Egyetértés, 1878. május (12. évfolyam, 120-150. szám)

1878-05-04 / 123. szám

történni. Azt is beszélik, hogy egy honvédhad­­sereg is helyeztetnék Filippovica táborszernagy főparancsnoksága alá. A Filippovich ezen fentebb említetett megbízatására vonatkozó hír c­áfolatául a „Bud. Corr.“ Zágrábból azt tudatja magának, hogy a horvát kormánykörökben minderről nem tudnak semmit, ha­bár nem is titkolják, hogy nagyon óhajtják ezen eshetőség bekövetkezését. A főpa­rancsnokságnál a „Bud. Corr.“ tudósítóját arról is biztosították, hogy Filippovich tábor­szernagy csak vizsgálati körúton van, és hogy közvetlen parancsnoksága alatt nem is állanak na­gyobb hadtestek. Továbbá azt írják a ,.B. Corr.-­­nek, hogy a horvát kormány megkísértette a bosz­niai menekülteket legalább az őrvidékre átvitetni. De ez is csak részben sikerült. Azon kérdésre, hogy kiosztható-e a segély május elsején túl is, a hor­vát kormány azon távirati utasítást nyerte, hogy a segélypénzek szigorú ellenőrzés mellett további intézkedésig kiosztandók.­­ A bécsi tanácskozások, Tisza, Széll és Wenckheim miniszterek ma reggel érkeztek a hétfőn megszakadt kiegyezési tárgyalá­sok folytatására. Az uralkodó 10 órakor hi­vatta Wenckheim bárót, a külön kihallgatás félóráig tartott. 11 órakor megkezdődött a közös miniszteri conferentia ő felsége elnöklete alatt, melyben a két miniszterelnök, Andrássy gróf, Bylandt, Hoffmann és a szakminiszte­rek hivatalosak. — Ezen minisztertanács a „Bud. Cor.“ szerint csakis a delegátiók összehívása nap­jának és a rendkívüli közös költségvetésre vonat­kozó új előterjesztésnek megállapításával fog fog­lalkozni, miután úgyis a rendkívüli szükséglet egy része már megszavasztatott, most új csekélyebb összeget előirányzó előterjesztés fog a delegatiók­­nak benyujtatni. A delegatiók valószínűleg csak e hó 13-dikára hivatnak össze. A kiegyezési tárgya­lások holnap folytattatnak, holnapra Trefort mi­niszter is ide váratik. A kiegyezési differentiák kiegyenlítése végett a változtatásokat, melyeket a kormányok a főrendiházakban javasolni fognak, valamint a 80 milliós adósságra vonatkozó új elő­terjesztést most szövegezik. A kiegyezés tárgyában ő felsége elnöklete alatt csak vasárnap fog minisz­teri értekezlet tartatni. Az egyesült ellenzék, vagy mint város és faluszerte őket hívják a párt, ma d. u. 6 órakor tartott „habarék értekezletén megválasztotta gazdasági bizottságát, mely a kör alapszabályainak kidolgozásával s egy közelebb tartandó értekezlet elé terjesztésével is megbizatott. A bizottság tagjaivá gr. Berchtold L. elnöklete alatt, Fórián, Kovácsy, Bujanovics, Desewffy Kál­mán, Farkas Elek (körösi), Pulszky, Pogonyi és Sztupa választottak. Ezután az értekezlet részlete­sen tárgyalta a pénzügyi tárcza költségvetését, melynek egyes czímeinél a párt tagjai részéről felszólalás fog történni. Areichsrath haladó clubja tegnap azon kérdés felett tanácskozott, hogy tekintve a monarchiának kül- és belügyi bonyolult helyzetét, helyén van-e a jelen pillanatban pártnyilatkozattal lépni a nyilvánosság elé. Indítvány tétetett, hogy felirat intéztessék a koronához. A kér­dés felett hosszú vita fejlődött ki, melynek meri­tuma a kiegyezés körül forgott, a vita részletei azonban titokban tartatnak. Véghatározat a fel­iratra nézve nem hozatott, hanem öttagú bizottsá­got választottak, mely indokolt véleményt fog­­ a club elé terjeszteni az iránt: intéztessék-e és mily okokból felirat a koronához, s mely pontok legye­nek benne előadva. Ha a club az indítványra nézve tisztába jött, akkor a közös actio tárgyában érintke­zésbe lép a többi alkotmányhű clubokkal is. Az öttagú bizottság Kopp, Skene, Schaup, Magg és Monger képviselőkből áll. Fiuméből írják a „Bad. Corr.