Egyetértés, 1878. július (12. évfolyam, 179-209. szám)
1878-07-01 / 179. szám
A trónbeszéd. Tisztelt urak, főrendek és képviselők, kedvelt híveink! Reménnyel és bizalommal üdvözöltük önöket, midőn az 1875-ik évi augusztus hó 31-én ezen országgyűlést megnyitottuk. Felhívtuk ezen alkalommal figyelmüket azon nagy fontosságú tárgyakra, melyeknek elintézése buzgó munkálkodásukat igénybe fogja venni. Kiemeltük egyebek között, hogy az egyensúlynak az államháztartásban helyreállítása, a közigazgatás minden ágában és az igazságszolgáltatás körül mutatkozó hiányok orvoslása szakadatlan munkásságot és nem egy tekintetben áldozatkészséget fog követelni. Az általános politikai helyzet, mely a hitelviszonyokra mindenütt nyomasztólag hatott, igen megnehezítette eszközlését annak, minek az államháztartás rendezése és az ország hitelének javítása érdekében történni szükséges volt. A monarchiánk két állama között némely fontos kérdésre vált egyezkedések pedig nézve szükségessé hosszasabb tárgyalást okozván, nagyon igénybe vették önök idejét. Ily körülmények között nem volt lehetséges megtenni mindazt, minek megtétele óhajtandó volt. Mindemellett történt sok, úgy az ország pénzügyeinek rendezése, mint a közigazgatás és igazságszolgáltatás tekintetében. vének Nem említve mást: a takarékosság elszigorú alkalmazása és az önök megállapodásaiban nyilvánult áldozatkészség ezen viszonyok között is lehetővé tette az államháztartás mérlegének határozott javulását és az ország hitelének emelkedését, — a pénzügyi közigazgatásnak nem egy hiánya törvény által orvosoltatott, a közigazgatás terén számos, hiányt pótló törvény alkottatott, az igazságszolgáltatásnak a nemzet által oly régen érzett legégetőbb hiánya, a büntető-codex megalkotása által pótoltatott, az 1867-ben monarchiánk két állama között 10 évre kötött egyezmények megvitattak. Jótékonyan fog ez hatni monarchiánk mindkét állam területének érdekeire, összes népeinek jóllétére és az ezen czélból mindkét részről tett engedményekért bő kárpótlást fog nyújtani az erő, melyet az érzelem és érdek kapcsolat ezen újabb nyilvánulása mindeniknek kölcsönözni fog. Biztosítást nyújt ez iránt, hogy a legközelebbi egyszersmind az országgyűlések kellő idővel fognak rendelkezni arra, hogy azt ami most elmaradt, pótolhassák és általában mindazt, mit kedvelt Magyarországunk érdeke kívánni fog, megtehessék. A külügyi viszonyok jelen állása reménylenünk engedi, hogy sikerülni fog monarchiánk érdekeivel együtt a béke áldásait biztosítani. Jól esik elismernünk, hogy azon hazafias támogatásnak, melyben Önök kormányunkat részesítették, ebben jelentékeny érdeme van. Bármit hozzon a jövendő, bízhatunk abban, hogy monarchiánk és így kedvelt Magyarországunk érdekei Önök és az ország minden fiában mindenkor biztos támaszra fognak találni. E bizalom kifejezése után fogadják önök meleg köszönetünket buzgó fáradozásaikért. Fogadják és vigyék küldőiknek őszinte királyi üdvözletünket. Ezzel a jelen országgyűlést berekesztettnek nyilvánítjuk. Budapest, jun. 30. A király ma megtartotta az országgyűlést berekeszti) trónbeszédét. A kormányt úgy látszik az a felfogás vezérelte a trónbeszéd sugalmazásánál, — mert egyedül a kormány tényének tekinthető az alkotmányosság korlátai között nyilvánuló királyi szereplés minden mozzanata is, — hogy a királyi szó csak egy etiquettszerű formalitás teljesítését jelenti. Oly száraz, jelentéktelen és semmitmondó az, mint épen a mondatot pont. Puszta jelző, mely az időnek bezáró szakaszait szétválasztja. Óvatosan tartózkodik minden reflexiótól, minden nézetnek és véleménynek nyilvánításától akár a három évnek oly mozgalmas