Egyetértés, 1879. szeptember (13. évfolyam, 241-269. szám)

1879-09-01 / 241. szám

XIVL évfolyam Budapest, felvételnek árszabály szerint a kiadó hivatalban: B Budapest IV. himző-utcza és kalap-utcza sarkán 1. sz. Hirdetések felvétetnek a külföldön: Bécsben: Oppelik A.-nál, Stubenbaster Nr. 2. Mosse Rudolfnál, Seilerstätte Nr. 2. Haasenstein és Voglernél, Wallfisehgaese 10. Daube ff. L és társánál, Wollzeile Nr. 12. Hrisban, Havas, Haßte de Comp.-nál, Place de la Bourse. frankfurtban a/M.: Daube ff. L. it társánál.EGYETÉRTÉS POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Hirdetések és nyiltterek 241 szám. Hétfő, 1879. szeptember 1. Hierkesztő- a kiadó-hivatal: <Budapest IV. himző-utcza és kalap-utcza sarkán 1. szám. Cuk bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési díj: ’ Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy évre............................................20.— Félévre..................................................10.— Negyedévre.........................................6.~ Egy hóra ..........................................1^80 Egy szám 6 krajozír. Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt elő­fizetőinket, kiknek előfizetésük m. hó vé­gével lejátrt, hogy újabb megrendelései­­ket mielőbb megtenni méltóztassanak. Lapunk előfizetési ára: Szeptember hóra _ _ _ — 1 írt 80 kr. Szeptember—október — — — 3 írt 60 kr. Szeptember—november — — — 5 írt — kr. Szeptember—deczember — — 6 írt 80 kr. Kapunk minden nap, trhát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizetési nevének, ezimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiirását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a hő bármely napjától el­fogadunk. Régi előfizetőink legczélszerűbben cselekszenek, ha ezt ínszalagjukat, a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. gSSSgT* Az előfizetési pénzek és postai utal­ványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivata­lába (himlö utcza 1. szám alá) küldendők. Az­­ Egyetértés“ kiadó­ hivatala._ TÁVIRATOK. Szeged, aug. 31. (A­ „Egyetértés“ táv­irata.) A becslő bizottságok befejezték működésü­ket. Még csak a pótfelvételek vannak hátra. A­zok, és a reklamácziók, szeptember 10-ig tartanak. A kaszárnyahely kijelölésére kiküldött vegyes bizottság tegnapi tárgyalásainak végeredménye az, hogy kaszárnya helyéül a tágas és alkalmas helyen fekvő Mars-tér jelöltetett ki. A körtöltés hozzávetőleg egy millió forintba fog kerülni. Tegnap egész nap itt volt Szapáry gróf pénzügyminiszter. Megtekintette a város minden részét és a kir. biztosnál ebédelt. Szabadka város jubilaeuma, század katonaság zenével volt felállítva. A fejede­lem azonnal hajóra szállt s tovautazását folytatta. Winterthur, aug. 31. Utólagosan jut —hely­­reigazitásképen — nyilvánosságra, hogy a nem­zetközi bizottság az egész nemzeti vasutat 4,410,000 frankért megtette. Konstantinápoly, aug. 31. A berlini szerződés 23-ik czikkében említett kormányzási rendszabá­lyok ki vannak dolgozva, egyszersmind a tarto­mányi közigazgatás tanácsosainak is előterjesztet­tek. Az európai bizottság jóváhagyása után ezen rendszabályok azonnal érvényesítve lesznek. Linz, aug. 31. (Az „Egyetértés“ táv­irata.) Ma tartatott meg az alkot­mányhű párti kép­­selők értekezlete, melyen körülbelül 60 ellenzéki képviselő vett részt. A resolutió tervezetét ma reggel tárgyalta a tegnapi előértekezleten kiküldött tizenhármas bi­zottság. A gyűlés által elfogadott resolutio hangsú­lyozza, az alkotmánypártnak