Egyetértés, 1879. július (13. évfolyam, 179-209. szám)

1879-07-01 / 179. szám

„A katholikus Spanyolország, miután a fél­­világot bírta, most nyomorog és negyven évi pol­gár­háborúk által kimentve, csak úgy tarthatja még fen magát, ha a szabadelvűség és köztársaság rendszere győzni találna. „A katholikus Olaszország el volt morzsolva, széttagolva, meghódítva, rabiga alatt nyögött és csak azon napon kezdett ismét feléledni, a melyen az egyházzal szakított és a pápaságot tehetet­lenné tette. „A katholikus Nápoly és Sziczilia csak úgy vergődött fel halálos ágyából, hogy a haladó Olasz­­országhoz csatlakozott. „A katholikus Ausztria, melynek egyes nem­zetei örökös küzdelmet folytattak egymás ellen, pénzügyileg majdnem tönkre van téve, államélete mindig fenyegetve van, és csak úgy ocsúdott fel Magyarországgal együtt, hogy le­rázta magáról a klerikalizmus bilincseit. „Amerikában, hová a spanyolok vitték az egyház uralmát, a helyzet még rosszabb. „Paraguay, melyet a jezsuiták bírtak, meg­szűnt állam lenni. „Talán Mexiko ? Mindenki tudja, minő czi­­vilizáczióval, minő hatalommal és minő személy és vagyon bátorsággal áldotta azt meg a klérus ; v­. na. „Vagy talán az úgynevezett délamerikai köz­társaságok ? Számítanak-e azok, foglalnak-e helyet a világ czivilizált államai közt ? Ki tud róltok ? „Oda juttatja, ily mélységbe taszítja az egy­ház uralma a népeket, melyek közt megvetette lábát. „Ellenben, melyek azon nemzetek, a me­lyek hatalma és szerencséje mindig növekedett ? „Ezek az úgynevezett eretnek nemzetek, az­az azok, melyeknél az egyház nem bírt hatalomra vergődni. Az északamerikai Egyesült államok, Bri­tannia,­­Németország. „És még azon államok is, melyek ugyan ki­csinyek és gyöngék és nem vágynak hatalom ki­­terjesztésre, legalább csendben élnek, gazdagok, boldogok, műveltek, náluk virágzanak a tudomá­nyok, az ipar, a kereskedelem, a művészet. „Tekintsünk csak Svájczra, Németalföldre,­­ Belgiumra, hasonlítsuk csak össze Chilivel, Colum­biával vagy Venezuelával“. — — (Lanterné.) — „Ilyen gyümölcsöket hajt a világon a papság uralma, mindenki, ki alatta áll, halál fia; mindenki, ki magát alóla felszabadítja, gazdagodik, boldogul. „És Francziaországban, valamennyiszer az egyház hatalomra vergődött, mindannyiszor szeren­csétlenség érte azt. „A liga alatt, a spanyolok birták Párist. „XIV. Lajos uralkodása vége felé a jezsuiták uralkodtak a király felett, a parasztok éhei haltak, még szénájuk sem volt, és az ellenség a denaini­­ csata után Parishoz közeledett. „XVI. Lajos, a jezsuiták növendéke, állam­bukásig vitte országát és külhatalmakat csődített Francziaország ellen, hogy fenntartsa az egyházat. „1815-ben a külföldi koaliczióval és okkupá­­czióval az egyház birtokába vette Francziaországot. X. Károly alatt a jezsuiták diktálták a hírhedt ordonnanceokat, Eugenia ex-császárnéval ők kez­dették meg az „ő háborúját !“ „így tehát, ha Francziaország nem akar több bajt hozni magára, ha meg akar menekülni végenyészettől, akkor mennél előbb le kell ráznia az egyházi jármát. „Ez tehát élet-halál kérdés!“ (Rappel.) Meglehet, hogy ezen ecsetelés nagyon is kiáltó és talán nem is alkalmazható valamennyi katholikus országra, de nem lehet tagadni, hogy törtéi Mi aifc­ás népismereti alapra és igazságokra így nyilatkoznak a franczia lapok,­­artistákat és klerikálisokat egyhan­­giangulatot akartak ismertetni olya­­nebbi czikkben, mely azoknak ki- ÚJDONSÁGOK. — jun. 30. — Lapunk mai száma mellékletének tar­talma : A székesfehérvári kiállításon, kitünte­tettek névsora, Tanügy. Közgazdaság. * Időjárás Budapesten. Változatlan. Hőmérő délben árnyékon 28, este 22 R.° — Személyi hirek. Pauler igazság­ügyi miniszter a napokban a székesfehérvári kiál­lításon járván, megtekintette a törvényszéki hivata­lokat és börtönöket a kir. ügyész kíséretében. — Herczeg Eszterházy Pál Sopron megye főis­pánja meleg hangon tartott levélben köszönte meg a megye közönségének és tisztviselőinek azon lel­kes fogadtatást, mel­lyel őt és vejét nászútokban fogadták. — Tors Kálmán feje vasárnap tartotta beszámoló országgyűlési képvi­beszédét Szente­sen a városháza udvarán. A jelen volt nagy számú választó közönség lelkes éljenzéssel fogadta a be­szédet. A képviselő tiszteletére az­nap este a szen­tesiek diszlakomát rendeztek.