és hányatott eseményei, akár a jelen óriási kérdései felett. Nincs benne még az érzelmek hangja sem, mely gyakorta oly patheticus parózisokban szokott elhangzani a trónok magaslatáról. Alig csendül meg benne a remény és biztatásnak egy húrja. Hallgat egészen a fájdalomnak vagy örömnek kifejezése. Mintha a kormány teljesen érezte volna, mily kevéssé van jogában a szónoki művészet amaz ünnepélyes hatásait keresni, melyek rokonszenves érzelmeket és emelkedett hangulatot tételeznek fel a nemzetnél ! Logy is beszélhetne ily kormány saját viselt dolgairól másképen, mint csendesen, suttogva és szárazon előadva, csakhogy legodaadóbb híveiben is ne ébressze fel a keserű gondolatok és lelkiismereti furdalások zaklató tömegét! És mégis, nem lehetett kikerülniük, hogy a trónbeszédnek több kitétele sajgó bántalommal ne hasson a nemzet idegeire, és kiáltó ellenmondásba ne jöjjön egy letaposott, rászedett, ezer csapással sújtott, létében fenyegetett népnek legtermészetesebb érzelmeivel. Bizony, ha azt óhajtjuk, hogy a népeknek szeretett királyaik legyenek, mindörökre meg kellene kímélni őket attól, hogy a köztevékenység és kormányzat oly időszakaira tekintsenek vissza, mint ez utolsó országgyűlésünk három éve volt. Rettenetes és gyászos az ily visszapillantás ; tilalmas és megrontó, mint volt a visszatekintés Sodorna és Gomorha város pusztulására. Szegény magyar király, neki a királyi ünnepélyesség minden jelvényei között, felöltözve ragyogó pompával, emelt hangon még elismerést is kellett szavaznia ez országgyűlés tevékenységéért! Neki még azt kellett mondania, hogy az új kiegyezési törvények ismét erőt és nyugalmat fognak biztosítani az államszervezetnek, az érdek- és érzelemkapcsolat ifi szálait fogják fűzni a monarchia két része között. Neki oly ítéletet kellett kifejeznie a külügyi végzetes kérdés legújabb fordulatáról, hogy az alkalmas lesz a monarchiának úgy békéjét, mint érdekeit biztosítani. Minő iszonyatos gúny és szomorú meghasonlás! Ne juttassatok soha ilyen helyzetbe egy alkotmányos királyt! A király elégedett, hol az egész nemzet keseredet érzelmekben és halálos aggodalmakban vergődik ! A király elismer és dicsér, hol egy egész nemzet korhol és átkozódik . . . Nem ugy urunk király! Ez az országgyűlés nem nyer sohasem elismerést a nemzettől, mert romlottság és lelketlenség volt egész lényében, önösség és szolgaiság vezérelte minden tettét, megtagadta a legszentebb kötelezettségeket a nemzet iránt és a hatalom áldozott minden alkotmányos bálványának feladatának teljesítésében. zési Nem ugy urunk király, az uj kiegyetörvények nem adnak uj erőt az országnak s nem fűzik azt uj érzelemszálakkal a szomszéd tartományokhoz, de megfosztják legszükségesebb életforrásaitól, koldus és gyarmatország helyzetébe kényszerítik, kimondhatlan keserűséget és mérges gyűlölséget támasztanak mindenfelé, viszálynak és bomlasztó válságoknak ezer sárkányfogait vetik szét a monarchia buján tápláló földébe ! Nem ugy urunk király, békénk és érdekeink nincsenek biztosítva, mi oly békét nyerünk, mely öntudatlan haldoklássá lesz, hogy felébredjünk oly háborúra, mely szörnyű halállal terhes. Békével és érdekenk Lifi rettenetes árulást követtek el a monarchia népein a kormányzó államférfiak. És amikor ezt tették, óh király, aláásták saját trónod alapjait, egy már nagyon közel vészáldozatául dobták oda dynastiád jövőjét, ismeretlen homályba és vak éjbe sodorták családod sorsát! Szerencsétlen király, szerencsétlen nemzet. Budapest, június 30. A király tegnap délelőtt 10 órakor Tisza Kálmán miniszterelnököt kihallgatáson fogadta, mely mintegy félóráig tartott. Képviselői körökben