Egyetértés, 1878. május (12. évfolyam, 120-150. szám)
1878-05-17 / 136. szám
hatóságot, sem a köztisztviselőt, azért védenczemet a vádlevél és a sz. 10. §. alapján vétkesnek kimondani sem lehet. Ha példát veszünk azon lehetőségből, ami ott, hol a büntető hatalom egy része az esküdtszék bölcsességére van bízva, megtörténhetik, akkor állításom még igazabban tondtél, mert kérdem önöktől tisztelt uraim, ha egy esküdtszék tagjainak azon kérdésre kellene felelni, valjon vádlott követett-e el gyilkosságot, lehetne oly esküdtszék, mely kimondaná vádlott bűnösségét, dacára annak, hogy gyilkosságról szólni sem lehet. Bár az esküdtszék tagjai meg is volnának arról győződve, hogy testi sértés csakugyan elkövettetett. Ezen példa a jelen esetre is alkalmazható, mert ha védenczem által követtetett is el sajtóvétség, azon vétség semmi esetre sem, amit a vádlevél tároltatni kíván. Meg vagyok arról győződve, hogy az igen tisztelt főügyész úr is velem egy véleményben van, és mert jól tudom, hogy ő nem azért hivatkozott a sajtótörvény 10. §-ára, mintha a 11. §-ban kiszabott büntetés kétszeresen, a 12. §-ban kiszabott büntetés négyszeresen felülmúló büntetés netalán kimondásában gyönyörködnék, azért kutatni kezdem a vádlevél indokát, s azt hiszem azt meg is találtam. Véleményem szerint az indok következő: 1877. jan. 25-én a magyar képviselőház ülésében Tisza Kálmán úr mint miniszter kinyilatkoztatta, hogy a sajtó támadásait mindaddig, mig az ő szes mélyére vonatkoznak, tekintetbe venni nem fogja tehát a megtorlásra lépéseket nem teend. Nehogy ezen kijelentésével ellkezésbe hozassák a miniszter úr, mert a kérdéses czikk ellen a főügyész úr föllépni akart, nem tehetett mást, mint a Tisza Kálmán nyilatkozata által hivatkozásra alkalmatlanná vált 11. és 12. §-okat a 10. §-val cserélte fel, én azonban bízva az igen tisztelt esküdtszék pártatlanságába és bölcsességébe, hogy a kun főügyész ezen önkényes szakasz cserélési eljárását határozatával fentartani nem fogja. Tisztelt esküdtek — ha mindezek nem állanának miket elmondani szerencsém volt, még akkor sem lehetne védenczemet bűnösnek kimondani — nem csak a sajtótörvény 10. de a 11. és 12. szakaszok értelmében sem. Az 1848. 18. t.-cz. 10., 11. és 12. §-ai úgy a hatóságot — mint a köztisztviselőt, valamint az egyént a rágalom ellen védi, márpedig dacára annak, hogy az incriminált közlemény túlságos erős hangon van szerkesztve, — rágalmazást nem tartalmaz. A rágalom régi és mostani praxisunk, az 1843. büntetőjavaslat sor a legutóbb alkotott büntető törvénykönyv szerint is az — midőn valakire határozottan megnevezett bűntett, vagy erkölcstelenség fogatik, az incriminált közlemény azonban oly határozottan megnevezett bűntettet sem hatóságra, sem miniszerre, sem Tisza Kálmán urra nem fog, azért törvényeink szerint a kérdéses czikk miatt csakis mint becsületsértés miatt lehetne megtorlást követelni. Szükségtelennek tartom az incriminált részek nyelvészeti bonczolgatásába bocsátkozni, noha nem volna nehéz feladat ezen részek mindegyikéről kimutatni, hogy akár egyike sem támadja meg Tisza Kálmán urnak, magán jellemét, hanem megtámadja azt mint politicals, megtámadja az ő politikáját, még pedig elismerem kíméletlenül, úgy de erre igen tisztelt uraim joga van a haza minden polgárának. Én igen tisztelt esküdtszék, lelkem mélyében meg vagyok győződve, hogy védekczem azon vétségben, mellyel vádolva van, vétkesnek ki nem mondható. Ezen meggyőződésemből kifolyólag védbeszédemet mint védő tovább folytani szükségtelennek tartom, csak mint ember — kívánok még önökhöz uraim néhány szót intézni. Az incriminált közleményt — mint önök tudják, egy ifjú ember írta, egy ifjú, kit azon egyénhez, kinek érdekében állónak vélte a közlemény megírását — a barátság ezen irodalmi viszony közt, mi az ugyanazon egy közlönyben dolgozás folytán, és a folytonos együttlét által fokozódott s bensővé vált. A barátság az emberi érzelmek egyik legmagasztosabbika, tudják önök uraim, mely hatalom — az ifjút férfivá — az aggot ifjúvá tuja tetteiben átvarázsolni. A barátság, az öröm, a kétségbe esés e különböző érzelmek megteremtésénk nagymestere, a gyenge idegzetüt vakmerővé, a daczost