Egyetértés, 1878. június (12. évfolyam, 151-178. szám)

1878-06-11 / 160. szám

XII. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre . “félévre . Negyedévre ügy hóra . 20.­10.— 6.-1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bély­egdij minden hirdetésért kü­lön S0 kr. 160. szám. Nyílttér: Öt hasábos sor SO krajczár.EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, junius 10. Még mindig az utófájdalmakról szól­nak a lapok, melyek közvetlenül Németor­szágra, de közvetve egész Európára a Nobiling merényletből háramlanak. Az első benyomás, mielőtt a vér és vas embere vér és vas ordom­ancejait kiadta, részvét és szánalom volt, hogy egy öreg embertől már irigylik azon rövid arasznyi időt, me­lyet még a síron innen tölt, de a részvét és szánalom mind inkább kezd át­menni kárhoztatásba és megbotránkozásba, ha olvassuk azon Németországra nézve is túlságosan szigorú rendszabályok életbe léptetését, melyeknek nem okul, hanem csak ürügyül szolgál egy egyes em­ber tette. Hát nem látja­­ be a berlini reactió, hogy minden egyes befogatás, min­den házmotozás, minden levél és más egyéb irat­lefoglalás és a soczialdemokratia üldö­zése, egyszersmind egy-egy szeg a német császárság koporsójához és mint szent Ne­pomuk Jánosnál a „tacui“ szó egy-egy csil­lag mártír nimbusához? És nem látja e be a német kormány, hogy mikép vála­szol a nagy, a szent, a dicső Francziaor­­szág ezen szabadságellenes rendszabályokra? Midőn a „Payst“, Cassagnac lapját, noha ez meghunyászkodva bocsánatért könyörög, még­is mint honárulót biró elibe idézi, így fejlődik lassankint a monarchicus és a köztársasági elvek közt a harcz, és a német kormányt ép úgy, mint a muszkát Európán kívülinek, barbárnak kezdi ismerni a világ. Ilyen constellatiók közt congressust tartani, a béke ügyére nézve nem szerencsés előjelű és képzelhetni, mi szorongatottak­­nak fogják magukat érezni ott a szabad alkotmányu külföldi államférfiak. A congressuson előfordulandó kérdé­sek sorozata, mint hírlik, már meg van alapítva. Az első ülés csak a san­ stefanói békeszerződés felolvasására van szánva. Miért ezzel is időt vesztegetni, mikor a békepontokat anélkül is ismeri már min­denki? Hogy Besszarábia és a Duna sem­legesítésének kérdése, azután pedig Görög­ország követelései Thesszalia, Epirus, Ma­cedonia és Kandia iránt a congressusnak nagy dolgot fog adni, azt mindenki elhiszi s ezen kérdések lehetnek éppen azon vál­ságos pontok, melyek a tárgyalások meg­szakításához és az ultima ratióra való hi­vatkozáshoz vezethetnek s hihetőleg vezetni is fognak. heli. A­mi az optimistákat leginkább lehát­az azon körülmény, hogy muszka részről Gorcsakoff, angol részről pedig Beaconsfield maga megy a congressusra. A „Journal de Petersbourg“, mely tud­valevőleg fél officiosus lap és leg­­magasb kormányköröktől befolyásoltatik, nem oly rózsás színben látja a cong­ressust, mint a londoni citylap, a „Ti­mes“. Az előbb említett muszka lap kifejezi aggodalmát a felett, hogy a con­gressuson új kérdések fognak felmerülni, melyek a congressus gyors lefolyásának nagyon útjában fognak állani. De már azon tény is kissé gyanús, hogy Gorcsa koff oly hirtelen elveszti köszvényét és nyakra főre indul Berlinbe, hogy a viasz­­lágyságú Suwaloff engedékenységét ellen­súlyozza, nem különben Beacensfield is okult Salisburynak a konstantinápolyi con­­ferenciában tanúsított alkudozási készsé­gén, és hogy erre ne