Egyetértés, 1878. június (12. évfolyam, 151-178. szám)
1878-06-11 / 160. szám
XII. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre . “félévre . Negyedévre ügy hóra . 20.10.— 6.-1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön S0 kr. 160. szám. Nyílttér: Öt hasábos sor SO krajczár.EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, junius 10. Még mindig az utófájdalmakról szólnak a lapok, melyek közvetlenül Németországra, de közvetve egész Európára a Nobiling merényletből háramlanak. Az első benyomás, mielőtt a vér és vas embere vér és vas ordomancejait kiadta, részvét és szánalom volt, hogy egy öreg embertől már irigylik azon rövid arasznyi időt, melyet még a síron innen tölt, de a részvét és szánalom mind inkább kezd átmenni kárhoztatásba és megbotránkozásba, ha olvassuk azon Németországra nézve is túlságosan szigorú rendszabályok életbe léptetését, melyeknek nem okul, hanem csak ürügyül szolgál egy egyes ember tette. Hát nem látja be a berlini reactió, hogy minden egyes befogatás, minden házmotozás, minden levél és más egyéb iratlefoglalás és a soczialdemokratia üldözése, egyszersmind egy-egy szeg a német császárság koporsójához és mint szent Nepomuk Jánosnál a „tacui“ szó egy-egy csillag mártír nimbusához? És nem látja e be a német kormány, hogy mikép válaszol a nagy, a szent, a dicső Francziaország ezen szabadságellenes rendszabályokra? Midőn a „Payst“, Cassagnac lapját, noha ez meghunyászkodva bocsánatért könyörög, mégis mint honárulót biró elibe idézi, így fejlődik lassankint a monarchicus és a köztársasági elvek közt a harcz, és a német kormányt ép úgy, mint a muszkát Európán kívülinek, barbárnak kezdi ismerni a világ. Ilyen constellatiók közt congressust tartani, a béke ügyére nézve nem szerencsés előjelű és képzelhetni, mi szorongatottaknak fogják magukat érezni ott a szabad alkotmányu külföldi államférfiak. A congressuson előfordulandó kérdések sorozata, mint hírlik, már meg van alapítva. Az első ülés csak a san stefanói békeszerződés felolvasására van szánva. Miért ezzel is időt vesztegetni, mikor a békepontokat anélkül is ismeri már mindenki? Hogy Besszarábia és a Duna semlegesítésének kérdése, azután pedig Görögország követelései Thesszalia, Epirus, Macedonia és Kandia iránt a congressusnak nagy dolgot fog adni, azt mindenki elhiszi s ezen kérdések lehetnek éppen azon válságos pontok, melyek a tárgyalások megszakításához és az ultima ratióra való hivatkozáshoz vezethetnek s hihetőleg vezetni is fognak. heli. Ami az optimistákat leginkább lehátaz azon körülmény, hogy muszka részről Gorcsakoff, angol részről pedig Beaconsfield maga megy a congressusra. A „Journal de Petersbourg“, mely tudvalevőleg fél officiosus lap és legmagasb kormányköröktől befolyásoltatik, nem oly rózsás színben látja a congressust, mint a londoni citylap, a „Times“. Az előbb említett muszka lap kifejezi aggodalmát a felett, hogy a congressuson új kérdések fognak felmerülni, melyek a congressus gyors lefolyásának nagyon útjában fognak állani. De már azon tény is kissé gyanús, hogy Gorcsa koff oly hirtelen elveszti köszvényét és nyakra főre indul Berlinbe, hogy a viaszlágyságú Suwaloff engedékenységét ellensúlyozza, nem különben Beacensfield is okult Salisburynak a konstantinápolyi conferenciában tanúsított alkudozási készségén, és hogy erre ne mutasson kedvet, ha csak