Egyetértés, 1879. augusztus (13. évfolyam, 210-240. szám)

1879-08-01 / 210. szám

törvényerejű vasutengedélyezési vasutak a kormány beleegyezése szabályok szerint, nélkül másra át nem ruházhatók , az ellen azonban, hogy a vaspá­lya üzleti jövedelmeire a végrehajtás a pert. 416. §-hoz képest intéztessék, s e végből azok ellenőr­zésére, valamint a végrehajtatót azokból megillető résznek maga idejébeni beszedésére zárgondnok rendeltessék, akadály fenn nem forog s az ekkénti végrehajtás csak annyiban szenved korlátozást, mennyiben az üzlet tiszta nyereségén túl nem ter­­jeszkedhetik.“ Az egészben most az a nevezetes kérdés tá­mad, hogy ha e foglalást a részkötvényesek birto­kosain fentartják, s a vasút mérlegileg kimutatható tiszta jövedelme mint várható esedékes összeg le­kötve marad, az állam tulajdonjoga oly terjedelmű és oly föltétlen-e, a mint azt a megvételnél ki­kötötte. Az ügy igen alkalmas újabban is szomorú világitásba helyezni vasutépitkezési ügyünket, a­mely egyébtől eltekintve, oly veszett hírbe hozta hazánkat, s oly tömérdek kárt okozott hitelének. Ideje volna, hogy valahára a lebonyolítások által rendbe hozzuk az ebbeli botrányállapotokat. Sagálias számkivetés. „Midőn az alább következő muszka nihilistákkal való gyalázatos részleteket a közöljék, egyezersmind az a czélunk, bánásmódról hogy olva­sóinkat meggyőzzük arról, miszerint távol vagyunk attól, a tényeket túlozni vagy azokat még élénkeb­ben ecsetelni, mint maga a valóság mutatja, ennél fogva a kö­vtkező elbeszélésben arra szorít­koztunk, hogy csak arról szólandunk, mit részrehajlatlan, hitelt érdemlő szemtanuktól hallottunk, kik velünk közölték azon rémületes tényeket, melyeknek lehe­­tetlen, hogy undort és felháborodást ne keltsenek minden nem hyéna szívvel biró emberben.“ így kezdi a „Daily Telegraph“ tegnapelőtt­i vezérczik­­kei egyikét, melynek felirata „A nihilistákkal való bánásmód.“ Ezután előadja mindazt, mit vele egyik levelezője közlött s mit mi is ez önnel híven re­produkálunk : Nem szükség itt túlozni, mert ez talán lehe­tetlen is volna. A muszka barbárság elérte neto­vábbját, az már magában is elég hangosan szól. Azon tettek, miket a muszka kormány parancsai­nak végrehajtói elkövetnek, oly égbekiáltó bűnök, hogy ennek boszuját kell, hogy felidézzék. De mi­előtt az ég megboszulná azon gyalázatosságokat, addig a czivilizált Európa kormányainak kellene arról gondoskodni, hogy olyanok ne történjenek, rá kellene Muszkaországra parancsolniok, szüntesse be barbár kínzásait. A múlt héten egy oly egyén, kinek bizony­sága minden gyanút kizár hitelessége iránt, egy Odessza előtt horgonyozó hajót látogatott meg, mely néhány száz nihilista foglyot szállítandott Sagália sziget felé. A hajó maga egy nagy 4000 tonnás fregattá, egészen újra van fehérre festve, a hajó alsó fedélzetében egy hosszú folyosó megy végig a hajó hosszában, mind­két oldalán keskeny és alacsony avsrácsozatú ketreczekkel ellátva, me­lyek még sokkal roszabbak azoknál, miket állatse­regletekben a fene­vadak tartására használnak. Minden ilyen ketreczben, melyek különböző nagy­ságúak, 4-től egész 20-ig menő elitért van bepré­selve. A muszka hóhérok úgy intézkedtek, hogy azon foglyokat, kikről azt hiszik, hogy képesek lennének fellázadni, kisebb ketreczekbe zárják, hogy könnyebben lehessen őket szemmel tartani. Azon hajó, melyet annak látogatója leír, 750 fog­lyot foglalt magában. Legtöbben köscülök vasuton­­ érkeztek­ Odesszába a birodalom belsejéből és mind­nyájan lánczokkal voltak egymáshoz fűzve apróbb vagy nagyobb csoportokban. Egész útjük alatt a lánczokat sohasem vették le róluk. A lánczok csör­­renését a látogató már hallotta, mielőtt a hajóra ért, de annak jelentőségét nem tudta kitalálni. Midőn ezen szerencsétleneket megpillantotta, nem állhatta meg, hogy a parancsnokló tiszt előtt ne fejezze ki megütközését és azt mondá, hogy ezen szerencsétlenek, igy a mint vannak, minden szellőztetés nélkül, nem érhetnek el még a Suez csatornáig vagy a vörös tengerig sem, annál ke­vésbé azon szigetre, melyet a muszka kormány rendeltetési helyükül kijelölt. „Annál jobb rajok és mindnyájunkra nézve“ válaszolt a tiszt. E sza­vaknál hunyorított szemeivel és ezen hunyorítást nem lehetett máskép magyarázni, csak úgy, minthia azt mondotta volna: „Hiszen ép ez az, mit el akarunk érni.