Egyetértés, 1879. július (13. évfolyam, 179-209. szám)
1879-07-01 / 179. szám
„A katholikus Spanyolország, miután a félvilágot bírta, most nyomorog és negyven évi polgárháborúk által kimentve, csak úgy tarthatja még fen magát, ha a szabadelvűség és köztársaság rendszere győzni találna. „A katholikus Olaszország el volt morzsolva, széttagolva, meghódítva, rabiga alatt nyögött és csak azon napon kezdett ismét feléledni, a melyen az egyházzal szakított és a pápaságot tehetetlenné tette. „A katholikus Nápoly és Sziczilia csak úgy vergődött fel halálos ágyából, hogy a haladó Olaszországhoz csatlakozott. „A katholikus Ausztria, melynek egyes nemzetei örökös küzdelmet folytattak egymás ellen, pénzügyileg majdnem tönkre van téve, államélete mindig fenyegetve van, és csak úgy ocsúdott fel Magyarországgal együtt, hogy lerázta magáról a klerikalizmus bilincseit. „Amerikában, hová a spanyolok vitték az egyház uralmát, a helyzet még rosszabb. „Paraguay, melyet a jezsuiták bírtak, megszűnt állam lenni. „Talán Mexiko ? Mindenki tudja, minő czivilizáczióval, minő hatalommal és minő személy és vagyon bátorsággal áldotta azt meg a klérus ; v. na. „Vagy talán az úgynevezett délamerikai köztársaságok ? Számítanak-e azok, foglalnak-e helyet a világ czivilizált államai közt ? Ki tud róltok ? „Oda juttatja, ily mélységbe taszítja az egyház uralma a népeket, melyek közt megvetette lábát. „Ellenben, melyek azon nemzetek, a melyek hatalma és szerencséje mindig növekedett ? „Ezek az úgynevezett eretnek nemzetek, azaz azok, melyeknél az egyház nem bírt hatalomra vergődni. Az északamerikai Egyesült államok, Britannia,Németország. „És még azon államok is, melyek ugyan kicsinyek és gyöngék és nem vágynak hatalom kiterjesztésre, legalább csendben élnek, gazdagok, boldogok, műveltek, náluk virágzanak a tudományok, az ipar, a kereskedelem, a művészet. „Tekintsünk csak Svájczra, Németalföldre, Belgiumra, hasonlítsuk csak össze Chilivel, Columbiával vagy Venezuelával“. — — (Lanterné.) — „Ilyen gyümölcsöket hajt a világon a papság uralma, mindenki, ki alatta áll, halál fia; mindenki, ki magát alóla felszabadítja, gazdagodik, boldogul. „És Francziaországban, valamennyiszer az egyház hatalomra vergődött, mindannyiszor szerencsétlenség érte azt. „A liga alatt, a spanyolok birták Párist. „XIV. Lajos uralkodása vége felé a jezsuiták uralkodtak a király felett, a parasztok éhei haltak, még szénájuk sem volt, és az ellenség a denaini csata után Parishoz közeledett. „XVI. Lajos, a jezsuiták növendéke, állambukásig vitte országát és külhatalmakat csődített Francziaország ellen, hogy fenntartsa az egyházat. „1815-ben a külföldi koaliczióval és okkupáczióval az egyház birtokába vette Francziaországot. X. Károly alatt a jezsuiták diktálták a hírhedt ordonnanceokat, Eugenia ex-császárnéval ők kezdették meg az „ő háborúját !“ „így tehát, ha Francziaország nem akar több bajt hozni magára, ha meg akar menekülni végenyészettől, akkor mennél előbb le kell ráznia az egyházi jármát. „Ez tehát élet-halál kérdés!“ (Rappel.) Meglehet, hogy ezen ecsetelés nagyon is kiáltó és talán nem is alkalmazható valamennyi katholikus országra, de nem lehet tagadni, hogy törtéi Mi aifcás népismereti alapra és igazságokra így nyilatkoznak a franczia lapok,artistákat és klerikálisokat egyhangiangulatot akartak ismertetni olyanebbi czikkben, mely azoknak ki- ÚJDONSÁGOK. — jun. 30. — Lapunk mai száma mellékletének tartalma : A székesfehérvári kiállításon, kitüntetettek névsora, Tanügy. Közgazdaság. * Időjárás Budapesten. Változatlan. Hőmérő délben árnyékon 28, este 22 R.