egyedül vagy egy más minisztertársával lenne, ki mintegy alárendeltnek érezné magát, Beaconsfield jónak tartotta személyesen részt venni a congressusban. Csak azt nem tudhatni, Gorcsakoff elhatározása vonta e maga után Beaconsfieldét, vagy ez az orosz főkanczellárét. De minthogy Beaconsfield, Bismarck, Gorcsakoff és Andrássy már eléggé engedték Európát kártyáikba pillantani, még csak a franczia és olasz első congressus tagok, Waddington és Corti külügyérek, ottani maguktartása az, mi a világot függőben és jó feszültségben tartja. Mind a két miniszter nyilatkozott ugyan a keleti ügyben, de oly átalánosságban, hogy beszédeik a legszélesb magyarázatot engednek meg. Az által azonban, hogy Waddington három feltételhez kötötte Francziaországnak a congressusok megjelenését, azt érte el, hogy az 1856-diki párisi szerződés alapjául fog a mostani congressusnak is szolgálni, és alig van Európában csak egy külügyér is, kinek kijelentése oly osztatlan tetszéssel és bizalmi szavazattal fogadtatott, mint Waddingtoné. Még a német kabinet sem mondotta, hogy azzal nincsen megelégedve — meglehet, hogy nem tetszett, de oly válságos helyzetben, a minőben most a német kormány érzi magát saját birodalmában, nem igen lehet kedve, még külellenségei számát is nagyobbítani. A többi nemzetek és kormányok pedig örömüdvözettel fogadják Francziaország belépését az európai concertbe, melytől oly sokáig távol kelle magát tartania. Ez jele annak, hogy Francziaország sebei egészen behegedtek s most még sokkal erősebbnek érzi és tudja magát, mint a rá nézve vészes háború előtt. Nem csekélyebb feszültséggel tekinthetni a porta magatartására a congressuson. Azt, hogy egy emlékiratot szándékozik beadni, már jeleztük. Azt állítják legjobban értesített körökben, miszerint Törökország a congressuson képviselői által ki fogja jelenteni, hogy magát a san stefanói szerződés által nem érzi többé kötelezettnek, annyival kevésbé, mivel a többi hatalmak ezen szerződés érvényességét úgy sem ismerik el, sőt Muszkaország maga is érzi annak gyenge oldalát, azáltal, hogy azt a congressus ebbe terjeszti és Európa felülvizsgálati jogát is elismeri. Törökország ezen nyilatkozata igen természetesnek látszik, mert ha magát a san stefanói szerződéshez kötve látná, akkor a congressuson mint Muszkaország szövetségesének kellene fellépni, az pedig Angliának Konstantinápolyban kivívott előnyei és befolyásánál fogva többé már nem képzelhető. Még ott is elárulta magát Németország, hogy Muszkaországhoz szorosan szit. Az osztrák-magyar nagykövet, gróf Zichy, az angol követnek meghívását az angol hajóraj megtekintésére azonnal elfogadta s annak megfelelt, és nagy óvatiókkal fogadtatott, az angol hajókról minden oldalról zengették a „Gott erha 1tet,“ mig Beuss herczeg Németország nagykövete még eddig az angol hajórajt, noha oda ő is meg volt már hiva, nem méltatta megtekintésre. Londonból vett hírek szerint ott Gladstonenak csilaga már egészen lejárt, mikor már a „Times“ is levette róla kezét és egyik vezérczikkében azt tanácsolja hogy halgasson és csak hallgasson neki. Németország erről példát vehetne magának és Bismarckjának és tanácsolhatná, hogy hallgasson és csak halgasson, mert már neki is lejár csillaga s alig fogja azt ismét politikai egére varázsolhatni a szoczialisták üldözése és a reactionak újra életbe léptetésével. A német