Egyetértés, 1878. május (12. évfolyam, 120-150. szám)

1878-05-17 / 136. szám

hatóságot, sem a köztisztviselőt, azért védenczemet a vádlevél és a sz. 10. §. alapján vétkesnek ki­mondani s­em lehet. Ha p­éldát veszünk azon lehetőségből, a­mi ott, hol a bü­ntető hatalom egy része az esküdtszék bölcsességére van bízva, megtörténhetik, akkor állítá­som még igazabban t­­­ond­tél, mert kérdem önöktől tisztelt uraim, ha egy esküdtszék tagjainak azon kérdésre kellene felelni, valjon vádlott követett-e el gyilkosságot, lehetne oly esküdtszék, mely ki­mondaná vádlott bűnösségét, dac­ára annak, hogy gyilkosságról szólni sem lehet. Bár az esküdtszék tagjai meg is volnának arról győződve, hogy testi sértés csakugyan elkövettetett. Ezen példa a jelen esetre is alkalmazható, mert ha védenczem által követtetett is el sajtó­vétség, azon vétség semmi esetre sem, a­mit a vád­levél tároltatni kíván. Meg vagyok arról győződve, hogy az igen tisztelt főügyész úr is velem egy véleményben van, és mert jól tudom, hogy ő nem azért hivatkozott a sajtótörvény 10. §-ára, mintha­ a 11. §-ban kisza­bott büntetés kétszeresen, a 12. §-ban kiszabott büntetés négyszeresen felülmúló büntetés netalán kimondásában gyönyörködnék, azért kutatni kez­­dem a vádlevél indokát, s azt hiszem azt meg is találtam. Véleményem szerint az indok következő: 1877. jan. 25-én a magyar képviselőház ülésében Tisza Kálmán úr mint miniszter kinyilatkoztatta, hogy a sajtó támadásait mindaddig, mig az ő sze­s mélyére vonatkoznak, tekintetbe venni nem fogja tehát a megtorlásra lépéseket nem teend. Nehogy ezen kijelentésével ellkezésbe hozassák a miniszter úr, mert a kérdéses czikk ellen a fő­ügyész úr föllépni akart, nem tehetett mást, mint a Tisza Kálmán nyilatkozata által hivatkozásra alkal­matlanná vált 11. és 12. §-okat a 10. §-val cserélte fel, én azonban bízva az igen tisztelt esküdtszék pártatlanságába és bölcsességébe, hogy a kun fő­ügyész ezen önkényes szakasz cserélési eljárását határozatával fentartani nem fogja. Tisztelt esküdtek — ha mindezek nem állanának miket elmondani szerencsém volt, még akkor sem lehetne védenczemet bűnösnek kimon­dani — nem csak a sajtó­törvény 10. de a 11. és 12. szakaszok értelmében sem. Az 1848. 18. t.-cz. 10., 11. és 12. §-ai úgy a hatóságot — mint a köztisztviselőt, valamint az egyént a rágalom ellen védi, márpedig dac­ára annak, hogy az incriminált közlemény túlságos erős hangon van szerkesztve, — rágalmazást nem tartalmaz. A rágalom régi és mostani praxisunk, az 1843. büntetőjavaslat sor a legutóbb alkotott bün­tető törvénykönyv szerint is az — midőn valakire határozottan megnevezett bűntett, vagy erkölcste­lenség fogatik, az incriminált közlemény azonban oly határozottan megnevezett bűntettet sem ható­ságra, sem miniszerre, sem Tisza Kálmán urra nem fog, azért törvényeink szerint a kérdéses czikk miatt csakis mint becsületsértés miatt lehetne megtorlást követelni. Szükségtelennek tartom az incriminált részek nyelvészeti bonczolgatásába bocsátkozni, noha nem volna nehéz feladat ezen részek mindegyiké­ről kimutatni, hogy akár egyike sem támadja meg Tisza Kálmán urnak, magán jellemét, hanem megtá­madja azt mint politicals, megtámadja az ő politi­­káját, még pedig elismerem kíméletlenül, úgy de erre igen tisztelt uraim joga van a haza minden polgárának. Én igen tisztelt esküdtszék, lelkem mélyében meg vagyok győződve, hogy védekczem azon vét­ségben, mel­lyel vádolva van, vétkesnek ki nem mondható. Ezen meggyőződésemből kifolyólag védbeszé­­demet mint védő tovább folytani szükségtelen­nek tartom, csak mint ember — kívánok még önökhöz uraim néhány szót intézni. Az incriminált közleményt — mint önök tudják, egy ifjú ember írta, egy ifjú, kit azon egyénhez, kinek érdekében állónak vélte a közle­mény megírását — a barátság ezen irodalmi vi­szony közt, mi az ugyanazon egy közlönyben dol­gozás folytán, és a folytonos együ­ttlét által foko­zódott s bensővé vált. A barátság az emberi érzelmek egyik leg­­magasztosabbika, tudják önök uraim, mely hatalom — az ifjút férfivá — az aggot ifjúvá tuja tettei­ben átvarázsolni. A barátság, az öröm, a kétségbe esés e különböző érzelmek megteremtésénk nagy­mestere, a gyenge idegzetüt vakmerővé, a daczost