° — Személyi hirek. Pauler igazságügyi miniszter a napokban a székesfehérvári kiállításon járván, megtekintette a törvényszéki hivatalokat és börtönöket a kir. ügyész kíséretében. — Herczeg Eszterházy Pál Sopron megye főispánja meleg hangon tartott levélben köszönte meg a megye közönségének és tisztviselőinek azon lelkes fogadtatást, mellyel őt és vejét nászútokban fogadták. — Tors Kálmán feje vasárnap tartotta beszámoló országgyűlési képvibeszédét Szentesen a városháza udvarán. A jelen volt nagy számú választó közönség lelkes éljenzéssel fogadta a beszédet. A képviselő tiszteletére aznap este a szentesiek diszlakomát rendeztek. Wenckheim Béla báró állapotában tegnap éjfél óta nem történt semmi változás. A beteg erős természete eddig megküzdött a halállal, orvosai azonban még ma sem tudnak semmi biztatót mondani. Az orvosok által délelőtt 10 érkor kiadott jelentés szerint a betegnél a láz megszűnt, rövid időközökben homályos öntudat mutatkozik, az érlökés rendesebb , a mozgási képesség visszatért. Lényegére nézve azonban a betegség nem változott. Ma estig másik jelentés nem adatott ki, minthogy újabb mozzanat a beteg körül nem merült föl. Állapotáról az uralkodót időközönként táviratilag értetik. A beteghez a mai nap folytában számos rokona megérkezett, ezek közt nővére, továbbá b. Wenckheim Rudolf és Viktor, gr. Wenckheim László stb. A miniszterek közül meglátogatták ma a beteget Trefort, Pauler, gr. Szapáry Gyula, továbbá gr. Szapáry István, gr. Zichy Pál és Viktor, gr. Károlyi Gyula, gróf Almássy György, b. Fehérváry Géza stb. Este 10 óra után hosszabb ideig öntudatnál volt a beteg, s körül i • Térté. — Furcsa város. Az ország területén tartózkodom o /ára nem nagy népszer..." ; / • i sótsak a Szászföldön va határőrvidéken ne . Annál különösebben , midőn Nagy-Kun-Szolnok“ . lapban őket olvassuk : „Brunn jeréne* ezred-parancsnokot Szolnok város képviselő testülete, az iránta táplált őszinte ragaszkodása és tiszteleg jeléül; Szolnok város disz] gá-'áva sv.:.M. a * V. ozik megválasztani. 1 .ápricelő sega» sándóka az öszszes la • ig fisával ionos. “ (Szeretünk benne egyelőre ki ** T.cay akarnak tanúii . azt :.1 . papság lelketlen izgatás oktatása ellen fényes szÉifdiatöt sí> lépésnél, melyet a • . • törvény végrehajtás/,. tett * közokts kormány egyes helyek ; mókát állít fel a szünid magyarajl.n tanitók részére. Ily pó. ; jitat többek közt Aradon, j. a ra a következőket írja : folyan A magyar nyelv tanulására rendezett póttanaban jelentkeztek — A váczi úti gyilkosság. A rendőrségnek végre sikerült kinyomozni a megölt fiatalember kilétét s a személyazonosság most már meg van állapítva. Az a föltevés, hogy a szerencsétlen áldozat Gubics újpesti szabónak öcscse, tévesnek bizonyult. A rendőrség még tegnap több vidéki városba tudakozódást intézett s közölte a megöltnek személyleirását. Tegnap késő éjjel Balassa-Gyarmatról távirat érkezett a rendőrséghez, mely jelenti, hogy onnét egy Neumann Sándor nevű egyén pár nappal ezelőtt Budapestre ment marhákat venni s tetemesebb pénzösszeg van nála. Azt is megtávírták, hogy a nevezett egyén nyakán görvélyes daganat volt, s e daganatot a meggyilkolt egyén nyakán csakugyan meg is találták. A megöltet tehát Neumann Sándornak hívták, a szerencsétlen nagy sarlói születésű, házas és 2 gyermek apja ; egy bátyja Komáromban mészáros. Neumann marhakereskedő volt s avval foglalkozott, hogy a főváros környékén hornyukat és apróbb vágómarhákat összevásárolt, s ezeket itt a marhakereskedőknek eladta. Igen takarékosan, sőt fösvényen élt; gyomrában a bonczoláskor csupán burgonyát találtak. B.-Gyarmati marhakereskedőktől a rendőrség arról értesült, hogy ők a meggyilkoltat jun. 24-én látták Budapesten, ekkor indult ki Neumann a főváros környékére hornyokat vásárolni, melyeket pénteken (26-án) ide hozott. 27-én hajnalban ismét elhagyta a várost, s Újpestre indult. Ekkor mintegy 300 frt lehetett nála, melyet egy bőrtarsolyban mellénye belső zsebében hordott, mely zsinórral egy a zsebhez varrt gombra volt kötve. E zsinórt elvágva találták s igy a rablás kétségtelen. A rablógyilkosok, mert már az is meg van állapítva, hogy legalább is ketten voltak, az aprópénzes tárczát és az órát szándékosan hagyták a megöltnél, hogy így a rablógyilkosság gyanúját elhárítsák s a nyomozást tévútra tereljék. A tettesekre nézve a gyanú két férfira és egy nőre irányul, kiket a rendőrség ismer, kiket azonban szombat reggel óta nem lehet megtalálni. A rendőrség a legnagyobb erőfeszítéssel folytatja a nyomozást: három biztos 20 gyalogos és 4 lovas