insinuatioknak egyébb iránt az angol kormány is annyiban engedett, amennyiben detektív rendőrségének meghagyta, puhatolná ki a londoni internationale összeköttetését a Németországban elkövetett merényletekkel. Tudvalevőleg az Internationale fő fészke London és a soczialdemokratia sehol sem mozog szabadabban mint ott, gyűléseket tart, némely angol lapok, mint a „Reynolds newspaper“, a „friend of the people“ és még több is határozottan szoczialista színezetűek. A detektívek tehát a szoczialisták gyűléseit meglátogatták. De a szoczialisták titkos rendőrsége az angol detektív rendőrség kitűnősége daczára ennél is jobb és Disraeli — még akkor nem volt Beaconsfield lord, hanem Anglia egyik legjelesebb regényírója, — igen helyesen jegyzi meg, midőn „Lothair“ czimü regényében azt állítja, hogy Európában csak két hatalom tud mindent és titkos rendőrsége minden államrendőrségeknek eszén túl jár: a jezsuitáké és a demokratikus, forradalmi titkos társaságoké. A socialismust Muszkaország is készül megtámadni és ezen szándéka magyarázatot talál abban, hogy most Muszkaországban rendőrminisztériumot alapítottak. Ezzel nem sokra fognak menni, mert a muszka rendőrről tudva van, hogy megvesztegethető és nem épen ügyes az összeesküdteknek, ha jól megfizetik, épen oly szívesen szolgálnak, mint a kormányoknak. De még a német kormány sem dicsekedhetik rendőrsége ügyességével. Ott most elkezdődvén a socialista hetz, nem csak azokat fogják el, kik nyilvános helyeken szidják a császárt, hanem olyanokat is, kikről feltételezik, hogy a socialistákhoz szítanak. Legközelebb is azon négy egyént, kiről azt tudták meg, hogy a „Jfigerkellerben“ Nobilinggel találkoztak, e miatt befogták s minthogy mit sem tudtak rájuk kisütni, kénytelenek voltak szabadon bocsátani. Budapest, június 10. Az országgyűlés előtt elintézetlenül feküsznek még a kiegyezési törvényjavaslatokon és a költségvetésen kívül következő nagyobb és fontosabb törvényjavaslatok. A katonai beszállásolást az erdő és a rendőri büntető törvényjavaslat, kiegyezési törvényjavaslatok és a költségvetés a Bud. Corv. szerint e hó 22-ig, legkésőbb 26-ig le lesznek tárgyalva a tvhozás mindkét házában, utána azonban legföljebb csak a rendőri büntető és az erdőtörvényjavaslatok tárgyalását fogja a kormány a jelen országgyűléstől óhajtani és azt is csak akkor, ha gyors tárgyalásra lehet kilátás, az ép oly fon &NS*snGGtoK)x Kedd, 1878. junius 11. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1, &7. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. xji kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó hivatal: Budapest, IV. hmec utcsa 1. u. hová az előfizetési pénzek küldendők. Nos, mint szükséges beszállásolási törvényjavaslat azonban, melyet még a véderő bizottság sem tárgyalt, mint a Bud. Cor. értesül, nem fog ezen ülésszakban napirendre tűzetni, habár az osztrák képviselőház már megszavazta, és pedig főleg azért nem, mert e törvényjavaslat összefügg, egy a belügyminiszter által beterjesztendő más törvényjavaslattal, melynek tárgyalása most kelleténél több időt venne igénybe és azért be sem fog terjesztetni. Az országgyűlés, amint munkáját befejezte, mandátumának lejárta előtt királyi leirattal be fog rekesztetni, hogy az uj országgyűlés első őszi ülésszaka annyi időre fog terjedhetni, hogy még az idén a delegatió előtt letárgyalhassa a véderőről szóló törvény nagyfontosságú revisióját és utána a jövő évi költségvetést. Az osztrák képviselőház mint Bécsből osztrák forrásból írják a „Bud. Corr.