szelíddé változtatja át. Ezen érzelem, mely a szívben támadt, az élet egész folyamán uralkodik az emberen — uraldik az ész felett — és a tetteknek, melyek a barátság hatása alatt elkövetettek alapja a szív és nem az ész, mert — a számítás — a barátság érzelmével szemben nem létezik. Egy ifjú lelkében megfogamzott baráti érzelem még fokozottabb, még követelőbb és még talán megengedhető, hogy a fófi korban az ész, ha nem is vezérszerepre, de legalább tanácsadóra, a baráti cselekmény elhatározásánál hivatva van, addig az ifjú korban, a fiatal szív uralma az ész tanácsára még figyelni sem engedi, — hanem rohan vakon előre tetteiben, a netalán felidézett veszély, akadály, fájdalom a törekvést csak fokozza s a baráti kötelezettség teljesítésének tudata a fájdalmat, a szenvedést örömre, gyönyörre változtatja át. Ily érzelem dagasztja ifjú védenczem kebelét az iránt, kinek érdekében az incriminált közleményt megírni szükségesnek vélte. De kérdem önöket csudálkoznak- e azon, ha egy ifjú — ha azt kihez a legőszintébb és legönzetlenebb barátság keti, kinek társadalmi és politikai irányát a magáénak vallja — kivel az irodalom terén egy irányt követ, kit e téren mesterinek ismer, szabadságától megfosztva börtönben látja — akkor midőn az ő lelke a baráti érzelem hatása alatt nem bűnhődést, de jutalmat elismerést lát az illetővel szemben kilátásba, mondom lehet-e akkor csodálkozni azon, ha epébe mártott tollal támadja meg azt, kit lelkének érzelmétől elvakultan barátja esetének okozójául tekint. Uraim esküdtek az ifjúnak a barátnak — az ifjúi lelkesedésnek — a baráti érzelem szentségének védelmét keresem önöknél, ezek nevében kérem önöket, hogy szavazatukkal vádlottat felmenteni kegyeskedjenek. Elnök a tárgyalást 10 perczre a terem szellőztetése végett felfüggeszti. Az esküdtek addig a mellékterembe vonulnak. A tárgyalás ismét megkezdetvén Kozma Sándor közvádló replikázik a védőa ügyvéd beszédére. Bizonyítgatja, hogy a vádnak sajtótörvény 10. §-ára való fektetése helyes volt. a miniszterelnök az ország legfőbb tisztviselője, személyében culminálnak az összes hatóságok. Más felfogás mellett a miniszterelnök becsületének megsértése nem tüntettetnék súlyosabban mint egy hivatalszolgáé. Felszólítja az esküdteket, hogy hagyják az itéletmondást Tisza Kálmán politikája felett a történelemre s tegyenek eleget a törvénynek s a jognak s becsületesen ítélve a vádlottat marasztalják el. Komjáthy Béla védőügyvéd: A kir. főügyész urnak általam ugyan nem provokált tanításait az esküdtszékek kötelezettségéről köszönettel fogadom, azonban nem óhajtanám ha mind azt melyeket e részben elmondani szives volt, az esküdtszékek irányadóul elfogadnák, mert az által hitem szerint az esküdtszékek iránti bizalom s az ezáltal előidézett megnyugvás épen az ellenkezővel cseréltetnék fel, de meg is vagyok arról győződve, hogy az igen tisztelt esküdtszék minden tagja a főügyész inrtamitása nélkül is tudja jogait és kötelezettségeit, és legjobb meggyőződésük s lelkiismeretök szerint fogják a határozatot meghozni. Hangsúlyozza a főügyész úr mintha én magam is elismertem volna azt, hogy az incriminált czikkben védenczem, Tisza Kálmánnak ha nem is mint hatóságnak, de mint magánembernek becsületet jellemét megtámadta. Ezzel szemben kénytelen vagyok hoztatni, hogy ily elismerést nem tettem ki nyilatis nem tehettem, mert a kérdéses czikk csak mint politicust mint államférfit támadja meg. Tisza Kálmánt, az államférfit a politicust, pedig meg lehet támadni legkíméletlenebbül anélkül, hogy az által az egyén magánjelleme megsértetnék. A felolvasott részek mindegyike igazolja azt, hogy a közlemény éle a politicus ellen irányult, valakinek pedig politikáját megtámadni hanem arra mind az ki politikai nemcsak jogosult, pályára lépett előre elkészülve lehet. Én magam részéről kinyilatkoztatom, hogy míg a magánéletben, az emberek egymás érintkezésében a legnagyobb illemet óhajtom közti érvényre emelni. A politikai téren a társadalmi elem által szabott határt is, vannak esetek, hogy átléphetőnek tartom, mert nagyon sokszor egy politikai iránynak érvényre emelése az ellenkező irány tökéletes megdöntése előtt teljes lehetetlen, ugyanazért