szelíddé változtatja át. Ezen érzelem, mely a szívben támadt, az élet egész folyamán uralkodik az emberen — ural­­dik az ész felett — és a tetteknek, melyek a ba­rátság hatása alatt elkövetettek alapja a szív és nem az ész, mert — a számítás — a barátság érzelmével szemben nem létezik. Egy ifjú lelkében megfogamzott baráti érze­lem még fokozottabb, még követelőbb és még talán megengedhető, hogy a fó­fi korban az ész, ha nem is vezérszerepre, de legalább tanácsadóra, a baráti cselekmény elhatározásánál hivatva van, addig az ifjú korban, a fiatal szív uralma az ész tanácsára még figyelni sem engedi, — hanem ro­han vakon előre tetteiben, a ne­talán felidézett veszély, akadály, fájdalom a törekvést csak fokoz­za s a baráti kötelezettség teljesítésének tudata a fájdalmat, a szenvedést örömre, gyönyörre változ­tatja át. Ily érzelem dagasztja ifjú védenczem kebe­lét az iránt, kinek érdekében az incriminált köz­leményt megírni szükségesnek vélte. De kérdem önöket csudálkoznak- e azon, ha egy ifjú — ha azt kihez a legőszintébb és leg­önzetlenebb barátság keti, kinek társadalmi és politikai irányát a magáénak vallja — kivel az iro­dalom terén egy irányt követ, kit e téren meste­rinek ismer, szabadságától megfosztva börtönben látja — akkor midőn az ő lelke a baráti érzelem hatása alatt nem bűnhődést, de jutalmat elismerést lát az illetővel szemben kilátásba, mondom lehet-e akkor csodálkozni azon, ha epébe mártott tollal támadja meg azt, kit lelkének érzelmétől elvakul­tan barátja esetének okozójául tekint. Uraim esküdtek az ifjúnak a barátnak — az ifjúi lelkesedésnek — a baráti érzelem szentségé­nek védelmét keresem önöknél, ezek nevében ké­rem önöket, hogy szavazatukkal vádlottat felmen­teni kegyeskedjenek. Elnök a tárgyalást 10 perczre a terem szel­lőztetése végett felfüggeszti. Az esküdtek addig a mellékterembe vonulnak. A tárgyalás ismét megkezdetvén Kozma Sándor közvádló replikázik a védő­a ügyvéd beszédére. Bizonyítgatja, hogy a vádnak sajtótörvény 10. §-ára való fektetése helyes volt. a miniszterelnök az ország legfő­bb tisztvi­selője, személyében culminálnak az összes hatósá­gok. Más felfogás mellett a miniszterelnök becsü­letének megsértése nem tüntettetnék súlyosabban mint egy hivatalszolgáé. Felszólítja az esküdteket, hogy hagyják az itéletmondást Tisza Kálmán poli­tikája felett a történelemre s tegyenek eleget a tör­vénynek s a jognak s becsületesen ítélve a vádlot­tat marasztalják el. Komjáthy Béla védőügyvéd: A kir. főügyész urnak általam ugyan nem provokált tanításait az esküdtszékek kötelezettsé­géről köszönettel fogadom, azonban nem óhajta­nám ha mind azt melyeket e részben elmondani szives volt, az esküdtszékek irányadóul elfogad­nák, mert az által hitem szerint az esküdtszékek iránti bizalom s az ezáltal előidézett meg­nyugvás épen az ellenkezővel cseréltetnék fel, de meg is vagyok arról győződve, hogy az igen tisztelt esküdtszék minden tagja a főügyész inrta­­mitása nélkül is tudja jogait és kötelezettségeit, és legjobb meggyőződésük s lelkiismeretök szerint fogják a határozatot meghozni. Hangsúlyozza a főügyész úr mintha én ma­gam is elismertem volna azt, hogy az incriminált czikkben védenczem, Tisza Kálmánnak ha nem is mint hatóságnak, de mint magánembernek be­csületet jellemét megtámadta. Ezzel szemben kénytelen vagyok hoztatni, hogy ily elismerést nem tettem ki nyilat­is nem tehettem, mert a kérdéses czikk csak mint politi­­cust mint államférfit támadja meg. Tisza Kálmánt, az államférfit a politicust, pedig meg lehet tá­madni legkíméletlenebbül a­nélkül, hogy az által az egyén magánjelleme megsértetnék. A felolva­sott részek mindegyike igazolja azt, hogy a köz­lemény éle a politicus ellen irányult, valakinek pedig politikáját megtámadni hanem arra mind az ki politikai nemcsak jogosult, pályára lépett előre elkészülve lehet. Én magam részéről kinyilatkoztatom, hogy míg a magán­életben, az emberek egymás érintkezésében a legnagyobb illemet óhajtom közti ér­vényre emelni. A politikai téren a társadalmi elem által szabott határt is, vannak esetek, hogy átléphetőnek tartom, mert nagyon sokszor egy po­litikai iránynak érvényre emelése az ellenkező irány tökéletes megdöntése előtt teljes lehetetlen, ugyanazért