hirlik, — mint a „Napló“ hallja, — hogy a többször jelzett miniszter-változások már legközelebb megtörténnek, sőt azt mondják, hogy az uj miniszterek a trónbeszéd felolvasása alkalmával már miniszter kollegáik körében fognak állani. Az uj miniszterek, hir szerint, a következők: Tisza miniszterelnök leteszi a belügyi tárczát, s azt Péchy Tamás veszi át. Percze 1 tanácselnök lesz a legfőbb itélőszéknél, helyét mint igazságügyminiszter Pau 1er Tivadar foglalja el. Gr. Zichy József lesz a kereskedelmi, gr. Szapáry Gyula a közlekedési miniszter. . A hivatalos lapjjegnít^r^á mahozja a_kö^ vetkező ;VVá^jíiJféríratot: .Kedves Tisza! Midőn a Jnegyezési törvényeknek mai napon történt szentesítése által az hosszabb idő óta folytatott e részbeni tárgyalások, , mindkét államterület érdekeinek kölcsönös méltánylása mellett, közgazdasági fejlődésük lehető biztosítására, s ez által az egész monarchia javárnak és tekintélyének ujabbi erősbítésére, — szerencsésen befejeztettek, indíttatva érzem Magamat Önnek és minisztertársainak, kik áthatva hivatásuk fontosságától, lankadatlan buzgalommal és önmegtagadó hazafias áldozatkészséggel e megoldás előmozdításán fáradoztak, őszinte elismerésemet és meleg köszönetemet nyilvánulni — biztosítván Önt, hogy a trónnak és hazának e nehéz időszakban is tett hit szolgálataikról minden viszonyok között kedvesen fogok megemlékezni. Keli Bécsben, 1816. évi junius hó 27-én. Ferentz József, s. k. Az országgyűlési szabadelvü párt tegnap tartotta utolsó értekezletét, melyre a párt tagjai majdnem teljes számmal megjelentek, több főispán és az egész kormány jelen volt. Gorove elnök megnyitván az értekezletet, bejelenti, hogy a végrehajtó bizottság őt bízta meg a párt programmjának szerkesztésével s azt bemutatja egyúttal. Baross Gábor jegyző erre felolvasta a programmot, melyet alább egész terjedelmében adunk. Az értekezlet a programmot nagy helyesléssel fogadván, elhatároztatott annak több nyelven kinyomatása és a választókhoz való szétküldése. Ezután Gorove István a kormányelnöknek és az összes kormánynak köszönetét fejezte ki a nehéz kitartásért és fáradozásokért, melyet e válságos időkben tanusítottak , mire Tisza Kálmán emelt szót s köszönte meg a maga és társai nevében a párt támogatását. Mint a miniszterelnök tegnap a képviselőházban kijelenté, a választások augusztus hó első felében fognak megejtetni, s hogy ha rendkívüli viszonyok be nem állnak, az országgyűlés október egyik napjára fog egybehivatni. Lapunk mai fámához féli? melléketlan csatokra. m nr. Kontantinápoly junius 20. — Saját levelezőnktől. — Még az napon, melyben a congressus tartása bizonyossá vált és már a porta követeit el is indította Berlinbe, az oroszok három jókora hajót küldöttek Odessa felé, hogy nyakra-főre hozzanak katonát, mennyi csak fedélzetekre fér; no persze, ez mind azért van, hogy megmutassák, miként fog ez a sok rosztopcsin ivó muszka a béke fentartása felett őrködni és a muszka és török csupa barátságból és jó egyetértésből döngetik egymást naponkint; hogy ily manővereknél egy-két muszka és egy-egy török hullatja el a zöld gyepen zápfogát, s annyira elmélyed keresésében, hogy soha többé fel nem kel, ez a véletlen dolga, egyik vagy másik buksija belé ütődött valami fáradt golyóba, mely csak úgy magába tévedt ki a csőből. No de hát még a Rhodope hegység pomákjai! Ezek ugyan fényesen viselik magukat. Jelenleg 3 hadtestben vannak beosztva és megszállva tartják a Balkán szorosok és a Tatár-Bazardsik közti vonalakat. Már eddig seregük mintegy 90 ezer főből áll és ezen sereg napról-napra növekszik és fog még tovább növekedni. Még eddig csak a muszkák