­­ Wenckheim Béla báró állapotában tegnap éjfél óta nem történt semmi változás. A beteg erős természete eddig megküzdött a halál­lal, orvosai azonban még ma sem tudnak semmi biztatót mondani. Az orvosok által délelőtt 10 ér­­kor kiadott jelentés szerint a betegnél a láz megszűnt, rövid időközökben homályos öntudat mutatkozik, az érlökés rendesebb , a mozgási ké­pesség visszatért. Lényegére nézve azonban a be­tegség nem változott. Ma estig másik jelentés nem adatott ki, minthogy újabb mozzanat a beteg kö­rül nem merült föl. Állapotáról az uralkodót idő­közönként táviratilag értetik. A beteghez a mai nap folytában számos rokona megérkezett, ezek közt nővére, továbbá b. Wenckheim Rudolf és Viktor, gr. Wenckheim László stb. A miniszterek közül meglátogatták ma a beteget Trefort, Pau­ler, gr. Szapáry Gyula, továbbá gr. Szapáry István, gr. Zichy Pál és Viktor, gr. Károlyi Gyula, gróf Almássy György, b. Fehérváry Géza stb. Este 10 óra után hosszabb ideig öntudatnál volt a beteg, s körü­l i • Térté. — Furcsa város. Az ország területén tartózk­odom­­­ o /ára nem nagy népsze­r..." ; / • i sót­­­sak a Szászföl­dön va határőrvidéken ne . Annál különö­sebben , midőn Nagy-Kun-Szol­nok“ . lapban őket olvassuk : „Brunn j­­­eréne* ezred-parancsnokot Szolnok vá­ros képviselő testülete, az iránta táplált őszinte ragaszkodása és tiszteleg jeléül; Szolnok város disz] gá-'áva sv­.:.M. a * V. o­z­i­k megválasz­tani. 1 .­ápricelő sega» s­ándóka az ösz­­szes la • ig fisával ionos. “ (Szere­tünk benne egyelőre ki ** T.c­a­y akarnak ta­núii . azt :.1 . papság lelketlen izgatás oktatása ellen fényes szÉifdiatöt­­ sí> lépésnél, me­lyet a •­­ . • törvény végre­hajtás/,. tett * közokts kormány egyes helyek ; mókát állít fel a szünid magyarajl.n tanitók részére. Ily pó. ; jitat­ többek közt Ara­don, j. a ra a következőket írja : folyan A magyar nyelv tanulására­ rendezett póttan­­a­ban jelentkeztek — A váczi úti gyilkosság. A rend­­­­őrségnek végre sikerült kinyomozni a megölt fia­tal­ember kilétét s a személyazonosság most már meg van állapítva. Az a föltevés, hogy a szeren­csétlen áldozat Gubics újpesti szabónak öcscse, té­vesnek bizonyult. A rendőrség még tegnap több vidéki városba tudakozódást intézett s közölte a megöltnek személyleirását. Tegnap késő éjjel B­a­lass­a-Gy­a­r­m­a­t­r­ó­l távirat érkezett a rend­őrséghez, mely jelenti, hogy onnét egy Neu­mann Sándor nevű egyén pár nappal ezelőtt Budapestre ment marhákat venni s tetemesebb pénzösszeg van nála. Azt is megtávírták, hogy a nevezett egyén nyakán görvélyes daganat volt, s e daganatot a meggyilkolt egyén nyakán csakugyan meg is találták. A megöltet tehát Neumann Sándornak hívták, a szerencsét­len nagy­ sarlói születésű, házas és 2 gyermek apja ; egy bátyja Komáromban mészáros. Neu­mann marhakereskedő volt s avval foglalkozott, hogy a főváros környékén hornyukat és apróbb vágómarhákat összevásárolt, s ezeket itt a marha­kereskedőknek eladta. Igen takarékosan, sőt fös­vényen élt; gyomrában a bonczoláskor csupán burgonyát találtak. B.-Gyarmati marhakereskedőktől a rendőrség arról értesült, hogy ők a meggyilkoltat jun. 24-én látták Budapesten, ekkor indult ki Neumann a főváros környékére hornyokat vásá­rolni, melyeket pénteken (26-án) ide hozott. 27-én hajnalban ismét elhagyta a várost, s Újpestre in­dult. Ekkor mintegy 300 frt lehetett nála, melyet egy bőrtarsolyban mellénye belső zsebében hordott, mely zsinórral egy a­­ zsebhez varrt gombra volt kötve. E zsinórt elvágva találták s igy a rab­lás kétségtelen. A rablógyilkosok, mert már az is meg van állapítva, hogy legalább is ketten voltak, az aprópénzes tárczát és az órát szándéko­san hagyták a m­egöltnél, hogy így a rablógyilkosság gyanúját elhárítsák s a nyomozást tévútra terel­jék. A tettesekre nézve a gyanú két férfira és egy nőre irányul, kiket a rendőrség ismer, ki­ket azonban szombat reggel óta nem lehet meg­találni. A rendőrség a legnagyobb erőfeszítéssel folytatja a nyomozást: három biztos 20 