a sarcasmust, a neveségessé tételt mennyire megrovandónak tartom a magánéletben a alkalmazások esetén, a politikai téren azok felhasználását — nem csak jogosultnak hanem esetleg szükségesnek is tartom. Vizeket azért hoztam fel, — hogy beigazoljam azt, — hogy egészen másképen bírálandó az meg — minek alapját és czélját egy politikai irány megdíintése vagy érvényre emelése képezi. Az igen tisztelt kir. főügyész úr — azon vádlevelében kifejtett álláspontjának igazolására, — hogy Tisza Kálmán ur törvény által alkotott hatóságot képez azon megjegyzést látta jónak koczkáztatni, hogy hogyne volna azon egyén, aki belügyminiszter törvény által alkotott hatóság, mikor e hazában minden törvénykezési hatóság az ő befolyásának van alávetve. Ezen állításával szemben kinyilatkoztatom , hogy nincsen egyetlen egy törvénykezési hatóság sem, mely a belügyminiszter úr befolyása alatt állana — és valóban nem értem, hogy a kir. főügyész mire tudja ezen merész állítását állapítani. Újból és egész határozottan állítom, hogy Tiszasálán sem személyében sem mint miniszter nem képez hatóságot — Tisza Kálmán mint miniszter ezen állásában védve van a sajtótörvény 11. §. által — mint köztisztviselő. Ezen törvényben gyökerező állításommal szemben — a kir. főügyész úr oly megjegyzést tett — mit a becsület érdekében szó nélkül nem hagyhatok — ugyanis a főügyész úr, hogy ezen állításomat megdönthesse, azt mondá — ha igaz volna az, hogy a sajtótörvény a minisztert, a király tanácsosát csak úgy védné a rágalmazás ellen, mint bármely más köztisztviselőt, akkor azon nevetséges helyzet állhatna elő, hogy a miniszter és az írnok becsülete egyforma védelemben részesülne. Ezzel szemben a becsület érdekében állítom, hogy a becsület épen oly szent az írnoknál, mint a miniszternél, és ha védeni kell a becsületet, a rágalom, a megtámadás ellen, azt épen úgy kell védeni a legutolsó szolgánál, mint a minisztereknél. (Tetszés a hallgatóság közt.) Elnök csendre inti a hallgatóságot, különben kénytelen lesz a hallgatóságot a teremből eltávolitattni. Komjáthy: mert a becsületesség a miniszter uraknak nem kiváltságok, sőt ha megengedhető volna az, hogy a becsület védelme az egyén állása szerint szabályoztassák — akkor nagyobb védelemben kellene részesíti azon egyén becsületét, kinek nincs rangja, nincs nagy vagyona, és befolyása — mert egyedüli kincsét a becsület képezi. Hogy egy miniszter hatóságot képez, azzal véli beigazolni a főügyész ur, — hogy hivatkozott Kulin hadügyér esetére, aki ellen elkövetett rágalom — mint hatóság elleni rágalom biráltatott el, ezen hivatkozás bár a jelen esetre nem alkalmazható — mégis annak ellenében bátor vagyok én egy más esetre hivatkozni, midőn az esküdtszék épen oly értelemben határozott, mint ahogy a kérdést felfogom, ugyanis midőn ezelőtt néhány évvel a közlekedési minisztérium egyik főtisztviselője elleni sajtóvétség megtorlására a sajtóper megindíttatott, mert az akkori közvádló hasonlólag a hatóságot látta megsértve és a sajtótörvény 10. §. alapján kérte vádlottat vétkesnek kimondani, az esküdtszék azonban vádlottat felmentő, később azonban, midőn ugyanazon sajtóvétségért a köztisztviselő keresett megtorlást, vádlott vétkessége megállapíttatott. Mint védbeszédemben, úgy most is állítom, hogy az incriminált közlemény az elnök vagy belügyminisztert nem támadta meg, mert ha feltehető is, hogy befolyását bizonyos egyén elfogatásira felhasználná azt bizonyára nem mint miniszter tenné, azt róla feltenni a legnagyobb sértés lenne, de hiszem is, hogy a bíróságok a miniszternek akarata, óhaja által nem is engednék magukat befolyásolni, ha tehát mégis felhasználta ez irányban befolyását, azt nem mint miniszter tette, a kérdéses közlemény pedig ezen befolyásának igénybe vétele miatt támadta meg Tisza Kálmánt a képviselőt, a geszti földbirtokost. Azt állítá a főügyész úr, mintha én csodálkozásomat fejeztem volna ki a felett, hogy védenczem ellen a keresetet meginditá — én ezt soha nem mondtam, mert jól tudom, hogy az neki kötelességévé volt téve, hanem igenis megróttam és megrovom azt, hogy — ha Tisza Kálmán úr, mint miniszter, egész határozottan ki meri mondani , hogy az ellene