“-nek, hozzá fog járulni az urakháza határozatához a bankstatutum 40. szakaszát illetőleg, ami mindenesetre csak siettetné és könnyítené a kiegyezés létrejöttét, miután az osztrák képviselőház eredeti határozatának föntartása, mely egy a 25. §-ban teljesen és kielégítőleg kifejezett dolognak egy fölösleges körülírását tartalmazza, csak nehézségeket és halasztást okozna, miután a magyar törvényhozás valósággal zaklatásnak tekintené, hogy ezen indokolatlan módosítás miatt a két ház között két új üzenetváltásra legyen szükség. A közgazdasági kiegyezés. A ké kormány a „Bud. Corv.“ szerint megállapodott abban, hogy a gazdasági kiegyezés érvényének tartama 1878. julius elsejétől 1887. év végéig azaz 9*/2 évre állapitassák meg, az általános vámtarifa azonban csak 1877. január 1-ével lépjen életbe. Ennek következében szükséges lesz mind a kiegyezési törvényjavaslatok azon szakaszait, melyek az érvény tartamára vonatkoznak, valamint a vám- és kereskedelmi szerződés felmondását szabályozó szakaszát, melyeket a képviselőház nzottságai a szerdán napirendre kitűzött jelentéseiken is függőben hagytak, most ezen kormányindítványok szerint szövegezni. Miután a kormány egyidejűleg be fog terjeszteni egy törvényjavaslatot, melynek értelmében felhatalmaztatik, a mostani német, franczia és olasz vámszerződések 1878. év végéig való meghosszabbítására, ez nem okozhat nehézséget. A német és franczia kormányok e tekntetben már kinyilatkoztatták beleegyezésüket, az olasz kormány azonban még nem határozta el magát, miután nem tudja, mi lesz a franczia-olasz vámszerződés javaslat sorsa a franczia törvényhozásban. A csabai iparkiállítás s országos iparos ifjúsági vándorgyűlés. — Saját külön tudósítónktól. — — jan. 9. A tavalyi veszprémi iparos-ifjúsági vándorgyűlés és kiállítás folytatását képező b.-csabai ünnepélyek nevezetes napjai voltak e városnak. Az emelkedett hangulat, mely a hazafias közönség szivét már az előkészületek alkalmával átlengte, mint táviratilag jeleztem, előre gyaníttatni engedő az ünnepély impozáns voltát. És imponzánsan kezdődtek azok valóban, oly óriási részvét, oly lelkesedés, buzgalom és ügyszeretet között, amely örökre feledhetlen fog maradni azokra, akik a történteknek tanúi voltak. Tegnap délután 2 órakor érkezett ide az iparos vándorgyűlést rendező szegedi iparos ifjúsági vezéregylet küldöttsége és a t Szegeden át ugyanazon vonattal jövő veszprémi ifjúsági iparosegylet küldöttei, Szegedről Rainer Ferencz elnök, Gelléri Mór titkár és több egyleti tag, Veszprémből pedig ugyancsak az ifjúsági egylet lelkes elnöke Benkő István, továbbá Kovács Ignácz, Varga István urak és Véghelyi Dezső városi főjegyző. Kecskemétről jött Csörgei Imre, Tóth Mihály, Vida Pál és Salamon Imre s a „Debr. EU.“ szerkesztője Szabó Antal. Orosházáról az ipartársulat több tagja, kiket maga a szolgabiró Eördögh Lajos vezetett; Budapestről pedig Eisenstädter Gyula és Mezey Ernő stb. Künn az állomásnál a vendégeket több ezerre menő nép és a házigazda szerepét vivő b.