egységét, nemzetiségi, politikai és közjogi tekintetben, köve­teli az államháztartás egyensúlyának helyreállítá­sát s kinyilatkoztatja, hogy az új minisztérium által teremtett helyzet az alkotmánypártban, s­ú­­lyos aggodalmakat keltett. A pártgyülés sikerével az összehívók meg vannak elégedve, annyival is inkább, mert a szí­riai képviselőknek Bruckba összehívott értekezlete az itteni pártgyülésre s az alkotmánypártnak egy­ségére való tekintetből elmaradt. Bechbauer, Coronini, S­c­har­sc­h­m­i­d, Sturm, Walterskirchen, Gom­­perz nem jelentek meg a pártgyülésre, de ezek elmaradásukat kimentették. Az alkotmányhű párt ezen vezérein kívül még több mint 30 képvi­selő kérte távolmaradását kimentetni. Berlin, aug. 31. (Az „Egyetértés“ tudó­sítójának távirata.) Pétervárból ideérkezett diplo­­matiai jelentés szerint, az ottani iránytudó körök­ben a legkomolyabb benyomást tette a „Wiener Tagblatt“-ban közlött azon értekezés, melyet ezen lap szerkesztője Andrássy gróffal folytatott, nevezetesen ezen közlésnek azon pontja, mely sze­rint Andrássy oda nyilatkozott volna, hogy „igen resz volna, ha Ausztria-Magyar’or­szág az adott alkalmat és időt kellőleg hasznára nem for­dítaná.“ Albrecht főherczeg látogatását Sinai­­ba, Szerbi­a közeledését Ausztria-Magyarország­hoz, Nikita bécsi utazását ezen közléssel össz­hangzásban hozatván, ezen momentumok összeve­tése úgy tekintetik Pétervárott, mintha Ausztria- Magyarország támadó álást foglalna el Oroszor­szág ellen. Páris, aug. 31. Tirard kereskedelmi miniszter szerdán tér vissza Parisba­­ és megjövetele után a kereskedelmi szerződések meghosszabbítására vo­natkozó tervet, Waddington miniszterelnök közre­működésével meg fogja állapítani. Azután az ez iránti alkudozások veszik kezdetöket. Szabadka, aug. 31. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) Szabadka városa szabad királyi várossá tevésének századik évfordu­lóját nagy ünnepélyekkel ülik meg itt ma és hol­nap. A város fel van lobogózva, minden házon zászló leng, az ablakok virágokkal diszitvek. A népünnep délután 2 órakor kezdődött. Az­óta a róka és Bara térségen óriási néptömeg hullámzik, mely estig megnőtt vagy 20,000 fő­nyire. 5 órakor a város 8 kerületének képviselői zászlókkal kivonultak a rendező bizottság sátorá­hoz, hol jelen volt a papság és a városi hatóság. A néphez Szkenderovics János népközi elnök beszélt az ünnep jelentőségéről, figyelmébe ajánlá a jelenlevőknek az ősök tisztelését, továbbá azt, hogy a város jövő felvirulására törekedjenek. Ezután a már korábban elővezetett és földí­­szitett ökröt a helyszínen megsütötték és szétosz­tották a nép közt, szétosztottak továbbá nagy mennyiségű bort, melyet egyes lelkes polgárok ajándékoztak az ünnepélyre. — A városnak az­­ ünnep általában mibe sem került. Este fényes kivilágítás rendeztetett. A vá­rosháza erkélyein Mária­ Terézia képe körül 1500 láng ég; a piacztéren levő, többnyire emeletes házak kivilágítva impozáns benyomást tesznek. Az utczákon folyton nagy néptömeg hullámzik. Holnap reggel ünnepies isteni tisztelet lesz , ennek végeztével rendkívüli közgyűlés, melyen Zomborcsevics Vincze orvos tart beszédet. Indítványok fognak tétetni Mária Terézia arczké­­p­ének megszerzése és a királyhoz felirat intézése végett. Délben M­u­k­i­c­s polgármester ebédet ad, melyre a képviselő-testület, a hatóság és egyébb testületek hivatalosak. B008, aug. 31. A jövő évi költségvetés felett, melyet a kormány legutóbb fog a birodalmi tanács elé felterjeszteni, a „Montagsrevue“ egy czikke kö­vetkezőleg nyilatkozik: A Lajthán vinni deficzit, Bosznia részére történt kiadások kizárásával — ez évben kerek 21 millióra fog rúgni; azonban a termelés és fogyasztás örvendetes fokozása által, mely már az ez idei bevételek tényleges többleté­ben találja bebizonyítását, továbbá a hadsereg költ­ségvetésének légszállítása foly­tán az elérhetőség ha­táráig a jövő évben 10 milliónál alábbra fog szállí­tani. De ezen hiány is fedezte lesz, s már az­­ 1880. évi előleges költségvetés — eltekintve a netaláni, de nem valószínű kiadásoktól, Bosz­nia és Herczegovina számára defic­itet nem fog kimutatni, ha a kormány által tervezett­­ javaslatokat a birodalmi tanács elfogadja. — adó- Ez utóbbiak nem egy általános adófelemelést, vagy új pótadók behozását akarják, hanem azokban olyan illetékek emeléséről és behozásáról van szó, me­lyeket — bizonyos hasznot hozó üzletek, esetleges nyeremények, s több effélék, — fizetni tartoznának. A politikai pártok át­alakításának feladatai köz­é tartozik, a kormányt missiójának kivitelében, azaz az államháztartás egyensúlyának helyreállítási szándékában, az előterjesztendő adótörvények meg­szavazása által támogatni. A „Montagsrevue“ továbbá oda nyilatkozik, hogy az eddig érkezett jelentések szerint, a kato­nai bizottság előmenete Novi-Bazárban ellenállásra nem talált, miből következtetni lehet, hogy a be­vonuló osztrák csapatok megtámadtatás nélkül fogják a Lim-vonalat megszállani. Pétervár, aug. 31. A „Nischin-Novgorod“ hajó parancsnoka, sürgöny utján jelenti, tegnap hajójával S­aghariáb­a megérkezett, hogy Az orvosi vizsgálat szerint a rabok egészségi állapota­­ teljesen kielégítő és közöttük csak négy szembaj­ban szenvedő beteg van. Cattaro, aug. 31. A montenegrói fe­­j­edelem­ ide érkezett. A határon a cettinjei osztrák-magyar ügyvivő és az itteni kerület főnöke fogadta. A beszálló helyen a katonai- és polgári hatóságok várták a fejedelmet, hol tiszteletére egy Budapest, aug. 31. A lefolyt héten a lapok hírei ismét élénkülni kezdettek. Mindenek előtt újra panaszkodnak bűnbak Törökország ellen, hol a görög-török ha­­­­tárigazítási bizottság munkálatai ismét megakadtak Savie V pasa kívánságára, ki ezen halogatást azzal mentegeti, hogy szüksége van anyag­gyűjtésre. Szerbiában és Romániában a zsidókérdés el­intézése is sok akadályokra talál. Akár­hogy akarja is a kormány a zsidók egyenjogosítását, de ezt sem a szerb a román nép, sem pedig a képviselőtes­tületek nem kívánják, — így még a Muszkaor­szág és Románia közt függőben levő Arab Tábla vára hová­tartozásának kérdése sincs elintézve. Muszkaország ez iránt a hatalmaknak egy javasla­­tot adott be, de ezek azt elfogadhatlannak találták és most azt várják, hogy Ausztria adjon be egy javaslatot ezen tárgyban. Olaszországban nagy szenzácziót és vissza­tetszést keltett Haymerle báró, a római követ fivére, osztrák táborkari ezredes „res­itan­cae“, czimü könyve, mely azt állítja, hogy az olasz kor­mány alattomban szítja az „Italia irredenta“ izga­tásait. Maffei gróf e tárgyban Robilani gróf bécsi olasz követhez egy jegyzéket intézett, melyben tiltakozik az említett Haymerle könyvben Olaszor­szág ellen felhozott gyanúsítások ellen és kije­lenti, hogy Olaszország éppen nem gondol azzal, ha Ausztria Mitroviczát és Novi­ Bazárt megszállja is. — Crispi lapja a „Riforma“ pedig neheztelését fejezi ki a felett, hogy Haymerle ezredes, kit Olaszországban oly szívesen fogadtak, most ezen szívességet azzal hálálja meg, hogy az olasz kor­mányt izgatással Ausztria ellen gyanúsítja és vá­dolja. A „Riforma“ czikkét azzal végzi, hogy azt monda ezelőtt pár héttel: „készüljünk!