történendő támadások megtorlására lépéseket nem teend, miért hivatkozott öntudatosan oly passusára a törvénynek, miről szólni sem lehet, mert ha Tisza Kálmán nyilatkozata után nem tartotta helytelennek a kereset megindítását, akkor hivatkozott volna azon szakaszra, amely esetleg a jelen esetre alkalmazható lenne. A rágalom fogalmának általam történt magyarázatát nem fogadja el a kir. főügyész úr tagadja, hogy azon meghatározás a büntetőjogtudományból volna merítve. Én ezzel szemben is fentartom állításomat, és csak annyit jegyzek meg, hogy bizonyára más anetorokből meríté a főügyész úr a rágalom fogalmának meghatározását mint én, azonban azt minden hazai jogász irataiból csak úgy olvastam, úgy tanultam és nézetem szerint a rágalom fogalmát másképen magyarázni nem is lehet. Az általam előadott védbeszéd minden pontját fentartom — annyival inkább, mert azokat a főügyész úrnak megdönteni véleményem szerint nem sikerült. Azért kérem önöket uraim, tekintetbe véve azt, hogy ha a jelen esetben van is sajtóvétség, a sajtótörvény 10. §-ba ütköző sajtóvétség semmi esetre sincs, tekintetbe véve, hogy az incriminált közleményt egy ifjú egyén írta s az e szerint inkább az ifjú lelkesedésnek, tűznek, mint komoly átgondolás szüleménye, tekintve azt, hogy védenczem a kérdéses czikket a barátság érzelmének ligája, mondhatnám parancsára irta s végre tekintve, hogy az önök határozása egy ifjú jobb jövőjének esetleges megsemmisítéseit fognák eredményezni, védenczeimet a vád alól felmenteni kegyeskedjenek. Elnök: Kíván tán a vádlott szólni ? Scheffer László vádlott ezeket mondja: Védő ügyvédem szavai után szólni valóm alig van, de miután a kihallgatási jegyzőkönyv nem olvastatott fel, bátor leszek egy pár rövid megjegyzést tenni. A kir. főügyész engem törvény által alkotott hatóság rágalmazásával vádol, védő ügyvédem e vád alaptalanságát bebizonyította s a főügyész úrnak nem is sikerült bebizonyítani azt, hogy Tisza K. törvény által alkotott hatóság. Törvény által alkotott hatóságot, testületet én az incriminált czikkben nem támadtam meg, hatóságról nem is szóltam, megtámadtam Tisza Kálmánt mint politikust, s megtámadtam oly hangon, amelynek magyarázatát megfogják a t. esküdtek találni, ha visszagondolnak a czikkírása idejébeni eseményekre.Ha visszagondolnak a Plevna elestét követő fővárosi eseményekre, ha visszagondolnak az akkori izgatott közhangulatra, ha visszagondolnak az akkori időben keringő azon hírekre, amelyek az általam megtámadott egyén reactionárius szándékairól szóllottak, s amely reactionárius tervek, hogy vallósíttattak-e, arról nem szólok, csak egyszerűen utalok a parlamentnek a legutóbbi napok alatti tárgyalásaira; ha visszagondolnak Verhovay elfogatásainak körülményeire, kinek ártatlanságáról én lelkem mélyében meg voltam győződve, ha meggondolják azt, hogy ezen meggyőződésem helyességét igazolták az azóta történt események, mert hiszen az ügyészség kénytelen volt a Verhovay ellen emelt lázadási vádat visszavonni s Verhovay másfél havi fogság után börtönéből kibocsáttatott, — ha mindezt meggondolják t. esküdtek, akkor meg fogják lelni magyarázatát azon felháborodásomnak, a melynek czikkemben kifejezést adtam s akkor nem fognak fölöttem pálctát törni. A kir. főügyész úr vádbeszédében hosszasan szólt a sajtó kötelességéről, meg kívánom erre jegyezni, hogy a sajtónak az általa felhozottakon kívül még kötelessége őrt állni a nemzet jogainak s szabadságainak védelmére a hatalom túlkapásai ellenében. Ezzel az esküdtek függetlenségébe s igazságszeretetébe vetett hittel zárom szavaimat. Elnök összegezi ezután a vád és védelem főbb pontjait. Az esküdteket figyelmeztetve arra, hogy lelkiismeretük sugallata szerint Ítéljenek e kérdő pontodat teszi elébök: I. ) Meg vannak-e az esküdtek lelkiismeretökben győződve a felől, hogy az „Egyetértés“ 1877. évi decz. 21. 