rendőrrel a kültelkekre küldetett, hogy fogjanak el minden gyanús egyént. El is fogták az éjjel nyolczat, a későbbi vizsgálat feladata lesz kideríteni, ezek közt van-e a tettes. A meggyilkoltat tegnap lefényképezték, s képe a rendőrségnél megtekinthető. A tetemet holnap reggeli 10 órakor temetteti el a helybeli zsidó hitközség. A nyomozás folyamáról sok mindenféle hír van forgalomba, bizonyosat azonban mit sem lehet megtudni. Mondják, hogy a rendőrség mind ismeri azon egyéneket, kikkel Neumann már meggyilkoltatása előtti nap érintkezett. Farkassz anyi állítólag biztos nyomon van, s ma délután visszatérvén, jelentést tett a főkapitánynak az eddigi eredményről. E jelentést azonban, állítólag azért, mivel közlése a nyomozást meghiúsíthatná, nem adják át a lapoknak. Tény, hogy az említett rendőrtiszt 5 órakor négy biztossal jól fölfegyverkezve kocsin elment. Ma este Ó-Budán gyanú miatt a rendőrök elfogtak egy embert, de még nem tudni, mennyiben lehet ez ügyben alapos ellene a gyanú. Mint lapunk zártakor értesülünk, Farkassányi czirkálása az éjjel nyomra vezetett, a tettes kilétét már tudják s reggelre el is lesz fogva. — Kacsák a holt évadban. Nem rég a lapok meginditó történetei beszéltek Edelsheim Gyulay b. ungvári mulatásáról. Elmondták, hogy a főparancsnok vendége volt Ungvárott egy Filippovics nevű izr. koregmárosnak, s mikor fizetni akart neki, ez nem fogadta el a pénzt, sőt örömét fejezte ki a felett, hogy a bárót megvendégelhette. Edelsheim Gyulay erre lelkesülten megdicsérte a zsidók hazafias (!) voltát, s éljent mondott rájok. — Ungvárról most nekünk azt jelentik, hogy ez az egész történet elejétől fogva végig koholmány. A főhadparancsnok Ungvárt idézése alatt a püspök vendége volt, s Filippovicsot nem is látta. — Ghyczy Béla honvédezredes hivatalosan megczáfolja a „Tem. L.“ azon közleményét, hogy József főherczeg előtt, midőn ez M.-Vásárhelyt volt, honvédek a Kossuth-nótát dalolták volna. — A kormány lapjai e szerint a főherczeg népszerűségét az igazság rovására is igyekezmnk előmozdítani. — A fürdő-évad. Koritniczáról jelentik nekünk: A fürdő ez évadban kiváló látogatottságnak örvend. A vendégek közül kiemelendő: Szlávy József képviselőházi elnök, Császka György szepesi püspök, Simonyi Ernő orsz. képviselő, g. Ráday stb. jul. 15-én megérkezik Korytniczára Mihajlovics zágrábi érsek bibornok hat heti kúrára, a Sztánek-féle szállodában már vett is ki lakást. A legutóbb kiadott névsorok szerint a magyarországi fürdők látogatottsága a következő: Balaton- Füreden van 319, Buziáson 284, Harkányon 542, Mehádián 966, Krapina-Tepliczen 354, Tátra-Füreden 98, Szliácson 138, Trencsén-Tepliczen 504, Tarasd-Tepliczen 499 vendég. — Bécsbe! A csepelszigeti ráczkevei uradalom területén, mely tudvalevőleg az uralkodó család magánbirtoka, nem rég igen érdekes sírokra akadtak, melyekről a bécsi siakférfiak, kik ez ügybe vélemény adásra felkérettek, állítólag azt jelentették ki, hogy a sírok római korbeliek. Az ott lelt urnák, kisebb edények és egyébb tárgyak egy bécsi múzeumba a Csepelszigethez közel vitettek fel, mig másrészét lakó gyűjtők szerezték meg és igy a nemzeti muzeumnak épen mi sem jutott. — Hírek a városból. A rendőrség ma éjjel 16 kósza nőt fogott össze. — Ettmayer Nándor András helyben dolgozó czipész-segéd, tegnap délután 4 órakor a vámháztéren öngyilkossági szándékkal a Dunába ugrott, de közelj evő hajósok segítségére indultak, kifogták és a rendőrséghez vitették. Indokul azt hozta fel, hogy ő Juliskáját szerette és nőül akarta venni, el is mondta neki tegnap ebbeli szándékát, de Juliska őt kinevette és kinyilatkoztatta, hogy soha sem lesz olyan szegény ember neje. Ma reggeli 4 órakor a vámház környékén egy eddig még ismeretlen körülbelől 22 éves vörös hajú zsidó fiatalember testét fogták ki a Dunából. Az illető fürdés közt fúlhatott a vízbe, mert testét semmi ruha sem fedé. Hádzsi Gyoma és Mehemed Emil szerbiai kereskedők szerdán este Budapestre érkeztek a bécsi hajóval, hogy a sugárúton csemegekereskedést nyissanak. Podgyászaikat egy targonczás tót emberre bízták, kinek