mutasson kedvet, ha csak egyedül vagy egy más minisztertár­sával lenne, ki mintegy alárendeltnek érezné magát, Beaconsfield jónak tartotta személyesen részt venni a congressusban. Csak azt nem tudhatni, Gorcsakoff elhatá­rozása vonta e maga után Beaconsfieldét, vagy ez az orosz főkanczellárét. De minthogy Beaconsfield, Bismarck, Gorcsakoff és Andrássy már eléggé enged­ték Európát kártyáikba pillantani, még csak a franczia és olasz első congressus tagok, Waddington és Corti külügyérek, ot­tani maguktartása az, mi a világot függő­ben és jó feszültségben tartja. Mind a két miniszter nyilatkozott ugyan a keleti ügy­ben, de oly átalánosságban, hogy beszédeik a legszélesb magyarázatot engednek meg. Az által azonban, hogy Waddington három feltételhez kötötte Francziaországnak a con­­gressusok­ megjelenését, azt érte el, hogy az 1856-diki párisi szerződés alapjául fog a mostani congressusnak is szolgálni, és alig van Európában csak egy külügyér is, kinek kijelentése oly osztatlan tetszéssel és bizalmi szavazattal fogadtatott, mint Waddingtoné. Még a német kabinet sem mondotta, hogy azzal nincsen megelégedve — meglehet, hogy nem tetszett, de oly válságos helyzetben, a minőben most a német kormány érzi magát saját birodal­mában, nem igen lehet kedve, még külel­­lenségei számát is nagyobbítani. A többi nemzetek és kormányok pedig örömüdvöz­ettel fogadják Francziaország belépését az európai concertbe, melytől oly sokáig tá­vol kelle magát tartania. Ez jele annak, hogy Francziaország sebei egészen behe­gedtek s most még sokkal erősebbnek érzi és tudja magát, mint a rá nézve vészes háború előtt. Nem csekélyebb feszültséggel tekint­hetni a porta magatartására a congressu­son. Azt, hogy egy emlékiratot szándéko­zik beadni, már jeleztük. Azt állítják leg­jobban értesített körökben, miszerint Tö­rökország a congressuson képviselői által ki fogja jelenteni, hogy magát a san­ stefa­­nói szerződés által nem érzi többé kötele­zettnek, annyival kevésbé, mivel a többi hatalmak ezen szerződés érvényes­ségét úgy sem ismerik el, sőt Muszkaor­szág maga is érzi annak gyenge oldalát, azáltal, hogy azt a congressus eb­be ter­jeszti és Európa felülvizsgálati jogát is elismeri. Törökország ezen nyilatkozata igen természetesnek látszik, mert ha ma­gát a san­ stefanói szerződéshez kötve látná, akkor a congressuson mint Muszkaország szövetségesének kellene fellépni, az pedig Angliának Konstantinápolyban kivívott elő­nyei és befolyásánál fogva többé már nem képzelhető. Még ott is elárulta magát Németor­szág, hogy Muszkaországhoz szorosan szit. Az osztrák-magyar nagykövet, gróf Zichy, az angol követnek meghívását az angol­ hajó­­raj megtekintésére azonnal elfogadta s an­nak megfelelt, és nagy óvatiókkal fogadta­tott, az angol hajókról minden oldalról zengették a „G­o­tt e­r­h­a 1t­e­t,“ mig Beuss herczeg Németország nagy­követe még eddig az angol hajórajt, noha oda ő is meg volt már hiva, nem méltatta meg­tekintésre. Londonból vett hírek szerint ott Glad­­stonenak csilaga már egészen lejárt, mikor már a „Times“ is levette róla kezét és egyik vezérczikkében azt tanácsolja hogy halgasson és csak hallgasson­ neki. Né­metország erről példát vehetne magának és Bismarckjának és tanácsolhatná, hogy hallgasson és csak halgasson, mert már neki is lejár csillaga s alig fogja azt is­mét politikai egére varázsolhatni a szo­­czialisták üldözése és a reactionak újra életbe