a sarcasmust, a neveségessé tételt mennyire megrovandónak tartom a magánéletben­ a alkalmazások esetén, a politikai téren azok fel­­használását — nem csak jogosultnak hanem eset­leg szükségesnek is tartom. Vizeket azért hoztam fel, — hogy beigazoljam azt, — hogy egészen másképen bírálandó az meg — minek alapját és czélját egy politikai irány megdíintése vagy érvényre emelése képezi. Az igen tisztelt kir. főügyész úr — azon vádlevelében kifejtett álláspontjának igazolására, — hogy Tisza Kálmán ur törvény által alkotott ható­ságot képez azon megjegyzést látta jónak kocz­­káztatni, hogy hogyne volna azon egyén, a­ki belügyminiszter törvény által alkotott hatóság, mikor e hazában minden törvénykezési hatóság­­ az ő befolyásának van alá­vetve. Ezen állításával­­ szemben kinyilatkoztatom , hogy nincsen egyetlen­­ egy törvénykezési hatóság sem, mely a belügy­miniszter úr befolyása alatt állana — és valóban nem értem, hogy a kir. főügyész mire tudja ezen merész állítását állapítani. Újból és egész határozottan állítom, hogy Tisza­s­ál­án sem személyében sem mint mi­niszter nem képez hatóságot — Tisza Kálmán mint miniszter ezen állásában védve van a sajtó­törvény 11. §. által — mint köztisztviselő. Ezen törvényben gyökerező állításommal szem­ben — a kir. főügyész úr oly megjegyzést tett — mit a becsület érdekében szó nélkül nem hagyha­tok — ugyan­is a főügyész úr, hogy ezen állí­tásomat megdönthesse, azt mondá — ha igaz volna az, hogy a sajtótörvény a minisztert, a király tanácsosát csak úgy védné a rágalmazás ellen, mint bármely más köztisztviselőt, akkor azon ne­vetséges helyzet állhatna elő, hogy a miniszter és az írnok becsülete egyforma védelemben részesülne. Ezzel szemben a becsület érdekében állítom, hogy a becsület épen oly szent az írnoknál, mint a miniszternél, és ha védeni kell a becsületet, a rágalom, a megtámadás ellen, azt épen úgy kell védeni a legutolsó szolgánál, mint a miniszterek­nél. (Tetszés a hallgatóság közt.) Elnök csendre inti a hallgatóságot, különben kénytelen lesz a hallgatóságot a teremből eltá­­volitattni. Komjáthy: mert a becsületesség a miniszter uraknak nem kiváltságok, sőt ha megengedhető volna az,­­ hogy a becsület védelme az egyén állása szerint szabályoztassák — akkor nagyobb védelemben kellene részesíti azon egyén becsü­letét, kinek nincs rangja, nincs nagy vagyona, és befolyása — mert egyedüli kincsét a becsület képezi. Hogy egy miniszter hatóságot képez, azzal véli beigazolni a főügyész ur, — hogy hivatko­zott Kulin hadügyér esetére, aki ellen elkövetett rágalom — mint hatóság elleni rágalom biráltatott el, ezen hivatkozás bár a jelen esetre nem alkal­mazható — mégis annak ellenében bátor vagyok én egy más esetre hivatkozni, midőn az esküdtszék épen oly értelemben határozott, mint a­hogy a kérdést felfogom, ugyanis midőn ezelőtt néhány évvel a közlekedési minisztérium egyik főtisztvise­lője elleni sajtóvétség megtorlására a sajtóper meg­­indíttatott, mert az akkori közvádló hasonlólag a hatóságot látta megsértve és a sajtótörvény 10. §. alapján kérte vádlottat vétkesnek kimondani, az esküdtszék azonban vádlottat felmentő, később azonban, midőn ugyanazon sajtóvétségért a köz­­tisztviselő keresett megtorlást, vádlott vétkessége megállapíttatott. Mint védbeszédemben, úgy most is állítom, hogy az incriminált közlemény az elnök vagy belügyminisztert nem támadta meg, mert ha fel­tehető is, hogy befolyását bizonyos egyén elfoga­tásira felhasználná azt bizonyára nem mint mi­niszter tenné, azt róla feltenni a legnagyobb sértés lenne, de hiszem is, hogy a bíróságok a miniszter­nek akarata, óhaja által nem is engednék magukat befolyásolni, ha tehát mégis felhasználta ez irány­ban befolyását, azt nem mint miniszter tette, a kérdéses közlemény pedig ezen befolyásának igénybe vétele miatt támadta meg Tisza Kálmánt a kép­viselőt, a geszti földbirtokost. Azt állítá a főügyész úr, mintha én cso­dálkozásomat fejeztem volna ki a felett, hogy védenczem ellen a keresetet meginditá — én ezt soha nem mondtam, mert jól tudom, hogy az neki kötelességévé volt téve, hanem igenis meg­róttam és megrovom azt, hogy — ha Tisza Kál­mán úr, mint miniszter, egész határozottan ki me­­ri mondani , hogy az ellene