gyalog­os és 4 lovas rendőrrel a kültelkekre küldetett, hogy fogjanak el minden gyanús egyént. El is fogták az éjjel nyolczat, a későbbi vizsgálat feladata lesz kideríteni, ezek közt van-e a tettes. A meggyil­koltat tegnap lefényképezték, s képe a rendőrség­nél megtekinthető. A tetemet holnap reggeli 10 órakor temetteti el a helybeli zsidó hitközség. A nyomozás folyamáról sok mindenféle hír van forgalomba, bizonyosat azonban mit sem le­het megtudni. Mondják, hogy a rendőrség mind ismeri azon egyéneket, kikkel Neumann már meggyilkoltatása előtti nap érintkezett. Farkassz­ a­nyi állítólag biztos nyomon van, s ma délután visszatérvén, jelentést tett a főkapitánynak az ed­digi eredményről. E jelentést azonban, állítólag azért, mivel közlése a nyomozást meghiúsíthatná, nem adják át a lapoknak. Tény, hogy az említett rendőrtiszt 5 órakor négy biztossal jól fölfegyver­kezve kocsin elment. Ma este Ó-Budán gyanú miatt a rendőrök elfogtak egy embert, de még nem tudni, mennyiben lehet ez ügyben alapos ellene a gyanú. Mint lapunk zártakor értesülünk, Farkassányi czirkálása az éjjel nyomra vezetett, a tettes kilétét már tudják s reggelre el is lesz fogva. — Kacsák a holt évadban. Nem rég a lapok meginditó történetei beszéltek Edelsheim Gyulay b. ungvári mulatásáról. Elmondták, hogy a főparancsnok vendége volt Ungvárott egy Filippo­­vics nevű izr. koregmárosnak, s mikor fizetni akart neki, ez nem fogadta el a pénzt, sőt örömét fejezte ki a felett, hogy a bárót megvendégelhette. Edels­heim Gyulay erre lelkesülten megdicsérte a zsidók hazafias (!) voltát, s éljent mondott rájok. — Ungvárról most nekünk azt jelentik, hogy ez az egész történet elejétől fogva végig koholmány. A főhadparancsnok Ungvárt idézése alatt a püspök vendége volt, s Filippovicsot nem is látta. — Ghyczy Béla honvédezredes hivatalosan megczá­­folja a „Tem. L.“ azon közleményét, hogy József főherczeg előtt, midőn ez M.-Vásárhelyt volt, hon­védek a Kossuth-nótát dalolták volna. — A kor­mány lapjai e szerint a főherczeg népszerűségét az igazság rovására is igyekezmnk előmozdítani. — A fürdő-évad. Koritniczáról jelentik nekünk: A fürdő ez évadban kiváló látogatottság­nak örvend. A vendégek közül kiemelendő: Szlávy József képviselőházi elnök, Császka György szepesi püspök, Simonyi Ernő orsz. képviselő, g. Ráday stb. jul. 15-én megérkezik Korytniczára Mi­­hajlovics zágrábi érsek bibornok hat heti kúrára, a Sztánek-féle szállodában már vett is ki lakást.­­ A legutóbb kiadott névsorok szerint a magyaror­szági fürdők látogatottsága a következő: Balaton- Füreden van 319, Buziáson 284, Harkányon 542, Mehádián 966, Krapina-Tepliczen 354, Tátra-Fü­­reden 98, Szliácson 138, Trencsén-Tepliczen 504, Tarasd-Tepliczen 499 vendég. — Bécsbe! A csepelszigeti ráczkevei ura­dalom területén, mely tudvalevőleg az uralkodó család magánbirtoka, nem rég igen érdekes sí­rokra akadtak, melyekről a bécsi siakférfiak, kik ez ügybe vélemény adásra felkérettek, állítólag azt jelentették ki, hogy a sírok római korbeliek. Az ott lelt urnák, kisebb edények és egyébb tárgyak egy bécsi múzeumba a Csepelszigethez közel vitettek fel, mig másrészét lakó gyűjtők szerezték meg és igy a nemzeti muzeumnak épen mi sem jutott. — Hírek a városból. A rendőrség ma éjjel 16 kósza nőt fogott össze. — Ettmayer Nándor András helyben dolgozó czipész-segéd, tegnap délután 4 órakor a vámháztéren öngyilkossági szándékkal a Dunába ugrott, de közelj evő hajósok segítségére indultak, kifogták és a rendőr­séghez vitették. Indokul azt hozta fel, hogy ő Juliskáját sze­rette és nőül akarta venni, el is mondta neki tegnap ebbeli szándékát, de Juliska őt kinevette és kinyilatkoztatta, hogy soha sem lesz olyan szegény ember neje.­­ Ma reggeli 4 órakor a vámház környékén egy eddig még ismeretlen körül­­belől 22 éves vörös hajú zsidó fiatal­ember testét fogták ki a Dunából. Az illető fürdés közt fúlhatott a vízbe, mert testét semmi ruha sem fedé.