léptetésével. A német insinuatioknak egyébb iránt az angol kormány is annyiban engedett, amennyiben detektív rendőrségének meg­hagyta, puhatolná ki a londoni internatio­nale összeköttetését a Németországban el­követett merényletekkel. Tudvalevőleg az Internationale fő fészke London és a so­czialdemokratia sehol sem mozog szaba­dabban mint ott, gyűléseket tart, némely angol lapok, mint a „Reynolds newspa­per“, a „friend of the people“ és még több is határozottan szoczialista színeze­tűek. A detektívek tehát a szoczialisták gyűléseit meglátogatták. De a szoczialis­ták titkos rendőrsége az angol detek­tív rendőrség kitűnősége daczára ennél is jobb és Disraeli — még akkor nem volt Beaconsfield lord, hanem Anglia egyik legjelesebb regényírója, — igen he­lyesen jegyzi meg, midőn „Lothair“ czimü regényében azt állítja, hogy Európában csak két hatalom tud mindent és titkos rendőrsége minden államrendőrségeknek eszén túl jár: a jezsuitáké és a demokra­tikus, forradalmi titkos társaságoké. A so­­cialismust Muszkaország is készül megtá­madni és ezen szándéka magyarázatot ta­lál abban, hogy most Muszkaországban rendőrminisztériumot alapítottak. Ezzel nem sokra fognak menni, mert a muszka rend­őrről tudva van, hogy megvesztegethető és nem épen ügyes az összeesküdteknek, ha jól meg­fizetik, épen oly szívesen szol­gálnak, mint a kormányoknak. De még a német kormány sem dicse­kedhetik rendőrsége ügyességével. Ott most elkezdődvén a socialista hetz, nem csak azokat fogják el, kik nyilvános helyeken szidják a császárt, hanem olyanokat is, kikről feltételezik, hogy a socialistákhoz szítanak. Legközelebb is azon négy egyént, kiről azt tudták meg, hogy a „Jfigerkel­­lerben“ Nobilinggel találkoztak, e miatt befogták s minthogy mit sem tudtak rájuk kisütni, kénytelenek voltak szabadon bo­csátani. Budapest, június 10. Az országgyűlés előtt elintézetlenül fe­­küsznek­ még a kiegyezési törvényjavaslatokon és a költségvetésen kívül következő nagyobb és fon­tosabb törvényjavaslatok. A katonai beszállásolást az erdő és a rendőri büntető törvényjavaslat, kiegyezési törvényjavaslatok és a költségvetés a Bud. Corv. szerint e hó 22-ig, legkésőbb 26-ig le lesznek tárgyalva a tvhozás mindkét házában, utána azonban legföljebb csak a rendőri büntető és az erdő­törvényjavaslatok tárgyalását fogja a kormány a je­len országgyűléstől óhajtani és azt is csak akkor, ha gyors tárgyalásra lehet kilátás, az ép oly fon­ &NS*snGGtoK)x Kedd, 1878. junius 11. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1, &7. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. xji kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó hivatal: Budapest, IV. hmec­ utcsa 1. u. hová az előfizetési pénzek küldendők. Nos, mint szükséges beszállásolási törvényjavas­lat azonban, melyet még a véderő bizottság sem tárgyalt, mint a Bud. Cor­. értesül, nem fog ezen ülésszakban napirendre tűzetni, habár az osztrák képviselőház már megszavazta, és pedig főleg azért nem, mert e törvényjavaslat ös­­­szefügg, egy a belügyminiszter által beterjesztendő más törvényjavaslattal, melynek tárgyalása most kelleténél több időt venne igénybe és azért be sem fog terjesztetni. Az országgyűlés, a­mint munkáját befejezte, mandátumának lejárta előtt ki­rályi­ leirattal be fog rekesztetni, hogy az uj or­szággyűlés első őszi ülésszaka annyi időre fog terjedhetni, hogy még az idén a delegatió előtt letárgyalhassa a véderőről szóló törvény nagyfon­­tosságú revisióját és utána a jövő évi költ­ségvetést. Az osztrák képviselőház mint Bécs­­ből osztrák forrásból írják a „Bud. Corr.