egy körülbelől 13 éves fiú segített. Már előbb kibérlett lakásukra érve, észrevették, hogy a fiú eltűnt, azonkívül az egyik láda is, melyben 138 ezüst frt és 100 frt értékű ruhanemű volt. — Weisz kerepesi uti vendéglőstől ma éjjel ismeretlen tettesek többféle ezüst evőeszközt és egy szép virágtartót elloptak. — Távlovagló herczeg, Szabadkán legközelebb Pál mecklenburgi herczeg, százados, öt tiszttársával 112 és fél tett, melynél az utolsó 75 kilométernyi távlovaglást kilométer homoktalaj volt. A leghamarabb beérkezett ló, 5 óra 50 percz alatt tette meg az utat; a második 9 perczczel később, s a harmadik (a herczeg lova) további 11 percz alatt érkezett be. Kifáradva csak az első ló volt, mig a második és harmadik lóra nézve ama vélemény keletkezett, hogy lovasaik több erőkifejtésre is sarkalhatták volna lovaikat. Egy német mértföldet átlag véve 23 p. 18 mp. alatt tett meg az első ló, ami pedig 15 mértföldnyi távolságnál eléggé szép eredmény. — Halálozás: Forster Károly jun. 26-án Pakson meghalt. A boldogult 69 évet élt. Béke poraira! — Pestmegyében a választóknak az 1880. évre kiigazított ideiglenes névjegyzékei a megyebeli városok és községek házainál julius 5-től fogva 20 napon át, tehát bezárólag 25-ikéig közszemlére kiállíttatnak, hol déli 12-ig mindenki által azok reggeli 8 órától megtekinthetők, úgyszintén d. u. 2—4-ig is. A választók névjegyzéke ellen a felszólamlások az illető városi vagy községi elöljáróságnál, illetőleg kis községekben a közjegyzőnél f. évi július 15-éig nyújthatók be, az ellenészrevételek ugyanott írásban jul. 16—25-ig adhatók be. A megye összes választókerületeiben összeírt választók névjegyzékei egyidejűleg (jul. 5— 25.) a megye székházában közszemlére fognak kitétetni. — Lulu mint apa. A Béri. Börsenzig. sajátságos hirről tesz emlitést. E szerint Londonban egy fiatal asszonyról beszélnek, ki pár hónappal ezelőtt alig néhány hónapos gyermekével Bath tengeri fürdő mellett egy papnál fogadott szállást s időről-időre fogadta „férjének“ egy tüzértisztnek látogatását. Midőn Napoleon herczeg halálhire nem rég megérkezett, az asszony hirtelen elutazott s a pap utólag úgy találta, hogy a tüzértiszt, arczképe és a császári herczegé közt borzasztó hasonlatosság van. Híre van annak is, hogy az utóbbi napokban egy fiatal gyászruhás nő bebocsáttatást akart kérni Eugéniához, de nem bocsátották be. — Furcsa tévedés. Wellsben Wisconsin államban észak-Amerikában a mértékletességi társulat nagy bált rendezett. Igen természetes, hogy bor vagy más szeszes italok teát, szörpöket és pezsgő limonádét helyett csak rül. De ez utóbbival ugyan megjárták, hordtak köAlig itták meg a vendégek a limonádét, midőn mindnyájan kirohantak a teremből s ott lehetett találni a földön heverve oly forma állapotban, mint oly emberek, kik először utaznak tengeren. A baj az által okoztatott, hogy azon egyén, ki a limonádét készítette, közönséges bórsav helyett hánytató borkövet tett tévedésből a limonádéba. — A Bonapartékról. Eugenia ex-császárné, mint a párisi lapok jelentik, már egészen kivü van a veszélyen s felgyógyulása bizton várható. Hogy az elesett trónörökös holtteste mikor érkezik meg Európába, arról eddig nem tudni bizonyosat. Franceschini Pietri, az elesett herczeg titkára, kinél a végrendelet van, a múlt csütörtökön Párisba érkezett, s rögtön visszautazott Londonba Bonaparte Károllyal a bibornok öccsével. Ez utóbbit a klerikálisok a saját jelöltjükül tekintik a császári trónra. A pápa ugyanis egy hosszú levélben tudtára adta Bonaparta bibornoknak, hogy Jeromos Napoleon soha sem igényelheti magának az egyház pártfogását. A megölt herczeg végrendeletét a múlt pénteken bontották fel Murathy, Mouchy hg, vicomte d’Aguado, b, Davilliers-Labedoyere, Bassano hg, Pietri, Roucher és az ex-császárné jelenlétében. A végrendelet csupán a herczeg személyes vagyonáról tartalmaz rendelkezést s néhány megjegyzése van benne a herczegnek a bonapartista párt helyzete felől; az öröklés kérdéséről nincs említés a végrendeletben. Plon-Plon herczeg több párti lapban kijelentete, hogy nem tér