­­ Hádzsi Gyoma és Mehemed Emil szerbiai kereskedők szerdán este Buda­pestre érkeztek a bécsi hajóval, hogy a sugár­úton csemege­­kereskedést nyissanak. Podgyászaikat egy targonczás tót emberre bízták, kinek egy körülbelől 13 éves fiú segített. Már előbb kibérlett lakásukra érve, észrevették, hogy a fiú eltűnt, azonkívül az egyik láda is, melyben 138 ezüst frt és 100 frt értékű ruhanemű volt. — Weisz kerepesi­ uti ven­déglőstől ma éjjel ismeretlen tettesek többféle ezüst evőesz­közt és egy szép virágtartót elloptak. — Távlovagló her­cz­eg, Szabadkán legközelebb Pál mecklenburgi herczeg, százados, öt tiszttársával 112 és fél tett, melynél az utolsó 75 kilométernyi távlovaglást kilométer homoktalaj volt. A leghamarabb beérkezett ló, 5 óra 50 percz alatt tette meg az utat; a második 9 perczczel később, s a harmadik (a herczeg lova) további 11 percz alatt érkezett be. Kifáradva csak az első ló volt, mig a második és harmadik lóra nézve ama vélemény keletkezett, hogy lovasaik több erőkifej­tésre is sarkalhatták volna lovaikat. Egy német mértföldet átlag véve 23 p. 18 mp. alatt tett meg az első ló, a­mi pedig 15 mértföldnyi távolságnál eléggé szép eredmény. — Halálozás: Fo­r­s­t­e­r Károly jun. 26-án Pakson meghalt. A boldogult 69 évet élt. Béke poraira! — Pestmegyében a választóknak az 1880. évre kiigazított ideiglenes névjegyzékei a megyebeli városok és községek házainál julius 5-től fogva 20 napon át, tehát bezárólag 25-ikéig köz­szemlére kiállíttatnak, hol déli 12-ig mindenki által azok reggeli 8 órától megtekinthetők, úgy­szintén d. u. 2—4-ig is. A választók névjegyzéke ellen a felszólamlások az illető városi vagy községi elöljáróságnál, illetőleg kis községekben a közjegy­zőnél f. évi július 15-éig nyújthatók be, az ellen­­észrevételek ugyanott írásban jul. 16—25-ig adha­tók be. A megye összes választókerületeiben ös­­­szeírt választók névjegyzékei egyidejűleg (jul. 5— 25.) a megye székházában közszemlére fognak ki­­tétetni. — Lulu mint apa. A Béri. Börsenzig. sajátságos hirről tesz emlitést. E szerint London­ban egy fiatal asszonyról beszélnek, ki pár hónap­pal ezelőtt alig néhány hónapos gyermekével Bath tengeri fürdő mellett egy papnál fogadott szállást s időről-időre fogadta „férjének“ egy tüzértisztnek látogatását. Midőn Napoleon herczeg halálhire nem rég megérkezett, az asszony hirtelen eluta­zott s a pap utólag úgy találta, hogy a tüzértiszt, arczképe és a császári herczegé közt borzasztó ha­sonlatosság van. Híre van annak is, hogy az utóbbi napokban egy fiatal gyászruhás nő bebocsáttatást akart kérni Eugéniához, de nem bocsátották be. — Furcsa tévedés. Wellsben Wiscon­sin államban észak-Amerikában a mértékletességi társulat nagy bált rendezett. Igen természetes, hogy bor vagy más szeszes italok teát, szörpöket és pezsgő limonádét helyett csak rül. De ez utóbbival ugyan megjárták, hordtak kö­Alig itták meg a vendégek a limonádét, midőn mindnyájan kirohantak a teremből s ott lehetett találni a föl­dön heverve oly forma állapotban, mint oly embe­rek, kik először utaznak tengeren. A baj az által okoztatott, hogy azon egyén, ki a limonádét készí­tette, közönséges bórsav helyett hánytató borkö­vet tett tévedésből a limonádéba. — A Bonapartékról. Eugenia ex-csá­­szárné, mint a párisi lapok jelentik, már egészen kivü van a veszélyen s felgyógyulása bizton vár­ható. Hogy az elesett trónörökös holtteste mikor érkezik meg Európába, arról eddig nem tudni bizonyosat. Franceschini Pietri, az elesett herczeg titkára, kinél a végrendelet van, a múlt csütörtö­kön Párisba érkezett, s rögtön visszautazott Lon­donba Bonaparte Károl­lyal a bibornok öc­csével. Ez utóbbit a klerikálisok a saját jelöltjükül tekintik a császári trónra. A pápa ugyanis egy hosszú levélben tudtára adta Bonaparta bibornoknak, hogy Jeromos Napoleon soha sem igényelheti magának az egyház pártfogását. A megölt herczeg végren­deletét a múlt pénteken bontották fel Murat­hy, Mouchy hg, vicomte d’Aguado, b, Davilliers-La­­bedoyere, Bassano hg, Pietri, Roucher és az ex-császárné jelenlétében. A végrendelet csupán a herczeg személyes vagyonáról tartalmaz rendelke­zést s néhány megjegyzése van benne a herczeg­­nek a bonapartista párt helyzete felől; az ö­r­ö­k­­l­é­s kérdéséről nincs említés a végrendeletben. Plon-Plon herczeg több pár­ti lapban kijelentete, hogy nem tér vissza Trouvillebe, hanem állandóan Párisban marad.