“ most ezen intését ismétli és azt teszi hozzá, hogy Ausz­tria éppen azon hatalom, mely Olaszországgal ös­­­sze akar veszni és ezen hatalmat támadási szán­dékkal gyanúsítja. Nem­rég azon hír merült fel, hogy Cairoli Bismarckkal találkozni akart. Ezen hírt most az olasz lapok leghatározottabban meghazudtolják. De minő szándéka lett volna Cairolinak, hogy Bis­marckkal találkozzék ? Csak nem új szövetkezés Német-és Olaszország közt? És ki ellen szövetkez­hetnék Olaszország Németországgal ? Ausztria el­len nem, mert hisz Németország Ausztriával leg­szorosabb baráti viszonyban áll. Francziaország ellen még kevésbé. Még ha a franczia kabinet forralna is valamit Olaszország ellen, a nemzet ily háborút soha sem engedne meg. Muszkaország ellen pedig legkevésbé, mert a muszka kormány mindent elkövet, hogy a barátságos viszonyt Fran­czia- és Olaszországgal fenntartsa. XII. Alfonso spanyol király végre visszatért Arcachonból, hol Mária Krisztina osztrák főher­­czegnővel találkozott. A házasság köztük már ki­csinált dolog. Mária Krisztina ugyan­annyi jegy­pénzt fog kapni, mint a király első neje, Merce­des.­­ A „Times“ ezen házasságra vonatkozólag azt mondja, hogy XII. Alfonso ebből semmi külö­nös előnyöket nem várhat és nem is fog bevo­natni Európa politikájába. A házasság októberben fog végbe menni. Azt is beszélik, hogy a spanyol trónkövete­lőt Don Carlost a spanyol udvar részéről megkí­nálták volna a visszatérhetési engedél­lyel és nagy évpénzzel, de Don Carlos párthívei lebeszélik őt ezen ajánlat elfogadásáról, s egyébbiránt alig hihető, hogy ha az udvar csak­ugyan tett volna is ily ajánlatot és Don Carlos azt elfogadná, vajjon meg­történhetnék-e ez, mivel itt még a kortesnek is volna belészállója. Azon törvényt kellene eltörölni, melynél fogva Don Carlos örökre száműzetett Spa­nyolországból és több mint valószínű, hogy a kor­tes bejegyezését ezen törvény eltörlésétől meg­tagadná. Noha a franczia kamarák­­ eloszlottak, innét azért mégis érkeznek némelykor érdekes hírek. A „Figaro“ egymás után szórja a leleplezéseket. Leg­előbb is egy interviewt között Simon Jelessel, utóbb Jeromos herczeggel, végre pedig irt az 1875-diki Francziaország és Németország közti súrlódásokról, melyek majdnem háborúvá fajultak. Ezen leleplezéseknek még nincs vége, mert a „Fi­garo“ azokat jövő héten folytatni fogja. A bonapartisztikus „Jeune Garde“ hírlap ellen a franczia kormány sajtópert indított egy ezen lapban hozott költeményért, melyben a mi­niszterek erősen meg vannak támadva. Gresley hadügyért ebben inasnak, Sayt sikkasztónak, Fer­ry­t ostobának, Lepéret bárgyúnak, Waddingtont együgyírnek nevezi s mindnyájokat tolvajokhoz ha­sonlítja, azt is mondja, hogy egyik olyan alávaló, mint a másik. Anglia hadjáratát a zuluk ellen befejezte, de úgy látszik, mintha nem engedtetnék meg neki, hogy babérjain nyugodjék. Egy részről Marokkóba nagy ágyukat küldött és ott Muley Hasszán szul­tánt pártolja a felkelők és felkelést szító spanyolok ellen és hihetőleg Egyptomban is belé kell avat­koznia az uj bonyolódásokba, melyek oka János abessziniai királynak Egyptom ellen intézett táma­dása. Az egyptomi angol főkonzul Gordon ugyan Aduából elindult és a franczia főkonzullal Mas­­suhnanból elmegy János királyhoz, hogy békét eszközöljön ki. Most az abeszcziniai hadsereg élén Ras Mihály áll és ezen sereget 