“-nak máj. 1-éről: Ma ismét ki lett hirdetve itt a torpedó kiviteli tilalom, mely intézkedés azonban az itteni torpedógyárt nem igen sújtja,­­mert Angol­­ország annak idejében vett itt ugyan bizonyos számú torpedókat, a többi azonban részint új szer­kezettel, részben Withead rendszer szerint Angol­országban készül. Az itteni gyár most az osztrák­magyar hadi­tengerészet számára készít torpedókat. Az új Pressenek sürgönyzik Budapest­ről, hogy a pénzügyminiszternek múltkori bécsi tanácskozása a rente-consortium irányadó szemé­lyiségeivel a magyar kincstári jegyek beváltásának folyamára vonatkozott. Jelen­leg az első kibocsátásból még körülbelől 30 mil­lió kincstári jegy váltandó be, a­mely pénzügyi műveletnek az év végéig kell megtörténni. A con­­ferentiáknak a czélja az volt, hogy a magyar pénzügyminiszter informáltassék a beváltás jelen­legi stádiumból, s hogy a további eljárás meg­­állapíttassék. Előleg üzletről vagy új kölcsön kö­téséről a nevezett forrás szerint nem volt szó. A nagyszombati tanítóképző in­tézet ellen emelt pánslavistikus vá­dak miatt — mint „Pozsonyvidéki Lapokéban olvassuk — a kormány átiratot intézett Simor herczegprímáshoz, ki annak következtében már egy bizottságot nevezett ki a vizsgálat megejté­­sére. A bizottság tagjai következők: Boltizár püs­pök, Wiedermann főigazgató, Róth tanfelügyelő s közigazgatás bizottsági tag. Hisszük, hogy a bi­zottság kellő szigorral és erél­lyel fog eljárni működésében, mert eredménye­s haszna ezen in­tézkedésnek csak is így lehet. katasztrófa elkerülhettem“ Ugyanezen jelentés sze­rint a románok minden lőkészleteiket és élelmi­szereiket elhurczolják, daczára az orosz hatóságok tiltakozásának. Budapest, május 3. Anglia oly gyönyörűn vigyáz Oroszor­szág minden lépéseire, hogy soha sem marad vá­laszával adósa. Alig hogy megtudta Hornby ten­gernagy az uj orosz csapatoknak megérkezését S­a­n­ Stefanóba, ő is rögtön gőzt csináltatott s egy házzal odébb ált s most ismét a herczeg szi­geteknél horgonyoz Konstantinápoly legköze­lebbi szomszédságában. Az orosz és török hadi készületekről azt írják, hogy ezelőtt 2 héttel 48 gyalogzászlóalj alakítása rendeltetett el, melyek száma 84—132, most egy czári ukáz azt rendeli, hogy további 48 tartalékzászlóalj szerveztessék, melyek száma 133 — 180 lesz. — Ez azonnal szervezendő seregből a 12. 13. és 14. tartalék gyalog hadosztály alakit­­tatik s igy az orosz gyaloghadosztályok száma 62-re emeltetik. Lesz ezután 41 sorgyalog, 3 testőr, 1 gránátos és 1 kaukázusi gránátos és 14 tartalékhadosztály. Ugyanezen szári ukáz három új tüzérdandár alakítását rendeli el 144 ágyúval. E dandárokat oly sietve szervezik, hogy már parancsnokaik is kinevezték.­­ Egy konstan­tinápolyi távirat viszont azt jelenti, hogy­­ az 1295-ki (török) katona évi sorozás, mely fegyverszünet folytán elhalasztatott, most kezdődött meg. A gárda, a rumeliai-macedoniai, syriai, mezopotámiai és arab hadtest számára 95.000 ujoncz hivatik a szultán h­adója által zászló alá. Cser ken Abdi tábornok Konstantinápoly­ban, A­s­sav pasa Brassában önkényteseket toborz. A török menekültek tömegesen jelentkez­nek; minden önkénytes öt font sterlinget kap ezüstben. A konstantinápolyi csapatoknak három havi zsoldhátralékot fizettek ki a napokban. L­ay­ar­d­ur lakásán ápril 29-én Mukhtar, Ozmán, I­z­­zed pasák s Hornby angol tengernagy há­rom órai tanácskozást tartottak. Széchenyi Ödön gr., a tűzoltók parancsnoka, K­­­nav­a dandártábornokká neveztetett ki. Várna és Sumla közt 45 zászlóalj kitűnő katonaság van 14 üteggel, Batumnál van 24 zászlóalj és 8 üteg, Trapez­unt és Erze­rum közt 15 zászlóalj, Erzerum és Mus közt 45 zász­lóalj, Thessáliában, Epirusban, Salonikban van 60 kitűnő zászlóalj, Gallipoliban 30 és Konstantinápoly környékén 120 zászlóalj. Bizonyosnak állítják, hogy monarchiánk csak­ugyan állít fel egy hadtestet Erdélyben, mivel az oroszok Bukarest körül és közel az erdélyi határokhoz nagy csapat öszpontosításokat kezde­nek. Nyugat felől F­i­l­i­p­p­o­v­i­c­s táborszernagy pa­rancsot kapott 25.000 embernyi hadseregnek Szi­szeknél eszközlendő öszpontositására, mely had­testen kívül még egy honvéd hadtest is fogna ott összpontosittatni. Vájjon az erdélyi öszpontositás nem csupa komédia-e, vagy meg lesz e már csak­ugyan, mert ezt