vissza Trouvillebe, hanem állandóan Párisban marad. A herczeg végrendeletéről a fentebbieken kívül még a következőket jelentik: A „Gautois“-nak sürgönyzik Chiselhurstból: Mint magától Roucher úrtól hallom, a császári herczeg végrendelete egy jegyző jelenlétében felnyittatott. Bevezető soraiban a végrendelet általános politikai elmélkedéseket tartalmaz, aztán hagyatékra vonatkozó intézkedéseket s személyes a barátainak s szolgainak adandó emlékekre vonatkozó meghagyásokat. Roucer többet nem akart mondani, kérdeztem tőle, hogy a herczeg nem nyilvánította e akaratát, aziránt, hogy kit tana politikai utódjának. Roucher e kérdésre óhajkitérésig válaszolt, csak azt engedte gyanittatni, hogy a végrendelethez egy csak a császár nevére szóló s csak az ő tudomására jutott fiók végrendelet volt csatolva. A végrendelet csak mintegy nyolc nap múlva fog közzététetni valószínűleg angol lapok útján. Hasonló tudósítást küldött Párisba a „Globe“ levelezője is, ki láthatólag ugyanazon forrásból merítette híreit, mint fentebb említett kollegája Szerinte Chiselhurstban azon vélemény uralkodik, hogy a fiók végrendelet Viktor herczeget jelöl utódnak Jeromos herczeg vonakodása esetére. Ő maga az excsászárné, ki csak most folytathatott ehször politikai beszélgetést Bonaparte Károly herczeggel, Roucer és Pietri urakkal, oda nyilatkozott, hogy Jerom herczeg nem utasíthatja az utódlást. A Morning Post úgy értesül, hogy az elhunyt herczeg végrendeletében formálisan felszólította a bonapartistákat, hogy minden reményüket Napoleon Viktor herczegbe helyezzék. A végrendelet hátralevő része különböző hagyományokat tartalmaz Roucer és Pietri javára, továbbá nyugdíjakat szolgál számára. A végrendeletet „Morning Post“ szerint az Afrikába indulása előtti napon írta a herczeg. Az „instafette“ szerint a végrendelet illető passusa így hangzik : „Velem ügyünk nem vesz ki, hisz ott van Viktor czeg !“ A „Liberté“ tudni akarja, hogy Lulu bervagyonának egy részét is Viktor herczegre hagyta. — Régészeti ásatás. Aszód és Hatvan között fekvő Hévíz falucska környékén a múlt héten Szukáts József régészeti kutatást tett, és számos sírhalmot különféle tárgyakkal, csontvázzal együtt ásatott ki. Ezen őskori telepen br. Nyáry Jenő jeles régészünk a napokban, Szukáts József Budinszky Ernő társaságában nagy ásatást rendez, amely alkalommal leginkább a hires „Tatárhányásokat fogja felkutatni. Héviz derék plébánosa Horváth József és a környék intelligencziája mindent elkövetnek, hogy a nemes báró fáradozásait minél nagyobb siker koronázza. — Az „Egyetértés“ múlt hó 27-iki számában megjelent az officiosus lapokra vonatkozó közleményre nézve kijelenthetjük, hogy az Hegedűs Sándornak egyéni jellemére vonatkozással nem volt. Szerk. : Elfogott rablók. Nagy-Kőrösről az általunk már emlitett rabló-elfogási esetről hosszabb tudósítást vettünk, mely tegnapi közleményünk némely adatait helyre igazitja. Tudósitói^ leveléből közöljük a következőket: Rendőri közegeink indolentiája miatt mintegy 6 év óta várós sunkban a közbiztonság nem a legjobb lábon áll; egymást érte a sok tolvajlás, házkiásás, betörés s a tolvajok különösen vásárok alkalmával tűrhetetlen vakmerőséggel folytatták üzelmeiket. Június 22-én szintén vásár alkalmával vasárnap virradóra Szívós Tóth Ferencz itteni lakos háza ablakát kibontották s 350 frt értékű ingóságot elloptak tőle, ezenkivül a tolvajok még három helyt próbálták meg a házat kiásni, de észrevétetvén elfutottak. Másnap azonban egy bezárt udvarból 3 jó lovat és egy csikót, egy gyolcsos tóttól szintén egy lovat elloptak. A károsult Szívós T. Ferencz nem hagyta annyiban a dolgot, hanem rajta ment Dajka Sándor csendbiztoson, s azt felszólította, hogy menjen vele Félegyházára, ott kell lenni az ellopott tárgyaknak. A biztos némi vonakodás után egy pandúrt maga mellé véve, el is ment Szívóssal, ki Félegyházán nagyon jártas levén, csakhamar megtudta, hogy a lopott tárgyak egy Barta nevű duhaj ember tanyáján vannak. A félegyházi csendbiztos egy pandúrt adván a kutatók melé, s ezek így négyen kimentek Barta tanyájára. A