“ Később csakugyan bebizonyult, hogy ugyanezen hajó egy előbbi útjánál, ember szállítmányának kevesebb mint egy harmadrészét hozta elevenen rendeltetésük helyére. Azonban még itt nem végződtek a jelentést­­tevő tudósításai. Nisner-Novgorodból, honnét egykor számta­aa £ S35»2$­­lan hajó indíttatott Hamburgba és New­ Yorkba, de utóbbi időben ezen város kikötőjét megvásá­rolta a kormány az önkénytes hajóhad számára, nem régen egy hajó érkezett meg Port Saidba muszka lobogóval. Ezen 590 muszka nihilista fo­goly volt elhelyezve, mindnyájan Lagáliába depor­­táczióra el voltak ítélve. A suezi csatornabeli tár­saság azon kérdést vetette fel a hajóra nézve, melyre ráismertek, hogy előbb kereskedelmi lo­bogó alatt vitorlázott Marseilleből Odesszába és nem a muszka kormány tulajdona, hanem bérelve van, később azonban át lett változtatva az önkény­­tes hajóraj egyik hadi­hajójává, váljon úgy tekin­­tessék-e az, mint valóságos hadihajó, vagy nem. Végre a csatorna-társulat abban állapodott meg, daczára a muszka konzul tiltakozásának, hogy ez mégis hadihajó. Ezen kérdés elintézése 3 napi megállást okozott, mely idő alatt a foglyo­kat a szó szoros értelmében ott hagyták sülni a borzasztó hőségben, mely a jelen évadban valóban irtózatos. — Ezen kegyetlen kínzás teljes 72 órán át tartott, mivel a muszka hatóságok a suezi csatorna­társaságot meg akar­ták csalni. De ez még nem mind, ugyanezen ha­jónak ezt az utat ez idén még négyszer kell ismé­telnie, de még azt is meg kell jegyeznünk, hogy ez nem az egyetlen hajó, mely foglyokat szállít Muszkaországból Lagáliába. Mindazon borzasztóságok, miket előbb a törö­kök, utóbb a bolgárok kegyetlenkedéseiről beszél­tek az utolsó török-muszka háború tartama alatt, még távolról sem hasonlíthatók azon kínzásokhoz, lassú gyilkolásokhoz, miket a muszkák most kö­vetnek el a szerencsétlen nihilista foglyokon. A figyelő nem tudja, mit bámuljon inkább, azon hó­­hérias ügyességet, melyet a muszka kormány vég­rehajtói mutatnak a kínzásban, vagy azon valóban vértanúi hősiességet és egykedvűséget, melyet a szerencsétlen áldozatok tanusítanak. Mind­ez, mi itt mondatott, csak a deportá­­czióra vonatkozik, melyet, ha valaki azt kiállja, valamivel enyhébb bánásmód követ a száműzetés helyén, ott a számüzöttek legalább szabadon mo­zoghatnak. De mint leghitelesebb forrásokból tud­juk, a bánásmód azokkal, kik otthon maradnak, még sokkal kegyetlenebb és majdnem igazoltnak lehet tekinteni a muszka felvigyázó tiszt azon fel­kiáltását, midőn azt mondá: „Hiszen épen az az, mit el akarunk érni.“ A „Daily Telegraph“ ezen c­ikke roppant szenzácziót keltett Angliában és az ülésszak bezá­rása előtt erre nézve ismét oly interpelláczió van készülőben, mint a minőt Peel tett volt, figyelm­eztetjük és kérjük tisztelt «IS fizetés­n­ket, kiknek előfizetésük mú­lt hő végével lejárt, hogy újabb­­ m­egren­­deléseiket mielőbb megtenni méltóz­­t­assanak. Lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, ezimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a hő bármely napjától el­fogadunk. Régi előfizetőink legczéls­zerübben cselekszenek, ha ezemszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utal­ványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivata­lába­­ hímző utcza 1. szám alá­ küldendők. ______________ Az­­ Egyetértés* kiadó hivatala Lapunk előfizetési ára : Augusztus hóra — — Augusztus—szeptember — Augusztus—október — —­ Augusztus—deczember — 1 frt 80 kr. 3 írt 60 kr. 5 frt — kr. 8 frt 60 kr. Miután ön elhagyott bennünket, az utazás utolsó napja Liverpoolig nagyon szomorúnak tet­szett nekem. Hethcote ur nem látszott annyira sajnálni az ön távollétét, mint ön , sőt ellenkező­leg beszéd közben szeretetreméltóbb és előzéke­­nyebb volt irántam. Ön tudja, hogy benne sok angolos feszesség van, s az ön amerikai modora kissé nagyon is élénk volt neki. Az utolsó évét a fedélzeten töltöttük, és Farnabyékről beszélget­tünk. E tárgy nem érdekelte önt annyira, hogy visszaemlékezhetnék arra, a­mit akkor mondott ró­luk, midőn még velünk volt; de ha bemutatom önnek a két kérdésben forgó hölgyet, most lesz önre nézve némi érdek. Engedje felemlítenem, hogy Farnady úr és asszonynak nincsenek gyermekeik, hozzá­teszem, hogy egy árva gyermeket fogadtak örökbe, Farr­a­­by asszony nővére leányát, úgy látszik, hogy e nővér több év előtt meghalt, s férjét csak néhány hónappal élte túl. Hogy fel­világosít­ásaimat kiegé­szítsem, meg kell említenem, miszerint a halál