80,000 emberre teszik, s igy az legalább is három annyi, mint a mennyit az egyptomi khedive kiállíthat. Ez utóbbi seregét Nuser pasa parancsnokolja. Ha azonban János királ­lyal az alkudozások nem sikerülnének, akkor Gordon fogná Nuser pasától átvenni az egyptomi hadsereg felett a parancsnokságot. A német-muszka tollharczban azóta, mióta Vilmos császár Manteuffel tábornagyot Varsóba küldötte II. Sándor czár üdvözlésére, némi fegy­verszünet látszott beállani. Az első, mely behúzta szarvait a muszka lapok közt, a „Golos“ volt és ezt már a „Sankt-Petersburgskija Wjedomosti“ és a „Nowoje Vremja“ is követik. Ez legfeljebb arra mutat, hogy a sugalmazok magok is belátják, hogy kissél túlmentek a határon és talán meg is szep­­pentek. Ma van Linczben az osztrák alkotmány­hűpárti ellenzék képviselőinek értekezlete. A teg­napi előértekezletről szóló távirati tudósításunk pótlásául még a következőket kell megjegyeznünk: Herbst röviden már jelzett levelében a következőket mondá: Lényegileg itt arról van szó, hogy konstatáljuk azt, miszerint az alkotmánypárt bizonyos pontokra nézve egyetért. Ez nem zárja ki azt, hogy alárendelt jelentőségű kérdésekre nézve véleménykülönbség ne legyen. Ily külön­­féleségek nélkül valódi Parlamentarismus nem is volna képzelhető. Mint az előbbi időkben, úgy ma is vannak kérdések, a­melyek tekintetében véle­­ménykülönbség nélküli teljes egység uralkodik az egész alkotmánypártban, ily kérdések a ragasz­kodás a szabadsági vívmányokhoz, Ausztria ös­­­szes németeinek szolidaritása, az egyensúlynak helyreállítása az államháztartásban. Ez elegendő­ a jövőre nézve. Ausztria más nemzeti pártjainál is vannak ellentétek , mégis e pártok döntő pillanat­ban zárt sorokkal lépnek fel, mivel a fők­érdésre nézve egyetértenek, egy czélra törekesznek. Az al­kotmánypártnak is így kell eljárni. Hiszen ma a helyzet még súlyosabb, mint Po­­toczki és Hohenwarth idejébe­n.­Kívá­natos lett volna, mint az tervezve is volt, csak a reichsrath megnyilta előtt foglalni állást, de mi­után már együtt vagyunk, szükséges, hogy beha­tóan és érthetően konstatáljuk az alkot­mánypárt egységét a helyzettel szemben. A 13 tagú bizottság délben ülést tartott, ebben 2 óráig tartó tanácskozás után teljes egyetértés ére tett el. Miután a politikai hely­zetet megbeszélték Herbst, Kopp, Busz, Doblhoff és Plener képviselőkből álló bizott­ságot választottak egy rezoláczió sére, mely konstatálja az alkotmánypárt szerkesztő­nézet­ egységét és a helyzet által igazolt aggodalmait. A tizenhármas bizottság tanácskozásainak folyamában a kabinettel szemben való állásfoglalás megvitatásánál kijelentették, hogy az alkotmány­párt tagjainak azon esetre, ha miniszteri tárczával kínáltatnak meg, vissza­utasítólag kell magukat viselniök. Lembergből írják lapunknak : Bécsben a miniszterlista összeállításakor azon hír volt el­terjedve, hogy dr. Rieger cseh miniszterré fog kineveztetni. Több igen előkelő lengyel Z­i­e­m­i­a­l­­kowskihoz fordult azon kérdéssel, ha vajjon az említett hírnek volt-e és van-e alapja, mire Ziemialkowski szóról-szóra a következő választ adta volna: „Osztrák miniszter csak oly személyi­ség lehet, ki soha és semmi tekintetben oroszor­­szágházi viszonyában magát nem kompromittálta, annál kevésbé oly egyén, ki Oroszország irányá­ban rokonszenvének nyilt kifejezést adott. A két franczia trónkövetelő — Chambord és Jeromos herczeg — igyekezteival szemben, lyek által a köztársaságot fel akarták forgatni me­„Times“ azt mondja, hogy a köztársaság