történendő támadá­­­sok megtorlására lépéseket nem teend, miért hi­vatkozott öntudatosan oly passusára a törvénynek, miről szólni sem lehet, mert ha Tisza Kálmán nyi­latkozata után nem tartotta helytelennek a kere­set megindítását, akkor hivatkozott volna azon szakaszra, a­mely esetleg a jelen esetre alkalmaz­ható lenne. A rágalom fogalmának általam történt ma­gyarázatát nem fogadja el a kir. főügyész úr tagadja, hogy azon meghatározás a büntetőjogtu­dományból volna merítve. Én ezzel szemben is fentartom állításomat, és csak annyit jegyzek meg, hogy bizonyára más anetorokből meríté a főügyész úr a rágalom fogalmának meghatározását mint én, azonban azt minden hazai jogász irataiból csak úgy olvastam, úgy tanultam és nézetem szerint a rágalom fogalmát másképen magyarázni nem is lehet. Az általam előadott védbeszéd minden pont­ját fentartom — annyival inkább, mert azokat a főügyész úrnak megdönteni véleményem szerint nem sikerült. Azért kérem önöket uraim, tekintetbe véve azt, hogy ha a jelen esetben van is sajtóvétség, a sajtótörvény 10. §-ba ütköző sajtóvétség semmi esetre sincs, tekintetbe véve, hogy az incriminált közle­ményt egy ifjú egyén írta s az e szerint inkább az ifjú lelkesedésnek, tűznek, mint komoly átgon­dolás szüleménye, tekintve azt, hogy védenczem a kérdéses czikket a barátság érzelmének ligája, mondhatnám parancsára irta s végre tekintve, hogy az önök határozása egy ifjú jobb jövőjének esetleges megsemmisítéseit fognák eredményezni, védenczei­met a vád alól felmenteni kegyeskedjenek. Elnök: Kíván tán a vádlott szólni ? Scheffer László vádlott ezeket mondja: Védő ügyvédem szavai után szólni valóm alig van, de miután a kihallgatási jegyzőkönyv nem olvasta­tott fel, bátor leszek egy pár rövid megjegyzést tenni. A kir. főügyész engem törvény által alko­tott hatóság rágalmazásával vádol, védő ügyvédem e vád alaptalanságát bebizonyította s a főügyész úrnak nem is sikerült bebizonyítani azt, hogy Tisza K. tör­vény által alkotott hatóság. Törvény által alkotott hatóságot, testületet én az incriminált czikkben nem támadtam meg, hatóságról nem is szóltam, megtámadtam Tisza Kálmánt mint politikust, s meg­támadtam oly hangon, a­melynek magyarázatát meg­fogják a t. esküdtek találni, ha visszagondolnak a czikkírása idejébeni eseményekre.Ha visszagondolnak a Plevna elestét követő fővárosi eseményekre, ha visszagondolnak az akkori izgatott közhangulatra, ha vissza­gondolnak az akkori időben keringő azon hírekre, amelyek az általam megtámadott egyén reactionárius szándékairól szóllottak, s a­mely reactionárius tervek, hogy vallósíttattak-e, arról nem szólok, csak egyszerűen utalok a parlament­nek a legutóbbi napok alatti tárgyalásaira; ha visszagondolnak Verhovay elfogatásainak körülmé­­nyeire, kinek ártatlanságáról én lelkem mélyé­ben meg voltam győződve, ha meggondolják azt, hogy ezen meggyőződésem helyességét igazol­ták az azóta történt események, mert hiszen az ügyészség kénytelen volt a Verhovay ellen emelt lázadási vádat visszavonni s Verhovay más­fél havi fogság után börtönéből kibocsáttatott, — ha mindezt meggondolják t. esküdtek, akkor meg fog­ják lelni magyarázatát azon felháborodásomnak, a melynek czikkemben kifejezést adtam s akkor nem fognak fölöttem pálctát törni. A kir. főügyész úr vádbeszédében hosszasan szólt a sajtó kötelességéről, meg kívánom erre je­gyezni, hogy a sajtónak az általa felhozottakon kívül még kötelessége őrt állni a nemzet jogainak s szabad­ságainak védelmére a hatalom túlkapásai ellené­ben. Ezzel az esküdtek függetlenségébe s igazság­­szeretetébe vetett hittel zárom szavaimat. Elnök összegezi ezután a vád és védelem főbb pontjait. Az esküdteket figyelmeztetve arra, hogy lelkiismeretük sugallata szerint Ítéljenek e kérdő pontodat teszi elébök: I. ) Meg vannak-e az esküdtek lelk­iismeretök­­ben győződve a felől, hogy az „Egyetértés“ 1877. évi decz. 21. 