-csabai iparos-ifjúsági egylet fogadta újon szentelt zászlajával és fúvó-hangszeres zenekarral, mely a vonat berobogásakor hatalmasan rárántotta a Rákóczi-indulót. Az állomásnál künn volt a város szine-java s mindennél szebb hölgy seregének csinos koszorúja. Launer Károly, a csabai iparos-ifjúsági egylet elnöke üdvözölte meleg szavakban az érkező vendégeket, kiknek nevében Benkő István köszönte meg a szives fogadtatást, mire a menet, élén az indulót játszó zenekarral s a csabai és szegedi iparos ifjúsági egyletek zászlóival több ezerre menő csoportban a városba indult, a házigazda szerepét viselő csabai ip. ifjúsági egylet helyisége elé. Itt a kapu átlépése előtt Gelléri Mór üdvözölte a csabai iparos-ifjúságot, s kezdetét vette az elszállásolás, melyet Bartóky István, a végrehajtó bizottság derék elnöke vezetett. A vendégek egy része azután az egyleti helyiségeket tekintette meg, más része pedig a közbirtokosság új nagy épületében rendezett iparosifjúsági kiállítást kereste fel. A kiállítás még a legnagyobb rendetlenségben volt; a tárgyak legnagyobb része a vendégekkel ugyanazon vonaton érkezett. A rendezők s nevezetesen Launer Károly, Krnák Mihály, Áchim, Havran, Michnai, Fábry és Bartóky István urak valóban a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek a roppant labirinthusban rendet csinálni, mi — éjjelt-nappallá téve — annyiban sikerült is nekik, hogy a kiállítás ma délelőtt már a legnagyobb mértékben élvezhető volt. Este ismerkedési estély volt a ligetben, hol víg zeneszó mellett épen 27 toaszt puffant el, nevezetesen Takó, Gelléri, dr. Báttaszéki, Véghelyi, Szabó, Mezei Ernő, Krátky, Rainer és többen beszéltek.A pesti Éjfél után két órakor érkeztek meg a budaés székesfehérvári küldöttek, nevezetesen Ráth Károly, a tavalyi veszprémi vándorgyűlés elnöke, Székesfehérvárról Csitári Kálmán szerkesztő, gróf Zichy Jenő, a jövő évi székesfehérvári orsz. kiállítás elnöke, és Szegedről Bakai Nándor. E vendégeket szintúgy, mint a délutániakat, ünnepélyesen fogadták és magánházaknál szállásolták el.* A tulajdonképeni ünnepély ma délelőtt 11 órakor vette kezdetét. A vidéki vendégek, a helybeli iparosok és egyletek a közbirtokosság épülete elé vonultak, hol Szemján Dániel b.-csabai főjegyző igen lelkes beszéddel nyitotta meg a vándorgyűlést és kiállítást. (Szemtan beszédét alább egész terjedelmében adjuk.) Az élénk éljenzéstől kísérlet szónoklat után Bakai Nándor állott az emelvényre. Az önálló iparosok nevében adott kifejezést azon rokonszenvnek, a melylyel ők, önálló iparosok kisérik ezen és az ehez hasonló ifjúsági mozgalmakat, az ifjúság minden törekvését, és felemlítve a socialismus tanait, arra kérte az ifjúságot, hogy ezeket mellőzve a munkáság, az önmivelődés által nemzeti irányban emelkedjék. Majd Gelléri Mór, mint az iparos-ifjúság szónoka köszönte meg az önálló iparosok és minden rendű közönség támogatását különösen az ifjak kiállítása körül, mire a körülcsoportosuló több ezernyi közönség legnagyobb része a kiállítás megtekintésére sietett. A kiállítás: Ma délelőtt a kiállítás már annyira rendbe volt hozva, hogy bátran megnyithatták a kiváncsiak előtt. Körülbelül ezer tárgygyal kiállított 420 iparos, és pedig Szegedről 125, Rózsahegyről 2, Egerből 6, Kolozsvárról 15, Budapestről 13, Losonczról 18, Veszprémből ugyanannyi, Komáromból 1, Nagyszebenből 7, Aradról 6, Szent-Andrásról 2, N.