nem fog­a megbukhatni, mielőtt utolsó tromfját ki nem ját­szotta, ezen utolsó tromf pedig Gambetta, mint a köztársaság elnöke. „A köztársaság nem bukhat meg,“ mond a „Times“, „mig Gambetta elnökségre nem jutott és mig a világ ki nem mondja, hogy még az­ ő elnöksége alatt is a köztársaság lehe­tetlen. Őt sértő tüntetésekkel nem lehet legyőzni, Gambetta népszerűsége elég szilárd alapokon nyug­szik, hogy még a legveszedelmesebb támogatások­nak is ellentállhasson. — Azok, kik a franczia népet ismerik, megmérlegelhetik, minő lángész és mennyi enthuziasmus kellett ahoz, hogy a nemzet nagyobb része hozzá szokjék oly államfőt fogadni el, kit Gambettának hivak. Mazarini nevét Maza­­rinra kellett francziásitani, Bonaparténak a fran­­cziásabban hangzó Napoleon nevet kellett felven­nie, Gambetta mindig csak Gambetta marad, és a franczia nemzet nem riad vissza azon gondolattól, hogy a köztársaság elnöke Gambetta Leo nevet írjon alá. Ő daczára romansi beszédének, da­czára izgatásainak, melyek közvetlenül vallási ül­dözésekre vezettek, daczára vad rajongó kiáltásai­nak, melyeknek közte és a köztársasági elnökség közt áthághatlan sorompót kellett volna felállita­­niok, még­is népszerű maradt. Népszerűsége oly nagy, hogy a köztársaság nem veszhet el, mielőtt Gambetta nem állott annak élére. Budapest, aug. 31 Haymerle, a praesumtiv külügyminisz­ternek tegnap hosszasabb beszélgetése volt And­rássy gróffal. A „Frankfurter Z­e­i­t­u­n­g“ állítása szerint Haymerle báró a külügyi tárcza átvételét attól tette függővé, hogy Kállay Béni a külügyminisztériumba lépjen. # Gorcsakoff lapjának a burgskija Wjedomastinak „Sz.­Peter­­ma érkezett száma szerint valószínű, hogy az orosz czár üdvözlésére Varsóba Ferencz József császár és király is fog egy mint Vilmos császár küldte képviselőt küldeni, Mannteuf élt. „Magukkal fogják-e hozni ezen képviselők — kérdi a nevezett orosz lap — azon biztosítást, hogy be lettek vagy be lesznek szüntetve a német hadi készületek, melyek most a német-orosz határon lázas buzgalommal folytattatnak ? Hogy B­i­s­­marck le fog mondani hegemonistikus terveiről Oroszország irányában ? Hogy Ausztria-Magyaror­­szág fel fog-e hagyni a további rablással és germanizáczióval keleten ?“ A novi-bazári kémszemle-bizottság két részre oszolva ma lépte át Visegrad és Caj­­nicanal a novi-bazári határt s bevonult a Lim folyó területére. A kíséretet 24 török lovas és fél század török gyalogság képezi a bizottság mind­két fele, ha megtámadtatásra vagy ellenállásra nem fog találni, körülbelül 6 nap múlva Plevl­­j­e - ben találkozik s onnan visszatér C­a­j­n­i­c­ab­a, mire bekövetkezik az osztrák-magyar csapatok be­­vonulása. A beérkezett jelentések után hivatalos körökben el vannak készülve arra az eshetőségre, hogy egyes szétszórt bandák vagy kisebb elégedetlen csapatok rá fognak lőni az osztrák-magyar katonák­ra. Az új Presse azon körülményben, hogy a kém­szemle-bizottság két részre oszolva, két különböző helyen lépte át a határt, megerősítését látja azon hírnek, hogy a portával kötött conventióban em­lített 3 helyen felül még T­a­s 1­i­c­z­a megszállása iránt is folytak tárgyalások H­u­s­n­i pasával, a­­ török megbízottal. A magyar orvosok és természet­vizsgá­lók nagygyűlésen stb. emeltek poharat. Bogdánból a társaság Visegrád felé folytatta útját, s mindjárt a meg­érkezés után a romok megtekintésére indult. A romok megszemlélése után dr. Bokody villájában jött össze a társaság.Egy órai időzés után a hajóra száll­tak, hol