ellen, de most már nagyobb és nyílt csata után vágynak. A magyarok egyébbiránt vigyázzanak Andrássyra, mert, ha isten ne adja, a törökök le lennének csepüzve, akkor ugyan nincs olyan szent, aki megmentse Magyarországot muszka inváziótól, kivált ha még Boszniát és Herczegovinát tennék magunknak bolhákul bundánkba. Itt a miniszterek csak úgy bukdácsolnak, mint érett gyümölcs a fáról, a szultán még Mahmud Damadot is elcsapta. Az a szerencse, hogy a hsereg ügyeibe ^'‘^mán pasáraH>»«m, » ez avatkozik, ezt egészen Gázi most gárdakapitány és / főSienayi'^onstantinápöly körül r jvezére,' palotám aláaH, szóval összpontosult első a török birodalomban. Azt mondják, hogy ember leginkább a franczia nagyköveknek lehet köszönni,hogy a muszka érzelmű pasáid ki lettek küszöbölbe.Ma egy hete egy muszka pártfogás alatt álló zsidó rutul megjárta a zabszállitással, mert a zab, megégett, a török kormány minden élelmiszer szállítását KonstantinájuIb Rn betiltotta, mert a lakosságnak a lovak számára magának is van szüksége zabra. Totleben máskép nem tudott boszul állani, mint ugy, hogy ő meg a görög csaplárosok sátrait szétszedette és őket a muszka táborból kitiltotta. Az angol flotta legnagyobb része már megérkezett a Prinkipe szigetek előtt, a többiek követni fogják pár nap múlva. Gallipolit a hajóknak már nem is szükség védeni, mert azt a törökök úgy megerősítették, hogy azon 15 ezer ember, ki azt megszállva tartja, elég arra, hogy 200,000 ember ellen is sikeresen védheti. Az uj nagyvezér az orosz nagykövet Labanoff tiszteletére ebédet adott és Ozmán és Baker pasákat is meghívta arra, de egyikőjük sem ment oda, mind a ketten nagy elfoglaltságot adván okul távol maradásuknak. Ez nagyon jó hatással volt a hadseregre és a főváros lakosságára. A német nagykövet pedig egy görög püspöknek azért, mert misét mondott Vilmos császárért, egy gyémántos keresztet ajándékozott, mit a nép zúgolódással fogadott és a görög püspököt, mikor a templomból kijött, pisszegették, kifütyülték és nem legudvariasabb bókokat mondottak neki. Egy kémlelő tornyot épitetettek a muszkák, 3 száll igen magas fenyőfa oszlopból, melynek tetején volt a kémlelő bódé, honnét a török táborba betekintettek. Fuad pasa észre vette, és átszent a muszkákhoz, ha mindjárt el nem hordják a tornyot ő támadni fog, 8 órát adott nekik lerombolási időt. A muszka parancsnok besürgönyözött azonnal San Stefanoba, hogy mit tegyen. Totlebennnél éppen ott volt a muszka nagykövet. Pétervárra akart sürgönyözni, de Labanoff saját szakáiéra és felelősségére rávette Totlebent, hogy hordassa le a tornyot, mi meg is történt, pedig a törökök már ujjongtak örömükben, hogy megtámadhatják a muszkákat és szívszakadva várták az első ágyúlövést. 15-én 30000 orosz katona érkezett ide, mind jól felszerelve és fegyverkezve, de szükségük is van rájuk, mert ugyan halnak százankint mindennap és csak éjjel temetik őket, hogy el ne rémisék a többieket. Minap egy fiatal porosz katonai mérnök halt meg itt, kinél mindenféle tábori rajzokat találtak, de halála után azokat elsikkasztották. Talán bizony a poroszok is arról gondolkoznak, hogy a muszkákat itt segítsék, ha ezeknek ereje sem futná ki. Legújabban hírt kaptunk a Rhodope hegység felkelőiről. A „Turquie“ azt írja, hogy ott a muszkák nagy vereséget szenvedtek 19-én, azaz tegnap: elvesztettek 18 ágyút, 800 embert sebesültekben és halottakban, azonkívül a felkelők még 1000 drb fegyvert is zsákmányoltak tőlük. 