el­­ragadta az öreg Rolandot, ki a papírkereskedést alapította, valamint nejét is, Farnaby asszony any­ját. Elismerem, hogy mindez érdektelen, de legyen esry kis türelemmel. Szükséges, hogy közöljem önnel, miként ismerkedett meg Hethcote­ur Farnaby asszon­nyal. Végre Rufus, egy regényes ponthoz érünk, Hethcote úr már huzamos­ idő óta félbe­hagyta lelkészi teendőit, mert valami gége­ baja volt, mely akadályozta, hogy fenhangon olvasson és az egyházban szónokoljon .Utolsó ízben egy London nyugati részén fekvő egyháznál volt alkalmazásban. Egy vasárnap este elvégző szónoklatát, midőn egy h­ölgy bágyadtan belépett a szekrestyébe, hogy lelki­pásztori véleményét és vigasztalásait kérje. E nő rendesen járt az egyházba és a tárgy, mely­ről Hethcote ur az este szónokolt, mélyen ha­tott reá. Hethcote ur később különböző alkalmaknál meglátogatta. Őszinte barátságot érzett e nő iránt, de férjét nem szerette, és midőn elhagyta az egy­házat, beszüntette látogatásait a családnál. Lehe­tetlen lenne elmondanom, hogy mily keservei vol­tak Farnaby asszonynak. Hethcote úr úgy látszott, szomorú emlék befolyása alatt állt, midőn kije­lenté, hogy beszélgetésük tárgyának örökre titok­ban kell maradnia. (Folytatása következik.) ÚJDONSÁGOK.­ ­ júl. 31. — Lapunk mai száma mellékletének tar­talma : Közgazdaság. Tárcza: Boszorkányke­reső a zuluka­fél­éknél. * Időjárás Budapesten. Derült meleg. Hő­mérő állása naplement után 20 E °. — Személyi hírek. Gr. Andrássy külügyminiszter, miután egészsége helyreállott, Ischlből néhány nap múlva visszatér Bécsbe. — Tisza miniszterelnök a jövő hónap elején hos­­­szabb szabadságidőt vész s tengere fördőre megy. A miniszterelnök tegnap délután dr. Podmaniczky dr. Gerlóczy alpolgármester és Ybl építész kísére­tében megtekintette a már teljesen elkészült vár­­kerti bazár épületet. — G­o­r­o­v­e István egészségi állapota javulóban van, orvosai rendeletére legkö­zelebb Nizzába utazik. — B. Nyáry Jenő már bevégezte a hévízi ásatásokat s visszatért a fővá­rosba. Az ásatások nevezetesebb leletet nem hoz­tak napfényre. Gr. Zichy Ferráris Viktor teg­nap Bécsbe érkezett. — Az amsterdami nem­zetközi orvosi kongresszuson előforduló tárgyalások felől adandó tüzetes és kimerítő tudósításokra magyar belügyminisztérium d­r. G­r­ó­s­z Lajos a közegészségügyi tanácsost designálta, ki e czélból el is utazott már Amsterdamba. — P­á­l­i­k Béla jónevü képirónk holnapután leutazik Szegedre, hogy ott természet után vázlatokat készítsen a víz alatt álló részekről. — Szavjet basa az uj tö­rök külügyminiszter ma éjjel keresztül utazott Bu­dapesten. A basa Bécsből jött s a gyorsvonattal rögtön tovább ment Konstantinápoly felé. — József főhg. és a szegediek. Közöltük Tisza kir. biztos körlevelét, melyben a közönséget facsemeték adományozására szólítja föl. József főleg­ — mint a szegedi lapok közlik — a körlevél közzététele után egy a kir. biztoshoz intézett sajátkezüleg irt levélben azonnal 34.800 facsemetét ajánlott fel a szegedieknek. A levélhez a következő jegyzék volt mellékelve: :Az alcsuthi faiskolából Szegedre szállítandó fák. Akácz (Robi­­nia pseudo­acacia) különféle fajta 20,000 db, gle­­ditsehia (különféle fajta) erős sorfák 7000 db, Ju­har (Acer) különféle fajta 200 db, Juhar (Acer negundo) 200 db, Vadgesztenye (Asculus hippo­­castana) 100 db, Platanus (orientalis és occiden­­talis) 100 db, fűzfa (Salix) különféle fajta 400 db, kőris (Fraxinus) különféle fajta 200 db, eperfa (Morus alba) 300 db, török mogyoró (corylus co­lurna) 300 db, gymnodactus canadensis 200 db, alma (különféle fajta) 250 db, körte (különféle fajta) 250 db, cseresznye (különféle fajta) 200 db, baraczk (különféle fajta) 100 db, szilva külön­féle fajta 100 db, tamarix 1000 db, orgona (Sy­­ringa) különféle fajta 1000 db, amorfa 1000 db, berberis 500 db, lonicera 200 db, ribes aurea (fekete gyümölcscsel) 1000 db, thuya (különféle fajta) cserépben nevelt 100 db, juniperus virgi­­niana cserépben nevelt 100, összesen 34,800 db. — Az unitárusok zsinatja, mint nekünk írják, augusztus 23-án kezdődik meg Szé­­kely-Kereszturon. A zsinat egyszersmind a hitala­­pitá­s háromszázados emlékünnepével van egybe­kötve, s remélhetőleg több angol és amerikai uni­tárius megjelenése fogja azt élénkíteni. Udvarhely megye, hol az erdélyi unitáriusok zöme (30,000) van, mindent elkövet, hogy a lelkiismeret és hit­szabadság e nagy emlék­ünnepét