“-nek, hozzá fog járulni az urakháza határozatához a banksta­­tutum 40. szakaszát illetőleg, a­mi mindenesetre csak siettetné és könnyítené a kiegyezés létrejöttét, miután az osztrák képviselőház eredeti határoza­tának föntartása, mely egy a 25. §-ban teljesen és kielégítőleg kifejezett dolognak egy fölösleges kö­rülírását tartalmazza, csak nehézségeket és halasz­tást okozna, miután a magyar törvényhozás való­sággal zaklatásnak tekintené, hogy ezen indokolat­lan módosítás miatt a­­ két ház között két új üze­net­váltásra legyen szükség. A közgazdasági kiegyezés. A ké kormány a „Bud. Corv.“ szerint megállapodott ab­ban, hogy a gazdasági kiegyezés érvé­nyének tartama 1878. julius elsejétől 1887. év végéig azaz 9*/2 évre állapitassák meg, az általános vámtarif­a azonban c­sak 1877. január 1-ével lépjen életbe. Ennek következében szükséges lesz mind a kiegye­zési törvényjavaslatok azon szakaszait, melyek az érvény tartamára vonatkoznak, valamint a vám- és kereskedelmi szerződés felmondását szabályozó szakaszát, melyeket a képviselőház nzottságai a szerdán napirendre kitűzött jelentéseik­en is függőben hagytak, most ezen kormány­indítvá­nyok szerint szövegezni. Miután a kormány egy­idejűleg be fog terjeszteni egy törvényjavaslatot, melynek értelmében felhatalmaztatik, a mostani német, franczia és olasz vámszerződések 1878. év végéig való meghosszabbítására, ez nem okozhat nehézséget. A német és franczia kormányok e te­­kntetben már kinyilatkoztatták beleegyezésüket, az olasz kormány azonban még nem határozta el ma­gát, miután nem tudja, mi lesz a franczia-olasz vámszerződés javaslat sorsa a franczia törvényho­zásban. A csabai iparkiállítás s országos ipa­ros ifjúsági vándorgyűlés. — Saját külön tudósítónktól. — — jan. 9. A tavalyi veszprémi iparos-ifjúsági vándor­­gyűlés és kiállítás folytatását képező b.-csabai ün­nepélyek nevezetes napjai voltak e városnak. Az emelkedett hangulat, mely a hazafias közönség szivét már az előkészületek alkalmával átlengte, mint táviratilag jeleztem, előre gyaníttatni engedő az ünnepély impozáns voltát. És imponzánsan kez­dődtek azok valóban, oly óriási részvét, oly lelke­sedés, buzgalom és ügyszeretet között, a­mely örökre feledhetlen fog maradni azokra, a­kik a történteknek tanúi voltak. Tegnap délután 2 órakor érkezett ide az ipa­ros vándorgyűlést rendező szegedi iparos ifjú­sági vezéregylet küldöttsége és a t Szegeden át ugyan­azon vonattal jövő veszprémi ifjúsági iparos­egylet küldöttei, Szegedről Rainer Ferencz el­nök, Gelléri Mór titkár és több egyleti tag, Veszprémből pedig ugyancsak az ifjúsági egylet lelkes elnöke Benkő István, továbbá Kovács Ignácz, Varga István urak és V­é­g­h­e­l­y­i Dezső városi főjegyző. Kecskemétről jött Csörgei Imre, Tóth Mihály, V­i­d­a Pál és S­a­l­a­m­o­n Imre s a „Debr. EU.“ szerkesztője Szabó An­tal. Orosházáról az ipartársulat több tagja, kiket maga a szolgabiró E­ö­r­d­ö­g­h Lajos veze­tett; Budapestről pedig Eisenstädter Gyula és M­e­z­e­y Ernő stb. Künn az állomásnál a vendégeket több ezerre menő nép és a házi­gazda szerepét vivő b.