már számtalanszor hirdették ez év eleje óta. Vranyában véres összeütközés volt a szer­­bek és arnauták közt, mely alkalommal mind­két oldalon sokan megsebesültek és estek el. Ez egy újabb bizonyítéka, mennyire gyűlöletes a görög fajnál a szlávok terjeszkedése. A portlandi angol consul S­o­u­­thwest­ harbourba utazott, hogy a „C­i­m­­bria“ orosz legénységet, melynek megjelenése Amerikában annyira feltűnt, szemmel tartja. Az amerikai írek közül 5000 lépett muszka szol­gálatba. Ezek is majd úgy járhatnak, mint a ro­mánok, csak hogy katonákká állván még nehe­zebb lesz menekülniök az orosztól, mint a romá­noknak. A híres futó, Csernajeff, az oroszok által egy 5000 emberből álló állítólag Kelet In­­d­i­a ellen indítandó csapat parancsnokává nevez­tetett és Kabul ki ellen fogna működni. Ma egyébiránt úgy látszik,mintha egy bizo­nyos békét ígérő szellő lengené át a hír­lapokat. De erre nézve a „Deutsche Ztg.“ azt jegyzi meg, hogy a mostani alkudozások csak kárpitul szolgálnak arra nézve, hogy mögöt­tük hadi készületeket lehessen tenni. A „Cras“ Bukarestből egy jelentést kapott, mely Oroszország pénzbeli megszorulását legélén­kebben jellemzi. Ez az orosz élelmezési osztály főnökének távirata egy san­ ste­fanói ügynökhöz, és következőleg hangzik: „A napi költségek 500,000 frankra rúgnak. A kormány már 20 millió rubel­lel tartozik, hitelünk ki van merítve. Fejtsd meg a nagy herczegnek, hogy ha a követelés tetemes része 3 nap alatt nem lesz kifizetve, akkor a Bright beszéde Manchesterben. A jezuitizmus, elferdítés, gyanúsítás és vallási türelmetlenség s rajongás remek példáját közli a „Daily Telegraph“, a békejezuiták főnöke Bright beszédében, melyet a híres quacker-szónok Man­chesterben a Free Trade­ Hallban a liberálisok gyű­lésében elmondott. A beszéd, mint Bright minden beszéde­, igen hosszú , mi itt ezen beszédnek csak kivonatát közöljük. Mindenekelőtt éles élezczel kritizálja azon tory kormányt, mely jelenleg többségre vergődött s azt mondja, miszerint a királynő tanácsosai mindig szájukban hordják a békét, s hogy igyezetük arra irányul, hogy ezt fenntartsák. Kevés rokonszenvet érez oly békés politikával, melynek természetes folyása háború felé tart. Ezelőtt 24 évvel olvasta szónok a királynő férje, Albert herczeg, levelét lelki testi barátjához, Stackmar báróhoz, melyben a herczeg a többek ezt mondja Stratford de Redcliffe lord­ról: „lord Stradford utasításait betű szerint követi, de örökké azon igyekszik, hogy mindig mélyebben merüljünk háborús politikába.“ A jelenlegi kabinet elnöke az napon, melyen Derby lord leköszönt hivataláról, azt mondá, mi­szerint az egész országban senki sem igyekszik annyira a békét fenn­tartani, mint a kabinet tag­jai, és még­is minden lépése azt mutatja, hogy Angliát közelebb vezeti a háborúhoz. Tetteik, sza­vaikkal éles ellentétben állanak. Ha a miniszterelnök beszédeit és cselekvéseit azon két év óta, melyben An­a­gliát kormányozza, végig tekintjük, ha valamennyi miniszterektől sugalmazott lap, — melyeket háborús lapoknak lehet csak nevezni, — csak rá hivatkozik, ha az egész tory párt csak rá tekint, mint az ő nézeteik képviselőjére és ha valamennyi miniszter­társai beszédeit vizsgáljuk, ezekben csak utána papolókra ismerünk s mindnyájan csak há­borúra törekszenek. Múlt éjjel észrevettem, hogy oly nyilatkoza­tok tétettek, melyek a tényekkel legszembeszökőbb ellentétben állanak. A kabinet egyik tagja Brad­­fordban egy nagy meetingben azt állította, misze­rint háborúpárt vagy háborús kormány Angliában merőben lehetetlen. És éppen Hardy úr beszéde nem egyébb mint halmaza a legfenyegetőbb, leg­­háborúsabb kifakadásoknak, de semmivel sincs ke­vésbé fűszerezve mint logikával. Hihetőleg a brad­­fordiak felfogása és inge szerintinek hitte érve­léseit. Carnarvon és Derby lordok visszavonultak, tudják-e önök, miért ? Ezen grófságban mindenki ismeri Derby lordot és ismerte apját, azt is tud­ják önök, hogy a jelenlegi miniszterelnök minő szoros viszonyban állott vele. De ha