323-ik számában „Verhovay el van fogva“ czhmü czikkben foglaltatik e Tisza Kálmán m. kir. belügyminiszter illetőleg miniszterelnök, mint törvény által alkotott hatóság elleni rágalom vagy nem? II. ) Scheffer László szerzője-e a kérdéses czikknek ? III. ) Vétkes-e Scheffer László Tisza Kálmán belügyminiszter illetőleg miniszterelnök, mint tör­vény által alkotott hatóság rágalmazásában ? Az esküdtek 12 órakor a mellékterembe vis­­­szavonulván fél egy órakor onnan visszatérnek s főnökük Végh János így szól: „Becsületemre s lelkiismeretemre isten és ember előtt az esküdtek ítélete a következő: Az I. kérdésre 9 igennel, 3 nemmel szavazott. A II-ik kérdésre a válasz egyhangúlag igen. A IIl-ik kérdésre (vétkes-e vádlott ?) a válasz : 8 igen, 4 nem. Eszerint az esküdtszék Scheffer László vád­lottat vétkesnek nyilvánítja. Kozma Sándor közvádló ezután a fogságbün­tetés kiszabását illetőleg a mentő körülmények te­kintetbe vételét ajánlotta, míg a pénzbírság kisza­básánál a teljes szigort kéri alkalmaztatni. Komjáthy Béla védő a lehető legcsekélyebb kiszabást kéri, hivatkozva vádbeszéden felhozott eny­hítő körülményekre. A bíróság ezután a mellékterembe vissza­vonul a büntetés kiszabása végett. Félórai tanács­kozás után visszatérve Bogi­sich elnök kihirdeti az ítéletet, a­mely szerint Scheffer László a s­a­j­­­tóvétség által elkövetett rá­galmazásban bíróilag is vétkesnek mondatik és egy évi fogságra és 500 frt pénz­bírságraa ítéltetik. A bíróság súlyosbító körülmény­nek vette azt, hogy a legfőbb állam­tisztviselő támadtatott meg, enyhítő körülménynek pedig a vádlott ifjúságát, fedhetetlenségét, valamint az iz­gatottságot, a­melyben a czikk írásakor volt. Komjáthy Béla védőügyvéd s­e­m­m­i­s­é­g­i p­anaszt jelent be. Scheffer László vádlott, Komjáthy Béla és Csávolszky Lajos országgyűlési kép­viselők kezessége mellett szabadlábra bocsáttatik. Ezzel az esküdtszéki tárgyalás véget ért. Törvényszéki csarnok. Kettős lesínj-gyilkosaiig Bécsb­en. A bécsi esküdtszék előtt tegnap izgalmas gyilkossági bűnügyben folyt végtárgyalás. A vádlottak padján egy 17 éves, gumpolds­­kircheni suhancz, Grill Rudolf állott. E suhancz f. évi ápril 5-én meggyilkolta Rieger Nándor gum­­poldskircheni lakos két nővérét: a 21 éves Erzsé­betet, ki menyasszony volt, és a 17 éves Máriát. A vad ösztön bírta a tettre, melyet vérfagyasztó embertelenséggel vitt véghez. A tárgyalás menetén az elnök kivált arra terelte a vádlott vallomását: vajon nem volt-e ez szerelmes a leányok közül valamelyikbe? való­jában pedig Erzsébetbe? Az elnök vallató kérdéseire a vádlott egyebek között a következőket felelte: V­á­d­l­o­tt: Április első napjaiban össze­vesztem atyámmal, mert csizmáit akartam felhúzni és ő azt nem engedte meg. Ezért nem mentem el a szőlőbe dolgozni. Április 5-dikén is otthon maradtam. Rieger Erzsébet a padlásra hitt, segí­tenék neki venyigét rakosgatni. El is mentem. Beszélgetés közben a leány szemrehányást tett, miért nem megyek dolgozni. Azt feleltem, hogy atyám nagyon goromba hozzám. Erre a Lizi azt mondta: menj, te rabló. Ez dühbe hozott. Más okom nem volt. A „rabló“ szó azért is haragított, mert a leányok egyszer már mondták, hogy nem dolgozom és nem söpröm ki az udvart. A rabló szóra dühös lettem, meg akartam büntetni, a­miért megsértett. Bát utána nyúltam, de nem találtam, hanem kezem ügyébe került a balta. Csak meg akartam sérteni. Az első ütés után, mivel a sérülés erős volt, a hara­gom lecsillapodott, de azután elhatároztam, hogy megölöm, féltem amiért sértést ejtettem rajta. A Lizi az első ütésre elkiáltotta magát és össze­rogyott. Én térdepeltem és mivel mozgott s míg a balta után nyúlt, letéptem róla ruháit. Azután jött a Mars. Az kiabált, mikor vérben látta nővé­rét. Őt is megöltem. Elnök: A szakértők azt mondják, hogy ez végtelen kegyetlenséggel történt. Maga majdnem levágta a fejét. — Vádlott: Hallgat. — El­nök: Miért ölte meg Marit is? — Vádlott: Félelemből. — E­l­n­ö­k : És ha a fivérek is eljött volna, „félelemből“ tán azt is megölte volna? — Vádlott: erre hallgat. A kihallgatás további folyamában azon kér­désre, hogy szerelmes volt-e a leányba, határozott „nem“-mel felel. Előadja ellenben, hogy a tett után lement a pinczébe azon szándékból, hogy magát megölje, és egyátalán el volt arra határozva, hogy kioltja az életét. Felfüggesztetvén a főbb momentumok kide­rítése után a tárgyalás, újból kezdetét vette a vád­lott kihallgatása. Elnök: Beismeri-e tehát, hogy bűnös ? — A v­á­d­l­o­tt hosszas le­hallgatás után azt mondja : Igen. Én — folytatja — csak azért nem öltem meg magamat, mert a szüleimet még látni kíván­tam, s nem volt bátorságom életemet kioltani. El­mentem az atyám lakására, ott átöltöztem, a vé­res ruhámat bedugtam atyám egyik szekrényébe s minden ajtót bezárva eltávoztam, a kulcsokat magamhoz vettem, de előbb krétával az asztalra felírtam, hogy, gyilkos lettem, egy szekrényre meg azt írtam : „Éljetek boldogul, szeretett szüleim, a viszontlátásra !