323-ik számában „Verhovay el van fogva“ czhmü czikkben foglaltatik e Tisza Kálmán m. kir. belügyminiszter illetőleg miniszterelnök, mint törvény által alkotott hatóság elleni rágalom vagy nem? II. ) Scheffer László szerzője-e a kérdéses czikknek ? III. ) Vétkes-e Scheffer László Tisza Kálmán belügyminiszter illetőleg miniszterelnök, mint törvény által alkotott hatóság rágalmazásában ? Az esküdtek 12 órakor a mellékterembe visszavonulván fél egy órakor onnan visszatérnek s főnökük Végh János így szól: „Becsületemre s lelkiismeretemre isten és ember előtt az esküdtek ítélete a következő: Az I. kérdésre 9 igennel, 3 nemmel szavazott. A II-ik kérdésre a válasz egyhangúlag igen. A IIl-ik kérdésre (vétkes-e vádlott ?) a válasz : 8 igen, 4 nem. Eszerint az esküdtszék Scheffer László vádlottat vétkesnek nyilvánítja. Kozma Sándor közvádló ezután a fogságbüntetés kiszabását illetőleg a mentő körülmények tekintetbe vételét ajánlotta, míg a pénzbírság kiszabásánál a teljes szigort kéri alkalmaztatni. Komjáthy Béla védő a lehető legcsekélyebb kiszabást kéri, hivatkozva vádbeszéden felhozott enyhítő körülményekre. A bíróság ezután a mellékterembe visszavonul a büntetés kiszabása végett. Félórai tanácskozás után visszatérve Bogisich elnök kihirdeti az ítéletet, amely szerint Scheffer László a sajtóvétség által elkövetett rágalmazásban bíróilag is vétkesnek mondatik és egy évi fogságra és 500 frt pénzbírságraa ítéltetik. A bíróság súlyosbító körülménynek vette azt, hogy a legfőbb államtisztviselő támadtatott meg, enyhítő körülménynek pedig a vádlott ifjúságát, fedhetetlenségét, valamint az izgatottságot, amelyben a czikk írásakor volt. Komjáthy Béla védőügyvéd semmiségi panaszt jelent be. Scheffer László vádlott, Komjáthy Béla és Csávolszky Lajos országgyűlési képviselők kezessége mellett szabadlábra bocsáttatik. Ezzel az esküdtszéki tárgyalás véget ért. Törvényszéki csarnok. Kettős lesínj-gyilkosaiig Bécsben. A bécsi esküdtszék előtt tegnap izgalmas gyilkossági bűnügyben folyt végtárgyalás. A vádlottak padján egy 17 éves, gumpoldskircheni suhancz, Grill Rudolf állott. E suhancz f. évi ápril 5-én meggyilkolta Rieger Nándor gumpoldskircheni lakos két nővérét: a 21 éves Erzsébetet, ki menyasszony volt, és a 17 éves Máriát. A vad ösztön bírta a tettre, melyet vérfagyasztó embertelenséggel vitt véghez. A tárgyalás menetén az elnök kivált arra terelte a vádlott vallomását: vajon nem volt-e ez szerelmes a leányok közül valamelyikbe? valójában pedig Erzsébetbe? Az elnök vallató kérdéseire a vádlott egyebek között a következőket felelte: Vádlott: Április első napjaiban összevesztem atyámmal, mert csizmáit akartam felhúzni és ő azt nem engedte meg. Ezért nem mentem el a szőlőbe dolgozni. Április 5-dikén is otthon maradtam. Rieger Erzsébet a padlásra hitt, segítenék neki venyigét rakosgatni. El is mentem. Beszélgetés közben a leány szemrehányást tett, miért nem megyek dolgozni. Azt feleltem, hogy atyám nagyon goromba hozzám. Erre a Lizi azt mondta: menj, te rabló. Ez dühbe hozott. Más okom nem volt. A „rabló“ szó azért is haragított, mert a leányok egyszer már mondták, hogy nem dolgozom és nem söpröm ki az udvart. A rabló szóra dühös lettem, meg akartam büntetni, amiért megsértett. Bát utána nyúltam, de nem találtam, hanem kezem ügyébe került a balta. Csak meg akartam sérteni. Az első ütés után, mivel a sérülés erős volt, a haragom lecsillapodott, de azután elhatároztam, hogy megölöm, féltem amiért sértést ejtettem rajta. A Lizi az első ütésre elkiáltotta magát és összerogyott. Én térdepeltem és mivel mozgott s míg a balta után nyúlt, letéptem róla ruháit. Azután jött a Mars. Az kiabált, mikor vérben látta nővérét. Őt is megöltem. Elnök: A szakértők azt mondják, hogy ez végtelen kegyetlenséggel történt. Maga majdnem levágta a fejét. — Vádlott: Hallgat. — Elnök: Miért ölte meg Marit is? — Vádlott: Félelemből. — Elnök : És ha a fivérek is eljött volna, „félelemből“ tán azt is megölte volna? — Vádlott: erre hallgat. A kihallgatás további folyamában azon kérdésre, hogy szerelmes volt-e a leányba, határozott „nem“-mel felel. Előadja ellenben, hogy a tett után lement a pinczébe azon szándékból, hogy magát megölje, és egyátalán el volt arra határozva, hogy kioltja az életét. Felfüggesztetvén a főbb momentumok kiderítése után a tárgyalás, újból kezdetét vette a vádlott kihallgatása. Elnök: Beismeri-e tehát, hogy bűnös ? — A vádlott hosszas lehallgatás után azt mondja : Igen. Én — folytatja — csak azért nem öltem meg magamat, mert a szüleimet még látni kívántam, s nem volt bátorságom életemet kioltani. Elmentem az atyám lakására, ott átöltöztem, a véres ruhámat bedugtam atyám egyik szekrényébe s minden ajtót bezárva eltávoztam, a kulcsokat magamhoz vettem, de előbb krétával az asztalra felírtam, hogy, gyilkos lettem, egy szekrényre meg azt írtam : „Éljetek boldogul, szeretett szüleim, a viszontlátásra !