Carnarvon és Derby lordoknak bizalma volt a jelenlegi kabinet­ben, miért hagyták azt el, így tehát nem volt bi­zalma Derby lordnak, a miniszterelnök barátjának, a miniszterelnökbe és a többi miniszterekbe, kinek legyen hát akkor azokban bizalma ? Ott, hol igaz­ság nincs, bizalom sem lehet. Az alsóházban kérdést intéztem arra nézve, minő szüksége van a háznak 6 millióra ? Azt kér­dem, ágyúval, revolverrel akarnak önök congres­­susra menni ? Hiába, a pénzt megszavazták és azt legkönnyelműbb módon el is költötték. Más kérdésre akarok most térni. A hajórajra.Tud­­ják önök, hogy a hajóraj parancsot kapott a Márvány tengerbe nyomulásra. Ha a Dardanella erődökből lőttek volna a hajókra, a hajóraj a lövéseket viszo­nozta volna, ez pedig nem más mint határozottan háborús tény. Hardy úr tegnap azt monda, mi­szerint az angol kormánynak joga volt a hajórajt oda küldeni. Nos, ha volt, hát miért kért engedelmet a török kormánytól a bemenetelre? Ezután a kormány további lépéseit fejtegeti és kárhoztatja s a parlament elnapolására megy át. Alig napolta el a kormány a húsvéti ünne­pekre a parlamentet, azonnal oly lépést tett, mely­ről senki sem álmodott. Mohamedánokat, hihetetle­neket zúdított Kelet-Indiából,Európába, hogy ezekkel harczoljon a keresztény oroszok, azon czár ellen, kit egész Európa legbékeszeretőbb fejedelemnek ismer, ugyan azon czár ellen, ki biztosította saját ellenségét, a portát, hogy Anglia kedvéért meg­fogja kímélni a suezi csatornát. Európa valamennyi nagy hatalmassága aláírta a berlini memorandumot, a békét szerető angol kor­mányelnök vonakodott azt tenni. Európa minden hatalmassága óhajtotta a congressus létrejöttét, óhajtotta azt önfeláldozóig maga Oroszország is, mert elismerte az összes európai hatalmak tekin­télyét maga felett, csak a békés angol miniszter­­elnök nem fogadta el a congressus eszmét. És miért? Törökországért, hol 15,000 keresz­tényt mészároltak le embertelenül Bulgáriában. És én azt kérdem önöktől, akarják e önök vé­rüket, vagyonukat feláldozni, hogy azon gonosz és álhitű babonás államot fenntartsák, melyet otto­­mán birodalomnak neveznek ? Ezen hatalom fenn­tartásáért akarnak önök harczolni azon fejedelem ellen, ki az által is tanusítá Anglia iránti barát­ságos érdemét, hogy legkedvesebb lányát Victoria királynő fiának nőül adta? Ha háborúba hurczolja ezen kormány nemzetünket, akkor még eljövend azon idő, midőn sok ember örvendeni fog, ha azt mondhatja, mi boldognak érzi magát, hogy nem volt ezen kormány bűnrészese. Ezen majd­nem két óráig tartó, kivonatilag közlött, a kormány ellen irányzott philippics után még utolsó mérgét Beaconsfieldre ömleszti ezen szavakban: „Nem rég a kormány Oroszországot arra kérte, ne közelítene a Suezi csatorna felé és most Kelet-Ind­iából ugyanazon csatornán át hozunk se­regeket, hogy Oroszországba rontsunk. Akarják-e önök, vagy az angol nemzet vérét ontani egy oly miniszter parancsára, kinek ereiben egy csepp angol vér sem folyik?“ Május elsejétől kezdve új előfizetést nyitunk az „Egyetértésire, azért figyel­­meztetjü­k és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük ápril­is végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék.­­ Előfizetési árak: Május hóra Május—junius Május— julius Május—október Kapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjü­k, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. gjagT" Az előfizetési pénzek és postai utal­ványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhiva­talába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadó­hivatala. 