­­ A herczeg végrendeletéről a fentebbieken kívül még a következőket jelentik: A „G­a­u­t­o­i­s“-nak sürgönyzik Chiselhurstból: Mint magától Roucher úrtól hallom, a császári herczeg végrendelete egy jegyző jelenlétében fel­nyittatott. Bevezető soraiban a végrendelet általá­nos politikai elmélkedéseket tartalmaz, aztán hagyatékra vonatkozó intézkedéseket s személyes a barátainak s szolgainak adandó emlékekre vonat­kozó meghagyásokat. Roucer többet nem akart mondani, kérdeztem tőle, hogy a herczeg nem nyilvánította e akaratát, aziránt, hogy kit tana politikai utódjának. Roucher e kérdésre óhaj­kité­résig válaszolt, csak azt engedte gyanittatni, hogy a végrendelethez egy csak a császár nevére szóló s csak az ő tudomására jutott fiók végrendelet volt csatolva. A végrendelet csak mintegy nyolc­ nap múlva fog közzététetni valószínűleg angol lapok útján. Hasonló tudósítást küldött Párisba a „Globe“ le­velezője is, ki láthatólag ugyan­azon forrásból merítette híreit, mint fentebb említett kollegája Szerinte Chiselhurstban azon vélemény uralkodik, hogy a fiók végrendelet Viktor herczeget jelöl utódnak Jeromos herczeg vonakodása esetére. Ő maga az excsászárné, ki csak most folytathatott eh­ször politikai beszélgetést Bonaparte Káro­l­y herczeggel, Roucer és Pietri urakkal, oda nyilatkozott, hogy Jerom herczeg nem utasíthatja az utódlást. A Morning Post úgy értesül, hogy az elhunyt herczeg végrendeletében formálisan fel­szólította a bonapartistákat, hogy min­den reményüket Napoleon Viktor herczegbe helyezzék. A vég­rendelet hátralevő része különböző hagyományo­kat tartalmaz Roucer és Pietri javára, to­vábbá nyugdíjakat szolgál számára. A végrendele­tet „Morning Post“ szerint az Afrikába indulása előtti napon írta a herczeg. Az „instafette“ szerint a végrendelet illető passusa így hangzik : „Velem ügyünk nem vesz ki, hisz ott van Viktor czeg !“ A „Liberté“ tudni akarja, hogy Lulu ber­va­gyonának egy részét is Viktor herczegre hagyta. — Régészeti ásatás. Aszód és Hat­­­van között fekvő Hévíz falucska környékén a múlt héten Szukáts József régészeti kutatást tett, és számos sírhalmot különféle tárgyakkal, csontváz­zal együtt ásatott ki. Ezen őskori telepen br. Nyáry Jenő jeles régészünk a napokban, Szukáts József Budinszky Ernő társaságában nagy ásatást rendez, a­mely alkalommal leginkább a hires „Tatárhányá­sokat fogja felkutatni. Héviz derék plébánosa Hor­váth József és a környék intelligencziája mindent elkövetnek, hogy a nemes báró fáradozásait minél nagyobb siker koronázza. — Az „Egyetértés“ múlt hó 27-iki számában megjelent az officiosus lapokra vonat­kozó közleményre nézve kijelenthetjük, hogy az Hegedűs Sándornak egyéni j­e­ll­e­m­é­re vo­natkozással nem volt. Szerk. : Elfogott rablók. Nagy-Kőrösről az általunk már emlitett rabló-elfogási esetről hos­szabb tudósítást vettünk, mely tegnapi közlem­é­nyünk némely adatait helyre igazitja. Tudósitói^ leveléből közöljük a következőket: Rendőri köze­­geink indolentiája miatt mintegy 6 év óta várós sunkban a közbiztonság nem a legjobb lábon áll; egymást érte a sok tolvajlás, házkiásás, betörés s a tolvajok különösen vásárok alkalmával tűrhetetlen vakmerőséggel folytatták üzelmeiket. Június 22-én szintén vásár alkalmával vasárnap virradóra Szívós Tóth Ferencz itteni lakos háza ablakát kibontották s 350 frt értékű ingóságot elloptak tőle, ezenkivül a tol­vajok még három helyt próbálták meg a házat kiásni, de észrevétetvén elfutottak. Másnap azonban egy bezárt udvarból 3 jó lovat és egy csikót, egy gyolcsos tóttól szintén egy lovat elloptak. A káro­sult Szívós T. Ferencz nem hagyta annyiban a dolgot, hanem rajta ment Dajka Sándor csendbiz­toson, s azt felszólította, hogy menjen vele Fél­egyházára, ott kell lenni az ellopott tárgyaknak. A biztos némi vonakodás után egy pandúrt maga mellé véve, el is ment Szívóssal, ki Félegyházán nagyon jártas levén, csakhamar megtudta, hogy a lopott tárgyak egy Barta nevű duhaj ember ta­nyáján vannak. A félegyházi csendbiztos egy pandúrt adván a kutatók me­lé, s ezek így négyen kimen­tek Barta tanyájára. A zsivány a tanya