-csa­bai iparos-ifjúsági egylet fogadta újon szentelt zászlajával és fúvó-hangszeres zenekarral, mely a vonat berobogásakor hatalmasan rárántotta a R­á­­k­ó­c­z­i-i­n­d­u­l­ó­t. Az állomásnál künn volt a vá­ros szine-java s mindennél szebb hölgy sere­gének csinos koszorúja. L­a­u­n­e­r Károly, a csabai iparos-ifjúsági egy­let elnöke üdvözölte meleg szavakban az érkező vendégeket, kiknek nevében Benkő István kö­szönte meg a szives fogadtatást, mire a menet, élén az indulót játszó zenekarral s a csabai és szegedi iparos ifjúsági egyletek zászlóival több ezerre menő csoportban a városba indult, a házi­gazda szerepét viselő csabai ip. ifjúsági egylet helyisége elé. Itt a kapu átlépése előtt Gel­léri Mór üdvözölte a csabai iparos-ifjúságot, s kezdetét vette az elszállásolás, melyet B­a­r­t­ó­k­y István, a végrehajtó bizottság derék elnöke vezetett. A vendégek egy része azután az egyleti he­lyiségeket tekintette meg, más része pedig a köz­birtokosság új nagy épületében rendezett iparos­­ifjúsági kiállítást kereste fel. A kiállítás még a legnagyobb rendetlenségben volt; a tárgyak legnagyobb része a vendégekkel ugyanazon vona­ton érkezett. A rendezők s nevezetesen Launer Károly, Krnák Mihály, Áchim, Havran, Michnai, Fábry és Bartóky István urak valóban a legna­gyobb erőfeszítéssel igyekeztek a roppant labirin­­thusban rendet csinálni, mi — éjjelt-nappallá téve — annyiban sikerült is nekik, hogy a kiállítás ma délelőtt már a legnagyobb mértékben élvez­hető volt. Este ismerkedési estély volt a ligetben, hol víg zeneszó mellett épen 27 toaszt puffant el, nevezetesen Takó, Gelléri, dr. Báttaszéki, Vég­helyi, Szabó, Mezei Ernő, Krátky, Rainer és töb­ben beszéltek.A pesti Éjfél után két órakor érkeztek meg a buda­és székesfehérvári küldöttek, nevezetesen Ráth Károly, a tavalyi veszprémi vándorgyűlés elnöke, Székesfehérvárról Csitári Kálmán szer­kesztő, gróf Zichy Jenő, a jövő évi székesfehér­­­­vári orsz. kiállítás elnöke, és Szegedről Bakai Nándor. E vendégeket szintúgy, mint a délutánia­kat, ünnepélyesen fogadták és magánházaknál szállásolták el.* A tulajdonképeni ünnepély ma délelőtt 11 órakor vette kezdetét. A vidéki vendégek, a hely­beli iparosok és egyletek a közbirtokosság épülete elé vonultak, hol Szem­ján Dániel b.-csabai fő­jegyző igen lelkes beszéddel nyitotta meg a ván­dorgyűlést és kiállítást. (Szemtan beszédét alább egész terjedelmében adjuk.) Az élénk éljenzéstől kísérlet szónoklat után Bakai Nándor állott az emelvényre. Az önálló iparosok nevében adott kifejezést azon rokonszenv­­nek, a melylyel ők, önálló iparosok kisérik ezen és az ehez hasonló ifjúsági mozgalmakat, az ifjú­ság minden törekvését, és felemlítve a socialis­­mus tanait, arra kérte az ifjúságot, hogy ezeket mellőzve a munkáság, az önmivelődés által nem­zeti irányban emelkedjék. Majd Gelléri Mór, mint az iparos-ifjúság szónoka köszönte meg az önálló iparosok és min­den rendű közönség támogatását különösen az if­jak kiállítása körül, mire a körülcsoportosuló több ezernyi közönség legnagyobb része a kiállítás meg­tekintésére sietett. A kiállítás: Ma délelőtt a kiállítás már annyira rendbe volt hozva, hogy bátran megnyithatták a kiváncsiak előtt. Körülbelül ezer tárgygyal kiállított 420 ipa­ros, és pedig S­z­e­g­e­d­r­ől 125, Rózsahegy­ről 2, Egerből 6, Kolozsvárról 15, Bu­dapestről 13, Losonczról 18, Veszprém­ből ugyanannyi, Komáromból 1, Nagy­­szebenből 7, Aradról 6, Szent-Andr­ás­­ról 2, N.-Váradról 1, Szentesről 1, Dió­szegről 5, Orosházáról 23, Szalontá­­ról 2, Békésről 12, Szarvasról 81, Gyu­láról 23, Liptcáról 1, Vásárhelyről 5, Kecskemétről 10, Z.