“ Erre a kertbe mentem, arra tá­vozni készültem, ott elfogtak. Elnök: Mondja meg azt, melyiket szerette a két leány közül? Vádlott: Egyiket sem. Köz­vád­ló: Tudja ön az isten tíz paran­csolatját ? — Vádlott: Igen. — K­ö­z­v­á­d­l­ó : S tudta ön, hogy Eliz már mátka? — Vád­lott: Nem. — Köz­vádló: Azt önnek tudnia kellett. Talán az bántotta önt? — Vádlott: Nem. K­ö­z­v­á­d­l­ó : Ön ugyan érzékeny arra, hogy fogyatkozásait, orrhibáját bántották. — Szokták volt-e önt a barátai azért csúfolni ? —­ Vád­lott: Igenis, nagyon gyakran. — Közv. És ön min­dig olyan dühös lett, hogy agyonütötte őket ? — V. (hallgat.) A további kérdésekre a vádlott elmondja, hogy Riger Eliz milyen szavakkal illete őt. Arra a kérdésre, hogy erős volt-e a leány, azt válaszolta, hogy nem. Egyébiránt védte magát, de ő könnyen elbírt vele. Az elnök kérdésére azt is elmondja, hogy szokott volt-e olvasni életében? Olvasott regényeket, kivált izgalmasokat, s népszerű komoly ismertetéseket is. Miután azt, hogy a leányok közül bármelyi­ket is szerette volna, ismételve is határozottan ta­gadta, behivatott Grill Lőrincz tanú, a vádlott atyja, a­ki zokogva kéri magát a nyilatkozatok alól felmen­tetni. Erre bejön Rieger Ferdinand, a megölt leányok fivére, 23 éves, ki annyira el van érzékenyedve, hogy alig állhat lábain s csak ülve válaszol a kérdésekre. Elnök: Mit tud ön felőle, szerelmes volt-e Grill a leányok közül valamelyikbe? — Tanú erről semmit se tud. — Elnök: Az a körülmény, hogy Grill esténként eltávozott hazulról s e leányok társaságát látszott keresni, azt gyaníttatja. — A tanú erre sohse gondolt. Dr. S­t­e­g­e­r védő kérdi: Embergyülölő volt-e Grill? Tanú: Igen, az embereket kerülte. Végül még több tanú, kivált Rieger barát­­jainak kihallgatására került a sor, a­kik legelső szemlélői voltak a két hullának. Különös kérdések tárgyát képezi, hogy a hullák mellett véres kést is találtak, a vádlott azonban tagadja, hogy azt használta volta s az elnök felteszi az esküdtszék elé a kérdő­pontokat, mire a vádló, majd a vádlott adják elő beszédeiket. A tényálladék utoljára is nem lett egészen konstatálva, bár az látszik kitűnni, hogy Grillt az első gyilkosságra csakis a legvadabb ösztön indította és a második gyilkos­ságra képezhet némi magyarázatot a „félelem.“ Grill még csak 17 éves és igy nem lehet őt halálra ítélni. Az esküdtszék kimondván a bűnöst, a bíró­ság hús­z évi, havonként egyszeri böjttel szigo­rított börtönben marasztalta el. K M napiren­d május 17-én. Naptár. Péntek. Kath: Paskal. Prot.: Liberal Görög­­orosz: Május 5. Irén. Napkél 4 óra 21 perczkor. Nyugszik 7 óra 32 perczkor. épviselőház ülést tart d. e 10 órakor. úzeumban nyitva van a régiségtára d. e. 9 órától d. u. 1 óráig. Föv. tanács ülése c. e. 10 órakor. Esz­terház,­i képtár nyitva d. e. 9 órától d n. 1 óráig. Orsz. képzőművészet kiállítás nyitva d e. 10 — 12 óráig d. n. 2—4 óráig. Orsz. gazdasági és tanszermúzeum d. e. 10—12 és d. u 2—4 órák közt nyitva. Orsz. képzőművészeti csarnok d. e. 9 órától d. u. 4 óráig nyitva. Múzeumi könyvtár nyitva d. e. 9 órától, d. u. 1 óráig Egyetemi könyvtár nyitva d. u. 2—7 óráig Akadémiai könyvtár nyitva d. u. 3—7 óráig. Állatkert nyitva egész nap. Hajóforgalom május 15-én. A főváros Duna balpartján következő vizi járművek kötöttek ki: Csik József m. h 6 met. tűzifa és 2800 mm. cementtel Biaesinból. Győri társaság m. h­. 1128 mm. búza, 1100 mm. zab, 299 mm. kukoriczával Palánkáról. Neu­­schloss Károly 10 talpja 200 mm. épületfával Garanból. Wallenfeld Károly m. h. 8000 drb koczlakővel Bogdány­­ból. Graf János m. h­. 60 mm. zöldséggel Óbudáról. Ku­lik Péter m. h. 50 mm. bútorral Nyerg.-Újfaluból. Győry Lidia m. h. 216 met tűzi fával Marótról. Adler testv. 