-Váradról 1, Szentesről 1, Diószegről 5, Orosházáról 23, Szalontáról 2, Békésről 12, Szarvasról 81, Gyuláról 23, Liptcáról 1, Vásárhelyről 5, Kecskemétről 10, Z.Egerszegről 2; míg a többi közel 400 tárgyat csabai iparosítják állították ki. A kiállított tárgyak közül feltűnőbbek Reinhart Fülöp asztalos tárgyai Aradról, Darvass4i szíjgyártó és Lőrincz István czipész tárgyai Budapestről, Fábry Soma kiállítása Csabáról (szíjgyártó), igen szépek a csabai polgári leányiskola növendékei által készített kézimunkák, s figyelmet érdemel a gyulai törvényszéki rabok kézimunkájából az ügyészség által kiállított csoport; remekeltek aztán a csabai gazdasszonyok, kik közül néhányan kitűnő háziszappant, szövetet, mások pompás étvágygerjesztő befőtteket (Bartóki Lászlóné úrnő) állítottak ki. Van itt azonfelül néhány „csabai kenyér“, mennyiségre, nagyságra mint két tuczat nyolczfontos , fehérségre akár a pesti zsemle stb. A vándorgyűlés. Délután 3 órakor a városháza díszes termében gyűltek össze a vándorgyűlésen résztvett hazai iparos-egyletek képviselői. Összesen 38 egylet képviseltette magát, a karzaton igen szép hölgyközönség helyezkedett el. Az elnöki asztalnál helyet foglalt Ráth Károly, (Budapestről) gróf Zichy Jenő, (Székesfehérvárról) Bakai Nándor, Benkő István (Veszprémből) Rainer Ferencz (Szegedről), Véghelyi Dezső, Gelléri Mór, Fábry Károly, Launer Károly Csabáról s mint jegyzők Csitári Kálmán és Szabó Antal, kik a tisztet a múlt évi veszprémi gyűlés alkalmából viselik. szegedi, kolozsvári. Képviselve voltak ezenfelül a b.-m.-vásárhelyi, debreczeni, n.-váradi, n.-szalontai, losonczi, székesfehérvári veszprémi, kecskeméti, győri, aradi, lippai, békési, orosházi, gyomai, gyulai, tárcsái, b.-diószeghi és több iparos ifjúsági egyletek, ipartársulatok, az országos iparegylet, a fővárosi iparosok köre és az aradi kamara. Rainer Ferencz elnök üdvözölvén a szegedi ifjúsági egylet nevében a kiküldötteket, rövid visszapillantást vet az egyletek működésére, mire megalakult a vándorgyűlés. Elnökké lett Ráth Károly; alelnökök Benkő István, Rainer Ferencz és Rainer Károly ; előadó Gellefi Mór; jegyzők Szabó Antal, Csitári, Fábry és Kabók Szegedről. A tanácskozás megkezdetvén, Gelléri indítványára egy küldöttség ment el Ráth Károlyért, ki a küldöttséggel megérkezve megnyitotta a közgyűlést, mire Gelléri Mór előadó olvasta fel az évi jelentést. E jelentésből kitűnik, hogy a múlt évben 16 iparos ifj. egylet alakult s 18 egylet most van alakulóban. Négy egylet a múlt évben rendszeres oktatást tartott az önképzésre. „A segédek és tanonczok munkáiból rendezendő kiállítások eszméje, szól tovább a jelentés — melynek terjesztését a tavalyi gyűlés lelkünkre kötötte, örvendetes visszhangra talált az Egerben, Aradon, Budapesten, Lippán és Orosházán rendezett hasonnemű kiállítások alkalmával, s ezúttal készséggel emeljük ki az egri kath. legényegylet, a lippai ált. ipartársulat és az orosházi ált. ipartársulatokat, melyek ezen eszmének testet adtak s ezáltal ügyünk körül magunknak érdemeket szerezvén, a t. gyűlés elismerésére igazán érdemesek. A munkaközvetítési intézet életbeléptetésére vonatkozólag nem voltak kedvezők a körülmények, amennyiben testvéregyleteink legtöbbje még alig esett át az alakulás első stádiumain. Azonban reméljük, hogy mihelyt kedvezőbb viszonyok közé jutnak ifjúsági egyleteink és csak némileg megerősödnek , ezen fontos és czélszerű intézmény életbeléptetése által is hasznukra lehetünk. Ez időszerint csak a helyi közvetítésre szorítkozott