csak ezután következett a társas ebéd, fűsze­rezve számtalan sikerült pohárköszöntővel. Ebéd után Rácz Pali újból rákezdte a csárdást, mely­nek a fővárosba érkezésig vége sem akadt. Jelen voltak e kedélyes kiránduláson dr. Tatayné, dr. Rózsayné, dr. Batizfalvyné, Kriegnerné Sztupa Jenni, dr. Hamaryné, Vadnay Károlyné, Sztupáné, dr. Bódogh Albertné, Hindy Gézáné, Devecsery Ignáczné, Salamonná, Rozsnyay Mátyásné, Batiz­­falvy Erzsike és Ilona, Szász Zoltánka, Hamary Melinda, Petykó k. a., Nikó Hortensia, Forty k. a. (Miskolczről), Kóes és Forstier kisasszonyok. * Gödöllőre a tudósok közül mintegy 40-en indultak vasúton. Ez aránylag csekély szám, azon­ban nem akadályozta Gödöllő városát abban, hogy a leglelkesebben fogadja az érkezőket. Alig érkezett meg az állomásra a zakatoló gőzparipa, mozsárdurrogás hirdető a tudósok meg­érkezett. A kiszálló­helyen gr. Ráday Pál szolga­­fíró üdvözölte a megye nevében a vendégeket, a mire Jedlik Ányos válaszolt. Az egybegyült nép­­tömeg éljenzése és a Rákóczy induló hangjai közt vonult a társaság a várkastély felé. A vas­pálya külső kerítése fel volt lobogózva s igen csinos diadal-kapuval ellátva. A diadal-kapuhoz érve G­a­r­o­n Dániel rövid lelkes szavakkal fogadta a város nevében a nagygyűlés tagjait. Innét az ezrekre menő sokaságon keresztül törve megindult a menet a kastélyba, hol Odray plébános vezette be az egyes ter­mekbe a társaságot és minden egyes tárgyat megma­gyarázott. A lakszobák közül csak néhányat tekintettek meg, mert a többi be volt zárva. Ezután a nagy termeken keresztül haladva a nevezetes és be­cses emlékekkel bővelkedő kápolnát s a ház többi részét s a kertet szemlélték meg. A kert mellett már ekkor körülbelül 50 kocsi várt. Kara­ván csapatként vonult a Kálvária után a hosszú kocsisor Harasztiba. Horváth mint a juhtenyésztő Ferencz erdész volt a vezető a helyiségekben, bemutatván né­hány finom gyapjú csomagot. Innét a hosszú ko­csisor megindult Babatra, hol tehénkiállitás volt, és Besnyőre hol Grassalkovics sírboltját tekintet­ték meg. A tikkasztó hőségben visszatérve, a fo­gadó nagy termében már terített asztalok várták a kimerült társaságot. A három hosszú asztal tel­jesen benépesedett. A toasztok sorát gr. Ráday kezdte meg a szokásos hivatalos felköszöntővel. J­e­d­l­i­k Ányos, Rudolf főherczeg egészségére űri­­tette poharát. O­r­b­a­y Dénes lelkes szavakan kö­szöntötte fel a magyar orvosok és természetvizs­­gálók nagynyülésének tagjait, mire Jedlik Ányos köszönte meg a szives és vendégszerető fogadtatást. Tar­ásy gyógyszerész Gödöllő népei és a hölgytagjait éltette. Dr. P­o­ll­á­k gr. Ráday Pált köszöntötte fel. Dr. Grosz Sándor, Losoncz vá­ros derék főorvosát, a nagygyűlés buzgó jegyzőjét, az orvosi tudomány bajnokát éltette. Ezután ismét Tamásy szólt ,igen kedélyesen, veterán tudó­sunknak Jedlik Ányosnak hosszú életet kívánva, kit a társaság többszörös ováczióban részesitett. Az igen ízletes ebéd után a társaság kivo­nult a vaspálya állomáshoz, hol nagy népünnep volt. A környék legényei bemutatták a csárdás tánczok végtelen sorát. Ezzel véget ért a kirándu­­lás programmja. A vendégszi­rető és szives fogad­tatást Jedlik Ányos köszönte meg, s a társaság esti nyolcz órakor visszaindult a fővárosba. Szakosztályokban tartandó elő­adások: az egyesült természettan-vegytani, ásványtan­földtani és növénytani szakosztályban újonnan bejelentett tárgyak: 8. Renner Adolf egyetemi tanársegéd: 1. A növény üszögbetegségéről, nevezetesen a kukoricza üszögről (Ustilago Magdis.) 