8 angol ezredes ma ment el oda utasításokkal és nervus rerummal. Mi pedig az aidrei területből 20 ezer katonát kaptunk, mind jól vannak gyakorolva és pompás kinézésű legények. A szultán most egészen Oszmán pasára bízta magát. A törökök rettenősen fel vannak ingerülve a congressus és az ottani politikai renegátok, kivált Andrássy és Bismarck ellen. Itt csak egy hang és egy sóhaj hallható, hogy újra törjön ki a háború. Minden perczben várnak ide 120,000 Martiny Henry-féle fegyvert Amerikából. Itt pedig több kereskedelmi hajót alakítanak át hadihajókká és külső falaikat bepánczélozzák. Nagy napok előtt állunk s mindenki várja a válság 63 óra ütését. A világkiállításról. — Baját levelezőtől. — Pária, jun. 27. A perui inkafalnál búcsúztam el szives olvasóimtól s most vonuljunk be Amerika őserdeibe s AZ „EGYETÉRTÉS 11 TÁRCZÁJA. UGYANAZ MINDIG. ELBESZÉLÉS. - IRTA KAKÁK EMII.. I. A fentebbi czim alatt elmondandó eset bevezetése gyanánt némi biografikus adatokat kell öszeszejegyezni. Szerencsére nem sok az, mert a legtöbb örök időkre kifürkészhetetlen maradt, vagy a diseretió tartja borítékban. Hanem a tudvalevőknek is megvan az a határozott tulajdonságuk, ami — például — egy-egy fa levelének. Egyetlen levélből, vagy galyacskából tudunk következtetni a lombokkal borított fára. A személyiség? kit az alább följegyzett adatok illetnek, nem kivételes egyéniség vagy excentrikus lény, hanem átalánosan ismert fajta, kivált nagyvárosokban. A teremtés s a szabó és fodrász legbájosabb alkotásai közé tartozik. A hozzá hasonlók a társadalomban azt a szerepet játszák, amit a tengerben a furdancsok, mint ahogy a természetrajzban nevezik azokat a veszélyes kis állatokat, melyek lassankint átrágják a legbüszkébb gályát is és elsülyesztik. De a társadalom mélyében (fájdalom, elég gyakran a felszínen is) élő ezen lények, mint eszesi okos lények, a veszedelmesség számtalan tulajdonságát szerezték meg. Kedves gömbölyű karjok a polypénél semmivel sem gyöngébb, és mint selyemhernyók valami borzasztó falánksággal emésztik föl egész raktárak selymét, bársonyát, meg jövő évek termését. Nem lehet osztályozni vagy hasonlítani a kártékonyságok semmiféle okozójához, s ha az imént valami fára vagy lombra nézve történt hasonlat, talán legjobb a diófát említeni, melynek árnyában nem terem meg semmi, csak a giz-gaz, s ha végre elpusztul, akkor árkoporsónak használják. Lili a neve. De hogy annak kereszteltették-e, nem bizonyos. A „csepp Lili!“ Nagyon jólismerték ezt a nevet egy időben a mi fővárosunkban. A „csepp Lilli” finom, filigrán szépség. A természet ötvösének remekműve, pazaron ékítve arannyal és drágakövekkel. Megnézte mindenki, akinek csak szeme elé került. Az is megnézte, aki elfordította tőle szemét. Az ékszerek, a selyem és a bársony drága foglalatai voltak ama semmiségnek, mely a bőr felett terjedt el, és szépség nevet kapott, s a miből „a cseppnek“ pazar osztalékot juttatott a hizelkedésében határt nem ismerő természet. A nők eme délibábja vette körül szakadatlanul. A haja fekete volt, mint a fecske szárnya. A fényesség kékes zománczczal vonta be, s ragyogott mint az aczél. Mily bájoló ékesség, a mint e fekete selyem a halántéknál belemosódik az arcz finom bőrébe, s a kékes zomárez finom kék erekben látszik szétfutni, aztán takaros hajkunkorulat búj ki a fül előtt, ezen piros és gyöngyös csiga kiváló díszéül. A nyakra is lehullt néhány apró fürtöcske, melyeket a fodrász nem volt képes a többihez szorítani, hanem ott maradtak a fehér bársony prémje képen, vagy mint egy fodrász alkotás forgácsai. Ments isten, hogy még kék szeme is lett volna : két égbolt, tüzes ménykövekkel. Itt pokolbeli tűz volt, zöldes fényű. Az arcz barnás színébe egészséges pirosság vegyült. Telt nem volt, de lehúzó vonás sem akadt rajta; szabad és mozgékony minden vonás; élénk és