“ Erre a kertbe mentem, arra távozni készültem, ott elfogtak. Elnök: Mondja meg azt, melyiket szerette a két leány közül? Vádlott: Egyiket sem. Közvádló: Tudja ön az isten tíz parancsolatját ? — Vádlott: Igen. — Közvádló : S tudta ön, hogy Eliz már mátka? — Vádlott: Nem. — Közvádló: Azt önnek tudnia kellett. Talán az bántotta önt? — Vádlott: Nem. Közvádló : Ön ugyan érzékeny arra, hogy fogyatkozásait, orrhibáját bántották. — Szokták volt-e önt a barátai azért csúfolni ? — Vádlott: Igenis, nagyon gyakran. — Közv. És ön mindig olyan dühös lett, hogy agyonütötte őket ? — V. (hallgat.) A további kérdésekre a vádlott elmondja, hogy Riger Eliz milyen szavakkal illete őt. Arra a kérdésre, hogy erős volt-e a leány, azt válaszolta, hogy nem. Egyébiránt védte magát, de ő könnyen elbírt vele. Az elnök kérdésére azt is elmondja, hogy szokott volt-e olvasni életében? Olvasott regényeket, kivált izgalmasokat, s népszerű komoly ismertetéseket is. Miután azt, hogy a leányok közül bármelyiket is szerette volna, ismételve is határozottan tagadta, behivatott Grill Lőrincz tanú, a vádlott atyja, aki zokogva kéri magát a nyilatkozatok alól felmentetni. Erre bejön Rieger Ferdinand, a megölt leányok fivére, 23 éves, ki annyira el van érzékenyedve, hogy alig állhat lábain s csak ülve válaszol a kérdésekre. Elnök: Mit tud ön felőle, szerelmes volt-e Grill a leányok közül valamelyikbe? — Tanú erről semmit se tud. — Elnök: Az a körülmény, hogy Grill esténként eltávozott hazulról s e leányok társaságát látszott keresni, azt gyaníttatja. — A tanú erre sohse gondolt. Dr. Steger védő kérdi: Embergyülölő volt-e Grill? Tanú: Igen, az embereket kerülte. Végül még több tanú, kivált Rieger barátjainak kihallgatására került a sor, akik legelső szemlélői voltak a két hullának. Különös kérdések tárgyát képezi, hogy a hullák mellett véres kést is találtak, a vádlott azonban tagadja, hogy azt használta volta s az elnök felteszi az esküdtszék elé a kérdőpontokat, mire a vádló, majd a vádlott adják elő beszédeiket. A tényálladék utoljára is nem lett egészen konstatálva, bár az látszik kitűnni, hogy Grillt az első gyilkosságra csakis a legvadabb ösztön indította és a második gyilkosságra képezhet némi magyarázatot a „félelem.“ Grill még csak 17 éves és igy nem lehet őt halálra ítélni. Az esküdtszék kimondván a bűnöst, a bíróság húsz évi, havonként egyszeri böjttel szigorított börtönben marasztalta el. K M napirend május 17-én. Naptár. Péntek. Kath: Paskal. Prot.: Liberal Görögorosz: Május 5. Irén. Napkél 4 óra 21 perczkor. Nyugszik 7 óra 32 perczkor. épviselőház ülést tart d. e 10 órakor. úzeumban nyitva van a régiségtára d. e. 9 órától d. u. 1 óráig. Föv. tanács ülése c. e. 10 órakor. Eszterház,i képtár nyitva d. e. 9 órától d n. 1 óráig. Orsz. képzőművészet kiállítás nyitva d e. 10 — 12 óráig d. n. 2—4 óráig. Orsz. gazdasági és tanszermúzeum d. e. 10—12 és d. u 2—4 órák közt nyitva. Orsz. képzőművészeti csarnok d. e. 9 órától d. u. 4 óráig nyitva. Múzeumi könyvtár nyitva d. e. 9 órától, d. u. 1 óráig Egyetemi könyvtár nyitva d. u. 2—7 óráig Akadémiai könyvtár nyitva d. u. 3—7 óráig. Állatkert nyitva egész nap. Hajóforgalom május 15-én. A főváros Duna balpartján következő vizi járművek kötöttek ki: Csik József m. h 6 met. tűzifa és 2800 mm. cementtel Biaesinból. Győri társaság m. h. 1128 mm. búza, 1100 mm. zab, 299 mm. kukoriczával Palánkáról. Neuschloss Károly 10 talpja 200 mm. épületfával Garanból. Wallenfeld Károly m. h. 8000 drb koczlakővel Bogdányból. Graf János m. h. 60 mm. zöldséggel Óbudáról. Kulik Péter m. h. 50 mm. bútorral Nyerg.-Újfaluból. Győry Lidia m. h. 216 met tűzi fával Marótról. Adler testv. 