­E­g­er­s­z­egr­ől 2; míg a többi közel 400 tárgyat csabai iparos­ítják állították ki. A kiállított tárgyak közül feltűnőbbek Rein­hart Fülöp asztalos tárgyai Aradról, Darvas­s4i szíjgyártó és L­őr­in­cz István czipész tárgyai Budapestről, Fábry Soma kiállítása Csabáról (szíjgyártó), igen szépek a csabai polgári leány­iskola növendékei által készített kézimunkák, s figyelmet érdemel a gyulai törvényszéki rabok ké­zimunkájából az ügyészség által kiállított csoport; remekeltek aztán a csabai gazdasszonyok, kik kö­zül néhányan kitűnő háziszappant, szövetet, mások pompás étvágygerjesztő befőtteket (Bartóki Lász­­lóné úrnő) állítottak ki. Van itt azonfelül néhány „csabai kenyér“, mennyiségre, nagyságra mint két tuczat nyolczfontos , fehérségre akár a pesti zsemle stb. A vándorgyűlés. Délután 3 órakor a városháza díszes termé­ben gyűltek össze a vándorgyűlésen résztvett hazai iparos-egyletek képviselői. Összesen 38 egylet kép­viseltette magát, a karzaton­­ igen szép hölgy­közönség helyezkedett el. Az elnöki asztalnál he­lyet foglalt Ráth Károly, (Budapestről) gróf Z­i­­c­h­y Jenő, (Székesfehérvárról) Bakai Nándor, Benkő István (Veszprémből) Rainer Ferencz (Szegedről), V­é­g­h­e­l­y­i Dezső, Gellé­ri Mór, Fábry Károly, Launer Károly Csabáról s mint jegyzők Csitári Kálmán és S­z­a­b­ó Antal, kik a tisztet a múlt évi veszprémi gyűlés alkalmából viselik. szegedi, kolozsvári. Képviselve voltak ezenfelül a b.-m.-vásárhelyi, debreczeni, n.-váradi, n.-szalontai, losonczi, székesfehérvári veszprémi, kecskeméti, győri, aradi, lippai, békési, orosházi, gyomai, gyulai, tárcsái, b.-diószeghi és több iparos ifjúsági egyletek, ipartársulatok, az or­szágos iparegylet, a fővárosi iparosok köre és az aradi kamara. Rainer Ferencz elnök üdvözölvén a szegedi ifjúsági egylet nevében a kiküldötteket, rövid visszapillantást vet az egyletek működésére, mire megalakult a vándorgyűlés. Elnökké lett R­á­t­h Károly; alelnökök Benkő István, Rainer Fe­rencz és Rainer Károly ; előadó G­e­ll­e­f­i Mór; jegyzők Szabó Antal, Csitári, Fábry és Kabók Szegedről. A tanácskozás megkezdetvén, Gelléri indítvá­nyára egy küldöttség ment el Ráth Károlyért, ki a küldöttséggel megérkezve megnyitotta a közgyű­lést, mire Gelléri Mór előadó olvasta fel a­z évi jelentést. E jelentésből kitűnik, hogy a múlt évben 16 iparos ifj. egylet alakult s 18 egy­let most van alakulóban. Négy egylet a múlt évben rendszeres oktatást tartott az önképzésre. „A segédek és tanonczok munkáiból rende­zendő kiállítások eszméje,­­­ szól tovább a jelen­tés — melynek terjesztését a tavalyi gyűlés lel­künkre kötötte, örvendetes visszhangra talált az Egerben, Aradon, Budapesten, Lippán és Oroshá­zán rendezett hasonnemű kiállítások alkalmával, s ezúttal készséggel emeljük ki az egri kath. legény­­egylet, a lippai ált. ipartársulat és az orosházi ált. ipartársulatokat, melyek ezen eszmének testet adtak s ezáltal ügyünk körül magunknak érdeme­ket szerezvén, a t. gyűlés elismerésére igazán érde­mesek. A munkaközvetítési intézet életbeléptetésére vonatkozólag nem voltak kedvezők a körülmények, amennyiben testvéregyleteink legtöbbje még alig esett át az alakulás első stádiumain. Azonban re­méljük, hogy mihelyt kedvezőbb viszonyok közé jutnak ifjúsági egyleteink és csak némileg megerő­södnek , ezen fontos és czélszerű intézmény élet­beléptetése által is hasznukra lehetünk. Ez idő­­szerint