fényesen megülje. A keresztúri templom egy áthajóval megnagyitta­­tott, nagy nyári terem épült a gymnasium udva­rán. Hogy szellemi hatása is emeltessék, az egyházi tanács pálya­dijat tűzött ki a nagyszellemü hitvér­tanu Dávid Ferencz életleirására; a pályaművet Jakab Elek már el is készítette, s az irodal­munknak bizonyára egyik jelesebb alkotása leend. E zsinaton megalakítják a Dávid Ferencz-alapot, melyre jeles püspökünk Ferencz József 9000 frtot gyűjtött, melynek miként értékesítése felett a zsi­nat határozand. A szeretve tisztelt főpap fogadása is hozzá méltó leend, kocsi-csoport s bandérium fogadja a héjas­falvi állomásnál. — Egy földbirtokos öngyilkos­sága. Tiribes hevesmegyei pusztán f. hó 28-án szomorú eset történt. Mint a N. P. Journalnak írják, Almássy Ede földbirtokos, kinek neje Gyürky Abris gr. nővére, öngyilkos kezekkel véget vetett életének. Almássy a mondott napon befogatott, s azon megjegyzéssel, hogy Pásztora megy, elbúcsú­zott családjától. Azonban nem Pásztora, hanem Szentkútra ment, hol egy partiban leszabva, ko­csisát valami jelentéktelen megbízás örve alatt el­távolította közeléből. Csakhamar lövés dördült, me­lyet a kocsis hallva, visszafordult. Szörnyű látvány tárult fel előtte. Ura szétzúzott fővel, élettelenül feküdt a földön. Almássy pisztol­lyal lőtte magát agyon, mely vízzel volt töltve. Csak most értetette a kocsis ura útközben mondott szavait: „Ha haza­térsz, ne szólj semmit a gyermekeknek.“ A szo­morú tett indokát hihetőleg zilált vagyoni körül­mények okozták. Almássy egy 14,000 holdas ma­­joratusi birtokot élvezett, melynek évi jövedelmét 60,000 frtra becsülik ; mindazáltal rendkívül el volt adósodva, mert háztartása óriási pénzbe ke­rült. Almássy a nagy fényűzést családja iránti túl­ságos szeretetbe fejtette ki, bár őt magát egyszerű takarékos embernek mondták. Romlását az anyagi erejét felülmúló pazar költekezés okozta. A gyá­szos eset az egész környéken mély részvétet ébreszt.­­ A­ki anyát keres, Nyíregyházáról írják nekünk jul. 30-ról: Egy különös eset — a­milyen a regényírók és poéták műhelyeiben igen gyakran, de az életben annál ritkábban fordul elő — foglalkoztatja ez idő szerint a nyíregyházi III. törvényszék fenyitő osztályát. — Egy tisztességes külsejű 44—48 évesnek látszó hölgy, ki 20 év óta egy gazdag iparossal boldog házasságban él, vér­tagadás és csalással vádolva, ma állt Kunfalvy I. vizsgálóbíró előtt, hogy ezelőtt 24 évvel folytatott til­tott viszonyból származó fiának szeme közé nézzen és kezét szivére téve e helyütt is megtagadja tőle az anyaságot. Kovács János 24 éves debreczeni asz­talos segéd ugyanis feljelentést tett, hogy S. A. asszony, ezelőtt 25—26 évvel J. nevű dúsgazdag úri­embernél mint szobaleány szolgálatban állott s a gazdájával folytatott benső viszonynak a gyü­mölcsét megtagadta és elhagyta. A gyermek, kit Kovács Jánosnak kereszteltek, egy szakolyi (Sza­bolcsin.) parasztházhoz adatott tartásra ; atyja csak­hamar elhalálozván, a nő e vidékről eltávozott és — mint a panasz tartja — a gyermek természe­tes atyjától annak tartása és jövője biztosítására kapott 10,000 frtot vitt magával a Szepességre. Itt nem nagy munkájába került külső bájaival és ez összeg pénzzel egy péksegéd szivét meghódítani és igy egészen elfelejtkezett a Szakolyban maradt kü­lönben is nem az ő nevét viselő Jánoskáról. A fel­jelentő Kovács János asztalos legény nem más, mint e fiú, ki most anyját a törvényszék elé idéz­teti. Habár nehezére is esett ma a hölgynek, őszintén bevallotta, hogy ő ezelőtt 25 évvel mint szobaleány gazdájával csakugyan közeli viszonyban élt, és hogy e viszonyból "egy figyermek szárma­zott. E hosszú idő óta annyira emlékszik, hogy a szülés után a gyermek tőle elvétetett és paraszt­házhoz adatott kitartásra — de nem akarja hinni, hogy e gyermek még életben volna. A tanúk kö­zül eredeti egy éltes parasztasszonynak a val­lomása, ki határozottan emlékszik rá, hogy a nagyságos úr szobalánya sokszor eljött meg­nézni a Jánoskát, határozottan tudja, hogy a Jánoskából az a János lett, a­ki ma itt slr a vizs­gáló bíró előtt, azt is tudja, hogy a szobalány olyan derék magas és szép egy fehér cseléd volt, — volt olyan magas, mint ez az úri asszony, akit neki ma mutattak, de azért nem merné a hitet letenni, hogy ez a kalapos asszony a Máli róna. Ma már az asztalos segéd nem keresi a részére ha­gyott 10,000 frtot. Hanem anyát keres és kényezve kéri az asszonyt, hogy ismerje el ma e villogó szemű fiatal embert fiának. A kik és ezen, szépség nyomait még most is magán viselő höl­­­gyet szemügyre vették, azon meggyőződésre jutot­tak — írja levelezőnk — hogy a bírák, kik a maj­dan tartandó végtárgyaláson a többi bizonyítékhoz még e két arcz közt levő tagadhatatlan hasonla­tosságot is figyelembe veendik, egész határozottság­gal kimondják, hogy Kovács János 24 év után megtalálta az anyját. — „W­enck­heim halma.