1 frt 80 kr. 3 frt 60 kr. 5 frt — kr. 10 frt — kr. mes küzdtér volt; minden oldalról torlasz emel­kedett. A katonai parancsnokok elhatározták a har­­czot az Aumaire utczai torlas­szal, és azon zász­lóaljjal kezdeni, melyben Ossián szolgált. Midőn a zászlóalj az Aumaire-utcza felé már indulókészen állott, Ossián félrehívta kapitányát, régi, derék tisztet, ki szerette őt, és kinyilatkozta rá, hogy egy lépést sem tesz előre, mert deczember másodika bűn, és Bonaparte Lajos áruló; nekik, katonáknak kellene a Bonaparte által megszegett esküt meg­tartani; ő, Ossián a maga részéről a köztársaság legyilkolásához nem kölcsönzi kardját. A zászlóalj rövid időre megállóit. Várták a támadásra a jelt; ezalatt az ősz kapitány és az ifjú hadnagy halk hangon társalogtak. — Mit szándékozik tenni ? kardé a kapitány. — Eltöröm kardomat. — Vincennesbe viszik. — Nem bánom. — Biztos lehet, hogy rangjától megfosztják! — Az meglehet! — Talán agyonlövik! — El vagyok reá készülve! — De különben is elkésett, tegnap kellett volna beadnia lemondását. — A bűntől visszariadni, mindig van idő! Ebből látható, hogy a kapitány jó katona volt bár, ki az egyenruha viselésében őszült meg, de zászlója a hazát, a fegyelem a törvényt kép­viselte előtte. Karja vasból, feje fából. Sem nem ember, sem nem polgár. A becsületet nála a tábornok vállrojtja képviseli. Beszélhet nekik bárki politikai kötelességekről, a törvény iránti engedel­mességről, az alkotmányról! Ők azt nem értik! Vajjon mit ér az alkotmány, a legszentebb jog, összehasonlítva azon három szóval, melyet egy káplár a kiállított őr fülébe súg. Adjatok neki mérleget kezébe; az egyik serpenyőbe tegyétek az evangéliumot, a másikba a napi parancsot. A káp­lár többet fog nyomni, mint az isten. Az isten szerepel a szent Bertalan éjen ki­adott napi parancsban: — Gyilkoljatok le minden­kit, Az isten majd felismeri köztük híveit, ily elveket fogadnak el a papok, és dicsőí­tik azokat. A szent Bertalan éjt megáldotta a pápa, és tiszteletére katoolikus érmet nyomattak. Dumas Ossián hajthatatlan maradt. A kapi­tány végső kísérletet tett. — ön tönkre teszi magát! — Megmentem becsületemet. — Sőt épen becsületét veszti el! — Miért ? Mert elmegyek ! — A­ki elmegy, az szökevény! E szó hatással volt Dumas Ossiánra. A ka­pitány folytatá: — Néhány percz múlva harczba keveredünk a torlas­szal. Társait lelőhetik, vagy megsebesíthe­tik. ön még fiatal tiszt, még nem gyakran volt tűzben. — Legfeljebb azt fogják mondhatni, vála­­szolt élénken Dumas Ossián, hogy a köztársaság ellen nem harczoltam, tehát nem voltam áruló. — Azt fogják mondani, hogy gyáva volt! Ossián nem válaszolt. Ugyan e percmben rohamra hangzott a pa­rancs, és a zászlóalj rohamot intézett. A torlasz tüzet adott. Dumas Ossián volt a legelső, ki el­esett. Nem viselhette el a „gyáva“ szót, és az első sorban helyén maradt. Először a sebkötő helyre és onnan a kór­házba vitték. Végezzünk e szívrendítő esemén­nyel. Golyó fúrta át mindkét térdét. Az orvosok szükségesnek vélték mindkét lábát levágni. Saint-Arnand tábornok a becsületrend ke­resztjét küldte neki. Köztudomású, hogy Bonaparte Lajos mohón jutalmaztatta pretorianus bűntársai által az ily szolgálatokat. A kardok a gyilkos munka után megszavaztattak. A csatatér gőzölgött még a vértől, midőn a hadsereget megszavaztatták. A párisi helyőrség „igen“-nel szavazott. Ön­magának adott fölmentvényt. Nem igy a hadse­reg többi része. A katonai becsületérzés föllá­zadt, és helyt adott a polgári erénynek. Daczára az erkölcsi nyomásnak, daczára annak, hogy az ez­redesek saját fövegeikbe gyűjtötték a szavazatokat, Francziaország és Algir számos pontján a hadse­reg „n­e­m“-mel szavazott. A műegyetem tömegesen „nem“-mel szava­zott. A tüzérség, melynek szülőanyja a műegyetem, majdnem mindenütt hasonlóan szavazott. Említek, hogy Dumas Scipió ez időben Metz­­ben feküdt. Nem tudom, minő véletlen folytán a metzi tüzérség az államcsíny megítélésében ingadozott és Bonapartéhoz látszott szítani. Dumas Scipió adta ez ingadozással szemben a jó példát. Hangosan, nyilt szavazatlapon „nem“­­mel szavazott. Beküldte lemondását is. Mialatt azonban a miniszter megkapta a Dumas Scipió lemondási kérvényét, azalatt a miniszter leküldte Metzbe ugyanezen Dumas Scipiónak elmozdítási rendeletét. Dumas Scipió szavazása után ugyanegy idő­ben támadt a hadügyminiszternek azon gondolata, hogy e tiszt veszélyes és eltávolítandó, midőn a kérdéses tiszt is azon gondolatra