csak a helyi közvetítésre szorítkozott az egyletek működése, amennyiben e czélra a leg­többnek helyiségeiben munkaközvetítési könyvek álltak nyitva. Az utasfogadó intézményt a múlt évben a debreczeni és veszprémi egyletek léptették életbe. A legkiterjedtebb ilynemű fogadó a szegedi egyletnél van, melynek 12 csínnal fölszerelt ágyát évenkint átlag 1260 iparos-ifjú veszi igénybe 10 krnyi dij mellett fejenkint és éjjelenkint, 300 pedig minden dij nélkül. A tavalyi gyűlés óhajainak, az iparos-ifjak­­nak külföldre, tanulmányozás czéljából leendő ki­küldése végett ez évben csak annyiban felelhetett meg a vezéregylet, hogy egyik buzgó tagja szá­mára kieszközölte a Párisba küldendő iparosoknak szánt 250 frt ösztöndíjat. Végül örömmel jelenthetjük, hogy majdnem minden szervezett és törvényesen megalakult test­véregyletünknek szép kis könyvtára is van, mely­nek előnyeit a tagok nagy számban élvezik. A jelentés felolvasása után a programaiba felvett tárgyak felett indult meg a diskussió. Na­gyobb vitát keltett Bakai egyik indítványa, a­mely szerint a kormány felkérendő lenne, mikép hasson oda, hogy a hatóságok ne akadékoskodjanak az iparos egyletek működése és fejlődése elé, mely indítványból Eisenstädter jónak látta politikai tőkét csinálni, mi Bakainak egy önérzetes és harsogó éljenzéstől kisér­t, rendre uta­sító viszonválaszát vonta maga után, melylyel úgy az elnököt mint Eisenstädtert elhallgattatta. Este közvacsora volt a Szécheni-ligetben. Hírlapírók banquettje. A jelenvolt 10 hirlapírót ma ebédre hívta meg Dr. Báttaszéki Lajos, a „Békésmegyei köz­löny“ szerkesztője, párt és elvkülönbség nélkül, levén ma mindnyájan olyan iparos-dilettánsok, kik a napi kérdés tekintetében teljesen egyetértet­­­tek. A társaság a vendégszerető házi úr és ked­ves, művelt nője körében kitűnő hangulatban töl­tött pár órát, melyet a Csabán eltöltött napok leg­édesebb emlékei közé fog számítani.­­Szemján Sámuelnek a vándorgyűlést megnyitó beszéde: Mélyen tisztelt közönség, érdekképviselői és őszinte barátai a magyar hazai iparnak! lóján : A csabai iparos ifjuság e jeligét hordja zász­„A munka a jólét forrása.“ A zászló s a jeligének e zászlóra tűzése uj tünemény, az eszme azonban, melyet az kifejez — már régebben ho­nol a csabai fiatalság nemes keblében. Az eszme megfogamzott akkor, a midőn az ifjúság, mint ön­­képző, s önsegélyező egylet, szerves testületté ala­kult. Az eszme éltető levegőt s melegítő napsugárt akkor kapott, a midőn a múlt évi veszprémi ki­állítás sikeréről a mi ifjúságunk értesült. Az eszme most ad magáról életjelt, a midőn az iparos ván­dorgyűlés alkalmából, a mi iparos ifjúságunk or­szágos munka- és iparkiállítást rendezett. Iparos ifjúság és kiállítás! Megfér-e e két fogalom egymás mellett? Hisz e kiállítás a tö­kélyt, az ifjúság pedig az élet kezdetén a képzet­lenséget, a tökéletlent jelenti. Lehet-e az ifjúság­tól oly remekműveket követelni, melyek a kiállítás szemkápráztató s a bámulat tárgyait képezik? — Avagy nem-e hiú gyermekes utánzása-e ez a nem­zetközi kiállításoknak, a­milyeneket a nagy­világ London, Bécs, Philadelpiába látott, jelenleg pedig Francziaország fővárosában , Párisban bámul ? Ez utóbbi kérdésre azt kell felelnem: nem. Nem, mert még ott az emberi ész és kézi ügyes­ség netovábbja, remekeit, a fejedelmek fényűzési és kényelmi czikkeitől kezdve, az élet legkiterjed­tebb szükségein keresztül, a művészet, a tudomány, az