vidor, melyek uralkodnak a szem minden pillantásán, a száj kellemes nyílásán, az orrszimpák kopoltyú-szerű mozgásán s a kedves és csábos kifejezések valamennyi készletén, amik a homlok apró redőcskéiben, a szemöldövezetének ide-oda helyezésében, a félgömbü áll gödröcskéjében oly dúsan és ingerlőn rejtőznek. Pompás metszésű orrocskája ,nyergén néhány szeplő szóródott el. Ezeket is elragadnak találta mindenki, s akik szeretnie beletekintteni ebbe az arczba, és oly sokat mglalkoztak e mákyszemnyi csillagzatokkal, mint a tudósok a nap foltjaival. Alakja lenge és finom; épen nem magas, de arányos és kecses. Mikor fogatjában ült, hanyagul hátra dőlve, kicsinynek látszott. De egész lénye a szépség, a könnyedség és eleganczia üszhangzaik. És ha a nők azért öltözködnek oly kényes gonddal, hogy tessenek, a „csepp” művészileg értre ezt; feltünő volt mindig. Az ízléstelenségeket merészséggel és pompával követte el, és csak a kaczérság hatalmának öregbítésére. Íme most néhány vonás életrajzi adataiból. Egy félreismert nagy tehetségű színművészünk, ki egykor a nemzeti színháznál várta a dicsőség hajnalát, de most igen borult ég alatt a vidéken másodrendű komikus, egész részletességgel tudja előadni Lilli életpályájának első korszakát, s atyjának még hangját is képes utánozni, amint szidja Tercsit a későbbi Lillit. E szavahihető férfiú csak a családi névre nem emlékezik, mert abban egyetlen magánhangzó sana fordul elő.Ezért rendesen mások is „szabó uramnak“ ís ivták, mert foltozással töltötte üres óráit, amik szabadon maradtak a korcsmától. Az említett színművész ugyanabban a házban lakott, s az ő pártfogásának köszönhető, hogy Lilli (akkor Tercsi) kilencz éves korában a színházi táncziskolába jutott, s a derék színművész volt a nagylelkű mecénás, ki a gyermek számára a tánczczipőket megszerezte, valahányszor kellett, mert a „szabó úr” mindent elivott. „Olyan csodaszép gyermeket soha sem láttam, — mondja mindannyiszor művészünk, valahányszor e tárgyról beszél — s tizennégy éves korában már bolondultak utána“. Mivel azonban az apja nagyon kínozta, a bájos gyermek megszökött tőle egy híres lovagló művésszel, ki akkor cirkuszi társulattal időzött a fővárosban. Mi történt tovább a „szabó urammal“ és a szökevénnyel, színművészünk nem tudja, mert páratlan intrigák következtében vidékre kellett menekülnie. Sejti azonban, hogy az apát mindörökre, elsodorta az ital szakadatlan áradata. Ő méltósága R. S. (kamarás és valóságos belső titkos tanácsos) beszélte gyakran a városligeti rondau előkelő büselőinek, hogy diplomáé?»«* útjában Berlinben, egy cirkuszban egészen álbájolta egy merész lovagnő. A „kis csepp“ volt, vagy •lovagló ördög, hanem borzasztó szép. Három múlva ezután Párisban, egy café chantant- Jb?,iigatott és még szebb volt l ilfiqn —Az emigránsaink hottájában oly előkelő hép ?az Olasz királyi Móriczrend lovagja) a sz8^„ Itáliában, egy olasz opera társulattá ismerkedett u. garabellával. Ez is Lilli volt. C. M. kapitány T (mexikói önkéntesd*) a Papocatepetlhez rendezett kirándulásban volt szerencsés mulattatni egy Venezuie-ban ünnepelt európai énekesnőt, s majd eszét vesztette, mikor egyszerre magyar nyelven szólította meg az indus tűzhányó tövében. Mexikóból az Egryesült Álamokba utazott a kicsike. Állítólag roppant diadalokat aratott. De valamennyi életrajzi adatra nézve lehetetlen hivatkozni ily szavahihető férfiakra, vagy átalában bármiféle kútfőre is, ahonnan szétszivárgott. Kétségtelenül sokaknak érdekében lehetett, mikor Lilli oly fénnyel és bódító szépséggel tűnt föl a fővárosban, hogy utána tudakozódjanak. Talán vetélytársnőktől, vagy szerencsétlen udvarlóktól