4 talpja deszkával Komáromból. Fernbach Antal m. h. 4000 mm. búzával Verbászról. Kivonat a hivatalos lap május 16-ik számából Árverések a fővárosban. Palatzka Mátyásnénak 3960 írtra b. horgony és prater-uteza sarkán levő telek ju 1. 5. Friedmann Jakabnak 703 írtra b. újpesti taksás háza máj. 28. Gyurofcsik Antalnak 7027 írtra b. csömöri­­uton levő ingatlana jun. 14. Brill Juliánnak 30950 Írtra b. kétszerecsen-utczában levő ház. Árverések a vidéken. Ifj. Schmikl Mátyás 6124 írtra b. ingatl. M.-Óvár. Mataskovits János 1523 írtra b. ingatl. jun. 5. Unin. Bulygó György 3800 írtra b. ingatl. jun. 16. Debreczen. Szabó János 1650 írtra b. ingatl. jun. 4. Debreczen. Bel Nikolae 1486 írtra b. ingall. jun. 19. Kepesen. Murarin Iuon 1826 írtra b. ingatl. jun. 7 Zom­­bolyán. Borna István 2133 írtra jun. 12. Mácsa. Utvin községe 42591 írtra b. ingatl. jun. 5. Utvinon (Temesvár). Géró Antal 1914 írtra b. ingatl. jun. 18. Nagy-Perkata. Hoffmann Károly 1250 frt b. ingatl. 18. Szöllős-Györö­­kön, Raleties István 2115 írtra b. ingatl. máj. 26. Újvi­déken, Gróf Wartensleben Károly 49,700 írtra b. ingatl. jul. 1. Gombán. Bóér László 2598 írtra b. ingatl. jun. 18. Kövesden. Gróza luonon 1228 frt b. ingatl. jun. 18. Magyar-Szakos. Földvári Ferenczné 43­8 írtra b ingatl. jun. 11. Bölön. Farkas József 6793 írtra b. ingatl. jul. 11. R.­Kagyan. Gulyás József 1023 írtra b. ingatl. Jeszenszky József 1000 írtra b. ingatl. jun. 30. Kis-Körös. Mandl Dávid 3895 írtra b. ingatl. jun. 7. Binóczon. Latzkovits Nép. Jánosné 4800 írtra b. ingatl. jul. 17. Erdőtelken. Klein József 1200 írtra b. ingatl. T.­Szt.-Márton. B. Ame­lin Alfréd 1000 írtra b. ingatlanai máj. 31. Harasztiban (Ócsán). Csőd­hirdetmény. Sehusbek Pál helyb. kőműves pallér ellen bej. jul. 10. 11. 12-én id. tömegg. és perügy. Dr. Németh József. Gyura Péter ellen B.-Gyarmaton bej. jul. 29. 30. 31. id. tömegg. Paksy Ádám, perügyelő De­­sewffy Elek. Pályázatok: Kun-Szt.-Márton városban aljegyzői, az aradi pénzügyi­gazg.­ató pénztárnoki. A titeli töltés­hez szervezett mérnöki állomásra, a kassai, pancsovai, szegedi pénzügyigazgatóságnál több számtiszti állomá­sokra. Csávolszky Lajos felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BSBSSS 5 ■S5S55BBB55y?r?S??­—TSBOSBBHBBBBSHM3HEB Nyilt-tér. Iinnno CTsib­rla Kitűnő magyar, franczia és UrUpcI­oZaliUUa. német konyha. Minden pén­teken friss laibachi rák. A nap bármely idejében egy teríték 2 Írttól felfelé. Válogatott italok, nagy pom­pás diszterem lakomák, hangversenyek, lakodalmak és és tánczmulatságok stb. tartására igen alkalmatos. Rainer J. Mura-er­dahely, máj. 14. Kollarits Mihály Csáktornyai kir. aljárásbiró­­nak a hivatalnoki karra szégyenteljes, és a közép­­korbeli ököljoghoz hasonló többrendbeli tetteiből bátor vagyok ime több oldalról jött felhívásra egy néhányat a nyilvánosság elé hozni azon czélból, hogy azok a magas kormány és a közönség ré­széről megbiráltatván, a garázdálkodó és hivatalos hatalmával­ visszaélő „független biró“ felett a ki­­érdemlett ítélet kimondassák. Kollarits Mihály ki legelőbb egyszerű falusi jegyző, azután megyei esküdt, később pedig me­gyei szolgabiró volt, a bíróságok rendezése alkal­­kalmával Csáktornyára kir. aljárásbirónak nevez­tetett ki, és ezen minőségben működik jelenleg is daczára annak, hogy nemcsak a hivatalos helyi­ségben, hanem a városban, a városhoz közel fekvő falukban a köznépnek nem egyszer szolgáltatott botrányokat. Bírói székéről az egész tisztviselői kar füle hallatára számtalan peres fél minden ok nélkül hunczfut, zsivány, kutya, gazember névvel illethe­tik nemcsak, hanem még igen gyakran megtör­tént, hogy a bíróság előtt igazságot kereső fél a nevezett kir. aljárásbiró által az irodából kidoba­tott és megököltetett. A nevezett kir. aljarásbiró jellemének bővebb illustrálásául felhozom a többiek közt azt is, hogy ő 1873. évben fényes nappal egy csárdából haza jőve, egy vendéglős privát lakásán mulató társa­ságot buszuállásból ökölnagyságu köveknek az ablakom bedobálással támadott meg, a miért is a falusi nép ellene dorongokat fogott és min­dennek elnevezte, csak becsületes embernek nem, úgy, hogy alig sikerült a felizgatott kedélyeket csillapítani. 