ipar, a mezőgazdaság érdekeit felölelve a leg­változatosabb alakban, a leggazdagabb színekben és pompában mutatja be a nagy­világnak, — addig itt, a mi ifjaink, az általuk rendezett kiállításban maguk és magyarhoni társaik munkakörében nem a fénynek, nem a pompának, hanem szerény állá­­tásunkhoz képest, egyedül a szorgalomnak és ver­senynek kívántak alkalmat nyújtani. Akitől sok telik, attól sokat kívánunk, még a csekély erőt is, ha az egész terjedelmében ki van fejtve, méltán övezzük az erény fényével. Ná­lunk Magyarországban, mint minden osztálynak, úgy az iparosnak is megfeszített erővel kell mű­ködnie. Előbb, hogy megélhessen, később, hogy az életben annyira szükséges kényelmet és jólétet megszerezze magának, míg végre, hogy a czivili­­zált államok iparával versenyezhessen, hogy mint az államgazdászat egy nevezetes tényezője, az ál­lam fentartásához gazdag jövedelmi forrást szol­gáltasson. Mi, Magyarország most élő nemzedéke, kétszere­sen vagyunk sújtva, sújtva, mert elődeinktől nagy mennyiségű terhet nyertünk örökül, sújtva, mert árvaságban növekedve, szellemi képzettségünkben s anyagi gyarapodásunkban, más államok kedvező haladásával szemben — mi tagadás benne — hátramaradtunk. Ezért is, amidőn hazánk ujabbi átalakulása után önállóságunkat, önkormányzatunkat vissza­nyerve, állami és egyéni állapotunkkal számolni kezdtünk, nagyobbrészt lázas ingerültségben törtünk ki, stádiummal­ kerestük, sőt még most is keressük a bűnbakot, kire ráfoghassuk, hogy ő a mi kedvezőtlen helyzetünknek az oka. Kissé túlozunk, kissé igazságunk van, — de hogy ha helyzetünk valóban oly kedvezőtlen, mint a­milyennek testjük, mennyiben vagyunk mi ennek magunk okai, és hogy melyek lennének azon ren­delkezésünkre álló eszközök, melyekkel állapotun­kon javíthatnánk — ezek bírálása legritkábban jut eszünkbe. Igaz, hogy felelős kormányunk feladata min­den erővel oda hatni, hogy a hazai ipar emelésére kedvező vám és kereskedelmi szerződéseket alkos­son, — de ha e szerződések és törvények nem oly kedvezők, hogy azok mindnyájunkat kielégíte­nék, mit tegyünk akkor? Talán az elégedetlenség a zúgolódás s mások kedvetlenitése czélra vezet ? Korántsem! Az elégedetlenség a lélek erejét­­ zsib­­basztja, eleven lélek nélkül pedig a test tehetetlen lomba eszközzé fajul. Ha mi kedvező fejlődést, bé­két óhajtunk, melyre pedig oly felette nagy szüksé­günk van, úgy nincs egyéb hátra, mint ama bölcs tételt követni, hogy terheink növekedése arányában gya­­rapítsuk ismereteinket, fokozzuk szorgalmukat, hogy több jövedelmünk legyen, amellett pedig legyünk takarékosak, hogy kiadásainkat apasszuk. A takarékosság különben házi dolog, melynek az ipar és szorgalmi művek jelenlegi kiállításához csak annyi köze van, amennyiben hasztalan bár­mily megfeszített munka és ügyesség, ha ahhoz a takarékosság nem járul. Tanuljunk és dolgozzunk! A közzétett buz­dító felhívásra e jelszó hatása alatt siettek az ipa­ros ifjak hangja szorgalommal kiállított műveiket a kiállítás csarnokába küldeni. Nem a tökély, de az első kísérlet zsenge művei ezek, azért is nem a bámulat, de a mélyen tisztelt közönség jó­­akaratú bírálatának tárgyait képezik, mely bí­rálat bár­hogy üssön is ki, minden esetben az ifjaknak irányadásul és buzdításul fog szolgálni. Fiatal sasok szárnypróbálgatásai e müvek azon iparos ifjak müvei, kikre szemeink forditvák, kikben reményeink helyezvék, hogy ők, országoss

Next