származhatnak a további elbeszélések, mert jóakaratnak semmi nyoma azokban. Lilli saját vallomásai szerint, egy meghűlés következtében kellett ott hagynia a színpadot s művészi diadalait. A zord Oroszországban érte e csapás. Nem bizonyos, vájjon e váratlan szerencsétlenség volt-e következménye, hogy Lilli egy ideig a német földön mint „svájczi lány“ kényszerült nevelősködni, s apró német lánykákat tanítani franczia nyelvre, melyet elég idegenszerűséggel beszélt arra nézve, hogy igazi svájczinak tarthassák. Mint svájczi lány Bécsben félévig lakott egy fakereskedőnél, aki nagy hirtelen jutott ugorkafára. Ennek egy 22 éves fia is volt, s el akarta venni Lillit feleségül, és Lilli nagyon szerelmes volt a fiatal emberbe. Hanem mivel a család ellenezte a frigyet, és Lilli akart viszályt támasztani apa és fiú közti inkább elhagyta Bécset, bizonyos összeg pénzzel, amit az apa hálából és az ő tudtán kívül tett úti pogyásza közé. Ezt reaga Lilli is így beszélte el, oly megjegyzéssel, hogy ez a pénz nagyon szerencsés pénz volt, és mikor bánatosan Homburgba érkezett és játszott a zöld asztalnál, nagy összegeket nyert. Aztán Wiesbadenbe ment, ahol ismét nyert, s nem kellett többé svájcziskodni. Az a bécsi fakereskedő pedig csakhamar arra a tapasztalatra jött, hogy fia 20,000 frtot költött el félesztendő alatt titokban. Ezt Lilli soha sem említette, hanem mások mondták. Ha tudta, bizonyosan jól esett elgondolnia, hogy nem ilyen pazarló emuc. a ^rje ismét megjelent Párisban s kei Domo páskodott, eltűnt. Körülbelül tíz év telhetett el, mióta apjától Ekkor visszatért ide a fővárosba. Ha a színművész adatait figyelnek, méltatjuk. Lilli most érco iieten, olyankor, midőn a nők komolyan és határozottan kezdenek tervezni, mert az előtt csak regényesen tervezgettek. Nem ismerte senki. De feltűnt csakhamar, mert nemcsak szép volt, hanem elegáns fogatban járt, s a bakon monstrum ült, egy törpe szerecsen, szörnyű nagy fejjel. A szépség börzéjén, a kaszinóban, a városligeti rondauban valóságos lázzal beszéltek e tünemény felöl. A ligetben csoportosulást idézett elő, mikor lóháton látták. A színházban minden szemüveg rá volt szegezve. A „zsarnálok“ regényes dolgokat kezdtek írni — nem róla, hanem a szerecsen szörnyetegről, ki afrikai trónörökös volt, mikor rabszolgaságba hurczolták, de úgy ragaszkodik jelenlegi úrnőjéhez, hogy el nem hagyja, noha most bármely nap elfoglalhatná afrikai trónját. Megmaradd azonban a bakon. Később a közvélemény eme figyelmeztetői emlékeztették a nyájas olvasót, hogy szerencsétlenek segélyezésénél és a jótékonyságok gyakorlásánál nagyon sokszor előfordul a hírlapokban „egy magát megnevezni nem akaró jóltevő.“ Ideje, hogy megtudja a közönség a jótékonyság halk gyakorlójának kilétét. Láttak önök bizonyosan az utczán és a városligetben egy fényes fogatot, a bakon egy szerecsent, a kocsiban egy bájos hölgyet. E bájos hölgy ezreket oszt szét szűkölködök közt, stb. Az érdekes jelenség feltünősége csak növekedett, mikor a szerencsétlen M. I., a nagyon gazdag éltesb M. I. polgár fia agyonlőtte magát váltóhamisítás miatt. Mert csak alig nyolczvanezer forintról volt szó. Csekélység a rá váró örökség mellett, s hallatlan ügyetlenség, hogy feljelentésig engedte vinni a dolgot. Ha valóban részes is volt e szerencsétlen esetben Lilli, mint ahogy a sugódugók állították, gondolhatta-e, hogy azYtag örökös ennyire ostoba lehet. A „Hermes“ pénzintézet igazgatóinak pedi már szürkült a haja, s benőhetett lágya, tehát meggondolhatta volna, mit teszt mikor QoH»a csinos összeget elsikkasztott rövid tp alatt irmtézet pénztárából. ^ ‘‘"•'irtatása következik.] ói •v