“ A földmive­­lés, ipar és kereskedelmi minisztérium br. Wenck­­heim Béla elhunyta alkalmából a következő ren­deletet intézte a kisbéri m. kir. álladalmi ménes parancsnokságához: „Br. Wenckheim Béla halálát kesergi az ország, mely benne a trón és haza egyik leghívebb, legbuzgóbb támaszát vesztette. A hazai közügyeknek alig van oly tere, melyen a boldogult bokros érdemeket ne szerzett volna, s melyen elhunyta nehezem pótolható hézagot ne ha­gyott­ volna. Az országos lótenyésztés ügyé­nek azonban legelső bajnoka volt ő, s különö­sen a magyarországi telivér-tenyésztés felvirá­goztatása első­sorban az ő műve. Méltó tehát, hogy Kisbér, mint a hazai telivér-tenyésztés törzs­helye, örök időre megóvja emlékét azon kegyelet­tel, mely a hálának legszebb virága. Ezen kegye­letnek külső kifejezést is adni óhajtván, ezennel elrendelem, hogy a kisbéri parkban levő s egy még a múlt századból származó pavillonnal koro­názott halom, egész környezetével, eddigi „hegyi paddokk“-al s a körülötte elterülő telivér-kertekke együtt ezentúl hivatalosan „Wenckheim hal­ma“ elnevezés alatt szerepeljen; épen úgy amint a szintén méltó kegyelet „Ritterdörfl“ elnevezés alatt megóvta Kisbér első alapítójának emlékét. Megbízom tehát a parancsnokságot, hogy e halom tetejére „Wenckheim halma“ felirattal egyszerű, de ízléses és rendeltetésiéhez méltó emléktáblát állíttasson. Budapesten, 1879. jul. 17. A minisz­ter megbízásából: K­o­z­m­a s. k. miniszteri ta­nácsos. — Kitüntetett magyar iparos. Londonból írják a „Pester Loyd“-nak, hogy az ott nem rég megnyitott iparkiállitáson, melyen 1700 londoni iparos állított ki tárgyakat, egy G­o­r­o­n­y­a Jenő nevű magyar ember metszett művekért ezüst érmet kapott. Hazánkfia még néhány évvel ezelőtt kiszabó volt egy budapesti czipész­­üzletben, neki magát mely bizonyára kevés alkalmat nyújtott azon ipar­ágban gyakorolni, melyért most Angliában kitüntették­. — Azonban meg­látogatta a legutóbbi párisi világtárlatot, ott megtanult a lombfürészszel bánni s nem so­kra fából, elefántcsontból és érczből sikerült faragványokat készített. Kilencz hónappal ez­előtt Londonba telepedett át, s most müveiből küldött a kiállításra. Metszvényei itt a legszebbek közé tartoznak, jó ízlést, az anyag kezelésében nagy ügyességet és kiváló szorgalmat különösen azonban a rajzolás tisztasása mutatnak, és a dí­szítmények szabatossága által tűnnek ki. Csak né­­hány jelentéktelen hiba mutatja, hogy még kez­dővel van dolgunk, s a művészetig még némi tanulmányokra lesz szüksége. Midőn Beacons­­field lord az érmet átadta neki, a többek közt így szólt hozzá: „Különösen örvendek azon, hogy a kiállításban magyar ember is részt vesz, s ki­tüntetést nyer. Készítsen továbbra is ily kitűnő dolgokat. Remélem, hogy önnel és munkáival a­egközelebbi londoni iparkiállitáson is találkozni fogok.“ — Golonya legközelebb néhány metszett ciprámát küld ajándékban a budapesti iparmu­­zeumnak s az angol kiállítók közt már jelentke­zett az ausztráliai nagy kiállításra. — Nagy szerencsétlenség tör­tént ma délután a kecskem­éti­ utc­a 4-ik számú házában. Az ott levő bormérésnek W­e­n­d­­­e­r nevű budakeszi, mások szerint b­­eörsi, sváb bort szállított, s a pinczébe való leeresztéssel hárman foglalkoztak : Anhaupel György korcsmáros, Wend­er és egy pinezér. Épen egy tiz­akós hordót eresztettek le. A pinezér felül volt, s Anhäupel és Wendler álltak alul, és lassan engedték maguk előtt a hordót. Wendler egyszerre félrecsúszott, a hordót eleresztette, s ez feltarthatlanul lezuhant a­épcsőn, maga alá sodorva mind a két férfit. A linezér utána kapott a hordónak, vissza akarta tar­tani, de lehetetlen volt. Maga után rántva, elesett és egyik lábát törte. Anhäupel és Wendler bor­zasztón összezuzattak. Wendler fejét, Anhäupel korcsmárosnak mellét törte össze a hordó. A gyor­san előhívott orvosok már nem segíthettek. Wend­ler meghalt félóra múlva, Anhäupel fél óra