zsivány a tanya előtt feküdt, bundában, maga mellett egy hat lövetű revolverrel. Csákó József nagy-kőrösi pandúr (volt huszárkáplár, a szekérről leugorva, rárohant a betyárra s birkózni kezdett vele a földön. Barta azonban erős ember lévén, Csákót csakhamar maga alá gyűrte, s a revolverrel kétszer rálőtt, de nem találta el. Csákó a küzdés közben kiüté a betyár — ——____jLja---------- Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt el«Süzeteinket, kiknek előfizetésük » múlt hő végével lejárt, hogy újabob megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak. Lapunk előfizetési ára : Julius hóza — — — 1 frt 80 kr. Julius—augusztus — — 3 frt 60 kr. Julius—szeptember — — 5 frt — kr. Julius—deczember — — 10 frt — kr. Kapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, ezimének, lakhelyének , az utolsó postának tisztán s olvasható kürását kérjük, hogy lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a kő bármely napjától elfogadunk. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Ujjaid Az előfizetési pengek és postai utalványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcza 1. szám alá) küldendők. Az Egyetértés* kiadóhivatala — Ez egy nagy íróasztal; lásd, én neked adom Denise ... de az mi benne van, az enyém. — Tehát mi van benne ? — A kulcs elveszett, az ár az idő folytán elromlott, és nem lehetett kinyitni. Hallgass meg Denise, az egész után a kocsit tolva fejemet a lókra tettem, és pengeni, csengeni hallottam. — Oh, veté oda a csinos kis mosónő szép idő ajkait felbiggyesztve és nagy szemét forgatja, ha kincsre találnánk. Chadi sietett egy csipfogót keresni; izgalomttól remegve a lakatba tolta; a műtétnél ismét «engést hallott és Denise kiáltá . — Valami van benn, én hallottam. Chadi szőködött a fedél felső része felpattant, és egy keskeny zongora jön látható. Denise kisasszony rangosan felkaczagott, és Chadi kiábrándulva kiáltá : — Áh ! egy zongora! Valóban egy ódonszerü hangszer volt. Nuret igynök a rendőrséghez hajtatva, megparancsoláaocsisnak, hogy a Szt.Honoré külvároson menjen át; a kárpitos dobjához érve, melyet Chadi megmagyarázott, kitekintett, és termedek karszék és egyébb bútor közt, megpillanta a szekrényszerű óasztalt. Megparancsolá a kocsisnak, hogy folyassa útját, és a történtek felett elmélkedni kezlett. Csalódott volna a kis bútorra vonatkozólag ? " "A mént látott arra látszott utalni, a kereskedő jó üzletet reményit; azért vette meg, hogy drágábban eladhassa; de akkor mi érdeke ehetett a fiatal nőnek, kiről azt állították, hogy özvegy Seglin-Zvitsky asszony komornája? Talán adta, hogy e szekrényszerü iróasztalnak belbecse van és ezért sarkalta a kereskedőt a vételre oly eltétel alatt, hogy neki is jut a haszonból ? Látszólag ez volt a legvalószínübb. Azonban Juret ügynök mégsem akarta egészen elhinni ;ajnálta, hogy meg nem állt a kis íróasztalra aludni és feltette magában, hogy ismét visszatér. A rendőrséghez érve, átadá a pezsgős kosart, és ezt jelenlétében becsomagoltatá és lepecsételteté. Ezután felment és főnökének megtekintésre írattá, a kirendelt biztos nyilatkozatát. Ez megtörténvén újra a Szt.-Honoré városrészbe hajtott, kiszállt a kocsiból, kifizette a kocsist és a kárpitos az ideget . . skolák .ói, és pedig Torontál megy fia temes éből 137, Hunyad megyéből 56, Bihar meg” m, Csanád megyéből 7, Krassó-Szörény megyéből 197, Nyitra megyéből 3, Pozsony megyéből 1, Szatmár megyéből 1, Arad megyéből 80, összesen tehát ötszáznyolczvan. Ezek között nő-tanitó 24 jelentkezett. Miután Gajdos tanfelügyelő ily aránylag rendkívülinek mondható kontingensre elkészülve nem volt, a beszállásolás csaknem legyőzhetlen akadályokba ütközik s egyetlen kisegítő eszközül itt csak Arad város hazafias szellemű polgárságának támogatása szolgálhat, amennyiben ki csak teheti, egy-egy kis szerény szállás nyújtásával a nagyfontosságú czél eléréséhez hozzájárul. Végül megemlítjük még, hogy ily tömeges részvét mellett e póttanfolyam az államnak 25 ezer fajába kerül. Megemlítjük egyúttal, hogy mint a „Hon“nak Nagy-Szebenből írják Teutch szász