4 talpja deszkával Komáromból. Fernbach Antal m. h. 4000 mm. búzával Verbászról. Kivonat a hivatalos lap május 16-ik számából Árverések a fővárosban. Palatzka Mátyásnénak 3960 írtra b. horgony és prater-uteza sarkán levő telek ju 1. 5. Friedmann Jakabnak 703 írtra b. újpesti taksás háza máj. 28. Gyurofcsik Antalnak 7027 írtra b. csömöriuton levő ingatlana jun. 14. Brill Juliánnak 30950 Írtra b. kétszerecsen-utczában levő ház. Árverések a vidéken. Ifj. Schmikl Mátyás 6124 írtra b. ingatl. M.-Óvár. Mataskovits János 1523 írtra b. ingatl. jun. 5. Unin. Bulygó György 3800 írtra b. ingatl. jun. 16. Debreczen. Szabó János 1650 írtra b. ingatl. jun. 4. Debreczen. Bel Nikolae 1486 írtra b. ingall. jun. 19. Kepesen. Murarin Iuon 1826 írtra b. ingatl. jun. 7 Zombolyán. Borna István 2133 írtra jun. 12. Mácsa. Utvin községe 42591 írtra b. ingatl. jun. 5. Utvinon (Temesvár). Géró Antal 1914 írtra b. ingatl. jun. 18. Nagy-Perkata. Hoffmann Károly 1250 frt b. ingatl. 18. Szöllős-Györökön, Raleties István 2115 írtra b. ingatl. máj. 26. Újvidéken, Gróf Wartensleben Károly 49,700 írtra b. ingatl. jul. 1. Gombán. Bóér László 2598 írtra b. ingatl. jun. 18. Kövesden. Gróza luonon 1228 frt b. ingatl. jun. 18. Magyar-Szakos. Földvári Ferenczné 438 írtra b ingatl. jun. 11. Bölön. Farkas József 6793 írtra b. ingatl. jul. 11. R.Kagyan. Gulyás József 1023 írtra b. ingatl. Jeszenszky József 1000 írtra b. ingatl. jun. 30. Kis-Körös. Mandl Dávid 3895 írtra b. ingatl. jun. 7. Binóczon. Latzkovits Nép. Jánosné 4800 írtra b. ingatl. jul. 17. Erdőtelken. Klein József 1200 írtra b. ingatl. T.Szt.-Márton. B. Amelin Alfréd 1000 írtra b. ingatlanai máj. 31. Harasztiban (Ócsán). Csődhirdetmény. Sehusbek Pál helyb. kőműves pallér ellen bej. jul. 10. 11. 12-én id. tömegg. és perügy. Dr. Németh József. Gyura Péter ellen B.-Gyarmaton bej. jul. 29. 30. 31. id. tömegg. Paksy Ádám, perügyelő Desewffy Elek. Pályázatok: Kun-Szt.-Márton városban aljegyzői, az aradi pénzügyigazg.ató pénztárnoki. A titeli töltéshez szervezett mérnöki állomásra, a kassai, pancsovai, szegedi pénzügyigazgatóságnál több számtiszti állomásokra. Csávolszky Lajos felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BSBSSS 5 ■S5S55BBB55y?r?S??—TSBOSBBHBBBBSHM3HEB Nyilt-tér. Iinnno CTsibrla Kitűnő magyar, franczia és UrUpcIoZaliUUa. német konyha. Minden pénteken friss laibachi rák. A nap bármely idejében egy teríték 2 Írttól felfelé. Válogatott italok, nagy pompás diszterem lakomák, hangversenyek, lakodalmak és és tánczmulatságok stb. tartására igen alkalmatos. Rainer J. Mura-erdahely, máj. 14. Kollarits Mihály Csáktornyai kir. aljárásbirónak a hivatalnoki karra szégyenteljes, és a középkorbeli ököljoghoz hasonló többrendbeli tetteiből bátor vagyok ime több oldalról jött felhívásra egy néhányat a nyilvánosság elé hozni azon czélból, hogy azok a magas kormány és a közönség részéről megbiráltatván, a garázdálkodó és hivatalos hatalmával visszaélő „független biró“ felett a kiérdemlett ítélet kimondassák. Kollarits Mihály ki legelőbb egyszerű falusi jegyző, azután megyei esküdt, később pedig megyei szolgabiró volt, a bíróságok rendezése alkalkalmával Csáktornyára kir. aljárásbirónak neveztetett ki, és ezen minőségben működik jelenleg is daczára annak, hogy nemcsak a hivatalos helyiségben, hanem a városban, a városhoz közel fekvő falukban a köznépnek nem egyszer szolgáltatott botrányokat. Bírói székéről az egész tisztviselői kar füle hallatára számtalan peres fél minden ok nélkül hunczfut, zsivány, kutya, gazember névvel illethetik nemcsak, hanem még igen gyakran megtörtént, hogy a bíróság előtt igazságot kereső fél a nevezett kir. aljárásbiró által az irodából kidobatott és megököltetett. A nevezett kir. aljarásbiró jellemének bővebb illustrálásául felhozom a többiek közt azt is, hogy ő 1873. évben fényes nappal egy csárdából haza jőve, egy vendéglős privát lakásán mulató társaságot buszuállásból ökölnagyságu köveknek az ablakom bedobálással támadott meg, a miért is a falusi nép ellene dorongokat fogott és mindennek elnevezte, csak becsületes embernek nem, úgy, hogy alig sikerült a felizgatott kedélyeket csillapítani. 