előtt fe­küdt, bundában, maga mellett egy hat lövetű re­volverrel. Csákó József nagy-kőrösi pandúr (volt huszárkáplár, a szekérről leugorva, rá­rohant a betyárra s birkózni kezdett vele a földön. Barta azonban erős ember lévén, Csákót csakhamar maga alá gyűrte, s a revolverrel kétszer rálőtt, de nem találta el. Csákó a küzdés közben kiüté a betyár — ——____jLja----------­ Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt el«Sü­­zeteinket, kiknek előfizetésük » múlt hő végével lejárt, h­ogy újabob megrendelései­ket mielőbb megtenni méltóztassanak. Lapunk előfizetési ára : Julius hóza — — — 1 frt 80 kr. Julius—augusztus — — 3 frt 60 kr. Julius—szeptember — — 5 frt — kr. Julius—deczember — — 10 frt — kr. K­apunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, ezimének, lakhelyének , az utolsó postának tisztán s olvasható kürását kérjük, hogy lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a kő bármely napjától el­fogadunk. Régi előfizetőink legczéls­zerübben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Ujjaid Az előfizetési pengek és postai utal­ványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivata­lába (hímző utcza 1. szám alá) küldendők. Az­­ Egyetértés* kiadó­hivatala — Ez egy nagy íróasztal; lásd, én neked adom Denise ... de az mi benne van, az enyém. — Tehát mi van benne ? — A kulcs elveszett, az ár az idő folytán elromlott, és nem lehetett kinyitni. Hallgass meg Denise, az egész után a kocsit tolva fejemet a lókra tettem, és pengeni, csengeni hallottam. — Oh, veté oda a csinos kis mosónő szép idő ajkait felbiggyesztve és nagy szemét forgat­ja, ha kincsre találnánk. Chadi sietett egy csipfogót keresni; izgalom­t­tól remegve a lakatba tolta; a műtétnél ismét «engést hallott és Denise kiáltá . — Valami van benn, én hallottam. Chadi szőködött a fedél felső része felpattant, és egy keskeny zongora jön látható. Denise kisasszony rangosan felka­czagott, és Chadi kiábrándulva kiáltá : — Áh ! egy zongora! Valóban egy ódonszerü hangszer volt. Nuret igynök a rendőrséghez hajtatva, megparancsolá­a­­ocsisnak, hogy a­­ Szt.­Honoré külvároson menjen át; a kárpitos dobjához érve, melyet Chadi meg­­magyarázott, kitek­intett, és termedek karszék és egyébb bútor közt, megpillanta a szekrényszerű óasztalt. Megparancsolá a kocsisnak, hogy foly­assa útját, és a történtek felett elmélkedni kez­­lett. Csalódott volna a kis bútorra vonatkozólag ? " "A mént látott arra látszott utalni, a keres­­kedő jó üzletet reményit; azért vette meg, hogy drágábban eladhassa; de akkor mi érdeke ehetett a fiatal nőnek, kiről azt állították, hogy özvegy Seglin-Zvitsky asszony komornája? Talán adta, hogy e szekrényszerü iró­asztalnak belbecse van és ezért sarkalta a kereskedőt a vételre oly eltétel alatt, hogy neki is jut a haszonból ? Látszólag ez volt a legvalószínübb. Azonban Juret ügynök még­sem akarta egészen elhinni ;­ajnálta, hogy meg nem állt a kis íróasztalra al­udni és feltette magában, hogy ismét viss­­zatér. A rendőrséghez érve, átadá a pezsgős kosa­­rt, és ezt jelenlétében becsomagoltatá és lepe­­csételteté. Ezután felment és főnökének megtekintésre írattá, a kirendelt biztos nyilatkozatát. Ez meg­történvén újra a Szt.-Honoré városrészbe hajtott, kiszállt a kocsiból, kifizette a kocsist és a kárpitos az ideget . .­­ sk­olák .­ói, és pedig To­rontál megy fia temes­­ éből 137, Hunyad megyéből 56, Bihar meg­­­” m, Csanád megyé­ből 7, Krassó-Szörény megyéből 197, Nyitra me­gyéből 3, Pozsony megyéből 1, Szatmár megyé­ből 1, Arad megyéből 80, összesen tehát ötszáz­­nyolczvan. Ezek között nő-tanitó 24 jelentkezett.­­ Miután Gajdos tanfelügyelő ily aránylag rend­kívülinek mondható kontingensre elkészülve nem volt, a beszállásolás csaknem legyőzhetlen akadá­lyokba ütközik s egyetlen kisegítő eszközül itt csak Arad város hazafias szellemű polgárságának támogatása szolgálhat, amennyiben ki csak teheti, egy-egy kis szerény szállás nyújtásával a nagyfon­­tosságú czél eléréséhez hozzájárul.