múlva. Anhäupel György 40 év pedig más­körül le­hetett, öt gyermek apja; nejét a múlt évben vesz­tette el, s most készült újra nősülni. Wendler is családapa volt, mintegy 30 éves, három gyermek apja. A múlt évben a boszniai hadjáratban is részt vett. A szerencsétlenség fő oka — mint mondják — maga Wendler, ki a végzetes munka előtt mé­lyen tekintett a pohár fenekére. — Brüsszel és a szegediek. A Bu­dapesti Közlöny mai száma jelenti: „Az ő felsé­­giek a belga király és királyné védnöksége alatt álló brüsszeli nagy hangverseny, melynek jöve­delme felerészben a szegedi, felerészben a frame­­riesi szerencsétlenség által sújtottaknak van szánva, a kedvezőtlen időjárás miatt julius hó 27-éről, augusztus hó 3-kára halasztatott­. Ez ünnepély programmját Budapestre is megküldték. A Pro­gramm két lapja illusztrácziót közöl a szegedi és frameriesi szerencsétlenségről. A szegedi lapon fölül van a vízzel boritott alföldi vidék képe, egy női alak (a szenvedés), melynek kezét a jótékony­ság nemzője megszorítja. Alatta a belga és ma­gyar czimer, ez aláírással: Szegedin. A lapon leg­alul a kétfejű sasos czimer s jobbra és balra belga katonák képei. A frameriesi kép zokogó munkás­nőket, bányászati képeket és a belga czimert tün­teti elő. A programmhoz van mellékelve az ezen alkalomra irt két kantáté. — Kunszentmiklósról írják nekünk július 29-éről: Ma reggel a város felső részén egy szegény nap­számos háza leégett. A háznál senki sem volt otthon, s így valószínű, hogy a tűz gyújtogatásból eredt. A nagy számmal oltásra sietett lakosság a szegény ember bútorait a lángok­­ból megmentette, s a tűz tovaterjedését megakadályozta. — Kunszentmiklóson a községi hivatalnokok, (s ezek közé tar­tozik tanár, tanító, kántor is), a legszomorúbb helyzetben vannak, mivel a város jövedelme adó miatt folytonosan fog­lalás alatt van. A tisztviselők e miatt fizetésükhöz soha nem juthatnak, s kénytelenek uzsorásokhoz folyamodni. — A pöstyéni fürdőből. Fürdőidé­nyünk fénypontjának, bálozás nélkül, a comme il faut sikerült Anna-bál mondható. Kevés hasonló helyen sikerülhetett, a miről szó van, annyi ne­mes egyszerűséggel s a mi ezzel rendesen együtt jár, annyi kedélyességgel, mint a mily mértékben jól ütött ki a pöstyéni Anna mulatság. Tánczolni tánczolt vagy 80 pár. És ez a helybeli szegények­nek jövedelmezett nem kevesebb mint 200 frtot. A bájos hölgyvilágból (tessék az olvasónak a szó szoros értelmében venni) ott voltak : Krajcsovics Szidónia (Radosin), Bobóthy Jenő (Galgócz), Fan­­csovics Vilma (N.-Szombat), Rhédey comtesse, Bachó N. (Pöstyén), Fodor Stefanie és Sára (Szin­tén helybeliek), Szkublics Manci, Jeszenszky k. a. és mások. A fürdővendégek száma a mai napig 1850-re megy. Nevezetes kontingens esik e nagy számból a bécsi középosztályra, meg a kaftános galicziai izraelitákra. A magyarok még nem igen barátkoztak meg e fürdővel. Egyrészt tán azért, mert még nem vergődött országos hitre (pedig a gyógyvize aligha­nem páratlan a maga nemében), másrészt oka a távolmaradásnak a nagyobb igényű kényelem, úgy szólván, — teljes hiánya! Említett mostoha körülmények ellenére is ide zarándokoké­nak, a mint következik: Gr. Stahrenberg, gr. Szé­chenyi családjával, Kende Kanut fia, b. Puteani, Frideczky volt nyitramegyei főispán családjával, Kozlik és Gyurkovics nyitrai kanonokok, Ocskay Rudolf képviselő és neje, Klobusicky család, a Szkublics és Fodor család, Balogh szolgabiró és Endrődy József ügy­véd Nyitráról, Fábry Károly ügyvéd Békés­ Csabáról (a legmesszebbről ide té­vedt magyar), Bydeskuty Mihály zemplén me­­gyei földbirtokos (különben évek óta állandó vendége Pöstyénnek), Garami Rikárd buda­pesti tanár, Luchanich magánzó (különben Bécsben tartózkodó hazánkfia); végül Trojaczki Vladimir lovag (és nagy magyar) Lengyelország­ból és Kvalikovszky főhadnagy — nem kevésbé jó érzelmű lengyel és sok magyaron is túltevő — magyar érzelmű, közkedveltségű férfiú. — Hirek a városból. Gerenday Páni, ráczal­­m­ási születésű 20 éves szolgáló leány tegnap est 9 óra táj­ban, az akadémia palota átellenében, sirva-riva rohant a Dunának. Szerencsére az ott állomásozó rendőr még utol érte s megakadályozta szándékában. A rendőrséghez kisértetve, előadja, hogy atyjának, ki a fővárosi utczaseprők közt szol­gál, az öngyilkosságot azért akarta elkövetni, mivel kedvese, Satler János, bolti szolga, őt, ki két hó óta áldott állapotban van, hűtlenül