superintended körlevelet intézett az alatta álló egyházi hatóságokhoz és tanítókhoz, hogy a kormány közegeitől hozzájuk érkező rendeleteket és felszólításokat utasítsák vissza azzal, hogy egyházi hatóságaiktól fogadhatnak el. Ilyesmit csak a körlevél czélja a szász tanítókat a magyar nyelvi póttanfolyamok látogatásától visszatartani, boltja felé tartott. Miután nem sikerült a bútort az árverésen megvenni, most sajnálkova a vevőtől akarja azt megvásárolni. Ez egészen természetes volt, és a kárpitosnál sem kelthetett gyanút. Nyugodtan belépett tehát a boltba, és a kereskedőhöz fordulva, ki megismervén őt elmosolyodott, így szólt: — Mennyiért adná el nekem uram azon bútort, mely felett az imént szivódtunk ? — Uram, én nem adhatom el .. . — Miért nem ? — El van adva. — Hogyan, már? — Egy személy, ki ismerte, és kinek kedve volt reá, megbízott engem, hogy vegyem meg. . . És jól tudom, hogy semmi szin alatt sem válna meg tőle. — Ah! vétó oda az ügynök, kiben a gyanú ismét föléledt. De nem akarván feltűnni, azonnal folytatá: — Nagyon sajnálom, a bútor gyönyörű és kiegészítene egy bútorzatot, mely egészen hasonló ízlésben készült, de végre is nem pótolhatatlan. —[Oh! éppen nem és megvallom, hogy én részemről nem értem miért tulajdonítanak neki annyi fontosságot, minden áron meg kellett vennem. Én ismerem a gyárost, és ha önnek, mint mondja hasonlóra mulhatlanul szükség van, én olcsóbban megszerezhetem önnek, mint amennyibe ez került ! — Ah valóban! ez üzletet valószínűleg megkötjük . . . köszönöm uram, és remény sem lesz szerencsém önt viszontláthatni. A kereskedő az ajtóig kisérte Nuret. Képzelhetjük, hogy ezen rövid beszélgetés után Nuret ügynök visszatért kiindulási pontjához ; kíváncsisága fel volt költve ; ő nem csalódott: kétségkívül a bútornak volt jelentősége ... meg kellett tudni, hogy kinek állt érdekében azt drágábban megvenni, mint amennyibe újonnan került. Az ügynök miután már a helyszínen volt, egy kapu alá állt, figyelmesen nem téveszte szem elől a boltot, és mindenkire ügyelt ki be- vagy kiment. Egy jó óra óta lehetett ott, már alkonyodott, midőn egyszerre egy fényes fogatot látott a kárpitos boltja előtt megállani; egy köpenybe burkolt nő szállt ki, utána jött egy férfi kinek arczát felöltőjének felhajtott gallérja félig elfödte. (Folytatás következik.) EMBEEIETO. („Assommoir.“) Egy család története. 54 REGÉNY. Irta: KÓLA EMIL. (Folytatás.) Az éj egyik része alatt virasztott Coupeau mama ágya mellett. Nana különben igen bátornak mutatkozot, mindig az öreg asszony mellett aludt, azt állítvín, hogy majd tudatja mindenkivel, hogyha haldokolj, fogja látni. Ez éjjel, midőn a kis gyermek elahdt s a beteg nyugodtnak látszott, a vasalónő végre engedett Lantiernek, ki szobájából hívogatta, hogy jöjjön át magát kissé kipihenni. Csupán egy rejtve a földön a gyertyát gyújtották meg elszekrény mögött. Azonban három óra felé Gervaise egyszerre kiugrott az ágyból, egész testében reszketve s aggodalom által elkapatva. Hideg lehelletet érzett végigfutni testén. A gyertya kiégett s elaludt, lázas kezekkel, kábultan kötötte fel a homályban szoknyáit. Csupán a kamrában tudott egy kis lámpát meggyújtani, miután a bútorokba ütődött. A sötétség mély csendjét csupán a cserépfedő hortyogása szakította meg. Nana, hanyattfekve nyitott ajkain át, könnyű lehelletét hallatta. És Gervaise oda világítva az ágyra a nagy árnyékokat vető lámpával megvilágította Coupeau mama arczát, egészen fehérnek látta azt, feje vállára hanyatlott, szemei nyitottak voltak, — Coupeau mama halott volt. Csendesen, kiáltást nem hallatva tért vissza Gervaise Lantier szobájába. Ez elaludt. Beája hajolt s rebegé : — Hallod, vége van, meghalt. Lantier álmosan, boszosan a miatt, hogy felköltették, először mormogá; — Hagyj békével, feküdjél le . . . Nem segíthetünk rajta semmit sem ha meghalt. Majd félkönyökére támaszkodva kérdezé: — Hány óra van ? — Három. — Csak három óra! Feküdjél hát le. Még roszul leszesz. . . Majd ha nappalodik, meglátjuk mit kell tenni. Azonban ő nem hallgatott reá s egészen felöltözködött. Lantier