1876. évben pedig a muraszerdahelyi vendéglőből a vele borozgató embereket széket fogva verte ki a korcsmahelyiségből s több e féle kir. tisztviselőhez nem illő hősi tetteket úgy a felekkel a hivatalos helyiségben, mint tiszti társaival vitt végbe. A botrányok legnagyobbikát pedig, melyről nemcsak a városi közönség, hanem egész Muraköz népe megvetéssel beszél, és undorodással fordul el, követte el a nevezett kir. aljárásbiró helyettes járásbirói minőségben 1878. évi május hó 8-án délutáni 3—4 óra között az által, hogy a járásbírósági kiadót, ki köztudomásúlag csendes, békés és igen szorgalmas hivatalnok, és e miatt majdnem évenkint megjutalmaztatott, az összes tisztviselői kar, és a kir. járásbíróságnál lévő nagy tömeg nép előtt minden ok nélkül mint esze veszett legelőbb össze-vissza gazemberezte, azután a hivatal szolgák által a hivatalos helyiségből kidobatni rendelte, és mert a hivatal szolgák a helyettes kir. járásbirónak törvénytelen és méltatlan parancsolatát foganatosítani nem akarták, toroktatva két börtönért szuronyt szegezve rendelt nevezett kiadónak az irodából leendő kidobatására és börtönbe való bekisértésére, mely utóbbi, hogy nagyobb botrány ki ne fejlődjék, kénytelen volt a fegyveres erő elől menekülni, és kiadói, ugye irattárnoki hivatalát ott hagyva, Nagy-Kanizsán a kir. törvényszéki elnök ur előtt személyesen megjelenve, ezen borzadalmas tettről jelentést tenni, és Kollarits Mihály kir. helyettes járásbiró megfenyitését úgy a törvényszéki alelnök, valamint a kir. ügyészségnél kérvényezni. Illy ilyen hősi tetteket visz végbe Kollarits Miki. aljárásbiró ur anélkül, hogy valaki által rendre utasittatnák, ennek járma alatt nyög Muraköz népe, kitéve a legméltatlanabb bántalmazásoknak. Ezen Kollarits Mihály kir. aljárásbirónak számtalan botrányos tettei okozzák, hogy a bírói tekintély itt Muraközben már annyira sülyedt, ezen egy bírónak embertelen durva bánásmódja teszi, hogy a köznép a bíró nevét undorral említi minden egyes alkalommal. Én azért számtalan felszólalásnak engedve, hoztam ezen néhány tettest a nyilvánosság elé, hogy a magas kormány méltányolva a nép érdekét, a bírói hivatást meg nem érdemlő Kollarits Mihály kir. aljárásbiró ur méltatlan bántalmazásaitól megóvja, és mert ez másként meg nem történhetik hivatalától végkép elmozdítsa, a közönség pedig undorral forduljon el oly bírótól, kinek kötelességévé van téve a nép javának előmozdítása és a ki megfeledkezve hivatalos esküjéről, a bizalmat és a hivatalos hatalmat épen azon nép kárára és megbotránkozására használja fel, a melynél a közjót előmozdítania áll kötelességében. Egy muraközi birtokos. 23-u.cleipesti szirLla-pofe. Péntek, május 17-én. SZEM*ETI SZÍNHÁZ. NÉPSZÍNHÁZ. Kolumbus Kristóf. Eredeti, látványos színmű 10 képben, zenével és tánczczal. A képek czime: I. A kordovai szép özvegy. II. Kolumbus a király tanácsa előtt. III. Indulás a páfoszi kikötőből. IV. Zendülés a hajón föld! föld! V. Csendélet Kuba szigetén. VI. Atczték város Haiti szigetén. VII. a vetélytársak nagy tusája. VIII. A lisszaboni földrengés. TX. Kik térnek vissza? X. Nagy bevonulás az újvilág kincseivel Barszellónába. Lear király. Szomorújáték 5 felvonásban. Személyek : Lear Kovács Edgar, fia Nagy Imre Franez. kir. Benedek Edmund Egressy Cornwall Kőrösmezei Aggastyán Tóth Alban Hetényi Orvos Komáromi Kent gr. Szigeti J. Bolond Vízvári Gloster Pintér Oszvalo Földényi Kezdete 7 órakor. Személyek: Fernando Jány Pinzon Tihanyi Izabella Lukácsyné Don Rodrigo Solymosi Beatrix Rákosi Sz. Francziskó Horváth Portugál kir. Kovács I. Alonczó Eőri Kamarás Bakonyi Czoczó Ádámi P. Kolumbus Együd Dodó Enyvári Kezdete 7 órakor. Vízállás és időjárás. M éter CG _________________________ Névszerint 0 Változik: Időjárás fölött alatt 16 Budapesten . . . 09 _ apadt tiszta 16 Pozsonyban . . . 09 __ „ száraz 16 M.-Szigeten . . 131 „ „ 16 Szatmáron ... 1.08 _ „ „ 16 Tokajban . . . 4.30 _ apadt „ 16 Szolnokon . . . 5.34 _ „ „ 16 Szegeden . . . 6.62 _ „ „ 15 Aradon .... 0.32 _ áradt felhős 15 Nagy-Becskereken 1.12 _ áradt száraz 15 Bezdánnál . . . 2.38 _ apadt „ 15 Verbászon . . . 1.79 „ ,, 16 Eszéken . . . , 281 _ „ „ 16 Barcson .... 2.17 áradt „ 7 Mitrovitzon . . . _ apadt felhős 7 Zimonyban ... — ... „ „ 16 Sziszeken . . . 4.25 _ áradt] száraz 16 o Orsován . . . 4.70 apadt „