az egyletek működése, amennyiben e czélra a legtöbbnek helyiségeiben munkaközvetítési könyvek álltak nyitva. Az utasfogadó intézményt a múlt évben a debreczeni és veszprémi egyletek léptették életbe. A legkiterjedtebb ilynemű fogadó a szegedi egyletnél van, melynek 12 csínnal fölszerelt ágyát évenkint átlag 1260 iparos-ifjú veszi igénybe 10 krnyi dij mellett fejenkint és éjjelenkint, 300 pedig minden dij nélkül. A tavalyi gyűlés óhajainak, az iparos-ifjaknak külföldre, tanulmányozás czéljából leendő kiküldése végett ez évben csak annyiban felelhetett meg a vezéregylet, hogy egyik buzgó tagja számára kieszközölte a Párisba küldendő iparosoknak szánt 250 frt ösztöndíjat. Végül örömmel jelenthetjük, hogy majdnem minden szervezett és törvényesen megalakult testvéregyletünknek szép kis könyvtára is van, melynek előnyeit a tagok nagy számban élvezik. A jelentés felolvasása után a programaiba felvett tárgyak felett indult meg a diskussió. Nagyobb vitát keltett Bakai egyik indítványa, amely szerint a kormány felkérendő lenne, mikép hasson oda, hogy a hatóságok ne akadékoskodjanak az iparos egyletek működése és fejlődése elé, mely indítványból Eisenstädter jónak látta politikai tőkét csinálni, mi Bakainak egy önérzetes és harsogó éljenzéstől kisért, rendre utasító viszonválaszát vonta maga után, melylyel úgy az elnököt mint Eisenstädtert elhallgattatta. Este közvacsora volt a Szécheni-ligetben. Hírlapírók banquettje. A jelenvolt 10 hirlapírót ma ebédre hívta meg Dr. Báttaszéki Lajos, a „Békésmegyei közlöny“ szerkesztője, párt és elvkülönbség nélkül, levén ma mindnyájan olyan iparos-dilettánsok, kik a napi kérdés tekintetében teljesen egyetértettek. A társaság a vendégszerető házi úr és kedves, művelt nője körében kitűnő hangulatban töltött pár órát, melyet a Csabán eltöltött napok legédesebb emlékei közé fog számítani.Szemján Sámuelnek a vándorgyűlést megnyitó beszéde: Mélyen tisztelt közönség, érdekképviselői és őszinte barátai a magyar hazai iparnak! lóján : A csabai iparos ifjuság e jeligét hordja zász„A munka a jólét forrása.“ A zászló s a jeligének e zászlóra tűzése uj tünemény, az eszme azonban, melyet az kifejez — már régebben honol a csabai fiatalság nemes keblében. Az eszme megfogamzott akkor, a midőn az ifjúság, mint önképző, s önsegélyező egylet, szerves testületté alakult. Az eszme éltető levegőt s melegítő napsugárt akkor kapott, a midőn a múlt évi veszprémi kiállítás sikeréről a mi ifjúságunk értesült. Az eszme most ad magáról életjelt, a midőn az iparos vándorgyűlés alkalmából, a mi iparos ifjúságunk országos munka- és iparkiállítást rendezett. Iparos ifjúság és kiállítás! Megfér-e e két fogalom egymás mellett? Hisz e kiállítás a tökélyt, az ifjúság pedig az élet kezdetén a képzetlenséget, a tökéletlent jelenti. Lehet-e az ifjúságtól oly remekműveket követelni, melyek a kiállítás szemkápráztató s a bámulat tárgyait képezik? — Avagy nem-e hiú gyermekes utánzása-e ez a nemzetközi kiállításoknak, amilyeneket a nagyvilág London, Bécs, Philadelpiába látott, jelenleg pedig Francziaország fővárosában , Párisban bámul ? Ez utóbbi kérdésre azt kell felelnem: nem. Nem, mert még ott az emberi ész és kézi ügyesség netovábbja, remekeit, a fejedelmek fényűzési és kényelmi czikkeitől kezdve, az élet legkiterjedtebb szükségein keresztül, a művészet, a tudomány, az ipar, a