elhagyta. Minthogy a szerencsétlen leány kije­lentette, hogy az öngyilkosságot elbocsáttatása után rögtön ismételni fogja, előhivatott atyja pedig oly holt részeg volt, hogy azzal értekezni épen nem lehetett, egyelőre a rendőr­szobában tartották felügyelet végett. — Schwarcz Her­mann, erdőbányai születésű 45 éves czipész­mester, tegnap egész délután a miniszterelnöki palota környékén őgyelgett, s végre a királyi palotába ment és minden áron az­ épület belsejébe akart hatolni. Mindenkinek, ki szándékát kérdezte, azt mondá, hogy neki minden áron beszélnie kell a királ­­­lyal, mert őt szülőföldjéről elűzték, s agyon akarták lőni, testvére pedig a statió­ utcza 46. sz. alatt lakó Schwartz Sá­muel lisztkereskedő, kinél már három hónap óta tartózkodik, tovább tartani nem akarja. Nevezett fivéréhez kisérték, ki ellenkezőleg a legszívesebben és meleg részvéttel­ fogadta, s a rendőri közegek előtt kijelentette, hogy testvérének állapota nem veszélyes a közbi­ztonságra nézv mindössze is csak az üldöztetés rögeszméjében szenved. — A bodzafa utcza sar­kán levő pálinkamérésben Fiszek Mihály és Holek András tót napszámosok összepöröltek, Nagy István kosárfonóval és a szóváltás csakhamar tettlegességbe ment ment át, s az ott levő tótok mindannyian neki mentek Nagynak s ezt talán agyon­verték volna, ha a szintén e pálinkamérésben időzött magyarok segítségére nem sietnek. Ezek aztán nem kímélték a tót atyafiak szűrét, főleg az egyiket úgy helyben hagyták, hogy sérülései következt­ében a kórházba kellett szállítani, a többi pedig elfutott. A színhelyen maradt Fiszek s még há­rom magyar ember a rendőrséghez ki­sértetettt. — Debreczenből írják nekünk: Váro­sunkban augusztus 2-án — mint a debreczeni csata 30 éves évfordulóján — tartandó ünnepélyre előlegesen nagyban folynak a készületek. A szün­időre itt maradt tanuló ifjúság bizottságot is alko­tott ez ügyben Neumann Mór joghallgató elnöklete alatt; jegyzője a bizottságnak Orosz Lajos Vili. oszt. tanuló. E bizottság mindent megtesz, hogy az ünnep minél impozánsabbá tétessék az előbbi években tapasztalt részvétlenséggel szemben. — A Balaton áldozatai.. Jul. 29-én nagy szerencsétlenség történt Siófokon. A bony­hádi fogadósné a Sió szélein fürdött, s a sebes ár beleragadta a mederbe. Látva a fuldokló szép nőt egy már öltözésben levő helybeli czipész segéd, ki kitűnő úszó, felső ruháját hirtelen ledobva, a víz­­szinén halállal küzdőnők segítségére a Sióba ug­rott. A nő azonban oly görcsösen, erővel karolta át megmentőjét, hogy ezt a hullámok alá vonta. A segélyre sietők midőn az asszonyt kiemelték a vízből, a szegény segéd alámerült, s még máig sem halászták ki a hullámsírból. A fürdővendégek közt általános volt a megrémülés és sajnálkozás. A szép nő — mint mondják — reményteljes álla­potban volt. , — Népnevelési mozgalom Budapesten. A lefolyt héten élve született 208 gyermek, elhalt 240 sze­mély , a halálozások tehát 82 esettel múlják felül a­ születéseket. Az élve szülöttek közt volt 151 törvényes, 57 törvénytelen, nemre nézve 91 fiú, 117 leány. — Halva született 18 gyer­mek, köztük 12 törvényes, 6 törvénytelen. Születések arány­száma 1000 lakosra 38.4. Halálozások arány­száma 1000 la­kosra az egy éven felüli lakosságnál: 26. 6, az öt éven­­e­n felüli lakosságnál 28­7. ] — A margitszigeti fürdővendé­gek aug. 2-án a szigeti felső vendéglő termé­ben zártkörű tán­cz vigalmat tartanak. Jegyek a fürdőfelügyelőségnél kaphatók, személyjegy 1 frt, családjegy 2 frt. A tánczvigalom este 8 órakor kezdődik, az utolsó hajó éjjel 1 órakor indul a szigetről. — Üres lakások a fővárosban. A f. évi I. február 1. ápril végéig terjedő évnegyed­ben a fővárosban üresen álló lakások és egyéb helyiségek száma ismét apadt. Míg t. i. az utolsó negyedben a budai oldalon 355 laküresedés volt bejelentve, addig jelenleg csak 321, e szerint 34 lakással több adatott ki. A pesti oldalon 1048 lak­üresedéssel szemben 849 áll, e szerint 179-el ke­vesebb. Az üresen álló lakások száma tekintetében az egy II. kerületben semmi változás nem tör­tént. Legnagyobb csökkenés mutatkozik az V. és VI-ik kerületben, az elsőben t. i. 15, az utóbbiban 30%-al. A többi kerületben az apadás 7— 8 °­ C-ot tesz. — Dunaföldvárról írják nekünk: Miller J.