1876. évben pedig a muraszerdahelyi ven­déglőből a vele borozgató embereket széket fogva verte ki a korcsmahelyiségből s több e féle kir. tisztviselőhez nem illő hősi tetteket úgy a felekkel a hivatalos helyiségben, mint tiszti társai­val vitt végbe. A botrányok legnagyobbikát pedig, melyről nemcsak a városi közönség, hanem egész Mura­köz népe megvetéssel beszél, és undorodással for­dul el, követte el a nevezett kir. aljárásbiró he­lyettes járásbirói minőségben 1878. évi május hó 8-án délutáni 3—4 óra között az által, hogy a járásbírósági kiadót, ki köztudomásúlag csendes, békés és igen szorgalmas hivatalnok, és e miatt majdnem évenkint megjutalmaztatott, az összes tisztviselői kar, és a kir. járásbíróságnál lévő nagy tömeg nép előtt minden ok nélkül mint esze ve­szett legelőbb össze-vissza gazemberezte, azután a hivatal szolgák által a hivatalos helyiségből kido­batni rendelte, és mert a hivatal szolgák a he­lyettes kir. járásbirónak törvénytelen és méltatlan parancsolatát foganatosítani nem akarták, torok­­tatva két börtönért szuronyt szegezve rendelt ne­vezett kiadónak az irodából leendő kidobatására és börtönbe való bekisértésére, mely utóbbi, hogy nagyobb botrány ki ne fejlődjék, kénytelen volt a fegyveres erő elől menekülni, és kiadói, ugye irat­tárnoki hivatalát ott hagyva, Nagy-Kanizsán a kir. törvényszéki elnök ur előtt személyesen meg­jelenve, ezen borzadalmas tettről jelentést tenni, és Kollarits Mihály kir. helyettes járásbiró meg­­fenyitését úgy a törvényszéki alelnök, valamint a kir. ügyészségnél kérvényezni. Il­ly ilyen hősi tetteket visz végbe Kollarits Mi­­ki­. aljárásbiró ur a­nélkül, hogy valaki által rendre utasittatnák, ennek járma alatt nyög Muraköz népe, kitéve a legméltatlanabb bántalma­zásoknak. Ezen Kollarits Mihály kir. aljárásbirónak számtalan botrányos tettei okozzák, hogy a bírói tekintély itt Muraközben már annyira sülyedt, ezen egy bírónak embertelen durva bánásmódja teszi, hogy a köznép a bíró nevét undorral említi minden egyes alkalommal. Én azért számtalan felszólalásnak engedve, hoztam ezen néhány tettest a nyilvánosság elé, hogy a magas kormány méltányolva a nép érde­két, a bírói hivatást meg nem érdemlő Kollarits Mihály kir. aljárásbiró ur méltatlan bántalmazá­saitól megóvja, és mert ez másként meg nem tör­ténhetik hivatalától végkép elmozdítsa, a közönség pedig undorral forduljon el oly bírótól, kinek kö­telességévé van téve a nép javának előmozdítása és a ki megfeledkezve hivatalos esküjéről, a bizal­mat és a hivatalos hatalmat épen azon nép kárára és megbotránkozására használja fel, a melynél a közjót előmozdítania áll kötelességében. Egy muraközi birtokos. 23-u.cleipesti szirLla-pofe. Péntek, május 17-én. SZEM*ETI SZÍNHÁZ. NÉP­SZÍNH­ÁZ. Kolumbus Kristóf. Eredeti, látványos színmű 10 képben, zenével és tánczczal. A képek czime: I. A kordovai szép özvegy. II. Kolumbus a király tanácsa előtt. III. Indulás a páfoszi kikötőből. IV. Zendülés a hajón föld! föld! V. Csendélet Kuba szigetén. VI. Atczték város Haiti szigetén. VII. a vetélytársak nagy tusája. VIII. A lisszaboni földrengés. TX. Kik térnek vissza? X. Nagy be­vonulás az újvilág kincseivel Barszellónába. Lear király. Szomorújáték 5 felvonásban. Személyek : Lear Kovács Edgar, fia Nagy Imre Franez. kir. Benedek Edmund Egressy Cornwall Kőrösmezei Aggastyán Tóth Alban Hetényi Orvos Komáromi Kent gr. Szigeti J. Bolond Vízvári Gloster Pintér Oszvalo Földényi Kezdete 7 órakor. Személyek: Fernando Jány Pinzon Tihanyi Izabella Lukácsyné Don Rodrigo Solymosi Beatrix Rákosi Sz. Francziskó Horváth Portugál kir. Kovács I. Alonczó Eőri Kamarás Bakonyi Czoczó Ádámi P. Kolumbus Együd Dodó Enyvári Kezdete 7 órakor. Vízállás és időjárás. M éter CG _________________________ N­évszerint 0 Változik: Időjárás fölött alatt 16 Budapesten . . . 09 _ apadt tiszta 16 Pozsonyban . . . 09 __ „ száraz 16 M.-Szigeten . . 131 „ „ 16 Szatmáron ... 1.08 _ „ „ 16 Tokajban . . . 4.30 _ apadt „ 16 Szolnokon . . . 5.34 _ „ „ 16 Szegeden . . . 6.62 _ „ „ 15 Aradon .... 0.32 _ áradt felhős 15 Nagy-Becskereken 1.12 _ áradt száraz 15 Bezdánnál . . . 2.38 _ apadt „ 15 Verbászon . . . 1.79 „ ,, 16 Eszéken . . . , 281 _ „ „ 16 Barcson .... 2.17 áradt „ 7 Mitrovitzon . . . _ apadt felhős 7 Zimonyban ... — ... „ „ 16 Sziszeken . . . 4.25 _ áradt] száraz 16 o­ Orsován­ . . . 4.70 apadt „

Next