­­ Végül meg­említjük még, hogy ily tömeges részvét mellett e póttanfolyam az államnak 25 ezer fa­jába kerül. Megemlítjük egyúttal, hogy mint a „Hon“­­nak Nagy-Szebenből írják Teutch szász superin­tended körlevelet intézett az alatta álló egyházi hatóságokhoz és tanítókhoz, hogy a kormány kö­zegeitől hozzájuk érkező rendeleteket és felszólítá­sokat utasítsák vissza azzal, hogy egyházi hatóságaiktól fogadhatnak el. Ilyesmit csak a körlevél czélja a szász tanítókat a magyar nyelvi póttan­­folyamok látogatásától visszatartani, boltja felé tartott. Miután nem sikerült a bútort az árverésen megvenni, most sajnálkova a vevőtől akarja azt megvásárolni. Ez egészen természetes volt, és a kárpitosnál sem kelthetett gyanút. Nyugodtan belépett tehát a boltba, és a kereskedőhöz fordulva, ki megismervén őt elmo­solyodott, így szólt: — Mennyiért adná el nekem uram azon bútort, mely felett az imént szivódtunk ? — Uram, én nem adhatom el .. . — Miért nem ? — El van adva. — Hogyan, már? — Egy személy, ki ismerte, és kinek kedve volt reá, megbízott engem, hogy vegyem meg. . . És jól tudom, hogy semmi szin alatt sem válna meg tőle. — Ah! vétó oda az ügynök, kiben a gyanú ismét föléledt. De nem akarván feltűnni, azonnal folytatá: — Nagyon sajnálom, a bútor gyönyörű és kiegészítene egy bútorzatot, mely egészen hasonló ízlésben készült, de végre is nem pótolhatatlan. —[Oh! éppen nem és megvallom, hogy én részem­ről nem értem miért tulajdonítanak neki annyi fontos­ságot, minden áron meg kellett vennem. Én is­merem a gyárost, és ha önnek, mint mondja ha­­sonlóra mulhatlanul szükség van, én olcsóbban megszerezhetem önnek, mint a­mennyibe ez ke­rült ! — Ah valóban! ez üzletet valószínűleg meg­kötjük . . . köszönöm uram, és remény sem lesz szerencsém önt viszontláthatni. A kereskedő az ajtóig kisérte Nuret. Képzel­­­hetjük, hogy ezen rövid beszélgetés után Nuret ügynök visszatért kiindulási pontjához ; kíváncsi­sága fel volt költve ; ő nem csalódott: kétségkívül a bútornak volt jelentősége ... meg kellett tudni, hogy kinek állt érdekében azt drágábban meg­venni, mint a­mennyibe újonnan került. Az ügynök miután már a helyszínen volt, egy kapu alá állt, figyelmesen nem téveszte szem elől a boltot, és mindenkire ügyelt ki be- vagy kiment. Egy jó óra óta lehetett ott, már alko­ny­odott, midőn egyszerre egy fényes fogatot lá­tott a kárpitos boltja előtt megállani; egy köpeny­be burkolt nő szállt ki, utána jött egy férfi ki­nek arczát felöltőjének felhajtott gallérja félig elfödte. (Folytatás következik.) E­MBEEIETO. („Assommoir.“) Egy család története. 54 REGÉNY. Irta: KÓLA EMIL. (Folytatás.) Az éj egyik része alatt virasztott Coupeau mama ágya m­ellett. Nana különben igen bátor­nak mutatkozot, mindig az öreg asszony mellett aludt, azt állítví­n, hogy majd tudatja mindenkivel, hogyha haldokolj, fogja látni. Ez éjjel, midőn a kis gyermek elahdt s a beteg nyugodtnak látszott, a vasalónő végre engedett Lantiernek, ki szobájá­ból hívogatta, hogy jöjjön át magát kissé kipi­henni. Csupán egy rejtve a földön a gyertyát gyújtották meg el­szekrény mögött. Azonban három óra felé Gervaise egyszerre kiugrott az ágyból, egész testében reszketve s aggo­dalom által elkapatva. Hideg lehelletet érzett végig­futni testén. A gyertya kiégett s elaludt, lázas kezekkel, kábultan kötötte fel a homályban szoknyáit. Csupán a kamrában tudott egy kis lám­pát meggyújtani, miután a bútorokba ütődött. A sötétség mély csendjét csupán a cserépfedő hortyo­­gása szakította meg. Nana, hanyattfekve nyitott ajkain át, könnyű lehelletét hallatta. És Gervaise oda világítva az ágyra a nagy árnyékokat vető lámpával megvilágította Coupeau mama arczát, egészen fehérnek látta azt, feje vállára hanyatlott, szemei nyitottak voltak, — Coupeau mama ha­lott volt. Csendesen, kiáltást nem hallatva tért vissza Gervaise Lantier szobájába. Ez elaludt. Beája ha­jolt s rebegé : — Hallod, vége van, meghalt. Lantier álmosan, boszosan a miatt, hogy fel­­költették, először mormogá; — Hagyj békével, feküdjél le . . . Nem se­gíthetünk rajta semmit sem ha meghalt. Majd félkönyökére támaszkodva kérdezé: — Hány óra van ? — Három. — Csak három óra! Feküdjél hát le. Még roszul leszesz. . . Majd ha nappalodik, meglátjuk mit kell tenni. Azonban ő nem hallgatott reá s egészen