jött, hogy a kormány annyira gyalázatos, miszerint nem lehet alatta szolgálni. A lemondás és az elmozdítás útközben ke­resztezték egymást. Az elmozdítás, tényleges katonai törvényeink értelmében oda magyarázandó, hogy az illető az állam szolgálatából ki van zárva, várjon reá a nyomor. Elmozdításával egyidejűleg tudta meg Scipió az Aumaire torlasz támadásának, és fivére súlyos sebesülésének történetét. Nyolcz napig nem ka­pott Ossiántól tudósítást. Scipió értesítette ugyan időközben fivérét, hogy ő „nem“-el szavazott és leköszönt, de csakis arra szorítkozott, hogy őt is hasonlóra felhívta. Midőn azonban megtudta, hogy fivére meg van sebesülve és a Val­ de Grace kórházban fek­szik, azonnal sietett Párisba. Első útja a kórházba vezette, Ossián ágyá­hoz vezették. A szerencsétlen ifjúnak előtte való napon vágták le mindkét lábát. Ossian épen kezében tartotta a Saint-Arnaud által küldött keresztet, midőn Scipió kétségbe esve ágyánál megjelent. A sebesült a hadsegédhez fordult, ki neki a keresztet hozta, és így szólt: — Nekem nem kell a kereszt. Az én melle­men a köztársaság kiontott vére tapadna reá. Ekkor vette észre belépő fivérét, és feléje nyújtván a keresztet, így szólt: — íme, fogadd e keresztet! Te „nem“-mel szavaztál, és eltörted kardodat! Te vagy az, ki e keresztet megérdemelted. A válság. Délutáni egy óra volt. Bonaparte arcza komorrá vált. A hozzá hasonló arczok ritkán szoktak soká vidámak maradni. Visszavonult dolgozó­szobájába, leült a kan­dalló elé, két lábát a tűznél melegette és moz­dulatlanul hallgatott. Roquet azon kívül senki sem kereste fel. Vajjon mire gondolt? A vipera mozdulatai előre nem láthatólag váratlanok. Másik művemben, a „Napoleon le Pe­tit“ czímű könyvben elmeséltem, hogy mit min­dent követett el e gyalázatos napon e nyomorult ember. Időközönkint belépett Roquet, és jelentést tett. Bonaparte hallgatagon, mély gondolatokba merülve, fogadta jelentéseit; márványhoz hasonlí­tott, melynek hideg kérge alatt forró láva dü­höngött. Az Élyséebe ugyanazon hírek érkeztek, me­lyek hozzánk a Richelieu utczába; reá nézve a hírek kedvezőtlenek voltak, reánk nézve pedig kedvezők! Egyik zászlóaljban, melyet megszavaztattak, százhetvenen „nem ‘-mel szavaztak. A zászlóaljat azóta feloszlatták és az afrikai hadseregbe osztot­ták be. Bizton számítottak a 14-dik sorezredre, mely februárban a népre lőtt. De ezen ezred parancsnoka készebb volt el­törni kardját, semmint hogy újra kezdte volna. Kiáltványainknak végre is sikere volt. A tapasztalás igazolta, mert Páris teljes lázadás­(Folytatása következik.) ÚJDONSÁGOK. — Lapunk mellékletén található az országgyűlési tudósítás, a törvényszéki csarnok, a közgazdasági rovat s a tár­­czában egy elbeszélés. — A k­i­r­á­l­y a bártfai tűzkárosultaknak 1000 frt, a liptó szt.-miklósiaknak pedig 600 frtot adományozott. — Rudolf trónörökös, mint távirják, tegnap a Futaki-erdőkben vadászott sasokra, on­nan Újvidék környékére utazik, hol vadászattal hosszabb időt fog tölteni. Mondják, hogy a trón­örökös a T­i­s­z­a mentén is fog tartani pár napi vadászatot. — Képviselő-választás: A med­­gyesi kerület képviselőjévé tegnap Kästner Henriket választották meg. — A ki­r­ály­n­é szerdán incognito Pozso­nyon keresztül Oroszvárra utazott, hol Henckel gróf lovait tekinté meg, s 4 órakor ismét vissza­tért a pozsonyi pályaudvarba, honnan külön vo­naton Bécsbe ment. Daczára, hogy érkezésének híre csak délután terjedt el, mint a „Pozsonyvi­­déki Lapok“ írják, 3 órakor már sürü néptömeg lepte el a hidat, hogy a királynőt láthassa. gőzhajózási társaság zászlórudját egészen föllobo­­­gózták, a Mohács és Gönyő vontató hajók szintén félzászlóva a hidig tolakodtak, egyidejűleg a Lafranconi házon, Magyar király, Nemzeti és Zöldfa szállodákon. A Kozicsné házán és Vágvölgyi vasút hivatalos helyiségén jelentek meg a a lobogók. 