. A királyné mosolyogva s barátságos fejbólintással köszöné meg a váratlan tisztelkedést. A hídfőhöz érve, a vizi kaszárnyában rákezdte a trombitás a generalmarsot, az őrség fegyverbe állt, de a két per nyil sebességgel ragadta a kocsit tova. Közvetlenül a királyné kocsija mögött br. Nopcsa hajtatott. — Dunai átkelés gőzkompokkal. Poliakoff S. S. már múlt év őszén több a Rajnán használatban állott gőzkompot vásárolt össze az aldunáni átmenet eszközlésére. Hihetetlen nehézségek leküzdése után végre sikerült neki múlt hó közepe táján ezen kompok elsejét a forgalomnak átadhatni s igy a román és bulgáriai vasúti összeköttetést Zimnitzánál helyre állítani. A komp hordereje 8 vasúti kocsi, melynek az egyik partról a másikra leendő szállítása fél órát igényel. Legközelebbi napokban fog a második ilynemű komp forgalomba bocsájtatni. — A jegyzői szigorlaton, mely a napokban a Pestmegyeházán a szigorló bizottság előtt lefolyt, 4-en vettek részt, kik közül 3 jó sikerrel képesittetett. — A Deák-mausoleum épitési részlettervei a fővárosi középitési bizottság előtt feküsznek. Minthogy az építéshez akarnak kezdeni, az illető orsz. bizottság erre nézve az engedély kiadásáért folyamodott. Hanem mielőtt a 7-es bizottság ítéletet mondana, az épités átalános érdekénél fogva előbb néhány napra kiállították a közgyűlés előtermébe, hol ezen az épités alapjára most kidolgozott, részletterveket mindenki megtekintheti. Szintezen társalgó teremben vannak kiállítva a budai vízmű tervei, amiket Gill, Salbach és Klein tekintélyes mérnökök készítettek. Ez utóbbi kiállítás sokkal fontosabb mint az előbbi s óhajtandó, hogy minél többen megszemléljék: vájjon valóban elvetni való tervek-e ezek? — Az idei geológiai kutatások és felvételek, melyeket a m. k. földtani intézet mint eddig is, eszközöl, a következő vidéken fognak végbemenni, úgymint: Szilágy megyében, a keleti részen dr. Hoffmann m. kir. főgeolog, nyugatin pedig Matyasovszky Jakab osztálygeolog által. Továbbá: Böckh János m. kir. főgeolog, ki mellé Halaváts Gyula m. k. geolog gyakornok osztatott be, folytatni fogja Szörény megye déli részében megkezdett felvételeit. — Telegdi Róth Lajos m. k. osztálygeolog, ki mellé Hokán János m. k. geolog-gyakornok van beosztva, Sopronmegye folytatólagos felvételét a Ruszti és Lajta hegységek területén fogja eszközölni, csatlakozva a múlt évben felvett területhez. — Végül Stürzenbaum József m. k. segédgeolog az utóbbitól keletre, Mosony megye a Fertő tava és a Csallóköz közé eső részének felvételével bízatott meg. — A geologok felvételi területeikre május második felében utaznak el s októberig maradnak kint. — Zomborról írják nekünk: A zombori állami főgymnásium tanuló ifjúsága könyvtárának és szegény ifjainak felsegélyezésére a megyeház nagytermében. évi április 29-én hangversenyt rendezett. Már esti 7 órakor díszes közönség gyűlt össze a fényesen kivilágított teremben és élénk érdekeltséggel várta mindenki a hangverseny kezdetét. A fiatal műkedvelők mindent elkövettek, hogy a közönség várakozásának megfeleljenek , de a főérdem Maison M. és Bergmann A. tanár urakat és a „gymn. dalkör“ vezetőit illeti, kik nem kíméltek fáradságot, hogy a közönségnek élvezetes estét szerezzenek. A közönség viszont bőven osztogatta a tapsot. A gymn. dalkör énekét, Kovács L. szavalatát, Gettinger és Czirfusz zongorajátékát, de főleg Harlikovics Gyula 8. oszt. tanuló ügyes gordonkajátékát élénk tapsvihar követte. Nem mulaszthatom el megemlíteni azon urhölgyeket, kik szives közreműködésükkel nagyban előmozdították a hangverseny sikerét és fokozták az érdekeltséget u. m. Lovászy Aranka k. a., ki Schulhoff „Vallée Brillante“-jával és a Czirfusz nővérek, kik „Le Tourbillon“ czimü négykezessel arattak tetszést, nemkülönben Vojnies Izabella k. a. kinek gyönyörű énekét a közönség megujrázta és tapsviharral kitüntette. A hangverseny