-né parasztmenyecske, ki még alig egy hónapig élvezte a házasság örömeit, tegnap fel­akasztotta magát, de sikerült a kötelet még idejé­ben elvágni. Életét azért szánta el, mert férje,a napot megszerette és meg akarta szöktetni. A férjet ezen kéjutazástól vissza­tartandó, hűvösre tették. — Hajdú 18 éves aszta­los legény pedig tegnapelőtt Budapestről hazajő­vén, másnap agyonlőtte magát. Mint szüleihez­­ in­tézett levelében olvasható, tettének oka gyógyítha­tatlan betegség volt. — Makart Münchenben. Mennyire szeretik a bécsieket Németországon, kitűnik a­ kö­vetkezőkből : A müncheni műkiállitás alkalmával Makart híres bécsi festő is elment Münchenbe s ott barátai meghívására részt vett az „Allotria“ müvészegylet által rendezett társas vacsorában.­ A vacsora alatt számos toaszt mondatott, királyka, művészetre, a kiállításra stb. Valaki feláll és Ma­­kartra emel poharat. Már a toaszt kezdetén­­ némi mozgás volt észrevehető, s midőn a szóló beszédét befejezte, senki sem ivott, sőt ellenkezőleg néhá­­nyan piszegni kezdtek. Makart, ki igen hiú­s és érzékeny ember, dühödten felugrott s kérdé szom­szédjától, vájjon neki szól-e a pisszegés. Ekkor egy hang megszólalt mellette, s azt mondá : „Ez mind az együgyü díszmenetért van. De mi is ez az egész Makart? Olyan tud­atszámra van ná­lunk!“ Makart elhalványult, s magán kivül hagyta el a gyülekezetet, megfogadva, hogy soha sem megy többé Münchenbe. — A v­a­s­u­t­a­k j­u­b­i­l­e­u­m­a. Ez évi ok­tóber 15-én meg akarják ülni a vasutak feltalálásá­nak 50-ik évfordulóját. 1829. okt. 15-én volt, mi­dőn Stephenson lokomotivja Angliában sínre bo­csáttatott. 1830-ban nyílott meg az első vasúti vo­nal Liverpooltól Manchesterig, s most 1878-ban 154,523 kilométer vasútnál több van Európában. Legtöbb a vasút Németországon : 30,464 kilomét. Angliában 27,540 kilm. Francziaországban 23,883 kilm. Oroszországban 21,687 kilm. Ausztriában és I # Magyarországon 17,997 kilm. Olaszországban 8213­­ ~ kilm. stb. Az amerikai egyesült államok vasútja 127,470 kilm. hosszú. Rövid h­irek. A király a j­á­n­o­s­h­á­z­a­i izr. hitközségnek iskolája felépítésére 200 frtot adományozott. — A Balaton még mindig oly ma­gasan áll, hogy ez évben nagyobb apadásról már szó sem lehet, sőt nedves ősz és tél beálltával még nagyobb veszél­lyel fenyeget, holott már most is 50—60 ezer hold föld (berek, rét, szántóföld) úszik a mezőgazdák nagy kárára. — Boszniába. Egy budapesti egyházi szerekkel ke­reskedő kalmártól több bosnyák pap egyházi öltö­nyöket rendelt meg. A kereskedő legközelebb 28 darab papi öltönyt küldött le. — Három gyerme­ket szült egyszerre egy földmives neje Vidámhá­zán. A menyecskének, mint a kaposvári „Baloldal“ írja, semmi baja. — Mesterséges fa. Amerikában eláztatott és összesajtolt szalmából fát készítenek, mely, mint írják, igen kemény, s kitünően lehet simítani és csiszolni. A hivatalos lapból. Kitüntetés. A király Zobel Lipót budapesti postaigazgatónak, hosszú, hü és buzgó szol­gálatai elismeréséül a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. Kinevezések. ..z igazságügyminiszter, Köller János temesvári kir. törvényszéki írnokot, a verseczi kir. j birósághoz aljegyzővé, Günther János szatmárnémeti k. tszéki segédtkkönyvvezetőt, ugyanoda tkkönyvezetővé és Mattyasovs­zky Gyula nyitrai kir. törvényszéki birno­­kot, a nagytapolcsáni kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A pénzügyminiszter, Valczel Bálint zsolnai adóhivatali ellenőrt s Harmos Zoltán pápai adóhivatali ellenőrt, Hl­ ad osztályú adótárnokokká nevezte ki. Ugyanő Krausz József selmeczbányai bányaigazgatósági számsegédtisztet, a nagy­bányai bányaigazgatóság mellett működő számvevőséghez, s Martinovics Ferencz beszterczebányai pénzügyigazgató­sági számgyakornokot, az aranyos-maróthi adófelügyelő mellé Hl­ad oszt. számtisztekké nevezte ki. Névváltoztatás: Turteltaub Adolf törteli lakos vezetéknevének „Gerié“-re kért átváltoztatása, megen­­gedtetett. Színház és művészet. — Goldmark Sába királynőjével foglalkoz­nak jelenleg több párisi lapok. Némelyek inkább Gounod és Massenet műveiben találnak Wag­­nerismus, mint „Sába királynőjében, mások el­lenben különös stylt és symphonikus génret vélnek benne fellelni. ” A párisi Théatre frangais au­gusztus másodikán kezdi meg előadásait, a „Tudós nők“-ből és „A képzelt beteg“-től adnak elő több részletet, melyek után a megnyitási c­eremóniát befejezőleg a színház összes személyzete a szín­padról fogja magát a közönségnek bemutatni. — Oláh-magyar testvériség színpadon. A kolozsvári Magyar Polgár Írja;a

Next