4 órakor ért a királyné a hidhoz Hen­ckel gróf kocsiján. A kocsiba két sötét per volt fogva. A királyné Festetics grófné mellett balfelől foglalt helyet, s a balfelőli kocsiablakot leeresztő. Öltözete fekete volt, fején lovagkalap. A mint a hidra ért, megeredt az éljenzés, kalapok repültek a levegőbe. A királyné mosolyogva s barátságos fejbólintással köszöné meg a váratlan tisztelkedést. A hídfőhöz érve, a vizi kaszárnyában rákezdte a trombitás a generalmarsot, az őrség fegyverbe állt, de a két per nyil sebességgel ragadta a kocsit tova. Közvetlenül a királyné kocsija mögött br. N­o­p­­c­s­a hajtatott. — Dunai átkelés gő­z­k­o­mpok­kal. Poliakoff S. S. már múlt év őszén több a Rajnán használatban állott gőzkompot vásárolt össze az aldunáni átmenet eszközlésére. Hihetetlen nehéz­ségek leküzdése után végre sikerült neki múlt hó közepe táján ezen kompok elsejét a forgalom­nak átadhatni s igy a román és bulgáriai vasúti összeköttetést Zimnitzánál helyre állítani. A komp hordereje 8 vasúti kocsi, melynek az egyik part­ról a másikra leendő szállítása fél órát igényel. Legközelebbi napokban fog a második ilynemű komp forgalomba bocsájtatni. — A jegyzői szigorlaton, mely a napokban a Pestmegye­házán a szigorló bizottság előtt lefolyt, 4-en vettek részt, kik közül 3 jó sikerrel képesittetett. — A D­e­á­k-m­ausoleum épitési részlet­tervei a fővárosi középitési bizottság előtt feküsz­­nek. Minthogy az építéshez akarnak kezdeni, az illető orsz. bizottság erre nézve az engedély kiadá­sáért folyamodott. Hanem mielőtt a 7-es bizottság ítéletet mondana, az épités átalános érdekénél fogva előbb néhány napra kiállították a közgyűlés előter­­mébe, hol ezen az épités alapjára most kidolgozott, részletterveket mindenki megtekintheti. Szintezen társalgó teremben vannak kiállítva a budai vízmű tervei, a­miket Gill, Salbach és Klein tekintélyes mérnökök készítettek. Ez utóbbi kiállítás sokkal fontosabb mint az előbbi s óhajtandó, hogy minél többen megszemléljék: vájjon valóban elvetni való tervek-e ezek? — Az idei geológiai kutatások és felvételek, melyeket a m. k. földtani intézet mint eddig is, eszközöl, a­­ következő vidéken fognak végbemenni, úgymint: Szilágy megyében, a keleti részen dr. Hoffmann m. kir. főgeolog, nyu­gatin pedig Matyasovszky Jakab osztálygeolog ál­tal. Továbbá: Böckh János m. kir. főgeolog, ki mellé Halaváts Gyula m. k. geolog gyakornok osz­­tatott be, folytatni fogja Szörény megye déli részében megkezdett felvételeit. — Telegdi Róth Lajos m. k. osztály­geolog, ki mellé Hokán János m. k. geolog-gyakornok van beosztva, Sopron­­megye folytatólagos felvételét a Ruszti és Lajta hegységek területén fogja eszközölni, csatlakozva a múlt évben felvett területhez. — Végül Stürzen­baum József m. k. segédgeolog az utóbbitól ke­letre, Mosony megye a Fertő tava és a Csal­lóköz közé eső részének felvételével bízatott meg. — A geologok felvételi területeikre május második felében utaznak el s októberig maradnak kint. — Zomborról írják nekünk: A zombori állami főgymnásium tanuló ifjúsága könyvtárának és szegény ifjainak felsegélyezésére a megyeház nagytermében­­. évi ápril­is 29-én hangversenyt rendezett. Már esti 7 órakor díszes közönség gyűlt össze a fényesen kivilágított teremben és élénk ér­dekeltséggel várta mindenki a hangverseny kezde­tét. A fiatal műkedvelők mindent elkövettek, hogy a közönség várakozásának megfeleljenek , de a fő­­érdem Maison M. és Bergmann A. tanár urakat és a „gymn. dalkör“ vezetőit illeti, kik nem kíméltek fáradságot, hogy a közönségnek élvezetes estét szerezzenek. A közönség viszont bőven oszto­gatta a tapsot. A gymn. dalkör énekét, Kovács L. szavalatát, Gettinger és Czirfusz zongorajáté­kát, de főleg Harlikovics Gyula 8. oszt. tanuló ügyes gordonkajátékát élénk tapsvihar követte. Nem mulaszthatom el megemlíteni azon urhölgye­­ket, kik szives közreműködésükkel nagyban elő­mozdították a hangverseny sikerét és fokozták az érdekeltséget u. m. Lovászy Aranka k. a., ki Schulhoff „Vallée Brillante“-jával és a Czirfusz nővérek, kik „Le Tourbillon“ czimü négykezessel arattak tetszést, nemkülönben V­oj­nie­s Izabella k. a. kinek gyönyörű