fel­öltözködött. Lantier akkor fülére búzta takaróját, az asszonyok keményfejűségét átkozva. Vajjon oly sürgős dolog-e tudatni a világgal, hogy halott van a háznál ? Ez elrontja az éj vidámságát, és na­gyon kellemetlen, ha sötét gondolatok riasztják el az ember szemeiről az álmot. Gervaise, miután holmiát saját szobájába vitte, sőt elszórt hajtűiit is összeszedte, odaült Coupeau mama ágyához s most kénye kedve szerint sirhatott, nem kellvén többé at­tól remegnie, hogy a kalapossal együtt lepik meg. Hi­szen valósággal ő nagyon szerette Coupeau mamát s nagy fájdalmat mutatott utána, miután az első pil­lanatban csupán félelmet s boszuságot érezett a fölött, hogy ily alkalmatlan órában távozik az élők sorából. Egészen egyedül zokogott a sötétben, még pedig jó hangosan, míg a cserépfedő tovább hor­­tyogott; ez mit sem hallott, bár már többször húzta s rázta meg testét, míg végre Gervaise el­határozta, hogy aludni hagyja őt, meggondolván, hogy csak új zavar volna, ha felébredne. Midőn visszatért a holttesthez, Nana térdepelve szemeit dörzsölte. A kis gyermek kíváncsian nézett nagy­anyjára s mindjárt megértette, hogy az általa két nap óta folyton várt halál bekövetkezett, mint va­laminő ocsmány dolog, melyet a gyermekek elől elszoktak rejteni; és e halvány, az utolsó küzdelem fájdalomvonása által elrútított arcz előtt makacs sze­mei felnyitottak, gerinezében oly csiklandást érzett, mint máskor, midőn az ablaktábla mögött leskelő­­dött oly dolgok után, melyekhez e takonypóczok­­nak semmi közük. — Nosza, kelj fel, — mondá anyja halk hangon. — Nem akarom, hogy itt maradj. Kedvetlenül csúszott le az ágyról, elfordít­ván fejét, hogy a halottat egy perczig se veszítse szemei elől. Gervaise igen zavarodott volt miatta, nem tudván, hogy hová fektesse addig, mig a nappal elérkezik. Végre elhatározta magát arra, hogy felöltözteti, midőn Lantier nadrágban s pa­pucsokban utánna jött; ő nem tudott már aludt) szégyelte magát egy kissé magaviselete miatt. F kor minden rendbe jött. — Feküdjek az én ágyamba, — mormogd Lantier, — ott elég hely lesz számára. r . Nana Lantierre s anyjára emelé nagy, fé­nyes szemeit, s ostoba kifejezést öltött, évkor, midőn csokoládét kapott ajándékba, mint uj S bi­zonnyal nem nagyon kellett őt taszigálni, ingben, mezitlen lábacskáival alig érintve a padlót szökött át a szobába, itt kígyó gyanánt csúszott az ágyba, mely még egészen meleg volt s itt elnyulott, mig karcsú termete alig dagasztá a paplan ránczait. Valahányszor anyja belépett, fénylő szemeit látta a sötétségben, mert nem aludt, hanem mozdulat­lanul fekve igen vörös volt és gondolkozni lát­szott. Ezalatt Lantier segitett Gervaisenek Coupeau mamát felöltöztetni; ez nem kis munka volt, mert a halott bizony eleget nyomott. Az ember soha­sem hitte volna, hogy ez öreg oly kövér s oly tiszta volt. Harisnyát húztak reá, fehér szoknyát, inget, főkötőt, legjobb fehérneműjét. Coupeau még mindig hortyogott, két hangot adott, egy mélyet, mely lehangzott s egy szárazat, midőn felszívta a levegőt; az ember a nagy pénteki templomi ze­nével hasonlíthatta volna össze. Midőn a halott fel volt öltöztetve s tisztán kiterítve az ágyon. Lantier egy pohár bort töltött magának, hogy rendbe jöjjön, mert szíve elfacsarodott. Gervaise keresgélt a fiókokban egy kis réz kereszt után kutatva, melyet Plassansból hozott magával; azon­ban eszébe jutott, hogy maga Coupeau mama adta azt­ el. Meggyújtották a kályha tüzét s az éj hát­ralévő részét félig alva töltötték el székeken, befe­jezve a megkezdett litert, s egymásra nehez­telve, mintha az ő hibájuk volna, a­mi meg­történt. Hét órakor reggel végre felébredt Coupeau. Midőn megtudta a szerencsétlenséget, kezdetben száraz szemekkel maradt, azt hívén, hogy rosz tréfát űznek vele. Majd a földhöz vágta magát s a halott előtt terült el; megcsókolta, sirt mint egy borjú, oly kövér könyekkel, hogy bepiszkita az ágyat, midőn megtorla magát. Gervaise is újból zo­kogni kezdett, igen megindultam férjének fájdal­­m, ez kibékíte őt véle, igen szive mégis jobb ő hitte volna. Coupeau kétségbe­­n ,­ással vegyült. Bozontos üstökébe tésztás volt, mint részegsége

Next