mezőgazdaság érdekeit felölelve a legváltozatosabb alakban, a leggazdagabb színekben és pompában mutatja be a nagyvilágnak, — addig itt, a mi ifjaink, az általuk rendezett kiállításban maguk és magyarhoni társaik munkakörében nem a fénynek, nem a pompának, hanem szerény állátásunkhoz képest, egyedül a szorgalomnak és versenynek kívántak alkalmat nyújtani. Akitől sok telik, attól sokat kívánunk, még a csekély erőt is, ha az egész terjedelmében ki van fejtve, méltán övezzük az erény fényével. Nálunk Magyarországban, mint minden osztálynak, úgy az iparosnak is megfeszített erővel kell működnie. Előbb, hogy megélhessen, később, hogy az életben annyira szükséges kényelmet és jólétet megszerezze magának, míg végre, hogy a czivilizált államok iparával versenyezhessen, hogy mint az államgazdászat egy nevezetes tényezője, az állam fentartásához gazdag jövedelmi forrást szolgáltasson. Mi, Magyarország most élő nemzedéke, kétszeresen vagyunk sújtva, sújtva, mert elődeinktől nagy mennyiségű terhet nyertünk örökül, sújtva, mert árvaságban növekedve, szellemi képzettségünkben s anyagi gyarapodásunkban, más államok kedvező haladásával szemben — mi tagadás benne — hátramaradtunk. Ezért is, amidőn hazánk ujabbi átalakulása után önállóságunkat, önkormányzatunkat visszanyerve, állami és egyéni állapotunkkal számolni kezdtünk, nagyobbrészt lázas ingerültségben törtünk ki, stádiummal kerestük, sőt még most is keressük a bűnbakot, kire ráfoghassuk, hogy ő a mi kedvezőtlen helyzetünknek az oka. Kissé túlozunk, kissé igazságunk van, — de hogy ha helyzetünk valóban oly kedvezőtlen, mint amilyennek testjük, mennyiben vagyunk mi ennek magunk okai, és hogy melyek lennének azon rendelkezésünkre álló eszközök, melyekkel állapotunkon javíthatnánk — ezek bírálása legritkábban jut eszünkbe. Igaz, hogy felelős kormányunk feladata minden erővel oda hatni, hogy a hazai ipar emelésére kedvező vám és kereskedelmi szerződéseket alkosson, — de ha e szerződések és törvények nem oly kedvezők, hogy azok mindnyájunkat kielégítenék, mit tegyünk akkor? Talán az elégedetlenség a zúgolódás s mások kedvetlenitése czélra vezet ? Korántsem! Az elégedetlenség a lélek erejét zsibbasztja, eleven lélek nélkül pedig a test tehetetlen lomba eszközzé fajul. Ha mi kedvező fejlődést, békét óhajtunk, melyre pedig oly felette nagy szükségünk van, úgy nincs egyéb hátra, mint ama bölcs tételt követni, hogy terheink növekedése arányában gyarapítsuk ismereteinket, fokozzuk szorgalmukat, hogy több jövedelmünk legyen, amellett pedig legyünk takarékosak, hogy kiadásainkat apasszuk. A takarékosság különben házi dolog, melynek az ipar és szorgalmi művek jelenlegi kiállításához csak annyi köze van, amennyiben hasztalan bármily megfeszített munka és ügyesség, ha ahhoz a takarékosság nem járul. Tanuljunk és dolgozzunk! A közzétett buzdító felhívásra e jelszó hatása alatt siettek az iparos ifjak hangja szorgalommal kiállított műveiket a kiállítás csarnokába küldeni. Nem a tökély, de az első kísérlet zsenge művei ezek, azért is nem a bámulat, de a mélyen tisztelt közönség jóakaratú bírálatának tárgyait képezik, mely bírálat bárhogy üssön is ki, minden esetben az ifjaknak irányadásul és buzdításul fog szolgálni. Fiatal sasok szárnypróbálgatásai e müvek azon iparos ifjak müvei, kikre szemeink forditvák, kikben reményeink helyezvék, hogy ők, országoss