2. Az anyarozsról szövettani és fejlődéstani tekintetben. 9. Dr. Staub Mór tanár: Egy magyarországi erdő a mioc­en kor­szakból. 10. Dr. Szabó József és­ Molnár János: Pestmegyében Bugyi és Ócsa határában tett geológiai és talajtani meghatározások. Szontagh Tamás indítványt óhajt beter­jeszteni. Borbás Vincze: Iráz puszta növényzete Biharmegyében.* Tudományos estély, hétfőn az egyetemi vegy­tani intézet dísztermében. A történelmi geológia vázlata, illusztrálva projekcziókkal elektrikai fény­­világitással. Előadja dr. Szabó József, Pavlovszky József és dr. Staub Mór tanár urak közreműködé­sével. . . Kezdete 6 órakor. A vándorgyűlés tagjai tet­szés szerint bevezethetnek másokat is. * Dr. B­a­t­i­z­f­a­l­v­y sebészi és testegyenészeti magán gyógyintézetében szívesen látja t. ügyfeleit az állatkertben szeptember 2-án tartandó búcsú közebéd előtt d. u. 2 órakor. * A szakosztályok holnap d. e. folytatják ülé­seiket. D. u. 3­/2 órakor választmányi ülés az uj városházban. Ma a kirándulások napja volt. A tagok nagy része Visegrádot s egy kisebb rész Gödöllőt te­kintette meg. A kirándulásokról tudósítóink, a kö­vetkezőket írják:* A Visegrádra rándulók ma korán reggel az eskütér előtti kikötőnél gyűltek össze, hol a hajó már készen várta őket s kevéssel 6 óra után útra kelt velük felfelé a Dunán. A kedvező idő üde reggeli levegőjének élve­zése végett az egész társaság a hajó fedélzetén foglalt helyet, s míg Rácz Paliék élénk nótázásukkal mulattatták a vendégeket, addig alkalmunk nyilt szemlét tartani a jelenlevők között. A fővárost ez­úttal Kada alpolgármester és Rupp tanácsos kép­viselték, ezeken kívül ott láttuk többek közt Sztupa Györgyöt, dr. Batizfalvyt, dr. Gebhardt Gyulát, Vadnay Károlyt, Toperczer Jánost, Tavaszi Endrét, Bódogh Alb. orsz.képviselőt. Útközben csatlakoztak a társasághoz Feleki Miklós, Nyáry József, dr. Knoll Ferencz, dr. Fekete s még számosan. A hajót Bogdánban taraczklövésekkel üdvözölték s miután az utasok az ottani tűzoltó s helyi zenekarok fel­váltott zenéje mellett partra szálltak, F­ö­l­d­v­á­r­y Mihály, pestmegyei alispán és Matyók Bencze szol­­gabiró üdvözölte őket, s meghívta a társaságot a Wallenfeld kőbányájának megtekintésére.­­ A vendégek részéről dr. Gebhard felelt, meg­köszönvén a szívélyes fogadtatást, s ezután az impozáns látványt nyújtó bánya megtekintésére indultak, s rövid tartózkodás után a tulajdo­nos vendégszerető házánál gyűltek össze, barát­ságos lakomára. Az itt elfogyasztott reggeli után tánczra kerekedett öregje, fiatalja, miközben nem maradt el a toasztok hosszú sora sem. Föld­vár­y Mihály a királyra, Vadnay Károly a jelenlevő két nő-doktorra, Szeibold Mária s Hugonai urhölgyekre, többen a házi­gazdár­a, a hölgyekre Kitüntetések a sz.-fehérvári kiállítás alkalmából. A király, mint a hivatalos lap mai száma közli, a következő kéziratokat bocsátotta ki : I. Kedves öcsém József főherczeg ! Külö­nös megelégedéssel értesültem, hogy kedveltsége, a közelebbi székes­fehérvári országos kiállítás iránt nem csak folytonos érdekeltséget tanúsított, de gyakori személyes fellépése, a kiállítók és átalában e közhasznú vállalat erélyes buzdítása támoga­tása által annak örvendetes sikerét kiválólag elő­mozdította. Minélfogva magamat kedvesen indít­tatva érzem, kedveltségednek, atyai szándékaimmal is találkozó ezen üdvös közreműködéséért, őszinte elismerésemet és meleg köszönetemet nyilvání­tani. Kelt Schönbrunnbm, 1879. évi augusztus hó SJfler, Va.sn­. TAjoof e­t

Next