énekét a közönség meguj­­rázta és tapsviharral kitüntette. A hangverseny Er­kel „Hymnus“-ával ért véget, melyet a gymnas. dalkör adott elő, s a közönség egy része haza felé indult, de nem úgy a mindkét nembeli ifjúság s főleg a húsvéti ünnepek alkalmából itthon időző egyetemi polgárok — mert ezek csakhamar tánczra kerekedtek s reggeli 4 óráig a legvigabb kedél­­­lyel jártak. Az első négyest 56 pár tánczolta. A­­ szereplő hölgyeken kivül jelen voltak: Trischler Emma, Reitter Vilma, Belt Katicza, Bieber Gi­zella, Klacsányi Mariska, Tárczay P., Trischler Nina, Jakobcsics K., Kovács Etelka k. a., Csikás nővérek stb. az­ aristocratia köréből ott voltak: Gromon Dezsőné, Szemző Istvánná, Bitvarszkyné Záko Maja, Szemző Gyuláné, Vojnics Zsigmondné stb. úrnők. A tiszta jövedelem meghaladja a 280 forintot.­­ A fővárosi szeretetház javára tegnap rendezett hangverseny félig-meddig fiasco lett, a­mennyiben nem volt kellő számú publi­kuma. S­o­l­d­o­s­n­é dalait tapsolta a közönség ; Jókain­é asszony Arany „Tetemrehivás“ költe­ményét szavalta mesterileg, s Jókai „Nye póz valam” (Nem akarom) czimmel egy érdekes rész­letet olvasott fel a „történelmi regénytár“-ában legközelebb megjelenendő regényéből. A jelenvol­tak zajosan tapsoltak, de csekélyebb volt a szá­muk, hogy sem anyagi eredmény is járt volna a kitűzött czélra. — Nagy tűzvész pusztított Pálóczon, Ung megyében, Hadik-Barkóczy Ilona grófnő birto­kán. A szélvész mellett 32 ház pusztult el. A tűz épen a falu közepén támadt, állítólag eldobott szivartól. — A nemz. színház drámabiráló bizott­sága az „A­uráli­a“, „Egy tárcza miatt“, „A bájital“, „A bűnhődés“ czimü színda­rabokat előadásra nem ajánlotta. A kéziratok a nemzeti szinház könyvtárnokától visszavehetők. — Persa csendélet. Nasreddin sah ő felsége ellen szörnyű merényletet követtek el ak­korában, mielőtt még európai körútjára megindult volna. A sah Sahzade Abdulazimba utazott;­­ez bucsujári hely Teherán mellett, hol a főváros lakói imájukat szokták végezni, mielőtt útra kelnek. A­mint a sah elhagyta palotáját, rög­tön katonák vették körül a kocsiját, kik el­lán volt. Kezdték biztosra venni Bonaparte bu­kását. Példa gyanánt legyen felhozva az akkori pil­lanatnyi hangulat ismertetéséül: Fal­vier és Cres­­tin — mindkettő képviselő, — a király utczán ha­ladtak végig. Crestin a törvényhozó palotára mu­tatott és így szólt: — Holnap ott fogunk tanács­kozni. Érdekes az is, hogy a Mazas hangulata is megváltozott; a börtön nyájasabb lett , annak belseje, a külbeavatkozás folytán irányt változta­tott. Ugyanazon börtönőrök, kik a fogoly képvi­selőket tegnapi sétajuk alkalmával a legszemtele­nebb bánásmódban részesítették, ma földig hajoltak előttök. Ugyanezen napon, csötörtökön, a reggeli órákban a fogház felügyelője végig­járta a fogoly képviselők börtöneit, és mindenütt azt hangoz­tatta : — Nem az én hib­ám! Papírt, könyveket adott rendelkezésökre, mi eddig tiltva volt. Valentin képviselő az egyes sö­tétbe volt zárva. 4-ikén reggel börtönőre szo­katlanul nyájas lett, és nejét ajánlotta fel, ki Lefio tábornoknál állt szolgálatban, hogy kivülről tudó­sításokat szerez. Kiváló jelenségek. Midőn a bör­tönőr nyájas, a börtön ajtaja félig nyitva van. Kénytelenek vagyunk megjegyezni — és ez a fentebbiekkel nem áll ellenmondásban, — hogy ugyanekkor a házas helyőrséget szaporították. Ezerkétszáz embert, százanként, a feltűnés elke­rülése végett, szállásoltak be. Még ez sem volt elég, utólag még 400 embert rendeltek oda. Száz liter pálinkát osztottak ki köztük. Minden 16 em­berre egy liter jutott. A foglyok tisztán hallották börtöneik körül a tüzérek kimért lépteit. A legbékésebb városnegyedek is forrongani kezdtek. De különösen a belváros hangulata öltött fe­nyegető alakot. Páris belvárosa különben oly sürü utczák tömkelegéből áll, melyek fekvésöknél fogva hivatvák arra, hogy a forradalom fészkei legyenek. A ligáé, a Fronde, a forradalom, julius 14-dike, augusztus 10-dike, 1792, 1830, 1848 ; mind itt vette eredetét.

Next