Erkel „Hymnus“-ával ért véget, melyet a gymnas. dalkör adott elő, s a közönség egy része haza felé indult, de nem úgy a mindkét nembeli ifjúság s főleg a húsvéti ünnepek alkalmából itthon időző egyetemi polgárok — mert ezek csakhamar tánczra kerekedtek s reggeli 4 óráig a legvigabb kedéllyel jártak. Az első négyest 56 pár tánczolta. A szereplő hölgyeken kivül jelen voltak: Trischler Emma, Reitter Vilma, Belt Katicza, Bieber Gizella, Klacsányi Mariska, Tárczay P., Trischler Nina, Jakobcsics K., Kovács Etelka k. a., Csikás nővérek stb. az aristocratia köréből ott voltak: Gromon Dezsőné, Szemző Istvánná, Bitvarszkyné Záko Maja, Szemző Gyuláné, Vojnics Zsigmondné stb. úrnők. A tiszta jövedelem meghaladja a 280 forintot. A fővárosi szeretetház javára tegnap rendezett hangverseny félig-meddig fiasco lett, amennyiben nem volt kellő számú publikuma. Soldosné dalait tapsolta a közönség ; Jókainé asszony Arany „Tetemrehivás“ költeményét szavalta mesterileg, s Jókai „Nye póz valam” (Nem akarom) czimmel egy érdekes részletet olvasott fel a „történelmi regénytár“-ában legközelebb megjelenendő regényéből. A jelenvoltak zajosan tapsoltak, de csekélyebb volt a számuk, hogy sem anyagi eredmény is járt volna a kitűzött czélra. — Nagy tűzvész pusztított Pálóczon, Ung megyében, Hadik-Barkóczy Ilona grófnő birtokán. A szélvész mellett 32 ház pusztult el. A tűz épen a falu közepén támadt, állítólag eldobott szivartól. — A nemz. színház drámabiráló bizottsága az „Aurália“, „Egy tárcza miatt“, „A bájital“, „A bűnhődés“ czimü színdarabokat előadásra nem ajánlotta. A kéziratok a nemzeti szinház könyvtárnokától visszavehetők. — Persa csendélet. Nasreddin sah ő felsége ellen szörnyű merényletet követtek el akkorában, mielőtt még európai körútjára megindult volna. A sah Sahzade Abdulazimba utazott;ez bucsujári hely Teherán mellett, hol a főváros lakói imájukat szokták végezni, mielőtt útra kelnek. Amint a sah elhagyta palotáját, rögtön katonák vették körül a kocsiját, kik ellán volt. Kezdték biztosra venni Bonaparte bukását. Példa gyanánt legyen felhozva az akkori pillanatnyi hangulat ismertetéséül: Falvier és Crestin — mindkettő képviselő, — a király utczán haladtak végig. Crestin a törvényhozó palotára mutatott és így szólt: — Holnap ott fogunk tanácskozni. Érdekes az is, hogy a Mazas hangulata is megváltozott; a börtön nyájasabb lett , annak belseje, a külbeavatkozás folytán irányt változtatott. Ugyanazon börtönőrök, kik a fogoly képviselőket tegnapi sétajuk alkalmával a legszemtelenebb bánásmódban részesítették, ma földig hajoltak előttök. Ugyanezen napon, csötörtökön, a reggeli órákban a fogház felügyelője végigjárta a fogoly képviselők börtöneit, és mindenütt azt hangoztatta : — Nem az én hibám! Papírt, könyveket adott rendelkezésökre, mi eddig tiltva volt. Valentin képviselő az egyes sötétbe volt zárva. 4-ikén reggel börtönőre szokatlanul nyájas lett, és nejét ajánlotta fel, ki Lefio tábornoknál állt szolgálatban, hogy kivülről tudósításokat szerez. Kiváló jelenségek. Midőn a börtönőr nyájas, a börtön ajtaja félig nyitva van. Kénytelenek vagyunk megjegyezni — és ez a fentebbiekkel nem áll ellenmondásban, — hogy ugyanekkor a házas helyőrséget szaporították. Ezerkétszáz embert, százanként, a feltűnés elkerülése végett, szállásoltak be. Még ez sem volt elég, utólag még 400 embert rendeltek oda. Száz liter pálinkát osztottak ki köztük. Minden 16 emberre egy liter jutott. A foglyok tisztán hallották börtöneik körül a tüzérek kimért lépteit. A legbékésebb városnegyedek is forrongani kezdtek. De különösen a belváros hangulata öltött fenyegető alakot. Páris belvárosa különben oly sürü utczák tömkelegéből áll, melyek fekvésöknél fogva hivatvák arra, hogy a forradalom fészkei legyenek. A ligáé, a Fronde, a forradalom, julius 14-dike, augusztus 10-dike, 1792, 1830, 1848 ; mind itt vette eredetét.