akkor fülére búzta takaróját, az asszonyok keményfejűségét átkozva. Vajjon oly sürgős dolog-e tudatni a világgal, hogy halott van a háznál ? Ez elrontja az éj vidámságát, és nagyon kellemetlen, ha sötét gondolatok riasztják el az ember szemeiről az álmot. Gervaise, miután holmiát saját szobájába vitte, sőt elszórt hajtűiit is összeszedte, odaült Coupeau mama ágyához s most kénye kedve szerint sirhatott, nem kellvén többé attól remegnie, hogy a kalapossal együtt lepik meg. Hiszen valósággal ő nagyon szerette Coupeau mamát s nagy fájdalmat mutatott utána, miután az első pillanatban csupán félelmet s boszuságot érezett a fölött, hogy ily alkalmatlan órában távozik az élők sorából. Egészen egyedül zokogott a sötétben, még pedig jó hangosan, míg a cserépfedő tovább hortyogott; ez mit sem hallott, bár már többször húzta s rázta meg testét, míg végre Gervaise elhatározta, hogy aludni hagyja őt, meggondolván, hogy csak új zavar volna, ha felébredne. Midőn visszatért a holttesthez, Nana térdepelve szemeit dörzsölte. A kis gyermek kíváncsian nézett nagyanyjára s mindjárt megértette, hogy az általa két nap óta folyton várt halál bekövetkezett, mint valaminő ocsmány dolog, melyet a gyermekek elől elszoktak rejteni; és e halvány, az utolsó küzdelem fájdalomvonása által elrútított arcz előtt makacs szemei felnyitottak, gerinezében oly csiklandást érzett, mint máskor, midőn az ablaktábla mögött leskelődött oly dolgok után, melyekhez e takonypóczoknak semmi közük. — Nosza, kelj fel, — mondá anyja halk hangon. — Nem akarom, hogy itt maradj. Kedvetlenül csúszott le az ágyról, elfordítván fejét, hogy a halottat egy perczig se veszítse szemei elől. Gervaise igen zavarodott volt miatta, nem tudván, hogy hová fektesse addig, mig a nappal elérkezik. Végre elhatározta magát arra, hogy felöltözteti, midőn Lantier nadrágban s papucsokban utánna jött; ő nem tudott már aludt) szégyelte magát egy kissé magaviselete miatt. F kor minden rendbe jött. — Feküdjek az én ágyamba, — mormogd Lantier, — ott elég hely lesz számára. r . Nana Lantierre s anyjára emelé nagy, fényes szemeit, s ostoba kifejezést öltött, évkor, midőn csokoládét kapott ajándékba, mint uj S bizonnyal nem nagyon kellett őt taszigálni, ingben, mezitlen lábacskáival alig érintve a padlót szökött át a szobába, itt kígyó gyanánt csúszott az ágyba, mely még egészen meleg volt s itt elnyulott, mig karcsú termete alig dagasztá a paplan ránczait. Valahányszor anyja belépett, fénylő szemeit látta a sötétségben, mert nem aludt, hanem mozdulatlanul fekve igen vörös volt és gondolkozni látszott. Ezalatt Lantier segitett Gervaisenek Coupeau mamát felöltöztetni; ez nem kis munka volt, mert a halott bizony eleget nyomott. Az ember sohasem hitte volna, hogy ez öreg oly kövér s oly tiszta volt. Harisnyát húztak reá, fehér szoknyát, inget, főkötőt, legjobb fehérneműjét. Coupeau még mindig hortyogott, két hangot adott, egy mélyet, mely lehangzott s egy szárazat, midőn felszívta a levegőt; az ember a nagy pénteki templomi zenével hasonlíthatta volna össze. Midőn a halott fel volt öltöztetve s tisztán kiterítve az ágyon. Lantier egy pohár bort töltött magának, hogy rendbe jöjjön, mert szíve elfacsarodott. Gervaise keresgélt a fiókokban egy kis réz kereszt után kutatva, melyet Plassansból hozott magával; azonban eszébe jutott, hogy maga Coupeau mama adta azt el. Meggyújtották a kályha tüzét s az éj hátralévő részét félig alva töltötték el székeken, befejezve a megkezdett litert, s egymásra neheztelve, mintha az ő hibájuk volna, ami megtörtént. Hét órakor reggel végre felébredt Coupeau. Midőn megtudta a szerencsétlenséget, kezdetben száraz szemekkel maradt, azt hívén, hogy rosz tréfát űznek vele. Majd a földhöz vágta magát s a halott előtt terült el; megcsókolta, sirt mint egy borjú, oly kövér könyekkel, hogy bepiszkita az ágyat, midőn megtorla magát. Gervaise is újból zokogni kezdett, igen megindultam férjének fájdalm, ez kibékíte őt véle, igen szive mégis jobb ő hitte volna. Coupeau kétségben ,ással vegyült. Bozontos üstökébe tésztás volt, mint részegsége